a nemzet apja, „isten második fia” - Habsburg Történeti Intézet

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” –KOSSUTH ÉS KULTUSZAAnemzeti identitásteremtés sodró erejû folyamatában nyilvánvaló volt: létezik,pontosabban szólva fokozatosan kezd kialakulni a nemzeti Megváltó betöltendõszerepe. Megítélésem szerint a maga teljességében és idejekorán mindösszeegyetlen ember érzett rá arra, hogy a szerep alakul s betöltésre vár – s ez a személy KossuthLajos volt.Az életpálya – minden kisebb kitérõ dacára – a teljesítmény, az önépítés és az építkezéspáratlan erejérõl tanúskodik. 1A sok ezernyi jogvégzett kisnemes közül ki kellett tûnni. Ehhez kiváló lehetõségetbiztosított az, hogy a fiatal Kossuth – egy távol levõ fõrend „helyettesítõjeként” – eljutotta rendi országgyûlésre. De ettõl még semmi sem történt volna, ha nem érez rá a politikamodernizálódásának szükségességére, az új típusú nyilvánosság fontosságára.Elõbb az országgyûlésrõl, utóbb a törvényhatóságok üléseirõl készített tudósításokat. Azönmegismertetésbõl eszmeképviselet lett. A nyilvánosság, a sajtószabadság értéke ésezen a szabadságon belül a polgárosodás ügyéért elkötelezett álláspontok részletes ismertetéseKossuthot – anélkül, hogy különösebb formális politikai szerepe lett volna – amagyar liberálisok táborának egyik megszemélyesítõjévé tette.A hatalom dõresége páratlan erkölcsi erõt párosított az eszmeképviselethez. A politikaimártírium értékét. Kossuthot lecsukták, nagyjából három évet ült, s mire kijött abörtönbõl, addigra személye a magyar szabadság egyik azonosítási pontja lett. Érdekébengyûjtés indult, kiszabadulása másoknak is erõt adott. S Kossuth azonnal élt is ezzelaz erõvel. Nem sokkal kiszabadulása után, 1840 novemberében, Pest vármegye közgyûlésénbeszédet tart. Mondandójában – immár a politikai mártírium nyomatékával – személyétés a polgári reformok ügyét összeköti, s az addigi vezéralakot, Széchenyit múltidõben felemlítve egyben a legnagyobb magyarnak nevezi. 2 A gróf – aki már addig iserõs ellenszenvet táplált Kossuthtal szemben – rögtön tudja, hogy Kossuth oly magasraemelte, „hol nem tarthatja magát”. Kossuth ezzel a beszéddel megteszi – mert megteheti– azt a lépést, ami a politikai térben a legfontosabb: õ osztja a szerepet. Nem az a lényeg,hogy ki a legnagyobb, hanem az, hogy ki mondhatja meg, vajon ki a legnagyobb.A szereposztó pillanat után már arra is nyílt tér, hogy õ tematizáljon. A tematizáláspedig nem más, mint a Pesti Hírlap. Szerkesztõként az általa Magyarországon meghonosítottmûfaj, a vezércikk írójaként õ mondja meg, hogy mirõl folyjék a beszéd.53

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMA tematizáló Kossuth ebben a szerepben egyenlõ a nemzet hangjával. 3 Ez a hang pedigerõs, világos, kemény, s nem utolsósorban nagyszerûen szól. Kossuth maga is – bár eztán kevésbé ismert – a magyar nyelv megújítóinak sorába tartozik. A „tény”, az „érv” éssok más szó az õ használatában vált a magyar nyelv részévé.A szerepek fontosak, de mit sem érnek tartalom és teljesítmény nélkül. A tartalompedig – s az 1840-es évek eleji Pesti Hírlap ezért is fontos – folyamatosan formálódik,alakul. A cél a polgári alkotmányosságban élõ Magyarország, ami viszont sok részkövetelésbõl,részproblémából áll össze. A kossuthi „agenda”, napirend egyaránt tartalmazzaaz iparfejlesztés, a börtönreform, a jogegyenlõség, az örökváltság és még sok egyéb kérdését.Értelemszerûen nemcsak õ elmélkedik nyilvánosan a fontos és kevésbé fontosügyekrõl, de az õ szava – éppen szerepe miatt – hatványozottan erõs és meghatározó.A szabadság által megkonstruált új nemzetfogalom is – legalábbis a politikában – általaszólal meg legkifejezõbben. Amit mond, az már nemcsak racionális, hanem érzelmi kérdésis. A teljesítmény pedig… Részben adott, részben hiányzik. Adott, hiszen elképesztõmunkabírásról tesz tanúbizonyságot, hiányzik, hiszen egyelõre több a szó, mint a tett.Rövid válság után megadatik a megvalósító szerepe is, ami nem más, mint1848–1849. A békés rendszerváltás ideje, a reformok áttörése, az érdekegyesítés elgondolásánakpróbája, a valóra váltás öröme. Az a pillanat, amikor a nemzet tömeges érzelmirealitássá, a szabadság tapintható jótéteménnyé válik. Több mint kilencmillió emberszakad ki a jobbágyi függõség rendszerébõl, s az emberek éppen hihetik: a jog asztalánálelõbb-utóbb mindenkinek jut hely. 4 Ez az a pillanat, amikor a piros-fehér-zöldbõlnemzetiszín lesz, s az országlakosok honpolgárrá válnak.Kossuth – habár eleinte „csak” pénzügyminiszter – azonosul az idõvel, s az idõ azonosulvele. Elsõsorban az õ nevéhez kötik a nemzet és a polgári szabadság ügyét, s az õalakjához társul mindezen értékek megvédésének ethosza is. A nemzeti szabadság ügyebiblikus erejûvé válik; maga Kossuth is a biblikus nyelv erejével szól róla. A debrecenikapuõr õt a „magyarok Mózesének” nevezi 5 , Kossuth pedig – még korábban – hitet teszamellett, hogy a szabad Magyarországot a „poklok kapui” sem dönthetik meg. A jobbágyikötöttség rendszerébõl kiszabadultak „apjukat” tisztelik benne. S Kossuth – a törvényesátalakulás, majd a függetlenségi harc során – olyan képességeket villant fel, amiketaddig csak a zárt üléstermek világában tudott érzékeltetni. Képessé válik a néptribun szerepköréreis. Több toborzókörúton vesz részt, és van köztük olyan is, amelynek eredményeképpentizennégyezer (!) új honvéddel gyarapszik Magyarország ifjú hadserege. Haa „karizma” szónak van történeti értelme, akkor az itt minden bizonnyal fellelhetõ.1848–49 és Kossuth személyének összefonódása immár megkérdõjelezhetetlenné teszi,hogy a kormányzó belépett az új, a modern magyar mitológiába, a nemzeti szabadságvallásMózese lett, a modern magyar nemzet alapítójává vált. Ezért is indokolja maga, ésírja le saját kézírásával a Függetlenségi Nyilatkozatot!A szinte megkérdõjelezhetetlen és szakralizált tekintély birtokában az igaztalanságrais jogot formál: 1849 õszén árulót, Júdást nevez meg, hiszen a Megváltónak még ez a54

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZAHorvay János a készülõ Kossuth-szobor mintájával, 1917.jog is kijár. 6 Az igazságtalan szavak azonban nem csökkentik, hanem erõsítik hitelét, hiszenõ és csak õ van abban a helyzetben, hogy megmondja, ki és mi a jó vagy a rossz.Az immár élete végéig emigránssá vált Kossuth él az õt körülölelõ mitológiával. Fáradhatatlanulszervezkedik az ország szabadságáért. Ha kell, a nemzetiségeknek is alternatívátnyújtó Alkotmánytervet ír 7 , ha kell, felvázolja egy új közép-európai államalakulat,a Dunai Szövetség tervét. A liberálisból demokrata, a nacionalistából patrióta válik.S utazik, tárgyal, levelez, szervezkedik, pénzt próbál gyûjteni. Spirituális hatalmát ténylegespolitikai erõként kezeli. Õ a nemzet peregrinusa.Az általa képviselt politikai út végét számára az 1867-es kiegyezés jelenti. Több„áruló” megnevezésére azonban nincs lehetõsége, hiszen 1849-ben már megmondta,hogy szerinte kié a morális vétek. Így tehát nem árulót keres, hanem saját magát emelifel, méghozzá a jövõt látó Kasszandra szerepébe. 1867 májusában Párizsban keltezi azta levelet, amiben saját pozícióját világosan megfogalmazza, s hátralevõ életében tartja ismagát az itt elmondottakhoz. 8 (A levelet több tízezer példányban kinyomtatták, tartalma55

