2010 /3. szám - MÁV Dokumentációs Központ és Könyvtár

Csak egy szóra…
Majláth János
MÁV Zrt. TEB központ,
biztosítóberendezési osztályvezetõ
Engedve a szerkesztõ úr megtisztelõ felkérésének,
amely szerint koromnál fogva
már valószínûleg mérhetetlenül nagy
élettapasztalattal rendelkezem (nem tévesztendõ
össze a bölcsességgel), és ezt
illik megosztani a kevésbé tapasztaltakkal,
fogtam neki az alábbi rövid írásmûnek,
amelyben – a teljesség igénye nélkül
– három olyan tényezõrõl tennék említést,
amelyek a magam, szubjektív megközelítése
szerint jelentõsen befolyásolták,
illetve befolyásolják szakszolgálatunk
jelen helyzetét.
40 évvel fiatalabban, néhány hajszállal
és illúzióval gazdagabban az ember még
keveset tudott az igazi életrõl, de korából
fakadó érdeklõdéssel és kissé túlfejlett
kritikai érzékkel figyelte az akkori öregeket,
akik tetteikkel, viselkedésükkel, az általuk
elmondottakkal mintául szolgálhattak
az utódoknak. E tapasztalatok egy része
pozitív, más része negatív minta volt,
azonban a tapasztalatszerzésre mindenképpen
alkalmasnak bizonyultak.
Az egyik tanulság számomra, hogy
morális alap és hitelesség nélkül nem lehet
sem egy közösséget eredményesen
vezetni, sem egy közösségben megbecsülést
kivívni. Tapasztalatom szerint a vezetõi
hitelesség – annak szintjétõl függetlenül
– rendkívül fontos tényezõ. A dolgozó
(munkatárs), fõként a fiatal, amit a vezetõjétõl
lát, azt tekinti mintának, és azt követi
(ha jó, ha nem!). Döntõen csak azt engedi
meg magának is, amit tapasztal. Nehezen
lehet ott fegyelmet követelni, ahol
a munkához való kötõdést megelõzi a pohárhoz
való kötõdés. Nagyobb az érdek-
2
VEZETÉKEK VILÁGA 2010/3
lõdés a házi kifõzde kínálata, mint a terület
túlkoros hibái iránt. Ahol nem a hiba
megoldása az elsõdleges, hanem annak
magyarázata. Az sem növeli a vezetõi hitelességet,
ha a fõnöki letolást feszültségoldás
célzatával követi a fõnöki feles. Az
együtt elfogyasztott italnak egy közösség
életében lehet komoly összetartó szerepe
is, azonban az eszközt nem ajánlatos öszszekeverni
a céllal, valamint a hely és a
mérték helyes megválasztása is alapvetõ.
Nagyon fontos, hogy a vezetõ következetes,
határozott és döntésképes legyen. A
vezetõi presztízst felépíteni nehéz, eljátszani
rendkívül könnyû, visszaszerezni
pedig szinte lehetetlen. A prevenció
(megelõzõ tevékenység) legalább olyan
fontos kell hogy legyen, mint egy hiba
gyors elhárításának képessége. Tudni kell
egy hirtelen támadt helyzetet kezelni, de
egy nehéz helyzet bekövetkeztét, ha annak
jeleit már látjuk, nem kell bevárni!
Igaz ez még a mai megszorításokkal terhes,
forráshiányos világunkban is.
Az évek során megtanultam, hogy értéket
csak szakmailag megalapozott,
szervezett munka teremt, és kizárólag a
munkatársakkal alkotott, tudatosan tevékenykedõ
közösséggel lehet tartós
eredményt elérni.
Az elmúlt 40 év alatt volt szerencsém
néhány korszakalkotó szervezéssel járó
változást, átalakulást megélni. Ezek egyike
sem volt sem zökkenõ-, sem problémamentes.
