2005 nyár - Pannonhalmi Főapátság

A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA
VII. évfolyam 2. szám
2005. nyár
Máire Hickey OSB
LELKIVEZETÉS A BENCÉSEKNÉL
A VENDÉGSZERETET FORMÁJÁBAN
„Ha igazi és örök életet akarsz...”
(Szent Benedek Regulájának prológusa)
1. Rendünk lelkiségének alapvonásai
A monasztikus közösségek lelkiségének különlegessége, hogy
elsősorban a közösségben megvalósuló közös istenkeresés határozza
meg. Kimondottan és elsősorban nem bármifajta, az embereknek
nyújtott vagy az egyházban teljesített szolgálathoz igazodik.
Az Isten szava fölötti elmélkedésben gyökerezik, s a liturgia ünneplésében
és a kontemplatív imádság sokféle formájában fejeződik
ki.
„Az evangélium vezetése alatti” közösségi élet valamennyi dimenziója
– s ebbe beletartozik a közösség és a kenyérkereső
munka már létező struktúrái – szerepet kap az Isten keresésében,
Az idei nyár végére tervezett
studia monastica lelkiségi napok
és az őszre meghirdetett általános
káptalanuk témája
ugyanaz: a bencés lelkiség lényegének,
sajátosságainak
megfogalmazása.
Máire dinklagei apátnő írásának
közreadásával a lelkiségi
napokra, illetve a káptalanra
szeretnénk készülni.
Szerk.
és formálja az egyes tagok lelki útját. A Regula szerint az apát és az egyes szerzetesek között egyfajta sajátos
kapcsolat áll fönn. A „lelki atyaság”-nak ez a hagyománya a sivatagi atyákra megy vissza, s a magában
foglalja a lelkivezetés lényeges elemeit. Ezek között első helyet foglal el a ‘discretio’-ra, a lelkek megkülönböztetésére
való rávezetés és az erre való állandó fölhívás. Mindenesetre a lelki atyai kapcsolat nem
korlátozódik az apátra. A közösséget fölépítő kapcsolatok hálójában vannak más olyan szerzetesek is,
akikben megvan a lelki atyaság adománya és a ‘discretio’, s gyakorolják is ezeket. A szerzetesközösség
olyan hely, amely rámutat a lelki atyával való kapcsolat, azaz tulajdonképpen a lelkivezetés iránti igényre,
és elősegítheti azon adományok működését, amelyek a lelki atyasághoz szükségesek.
A vendégszeretet a világ iránti nyitottság és az embereknek nyújtott szolgálat központi jelentőségű kifejezése.
A 2. és a 3. század remetéinek és szerzeteseinek életéből kiindulva bontakozott ki a vendégszeretet
fogalma és gyakorlata, úgyhogy mindazokat a területeket magában foglalja, ahol a szerzetesek
saját közösségük gyakorlatának megfelelően idegenekkel találkoznak.
A három fogadalom: az engedelmesség, a stabilitás és a ‘conversio morum’ (amit rendszerint „szerzetesei
életalakítás”-nak fordítunk) magában foglalja az evangéliumi tanácsokat. A fogadalom aktusával a szerzetes
mindörökre azon közösség felé kötelezi el magát, amelyben fogadalmat tesz.
Az a lelki út, amely ezen keretek között bontakozik ki – az a szerteágazó istenkapcsolat, amely a szerzetes
egész életútját s annak minden dimenzióját átjárja – az ember válaszaként értendő az élet Urának
hívására.
2. Mi a lelkivezetés helye apostoli szolgálatunkban, s milyen formában valósul meg nálunk
A mai napig a Regulának a vendégek befogadásáról szóló fejezete (35. fej.) határozza meg a lelkivezetés
helyét. Abban a vendégben, aki a monostor ajtaján kopogtat, a szerzetes Krisztussal találkozik. Abban a
gesztusban, hogy a Regula a vendéglátó és a vendég figyelmét egyaránt Istenre és arra az Igére irányítja,
SZÁMUNK TARTALMÁBÓL
• Nyertes ROP
pályázatunkról
• Ballagás 2005
• Beszélgetés Iván testvérrel
• Cultura Nostra történelmi
verseny
• Hírek, új kiadványok,
nyári programok
• Rajnai Rizling 2004 –
termékismertető
• A 950 éves Tihanyi Apátság
jubileumi programjairól
• Beszámoló Bakonybélből,
Győrből és Tiszaújfaluból
• Magyar bencések
Brazíliában
1
PANNO

amely hozzájuk szól („Ha a fogadás megtörtént, vezessék a vendéget az imádságra, azután üljön le velük
az elöljáró vagy akit ő kirendel. Olvassanak föl a vendég előtt a Szentírásból, hogy épüljön, aztán pedig
teljes szeretetszolgálattal legyenek iránta.” – RB 53,8-9), összekapcsolódik a vendég személye iránti mélységes
tisztelet és helyzetének komolyan vétele (a fogadás egyszerre korlátozott és méltányos – vö.: RB
53,10). Mivel pedig a bencés vendégszeretet alapvető formája a lelkivezetés alapvető formája is egyben, ez
a lelkivezetés, amelyben a közös istenkeresés fejeződik ki, századok óta központi szerepet játszik a szerzetesi
szolgálatban.
Jellemző a monostorra, hogy ott megtalálhatjuk a lelkivezetés néhány „nem hivatalos”, ámde gyakran
mélyreható formáját – anélkül, hogy ezeket a formákat kifejezetten lelkivezetésként kínálnák föl. Sok vendég
később jön rá arra, hogy egyszerűen a liturgián, a közös életmódban való részvételük, egy lelki közösség
életstílusában és életterében való osztozás által saját élet- és hitbeli útjuk számára fontos tájékozódási
pontokat talált. Emellett néhány vendég számára fontos szerepe van a nővérekkel való beszélgetésnek – a
hitbeli és életkérdések megbeszélésének. Ez azonban nem csak azokra a vendégekre érvényes, akik több
napot töltenek a monostorban, hanem sok olyan emberre is, akik valami ügyben kapcsolatba kerülnek a
monostorral, akár üzletemberként, kisiparososként vagy alkalmazottként.
A „lelkivezetés”-nek természetesen formálisabb és bizonyos értelemben intenzívebb változatait is fölkínáljuk.
Segítséget adunk a Szentírással való imádsághoz (Lectio divina), a liturgikus imádsághoz, a meditáció
különböző formáihoz vagy a szemlélődő imádsághoz és a szív imádságához (ami „testi munkát” is magában
foglal eutónia * , gesztusok és hasonlók formájában) – ezek mind fölkészíthetik a vendégeket a lelkivezetés
még átfogóbb formáira: az egyéni lelkivezetéssel egybekötött lelkigyakorlatokra és a folyamatosabb
lelkivezetésre, amely hosszabb időt fog át és rendszeres beszélgetésekből áll. A vendég a lelkivezetés minden
formájában meghívást kap arra, hogy saját életét Isten Igéjének fényében gondolja át, ahogy ezt maguk
a szerzetesek teszik, azon indíttatásoknak megfelelően, amelyeket a Regula a saját élet fölötti éber virrasztásra
ad (vö.: RB 4,48 és 49,2). Azon bencés szerzetesek vagy szerzetesnővérek számára, akik ilyesfajta
módon akarnak a mai ember elvárásaira válaszolni, rendszerint igen hasznos, ha kiegészítő képzésben
részesülnek. Azonban a ténylegesen élt kolostori élet szerzetesi-lelki útja marad a mindenkori lelkivezetés
fundamentuma.
3. A rendünkre jellemző lelkiség szempontjából mi a jellegzetes, fontos és hasznos a lelkivezetésben
A Benedek Regulája szerinti szerzetesi életet, egy közösségben megvalósuló életútként és érési folyamatként
kell értenünk, amelynek az „istenkeresés” (az evangélium vezetésével – vö.: RB Prológus 15) jelöli ki
az irányát. A kolostorban megtapasztalt vezetést is ez a szemlélet határozza meg.
Sokat segít az a tapasztalat, hogy a lelkivezetés (beszélgetések, lelkigyakorlatok vagy egyéb más formák)
kifejezetten egy keresztény közösség vendégszeretetébe ágyazódik be. A monasztikus tradíció,
amely képes egyesíteni a mindennapokat és a lelki életet (ora et labora), segíthet abban, hogy a hívő élet
elmélyült szakaszai vagy a visszavonulás a világtól ne valami „különleges” élmény legyen. Abban a testvéri
kapcsolatban, amit a lelkivezetés jelent, könnyen megérthető, hogy ezek mennyire a (viszonylag) normális
keresztény élethez tartoznak.
A szerzetesség egyházi dimenziója világosan átélhetővé válik az eukarisztia mindennapos ünneplésében
és a mindennapos zsolozsmában. Az egyes személy útja, aki lelkigyakorlat vagy beszélgetés keretében
részesül vezetésben, a liturgiában való részvételével az őt vendéglátó közösség útján keresztül belekapcsolódik
az egyház útjába.
A vezetés – még ha ez gyakran hosszú ideig tart is– elvezet a Szentíráshoz mint a keresztény lelkiség fő
forrásához, a liturgia ünnepléséhez, ami a közös imádás értelmes kifejeződése valamint az Egyházban élő
Krisztussal való eleven kapcsolat kereséséhez.
4. Véleményünk szerint mi a lelkipásztori jelentősége a lelkivezetésnek a mai (hit)életben
Isten a kor szükségein keresztül szólítja meg az Egyházat. A mai társadalomban és egyházunkban is sok
ember éli át az elszigetelődés és elmagányosodás nyomorúságát. Ebben a helyzetben Isten arra hív bennünket,
hogy az emberek segítő útitársai legyünk a hitben, testvériséget és közösséget nyújtva azoknak,
akik kolostoraink vendégházaiban nyugalmat és orientációt keresnek. Azok a lehetőségek, amelyeket a
legtágabb értelemben vett lelkivezetésre nyújtunk, segíthetnek abban, hogy sok kortársunk egy keresztény
közösség keretei között elmélyítse hitét, megtalálja az imádság útját a maga számára és eljusson a keresztény
hagyományon belüli mély lelki tapasztalatra.
Forrás: Ordensnachrichten, 40. Évfolyam, 2001/6. szám
* A német szövegben itt ‘Eutonie’ áll. A szövegösszefüggés és
a görög eredetű szó elemei alapján egy lazító, nyugtató
esetleg vérnyomást javító tornáról lehet szó.
Fordította: Gergely atya
2

