Tartalom Előszó 1. fejezet: A hihetetlen Egy szeretetteljes ... - Polc.hu
Tartalom Előszó 1. fejezet: A hihetetlen Egy szeretetteljes ... - Polc.hu
Tartalom Előszó 1. fejezet: A hihetetlen Egy szeretetteljes ... - Polc.hu
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
<strong>Tartalom</strong><br />
<strong>Előszó</strong><br />
<strong>1.</strong> <strong>fejezet</strong>: A <strong>hihetetlen</strong><br />
<strong>Egy</strong> <strong>szeretetteljes</strong> varázsige<br />
Csodálatos átváltozások határozzák meg mindennapjainkat<br />
A gyors változásoktól való félelem ésszerű tempót diktál<br />
A természetfölötti érzékelések varázsa<br />
Észlelési gyakorlat haladóknak: a duplán láthatatlan felállítás<br />
Tudományos bizonyíték az egyetemes összetartozásra<br />
2. <strong>fejezet</strong>: Pár<strong>hu</strong>zamos valóságok<br />
Képesek vagyunk-e érzéseinkkel megragadni a valóságot?<br />
Mindenki a maga valóságában él<br />
Érzéseinkben felismerhetőek a környezet energiái<br />
Tökéletesen biztos lehetek-e abban, hogy ez igaz?<br />
Az érzésem észlelésen alapul, vagy csak képzelem?<br />
Csak szemléletünket változtathatjuk meg, érzéseinket nem<br />
3. <strong>fejezet</strong>: Világosság<br />
Hogyan észleljük a természetfölötti jelenségeket?<br />
Hogyan állunk egyáltalán valakinek a rendelkezésére?<br />
Rossz a lelkiismeretünk, amikor befejezünk egy kapcsolatot<br />
„Nem állok többé rendelkezésedre”<br />
A „nem” szócska mély értelme<br />
Mi történik azután, ha már nem állunk rendelkezésre?<br />
Vigyázat: a gyors és mindenre kiterjedő változások veszélyesek lehetnek<br />
4. <strong>fejezet</strong>: Megkönnyebbülés<br />
A változás utáni vágy összeköt másokkal<br />
Vizsgáljuk meg kötődésünket, így megváltozik valami<br />
Felszabadítjuk érzéseinket, ha megszabadulunk a tudattalan stressztől<br />
A megértés lehetőséget ad arra, hogy a lelki problémák megoldódjanak<br />
Jobban megértem magam, mint mások engem<br />
A stressz, amit érzek, nem is az enyém?<br />
<strong>Egy</strong> megoldatlan probléma minden érintettre hatással van<br />
5. <strong>fejezet</strong>: Új viselkedésminták<br />
Természetes tanulási és megoldási folyamatok<br />
Csak akkor segíthetünk, ha segítséget kérnek tőlünk<br />
Választhatunk, melyik szerepbe bújunk<br />
Ki tükröz kit?<br />
A természetfölötti dolgok áttekintése<br />
A mindenhol jelenlevő rezonancia és természetfölötti érzékelés
<strong>Előszó</strong><br />
Miért pont nekem jutott a feladat, hogy megírjam ezt a könyvet, nem tudom. De látom, hogy az<br />
életem tagadhatatlanul ebbe az irányba tartott. Talán valamiféle elrendelés volt?<br />
Tulajdonképpen mi az elrendelés? Van bármi is, ami minket, embereket meghatároz? Talán nincs<br />
szabad akaratunk? De akkor mi az a tapasztalat, amit „szabad akaratnak” nevezünk?<br />
Kétségkívül az az ember vagyok, aki tudatosan járja a saját útját. Mégis, ha visszatekintek, azt látom,<br />
hogy a döntéseim csodálatos módon illeszkednek a körülöttem lévő eseményekbe. Észrevettem ezt?<br />
Alkalmazkodtam a környezetemhez? Vagy mindez csupán „szinkronicitás”?<br />
Aki kézbe veszi ezt a könyvet, szabad akaratából döntött így. Ugyanakkor nem is volt más lehetősége:<br />
ennek így kellett történnie. A miértre és hogyanra mindig csak később kapjuk meg a választ.<br />
Hogyan viszonyulunk ahhoz a döntéshez, hogy nem állok többé a rendelkezésedre? Ha „akarjuk”,<br />
választhatunk, és ez lassan életünk részévé lesz. Viselkedésünk maradandó részévé válik. Szabadon<br />
döntünk, és utólag rájövünk, hogy ez nagyszerűen illik környezetünkhöz.<br />
Minden olvasómnak harmóniát, sok egybeesést és sok-sok élményt kívánok, amelyekkel mindezt<br />
