Beszélő házak - MTA Szociológiai Kutatóintézet

dolgozólámpa; illetve - a hálószoba intim élvezetéhez a vizuális hangulatot biztosító - spotlámpák és általában a
hangulatvilágítás a jellemző.
Van, amikor a hálószobához nappali munkatevékenységek is kötődnek: említettük már, hogy ez elsősorban nők
és női munkák (varrógép, női íróasztal) esetében van így. Ez a térfelosztás tulajdonképpen ősi remineszcenciákat
idéz: végsősoron visszavezethető ahhoz a munkamegosztáshoz, amely a cserkésző, inkább a külső világgal
küszködő férfiak, és a ház körüli munkákat végző, a ház belső rétegeihez kapcsolódó nők között jött létre;
közvetlenebbül viszont már a nők házba, belső térbe szorításának, a háremnek, illetve a polgári kor ibseni
“babaház”-ának öröksége.
A férfikultúrában ez a megoszlás azt is jelentette, hogy a külvilágból hazatérő férfinek az otthon, s azon belül is
az intim tér meghittséget, regeneráló lágyságot biztosítson: a hárem, a babaház nemcsak női tér, de egyúttal
annak a kibélelt, puha, kényeztető hálószobamodellnek is az őse, amely tömegessé ugyan csak a fogyasztói
társadalomban válhatott, a jobbmódú (arisztokrata és polgári) rétegekben azonban már korábban megjelent, s
ahol hiányzott a modell kialakításához a háziasszony, mint például az agglegények lakásaiban, ott - gondoljunk
elsősorban a 19. század végének polgári agglegény-lakásaira - a férfi hálószoba legnépszerűbb berendezési
modelljének is a keleti háremek képzetét keltő szőnyegekkel, párnákkal borított, a hálóhelyet puha pamlaggal
megoldó, dísztárgyaival is a háremek hangulatát idéző enteriőrje bizonyult.
E hálószoba típus jellegzetes tárgya a puhaságot fokozó papucs; a hálóköntös; de idesorolhatjuk magának a
pizsamának a kifejlődését is. A test becézésének igénye olyan szokásokat is kialakított a polgári hálószobában,
mint az esetenkénti ágyban reggelizés, amit sokáig a kényelem és a jólét közhelyszintűen általánossá vált
jelképeként és vágyképként emlegettek; az utóbbi években ez a képzet visszaszorulni látszik: a tendencia ebben
inkább az, hogy a jóléti lakás a helyiségek számának növelésével a tevékenység-funkciók mind finomabb,
differenciáltabb megosztását teszi lehetővé, s így a külön étkező kellemes hangulatában eltöltött családi reggeli
képe sokhelyütt kiszorítja az ágyba vitt reggeli egyébként másfajta kényelmetlenségekhez is kapcsolódó
szokását.
A hálószoba kényelmének fokozása - mint több példán is láttuk - kedvez annak a tendenciának, hogy minél
több dolog kerüljön a hálószobába, az ott pihenő ember “keze ügyébe”; minél inkább felértékelődik a pihenés,
annál nagyobb a hálószoba kihasználtsága is. A funkciómegoszlás tendenciája ugyanakkor csökkenti a
hálószoba zsúfoltságát: ma ez a két fejlemény egyszerre figyelhető meg. (Több tárgy, kevesebb bútor). A
funkcionalitás logikája is azt teszi ésszerűvé azonban, hogy például a nappali és éjszakai öltözék cseréje a
hálószobában vagy annak környékén váljék lehetővé. Ennek jegyében a hálószoba hagyományos berendezési
tárgya a már említett ruhásszekrény, az öltözőtükör, a toalett asztalka, stb. Ezek egy része a polgárosodással
együtt újra megjelenik, illetve terjed a hálószobákban, beleértve a ma inkább díszítő céllal, s kevésbé az eredeti
funkciójában használt olyan jellegzetes hálószoba-tárgyat is, mint a paraván, a spanyolfal. A hálószoba
hatalmi-reprezentatív szimbolikájának csökkenésével a szoba merev rendje fellazult; mind általánosabb a
hálószobák korábban inkább csak az agglegénylakásokhoz illetve bohémtanyákhoz kötött “festői rendetlensége”,
nemritkán kiszámított, szándékos berendezési módként is: a székekre, ágyra, földre hajított ruhadarabok,
drapériák, és egyéb tárgyak többnyire persze maguktól sugározzák azt, hogy ez a szoba az egyén
intimszférájának része, amely nem mások tekintetére vár; néha azonban e “rendetlen szándékosan jön
létre, éppen azért, hogy ezt az intim jelleget sugározza (s éppenhogy mások tekintetére számítva).
rend”
A kényelem igénye teszi ésszerűvé azt is, hogy a(z ágyba fekvő test tisztaságát biztosító, az ágyból keléskor az
átizzadt testet felfrissítő) [46] fürdőszoba a hálószoba közelébe essék. [47] Ezt az igényt ma néhol úgy terjesztik ki,
hogy a fürdőszobát is a hálószoba részévé teszik: vagy a két helyiség közti ajtó eltávolításával, vagy még
közvetlenebbül, (mint erről majd a fürdőszobák kapcsán is majd szót kell ejtenünk.). Később meg kell
kísérelnünk a választ arra a nagyon izgalmas kérdésre is, hogy mivel magyarázható a helyiségek közti határok
ilyen elmosásának - úgy látszik korunkban általánosan jellemzővé váló - igénye (miközben másfelől a helyiségek
funkcionális differenciálódása is fokozódik).
II./4. Gyerekszoba, gyerekvilág
Hálószobának alapvetően a családon belül a gyermekek szüleinek hálóhelyiségét nevezzük, hálóhelye azonban
természetesen a család többi tagjának, illetve a lakás többi használójának is van; ezekről is szót kell ejtenünk. A