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
NYERTES ROP PÁLYÁZATA
Többen hallhatták a közszolgálati médiumokban a hírt, hogy a Pannonhalmi
Főapátság az EU támogatott Regionális Operatív Program keretében
pályázatot nyert a Főapátság turisztikai vonzerejének fejlesztésére.
A megnyert támogatásból az alábbi helyszíneken, a következő munkákat fogjuk elvégezni:
• Az Apátság előtti tér környezetrendezése
Az arborétumi bejárat és a főbejárat ill a Hospodár széle és a várköri szeméttároló közötti teljes terület burkolatcseréje,
a forgalmi rend kialakítása és parkosítása.
• Az Apátság belső udvarának környezetrendezése
Az Asztrik szobortól a főbejáratig ill. a kovácsoltvas kapuig az útburkolat cseréje és a virágágyások rendezése
(a Bazilika előtti térhez hasonló módon).
• A Várat övező Körsétány környezetrendezése
Esővíz elvezetés, tűzivíz rendszer kiépítés, világítás, növénytelepítés és az út burkolása (murvával) tartozik ide.
Továbbá a gimnázium déli előterében lévő régi olajtartályok területének rendezése.
• A Kosaras-domb rehabilitációjának terveztetése
A fejlesztési koncepció megalkotása és olyan kiviteli tervek készíttetése, amely alapján majd pályázni lehet.
A megnyert támogatás összege: 345 millió forint
A munkák előkészítésének és kivitelezésének időtartama: 2005.04.13.– 2006.12.31.
A program az előkészítéssel, azaz a közbeszereztetés lefolytatásával indul, a tervek szerint augusztus második
felében lehet elkezdeni a kivitelezést.
Ezúton is szeretném megköszönni minden munkatársunk fáradságát, akik a pályázat kimunkálásában részt vettek.
Cirill atya
ÚJ KIADVÁNYOK
Szent Benedek regulája
Bencés Kiadó, patrisztikus sorozat
az 1980-as kiadás szövegével, kísérő tanulmánnyal
Újszövetségi Szentírás
Békés-Dalos féle fordítás, 17. kiadás
ZELLINGER ERZSÉBET:
A Tihanyi Alapítólevél
Bencés Kiadó
NYIREDY MAURUS OSB:
Keresztény, ki vagy te
Mit mondasz magadról
FORRAI BOTOND OSB:
Újra és újra a Szentlélekben
Pannonhalmi Könyvek sorozat
3
PANNO

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
B
A
L
L
A
G
Á
S
2
0
0
5
A pannonhalmi évek befejezését és az indulás óráját éljük most át,
Kedves Ballagó Fiúk,
amikor együtt örülünk: szülők, rokonok, tanárok és a még itt maradó diákok, hogy eljutottatok a
mai napig. Közösen bejártunk egy utat, amely mindnyájunkat próbára tevő magaslatokon és
mélységeken keresztül vezetett eddig az óráig, amikor búcsúzunk és azt kívánjuk Nektek: Isten
Veletek! A mi munkánk ideje lejárt, nevelésünk véget ért, most az önnevelésen a sor, mert egyébként
sohasem fogjátok tudni, mit kezdjetek megszerzett szabadságotokkal, s hogyan védekezzetek
a szabadság népies, fogyasztói értelmezése ellen [vö.: Andrej Tarkovszkij].
Az itt eltöltött éveitekben, amikor élet-utatokra igyekeztünk elvezetni benneteket, nem holt tudást
akartunk közvetíteni nektek, hanem tájékozódást és irányt adni az előttetek álló életre, melyet
Ti most saját felelősségetekben a mi támogató korlátaink nélkül fogtok folytatni. Amikor ezt
az utat megmutattuk nektek, nem korlátozni akartunk benneteket, hanem inkább távlatokat nyitottunk
előttetek. Az igazság egyszerű, őszinte és szenvedélyes keresését, a mindig jobbra törekvést
óhajtottuk szívetekbe vésni. Amit Pannonhalma nyújtani akart nektek: a távlatok – szellemi
és lelki távlatok. Mert a hegyről – Pannonhalmáról – messzebbre látni.
Egy olyan útra vezettünk el benneteket, amelyet Ti most szabadon döntve elhagyhattok, vagy
amelyet ugyanúgy szabadon választva felnőtt keresztényként és felelős polgárként tovább járhattok.
Búcsúztok, s a búcsúzás akkor emberi, ha a távozó előtt az ajtó az életre nyílik, ahol az érkezőtől
megkérdezik: Honnan jöttél, és Mit hoztál magaddal
A pannonhalmi lét egy-két alkotóelemét emelném ki, amelyet érdemes magaddal vinned, és amely
– így is mondhatnám profilunkat adja. „A gyerekek nem edények, amelyeket meg kellene töltenünk,
hanem tűz, amelyet lángra akarunk lobbantani. [Montaigne]”
Iskolánk alapvonását, irányultságát fogalmazza meg ez a 16. századból származó mondat. Oktatásunkban
elsődlegesen nem az ismeretek, a lexikális tudás felhalmozása áll az előtérben, hanem egy
alapvető fontosságú, kipróbált műveltségi anyagból kiindulva a szív képzését, humanizálását akartuk
közvetíteni, s majd belülről kiindulva elsősorban a lelket, akaratot és a cselekvést szólítjuk meg.
4

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Nem akartuk világunk nehézségeit távol tartani vagy elkendőzni előletek. Élt és él bennünk a
készség, hogy szembenézzünk azzal, ami világunkat mozgatja, nyugtalanítja és fenyegeti. Sőt kértük:
láss, mérlegelj, alkoss ítéletet, hogy aztán dönthess, és megfelelő módon kezelhesd az eléd
kerülő problémákat. Az evangélium szellemében történő nevelésünknek az önálló személyiség a
célja, akinek van álláspontja; csak ő fogja kritikusan szemlélni, értékelni és megfelelő merészséggel
ellenállni az ideológiai áramlatoknak, amelyek az ember ellen irányulnak. A hozzáidomulás
nem nevelési célunk, de ugyanakkor meg kell találnod, és észre kell venned azt a határt, amelyen
túllépve szemben állsz a másik ember méltóságával, ahol már nem embertársad javát szolgálod.
Többet akartunk adni, mint hogy csak intellektuális képességeidet fejlesszük egyoldalúan. Mert a
tudásnak, a tanulásnak és a művelődésnek mindig van egy testi, érzelmi és vallási oldala. Boldogságod
megkívánja, hogy embervoltod mindhárom területét egyformán ápold, fejleszd és szeresd, és
kérdezz rá a szerzett tudás hatására és működésére, annak etikai, szociális vagy vallási jelentőségére.
„A gyerekek nem edények, amelyeket meg kellene töltenünk, hanem tűz, amelyet lángra akarunk
lobbantani.”
Nem mindegy, hogy milyen lángot gyújtunk, s ezért lángot gyújtani felelősség. Mi a lángot a feltámadt
Krisztus húsvéti tűzéből vettük. Kérdéseinkre a választ a húsvéti gyertya fényében kerestük,
mert iskolánk másik ismertetőjele, hogy a hit iskolájának tartjuk, amely diszkrét, nem erőszakos,
de egyértelmű segítséget akart adni, hogy hitedben is növekedj.
De tanulható-e egyáltalán a hit Kierkegaard szerint bár egyik ember a másikért sokat tehet, hitet
azonban nem tud adni neki. Amikor a hitünkről beszéltünk, tanúskodtunk előttetek, nem azt
akartuk, hogy valamit tekintélyi alapon elhiggyetek, hanem, hogy valamit megtapasztaljatok,
amit életetekben személyiségetekbe beépíthettek, ami segít abban, hogy gyökeret verjetek a hitben,
megnyíljatok az égnek, és ugyanakkor gyökeret verjetek a föld sötétjében.
Ez a hit találkozás és bizalom eredménye, s magába foglalja az akaratot, értelmet és érzést, egész
valódat. A hit az „Én” és a „Te” egymásra találásában, egymáshoz fűződő kapcsolatában alakul ki,
s így életed legszemélyesebb történéseinek egyike. Nem kész tudást adtunk át nektek, hanem közösen
küzdöttünk azért, hogy megközelítően megtapasztaljuk azt, amit élő hitnek nevezünk, hogy
aztán a hit útján elinduljunk.
Hited életed alakításán áll vagy bukik. Amikor a szó és a tett ketté válik életedben, hited súlyosan
megsérül. A megélt hit nem más, mint a hittel vállalt élet. Így lesz a hited hivatásod életfontosságú
motorja. A tudás, amit kaptatok, nem marad üres tudás, mert a hit cselekvésre ösztönöz,
hiszen nem akar csak gondolat maradni, hanem tetté akar válni, hogy az életedet és mások életét
szolgálja.
Búcsúzunk. Feladatunk nekünk, tanároknak, hogy lángot gyújtsunk, lényegében véget ért.
Köszönjük a szülőknek a bizalmat, amellyel megajándékoztak bennünket. Köszönjük, hogy szívesen
fogadták szolgálatunkat, és ránk bízták gyermeküket. Köszönjük, hogy ebben társaink voltak,
hiszen csak akkor tudunk a ránk bízottaknak közvetíteni bármilyen értéket, ha az iskola és a
család között értékazonosság van.
És köszönöm iskolánk minden munkatársának, tanároknak és nem tanároknak, azoknak is, akik
a háttérben láthatatlanul ténykedtek, köszönöm a közös munkát, amit ballagó diákjainkért tettek.
Kedves Fiúk, most útra bocsátunk benneteket, de nem szakadunk el egymástól, továbbra is útitársak
maradunk, és aggódó szeretettel kísérünk bennetek az úton, amelyen járnotok kell, mert:
„vándorok vagytok, minden nap tovább kell mennetek az úton, mely lelketek és a lelketekben elrejtett
isteni tartalom megismerése felé vezet… Tovább kell mennetek, hiszen dolgotok van… Nem
tudhatjátok, meddig éltek, s lesz-e egyáltalán időtök eljutni utatok végcéljához… Ezért menjetek
minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándorok vagytok. [vö.: Márai Sándor]”
Utjaitokon kísérjen mindig Benneteket az Úristen, és adjon alkalmas lehetőségeket.
Isten járjon előttetek az úton, amerre mentek, és legyen segítségetekre életetek minden útján. [ősi ír áldás]
Isten Veletek!
Tamás atya
5

