2005 nyár - Pannonhalmi Főapátság

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
„Magasan szállj, és hosszan énekelj, / Szárnyaló hattyúm, szép emlékezet!”
Kedves Ballagó Diáktársaim!
Petőfi Tündérálom című versének e sorai a mai nap lényegét, fő mondanivalóját tárják elénk: az emlékezést,
a múlt visszaidézésének szükségességét. Hogy miért ilyen fontos ez Csak az emlékezet segítségével nyer
értelemet ez a pillanat, a búcsú perce, hiszen tulajdonképpen emlékeitek kapcsolnak benneteket ehhez a
helyhez, mindaz, ami itt számotokra fontos, az emlékezés által válik lényegessé. A bennetek élő emlékek
önmagukban azonban mit sem érnek, ha csupán csak arra használjátok őket, hogy gyönyörködjetek bennük,
elmélázzatok rajtuk. Az eltelt éveket újra át kell tekintenetek, s értékelnetek azok eseményeit. A belőlük
származó tanulságokat életre váltva, az itt szerzett élettapasztalatokat felhasználva tudtok csak továbblépni
a jövőbe. Ilyen módon, ahogy ideérkezésetekkor ott álltak mögöttetek szüleitek és a tőlük származó
tudás, úgy áll majd Pannonhalma is mögöttetek, mindazzal együtt, amit innen, belőle visztek magatokkal.
Hiszen annyi mindent kaphattatok az itt megélt évek alatt. A felkínálkozó és kiaknázott lehetőségek által,
s persze nem utolsó sorban ennek az életszakasznak sajátosságaképpen sok változáson mentetek át. Világlátásotok,
gondolkodásotok sok szempontból megváltozott ezen a helyen. A szülőktől, otthontól való távolabb
kerülés, az új közösségbe való beilleszkedés, az új, szoros, sőt gyakran életre szóló barátságok születése, a tudásotok
gyarapodásával birtokba vett új szemléletmód mind csiszoltak valamit jellemeteken, s így juthattatok
el mostanra az érettség azon fokára, amely képessé tesz benneteket az elkövetkezendő, önálló életre.
Persze, nem mindenki egyforma úton ért el idáig. Attól függően, milyen múlt áll a hátunk mögött, sokféleképpen
állunk hozzá a megváltozott környezethez és a megnövekedett követelményekhez, nem utolsó sorban
a mindennapjainkat befolyásoló, gyakran túlzottan szigorúnak tűnő szabályokhoz. Érthető módon nem
egyszer lázadunk mindezek ellen, különféle módokon, ám ez is létfontosságú állomás a hely szellemiségének
befogadásában. Ami nem érdekel, nem fog meg minket, az ellen nem küzdünk. Ezért e harcok által is
egyre inkább a tietek lett mindaz, amit a Pannonhalma név most felidéz bennetek. Természetesen mindenki
számára mást, hiszen közös múltatok ellenére mindvégig megmaradtatok egyéniségeknek, sőt felnőtté válásotokhoz
közeledve egyre inkább elágaznak útjaitok. Nem kell azonban az iskola kötelékéből kilépve elszakadnotok
egymástól és Pannonhalmától, s ha valóban megéreztétek e hely szellemiségének lényegét,
mindig igényetek lesz az egymással való kapcsolatra. A jellembeli különbségek ellenére összekötnek benneteket
a közös emlékek, élmények. A Pannonhalma szó emellett most, tőletek függően, új jelentést is kaphat.
Menedék lehet számotokra az élet nehézségei közepette. Egy állandó, lényegében századok óta változatlan
sziget a mindig változó világ örvénylő tengerében.
Nektek megvan a lehetőségetek lelki alapjaitokból fakadóan ahhoz, hogy ezt az állandóságot sugározzátok
a világba. Nem burokba zárkózásra gondolok, ellenkezőleg, nagyfokú nyitottságra a körülöttetek élők
felé. Tőlük is tanulni fogtok jót, rosszat egyaránt, mindig meg kell őriznetek, hirdetnetek és teljesítenetek
kell azonban azt a törvényt, amelyet ezen a helyen próbáltak a szívetekbe írni. „Ha szeretet nincs bennem,
semmit sem érek…” – írja Szent Pál a korintusiakhoz. Bármit tesztek is tehát az életben, vezessen benneteket
mindig ez a szabály. Igaz, ennek teljesítését később már senki nem fogja tőletek megkövetelni, sőt,
többnyire nem is számítanak majd rá, hogy eszerint fogtok élni, s a világ is az ellenkező magatartásformára
fog ösztönözni benneteket. Az is lehet, hogy megvetnek, lenéznek majd benneteket emiatt. Magatoknak
azonban tartoztok ennyivel, hiszen célotok van az életben, s ha valóban sikerült bennetek e krisztusi lelkületet
elültetni, belülről fakadó igénnyé válik számotokra, és a nehézségek ellenére is meg fog maradni bennetek.
S tartoztok az utánatok jövőknek is, nekünk, ittmaradóknak, akik számára ti vagytok a példa a sikeres
helytállásra, s a célba érésre. Hátravannak ugyan még az érettségi megpróbáltatásai, ám egy bizonyos célt
az ahhoz vezető út végén már elértetek. Így tehát mint győztesek álltok itt, egy harc végén, amelyet becsülettel
végigküzdöttetek teljesebb, boldogabb életetek érdekében. Hadd lássuk rajtatok, bárhányszor visszatértek
hozzánk, annak a bizonyítékát, hogy érdemes még ezen örök értékek alapjára építeni az életünket,
hogy nem volt hiábavaló az elmúlt évek sok munkája számotokra, és hogy ennek nyomán a mi fáradtságaink
se hiábavalóak, hogy ez az itt végzett munka gyümölcsöt terem, maradandó gyümölcsöt.
Kedves Ballagók! Hiszem és remélem, hogy ez a jelképes búcsú az emlékezés által nem hogy elszakít,
hanem még inkább egybeköt bennünket. Amíg ti emlékeztek ránk, s e helyre, amíg fontos lesz számotokra,
ha csak egy látogatás erejéig is, mi sem felejtünk el benneteket. S annak ellenére, hogy most kiléptek ebből
a szoros kötelékből, amit ez az iskola jelent, még egy ideig itt éltek közöttünk.
Kívánom nektek, hogy ez az időszak méltó megkoronázása legyen az elmúlt éveknek, mind az érettségi
eredmények, mind emberi kapcsolataitok terén. Végül fogadjátok Radnóti gondolatait, mintegy útravalóként
az elkövetkezendőkre, s e sorok által mondunk istenhozzádot mi is, ittmaradók:
„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: / ez volt a múlt, emez a vad jelen, –
hordozd szivedben. Éld e rossz világot / és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, / hogy más legyen.”
Aradi László
a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium XI.B osztályos tanulója
7