2005 nyár - Pannonhalmi Főapátság

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Nem akartuk világunk nehézségeit távol tartani vagy elkendőzni előletek. Élt és él bennünk a
készség, hogy szembenézzünk azzal, ami világunkat mozgatja, nyugtalanítja és fenyegeti. Sőt kértük:
láss, mérlegelj, alkoss ítéletet, hogy aztán dönthess, és megfelelő módon kezelhesd az eléd
kerülő problémákat. Az evangélium szellemében történő nevelésünknek az önálló személyiség a
célja, akinek van álláspontja; csak ő fogja kritikusan szemlélni, értékelni és megfelelő merészséggel
ellenállni az ideológiai áramlatoknak, amelyek az ember ellen irányulnak. A hozzáidomulás
nem nevelési célunk, de ugyanakkor meg kell találnod, és észre kell venned azt a határt, amelyen
túllépve szemben állsz a másik ember méltóságával, ahol már nem embertársad javát szolgálod.
Többet akartunk adni, mint hogy csak intellektuális képességeidet fejlesszük egyoldalúan. Mert a
tudásnak, a tanulásnak és a művelődésnek mindig van egy testi, érzelmi és vallási oldala. Boldogságod
megkívánja, hogy embervoltod mindhárom területét egyformán ápold, fejleszd és szeresd, és
kérdezz rá a szerzett tudás hatására és működésére, annak etikai, szociális vagy vallási jelentőségére.
„A gyerekek nem edények, amelyeket meg kellene töltenünk, hanem tűz, amelyet lángra akarunk
lobbantani.”
Nem mindegy, hogy milyen lángot gyújtunk, s ezért lángot gyújtani felelősség. Mi a lángot a feltámadt
Krisztus húsvéti tűzéből vettük. Kérdéseinkre a választ a húsvéti gyertya fényében kerestük,
mert iskolánk másik ismertetőjele, hogy a hit iskolájának tartjuk, amely diszkrét, nem erőszakos,
de egyértelmű segítséget akart adni, hogy hitedben is növekedj.
De tanulható-e egyáltalán a hit Kierkegaard szerint bár egyik ember a másikért sokat tehet, hitet
azonban nem tud adni neki. Amikor a hitünkről beszéltünk, tanúskodtunk előttetek, nem azt
akartuk, hogy valamit tekintélyi alapon elhiggyetek, hanem, hogy valamit megtapasztaljatok,
amit életetekben személyiségetekbe beépíthettek, ami segít abban, hogy gyökeret verjetek a hitben,
megnyíljatok az égnek, és ugyanakkor gyökeret verjetek a föld sötétjében.
Ez a hit találkozás és bizalom eredménye, s magába foglalja az akaratot, értelmet és érzést, egész
valódat. A hit az „Én” és a „Te” egymásra találásában, egymáshoz fűződő kapcsolatában alakul ki,
s így életed legszemélyesebb történéseinek egyike. Nem kész tudást adtunk át nektek, hanem közösen
küzdöttünk azért, hogy megközelítően megtapasztaljuk azt, amit élő hitnek nevezünk, hogy
aztán a hit útján elinduljunk.
Hited életed alakításán áll vagy bukik. Amikor a szó és a tett ketté válik életedben, hited súlyosan
megsérül. A megélt hit nem más, mint a hittel vállalt élet. Így lesz a hited hivatásod életfontosságú
motorja. A tudás, amit kaptatok, nem marad üres tudás, mert a hit cselekvésre ösztönöz,
hiszen nem akar csak gondolat maradni, hanem tetté akar válni, hogy az életedet és mások életét
szolgálja.
Búcsúzunk. Feladatunk nekünk, tanároknak, hogy lángot gyújtsunk, lényegében véget ért.
Köszönjük a szülőknek a bizalmat, amellyel megajándékoztak bennünket. Köszönjük, hogy szívesen
fogadták szolgálatunkat, és ránk bízták gyermeküket. Köszönjük, hogy ebben társaink voltak,
hiszen csak akkor tudunk a ránk bízottaknak közvetíteni bármilyen értéket, ha az iskola és a
család között értékazonosság van.
És köszönöm iskolánk minden munkatársának, tanároknak és nem tanároknak, azoknak is, akik
a háttérben láthatatlanul ténykedtek, köszönöm a közös munkát, amit ballagó diákjainkért tettek.
Kedves Fiúk, most útra bocsátunk benneteket, de nem szakadunk el egymástól, továbbra is útitársak
maradunk, és aggódó szeretettel kísérünk bennetek az úton, amelyen járnotok kell, mert:
„vándorok vagytok, minden nap tovább kell mennetek az úton, mely lelketek és a lelketekben elrejtett
isteni tartalom megismerése felé vezet… Tovább kell mennetek, hiszen dolgotok van… Nem
tudhatjátok, meddig éltek, s lesz-e egyáltalán időtök eljutni utatok végcéljához… Ezért menjetek
minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándorok vagytok. [vö.: Márai Sándor]”
Utjaitokon kísérjen mindig Benneteket az Úristen, és adjon alkalmas lehetőségeket.
Isten járjon előttetek az úton, amerre mentek, és legyen segítségetekre életetek minden útján. [ősi ír áldás]
Isten Veletek!
Tamás atya
5