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMjószerivel mindenkihez eljutott, akit érdekelt Kossuth véleménye és személye.) Sõt, ki isteljesíti ezt a szerepet: Magyarországra soha nem tér vissza, s egyik utolsó írásában magátóramutatóhoz hasonlítja, ami jelzi a bekövetkezõ idõt. Egyszerûen szólva: a jövõegyetlen lehetõségének gondolja magát, s mindazt, amit szimbolizál.Az 1867 utáni idõszakban már nyilvánvalóan él honi kultusza, s õ gondoskodik arról,hogy saját mítosza tovább erõsödjék. Az önmagához társított alapérték pedig – sajátszavaival – a „szabad haza Magyarország szabad polgárainak”. 9 Liberalizmusának, demokratizmusánaknem szab határt a napi politika kényszere, hiszen önmagát kívül ésfelül helyezte mindezen.A modern magyar mitológia formálódásában és formálásában Kossuthnak kulcsszerepjutott. A kizökkent idõt õ született helyretolni, s õ ezt tudta is magáról. Pontosabbanszólva mindent megtett azért, hogy róla s lehetõleg csak róla gondolják mindezt.Jellemzõ, hogy még életében miféle nevekkel illették: Instituciók Dzsingisz Kánja,kormányzó, Kossuth apánk, Magyarok Mózese, Nagy Számûzött, Nemzet Messiása,Szent Öreg, Szószék bajnoka, Turini remete, Új Washington. 10Ezeknek a neveknek egy része már az emigrációs idõszakra vonatkozott, de a legfontosabbés legmélyebben rögzült megnevezések1848–49-hez kötõdnek. A NemzetMessiása kifejezést Jókai Mór, a jeles író alkalmazta írásban elõször. 11 A szinte hasonlótartalmú Magyarok Mózese kifejezést nem Kossuthról mondták elõször, így az õ esetébencsak ismételt feltûnésrõl beszélhetünk. A megnevezést alkalmazták a XVII. századelején, a Habsburg-ellenes felkelést vezetõ Bocskai Istvánra, s már ugyanezt állította magárólegy XVI. századi parasztfelkelés vezetõje, Karácsony György is. Kossuthot GarayJános költõ hívta így 1842-ben, de õ annyira szerette ezt a megnevezést, hogy az õsmagyarÁlmos vezérrõl 1846-ban írott költeményének is ezt az alcímet adta. A folklorizálódottmegnevezés Kossuthot illetõen 1849-ben is feltûnik. A Jámbor Pál költõ által használtÚj Washington megnevezés nem ment át a köztudatba, vélhetõen azért, mert a „régi”Washingtonról sem sokan tudtak. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Kossuth sajátkultuszát érintõ tevékenysége és viselkedése – például az, hogy az emigrációban, lemondásaután is elvárta a Kormányzó megszólítást és a feltétlen tekintélytiszteletet 12 – irritációtis kiváltott, s ebbõl ugyancsak több – gúnyos – megnevezés is született. Teleki László,az emigráció egyik vezetõje Kossuthot hívta „Nagyúrnak”, „Rengeteg Magyarnak”,illetve csak úgy „Rengetegnek”. Ezek a megnevezések azonban szubkulturálisak maradtak,nem kerültek át a napi szóhasználatba. Az önmitológia és a mitológia szükséglete elnyomtaa kritikai folklór lehetõségét.Kossuth folklorizálódott. Nevét népdalok visszhangozták 13 , anekdoták örökítették,s reinkarnálódott jó néhány, még a XVIII. században Rákóczihoz, az akkori Habsburgellenesfelkelés vezetõjéhez kötõdõ mítosz. Ilyen például az, amelyik Kossuth lovárólszól. 14 A mén segít gazdájának, hogy megmeneküljön üldözõi elõl.Kossuth kultusza 1848 õszére alapvonalaiban kialakultnak tekinthetõ. A folklorizálásbanmár akkor és részben késõbb is jelentõs szerepet játszott az a papság, amely a56

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZAnagyrészt írni-olvasni nem tudó népességhez prédikációin át eljuttatta Kossuth isteni magasságbaemelt képzetét. 15 Ugyanezt a célt szolgálta az a ponyvairodalom is, amelybenKossuth „hazánk megváltójaként” jelent meg. 16 Késõbb – erre építve – már evidenciakéntlehetett kezelni azt, hogy Kossuth „az Isten második fia”.Kossuthnak 1848–49-ben egyetlen versenytársa volt a legfõbb nemzeti hõs szerepére.Igazi kihívó volt, õ is mindent elkövetett saját nagyságának ápolásáért, s tehetségéhez,karizmatikus erejéhez éppúgy nem fért kétség, mint Kossuth esetében. Petõfi Sándorról,a forradalom költõjérõl, a szabadságharc mártírjáról van szó. 17 Többek között õtette a piros-fehér-zöldet a forradalom védjegyévé, õ írta a mozgósító költeményeket, segyáltalán: õ írt olyan verseket, amelyek folklorizálódni tudtak. Tragikus és a forradalomvereségével összefüggõ, máig sem teljesen rekonstruálható halála hozzá is járulhatotta maga által kijelölt szerep betöltéséhez. Õ – szerényen – csak „lángoszlopnak” tituláltamagát, s úgy vélte, ha õ szól, akkor a nép szólal meg. Mégis, noha õ is kultusz tárgyalett, nem tudta a Kossuth által betöltött szerepet elhódítani. Közrejátszott ebben azis, hogy míg Kossuth kilencvennégy, õ csak huszonhat évet élt. Költõi szerepe némilegelnyomta népi megváltó szerepét, errõl tanúskodnak egyébként azok a megnevezések is,amikkel illették. Így például: „Anakreón unokája”, „magyar Béranger”, „magyar Rougetde Lisle” (utalva ezzel a Marseillaise szerzõjére). Egykorúan inkább õ írt, s nem róla írtak.Ezzel együtt õ is mitologizálódott, csak nem annyira s nem úgy, mint Kossuth. Mitológiájánakerejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy halálát nem akarták elhinni,s még manapság is fellelni vélik maradványait Oroszországban.A történelmi folyamat logikája, a modern, antifeudális nemzeti identitásteremtéslétrehozta azt a szimbolikus mezõt, ami az önazonosság kifejezésére szolgál. Ez a keretrendszernemigen különbözött attól, ami más nemzetek esetében történt; legfeljebb azidõsíkokban van különbség. A nemzeti identitás szimbolikus világa kicsit olyan, mint aza periódusos rendszer, amit Mengyelejev nevéhez kötünk. Megvannak benne a helyek.A különbség az, hogy a nemzeti identitás esetében létezik a történelmi alternativitás: nevezetesen,hogy éppen ki vagy mi tölti be az adott funkciót. A nemzet apja, a nemzet személyikifejezõdése is egy ilyen strukturális elem, amire sokan pályázhatnak. Van, ahol aköltõ nem esélytelen (lásd a lengyel Mickiewiczet vagy a bolgár Hriszto Botevet), van,ahol a hadvezér a nyerõ (lásd az albán Szkander béget), van, ahol a politikus kerül kulcshelyzetbe(lásd a szlovák Ludovit Šturt). Magyarországon, a magyar nemzettudatbanKossuth lett a modern magyar nemzet személyi reprezentációja. Kossuth kultusza – hamár létrejött – olyan tömegességre tett szert, hogy minden tömegfogyasztás és tömegpolitikaszámára csáberõt jelentett. Kossuth össznemzeti tõke lett.57

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMA KULTUSZ HASZNÁLATA 1945 ELÕTTA kultusz természetesen egyfajta fogyasztói felületet is jelentett. Cigaretta, olajnyomatéppúgy belefért ebbe, mint falvédõ vagy nóta.A kultusz érdemi használata azonban sokkal inkább a politikai mezõhöz kötõdött.Az ok igen egyszerû: Kossuth minden tömegpolitikai igény számára amolyan nemzetivédjegyet jelentett, az adott politikai áru nemzeti hitelességét volt hivatott megmutatni.S ha számításba vesszük azt is, hogy Kossuth neve, kultusza jelentõs mértékben összefonódott1848–49-cel, illetve az ehhez társuló érzelmi azonosulási többlettel, akkor méghangsúlyosabb a Kossuth-kultusz használatának politikai igénye.A korszakon átnyúló tendenciát mi sem jelzi jobban, mint a magyar törvényhatóságok,tanácsok, önkormányzatok és intézmények azon igyekezete, hogy Kossuthról utcákat,köztereket nevezzenek el, emlékét dombormûben, térplasztikában megörökítsék.A folyamat 1894-ben, Kossuth halála után indult, hiszen Budapesten ekkor neveztek elróla elõször utcát (a Hatvani utca lett átnevezve) 18 , s már ebben az évben Balatonszabadiban(Somogy megye), valamint Dunapatajon (Bács-Kiskun megye) mellszobrotavattak. 19 A tendencia azóta lényegében – politikai rendszerektõl függetlenül – megállíthatatlan,noha 1990-ben, a rendszerváltáskor praktikus okok miatt Budapesten néhányKossuth Lajos-utcanevet megváltoztattak. (Az ok: egy kerületben ne legyen több azonosnevû utca.) Külföldön is érvényesült a tendencia, s New Yorkban éppúgy fellelhetõ Kossuthszobra (1927), mint a washingtoni Capitoliumban vagy éppen az olaszországi Torinóban.A politikai rendszerek közötti különbség – legalábbis a Kossuth-kultusz használatátilletõen – nem a szoborállítási vagy elnevezési kedv tekintetében mutatkozott meg.Sokkal inkább a kultusz kontextualizálása jelentette az érdemi különbséget.A dualista korszak – éppen azért, mert Kossuth politikai ellenfele, Ferenc Józsefuralkodott – hivatalosan nem pártolta a Kossuth-kultuszt, de nem is tiltotta azt. A függetlenségiellenzék használta elsõdlegesen Kossuthot, illetve fordítva: Kossuth (amígélt) használta a függetlenségi ellenzéket saját kultusza fokozására. A volt kormányzótrendszeresen – távollétében – képviselõvé, díszpolgárrá választották. Nevét kortesnótákbaszedték. („Nem kell vasút, éljen Kossuth!”) Leveleit közölték, delegációkat menesztettekhozzá, s úgy viselkedtek, mintha Magyarországnak két királya lenne: egy ténylegesenés egy spirituálisan.A kultusz erejét és a hatalom sajátos viszonyát jól szemlélteti már a kiegyezésesrendszer indulásakor bekövetkezõ konfliktus, amelyben Kossuth – kitûnõ politikai érzékkel,bár erkölcsileg aggályos módon – önmagát identitáspolitikai ponttá tette. A kiegyezésparlamenti, radikális ellenzékének lapja, a Magyar Újság 1867-ben indult. SzerkesztõjeBöszörményi László volt, aki egyben parlamenti képviselõként is mûködött.Böszörményi (egykori ’48-as honvéd kapitány) lapja 1867. augusztus 28-i számábanközzétette Kossuth egy Torinóból írott levelét, amit az egykori kormányzó Rudnay Jó-58

