Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA<br />
VII. évfolyam 2. szám<br />
<strong>2005</strong>. nyár<br />
Máire Hickey OSB<br />
LELKIVEZETÉS A BENCÉSEKNÉL<br />
A VENDÉGSZERETET FORMÁJÁBAN<br />
„Ha igazi és örök életet akarsz...”<br />
(Szent Benedek Regulájának prológusa)<br />
1. Rendünk lelkiségének alapvonásai<br />
A monasztikus közösségek lelkiségének különlegessége, hogy<br />
elsősorban a közösségben megvalósuló közös istenkeresés határozza<br />
meg. Kimondottan és elsősorban nem bármifajta, az embereknek<br />
nyújtott vagy az egyházban teljesített szolgálathoz igazodik.<br />
Az Isten szava fölötti elmélkedésben gyökerezik, s a liturgia ünneplésében<br />
és a kontemplatív imádság sokféle formájában fejeződik<br />
ki.<br />
„Az evangélium vezetése alatti” közösségi élet valamennyi dimenziója<br />
– s ebbe beletartozik a közösség és a kenyérkereső<br />
munka már létező struktúrái – szerepet kap az Isten keresésében,<br />
Az idei nyár végére tervezett<br />
studia monastica lelkiségi napok<br />
és az őszre meghirdetett általános<br />
káptalanuk témája<br />
ugyanaz: a bencés lelkiség lényegének,<br />
sajátosságainak<br />
megfogalmazása.<br />
Máire dinklagei apátnő írásának<br />
közreadásával a lelkiségi<br />
napokra, illetve a káptalanra<br />
szeretnénk készülni.<br />
Szerk.<br />
és formálja az egyes tagok lelki útját. A Regula szerint az apát és az egyes szerzetesek között egyfajta sajátos<br />
kapcsolat áll fönn. A „lelki atyaság”-nak ez a hagyománya a sivatagi atyákra megy vissza, s a magában<br />
foglalja a lelkivezetés lényeges elemeit. Ezek között első helyet foglal el a ‘discretio’-ra, a lelkek megkülönböztetésére<br />
való rávezetés és az erre való állandó fölhívás. Mindenesetre a lelki atyai kapcsolat nem<br />
korlátozódik az apátra. A közösséget fölépítő kapcsolatok hálójában vannak más olyan szerzetesek is,<br />
akikben megvan a lelki atyaság adománya és a ‘discretio’, s gyakorolják is ezeket. A szerzetesközösség<br />
olyan hely, amely rámutat a lelki atyával való kapcsolat, azaz tulajdonképpen a lelkivezetés iránti igényre,<br />
és elősegítheti azon adományok működését, amelyek a lelki atyasághoz szükségesek.<br />
A vendégszeretet a világ iránti nyitottság és az embereknek nyújtott szolgálat központi jelentőségű kifejezése.<br />
A 2. és a 3. század remetéinek és szerzeteseinek életéből kiindulva bontakozott ki a vendégszeretet<br />
fogalma és gyakorlata, úgyhogy mindazokat a területeket magában foglalja, ahol a szerzetesek<br />
saját közösségük gyakorlatának megfelelően idegenekkel találkoznak.<br />
A három fogadalom: az engedelmesség, a stabilitás és a ‘conversio morum’ (amit rendszerint „szerzetesei<br />
életalakítás”-nak fordítunk) magában foglalja az evangéliumi tanácsokat. A fogadalom aktusával a szerzetes<br />
mindörökre azon közösség felé kötelezi el magát, amelyben fogadalmat tesz.<br />
Az a lelki út, amely ezen keretek között bontakozik ki – az a szerteágazó istenkapcsolat, amely a szerzetes<br />
egész életútját s annak minden dimenzióját átjárja – az ember válaszaként értendő az élet Urának<br />
hívására.<br />
2. Mi a lelkivezetés helye apostoli szolgálatunkban, s milyen formában valósul meg nálunk<br />
A mai napig a Regulának a vendégek befogadásáról szóló fejezete (35. fej.) határozza meg a lelkivezetés<br />
helyét. Abban a vendégben, aki a monostor ajtaján kopogtat, a szerzetes Krisztussal találkozik. Abban a<br />
gesztusban, hogy a Regula a vendéglátó és a vendég figyelmét egyaránt Istenre és arra az Igére irányítja,<br />
SZÁMUNK TARTALMÁBÓL<br />
• Nyertes ROP<br />
pályázatunkról<br />
• Ballagás <strong>2005</strong><br />
• Beszélgetés Iván testvérrel<br />
• Cultura Nostra történelmi<br />
verseny<br />
• Hírek, új kiadványok,<br />
nyári programok<br />
• Rajnai Rizling 2004 –<br />
termékismertető<br />
• A 950 éves Tihanyi Apátság<br />
jubileumi programjairól<br />
• Beszámoló Bakonybélből,<br />
Győrből és Tiszaújfaluból<br />
• Magyar bencések<br />
Brazíliában<br />
1<br />
PANNO
amely hozzájuk szól („Ha a fogadás megtörtént, vezessék a vendéget az imádságra, azután üljön le velük<br />
az elöljáró vagy akit ő kirendel. Olvassanak föl a vendég előtt a Szentírásból, hogy épüljön, aztán pedig<br />
teljes szeretetszolgálattal legyenek iránta.” – RB 53,8-9), összekapcsolódik a vendég személye iránti mélységes<br />
tisztelet és helyzetének komolyan vétele (a fogadás egyszerre korlátozott és méltányos – vö.: RB<br />
53,10). Mivel pedig a bencés vendégszeretet alapvető formája a lelkivezetés alapvető formája is egyben, ez<br />
a lelkivezetés, amelyben a közös istenkeresés fejeződik ki, századok óta központi szerepet játszik a szerzetesi<br />
szolgálatban.<br />
Jellemző a monostorra, hogy ott megtalálhatjuk a lelkivezetés néhány „nem hivatalos”, ámde gyakran<br />
mélyreható formáját – anélkül, hogy ezeket a formákat kifejezetten lelkivezetésként kínálnák föl. Sok vendég<br />
később jön rá arra, hogy egyszerűen a liturgián, a közös életmódban való részvételük, egy lelki közösség<br />
életstílusában és életterében való osztozás által saját élet- és hitbeli útjuk számára fontos tájékozódási<br />
pontokat talált. Emellett néhány vendég számára fontos szerepe van a nővérekkel való beszélgetésnek – a<br />
hitbeli és életkérdések megbeszélésének. Ez azonban nem csak azokra a vendégekre érvényes, akik több<br />
napot töltenek a monostorban, hanem sok olyan emberre is, akik valami ügyben kapcsolatba kerülnek a<br />
monostorral, akár üzletemberként, kisiparososként vagy alkalmazottként.<br />
A „lelkivezetés”-nek természetesen formálisabb és bizonyos értelemben intenzívebb változatait is fölkínáljuk.<br />
Segítséget adunk a Szentírással való imádsághoz (Lectio divina), a liturgikus imádsághoz, a meditáció<br />
különböző formáihoz vagy a szemlélődő imádsághoz és a szív imádságához (ami „testi munkát” is magában<br />
foglal eutónia * , gesztusok és hasonlók formájában) – ezek mind fölkészíthetik a vendégeket a lelkivezetés<br />
még átfogóbb formáira: az egyéni lelkivezetéssel egybekötött lelkigyakorlatokra és a folyamatosabb<br />
lelkivezetésre, amely hosszabb időt fog át és rendszeres beszélgetésekből áll. A vendég a lelkivezetés minden<br />
formájában meghívást kap arra, hogy saját életét Isten Igéjének fényében gondolja át, ahogy ezt maguk<br />
a szerzetesek teszik, azon indíttatásoknak megfelelően, amelyeket a Regula a saját élet fölötti éber virrasztásra<br />
ad (vö.: RB 4,48 és 49,2). Azon bencés szerzetesek vagy szerzetesnővérek számára, akik ilyesfajta<br />
módon akarnak a mai ember elvárásaira válaszolni, rendszerint igen hasznos, ha kiegészítő képzésben<br />
részesülnek. Azonban a ténylegesen élt kolostori élet szerzetesi-lelki útja marad a mindenkori lelkivezetés<br />
fundamentuma.<br />
3. A rendünkre jellemző lelkiség szempontjából mi a jellegzetes, fontos és hasznos a lelkivezetésben<br />
A Benedek Regulája szerinti szerzetesi életet, egy közösségben megvalósuló életútként és érési folyamatként<br />
kell értenünk, amelynek az „istenkeresés” (az evangélium vezetésével – vö.: RB Prológus 15) jelöli ki<br />
az irányát. A kolostorban megtapasztalt vezetést is ez a szemlélet határozza meg.<br />
Sokat segít az a tapasztalat, hogy a lelkivezetés (beszélgetések, lelkigyakorlatok vagy egyéb más formák)<br />
kifejezetten egy keresztény közösség vendégszeretetébe ágyazódik be. A monasztikus tradíció,<br />
amely képes egyesíteni a mindennapokat és a lelki életet (ora et labora), segíthet abban, hogy a hívő élet<br />
elmélyült szakaszai vagy a visszavonulás a világtól ne valami „különleges” élmény legyen. Abban a testvéri<br />
kapcsolatban, amit a lelkivezetés jelent, könnyen megérthető, hogy ezek mennyire a (viszonylag) normális<br />
keresztény élethez tartoznak.<br />
A szerzetesség egyházi dimenziója világosan átélhetővé válik az eukarisztia mindennapos ünneplésében<br />
és a mindennapos zsolozsmában. Az egyes személy útja, aki lelkigyakorlat vagy beszélgetés keretében<br />
részesül vezetésben, a liturgiában való részvételével az őt vendéglátó közösség útján keresztül belekapcsolódik<br />
az egyház útjába.<br />
A vezetés – még ha ez gyakran hosszú ideig tart is– elvezet a Szentíráshoz mint a keresztény lelkiség fő<br />
forrásához, a liturgia ünnepléséhez, ami a közös imádás értelmes kifejeződése valamint az Egyházban élő<br />
Krisztussal való eleven kapcsolat kereséséhez.<br />
4. Véleményünk szerint mi a lelkipásztori jelentősége a lelkivezetésnek a mai (hit)életben<br />
Isten a kor szükségein keresztül szólítja meg az Egyházat. A mai társadalomban és egyházunkban is sok<br />
ember éli át az elszigetelődés és elmagányosodás nyomorúságát. Ebben a helyzetben Isten arra hív bennünket,<br />
hogy az emberek segítő útitársai legyünk a hitben, testvériséget és közösséget nyújtva azoknak,<br />
akik kolostoraink vendégházaiban nyugalmat és orientációt keresnek. Azok a lehetőségek, amelyeket a<br />
legtágabb értelemben vett lelkivezetésre nyújtunk, segíthetnek abban, hogy sok kortársunk egy keresztény<br />
közösség keretei között elmélyítse hitét, megtalálja az imádság útját a maga számára és eljusson a keresztény<br />
hagyományon belüli mély lelki tapasztalatra.<br />
Forrás: Ordensnachrichten, 40. Évfolyam, 2001/6. szám<br />
* A német szövegben itt ‘Eutonie’ áll. A szövegösszefüggés és<br />
a görög eredetű szó elemei alapján egy lazító, nyugtató<br />
esetleg vérnyomást javító tornáról lehet szó.<br />
Fordította: Gergely atya<br />
2
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
NYERTES ROP PÁLYÁZATA<br />
Többen hallhatták a közszolgálati médiumokban a hírt, hogy a <strong>Pannonhalmi</strong><br />
Főapátság az EU támogatott Regionális Operatív Program keretében<br />
pályázatot nyert a Főapátság turisztikai vonzerejének fejlesztésére.<br />
A megnyert támogatásból az alábbi helyszíneken, a következő munkákat fogjuk elvégezni:<br />
• Az Apátság előtti tér környezetrendezése<br />
Az arborétumi bejárat és a főbejárat ill a Hospodár széle és a várköri szeméttároló közötti teljes terület burkolatcseréje,<br />
a forgalmi rend kialakítása és parkosítása.<br />
• Az Apátság belső udvarának környezetrendezése<br />
Az Asztrik szobortól a főbejáratig ill. a kovácsoltvas kapuig az útburkolat cseréje és a virágágyások rendezése<br />
(a Bazilika előtti térhez hasonló módon).<br />
• A Várat övező Körsétány környezetrendezése<br />
Esővíz elvezetés, tűzivíz rendszer kiépítés, világítás, növénytelepítés és az út burkolása (murvával) tartozik ide.<br />
Továbbá a gimnázium déli előterében lévő régi olajtartályok területének rendezése.<br />
• A Kosaras-domb rehabilitációjának terveztetése<br />
A fejlesztési koncepció megalkotása és olyan kiviteli tervek készíttetése, amely alapján majd pályázni lehet.<br />
A megnyert támogatás összege: 345 millió forint<br />
