1. rész PDF - MTA Régészeti Intézet

kőzetelérhetőség is szóba került. A földvár földrajzi elhelyezkedése mindkét irányt
valószínűsíti. A dunaújvárosi egyik minta esetében folyómederből származó kőzetanyagot
azonosítottunk, a lovasberényi metamorfit esetében egy esetleges nyugati elérhetőség
(Alpokalja), vagy pedig idős, áthalmozott anyagból (vízfolyások medre) való gyűjtés is szóba
kerülhet (Velencei hegység környéke). A bölcskei minták esetében a hárshegyi, vagy a
nyugat-mecseki eredeztetés is jó irány lehet. Az esetek többségében közeli vagy helyi,
hárshegyi típusú (Budai-hegység) kőzetfelhasználást valószínűsítünk. Néhány esetben, a
kultúra területének határsávjain fekvő lelőhelyeknél merülhet fel eltérő, újabb beszerzési
irány.
Péterdi Bálint geológia szakos hallgató OTDK-dolgozat keretében a Magyar Nemzeti
Múzeum tulajdonában levő őskori öntőmintákon kőzettani vizsgálatokat végzett (PÉTERDI
2000). Az általa vizsgált minták között több, a dolgozatunkban is érdekelt darab található.
Eredményeinek publikálása szakmai folyóiratokban mostanában várható. A Péterdi-féle
OTDK dolgozat kb. 130 db bronz- és vaskori mintát vizsgált a MNM Őskori
gyűjteményében, ezeknek jó része szórvány, lelőhely nélküli, kisebb része lelőhellyel,
kronológiai támpontokkal rendelkezik. A minták többsége homokkő volt, dominánsan finom
szemcsés, csillámdús, karbonátos kötőanyagú változatok. A maradék minták főleg savanyú
tufák, piroklasztitok, mesterséges anyagok, 442 1-1 metamorfit, pontosabban talkpala. Péterdi
B. a minták többségén egyszerű mérési vizsgálatokat készített, 443 26 öntőmintából tudott
mintát venni, melyeken további vékonycsiszolati mikroszkópi vizsgálatokat végzett. Az
alapanyagok porozitása minden esetben jelentős volt, úgy tűnik, a kőzetkiválasztás
szempontjából ez a tendencia érvényesült egyedül – na és a közeli hozzáférhetőség. A minták
jelentős része használat közben átégett, ez megnehezítette a kőzetazonosítást, mert ezek a
változások még a vékonycsiszolatokban is jelentkeztek. A mesterséges anyagokban a
nagymértékű és gyorsan lezajló hőingadozások másodlagos porozitást hoztak létre a
különböző anyagok eltérő hőtani tulajdonságai miatt. A tufáknál, melyek nagy mennyiségű
üveges anyagot tartalmaznak, az alapanyag átalakult, limonitosodott, néhol kezdődő
biotitosodást mutatott a nagy hőhatás miatt. A minták többségénél vékonycsiszolatban egy
tapasztott bevonat is megjelent, mely a kőzet anyagánál jóval finomabb szemcsés mátrixból
és az abban úszó, a kőzet anyagánál jóval durvább szemcsés klasztokból áll (fekecselés).
Péterdi B. az öntőminták nagy részének lelőhely-nélkülisége miatt nem nagyon érintette a
kőzetek származási helyének problematikáját. Megjelölte, hogy a sokféle homokkő-változat
származási helyének azonosításához az akcesszóriák, nehézásványok további átfogó
vizsgálata lenne célravezető. A tufák beazonosítása némileg könnyebb feladat, bár ez a
nyersanyagfajta is sokfelé fordul elő a Kárpát-medencében. A két talkpala anyagú öntőminta
származási helye feltehetően Felsőcsatár környéke.
Ezen kívül öntőminták nyersanyagait elemzi T. Biró Katalin a gór-kápolnahalmi késő
bronzkor-kora vaskori településről (T. BIRÓ 1995). A vizsgálat során a szerző homokkövet,
riolit-tufát és mesterséges anyagokat határozott meg az öntőminták nyersanyagaként.
Műhelyek kérdése. Fémöntés, olvasztás, feldolgozás a kora- és középső
bronzkorban
A telepekről származó (többnyire sérült, és ezért a hulladékok közé vetett) öntőminták,
agyag fújtatócsövek, öntőkanalak és nem utolsó sorban az elrejtett, elhagyott fémeszközök,
kincsek jelzik számunkra, hogy hol működtek fémfeldolgozó műhelyek. Ezek ismeretében
úgy tűnik, hogy a középső bronzkor szinte valamennyi számottevő telepén foglalkoztak
valamilyen mértékben fémmegmunkálással. Műhelyeket 444 gyaníthatunk ott, ahol nagyobb
442 Újra összegyúrt, kőzettörmelékkel, zúzalékkal kevert agyag.
443 Makroszkópi leírás, vízkiszorítással mért sűrűség, méret, súly.
444 Vagy kisebb helyi műhelyt, gyakorló ötvös-kovácsot, és vagyonos lakosságot.
147