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Kedves Szüleink, Rokonaink! Kedves Tanáraink és Diáktársaink!
Túl hosszú az az idő, amit itt most öt percben fel kell elevenítenem. Négy illetve hat év.
Nem gondoltam, hogy vége lesz valamikor is, de azt sem gondoltam, hogy nem lesz vége. Tudtam,
hogy eljön ez a nap, ezek az események. Tudtam, hogy látnom kell évfolyamtársaim tanácstalan tekintetét.
A tükör sem azt mutatja, amit eddig.
Határhoz érkeztünk. Lezárulás és egy új kezdet ez egyszerre. Lezárul egy szakasza életünknek, de ott
marad bennünk. Volt, akit meggyötört, s volt, akibe szinte fájdalom nélkül épült be. Mint egy szelíd
tüske.
Éveken át együtt változtunk ezzel az iskolával! Az iskola változtatott bennünket, s együtt változott
velünk. Új focipályán focizhattunk, új ablakokon fújt be az állandó szél, s a Teleki-terem hangtechnikájában
is új dimenziók nyíltak. Ezek értünk voltak, a diákokért voltak. Köszönjük…
Szüleink beadtak minket ide, ide ahol mindig fúj a szél. „Tanulj!”– mondták, s tanulnunk kellett. De
feltűnt az állandó légmozgás. Felfrissített ez, átfújt rajtunk. Szerda esténként, meg péntekenként néha
fokozottan is viharossá vált. Csak aki nagyon kapaszkodott, azt nem fújta el, ragadta el a szél. S ha
jobban végiggondolom, valami viharvertség látszik, látszódik a már említett, érthetetlen tekinteteken.
Vihar utáni csendesség. Úgy érzem, őszintén állunk itt most egymás mellett. Ez az őszinteség azonban
nem ugyanaz, mint amiért annak idején idejöttünk. Tanulni küldtek minket ide, mint minden
rendes iskolába, hogy fölvegyenek az egyetemre. „Jó iskola – mondták – érdemes!” Közben mégis be
kellett látnunk, hogy ha igazán itt vagyunk, alapvetően nem azért vagyunk itt, amiért jöttünk… – Az
itt töltött évek során (a tananyag mellett vagy helyett) megtanultunk valamit önmagunkról, az egyedüllétről,
a közösségről és talán a hitről is. Nem volt könnyű ez a tanulás, néha nehezebb volt, mint
az iskola. Mert az őszinteségre épült.
Igen, olyankor a tükör tisztább volt. Néha csak számunkra volt tisztább, néha azonban mindenki látta
magát a tiszta tükörben. Keserű is volt s édes is. Néha jó volt, néha fájt ez a tisztaság. Úgy gondolom,
hogy ez az, ami itt történt, s aminek itt történnie kellett. S ez az őszinteség az, ami megtarthat minket,
amiért érdemes volt együtt lenni eddig, s amiért érdemes lesz együtt lenni ezután is. Mert erős kötelékké
válhat még bennünk…
Igen, négy illetve hat év elégnek kellett lennie arra, hogy merjük elengedni azokat az utolsó ágacskákat,
amelyekbe kapaszkodva kezdetben átvészelni törekedtünk – sokszor egyedül, magányosan,
máskor másoktól tanulva, hogy a saját életünket magunknak kell ilyenné vagy olyanná tenni.
Úgy gondolom, most mégis egyszerűbb elengedni magunkat, mint száradó szemgolyókkal, foghoz
tapadó nyelvvel, sebessé vált kezekkel kapaszkodnunk egy ágba, melynek a végére értünk…
Az ág helyett pedig – talán éppen ezekben a napokban, talán éppen ma – új botot kaptunk, hogy
legyen mibe kapaszkodnunk. Egy csodálatos vándorbotot. Még ha nem is tökéletesen, de már mi
irányíthatjuk a szeleket körülöttünk, s rajtunk múlik, hogy csak frizuránkat tesszük vele tönkre, avagy
egy új frissességnek adjuk át magunkat…
Igen, úgy gondolom érdemes a szélre bízni magunkat. A szélre, amely így, ilyen paraméterekkel csak
itt, ezen a dombocskán fúj.
Most esik az eső, s könnyízű a szánk. Az új szél viszont majd orrunkhoz hozza a nedves levelek új,
édes illatát.
A bot velünk marad. Elrakhatjuk, eláshatjuk, de akár használhatjuk is. Megsemmisíteni nem lehet!
Vele, s általa lépünk tovább. Lépünk tovább innen, s otthonról, újra, újra.
Kovács Péter
a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium XII.B osztályos tanulója
6

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
„Magasan szállj, és hosszan énekelj, / Szárnyaló hattyúm, szép emlékezet!”
Kedves Ballagó Diáktársaim!
Petőfi Tündérálom című versének e sorai a mai nap lényegét, fő mondanivalóját tárják elénk: az emlékezést,
a múlt visszaidézésének szükségességét. Hogy miért ilyen fontos ez Csak az emlékezet segítségével nyer
értelemet ez a pillanat, a búcsú perce, hiszen tulajdonképpen emlékeitek kapcsolnak benneteket ehhez a
helyhez, mindaz, ami itt számotokra fontos, az emlékezés által válik lényegessé. A bennetek élő emlékek
önmagukban azonban mit sem érnek, ha csupán csak arra használjátok őket, hogy gyönyörködjetek bennük,
elmélázzatok rajtuk. Az eltelt éveket újra át kell tekintenetek, s értékelnetek azok eseményeit. A belőlük
származó tanulságokat életre váltva, az itt szerzett élettapasztalatokat felhasználva tudtok csak továbblépni
a jövőbe. Ilyen módon, ahogy ideérkezésetekkor ott álltak mögöttetek szüleitek és a tőlük származó
tudás, úgy áll majd Pannonhalma is mögöttetek, mindazzal együtt, amit innen, belőle visztek magatokkal.
Hiszen annyi mindent kaphattatok az itt megélt évek alatt. A felkínálkozó és kiaknázott lehetőségek által,
s persze nem utolsó sorban ennek az életszakasznak sajátosságaképpen sok változáson mentetek át. Világlátásotok,
gondolkodásotok sok szempontból megváltozott ezen a helyen. A szülőktől, otthontól való távolabb
kerülés, az új közösségbe való beilleszkedés, az új, szoros, sőt gyakran életre szóló barátságok születése, a tudásotok
gyarapodásával birtokba vett új szemléletmód mind csiszoltak valamit jellemeteken, s így juthattatok
el mostanra az érettség azon fokára, amely képessé tesz benneteket az elkövetkezendő, önálló életre.
Persze, nem mindenki egyforma úton ért el idáig. Attól függően, milyen múlt áll a hátunk mögött, sokféleképpen
állunk hozzá a megváltozott környezethez és a megnövekedett követelményekhez, nem utolsó sorban
a mindennapjainkat befolyásoló, gyakran túlzottan szigorúnak tűnő szabályokhoz. Érthető módon nem
egyszer lázadunk mindezek ellen, különféle módokon, ám ez is létfontosságú állomás a hely szellemiségének
befogadásában. Ami nem érdekel, nem fog meg minket, az ellen nem küzdünk. Ezért e harcok által is
egyre inkább a tietek lett mindaz, amit a Pannonhalma név most felidéz bennetek. Természetesen mindenki
számára mást, hiszen közös múltatok ellenére mindvégig megmaradtatok egyéniségeknek, sőt felnőtté válásotokhoz
közeledve egyre inkább elágaznak útjaitok. Nem kell azonban az iskola kötelékéből kilépve elszakadnotok
egymástól és Pannonhalmától, s ha valóban megéreztétek e hely szellemiségének lényegét,
mindig igényetek lesz az egymással való kapcsolatra. A jellembeli különbségek ellenére összekötnek benneteket
a közös emlékek, élmények. A Pannonhalma szó emellett most, tőletek függően, új jelentést is kaphat.
Menedék lehet számotokra az élet nehézségei közepette. Egy állandó, lényegében századok óta változatlan
sziget a mindig változó világ örvénylő tengerében.
Nektek megvan a lehetőségetek lelki alapjaitokból fakadóan ahhoz, hogy ezt az állandóságot sugározzátok
a világba. Nem burokba zárkózásra gondolok, ellenkezőleg, nagyfokú nyitottságra a körülöttetek élők
felé. Tőlük is tanulni fogtok jót, rosszat egyaránt, mindig meg kell őriznetek, hirdetnetek és teljesítenetek
kell azonban azt a törvényt, amelyet ezen a helyen próbáltak a szívetekbe írni. „Ha szeretet nincs bennem,
semmit sem érek…” – írja Szent Pál a korintusiakhoz. Bármit tesztek is tehát az életben, vezessen benneteket
mindig ez a szabály. Igaz, ennek teljesítését később már senki nem fogja tőletek megkövetelni, sőt,
többnyire nem is számítanak majd rá, hogy eszerint fogtok élni, s a világ is az ellenkező magatartásformára
fog ösztönözni benneteket. Az is lehet, hogy megvetnek, lenéznek majd benneteket emiatt. Magatoknak
azonban tartoztok ennyivel, hiszen célotok van az életben, s ha valóban sikerült bennetek e krisztusi lelkületet
elültetni, belülről fakadó igénnyé válik számotokra, és a nehézségek ellenére is meg fog maradni bennetek.
S tartoztok az utánatok jövőknek is, nekünk, ittmaradóknak, akik számára ti vagytok a példa a sikeres
helytállásra, s a célba érésre. Hátravannak ugyan még az érettségi megpróbáltatásai, ám egy bizonyos célt
az ahhoz vezető út végén már elértetek. Így tehát mint győztesek álltok itt, egy harc végén, amelyet becsülettel
végigküzdöttetek teljesebb, boldogabb életetek érdekében. Hadd lássuk rajtatok, bárhányszor visszatértek
hozzánk, annak a bizonyítékát, hogy érdemes még ezen örök értékek alapjára építeni az életünket,
hogy nem volt hiábavaló az elmúlt évek sok munkája számotokra, és hogy ennek nyomán a mi fáradtságaink
se hiábavalóak, hogy ez az itt végzett munka gyümölcsöt terem, maradandó gyümölcsöt.
Kedves Ballagók! Hiszem és remélem, hogy ez a jelképes búcsú az emlékezés által nem hogy elszakít,
hanem még inkább egybeköt bennünket. Amíg ti emlékeztek ránk, s e helyre, amíg fontos lesz számotokra,
ha csak egy látogatás erejéig is, mi sem felejtünk el benneteket. S annak ellenére, hogy most kiléptek ebből
a szoros kötelékből, amit ez az iskola jelent, még egy ideig itt éltek közöttünk.
Kívánom nektek, hogy ez az időszak méltó megkoronázása legyen az elmúlt éveknek, mind az érettségi
eredmények, mind emberi kapcsolataitok terén. Végül fogadjátok Radnóti gondolatait, mintegy útravalóként
az elkövetkezendőkre, s e sorok által mondunk istenhozzádot mi is, ittmaradók:
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen, –
hordozd szivedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen.”
Aradi László
a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium XI.B osztályos tanulója
7

BESZÉLGETÉS IVÁN TESTVÉRREL
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Miben látod a testvér-hivatás lényegét ma a magyar
bencés közösségben
Inkább a saját testvér-hivatásomról beszélnék. Általánosságban
erre a kérdésre nehezen tudok választ
adni. Mindenkinek saját, személyre szabott hivatást
adott az Isten a közösségben, ezt az ajándékot kell kinek-kinek
felfedezni és „használni”. Amikor annak
idején huszonévesen csatlakoztam a pannonhalmi
szerzetesközösséghez, mélyen hatott rám, hogy az akkori
„derékhad” – részben a vállalt papi feladatoknak
köszönhetően – mennyire túlterhelt a külső kihívások,
elhívások következtében. Úgy éreztem, hogy
nincs meg az összhang a „kifelé” elhasznált és a közösség
belső építésére fordított aktivitás között. Számomra
akkor a testvér-hivatás vállalása szinte egyet
jelentett a saját közösségem szolgálatával, belső gazdagításával,
családiasabbá formálásával. Azokban az
években többünket is foglalkoztattak ennek az útnak
a lehetőségei, ezért – meg a hagyományainktól való
eltérés miatt – sok ellenérzést, értetlenséget váltott
ki a közösségen belül.
Azt talán érdemes kihangsúlyozni, hogy a II. vatikáni
zsinat óta vagy talán már az ötvenes évektől kezdve a
testvér-hivatás nem az addig megszokott „laikus testvér”
állapotot jelenti. Ezt az elnevezést már nem
használjuk, hiszen épp a mi kongregációnkban is a
nem pap szerzetesek között többségben vannak a teológiai
tanulmányokat is végzett testvérek.
Bizonyára gazdagítaná a közösségünk arculatát, ha volnának közöttünk olyan elkötelezett testvérek,
akik a maguk kitanult szakmájában örömmel és igényesen látnák el munkájukat a közösség
szolgálatára. Sajnos az elmúlt tizenöt évben nem sikerült megtartanunk az ilyen szándékkal hozzánk
érkezőket.
Mit jelent házgondoknak lenni Szent Benedek Regulája szerint
A Regula nagyra értékeli a házgondnok feladatát, s magasra is teszi a mércét, amikor a házgondnokkal
szemben támasztott igényeket sorolja. Az apátról szóló fejezeteken túl a házgondnoki tisztség
leírásában körvonalazódnak leginkább az intézmény emberi vonásai. Mostanában e fejezetből
a következő mondat ismétlődik bennem: mintegy atyja legyen az egész közösségnek. Ez óriási kihívás.
A monostor tagjairól való gondoskodást, a velük való vesződséget a használati tárgyak kezelése
elébe helyezi. Nagyon világos ez az értékrend. Hogy e szemléletet magamévá tehessem, sokat
segítenek a szegedi mentálhigiénés képzésen kapott eszközök. Az önismeret fejlesztésén túl
sok ötletet kapok ahhoz is, hogy a közösségben oldani tudjam a feszültségeket és a békétlenséget.
Persze nem elhanyagolható az anyagi javainkra fordított figyelem. A szűkülő külső források, de
méginkább a hiteles szerzetesi életünk munkálása rá kell, hogy vezessen bennünket a sokat hangoztatott
mértékletesség megtartására, sőt a takarékos, egyszerű de örömteli életvitel megtalálására
– egyéni és közösségi szinten egyaránt.
Milyen konkrét feladataid vannak mint a főmonostor gondnokának És hogyan tudod őket megoldani
A Főapátság meglehetősen „nagy ház”, az én léptékem szerint legalábbis. Sok funkció kap helyet a
monostor mellett: diákotthonos iskola, szociális otthon, idegenforgalom, gyűjteményeink, arborétum.
Mindezek kiszolgálása, működtetése, a különféle érdekek egyeztetése, összehangolása nem
egyszerű feladat. S a számtalan napi „ügy” mögött mindig emberek állnak. A Főapátság több mint
kétszáz munkatársának nagyjából a fele a házgondnokság irányítása alá tartozik.
8