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZAzsef váci választási elnökhöz címzett. Az eléggé hosszú levél elismétli a kiegyezés ellenírott, már elõzõleg is megjelent gondolatokat. Kossuth egyértelmûen jelzi, hogy õ ezt arendszert nem fogadja el, és nem pusztán azért nem tér vissza, mert ez célszerûtlen lenne,hanem fõként azért nem, mert ez számára „erkölcsi lehetetlenség”. Majd eljut addiga mondatig, miszerint „…én az osztrák ház uralmát hazám függetlenségével és önállásávalincompatibilisnek (értsd: összeférhetetlen) hiszem…”. 20 Kossuth számára ez volt atiszta beszéd, hiszen megingathatatlan véleményét határozott, egyértelmû és radikális állításokkalkellett alátámasztania: õ a saját pozícióját Ferenc József tagadásából származtatta,tehát ennek megfelelõen kellett nyilatkoznia.Ferenc József viszont saját pozícióját annak tagadásából származtatta, amit Kossuthképviselt. Az ütközési pont a szerkesztõ, Böszörményi László lett. A királyi ügyész azinkriminált mondat miatt vádat emelt, a bíróság elítélte Böszörményit. A súlyosan tüdõbetegember a börtönben meghalt. Igaz, kegyelmet kapott volna, ha kér. De hát Böszörményiis azt gondolta, amit Kossuth, tehát nem kért kegyelmet.A kultusz szimbolikus ereje oly nagy volt, hogy a Ferenc József-i világ legprofeszszionálisabbpolitikusa, Tisza Kálmán politikai eszközként is élt vele. A tizenöt évi kormányzásután (1875 és 1890 között volt miniszterelnök) politikailag teljesen elhasználódottTisza – igazi politikushoz méltóan – megrendezi saját bukását, méghozzá úgy, hogya ’48-asság zamatával távozhat a ’67-es rendszer miniszterelnöki székébõl. 1890. újévnapján tartott beszédében még állást foglal a Kossuth Lajos személyével ûzött kultusz ellen,közben azonban készen áll a ’48-as glóriájú lemondás forgatókönyve. Még az 1879.évi 50. tc. kimondta, hogy tíz év elteltével az a külföldön élõ magyar állampolgár, akinem jelentkezik valamelyik osztrák–magyar konzulátusnál, elveszti állampolgárságát.Értelemszerûen Kossuth Lajosra is vonatkozott ez a törvény. A Torinóban élõ Kossuth– híven politikai múltjához – 1889. december 20-án nyílt levélben kijelentette: „FerencJózsef osztrák császár, magyar király alattvalójának magamat soha egy percig sem ismertemel s el sem ismerem. Ez az én álláspontom.” 21 Tisza még november 22-én, számítvaKossuth véleményére, úgy nyilatkozott, hogy Kossuth, mivel több magyar városdíszpolgára, így automatikusan megmarad magyar állampolgárnak. December 11-énazonban már megváltoztatja álláspontját, és kijelenti: kész a honossági törvényt úgy módosítani,hogy abban Kossuth állampolgári joga határozottan kifejezésre jusson. Ez megfelelõvolt Kossuth, de nem Ferenc József számára. S Tisza ezúttal nem bizonyult engedékenynek,aminek következtében március 9-én beadta lemondását, amit az uralkodó elis fogadott.Tisza Kálmánról sok mindent feltételezhetünk, csak azt nem, hogy ne tudta volna:állása sokkal inkább függ Ferenc Józseftõl, mint Kossuth Lajos megelégedésétõl. Így aztánaz egyébként eléggé ismert lemondási ügy csak egy dolgot demonstrálhatott: Tisza– ha már mennie kellett – sokkal inkább a Kossuth-kultusz védelmezõjeként, mintsemellenzõjeként akart távozni. Kirúgatta magát, hiszen tudta: a két személy egymást kizárótényezõ.59

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMA szimbolikus politikai térben megjelent az a tényezõ is, amikor is a Kossuth-kultuszés a rendszer találkozása elkerülhetetlennek tûnt. A tudatosan választott emigrációbanélõ Kossuth felett múltak az évek, és szorongató problémaként merült fel: mi legyen,ha az öregember meghal? Amikor 1889 tavaszán az akkor nyolcvanhét éves Kossuthmeghûlt, Tisza Kálmán miniszterelnök beadványt intézett Ferenc Józsefhez.A beadványban Tisza a Kossuth-kultusz erejérõl szól, majd így folytatja:„Ilyen körülmények között bizonyára lesznek olyanok, akik törvényes úton kívánjákKossuth emlékének megörökítését, és tagadhatatlan, hogyha ehhez a kormány hozzájárulna,ezáltal egy csapással véget vethetnek minden agitációnak és minden zavargóelem pártszempontból kihasználható agitációjának. Ha K. L. 1867-ben vagy akár késõbbmeghajolva a korona és a nemzet egyesült akarata elõtt elismerte volna azt az alapot,amely létrehozta ezeket a tényezõket, úgy teljes határozottsággal kérném Õfelségét,hogy kegyeskedjék felhatalmazni a legalázatosabb magyar kormányt erre az eljárásra.Ez azonban sajnos nem történt meg. Ellenkezõleg, Kossuth az utolsó pillanatig semhagyott fel magának a kiegyezésnek és az ezen az alapon ténykedõ törvényhozás jogosultságánaka tagadásával; éppen ezért én is arra a következtetésre jutottam, hogy az említettmegbocsátást lényegében, mint kizártat kell tekinteni.Kétségtelenül lesznek olyanok is, akik helyesnek fogják tartani, hogy Kossuth elhunytaalkalmából betiltsanak minden tüntetést és minden, emlékének megörökítéséreirányuló tevékenységet.Részemrõl ezt elkerülhetetlennek és politikai szempontból nagyon helytelennek tartanám.Az elõadottak alapján az a meggyõzõdésem, hogy ha bekövetkezik az említett haláleset,Õfelsége legalázatosabb magyar kormányának az elsõ pillanattól arra az álláspontrakell helyezkednie, hogy még ha tekintetbe is vesszük, hogy az elhunyt élete utolsópillanatáig kétségbe vonta (vitatta) még a meglévõ törvényhozás jogosultságát, törvényhozásiúton semmi sem történhet, a társadalmi köröket azonban, valamint a törvényhatóságokat senki nem fogja akadályozni részvétük kifejezésre juttatásában, gyászszertartásokmegrendezésében, esetleg mozgalom kezdeményezésében önkéntes adományokbóllétrehozandó emlékmû létrehozására; sõt, azt sem lehet kizárni, hogy ebben akormány tagjai is részt vehessenek, ha e célból adakozásra szólítják fel õket.”„…Lármára, zajongásra és tüntetésekre kerül sor, kétségtelenül olyan formában is,amilyenben nem kellene; de ez hamarosan elmúlik minden káros következmény nélkül,viszont ha a hasonló összejöveteleket megtiltanák, vagy akadályoznák, nagyon sokaklelkében nagy keserûség maradna vissza, aminek csak a minden törvényes rend ellenségeiörülnének, akik sietnének kihasználni a maguk céljaira a keserûség és a békétlenségbármely forrásból eredõ érzéseit, jól ismerve Õfelségének azt a magasztos uralkodói tulajdonságát,miszerint Õfelsége és tanácsosai mindenekelõtt õszinteséget és igazságosságotkövetelnek, nem félek attól, hogy szavaim kendõzetlensége megfelel-e Õfelsége legmagasabbelhatározásának.” 2260

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZAFalragasz egy kirakatüvegen,1956. november.61

