Beszélő házak - MTA Szociológiai Kutatóintézet

A szöveg egyik szerepe tehát az, hogy mintegy a megszólalás személyességével segítsen otthonosabbá tenni
a házat: vagy úgy, hogy az egyénhez. [98] , s ez által az élethez kapcsolják a rideg falakat, vagy úgy, hogy
tréfálkozással (esetleg pátosszal) oldják geometrikus komolyságukat: az említett példáknak ez az oldó hatás a
közös nevezőjük. (A meghittséget fokozhatják a bejárati ajtó feliratai is: újabban egyre több lakásban írják ki az
ajtóra a lakás valamennyi lakójának a nevét, tehát a gyerekekét is, olykor valamilyen személyes utalás
kíséretében).
A tréfás feliratok (hasonló céllal) a lakáson belül is szerepet kaphatnak: néha polcokon, könyvek közé állítva,
máskor folyosókon, a leggyakrabban vécéajtókon, illetve bent a vécében is. (Az ürítéshez annak tabu-volta miatt
eleve hozzátársul a humor hol bővérűnek, hol alpárinak nevezett fajtája, s a helyiségek tárgyalásakor említettünk
is néhány példát a gyakori vécé-, illetve vécéajtó-feliratok közül, amelyek egyébként meglehetős
változatosságban találhatók, s ez arra mutat, hogy a vécé a lakás azon helyisége, amelynek leggyakrabban kell
“beszélnie” -- nyilván a bent tartózkodó, s így a kommunikációtól időlegesen elzárkózó családtag helyett). Míg a
közintézmények vécéi trágár felirataikkal a nyers szexuális fantáziák, és gyakran a perverzió anonim kiélésének
színterei, a saját lakás illemhelyén ez természetesen nem szokás. Érdekes, hogy gyakran tűnnek fel viszont itt a
hivatalok kedvenc sokszorosított közhely-jópofaságai, (a munkakedve elmúlására váró csimpánz, a “főnöknek
mindig igaza van, stb.”, “a lehetetlent megoldjuk, a csodára egy kicsit várni kell”, meg az “adj uram türelmet,
stb.”). A hivatal és a magánlakás vécéje közti kapcsolat semmiképpen sem hízelgő a hivatalra nézve, (hiszen
benne van ebben a “komoly” hivatalos szféra bolondünnepi degradálása is), de a két, olyannyira különböző
környezet között leginkább valószínűleg a kiszolgáltatottság érzései teremtenek valamiféle asszociációs
kapcsolatot. Az filozofálgató szövegecskék már a hivatalban is a világ veszélyes bonyolultsága “alulnézetből”
előli menekülés “furfangosnak” érzett megnyilvánulásai, a lakásban pedig magának az
elmélkedésnek, a világ “végső dolgain” való töprengésnek is fityiszt mutat a helyiség, amelyben az ember
“kisemberi”
magányában valóban többet töprenghet, mint a lakás más pontjain, (s van, aki a vécéülőkét
is nevezi); de amelyben e töprengések eleve idézőjelbe kerülnek. A világ végső dolgain való töprengést nem
“gondolkodószéknek”
lehet teljesen komolyan venni egy olyan helyiségben, amelynek az a funkciója, hogy elnyelje a test “végső
dolgait”.
A feliratozás egyébként jelentős részben összefügg a bürokratikus értékrendszer terjedésével: az írásban
való közlés szokását eleve az ókor nagy bürokratikus rendszerei hozták a világba, s a lázadó szövegek (a
grafittik, paszkvillusok és tacepaók) is elsősorban a bürokráciák, az ellélektelenedett hatalmi berendezkedések
ellenében indulnak terjedésnek. A magánlakásokban is gyakorta a lakók bürokratikus vagy éppen az
elbürokratizáltság ellen lázadó attitűdje okozza, hogy szükségét érzik szlogenszerű vagy szlogeneket parodizáló
feliratok kitételének.
De persze felirat készülhet egészen más megfontolásból is. Az utóbbi évtizedekben szokássá vált az üzenőfal
kialakítása (leggyakoribb színtere a konyha vagy a bejárati folyosó). Igaz, ezt sem lehet teljesen függetleníteni a
bürokratikus értékrendszer terjedésétől, hiszen sokak számára az emberi viszonyok gépiessé, külsődlegessé
válásának jelképe az, hogy az egymással legközvetlenebb kapcsolatban álló emberek is írásban érintkeznek
egymással. (Másodlagos kérdés, hogy ezt milyen mértékben okozza a kapcsolatok formalizálódása és milyen
mértékben azok az életviteli kényszerek, amelyek következtében a család tagjai alig tudnak egymással
találkozni).
Kevésbé a bürokratikus, inkább a klasszicizáló és humanista hagyomány öröksége a mottók, bölcs mondások
kifüggesztése. Templomok és barokk paloták mintáját követve az utóbbi időben több lakás lépcsőházból nyíló
bejárati ajtaja fölött láthatók “szent”, tehát megszentelő-védő funkciójú s egyben hitvalló feliratok. A lakáson
belül pedig bekeretezett vagy csak a polcra állított formában találkozhatunk bölcs, illetve a tulajdonos
értékrendjét, világképét, személyiségét kifejezni hivatott mondásokkal. (Ezek terjedését egy egészen más
gyökerű és másfajta ízlésvilágot hordozó képtípus hatása is elősegítheti: az utóbbi években tömegével jelentek
meg a boltokban és az utcai standokon az olyan képeslapok, amelyek előre gyártott mondataikkal megtakarítják
a levélírónak, hogy önmaga fogalmazza meg üzeneteit, legyen szó jókívánságról, szerelmi vallomásról, a barát
ugratásáról, tréfálkozásról vagy bölcselkedésről. A két jelenség között összefüggés annyiban feltételezhető, hogy
olyan korszakokkal szemben, amelyekben a lakásban kifüggesztett feliratok furcsának, túl-didaktikusnak
minősülnek, jelenleg terjedőben vannak az üzenet efféle módjai is.). Ide kapcsolható a falvédő új divatja is. Ez a
közhelybölcsességekkel és suta, idill-idéző feliratokkal díszített képfajta egy időben eltűnt a lakások nagy
részéből; eltűnt, mert az általa sugárzott világkép a műveletlenség, a rossz ízlés asszociációival körülvéve