megtapasztalhatják. A dolgok lassan egyetemes kirakójátékká állnak össze. Reméljük, hogy a<br />
kirakójáték részeként egyre nagyobb rálátásunk lesz, és rájövünk, hogyan illik össze minden<br />
mindennel.<br />
Olaf Jacobsen<br />
Karlsruhe, 2006. júliusa<br />
<strong>1.</strong> <strong>fejezet</strong><br />
A <strong>hihetetlen</strong><br />
<strong>Egy</strong> <strong>szeretetteljes</strong> varázsige<br />
Ma kihúztam egy kártyát. Ez állt rajta: „A titkok birodalmába a legegyszerűbb út a felismerés kapuján<br />
át vezet.”<br />
Marcia Zina Mager tündérkártyái valódi ajándékok számomra. Könnyű egyetérteni a mondataival.<br />
Megnyitnak és ellazítanak, és olyan válaszokat adnak, amelyeket rögtön hozzá tudok rendelni a<br />
kérdéseimhez és pillanatnyi élethelyzetemhez.<br />
Mindenesetre néha nehéz, hogy egyszerűen csak elfogadjunk dolgokat az életünkben. Hallom ugyan<br />
a belső hangot, amely arra kényszerít, hogy a hallottakat, az olvasottakat vagy a megélt dolgokat<br />
elfogadjam, mégsem sikerül. Emlékszem néhány emberre, akik ezt mondták nekem: „Olaf, az<br />
igenlésnek belülről kell jönnie, fogadd el a dolgot olyannak, amilyen, szeresd önmagad feltétlen<br />
szeretettel, és ne aggódj tovább – élj! A mában!” Ez nekem nem segít. Érzem, hogy közben valami<br />
hiányzik.<br />
Mélyen belül mindig is meg voltam győződve arról, hogy a megoldás nagyon egyszerű. Sejtettem,<br />
hogy mi, emberek könnyedén megszabadulhatunk némely kellemetlen érzésünktől. Most végre<br />
megtaláltam ezt a varázsigét. Így szól: „Nem állok többé rendelkezésedre.” Eleinte úgy tűnik, ez a<br />
mondat semmiféle elfogadást és szeretetet nem sugároz. Úgy hangzik, mintha elhatárolódnánk<br />
valamitől, ez azonban tévedés. A mondat hatása attól függ, milyen hozzáállással mondjuk ki. Ha<br />
valaki ellen használjuk, kellemetlenül hat vissza ránk. De csodákra képes, ha az Egész boldogsága
érdekében mondjuk ki. Érezni fogjuk a könyv olvasása közben, hogyan lehet az integráló,<br />
<strong>szeretetteljes</strong> és megtisztító oldalát használni.<br />
Ez a varázsige közvetlenül hat, és minden háttérismeret nélkül, azonnal alkalmazható. Ha kimondjuk<br />
vagy rágondolunk, utána megkönnyebbülést érzünk. Hogyan működhet ez? Már régóta figyeltem és<br />
vizsgáltam a családfelállítások vagy a „rendszerező felállítások” közben megjelenő telepatikus<br />
érzéseket. Ott egyértelműen látszik, hogy a képviselő a magára vállalt szerepben érzi az idegen<br />
érzéseket. Szakmai körökben ezt „reprezentáló észlelésnek” nevezik. Rá kellett jönnöm, hogy a<br />
hétköznapokban is akaratlanul mások szerepébe bújunk, és ezzel észlelhető érzéseket produkálunk.<br />
Azt gondoljuk, hogy azok a sajátjaink, és meg akarunk szabadulni tőlük. Azt gondoljuk, nem stimmel<br />
velünk valami, és harcolunk magunk ellen. Vagy az ellen harcolunk, aki ezeket az érzéseket kiváltotta<br />
belőlünk, és meg akarjuk változtatni.<br />
Ezt a megerőltető szerepjátékot látjuk nap mint nap szülő és gyereke között, főnök és beosztottja,<br />
tanár és diák, orvos és beteg, edző és sportoló, terapeuta és ügyfele, szemináriumvezető és hallgató,<br />
karmester és a zenészek között, de párok, kollégák, politikusok között is, vagy akár két csapat<br />
kapcsolatában is, pl. focicsapatoknál.<br />
Ez a könyv megmutatja: Az ember alapvetően telepatikus és empatikus természetű.<br />
Minél inkább tudatában vagyunk ezeknek az érzéseknek, annál könnyebben tudjuk kezelni őket. A<br />
függőséget, a veszteségtől való félelmeket, a negatív befolyást, a szexuális problémákat, a<br />
kisebbrendűségi érzést, a burnout-szindrómát, a segíteni akarást, az erőtlenséget, a pechsorozatokat,<br />