(Sajnos eredményes is csak
ritkán!) Még a múlt században ért az a
megtisztelõ szerencse, hogy a MÁV jobbítást
célzó, soros átszervezés következményeként
egy fõnökségi szervezet létrejötténél
szorgoskodhattam, majd mint vezetõmérnök
12 évig a mûszaki irányításával
foglalkozhattam. Ezek az évek képezik
azt a tapasztalati alapot, amely máig segít
a munkámban. (Ezt a fõnökséget egy késõbbi,
szintén a MÁV-ot jobbító átszervezés
szüntette meg.) Tapasztalatom szerint
a szakmailag kellõen nem megalapozott,
átgondolatlan átszervezés a bürokrácia
burjánzását eredményezi, és morálisan
is erõsen romboló hatású. E téren a
közelmúltban ismét sikerült nagyot és
sajnos maradandót alkotni. Az amúgy is
létszámhiányos TEB területet a ténylegesen
megalapozott szakmai tartalom nélküli,
karbantartásra és üzemeltetésre való
szétválasztás nem segítette, sokkal inkább
sújtotta. Az idõ gyorsan igazolta az
ötlet tarthatatlanságát. (Sajnálatos módon
a személyi konzekvenciák ezúttal is
elmaradtak.) Pikantériája a dolognak, ha
késõbb azok hangoztatják a helyzet tarthatatlanságát,
akik annak bevezetésekor
a legkérlelhetetlenebb hívei voltak. Az
öncélú szervezés sokkal inkább szolgálta
néhány csoport vagy személy érdekét,
mint a szakmáét. Sajnos a rendszerváltás
után a szakterületünket sem hagyta érintetlenül
a politika. Csodálkozva figyelhette
az ember, hogy az amúgy szakmai területen
szokványosan haladó karrier milyen
hihetetlen lendületet tud venni,
amikor az ambiciózus kolléga csatlakozik
egy hirtelen támadt, politikailag is motivált
felsõvezetõi koncepcióhoz. Igaz,
ilyenre a múlt században is volt példa,
csak kisebb volt a pártválaszték. Akkor ezt
a megoldást kontraszelekciónak hívták,
ma tudatos karrierépítésnek.
Jelentõs hazai és nemzetközi anyagi
forrás felhasználásával folyik a MÁV hálózatának
szakszolgálati fejlesztése, korszerûsítése
is. Az alkalmazott rendszerek,
berendezések, készülékek telepítése során
néhány kedvezõtlen jelenség kissé
megkeseríti az újdonság fölött érzett örömet,
megelégedettséget. Az üzembe helyezett
elektronikus állomási biztosítóberendezések
szinte mindegyikénél történik
szoftvercsere még évekkel az üzembe
helyezést követõen is. Ez számomra nem
a gyártó-kivitelezõ jó szándékát, sokkal
inkább a kellõ fejlesztés, illetve a megfelelõ
elõkészítés hiányát bizonyítja. A kivitelezés
szinte kizárólag külföldi cég generálkivitelezésében
és az általa kiválasztott
al- és szubvállalkozói csapattal folyik,
ahol a munka minõsége nemritkán erõsen
megkérdõjelezhetõ, de „MÁV érdek”-
bõl mégis megtörténik az üzembe helyezés.
Az átépítésben érintett területen
több esetben megjelenik, olyan ún.
„spontán privatizációban” keletkezett,
MÁV-átvételt messze elkerült alkatrész,
készülék, amelyik korábban még valamelyik
régi berendezésben üzemelt. Történik
mindez a szakterületünk minden tevékenységét
átitató ISO égisze alatt és beruházói
statisztéria mellett. Külön téma
az új típusú, elsõsorban nagysugarú váltókon
telepített készülékek, berendezések
területe. Itt is van teendõ bõven. Tapasztalatom
szerint gyakran nem teljes
rendszerek kerülnek telepítésre, hanem a
szakszolgálat által kellõen nem ismert és
nem kipróbált elemek halmazai, amelyek
tulajdonságait, esetleges hiányosságait
nem a gyártó-kivitelezõ adja meg, hanem
arra üzem közben nekünk sikerül rájönnünk.
Eddig szerencsénk volt, mert ezek
a felismerések nem egy baleset vizsgálata
során születtek meg.
Ha a szakszolgálat úrrá akar lenni a jelenlegi
problémáin, kénytelen lesz a fentiekben
vázolt tényezõkkel is szembenézni
és a gyakorlatban tenni azok megváltoztatásáért.
Ui.: Pályám indulásakor az akkori fõnököm
egy általa adott feladatra összeállított
jelentésemet kézhez kapva behívott és
az alábbiakat mondta: „Okos ember nem
beszél, a buta beszél, a hülye pedig le is írja.”
Lehet, hogy a pályám végén ismét
hívni fog a fõnököm?