A munkák előkészítésének és kivitelezésének időtartama: <strong>2005</strong>.04.13.– 2006.12.31.<br />
A program az előkészítéssel, azaz a közbeszereztetés lefolytatásával indul, a tervek szerint augusztus második<br />
felében lehet elkezdeni a kivitelezést.<br />
Ezúton is szeretném megköszönni minden munkatársunk fáradságát, akik a pályázat kimunkálásában részt vettek.<br />
Cirill atya<br />
ÚJ KIADVÁNYOK<br />
Szent Benedek regulája<br />
Bencés Kiadó, patrisztikus sorozat<br />
az 1980-as kiadás szövegével, kísérő tanulmánnyal<br />
Újszövetségi Szentírás<br />
Békés-Dalos féle fordítás, 17. kiadás<br />
ZELLINGER ERZSÉBET:<br />
A Tihanyi Alapítólevél<br />
Bencés Kiadó<br />
NYIREDY MAURUS OSB:<br />
Keresztény, ki vagy te<br />
Mit mondasz magadról<br />
FORRAI BOTOND OSB:<br />
Újra és újra a Szentlélekben<br />
<strong>Pannonhalmi</strong> Könyvek sorozat<br />
3<br />
PANNO
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
B<br />
A<br />
L<br />
L<br />
A<br />
G<br />
Á<br />
S<br />
2<br />
0<br />
0<br />
5<br />
A pannonhalmi évek befejezését és az indulás óráját éljük most át,<br />
Kedves Ballagó Fiúk,<br />
amikor együtt örülünk: szülők, rokonok, tanárok és a még itt maradó diákok, hogy eljutottatok a<br />
mai napig. Közösen bejártunk egy utat, amely mindnyájunkat próbára tevő magaslatokon és<br />
mélységeken keresztül vezetett eddig az óráig, amikor búcsúzunk és azt kívánjuk Nektek: Isten<br />
Veletek! A mi munkánk ideje lejárt, nevelésünk véget ért, most az önnevelésen a sor, mert egyébként<br />
sohasem fogjátok tudni, mit kezdjetek megszerzett szabadságotokkal, s hogyan védekezzetek<br />
a szabadság népies, fogyasztói értelmezése ellen [vö.: Andrej Tarkovszkij].<br />
Az itt eltöltött éveitekben, amikor élet-utatokra igyekeztünk elvezetni benneteket, nem holt tudást<br />
akartunk közvetíteni nektek, hanem tájékozódást és irányt adni az előttetek álló életre, melyet<br />
Ti most saját felelősségetekben a mi támogató korlátaink nélkül fogtok folytatni. Amikor ezt<br />
az utat megmutattuk nektek, nem korlátozni akartunk benneteket, hanem inkább távlatokat nyitottunk<br />
előttetek. Az igazság egyszerű, őszinte és szenvedélyes keresését, a mindig jobbra törekvést<br />
óhajtottuk szívetekbe vésni. Amit Pannonhalma nyújtani akart nektek: a távlatok – szellemi<br />
és lelki távlatok. Mert a hegyről – Pannonhalmáról – messzebbre látni.<br />
Egy olyan útra vezettünk el benneteket, amelyet Ti most szabadon döntve elhagyhattok, vagy<br />
amelyet ugyanúgy szabadon választva felnőtt keresztényként és felelős polgárként tovább járhattok.<br />
Búcsúztok, s a búcsúzás akkor emberi, ha a távozó előtt az ajtó az életre nyílik, ahol az érkezőtől<br />
megkérdezik: Honnan jöttél, és Mit hoztál magaddal<br />
A pannonhalmi lét egy-két alkotóelemét emelném ki, amelyet érdemes magaddal vinned, és amely<br />
– így is mondhatnám profilunkat adja. „A gyerekek nem edények, amelyeket meg kellene töltenünk,<br />
hanem tűz, amelyet lángra akarunk lobbantani. [Montaigne]”<br />
Iskolánk alapvonását, irányultságát fogalmazza meg ez a 16. századból származó mondat. Oktatásunkban<br />
elsődlegesen nem az ismeretek, a lexikális tudás felhalmozása áll az előtérben, hanem egy<br />
alapvető fontosságú, kipróbált műveltségi anyagból kiindulva a szív képzését, humanizálását akartuk<br />
közvetíteni, s majd belülről kiindulva elsősorban a lelket, akaratot és a cselekvést szólítjuk meg.<br />
4
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
Nem akartuk világunk nehézségeit távol tartani vagy elkendőzni előletek. Élt és él bennünk a<br />
készség, hogy szembenézzünk azzal, ami világunkat mozgatja, nyugtalanítja és fenyegeti. Sőt kértük:<br />
láss, mérlegelj, alkoss ítéletet, hogy aztán dönthess, és megfelelő módon kezelhesd az eléd<br />
kerülő problémákat. Az evangélium szellemében történő nevelésünknek az önálló személyiség a<br />
célja, akinek van álláspontja; csak ő fogja kritikusan szemlélni, értékelni és megfelelő merészséggel<br />
ellenállni az ideológiai áramlatoknak, amelyek az ember ellen irányulnak. A hozzáidomulás<br />
nem nevelési célunk, de ugyanakkor meg kell találnod, és észre kell venned azt a határt, amelyen<br />
túllépve szemben állsz a másik ember méltóságával, ahol már nem embertársad javát szolgálod.<br />
Többet akartunk adni, mint hogy csak intellektuális képességeidet fejlesszük egyoldalúan. Mert a<br />
tudásnak, a tanulásnak és a művelődésnek mindig van egy testi, érzelmi és vallási oldala. Boldogságod<br />
megkívánja, hogy embervoltod mindhárom területét egyformán ápold, fejleszd és szeresd, és<br />
kérdezz rá a szerzett tudás hatására és működésére, annak etikai, szociális vagy vallási jelentőségére.<br />
„A gyerekek nem edények, amelyeket meg kellene töltenünk, hanem tűz, amelyet lángra akarunk<br />
lobbantani.”<br />
Nem mindegy, hogy milyen lángot gyújtunk, s ezért lángot gyújtani felelősség. Mi a lángot a feltámadt<br />
Krisztus húsvéti tűzéből vettük. Kérdéseinkre a választ a húsvéti gyertya fényében kerestük,<br />
mert iskolánk másik ismertetőjele, hogy a hit iskolájának tartjuk, amely diszkrét, nem erőszakos,<br />
de egyértelmű segítséget akart adni, hogy hitedben is növekedj.<br />
De tanulható-e egyáltalán a hit Kierkegaard szerint bár egyik ember a másikért sokat tehet, hitet<br />
azonban nem tud adni neki. Amikor a hitünkről beszéltünk, tanúskodtunk előttetek, nem azt<br />
akartuk, hogy valamit tekintélyi alapon elhiggyetek, hanem, hogy valamit megtapasztaljatok,<br />
amit életetekben személyiségetekbe beépíthettek, ami segít abban, hogy gyökeret verjetek a hitben,<br />
megnyíljatok az égnek, és ugyanakkor gyökeret verjetek a föld sötétjében.<br />
Ez a hit találkozás és bizalom eredménye, s magába foglalja az akaratot, értelmet és érzést, egész<br />
valódat. A hit az „Én” és a „Te” egymásra találásában, egymáshoz fűződő kapcsolatában alakul ki,<br />
s így életed legszemélyesebb történéseinek egyike. Nem kész tudást adtunk át nektek, hanem közösen<br />
küzdöttünk azért, hogy megközelítően megtapasztaljuk azt, amit élő hitnek nevezünk, hogy<br />
aztán a hit útján elinduljunk.<br />
Hited életed alakításán áll vagy bukik. Amikor a szó és a tett ketté válik életedben, hited súlyosan<br />
megsérül. A megélt hit nem más, mint a hittel vállalt élet. Így lesz a hited hivatásod életfontosságú<br />
motorja. A tudás, amit kaptatok, nem marad üres tudás, mert a hit cselekvésre ösztönöz,<br />
hiszen nem akar csak gondolat maradni, hanem tetté akar válni, hogy az életedet és mások életét<br />
szolgálja.<br />
Búcsúzunk. Feladatunk nekünk, tanároknak, hogy lángot gyújtsunk, lényegében véget ért.<br />
Köszönjük a szülőknek a bizalmat, amellyel megajándékoztak bennünket. Köszönjük, hogy szívesen<br />
fogadták szolgálatunkat, és ránk bízták gyermeküket. Köszönjük, hogy ebben társaink voltak,<br />
hiszen csak akkor tudunk a ránk bízottaknak közvetíteni bármilyen értéket, ha az iskola és a<br />
család között értékazonosság van.<br />
És köszönöm iskolánk minden munkatársának, tanároknak és nem tanároknak, azoknak is, akik<br />
a háttérben láthatatlanul ténykedtek, köszönöm a közös munkát, amit ballagó diákjainkért tettek.<br />
Kedves Fiúk, most útra bocsátunk benneteket, de nem szakadunk el egymástól, továbbra is útitársak<br />
maradunk, és aggódó szeretettel kísérünk bennetek az úton, amelyen járnotok kell, mert:<br />
„vándorok vagytok, minden nap tovább kell mennetek az úton, mely lelketek és a lelketekben elrejtett<br />
isteni tartalom megismerése felé vezet… Tovább kell mennetek, hiszen dolgotok van… Nem<br />
tudhatjátok, meddig éltek, s lesz-e egyáltalán időtök eljutni utatok végcéljához… Ezért menjetek<br />
minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándorok vagytok. [vö.: Márai Sándor]”<br />
Utjaitokon kísérjen mindig Benneteket az Úristen, és adjon alkalmas lehetőségeket.<br />
Isten járjon előttetek az úton, amerre mentek, és legyen segítségetekre életetek minden útján. [ősi ír áldás]<br />
Isten Veletek!<br />
Tamás atya<br />
5
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
Kedves Szüleink, Rokonaink! Kedves Tanáraink és Diáktársaink!<br />
Túl hosszú az az idő, amit itt most öt percben fel kell elevenítenem. Négy illetve hat év.<br />
Nem gondoltam, hogy vége lesz valamikor is, de azt sem gondoltam, hogy nem lesz vége. Tudtam,<br />
hogy eljön ez a nap, ezek az események. Tudtam, hogy látnom kell évfolyamtársaim tanácstalan tekintetét.<br />
A tükör sem azt mutatja, amit eddig.<br />
Határhoz érkeztünk. Lezárulás és egy új kezdet ez egyszerre. Lezárul egy szakasza életünknek, de ott<br />
marad bennünk. Volt, akit meggyötört, s volt, akibe szinte fájdalom nélkül épült be. Mint egy szelíd<br />
tüske.<br />
Éveken át együtt változtunk ezzel az iskolával! Az iskola változtatott bennünket, s együtt változott<br />
velünk. Új focipályán focizhattunk, új ablakokon fújt be az állandó szél, s a Teleki-terem hangtechnikájában<br />
is új dimenziók nyíltak. Ezek értünk voltak, a diákokért voltak. Köszönjük…<br />
Szüleink beadtak minket ide, ide ahol mindig fúj a szél. „Tanulj!”– mondták, s tanulnunk kellett. De<br />
feltűnt az állandó légmozgás. Felfrissített ez, átfújt rajtunk. Szerda esténként, meg péntekenként néha<br />
fokozottan is viharossá vált. Csak aki nagyon kapaszkodott, azt nem fújta el, ragadta el a szél. S ha<br />
jobban végiggondolom, valami viharvertség látszik, látszódik a már említett, érthetetlen tekinteteken.<br />
Vihar utáni csendesség. Úgy érzem, őszintén állunk itt most egymás mellett. Ez az őszinteség azonban<br />
nem ugyanaz, mint amiért annak idején idejöttünk. Tanulni küldtek minket ide, mint minden<br />
rendes iskolába, hogy fölvegyenek az egyetemre. „Jó iskola – mondták – érdemes!” Közben mégis be<br />
kellett látnunk, hogy ha igazán itt vagyunk, alapvetően nem azért vagyunk itt, amiért jöttünk… – Az<br />
itt töltött évek során (a tananyag mellett vagy helyett) megtanultunk valamit önmagunkról, az egyedüllétről,<br />
a közösségről és talán a hitről is. Nem volt könnyű ez a tanulás, néha nehezebb volt, mint<br />
az iskola. Mert az őszinteségre épült.<br />
Igen, olyankor a tükör tisztább volt. Néha csak számunkra volt tisztább, néha azonban mindenki látta<br />
magát a tiszta tükörben. Keserű is volt s édes is. Néha jó volt, néha fájt ez a tisztaság. Úgy gondolom,<br />
hogy ez az, ami itt történt, s aminek itt történnie kellett. S ez az őszinteség az, ami megtarthat minket,<br />
amiért érdemes volt együtt lenni eddig, s amiért érdemes lesz együtt lenni ezután is. Mert erős kötelékké<br />
válhat még bennünk…<br />
Igen, négy illetve hat év elégnek kellett lennie arra, hogy merjük elengedni azokat az utolsó ágacskákat,<br />
amelyekbe kapaszkodva kezdetben átvészelni törekedtünk – sokszor egyedül, magányosan,<br />
máskor másoktól tanulva, hogy a saját életünket magunknak kell ilyenné vagy olyanná tenni.<br />
