2006 tavasz - Pannonhalmi Főapátság

A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA
VIII. évfolyam 1. szám
2006. tavasz
VÁRSZEGI ASZTRIK FŐAPÁT ÚR 60 ÉVES
60
Örömmel tudatjuk a Bencés Hírlevél Olvasóival, hogy Asztrik főapát úr 2006. január
26-án betöltötte 60. életévét. A születésnapi köszöntések közreadásával adunk tájékoztatást
arról a két ünnepi alkalomról, amelyeken „szűk” családi körben ill. barátai
jelenlétében ünnepeltük Asztrik főapát úr hatvanadik születésnapját.
JANUÁR 26-ÁN a Magyar Bencés Kongregáció házaiból, plébániáiról esti közös szentmisére jöttünk össze
a pannonhalmi bazilikába. Az ünnepi vesperáson és szentmisén, melyen a gimnázium tanulói is rész vettek,
Cirill atya az alábbi prédikációt kapcsolta az Urunk színeváltozása (Lk 9,28-36) evangéliumi szakaszához:
Kedves Főapát úr!
Kedves Testvérek, Mindannyian!
Péter, János és Jakab mit sem sejtve kapaszkodtak fel Jézussal együtt a Tábor hegyére.
Talán még ott dolgozott bennük az elmúlt hetek, napok sok eseménye: a kenyérszaporítás, a vízen
járás csodája, a süketnéma gyógyulása, a látását visszanyerő betszaidai vak, a tíruszi pogány aszszony
leányának tisztulása. (Minden reményüket igazolni látszik!)
Mégis itt és most hitük újabb lendületet kap: megjelenik Mózes és Illés, hallhatják, amint társalognak
Jézussal, láthatják a különös fényt és tudják, hogy a Messiás jött el, de nem úgy, ahogyan kortársaiktól
tanulták, ahogyan elképzelték, ahogyan várták.
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. Hallja Péter is, a többiek is az Atya szózatát, és kezdik
megérteni, hogy a távoli Isten egészen közeli baráttá, a személytelen szabadító személyes megváltóvá,
valóban az ÉLŐ ISTENNÉ változik.
„Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. Jézus mellett lassan a tanítványok életévé lesz ez a
mondat, mert mellette átélhetik, hogy Isten kedvét leli bennük, hogy az Atya Krisztusban sorsközösséget
vállal velük is, még az oly nehezen elfogadható szenvedésben és halálban is.
Szent Regulánk az apátot rendeli Krisztus helyettesévé a monostorban. Az ő irányításával szegődünk
Jézus mellé. Vele együtt adjuk át magunkat Istennek, hogy életünkben megismerjük, megtapasztaljuk
az élő Isten szeretetét, barátságát, amellyel gyermekeivé és Krisztus társörököseivé fogadott minket.
Talán még a szózatot is, „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”, csak egymásra figyelve,
együtt tudjuk meghallani.
De törékeny emberek vagyunk mindannyian, néha-néha még a legmagasztosabb is ellaposodik életünkben;
igaz, reméljük, hogy csak egy rövid időre.
Pilinszkynél találtam egy kis történetet, amit szeretnék nektek elmondani, mert úgy érzem, hogy mindenki,
a 60 éves apát, a szerzetes, a tanár és a diák is magára ismerhet benne.
A vidékies debreceni állatkertnek – írja Pilinszky – két oroszlánja is van. Egy német vándorcirkusz
hagyta ott ajándékul őket. Az egyiket azért, mert olyan öreg volt. A másikat, pedig azért, mert annyira
buta volt, hiába tanították mindenfajta mutatványra. Mert mit is kezdjenek egy oroszlánnal, akit csak
etetni kell, hiába tanítják, semmit sem produkál Odaajándékozták a debreceni állatkertnek.
SZÁMUNK TARTALMÁBÓL
• A 60 éves Asztrik főapát
úr köszöntése
• Szent Benedek Atyánk
ünnepe Pannonhalmán
• Diákjaink karácsfalvi
látogatásáról
• Szüret 2005 –
borismertetők
• Az Ürgemajor (Zeiselhof)
története
• BDSz találkozó
Kazincbarcikán
• Beszámoló a győri bencés
templom restaurálásáról
• Tihanyi és győri
események
1
PANNO

Aztán jött a váratlan fordulat. Egy év múlva az ostoba oroszlánnak hirtelen világosság gyúlt az agyában.
S amit akkor elmulasztott a cirkuszban, itt, a debreceni állatkert csendjében hirtelen megértette.
Megértette s azóta sem felejtette el. A rács mögött illedelmes csendben elkezdte végezni artista-gyakorlatait
a látogatók ámulatára, fizetség nélkül, egymagában is. Igaz, egy évi késéssel, de úgy
mondják, hibátlanul.
Engem, bevallom, meghatott a történet – írja Pilinszky –, rengeteg mindent juttatott eszembe. Tűnődni
valónk bőven akad rajta, s okunk a mélyebb megindultságra a látszatra oly humoros eset felett.
Hogy mi is belőle a tanulság
Először is, ne keseredjünk el, ha valami nem megy, egyszer bizonyára összeáll a mi fejünkben, a mi
szívünkben is.
Aztán, ne legyünk szomorúak, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog a lélek, az emberi
lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg ez vagy az az elvetett mag megfogan benne.
Végül, amit e bájos történetből megtanulhatunk pedig az, hogy ne higgyük, hogy tetteinknek és szavainknak
hatása tüstént és várakozásainknak megfelelően jelentkezik. Ami késik, nem múlik. S akinek
van türelme a jóságra, az meg is fogja érni, s föl is fogja ismerni gyümölcsét.
Testvérek!
Mi mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy mi magunk halljuk: „Te vagy az én szeretett Fiam, akiben
kedvem telik”, hogy életünkben megismerjük, megtapasztaljuk az élő Isten szeretetét, barátságát,
amellyel Krisztus társörököseivé fogadott minket.
Ezen az úton segítse Főapát urat, segítsen mindannyiunkat a Szerető Isten, akinek dicsőség és hála,
Jézus Krisztussal és a Vigasztaló Szentlélekkel együtt, most és mindörökkön örökké. Ámen.
A vacsorát követően a Szent Márton teremben jöttünk össze. Közösségünk három generációjának egy-egy
képviselője köszöntötte Főapát urat.
András főapát úr köszöntője:
Ha a Magyar Püspöki Konferencia néhány tagja módján szólnék, akkor így kezdeném: Excellenciás
Püspök, Főapát Úr!... Ha hivatalos rendtársi levelet írnék, akkor így: Főtisztelendő Főapát Úr!... Én
most egyik megszólítást sem használom. Csak így, egyszerűen kezdem: KEDVES FŐAPÁT ÚR!
Saint Éxupery írja egy helyen: Csakis az a hősies, aminek köze van a közösséghez. Mennyire helyénvaló
szavak, mennyire reánk és mindenek előtt rád vonatkoztathatók, kedves Főapát Úr! Mert az
egyén csakis a közösséghez fűződő kapcsolatában maradhat fenn, élhet a világban – és fokozottan a
monostorban – emberhez illő és méltó életet. A testvéri közösségnek ellenállhatatlan vonzása van.
Elfogad, hogy felépítve visszaadjon, átnyújtson mindent Urának, Istenének… Kedves Asztrik Főapát
Úr! Légy a magyar bencés közösségnek a jövőben is befogadója, őrzője és gyarapítója. Tarts ki a
szeretetben – a meghitt, de a nehéz órákban is. A küzdelmet soha fel ne add! A szeretet gyakorlása
szép, de olykor nehéz keresztutat is jelent. Vezetésed alatt legyünk mindannyian kitartók, hűségesek
Istenhez és rendünkhöz: munkában, küzdelemben és a mindennapok szelíd örömeiben egyaránt. Ma
és holnap és a jövőben továbbra is imádkozunk érted és veled: A te jó lelked, Urunk, vezessen és
tartson meg téged és minket a helyes, az egyenes úton. Úgy legyen!
2

Antal atya köszöntője:
A kortársak (és kurzusunk) nevében köszöntelek hálát adva Istennek az elmúlt 60 évért (annak minden
öröméért és megpróbáltatásáért), és egyben kérve elöljárói szolgálatodhoz és további életedhez
Isten útmutató fényét, amiről ma hajnalban a zsolozsma himnuszában azt énekeltük, hogy
E fény a tiszta szíveket
Erősen vonzza ég felé,
Hogy jótettekben élve itt
Örök jutalmat várjanak.
és egy következő versszakban tovább kértük (és kérjük) Számodra is, de egész közösségünk számára
is:
Világosságod, jó Urunk
Legyen lábunknak lámpafény,
S utunkon járva szüntelen
Kísérjen minket irgalom.
Anzelm testvér köszöntője:
Főtisztelendő Főapát Úr,
aranyat, tömjént és mirhát nem hoztunk, noha hárman köszöntünk, a három generáció nevében.
Az elmúlt hónapokban egy közismert ember születésnapján valaki azt írta:
„A jubileum nem az értékelés, hanem a köszönetmondás ideje.”
De talán mégsem ünneprontó az, aki az ünnep idején az elmúlt évek meghatározó eseményeit felidézi,
és ez által némiképp értékeli, újraértékeli azokat.
Amennyiben ünnep adatik, amennyiben készek vagyunk az ünnep fogadására, részünk lehet abban a
csodában, hogy evangéliumi módon értékeljük mindazt, ami van, mindazt, amit Veled együtt éltünk meg.
Kedves Főapát úr, nem szándékom az elmúlt évtizedek eseményeit – akárcsak töredékesen is – felidézni.
Ehelyett egy olyan képet és egy olyan mondatot szeretnék felidézni, amit mindnyájan ismerünk.
A KÉP — A középkori pécsi székesegyház egyik titokzatos kőfaragványa a három királyok álma. A
három koronás alak egy ágyban, közös takaró alatt alszik.
Az álmot nem látjuk, csak az álmodó három koronás férfit: egy szakállatlan fiatalembert, egy bajszos,
pofaszakállat viselő férfit és egy hosszú szakállú, idősebb embert.
A három alak három nemzetet és egyben három nemzedéket is képvisel.
Ők hárman egy irányba, azaz a belső képre, a belső hangra figyelnek,
Ők hárman noha három különböző irányból jöttek, és három különböző irányban térnek vissza hazájukba,
mégis három dologban egyek:
csillag vezette őket különböző helyről — ugyanarra az útra, ugyanarra a helyre
álomlátók — az álomban kapott szóra figyelő, a belső hangnak engedelmeskedő emberek
alázatosak — noha királyok vagy bölcsek, egyszóval tekintélyes emberek, fáradságot nem kímélve
útnak indultak távol keletről, hogy leborulva imádják a Megváltót, a Betlehemben világra született Isten
Fiát. A 3 élettapasztalatot és a 3 kultúrát képviselő ember a Messiás előtti hódolatban eggyé válik.
A MONDAT — Szent Pál apostol, akinek újjászületését tegnap ünnepeltük, a tesszaloniki egyháznak
mondja:
„Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” (1 Tessz 5, 18)
Szent Pál nagy utat tett meg, amíg ezt a mondatot képes volt leírni.
Hisz megtérése előtt a világot megkettőzve látta: a világnak volt egy képviselhető és egy üldözendő
tartománya.
Megtérése után, pontosabban: megtérése közben – a véget nem érő Damaszkuszi úton – fokozatosan
megtanulta: mit jelent mindenért hálát adni, s egy idő után élete egyetlen hálaadás lett, hisz a
Krisztus Jézusban elszenvedett bilincsekért, üldöztetésért és tövisekért már képes volt hálát adni,
ahogy ezt az élet Ajándékozója, az Úr, a mi Erősségünk várja, elvárja tőlünk: az Ünnepelttől és az
ünneplő Közösségtől.
Kedves Főapát úr,
azt kívánom, hogy életed a csillag vezesse, múltadat és a rendi közösség múltját megismerve beteljesedjék
életedben és közösségünk életében Isten álma,
és képesek legyünk mindenért hálát adni, amit általad Istentől kaptunk.
3

