2005 nyÃ¡r - Pannonhalmi FÅapÃ¡tsÃ¡g

More documents

Recommendations

Info

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG B A L L A G Á S 2 0 0 5 A pannonhalmi évek befejezését és az indulás óráját éljük most át, Kedves Ballagó Fiúk, amikor együtt örülünk: szülők, rokonok, tanárok és a még itt maradó diákok, hogy eljutottatok a mai napig. Közösen bejártunk egy utat, amely mindnyájunkat próbára tevő magaslatokon és mélységeken keresztül vezetett eddig az óráig, amikor búcsúzunk és azt kívánjuk Nektek: Isten Veletek! A mi munkánk ideje lejárt, nevelésünk véget ért, most az önnevelésen a sor, mert egyébként sohasem fogjátok tudni, mit kezdjetek megszerzett szabadságotokkal, s hogyan védekezzetek a szabadság népies, fogyasztói értelmezése ellen [vö.: Andrej Tarkovszkij]. Az itt eltöltött éveitekben, amikor élet-utatokra igyekeztünk elvezetni benneteket, nem holt tudást akartunk közvetíteni nektek, hanem tájékozódást és irányt adni az előttetek álló életre, melyet Ti most saját felelősségetekben a mi támogató korlátaink nélkül fogtok folytatni. Amikor ezt az utat megmutattuk nektek, nem korlátozni akartunk benneteket, hanem inkább távlatokat nyitottunk előttetek. Az igazság egyszerű, őszinte és szenvedélyes keresését, a mindig jobbra törekvést óhajtottuk szívetekbe vésni. Amit Pannonhalma nyújtani akart nektek: a távlatok – szellemi és lelki távlatok. Mert a hegyről – Pannonhalmáról – messzebbre látni. Egy olyan útra vezettünk el benneteket, amelyet Ti most szabadon döntve elhagyhattok, vagy amelyet ugyanúgy szabadon választva felnőtt keresztényként és felelős polgárként tovább járhattok. Búcsúztok, s a búcsúzás akkor emberi, ha a távozó előtt az ajtó az életre nyílik, ahol az érkezőtől megkérdezik: Honnan jöttél, és Mit hoztál magaddal A pannonhalmi lét egy-két alkotóelemét emelném ki, amelyet érdemes magaddal vinned, és amely – így is mondhatnám profilunkat adja. „A gyerekek nem edények, amelyeket meg kellene töltenünk, hanem tűz, amelyet lángra akarunk lobbantani. [Montaigne]” Iskolánk alapvonását, irányultságát fogalmazza meg ez a 16. századból származó mondat. Oktatásunkban elsődlegesen nem az ismeretek, a lexikális tudás felhalmozása áll az előtérben, hanem egy alapvető fontosságú, kipróbált műveltségi anyagból kiindulva a szív képzését, humanizálását akartuk közvetíteni, s majd belülről kiindulva elsősorban a lelket, akaratot és a cselekvést szólítjuk meg. 4
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG Nem akartuk világunk nehézségeit távol tartani vagy elkendőzni előletek. Élt és él bennünk a készség, hogy szembenézzünk azzal, ami világunkat mozgatja, nyugtalanítja és fenyegeti. Sőt kértük: láss, mérlegelj, alkoss ítéletet, hogy aztán dönthess, és megfelelő módon kezelhesd az eléd kerülő problémákat. Az evangélium szellemében történő nevelésünknek az önálló személyiség a célja, akinek van álláspontja; csak ő fogja kritikusan szemlélni, értékelni és megfelelő merészséggel ellenállni az ideológiai áramlatoknak, amelyek az ember ellen irányulnak. A hozzáidomulás nem nevelési célunk, de ugyanakkor meg kell találnod, és észre kell venned azt a határt, amelyen túllépve szemben állsz a másik ember méltóságával, ahol már nem embertársad javát szolgálod. Többet akartunk adni, mint hogy csak intellektuális képességeidet fejlesszük egyoldalúan. Mert a tudásnak, a tanulásnak és a művelődésnek mindig van egy testi, érzelmi és vallási oldala. Boldogságod megkívánja, hogy embervoltod mindhárom területét egyformán ápold, fejleszd és szeresd, és kérdezz rá a szerzett tudás hatására és működésére, annak etikai, szociális vagy vallási jelentőségére. „A gyerekek nem edények, amelyeket meg kellene töltenünk, hanem tűz, amelyet lángra akarunk lobbantani.” Nem