CSEnDóRSÉGILAPOK - Magyar Királyi Csendőrség

242 CSENDClRSWI LAPOK 1935 április 15,
A mogorva csendőr.
Irta: SZAKONYI JóZSEF tiszthelyettes
(Csömör),
Ko\'ács törzsőrmester nem tehetelt róla, bogy nem
tl ldott mosolyogni és hogy a trerá.lko sem volt n
.,
mestersége. A szive körül lehetett va :r u sotét takaró.
amely nem engedte kiillni arcára a Jp sagot és melegeL
A bajtársak megazokták fl terméS2etét. a faJu sohs. Ha
meg is sUvegelték, az a csendökal.aJ?Dak z61t. maga
Ková."! Károly ha leveti a cscndorruhat. ahghn kapott
... I
d'" to
volna még kalapbillcntc.st is. A .. mogon'a. csen or
nevel kapta. Az aoyak lassan rbzoklak, hogy 'Vclt
ijesztgesse.k rossz gyermekeiket... Mikor Kov s törzs-
3rml'Ster elóször hanatta ezl a postárót Jo"et. azt
mondta a velemenö kántornak :
- Annyi bajom legyen mindig !
Pedig fájt n(oki, csak nem mutatta. Mert semmi!
sem nézett és látott a világból annyi szeretettel, mint
gyennekeket. Szebb hang nem volt. előtte, mint a gyer·
meknevetés, rikoltás. Mert neki nem voltak gyermek­
éveI, csak anyuUanság, mostoha kenyér ' és szakadatlan
koplalás a szerctetböl. Ez telepedett a szive köré 5
ezert né.ttc mindig valami kiUönös, flzomoro vl!.gyMftssal
3. j3.tsz6, nevető gyermekeket.
Ott állott a falu töven sötétJő kis fenyves szélén,
helyi SLolgálalban. Húsvét köz.elgett· A mezőkön tarka
kép : szántogató emberek a napfényben párázó földeken,
a falu {elói asszOD}i ének, zsivaj, az udvarokon bútorok,
a köteleken s az ágakon ágynemii : nagytakaritAs volt,
A fenyvesben bujkált a napsugár s ködob3sra gyereksereg
viháncolt rongyokban, mezitláb, masz.atosan. de
korlátlan örömmel.
A fenyves tuls6 súlén három gyermek bukdosott
n fák tövére. Kerestek valamit. Ahogy közeledtek, vö­
röses kUUkben, rongyaik mellett, mint sötétkék ékszer,
tUndökJöttek a. virág-ibOlyák.
Kovács törlBőnuesler összeszedle minden gyengéd­
ségét, hogy a gyermekeket úgy szólilsa meg, hogy meg
ne ijedjenek. Hirtelen lehajolt, mielőtt azok még láthatták
volna és összeszedett hamarosan négy-öt sárgaszemü,
kékszirmú virágszillat. Izgatott lett. Ügyellennek
érezte magát.. amint széles, nagy ujjai között remegtek
a virágok.. es ére:tte, hogy elpirul, mikor a kis gyerekek
elé tartotta azokat :
- Gyerekek, én is szedtem nektek virigot.
Az ap'I'Ó madarak megrebbentek, egymásra néztek.
A legnagyobb arcán mosolygás ke2dődötl, de több volt
abban a félelem, mint a bizalom. -Mégis érte nyt'Ht.
- Kös%önjük, Kovács bácsi. - mot}fogott.
- Aztán kinek kell olyan sok virág? _ simogatt-i
meg Kovacs a. gyerek arcát.
A gyerekek elmondották neki, hogy a vlr'ágot any­
juk sirjá.ra 8:tedik, mert· azt más nem gondozza, csak
iSk, s uért z.edik az ibOlYát, mert anyjuk azt nagyon
eJ·ette. Mtd6n , a gyermekek ezt elmondották, KQvá.cs
törzsőrmester felrefordult arctra kis:tök3tt valami
belUlről.
A gyermekkora ele\'enedetl meg, magamagát látta
állaol ott a Iák. úrnYékábun, árván, éll.esen, mezillé.b
a S'E'idaJmak zúgiak a fil1ébe messziről, mint .sötét felle
gek és mostohája. CSontos kezét látta egy pillanalra
feléje tenyegelve.
