Katalógus letöltése - Kieselbach

121 ■ ABA-NOVÁK VILMOS (1894–1941)
BORLOPÓ, 1925 KÖRÜL
GOURD, c.1925
125,5 × 90,5 cm
Olaj, vászon | Oil on canvas
Jelezve balra fent | Signed upper left: Aba-Novák
PROVENIENCIA | PROVENANCE
- Egykor Rudas Jenô tulajdonában
- Egykor Urbach Miklós gyûjteményében
KIÁLLÍTVA | EXHIBITED
- LXXXVIII. Csoportkiállítás. Aba-Novák Vilmos, Feiks Jenô, Kelemen Emil, Patkó Károly
és Ziffer Sándor festôk. Ernst Múzeum, Budapest, 1927. február. (158. Borlopó)
- Aba-Novák emlékkiállítás. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1962. (45. Lopótökkel)
- Bizományi Áruház Vállalat 58. aukciós kiállítása. Budapest, 1982. (1. tétel)
REPRODUKÁLVA | REPRODUCED
- B. Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos. Budapest, 1971. (13. Lopótökkel)
- Molnos Péter: Aba-Novák. Budapest, 2006. (lappangó képek: 16. Lopótökkel)
A Borlopó a fiatal Aba-Novák Vilmos zugligeti korszakának egyik legjelentôsebb darabja.
A harmincadik életévét éppencsak betöltô festô 1924-ben költözött Pestrôl, a Kálmán utcai
mosókonyhából a Csillagvölgyi út 3-as szám alá, egy népszerû, zugligeti kisvendéglô
puritán, földpadlós melléképületébe. Feleségével, a modellként megismert Vulkovic Katóval,
s a mûvészházaspár köré verbuválódott, népes mûvésztársasággal – Kelemen Emillel,
Patkó Károllyal, Czumpf Imrével, Fonó Lajossal és az író Kraszna-Kultsár Józseffel - közel
négy évig éltek itt, mígnem az évtized vége felé egy konfortosabb, Margit körúti lakásba
nem költöztek. Végigtekintve az itt született alkotásokon, nyugodt szívvel megállapíthatjuk:
aranykor volt ez az alig fél évtized, melyben az életmû legerôsebb darabjai megszülettek.
A Budapesthez közeli, mégis vidékies hangulatú, hegyekkel és dombokkal övezett, kertekkel
és szôlôföldekkel tagolt szelíd természet szépsége kiváló vizuális muníciót szolgáltatott
Aba-Novák számára. A táj mellett azonban már ezekben az években is az ember volt a festô
elsôszámú témája: feleségét, barátait, vagy éppen – ahogy a most bemutatott kép is
igazolja – a zugligeti kertvendéglô közönségét egyaránt nagy kedvvel ábrázolta ekkor
készült képein.
A Borlopó Aba-Novák 1927-es, Ernst Múzeumbeli kiállításán került elôször közönség elé.
A tárlat hatalmas visszhangot keltett a kortársak körében, s egy csapásra megalapozta
a fiatal festô hírnevét. Itt mutatta be az elmúlt két év válogatott alkotásait,
köztük azokat a fômûveket, a Fényt, a Kettôs arcképet és a Favágók hajnalát,
melyek az 1925-ös, felsôbányai tanulmányút élményeirôl és a zugligeti évek mûvészi
eredményeirôl tudósítottak.
A Borlopón jól látható, hogy a korábbi években kialakított zsíros, pasztózus felületkezelés,
a faktúra élénken megmozgatott, néhol az ecset végével sûrûn rovátkolt plaszticitása,
a festékrakás lappangó ornamatikája 1925 folyamán, s az elkövetkezô egy-két évben is
megmaradt. A párhuzamos ecsetvonásokkal, sajátos felületi hatást eredményezô
“cuppantással” vagy bekarcolásokkal ritmizált, szomszédaitól jól elkülönülô színmezôk
tektonikus rendje, valamint a formáról leváló rajzi elemek, a “lebegô”, néha élesen cikkanó
körvonalak ellépést jelentenek a leíró festészet hagyományos, finom valôrlépcsôkkel
operáló, tónusos formaalakításától. Mindez tökéletes bizonyíték arra, hogy Aba-Novák
számára milyen fontos hatást jelentett Cézanne festészete. A paletta a húszas évek elején
festett képekhez viszonyítva kivilágosodott, az intenzívebben szóló és jóval szélesebb
regiszterben használt színek fénnyel telítôdtek. A korábbi, jellemzôen barnás,
meleg alaptónus helyett az évtized közepén született mûveken, így a Borlopón is feltûnô
a kolorit felszabadult alkalmazása, mely - az elváló foltok dekorativitásával együtt – már
az 1930 után kibontakozó, jól ismert aba-nováki stílust elôlegezi meg.
Molnos Péter
Aba-Novák Vilmos: Zugligeti kocsma, 1925 körül (lappang)
214
K I E S E L B A C H G A L É R I A