2010 /3. szám - MÁV Dokumentációs Központ és Könyvtár

Állomási útátjárók
követelményeinek ábrázolása
1. Bevezetés
© Kõvári Mátyás
Munkám során többször kellett az állomási
sorompóberendezések mûködésével
szemben támasztott követelményekkel
foglalkoznom. Így volt alkalmam tapasztalni,
hogy bizonyos követelmények
mindig fönnállnak, de bizonyosak eltérõek
állomásonként, illetve útátjárónként.
Mindeközben ugyanazzal a rendszerrel,
(alapkapcsolással, szoftverrel)
próbáljuk kielégíteni az eltérõ igényeket.
A követelményt egyrészt a Feltétfüzetben
[1], másrészt az adott állomás (útátjáró)
mûszaki leírásában, az adott projekt
elõtervében fogalmazzák meg. Értelemszerûen
a Feltétfüzet a lehetõségeket
rögzíti, amit a Mûszaki leírás konkretizálhat.
Már ennél a momentumnál felmerül
a kérdés, hogyha netán valahol véletlenül
egy hiba folytán mégis ellentmondásba
kerül egymással a kettõ, akkor
melyiket kell teljesíteni, melyik üti a másikat?
Van olyan a feltétfüzetben, ahol a
helyi viszonyok miatt a pontos feltételrendszert
az elõterv hatáskörébe utalják,
és van, ahol a mûszaki leírásban külön
kiemelik, hogy a feltétfüzettel ellentétben,
valami másképp van szabályozva.
Néhol az eltérésre nem hívják fel külön a
figyelmet, és ellentmondásba kerül a két
dokumentum.
Mind a kettõ szöveges, nem formális
típusú, ami eléggé megnehezíti az átláthatóságukat,
ezáltal a felhasználásukat.
Formájukban nem segítik sem a tervezést,
sem az ellenõrzést. Ezért felmerült
az igény a követelmények áttranszformálására
egy átláthatóbb, egyértelmûbb
leírási módba, ahol az egyes útátjárók
mûködése közti különbségek is jobban
követhetõk, és könnyebben fordíthatók
gépi nyelvre.
Munkatársaimnak segítségül egy ilyen
eszközt kívántam nyújtani. A probléma
általánossága mások érdeklõdésére is
számot tarthat, így ez a cikk ezen eszköz
bemutatásáról szól. A cikk két fõ részbõl
áll, az elsõben csak a feltétfüzet feltételei
alapján egy útátjáró folyamatábráját állítom
fel, a másodikban pedig jónéhány a
közelmúltban megvalósult útátjáró esetét
vetem alá egy rövid összehasonlító
elemzésnek.
A cikk folyamán a közúti jelzõk által
adott fényt következetesen pirosnak, a
vasúti jelzõ által adottat vörösnek fogom
nevezni.
2. A feltétfüzet elemzése
Elsõ feladatként csak a MÁV általános
feltétfüzete [1] alapján probáltam egy állomási
útátjáró folyamatábráját megalkotni.
Ezen a ponton máris kétfelé válik a
feladat attól függõen, hogy jelzõvel ellenõrzött,
vagy jelzõvel függésben lévõ útátjáróról
van-e szó, így két folyamatábrát
készítettem.
Észrevettem, hogy tolatás, illetve kézi
csukás esetében nincsenek különbségek,
és nem is ezek okozzák a nehézséget,
ezért ezeket elhagytam.
A közút felé adandó jelzésekben sincs
különbség: a levezérlés után át kell váltani
a fényeknek, és 12 másodperc múlva el
kell indulnia a csapórudaknak. A bonyolultság
és a nehézség az e jelzések hibáira,
illetve nem idõben történõ meglétére
adott reakciókban rejlik. Amellett, hogy
sorompóhibát vagy zavart kell a kezelõszemélyzetnek
jelezni, sokkal súlyosabb
kérdés a fedezõjelzõ jelzési képének befolyásolása.
Ezért a folyamatábrát a fedezõjelzõ
szabadra állíthatóságának eldöntésének
szemszögébõl szerkesztettem meg.
Alább szeretném bemutatni azt a
módszert is, ahogy az eredményre jutottam,
mert így jól látszik, hogy a Feltétfüzet
szöveges és nem formális megfogalmazása
milyen jellegû problémákat indukált.