FEBRUÁR 24-ÉN mintegy százötvenen fogadták el a meghívásunkat. Az ünnep a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok
hangversenyével kezdődött a Bazilikában, majd a szerzetesi ebédlőben fogadással folytatódott.
Erdő Péter bíboros-érsek úr köszöntője:
Főtisztelendő és Excellenciás Püspök, Főapát Úr!
Kedves Asztrik!
Mélyen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Igen Tisztelt Ünneplő Közösség!
„Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az ő dicséretét sose szégyelljétek!” (Sir 51,29). Amikor most
Asztrik főapát úr 60. születésnapjára ünnepi örömmel gratulálunk, hálát érzünk az Isteni Gondviselés
iránt. Hálát érzünk, mert 60 évet megérni történelmünk minden szakaszában tekintélyes dolog volt.
Sohasem volt teljesen magától értetődő. Az pedig, hogy 60 évet egészségben, alkotóerőben és jókedvben
éljen meg valaki, még nagyobb ajándék. Az az életút viszont, amit Asztrik főapát úr járt be
és jár reményünk szerint még sok éven át, mások számára, sokak számára különleges érték és ajándék
egyházunkon és országunkon belül, de határainkon túl és a más világnézetű emberek körében is.
Asztrik főapát urat kispap koromban ismertem meg, amikor a Központi Szeminárium növendéke voltam,
ő pedig ugyanannak az épületnek a bencések számára fenntartott részében lakott: onnan járt be
az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkarára, készült tanári hivatására is. Sokan voltunk,
akik nagyon megszerettük őt nemcsak azért, mert vele mindig kiválóan lehetett beszélgetni, hanem
azért is, mert nála a közös imádságnak, sőt a közös szentmisének egészen különleges hangulata
volt. Mindig azt éreztük, hogy a természetes emberi kedvesség találkozott a hitből fakadó megindultsággal.
És persze a beszélgetések témái az akkori egyház helyzetétől a kopt irodalomig sok mindenre
kiterjedtek. Nemcsak az ő jóvoltából, de talán az ő jóvoltából is, volt akkor a Központi Szemináriumnak
egy szellemi atmoszférája. Teológia és irodalom, művészet és történelem, lelkipásztorkodás
és Szentírás-magyarázat, azonosság és ökumené mindig téma volt közöttünk.
Később is – egy-egy látogatásunk során – megcsillant előttünk a tanári munka öröme, ami az egyéniségéből
sugárzott. A későbbieket pedig szinte mindnyájan tudjuk, püspöki kinevezés és közélet, főapáttá
választás és Pannonhalma építése, szépítése. Egyháztörténelmi munkásság és kapcsolatok.
Dialógus, dialógus, dialógus.
Emlékszünk Pannonhalma 1000 éves évfordulójára, II. János Pál pápa megtisztelő látogatására, az
erőfeszítésekre, különösen az orosz ortodoxiához való közeledés irányában. De mindannyiunknak,
kivált ha magyarok és papok vagyunk, meg kell tapasztalnunk azt is, hogy a nagy történelmi folya-
4

matokban csak a Gondviseléstől rendelt különös kegyelmi pillanatokban van a mi igyekezetünknek
döntő jelentősége. Ugyanakkor érezzük azt is, hogy mindenki a saját hatókörében hivatott arra, hogy
a szépnek, a jónak, az igaznak, a megértésnek, a megbékélésnek, az Evangélium örömhírének képviselője
legyen.
Asztrik főapát úr, mint igazi bencés szerzetes nagy tisztelője Szent Benedeknek, Európa védőszentjének
és elkötelezett munkálója az európai egységnek és szolidaritásnak. Örömmel olvashatjuk nevét
az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia Vallástudományi Osztályának tagjai sorában is.
Sorolhatnám még az elismerésre méltó tényeket, de azt hiszem, a múltra való emlékezésnél is fontosabb,
hogy egészséget, derűt, további sok sikert és áldást kívánjak főapát úr egész életére és munkásságára.
Isten éltesse sokáig!
Sólyom László köztársasági elnök úr köszöntője:
Tisztelt Főapát Úr!
Tisztelt Bencés Közösség!
Tisztelt Vendégeink!
A köztársasági elnök szokása, hogy a 100 éves állampolgárokat köszönti. Kicsit korán jöttem, de meg
kell mondani, hogy ezzel a jogszokással föl kell hagynunk, mert egy 100 éves ember tiltakozott, és
nagyon megalapozott jogi adatvédelmi aggályokat hozott fel. Igaza volt, és többet nem tudok ilyet
tenni. Viszont el kellett gondolkodni azon, hogy mi az értelme a születésnapnak, és oda jutottam,
hogy ez az emberi méltóság nagy ünnepe. Akár milyen furcsán hangzik, így van, mert ez a legegyedibb
ünnep. Mindenkinek van születésnapja, és az, hogy hogyan ünnepeljük, és hány születésnapot
ér meg valaki, egyfajta növekedést is jelent. Van, aki már öt éves, és ezt meg ezt tudja. Meg kellene
kérdezem, hogy aki 60 éves, mi mindent kell neki tudnia
Azt hiszem, hogy Főapát úr esetében nem is azt kell firtatni, hogy ő most hány éves, hanem annak
kell örülni, hogy itt vagyunk mindnyájan együtt. Inkább arról kell beszélni, hogy milyen jó, hogy ilyen
sokan ünnepeljük meg. Egy család megünnepli a maga születésnaposát, egy tanárt a tanítványok, a
papot a hívei, Főapát urat pedig azok köszöntik, akik az ő személyét és egy eszmét együtt látnak
egységben, magyarul ő reprezentál valamit. Legalább is az én szememben ő a bencés lelkiséget
képviseli. Erről a lelkiségről két kép jut mindig eszembe, amelyek meglehetősen ellentétesnek tűnnek.
Az első Subiaco, ahol Szent Benedek, mint tudjuk, három évig egy barlangban a sziklafalon élt egyedül.
Voltam ott, és ez a hely legalább annyira megragadott, mint amikor az ember kimegy Jeruzsálemből
a pusztába. Érzi az isteni jelenlétet. Subiacoban meredek sziklák, fölötte egy sas, és egyedüllét.
Ez az egyik rész: a hely, ahol meg kellett küzdenie a hitért. A másik meg az öreg Szent Benedek,
ül kint a nyitott kolostorkapuban, és mindenki mehet hozzá. Ez talán inkább Pannonhalmára hasonlít,
és arra a szerepre, amit Apát úr játszik. Ez a másik arca a megküzdött hitnek.
Mi tehát ez a bencés lelkiség, és mi az, ami Főapát úrból különösképpen megfog mindnyájunkat Ez
a hit derűje. E mögött mindig ott van a megküzdött hit, amit szintén mindig hangsúlyoz; nem könnyű
dolog. De hogyha valaki ilyen derűsen tud hinni, a mögött szörnyű biztonság van, egy rendkívüli erő.
Mondhatnám: könnyű egy bencésnek, aki mögött ott áll 1500 évnek a praxisa, ott van a helyi nyomorokon
felülemelkedő világhálózata a rendnek. Így nagyon könnyű egyrészt, másrészt viszont mégis
nagyon nehéz, hiszen minden olyan kérdésben neki, mint reprezentánsnak, állást kell foglalnia. Bíboros
úr említette a keleti és nyugati egyház egységét, de itt vannak a nemzeti kérdések, a globális
problémák és így tovább. Nem akarom ezeket itt felsorolni és ünnepet rontani azokkal a gondokkal,
amik előttünk állnak, de azt hiszem, hogy örülhetünk annak, hogy együtt ünnepelhetjük Apát urat.
Hogy mire ő 100 éves lesz, meg fog-e változni a jogszokás, és lesznek-e még aggályok, azt nem tudom,
de én kívánom, hogy itt köszöntsük őt megint. Isten éltessen, Asztrik!
A születésnapra három ajándék készült:
Elemér és Mátyás atya szerkesztésében a „Találkozások” című kötet 27 szerző tanulmányával. Ebből
olvasta fel Esterházy Péter író saját írását.
Kabay Barna és Petényi Katalin ez alkalommal adták át Főapát úrnak a „Közvetítő” c. filmet DVD változatban.
Liptai Zsolt és Drozdík Attila borászok Főapát úr tiszteletére készítették a Pannonhalmi Apátsági Pincészet
2004-es évjáratú Pinot blanc borát.
Az ebédlői együttlétet Rolla János és művésztársai rövid zenei improvizációja tette színessé.
Cirill atya
5

