2010 /3. szám - MÃV Dokumentációs Központ és Könyvtár
2010 /3. szám - MÃV Dokumentációs Központ és Könyvtár
2010 /3. szám - MÃV Dokumentációs Központ és Könyvtár
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
BEMUTATKOZIK A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG<br />
Rétlaki Gyõzõ<br />
FEJLESZTÕMÉRNÖK, AZ OKTATÁS ELKÖTELEZETTJE<br />
XV. évfolyam, <strong>3.</strong> szám<br />
1954-ben Budapesten született és ott<br />
is nõtt fel Rétlaki Gyõzõ, aki hamar elkötelezte<br />
magát a vasút mellett. Már<br />
úttörõvasutas pajtásként megtetszett<br />
neki a biztosítóberendezések világa,<br />
az, ahogyan a plexi mögötti mechanikus<br />
függések révén a VES és a mechanikus<br />
biztosítóberendezések végül eljutottak<br />
a szabad jelzésig. Nem csoda,<br />
hogy a kisvasutat a budapesti vasúti<br />
szakközépiskola követte, biztberes<br />
osztályban. Ám hiába a kitûnõ érettségi,<br />
a BME-re ez kevés volt, így a Közlekedési<br />
és Távközlési Mûszaki Fõiskolán<br />
tanult tovább Szegeden, az<br />
utolsó évet az iskolával együtt költözve<br />
már Gyõrben fejezte be. A fõiskolai<br />
évek meghatározóak voltak nemcsak<br />
számára, hiszen évfolyamának számos<br />
tanulója és oktatója máig a szakmánk<br />
meghatározó személyisége.<br />
Rétlaki Gyõzõ az 1975-ben megszerzett<br />
diplomával a zsebében a katonaidõ<br />
letöltése után Székesfehérváron<br />
állt munkába, ám csak egy nyarat töltött<br />
a VES berendezés mellett, amikor<br />
lakhatási és családi okból az áthelyezését<br />
kérte Nagykanizsára. Ott a pécsi<br />
Hálózat és Berendezés Felügyelet<br />
(HBF) létszámában kezdett tevékenykedni.<br />
A nagyjavítás keretében mindjárt<br />
komoly tervezési megbízást is kapott,<br />
elsõ feladata a nagykanizsai VI.<br />
állítóközpont mechanikai függõségi<br />
tervének elkészítése volt. Amikor a 4-5<br />
blokkmesteri és két távközlési szakaszt<br />
összefogó üzem élén 1978 õszén vezetõváltás<br />
történt, üzemvezetõ-helyettesnek<br />
nevezték ki. Amikor 1980-ban<br />
megkérdezték tõle, hogyan látja a<br />
helyzetét a cégnél, Rétlaki Gyõzõ a következõt<br />
felelte: „Ha a mûszerész nem<br />
boldogul egy hibával, hívja a blokkmestert.<br />
Ha õ sem, hívnak engem, a<br />
mérnököt. Nekem mindenképp megoldást<br />
kell találnom, mert én mást már<br />
nem hívhatok. Sajnos ma már nincs<br />
meg ez a második, mérnöki szint a szakaszok<br />
mögött, ami sokszor nagyon hiányzik”<br />
– tette hozzá.<br />
A következõ szakmai kihívás a<br />
gyékényesi D70-es berendezés üzemeltetése<br />
volt 1981-tõl. Az akkori vezetés<br />
annyira õt akarta oda szakmai vezetõnek,<br />
hogy a kedvéért még az állomást<br />
is átcsatolták a dombóvári fõnökségtõl<br />
a kanizsaihoz. Az építés idõszakában<br />
dr. Cziffra Zoltán tanította a berendezés<br />
alapismereteire, és már az<br />
élesztésnél is jelen volt. Akkoriban<br />
dupla akkora létszámú volt a karbantartását<br />
végzõ blokkmesteri szakasz,<br />
mint ma, amikor az elvonásokkal lassú<br />
halálra ítélték a berendezést. Rétlaki<br />
Gyõzõ a D70-et egy drága, de sokat tudó<br />
berendezésnek tartja, hozzátéve: a<br />
szakmai érdekérvényesítésének nem<br />
kellõ fokára utal, hogy olykor olyan tudást<br />
spórolnak ki a berendezésekbõl,<br />
ami miatt annak funkcionalitása jelentõsen<br />
csökken. Így például Kõbánya-<br />
Kispesten tolatásjelezõk nélkül építették<br />