Úgy gondolom, most mégis egyszerűbb elengedni magunkat, mint száradó szemgolyókkal, foghoz<br />
tapadó nyelvvel, sebessé vált kezekkel kapaszkodnunk egy ágba, melynek a végére értünk…<br />
Az ág helyett pedig – talán éppen ezekben a napokban, talán éppen ma – új botot kaptunk, hogy<br />
legyen mibe kapaszkodnunk. Egy csodálatos vándorbotot. Még ha nem is tökéletesen, de már mi<br />
irányíthatjuk a szeleket körülöttünk, s rajtunk múlik, hogy csak frizuránkat tesszük vele tönkre, avagy<br />
egy új frissességnek adjuk át magunkat…<br />
Igen, úgy gondolom érdemes a szélre bízni magunkat. A szélre, amely így, ilyen paraméterekkel csak<br />
itt, ezen a dombocskán fúj.<br />
Most esik az eső, s könnyízű a szánk. Az új szél viszont majd orrunkhoz hozza a nedves levelek új,<br />
édes illatát.<br />
A bot velünk marad. Elrakhatjuk, eláshatjuk, de akár használhatjuk is. Megsemmisíteni nem lehet!<br />
Vele, s általa lépünk tovább. Lépünk tovább innen, s otthonról, újra, újra.<br />
Kovács Péter<br />
a <strong>Pannonhalmi</strong> Bencés Gimnázium és Kollégium XII.B osztályos tanulója<br />
6
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
„Magasan szállj, és hosszan énekelj, / Szárnyaló hattyúm, szép emlékezet!”<br />
Kedves Ballagó Diáktársaim!<br />
Petőfi Tündérálom című versének e sorai a mai nap lényegét, fő mondanivalóját tárják elénk: az emlékezést,<br />
a múlt visszaidézésének szükségességét. Hogy miért ilyen fontos ez Csak az emlékezet segítségével nyer<br />
értelemet ez a pillanat, a búcsú perce, hiszen tulajdonképpen emlékeitek kapcsolnak benneteket ehhez a<br />
helyhez, mindaz, ami itt számotokra fontos, az emlékezés által válik lényegessé. A bennetek élő emlékek<br />
önmagukban azonban mit sem érnek, ha csupán csak arra használjátok őket, hogy gyönyörködjetek bennük,<br />
elmélázzatok rajtuk. Az eltelt éveket újra át kell tekintenetek, s értékelnetek azok eseményeit. A belőlük<br />
származó tanulságokat életre váltva, az itt szerzett élettapasztalatokat felhasználva tudtok csak továbblépni<br />
a jövőbe. Ilyen módon, ahogy ideérkezésetekkor ott álltak mögöttetek szüleitek és a tőlük származó<br />
tudás, úgy áll majd Pannonhalma is mögöttetek, mindazzal együtt, amit innen, belőle visztek magatokkal.<br />
Hiszen annyi mindent kaphattatok az itt megélt évek alatt. A felkínálkozó és kiaknázott lehetőségek által,<br />
s persze nem utolsó sorban ennek az életszakasznak sajátosságaképpen sok változáson mentetek át. Világlátásotok,<br />
gondolkodásotok sok szempontból megváltozott ezen a helyen. A szülőktől, otthontól való távolabb<br />
kerülés, az új közösségbe való beilleszkedés, az új, szoros, sőt gyakran életre szóló barátságok születése, a tudásotok<br />
gyarapodásával birtokba vett új szemléletmód mind csiszoltak valamit jellemeteken, s így juthattatok<br />
el mostanra az érettség azon fokára, amely képessé tesz benneteket az elkövetkezendő, önálló életre.<br />
Persze, nem mindenki egyforma úton ért el idáig. Attól függően, milyen múlt áll a hátunk mögött, sokféleképpen<br />
állunk hozzá a megváltozott környezethez és a megnövekedett követelményekhez, nem utolsó sorban<br />
a mindennapjainkat befolyásoló, gyakran túlzottan szigorúnak tűnő szabályokhoz. Érthető módon nem<br />
egyszer lázadunk mindezek ellen, különféle módokon, ám ez is létfontosságú állomás a hely szellemiségének<br />
befogadásában. Ami nem érdekel, nem fog meg minket, az ellen nem küzdünk. Ezért e harcok által is<br />
egyre inkább a tietek lett mindaz, amit a Pannonhalma név most felidéz bennetek. Természetesen mindenki<br />
számára mást, hiszen közös múltatok ellenére mindvégig megmaradtatok egyéniségeknek, sőt felnőtté válásotokhoz<br />
közeledve egyre inkább elágaznak útjaitok. Nem kell azonban az iskola kötelékéből kilépve elszakadnotok<br />
egymástól és Pannonhalmától, s ha valóban megéreztétek e hely szellemiségének lényegét,<br />
mindig igényetek lesz az egymással való kapcsolatra. A jellembeli különbségek ellenére összekötnek benneteket<br />
a közös emlékek, élmények. A Pannonhalma szó emellett most, tőletek függően, új jelentést is kaphat.<br />
Menedék lehet számotokra az élet nehézségei közepette. Egy állandó, lényegében századok óta változatlan<br />
sziget a mindig változó világ örvénylő tengerében.<br />
Nektek megvan a lehetőségetek lelki alapjaitokból fakadóan ahhoz, hogy ezt az állandóságot sugározzátok<br />
a világba. Nem burokba zárkózásra gondolok, ellenkezőleg, nagyfokú nyitottságra a körülöttetek élők<br />
felé. Tőlük is tanulni fogtok jót, rosszat egyaránt, mindig meg kell őriznetek, hirdetnetek és teljesítenetek<br />
kell azonban azt a törvényt, amelyet ezen a helyen próbáltak a szívetekbe írni. „Ha szeretet nincs bennem,<br />
semmit sem érek…” – írja Szent Pál a korintusiakhoz. Bármit tesztek is tehát az életben, vezessen benneteket<br />
mindig ez a szabály. Igaz, ennek teljesítését később már senki nem fogja tőletek megkövetelni, sőt,<br />
többnyire nem is számítanak majd rá, hogy eszerint fogtok élni, s a világ is az ellenkező magatartásformára<br />
fog ösztönözni benneteket. Az is lehet, hogy megvetnek, lenéznek majd benneteket emiatt. Magatoknak<br />
azonban tartoztok ennyivel, hiszen célotok van az életben, s ha valóban sikerült bennetek e krisztusi lelkületet<br />
elültetni, belülről fakadó igénnyé válik számotokra, és a nehézségek ellenére is meg fog maradni bennetek.<br />
S tartoztok az utánatok jövőknek is, nekünk, ittmaradóknak, akik számára ti vagytok a példa a sikeres<br />
helytállásra, s a célba érésre. Hátravannak ugyan még az érettségi megpróbáltatásai, ám egy bizonyos célt<br />
az ahhoz vezető út végén már elértetek. Így tehát mint győztesek álltok itt, egy harc végén, amelyet becsülettel<br />
végigküzdöttetek teljesebb, boldogabb életetek érdekében. Hadd lássuk rajtatok, bárhányszor visszatértek<br />
hozzánk, annak a bizonyítékát, hogy érdemes még ezen örök értékek alapjára építeni az életünket,<br />
hogy nem volt hiábavaló az elmúlt évek sok munkája számotokra, és hogy ennek nyomán a mi fáradtságaink<br />
se hiábavalóak, hogy ez az itt végzett munka gyümölcsöt terem, maradandó gyümölcsöt.<br />
Kedves Ballagók! Hiszem és remélem, hogy ez a jelképes búcsú az emlékezés által nem hogy elszakít,<br />
hanem még inkább egybeköt bennünket. Amíg ti emlékeztek ránk, s e helyre, amíg fontos lesz számotokra,<br />
ha csak egy látogatás erejéig is, mi sem felejtünk el benneteket. S annak ellenére, hogy most kiléptek ebből<br />
a szoros kötelékből, amit ez az iskola jelent, még egy ideig itt éltek közöttünk.<br />
Kívánom nektek, hogy ez az időszak méltó megkoronázása legyen az elmúlt éveknek, mind az érettségi<br />
eredmények, mind emberi kapcsolataitok terén. Végül fogadjátok Radnóti gondolatait, mintegy útravalóként<br />
az elkövetkezendőkre, s e sorok által mondunk istenhozzádot mi is, ittmaradók:<br />
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen, –<br />
hordozd szivedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen.”<br />
Aradi László<br />
a <strong>Pannonhalmi</strong> Bencés Gimnázium és Kollégium XI.B osztályos tanulója<br />
7
BESZÉLGETÉS IVÁN TESTVÉRREL<br />
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
Miben látod a testvér-hivatás lényegét ma a magyar<br />
bencés közösségben<br />
Inkább a saját testvér-hivatásomról beszélnék. Általánosságban<br />
erre a kérdésre nehezen tudok választ<br />
adni. Mindenkinek saját, személyre szabott hivatást<br />
adott az Isten a közösségben, ezt az ajándékot kell kinek-kinek<br />
felfedezni és „használni”. Amikor annak<br />
idején huszonévesen csatlakoztam a pannonhalmi<br />
szerzetesközösséghez, mélyen hatott rám, hogy az akkori<br />
„derékhad” – részben a vállalt papi feladatoknak<br />
köszönhetően – mennyire túlterhelt a külső kihívások,<br />
elhívások következtében. Úgy éreztem, hogy<br />
nincs meg az összhang a „kifelé” elhasznált és a közösség<br />
belső építésére fordított aktivitás között. Számomra<br />
akkor a testvér-hivatás vállalása szinte egyet<br />
jelentett a saját közösségem szolgálatával, belső gazdagításával,<br />
családiasabbá formálásával. Azokban az<br />
években többünket is foglalkoztattak ennek az útnak<br />
a lehetőségei, ezért – meg a hagyományainktól való<br />
eltérés miatt – sok ellenérzést, értetlenséget váltott<br />
ki a közösségen belül.<br />
Azt talán érdemes kihangsúlyozni, hogy a II. vatikáni<br />
zsinat óta vagy talán már az ötvenes évektől kezdve a<br />
testvér-hivatás nem az addig megszokott „laikus testvér”<br />
állapotot jelenti. Ezt az elnevezést már nem<br />
használjuk, hiszen épp a mi kongregációnkban is a<br />
nem pap szerzetesek között többségben vannak a teológiai<br />
tanulmányokat is végzett testvérek.<br />
Bizonyára gazdagítaná a közösségünk arculatát, ha volnának közöttünk olyan elkötelezett testvérek,<br />
akik a maguk kitanult szakmájában örömmel és igényesen látnák el munkájukat a közösség<br />
szolgálatára. Sajnos az elmúlt tizenöt évben nem sikerült megtartanunk az ilyen szándékkal hozzánk<br />
érkezőket.<br />
Mit jelent házgondoknak lenni Szent Benedek Regulája szerint<br />
A Regula nagyra értékeli a házgondnok feladatát, s magasra is teszi a mércét, amikor a házgondnokkal<br />
szemben támasztott igényeket sorolja. Az apátról szóló fejezeteken túl a házgondnoki tisztség<br />
leírásában körvonalazódnak leginkább az intézmény emberi vonásai. Mostanában e fejezetből<br />
a következő mondat ismétlődik bennem: mintegy atyja legyen az egész közösségnek. Ez óriási kihívás.<br />
A monostor tagjairól való gondoskodást, a velük való vesződséget a használati tárgyak kezelése<br />
elébe helyezi. Nagyon világos ez az értékrend. Hogy e szemléletet magamévá tehessem, sokat<br />
segítenek a szegedi mentálhigiénés képzésen kapott eszközök. Az önismeret fejlesztésén túl<br />
sok ötletet kapok ahhoz is, hogy a közösségben oldani tudjam a feszültségeket és a békétlenséget.<br />
Persze nem elhanyagolható az anyagi javainkra fordított figyelem. A szűkülő külső források, de<br />
méginkább a hiteles szerzetesi életünk munkálása rá kell, hogy vezessen bennünket a sokat hangoztatott<br />
mértékletesség megtartására, sőt a takarékos, egyszerű de örömteli életvitel megtalálására<br />
– egyéni és közösségi szinten egyaránt.<br />
Milyen konkrét feladataid vannak mint a főmonostor gondnokának És hogyan tudod őket megoldani<br />
A Főapátság meglehetősen „nagy ház”, az én léptékem szerint legalábbis. Sok funkció kap helyet a<br />
monostor mellett: diákotthonos iskola, szociális otthon, idegenforgalom, gyűjteményeink, arborétum.<br />
Mindezek kiszolgálása, működtetése, a különféle érdekek egyeztetése, összehangolása nem<br />
egyszerű feladat. S a számtalan napi „ügy” mögött mindig emberek állnak. A Főapátság több mint<br />
kétszáz munkatársának nagyjából a fele a házgondnokság irányítása alá tartozik.<br />
8
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