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
SZENT BENEDEK ÜNNEPE
Pannonhalma, 2006. március 21.
Az idei ünnepi liturgiát Juliusz
Janusz érsek, apostoli nuncius
vezette. Homiliájában magyarul
majd olaszul szólt hozzánk.
Kedves Asztrik Főapát Úr!
Kedves Bencés Szerzetesek!
Kedves Fiatalok és az Eucharisztikus Ünneplés Résztvevői!
Már számos alkalommal jártam Pannonhalmán, hogy részt vegyek ezen Ezeréves Apátság különféle
megemlékezésein. Azonban ma hálát adok Istennek, hogy megadta nekem azt a kegyelmet,
hogy megemlékezhetek veletek arról a napról, amikor az Úr dicsőségébe hívta hűséges szolgáját,
Nursiai Benedeket. Hálás köszönettel fordulok tehát Asztrik főapát úrhoz, aki személyemben
akarta meghívni a Szentatya magyarországi képviselőjét a hálaadás, vagyis az Eucharisztia vezetésére.
Azért fogadtam el ezt a meghívást, hogy tiszteletemet fejezzem ki a nagy szent, a
monasztikus élet atyja, Európa Fővédőszentje iránt, valamint hogy viszonozzam Főapát Úrnak
azt a kedvességét, amelyet ő nehézségeimben tanúsított egészen 1990-től, amikor először találkozhattam
vele Magyarországon.
Isten felhasználja az embereket, és gondviselésszerűen arra hívja őket, hogy közvetítsék a szeretet
üzenetét. Ránk bízza annak feladatát, hogy tegyük megtapasztalhatóvá, szinte érinthetővé
az Ő jelenlétét a világ dolgaiban. Ezt a feladatot valósították meg kiemelkedő módon a szentek,
amint védőszentetek, Szent Benedek is. Ő Európa lelki hatalmasságává vált számos tanítványa
által, akik elvitték ezen kontinens népeihez az Örömhírt. Lengyelként nem feledkezhetem meg
Szent Adalbert bencés szerzetes nagy művéről, aki Asztrik-Anasztáz apát irányítása alatt elküldte
tanítványait, hogy Pannonhalmán megalapítsák Szent Márton monostorát. Ugyanabban az időben
Adalbert folytatta misszióját Lengyelországban, ahol a vértanúság dicsőségét lelte meg, így Lengyelország
fővédőszentjévé vált. Magunk között elárulhatom nektek, hogy Pannonhalma sajátos módon
kötődik a Krakkótól délre fekvő szülőföldemhez. Tizenöt kilométerre az otthonomtól (amely Stary
Sącz – Ószamnec – közelében található, ahol Szent Kingát eltemették), Tropie helységben található
az a barlang, ahol – az alaposan igazolt hagyomány szerint – Zoerárd-András és társa Benedek éveken
keresztül éltek. Ők később eljutottak Pannonhalmára, hogy remeteként a Zobor-hegyi monostorhoz
tartozó Szkalkán telepedjenek le és hunyjanak el, a mai Nyitra városához közel. Az ember
csodálkozással eltelve áll ezen emberek előtt, akiknek a kor nehéz körülményei közepette volt bátorságuk,
hogy beutazzák egész Európát Isten szava és a szent élet példájának hirdetése céljából.
Nyilvánvalóan ma, annak ellenére, hogy a Bencés Rend nem olyan nagy létszámú, mint a
múltban, az Egyház mégis azt várja, hogy különleges módon járuljatok hozzá a szekularizált világ
evangelizációjához. Hogy honnan jön az én meggyőződésem a ma Egyházában betöltött különleges
szerepetekről Amint látjátok, én annak a Római Pápának a képviselőjeként jöttem közétek, aki a
Benedek, XVI. Benedek nevet választotta. Ezzel a választással Ratzinger bíboros azt akarta megmutatni,
hogy bízik Szent Benedek művében. Arra akart emlékeztetni, hogy amint az V. században
a lelki megújulás és a civilizáció Szent Benedek tapasztalatára támaszkodott, úgy ma is szükségünk
van a szent élet ezen modelljeire az emberiség bátorítása céljából, hogy ne veszítsék el az
Istenben és az emberekben való bizalom reményét. XVI. Benedek pápa ezzel azt is meg akarta
mutatni, hogy folytatja XV. Benedeknek, az első világháború alatt kifejtett békemisszióját.
Abban a kiváltságban volt részetek, hogy vendégül láthattátok itt a remény nagy tanúságtevőjét,
Isten szolgáját, II. János Pál pápát, aki 10 évvel ezelőtt, 1996 szeptemberében látogatta meg a
6
PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
monostort. Ezen alkalommal, arra bátorított benneteket, hogy vigyétek tovább ezeréves tapasztalataitokat
a jövő nemzedéke számára. Felhatalmazott titeket, hogy ti magatok legyetek a remény
tanúi az új Európában, a következőket mondván: „És te, pannonhalmi bencés közösség, légy
továbbra is – mint hegyre épült város – fényforrás e vidék és az egész nemzet számára. Maradj hűséges
ehhez a hivatásodhoz, amint azt az elmúlt évszázadok során tetted. Vezesd továbbra is az új
nemzedékeket az emberi és isteni bölcsesség útjain, és hogy ebben változatlan eredményességgel sikeres
legyél, Szent Benedek szavai szerint magad is válj tanítvánnyá ’az Úr szolgálatának iskolájában’
(Szt. Benedek, Regula Monasteriorum, prol. 45.)”.
A jelenlegi Pápa, XVI. Benedek, már az első, pápai beiktatási beszédében kijelentette, hogy
szeretné folytatni a remény ezen üzenetének hordozását, mondván: „Az Egyház él… Éppen a Pápa
betegségének és halálának szomorú napjaiban mutatkozott meg szemünk előtt csodálatos módon:
az Egyház él! És az Egyház fiatal. Ő hordozza magában a világ jövőjét és ezért mindannyiunk
számára megmutatja a jövő felé vezető utat.”
Amint a két Pápának, úgy nekünk is az optimizmust, a lelkesedést és egy jobb világ reményét
kell sugároznunk a világban, mindenkinek saját hivatása szerint. Alapítótok, Szent Benedek azt
írja a Regulában, hogy a szerzetes életének egy állandó böjtnek kell lennie, amelynek az éves
nagyböjti időszak alatt még intenzívebbé kell válnia. Most itt az Eucharisztia résztvevőiként nagyon
sok fiatal van jelen, annak az iskolának diákjai, amit vezettek. Ajánlhatjuk-e úgy nekik az
életet, mint nagyböjtöt, mint folyamatos vezeklést, hogy mondjanak le minden örömről Nem, hitünket
és életünket Istennel nem úgy akarjuk bemutatni, mint olyan valamit, ami bűnös, ami
szomorú, ami ellentétes az örömmel. Követvén a Szent Alapító irányelveit csak azt szeretnénk
megmutatni fiatal barátainknak, hogy az életben megéri követni egyfajta fegyelmet, megéri áldozatokat
hozni a tanulásért, elsajátítani új dolgokat, mert az élet – főleg manapság – egy ádáz küzdelemmel
teli élet, és aki szembe szeretne nézni a valósággal, egy bizonyos fegyelmet kell elsajátítania.
Mindazonáltal a legalapvetőbb dolog, amit a fiatalok számára szeretnénk közvetíteni az a
remény, ami egy pozitív álláspont az élethez, egy békés és bizalommal teli magatartás. És ez a mi
hitünkből következik, amint szent Pál mondj a Rómaiakhoz írt levelében (11,1): „A hit azoknak a
dolgoknak az alapja, amit remélünk és annak bizonyítéka, amit nem látunk.” Ez a hit Krisztushoz
vezet bennünket, aki megszabadította az embert a bűn rabságából és igazi szabadságot adott neki.
Itt szeretném újra XVI. Benedek pápának azokat a szavait felidézni, amelyeket pápásága kezdetén
mondott. Beszédének végén, ő a fiatalokhoz fordult, és ugyanazokra a szavakra emlékeztetett,
amelyeket II. János Pál 1978-ban mondott: „Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat
Krisztusnak!” Majd így folytatta: „II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal fordult minden
emberhez, különösen a fiatalokhoz. Ő tudta, hogy az emberek félnek beengedni Krisztust az életükbe,
mert attól félnek, hogy elveszítik a szabadságukat, saját függetlenségüket. De tulajdonképpen
– mondja a Pápa – aki beengedi Krisztust, az nem veszít el semmit, semmit, egyáltalán semmit
abból, ami az életet szabaddá, széppé és naggyá teszi. Így ma – mondja XVI. Benedek – határozott
és mély meggyőződéssel, hosszú személyes életem tapasztalataiból kiindulva azt szeretném mondani
nektek, kedves fiatalok: Ne féljetek Krisztustól! Ő nem vesz el semmit, de megad mindent. Aki odaadja
magát neki, százszorosat kap. Igen, nyissátok meg, tárjátok ki az ajtókat Krisztusnak – és
megtaláljátok az igazi életet!”
A mai igeliturgia is erre a derűs és bizakodó magatartásra hív bennünket. Szent Pál a
Filippiekhez írt levelében ezt írja (4,4-7): „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom,
örüljetek. Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt,
hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal
együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket
Krisztus Jézusban.”
Használjuk ki ennek a szentnek az ünnepét, aki arra tanított, hogy találjuk meg az élet értelmét
és az élet örömét a munkában és az imádságban: „Ora et labora!” Amint Szent Benedek javasolta,
próbáljuk meg megosztani egymással, fiatalok az idősebbekkel és viszont, a mi bizalmunkat
Krisztusban, aki mindannyiunk számára a szeretetnek ugyanazt az üzenetét nyújtja, és képes
arra, hogy kiegyensúlyozza a nemzedékek között fennálló különbségeket. Mindez lehetséges, mert
egy nagy mesternek, Szent Benedeknek az iskolájában vagyunk, aki számára az élet minden pillanata
Isten dicsőségét szolgálta: „Ut in omnibus glorificetur Deus – Hogy mindenben Isten dicsőíttessék!”
Amen.
7

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
FOTOGRÁFIÁK
BENCÉS SZERZETESEK HAGYATÉKÁBÓL
A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG KIÁLLÍTÁSA
2006. MÁRCIUS 21−NOVEMBER 11.
Regula oculorum című kiállításunk a Pannonhalmi Főapátság közel százezer felvételt őrző fotótárából válogat.
A gyűjtemény szerzetesi hagyatékok megőrzését tűzte ki célul. Ennek alapján a hagyatékozó személyéhez
kötődnek az egészen különböző forrásokból származó fényképek (családi emlékek, hitéleti munkásság,
utazások, személyes érdeklődés, saját fotós tevékenység). A fotóarchívum szolgálta már az oktatást, lehetőséget
adott néhány jelentős fotografáló szerzetes – Palatin Gergely, Rados Tamás, Vass Alberik – tevékenységének
bemutatására. A gyűjtemény tudományos kutatása, a főapátság történetét, a rend életét őrző képek
feldolgozása elkezdődött, s várható, újabb életművek válnak ismertté, de az azonosíthatatlan készítőjű
képek tömege is értékeket rejt.
Ez az első alkalom, hogy nagyobbrészt az anonim fotográfiák közül válogattunk. A kiállításon több mint húsz
fényképfelvételről készült nagyméretű print, valamint közel 400 eredeti fényképfelvétel látható a XIX. század
végétől a XX. század hetvenes éveiig. A képek segítségével bepillanthatunk a szerzetesi élet mikrokozmoszába
és láthatjuk, hogy létezett egy sajátos bencés látásmód: a szem regulája.
A kiállításhoz kapcsolódóan azonos címmel könyv jelenik meg a fotótár anyagából a Pannonhalmi Főapátság
gondozásában: a kötet lírai válogatás, mely érzékeltetni szeretné, milyen volt az a bencés képalkotó
gondolkodásmód, mely a gyűjtemény legjobb képeit jellemzi. A könyvhöz Ghislain Lafont francia költő, vallástörténész
és Tánczos Vilmos etnográfus, a kolozsvári egyetem tanára írt előszót.
A bencés látásmódról Rezek Román O.S.B. (1954):
„Lássak!, - látást adjál nékem!: ez Szent Ágoston vágya, de minden ember óhaja is, aki elmélkedni akar
azokról a tényekről, melyeket az elmélkedések után még teljesebben szeretne élvezni. Látni az elemeket,
egységbe foglalni, hogy aztán az egységek újra éljenek bennem: talán ez is módszer. Mindenesetre: az egyszerű
látni-tudás módszere, elmélkedés. Erőszakos szempont-keresések nélkül. Leülni a világ ’árokpartjaira’,
nézni és látni mindazt, ami lejátszódik az országutakon és ott, ahol már nincsenek utak. Aztán fölkelni
és résztvenni az utazásban, a vándorlásban, az emberi élet egészében. Ilyen banális hasonlatokkal közelíteni
meg azt, ami rideg fogalmakban nem fogható. Módszer talán ez is, vagy inkább talán csak a látás ténye.
Nem lehet megtanulni, csak ’kivárni’ lehet, és ha jön, odaadni neki magunkat.”
Tánczos Vilmos a bencés fotográfiákról (részlet a Regula oculorum című könyv előszavából):
„Az üzenetek, amelyek által az igazság – egyfajta intellektuális intuíció révén – csak megsejthető, mindig
képi szimbólumok. Egész gondolatvilágunkat az ideák világából származó képek népesítik be. A platóni
idea-tan tehát, amikor az emberi kifejezést, az egész nyelvet képi jellegűnek tartja, egyszersmind fel is értékeli
ezt a képi nyelvet a fogalmi gondolkodással szemben. […] Látni valamit annyi, mint meg is érteni azt,
amit látunk. A látvány mindig gyors, közvetlen és átfogó, ezért a kép a legmagasabb rendű megismerés nyilvánvaló
és tökéletes szimbóluma. Csakhogy az oly egyszerűnek tűnő fénykép, amiről naivan azt hisszük,
hogy az van rajta, amit a fényképész a valóságban is látott, valójában ravasz és paradox jelenség. Egyfelől
azért, mert fénykép valójában nem megmutatja, hanem eltakarja a valóságot: a kép az ember és a világ
közé ékelődik, a világ csak annyiban lesz létező, amilyen mértékben a fényképen megjelenik. Ám amikor a
fénykép a világ helyébe lép, ő maga is valós létezővé, az ideák – tökéletlen – kifejezőjévé lesz, ami által
mégis ráláthatunk valamire. A fénykép tehát csak látszólag „ábrázol” valamit, mert valójában több ennél: a
valódinál igazabb, sőt a legigazabb világ keresése, ezért beszélhetünk fotóművészetről. Ami a fényképen
van, csak utalás valami fontosabbra, azaz csak lehetőség arra, hogy találkozzunk valamivel, amiről a fénykép
nélkül sejtelmünk sem lehetne, és ami már nem is a világban, hanem csak a képen létezik. A fénykép
nem egyértelmű azért sem, mert az „olvasói” nem egyformán látják az ábrázolt ideát, és természetesen
egyikük sem látja ugyanúgy, mint hajdan a felvétel készítője. A befogadások valamelyes különbözősége
abból származik, hogy akik látni akarunk, más-más helyen vagy más-más időpontban állunk abban a homályos
barlangban, amelynek falára a barlang száján beszüremkedő fény vetül.”
Kurátorok: Bán András, Bogdán Melinda
A kiállítás arculata: Pósa Viktor
Rendező: Pannonhalmi Főapátság Kulturális és Turisztikai Igazgatósága
8