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMTisza megpróbál egyensúlyozni az uralkodó és az immár létezõ és tagadhatatlanKossuth-kultusz között. Megkísérli menteni a magyar kormány „arcát” arra az esetre, haa haláleset bekövetkezne. Ferenc József nem siet a válasszal. Az áprilisi felterjesztésrecsak június vége felé válaszol. Szavai kétséget sem hagynak afelõl, hogy a kérdésbennem ismer semmiféle kompromisszumot. Azt írja: „Ezen elõterjesztés tartalmát helyeslõlegtudomásul vettem, olyan hozzáadással mindazonáltal, hogy a kérdéses esetbennetalán czélba vett részvét nyilvánításoknál, gyászünnepélyek tartásánál stb. a tett elõterjesztésérdekében is, a királyi hatóságok hivatalosan, testületileg részt nem vehetnek,valamint egy emlék felállítása iránt netán meginduló mozgalomnál és adakozásoknálkormányom tagjai részt ne vegyenek s más magasabb állásban lévõ hivatalnokok és országosméltóságot viselõ egyének is ettõl tartózkodjanak. Adva az elõterjesztés szerintelfoglalandó álláspont miszerint törvénykezési úton semmi sem tehetõ, még az esetbenis fenntartandó, ha az illetõ holt tetemének hazahozataláról és az országban eltemetésérõllenne szó.” 23Ferenc József nem hagy kiskaput: aki õt szolgálja, az nem adózhat kegyelettel Kossuthnak.Érdekesen oldja meg azt a dramaturgiai problémát, hogy Kossuth – szerinte –bizonyos értelemben nem létezik, hiszen õ a távollétében már egyszer felakasztatta.A nem létezõt csak így említi: illetõ. Így le sem kell írnia Kossuth Lajos nevét. Kossuthvégül is nem halt meg 1889-ben, ám 1894 márciusában állapota komolyra fordult; de hátmár létezett az öt esztendõvel azelõtti állásfoglalás.Wekerle Sándor miniszterelnök március 18-án találkozott az uralkodóval, és – bárismerte Ferenc József véleményét – felvetette az állami, illetve képviselõházi költségenvaló temettetést, továbbá a kormánytagok részvételének ideáját. A király ragaszkodott amár egyszer megfogalmazott álláspontjához, és Wekerle alávetette magát az uralkodóiakaratnak. 24A közvélemény errõl mit sem tudott, s abban a hitben élt, hogy Kossuthot valószínûlega legnagyobb állami tiszteletadással helyezik majd örök nyugalomra.Miközben az ország polgárai növekvõ izgalommal figyelték az eseményeket, a magyarminiszterelnök megtalálta azt a megoldást, amit tulajdonképpen elõdje, Tisza Kálmánsugallt 1889-ben. Olyan keretet kellett kialakítania, amely biztosítja ugyan a Kossuth-kultuszméltó megvalósulását, de nem ellenkezik az uralkodó kemény akaratával.Wekerle úgy gondolta, hogy ha a fõváros – az ország kiemelkedõ jelentõségû törvényhatósága– temeti el Kossuthot, akkor a társadalmi igények is visszaigazolhatóak, s azuralkodó kívánsága is teljesül.A fõváros akaratával egyáltalán nem ellenkezett a miniszterelnöki kényszerhelyzetbõladódó megoldás. Kossuthot még két esztendõvel elõbb, 1892. szeptember 14-én aközgyûlés díszpolgárrá választotta, így a jogcím is adott volt. Akkor persze a frissen „fõésszékvárosi” rangra emelt Budapest Kossuth 90. születésnapján akart ily módon tisztelegnia legnagyobb magyar ellenzéki elõtt. A díszpolgári cím azonban alkalmat adott arra,hogy a fõváros jelezze: vállalja Kossuth hazahozatalát és eltemetését.62

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZAAmikor Kossuth 1894. március 20-án 11 óra elõtt öt perccel meghalt, már kész voltaz a konstrukció, amelynek keretében a magyar kormány érvényesíti Ferenc József akaratát,másfelõl azonban – a fõváros közbejöttével – mégsem magántemetést kap az elhunyt.Hihetnénk: itt aztán véget is ér a történet. Kossuth élete végéig tagadta Ferenc Józsefszemélyét és rendszerét, Ferenc József pedig nem létezõnek tekintette Kossuthot, s természetesenelutasította mindazt, amit Kossuth szimbolizált. A halállal azonban véget ér atörténet, hiszen az ellentétpár egyik eleme – legalábbis fizikailag – megszûnik létezni.Viszonyukhoz azonban Ferenc József még egyszer hozzászólt. A holttest hazaszállításiútvonalának kérdésében nyilvánított véleményt. 1894. március 22-én ezt írta WekerleSándornak, a magyar miniszterelnöknek: „Azt olvasom az újságban, hogy Kossuthholttestét Fiumén át hozzák. Remélem, ez a tapintatlanság, tekintettel arra, hogy a németcsászári pár Abbáziában van, megakadályozható. Arra is figyelmeztetem, minõ benyomástkeltene Horvátországban, ha a halottat ezen az országon vinnék keresztül.” 25A trónfosztó rebellis, az egykoron, 1848-ban a horvát bánnal háborúzó magyar kormányminisztere holtában sem utazhat akárhol.Végül is persze minden elrendezõdött. Wekerle kérésére a Monarchia diplomáciaiapparátusa az olasz kormánynál elintézte, hogy ne a Fiuméba szóló vízi, hanem a szárazföldivasúti útvonalra adják ki a halottszállítási engedélyt. 1894. április 1-jén, vasárnapBudapesten, a Kerepesi úti temetõben eltemették Kossuth Lajost.A hivatalosság hiányzott, a nép ott volt, méghozzá hatalmas tömegben, hiszen a temetésrõlszóló beszámolók szerint a Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi úti temetõbe tartógyászmenetben több százezer ember vett részt. Úgy tûnik, hogy magyar ember temetésénsem addig, sem azóta annyian részt nem vettek.Amikor a temetés után Kossuth kisebbik fia, az egyébként jelentéktelen KossuthFerenc hazatért, a név varázsa szinte rögtön ellenzéki pártvezérré tette. S mivel ellenzékiségeigencsak hajlékony volt, ezért a Kossuth név egyáltalán nem akadályozta meg FerencJózsefet abban, hogy kinevezze miniszterévé. 26Mindez azt mutatja, hogy a dualista rendszer nem állta útját a kultusznak, a hatalomnem élt vele, de nem is vállalkozott nyílt ellenségeskedésre, és a kultusz használatátátengedte a nacionalista ellenzéknek. Kossuth maga – híven kultuszépítõ szerepéhez –természetesen ezzel az ellenzékkel sem azonosult, állandóan jelezte távolságtartását, felül-és kívülállóságát, de azért abszolút mértékben használta a függetlenségieket, hiszenvéleményét jórészt rajtuk keresztül juttatta el a magyar választókhoz, s rajtuk keresztülkívánta befolyásolni a hazai választásokat.A függetlenségi ellenzékiséghez párosuló Kossuth-kultusz azt jelentette, hogy arendszerrel elégedetlenkedõk általában is használták Kossuth nevét, kultuszát. A polgáriradikálisok éppúgy fontosnak tartják, mint a szociáldemokraták, s természetesen azokaz agrármozgalmak is, amelyek a parasztság körében igyekeznek mind többeket megnyerni.27 63

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMMiért tehették ezt?1873-ban, hat évvel a kiegyezés után a létrejött alku egyik meggyõzõdéses értelmiségielkötelezettje, Arany László veti papírra a következõ sorokat: „1867-et megelõzõena szabadság és nagyszerû halál közti választás ismét elõttünk látszik állani, a lelkesedésismét túlságokban csapong, a nemzet óriási megütközésre készül, a kívánatok annyirakorlátozatlanok, a mindig emlegetett szabadságról a nép oly merész fogalmakat kezd alkotni,hogy a felzaklatott vágyakat semmi lehetséges politikai megoldás nem elégítheti ki.Ezért a ’67-iki kiegyezés után szívben és érzelmekben csaknem általános elégedetlenségmarad. Ismétlõdik a régi jelenség: az egyik párt tovább is folytatja a panasz egyhangú búgását,a másik gúnyolja a nagyszavú remélgetést s az elcsépelt hazafi-frázisokat.” 28Arany hihetetlen érzékenységgel ráérez a létrehozott politikai berendezkedés egyiklegfontosabb sajátosságára, arra, hogy az nélkülözi az érzelmi azonosulást. Legfeljebbazt lehet róla elmondani, hogy ez volt az elérhetõ, de azt nem, hogy ez a jó. Kétségtelenülaz érzelmi azonosulás hiánya mögött kielégíthetetlen – elsõsorban a nemzeti önrendelkezéstérintõ – érdekek és igények húzódnak meg. Miután azonban az új struktúra lényegébõlkövetkezõen nem tud ezeknek eleget tenni, ezért a liberalizmus keretén belülis a politikai jogszûkítés irányába mozdul el, hiszen a maga teljességében még arra az etnikaibázisra, a magyarságra sem számíthat egyértelmûen, amelynek nevében fenntartjaa kiegyezést mint a nemzet érdekeit reálisan képviselõ megoldást.A jogszûkítés viszont nemcsak nemzetileg, de társadalmilag is fokozódó feszültségképzõtényezõt jelent, mert létezõ érdekeket iktat ki a képviseleti nyilvánosságból.A szûk körû választójog keretei között azonban reprodukálódik – ha társadalmilag kevésbékiélezetten is, hiszen a lakosságnak csak a „felsõ” 6–7%-át foglalja magában – azérzelmi azonosulás problémája. Felismerése újfent csak arra ösztönzi a politika irányítóit(mivelhogy mértékét nem merik, nem merhetik felmérni), hogy eszközöket keresseneka probléma technikai kezelésére. Ezt jelenti a korrupció, illetve a hatalmi befolyásolás.S hogy ez abszolút tudatos felismerés volt, azt tanúsítja a már idézett volt szatmári fõispán,majd késõbb a Fejérváry-kormány belügyminisztereként ténykedõ Kristóffy József:„…a mindenkori kormányoknak eszközök válogatása nélkül (kellett) a ’67-iki kiegyezésta nemzet ellenére is sokszor erõszakkal fenntartani… Pénz és hivatali befolyás… dehiszen azt mindenki tudta, hogy az ország érdekét, a ’67-es kiegyezés fenntartását máskéntbiztosítani nem lehet. Sõt mentõl jobban erõsödött a nyomás és támadás az ellenzékrészérõl a közjogi alap ellen, annál nagyobb mértékben kellett ezen eszközöket igénybevenni, annál nagyobb mértékben kellett a hatalomnak a nemzetiségi kerületekre ráfeküdni,mert a színtiszta magyar vidékeken a parasztság még csak szóba sem állott a ’67-esjelöltekkel. A magyar kerületekben csak azok reuzálhattak (boldogulhattak), akik »Kossuthapánk« nevével és zászlójával jöttek… Ily viszonyok között a szabadelvû pártmindinkább rá volt utalva a nemzetiségi kerületekre, itt választotta meg a párt országosés megyei kitûnõségeit, kik aztán a parlamentben a ’67-es politika vállhordozói lettek.Eleinte ez a manõver simán ment, mert pénz és hatalom könnyûszerrel szereztek mandá-64