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Azok a munkatársaink, akik a házgondnoki munkámat közvetlenül segítik, nagyon régóta dolgoznak
nálunk, rutinosan oldják meg a legtöbb feladatot, maximálisan megbízhatok bennünk. A nagyobb
súlyú döntések meghozatalakor mindig tudok tanácsot kérni elöljáróimtól. Úgy érzem, nem
maradok egyedül, s ez elviselhetővé teszi a felelősség vállalását. Nem vagyok innovatív, ötletgazdag
személyiség, ezért nagymértékben rászorulok mások meglátásaira, kezdeményezéseire, s így
szinte kényszerítve vagyok, hogy megtanuljam az összehangolt közös gondolkodást és cselekvést.
A Bencés Hírlevél szerkesztésében jelentős szerepet vállalsz. Mit gondolsz a lapról
A technikai rész bizonyos értelemben a legegyszerűbb feladat az újságkészítésben. Megfelelő
eszközök kellenek hozzá, idő meg egy kis fantázia. Bő tíz éve foglalkozom ilyesmivel. Annak idején
Maurus atya kért meg a győrszentiváni egyházközségi híradó összeszerkesztésével, majd ’99-ben
indult a Bencés Hírlevél. Amikor Bakonybélbe költöztem, vittem magammal ezt a feladatot, sőt az
ott induló Borostyán-Kút életre keltésében is aktívan részt vettem. A Hírlevél első öt évfolyamának
előállítása teljes mértékben „házon belül”, saját erőforrásból történt – a sokszorosítás és az
ehhez kapcsolódó munkálatok is. A tavalyi évtől az igényesebb kétszínnyomásos megjelenéssel a
feladatom már csak a mesterpéldány kinyomtatásáig terjed, a többi munkafázist egy győri
nyomda végzi. Munkaköreim szaporodtával már többször szerettem volna másra bízni a szöveggondozást
és a szerkesztést, de ezidáig valahogy „rajtam maradt”.
A lap annak idején – nyugati minták ösztönző hatására – hiánypótló kezdeményezésként – a
kongregáción belüli és az azon kívüli információáramlás segítésére – indult útjára. S mivel egészen
más a profilja, mint a Pannonhalmi Szemlének vagy a pár éve indult Oblációnak, úgy látom,
hogy hírközléseivel, egy-egy spirituális szöveg közreadásával jó szolgálatot tesz mindazok között,
akik az életünkről, az ünnepeink és a hétköznapjaink felől érdeklődnek.
Készítette: Rábai László
A PANNONHALMI SZEMLE nyári (2005/2.) számának témája:
e m l é k — m ű
MAURICE HALBWACHS: Kollektív emlékezet
JAN ASSMANN: Narratív inverzió (Az elbeszélt identitás bibliai és biblián
kívüli exodustörténetek példáján)
ADORJÁNI ZOLTÁN: Isten emlékezése és felejtése a zsoltárok alapján
UMBERTO ECO: Növényi és ásványi emlékezet: a könyvek jövője
RADNÓTI SÁNDOR: Múzeum – emlékezet és felejtés
FRIEDRICH KITTLER: Egyetemek az információs korszakan
BEAT WYSS: A láthatatlan ikonológiája – A modern titkos tanai
GÁNÓCZY SÁNDOR: Mi az ember (Határkérdések az agykutatás, a teológia
és a filozófia között)
SIEGFRIED MATTL: Töténettudomány és emlékezéskultúra
MURAI ANDRÁS: Akkor és ott (A holokauszt a közelmúlt magyar filmes
reprezentációjában)
VERES BÁLINT: Az amnézia szótára (A Csendes dalok Valentyin
Szilvesztrov életművének fordulóponján)
SZOFJA GUBAJDULINA: „A szakadék szélén” – Kozma András moszkvai
interjúja a zeneszerzővel
FEHÁRVÁRY JÁKÓ: A Regula: eleven(ítő) emlékezet
MACUÓ BASÓ: Keskeny út északra (feljegyzések egy 150 napos vándorútról a
17. század végi Japánból)
A LAP MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (szemle@osb.hu)
TARTALOMJEGYZÉK (1993-2004) AZ INTERNETEN: www.bences.hu/hu/kiadvanyok/phszemle/repertorium
KORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETŐ (PDF) FORMÁTUMBAN: www.ceeol.com
9

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
CULTURA NOSTRA
TÖRTÉNELMI VERSENY
A Tihanyi Bencés Apátság alapításának 950. évfordulóján természetesnek tűnt, hogy a Főapátság és a Rákóczi
Szövetség által meghirdetett, immár hagyományosnak mondható történelmi versenynek helyszíne és témája is az
I. András által alapított bencés monostorhoz kötődjék. A Kárpát-medence középiskolás diákjai így az Árpád-kor
történetéből készültek fel vetélkedőnkre, és talán a témának is köszönhető, hogy mintegy 600 csapat jelezte
részvételi szándékát az idén. A helyszín is izgalmasnak ígérkezett, hiszen Richárd atya készségesen fogadta be a
Cultura Nostra verseny idei döntőjét. Április közepén a virágzó mandulafák és a ragyogó napsütés még szebbé
varázsolja a félszigetet.
Ahogy az lenni szokott, a 600 regisztrált csapatból „csupán” 450 jelent meg a februárban megrendezett regionális
fordulókon. Pontegyenlőség miatt a tervezett tíz helyett 11 csapatot hívtunk be az április 16-17-én a tihanyi
tetőtérben megrendezett döntőbe. A két budapesti, három miskolci és egy dombóvári csapat mellett a felvidéki
Kassáról, Révkomáromból és Galántáról, a kárpátaljai Nagyberegből, és az erdélyi Székelyudvarhelyről is bejutott
egy-egy csapat. A zsűri
elnöke Dr. Solymosi
László tanszékvezető
egyetemi tanár (Debreceni
Egyetem, ELTE)
volt. Munkáját Dr. Érszegi
Géza címzetes
egyetemi tanár, főlevéltáros
(Magyar Országos
Levéltár), Richárd atya
és Gáspár atya segítette.
Mivel Richárd atya a
házigazdánk is volt,
Solymosi és Érszegi
professzor urak pedig
másnap is velünk voltak,
a verseny idén talán
még közvetlenebb
hangulatban zajlott.
Már az első forduló
feladatait is Csonka
István tanár úr (Czuczor
Gergely Bencés Gimnázium,
Győr) állította
össze, a lendületes
döntőt pedig ő is vezényelte
le. A diákok
nagyszerűen készültek
fel, a zsűri véleménye
szerint legtöbben egy egyetemi középkor-szigorlaton is megállták volna a helyüket. A háromórás vetélkedő
ünnepélyes eredményhirdetésén Asztrik főapát úr és Dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is köszöntötte
a résztvevőket, majd Solymosi László értékelte a diákok teljesítményét és hirdette ki a verseny végeredményét. A
vetélkedő helyezettjei:
1.) Illyés Gyula Gimnázium, Dombóvár
2.) Fráter György Katolikus Gimnázium, Miskolc
3.) Tamási Áron Elméleti Líceum, Székelyudvarhely
Az ünnepélyes eredményhirdetés az apátsági templom altemplomában, I. András király sírjánál végződött, ahová
néma csendben vonultunk le, és ahol egymás kezét megfogva énekeltük el a Himnuszt. A szép tavaszi idő miatt a
kerengő udvarán volt az ünnepi vacsora. Itt már oldott hangulatban beszélgettek diákok és tanárok, szervezők és
szakemberek.
A program másnap is folytatódott. A legtöbb tanár és diák nem egyházi iskolából érkezett, mégis talán mindenki részt
vett a szentmisén. A jubileumi kiállítást Csizmazia Bulcsú mutatta meg számunkra. Az ebéd után sokan nehezen
tudtak elbúcsúzni régi, vagy újonnan szerzett barátaiktól. A búcsú ellenére hamarosan újra találkozunk, hiszen a döntő
résztvevőit július elején jutalomutazáson látjuk vendégül Pannonhalmán, Bábolnán, Herenden és Veszprémben.
10
Dénesi Tamás

