Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

esetben a „Károly, Szlavónia hercege” 169 fordulatot olvashatjuk. A kancelláriai
gyakorlat esetében egyértelműen arra mutat, hogy intitulatiójának kezdeti ingadozása
után a „Karolus regnorum Duracii et Sclavonie dux” forma kristályosodott ki,
összesen öt esetben éltek vele a notariusok. Ha a herceg 1372 után is Szlavónia élén
marad, valószínűleg címének ezt a változatát használták volna továbbra is. Az 1370es
években magyar fennhatóság alatt állott nemcsak Szlavónia és Horvátország,
hanem Dalmácia is. A báni tisztséget a király „megduplázta” és az egyik bán alá
Szlavóniát, a másik alá pedig Horvátországot és Dalmáciát rendelte. Károlyt viszont
Lajos a 1350-es években létezett hercegségnél kisebb területű, új konstrukció: a
szlavón hercegség élére helyezte. Címéből így csak a reális helyzet olvasható ki, az
ország területi igénye már nem. 170 Annak oka, hogy Lajos miért távolította el 1372ben
Nápolyból származó rokonát Szlavónia hercegségének éléről, további
kutatásokat igényel. 171
A szlavón báni cím 14. századi változásai
Felsőlendvai Miklóstól kezdődően a király Szlavóniában működő „megbízottja” a
szlavón báni címet viselte. 172 1346 márciusa-áprilisa között azonban az intitulatio
168
Első ránk maradt oklevelében a „Nos Karolus Duracii et Sclavonie dux” (1371. április 16. Smič.
XIV. 238. sz.) formával találkozunk, melynek folytatása nincsen. A későbbiekben a „Nos Karolus
regnorum Duracii et Sclavonie dux” fordulatot használják. (pl. 1372. március 25. Smič. XIV. 304. sz.)
169 MOL DL 41 868 (1372)
170 Károly 1375-76-ban Dalmácia és Horvátország élére került hercegnek. (MOL DL 38 492)
171
Annak okát, hogy miért 1371-ben került az 1364 óta Magyarországon tartózkodó Károly Szlavónia
élére és kapott ezzel területi különhatalmat, két dologban kereshetjük. Egyrészről az 1371 őszi szerbtörök
összecsapásnak (Marica-folyó) kellett, hogy korábban is legyenek jelei és Lajos számára ezért
szükséges lehetett szükséges, hogy a déli határok mentén fekvő területet (vagy legalábbis annak egy
részét) egy bizalmi emberének kezelésére bízza. (Ez a motívum hasonlított István herceg első és
második kinevezésének indokaihoz.) A másik oka személyes jellegű lehetett: 1364-től egészen
Katalin nevű lányának megszületéséig, ami 1370-ben történt, Károly volt a király kijelölt örököse.
Azonban a hercegnő megszületése után természetes módon őrá (és jövendő férjére) várt apja
országának öröksége, így azzal, hogy Lajos felújította a korábban létezett dukátus intézményét,
kárpótolta rokonát.
172
A szlavón báni címet betöltő személyek életével és pályájával jelen dolgozat keretei között nem
lehet és nem is kívánok foglalkozni. Mégis fontosnak tartom azt leszögezni, hogy azok a főurak, akik
az Anjou-korban betöltötték ezt a méltóságot a király feltétlen bizalmasai közül kerültek ki.
Szlavóniában szükség is volt a király feltétlen bizalmát bíró tisztségviselőre, hiszen a tartomány
46