Eredeti programfüzet letölthető PDF változat - Heim Pál ...

Orvos-beteg kapcsolat vagy orvos-család kapcsolat?!
Kis Ajna, Gácser Magdolna, Fierpasz Zsuzsannna
Pándy Kálmán Megyei Kórház, Gyermekpszichiátriai Osztály, Győr
A beteggel, jelen esetben a szülőkkel folytatott kapcsolatban elvileg a morál, az etika,
a jogviszony az irányadó, míg a mindennapi gyakorlatban a vállalkozások megélhetési
kockázata. A teljes korai kivizsgálás feloldhatja az ellentmondást.
A szerző felhívja a figyelmet a kommunikáció jelentőségére az orvos beteg kapcsolatban,
kiemeli a gyermekpszichiátriában megjelenő sajátosságokat. Foglalkozik a beteg
találkozások során megjelenő nehézségekkel. Visszatekint Bálint Mihály munkásságán
keresztül a „hagyományos” orvos-beteg kapcsolatra, a pszichoszomatikus tünetképzés
fontosságára. Különös figyelmet szentel a kiszolgáltatott speciális helyzetére, a
serdülőkor jellegzetességeit is megemlíti. Az információ áramlás a gyermek, a család
és az orvos között zajlik, mely igen sok esetben befolyásolja a vizsgálatot és egyúttal
a terápiát is. Megmutatja, hogyan próbál a gyermekekkel foglalkozó gyógyító
boldogulni a jelenlegi szövevényes családi viszonyok között. Kiemeli, hogy a kommunikáció
minősége, a beteg elégedettsége és a compliance összefüggést mutat és befolyásolja
a terápia hatékonyságát.
Az elméleti ismeretek után klinikai gyakorlatból származó képeket mutat be.
Melyik út vezet Budára...?
Saracz Judit
Gyógyír Nonprofit Eü. Kft, Budapest
Minden kapcsolatban - legyen az ember és más fajú élőlény, vagy ember és ember
közötti - meghatározó tényező a kapcsolatfelvétel milyensége. A (későbbiekre nézve is)
meghatározó a kapcsolatfelvétel (nem csak a szó szoros értelmében vett) hangja,
a kommunikáció tartalma és az arra fordított idő tartama. Vannak azonban olyan
helyzetek, melyekben ezek a szokásosnál is nagyobb odafigyelést követelnek.
Az egyik ilyen kiemelt szituáció az egészségügyi dolgozó és a beteg/hozzátartozó
közötti találkozás, valamint ennek a találkozásnak verbális és metakommunikációja.
A szerző csaknem 40 év tapasztalatáról számol be, érintve az orvos-beteg, orvoshozzátartozó,
de az orvos – orvos, orvos – egészségügyi dolgozó találkozó mindennapi
életben előforduló buktatóit is.
Kinek a felelőssége?
Katona Ferenc
Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak, Budapest
Szembesülni a veleszületett idegrendszeri károsodások gyanújával rendkívüli
megrázkódtatás mind a szülők, mind az egész család számára. Ennek csökkentésére
és elkerülésére minél előbb biztosítani kell, azaz kellene a kivizsgáláson alapuló
felelősségteljes diagnózist és prognózist, hogy csak azok részesüljenek megfelelő egyéni
terápiában akiknek valóban szükségük van rá. A helyzet azonban ma Magyarországon
nem ez! Adataink szerint "a biztonság kedvéért" számos un. kezelés folyik mint
például: gyógytorna, fejlesztés, intervenció különböző módszerekkel, manuálterápiák
stb. Mindezek megfelelő kivizsgálás nélkül... Csak rá kell kattintani az internertre és
végignézni az ajánlkozások sorait! Minden beavatkozás fenntartja a szülőkben a
szorongást, hiszen minek, ha nincsen rá ok. Kié a felelősség? Morálisan, lelkiismeretileg,
etikailag, jogilag? Valójában csak az orvosi hivatás előírása a beteg felvilágosításának
kötelezettsége és a felesleges beavatkozás elkerülése. Ez felmenti a többieket?
A jó orvos-szülő kapcsolat, mint az eredményes neuroterápia egyik sarokköve
Telcs Borbála
Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak, Fejlődésneurológia, Budapest
Az osztályunkon progresszív idegrendszeri betegséggel diagnosztizált csecsemők
szüleinek pszichés vezetése komoly figyelmet, empátiát igényel. A kivizsgálás gör dü -
lékeny menete, gyors lebonyolítása érdekében a szülőktől beleegyezést kérünk az
osztályos házirend betartására. Az ebben foglaltak, illetve a sokszor csak napok
múltán körvonalazódó diagnózis és prognózis kivárása sok türelmet igényel a szülőktől.
A vizsgálatok végén kézbe adott zárójelentésben szereplő eredményekről, a várható
prognózisról a kezelőorvos részletes tájékoztatást ad. Amennyiben kezelést igénylő
eltérést találunk, a hazaadás során elmagyarázzuk, hogy miért fontos a neuroterápia
struktúrált végeztetése. A feladatokról részletes leírást adunk és azokat megtanítjuk.
Mindezen erőfeszítések ellenére nem meglepő, ha a rossz prognózisú csecsemők
szülei sok esetben külön figyelmet és lelki vezetést is igényelnek. Osztályos munkánk
megítélésére a szülők körében anonim kérdőíves felmérést végeztünk. Ennek tanúsága
szerint a megkérdezett szülők többsége elégedett volt az általunk nyújtott szakmai
munkával, a nekik nyújtott tájékoztatással. A szülői együttműködés növelése, a beteg
csecsemők édesanyjában halmozódó stressz oldása érdekében heti rendszerességgel
kiscsoportos pszichológiai foglalkozást is indítottunk, illetve folyamatosan törekszünk
a beteg- és szülőcentrikus ellátás további javítására.
2012. április 19., csütörtök, 13.45 - 16.15
IDEGSEBÉSZETI ELŐADÁSOK
A WHO Grade I és Grade II cerebellaris astrocytomák prognosisának
összehasonlítása
Bognár László 1,2 , Szegedi László 1 , Novák László 2 , Markia Balázs 1
1
Országos Idegtudományi Intézet, Budapest
2
DE OEC Idegsebészeti Klinika, Debrecen
Háttér: Kevés irodalmi adat áll rendelkezésre az operált WHO I és II típusú astrocytomák
prognózisáról mind életminőség, mind pedig a túlélés tekintetében. Vizsgálatunk
célja a feltételezett különbségek feltárása volt a két szövettani grádust illetően.
Módszer: 274 operált cerebellaris astrocytomás beteg adatait elemeztük a 1986-
2010-es időszakból, majd PEDS QOL kérdőívek kiküldését követően mértük fel az
életminőségbeli különbségeket.
Eredmények: Az átlagos követési idő 12 év volt. A teljes túlélési ráta totális resectio
után 100% volt mindkét csoportban. Subtotális resectio után 86% volt a GI csoportban
és 100% a GII csoportban. Életminőségben nem találtunk szignifikáns különbséget
a két vizsgált csoport között.
Következtetés: Továbbra is keveset tudunk a II-es gradusu cerebellaris astrocytomák
természetes lefolyását illetően. Vizsgálatunk alapján a jelenlegi szövettani WHO
klasszifikáció nem nyújt megfelelő támpontot ezen daganattípusok prognózisának
becslésekor sem a tumor recidívát, sem a várható műtét utáni hosszú távú életminőséget
illetően.
22 23