mindegy, hogy milyen lángot gyújtunk, s ezért lángot gyújtani felelősség. Mi a lángot a feltámadt Krisztus húsvéti tűzéből vettük. Kérdéseinkre a választ a húsvéti gyertya fényében kerestük, mert iskolánk másik ismertetőjele, hogy a hit iskolájának tartjuk, amely diszkrét, nem erőszakos, de egyértelmű segítséget akart adni, hogy hitedben is növekedj. De tanulható-e egyáltalán a hit Kierkegaard szerint bár egyik ember a másikért sokat tehet, hitet azonban nem tud adni neki. Amikor a hitünkről beszéltünk, tanúskodtunk előttetek, nem azt akartuk, hogy valamit tekintélyi alapon elhiggyetek, hanem, hogy valamit megtapasztaljatok, amit életetekben személyiségetekbe beépíthettek, ami segít abban, hogy gyökeret verjetek a hitben, megnyíljatok az égnek, és ugyanakkor gyökeret verjetek a föld sötétjében. Ez a hit találkozás és bizalom eredménye, s magába foglalja az akaratot, értelmet és érzést, egész valódat. A hit az „Én” és a „Te” egymásra találásában, egymáshoz fűződő kapcsolatában alakul ki, s így életed legszemélyesebb történéseinek egyike. Nem kész tudást adtunk át nektek, hanem közösen küzdöttünk azért, hogy megközelítően megtapasztaljuk azt, amit élő hitnek nevezünk, hogy aztán a hit útján elinduljunk. Hited életed alakításán áll vagy bukik. Amikor a szó és a tett ketté válik életedben, hited súlyosan megsérül. A megélt hit nem más, mint a hittel vállalt élet. Így lesz a hited hivatásod életfontosságú motorja. A tudás, amit kaptatok, nem marad üres tudás, mert a hit cselekvésre ösztönöz, hiszen nem akar csak gondolat maradni, hanem tetté akar válni, hogy az életedet és mások életét szolgálja. Búcsúzunk. Feladatunk nekünk, tanároknak, hogy lángot gyújtsunk, lényegében véget ért. Köszönjük a szülőknek a bizalmat, amellyel megajándékoztak bennünket. Köszönjük, hogy szívesen fogadták szolgálatunkat, és ránk bízták gyermeküket. Köszönjük, hogy ebben társaink voltak, hiszen csak akkor tudunk a ránk bízottaknak közvetíteni bármilyen értéket, ha az iskola és a család között értékazonosság van. És köszönöm iskolánk minden munkatársának, tanároknak és nem tanároknak, azoknak is, akik a háttérben láthatatlanul ténykedtek, köszönöm a közös munkát, amit ballagó diákjainkért tettek. Kedves Fiúk, most útra bocsátunk benneteket, de nem szakadunk el egymástól, továbbra is útitársak maradunk, és aggódó szeretettel kísérünk bennetek az úton, amelyen járnotok kell, mert: „vándorok vagytok, minden nap tovább kell mennetek az úton, mely lelketek és a lelketekben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet… Tovább kell mennetek, hiszen dolgotok van… Nem tudhatjátok, meddig éltek, s lesz-e egyáltalán időtök eljutni utatok végcéljához… Ezért menjetek minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándorok vagytok. [vö.: Márai Sándor]” Utjaitokon kísérjen mindig Benneteket az Úristen, és adjon alkalmas lehetőségeket. Isten járjon előttetek az úton, amerre mentek, és legyen segítségetekre életetek minden útján. [ősi ír áldás] Isten Veletek! Tamás atya 5
Page 1 and 2: A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJ
Page 3: PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG A PANNONHA
Page 7 and 8: PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG „Magasan
Page 9 and 10: PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG Azok a mun
Page 11 and 12: PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG H Í R E K
Page 13 and 14: RAJNAI RIZLING 2004 PANNONHALMI FŐ
Page 15 and 16: BENCÉS RENDHÁZ, GYŐR A zt hiszem
Page 17 and 18: Külön szeretném felhívni a figy
Page 19 and 20: SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁGA,

2005 nyÃ¡r - Pannonhalmi FÅapÃ¡tsÃ¡g

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?

2005 nyÃ¡r - Pannonhalmi FÅapÃ¡tsÃ¡g