A módszer a következõ lépésekbõl
áll:
1. Az állítások táblázatos feldolgozása
2. Definíciók megalkotása (meglévõk
egyértelmûsítése)
3. Az állítások újrafogalmazása, ábrázolása
az elõbb definiált elemekkel
4. Folyamatábra megalkotása, a döntéshelyzetek
láncba fûzése (ellentmondásmentesség
ellenõrzése)
A további fejezetek nem szigorúan ezt
a kronológiai tárgyalásmódot követik.
2.1. Az állítások nyers feldolgozása
Mivel a teljes elemzést a jelzõ vezérelhetõsége
szempontjából kívántam elvégezni,
ezért alapvetõen csak azok a mondatok
érdekesek, amelyek ezzel kapcsolatban
állítanak valamit, ezeknek a
nyelvtani állítmánya is többnyire erre
irányul. Az ilyen állítások a „3.5.3 Sorompók
mûködtetési módja” részben koncentrálódnak
kb. négy oldalon. Alább a
dõlt betûvel szedett idézetek mind a Feltétfüzetbõl
[1] valók.
A Feltétfüzet minden egyes állítását a
táblázat egy-egy sorába írtam be. Egyegy
állítás nem feltétlenül felel meg egy
mondatnak, például az és-sel összefûzött
XV. évfolyam, 3. szám
több feltételt két külön állításnak vettem.
A táblázat oszlopaiba a szûkítõ feltételeket
(érvényességi szûrõket) vettem fel. A
táblázatnak kb. 40 sora lett, de van közte
olyan nehéz is, mint például: „Ha a
vágányútbeállítás kezdeményezésekor a
behatási távolságon belül vasúti jármû
tartózkodik, akkor a jelzõvel ellenõrzött
sorompókra is a jelzõvel függésben lévõ
sorompók szabályai érvényesek.”
Néhol redundanciák fordulnak elõ
benne: vajon mennyiben ugyanaz, és
mennyiben tér el ez a két mondat: „A sorompó
lecsukására vonatkozó vezérlés a
helyi üzemviteli követelményektõl függõen
a vonatvágányút beállítására vonatkozó
kezelés részeként, vagy a közlekedõ
vonat hatására tervezhetõ módon önmûködõen
következzék be …” majd két oldallal
késõbb: „ …A sorompók zárvatartásának
csökkentése érdekében a
jelzõvel függésben lévõ sorompókat lehetõleg
a vonat által kell vezérelni. … A speciális
forgalmi helyzetekre való tekintettel
(megfelelõ kezeléssel) lehetõvé kell tenni,
hogy a sorompó levezérlése a vágányútbeállítás
kezdeti fázisában a behatási
szakaszok állapotától függetlenül azonnal
kezdõdjék meg.”
Kérdéses lehet, hogy az újabb mondat
tükrében a „tervezhetõ módon” azt jelenti-e
hogy a forgalmi szolgálattevõ tervezheti-e
kezelésével a forgalmat, vagy
azt, hogy az adott állomáson megvalósuló
berendezés ad-e erre lehetõséget.
Utóbbi értelmezésnek mond ellent a második
mondat, amely már nem teszi ezt
tervezhetõvé. Vagy az önmûködõ csukás
más paramétere tervezhetõ, amely viszont
nincs közelebbrõl megvilágítva.
Néhány esetben a tördelés se egyértelmû.
Feltételezni lehet, hogy a beljebb
húzott bekezdések alesetek, amelyek aztán
újból kijjebb vannak, általános érvényûek.
Ezt a tördelést számozás nem
erõsíti meg. (Megjegyzés: a jogszabályokban
valószínûleg nem véletlenül alakult
ki a sok szakasz, bekezdés, felsorolás
külön-külön jelölése, nem csak tördelése.)
Így elõfordulhat, hogy a tördelés azt
sugallja, hogy a jobb oldali csapórudak
törésének vizsgálata ’csak’ elõtervi kérdés
(akár sose kell a jelzõállításkor figyelembe
venni), míg a bal oldali, megkerülést
kizáró rudak törésének vizsgálata,
nem elõtervi lehetõség, hanem általános
érvényû. Ráadásul ugyanígy van megemlítve
az egy piros fény hibájának vizsgálata.
A tördelés azt sugallja ez csak lehetõség,
aleset. Késõbb aztán (ha ez itt általános
érvényû, akkor fölöslegesen) bizonyos
esetekben újra elõfordul a szövegben.
Ez ellentmondani látszik annak,
amit józanésszel gondolnánk, hogy a legalább
egy piros fény meglétét mindig ellenõrizni
kell. Ez félreértéseket szül. Így
nehezen biztosítható, hogy a feltétfüzet
29