2010 /3. szám - MÃV Dokumentációs Központ és Könyvtár
2010 /3. szám - MÃV Dokumentációs Központ és Könyvtár
2010 /3. szám - MÃV Dokumentációs Központ és Könyvtár
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Biztosítóberendezési beruházások<br />
hatékonyságának növelése<br />
Bevezetés<br />
© Jándi Péter, dr. Parádi Ferenc<br />
A magyarországi vasúthálózat biztosítóberendezési<br />
infrastruktúrája az 1960-as<br />
évek közepétõl kezdõdõ mintegy 20 éves<br />
idõszakban jelentõsen átalakult, korszerûsödött.<br />
A vonali biztosítóberendezések<br />
terén tömegesen elterjedtek az önmûködõ<br />
térközbiztosító berendezések, ezzel<br />
együtt a sínáramköröket felhasználó jelfeladás,<br />
valamint tömegével épültek automatikus<br />
útátjáró fedezõ berendezések.<br />
Az állomási biztosítóberendezések vonatkozásában<br />
általánossá vált a jelfogós<br />
technika alkalmazása és ezzel párhuzamosan<br />
csökkent a nem biztosított, illetve<br />
a mechanikus berendezéssel biztosított<br />
állomások száma. Az 1980-as évek közepétõl<br />
a korábbi jelentõs évi beruházási<br />
volumen az állami források szûkülése<br />
miatt csökkent, majd az 1990-es években<br />
szinte teljes mértékben leállt az állomási<br />
biztosítóberendezések cseréje. A beruházási<br />
források csökkenése mellett zajlott<br />
a vasúti biztosítóberendezés technikában<br />
az a generációváltás, amelynek<br />
eredményeként, ma már csak elektronikus<br />
állomási biztosítóberendezéseket<br />
helyeznek üzembe. A programozható<br />
elektronikus eszközök megjelenése a<br />
vasúti biztosítóberendezés technikában<br />
azt a reményt keltette kezdetben, hogy<br />
az elektronikus állomási berendezések<br />
ára idõvel alacsonyabb lesz, mint a hasonló<br />
szolgáltatást nyújtó jelfogós berendezéseké.<br />
Ebbéli reményeinkben nemcsak,<br />
hogy csalatkoznunk kellett, hanem<br />
kiderült, hogy az elektronikus berendezések<br />
ára magasabb, élettartamuk kisebb,<br />
villamosenergia-igényük nagyobb,<br />
mint a jelfogós társaiké.<br />
Vegyük tehát észre azt az egymás hatását<br />
erõsítõ két párhuzamos folyamatot,<br />
miszerint egyszerre csökkennek a beruházási<br />
források, és növekednek a berendezések<br />
árai, vagyis egységnyi beruházási<br />
forrásból jóval kevesebb állomási biztosítóberendezés<br />
építhetõ. Egészen nyilvánvaló,<br />
hogy ez a két folyamat a mûködõ<br />
berendezések túlüzemeltetéséhez vezetett,<br />
és ezzel kialakult az a helyzet,<br />
hogy manapság egyszerre kellene igen<br />
sok állomási berendezést lecserélni, vagyis<br />
a beruházási igények összetorlódtak.<br />
Ha a berendezések életkora és mûszaki<br />
állapota között szoros korrelációt tételezünk<br />
fel, valamint a jelfogós berendezések<br />
élettartamát kb. 40 évben maximáljuk,<br />
akkor az 1. ábra szerint a következõ<br />
évtizedben évente legalább 16 új állomási<br />
biztosítóberendezést kell üzembe<br />
helyeznünk, és akkor még csak az amortizálódott<br />
jelfogós berendezéseket cseréltük<br />
ki, és nem javítottuk a szolgáltatást<br />
olyan állomásokon, amelyek pillanatnyilag<br />
is mechanikus berendezésekkel vagy<br />
egyáltalán nem biztosítottak.<br />
Az említett kedvezõtlen folyamatok<br />
hatását felerõsíti, és a jövõt csaknem kilátástalanná<br />
teszi az a tény, hogy a már<br />
üzembe helyezett elektronikus állomási<br />
