32. sZÁM. - Magyar Királyi Csendőrség

886 CSENDöRSÉGI LAPOK 1928 november 1 0.
meg alapjait az első kiképzésnek ugy tudok arra
épiteni.
Tapasztalataink vannak arra vonatkozóan, hogy
milyen anyagu és idötartamu Iliképzés felel meg. En
mindenesetre helyeslem /(ovarcz százados urnak a
folyó évi 2. számu Csendörségi Lapokba az el ő
kiképzésre vonatkozóan ismertetett rendszeret, csupan
a 16 hónapos összes kiképzési idöt gondolnám 18 eset­
leg 20 hónapra felemelni, ami nagyobb biztositékot
nyujtana a sikerre. Ö ugyan . számitsa . ala j . án . z
átlagos szolgálati idő egyötöde veszI kIkepze l . ldonek.
Azt hiszem azonban nem tevedek, ha azt allttom,
hogy az átlagos szolgálati idő ennél . több . . V églges
nézetek mindenesetre a tapasztalatok es kIserletezesek
után alakulnának csak ki. Végeredményében nem is
az idö a legfontosabb, a hangsuly a rendszeren, a
helyes munkamegosztáson van.
A továbbképzés a célok szerint többféle. Aszerint,
hogy mire akarom továbbképezni a már alapjában ki­
képzett emberemet, aszerint kell az oktatás további
módját, idejét elgondolnom. A továbbképzés eszerint
részben az örsökön, részben a tanfolyamokon folyna.
A másodcsendörré kiképzett csendőrnek szüksége
van arra, hogy a gyakorlati szolgálattal megismerkedjék,
tapasztalatokra tegyen szert. Ezt az örsön kapja.
A mindennapi életéhez (csendőri életéhez) igy a tapasztalata
által jut közelebb. Azok az elméleti alapismeretek,
amelyeket a próbacsendőr-tanfolyamon szerzett,
elégségesek arra, hogy erre a gyakorlati szolgálatban
épitsen, tapasztalatokat gyüjtsön. Amilyen elhibázott
volna, ha az elsö kiképzés után az örsön elhanyagolnánk
a továbbképzést, éppen olyan lehetetlen volna
alapismeret nélkül szolgálatteljesitést kivánni. (Ismétlem
1:\Z alapismeret alatt ugy a szak-, mint az általános
ismereteket, valamLnt az elméleti és gyakorlati tudást
értem.)
Az örsökön a szolgálat telj esitése a járőrök munkáján
mulik. A járőrvezetők tapasztalata és tudása
jelenti a nivót. Ezeknek a csendőr egyéneknek a
jó vagy rossz teljesitményei szabják meg az örsök s
általában a csendőrség átlagos teljesitményeit. Ezért
a járőrvezetők kiképzésére igen nagy sulyt kellene
helyezni. A járőrvezetőn mulik a gyakorlati szolgálat­
ban igen sokszor az állampolgárok nyugalma, élete,
halála. Nekik kell a legkülönbözőbb esetekben repre­
zentálniok a csendörséget. Dönteniök kell és pedig
sokszor pill8lnatok alatt az eljárási szabályok alkal­
mazása felett. Ezért alapos elméleti és gyakorlati tudá­
son alapuló tapasztalattal kell birniok. A járőrvezetők
szolgálata az eljárási szabályok alkalmazásában nyil­
vánul meg, tehát a legszükebb értelemben vett gya­
korlati ténykedés. Más szóval a megtanult szabályok­
nak alkalmazása az életben a végrehajtó csen döri szol­
gálatban. Ehhez pedig nem elég az elméleti ismeret
s bizonyos sablonos gyakorlati alkalmazási képesség,
ehhez tapasztalat kell. Egy adott esetben való eljárást
el lehet anulni mástól, be lehet gyakorolni, de
varatlan esemenyekkel szemben eredményesen fellépni
csak alaposan képzett elmélettel és tapasztalattal lehet.
A tapasztalatot az örsök szolgálata s az örsökön foly­
tott .otatással szerzik meg embereink. Mint ahogy
mar emIrtettem, azonban ez csak akkor tökéletes ha
annak alapját az elméleti tudás képezi. Ezért a ' jár­
őrvezetőket véleményem szerint tanfolyamban kell ki­
képezni. Ha ennek a tanfolyamnak az anyaga és az
oktatás rendszere megfelelő, a helyesen felismert cél­
hoz alkalmazkodó, akkor alapos elméleti tudást nyujt,
amire lehet gyakorlati tapasz t
. l tokat $ yüjteni. Ter­
_
mészetesen céltalan lenne a Jarorvezetol tanfolyamba
kevés tapasztalattal biró egyéneket bevezényeli, mond­
juk olyanokat, akik aHg teljesitettek .. szolgalatot az
örsön. Ott már a tökéletes másodcsendornek van helye.
