Ajánlás Ajánlom ezt a könyvet: Neked. Tökéletes úriember voltál, és ...

Az apja idegesen lóbálta a lábfejét a levegőben. Rojtokkal díszített
papucscipője, mint mindig, most is elegáns volt rajta: drága, de nem
sokkal feltűnőbb, mint egy diszkrét, arisztokratikus suttogás.
Qhuinn lenézett saját bakancsára. A cipő talpa az elején meg a
közepén öt centi vastag volt, a sarkánál pedig több mint hét. Fekete
bőr szára felért egészen lábszárközépig, a cipőfűző cikkcakkban
keresztezte, a külső oldalát pedig három nagyméretű rézcsat díszítette.
Régebben, amikor még kapott zsebpénzt - még mielőtt kiderült volna,
hogy az átváltozás nem hozza helyre a testi hibáját -, hónapokig
spórolt azért, hogy vehessen egy ilyen vagány bakancsot. Amint
összegyűlt rá a pénze, és átváltozott, rögtön meg is vette. Ezzel
ajándékozta meg magát azért, hogy túlélte ezt a veszélyes folyamatot.
Sejtette, hogy a szüleitől semmi hasonlóra nem számíthat.
Amikor először vette fel új szerzeményét az első étkezéshez, az apja
úgy ledöbbent, hogy a szeme majdnem kiesett előkelő koponyájából.
- Akarsz még valamit - kérdezte a Wall Street Jour-ihtl mögül.
- Nem. Már itt sem vagyok. Észre sem fogsz venni. Ne aggódj!
Nem volt újdonság, máskor is történt már hasonló a társadalmi
összejöveteleknél. Habár nem volt szükség rá, hogy áltassa magát. Az
elit pontosan tisztában volt |Z ő kis "problémájával", és azok a maradi
sznobok olyanok voltak, mint az elefántok: sohasem felejtettek.
- Jut eszembe, az unokatestvérednek, Lashnek, új állása van -
dörmögte az apja. - Havers klinikáján dolgozik. Orvos szeretne lenni,
ezért a tanítás után most ott segédkezik. - Az újságpapír fordult egyet,
és egy pillanatra láthatóvá vált a férfi arca... ami nem volt valami
szerencsés dolog, mivel Qhuinn így elkapta apja sóvárgó tekintetét. -
Lashre igazán büszkék lehetnek a szülei. Kiváló továbbvivője a
családi hagyományoknak.
Qhuinn az apja bal kezére pillantott. A mutatóujján ott díszelgett egy
hatalmas aranygyűrű, rajta a család címerével.
Az arisztokrácia minden férfitagja kapott egyet, miután átesett az
átváltozáson, ahogy Qhuinn minden barátja is. Blay állandóan hordta,
csak akkor nem, amikor harcolt, vagy amikor bementek a belvárosba.
John Matthewnak is volt egy, habár ő sohasem vette fel. De nemcsak
ők kaptak ilyen mutatós papírnehezéket. A testvériség központjában
tanuló osztály tagjai egymás után estek át az átváltozáson, és jelentek
meg szép lassan ilyen pecsétgyűrűkkel az ujjukon.
38