Azok a munkatársaink, akik a házgondnoki munkámat közvetlenül segítik, nagyon régóta dolgoznak<br />
nálunk, rutinosan oldják meg a legtöbb feladatot, maximálisan megbízhatok bennünk. A nagyobb<br />
súlyú döntések meghozatalakor mindig tudok tanácsot kérni elöljáróimtól. Úgy érzem, nem<br />
maradok egyedül, s ez elviselhetővé teszi a felelősség vállalását. Nem vagyok innovatív, ötletgazdag<br />
személyiség, ezért nagymértékben rászorulok mások meglátásaira, kezdeményezéseire, s így<br />
szinte kényszerítve vagyok, hogy megtanuljam az összehangolt közös gondolkodást és cselekvést.<br />
A Bencés Hírlevél szerkesztésében jelentős szerepet vállalsz. Mit gondolsz a lapról<br />
A technikai rész bizonyos értelemben a legegyszerűbb feladat az újságkészítésben. Megfelelő<br />
eszközök kellenek hozzá, idő meg egy kis fantázia. Bő tíz éve foglalkozom ilyesmivel. Annak idején<br />
Maurus atya kért meg a győrszentiváni egyházközségi híradó összeszerkesztésével, majd ’99-ben<br />
indult a Bencés Hírlevél. Amikor Bakonybélbe költöztem, vittem magammal ezt a feladatot, sőt az<br />
ott induló Borostyán-Kút életre keltésében is aktívan részt vettem. A Hírlevél első öt évfolyamának<br />
előállítása teljes mértékben „házon belül”, saját erőforrásból történt – a sokszorosítás és az<br />
ehhez kapcsolódó munkálatok is. A tavalyi évtől az igényesebb kétszínnyomásos megjelenéssel a<br />
feladatom már csak a mesterpéldány kinyomtatásáig terjed, a többi munkafázist egy győri<br />
nyomda végzi. Munkaköreim szaporodtával már többször szerettem volna másra bízni a szöveggondozást<br />
és a szerkesztést, de ezidáig valahogy „rajtam maradt”.<br />
A lap annak idején – nyugati minták ösztönző hatására – hiánypótló kezdeményezésként – a<br />
kongregáción belüli és az azon kívüli információáramlás segítésére – indult útjára. S mivel egészen<br />
más a profilja, mint a <strong>Pannonhalmi</strong> Szemlének vagy a pár éve indult Oblációnak, úgy látom,<br />
hogy hírközléseivel, egy-egy spirituális szöveg közreadásával jó szolgálatot tesz mindazok között,<br />
akik az életünkről, az ünnepeink és a hétköznapjaink felől érdeklődnek.<br />
Készítette: Rábai László<br />
A PANNONHALMI SZEMLE nyári (<strong>2005</strong>/2.) számának témája:<br />
e m l é k — m ű<br />
MAURICE HALBWACHS: Kollektív emlékezet<br />
JAN ASSMANN: Narratív inverzió (Az elbeszélt identitás bibliai és biblián<br />
kívüli exodustörténetek példáján)<br />
ADORJÁNI ZOLTÁN: Isten emlékezése és felejtése a zsoltárok alapján<br />
UMBERTO ECO: Növényi és ásványi emlékezet: a könyvek jövője<br />
RADNÓTI SÁNDOR: Múzeum – emlékezet és felejtés<br />
FRIEDRICH KITTLER: Egyetemek az információs korszakan<br />
BEAT WYSS: A láthatatlan ikonológiája – A modern titkos tanai<br />
GÁNÓCZY SÁNDOR: Mi az ember (Határkérdések az agykutatás, a teológia<br />
és a filozófia között)<br />
SIEGFRIED MATTL: Töténettudomány és emlékezéskultúra<br />
MURAI ANDRÁS: Akkor és ott (A holokauszt a közelmúlt magyar filmes<br />
reprezentációjában)<br />
VERES BÁLINT: Az amnézia szótára (A Csendes dalok Valentyin<br />
Szilvesztrov életművének fordulóponján)<br />
SZOFJA GUBAJDULINA: „A szakadék szélén” – Kozma András moszkvai<br />
interjúja a zeneszerzővel<br />
FEHÁRVÁRY JÁKÓ: A Regula: eleven(ítő) emlékezet<br />
MACUÓ BASÓ: Keskeny út északra (feljegyzések egy 150 napos vándorútról a<br />
17. század végi Japánból)<br />
A LAP MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (szemle@osb.hu)<br />
TARTALOMJEGYZÉK (1993-2004) AZ INTERNETEN: www.bences.hu/hu/kiadvanyok/phszemle/repertorium<br />
KORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETŐ (PDF) FORMÁTUMBAN: www.ceeol.com<br />
9
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
CULTURA NOSTRA<br />
TÖRTÉNELMI VERSENY<br />
A Tihanyi Bencés Apátság alapításának 950. évfordulóján természetesnek tűnt, hogy a Főapátság és a Rákóczi<br />
Szövetség által meghirdetett, immár hagyományosnak mondható történelmi versenynek helyszíne és témája is az<br />
I. András által alapított bencés monostorhoz kötődjék. A Kárpát-medence középiskolás diákjai így az Árpád-kor<br />
történetéből készültek fel vetélkedőnkre, és talán a témának is köszönhető, hogy mintegy 600 csapat jelezte<br />
részvételi szándékát az idén. A helyszín is izgalmasnak ígérkezett, hiszen Richárd atya készségesen fogadta be a<br />
Cultura Nostra verseny idei döntőjét. Április közepén a virágzó mandulafák és a ragyogó napsütés még szebbé<br />
varázsolja a félszigetet.<br />
Ahogy az lenni szokott, a 600 regisztrált csapatból „csupán” 450 jelent meg a februárban megrendezett regionális<br />
fordulókon. Pontegyenlőség miatt a tervezett tíz helyett 11 csapatot hívtunk be az április 16-17-én a tihanyi<br />
tetőtérben megrendezett döntőbe. A két budapesti, három miskolci és egy dombóvári csapat mellett a felvidéki<br />
Kassáról, Révkomáromból és Galántáról, a kárpátaljai Nagyberegből, és az erdélyi Székelyudvarhelyről is bejutott<br />
egy-egy csapat. A zsűri<br />
elnöke Dr. Solymosi<br />
László tanszékvezető<br />
egyetemi tanár (Debreceni<br />
Egyetem, ELTE)<br />
volt. Munkáját Dr. Érszegi<br />
Géza címzetes<br />
egyetemi tanár, főlevéltáros<br />
(Magyar Országos<br />
Levéltár), Richárd atya<br />
és Gáspár atya segítette.<br />
Mivel Richárd atya a<br />
házigazdánk is volt,<br />
Solymosi és Érszegi<br />
professzor urak pedig<br />
másnap is velünk voltak,<br />
a verseny idén talán<br />
még közvetlenebb<br />
hangulatban zajlott.<br />
Már az első forduló<br />
feladatait is Csonka<br />
István tanár úr (Czuczor<br />
Gergely Bencés Gimnázium,<br />
Győr) állította<br />
össze, a lendületes<br />
döntőt pedig ő is vezényelte<br />
le. A diákok<br />
nagyszerűen készültek<br />
fel, a zsűri véleménye<br />
szerint legtöbben egy egyetemi középkor-szigorlaton is megállták volna a helyüket. A háromórás vetélkedő<br />
ünnepélyes eredményhirdetésén Asztrik főapát úr és Dr. Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is köszöntötte<br />
a résztvevőket, majd Solymosi László értékelte a diákok teljesítményét és hirdette ki a verseny végeredményét. A<br />
vetélkedő helyezettjei:<br />
1.) Illyés Gyula Gimnázium, Dombóvár<br />
2.) Fráter György Katolikus Gimnázium, Miskolc<br />
3.) Tamási Áron Elméleti Líceum, Székelyudvarhely<br />
Az ünnepélyes eredményhirdetés az apátsági templom altemplomában, I. András király sírjánál végződött, ahová<br />
néma csendben vonultunk le, és ahol egymás kezét megfogva énekeltük el a Himnuszt. A szép tavaszi idő miatt a<br />
kerengő udvarán volt az ünnepi vacsora. Itt már oldott hangulatban beszélgettek diákok és tanárok, szervezők és<br />
szakemberek.<br />
A program másnap is folytatódott. A legtöbb tanár és diák nem egyházi iskolából érkezett, mégis talán mindenki részt<br />
vett a szentmisén. A jubileumi kiállítást Csizmazia Bulcsú mutatta meg számunkra. Az ebéd után sokan nehezen<br />
tudtak elbúcsúzni régi, vagy újonnan szerzett barátaiktól. A búcsú ellenére hamarosan újra találkozunk, hiszen a döntő<br />
résztvevőit július elején jutalomutazáson látjuk vendégül Pannonhalmán, Bábolnán, Herenden és Veszprémben.<br />
10<br />
Dénesi Tamás
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
H Í R E K<br />
április 7.<br />
Villányi László költő nyitotta meg Molnár<br />
Péter Munkácsy-díjas festőművész kiállítását<br />
a gimnázium Tetőtéri Galériájában. A<br />
művész képein az apró betűk fátyolszerű<br />
szövete képezi a felületet, s a betűk hiánya<br />
pedig a motívumot.<br />
április 8.<br />
A gimnázium Asztrik-termében Etesi Gábor<br />
fizikus tartott előadást az aranymetszés<br />
kultúrtörténetéről.<br />
április 8-9.<br />
Cirill perjel atya képviselte Pannonhalmát<br />
Andechs monostora fennállásának 550. évfordulója<br />
alkalmából „Kloster – geistliches<br />
Zentrum für die Zukunft” címmel rendezett<br />
konferencián.<br />
április 10.<br />
A gimnázium tornatermében Schiff András<br />
zongoraművész adott emlékezetes Beethoven-hangversenyt,<br />
amelyre sokan jöttek el<br />
öregdiákjaink, barátaink és az iskola mostani<br />
diákjainak szülei, családtagjai közül is.<br />
április 13.<br />
Kolber István regionális fejlesztésért és<br />
felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter<br />
és Asztrik főapát úr aláírták azt a<br />
támogatási szerződést, melynek keretében<br />
a Regionális Fejlesztések Operatív Program<br />
részeként a <strong>Pannonhalmi</strong> Főapátság turisztikai<br />
vonzerő fejlesztési tervét támogatja az<br />
EU. (A pályázat megvalósításának lehetőségéről<br />
külön cikkben írtunk.)<br />
április 15.<br />
Az iszlám különös világának megértése felé<br />
címmel Abdul-Fattah Munif tartott bevezető<br />
előadást a gimnázium Asztrik-termében<br />
az iszlámról és a muszlim életről.<br />
április 17.<br />
A Bencés Diákszövetség Mária zarándoklatot<br />
tartott Andocson. Az ünnepi szentmisét<br />
Asztrik főapát úr mondta.<br />
április 22.<br />
Czeglédi András, az ELTE és JATE oktatója,<br />
a 2000 című folyóirat szerkesztője A<br />
mélységből kiált: Történelem és eszkatológia<br />
Jacob Taubes gondolkodásában címmel tartott<br />
előadást a gimnázium Asztrik-termében.<br />
11<br />
PANNO<br />
április 27.<br />
A diákkönyvtárban az idei Magyar Irodalmi<br />
Nagydíjas Tolnai Ottó olvasott fel interjúkötetéből<br />
és verseiből.<br />
április 29.<br />
A gimnázium Teleki-termében Kahler Frigyes<br />
megyei bíró, jogtörténész tartott előadást<br />
A kommunista titkosrendőrség működése<br />
Magyarországon címmel.<br />
május 6.<br />
A gimnázium tornatermében a Kosbor<br />
együttes koncertjét hallgathattuk, ahol bemutatták<br />
Az utolsó trubadúr című lemezüket.<br />
május 7.<br />
Cirill perjel atya képviselte monostorunkat<br />
a bécsi Schottenstift alapításának 850. évfordulója<br />
alkalmából rendezett ünnepségen.<br />
május 7–8.<br />
A végzős győri és pannonhalmi diákok búcsút<br />
vettek iskolájuktól szüleik, tanáraik és<br />
diáktársaik jelenlétében.<br />
május 10.<br />
Richárd atya házikonferencián számolt be<br />
a Tihanyi Apátság 950 éves jubileuma alkalmából<br />
tervezett rendezvényekről.<br />
május 13.<br />
A gimnázium Tetőtéri Galériájában nyitotta<br />
meg a Franciaországban élő festőművész<br />
(iskolánk egykori diákja), Hollán<br />
Sándor (Alexandre Hollan) Fák (hommage<br />
à Hamvas Béla) című kiállítását Marghescu<br />
Mária.<br />
Asztrik főapát úr nyitotta meg a Tihanyi<br />
Apátság alapításának 950. évfordulója alkalmából<br />
rendezett Balatonfüred-fürdő bencés<br />
kézben (1743–1949) című kiállítást.<br />
május 16.<br />
Pünkösdhétfőn Nyírő Gábor orgonahangversenyét<br />
hallgathattuk meg a bazilikában.<br />
Blazovich Ágoston atya halálának első évfordulóján<br />
Cirill perjel atya mondta – szülőfalujában,<br />
a burgenlandi Frankenauban –<br />
a megemlékező gyászmisét és áldotta meg a<br />
nemrég elkészült síremléket.