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
H Í R E K
április 7.
Villányi László költő nyitotta meg Molnár
Péter Munkácsy-díjas festőművész kiállítását
a gimnázium Tetőtéri Galériájában. A
művész képein az apró betűk fátyolszerű
szövete képezi a felületet, s a betűk hiánya
pedig a motívumot.
április 8.
A gimnázium Asztrik-termében Etesi Gábor
fizikus tartott előadást az aranymetszés
kultúrtörténetéről.
április 8-9.
Cirill perjel atya képviselte Pannonhalmát
Andechs monostora fennállásának 550. évfordulója
alkalmából „Kloster – geistliches
Zentrum für die Zukunft” címmel rendezett
konferencián.
április 10.
A gimnázium tornatermében Schiff András
zongoraművész adott emlékezetes Beethoven-hangversenyt,
amelyre sokan jöttek el
öregdiákjaink, barátaink és az iskola mostani
diákjainak szülei, családtagjai közül is.
április 13.
Kolber István regionális fejlesztésért és
felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter
és Asztrik főapát úr aláírták azt a
támogatási szerződést, melynek keretében
a Regionális Fejlesztések Operatív Program
részeként a Pannonhalmi Főapátság turisztikai
vonzerő fejlesztési tervét támogatja az
EU. (A pályázat megvalósításának lehetőségéről
külön cikkben írtunk.)
április 15.
Az iszlám különös világának megértése felé
címmel Abdul-Fattah Munif tartott bevezető
előadást a gimnázium Asztrik-termében
az iszlámról és a muszlim életről.
április 17.
A Bencés Diákszövetség Mária zarándoklatot
tartott Andocson. Az ünnepi szentmisét
Asztrik főapát úr mondta.
április 22.
Czeglédi András, az ELTE és JATE oktatója,
a 2000 című folyóirat szerkesztője A
mélységből kiált: Történelem és eszkatológia
Jacob Taubes gondolkodásában címmel tartott
előadást a gimnázium Asztrik-termében.
11
PANNO
április 27.
A diákkönyvtárban az idei Magyar Irodalmi
Nagydíjas Tolnai Ottó olvasott fel interjúkötetéből
és verseiből.
április 29.
A gimnázium Teleki-termében Kahler Frigyes
megyei bíró, jogtörténész tartott előadást
A kommunista titkosrendőrség működése
Magyarországon címmel.
május 6.
A gimnázium tornatermében a Kosbor
együttes koncertjét hallgathattuk, ahol bemutatták
Az utolsó trubadúr című lemezüket.
május 7.
Cirill perjel atya képviselte monostorunkat
a bécsi Schottenstift alapításának 850. évfordulója
alkalmából rendezett ünnepségen.
május 7–8.
A végzős győri és pannonhalmi diákok búcsút
vettek iskolájuktól szüleik, tanáraik és
diáktársaik jelenlétében.
május 10.
Richárd atya házikonferencián számolt be
a Tihanyi Apátság 950 éves jubileuma alkalmából
tervezett rendezvényekről.
május 13.
A gimnázium Tetőtéri Galériájában nyitotta
meg a Franciaországban élő festőművész
(iskolánk egykori diákja), Hollán
Sándor (Alexandre Hollan) Fák (hommage
à Hamvas Béla) című kiállítását Marghescu
Mária.
Asztrik főapát úr nyitotta meg a Tihanyi
Apátság alapításának 950. évfordulója alkalmából
rendezett Balatonfüred-fürdő bencés
kézben (1743–1949) című kiállítást.
május 16.
Pünkösdhétfőn Nyírő Gábor orgonahangversenyét
hallgathattuk meg a bazilikában.
Blazovich Ágoston atya halálának első évfordulóján
Cirill perjel atya mondta – szülőfalujában,
a burgenlandi Frankenauban –
a megemlékező gyászmisét és áldotta meg a
nemrég elkészült síremléket.

május 21.
A Sao Paulo-i Szent Gellért Apátságban
Asztrik főapát úrnak, a Magyar Bencés
Kongregáció prézes apátjának vezetésével
apátválasztást tartottak. Linka Ödön apát
úr helyébe az eddigi perjel, a brazil származású
Don Paulo de Souza Silva lépett.
(Brazíliai apátságunk életéről külön írásban
számolunk be.)
május 27.
Elhunyt a Magyar Bencés Kongregáció
nesztora, a 100 éves Vanyó Tihamér atya.
május 28.
A Bencés Diákszövetség szokásos május
végi országos találkozóját tartotta Pannonhalmán.
Az ünnepi szentmisén Xavér atya,
a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és
Kollégium hittanára és prefektusa prédikált.
A délutáni baráti találkozón az ünnepi
előadó Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő,
egykori pannonhalmi diák volt.
május 30.
Bécs városának esperesei monostorunkban
tartották konferenciájukat.
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
A NYILVÁNOS LITURGIA RENDJE
A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN
A NYÁRI ISKOLAI SZÜNIDŐBEN
VASÁRNAP
6.45 Vigilia-Laudes
9.00 Népénekes szentmise
10.00 Gregorián konventmise
17.00 Vesperás
HÉTKÖZNAP
6.00 Vigília és Laudes
6.50 Konventmise
17.30 Esti szentmise a Káptalanteremben
19.00 Vesperás
CSÜTÖRTÖK
6.00 Vigília és Laudes
18.40 Konventmise és Vesperás
UGRON BÁNFFY ISTVÁN O.S.B.
életének 77., szerzetességének 44. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2005. január 7-én hazatért
Mennyei Atyjához.
István testvér Erdélyből való áttelepülését követően hányatott munkás évek után került Pannonhalmára 1961-ben.
1965-ben tett ünnepélyes fogadalmat. Szerzetestestvéri voltát valamint nemesi származását is titkolnia kellett az állami
korlátozások miatt. Alkalmazottként élt a monostorban, a házgondnokság munkatársaként több helyütt is dolgozott:
a konyhában, a sekrestyében, a raktárban, a kertészetben; leghosszabb ideig takarítóként szolgált. Az Úristen
megadta neki azt a kegyelmet, hogy sok nehéz év után, megnyugodva, csendben, békében várhatta Őt.
Nagy fényesség támadt a sötétségben élő embernek. Ma istenünk nagy jósága üdvözített minket! (Brev. Maur.)
DR. VANYÓ ALADÁR TIHAMÉR O.S.B.
egyetemi magántanár, a történelemtudományok doktora
életének 101., szerzetességének 82., áldozópapságának 76. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2005.
május 27-én hazatért Mennyei Atyjához.
*
Tihamér atya pappá szentelése és történelem-földrajz szakos tanári oklevelének megszerzése után több alkalommal
folytatott tanulmányokat Rómában. Húsz éven át tanított a hittudományi főiskolánkon, majd tizenöt éven keresztül a
gimnáziumban oktatott. 1965 óta alkotó nyugalomban élt Pannonhalmán.
Nagy tehetséggel és nagy reménnyel indult Szent Benedek rendjében a tudományos, történész pályán. Pályája
felívelését, tudományos kutatásait és azok eredményeinek publikálását a kommunizmus éveiben megakadályozták,
ezért lélektannal kezdett el foglalkozni és sok nehéz helyzetben lévő embernek tudott lelki támaszt nyújtani.
Tudományos munkája elismeréseként 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József koszorút
adományozott neki és feljogosította a „laureatus academiae” cím viselésére.
„Szent rögökön jár a lábam, közel van az Ég itt nálam. Átöleli ezt a Halmot, megcsókolja ezt a Házat, tisztelettel tíz
évszázad.” (Tihamér atya hódolata az 1000 éves Apátság előtt)
12

RAJNAI
RIZLING 2004
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
2001 őszén az akkor
még csak megálmodott
Apátsági
Pincészet tervezése
túllépte az iróasztalok
és papírhalmok
világát, s földbe
kerültek az első
szőlőoltványok.
Ezek között szerepelt
a Rajnai rizling
is. A szőlőnövény
4. éves korában
fordul termőre,
de optimális körülmények
között harmadévesen
mutathat
már résztermést
leendő igazi
arcából.
Ezt a termést dolgoztuk
fel 2004
őszén. Az évjárat
adottságaiból adódóan
későn, október
19-én került sor a
szőlőszedésre. A beérkezett
alapanyagot
bogyózás-zúzás
után azonnal préseltük
vákuumprésünkben, hogy a mustoxidáció
lehetőségét kizárva fajtajelleges un. „acélos rizlingbort”
készíthessünk.
A bor pohárba töltve zöldes színvilággal mutatkozik
be, amely előjelzi citrusos, grapefruitos illatvilágát.
A rizlingborokra jellemző élénk, játékos
ízvilág bázisa a markáns savtartalom, amely ez
esetben szép ellenpontja a bor testességének. A
nagyformátumú, de mégis élénk és friss bor érlelési
potenciálja nagy. Jól mutatja azon karakterét,
ami miatt az egyik legismertebb s legkedveltebb
fajtává vált a Pannonhalmi borvidéken.
Bátran ajánlható előételek mellé, salátákhoz,
tengeri halakhoz. Mindemellett könnyebb nyári
húsételekkel is harmonizál.
Liptai Zsolt
borász
Örömmel adjuk hírül Kedves Olvasóinknak, hogy a
Pannonhalmi Apátsági Pincészet megnyitotta 100
férőhelyes kóstoló teraszát, ahol májustól szeptemberig
jó idő esetén naponta 12 órától 18 óráig várják
a pincészet borai iránt érdeklődőket.
További információ közvetlenül a pincészettől kérhető.
Telefon: 96/570-171, Fax: 96/570-176,
E-mail: pinceszet@osb.hu
Az érdeklődők szakszerű vezetéssel betekintést
nyerhetnek a Pannonhalmi Apátsági Pincészet
munkájába, és megkóstolhatják a pincészet borait.
A pincelátogatásra a Pannonhalmi Főapátság
TriCollis Tárlatvezető Irodájában lehet jelentkezni.
Telefon: 96/570-191, Fax: 96/570-192
E-mail: tricollis@osb.hu
13
PANNO

