Philip Zimbardo: A Lucifer-hatás (részletek) A Lucifer ... - Polc.hu

*
A stanfordi börtönkísérlet és sok más társadalomtudományi kutatás olyan üzenetet hordoz,
melyet nem szívesen veszünk tudomásul: többnyire mi magunk is jelentős személyiségátalakuláson
esünk át, ha a küzdőtéren találjuk magunkat, ahol a társas erők kíméletlen
tűzpróbáját kell kiállnunk. A küzdőtéren kívül szépen elképzeljük, mit tennénk, ám ennek
semmi köze nincs ahhoz, amivé lehetünk, és amire képessé válhatunk, ha odakerülünk. A
stanfordi börtönkísérlet félreérthetetlenül tudatja velünk, emberekkel, ideje leszámolnunk a
túlzottan leegyszerűsített képzettel, miszerint a rossz helyzetek jó énünk segítségével
legyűrhetők. A különféle helyzetekben ható negatív erőket a legjobb esetben is csak elkerülni,
hárítani, esetleg kissé megváltoztatni vagyunk képesek, ha tisztában vagyunk potenciális
„fertőző” hatásukkal, amelyre hasonló helyzetben mások fogékonynak bizonyultak. Nem árt,
ha magunkévá tesszük a római vígjátékíró Terentius felismerését: „Semmi sem idegen tőlem,
ami emberi.”
*
Amire ember valaha képes volt, legyen az bármilyen borzalom, a körülményektől függően mi
magunk is képesek vagyunk rá. Ez a tudás nem menti a gonoszságot, hanem demokratizálja, a
felelősséget a hétköznapi emberek közt osztja meg, nem hárítja kizárólag deviáns
személyekre vagy zsarnokokra – őrájuk, de nem miránk.
*
A többségi döntések általában anélkül születnek meg, hogy a csoport tagjai szisztematikusan
és kritikusan átgondolnák őket. A csoport véleményformáló normatív ereje miatt a tagok a
dolgok átgondolása nélkül igazodnak a döntésekhez, gyakran fenntartások nélkül elfogadják
őket. A kitartó kisebbség arra készteti a többieket, hogy a releváns információt alaposabban
végiggondolják. Kutatásokkal bizonyítható, hogy a csoportban hozott döntések
átgondoltabbak és ötletesebbek, ha a csoporton belül egy kisebbség eltérő álláspontot
képvisel.
Ha a kisebbség a maga oldalára tudja állítani az embereket, amikor nincs igaza, akkor a
kisebbség nem esélytelen, ha igaz ügyet szolgál. A társadalomban a többség általában a status
quo védelmezője, míg az újításra, változásra való késztetés a kisebbségtől vagy egyénektől
érkezik, akik vagy elégedetlenek az aktuális rendszerrel, vagy meglátják az aktuális
problémák megoldásának új, kreatív alternatíváját.
*
Talán még emlékeznek rá, Stanley Milgram azért fogott kísérletébe, mert meg akarta érteni,
hogyan vállalhatott részt sok „jó” német több millió zsidó brutális meggyilkolásában. Nem a
német nemzeti jellem diszpozíciós tendenciáiban kereste a népirtás okait, hanem úgy vélte, a
helyzet jellegzetességei játszottak kritikus szerepet; hogy a tekintélynek való engedelmesség
volt a féktelen öldöklés „vészterhes elindítója”. Kutatása befejezése után Milgram
tudományos következtetéseit gondolatban továbbvitte, és drámai jóslatot tett: „Ha a náci
Németországban látott haláltáborokhoz hasonlókat állítanának fel az Egyesült Államokban,
működtetésükre egy közepes méretű amerikai városban elegendő személyzetet lehetne
találni.”
Nácik egy amerikai középiskolában
A kaliforniai Palo Alto egyik középiskolájában történelemórán a diákok – sokunkhoz
hasonlóan – felfoghatatlannak tartották a holokauszt idején elkövetett rémtetteket. Hogyan