május 21.<br />
A Sao Paulo-i Szent Gellért Apátságban<br />
Asztrik főapát úrnak, a Magyar Bencés<br />
Kongregáció prézes apátjának vezetésével<br />
apátválasztást tartottak. Linka Ödön apát<br />
úr helyébe az eddigi perjel, a brazil származású<br />
Don Paulo de Souza Silva lépett.<br />
(Brazíliai apátságunk életéről külön írásban<br />
számolunk be.)<br />
május 27.<br />
Elhunyt a Magyar Bencés Kongregáció<br />
nesztora, a 100 éves Vanyó Tihamér atya.<br />
május 28.<br />
A Bencés Diákszövetség szokásos május<br />
végi országos találkozóját tartotta Pannonhalmán.<br />
Az ünnepi szentmisén Xavér atya,<br />
a <strong>Pannonhalmi</strong> Bencés Gimnázium és<br />
Kollégium hittanára és prefektusa prédikált.<br />
A délutáni baráti találkozón az ünnepi<br />
előadó Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő,<br />
egykori pannonhalmi diák volt.<br />
május 30.<br />
Bécs városának esperesei monostorunkban<br />
tartották konferenciájukat.<br />
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
A NYILVÁNOS LITURGIA RENDJE<br />
A PANNONHALMI BAZILIKÁBAN<br />
A NYÁRI ISKOLAI SZÜNIDŐBEN<br />
VASÁRNAP<br />
6.45 Vigilia-Laudes<br />
9.00 Népénekes szentmise<br />
10.00 Gregorián konventmise<br />
17.00 Vesperás<br />
HÉTKÖZNAP<br />
6.00 Vigília és Laudes<br />
6.50 Konventmise<br />
17.30 Esti szentmise a Káptalanteremben<br />
19.00 Vesperás<br />
CSÜTÖRTÖK<br />
6.00 Vigília és Laudes<br />
18.40 Konventmise és Vesperás<br />
UGRON BÁNFFY ISTVÁN O.S.B.<br />
életének 77., szerzetességének 44. évében, a betegek szentségével megerősítve, <strong>2005</strong>. január 7-én hazatért<br />
Mennyei Atyjához.<br />
István testvér Erdélyből való áttelepülését követően hányatott munkás évek után került Pannonhalmára 1961-ben.<br />
1965-ben tett ünnepélyes fogadalmat. Szerzetestestvéri voltát valamint nemesi származását is titkolnia kellett az állami<br />
korlátozások miatt. Alkalmazottként élt a monostorban, a házgondnokság munkatársaként több helyütt is dolgozott:<br />
a konyhában, a sekrestyében, a raktárban, a kertészetben; leghosszabb ideig takarítóként szolgált. Az Úristen<br />
megadta neki azt a kegyelmet, hogy sok nehéz év után, megnyugodva, csendben, békében várhatta Őt.<br />
Nagy fényesség támadt a sötétségben élő embernek. Ma istenünk nagy jósága üdvözített minket! (Brev. Maur.)<br />
DR. VANYÓ ALADÁR TIHAMÉR O.S.B.<br />
egyetemi magántanár, a történelemtudományok doktora<br />
életének 101., szerzetességének 82., áldozópapságának 76. évében, a betegek szentségével megerősítve, <strong>2005</strong>.<br />
május 27-én hazatért Mennyei Atyjához.<br />
*<br />
Tihamér atya pappá szentelése és történelem-földrajz szakos tanári oklevelének megszerzése után több alkalommal<br />
folytatott tanulmányokat Rómában. Húsz éven át tanított a hittudományi főiskolánkon, majd tizenöt éven keresztül a<br />
gimnáziumban oktatott. 1965 óta alkotó nyugalomban élt Pannonhalmán.<br />
Nagy tehetséggel és nagy reménnyel indult Szent Benedek rendjében a tudományos, történész pályán. Pályája<br />
felívelését, tudományos kutatásait és azok eredményeinek publikálását a kommunizmus éveiben megakadályozták,<br />
ezért lélektannal kezdett el foglalkozni és sok nehéz helyzetben lévő embernek tudott lelki támaszt nyújtani.<br />
Tudományos munkája elismeréseként 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József koszorút<br />
adományozott neki és feljogosította a „laureatus academiae” cím viselésére.<br />
„Szent rögökön jár a lábam, közel van az Ég itt nálam. Átöleli ezt a Halmot, megcsókolja ezt a Házat, tisztelettel tíz<br />
évszázad.” (Tihamér atya hódolata az 1000 éves Apátság előtt)<br />
12
RAJNAI<br />
RIZLING 2004<br />
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
2001 őszén az akkor<br />
még csak megálmodott<br />
Apátsági<br />
Pincészet tervezése<br />
túllépte az iróasztalok<br />
és papírhalmok<br />
világát, s földbe<br />
kerültek az első<br />
szőlőoltványok.<br />
Ezek között szerepelt<br />
a Rajnai rizling<br />
is. A szőlőnövény<br />
4. éves korában<br />
fordul termőre,<br />
de optimális körülmények<br />
között harmadévesen<br />
mutathat<br />
már résztermést<br />
leendő igazi<br />
arcából.<br />
Ezt a termést dolgoztuk<br />
fel 2004<br />
őszén. Az évjárat<br />
adottságaiból adódóan<br />
későn, október<br />
19-én került sor a<br />
szőlőszedésre. A beérkezett<br />
alapanyagot<br />
bogyózás-zúzás<br />
után azonnal préseltük<br />
vákuumprésünkben, hogy a mustoxidáció<br />
lehetőségét kizárva fajtajelleges un. „acélos rizlingbort”<br />
készíthessünk.<br />
A bor pohárba töltve zöldes színvilággal mutatkozik<br />
be, amely előjelzi citrusos, grapefruitos illatvilágát.<br />
A rizlingborokra jellemző élénk, játékos<br />
ízvilág bázisa a markáns savtartalom, amely ez<br />
esetben szép ellenpontja a bor testességének. A<br />
nagyformátumú, de mégis élénk és friss bor érlelési<br />
potenciálja nagy. Jól mutatja azon karakterét,<br />
ami miatt az egyik legismertebb s legkedveltebb<br />
fajtává vált a <strong>Pannonhalmi</strong> borvidéken.<br />
Bátran ajánlható előételek mellé, salátákhoz,<br />
tengeri halakhoz. Mindemellett könnyebb nyári<br />
húsételekkel is harmonizál.<br />
Liptai Zsolt<br />
borász<br />
Örömmel adjuk hírül Kedves Olvasóinknak, hogy a<br />
<strong>Pannonhalmi</strong> Apátsági Pincészet megnyitotta 100<br />
férőhelyes kóstoló teraszát, ahol májustól szeptemberig<br />
jó idő esetén naponta 12 órától 18 óráig várják<br />
a pincészet borai iránt érdeklődőket.<br />
További információ közvetlenül a pincészettől kérhető.<br />
Telefon: 96/570-171, Fax: 96/570-176,<br />
E-mail: pinceszet@osb.hu<br />
Az érdeklődők szakszerű vezetéssel betekintést<br />
nyerhetnek a <strong>Pannonhalmi</strong> Apátsági Pincészet<br />
munkájába, és megkóstolhatják a pincészet borait.<br />
A pincelátogatásra a <strong>Pannonhalmi</strong> Főapátság<br />
TriCollis Tárlatvezető Irodájában lehet jelentkezni.<br />
Telefon: 96/570-191, Fax: 96/570-192<br />
E-mail: tricollis@osb.hu<br />
13<br />
PANNO
NYÁRI PROGRAMOK<br />
A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁGBAN<br />
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG<br />
A <strong>Pannonhalmi</strong> Főapátság ezen a nyáron is számos programnak<br />
ad otthont. A gimnázium épületében konferenciák,<br />
kurzusok és lelkigyakorlatok lesznek. Sokaknak<br />
lesz lehetőségük néhány napot csendben és imádságban<br />
tölteni a monostor falai között.<br />
A bencés közösség idén nyárra három olyan lelkigyakorlatot<br />
is hirdetett, amelyek a monasztikus élet értékeit, tapasztalatait<br />
osztják meg a résztvevőkkel. Várszegi Asztrik<br />
főapát úr az eucharisztiáról mint a Jézussal vállalt sorsközösségről<br />
tart elmélkedéseket (július 8. és 11. között). Binzberger<br />
Ákos atya és Fehérváry Jákó testvér a szerzetesek<br />
imatapasztalatába vezeti be az érdeklődőket (július 25. és<br />
28. között). Ugyanebben az időben Varga Mátyás atya a<br />
monasztikus szerzetesség másik nagy tapasztalatának, a<br />
csendnek forrásait segíti felfedezni a résztvevőkkel. Az<br />
interneten is meghirdetett lelkigyakorlatok iránt nagy az<br />
érdeklődés, van olyan csoport, ahol a létszám szinte betelt.<br />
Szinte hagyományosnak mondható már, hogy augusztusban<br />
– Philippe Brame fotóművész kurzusával párhuzamosan<br />
– két francia színész-drámapedagógus (az utóbbi<br />
években Sophie-Marie Bouts és Cécile Maudet) tart színjátszókurzust<br />
a pannonhalmi gimnázium diákjainak. A<br />
kurzus augusztus 14-én este zárul a Bazilika előtti téren<br />
egy szabadtéri előadással, amely igazi szép augusztusi<br />
programként sokakat vonzott már az elmúlt években is.<br />
A Szent István alapította monostor számára augusztus<br />
20. fontos ünnep. Ezen a napon idén is ingyenesen látogatható<br />
az apátság, és megtekinthető mind a <strong>Pannonhalmi</strong>,<br />
mind pedig a Tihanyi Alapítólevél eredetije is. Az ünnepi<br />
liturgia mellett napközben a gyerekek játékos program<br />
keretében a búza útját követhetik nyomon a vetéstől<br />
egészen a kenyérsütésig. A felnőtteket délután orgonakoncertre hívjuk, este pedig idén is elhangzik a<br />
Bazilikában Szent István Inteleminek szövege egy színész és egy improvizatív zenész előadásában.<br />
A nyárvége (augusztus 26-28.) nagy eseménye a <strong>Pannonhalmi</strong> Művészeti Fesztivál, amelyet tavaly „arcus<br />
temporum” („időívek”) néven indított útjára a Főapátság. A fesztivál magját a zenei programok adják.<br />
Idén négy nagy koncert keretében két zeneszerző, Joseph Haydn és az orosz-tatár származású Szofja Gubajdulina<br />
művei szólalnak meg. Gubajdulina 1992 óta Németországban él, művei sokáig ismeretlenek voltak<br />
a nagyközönség számára. Zenéjét azonban ma már szinte az egész világon óriási sikerrel játsszák. Az<br />
idei pannonhalmi fesztivál figyelemreméltó ízelítőt ad ebből megrázó és mélyen misztikus életműből. A fesztiválon<br />
maga a zeneszerzőnő is részt vesz. Az előadók között pedig – a hazai zenei élet sok kiválósága mellett<br />
– szerepel Gubajdulina két avatott külföldi előadója: Elsbeth Moser (harmonika) és Vladimir Toncha (brácsa) is.<br />
A fesztivál zenei programjának másik rétege a népzene lesz. Két koncerten is hallhatjuk a Muzsikás együttest.<br />
Először határon túli vendégekkel (kalotaszegi táncosokkal, a Bene házaspárral és a moldvai Petrás<br />
Máriával) lép fel a zenekar. Vasárnap délelőtt pedig a Boldogasszony-kápolnában egy igazi ritkaságnak<br />
számító koncertet adnak, amely a zsoltár és a népzene témája köré szerveződik. Számos igazi ritkaság<br />
szerepel ezen – az ószövetségi, héber szövegű, Magyarországon előkerült zsoltártól a Moldvában megőrzött,<br />
énekelt katolikus misetételeken keresztül református zsoltárokig.<br />