Ezek helyesen tudná,k felfogni és értékelni a rna j:J a­
sanb követelményeket. A já,rörvezetői tanf lyam el yeg­
zése mindenkire nézve kötelező volna. AkI eredmeny­
telen ül fejezné be a tanfolyamot, azzal egysze ég
meg lehetne ismételtetni. A tanfoly . am el .. nem vegzese
elöléptetési akadályt képezne. Inkabb elobb . tavozzon
a dolgozni nem akaró, mint később. Igy . remeny . lehet
arra is, hogy aki már ennyire jutott, 19yekezm fog
a további mun·kára s szeretetet és kedvet kap hivatása
iránt A járörvezetői tanfolyam tartamát minimálisan
8 hónapban gondolnám megszabni. Ebbe az időkisza­
batba bele kell illeszten,j egy olyan tananyagot, amelyik
a gyakorlatra való oktatás követelményeinek megfelel.
Elméletet a gyakorlatot egészitse ki és viszont. Ez
legyen itt is az elv. Különösen itt, ahol a gyakorlati
eljárásokra célunk oktatni haIIgatóinkat. Szó szerint
való »magoltatás«-ra szükség nincs. A definiciókat,
normákat itt már ugyis tIldnia kell mindenkinek. Gondolkodni
tanitsuk itt az embereket, hogy a tanultakat
tudják alkalmazni a valóságban.
Ha az örsparancsnokképzésröl gondolkodunk, mint
minden más esetben is, ugy itt is fel kell vessük a
a kérdést, hogy mi a követelmény, mi a cél, mit várunk
az örsparancsnokainktól ? A Szut. 570. pontja szerint :
» . .. Az ő fontos szolgálarti állása tapasztalt parancsnokot
igényel, akinek emelkedett erkölcsi felfogása
mellett olyan tetterővel és arIapos csendörség'i tudással
ell birnia, amely őt örskörleie közbiztonságának feltétlen
fenntartására, örseinek ügyes vezetésére, a legénység
továbbképzésére, szigoru fegyelmezésére és
szeI1emének fejlesztésére a.lkalmassá teszi.
Az örs állapotáért, alárendelt jeinek katonai és
hivatásszerü elméleti és gyakorlati kiképzéséért, valamint
az örskörlet közbiztonsági állapotáért teljes mértékben
felelös.«
Röviden összefoglal va ezeket ; az örsparancsnok
alárendelt jeinek katonai parancsnoka, vezetője, irányitója
és oktatója a közbiztonságJ szolgálat ellátásának
érdekében. Egyben mindenért ami örsén történik s
örs·kÖrJetében a közbiztonság állapotáért felelős.
Igen sok feladat. De ennél kev,esebb nem lehet.
Ezeket a feladatokat a viszonyok, szolgálatunk természete
és a szervezés miatt másra nem lehet, hanem
csak az örsparancsnokra hárítani.
Pinczés százados ur a mult évi 19. számu Csendörségi
Lapokban irt cikkében felveti az eszmét, hogy
az örsparancsnokképzést ugy kellene reformálni, hogy
egy három éves örsparancsnokképzö iskolát állitsanak
fel. Ebbe az iskolába a besorozott és továbbszolgálatra
jelentkezett egyén hat éves csendörségi szol­
gálattal kerülne, ha arra megfelelö volna. Az ott nyert
három évi kiképzés és egy-két évi helyetteskedés után
örsparancsnok lenne. Megemliti, hogy a csenoörségnél
ez az iskola volna hivatott pótolni, illetőleg helyette­
siteni a honvédség nél lévő »jutasi« altisztképzö iskolát.
Ennek a kérdésnek a megvizsgálásánál is minde­
nek elött a célok s a lehetőségek összeegyeztetése
adja meg a feletet arra, hogy vajjon lehetséges-e
vagy sem és ha nem, miért. "Mennyi ideig szo1gál
átlag egy csendőr? 12-15 évig. Nagy általánosságban
a járörtárs 6, a járörvezető 10-12, az örsparanc _