NYÁRI PROGRAMOK
A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁGBAN
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
A Pannonhalmi Főapátság ezen a nyáron is számos programnak
ad otthont. A gimnázium épületében konferenciák,
kurzusok és lelkigyakorlatok lesznek. Sokaknak
lesz lehetőségük néhány napot csendben és imádságban
tölteni a monostor falai között.
A bencés közösség idén nyárra három olyan lelkigyakorlatot
is hirdetett, amelyek a monasztikus élet értékeit, tapasztalatait
osztják meg a résztvevőkkel. Várszegi Asztrik
főapát úr az eucharisztiáról mint a Jézussal vállalt sorsközösségről
tart elmélkedéseket (július 8. és 11. között). Binzberger
Ákos atya és Fehérváry Jákó testvér a szerzetesek
imatapasztalatába vezeti be az érdeklődőket (július 25. és
28. között). Ugyanebben az időben Varga Mátyás atya a
monasztikus szerzetesség másik nagy tapasztalatának, a
csendnek forrásait segíti felfedezni a résztvevőkkel. Az
interneten is meghirdetett lelkigyakorlatok iránt nagy az
érdeklődés, van olyan csoport, ahol a létszám szinte betelt.
Szinte hagyományosnak mondható már, hogy augusztusban
– Philippe Brame fotóművész kurzusával párhuzamosan
– két francia színész-drámapedagógus (az utóbbi
években Sophie-Marie Bouts és Cécile Maudet) tart színjátszókurzust
a pannonhalmi gimnázium diákjainak. A
kurzus augusztus 14-én este zárul a Bazilika előtti téren
egy szabadtéri előadással, amely igazi szép augusztusi
programként sokakat vonzott már az elmúlt években is.
A Szent István alapította monostor számára augusztus
20. fontos ünnep. Ezen a napon idén is ingyenesen látogatható
az apátság, és megtekinthető mind a Pannonhalmi,
mind pedig a Tihanyi Alapítólevél eredetije is. Az ünnepi
liturgia mellett napközben a gyerekek játékos program
keretében a búza útját követhetik nyomon a vetéstől
egészen a kenyérsütésig. A felnőtteket délután orgonakoncertre hívjuk, este pedig idén is elhangzik a
Bazilikában Szent István Inteleminek szövege egy színész és egy improvizatív zenész előadásában.
A nyárvége (augusztus 26-28.) nagy eseménye a Pannonhalmi Művészeti Fesztivál, amelyet tavaly „arcus
temporum” („időívek”) néven indított útjára a Főapátság. A fesztivál magját a zenei programok adják.
Idén négy nagy koncert keretében két zeneszerző, Joseph Haydn és az orosz-tatár származású Szofja Gubajdulina
művei szólalnak meg. Gubajdulina 1992 óta Németországban él, művei sokáig ismeretlenek voltak
a nagyközönség számára. Zenéjét azonban ma már szinte az egész világon óriási sikerrel játsszák. Az
idei pannonhalmi fesztivál figyelemreméltó ízelítőt ad ebből megrázó és mélyen misztikus életműből. A fesztiválon
maga a zeneszerzőnő is részt vesz. Az előadók között pedig – a hazai zenei élet sok kiválósága mellett
– szerepel Gubajdulina két avatott külföldi előadója: Elsbeth Moser (harmonika) és Vladimir Toncha (brácsa) is.
A fesztivál zenei programjának másik rétege a népzene lesz. Két koncerten is hallhatjuk a Muzsikás együttest.
Először határon túli vendégekkel (kalotaszegi táncosokkal, a Bene házaspárral és a moldvai Petrás
Máriával) lép fel a zenekar. Vasárnap délelőtt pedig a Boldogasszony-kápolnában egy igazi ritkaságnak
számító koncertet adnak, amely a zsoltár és a népzene témája köré szerveződik. Számos igazi ritkaság
szerepel ezen – az ószövetségi, héber szövegű, Magyarországon előkerült zsoltártól a Moldvában megőrzött,
énekelt katolikus misetételeken keresztül református zsoltárokig.
A fesztivál harmadik napja azonban már nem annyira a zenéről, hanem sokkal inkább a színházról szól.
Kilenc magyar színtársulat kapott felkérést, hogy Dante Isteni színjátékának inspirációjára készítsen a Főapátság
arborétumában egy tízperces előadást. A nézők pedig – mint Dante Vergiliussal – helyszínről helyszínre
sétálva láthatják a produkciókat.
A pannonhalmi programokról naprakész információ található a Főapátság honlapján (www.bences.hu). A
Művészeti Fesztivál saját honlapját (www.arcustemporum.hu) pedig június 6-tól kereshetik fel az érdeklődők.
A koncertekre és egyéb programokra június közepétől lehet jegyet foglalni.
14
PANNO
június 28. 17.00
Botond és Zerind atya aranymiséje
június 29. 17.00
Gellért atya örök fogadalma
július 8-11. és 25-28.
Lelkigyakorlatok (bővebb tájékoztatás a
honlapunkon olvasható: www.bences.hu)
július 11.
Szent Benedek ünnepe
július 11-15.
Gregorián kurzusok
A Rákóczi Szövetség Határon Túli Kispap
Tábora
Minden hétvégén június 25. és augusztus 14.
között: érettségi találkozók
augusztus 5-14.
Philippe Brame fotókurzusa, Sophie-Marie
Bouts és Cécile Maudet színjátszókurzusa
a gimnázium diákjainak.
augusztus 20.
Szent István királynak, a Pannonhalmi
Főmonostor alapítójának és
fővédőszentjének ünnepe
augusztus 22-23.
”Studia monastica” – a bencés közösség
szerzetesi tanulmányi napjai
augusztus 26-28.
”arcus temporum” – Pannonhalmi
Művészeti Fesztivál
Mátyás atya

BENCÉS RENDHÁZ, GYŐR
A zt hiszem, hogy tanár és diák egyaránt úgy érezte, hogy nagyon gyorsan szaladt el a második félév, s most
már a Te Deum és tanévzáró előtt állunk az alsóbb évfolyamokkal, a 12-esek pedig a hosszan elhúzódó
szóbeli érettségire készülnek.
Miután már biztossá vált, hogy az idei évben az új érettségi rendszer bevezetésre kerül, a kritizálás helyett
mindenkinek az az érdeke, hogy minél simábban és eredményesen jussanak túl diákjaink ezen az új
próbán. A tanárok felkészítő tanfolyamokon vettek részt, itthon pedig közös megbeszélésekkel, összedolgozással
segítették egymást és a diákokat. Ezért volt különösen is zavaró és elkeserítő tényező az érettségi
írásbelik körül kialakult botrányos helyzet. Ha megfelelő időben jeleztük tapasztalatainkat az iskolafenntartó
Főapát úr és az OKÉV felé, azt azért tettük, mert meggyőződésünk, hogy csak így tudunk a tanulóink elé állni
követelményekkel és így beszélhetünk a becsületes munka értékéről. Jólesően nyugtáztuk, hogy néhány
iskolán kívüli visszajelzés (email, újságcikk) is megerősített minket. Az egész érettségi értékelésére még vissza
kell térni a tanári közösségben, és el kell mondanunk tapasztalatainkat, főleg a túlburjánzó adminisztratív
munkával kapcsolatban. Azt már látjuk, hogy az írásbelik jól sikerültek, a szóbeli elé is bizalommal tekintünk.
Nagyböjtben került sor az évi ifjúsági lelkigyakorlatra. Először próbálkoztunk azzal, hogy több osztály a
házon kívül – üresen maradt, de jól felszerelt plébánián vagy lelkigyakorlatos házban – vett részt egy-egy
meghívott atya és az osztályfőnök vezetésével lelkigyakorlaton. Köszönettel tartozunk minden lelkigyakorlat
vezetőnek: Butsy Lajos, Merkli Ferenc, Gábor József, Bognár István, Makláry Ákos atyáknak és Rábai László
tanár úrnak. A fiúktól jó visszajelzéseket kaptunk, érdemes lesz a továbbiakban is ilyen irányban kísérletezni.
A húsvéti szünet után április 5-én volt Szent Benedek atyánk ünnepe, amelyen Bíró László püspök úr volt
a főcelebráns, este pedig sok diák részvételével az iskolai gregorián énekkar vezette az ünnepi vesperást.
A Bencés Diákok Győri Egyesületével közös szervezésben ebben a félévben is több előadásra került sor,
amelyen diákjaink is részt vettek. A diákszövetség elnöke, Molnár Zsolt iskolánk tanára is, ezért olyan témák
kerülnek elő, amelyek az ifjúság érdeklődésére is számíthatnak, de az „öregdiákok” is szívesen hallgatják. A
díszteremben megrendezett időszakos kiállításaink közül az In Memoriam Gyöngyössy Imre kiállítást emelem ki,
amelyet egy portréfilm vetítésével és a volt bencés diák költő, filmrendező nagyon értő bemutatásával Pintér
Ambrus atya nyitott meg. A legnagyobb benyomást keltő előadást Oloffson Placid atya tartotta a gulági életéről.
A ballagási ünnepélyt az idén is az iskola előtti téren tartottuk zavartalan jó időben, zavartalan körülmények
között. Évek óta a szülőkön kívül is rengeteg vendéget, rokont, ismerőst vonz el az iskolai ünnepély.
Ugyanilyen „sokadalom” az öreg bencés diákok találkozója, amelyre az érettségijük kerek évfordulóját ünneplők
mellett sokan mások is eljöttek. Az idén a legidősebbek az 1940-ben érettségizettek voltak. Hál’
Isten, hatan személyesen is részt vehettek a találkozón. A hálaadó szentmise főcelebránsa Ladocsi Gáspár
püspök úr volt, aki 35 éve érettségizett iskolánkban.
Iskolánk Collegium Musicum Jaurinense kórusa vasárnaponként rendszeresen énekel a templomi
vesperásunkon. De házon kívül is sokszor szerepeltek a félév folyamán: pl.: Tihanyban a 950 éves évfordulón,
Csornán a premontrei templom búcsúján, Eszterházán, stb. Kórustalálkozón vettek részt Csornán, és
önálló hangversenyük volt a Kazinczy Ferenc Gimnázium kórusával közösen a győri Richter teremben. Az
elmúlt évekhez hasonlóan az idén is több tanulónk szerepelt a győri Kisfaludy Napokon. Németh Tamás
ezüst, Krulik Marcell arany fokozatot ért el diákíró és versmondás kategóriákban.
A rendház élete igazodik a gimnázium rendjéhez. Évi lelkigyakorlatunkat a nagyhét elején, amikor diákjaink
már a húsvéti szüneten voltak, Jelenits István piarista atya tartotta. Az atyák közül többen is kisegítettek
különböző plébániákon a húsvéti ünnepek idején. Szívesen fogadjuk a templomban, a kápolnában
rendszeresen találkozó ima-csoportokat és a szentírás magyarázatra összeülő köröket.
A templom felújítása immár negyedik éve folyik. Az idén már befejeződött a szószék felújítása és folyamatban
van a főoltár (vászon oltárkép és az egész oltárépítmény) restaurálása. Ezúton is köszönök minden
anyagi támogatást, amit diákjainktól vagy másoktól kaptunk, külön is azokat az adományokat, amelyek a
kiküldött levelünkre érkeztek. Isten fizesse meg. Mivel volt diákjaink címlistája hiányos, ezért a megszerzett
címekre a közeljövőben szeretnék levelet küldeni.
Mindenkinek ajánlom, hogy iskolánk honlapján tájékozódjék iskolánk életéről, a beiskolázás lehetőségeiről,
és ismerősei figyelmét is hívja fel iskolánkra és kollégiumunkra.
Gáspár atya
15
PANNO

TIHANYI APÁTSÁG
A 950 éves tihanyi apátság jubileumi évében május 21-én
megtarthattuk az ünnepséget Mádl Ferenc köztársasági elnök úr
részvételével. Ragyogó, szinte nyári időben a templom mellett
felállított emelvényen énekelt a győri bencés gimnázium scholája
Áron atya vezetésével. Bőzsöny Ferenc összekötő szövegével,
Bánffy György felolvasásával (a tihanyi alapítólevél részletei), Faragó
Laura és Ferencz Éva énekével vált igazán színessé ez az
ünnepség. A köztársasági elnök úr után Kuti Csaba, a megyei
közgyűlés elnöke és Varró János tihanyi alpolgármester mondott
köszöntőt. I. András és Anasztázia szobránál huszárok álltak díszőrséget
a koszorúzáskor, az altemplomban és a templom kapujában
pedig az I. András király lovagrend tagjai. Örültünk a rendtársak,
régi munkatársak részvételének. Igazi ünnep volt ez a nap,
amely tihanyi munkatársaink és a bencés öregdiákok veszprémi
csoportjának segítségével alighanem minden résztvevő számára
igazi élmény, méltó megemlékezés és erősítő együttlét lehetett.
A veszprémi Új Horizont című folyóiratban megjelennek az elhangzott beszédek. Foglalkozott az eseménnyel rádió,
televízió, több napilap is.
Eljött a környezetvédelmi miniszter, Persányi Miklós, itt volt Gulyás Kálmán államtitkár, Kovács Árpád számvevőszéki
elnök is. Sok polgármester a régióból, lelkipásztorok, lelkészek, s örömünkre zarándokok is: szép számmal vettek
részt hívek a délutáni keresztúton Félix atya vezetésével, és a szabadtéri szentmisén is volt kb. ötszáz együtt imádkozó
és éneklő hívő. Cirill perjel atya volt ennek a liturgiának főcelebránsa.
Köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon segített abban, hogy együtt ünnepelhettünk.
A nagy kiállító terekben új kiállítások ebben az évben nem lesznek. Egész évben – novemberig – megtekinthető „A
monostor és népei”, valamint „Tihany a képzőművészetben” című kiállítás. Időközben elkészült Polgár Rózsa művésznő
csodálatosan szép kárpitja a Tihanyi alapítólevélről és altemplomról: „Gyökerek” a címe. Örülnénk, ha ez a
kiváló műalkotás Tihanyban maradhatna.
Június 17-én, pénteken 5 órakor a Rege kávézóban Gáborjáni Péter építész és Szél Ágnes fotóművész kiállítását
nyitjuk meg. Augusztus második felétől a tihanyi nagy szellemeket, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Borsos Miklóst szeretnénk
ugyancsak a Rege cukrászdában kiállításon megidézni.
A „Tetőtéri esték” sorozat folytatódott és folytatódik. Félix atya, Teodóz atya nagy hatású előadásai után Szervác
testvér beszámolója következik. Szeretnénk megmutatni a hallgatóságnak a magyar bencés szellemiség sokszínűségét.
Az ünnepek sorában Szent Benedek atyánk ünnepe következik július 11-én. Este 6 órakor Asztrik főapát úr vezetésével
végezzük az ünnepi liturgiát. A templom búcsúnapján, augusztus 15-én ugyancsak este 6 órakor lesz az ünnepi
szentmise. Márfi Gyula veszprémi érsek atya lesz a vendégünk.
16
PANNO
I. András király sírjánál az altemplomban

