Katalógus letöltése - Kieselbach

James Tissot Fiatal nok japán tárgyakat csodálnak, 1869.
Cincinnati Art Museum
"Karlovszky Bertalan mûvei ezúttal is sok bámulóra fognak találni. Az ô nôi arcképeinek
abban rejlik a sajátos mûvészi értékük, hogy a fej minden részét egyformán kidolgozza és
ezt a nagy türelmet igénylô mûvészi kivitelt kiterjeszti a ruházatra, háttérre s minden
a környezetben látható részre is. Képeinek bármely kisebb részei külön-külön berámázva is
kész képek hatását teszik. Két nôi arcképe közül a térdkép (1/3 életnagyságban) miniatür
remekmûnek mondható. A másikon, az életnagyságú tanulmányfejen pedig oly tökéllyel
vannak visszaadva a fej egyes részletei, hogy azt hihetnénk, modellírozva van. Mindkét
arckép Heltai Ferencnét ábrázolja." - írta a Vasárnapi Ujság kritikusa Karlovszky 1899-1900
fordulóján, a budapesti Mûcsarnok téli tárlatán kiállított két nôi arcképérôl. A remekmûként
méltatott 1/3 életnagyságú térdkép azonos a Karosszékben ülô nô címû képpel,
mely a korszak egyik prominens közgazdasági írójának és várospolitikusának,
Heltai Ferencnek a feleségét ábrázolja.
Karlovszky hírnevét a 19. század utolsó két évtizedében alapozta meg Párizsban.
A müncheni akadémiáról érkezett ide 1882-ben, ahol Munkácsy tanítványává fogadta
a rendkívül tehetséges fiatal mûvészt. Karlovszky pár évvel késôbb már önálló, híres és
keresett festôként dolgozott Párizsban, képeit szinte a festôállványról kapkodták el
az elsôsorban amerikai gyûjtôk. A természethû szín és rajz összhangjának legmagasabb
technikai színvonalát elért festôrôl Szana Tamás így írt 1889-ben megjelent, jeles magyar
mûvészeket bemutató díszalbumában: "Párisban kevés mûvésznek van olyan jóhangzású
neve, mint e fiatal magyar képírónak. Egy elôkelô franczia író csak nem rég is a "palette
virtuóz"-ának nevezte. Akik ismerik a párisi viszonyokat, tudják, minô értéke van
e bírálatnak." A Mûvészet címû folyóirat "krónikása" 1913-ban már arról panaszkodott,
hogy Karlovszkytól szinte semmi, Párizsban készült munkája itthon nem található,
azokat a világban felkutatni pedig lehetetlennek tûnô vállakozás.
Karlovszky a századfordulóra nemcsak Párizs, de Budapest ünnepelt mûvészévé is vált,
aki fôként arcképeivel aratta sikereit. "Érdekesebb és a szó nemes értelmében hatásosabb
nôi arcképet, mint a Karlovszkyét, egyelôre képzelni is alig tudunk." - írta az Uj Idôk
kritikusa 1895-ben. Karlovszky ekkor már László Fülöp és Benczúr Gyula mellett a kor
legkitûnôbb magyar portréfestôi közé számított. Végletes természethûséggel ábrázolt és
rendkívüli dekorativitással cizellált képmásainak legközelebbi párhuzamai nem a magyar,
hanem elsôsorban az angol viktoriánus festészetben - közelebbrôl Frederick Leighton
és James Tissot portréiban - lelhetôek fel. Bizonyosan hatott rá azonban a századvégen
tetôzô japanizmus és annak James McNeill Whistler mûvészetén átszûrt, kifinomult
eleganciája is. Karlovszky "francia ízlést és angol minôséget képviselô" portréinak igazi
ôsforrása mégis ifj. Hans Holbeinnek, VIII. Henrik udvari festôjének precíz rajzkultúrájú
mûvészetébôl ered, mely az angol portréfestészeti hagyomány legmasszívabb alapját képezi
évszázadok óta. Karlovszky Heltai Ferencnét ábrázoló képmása kiváló példája
a századforduló európai akadémikus mûvészetének legmagasabb szintjét képviselô,
reprezentatív portréfestészetnek.
Rum Attila
James Tissot: Mlle. L.L. portréja, 1864. Musée d'Orsay, Párizs
188
K I E S E L B A C H G A L É R I A