Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
TERMÉSZET<br />
A fa magas volt és erõs, teteje az eget érte, és a föld<br />
határairól is lehetett látni. (Dán 4.8)<br />
Lombja gyönyörû, gyümölcse bõséges, és minden<br />
élõlény számára ehetõ. Árnyékot adott a mezõ vadjainak,<br />
ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden<br />
élõlény róla táplálkozott. (Dán 4.9)<br />
Ezt az eszményi képet látta Nabukodonozor király<br />
álmában az ószövetségi Dániel könyvében. De vajon milyen<br />
fa lehetett ez? Feltehetõen egy isteni fa, melynek párja nincs<br />
a földön. Mégis, aki aktív természetjáró vagy csak nyitott<br />
szemmel jár-kel országunkban, bizonyosan szembetûnnek<br />
neki kastélyparkjaink legszebb példányai, legelõerdõink<br />
óriásai, a Dánieli álomhoz hasonló jelentõségû, de mégis legmagyarabb<br />
fák: a tölgyek.<br />
Hajdan óriási területeket foglaltak<br />
el a történelmi Magyarország<br />
területén a tölgyesek. A Kárpátok<br />
fenyvesei után eleink az alföldi<br />
kocsányos tölgyesek rengetegeiben<br />
ûzték vadjaikat, terelték<br />
gulyáikat. A hegyes-dombos vidékeken a cseres- és gyertyános-tölgyesek<br />
biztosították az építkezésekhez, fûtéshez a<br />
faanyagot, makkjuk a kondáknak volt fõ tápláléka. Ínséges<br />
idõkben a tölgymakkból készült lisztbõl még kenyeret is<br />
sütöttek. Talán nincs olyan ága a faiparnak, amelyben ne<br />
hasznosítanák a tölgyeket. A tölgybõl készült eszközök, tárgyak<br />
elkísérik az embert születésétõl a halálig, a bölcsõ<br />
fájától a koporsóig és a fejfáig. Remek park- és díszfák, híresek<br />
pl. a margitszigeti tölgyek, melyek alatt többek között<br />
Arany János szeretett verselni: "a tölgyek alatt vágynám<br />
lenyugodni … Egyszerûen bár, tölgy lenne a fejfám!" Nincs<br />
feltûnõ viráguk, gyönyörködtetõ õszi lombszínük, mégis termetükkel,<br />
létükkel tiszteletet parancsolnak, amit érdemes is<br />
megadni nekik!<br />
Hatalmas termetû, akár 30 méterre is megnövõ,<br />
csodálatos lombozatú, hosszú életû fa a kocsányos tölgy<br />
(Quercus robur). A hédervári kastélyparkban álló, legidõsebb<br />
hazai tölgyünk korát 700 évre becsülik. Törzskerülete<br />
megközelíti a nyolc métert. Öt felnõtt ember tudná körbefogni.<br />
Gondoljunk csak bele a hét évszázad alatt mennyi<br />
eseményt, történelmi vihart kellett átélnie! 200-300 éves<br />
példányok az országban még százával találhatók. Veszprém<br />
megyében a káptalanfai Sárosfõi-erdõ rejt ilyen hatalmas,<br />
idõs példányokat.<br />
Az alföldi jellegû kocsányos tölgy mellett másik nemes<br />
tölgyünk ennek hegyvidéki rokona a kocsánytalan tölgy<br />
(Quercus petraea). Nevükben is szereplõ egyik lényeges<br />
különbség, hogy míg elõzõnek makkjai 4-8 cm hosszú kocsányon<br />
teremnek, addig utóbbinak termései kocsánytalanul a<br />
levelek tövében "ülnek". A cseres- és gyertyános-tölgyes<br />
M a g y a r f á k<br />
20<br />
erdõtípusok fõfafaja. Nem ér el olyan hatalmas méretet és<br />
hosszú kort, mint kocsányos testvére. Bakonyi kirándulásaink<br />
során ezzel a fajjal találkozhatunk a legtöbbet<br />
megyénkben.<br />
A csertölgyet (Quercus cerris) az erdészek az<br />
elõzõeknél sokkal értéktelenebb fája miatt nem is nevezik<br />
tölgynek, egyszerûen csak cser. Dombvidéken gyakori<br />
fafaj, de leginkább csak tûzifának jó. Bõrszerû kemény<br />
lombleveleirõl és a rügyeket borító korbácsszerû pálhalevelekrõl<br />
biztosan azonosítható. Gazdaságilag kis termete<br />
és görbe törzse miatt értéktelen, de természet- és<br />
tájvédelmi szempontból igen értékes a molyhos tölgy<br />
(Quercus pubescens). Nevét levelei és hajtásai szürke<br />
gyapjas szõrzetérõl, molyhosságáról kapta, errõl valamint<br />
termetérõl könnyen felismerhetõ. Érdekesség, hogy<br />
nevével ellentétben a magyar tölgy (Quercus farnetto) a<br />
mai Magyarország területén csak elvétve, nem õshonosan<br />
fordul elõ. Elszakadt országrészeinkkel együtt ezt a fajt is<br />
elvesztettük, a mai Románia és Szerbia területén él.<br />
A szántóterület növelés miatti erdõirtások<br />
következtében már a középkorban jelentõsen csökkentek a<br />
tölgyesek állományai. A XIX. században tovább fokozódott<br />
a csökkenés. Az erõszakos erdõsítések során a tölgynek<br />
optimális termõhelyeken tájidegen akácot és lágylombos,<br />
fõleg nyár- illetve fenyõfajokat ültettek. A XX. század<br />
közepétõl a gyors (nép)gazdasági sikerek elérése<br />
érdekében tovább fokozták az említett fajok ültetését és<br />
még azokra a helyekre is akác, nyár- és fenyõfajok kerül-<br />
tek, ahol évszázadok óta tölgyesek álltak. Ezzel a termõhelyet<br />
degradálták, az erdei életközösségeket megszüntették,<br />
gazdasági ültetvényerdõket létesítettek. Ma a magyar<br />
tölgyesek aránya erdeinkben mintegy 20 %, alulmaradva<br />
az akáccal (21 %) vívott immár két évszázados<br />
küzdelemben.<br />
Kirándulásaink, erdei túráink során csodáljuk ezeket az<br />
igazán a magyar tájhoz illõ, azzal évszázadok során fejlõdõ<br />
és szenvedõ fákat! Csodáljuk bennük Isten teremtõ erejét!<br />
És talán meghosszabbítjuk az életüket, ha egy imát<br />
elmondunk értük is!<br />
Bruckner Attila
Change language