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZAtumokat a nemzetiségi tömegek között, de késõbb itt is elfajultak a viszonyok, mert anemzetiségi szavazók vezetõi hamarosan rájöttek, hogy közvetve tulajdonképpen õk letteka ’67-es alap, tehát a monarchia fenntartói, s ez a megismerés éppenséggel nem a magyarnemzet javára befolyásolta azon nemzetiségi aspirációk fejlõdését, amelyek úgyidehaza, mint Bécsben és külföldön mindinkább gyökeret vertek… A szabadelvû pártvalóban nem tehetett egyebet, mint a ’67-es alapot minden viszonyok és körülményekközött fenntartani, ha csak az összeomlást rövidesen elõidézni nem akarta.” 29S hogy még véletlenül se gondoljuk azt, mintha ez a felismerés csupán egyesek kiváltságalett volna, idézzünk még egy állásfoglalást. Klein Ödön a miniszterelnök sajtóosztályátvezette a századelõn, Széll Kálmán kormányelnöksége idején, s a késõbbiekbenis a politika legbelsõbb köreiben mozgott. Hitelesen szólhat tehát az ott uralkodófelismerésekrõl, habár a használt eszközöket az apológia, az önigazolás hitével védi:„A korrupcióban mindenütt Európában csak az egyének gazdagodási vágyait látjuk, amelyeket a kormányok saját hatalmi vagy pártcélokra fel- és kihasználnak. Egyes-egyedülMagyarország tesz kivételt. Nálunk a parlamenti és a választási korrupció, ha elõfordult,egy felsõbb állami cél szolgálatában állt: a kiegyezés érdekében.Az 1867-es alkotás Magyarországon sohasem volt népszerû, az ország nagy államférfiaiellenben akkoriban arról voltak meggyõzõdve, hogy a kiegyezés mint eszköz Magyarországintegritásának és államiságának fönntartására nem nélkülözhetõ. Kénytelenekvoltak tehát a ’67-es alkotmányt oly pillérekkel, oly gerendákkal alátámasztani,amelyek más szempontból nem voltak mindig és mindenben feddhetetlenek. Az államfönntartásvolt a cél, a kiegyezés volt a fõ-, és a velejáró politika a mellékeszköz. Ha azállamfönntartásért feláldozzuk életünket és vérünket, akkor a korrupciót, ha az hozzájárulaz állam fönntartásához, a politika mint kisebbik rosszat védheti.” 30Ha mármost általánosságban akarjuk a jelenséget értelmezni, akkor nyilvánvaló,hogy alapvetõ ellentmondás – s ebbõl következõen feszültség – állott fenn a legfõbb államérdeknektételezett kiegyezés és annak belpolitikai bázisa között. Az ellentmondás agyakorlatban úgy jelentkezett, hogy a rendszer vezetõi – meggyõzõdésük szerint – jogkiterjesztésselsemmiképp, jogszûkítéssel pedig csak törvénytelen eszközök igénybevételévelszerezhettek többséget. Értelemszerûen ez utóbbi lehetõséget választották, de ezzelviszont – enyhén szólva – „pöttyössé”, kérdésessé tették legitimitásukat. Igen sajátoslélektani helyzet jött létre a politikai színtér küzdõfelei között: a hatalmon levõk – mögöttüka formális többséggel – mindig úgy érezhették, hogy kisebbségben vannak, amimég inkább arra ösztönözte õket, hogy a legitimitást megkérdõjelezõ s ezzel a bizonytalanságérzésüketfokozó eszközöket „bõvítetten újratermelve” vegyék igénybe. Az ellenzékviszont úgy gondolhatta – a formális kisebbséggel a háta mögött –, hogy ténylegesena többséget képviseli, amit galád módon elnyomnak.A Kossuth-kultusz ily módon totális értelmû protesztkultuszként, identitásként ésegyben szimbolikus politikaként jelenhetett meg: egyfajta politikai szimbolikával a rendszeregészével szembe lehetett helyezkedni. Mindenki kiemelhette belõle a számára fon-65

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMtos alternatív értékeket: nemzeti függetlenséget, politikai demokratizmust, társadalmiegyenlõsítést, morális tisztaságot. A nemzet mint szekularizált vallási tudat nem igényeltea politikai realitásérzék kellékeit, ezért különösebb gyakorlati következménnyel semjárt a Kossuth-kultusz manifesztációja. Ez egyébként még vonzóbbá tette, hiszen egyszerrelehetett mozogni a szimbolikus és a pragmatikus politikában, tudati térben. Egyszerrelehetett a rendszerhez lojális állampolgárként és öntudatos hazafiként élni. A spiritualitásés a gyakorlatiasság – a vallás esetében már megszokott – kettõsségét a napiközéleti mezõben lehetett érvényesíteni.A dualista rendszer szétesését követõen lezajló forradalmak után a magát ellenforradalminaknevezõ rendszer rendezkedik be Magyarországon. Uralma huszonnégy évigtartott, s mivel öndefiníciója szerint nemzetinek, kereszténynek, konzervatívnak és egybenellenforradalminak tartotta magát, a Kossuth-kultusz tekintetében ambivalens helyzetbekerült.Egyfelõl semmi szüksége sem volt a nemzeti és liberális-demokratikus értékeketszimbolizáló Kossuthra. Éppen ezért erõltette Kossuth 1840-es évekbeli vitapartnerének,a konzervatív reformerré stilizált Széchenyi István grófnak a kultuszát. Természetesenazzal is szembe kellett néznie, hogy Széchenyi kultusza nélkülözte a széles körû társadalmigyökérzetet; nem tette ki- és leválthatóvá Kossuthot.Másfelõl a rendszernek szüksége is volt Kossuthra, mert a területi revíziót támogatópolitika nem mondhatott le egyetlen nemzeti érzelmet mozgósító tényezõrõl sem.A király nélküli királyságot Horthy Miklós „kormányzóként” uralta – erkölcsi legitimitásáterõsíthette a nemzeti szimbólummá lett egykori kormányzó.A sajátos kettõsség feloldására az 1848-as forradalom 80. évfordulójának közeledtekínált lehetõséget.A dilemmát Klebelsberg Kunó kultuszminiszter oldotta fel, és úgy döntött, hogy államosítjamárcius 15-ét, valamint az 1848-as gondolatkör rendszernek megfelelõ részeit.1927. november 6-án a Parlament elõtt felavatják Horvay János Kossuth-szobrát. Az1903 óta húzódó, még a Fõvárosi Közgyûlés által kezdeményezett szoborügy így végetér, s a lehangolt fõalak köré odacsoportosulnak a ’48-as kormány ugyancsak lehangoltminiszterei. 31 A szobor mögötti kõfal túloldalára népmozgalmi dombormû készült, amelyengyermekétõl és feleségétõl búcsúzó férfi, kitörõ lelkesedésû ifjonc, dobos, harci lobogótvivõ öreg, a felnõtt fiával csatába induló és vérzõ katona látható. Az emlékmû tartalmainkább a nemzeti militarizálás, mintsem az alkotmányos szabadság eszméjét sugallja;a leverésében is harcra kész nemzet képét illusztrálja. Ugyancsak 1927 novemberébena felsõház elfogadja a Klebelsberg által kezdeményezett törvényt (1927. évi XXXI. tc.),amely március 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánítja. (Így természetszerûleg hatályát vesztiaz 1898. évi V. tc., amely április 11-ét tekintette nemzeti ünnepnek.) Egyben törvénythoznak Kossuth Lajos örök érdemeirõl és emlékérõl (1927. évi XXXII. tc.). 32Mindez nem változtatott azon, hogy a rendszer a tradicionális nemzettudat szimbolikuselemeit ötvözte a modern nemzeti identitással – az elõbbi elemek javára. A Reg-66