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
A kiállítást Petneki Áron művelődéstörténész, tanszékvezető egyetemi docens (Miskolci Egyetem) nyitotta meg:
Ekscelencjo, przewielebny Księzie Arcybiskupie!
Főapát Úr! Főtisztelendő Atyák!
Hölgyeim és Uraim!
Clairvaux-i Szent Bernát egyik legendája elmondja, hogy amikor úton volt, valahol megszállt, s megkérdezték tőle,
hogy milyen színű lovon utazott. Szent Bernát nem tudott választ adni, csak annyit mondott: nem látta. De institutis
coenobiorum c. munkájában Joannes Cassianus leírja, hogy a jó szerzetesnek miként kell megszabadulnia érzékszervei
rabságából, hogyan kell a hallást és a látást is befelé fordítani. A magyar pálos rend középkori történetírója, Gyöngyösi
Gergely a Vitae fratrumban megemlíti, miként vizsgáztatja és vizsgálja meg az idős szerzetes atya ifjú rendtársát, milyen
ifjú hölgyeket látott a templomban, majd amikor ez beszámol a látottakról, meginti, amiért körülnézett. Sok ilyen példát
tudnék még említeni, ám a végén megkérdezhetnénk: hát vakságra vannak ítélve a szerzetesek Nem láthatnak
Természetesen egyáltalán nincs így, hiszen a látás, szemünk fénye a Bibliában is fontos szerepet kap, míg a vakság a
negatívumot jelenti. A vakság a bűn állapota. A látás fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Jézus csodás
gyógyításai között a legtöbbször a látás visszaadását – vagyis a vakságból való megszabadítást – tárgyaló történetek
szerepelnek. Talán ez a legfőbb argumentum amellett, hogy a szerzeteseknek igenis látniok kell; azonban ez a látás
hosszú folyamatokon keresztül csiszolódik. Mi ennek a hagyományostól kissé eltérő, ám annál izgalmasabb és sokrétűbb
látásnak a titka Erre ad választ a mostani kiállítás.
Talán túl gyakran emlegetett, ám mégiscsak igaz közhellyel azt mondhatnám: Pannonhalma kifogyhatatlan kincsestár.
Amikor sok évtizeddel ezelőtt ismerkedtem a Szent Hegy falaival, minden látogatás valami újat hozott. Sosem felejtem
el azokat a felfedező utakat, amelyeket kedves atyai barátaimmal – különösen Szilveszter atyára emlékszem szeretettel
– tehettem, melyek során föltárult a monostor épülete és a gyűjtemények. Később, különösen, mikor sor került
a főmonostor ezer éves fennállását bemutató kiállításra (melyről Főapát Úr is megemlékezett Takács Imre laudációjában),
úgy tűnt, hogy már mindent tudunk Pannonhalmáról. Kiderült, hogy még korántsem tudunk mindent. Különösen,
amikor egy olyan izgalmas anyag került az érdeklődés előterébe, amiről korábban azt tartották, hogy nem a
legfontosabb, nem a legjellemzőbb a bencés szerzetesi életre: a fotográfiák világa. Az érdeklődés előbb az egyik jeles
fotográfus, Palatin Gergely bencés tanár életműve iránt nyilvánult meg, majd az is kiderült, hogy nem csak az ő neve
fémjelzi a bencés fényképészetet. Sokan vannak olyanok,
akik képeiket egy sajátos, talán szerzetesinek is
mondható látásmóddal alkotják. A bencés látásmód –
Gál Geláz: Szomjas tanítványok
amint azt a kiállításon megfigyelhetjük, szabállyá, regulává
kristályosodik ki, de soha nem jelent szemellenzőt.
A képek kísérőjéül kiválasztott egyik verssor –
bencés költő tollából – „befele élő, kifele néző ámuló
szem”-ről szól.
A fényképező szerzetes a képek nyelvén ugyanúgy
örökíti meg a rendi életet, mint az, aki írásba foglalja.
Megörökíti a keresést, a közösséget vállaló döntést, s a
közösség részéről történő befogadást is; a megismerést,
és annak a tudásnak az elnyerését, amelyet az
atyák hagyományoznak és adnak tovább a növendékeknek.
Képpé fogalmazódva jelenik meg a mérték,
amely egyben az időre is felhívja a figyelmet és sürget,
ahogy a mai szentmisén hallottuk a részletet Szent
Benedek Regulájának bevezetőjéből: „Siessetek, míg
tiétek az élet világossága”. Ezt is tudnia kell a látó szerzetesnek.
Végül pedig a leglényegesebb – egyben képi
mottója is ez a kiállításnak, mindjárt a kiállítótér kezdetén
– az egyensúly megtalálása.
A szerzetes, akinek a belső „tükörreflexe” örökíti meg
így a világot, elérkezve pályája végére, amikor végleg
leteszi a fényképezőgépet, nyugodtan mondhatja el
Simeon énekével: „Nunc dimittis servum tuum Domine,
secundum verbum tuum in pace, quia viderunt
oculi mei salutare tuum.”
Tisztelendő Atyák, Hölgyeim és Uraim, a kiállítást
ezennel megnyitom.
9

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
„Tarts ki abban, amit megtanultál s amiről meggyőződtél!” Szent Pál szavaival kezdődött
LÁTOGATÁSUNK KARÁCSFALVÁN,
belépve az iskola kapuján, tekintetünket a líceum címerére emeltük: nyitott könyv a páli mondattal, s
belőle gyökerező kereszt. A Timóteushoz intézett intelem kísérte jöttünket és búcsúnkat, akárcsak
kíséri nap mint nap az ott élő kicsik és nagyok jöttét-mentét.
Körbevezettek bennünket az épületben, mi pedig néztünk zavartan pislogva, talán mert ránk is
pislogtak a falak, de ők inkább csak úgy, mint távoli rokon az újszülöttre először látva az apró embert.
Ezek a falak a Gondviselés keze által épültek, és adnak helyet ennek az iskolának. Igen, látva az új
fiatalságát, érezni, hogy az Ő keze dolgozott rajta. Talán nem is baj, ha csak néztünk pislogva, valamit
megéreztünk az Ő jelenvalóságából.
A termekben padok, székek, könyvespolcok és virágok, a falon képek, falra festett térképek, tablók,
faliújságok. És mellettük ott van nemzetünk címere is, néhol a Himnusz soraival. Mondhatnám: otthonos,
életteli, fényesen élénk helyiségek. Az ember talán ott érzi leginkább otthon magát, ahol barátságosan
fogadja mindaz, amit a sajátjának érezhet. Egy-egy ilyen terembe lépve – legyek akár ott élő
diák, akár most érkezett vendég – felsejlik előttem: tartozom valahová, és mi együtt tartozunk hozzá.
Közös nemzethez, kultúrához tartozni valóság, nem pedig elméleti kérdés… Ezt a valóságot érzem a
Himnusz első sorát olvasva – talán nekünk, határon innen élőknek elméleti kérdéssé redukálódhat, de
számukra eleven valóság – Isten, áldd meg a magyart…
Érkezésünk után néhány órával elkezdődött a kápolna felszentelésének évfordulójára tartott ünnepi
vesperás, a kápolna védőszentjeinek, a szebasztei negyven szent vértanúnak ünnepén. Összegyűltünk
mindnyájan, ünneplőbe öltözött lányok és fiúk, tanárnők és tanár utak, és mi is, akik velük együtt ünnepeltünk.
Időnként meg-megállt a tekintetem az ismeretlen környezet fürkészésében, az ismeretlenben ismertet
keresésben – a hegyről mély völgybe kiáltás keresése ez –, és elnézegettem a falra festett képeket,
az ikonosztáz képeit, a királyi kapu faragványait. Sokan emlékeznek a most imádkozó fiatalok és felnőttek
közül a képeket festő mesterre, vagy éppen a sok kisebb-nagyobb munkára, amivel ők segítettek,
hogy ez a kápolna elkészülhessen, és valóban a ház szíve legyen. Talán ez volt az első imájuk ezen
a helyen, hogy mindannyian leraktak egy kis követ, hogy ezek a kis kövek együtt Isten hajlékai lehessenek.
10

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
A negyven vértanú képét nézem már; a fagyoskodó alakokat. A Licinius-féle III. századi keresztényüldözés
vértanúi voltak ők: a negyven katona – vállalva a halált – nem tagadta meg hitét. Egy hideg,
viharos éjszakán fagyhalállal vetettek véget az életüknek. Egyikük gyengeségében megtörve kiállt
sorukból. Helyette állt be közéjük az az őrséget álló katona, aki társaival együtt halálával tett hitet
Krisztusa mellett. Ezek az emberek utat mutatnak mindnyájunknak, úgy a hitüket halálig vállaló katonák,
mint az Istenhez való hűségük fényétől megtért őr, aki magára véve keresztjüket, velük együtt
ajánlotta azt Teremtőjének. A negyven szent hitvalló…
Másnap meglátogattuk az ungvári szemináriumot, a görög katolikus székesegyházat, végül a várat.
Valamikor az egyház papneveldét működtetett az épületben – a kifestett kápolna termében nagyobb
ünnepekkor máig megtartják az istentiszteleteket az ott dolgozóknak –, a szovjet megszálló gépezet
azonban felszabadította az egyházmegyét ezen diakóniája alól.
Szombaton délelőtt részt vettünk az iskola március 15-i megemlékezésén. Számomra mindig nehéz
közel kerülni 1848-49 életérzéséhez, értékeihez és eredményeihez, távolinak tűnik és megfoghatatlannak.
Ezen a megemlékezésen közelebb kerültem, nem éreztem olyan távolinak. Ha arra gondolok, hogy
napjainkban milyen égető szüksége lenne a magyarságnak mint nemzetnek az egységre, közös összefogásra,
észreveszem: van valami mélyen közös 48-ban és a mában: együtt kell, mindannyian…
Néztem, hallgattam a műsort, és nekem minden forradalmat, szabadságharcot idéző hang összecsengett
saját korom szétesettség-érzésével; talán minden ilyen őszinte hangban elválaszthatatlanul
benne foglaltatnak ezek a felhangok; egy olyan skála, amely átvezet bennünket jelen korunk hangnemébe.
Úgy érzem, kevesen szólaltathatnák meg hitelesebben ezeket a könnyes szemű felhangokat,
mint azok az emberek, akik szétszórattatásban élnek, és határaink felé tekintve egy lesütött szemű
országot látnak elfordulni tőlük…
Elbúcsúztunk Karácsfalvától. Inkább: elköszöntünk. Számomra mindaz, amit ez a Gondviselés ölelésében
nyugvó hely a világba ragyog, tanúságtétel, az Istenbe vetett bizalom őszinte vallomása. Ahogy
ez az iskola megszülethetett; amit az ott élő, felnőtté váló fiatalok kapnak; ahogy az őket formálók tartást
adnak nekik a sokszor nehéz és nyomorúságos világ dacára, nem más, mint tanúságtétel. Hitvallás
Isten és nemzet mellett, nem hangos, fülbemászó kiáltás, hanem őszinte, nyílt tekintet.
Idén elballag a Líceum első végzős osztálya. Isten vezesse őket további útjukon, és adja, hogy minden
nehéz időben belső szóként adjon reményt az itt töltött évek lélek-formáló emléke: „tarts ki abban,
amit megtanultál s amiről meggyőződtél”!
Szulyovszky Dávid
a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium
XII. osztályos tanulója
A PANNONHALMI SZEMLE húsvéti (2006/1.) számának témája:
c o r ( p u s )
LORAND GASPAR: Orvos a testről
VLADÁR GÁBOR: Az újszövetségi „test”-fogalom néhány aspektusa
SULYOK ELEMÉR: A testvéri közösség áldása (133. zsoltár)
GERÉBY GYÖRGY: A Szentháromságról
PAUL DE CLERCK: A liturgia és a test
MICHÈLE FEBVRE: A modern tánc: másként táncoló test
FRANÇOIS JULLIEN: A meztelen test ábrázolása az európai és a kínai
hagyományban
VERES BÁLINT: A koporsó teste – a test koporsója (Gémesi Géza zenéjéről)
SURÁNYI LÁSZLÓ: Zene és megszólítás (Bach Máté-passiójnak zárókórusáról)
GELENCSÉR GÁBOR: A test angyala (a Filmszemle néhány filmjéről)
GUNTHER ZSOLT: Több, mint minimum (John Pawson egyszerűség-fogalmáról)
VARGA MÁTYÁS: Cor(pus) – Test és szív a Regulában
BENEY ZSUZSA, BORBÉLY SZILÁRD, JÁSZ ATTILA és TANIKAWA SHUNTARÓ versei
A LAP MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (szemle@osb.hu)
TARTALOMJEGYZÉK (1993-2004) AZ INTERNETEN: www.bences.hu/hu/kiadvanyok/phszemle/repertorium
KORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETŐ (PDF) FORMÁTUMBAN: www.ceeol.com
11

