HISZEK AZ EGYHÁZBAN!

ELŐSZÓ
A SZENTBESZÉD EREDMÉNYESSÉGÉNEK
NÉHÁNY TITKA.
I. A szentbeszéd eredményességének legelső titka mindig
is volt és marad is: a hitszónok papi egyénisége, lángoló papi
lelkülete, feddhetetlen papi élete. A Krisztus ügyéért mindent
áldozó és azt mindennél előbbre helyező papi lélek mély benyo-
mást gyakorol még az anyagiasság elsöprő hullámaiban fuldokló
mai emberre is.
Az a szentbeszéd) amelynek tartalma mögött nem áll ajánló-
levél gyanánt a szónok meggyőződéses élete, hiába épülne fel
akár a legjobb homiletikai könyvek előírása szerint is: pengő
érc és zengő cimbalom (Kor. I. 13, 1.) fog maradni! Viszont,
ha a hallgatók kiérzik, hogy amit a szónok a szószéken előttük
elmond, azt legelsősorban saját maga hiszi el, saját maga tartja
meg és éli át, éli hívei előtt nyitott könyv gyanánt álló kifogás-
tálán életével; ha kiérzik szavaibol, mennyire minden öröme s
boldogsága, egyetlen ambíciója a szónoknak megnyerni híveit
ama szent igazságoknak, amelyek elsősorban a saját lelkét töltik
el boldogító örömmel, akkor még a homiletikai szabályok eset-
leges figyelmen kívül hagyása sem fogja útját állani a beszéd
eredményességének. Csodálkozva fogjuk látni, hogy még ebben
a „prédikációt unó világban" is mint szoronganak a hallgatók
tömegei annak a papnak szószéke körül, aki mint lobogó gyertya
ég el az Isten dicsőségéért, akinek nincs éjjele-nappala a lelkek
keresésében, akinek munkás életében valóra válik a régi mondás
igazsága: „Ignis nunquam dicit: sufficit”.