Tartalom Előszó 1. fejezet: A hihetetlen Egy szeretetteljes ... - Polc.hu

érdekében mondjuk ki. Érezni fogjuk a könyv olvasása közben, hogyan lehet az integráló,
szeretetteljes és megtisztító oldalát használni.
Ez a varázsige közvetlenül hat, és minden háttérismeret nélkül, azonnal alkalmazható. Ha kimondjuk
vagy rágondolunk, utána megkönnyebbülést érzünk. Hogyan működhet ez? Már régóta figyeltem és
vizsgáltam a családfelállítások vagy a „rendszerező felállítások” közben megjelenő telepatikus
érzéseket. Ott egyértelműen látszik, hogy a képviselő a magára vállalt szerepben érzi az idegen
érzéseket. Szakmai körökben ezt „reprezentáló észlelésnek” nevezik. Rá kellett jönnöm, hogy a
hétköznapokban is akaratlanul mások szerepébe bújunk, és ezzel észlelhető érzéseket produkálunk.
Azt gondoljuk, hogy azok a sajátjaink, és meg akarunk szabadulni tőlük. Azt gondoljuk, nem stimmel
velünk valami, és harcolunk magunk ellen. Vagy az ellen harcolunk, aki ezeket az érzéseket kiváltotta
belőlünk, és meg akarjuk változtatni.
Ezt a megerőltető szerepjátékot látjuk nap mint nap szülő és gyereke között, főnök és beosztottja,
tanár és diák, orvos és beteg, edző és sportoló, terapeuta és ügyfele, szemináriumvezető és hallgató,
karmester és a zenészek között, de párok, kollégák, politikusok között is, vagy akár két csapat
kapcsolatában is, pl. focicsapatoknál.
Ez a könyv megmutatja: Az ember alapvetően telepatikus és empatikus természetű.
Minél inkább tudatában vagyunk ezeknek az érzéseknek, annál könnyebben tudjuk kezelni őket. A
függőséget, a veszteségtől való félelmeket, a negatív befolyást, a szexuális problémákat, a
kisebbrendűségi érzést, a burnout-szindrómát, a segíteni akarást, az erőtlenséget, a pechsorozatokat,
az elutasító érzéseket levetkőzhetjük, megszabadulhatunk néhány betegségtől és sok kellemetlen
szereptől, ha nem állunk ezek rendelkezésére. Sokkal gyakrabban dönthetünk mi magunk, mint azt
eddig gondoltuk.
A következő fejezetekben található használati útmutatók segítségével megtanulhatjuk, hogyan
szabadíthatjuk fel önmagunkat és érzéseinket. Világossá válik, miért és mikor lehet célzottan és
hatásosan használni a varázsigét. Ha tisztába jövünk magunkkal, a környezetünkben lévők is más
szemmel néznek ránk – néhányan egészen új módon reagálnak majd.
Elsőként meg fogjuk tanulni más szemmel nézni az érzések világát. Kiszélesítjük világképünket, hogy
megfelelő hátteret biztosíthassunk a varázsigének. Ehhez teljesülnie kell egy feltételnek: Ha
szeretnénk megtapasztalni az új világképet, „rendelkezésére kell állnunk” a könyvben leírt
szemléletnek. Bele kell képzelni magunkat ebbe a látásmódba, meg kell értenünk, ki kell próbálnunk,
és meg kell ismernünk… („A titkok birodalmába a legegyszerűbb út a felismerés kapuján át vezet.”)
Ha ezt a lépést megtettük, utána lesz erőnk választani. Érezzük a döntés erejét, és tisztábban látunk.
Mindenki szabadon dönthet, hogy marad a megszokott szemléletnél, és azt mondja: „Ennek az új
látásmódnak, amit itt megismertem, nem állok tovább rendelkezésére.” Vagy új értékre ismer, és azt
magáénak akarja tudni. Eldönthetjük, hogy melyik látásmód előnyösebb számunkra. De választhatjuk
a kettő ésszerű keverékét is.
Gyakran vagyok elővigyázatos és kicsit bizalmatlan, ha valami újjal találkozom. Alaposan
megfigyelem, és összevetem érzéseimmel, addigi tapasztalataimmal és pillanatnyi látásmódommal,
ismereteimmel. Ezt a hozzáállást ajánlom mindenkinek. Alaposan át kell gondolni az olvasottakat.
Éljük bele magunkat, és maradjunk nyitottak, de kritikusak. Közben új tapasztalatokra tehetünk szert,
és kezdődhet a varázslat. Meg fogunk lepődni!
A könyv elolvasása és megismerése után figyeljük meg, mi változott. Emlékezzünk arra, milyen
állapotban voltunk olvasás előtt. Hasonlítsuk össze új érzéseinket a régiekkel, új, kibővült
világképünket a régivel, új lehetőségeinket azokkal, amelyeknek korábban birtokában voltunk, és
észre fogjuk venni az egyértelmű változásokat.