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZAnum Marianum és a Szent Korona bûvöletében megfogalmazódó, a kor kurzustörténészeáltal is „neobarokknak” nevezett 33 világ háttérbe szorította a Kossuth-kultuszt.Éppen ezért a kultusz tömegességét továbbra is azok a politikai artikulációk használták,amelyek vagy részlegesen, vagy teljesen ellenzéki szerepben pozicionálták magukat.A kisgazda, a szociáldemokrata, majd késõbb a németellenes, antináci szervezõdésekgyakorta éltek Kossuth nevével, arcképének felmutatásával. A Kossuth-kultuszegészében inkább õrizte, mint meghaladta az ellenzéki jelleget.Az 1940-es évek elsõ felében a német oldalon háborúba sodródó országban az egykorifajvédõ Bajcsy-Zsilinszky Endre már éppúgy Kossuthra hivatkozik 34 , mint mindenkimás, aki a hitleri befolyástól félti a nemzetet. Ebbe a kánonba illeszkedik bele a kommunistaemigráció is, amelyik a nemzeti függetlenség értékére hivatkozva szól dicsõítõenKossuthról. Õk a Kossuth-kultuszt saját ideológiai konstrukciójukba illesztik, s eztjól jelzi, hogy a Szovjetunióból 1943-tól sugárzó magyar nyelvû rádióadót Kossuthrólnevezik el.A Horthy-korszak tehát – legalábbis a hivatalosság szintjén – mérsékelten élt a Kossuth-kultuszkínálta lehetõségekkel. Nyitottabb volt, mint a dualista idõszak, de nem törtemeg azt a lassan tradícióvá váló vonulatot, amely Kossuthot inkább az ellenzéki, mintsema hatalmi kánonhoz társította.A KULTUSZ HASZNÁLATA 1945 UTÁNMagyarország számára 1945-ben nemcsak a háború, hanem az a politikai rendszer is végetért, amely 1944-ben már nyílt nemzetiszocialista diktatúrába torkollott. Az 1944 októberébenhatalomra került magyar nácik – a nyilasok – szimbolikus nyelve a pogánymitológiát emelte fel 35 , s ennyiben a Horthy-éra konzervatív, tradicionalista szimbolikájátis tagadta. A háború után berendezkedõ új hatalom – amely a kor demokratikus normáinakmegfelelõ állami és politikai szerkezetet képviselt – értelemszerûen tagadta a pogányszimbolikát, de nem kívánta folytatni a Horthy-kor értékvilágát sem. A rövid életûpolitikai berendezkedés a nemzeti függetlenség és a demokrácia elõképeit kereste. Az1946-ban kibocsátott új pénzeken ezért az akkoriban legnagyobb címletre (100 forint)Kossuthot tették, ami arra utalt, hogy az új rezsim nagyra tartja és magasra emeli Kossuthszimbolikus erejét.A Kossuth-kultusz sorsában azonban nem a demokrácia, hanem a kommunista ideológiajátszotta a további fõszerepet, miután az ország feletti uralom fokozatosan a kommunistákkezébe került, akik 1948-tól már formálisan is bírták a hatalom teljességét. Akkor1948-at a kommunisták a „fordulat évének” titulálták; szempontjukból joggal. 36 Ekkorraalakult ki a kommunista rendszer fõ strukturális kerete, ekkorra lett teljes a kommunistákhatalmi monopóliuma.67

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMSzempontunkból ez azért lényeges, mert az esztendõ egyben az 1848-as forradalom100. évfordulója volt, és ez módot adott arra, hogy a rendszer megmutassa: milyen hangsúlyokkal,milyen konstrukcióba helyezi bele a Kossuth-kultuszt. 371948-ra egyre láthatóbbá vált, hogy ha Magyarországon totális kommunista hatalomátvételkövetkezik be – s immár a nemzetközi politika jelei is erre utaltak –, akkor ez nema demokratikus legitimáció útján történik meg. Azaz: szükség lesz olyan igazolási mechanizmusokmûködtetésére, amelyek másként legitimálják az immár elkerülhetetlennek látszóváltozásokat. S ha a demokrácia játékszabályai nem elégségesek a diktatúra politikaiés erkölcsi igazolására, akkor a szakrális legitimációhoz kell fordulni. A materialista világképbena szakralitást pedig csak szekularizált isten – vagy istenek – adják, adhatják.1948-ban 1848 és a Kossuth-kultusz kulcshelyzetbe került.1848-nak minden adottsága megvolt ahhoz, hogy az egyszerre szakrális és szekularizáltigényeknek megfeleljen. Jellege, utóélete, a modern nemzetté válásban betöltöttszerepe, a honi politikai kultúrában, a nemzeti közérzületben kialakult különleges jelentõségemind amellett szólt, hogy használják. Ne ünnepeljék, hanem felhasználják.Félreértés ne essék: a totális diktatúra kiépülése a 100. évforduló nélkül is bekövetkezettvolna. Csehszlovákiában vagy éppen Romániában minden különösebb nagy évfordulónélkül megtörtént a váltás. Csakhogy Magyarországon vélhetõleg az ideologikusigazolás hangsúlyai, karaktere alakult volna másként 1848 centenáriuma nélkül.1848 és a Kossuth-kultusz antropológiája lehetõvé tette, hogy felhasználják, és a totálisnépboldogítás bûvöletében totális diktatúrát kiépítõ kommunista vezetés totálisanigényelte is, hogy megtalálja tevékenysége megkérdõjelezhetetlennek tûnõ igazolását.Magyarországon a centenáriumi év logikája semmiben nem különbözött a várhatótól,a megszokottól. Ami más volt, ami egyedivé tette, azt éppen a szándékolt üzenetmondandója és politikai legitimációs funkciója adta.Az üzenet több feladatnak kellett hogy megfeleljen:– Meg kellett mondani, hogy miért jó – és csak az a jó –, amit a kommunista párt akar.– A ’48-ban rejlõ szakrális lehetõségeket az új politikai berendezkedéshez és képviselõihezkellett társítani.– Egyértelmûsíteni kellett, hogy az aktuális ellenségek örök ellenségek.– Jelezni kellett, hogy az egy igaz álláspont ellenfelei a pokolra jutnak.– Ugyanakkor sajátlagosan a ’48-ban található tényszerûségek és az adott realitásközti ellentmondások feloldására meggyõzõ magyarázatot kellett keresni.– Mindennek közérthetõnek, beláthatónak, egyszerûnek kellett lennie.Az üzenet tehát egyszerû lett, és nagyjából így szólt: 1848 a magyar történelem legdicsõségesebbfejezete, mert a nép szabadságvágya, a nemzeti felemelkedés az igazihazaszeretettel találkozva létrehozta a szabad emberek szabad Magyarországát. Személyilegis megtestesülnek 1848 értékei, méghozzá Kossuth, Petõfi és Táncsics Mihályalakjában. Kossuth a független, szabad haza meg nem alkuvó képviselõje. Petõfi a kö-68

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZAvetkezetes demokrata, a népbõl nemzetet formáló akarat kifejezõje. Táncsics maga a dolgozónép; az a figura, akin keresztül demonstrálható a város és a falu dolgozóinak összefogása,továbbá az, hogy az igazi szabadság nem holmi jogi kategória, hanem a dolgozónép felszabadítása az urak járma alól.1848 tehát a dolgozó milliók ügye szempontjából, a velük azonosított nemzet ésszabadság, valamint a mindezeknek teret adó független haza értékei alapján szent és sérthetetlenörökség.Ez az örökség pedig kizárólagosan a kommunistáké. ’48 örökösei mi vagyunk– mondták. Az örökség azért õket illeti, mert a dolgozó nép felemelkedésén fáradoznak;mert a szabadságot hozzák el, mivel az elnyomókat felszámolják; mert ez a nemzeti érdek;mert csak így lehet Magyarország ura önmagának, azaz független. Ezért – történelmijogon – jár nekik a hatalom, ez igazolhatja kérlelhetetlenségüket a törvények közöttkibúvót keresõ megalkuvókkal, összeesküvõkkel szemben. Igen, a meg nem alkuvó, következetesenradikális magatartás az egyetlen pozitív politikai viselkedésforma, s ezt akommunisták jelenítik meg. Következõleg nemcsak történelmileg, hanem erkölcsileg isigazolható hõsies harcuk az új és új álcát öltõ ellenséggel szemben. 1948-ban RákosiMátyás, a kommunista vezér Kossuth Lajos.Kétségtelenül akkor – 1848-ban – és ma – 1948-ban – is megvoltak és megvannakaz ellenségek: azok, akik a reakciót jelenítik meg. Ki a reakciós? Az, aki kezet emel aszabadság-nemzet-haza szentháromságára, vagy kétségbe vonja azt, hogy csak Kossuth,Petõfi és Táncsics, illetve – akkori jelenidejûen – csak a kommunisták képviselik a szentháromságot.A reakciós a pogány és az eretnek. Õk hazaárulók, a sátán képviselõi, a dolgozónép elárulói. Így ellenség a másként gondolkodó tanár, a katolikus egyház, a dolgokatnem egészen hasonlóan megítélõ történész. Akárki, aki a stigmát kiérdemli. (Különérdekességet ad az ellenségképnek, hogy a stigmatizáció nyelvi szerkezete – szócserével– a pár évvel ezelõtti szélsõjobboldali frazeológiát idézi.)Mind az örökösök, mind az örökösök örökös ellenségei úgy kreálhatóak meg, hogyerõteljes a párhuzam, a kontinuitás vagy mindkettõ hangsúlyozása. Egyfelõl KollonichLipóttól töretlen a folytonosság Hám Jánosig, s tõle Mindszenty Józsefig, másfelõlugyanígy egyenes az út Rákóczi Ferenctõl Kossuth Lajosig, s tõle Rákosi Mátyásig. Kétút van, a kettõ közül kell választani. 38A folytonosság vagy/és a párhuzam azonban nehezen mûködtethetõ, ha nagyonközismert a ténybeli ellentmondás. Az üzenet azonban erre is megoldást talál.Ha a szent 1848-at az oroszok intervenciója kényszerítette megadásra, akkor1948-ban mit kezdjünk az országban állomásozó szovjet hadsereggel? A válasz szerintazok cáriak, ezek viszont szovjetek. A cáriak valóban undorító férgek, a reakció legfõbbtámaszai voltak, de a kommunisták 1917-ben széttörték a cári rendszert, és ígymintegy tiszteletbeli, külhonos ’48-asok lettek. Olyannyira, hogy 1945-ben elhozták aszabadságot, és így 1948-ra megteremtõdhetett annak lehetõsége, hogy 1848 minden-69