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
H Í R E K
december 2.
A gimnázium Asztrik-termében Németh
György történelem-professzor tartott előadást
Egy másik Spárta címmel, bemutatva
az egyének és közösségek mindennapi életét
– közelebb hozva a hallgatósághoz a történelmi
eseményeket.
december 9.
A gimnázium Asztrik-termében tartott előadást
Margócsy István irodalomtörténész:
Mit is jelent az, hogy „magyar irodalom”, és
minek a történetét meséljük irodalomtörténet
címen
december 14.
A gimnázium Tetőtéri Galériájában Krajcsovics
Éva festőművész kiállítását Hefter
László üvegművész nyitotta meg.
Ugyanezen nap este került sor a Teleki-teremben
Tolvaly Ferenc El Camino – az út
című filmjének bemutatására a szerző jelenlétében.
A filmben a Compostellába történő
zarándoklat legendáriumának bemutatása
mellett művészettörténeti érdekességek
leírása fonódik egybe a vándor testi-lelki-spirituális
útjával. A film megtekintését
beszélgetés követte.
december 15.
Borián Elréd atya vette át a MTA főtitkárától
a pedagógus-kutatói pályadíjat, amit
Zrínyi Miklós a pálos és jezsuita történetírásban
című pályamunkájáért kapta.
december 16.
Bócz Boldizsár atya életének 87., szerzetességének
67. évében, a betegek szentségével
megerősítve elhunyt.
december 26.
A karácsonyi orgonakoncertet Áment Lukács
atya tartotta a bazilikában. Közreműködött
a (volt diákjainkból álló) Szent Márton
Kamarakórus.
január 6.
A gimnázium Teleki-termében R. Várkonyi
Ágnes professzor emeritus tartott előadást
A megsebzett Kárpát-medence címmel. Előadásában
beszélt a Kárpát-medence természeti
viszonyainak történeti változásairól,
és arról, hogy milyen folyamatok vezettek a
mai ökológiai problémák kialakulásához.
12
PANNO
január 12.
Ember, közösség, társadalom a 21. században
címmel Középpont Fórum került megrendezésre
Pannonhalmán. A Baráth Etele
európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter
kezdeményezte, harmadik alkalommal
megrendezett kerekasztal-beszélgetés a
Nemzeti fejlesztési terv II. összeállítását segítendő
folytatott az interneten élőben közvetített
eszmecserét korunk társadalmi
problémáiról és azok megoldási lehetőségeiről,
több rangos szakértő részvételével.
január 13.
A gimnázium Asztrik-termében tartott előadást
Rényi András művészettörténész a
testművészetről A test szelleme címmel.
Előadásában foglalkozott a tánc és a test
kapcsolatával, a modern tánc és más testművészetek
egymásra hatásával.
január 19.
A Magyar Bencés Kongregáció Általános Káptalanja
harmadik egynapos ülését tartotta.
január 20.
Januárban szerda esténként Gothár Péter
filmjeit vetítettük (Megáll az idő, Idő van,
A részleg és Haggyálógva Vászka). A vetítésekhez
kapcsolódóan a szerzővel Gelencsér
Gábor filmesztéta beszélgetett a Teleki-teremben.
január 24.
A keresztények egységéért imádkoztunk az
„ökumenikus” imahéten. Ennek keretében
Balog Zoltán református lelkész tartott igehirdetést
a bazilikában.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából a bécsi
Collegium Hungaricumban a Pannonhalmi
Főapátságot mutatta be a Kulturális
és Turisztikai Igazgatóság.
január 26.
Asztrik főapát úr 60. születésnapját „családi”
körben ünnepeltük, ahol szerzetestársai
köszöntötték Pannonhalmán.
január 27.
A pannonhalmi Szent Adalbert Otthonban,
87 éves korában elhunyt Keller Kálmánné,
a Főapátság jótevője. Február 20-án Cirill
perjel atya temette Budapesten az Új Köztemetőben.

január 29 – február 1.
A pannonhalmi bencés szerzetesek lelkigyakorlatát
idén Jeremy Driscoll atya, az
Egyesült Államok-beli Mount Angel apátság
bencés szerzetese tartotta.
február 8.
A gimnázium Tetőtéri Galériájában nyílt
meg Bakos Ildikó szobrászművész kiállítása.
A megnyitón Szüts Miklós festőművész
beszélgetett a kiállító művésszel.
február 9.
A gimnázium tornatermében a LUX NOX
MIX együttes adott koncertet (ifj. Kurtág
György, Chris Martineau, Isabelle Cirla,
Roland Ossart, Julie Laderach és Alfonso
Lozano-Lopez közreműködésével). A csoport
hat muzsikus-zeneszerző tagja teljességgel
rögtönzött zenét hozott létre. A koncerthez
Gőz László tartott bevezetőt.
február 11.
Asztrik főapát úr püspökké szentelésének
17. évfordulóját ünnepelte a bazilikában az
ugyanakkor szentelt Takács Nándor nyugalmazott
székesfehérvári és Mayer Mihály
pécsi megyéspüspökökkel.
A Bencés Diákszövetség tisztújító küldöttgyűlésén
megválasztották az új tisztségviselőket.
Elnök: Bischof Péter (Ph 75), ügyvezető
elnök: Németh Szilárd (Ph 81) főtitkár:
Németh László (Ph 84), a rendi alelnök
továbbra is Cirill perjel atya.
február 15.
A gimnázium tornatermében hangzott el
(egy Egyesült Államok-beli hangversenykörút
után) Hegedűs Endre zongorakoncertje
a Nemzeti Filharmónia ifjúsági hangversenysorozatának
rendezésében.
február 16.
A Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának
(FSzK) plenáris ülése a következő három
évre Asztrik főapát urat választotta
meg az FSzK elnökének.
február 17.
A Teleki-teremben tartott előadást Romsics
Ignác történész professzor Az Osztrák-Magyar
Monarchia felbomlása és a trianoni
békeszerződés címmel.
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
13
február 24.
Várszegi Asztrik főapát úr idén ünnepli
hatvanadik születésnapját és főapáti szolgálatának
tizenötödik évfordulóját. Az ünnepeltet
Erdő Péter bíboros-érsek úr és Sólyom
László köztársasági elnök úr köszöntötte
Pannonhalmán, a monostoron kívüli
egyházi és világi barátai nevében pedig Esterházy
Péter író adta át a tiszteletére
összeállított Találkozások című tanulmánykötetet.
Az ünnepi köszöntőt a Weiner-
Szász Kamaraszinfonikusok hangversenye
előzte meg a bazilikában (hangversenymester:
Juniki Spartacus, közreműködött Bodrogi
Éva). A köszöntőt állófogadás követte
a barokk ebédlőben.
március 3.
A Magyar Országos Levéltár fennállásnak
250. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi
nemzetközi konferencia résztvevői
látogattak Pannonhalmára. Asztrik főapát
úr tájékoztatóját követően Gáspár atya vezetésével
megtekintették a Levéltár legértékesebb
okleveleit.
március 8.
A gimnázium Teleki-termében vetítettük
Mispál Attila A fény ösvényei című filmjét.
A film a tavalyi filmszemlén a legtöbb díjat
kapta. A vetítés után a rendezővel beszélgethettünk.
március 9.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
(MKPK) a Magyar Katolikus Egyház 1945
és 1989 közötti történetének feltárása céljából
a Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány
létrehozását határozta el. Az Alapítvány
kuratóriumi elnökének Asztrik főapát urat
kérte fel Erdő Péter bíboros-érsek, a MKPK
elnöke.
március 10.
A gimnázium Tetőtéri Galériájában Jász
Attila költő nyitotta meg Szalkai Károly
győri festőművész kiállítását. Aznap este
pedig az Asztrik-teremben Várkonyi Gábor
művelődéstörténész tartott előadást Ellenség
vagy barát Iszlám és kereszténység a
kora újkori Magyarországon címmel.
március 12.
Nagy Dávid testvér a Vesperás keretében
egyszerű fogadalmat tett.
március 14.
A nemzeti ünnepünk alkalmából tartott
megemlékezésen a gimnázium diákjai adtak
műsort a tornateremben, ahol az ünnepi
beszédet Nové Béla tartotta.
március 16.
A bazilikában Contemporary Gregorian
címmel hangzott el Dés László, a Balázs