biztosítóberendezések életciklusa kisebb,<br />
mint a jelfogós berendezéseké. Ez azt<br />
eredményezi, hogy miközben az állomási<br />
biztosítóberendezések elsõ generációja<br />
még üzemel, az utolsó generációt már<br />
cserélni kell. Ezzel gyakorlatilag olyan<br />
költségcsapda alakul ki, amelybõl csak hihetetlenül<br />
drágán lehet kitörni. A rendelkezésre<br />
álló források a jelenlegi árakon tehát<br />
nem fedezik a felújítási szükségletet.<br />
1. megoldás: A beruházási volumen<br />
növelése<br />
A biztosítóberendezések jelenlegi mûszaki<br />
állapotában ez mindenképpen elengedhetetlen,<br />
de vérmes reményeink<br />
nem lehetnek. Magyarország és benne a<br />
MÁV Zrt. gazdasági helyzetével minden<br />
újságolvasó ember tisztában van, ezért<br />
különösebb bizonyítás nélkül elfogadhatjuk<br />
azt a tételt, hogy a <strong>2010</strong>-tõl 2020-<br />
ig terjedõ idõszakban évi 16 állomási biztosítóberendezés<br />
cseréjére nem fog rendelkezésre<br />
állni elegendõ forrás.<br />
2. megoldás: Életciklus-költségek<br />
csökkentése (LCC)<br />
A magas beruházási igény drasztikus<br />
költségcsökkentést igényel. Ennek módszerei<br />
lehetnek az iparban már bevált<br />
megoldások alkalmazása:<br />
• „Economies of Scope” (választékgazdaságosság):<br />
Költségek csökkentése<br />
a követelményeknek pontosan<br />
megfelelõ berendezések alkalmazásával<br />
(a követelmények teljesítéséhez<br />
nem feltétlenül szükséges szolgáltatások<br />
és alkatelemek beépítése<br />
nélkül, vagyis a követelményrendszerek<br />
egyszerûsítése).<br />
• „Economies of Scale” (méretgazdaságosság):<br />
Egységköltség csökkentése<br />
a darabszám növelésével (pl. ipari<br />
szabványok alkalmazása).<br />
• Hatékonyságnövelés az életciklus<br />
minden fázisában hatékony üzleti<br />
folyamatok alkalmazásával.<br />
A továbbiakban csokorba szedünk néhány<br />
olyan módszert, amelyek lehetõvé<br />
tehetik a biztosítóberendezési beruházások<br />
költségeinek csökkentését. Az elsõ<br />
részben a szorosan vett biztosítóberendezés-technikán<br />
kívüli megoldásokat<br />
járjuk körbe, utána pedig a biztosítóberendezési<br />
konstrukciós lehetõségeket<br />
tárgyaljuk.<br />
A felsorolt lehetõségek közös jellemzõje,<br />
hogy a tervezési alternatívák forgalmi<br />
szimulációs vizsgálata az összes<br />
esetben elengedhetetlen követelmény,<br />
amelyhez egyébként néhány éve már<br />
megfelelõ eszközökkel rendelkezünk.<br />
1. Vasúti rendszertechnikai lehetõségek,<br />
kapacitástervezés<br />
1.1. Állomási topológia<br />
1.1.1. Vágányhálózat egyszerûsítése<br />
Különösebb magyarázatra nem szorul,<br />
hogy az állomási vágányhálózat egyszerûsítése<br />
jótékonyan hat a biztosítóberendezési<br />
beruházási költségek alakulására,<br />
sõt általában véve csökkenti az állomásrekonstrukció<br />
költségeit.<br />
1.1.2. Vágányhálózat egységesítése<br />
Tegyük hozzá, hogy legalábbis biztosítóberendezési<br />
szempontból. Ha a helyi<br />
tényezõk nem teszik lehetõvé, hogy egy<br />
vasútvonalon ugyanolyan legyen az állomási<br />
vágányhálózat topológiája, akkor<br />
legalább a biztosításba vont terület legyen<br />
ugyanolyan.<br />
1. ábra: Jelfogós állomási biztosítóberendezések életkorának alakulása a MÁV Zrt.-nél<br />
XV. évfolyam, <strong>3.</strong> szám<br />
7
Change language