Külön szeretném felhívni
a figyelmet egy őszi
eseményünkre: szeptember
második szombatján,
10-én délután 3 órakor az
immár hagyományos ökumenikus
„Könyörgés a magyarságért”
találkozón Erdő
Péter bíboros, prímás,
érsek úr mondja a beszédet.
Szeretettel hívunk és
várunk erre az alkalomra
mindenkit, akinek szívügye
a kereszténység és a magyarság.
Sokan kérdezik: elkészült
már az apátság felújítása
Az őszinte válasz:
még nagyon sok mindent
meg kellene csinálni, restaurálni,
kijavítani, kicserélni.
Ebben az évben a
felújítás céljaira nem nagyon
remélhetünk állami
támogatást. (Eddig idén
semmit nem kaptunk.)
Ezért a munkákat – sajnos
– le kellett állítanunk. Külön
elismerés illeti Szabó
József győri bencés öregdiák
vállalkozó kőműves
csapatát, akik igazán szép
munkát végeztek a műemléki
felügyelet, a tervezők
és a műszaki ellenőrünk
gondos útmutatásaival.
Csak remélni tudjuk, hogy
nem várat magára évekig
a folytatás.
A nyári vendégfogadás,
a sok látogató, a nyáridőben
mindig több terhet
jelentő lelkipásztori munka
komoly igénybevétel fiatalabbnak
és idősebbeknek
egyaránt. Barátaink
imádságos támogatását
kérjük.
Külön kérjük az imádságot
azokért is, akik közösségünkhöz
szeretnének
csatlakozni. Június
29-én, az Apostolfejedelmek
ünnepén Gellért atya
ünnepélyes fogadalommal
kötelezi el magát a bencés
szerzetesi életre. Pannonhalmán
lesz a fogadalomtétele
délután 5 órakor.
Adja Isten, hogy ne hiányozzanak
soha, akik meghallják
és követik a hívó
szót!
Richárd atya
SZENT MAURÍCIUSZ
MONOSTOR
BAKONYBÉL
„Bizony, ha nem tartotok ki mellettem, nem maradhattok fenn.” (Iz 7,9)
Hét esztendeje, 1998-ban kaptunk engedélyt a Magyar Bencés Kongregáció Általános
Káptalanjától és Asztrik főapát úrtól, hogy Bakonybélben egy testvéri
közösséget, fokozatosan egy önálló monostort alapíthassunk. A kísértések, a
krízisek itt sem kíméltek meg bennünket. Hét év viszonylatában mit jelent a
fennmaradás, a fokozatosság Mi maradt volna fenn, ha nem az Úr mellett tartunk
ki Valóban itt kell-e kitartani Egyre inkább úgy látom, hogy nem túlélni,
hanem megélni kell a kríziseket, a nélkülözés ilyen-olyan formáit, az aránytalanságokat.
Ki mondja: „ha nem tartotok ki mellettem, nem maradtok fenn” Az Úr a próféta
által a fogságban lévő közösséget szólítja meg, azokat, akikben a remény kísértést
szenvedett. Szent Benedek tanítványai az engedelmesség, a stabilitás és a
szerzetesi életalakítás hármas, ünnepélyes ígéretével kötelezik el magukat egy
konkrét közösségben a szerzetesszentelésre kijelölt napon. Az elköteleződés a
felnőtté válás döntő mozzanata, még ha napjainkban ennek az ideje jócskán
kitolódott is. Az évek multával a stabilitásra meghívó ige vonzásában növekedhetünk.
A stabilitásra való készséget lehet munkálni, s leginkább Isten hűségének,
stabilitásának szemlélése révén. Diszkrét jelenlétében, háttérben, az Ő
erőterében történtek mindazok a találkozások, kezdeményezések, események az
elmúlt öt hónapban, melyekből egy csokorra valót összegyűjtöttem.
2004. december 31-én a Bakonybélt övező rengetegbe kirándultunk, a hagyományos
szilveszteri túra, a gyönyörű téli napsütés és a kiváló társaság sokakat
összegyűjtött és kimozdított.
2005. január 10-én Dani Ágnes Kappadókia, Efezus, Myra és Tarzus ókeresztény
emlékeiről tartott előadást a Biblia-körben.
Január 15-én volt a Baráti Kör találkozója. Szándékunk szerint a Baráti Kört a
társadalom, gazdaság, kultúra különböző területein dolgozó értelmiségi emberek
alkotják. A felkért, megszólított személyek többségével már több évre visszatekintő
személyes, baráti kapcsolata van a Monostornak. Azért szeretnénk az
egyéni kapcsolatokból szellemi kört szervezni, mert egyrészt úgy érezzük, hogy
az egyre bonyolultabb világban a Monostor közösségének tájékozódásához szükséges
a saját területükön elkötelezett szakemberek véleményének ismerete,
tanácsa, másrészt segítené bakonybéli munkánkat, ha mérvadó emberek által
jutna el hírünk a világba, ha Baráti Körünk tagjai a társadalom legkülönbözőbb
helyein képviselnék a Monostor világszemléletét.
Január utolsó napjaiban Anzelm testvér részt vett Tahiban a Konfliktus, kommunikáció
és együttműködés c. tréningen, melyet Karl Schattenhoffer vezetett.
Február 5-én a Biblia-kör és a Szent Mauríciusz Kamarakórus közös farsangi
mulatságát tartotta, a szellemes kosztümök és a kedves rögtönzések a felnőtteket
gyermekké, a szomorkodókat vidámmá tette.
Február 7-én Farkas Zoltán Szent Brendán, a középkori ír világjáróról tartott
előadást.
Március 2-án volt az Olajkenet liturgiája, melyre igen szép számmal egybegyűltek
a betegek, a gyógyulásra és békességre vágyó emberek. Március 3-5. között
Szabó Gyula, mezőörsi plébános atya tartotta az egyházközség nagyböjti lelkigyakorlatát.
17
PANNO

Március 15-én meglátogattuk Ancilla nővért a
Porta Pacis Monostorban, Kaposszentbenedeken,
délután pedig a visnyeszéplaki családok láttak
vendégül bennünket.
Március 19-én 950 éve alapított Tihanyi Apátság
A monostor és népei c. jubileumi kiállításának
megnyitóján részt vett Anzelm testvér, aznap
érkezett haza Izsák testvér a húsvéti vakációra
Róma városából. Boda Zsolt társadalomkutató
ezen a szép tavaszi napon nyitotta meg Xeravits
Géza Nepál — Hegyek, Istenek, Emberek c. fotókiállítását
a béli Monostor Galériában, majd a
világjáró vetítettképes előadást tartott.
Krisztus Urunk szenvedésének, halálának és
feltámadásának ünnepe itt, Bakonybélben is
egybegyűjtötte Isten népét, a bakonybéli keresztényeket
és a távolból érkezőket. Az ünnepi
Szent Liturgia élni, újrakezdeni és megújulni
segített bennünket. A szabad programokat a
monostroban és a faluban szálló vendégek egyaránt
érdeklődéssel fogadták, így pl. nagypénteken
Izsák testvérnek a Szent Keresztségről tartott
előadását. Nagyszombat délutánján Tímár
SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR
BOROSTYÁN-KÚT
2005 * IV/1 — Húsvét van
Vásárhelyi Anzelm: Húsvét van
STUDIUM
Németh Tamás: Krisztus ikon, fotó: Mudrák Attila
Somosi Gábor: Húsvét misztériuma
A. Grün: Húsvéti módon élni, ford. Horváth Dori Tamás
Szigethy Gábor: Et resurrexit tertia die
XVI. Benedek pápa homíliája
GRADUALE
Dr. Lázár Imréné: Plascsenyica, fotó: Mudrák Attila
Németh Miklós Péter: A himnuszok életereje
Xeravits Géza: Krisztus feltámadt!
Egy 13. századi ismeretlen szerző: Clairvaux,
ford. Ferenczi Attila
ECCLESIA
Németh Tamás: Istenszülő ikon, fotó: Mudrák Attila
Historia Domus
Kiss Domonkos: Mit jelent ma kereszténynek lenni
Végh András: Bakonybéli Árpád-kori padlótéglák
Hírek, hirdetések
Ágnes apátnővel beszélgettünk Egyház-ismeretről, az egyház és az állam ambivalens kapcsolatáról, egyházüldözésről,
az egyházi hierarchia felelősségéről, az elhallgatott, mégis közöttünk élő közelmúltról.
János Pál pápa halálát követő napokban Izsák testvér visszautazott Rómába, hogy tanulmányait folytassa,
eleven beszámolóiból csaknem közvetlenül értesülhettünk a város és a világegyház történéseiről.
Április 5-én, Szent Benedek atyánk ünnepén a Szent Liturgián Kuklay Antal, körömi plébános mondott
homíliát.
Április második felében megkezdődött a tavaszi vendégjárás, az erdei iskolás csoportok és zarándokcsoportok
közül számosan kérnek kalauzolást. A Monostori Ajándékboltban dolgozó munkatársunk, Galambos
László fogadja a csoportokat, de természetesen alkalmanként mi is részt veszünk a csoportok kalauzolásában,
a vendégek fogadásában. Mivel közösségünk a zsolozsmát a templomban imádkozza, így az egyházközség
imádságos emberei és a településre érkező vendégek közül is többen bekapcsolódnak a közös imádságba. A tavasz
folyamán többek között Budapestről Ábel atya a Szent Szabina Kápolna népével látogatott a béli völgybe.
1905-ben, 100 éve jelent meg az első bakonybéli képeslap, ami a hely vonzerejét, ill. a magyarországi turizmus
kezdetét és egyik célpontját is megjelöli, természetesen az idelátogató latin nyelven küldte szeretteinek
az üdvözletet a béli völgyből.
Az arborétumban a madarak fészekrakása előtt odúkat helyeztünk el. A nagyobb vadak télen, a gyapjas
lepke, ill. hernyói pedig most tavasszal pusztítanak, a látvány a nyári hónapok közeledtével, az idő múlásával
itt a Magas-Bakonyban egyre szomorúbb lesz. Domonkos atya két munkatársunkkal együtt már áprilisban
megkezdte a gyógynövénykert gondozását, az egynyári növények ültetését és mindazt, amit az évelő
nővények is megkívánnak.
Május 6-án Adalbert testvér meglátogatta a Rómában tanuló Izsák testvért, a szent városban töltött vakáció
ideje alatt részt vett Ruberval bencés atya által festett kápolna felszentelésén.
Pünkösdvasárnap volt Pusker Júlia (hegedű), Pusker Ágnes (hegedű) és Pusker Imre (continuo) hangversenye;
rendkívüli zenei eseményben volt részünk tizenéves fiatal előadóművészek jóvoltából.
Pünkösdhétfőn az egyházközség a göttweigi bencés monostorba és a bécsi Stephans dómba zarándokolt.
Május 21-én Domonkos atya Helene Gehwolf, niederaltach-i vendégünkkel együtt részt vett a tihanyi Szent
Ányos Apátság 950 éves jubileumi ünnepségén.
Május 27-én vendégünk volt Péter Pál móri kapucinus atya és Venettóból Umbrió atya, akivel a kapucinus
karizmáról, a megújulás lehetőségeiről és akadályairól beszélgettünk.
Május 28-án Kurcsis László Lépcsők c. grafikai kiállítását Xeravits Géza nyitotta meg, a kiállított képek
Siklósi Horváth Klára Prelűdök c. könyvéhez készült illusztrációk.
Úrnapján a Szent Liturgia ismét a Borostyán-kútnál volt, a forrás csobogó hangja belevegyült az istendicséretbe,
a körmenet a Borostyán úton vezetett vissza a templomba.
Anzelm testvér
18
PANNO