Elemér Quartet és a Voces4 Ensemble koncertje.
Egy négytagú énekegyüttes és egy
jazz-quartet két műfajból egy harmadikat
hozott létre. Találkozott a középkor, a reneszánsz
és a huszonegyedik század zenéje.
Ugyanezen a napon tartotta a Bencés Diákszövetség
északkelet magyarországi szervezete
a regionális találkozóját Kazincbarcikán,
az Egressy Béni Művelődési Központban.
A találkozót Sója Szabolcs szervezte,
a vendéglátó Kovács F. László, a Borsod-
Chem Rt. vezérigazgatója volt. Az előadók
között volt Asztrik főapát úr, Kovács F.
László, Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke,
Fodor György, a PPKE rektora és a két bencés
gimnázium igazgatója: Csóka Gáspár és
Horváth Dori Tamás. Az előadásokat, beszámolókat,
köszöntéseket állófogadás követte.
március 17.
Adamik Tamás egyetemi tanár tartott előadást
a gimnázium Asztrik-termében „Noster
Orpheus” Az Orpheus-mítosz és utóélete
címmel.
március 20.
A gimnázium tanárai és tanulói nagyböjti
lelkigyakorlatot tartottak. A tanárok elmélkedéseit
Reisner Ferenc atya vezette.
március 21.
Szent Benedek ünnepén a bazilikában az
ünnepi liturgia főcelebránsa és szónoka Juliusz
Janusz érsek, apostoli nuncius úr
volt. A szentmise végén adta át Asztrik főapát
úr Takács Imre művészettörténésznek,
az Iparművészeti Múzeum nemrég kinevezett
főigazgatójának (egykori bencés diáknak)
a Pro Pannonhalma díjat – megköszönve
azt a hűségét, amivel a főapátságot
tudományos tevékenységével, kiállítások
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
rendezésével segítette. Ezután került sor a
„Regula oculorum – Fotográfiák bencés
szerzetesek hagyatékából” című időszaki
kiállítás megnyitójára a Főapátsági Könyvtárban.
Asztrik főapát úr köszöntő szavai
után Petneki Áron művelődéstörténész
mondta el megnyitó előadását. A monostor
fotótárából válogatott képek segítségével a
látogatók „bepillanthatnak a szerzetesi élet
mikrokozmoszába, és láthatják, hogy létezett
egy sajátos bencés látásmód: a szem regulája”.
Az Összefogás Pécsért Egyesület felkérésére
Cirill perjel atya „Élet az imádság és a
munka feszültségében” címmel tartott előadást
a A keresztény értékrend című rendezvényen
a pécsi Ciszterci Gimnázium dísztermében.
március 22.
A Szent Márton teremben került sor a Magyar
Posta által kiadott idei húsvéti bélyeg
„forgalomba bocsátásá”-ra, amit Udvardi
Erzsébet Kossuth-díjas festőnek Krisztus a
kereszten című festménye alapján Domé
Eszter grafikus tervezett. Az ünnepség szervezője
Gulyás Ernő területi igazgató volt.
Asztrik főapát úr tartott bevezető ismertetést
a kereszt húsvéti szimbolikájáról, majd
Szivi László, a Magyar Posta Rt. vezérigazgató-helyettese
mutatta be az új bélyeget.
március 24.
Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese
látogatott Pannonhalmára
a Magyar Koalíció Pártja több vezetőjének
társaságban.
március 27.
Sólymos Szilveszter atya életének 87.,
szerzetességének 69. évében, a betegek
szentségével megerősítve elhunyt.
A BENCÉS KONFÖDERÁCIÓ HÍREI
Koreai változások
Jeremias Schröder OSB, az Ottilieni Kongregáció prézesapátja a következő változásokat jelentette be:
Placidus Ri OSB emeritus apát, a Hamheung-i egyházmegye apostoli adminisztrátora és a Tokwon-i Területi apátság
apátja (mindkettő Észa-Koreában található), egészségügyi okokból felmentését kérte a szolgálatai alól. A
Szentszék elfogadta kérelmét. 2005. november 21-én Crescenzio Sepe kardinális (Népek Evangelizációja Kongregáció)
Chuncheon (Dél-Korea) püspökét nevezte ki apostoli adminisztrátornak a Hamheung-i egyházmegyébe.
Ugyanakkor a Tokwon-i Területi Apátság vezetését a Waegwan-i apát látja el ezentúl. Így Simon Ri OSB apát úr a
Tokwon-i Területi Apátság új adminisztrátora, ezzel együtt a Koreai Katolikus Püspöki Kar tagja is.
Azzal, hogy a Waegwan-i apátsághoz apostoli adminisztratúrát csatolt a Szentszék, kifejezte hogy mennyire
nagyra értékelik az apátság szerepét Észak-Korea evangelizációjában.
14

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Lambach 950 éves
Rendhagyó módját választották az ausztriai Lambach szerzetesei alapításuk 950 éves évfordulója ünneplésének.
Vízkereszt ünnepének vesperásán iskolájuk diákjai adtak elő egy rövid darabot a Három Királyokról, a középkor
óta először, ugyanis a darab szövege és az előadás utasításai egy kézirat fragmentumaiból került elő, amelyet
Münsterschwarzachban írtak, és az alapító szerzetesek hoztak Lambachba 1056-ban.
Március 20-án nyíló kiállításuk, „Im Fluss – am Fluss” az apátság hosszú történetét dolgozza fel. Mivel 2006
Mozart-év is, a kiállítás egy részét Mozart-nak szentelik, felidézve gyakori látogatásait a monostorban. 1766-ban
Mozart Lambachnak dedikálta a Simfonia no.7 in G major alkotását.
Bencés szír-malabár érsek
2006. január 14-én iktatták be hivatalába Kottayam (India) új szír-malabár érsekét, Mar Mathew Moolakkattu
püspököt, vallombrosai bencést. Az érsek 1954-ben született, 1978-ban szentelték pappá, 1993-ban lépett be a
Vallombrosai Bencés Apátságba és 1998. december 5-én tett örökfogadalmat. 1998. november 6-án Hólar címzetes
püspöke és Kottayam segédpüspöke lett. 2005. május 12-én koadjutor érseknek nevezték ki, utódlási
joggal.
A világ legöregebb bencése idén január 16-án ünnepelte 105. születésnapját. Theodere Heck OSB atya a Egyesült
államok-béli Szent Meinrad Főapátság szerzetese, még naponta részt vesz a zsolozsmákon és aktív a közösségi
életben is. Első fogadalmát 1923-ban tette és 1929-ben szentelték pappá.
A Mans-i egyházmegye püspöke, Mgr. Jacques Faivre, elindította Dom Prosper Gueranger OSB (1805-1875), a
Solesmes-i Kongregáció alapítójának szenttéavatási eljárását. Dom Gueranger ismert könyve, „A liturgikus év”
felébresztette a maurinus bencések hagyományait, és előkészítette a II. Vatikánum liturgikus reformját. Monasztikus
élete és apáti működése a Megtestesülés misztériumában gyökerezett, ahol az isteni az emberivel találkozott.
Képes volt ugyanazzal a nyugalommal ünnepelni a legünnepélyesebb liturgiákat, mint amivel monostorának
mindennapi problémái között élt.
Hrabanus Maurus halálának 1150. évfordulóját ünnepeltük 2006. február 4-én. Ebből az alakalomból a mainzi,
a limburgi, és a fuldai egyházmegye valamit a Szent Ottilien Főapátság ebben az évben számos kiállítást, konferenciát,
koncertet szervez.
Die grosse Stille címmel készült dokumentumfilm a Grand Chartreuse karthauzi monostor életéről. A film az idei
Berlini Filmfesztiválon elnyerte a Legjobb Dokumentumfilmnek járó díjat. A rendező, Philip Gröning, tizenhét évig
várt a szükséges engedélyre a szerzetesektől. A film hivatalos honlapja: http://www.diegrossestille.de
Március elsején, Hamvazószerdán a Szentatya a római Szent Anzelm apátságba látogatott. A nagyböjti ún. Stációs
misék hagyományához hűen innen indult a bűnbánati körmenet, melynek végállomása Szent Szabina bazilikája
volt. Az ünnepi szentmisén, melyen a Szent Anzelm apátság gregorián-kórusa énekelt, a bencés és domonkos
közösségek kiválasztott tagjai XVI. Benedek kezéből fogadták a bűnbánatot jelképező hamut. A Szentatya
beszédében kiemelte, hogy „az igazi hívő, aki tudatában van önmaga bűnös voltának, egész lényével az isteni
bocsánat után vágyakozik, mely új teremtésként képes visszaadni az örömöt és a reményt”. A feltámadás Húsvétját
megelőző negyven napban „a keresztény ember osztályrésze küzdelem. Lelki harcról van szó, mely az
egész személyiségre kihat, s állandó éberséget kíván”. Ezt a küzdelmet „az imádság, a böjt és az önmegtagadás
fegyvereivel vívjuk. A gonoszság, az önzés és a gyűlölet ellen harcolni, s meghalni önmagunknak, hogy Istennek
éljünk: ez az aszketikus út, melyet végig kell járnia Jézus minden tanítványának, teljes alázatban, türelemben,
nagylelkűségben és állhatatosságban”.
A római Szent Anzelm apátság egyetemén működő Monasztikus Intézet közzé tette a fennállása óta az intézmény
hallgatói által írt doktori disszertációkat. Az írások megtekinthetők az alábbi címen:
http://www.ans.urbe.it/ita/tesario/tesarioist_mon.htm
Új bencés közösség született Rómában. Az új alapítást a Bencés Konfederációhoz tartozó Montmartre-i Szent
Szív nővérek hozták létre a Vatikántól nem messze. A különböző országokból származó fiatal nővérek a kongregáció
jelenlegi központjából, a londoni Tyburn-ből érkeztek, hogy az Örök Városban új monostort alapítsanak,
mely a Monastero Madonna dell’Eucaristia nevet viseli. A közösség életében a zsolozsma és a vendégfogadás
mellett kiemelkedő helye van a szentségimádásnak.
Montecassinoban idén is a hagyományokhoz méltó módon ünnepelték az alapító Szent Benedek emlékét. A március
21-i, ünnepi szentmise főcelebránsa Paul Poupard bíboros volt. A város és az apátság fogadta a különböző
európai országokból érkező nagyköveteket és az olasz politikai élet kiválóságait. A több napos rendezvénysorozat
programjában jelmezes felvonulás, középkori vásár, lovagi torna és tűzijáték is szerepelt, s záró aktusként Maria
Grazia Cucinotta színésznő részvételével bemutatták a Szent Benedek életéről készült új tévéfilmet.
Halálesetek
Belgiumban a Szent András Apátságban elhunyt Dom Michel Coune OSB emeritus apát úr, Leuven-ben pedig
Dom Ambroos Verheul OSB emeritus apát úr. Requiescant in pace!
15

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
BÓCZ ÖDÖN BOLDIZSÁR O.S.B.
életének 87., szerzetességének 67., áldozópapságának 62. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2005.
december 16-án hazatért Mennyei Atyjához.
Boldizsár atya matematika-fizika szakos tanárként csak egy évig működött, élete hátralévő évtizedeiben lelkipásztori
munkát végzett. Hosszabb ideig vezette a nyalkai majd a banai egyházközséget. 1989-ben tért vissza Pannonhalmára,
innen látta el a tarjánpusztai lelkészi szolgálatot.
Gyermeki kedvességgel, kitartó hűséggel szolgálta rövid tanári beosztása idején diákjait, édesapja váratlan korai
halála után fiatalabb testvéreit, hosszú lelkipásztori szolgálata idején a híveket, közösségben élve rendtársait.
Mindenhol szerették és ragaszkodtak hozzá a rábízottak. Tudták, hogy értük fárad, üdvösségükön munkálkodik.
Áldozatos élete, jótettei és imádságai kísérjék őt az Úristen színe elé.
Íme, így mutatja meg jóságosan az Úr az élet útját. (Szent Benedek Regulájának Prológusából)
DR. SÓLYMOS LÁSZLÓ SZILVESZTER O.S.B.
*
életének 87., szerzetességének 69., áldozópapságának 63. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2006.
március 27-én hazatért Mennyei Atyjához.
Szilveszter atya fordulatokban gazdag életpályát futott be. Római teológiai tanulmányait követően fiatalkori
betegsége miatt a szokásos idő előtt pappá szentelték. A betegszabadság és a kőszegi lelkipásztorkodás évei után
1951-ben koholt vádak alapján börtönbe zárták, ahonnan 1956 őszén szabadult ki. 1959-től kaphatott újból rendi
munkakört: főiskolai tanár és a növendékek prefektusa Pannonhalmán majd Budapesten. 1969-től ismét
Pannonhalmán dolgozott főiskolai tanárként és gazdasági munkakörben. 1974 óta a rendi gyűjtemények gondnoka.
1984-ben ő lett az újonnan épült budapesti Szent Benedek Tanulmányi Ház elöljárója és a Szent Szabina kápolna
lelkésze. 1988-tól haláláig Pannonhalmán élt, 1999-ig a Budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémia levelező
tagozatának tanára.
Isten hűséges, imádságos, munkás szolgája volt, aki a megpróbáltatásokban is derűsen állhatatos maradt. Egész
életében az első szeretettel, nagy lélekkel harcolt az igazságért. A jó buzgóságot haláláig ápolta önmagában, és
másokat is erre tanított élete példájával. Önzetlen atyja és testvére volt kicsinek és nagynak egyaránt. Sok írása
tanúsítja, milyen rajongással szerette rendjét és monostorát, Pannonhalmát. Erősen hisszük, hogy őt, aki életében
Krisztusnak elébe egyáltalán semmit sem tett, az Úr az örök életre vezeti!
„…az Istent szeretőknek minden javukra szolgál.” (Róm 8,28)
ÚJ MUNKAKÖR
PANNONHALMA
Hardi Titusz
eddigi munkakörei
megtartása mellett
diákotthoni prefektus
ORGONAHANGVERSENYEK PANNONHALMÁN
április 17. Húsvéthétfő 15.30
Teleki Miklós
június 5. Pünkösdhétfő 15.30
Rostetter Szilveszter
augusztus 20. Szent István napja 15.30
Cziglényi László
közreműködik Stepper Tibor (trombita)
szeptember 16. Szűz Mária nevenapja 15.30
Bernard Sawicki OSB
október 23. Nemzeti ünnep 15.30
Áment Lukács OSB
december 26. Karácsony 13.30 és 15.30
Paskó Csaba
közreműködik Kucsera Veréb Györgyi (cselló)
16

