Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

mely (gömbölyű talpú pajzs) alakú volt. 53 A függőpecsétek minden esetben
egyoldalú cipópecsétek.
Magyarországon a XIII. század közepén kezdenek el különbséget tenni a pecsétek
között. Ekkor alakul ki az a gyakorlat, hogy a különböző személyek gyűrűs 54
(magán) és nagyobb (hivatali) pecsétjét megkülönböztetik és az elsőt nem tartják
autentikusnak. A corroboratiós formula következetes alkalmazása csak a XIV.
század elejétől figyelhető meg, ekkor kristályosodott ki végérvényesen a korábban
már megindult folyamat a pecsétek jogi erejében való különbségtétel tekintetében. 55
Tekintsük át most, hogy az ország egyik különkormányzati területének vezetője, a
szlavón bán, illetve herceg hogyan és milyen pecséteket használt a XIV. században.
Felsőlendvai Miklós egyik oklevelén pecsétjének a majdnem teljesen ép lenyomata –
mivel az intitulatiójában nem használja a bán egyik akkor használt címét sem – nagy
valószínűséggel gyűrűspecsétjének képét őrzi. 56 Ákos Mikcs eredetiben fennmaradt
oklevelei közül mindössze kettő nem függőpecsétes, de a hátlapokon látható
maradványokból valószínűsíthetjük, hogy ezeket is az autentikus báni sigillummal
erősítették meg. 57 Hahót Miklós és Szécsi Miklós első bánságai alatt – amennyire a
fennmaradt oklevelekből és különböző utalásokból meg tudjuk állapítani – hasonló
volt a helyzet: mind a függő-, mind pedig a rányomott pecsétnek (akár hátlapra
nyomták, akár az okleveleket zárták le) a bán autentikus, „nagy” sigillumát
alkalmazták. Ezt igazolja az is, hogy a tárgyalt korszakbeli első bánok alatt kiadott
oklevelek corroboratiós részében a legtöbb esetben még csak a függőpecséttel való
megerősítés tényét olvashatjuk, 58 kivételes esetekben találunk olyan formulát, mely a
pecsét autentikus voltát hangsúlyozza, vagyis a bán egy sigillumot használt, az
autentikus pecsétet. 59 Tárgyalt korszakunkban arra, hogy a bánok két pecséttel
éljenek, az első, konkrét bizonyítékunk csak Lackfi István bánságának idejéből
53
MOL DL 239
54
Az antik eredetű gemmapecsétekre lásd: Gesztelyi-Rácz, Antik gemma
55 Kumorovitz, Pecséthasználat 67-68. p.
56 1323. május 30. (MOL DL 40 421)
57 1335. május 9. (MOL DL 40 493), 1337. március 1. (MOL DL 3 044)
58
„… presentes concessimus litteras nostras privilegiales pendentis sigilli nostri munimunie
roboratas”. Pl.: 1326. szeptember 8. (MOL DF 283 671), 1327. október 8. (MOL DF 261 771), 1328.
július 13. (MOL DF 256 873), 1338. május 3. (MOL DF 267 987)
59
Pl.: 1336. december 14. (MOL DL 40 732)
24