Ajánlás Ajánlom ezt a könyvet: Neked. Tökéletes úriember voltál, és ...

A beavatás után Connecticutban élt. Két évvel ezelőtt azonban, amikor
Mr. X, az akkori Fő alantas szorosabbra húzta a gyeplőt a tagokon,
átköltözött Caldie- ki.
Az eltelt harminc év alatt egyszer sem hívta magához az Omega.
Ez a helyzet azonban néhány órával ezelőtt megváltózott.
A hívások álmában érkeztek, amikor nem volt szükség rá, hogy
igennel feleljen. Csak arra gondolt, vajon túl1 fogja-e élni az éjszakát.
A dolgok mostanság nem álltak valami jól az Alantasok Társaságában.
Azóta nem, amióta a megjövendölt Pusztító megérkezett közéjük.
A Pusztító egy zsaru volt, már amennyit Mr. D hallott róla. Egy
rendőr, akinek vámpír vér folyt az ereiben, és akin az Omega
ügyeskedett valamit, ami végül nem jól sült el. És hát a Fekete Tőr
Testvériség természetesen felvette a tagjai sorába, és felhasználta a
képességeit. Naná, őket sem ejtették a fejükre. :
Mert ha a Pusztító valakit megölt, az nem csak azt jelentette, hogy
egyel kevesebb alantas maradt a Földön.
Ha a keze közé kaparintott valakit, egyszerűen kiszívta belőle azt a
részt, amit az Omega saját magából tett bele. így az örök mennyország
helyett, amit a beavatáskor ígértek nekik, az idők végezetéig az
ellenségben léteztek tovább. Minden egyes gyilkossal pedig, akit a
Pusztító megsemmisített, az Omegából is elfogyott egy darab.
Régebben, ha az alantasok a testvérek ellen harcoltak, az
összecsapásnak az volt a legrosszabb kimenetele, hogy az illető a
mennyországba jutott. Most viszont A legtöbb esetben a gyilkos ott
maradt félholtan, amíg oda nem ért hozzá a Pusztító, és hamuvá nem
változtatta a testét, amivel megfosztotta a jogosan megérdemelt
örökléttől.
Egyszóval, a dolgok kezdtek kicsit feszültté válni az utóbbi időben.
Az Omega gonoszabb volt, mint valaha, a gyilkosok idegesebbek
lettek, hogy folyton vigyázniuk kellett magukra, az új tagok toborzása
pedig nagyon visszaesett, mivel mindenki féltette a saját bőrét, ezért
nem keresett új jelentkezőket.
Mindeközben a Fő alantas személye is folyton változott. Ami persze
nem volt újdonság.
Mr. D jobbra kanyarodott az RR 149-es útra, ment rajta öt kilométert,
majd letért egy másik RR jelzésű útra, amelyen a jelzőtáblát valaki
istenesen kilapította. Valószínűleg egy baseballütővel. A kanyargós út
tele volt kátyúkkal, ezért Mr. D-nek le kellett lassítania, ha nem
32