A fesztivál harmadik napja azonban már nem annyira a zenéről, hanem sokkal inkább a színházról szól.<br />
Kilenc magyar színtársulat kapott felkérést, hogy Dante Isteni színjátékának inspirációjára készítsen a Főapátság<br />
arborétumában egy tízperces előadást. A nézők pedig – mint Dante Vergiliussal – helyszínről helyszínre<br />
sétálva láthatják a produkciókat.<br />
A pannonhalmi programokról naprakész információ található a Főapátság honlapján (www.bences.hu). A<br />
Művészeti Fesztivál saját honlapját (www.arcustemporum.hu) pedig június 6-tól kereshetik fel az érdeklődők.<br />
A koncertekre és egyéb programokra június közepétől lehet jegyet foglalni.<br />
14<br />
PANNO<br />
június 28. 17.00<br />
Botond és Zerind atya aranymiséje<br />
június 29. 17.00<br />
Gellért atya örök fogadalma<br />
július 8-11. és 25-28.<br />
Lelkigyakorlatok (bővebb tájékoztatás a<br />
honlapunkon olvasható: www.bences.hu)<br />
július 11.<br />
Szent Benedek ünnepe<br />
július 11-15.<br />
Gregorián kurzusok<br />
A Rákóczi Szövetség Határon Túli Kispap<br />
Tábora<br />
Minden hétvégén június 25. és augusztus 14.<br />
között: érettségi találkozók<br />
augusztus 5-14.<br />
Philippe Brame fotókurzusa, Sophie-Marie<br />
Bouts és Cécile Maudet színjátszókurzusa<br />
a gimnázium diákjainak.<br />
augusztus 20.<br />
Szent István királynak, a <strong>Pannonhalmi</strong><br />
Főmonostor alapítójának és<br />
fővédőszentjének ünnepe<br />
augusztus 22-23.<br />
”Studia monastica” – a bencés közösség<br />
szerzetesi tanulmányi napjai<br />
augusztus 26-28.<br />
”arcus temporum” – <strong>Pannonhalmi</strong><br />
Művészeti Fesztivál<br />
Mátyás atya
BENCÉS RENDHÁZ, GYŐR<br />
A zt hiszem, hogy tanár és diák egyaránt úgy érezte, hogy nagyon gyorsan szaladt el a második félév, s most<br />
már a Te Deum és tanévzáró előtt állunk az alsóbb évfolyamokkal, a 12-esek pedig a hosszan elhúzódó<br />
szóbeli érettségire készülnek.<br />
Miután már biztossá vált, hogy az idei évben az új érettségi rendszer bevezetésre kerül, a kritizálás helyett<br />
mindenkinek az az érdeke, hogy minél simábban és eredményesen jussanak túl diákjaink ezen az új<br />
próbán. A tanárok felkészítő tanfolyamokon vettek részt, itthon pedig közös megbeszélésekkel, összedolgozással<br />
segítették egymást és a diákokat. Ezért volt különösen is zavaró és elkeserítő tényező az érettségi<br />
írásbelik körül kialakult botrányos helyzet. Ha megfelelő időben jeleztük tapasztalatainkat az iskolafenntartó<br />
Főapát úr és az OKÉV felé, azt azért tettük, mert meggyőződésünk, hogy csak így tudunk a tanulóink elé állni<br />
követelményekkel és így beszélhetünk a becsületes munka értékéről. Jólesően nyugtáztuk, hogy néhány<br />
iskolán kívüli visszajelzés (email, újságcikk) is megerősített minket. Az egész érettségi értékelésére még vissza<br />
kell térni a tanári közösségben, és el kell mondanunk tapasztalatainkat, főleg a túlburjánzó adminisztratív<br />
munkával kapcsolatban. Azt már látjuk, hogy az írásbelik jól sikerültek, a szóbeli elé is bizalommal tekintünk.<br />
Nagyböjtben került sor az évi ifjúsági lelkigyakorlatra. Először próbálkoztunk azzal, hogy több osztály a<br />
házon kívül – üresen maradt, de jól felszerelt plébánián vagy lelkigyakorlatos házban – vett részt egy-egy<br />
meghívott atya és az osztályfőnök vezetésével lelkigyakorlaton. Köszönettel tartozunk minden lelkigyakorlat<br />
vezetőnek: Butsy Lajos, Merkli Ferenc, Gábor József, Bognár István, Makláry Ákos atyáknak és Rábai László<br />
tanár úrnak. A fiúktól jó visszajelzéseket kaptunk, érdemes lesz a továbbiakban is ilyen irányban kísérletezni.<br />
A húsvéti szünet után április 5-én volt Szent Benedek atyánk ünnepe, amelyen Bíró László püspök úr volt<br />
a főcelebráns, este pedig sok diák részvételével az iskolai gregorián énekkar vezette az ünnepi vesperást.<br />
A Bencés Diákok Győri Egyesületével közös szervezésben ebben a félévben is több előadásra került sor,<br />
amelyen diákjaink is részt vettek. A diákszövetség elnöke, Molnár Zsolt iskolánk tanára is, ezért olyan témák<br />
kerülnek elő, amelyek az ifjúság érdeklődésére is számíthatnak, de az „öregdiákok” is szívesen hallgatják. A<br />
díszteremben megrendezett időszakos kiállításaink közül az In Memoriam Gyöngyössy Imre kiállítást emelem ki,<br />
amelyet egy portréfilm vetítésével és a volt bencés diák költő, filmrendező nagyon értő bemutatásával Pintér<br />
Ambrus atya nyitott meg. A legnagyobb benyomást keltő előadást Oloffson Placid atya tartotta a gulági életéről.<br />
A ballagási ünnepélyt az idén is az iskola előtti téren tartottuk zavartalan jó időben, zavartalan körülmények<br />
között. Évek óta a szülőkön kívül is rengeteg vendéget, rokont, ismerőst vonz el az iskolai ünnepély.<br />
Ugyanilyen „sokadalom” az öreg bencés diákok találkozója, amelyre az érettségijük kerek évfordulóját ünneplők<br />
mellett sokan mások is eljöttek. Az idén a legidősebbek az 1940-ben érettségizettek voltak. Hál’<br />
Isten, hatan személyesen is részt vehettek a találkozón. A hálaadó szentmise főcelebránsa Ladocsi Gáspár<br />
püspök úr volt, aki 35 éve érettségizett iskolánkban.<br />
Iskolánk Collegium Musicum Jaurinense kórusa vasárnaponként rendszeresen énekel a templomi<br />
vesperásunkon. De házon kívül is sokszor szerepeltek a félév folyamán: pl.: Tihanyban a 950 éves évfordulón,<br />
Csornán a premontrei templom búcsúján, Eszterházán, stb. Kórustalálkozón vettek részt Csornán, és<br />
önálló hangversenyük volt a Kazinczy Ferenc Gimnázium kórusával közösen a győri Richter teremben. Az<br />
elmúlt évekhez hasonlóan az idén is több tanulónk szerepelt a győri Kisfaludy Napokon. Németh Tamás<br />
ezüst, Krulik Marcell arany fokozatot ért el diákíró és versmondás kategóriákban.<br />
A rendház élete igazodik a gimnázium rendjéhez. Évi lelkigyakorlatunkat a nagyhét elején, amikor diákjaink<br />
már a húsvéti szüneten voltak, Jelenits István piarista atya tartotta. Az atyák közül többen is kisegítettek<br />
különböző plébániákon a húsvéti ünnepek idején. Szívesen fogadjuk a templomban, a kápolnában<br />
rendszeresen találkozó ima-csoportokat és a szentírás magyarázatra összeülő köröket.<br />
A templom felújítása immár negyedik éve folyik. Az idén már befejeződött a szószék felújítása és folyamatban<br />
van a főoltár (vászon oltárkép és az egész oltárépítmény) restaurálása. Ezúton is köszönök minden<br />
anyagi támogatást, amit diákjainktól vagy másoktól kaptunk, külön is azokat az adományokat, amelyek a<br />
kiküldött levelünkre érkeztek. Isten fizesse meg. Mivel volt diákjaink címlistája hiányos, ezért a megszerzett<br />
címekre a közeljövőben szeretnék levelet küldeni.<br />
Mindenkinek ajánlom, hogy iskolánk honlapján tájékozódjék iskolánk életéről, a beiskolázás lehetőségeiről,<br />
és ismerősei figyelmét is hívja fel iskolánkra és kollégiumunkra.<br />
Gáspár atya<br />
15<br />
PANNO
TIHANYI APÁTSÁG<br />
A 950 éves tihanyi apátság jubileumi évében május 21-én<br />
megtarthattuk az ünnepséget Mádl Ferenc köztársasági elnök úr<br />
részvételével. Ragyogó, szinte nyári időben a templom mellett<br />
felállított emelvényen énekelt a győri bencés gimnázium scholája<br />
Áron atya vezetésével. Bőzsöny Ferenc összekötő szövegével,<br />
Bánffy György felolvasásával (a tihanyi alapítólevél részletei), Faragó<br />
Laura és Ferencz Éva énekével vált igazán színessé ez az<br />
ünnepség. A köztársasági elnök úr után Kuti Csaba, a megyei<br />
közgyűlés elnöke és Varró János tihanyi alpolgármester mondott<br />
köszöntőt. I. András és Anasztázia szobránál huszárok álltak díszőrséget<br />
a koszorúzáskor, az altemplomban és a templom kapujában<br />
pedig az I. András király lovagrend tagjai. Örültünk a rendtársak,<br />
régi munkatársak részvételének. Igazi ünnep volt ez a nap,<br />
amely tihanyi munkatársaink és a bencés öregdiákok veszprémi<br />
csoportjának segítségével alighanem minden résztvevő számára<br />
igazi élmény, méltó megemlékezés és erősítő együttlét lehetett.<br />
A veszprémi Új Horizont című folyóiratban megjelennek az elhangzott beszédek. Foglalkozott az eseménnyel rádió,<br />
televízió, több napilap is.<br />
Eljött a környezetvédelmi miniszter, Persányi Miklós, itt volt Gulyás Kálmán államtitkár, Kovács Árpád számvevőszéki<br />
elnök is. Sok polgármester a régióból, lelkipásztorok, lelkészek, s örömünkre zarándokok is: szép számmal vettek<br />
részt hívek a délutáni keresztúton Félix atya vezetésével, és a szabadtéri szentmisén is volt kb. ötszáz együtt imádkozó<br />
és éneklő hívő. Cirill perjel atya volt ennek a liturgiának főcelebránsa.<br />
Köszönet mindenkinek, aki bármilyen módon segített abban, hogy együtt ünnepelhettünk.<br />
A nagy kiállító terekben új kiállítások ebben az évben nem lesznek. Egész évben – novemberig – megtekinthető „A<br />
monostor és népei”, valamint „Tihany a képzőművészetben” című kiállítás. Időközben elkészült Polgár Rózsa művésznő<br />
csodálatosan szép kárpitja a Tihanyi alapítólevélről és altemplomról: „Gyökerek” a címe. Örülnénk, ha ez a<br />
kiváló műalkotás Tihanyban maradhatna.<br />
Június 17-én, pénteken 5 órakor a Rege kávézóban Gáborjáni Péter építész és Szél Ágnes fotóművész kiállítását<br />
nyitjuk meg. Augusztus második felétől a tihanyi nagy szellemeket, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Borsos Miklóst szeretnénk<br />
ugyancsak a Rege cukrászdában kiállításon megidézni.<br />
A „Tetőtéri esték” sorozat folytatódott és folytatódik. Félix atya, Teodóz atya nagy hatású előadásai után Szervác<br />
testvér beszámolója következik. Szeretnénk megmutatni a hallgatóságnak a magyar bencés szellemiség sokszínűségét.<br />
Az ünnepek sorában Szent Benedek atyánk ünnepe következik július 11-én. Este 6 órakor Asztrik főapát úr vezetésével<br />
végezzük az ünnepi liturgiát. A templom búcsúnapján, augusztus 15-én ugyancsak este 6 órakor lesz az ünnepi<br />