meg a D70-et, miközben az állomáson<br />
ma rendszeres tolatás van.<br />
Rétlaki Gyõzõ a Magyar Mérnöki<br />
Kamara tagja, bejegyzett tervezõ és<br />
szakértõ. Amíg a „külszolgálatnál” dolgozott<br />
és az idõközben életbe lépõ öszszeférhetetlenségi<br />
szabályok engedték,<br />
élt tervezõi jogosultságával. „Mindig<br />
olyan dolgokkal foglalkoztam, amelyek<br />
a tûzhöz közelebb állóknak túl nagy kihívást<br />
jelentettek volna” – fogalmazott.<br />
Nevéhez kötõdik – több, azóta elbontott<br />
berendezés tervei mellett – Nagykanizsán<br />
több sorompó, valamint az<br />
általa legnagyobbként jelölt munka:<br />
Barcs állomás pécsi végének átalakítása.<br />
„Azért a korszerûbb berendezések<br />
is állítottak kihívás elé” – említi a siófoki<br />
Dominó-70 kényszer-menetirányváltás<br />
csatlakoztatás és a balatonszentgyörgyi<br />
villamosítás és vágányátépítés<br />
kapcsán a Dominó-55 biztosítóberendezési<br />
terveinek elkészítését.<br />
Rétlaki Gyõzõ 1989 óta végez oktatási<br />
tevékenységet. Elsõ feladatként a<br />
siófoki mûszerészeket készítette fel az<br />
akkor oda telepített D70-es karbantartására.<br />
1991-ben beiratkozott a zalaegerszegi<br />
Pénzügyi és Számviteli Fõiskolára,<br />
ahol mérnök-üzemgazdász<br />
diplomát szerzett. Eközben a fenntartási<br />
üzem megszûnésével szakaszmérnök<br />
lett a státusa, és 2004-ig e beosztásban<br />
Gyékényes mellett Nagykanizsa,<br />
Somogyszob, késõbb pedig még<br />
Barcs blokkmesteri szakaszai is hozzá<br />
tartoztak. „Én az a fajta ember voltam,<br />
aki mert belenyúlni a berendezésbe –<br />
és ezt persze dokumentáltam is. De<br />
ehhez vajon van-e joga az üzemeltetõnek?<br />
A szükség mindenesetre sajnos<br />
megköveteli a beavatkozást. Igaz, a<br />
korszerû, elektronikus berendezések<br />
esetében erre már igen korlátozottak a<br />
lehetõségek” – vall üzemeltetési filozófiájáról<br />
Rétlaki Gyõzõ.<br />
A 2004-es költözése munkahelyváltással<br />
is járt. Budapestre „visszatérve”<br />
a TEB Központban kapott munkát a<br />
Kmety György utcában, ahol máig is<br />
dolgozik, fejlesztõmérnöki beosztásban.<br />
Az oktatási tevékenysége is itt teljesedik<br />
ki, a BGOK-ban 2005 óta óraadó<br />
tanár.<br />
A TEB központban a váltóállítás, az<br />
állítómûvek, valamint a jelfogós technikák<br />
a szakterülete, ám foglalkozik kísérleti<br />
áramkörök gyártásával is, számos<br />
korábbi újítás jegyzõje. Nagy örömére<br />
szolgál, hogy három frissdiplomás<br />
mérnök képzését végezheti a TEB<br />
központban, ezzel részben ellensúlyozva<br />
azt a nyugdíjazási sokkot, amiben<br />
a szakma van (mint ismert, a szakma<br />
elöregedett, az utánpótlásképzés<br />
két évtizeden át szinte teljesen szünetelt).<br />
Az ismeretátadás így is gyorsított<br />
folyamat, hiszen csak a TEB Központból<br />
négyen mennek nyugdíjba belátható<br />
idõn belül, miközben még egy<br />
szakaszmérnöki kinevezéséhez is a<br />
szakirányú felsõfokú végzettség mellett<br />
hat év gyakorlatra van (volna)<br />
szükség. Az sem segíti az utánpótlásképzést,<br />
hogy a MÁV nem képes kiszámítható<br />
karrierperspektívát nyújtani<br />
az újfelvételes mérnököknek, noha ezt<br />
legalább a fizetési kategória elõreléptetés<br />
szempontjából megtehetné – véli<br />
Rétlaki Gyõzõ, aki a tanítást, a tapasztalatok<br />
átadását küldetésnek tekinti.<br />
Andó Gergely<br />
35
Change language