KIRÁLYI ÉS CSÁSZÁRI - Országos Széchényi Könyvtár

intézõ hadiírnokok. Ezek ugyan a Haditanács alatt álltak, de a kamarák
fizették költségeiket. 25
Dicatorok (rovók) és decimatorok (tizedszedõk) a 17. században
még eleinte közvetlen királyi tisztviselõkként mûködtek. De 1630-tól
a rovók teljesen megyei megbízottak lettek; a tizedszedõk közt azonban
még a század végén is voltak közvetlenül királyi szolgálatban állók.
1696-ban a Szepesi Kamara alatt 8 tizedszedõrõl vannak adatok.
A pénzügyek intézése – amennyiben az nem képzett királyi felségjogot,
regálét, mint a harmincad és idõnként a sókereskedés,
továbbá a pénzverés, a királyi domíniumok vezetése és a királyi hadszervezet
várainak fenntartása – a 17. században rendi kézbe ment át
és a rendek szervezete, a vármegye és e felett az országgyûlés hatáskörébe
került át. Az összeurópai politikai ügyekkel is elfoglalt Habsburg-uralkodók
a rendekkel való egyetértés érdekében nem élezték
ki ezt a kérdést, fõként azért, mert rá voltak utalva, hogy az országgyûlések
megszavazzák a maradék országterület megvédéséhez szükséges
anyagi támogatást. 26
Az uralkodók abban is engedtek a rendeknek, hogy a hivatalviselésre
a 16. század óta meg-megismétlõdõ igényüket törvényileg is
biztosították. A királyi hivataloknak magyar nemesek számára való
biztosítását az 1622. évi 24.§ után ismételten garantálták. Eszerint
csak született magyarok lehettek királyi tisztviselõk Magyarországon.
Az 1641. évi 11. §, az 1659. évi 14. és 38. §, majd az 1662. évi 4.
§. ezt megerõsítette. 1670 után azonban a Lipót király által bevezetett
abszolút kormányzat ezt nem vette többé figyelembe; így az
1681. évi országgyûlésen a 4. és a 27. §-nak ezt újra le kellett szögeznie.
Mindezek értelmében a hivatalok a 17. század legnagyobb részében
magyar kézen maradtak; a magyar tisztségekben csak magyar
nemeseket lehetett alkalmazni. 27 A valóságban ezt némileg meg
lehetett kerülni, az indigenátus adományozásával ugyanis be lehetett
kerülni az idegeneknek is a magyar nemesek sorába, s így hivatalviselõk
lehettek. A század végén pedig I. Lipót király még a vezetõ
25
25 Fizetésük folyósítására vonatkozólag a 17. század közepén ismételten királyi határozatok
intézkedtek. Ld.: MOL MKL, Benignae Resolutiones 1651. március 15. és
1654. május 22. Liber Resolutionum 11. fol. 281 és 12. fol. 212.
26 OSZKK Fol. Lat. 961. Camarae Scepusiensis Intimata és Baráth 1930.
27 Munkás 1911, 67–68., 180.