You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
járkálnak a bolygó felszínén, kiszűrve és átalakítva a légkör sajátosságait. (A Mikroba<br />
című rövidprózában, de a regényben is a mikrók képesek megtelepedni a nanoplaszt<br />
szerves anyag összetételében, tehát az öntudatos technológia is veszélyeztetve van a<br />
„kórokozók”-tól.)<br />
A regény történetében a mikrók szimbiózisba lépnek az emberekkel, megannyi<br />
önálló kultúrát létrehozva így az egyes, tudattal rendelkező emberek külön világot jelentő<br />
szervezetében. A mikrók segítségével az életformálás, a génállomány produktív<br />
átalakítása váltja fel a terraformálás mechanizmusát (ami egyébként az emberiség terjeszkedésének<br />
két útja közül a gazdaságilag előnytelenebb), képessé téve az emberi<br />
faj(oka)t a világűr további bolygóinak meghódítására. Nem véletlenül írtam fajokat,<br />
de még véletlenül sem rasszizmusból (jelenlegi genetikai tudásunk szerint egyetlen<br />
fajtól, a Homo sapienstől származik a ma élő emberiség): az Elízium-univerzum világát<br />
benépesítő lények közül nem mindegyik emberi, kezdve az öntudatra ébredt<br />
szabadgépektől a Shora vízivilágában szűznemzéssel szaporodó Ivadékokon át, akik<br />
már régen szimbiózisban élnek lélegzőgombáikkal, ezért is kék színű a testük, a majom(főként<br />
gorilla)-ember hibridekig, de az Elízium világán élő génmanipulációval<br />
halhatatlanságra szert tevő, mesterséges szaporodás révén születő, almokban (lásd<br />
Huxley Szép új világát) cseperedő embereket sem(?) tekinthetjük egy fajhoz tartozónak<br />
a többiekkel, hiszen a genetikai módosítások, tervezett mutációk minden esetben kihatnak<br />
a fajra, azaz amennyiben elvesztik az egymással való szaporodás lehetőségét és<br />
képességét, külön fajként kell számon tartanunk őket.<br />
Az együtt élő fajok toleranciaküszöbe fajon kívüli társaikkal persze változó, de a kölcsönös<br />
érdekek fenntartják a status quot. Ebből a szempontból akár példázatszerű is lehet<br />
Slonczewski regénye. A mikrobákkal nem választás kérdése együtt élni, a mi testünkön<br />
és -ben is milliószámra tobzódnak. Öntudattal rendelkező baktériumokkal együtt élni<br />
sem kockázatmentes, főleg ha emlékezetünkbe idézzük Lynn Margulis elméletét,<br />
mely szerint az eukarióták kialakulása is szimbiózis útján jött létre, több baktérium<br />
kölcsönösen kisegítette egymást, majd funkciómegosztás révén egyesültek. Másrészt<br />
felidézhetjük Dawkins túlélőgép-hipotézisét, amelyben csupán a replikátorok, a gének<br />
változatosan „épületes” gépei vagyunk, amelyek a túlélés/másolódás biztonságát és lehetőségét<br />
valósítják meg.<br />
Az idegenség megtapasztalása a tudattal rendelkező élőlények esetében a fel-nemismeréstől<br />
(a regény legviccesebb kijelentése szerint a mikrók már régen kapcsolatba<br />
szerettek volna lépni az idegen fajokkal, de természetesen azok sejtszintű, bakteriális<br />
képviselőit nulla intelligenciájúnak találták) a teljes befogadásig (szimbiózis) terjedhet.<br />
Az eltérő molekuláris biológiájú evolúciók útján az evolúciós nyomás hatására inkább<br />
létezők új evolúciós mintázatokat is létrehozhatnak közösen, melyek kiszoríthatják a<br />
korábbiakat – olvasható ki Slonczewski könyvéből. De itt már nagyon eltérek a biológiai<br />
vonaltól, illetve itt már összeérnek a biológia és a kultúra terrénumai. Az biztos,<br />
hogy nemcsak „alien”-ek formájában létezhetnek az idegenek, s a fekete ruhás zsaruk<br />
példáján okulva: minden léptékünket jól meg kell gondolni.
Change language