Ajánlás Ajánlom ezt a könyvet: Neked. Tökéletes úriember voltál, és ...

a levegő. Mintha nem is lett volna előtte semmi. Már egy ideje arra
vágyott, hogy lemehessen a kertbe, de még várt... nem is tudta, mire.
Amikor először idejött, hirtelen olyan sok inger vette körül, hogy úgy
érezte, agyon nyomják. Mindenféle tárgyat látott, amelyet nem ismert:
falra erősített fáklyákat, amelyeket fel lehetett kapcsolni, hogy fényt
adjanak, gépeket, amelyek különböző dolgokat csináltak, mint például
elmosták az edényeket, vagy hidegen tartották az ételeket, vagy
képeket vetítettek egy kis képernyőre. Aztán voltak dobozok, amelyek
bizonyos időközönként csilingeltek, meg fém járművek, amelyek
embereket szállítottak, és olyan tárgyak, amelyek ide-oda szaladgáltak
a földön, hangosan zúgtak és megtisztították a szőnyegeket.
Több színt látott itt, mint odaát a kincstárban, ahol a drágaköveket
tartották. Rengeteg illat is volt, kellemes és kellemetlen is.
Itt minden és mindenki olyan más volt. Ott, ahonnan ő származott,
nem voltak férfiak, a nővérek pedig felcserélhetők voltak.
Mindannyian ugyanolyan fehér ruhát viseltek, ugyanúgy tűzték fel a
hajukat, és mindegyiküknek egy könnycsepp alakú gyöngy lógott a
nyakában. Mindenki ugyanolyan halkan járt és beszélt, és mindenki
ugyanazt csinálta. Itt pedig Teljes káosz uralkodott. A testvérek és a
feleik különböző ruhákban jártak, és mindenki sajátos, csak rá
jellemző módon beszélt és nevetett. Bizonyos ételeket szerettek,
másokat nem. Némelyek sokáig aludtak, mások egyáltalán nem
feküdtek le. Volt, aki vicces volt, volt, aki ádáz, és volt... aki
gyönyörű.
Egy valaki határozottan gyönyörű volt.
Bella.
Főleg a Nemző szemében. Amikor az óra ütni kezdett, Cormia
szorosan maga köré fonta a karját. Az étkezéseket kínszenvedésként
élte meg, mert ilyenkor mindig eszébe jutott, milyen lesz, amikor majd
visszatérnek a Nemzővel a másik oldalra.
És a férfi ilyen csodálattal és rajongással néz majd a többi feleségére
is.
Ha már a változásnál tartunk. Cormia eleinte félt a Nemzőtől. Most
azonban, öt hónap elteltével, már nem akart rajta osztozni.
A gyönyörű, többszínű hajú, sárga szemű, selymes, halk hangú Phury
lenyűgöző férfi volt, méghozzá a legszebb férfikorban. Azonban nem
ez volt az, ami igazából elbűvölte, ő testesítette meg mindazt, amit
értékesnek tartott az életben: mindig másokra figyelt, magára
22