az elutasító érzéseket levetkőzhetjük, megszabadulhatunk néhány betegségtől és sok kellemetlen<br />
szereptől, ha nem állunk ezek rendelkezésére. Sokkal gyakrabban dönthetünk mi magunk, mint azt<br />
eddig gondoltuk.<br />
A következő <strong>fejezet</strong>ekben található használati útmutatók segítségével megtanulhatjuk, hogyan<br />
szabadíthatjuk fel önmagunkat és érzéseinket. Világossá válik, miért és mikor lehet célzottan és<br />
hatásosan használni a varázsigét. Ha tisztába jövünk magunkkal, a környezetünkben lévők is más<br />
szemmel néznek ránk – néhányan egészen új módon reagálnak majd.<br />
Elsőként meg fogjuk tanulni más szemmel nézni az érzések világát. Kiszélesítjük világképünket, hogy<br />
megfelelő hátteret biztosíthassunk a varázsigének. Ehhez teljesülnie kell egy feltételnek: Ha<br />
szeretnénk megtapasztalni az új világképet, „rendelkezésére kell állnunk” a könyvben leírt<br />
szemléletnek. Bele kell képzelni magunkat ebbe a látásmódba, meg kell értenünk, ki kell próbálnunk,<br />
és meg kell ismernünk… („A titkok birodalmába a legegyszerűbb út a felismerés kapuján át vezet.”)<br />
Ha ezt a lépést megtettük, utána lesz erőnk választani. Érezzük a döntés erejét, és tisztábban látunk.<br />
Mindenki szabadon dönthet, hogy marad a megszokott szemléletnél, és azt mondja: „Ennek az új<br />
látásmódnak, amit itt megismertem, nem állok tovább rendelkezésére.” Vagy új értékre ismer, és azt<br />
magáénak akarja tudni. Eldönthetjük, hogy melyik látásmód előnyösebb számunkra. De választhatjuk<br />
a kettő ésszerű keverékét is.<br />
Gyakran vagyok elővigyázatos és kicsit bizalmatlan, ha valami újjal találkozom. Alaposan<br />
megfigyelem, és összevetem érzéseimmel, addigi tapasztalataimmal és pillanatnyi látásmódommal,<br />
ismereteimmel. Ezt a hozzáállást ajánlom mindenkinek. Alaposan át kell gondolni az olvasottakat.<br />
Éljük bele magunkat, és maradjunk nyitottak, de kritikusak. Közben új tapasztalatokra tehetünk szert,<br />
és kezdődhet a varázslat. Meg fogunk lepődni!<br />
A könyv elolvasása és megismerése után figyeljük meg, mi változott. Emlékezzünk arra, milyen<br />
állapotban voltunk olvasás előtt. Hasonlítsuk össze új érzéseinket a régiekkel, új, kibővült<br />
világképünket a régivel, új lehetőségeinket azokkal, amelyeknek korábban birtokában voltunk, és<br />
észre fogjuk venni az egyértelmű változásokat.
Haladjunk együtt egy ideig ebben a csodákkal teli univerzumban. Legyünk nyitottak a körülöttünk és<br />
bennünk lévő titokzatos kozmosz felkutatásakor. Szakítsunk időt magunknak, és legyen gondunk a<br />
nyugodt körülményekre. Az univerzum olyan tökéletes, hogy visszatükrözi ránk a stresszt. Olyan, mint<br />
A Végtelen Történet, Michael Ende műve. A kis Bastian minden kívánsága teljesül, amint azt<br />
kimondja, még ha tulajdonképpen nem is úgy gondolta. Bärbel Mohr szintén ilyen tapasztalatokról<br />
számol be nagy sikerű könyvében, miszerint a nem világosan megfogalmazott kívánságok nem kívánt<br />
dolgok beteljesüléséhez vezethetnek. Sokan, akik intenzíven foglalkoznak spiritualitással,<br />
megerősítik, hogy a környezetünk, illetve az univerzum tudatos és tudattalan dinamikánkat egyaránt<br />
visszatükrözi. Amilyen belül, olyan kívül. A tudomány is megtapasztalta, hogy a megfigyelt dolog a<br />
megfigyelőhöz igazodik. Akinek félelmei vannak, az igazolást is fog találni rá, aki kételkedik, az<br />
zűrzavart talál, aki kutat, az érdekes tapasztalatokra tehet szert. Miért van ez így? Induljunk együtt<br />
felfedezőútra! Legyünk saját életünk tudósai! Megfigyelünk, tapasztalatokat szerzünk, jól<br />
megismerjük a dolgokat, látásmódunk és véleményünk alakul, újra és újra kérdéseket teszünk fel, és<br />
megint csak megfigyelünk.
Change language