SZENT BENEDEK LEÁNYAI
TÁRSASÁGA, TISZAÚJFALU
19
PANNO
…a Lélek ugyanaz…
ESEMÉNYNAPTÁR – VISSZATEKINTÉS
március 18. Szent József ünnepének vigíliáján Szabina
nővérünk a tiszaújfalui anyaházban elhunyt.
április 7. Korzenszky Richárd atya előadása kolostorunkban
Egyén és közösség Szent Benedek Regulájában
címmel.
április 8. Az iskolák kérésére a hitoktató nővérek megemlékezést
tartottak II. János Pál pápáról az első tanítási
óra keretében.
április 18. Megkezdődtek a vendégház felújítási munkái:
fűtésszerelés, festés, akadálymentesítés stb…
április 23. Karmelita atyák látogatása kolostorunkban.
május 12. Korzenszky Richárd atya előadása kolostorunkban
József Attila és a rend címmel.
május 23-27. Rendi lelkigyakorlat Kalocsán Dr. Bábel
Balázs érsek atya vezetésével.
ESEMÉNYNAPTÁR – ELŐRETEKINTÉS
június 4. Templomunk felszentelésének évfordulója
június 5. Templomunk Jézus Szíve búcsúja. Az ünnepi
szentmisét Bakos Gergely atya celebrálja.
június 12. Hittanos gyermekeink elsőáldozása
június 30-július 3. Hivatástisztázó lelkigyakorlat fiatal lányok
számára Ágnes és Benedikta nővérek vezetésével.
július 8-július 13. A Fraternitas Mozgássérültek egyesületének
lelkigyakorlata vendégházunkban.
július 17-július 20. Hittantábor kisebbeknek Ágnes és
Benedikta nővérek vezetésével.
augusztus 1. Rendi ünnep, közösségünk alapításának
évfordulója. Ágota nővér örökfogadalma.
Ezen a nyáron öltözik be közösségünkben Káposztás
Éva jelölt-testvér is.
augusztus 15-18. Középiskolások lelkigyakorlata Ágota és
Eszter nővérek vezetésével.
augusztus 21. Az újfalui templom Szent István búcsúja.
augusztus 22-25. Felső tagozatosok hittantábora Ágota és
Eszter nővérek vezetésével.
Visszatekintve az idei év tavaszára Tiszaújfalun, köszönet és hála lehet a szívünkben. Nemcsak azért, mert
kolostorunk és környéke valóban szép, s számunkra egyre szebb, hanem azért is, mert hétköznapjainkban
erőt adó forrásként volt jelen több ünnep is. Ezek közül hármat szeretnék kiemelni. Közös vonásuk, hogy
szorosan és szervesen kapcsolódtak Húsvét titkához, s magukban hordozták a személyes és közösségi elköteleződésünk
megerősödésének újabb lehetőségét.
Időrendi sorrendben az első Nagycsütörtök ünnepe volt. Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek kérésére
és hívására – az egyházmegye területén élő és szolgáló más szerzetesközösségek tagjaival együtt – részt
vettünk Kalocsán a krizmaszentelési szentmisén. Az Alföld missziójáért jelenleg több férfi és női közösség
dolgozik: piaristák, pálosok, Kalocsai Iskolanővérek, a Congregatio Jesu tagjai, Jézus Szíve Népleányok,
Szociális Testvérek, egy klarissza nővér és mi, bencés nővérek. Persze eddig is tudtunk egymásról s néhány
egyházmegyei program keretében már volt alkalmunk találkozni az elmúlt évek folyamán, de az idén egy
kisebb találkozó keretében szerettünk volna egymás számára jelen lenni. A krizmaszentelést követően a Kalocsai
Iskolanővérek rendházában jöttünk össze nővérek, közel 25-en. Rövid időre érsek atya is meglátogatott
bennünket. Szerettük volna tudni, mit kér, mit vár
tőlünk, szerzetesnővérektől a lelkipásztori munkában.
Válasza, amelyből elfogadás és szeretet sugárzott, egyszerűnek
és érthetőnek tűnt akkor is és ma is: „Tegye
mindegyikük ott, ahol van, a lehető legjobban azt, amit
eddig is tett!”
Húsvét 3. vasárnapján az első Nemzeti Eukarisztikus
Szerzetesnövendék és Kispaptalálkozón vettünk részt a
váci székesegyházban. Ez a találkozó sem nagy célok
megvalósításáért jött létre, hanem önmagában hordozta
célját. A célt, hogy jelen lehessünk egymás számára, erőt
merítsünk mások elköteleződéséből, Istennek átadott életéből,
s együtt, közösen imádkozzunk az Eukarisztia évében
az Úr előtt. Számunkra, bencés nővérek számára
azért is jelentett sokat Vác, mert Berecz Skolasztika nővérünk
1922-ben a váci megyéspüspök áldásával kezdte
meg a tiszazugi missziót. Az Alföld ezen része akkor még
a váci egyházmegyéhez tartozott. A nap végén felkerestük
Marosi Izidor püspök atya sírját is, aki pedig az
újrakezdés éveire, kezdeti lépéseire adta püspöki áldását.
A harmadik ünnepet nyugodtan említhetem „nagy”
ünnepnek. Meghívást kaptunk Petőfiszállás-Szentkútról,
a pálos atyáktól Pünkösd ünnepére, amikor Dr. Bábel
Balázs érsek atya megáldotta, megszentelte új kolostorukat,
a leendő novíciátust. A felszentelést megelőző héten
néhány alkalommal segítettünk az atyáknak az előkészületekben,
főként takarításban, ill. a könyvtár rendezésében.
A kolostorszentelés kapcsán egyházmegyei
ifjúsági találkozót is szerveztek az atyák, amire Ágnes
és Ágota nővérek vittek jónéhány gyermeket, fiatalt a
faluból ill. Bokrosról. Az Alföldön jelenlévő szerzetesközösségek
közül most már a pálos atyáknak is itt folyik
majd a növendékképzése.
E három ünnep mindegyike élő és eleven benső öröm
forrása volt számunkra. Egy kis szelet ez az életünkből, de
abból a mélységből, melynek közösségformáló ereje van.
Benedikta nővér

SZENT GELLÉRT APÁTSÁG
SÃO PAULO, BRAZÍLIA
MAGYAR BENCÉSEK BRAZÍLIÁBAN
A magyar nyomorúság elől Brazíliába kivándorolt katolikus magyarok azt kérték a magyar hercegprímástól,
hogy küldjön nekik magyar papot. Lelkipásztori gondozásukra Serédi Jusztinián
bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a bencés rendet, annak akkori elöljáróját, Kelemen
Krizosztom pannonhalmi koadjutor-főapátot kérte meg. Szelecz Arnold bencés atya vállalta a
missziót, egyedül indult Brazíliába. Személyében 1931. márciusától vagyunk jelen Brazíliában. A
II. világháború előtt és után néhány fiatal rendtárs érkezett utánpótlásnak, akik aztán a jövő bencés
közösség alapját képezték. 1950-ig a magyar kolónia lelki, kulturális gondozása volt a feladat:
iskolákat, kápolnákat építettek, egyesületeket hoztak létre.
São Pauloban eleinte ők álltak a kulturális és ifjúsági munka középpontjában. Nekik köszönhető
Brazília legnagyobb magyar hetilapjának, a Dél-Amerikai Magyar Hírlapnak kiadása és magyar
könyvek terjesztése is. A magyar ifjúságnevelés szempontjából legnagyobb érdemük a cserkészet
megszervezése, ami azért is fontos, mert az ifjúsági munka Brazíliában lényegileg a cserkészmunkával
volt egyenlő. A brazíliai cserkészet soraiból a későbbiekben a külföldi magyar közélet nem
egy vezető egyénisége és szellemi alkotója került ki. A gyarapodó szerzetesközösség és a megalapított
iskola növekedése azt kívánta, hogy plébániájukról, Villa Anastácioról São Paulo akkor még
tágabb városrészébe, Morumbira költözzenek. Itt építették fel a mai Szent Gellért Apátságot és a
Szent Imre Kollégiumot. 1992-ben az apátságtól 25 kilométerre, egy kis kolostort építettek, ahol
az új nemzedék nyer szerzetesi képzést. A Szent Gellért Apátságnak ma 14 ünnepélyes fogadalmas
szerzetese van, többségük felszentelt pap, továbbá 7 fiatal készül a noviciátusban és egyszerűfogadalmasként
a közös életre. Többségük brazil származású, öten vannak még magyarok. A
Magyar Bencés Kongregáció Konstitúciója a prézes apát kötelességévé teszi, hogy a kongregáció
másik apátságát háromévente hivatalosan is vizitálja. Az idei vizitáció jelentős változást hozott a
közösség életében: 2005. május 21-én apátválasztást tartottak. Linka Ödön apát úr helyébe az
eddigi perjel, a brazil származású Don Paulo de Souza Silva lépett. Paulo apát úr 1951-ben született,
1972 óta tagja a são pauloi (magyar) bencés közösségnek, 1979-ben szentelte pappá Udvardy
József szeged-csanádi megyéspüpök Pannonhalmán. Teológiai tanulmányait a bencés rend római
Szent Anzelm Kollégiumában végezte. Felszentelése után számos rendi munkakörben dolgozott:
liturgiát tanított, lelkipásztori munkát végzett, 8 éve a Szent Gellért Apátság perjele, egyúttal az
apátsági templom plébánosa is. A választás után a prézes apát az újonnan választottat megerősítette
tisztségében, benedikálására f. év július 11-én, szent Benedek atyánk nyári ünnepén kerül
sor. Személyében a magyar alapítású brazíliai apátság első brazil származású apátja kezdi meg
szolgálatát. Isten éltesse és segítse Paulo apát urat!
Asztrik főapát
BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Pannonhalmi
Főapátság • Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát • Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T.
Cirill • Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail: hivatal@osb.hu • Megrendelhető a szerkesztőség
címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Győr.
20
PANNO