Eredeti programfüzet letölthető PDF változat - Heim Pál ...

ABSZTRAKTOK
KÖZÖS SZEKCIÓ ELŐADÁSAI
2012. április 19. csütörtök, 10.40 - 13.00
PLENÁRIS ELŐADÁSOK
Az Internet-használat lehetséges hatásai az orvos-beteg kapcsolatra
Csókási Krisztina, Nyul Zsófia
PTE BTK, Pszichológia Intézet, Pécs
Az Internet-használat terjedése az élet egyre több aspektusára gyakorol hatást,
amely alól az emberek egészségi állapota és az egészségüggyel való kapcsolata sem
kivétel. Növekszik ugyanis azoknak a száma, akik különböző internetes weboldalakról
próbálnak információhoz jutni az egészségük megőrzését vagy különböző betegségek
tüneteit és terápiás lehetőségeit illetően. Ez egyfelől hatást gyakorol a betegek és
hozzátartozóik egészséggel összefüggő ismereteire, valamint az egészségügyi ellátással
kapcsolatos elvárásaira, másrészt pedig befolyásolja az orvos-beteg kapcsolatot
is. A következmények természetesen egyaránt lehetnek pozitívak és negatívak.
Megfelelő információk birtokában növekedhet a betegek egészséggel kapcsolatos
tudása és az adott betegséggel és kezelésével összefüggő önbizalma, én-hatékonyság
érzése. A helytelen vagy egymásnak ellentmondó leírások, ismertetők azonban csak
fokozzák a bizonytalanság-érzést és frusztrációhoz, szorongáshoz vezethetnek,
melyek az orvos-beteg kapcsolatot is terhelik. Vajon lehetséges-e a negatív hatások
kiküszöbölése, és erre vonatkozóan milyen eszközök állnak rendelkezésünkre?
Milyen további jövőbeli felhasználási lehetőségeket tartogat még az internetes technológia
az orvosok és betegeik számára?
A gyógyító kapcsolat nyílt és rejtett tényezői a gyermekpszichiátriában
Gádoros Júlia
Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia, Budapest
A betegség és az ebben járatos orvosi szakértelem egymásra találása (szakmai szint)
mellett a segítségre szorultság és a segítő attitűd (segítő szint) is szerepet kap az
orvos-beteg kapcsolatban, mely egyúttal két szereplő személyes viszonyulását is
magában foglalja (általános emberi kapcsolati szint). Előadásomban a gyermek -
pszichiátriai ellátás során a beteg (gyermek és családja, környezete) és az orvos
(paramedikális szakemberek, az ellátó intézmény) kommunikációjának sajátosságait,
nehézségeit valamint nyílt és rejtett dinamikai tényezőit a kapcsolati szintek
egymásra hangoltsága szempontjából elemzem, kiemelten vizsgálva ezek hatását a
terápia folyamatára.
Segítő kommunikáció krónikusan beteg gyerekek gondozásában
Békési Andrea
Bátor Tábor Alapítvány
A gyermekgyógyász sajátos kommunikációs helyzetben dolgozik: kommunikál a
beteg gyermekkel, életkorának megfelelő módon, miközben a gyermek családját,
elsősorban szüleit is folyamatosan tájékoztatja, ha kell, támogatja. Különösen nehezek
azok a helyzetek, amikor súlyos, krónikus betegség, vagy maradandó fogyatékosság,
esetleg a gyógyíthatatlanság tényét kell elmondanunk, és a családot ebben a nehéz
helyzetben kísérjük folyamatosan. A tudatosan alkalmazott kommunikáció terápiás
hatásának egy példája a Bátor Táborban alkalmazott terápiás rekreáció, amelynek fó ku -
szában a személyre szabott kihívások teljesítését követő folyamatos pozitív megerő -
sítések és az önreflexiós képesség fejlesztése áll. A módszer pozitív hatással van a
krónikusan beteg gyermekek önértékelésére, életminőségére, szociális kapcsolataira.
A múlt árnyai – korai traumatizáció, okok, felismerhetőség
Lénárd Kata
PTE, BTK, Pszichológiai Intézet, Pécs
A gyermekbántalmazás rizikófaktoraival, a potenciálisan veszélyeztetett csoportokkal,
a felismerhetőség bizonyos aspektusaival kapcsolatban az utóbbi évtizedekben egyre
gyarapszik a kutatások, vizsgálatok száma.
Az előadásban a gondozó-gyermek kötődési sajátosságain gondolkodom, kifejezetten
transzgenerációs keretben. Ilyenformán nem csak a bántalmazást elszenvedett
gyermek, hanem a gondozó-gyermek érzelmi kapcsolata, illetve maga a gondozó
személyiségfejlődési útja, múltjának „árnyai”, esetleges saját traumatizált volta kerül
az előadás fókuszába.
A transzgenerációs gondolat a pszichológia különböző tudományterületein, illetve
a pszichoterápia világában régóta jelenlevő gondolat. Jelentése nem mindig tisztán
körvonalazódik, és igen szerteágazó, sokértelmű. Ide soroljuk a következő, illetve
akár harmadgeneráció által „megöröklött” kapcsolati mintákat, kötődési minőségeket,
sőt Fonagy szerint védekezési, elhárítási módjaink, és mentalizációs képességünk
részben transzgenerációs örökség (Fonagy, Target, 2005). A pszichoanalízisben
Selma Fraiberg (1975) mára már közismert, igen leleményes metafórája – „ghost
in the nursery”, „szörnyek a gyermekszobában” - mérföldkőnek számít az intergenerációs
gondolatban: a szörnyek hívatlan vendégek, akik a múltból felbukkanva megjelennek
a gyerekek életében.
Fontos kérdés, hogy vajon melyek azok a közvetítő folyamatok, melyek a generációk
közti szakadékot (gap) átívelik, amelyek növelik, vagy éppen csökkentik a nem-optimális
fejlődésre, kapcsolatokra való veszély lehetőségét, amelyek magas rizikófaktorok
esetén növelik, vagy a védőfaktorok megléte mellett csökkentik a következő generációban
megjelenő pszichés problémák, nehézségek, esetlegesen pszichopatológiai
jelenségek előfordulását. Terápiás szempontból ennek megfelelően a kérdés az, hogy
milyen terápiás intervenciók azok, amelyek leghatékonyabbak a negatív transzgenerációs
öröklődés prevenciójára, illetve hatásának csökkentésére.
Az affektív és kognitív idegtudományok, a neuropszichoanalízis (Shore, 2001 ; Fosha,
2003;Gerhardt, 2009; Nelson, 2009, Pally) a korai bántalmazásnak, kapcsolati traumatizációnak
az idegrendszer fejlődésével, az érzelemszabályozás módjával, és az
intergenerációs transzmisszióval való kapcsolatát kutatva arra az eredményre jutottak,
hogy a korai traumatizáció, elhanyagolás, rossz bánásmód meghatározza a jobb félteke,
a subkortikális struktúrák és a prefontális kéreg strukturájának és funkcióinak
fejlődését, negatívan befolyásolja az érzelemreguláció alakulását, valószinűsíti a D
típúsú (dezorganizált/dezorientált) kötődés kialakulását, növeli a trauma transzmiszsziójának
veszélyét, és csökkenti a reziliencia erejét.
Az előadás során a fenti kérdéseket járjuk körül.
20 21