Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
30<br />
BENCÉS HÍRLEVÉL<br />
TANULMÁNYI HÁZ<br />
BUDAPEST<br />
Tizennyolc év<br />
a Tanulmányi Ház konyháján<br />
Waller Gusztávné Marika néni már elmúlt hatvan éves, amikor elfogadta Domonkos házfõnök<br />
atya felkérését, hogy jöjjön fõzni a Tanulmányi Házba. Férje féltette a megterheléstõl,<br />
és úgy engedte el: „Legfeljebb egy évre!” Az egy évbõl tizennyolc év lett. Nekem jutott a megtiszteltetés,<br />
hogy 2007 Szent Márton ünnepén a szentmise utáni agapén megköszönjem helytállását<br />
és a ház nevében elköszönjek tõle.<br />
Eszembe jutott, hogy megkérdezzem õt az emlékeirõl,<br />
meg arról, hogy hogyan is érzi magát. Az emlékekkel kapcsolatban<br />
azt mondta, hogy õ ebben a szolgálatban nagyon<br />
boldog volt. Ha az egészsége engedte volna, akkor lehet,<br />
hogy még ma is nálunk dolgozik. Számomra nagy öröm, hogy<br />
Marika néni így emlékszik vissza ezekre az évekre: mindig<br />
megkapta a fiatal bencésektõl a tiszteletet, igazán nem bántották<br />
meg soha.<br />
Örömmel emlékezik vissza arra is, hogy a ház vendégei,<br />
akik sokszor Brazíliából, Amerikából, Németországból jöttek,<br />
mennyire értékelték az õ fõztjét. Valaki megjegyezte neki,<br />
hogy „magát annyit dicsérik, hogy a végén menni se fog tudni,<br />
csak röpülni”. Egy alkalommal belga vendégeknek palacsintát<br />
sütött, és õk egy nagy ív papírra fölírták: „Köszönjük<br />
a finom palacsintát!” Az ív papírt fölerõsítették a konyha<br />
falára. Megható élmény volt számára, hogy egy Bulgáriából<br />
itt vendégeskedõ ortodox pap ebéd után kiment a konyhába<br />
és megáldotta õt.<br />
Különösen is hangsúlyozta Mária néni, hogy milyen felemelõ<br />
élmény volt számára, ahogy a fiatal bencések, maguk<br />
is egyetemisták, mennyire fölkarolták a fiatalokat, hogyan törõdtek<br />
velük. Ugyancsak örömmel emlékezik arra, ahogy a<br />
hívek Szent Benedek és Szent Márton ünnepével kapcsolatos<br />
nagy agapék elkészítéséhez mennyire messzemenõen segítettek<br />
neki. Reggel héttõl sokszor este tízig dolgozott, de igazában<br />
soha nem volt fáradt, sokak véleménye szerint azért<br />
nem, mert „szívvel és örömmel csinálta”.<br />
Megkérdeztem tõle, hogy nem tartott-e attól, hogy egyházi közösségbe, szerzetesek közé<br />
megy dolgozni. Nem, ettõl nem félt, igazában az töltötte el aggodalommal, hogy meg fog-e felelni<br />
az elvárásoknak. A jelek szerint ezzel nem sokáig kellett foglalkoznia, mert ragyogóan<br />
megállta helyét.<br />
Marika néni, köszönjük! A jó Isten adjon még szép éveket szerettei körében!<br />
Maurus atya
Change language