szentmise. Márfi Gyula veszprémi érsek atya lesz a vendégünk.<br />
16<br />
PANNO<br />
I. András király sírjánál az altemplomban
Külön szeretném felhívni<br />
a figyelmet egy őszi<br />
eseményünkre: szeptember<br />
második szombatján,<br />
10-én délután 3 órakor az<br />
immár hagyományos ökumenikus<br />
„Könyörgés a magyarságért”<br />
találkozón Erdő<br />
Péter bíboros, prímás,<br />
érsek úr mondja a beszédet.<br />
Szeretettel hívunk és<br />
várunk erre az alkalomra<br />
mindenkit, akinek szívügye<br />
a kereszténység és a magyarság.<br />
Sokan kérdezik: elkészült<br />
már az apátság felújítása<br />
Az őszinte válasz:<br />
még nagyon sok mindent<br />
meg kellene csinálni, restaurálni,<br />
kijavítani, kicserélni.<br />
Ebben az évben a<br />
felújítás céljaira nem nagyon<br />
remélhetünk állami<br />
támogatást. (Eddig idén<br />
semmit nem kaptunk.)<br />
Ezért a munkákat – sajnos<br />
– le kellett állítanunk. Külön<br />
elismerés illeti Szabó<br />
József győri bencés öregdiák<br />
vállalkozó kőműves<br />
csapatát, akik igazán szép<br />
munkát végeztek a műemléki<br />
felügyelet, a tervezők<br />
és a műszaki ellenőrünk<br />
gondos útmutatásaival.<br />
Csak remélni tudjuk, hogy<br />
nem várat magára évekig<br />
a folytatás.<br />
A nyári vendégfogadás,<br />
a sok látogató, a nyáridőben<br />
mindig több terhet<br />
jelentő lelkipásztori munka<br />
komoly igénybevétel fiatalabbnak<br />
és idősebbeknek<br />
egyaránt. Barátaink<br />
imádságos támogatását<br />
kérjük.<br />
Külön kérjük az imádságot<br />
azokért is, akik közösségünkhöz<br />
szeretnének<br />
csatlakozni. Június<br />
29-én, az Apostolfejedelmek<br />
ünnepén Gellért atya<br />
ünnepélyes fogadalommal<br />
kötelezi el magát a bencés<br />
szerzetesi életre. Pannonhalmán<br />
lesz a fogadalomtétele<br />
délután 5 órakor.<br />
Adja Isten, hogy ne hiányozzanak<br />
soha, akik meghallják<br />
és követik a hívó<br />
szót!<br />
Richárd atya<br />
SZENT MAURÍCIUSZ<br />
MONOSTOR<br />
BAKONYBÉL<br />
„Bizony, ha nem tartotok ki mellettem, nem maradhattok fenn.” (Iz 7,9)<br />
Hét esztendeje, 1998-ban kaptunk engedélyt a Magyar Bencés Kongregáció Általános<br />
Káptalanjától és Asztrik főapát úrtól, hogy Bakonybélben egy testvéri<br />
közösséget, fokozatosan egy önálló monostort alapíthassunk. A kísértések, a<br />
krízisek itt sem kíméltek meg bennünket. Hét év viszonylatában mit jelent a<br />
fennmaradás, a fokozatosság Mi maradt volna fenn, ha nem az Úr mellett tartunk<br />
ki Valóban itt kell-e kitartani Egyre inkább úgy látom, hogy nem túlélni,<br />
hanem megélni kell a kríziseket, a nélkülözés ilyen-olyan formáit, az aránytalanságokat.<br />
Ki mondja: „ha nem tartotok ki mellettem, nem maradtok fenn” Az Úr a próféta<br />
által a fogságban lévő közösséget szólítja meg, azokat, akikben a remény kísértést<br />
szenvedett. Szent Benedek tanítványai az engedelmesség, a stabilitás és a<br />
szerzetesi életalakítás hármas, ünnepélyes ígéretével kötelezik el magukat egy<br />
konkrét közösségben a szerzetesszentelésre kijelölt napon. Az elköteleződés a<br />
felnőtté válás döntő mozzanata, még ha napjainkban ennek az ideje jócskán<br />
kitolódott is. Az évek multával a stabilitásra meghívó ige vonzásában növekedhetünk.<br />
A stabilitásra való készséget lehet munkálni, s leginkább Isten hűségének,<br />
stabilitásának szemlélése révén. Diszkrét jelenlétében, háttérben, az Ő<br />
erőterében történtek mindazok a találkozások, kezdeményezések, események az<br />
elmúlt öt hónapban, melyekből egy csokorra valót összegyűjtöttem.<br />
2004. december 31-én a Bakonybélt övező rengetegbe kirándultunk, a hagyományos<br />
szilveszteri túra, a gyönyörű téli napsütés és a kiváló társaság sokakat<br />
összegyűjtött és kimozdított.<br />
<strong>2005</strong>. január 10-én Dani Ágnes Kappadókia, Efezus, Myra és Tarzus ókeresztény<br />
emlékeiről tartott előadást a Biblia-körben.<br />
Január 15-én volt a Baráti Kör találkozója. Szándékunk szerint a Baráti Kört a<br />
társadalom, gazdaság, kultúra különböző területein dolgozó értelmiségi emberek<br />
alkotják. A felkért, megszólított személyek többségével már több évre visszatekintő<br />
személyes, baráti kapcsolata van a Monostornak. Azért szeretnénk az<br />
egyéni kapcsolatokból szellemi kört szervezni, mert egyrészt úgy érezzük, hogy<br />
az egyre bonyolultabb világban a Monostor közösségének tájékozódásához szükséges<br />
a saját területükön elkötelezett szakemberek véleményének ismerete,<br />
tanácsa, másrészt segítené bakonybéli munkánkat, ha mérvadó emberek által<br />
jutna el hírünk a világba, ha Baráti Körünk tagjai a társadalom legkülönbözőbb<br />
helyein képviselnék a Monostor világszemléletét.<br />
Január utolsó napjaiban Anzelm testvér részt vett Tahiban a Konfliktus, kommunikáció<br />
és együttműködés c. tréningen, melyet Karl Schattenhoffer vezetett.<br />
Február 5-én a Biblia-kör és a Szent Mauríciusz Kamarakórus közös farsangi<br />
mulatságát tartotta, a szellemes kosztümök és a kedves rögtönzések a felnőtteket<br />
gyermekké, a szomorkodókat vidámmá tette.<br />
Február 7-én Farkas Zoltán Szent Brendán, a középkori ír világjáróról tartott<br />
előadást.<br />
Március 2-án volt az Olajkenet liturgiája, melyre igen szép számmal egybegyűltek<br />
a betegek, a gyógyulásra és békességre vágyó emberek. Március 3-5. között<br />
Szabó Gyula, mezőörsi plébános atya tartotta az egyházközség nagyböjti lelkigyakorlatát.<br />
17<br />
PANNO
Március 15-én meglátogattuk Ancilla nővért a<br />
Porta Pacis Monostorban, Kaposszentbenedeken,<br />
délután pedig a visnyeszéplaki családok láttak<br />
vendégül bennünket.<br />
Március 19-én 950 éve alapított Tihanyi Apátság<br />
A monostor és népei c. jubileumi kiállításának<br />
megnyitóján részt vett Anzelm testvér, aznap<br />
érkezett haza Izsák testvér a húsvéti vakációra<br />
Róma városából. Boda Zsolt társadalomkutató<br />
ezen a szép tavaszi napon nyitotta meg Xeravits<br />
Géza Nepál — Hegyek, Istenek, Emberek c. fotókiállítását<br />
a béli Monostor Galériában, majd a<br />
világjáró vetítettképes előadást tartott.<br />
Krisztus Urunk szenvedésének, halálának és<br />
feltámadásának ünnepe itt, Bakonybélben is<br />
egybegyűjtötte Isten népét, a bakonybéli keresztényeket<br />
és a távolból érkezőket. Az ünnepi<br />
Szent Liturgia élni, újrakezdeni és megújulni<br />
segített bennünket. A szabad programokat a<br />
monostroban és a faluban szálló vendégek egyaránt<br />
érdeklődéssel fogadták, így pl. nagypénteken<br />
Izsák testvérnek a Szent Keresztségről tartott<br />
előadását. Nagyszombat délutánján Tímár<br />
SZENT MAURÍCIUSZ MONOSTOR<br />
BOROSTYÁN-KÚT<br />
<strong>2005</strong> * IV/1 — Húsvét van<br />
Vásárhelyi Anzelm: Húsvét van<br />
STUDIUM<br />
Németh Tamás: Krisztus ikon, fotó: Mudrák Attila<br />
Somosi Gábor: Húsvét misztériuma<br />
A. Grün: Húsvéti módon élni, ford. Horváth Dori Tamás<br />
Szigethy Gábor: Et resurrexit tertia die<br />
XVI. Benedek pápa homíliája<br />
GRADUALE<br />
Dr. Lázár Imréné: Plascsenyica, fotó: Mudrák Attila<br />
Németh Miklós Péter: A himnuszok életereje<br />
Xeravits Géza: Krisztus feltámadt!<br />
Egy 13. századi ismeretlen szerző: Clairvaux,<br />
ford. Ferenczi Attila<br />
ECCLESIA<br />
Németh Tamás: Istenszülő ikon, fotó: Mudrák Attila<br />
Historia Domus<br />
Kiss Domonkos: Mit jelent ma kereszténynek lenni<br />
Végh András: Bakonybéli Árpád-kori padlótéglák<br />
Hírek, hirdetések<br />
Ágnes apátnővel beszélgettünk Egyház-ismeretről, az egyház és az állam ambivalens kapcsolatáról, egyházüldözésről,<br />
az egyházi hierarchia felelősségéről, az elhallgatott, mégis közöttünk élő közelmúltról.<br />
János Pál pápa halálát követő napokban Izsák testvér visszautazott Rómába, hogy tanulmányait folytassa,<br />
eleven beszámolóiból csaknem közvetlenül értesülhettünk a város és a világegyház történéseiről.<br />
Április 5-én, Szent Benedek atyánk ünnepén a Szent Liturgián Kuklay Antal, körömi plébános mondott<br />
homíliát.<br />
Április második felében megkezdődött a tavaszi vendégjárás, az erdei iskolás csoportok és zarándokcsoportok<br />
közül számosan kérnek kalauzolást. A Monostori Ajándékboltban dolgozó munkatársunk, Galambos<br />
László fogadja a csoportokat, de természetesen alkalmanként mi is részt veszünk a csoportok kalauzolásában,<br />
a vendégek fogadásában. Mivel közösségünk a zsolozsmát a templomban imádkozza, így az egyházközség<br />
imádságos emberei és a településre érkező vendégek közül is többen bekapcsolódnak a közös imádságba. A tavasz<br />
folyamán többek között Budapestről Ábel atya a Szent Szabina Kápolna népével látogatott a béli völgybe.<br />
1905-ben, 100 éve jelent meg az első bakonybéli képeslap, ami a hely vonzerejét, ill. a magyarországi turizmus<br />
kezdetét és egyik célpontját is megjelöli, természetesen az idelátogató latin nyelven küldte szeretteinek<br />
az üdvözletet a béli völgyből.<br />
Az arborétumban a madarak fészekrakása előtt odúkat helyeztünk el. A nagyobb vadak télen, a gyapjas<br />
lepke, ill. hernyói pedig most tavasszal pusztítanak, a látvány a nyári hónapok közeledtével, az idő múlásával<br />
itt a Magas-Bakonyban egyre szomorúbb lesz. Domonkos atya két munkatársunkkal együtt már áprilisban<br />
megkezdte a gyógynövénykert gondozását, az egynyári növények ültetését és mindazt, amit az évelő<br />
nővények is megkívánnak.<br />
Május 6-án Adalbert testvér meglátogatta a Rómában tanuló Izsák testvért, a szent városban töltött vakáció<br />
ideje alatt részt vett Ruberval bencés atya által festett kápolna felszentelésén.<br />
Pünkösdvasárnap volt Pusker Júlia (hegedű), Pusker Ágnes (hegedű) és Pusker Imre (continuo) hangversenye;<br />
rendkívüli zenei eseményben volt részünk tizenéves fiatal előadóművészek jóvoltából.<br />
Pünkösdhétfőn az egyházközség a göttweigi bencés monostorba és a bécsi Stephans dómba zarándokolt.<br />
