1. rész PDF - MTA Régészeti Intézet

korai halomsíros leleteket tartalmaznak. A négy, fentebb említett kincs (Sárbogárd,
Sárszentlőrinc, Simontornya, Kisszékely-Rácegres, továbbá Zalaszentiván, Ráksi, Kéménd II,
Szigliget kincsleletei) már a RB-B1 fázis legvégére, még inkább - esetleg a B1/B2(=C1)
fordulójára keltezhetők. A kincsleletek mögött kevert (túlélő mészbetétes, vatyai, és újonnan
érkező, beolvadó korai halomsíros, késő Magyarád-Veteřov, Böheimkirchen) etnikai háttér
húzódhat, mely a koszideri fázis legvégére – posztkoszideri fázis elejére datálható.
Aranyművesség
A Kárpát-medencei őskori, aranyból készült tárgyainak elterjedésével,
kereskedelmével a régészettudomány régóta foglalkozik. (TOMPA 1937) A fémművességen
belüli aranyművességgel Mozsolics Amália (MOZSOLICS 1965-66) és Bóna István foglalkozott
érintőlegesen (pl. BÓNA 1975, 1992), valamint Kovács Tibor több munkájában (pl. KOVÁCS 1991,
1996b, 2000). Az alfejezet elkészítésekor Kovács Tibor legrészletesebb munkájára
támaszkodom elsősorban (KOVÁCS 2000), további adatokkal egészítve ki.
A réz és az arany fémmegmunkálási szempontból hasonló pirotechnológiai
ismereteket igényel, 390 és nagyjából egyszerre jelennek meg a késő neolitikum végi régészeti
kultúrákban. Az olvasztási hőmérséklet elérése és a fémolvasztás-megmunkálás szoros
összefüggésben áll a kerámiaégetés technikai ismeretével is. 391 Az aranyművesség első
csúcspontját a középső rézkori kultúrákban 392 éri el. Az ebből az időszakból származó
díszített mellkorongok, lemezek, pálcikák, csüngőcskék, sodronyok az akkori élet
gazdagságát, kereskedelmi fejlettségét, pompakedvelő természetét tükrözik.
A korabronzkor idején a javarézkorhoz képest visszaesik az aranykészítmények
mennyisége. Néhány ovális-kerek, egyszerű visszahajlított vagy hurokszerű végződésű tömör
arany hajkarikán, 393 és néhány, az Óbéba-Pitvaros-kultúra temetkezéseiből előkerült arany
mellkorongon 394 kívül nem ismerünk más készítményt 395 ebből a korszakból.
Tószeg-B idején változik meg az aranyművesség súlypontja, amely fokozatosan délről
északra helyeződik át. A leletek elterjedése arra utal, hogy az arany beszerzése és
feldolgozása a Kárpát-medence északkeleti részeire helyeződik át, az erdélyi lelőhelyekről a
Felvidék aranybányáihoz. A korábbi zöldes árnyalatú aranykészítmények vöröses színűvé
válnak, jelezve a nyersanyag származási helyének változását. 396
390 Olvadáspontjuk 1063 és 1083 Celsius fok.
391 Pirotechnikai összefüggésről RENFREW 1969, 38; KINGERY-FRIERMAN 1974. Konkrét megjelenése
agyagból készült edényeken: ld. pl. Várna 4. sírjában levő belső díszítéses tálat, amelyre aranyport olvasztottak –
GIMBUTAS 1977, 49. További példája az Očkov-i halomsírban feltárt tál, melynek peremére aranyport szórtak
(későbronzkor) – PAULÍK 1993. Újabb “kombináció” a bronzszegecsekkel kivert függeszthető edény Beluša-ról
(urnamezős kultúra) – FURMÁNEK et al. 1999, T. 34/b.
392 Bodrogkeresztúri kultúra – összefoglalását ld. PATAY 1975, 15-17; Balaton-Lasinja kultúra – VIRÁG 1986,
10-11. További öszefoglalások: MAKKAY AAH 1976; PATAY 1958, 1979; A MNM ŐSKORI
ARANYKINCSEI…2000.
393 Sárrétudvari-Őrhalom és Neusiedl, ld. később.
394 Óbéba/Beba Veche, Mokrin - BÓNA 1965.
395 A Somogyvár-Vinkovci kultúrából ismerünk két bizonytalan besorolású leletet Orolik és Gradina-Bosut
lelőhelyekről. A Vinkovci mellett fekvő Orolikban szórványként, más korszakok által bolygatva egy díszített
aranykorong, 2 nagy és 2 kicsi spirálkarika, 20 pityke, 6 kisebb karika és 137 aranycsövecske került elő –
MAJNARIČ-PANDŽIĆ 1974. Az aranykorongot a Csáford-Stollhof típusba sorolták be - rézkor, TASIČ 1984,
22., a lelet közlője pedig női temetkezésnek vagy kincsleletnek tartja a felsorolt leleteket, a Somogyvár-Vinkovci
kultúrából. Az Orolikihez hasonló lelet volt egy gödörből előkerült, edényben elrejtett Gradina-Bosut-i lelet,
melyet csak említenek – TASIČ 1984, 22-23. Egy az óbébai lemezekhez hasonló aranylemez, 70 pityke, egy
hajkarika és egy aranydrót került elő innen. A lelet hiteles közlése és feldolgozása nagyon fontos lenne.
Új eredmény a Dunakeszi-Székesdűlőn leletmentés során feltárt 7 nagyrévi temetkezés közül a 391. számú: a
zsugorított, bal oldalán fekvő 20 év körüli nő testének csak a medencétől lefelé eső részlete maradt meg. Combja
mellett egy bronztűt és egy kerek, poncolással díszített, átfúrt aranylemezt találtak. HORVÁTH et al. 2003, 7.
396 BÓNA 1994, 54.
138