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMnél nagyszerûbb módon kiteljesedjen. A Szovjetunió egyébként maga is jelzi, hogymár minden más: visszaadja az 1848-as zászlókat. De a szovjet kötõdés a nemzetközimunkásmozgalomhoz való szerves kapcsolódást is jelenti, hiszen a Szovjetunió a dolgozókvilágméretû felszabadításának ügyét képviseli. Azaz ahogy Petõfi a nemzet szabadságáta világszabadság univerzális dimenziójába emelte, úgy most a kommunistajelenti az univerzalizmusba való visszatérést, s ily módon a valódi nemzeti értékek kibontakozását.A másik szenzitívnek tûnõ pont a szabadság problémája volt. Azt mindenki tudta,hogy 1848-ban különféle szabadságjogok léptek életbe, és azt is sokan érzékelték – ezta választási eredmények is tükrözték –, hogy a kommunista berendezkedés erõteljesenelvesz a szabadságjogokból, sõt, fel is számolja azokat.Az üzenet erre nem talál jó választ. Az, hogy egy megszállt országot függetlennekhazudnak; az, hogy egy szovjet mintára mûködõ és Moszkvából irányított rendszertnemzetinek mondanak; az, hogy 1848 némely szereplõje és 1948 szereplõi között folytonosságotállítanak, valahogy megoldható volt, hiszen ezért találhatták ki az ünnepléshelyett az igazolást.A szabadság azonban problematikus elem maradt. Választ – legalábbis megközelítõlegmegfelelõt – nem találtak. Egyszerûen ellenségnek deklarálták azt, aki ilyesmireutalt, vagy akár burkoltan rákérdezett. Válasz helyett reakció született, rendszerint a közösségbõlvaló kiátkozás, fenyegetés, adminisztratív intézkedés formájában.Az üzenet totális értelmezést nyújtott, egyszerû volt, s aki hinni akart benne, hát találhatottbenne fogódzót. Aki pedig nem akart hinni benne, és ezt el is mondta, azt tönkretették.Mire az 1948-as év véget ért, egész Magyarország tudhatta: 1848 feltámadt és ittvan közöttünk.Akik feltámasztották, úgy gondolták: ha a tényleges nép nem is választja meg õket,az absztrakt és istenített nép elég igazolást ad nekik; még a tényleges néppel szemben is.Akik azt mondták, hogy 1848 a sztálinista berendezkedés szentté avatott elõképe, úgytartották, hogy szervessé tették azt, amit idegen csapatok hoztak ide.Egy bizonyos: a 100. évfordulót funkciójában merõben mássá tették, mint amilyenaz 50. vagy a 80. volt. 1898-ban 1848 hangsúlyairól folyt a vita, nevezetesen, hogy amárciusi forradalom vagy az áprilisi törvények fejezik-e ki inkább a lényeget. 1928-ra azdõlt el, hogy március 15. állami ünnep lesz, s a jobboldal és a baloldal eltérõen viszonyul1848 hagyományához és Kossuthhoz. 1948-ra viszont kiderül, hogy a száz évvelazelõtti események jelenlétét az autoriter, sztálinista típusú politikai berendezkedés igazolásáulhasználják, azaz teljes értékû politikai legitimációként mûködtetik, következõlegértelmezését is kizárólagossá teszik.Az 1948-as konstrukció azért fontos, mert változó-gyengülõ erõvel az egész kommunistakorszakban jelen maradt. A megalakuló termelõszövetkezetek (kolhozok) sorra-70

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZArendre vették fel Kossuth, Petõfi és Táncsics nevét. A Magyar Rádió két csatornája Kossuthés Petõfi nevét viselte (és viseli). A „nemzet oltára” funkciót betöltõ MillenniumiEmlékmûbõl kivették a Habsburgokat, és az ’50-es évek elsõ felére fokozatosan bekerülteka nemzeti függetlenség személyi kifejezõi. A Királygalériát lezáró Ferenc Józsefhelyére Kossuth Lajos került. A Parlament elõtt álló Horvay-féle szobrot kicserélték.Az ’50-es évek világképét és ennek a világképnek az értékét fejezte ki a lebontottHorvay-féle szobor helyén 1952 szeptemberében emelt, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, KocsisAndrás és Ungvári Lajos által mintázott, ma is álló Kossuth téri Kossuth-emlékmû.Az optimista ötméteres kormányzó mellett rohamra kész munkás, diák és paraszt áll, kifejezveazt az elszántságot, amit a munkás–paraszt szövetség és a dolgozó értelmiségösszefogása jelent. 39A Kossuth-kultusz a kommunista hatalmi legitimáció egyik fontos eleme lett, ígyhatalmi helyzetbe került.Érdekes és az ellenzékiség hagyományához kötõdõ módon azonban a kultusz jelenlett a rendszer elleni kritikában is. Az 1956-os felkelésben az 1848-as szimbolikának jelentõsszerep jutott. Ez a szerep olyan erõs volt, hogy 1956-nak csak egy saját szimbólumalett, a lyukas magyar zászló. A felkelõk a zászló közepébõl kivágták a kommunistamagyar állami címert. Pontosan tudták azonban, hogy mit akartak a helyére tenni: azúgynevezett Kossuth-címert, amely az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat utáni magyarállami jelkép változata volt. A korona nélküli címert felfestették tankra, autóra, házfalra.40 A Kádár-rendszer gyakorlatilag visszatért az 1948-as politikai-szimbolikus alapvetéshez,de egyfelõl lefaragott élébõl, másfelõl – különösen a ’70-es évektõl – kevésbéhangsúlyozta a maga által kreált tartalmi elemeket. Már nem állította, hogy a rendszervezetõi Kossuth örökösei, reinkarnációi; hagyta, hogy a magyar történelem más alakjairólis politikai stigmatizációtól mentesen lehessen szólni. (A Kádár-érában Széchenyinekis emeltek szobrot.) Az alapdogmát azonban nem adták fel, miszerint is a rendszer egészeKossuth és 1848 örököse, és ily módon a nemzeti értékek letéteményese.A változó stílusú és karakterû kommunista rendszer hangsúlyos, majd kevésbéhangsúlyos hatalmi-legitimációs ponttá tette a Kossuth-kultuszt.AZÓTA ÉS MOSTA rendszerváltás szimbolikus politikai aktusaiban a Kossuth-kultusz nem játszott különösebbszerepet. A jelentõs rendszerváltó pártok – a Magyar Demokrata Fórum és a SzabadDemokraták Szövetsége – programjellegû szövegekben ugyan használták Kossuthnevét (sok más névvel egyetemben), de ennek nem volt számottevõ súlya. A legkisebb71

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMrendszerváltó párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége inkább amolyan Petõfi-imázzsalpróbálkozott, volt olyan nyilvános jelenléte, ahol nevének rövidítését (FIDESZ) Petõfideszkéntjegyezte.Mivel a folyamat elsõsorban antikommunista éllel rendelkezett, ezért – legalábbisszimbolikusan – azok értékelõdtek fel, akik ’56-hoz kötõdtek (pl. Nagy Imre és mártírtársai,301-es parcella stb.).Az új, demokratikus állam jelképi világának kialakításakor elõkerült – ha közvetettenis – Kossuth, merthogy az állam le akarta váltani az elõzõ népköztársasági címert. Leis váltották, és helyére nem az ’56-ra is utaló Kossuth-, hanem a tradicionalizmust erõsítõkirályi, koronás címer került. Érdekes, hogy a Kossuth-kultuszban a két világháborúközött jeleskedõ kisgazdák – mint az új demokrácia egyetlen történelmi pártja – úgyfelejtették el saját tradícióikat, mintha ezek nem is lettek volna.A Kossuth-kultusz gyakorlatilag eltûnt a politikából. A konzervatív erõk Szent Istvánkultuszát erõsítették, a Szent Korona kultuszát élesztgették. Az 1998 és 2002 közöttaz országot irányító jobboldali kormányzat ezen túl Széchenyi kultusza mellett is voksolt.41 Magyar viszonyok között óriási büdzsével monstre Széchenyi-kultuszfilm készíttetéséreszánták el magukat. (Még két történelmi produkciót díjaztak: az egyik a koronáról,a másik egy XIII. századi személyrõl, a XIX. századi magyar drámairodalom általhõssé tett alakról, Bánk bánról szólt.) Úgy ítélték meg, hogy a Horthy-éra szimbolikusstruktúrájának korszerûsített változata lehet elõnyös a számukra. Mire a filmet elkezdtékforgalmazni, kiderült, hogy a jobboldali kormány elveszíti a választásokat. Épp ezért azelsõ, vesztes választási forduló után hirtelen Kossuth felé fordultak: a Kossuth téren rendezettnagygyûlés rituáléjába rögvest beépült a legnépszerûbb Kossuth-nóta: „Ha mégegyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni…”A lappangó, politikailag peremre szorult Kossuth-kultuszt az elmúlt idõszakban aSzabad Demokraták Szövetsége, az ország egyetlen liberális pártja karolta fel. 2002-re,Kossuth születésének 200. évfordulója alkalmából Kossuth-évet hirdetett az ilyenkorszokásos kellékek használatával (jelvény, plakát, megemlékezés, politikai gyûlés stb.).A kormányzat is erre válaszul – mivel az SZDSZ éppen ellenzékben volt – a Széchenyifilmhezképest jelentéktelen költségvetéssel létrehozott egy évfordulós miniszteri titkárságot,amely fõként kiadványokat, rendezvényeket szponzorált. 42A 2002 tavaszán lezajlott választásokon olyan kormányváltás történt, ami szocialista-szabaddemokrata kormányt eredményezett. Az új kormány 2002 szeptemberében,Kossuth születésének 200. évfordulóján Budapesten és országszerte megemlékezésekettartott, ahol a miniszterelnök és több miniszter is megszólalt.A Kossuth-kultusz egy pillanatra feléledt, s azután ismét elcsendesült.* * *72

