KIRÁLYI ÉS CSÁSZÁRI - Országos Széchényi Könyvtár

A magyar államhivatalnokság fejlesztését – a török veszély miatt
megnõtt feladatok következtében – már I. Ferdinánd elkezdte. A 17.
századi szervezetet lényegében már õ alakította ki. Különösen a
pénzügyigazgatásra volt gondja, a Pozsonyi és a Szepesi Kamarák
dikaszteriális jellegüket már ekkor elnyerték. A témával e sorok írója
egy korábbi tanulmányában már foglalkozott; az idõközben elõkerült
adatok a konklúziókat nem módosítják lényegesen, de a képet
színesebbé teszik. 1
Az ország politikai igazgatását a király mellett az általános európai
szokás szerint – így Magyarországon is – a kancellár és a királyi
titkár alatt mûködõ hivatal intézte. Ellentétben más európai országokkal,
a középkori királyi fõ méltóságviselõk Magyarországon nem
fejlesztettek ki maguk körül hivatalokat; a nádornak, az országbírónak
és a horvát bánnak a kancelláriája mindig magánhivatal maradt
és nem vált a királyi igazgatás részévé. 2 Sokkal fontosabb szerepet
játszott viszont itt a királyi regálegazdálkodás szervezete, mert ez
nemcsak az udvar és a reprezentáció, valamint az alkalomszerû hadviselés,
hanem az ország helyzete következtében az állandó rendszeres
honvédelem (várépítés, karbantartás, felszerelés, hadellátás) kötöttségeirõl
is kénytelen volt gondoskodni. Ennek a hivatalnokságnak a
jelentõsége a 17. századi magyar igazgatás egyik lényeges adottsága
volt, s maradt is a század végéig, mégpedig fokozódó mértékben.
Magyarországon a fõkancellárok, kancellárok, alkancellárok a 17.
század egész folyamán mindvégig egyháziak, érsekek és püspökök.
A királyi titkárok világiak. Általában nincsen több egyszerre egy titkárnál.
A Franciaországban végbement specializáció szakterületek
szerint a királyi titkároknál Magyarországon nem történt meg. De
erre, a hazai adottságok mellett sem szükség, sem lehetõség nem
volt. A titkárok – jelentõs kulturális és politikai személyek – elsõsorban
egyházi és katonai ügyek végrehajtói, közülük különösen kivált
Ferenczffy Lõrinc, a század elsõ felében, aki irodalmi tevékenységet
is folytatott. 3 Kancellária, dikasztériumként csak a század végén,
13
1 Fallenbüchl 1975. Ld. még: Ember 1946; A pénzügyigazgatás történetére vonatkozólag:
Acsády 1894; A hivatalnokságra vonatkozólag: Fallenbüchl 1967, Fallenbüchl 1969,
Fallenbüchl 1970; A 17. század végi sóügyre vonatkozóan: Fallenbüchl 1979; A 17. századi
kamarai mûködésre még: Kérészy 1916, és – a századvégre vonatkozóan – Nagy 1971.
2 Papp 1942
3 Szilágyi 1937, Holl 1980.