Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

teljhatalmú urának ekkor a fiatal dux számított, aki mellett címében nem teljes
értékű, hanem a herceg által kinevezett bán tevékenykedett. A szerepre a magyar
uralkodó Ugali Pál országbírói ítélőmestert tartotta a legalkalmasabbnak. 178
Mindazonáltal csekély szerepet játszott a tartomány életében, hamarosan régi
méltóságában látjuk viszont. 179 Gyors távozásának okát nem ismerjük, a herceg alatt
nem tudunk utódjáról.
István herceg 1350-ben elkerült Szlavónia éléről, a tartományt ismét a király által,
teljes joggal kinevezett bán, Lackfi István irányította. Alatta semmilyen változás nem
következett be a báni címben. 180 1353-ban ismét megjelent Szlavóniában a dukátus
intézménye, István herceg vezetésével. Mellette a báni tisztet Hahót Miklós töltötte
be, aki immáron másodszor került Zágrábba. István herceg ismét a hármas (szlavónhorvát-dalmát)
hercegi, míg Miklós csak a kettős (szlavón-horvát) báni címet viselte.
Ebben újra a realitás és igény kettőssége mutatkozott meg. István herceg korai halála
(1354. augusztus 9.) után a tartomány élére névleg csecsemő fia – János – került,
azonban a tényleges irányítást az özvegy Margit hercegnő látta el, Hahót Miklós
segítségével. Ez a helyzet az 1356-os események után nagymértékben módosult. 181
Velence és Magyarország 1348-ban hat évre szóló fegyverszünetet kötött, ami 1356ban
járt le. Ennek az évnek a nyarán Lajos király Zágrábban időzött, eldöntetlenül
hagyva a kérdést a külföld számára, hogy Velence vagy Szerbia ellen fog hadat
vezetni. Végül június végére biztossá vált, hogy a magyar uralkodó Dalmácia
178
Az oklevelekben a következő intitulatióval szerepel: „Nos Paulus de Ugal, per inclitum principem
dominum Stephanum Dei gratia tocius Scalvonie, Croatie et Dalmatie ducem, in dictis regnis
Sclavonie et Croatie banus constitutus.” (1350. április 9. Smič. XI. 450. sz.) Királyának bizalmát
mutatja a tény, hogy az év nyarán a tengerparton teljesített diplomáciai szolgálatot, ezzel is összefügg,
hogy nem sok kiadványát ismerjük báni minőségében. (Sjme Ljubić, Listine 3/278. sz.)
179 Bertényi, Országbíró 97. p.
180
Eddig összesen egy királyi, egy királynéi és egy hercegi oklevelet találtam, ahol szlavón-horvátdalmát
hercegként szerepel, de ezek a bán saját címhasználatát nem befolyásolják. (királyi: 1351.
február 27. (Smič. XII. 5. sz.), 1351. március 29. (Smič. XII. 11. sz.) királynéi: 1351. március 27.
(Smič. XII. 9. sz.), hercegi: 1351. március 27. után (Smič. XII. 10. sz.))
181
1356 elején Margit hercegnő végleg eltávozott Magyarországról és férjhez ment Hohenlohe
Gerlach német lovaghoz. Ennek a házasságnak talán köze lehetett ahhoz, hogy I. Lajos magyar
uralkodó 1356 elején II. (Habsburg) Albert osztrák herceggel, majd az év folyamán IV. (Luxemburgi)
Károly német-római császárral kötött szövetséget (Kristó, 1988. 136-136. p.)
48