letölthető pdf - Prae

percepciójával, vagyis, különösen az átkapcsolás után, eredeti nélküli, tökéletes másolatként
foghatók fel. Ebben az esetben Baudrillard szimulákrum-elmélete szerint
konstruálódik a szubjektum, vagyis csupán a valóságos jeleként működik, a halál elkerülésének
szemiotikai és biológiai allegóriája lesz. „A valóság soha többé nem jöhet létre:
ez a modell vitális funkciója a halálnak, vagy inkább a megelőlegezett feltámadásnak
e rendszerben, amely még a halál eljövetelének sem ad esélyt. A hiperreális, immár a
képzeletbelitől és a valóságos és képzeletbeli közti megkülönböztetéstől védetten, csupán
a modellek globális körforgásának s a különbségek szimulált generálásának ad helyet.” 17
Jean Baudrillard rendszerében a modell az organikus agynak, a hiperreális a valóság
szimulált, csupán a valósnak a valós jelével történő felváltásával egyezik. A fenti gondolat
metaforikusan az Egan-novella narrátorának átkapcsolás utáni halhatatlanságát is
leírja. Ebben a szisztémában az eredeti és a másolat közötti különbség maga is szimulákrummá
válik, vagyis egy eredetijétől megfosztott másolat lesz, amely „nincs viszonyban
semmiféle realitással: önmaga tiszta szimulákruma”. 18 „Arra gondoltam: ha hallok
valamit, amitől furcsán érzem magam és amitől elszédülök, akkor azt hogyan érzi majd
a kristály? Pontosan ugyanúgy, vontam le a következtetést; nem fogja tudni, hogy a
kristály érezte, és az is kíváncsi lesz rá, hogy miként érezhet a kristály, és ugyanarra a
következtetésre jut: »Pontosan ugyanúgy; nem fogja tudni, hogy a kristály érezte, és az
is kíváncsi lesz rá, hogy miként érezhet a kristály…«” 19
Két érzékelő szubjektum adott tehát: az organikus és a mesterséges, azonban
percepcióbeli különbség nem figyelhető meg köztük, mivel ugyanazokra az érzékszervekre
kapcsolódnak. Ha a kristálynak van önálló tudata, akkor képes a Másik és az én
különbségének felismerésére, következésképpen saját magát ugyanúgy szubjektumként
tételezi, miként az organikus agy. Ebből logikusan következik, hogy a mesterségesen
megduplázott identitás két résztvevője számára a valóság pontosan ugyanolyannak
tűnik: a tökéletes másolat mindenben azonos az eredetijével, és nem tudja önmagáról,
hogy másolat, miként az eredeti sincs tudatában annak, hogy eredeti, csupán a koherens
identitás kialakítása érdekében feltételezi azt. Ettől a ponttól nincs értelme az eredeti
és a másolat megkülönböztetésének, hiszen mindkettő ugyanolyan identitásként
vagy individuumként fogja fel önmagát: a mise-en-abyme működésére hasonlító fenti
szövegrész a másolat és az eredeti egymást tükröző képére hívja fel a figyelmet, ahol
már irreleváns a másolat-eredeti bináris kategóriáinak megkülönböztetése.
Gilles Deleuze a szimulákrumot a baudrillard-i elmélettől gyökeresen eltérően értelmezi.
Számára a szimulákrum nem a tökéletes másolat, az eredetijét elveszített, önreferenciális
jel, amely lehetetlenné teszi bárminemű különbség felállítását, hanem pont
ellenkezőleg: a szimulákrum alapvető tulajdonsága az eredetitől való különbségében
rejlik, a megtévesztés, a szimuláció csupán hasonlóságra épül, azonban ez kívülről,
nem pedig a dolgok belsejéből fakad. A szimulákrum a hasonlóság hatását kelti, de
ez egy totális, pragmatikus egyezőség, amelyet a modellen kívüli hatások hoznak létre.
A szimulákrum ezért a modell és a másolat összefüggésében nem definiálható.
Deleuze értelmezésében a modell, ha a szimulákrum esetében egyáltalán relevánsnak
tekinthető, nem az eredeti, hanem a Másikat megtestesítő modell, amelynek hozadéka
az internalizált különbség. 20 A novella végkifejletében a kristály ráeszmél önnön identitásának
lényegére. Mivel a világot legfeljebb a bináris és következésképpen tudathasa-
17
Jean Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége (Ford. Gángó Gábor). In Kiss Attila Attila – Kovács Sándor – Odorics
Ferenc (szerk.): Testes könyv I. Ictus, Szeged, 1996. 162. o.
18
Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége. I. m. 165. o.
19
Egan: Hogy önmagam lehessek. I. m. 190. o.
20
Gilles Deleuze: The Logic of Sense. Continuum, London, 2004. 295. o.