Május 21-én Domonkos atya Helene Gehwolf, niederaltach-i vendégünkkel együtt részt vett a tihanyi Szent<br />
Ányos Apátság 950 éves jubileumi ünnepségén.<br />
Május 27-én vendégünk volt Péter Pál móri kapucinus atya és Venettóból Umbrió atya, akivel a kapucinus<br />
karizmáról, a megújulás lehetőségeiről és akadályairól beszélgettünk.<br />
Május 28-án Kurcsis László Lépcsők c. grafikai kiállítását Xeravits Géza nyitotta meg, a kiállított képek<br />
Siklósi Horváth Klára Prelűdök c. könyvéhez készült illusztrációk.<br />
Úrnapján a Szent Liturgia ismét a Borostyán-kútnál volt, a forrás csobogó hangja belevegyült az istendicséretbe,<br />
a körmenet a Borostyán úton vezetett vissza a templomba.<br />
Anzelm testvér<br />
18<br />
PANNO
SZENT BENEDEK LEÁNYAI<br />
TÁRSASÁGA, TISZAÚJFALU<br />
19<br />
PANNO<br />
…a Lélek ugyanaz…<br />
ESEMÉNYNAPTÁR – VISSZATEKINTÉS<br />
március 18. Szent József ünnepének vigíliáján Szabina<br />
nővérünk a tiszaújfalui anyaházban elhunyt.<br />
április 7. Korzenszky Richárd atya előadása kolostorunkban<br />
Egyén és közösség Szent Benedek Regulájában<br />
címmel.<br />
április 8. Az iskolák kérésére a hitoktató nővérek megemlékezést<br />
tartottak II. János Pál pápáról az első tanítási<br />
óra keretében.<br />
április 18. Megkezdődtek a vendégház felújítási munkái:<br />
fűtésszerelés, festés, akadálymentesítés stb…<br />
április 23. Karmelita atyák látogatása kolostorunkban.<br />
május 12. Korzenszky Richárd atya előadása kolostorunkban<br />
József Attila és a rend címmel.<br />
május 23-27. Rendi lelkigyakorlat Kalocsán Dr. Bábel<br />
Balázs érsek atya vezetésével.<br />
ESEMÉNYNAPTÁR – ELŐRETEKINTÉS<br />
június 4. Templomunk felszentelésének évfordulója<br />
június 5. Templomunk Jézus Szíve búcsúja. Az ünnepi<br />
szentmisét Bakos Gergely atya celebrálja.<br />
június 12. Hittanos gyermekeink elsőáldozása<br />
június 30-július 3. Hivatástisztázó lelkigyakorlat fiatal lányok<br />
számára Ágnes és Benedikta nővérek vezetésével.<br />
július 8-július 13. A Fraternitas Mozgássérültek egyesületének<br />
lelkigyakorlata vendégházunkban.<br />
július 17-július 20. Hittantábor kisebbeknek Ágnes és<br />
Benedikta nővérek vezetésével.<br />
augusztus 1. Rendi ünnep, közösségünk alapításának<br />
évfordulója. Ágota nővér örökfogadalma.<br />
Ezen a nyáron öltözik be közösségünkben Káposztás<br />
Éva jelölt-testvér is.<br />
augusztus 15-18. Középiskolások lelkigyakorlata Ágota és<br />
Eszter nővérek vezetésével.<br />
augusztus 21. Az újfalui templom Szent István búcsúja.<br />
augusztus 22-25. Felső tagozatosok hittantábora Ágota és<br />
Eszter nővérek vezetésével.<br />
Visszatekintve az idei év tavaszára Tiszaújfalun, köszönet és hála lehet a szívünkben. Nemcsak azért, mert<br />
kolostorunk és környéke valóban szép, s számunkra egyre szebb, hanem azért is, mert hétköznapjainkban<br />
erőt adó forrásként volt jelen több ünnep is. Ezek közül hármat szeretnék kiemelni. Közös vonásuk, hogy<br />
szorosan és szervesen kapcsolódtak Húsvét titkához, s magukban hordozták a személyes és közösségi elköteleződésünk<br />
megerősödésének újabb lehetőségét.<br />
Időrendi sorrendben az első Nagycsütörtök ünnepe volt. Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek kérésére<br />
és hívására – az egyházmegye területén élő és szolgáló más szerzetesközösségek tagjaival együtt – részt<br />
vettünk Kalocsán a krizmaszentelési szentmisén. Az Alföld missziójáért jelenleg több férfi és női közösség<br />
dolgozik: piaristák, pálosok, Kalocsai Iskolanővérek, a Congregatio Jesu tagjai, Jézus Szíve Népleányok,<br />
Szociális Testvérek, egy klarissza nővér és mi, bencés nővérek. Persze eddig is tudtunk egymásról s néhány<br />
egyházmegyei program keretében már volt alkalmunk találkozni az elmúlt évek folyamán, de az idén egy<br />
kisebb találkozó keretében szerettünk volna egymás számára jelen lenni. A krizmaszentelést követően a Kalocsai<br />
Iskolanővérek rendházában jöttünk össze nővérek, közel 25-en. Rövid időre érsek atya is meglátogatott<br />
bennünket. Szerettük volna tudni, mit kér, mit vár<br />
tőlünk, szerzetesnővérektől a lelkipásztori munkában.<br />
Válasza, amelyből elfogadás és szeretet sugárzott, egyszerűnek<br />
és érthetőnek tűnt akkor is és ma is: „Tegye<br />
mindegyikük ott, ahol van, a lehető legjobban azt, amit<br />
eddig is tett!”<br />
Húsvét 3. vasárnapján az első Nemzeti Eukarisztikus<br />
Szerzetesnövendék és Kispaptalálkozón vettünk részt a<br />
váci székesegyházban. Ez a találkozó sem nagy célok<br />
megvalósításáért jött létre, hanem önmagában hordozta<br />
célját. A célt, hogy jelen lehessünk egymás számára, erőt<br />
merítsünk mások elköteleződéséből, Istennek átadott életéből,<br />
s együtt, közösen imádkozzunk az Eukarisztia évében<br />
az Úr előtt. Számunkra, bencés nővérek számára<br />
azért is jelentett sokat Vác, mert Berecz Skolasztika nővérünk<br />
1922-ben a váci megyéspüspök áldásával kezdte<br />
meg a tiszazugi missziót. Az Alföld ezen része akkor még<br />
a váci egyházmegyéhez tartozott. A nap végén felkerestük<br />
Marosi Izidor püspök atya sírját is, aki pedig az<br />
újrakezdés éveire, kezdeti lépéseire adta püspöki áldását.<br />
A harmadik ünnepet nyugodtan említhetem „nagy”<br />
ünnepnek. Meghívást kaptunk Petőfiszállás-Szentkútról,<br />
a pálos atyáktól Pünkösd ünnepére, amikor Dr. Bábel<br />
Balázs érsek atya megáldotta, megszentelte új kolostorukat,<br />
a leendő novíciátust. A felszentelést megelőző héten<br />
néhány alkalommal segítettünk az atyáknak az előkészületekben,<br />
főként takarításban, ill. a könyvtár rendezésében.<br />
A kolostorszentelés kapcsán egyházmegyei<br />
ifjúsági találkozót is szerveztek az atyák, amire Ágnes<br />
és Ágota nővérek vittek jónéhány gyermeket, fiatalt a<br />
faluból ill. Bokrosról. Az Alföldön jelenlévő szerzetesközösségek<br />
közül most már a pálos atyáknak is itt folyik<br />
majd a növendékképzése.<br />
E három ünnep mindegyike élő és eleven benső öröm<br />
forrása volt számunkra. Egy kis szelet ez az életünkből, de<br />
abból a mélységből, melynek közösségformáló ereje van.<br />
Benedikta nővér
SZENT GELLÉRT APÁTSÁG<br />
SÃO PAULO, BRAZÍLIA<br />
MAGYAR BENCÉSEK BRAZÍLIÁBAN<br />
A magyar nyomorúság elől Brazíliába kivándorolt katolikus magyarok azt kérték a magyar hercegprímástól,<br />
hogy küldjön nekik magyar papot. Lelkipásztori gondozásukra Serédi Jusztinián<br />
bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a bencés rendet, annak akkori elöljáróját, Kelemen<br />
Krizosztom pannonhalmi koadjutor-főapátot kérte meg. Szelecz Arnold bencés atya vállalta a<br />
missziót, egyedül indult Brazíliába. Személyében 1931. márciusától vagyunk jelen Brazíliában. A<br />
II. világháború előtt és után néhány fiatal rendtárs érkezett utánpótlásnak, akik aztán a jövő bencés<br />
közösség alapját képezték. 1950-ig a magyar kolónia lelki, kulturális gondozása volt a feladat:<br />
iskolákat, kápolnákat építettek, egyesületeket hoztak létre.<br />
São Pauloban eleinte ők álltak a kulturális és ifjúsági munka középpontjában. Nekik köszönhető<br />
Brazília legnagyobb magyar hetilapjának, a Dél-Amerikai Magyar Hírlapnak kiadása és magyar<br />
könyvek terjesztése is. A magyar ifjúságnevelés szempontjából legnagyobb érdemük a cserkészet<br />
megszervezése, ami azért is fontos, mert az ifjúsági munka Brazíliában lényegileg a cserkészmunkával<br />
volt egyenlő. A brazíliai cserkészet soraiból a későbbiekben a külföldi magyar közélet nem<br />
egy vezető egyénisége és szellemi alkotója került ki. A gyarapodó szerzetesközösség és a megalapított<br />
iskola növekedése azt kívánta, hogy plébániájukról, Villa Anastácioról São Paulo akkor még<br />
tágabb városrészébe, Morumbira költözzenek. Itt építették fel a mai Szent Gellért Apátságot és a<br />
Szent Imre Kollégiumot. 1992-ben az apátságtól 25 kilométerre, egy kis kolostort építettek, ahol<br />
az új nemzedék nyer szerzetesi képzést. A Szent Gellért Apátságnak ma 14 ünnepélyes fogadalmas<br />
szerzetese van, többségük felszentelt pap, továbbá 7 fiatal készül a noviciátusban és egyszerűfogadalmasként<br />
a közös életre. Többségük brazil származású, öten vannak még magyarok. A<br />
Magyar Bencés Kongregáció Konstitúciója a prézes apát kötelességévé teszi, hogy a kongregáció<br />
másik apátságát háromévente hivatalosan is vizitálja. Az idei vizitáció jelentős változást hozott a<br />
közösség életében: <strong>2005</strong>. május 21-én apátválasztást tartottak. Linka Ödön apát úr helyébe az<br />
eddigi perjel, a brazil származású Don Paulo de Souza Silva lépett. Paulo apát úr 1951-ben született,<br />
1972 óta tagja a são pauloi (magyar) bencés közösségnek, 1979-ben szentelte pappá Udvardy<br />
József szeged-csanádi megyéspüpök Pannonhalmán. Teológiai tanulmányait a bencés rend római<br />
Szent Anzelm Kollégiumában végezte. Felszentelése után számos rendi munkakörben dolgozott:<br />
liturgiát tanított, lelkipásztori munkát végzett, 8 éve a Szent Gellért Apátság perjele, egyúttal az<br />
apátsági templom plébánosa is. A választás után a prézes apát az újonnan választottat megerősítette<br />
tisztségében, benedikálására f. év július 11-én, szent Benedek atyánk nyári ünnepén kerül<br />
sor. Személyében a magyar alapítású brazíliai apátság első brazil származású apátja kezdi meg<br />
szolgálatát. Isten éltesse és segítse Paulo apát urat!<br />
Asztrik főapát<br />
BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: <strong>Pannonhalmi</strong><br />
Főapátság • Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát • Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T.<br />
Cirill • Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail: hivatal@osb.hu • Megrendelhető a szerkesztőség<br />
címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Győr.<br />
20<br />
PANNO