HISZEK AZ EGYHÁZBAN!

31
a) A Szentlélek, hite egész hitrendszerünkre örvendetes jel-
leget nyom.
Tehát a Szentlélek nem akkor dolgozik bennünk, mikor
megtört szívvel bűneinket bánjuk? Akkor is! De Szent Pál
más dolgokat említ ,,a lélek gyümölcsei” között! „Szeretet,
öröm, békesség, türelem, nyájasság, jóság, hosszútűrés, szelíd-
ség, hit, szerénység, megtartóztatás, tisztesség.” (Gal. 5, 22.)
Ah! Ahány szó, annyi prédikáció! Szeretet, öröm, békesség ...
Mily szükségünk van minderre! Az emberi lélek oly szom-
jas ezekre, mint az éjjeli lepke a lámpafényre. Keresi is, veti is
magát utána, – de mily csalfa öröm után! Nagy mulatozások
után, éjjeli tivornyák után. Mintha soha nem hallotta volna Szent
Pál figyelmeztetését: ,,Αz Isten országa nem étel és nem ital,
haneg igazság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm. 14, 17.).
b) Ezért a Szentlélek a vigasztalás Lelke is. „Consolator
optime”, – mondja róla az Egyház himnusza, „legjobb vigasz-
talónk.” És csak az Úr szavát visszhangoztatja, aki a vigasz-
taló Szentlelket ígérte meg apostolainak. (Ján. 15, 26.; 16, 7.)
De vajjon miért nevezte az Úr a Szentlelket kiváltképpen
a vigasztalás Lelkének? Bizonyára azért, mert jól tudta, meny-
nyire rászorulunk a vigasztalásra a földi élet alatt. Mennyi szen-
vedés, nélkülözés, csalódás, elválás, halál! És minden gyenge-
ségünkre erőt, szomjúságunkra vigasztalást ad a Szentlélek. Mél-
tán imádkozzunk tehát pünkösd napján: „Úristen, ki a mai na-
pon híveid szívét a Szentlélek felvilágosítása által tanítottad,
add meg nekünk, hogy ugyanazon Szentlélek által megismerjük,
ami helyes és vigasztalásának végnélkül örvendjünk”.
C) Ha pedig azt is kutatjuk, hogy miben áll a Szentlélek
által nyújtott végső öröm és végső vigasztalás, eljutunk a Szent-
léleknek egy újabb jelzőjéhez: a Szentlélek az istenfiúság Lelke.
A Szentlélek segít a legnagyobb örömhöz és megtiszteltetéshez,
ami az embert érheti: ez az istenfiúság fönséges méltósága. Atya és
Fiú szeretik egymást, és ez a Szentlélek; viszont a Szentlélek-
nek is legfőbb törekvése olyanná tenni az embert, hogy az Atya
szerethessen minket.