A gyermekek láh'a, hogy a CSendőr t}em is olyan
rosez ember, mert még vil'ágot is segit nekik keresni a
amit talál uL elosztja egyformán közöttük, nagYon be.
szédesck lettek. KU lönösen a nagyobbik kisleány. ki
elmondotta, hogy milyen .s.z.egények, nincs cipöjUk, nincs
rubácskájuk, mert az apjuk keveset keres, a ;s n
korcsmárosboz viszi pállnkáért s csak olykor foz egy
kis krumplilevcsl.
Megvereg.3tte óvatosan a gyerme.kek a.rcát, mélyet
lélegzett és elindult, Mintha sietösebb lett volna az
útja, mint máskor.
Felkereste a birót S az:z.nl együtt a ktintort. Szót
vüllott veJük sietöscu, st'inte türelmetlenül. Azok igent
bólínlotlak s indultak vele, A kocsmába tartottak. A
kocsmáros szabadkozott. mentcgettSdzölt, Kovács tÓ['7.s­
őnnestel' röviden beszélt : kocsmai bitel, italmérési jog,
nyomonl.Ság, á.rva gyermekek . _ , Hiába nézett a móreg­
mérö a bjróra, kántorra. segítsegt>t se z6ban, Sf> titkofl
jelben onnan sem kapott .
. Azután pedig a gyermekek apja nézett kerekrC'
tágult szemmel, elhiiJve azokra, kik hivatalos arccnl he­
fordultak a szegényes portájára. Kovics törzsőnnester,
a "mogorva csendör" beszélt Ahogy fogyott a beszéde,
úgy nőtt az italos apán a meghatottság, a 'Ulvartság,
lába, keze ugy mozgott, mintha nem tudtak volna gu­
dájukr61 s egymásról se. s.zre scm vettél(. m.ikor a há­
rom nnoál a hóca alá húzta s ma.gához szorította.
Húsvétra hajnlllodott. Kovács tö' zsól'mcster olt
állott a baz ajtajában, meU ette egy cseudör. Szolgál aton
kivül mind a ketten. A gyermekek 8Z ablakban bámész.
kodtak, apjuK az ajtóban.
-. Három. gyermekének, - mondta Kovács
rom rend rubát kUldött az. Ul' Jetu. Magu szavát tar­
totta, megjavult s mi, csendőrök. nz ilyen embert SEC­
retjUk . . Nem jár érte kÖsl.önel.
A "mogorva csendőr" arca ettöl fogva felderült.
Inert megtalálta a módját, hogy a maga nehéz gyermek­
korDnak sötét emlékeit mÁS gyermekek sorsának az eny.
hítésével feledje.
Fogolyszökési esetek
tanulságai.
r,
Irl'a: BATAR ANTAL alhndna/{)',
(Budapest) ,
A Cscndörségi Lapok 19-34. évi 13. számában Árkosi
G:ruJa üszthelyettea >tA fogolya.zöktetésröt" cim alatL irt
cikkében a {ogoly6rzés és a fogolyldeéret, nlkahnával ellS­
forduló fog ? lYSZÖktetésekriSl és a jál'őröknek- ilyen alka­
lommal valo .megtfunadtatásál'ÓI ir. Igen tanulsflgOR m6
don mutat ra ezekre és a lehetőseg szerinti elkerUlést is
tanulságosan közli.
.
sszú csendórségi zolgálatom alatt szerzett. ez­
Irányu tapaaztalalaimal, járőrver.etó bajtársaim okul!\.­
sára. most 6n ia
. közreadom. A :t felületesen SOk esetben
végzett szoJgá­
Idézett már eIéi
r Ó
súlyos
megt{t.madtatá.sokat,
következményekkel
,
lefegyverzéseket, seket, melyek
fogolys.zökteaz
illető járórre, és a testilletre hÁtrá.nyos
enyt vetettek. Ebben a fontos szolgÁlati ilgaulunkban
nagy
n ls helyénva16 az
"",etövigy8.zatosság
és az
lororduJó hibákra
iB hog\'
rámuta.'lsunk,
rl
ho'"-' " ,. : oseg fize n nt '-. leb;-
obe 0.1 '" ...
esetek.
.
a ]O\> n elkerülhetők leifycnek nz ilyen
NéhúllY m g1'.r1k
ságot meritb et m lnden csendiSrbajtars.
e ,Q nt esetet írok le, nmelyekböl tanul.
'