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
ÚJ KIADVÁNYOK
JÜRGEN MOLTMANN:
Minden végben kezdet rejtezik
– Kis reménytan
Bencés Kiadó
Napjaink Teológiája Sorozat 1
FRÉDÉRIC DEBUYST:
A hely szelleme a keresztény
építészetben
Bencés Kiadó
Napjaink Teológiája Sorozat 2
SZENNAY ANDRÁS:
A kereszt titka – nagyheti elmélkedések
2. átdolgozott, bővített kiadás
Bencés Kiadó
TALÁLKOZÁSOK – Várszegi Asztrik pannonhalmi
főapát hatvanadik születésnapjára
Sulyok Elemér – Varga Mátyás (szerk.)
Pannonhalmi Főapátság
SÓLYMOS SZILVESZTER:
Győrszentmártoni olvasókönyv
Pannonhalmi Főapátság
17

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
SZÜRET 2005
A 2005-ös egy újabb speciális év a magyar szőlőtermesztésben. Sajnos kevés teljesült a szőlőtermesztés
optimális feltételeiből. A késő tavaszi hideg periódus nem kedvezett a virágzásnak és a terméskötődésnek. A
nyári csapadékmennyiség fokozott zöldmunkát kívánt meg, és jelentős többletráfordítást okozott a
növényvédelem részéről is. Sajnos a zsendülés és a korai fajták érésének idején is az eső volt a legjellemzőbb.
Ezen hatások együttese eredményezte az átlagostól 1 hónappal későbbi termésérést valamint az olykor
drasztikus termésmennyiség szabályozást. Így a tervezettnél mintegy 30-35% -kal kevesebb szőlőt szüreteltünk
le. Mindez azonban nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a pincébe bekerült termés alkalmas legyen a már
megszokott minőség előállítására.
CABERNET FRANC ROSÉ 2005
TRAMINI 2005
A tramini egy vastag
bogyóhéjú fajta, amely
ezáltal jól viselte a gazdag
csapadék hatását.
Szeptember végére 19,5
MMº -ot gyűjtött, s a betakarított
termés 48 ó-
rás héjon áztatást követően
– az évjáratot meghazudtoló
módon – illatos,
tartalmas bor erjesztését
tette lehetővé.
A széldombi ültetvény
termőre fordulásával
mintegy 10.000 palack
került forgalomba s gazdag
bodzavirágos illatával,
hosszú utóízével örvendezteti
fogyasztóit.
Különösen jól társítható
gyömbérrel ízesített fehérhúsokhoz
illetve nem
édes desszertekhez.
Az écsi Babszökő dűlő
első „szűztermése”. A
2005-ös évet elsősorban
a korai érésű fajták
szenvedték meg. Az
októberi vénasszonyoknyara
jelentősen hozzájárult
a kései érésű fajták,
így a Cabernet
franc éréséhez.
A 19,5 MMº-kal szüretelt
termés azonban még
így sem tűnt megfelelőnek
a komoly, nagytestű,
hordós érlelésre alkalmas
vörösbor előállítására.
Ezért született döntés
a rosébor készítésére.
A beérkező kékszőlőt fehérborkészítési
technológiával
feldolgozva először
lebogyóztuk majd a
bogyókat roppantottuk.
A mustot 5 órán át
együtt tartottuk a héjjal,
így biztosítva a lehetőséget
a színanyag
részleges beoldódására.
A mélyrózsaszín színárnyalat
mellett természetesen
íz- és aromaanyagok
is beoldódtak ezzel,
friss gyümölcsös karaktert
kölcsönözve a bornak.
Illatában és aromájában
egyaránt érett
földieper és málna jegyeket
mutat.
A bor frissgyümölcsös
jellege elsősorban a paprikás-paradicsomos
halételek,
valamint olasz é-
telek szép kísérője lehet.
Liptai Zsolt
borász
18

AZ ÜRGEMAJOR (ZEISELHOF)
egy Ausztriához került bencés majorság rövid története és jelen helyzete
Az Ürgemajor elnevezés az ürgék korábbi gyakori előfordulásából ered, ami gyakran a háziak eledele
is volt. Mára az ürgék szinte teljesen kipusztultak a környéken.
A major a 17.-19. században a Zichy család tulajdona volt, 1905-ig pedig a Henckel-Donnersmarck
családé. A magyar bencések a Lónyay hercegi pár örökségeként kapták az Ürge Majort. Lónyay
Elemér és Habsburg Stefánia 1905-től éltek az oroszvári kastélyukban, amíg a szovjet hadsereg el
nem űzte őket onnan. Pannonhalmán találtak menedéket, ahol halálukig éltek, és a pannonhalmi
bazilika altemplomában találtak végső nyughelyet.
Az Ürgemajort kettévágta a st. germaini és a trianoni határozat, amelyik Burgenlandot Ausztriához
csatolta. A nagyobb rész a major épületeivel Ausztriához került, a kisebb megmaradt Magyarországnak.
A két részt a Deutsch Jahndorfot Pamaval összekötő út választotta el egymástól és ez
így maradt 1945-ig, a II. világháború végéig. Ennek ellenére a két részt egy magyar-osztrák külön
szerződésnek köszönhetően egyben lehetett művelni. A kommunista kormány államosította a magyarországi
Lónyay birtokokat, így az Ürge Majort is. A korábbi határ vasfüggönyként működött a
későbbiekben. A Lónyay birtokot korábbi bérlői művelték tovább, amíg 1957-ben egy bírói határozat
visszaadta azt a Magyar Bencéseknek. A bécsi pápai nunciatúra a Schottenstift-et bízta meg a
terület kezelésével 1970-ig, amikor az Európai Közösség a kezelést a Magyar Bencéseknek visszaadta.
1970 és 1994 között a területet gróf Eberherd Waldburg-Ziel és felesége bérelték és művelték.
1994 óta Karl Brunner mérnök úr bérli a területet.
Az Ürgemajor a 18. században indult virágzásnak, a Magyarországtól való elcsatoláskor már 150
ember élt itt a mezőgazdaságból. A 18. században a területet kecskékkel és birkákkal legeltették,
a 19. században a növénytermesztés került az előtérbe: gabonát és burgonyát termeltek. Az Ür-
19
PANNO

DOMUS RELIGIOSA IN ZEISELHOF
gemajor fejlődése a II. világháborúig tartott, amikortól két évtized alatt, a mezőgazdasági gépesítés
hatására, az emberek tömegesen költöztek a városokba, és a major kiürült. A mezőgazdasághoz
kapcsolódóan gyár épült, ahol előbb burgonyából, később kukoricából spirituszt gyártottak. Az
elhagyott épületek állaga folyamatosan romlott, néhány épület teljesen elpusztult.
Jelenleg a következő épületeket hasznosítják: irodaépület, a gyár lakóépülete, traktor garázs és
benzinkút, szerelőműhely, trágyaraktár, kocsiszín.
1996-ban készült el a kolostori intéző lakása. Jelenleg ebben az épületben működik az Domus
Religiosa in Zeiselhof, az Ausztriai Magyar Bencések szuperiorátusa.
A kápolna egy látogató levele szerint 1764-ben épült barokk stílusban, a 19. század elején hajó
épült az ovális templomhoz. A kápolnát 2001-re restaurálták Jelenleg minden kedden van szentmise,
az utóbbi időben egyre többen keresik fel a kápolnát házasságkötés és zarándoklat céljából
is. A búcsújáróhely jelenlegi rektora Amtmann Othmar OSB atya, aki a Domus Religiosa szuperiorja
is.
A kápolna előzetes bejelentkezés alapján látogatható.
Tel: 00/43/ 2144-276; Fax: 00/43/ 2144-21676
e-mail: pamtmann@utanet.at
P. Othmar Amtmann OSB
20

