Beszélő házak - MTA Szociológiai Kutatóintézet

idézik, elegyítve a szellemi munka és a gazdasági tevékenység attribútumait. Nem véletlen az sem, hogy a
után említettük meg ezt a ma terjedő szoba-fajtát: sok esetben egy-egy korábbi “rumliszoba”, a
lakás legkevésbé fontos, s így leginkább átformálható helyisége kínálkozik legtermészetesebben erre a
szerepkörre.
“rumliszobák”
Értelmiségi lakásokban terjed a dolgozószobának egy olyan változata, amelyben az a kilátótorony, a toronyszoba
hangulatát is magára ölti. Az épületek magasabb szintjén, sarok-kilátást biztosító ablakokkal képeznek ki olyan
kuckókat, (szellemi) "őrhelyeket", amelyek az értelmiségi munkához kellő "rálátást" jelképesen is és a szó szoros
értelmében is biztosítják.
Ennyit a lakás azon helyiségeiről, amelyeket elsődlegesen tekintenek lakószobáknak a lakás használói, azon
helyiségekről, amelyeknek elsősorban az a funkciójuk, hogy bennük alszanak, pihennek, szórakoznak,
társalognak; otthon érzik magukat. De nem kevésbé fontosak a lakás azon helyiségei sem, amelyek az
otthonosság háttérfeltételeit biztosítják, amelyek kiszolgálják azokat, akik a lakásban élnek. Míg az elsődlegesen
lakó helyiségek fő eleme - berendezési tárgyaik fontossága ellenére - a “fedél a fejünk felett”, e másodlagos
helyiségek lényegét funkcionális tárgyi berendezésük adja; ezek a lakás “gépházai”.