Rudolf, a rebellis Habsburg A Habsburg-dinasztia története sem ...
Rudolf, a rebellis Habsburg A Habsburg-dinasztia története sem ...
Rudolf, a rebellis Habsburg A Habsburg-dinasztia története sem ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
megbízhatóság, kitartás, kötelességtudat – is oda kell értenünk) nem egészítette ki<br />
komplementer színként a bajor hercegnı romantikus, az udvari élet egysíkú<br />
reprezentációjával meg nem elégedı, sokak által „egzaltáltnak” tartott életfelfogása. Egy<br />
biztos: a közös sportszenvedély (lovaglás) ellenére az uralkodópár élete nem alakult<br />
harmonikusan, s ez meghatározta <strong>Rudolf</strong> lelki fejlıdését.<br />
A trónörökös nevelését a kor szokásai szerint a szülık helyett a gyermek mellé<br />
beosztott nevelık végezték, akik az apa felfogásának megfelelıen katonai személyek voltak.<br />
Különösen sokat ártott a <strong>Rudolf</strong>fal 6 éves korától foglakozó, nyers, sıt durva modoráról<br />
ismert Gondrecourt gróf, aki fı nevelési alapelvként a láthatóan intelligens gyermek szellemi<br />
fejlıdésének fékezését jelölte meg, hogy az testi fejlıdésével harmóniába kerüljön. Jelleme<br />
erısödését pedig pisztolylövéses ébresztésekkel, hideg fürdıkkel, magányos éjszakai parkbéli<br />
sétákkal kívánta elérni. Nem csoda, hogy az idegösszeomlás széléhez közeledı gyermek<br />
állapotát látva Erzsébet végre kilépett melankolikus utazásai világából, s elérte, hogy egy<br />
humánusabb katona, Latour folytassa a nevelıi munkát. İ sokat javított <strong>Rudolf</strong> állapotán, s fı<br />
érdeme, hogy színvonalas, haladó világnézető tanári együttest szervezett a bontakozó értelmő<br />
trónörökös képzésére. Említsük meg a magyar történelmet tanító Rónay Jácintot, vagy a<br />
történelem egyéb területeit tanító Gindelyt, kora egyik legjobb történészét.<br />
Nem csoda, hogy a fiatal fıherceg világnézetében egyre inkább a liberális elem lett a<br />
meghatározó. Mindez akkor <strong>sem</strong> halványult, amikor <strong>Rudolf</strong> a családi hagyományt folytatva<br />
megkezdte katonai pályáját – rangjának megfelelıen ezredesként. Feltőnı, hogy egy prágai<br />
gyalogosezred élére került – a lovasság sokkal elegánsabb, arisztokratikusabb lett volna.<br />
Lovagló tudása azonban meg <strong>sem</strong> közelítette szülei legendás képességeit – ez is a polgári<br />
vonzalmakat erısíthette az ifjú trónörökösben. Szolgálata letelte után apja inkább<br />
reprezentatív, formális katonai és diplomáciai feladatokkal bízta meg – mindez hozzájárult<br />
ahhoz, hogy a tettvágytól buzgó, erısen politikus érdeklıdéső <strong>Rudolf</strong> aktivitása a politikai<br />
publicisztika irányába fordult. Formálódó liberalizmusa ötvözıdött a lelkesen teljesített<br />
katonai szolgálata alatt a hadseregben elsajátított nagyosztrák szellemiséggel, mely a<br />
haderıben a Monarchia egységének, sıt fennmaradásának fı biztosítékát látta. Álnéven írt<br />
politikai cikkeiben élesen támadta az arisztokráciát, a klerikalizmust – egyre távolabb került<br />
apja politikai elveitıl. Mutatja ezt, hogy cikkeinek céltáblája egyre sőrőbben lett a<br />
konzervatív osztrák miniszterelnök, Taaffe, aki Ferenc József legbizalmasabb politikai<br />
munkatársa volt.<br />
1881-tıl <strong>Rudolf</strong> rendszeresen publikált Julius Szeps szerkesztı ismert liberális<br />
orgánumában, a Neues Wiener Tagblatt-ban. A kapcsolat érdekes nemzetközi dimenziót is<br />
kapott: Szeps 1886-ban összehozta sógora, a pályáját akkor kezdı radikális francia politikus,<br />
Clemenceau találkozóját az osztrák trónörökössel. A találkozónak inkább a ténye, mint<br />
eredménye volt figyelemre méltó: <strong>Rudolf</strong> és francia partnere nézetei az Oroszországgal<br />
kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban különböztek egymástól. A bekerítéstıl folyamatosan<br />
rettegı német kancellár, Bismarck ugyan e találkozóról nem tudott, de a <strong>Rudolf</strong>-Szeps<br />
kapcsolatról igen, s tudott természetesen a bécsi szerkesztı és Clemenceau családi<br />
kapcsolatáról is – evidens volt számára tehát a trónörökös francia nyitásának a lehetısége, s<br />
ez csak növelte gyanakvását a fiatal <strong>Habsburg</strong>gal szemben.<br />
Magánélete nem alakult kedvezıen: 1881-ben kötött házassága, melyet két teljesen<br />
eltérı jellemő ember közötti feszültség jellemzett, késıbb teljesen megromlott. A merev,<br />
szögletes, mindenfajta szellemi mozgékonyságot nélkülözı belga királylány, Stefánia nem<br />
volt képes a diszharmonikus személyiségő <strong>Rudolf</strong> belsı ellentmondásainak feloldására.<br />
Kapcsolatuk, mely csak egy-két évig biztosított boldognak mondható házaséletet, ekkorra már<br />
romokban hevert. <strong>Rudolf</strong> kalandjai, melyeket ı házasságkötése után is fesztelenül folytatott,<br />
kellemetlen következménnyel jártak: 1886-os betegsége, melyet feleségének is továbbadott,
Change language