Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

egy 1355-ben kelt oklevelében találkozunk vele, amelyben saját ügyében
intézkedik. 157 Általánossá Szécsi Miklós második szlavón bánságának kezdetével
(1366) válik, amikor minden oklevélben szerepelni fog a bán keresztneve mellett
„családi neve” is. 158 Érdekes dolgot figyelhetünk meg az intitulatiók időbeli
változásával kapcsolatban. Míg Margit hercegnő „regnálása” előtt alapvetően a
„banus/dux tocius Sclavonie” formával találkozhatunk, addig 1356 után egyre
sűrűbben jelenik meg a „regni/regnorum” szó a címzésben. Ennek a változásnak a
megnyugtató magyarázatát nem találjuk meg, valószínű, hogy Margit esetében a
budai királyi kancellária konstrukciója volt az addig a korszakban példa nélkül álló
helyzetre. Aztán az intitulatióban bekövetkezett változás egyfajta „divatként”
kerülhetett be a szlavón (illetve a dalmát-horvát) báni kancellária szóhasználatába. 159
A tárgyalt korszak szlavón bánjai közül Felsőlendvai Miklós, 160 Ákos Mikcs, 161
Paksi Leusták 162 és Cudar Péter 163 viseltek bánságuk ideje alatt valamilyen egyéb
tisztséget is. Jellemző módon ezek csak Ákos Mikcs ideje alatt jelentkeznek az
oklevelek intitulátiójában, még akkor is, ha kizárólagosan szlavóniai ügyről volt szó.
A királyi oklevelek méltóságsorában esetleges, hogy melyiket használják, ugyanúgy
előfordul a teljes cím feltüntetése, mint az, hogy csak néhány elemet írnak le, illetve
a „banus Sclavonie”-n kívül nem is szerepel más cím. A királyi intitulatiókban
előforduló nagy-(közép-)kis címzéshez hasonló szabályokra vonatkozóan a szlavón
157
1355. február 22. (Smič. XII. 208. sz.)
158
Az erdélyi vajdák közül először Kont Miklós (1352-1356) használja, de utána csak Bebek Imre
(1392-93) fogja ezt a gyakorlatot követni. (Janits 86. p.)
159
Ha a szlavón bánok címzéseit (nem csak az intitulatióikat, hanem a hozzájuk írott oklevelek
inscriptióit, valamint a királyi oklevelek méltóságsorait és az egyéb említéseket áttekintjük, azt fogjuk
látni, hogy egyértelműen nem jelenthető ki, hogy 1358 után elmarad a báni címből a totius szó.
Találkozhatunk – egyetlen személy megnevezésein belül is – a banus totius regni Sclavonie (1367.
április 24. Smič. XIV. 9. sz. - saját kiadványa), banus tocius Sclavonie (1367. május 22. Smič. XIV:
16. sz. – méltóságsor) és a banus regni Sclavonie (1367. június 30. Smič. XIV. 30. sz. – egyéb
kiadvány) alakkal is. (A példák mind Szécsi Miklós második bánságának idejéből származnak.)
Véleményem szerint ebből nem lehet következtetést levonni Szlavónia 1358 után élvezett kisebb vagy
nagyobb szabadságának tekintetében. (Györffy, 1970. 238-389. p.)
160
Komáromi (1323-25), somogyi (1325) és soproni (1318-1325) ispán.
161
Királynéi tárnokmester (1323-1325), sárosi (1315-1327), somogyi (1325-1328), soproni (1325-
1326) és zempléni (1321-1325) ispán.
162
Fejéri (1354-1358), somogyi (1351-1361) és tolnai (1356-1357) ispán.
163 Sárosi ispán (1367-1369)
44