Bujtor - Polc.hu

lassan-lassan veszít féktelen sebességébõl. Egy nap lehanyatlott a tengerbe.
A zöld baglyok titkos odújába került eszméletlen állapotban. A baglyok
körbevették mérlegeikkel, és elkezdõdött a kegyetlen alku. Ahhoz,
hogy megdobbantsák a szívét, le kellett törni az egyik szárnyát. Aztán pótolták
a szárnyát, de gyengítették erejét. Csupi minden nap ült indiánsas
apja mellett, nézte az önfeláldozó baglyok munkáját, és mesélni kezdett.
Mesélt a régi életrõl, mesélt a sebességrõl, a szélrõl, a tengerrõl, a szabadságról,
az illatokról, a ragaszkodásról és az erõrõl. Kétségbeesetten
kapaszkodott apja törött szárnyába. Megígérte, hogy ezután még gyorsabb
indiánsas lesz, hogy neki is születnek majd indiánsas gyermekei,
hogy szükség lesz indiánsas nagyapára, aki a bölcsességet hordozza, és
terelgeti a szertelen apró sasfiókákat. De ezeket már magának mondta.
Az indiánsasok ugyanis nem alkusznak. Erõbõl buknak alá a tengerbe.
Örökre. Csupi azóta erõsebb indiánsas, lelkében egy sohasem múló fájdalommal
és ragaszkodással.
Utóirat: mindig arra biztattál, hogy írjak mesét a gyerekeknek. Ez az elsõ
mesém. Neked.
8