BENCÉS DIÁKSZÖVETSÉG
1010 ÉVES
PANNONHALMA
III. REGIONÁLIS-ORSZÁGOS BDSZ TALÁLKOZÓ
KAZINCBARCIKÁN
Sokan nem hitték: Fél évszázaddal Kazincbarcika alapítása után az Egressy Béni Városi Müvelődési Központ Színháztermében
felhangzott a Laudetur Jesus Christus! köszöntés Kemény István (Ph 58) mély orgánumából, majd Áment Lukács (Ph 60) atya
intonálta zongorán a Szent Benedek-himnuszt, és ezt a több mint 200 bencés diák és hozzátartozói együtt énekelték. Dr. Kovács
Ferenc (Ph 57) egyetemi tanár, akadémikus köszöntötte bencés diáktársainkat és mutatta be az előadókat. Bischof Péter,
a BDSZ elnöke örömét fejezte ki, hogy megvalósult ez a találkozó, és hogy az ország minden részéből eljöttek Kazincbarcikára.
Dr. Sója Szabolcs (Ph 58), a BDSZ északkelet-magyarországi szervezetének elnöke elmondta, hogy 1996-ban az 1000 éves
Pannonhalma, majd 2000-ben a Millennium alkalmából a miskolci Akadémián tartottuk meg a BDSZ találkozóját, most pedig –
miután közel két évig folyt a szervezés a megfelelő időpont és az előadók biztosításán – „1010 éves Pannonhalma” címmel
hallhatta és hallotta mindenki a hívó szót: minden előadó elfogadta meghívásunkat.
Találkozónk mégsem jöhetett volna létre, ha Kovács F. László (Ph 60), a BorsodChem Rt. vezérigazgatója nem biztosítja a
lehetőségeket. Imponáló, vetített képekkel illusztrált előadásában ismertette az elmúlt 15 év meredeken ívelő fejlődését, beruházásokat:
MDI- és TDI-gyáregységek, a Linde-gáz és a műanyaggyártás japán technológiájának megvásárlását, valamint mindezek
mellett 15 milliárd forint nyereséget értek el.
Dr. Várszegi Asztrik főapát úr előadásában a kezdetektől ismertette Pannonhalma történelmét, ezen belül 1802-től részletesebben
a szerzetesrend életét, az oktatás és nevelés alakulását. Kifejtette, hogy harmadszor is örömmel jött el az ország keleti
vidékére, majd a vendéglátókkal együtt a vezérigazgató vezetésével megtekintette a hatalmas gyárat.
Dr. Vízi E. Szilveszter (Bp 55) „A tudomány és hit a harmadik évezredben” című előadásában akadémiai elnökhöz méltóan
világította meg e kettő kapcsolatát. Egy hasonlatot mondott, amelyből mindenki megjegyezhette, hogy minél nagyobb egy gömb
átmérője és belső űrtartama (a tudás), annál nagyobb a gömb felszíne, amely a külvilággal érintkezik. Ez utóbbi jelképezi azt,
amit nem tudunk. Minél több tehát a tudásunk, annál több mutatkozik számunkra az ismeretlen, a megismerni való valóságból
is. Hittel próbáljuk meg feltárni a törvényszerűségeket.
Dr. Fodor György (Ph 75), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora ismertette az egyetem történetét és az elmúlt közel
másfél évtized fejlődését, ahol már nyolcezer hallgató tanul a katolikus egyetemen Budapesten és Piliscsabán. Az új felvételi
rendszer előzetesen nem biztosít lehetőséget a hallgatóval való találkozásra, de azért mégis „tudatosan nevelünk keresztény
családanyákat és családapákat.”
Horváth Dori Tamás (Gy 66) és Csóka Gáspár (Ph 56), pannonhalmi és győri gimnáziumunk igazgatói beszámoltak az iskolák
jelenlegi helyzetéről és az elkövetkező időszak felmerülő nehézségeiről: többek között arról, hogy értékben 20%-kal csökken
az előző évihez képest az állami támogatás, és megoldatlan a határon túli gyermekek iskoláztatása, valamint ennek finanszírozása.
Dr. Kovács Ferenc (Ph 57) – aki nyolc évig volt a Miskolci Egyetem rektora, és ezalatt lett az ország egyik legnagyobb egyeteme
– ismertette, hogy a bencés diákokhoz kapcsolódott az egyetem, hiszen a Sopronból áttelepített tanárok, fiatal oktatók
nagy része bencés diák volt, és professzorok, dékánok, rektorok lettek: Zambó János, Tarjáni Gábor, Terplán Zénó (Gy 39),
Takács Ernő (Eg 45), Kovács Ferenc (Ph 57), Pethő Szilveszter (Gy 42), Szilas A. Pál.
Hortobágyi Cirill (Ph 77) atya, rendi alelnök zárta be az ülést. Kifejezte örömét, hogy mint tanárnak és bencés diáknak ilyen
rendezvényben volt-lehetett része.
Meg kell még emlékeznünk a Kemény István (Ph 58) által elszavalt két versről – Sajó Sándor: Pannonhalmán és Harsányi
Lajos: Ki az Úr –, amelyek mély impressziót hagytak mindnyájunkban: „… Örökkön és örökkön: az Isten lesz az Úr!”
Mindezek után dr. Sója Szabolcs bejelentette: a régióban Aggtelek és Tokaj is a Világörökség része lett, mindkét település
polgármesterét meghívtuk. Sajnos, Tokaj polgármestere nem tudott ugyan eljönni, de a legközelebbi találkozóra szívesen látja
két-három év múlva a BDSZ-t.
Végül záróakkordként felhangzottak a Szózat hangjai. Méltán, mert a dallam szerzője itt született Sajókazincon, édesapja református
lelkész volt. Az ünnepséget követő állófogadásra Kovács F. László házigazdánk hívott meg mindenkit, ahol köszöntöttük
dr. Várszegi Asztrik főapát urat hatvanadik születésnapja alkalmából: „… Éljen soká, számos éven át…”
A BDSZ találkozója nyílt volt, a régió valamennyi felekezeti iskoláját meghívtuk, sőt külön öröm, hogy a budapesti Patrona
Hungariae Gimnázium igazgatónője és helyettese is megtiszteltek jelenlétükkel.
Szent Benedek napjához közeli időben ünnepeltünk és találkoztunk. Köszönjük az előadóknak, diáktársainknak. Nagy örömet
szereztünk egymásnak és Kazincbarcikának, hiszen pannonhalmi főapát és perjel, a MTA elnöke, a PPKE rektora, gimnáziumaink
igazgatói a történelemben először voltak itt „Pax et Gaudium – Béke és öröm” jegyében. Megmutattuk egyrészt, hogy az
„Ora et labora – imádság és munka” jól megfér egymás mellett, másrészt pedig előadóink biztosítottak, hogy megvalósulhat a
harmadik, a „Docete – tanítsatok” is.
Dr. Sója Szabolcs (Ph 58)
a BDSZ északkelet-magyarországi szervezetének vezetője
21
PANNO

BENCÉS RENDHÁZ, GYŐR
A Győrött kialakult hagyományoknak megfelelően január 2-án templomunk hívei és az atyák az
idén is belekapcsolódtak az év eleji szentségimádásba. Ugyanígy szentségimádás volt
templomunkban farsangvasárnapján is. Az ökumenikus imahét alkalmából diákjainkkal együtt a
székesegyházban vettünk részt a közös imádságon.
12. évfolyamos diákjaink szalagavató ünnepsége január 28-án a templomi szentmisével
kezdődött, majd az osztályok saját műsoraikkal köszöntötték szüleiket, meghívott vendégeiket és
tanáraikat a díszteremben. A nívós műsoroknak a szülők részéről is jó visszhangja volt.
Évek óta hagyománynak tekinthető az is, hogy az öreg-diákjaink egy csoportja, a Szent Máté
Klub tagjai előadásokat tartanak a 10-11. évfolyamos diákjainknak saját hivatásukról,
munkájukról, hogy ezzel is segítsék a pályaválasztás nem könnyű döntéseit. Érdeklődő
diákjainkat a győri Hittudományi Főiskola és Szeminárium nyílt napjára is szívesen elengedtük.
A jövő évi beiskolázással kapcsolatos felvételi írásbeliket, szóbeliket az előírt keretek között
megtartottuk. Volt alkalmunk a győri Revita TV-ben is az iskola, diákotthon bemutatására.
Szívesen látnánk több jelentkezőt, de az osztályok megtelnek.
A Bencés Diákok Győri Egyesületével közösen az elmúlt hónapokban több nagyszerű előadásra
került sor, amit diákjaink is érdeklődéssel hallgattak. Kahler Frigyes, Gulyás Balázs előadása
sokaknak emlékezetes marad.
Az ifjúsági lelkigyakorlatot március 13-14-én Bíró László püspök úr, Legeza József, Merkli
Ferenc és Tóth András atyák vezették. Március 15-én, Nemzeti Ünnepünkön pedig Pajor András
atya előadását hallgattuk. 14-én este a diákotthonosok egy csoportja a városi megemlékezésbe,
fáklyás felvonulásba is belekapcsolódott.
Szent Benedek Atyánk ünnepén Brückner Ákos Előd atya volt az ünnep főcelebránsa. Erről a
diákszövetség honlapján is van egy rövid beszámoló (www.bencesdiak.hu).
Gáspár atya
BESZÁMOLÓ A TEMPLOM RESTAURÁLÁSÁRÓL:
2005-ben a templom restaurálási munkái közül a következő munkák készültek el:
a szentély feletti freskó tisztítása, restaurálása
a szentély oldalainak restaurálása
a főoltár oszlopfő feletti részeinek restaurálása: a baldachin, a Krisztust jelképező napkorong és a faszobrok
a főoltárkép teljes restaurálása.
A szentély állványzata elbontásra került, a templombelső, a mennyezeti freskók, a főoltárkép felső része és a felette
levő díszítések eredeti szépségükben megtekinthetők.
Ezúton köszönjük minden támogatónak, hogy anyagi áldozatai segítettek a templombelső felújításában.
A templom főhajójában, a szentélyben hátralévő munkák:
a főoltár oszlopfőinek restaurálása
a főoltárkép keretének restaurálása
a főoltár szobrainak és szentségtartójának restaurálása
a szentélyben két ablakkeret szobrászati díszeinek restaurálása
22
PANNO

BENCÉS RENDHÁZ GYŐR
Szent Ignác alakja a főoltárképen megtisztítás és tömítés után
Szent Ignác alakja a főoltárképen a restaurálás után
A fenti munkák megvalósításához – az előzetes becslések szerint – még 50 millió Ft-ra lenne szükség. Sajnos a 2006.
esztendőben a pályázati és egyéb lehetőségek nagyon beszűkültek, nagyon kérnénk, hogy lehetőség szerint támogassanak
bennünket. A támogatási lehetőségekről a http://czuczor.osb.hu/04iskola/rest_templ.htm oldala ad bővebb felvilágosítást.
23

TIHANYI APÁTSÁG
Nem akart elmúlni a tél. A Balatonon a jég fölengedett, a víz magas, turisták, látogatók elvétve tűnnek föl március
közepén. Megnyitottuk az első kiállításunkat, Kalmár János szobrait lehet látni a Galériában április közepéig.
Kereszty Kornél virág-képeit a Rege cukrászdában állítottuk ki. Tolnay Imre festőművész (győri tanárunk) kiállítása
április 29-én nyílik, Háger Ritta textiljei június 17-étől lesznek láthatók a Galériában. Borsos Miklós műveiből
születésének századik évfordulója alkalmából augusztus 12-étől állítunk össze tárlatot.
Pünkösd napján, június 4-én 17 órakor a veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaság immár hagyományos pünkösdi
hangversenyét hallgathatják meg az érdeklődők.
Készülünk a Szent Három Napra – szép számban jelentkeznek vendégek, akik szeretnének velünk együtt ünnepelni.
Kicsi a vendégházunk… És ezekben a napokban szűk a templom is.
Április 1-jén nagyböjti lelki napot, elmélyedést, gyónási lehetőséget kínálunk fel azoknak, akik szeretnének
komolyabban készülni a húsvéti ünnepre.
A Tetőtéri Esték előadássorozatai tovább folytatódnak: februárban Kalász Márton költő, az Írószövetség elnöke
volt a vendégünk, március 24-én Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese tartott
előadást a tájékoztatás (média) felelősségéről. Április 21-én Fasang Árpád (volt UNESCO nagykövet) előadása
lesz 18 órakor „Nemzeti lét, Trianon, kisebbség” címmel.
Május 14-én lesz a tihanyi egyházközségben az elsőáldozás, egy héttel később, 21-én, vasárnap a 10 órás
szentmisén Asztrik főapát úr a bérmálás szentségét fogja kiszolgáltatni a tihanyi fiataloknak.
Szent Benedek atyánk tavaszi ünnepén Veres András püspök úr volt a vendégünk. A nyári Szent Benedek ünnepen
– július 11-én délután 6 órakor – az ünnepi szentmise főcelebránsa Félix atya lesz, aki ekkor mondja
aranymiséjét a környékbeli
hívek és vendégek
számára. Július
1-jén, szombaton délelőtt
10 órára várjuk Félix
atya diákjait hozzátartozóikkal
osztályfőnökük
aranymiséjére.
A jövő esztendőben
lesz 80 éve, hogy
Tihanyban felállították
IV. Károly király
emlékére a kálváriát,
amelyet 1960-ban leromboltak.
Szeretnénk
ebben az évben
felkészülni arra, hogy
a kálvária 80 éves jubileumára
felállíthassuk
a kálvária keresztjeit.
Reméljük,
tervünket valóra tudjuk
váltani.
Richárd atya
BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Pannonhalmi
Főapátság • Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát • Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T.
Cirill • Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail: hivatal@osb.hu • Megrendelhető a szerkesztőség
címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Győr.
24
PANNO