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZAKossuth kultuszának története pont olyan zaklatott, mint Kossuth életútja. Kossuth kultuszaa magyar identitás rögzült, le nem váltható része lett. Innentõl viszont már csakhasználatának tartalma, kerete s nem léte alternatív, innentõl a magyar szimbolikus politikarésze.Kossuthot az 1990 óta ismét létezõ demokratikus rendszer különösebben nem használja.Az azóta kibocsátott pénzeken nem szerepel, sõt – a papír százforintos megszüntetésével– arcmása a pénzek palettájáról eltûnt. Kortársai közül van, aki rákerült a különfélecímletekre. A jelenleg használt legnagyobb címleten egyik politikai ellenfele, aHabsburgokkal kiegyezõ Deák Ferenc látható.De a kultusz él. Nem lepõdnék meg, ha Kossuth arcmása kerülne a magyar kibocsátásúfémeuróra. Minden a kultusz akkori politikai használati értékétõl függ.73

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMJEGYZETEK1 Kossuth életérõl hatalmas szakirodalom áll rendelkezésre, mégsem mondhatjuk azt, hogy a feldolgozottságmegközelítõleg is teljes lenne. Interpretációjában nemegyszer kissé részrehajló, de alapos: SZABADGyörgy: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Kossuth Könyvkiadó,Budapest, 1977. (A továbbiakban: SZABAD.) Legújabb: HERMANN Róbert: Kossuth Lajos élete és kora.Pannonica, Budapest, 2002. A Kossuth-forráskiadásért legtöbbet Barta János és Pajkossy Gábor tett.2 Lásd errõl LACKÓ Mihály: „A legnagyobb magyar”. Egy szállóige keletkezése. Világosság, 1976, illetveugyanõ: Széchenyi és Kossuth vitája. Gondolat, Budapest, 1976.3 VARGA János: Kereszttûzben a Pesti Hírlap. Az ellenzéki és a középutas liberalizmus elválása 1841–42-ben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983, FAZEKAS Csaba (szerk.): Szerkesztõi jegyzetek a Pesti Hírlaphoz.I. (1841) Bíbor Kiadó, Miskolc, 2003.4 VARGA János: A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.5 1849. január 7-én írta ezt a bejegyzést a debreceni Piac utcai kapuõr. A bejegyzés közegét elemzi:GÁBORJÁNI SZABÓ Botond: A szabadság szent igéi. A tiszántúli református egyházi vezetés és a DebreceniKollégium 1848–49-ben. Debrecen, 1999. Kossuthot Debrecen városa 1861. február 6-án választottadíszpolgárává. In Debreceni Disputa, 2004/1. 28. o.6 A problémát a magyar történetírásban a legátfogóbban KOSÁRY Domokos elemzi: A Görgey-kérdéstörténete I–II. Budapest, 1994.7 Az Alkotmánytervnek több szövegvariánsát ismerjük. A keletkezést és a szövegvariánsok problémájátelemzi SPIRA György: Kossuth és alkotmányterve. Debrecen, 1989. Én azt az Alkotmánytervet jelentettemmeg, amit eredetileg a Magyar Nemzeti Múzeum, most pedig az Országos Levéltár õriz [jelzet: OL.Gy. KGY. I. 1554], és ami Kossuth kézírásával íródott. (GERÕ András [szerk.]: Kossuth Lajos: JavaslatMagyar Ország jövõ politikai szervezetét illetõleg – tekintettel a nemzetiségi kérdés megoldására. Budapest,1994.)8 Kossuth Lajos Iratai (Sajtó alá rendezte Kossuth Ferencz.) VIII. kötet, Budapest, 1900, 3–17. o. (A továbbiakban:Kossuth Iratai.)9 Lásd SZABAD 205. o.10 A nevekrõl illetve történetükrõl lásd BALÁZS Margit: A haza bölcse, a bolond gróf és a többiek. Ragadványnevektörténelmünkben. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001.11 1848. október 8. Életképek. Jókai Mór írása.12 HAJNAL István: A Kossuth-emigráció Törökországban. I. kötet, Unicus, Budapest, 1927.13 TARI Lujza: Kossuth Lajos, a népdalok hõse. In Kossuth Lajos (1802–1894). Kossuth Lajos és kortársai.Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 2002. Kossuth folklorizálódásáról több írás és elemzés született.A fontosabbak: ZSILINSZKY Mihály: Kossuth a magyar nép szívében és költészetében. Pest, 1868,ÁLDOR Imre–ORMÓDI Bertalan (szerk.): Kossuth-album. Pest, 1868, KÁLDY Gyula: A szabadságharcdalai és indulói 1848–49. Budapest, 1897, SZTRIPSZKY Hiador: Kossuth Lajos a rutén népköltészetben.Budapest, 1907., VOLLY István: Ütik a rézdobot. 48-as népdalok, Kossuth-nóták, verbunkosok. Budapest,1947, REXA Dezsõ: Kossuth Lajos azt izente… 48–49 a népköltészetünkben. Budapest, 1948, DÉGH74

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZALinda: A szabadságharc népköltészete. Budapest, 1952, MAJOR Ervin: Kossuth-dalok. Budapest, 1953,ORTUTAY Gyula: A magyar nép mûvészete. Budapest, 1981 (különösen a 131–143. o. – megjegyzendõ,hogy Ortutay már az ’50-es években is publikált Kossuth és a néphagyomány viszonyáról).A kultusz vizuális vetületérõl sok elemet tartalmaz: „Leborulok a nemzet nagysága elõtt”. A Kossuthhagyaték.Budapest, 1994. A kultusz szempontjából a RÓZSA György által írott ikonográfiai és a HÉRIVeronika nevével jegyzett érmészeti fejezetek különösen figyelemre méltóak.14 TÓTH Béla: A magyar anekdótakincs. Singer és Wolfner, Budapest, é. n., illetve ugyanõ: Szájról-szájra.A magyarság szálló igéi. Atheneum, Budapest, 1901.15 Legújabban errõl lásd ZAKAR Péter: „Kossuth, a magyarok Mózese”. Liberális egyháziak Kossuth-képe1848–49-ben. AETAS, 2003/3–4. 87–107. o. Nemcsak a protestáns, hanem a katolikus alsópapság is„termelte” a kultuszt, ami azért is különösen érdekes, mert a fõpapság körében egyáltalán nem volthomogén a kossuthi politika támogatása. Kossuth halálának idején a katolikus egyház – Kossuthnak azállam és az egyház kérdésében tanúsított következetesen liberális álláspontja miatt – egyenesen megtagadta,hogy a templomokra a gyászlobogót kitûzzék. A lelkészek, papok korabeli – 1848–49-es – felbuzdulásátindokolhatta Kossuth sokszor biblikus nyelvezete, de ez inkább csak színezi, mint magyarázza ajelenséget.A talán leghíresebbé vált (a fõszövegben általam is idézett) biblikus fordulat a „poklok kapuiról” aképviselõház 1848. július 11-i ülésén hangzott el, és szövegszerûen így szólt: „…egyenesen, ünnepélyesenkérem, midõn azt mondom, hogy adja meg a képviselõház a 200.000 fõnyi katonát s az erre szükségespénzerõnek elõteremtését… (Nyáry Pál felemelkedik helyérõl, példáját az egész képviselõház követi,e szó: „Megadja!” harsog az egész teremben. Szûnni nem akaró lelkesedés.) Uraim! mit mondaniakartam, az, hogy ne vegyék e kérést a ministerium részérõl olyannak, mintha maga iránt bizalmat kívánnaszavaztatni – nem! a hazának megmentését akarta megszavaztatni –, meg akartam kérni önöket, uraim!hogy ha van valahol a hazában egy sajgó kebel, mely orvoslásra, ha van egy kívánság, mely kielégítésrevár: szenvedjen még egy kissé e sajgó kebel, s várjon még egy kissé e kívánság – ne függesszük felezektõl azt, hogy megmentsük a hazát. (Zajosan kitörõ helyeslés.) Ezt akartam kérni, de önök felállottak;s én leborulok e nemzet nagysága elõtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyihazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni!(Szûnni nem akaró lelkesedés, helyeslés és éljenzés.)” Kossuth Lajos Összes Munkái XII. kötet, 438. o.A „poklok kapui” szófordulat Máté evangéliumára (16,18) utal: „Te Péter vagy, én ezen kõsziklánépítem fel az én Anyaszentegyházamat, és a poklok kapui nem vehetnek azon diadalt.” A nemzet mintAnyaszentegyház asszociáció természetesen csak erõsíti a szekularizált vallásról vallott véleményemet,és a Péterre vonatkozó képzettársítás Kossuth szerepérzékét is demonstrálja.16 Sárosi Gyula váltótörvényszéki elõadó 1849 májusában fejezte be azt a ponyvát, amelyben Kossuth megváltókéntszerepel. Lásd Ponyvára került aranytrombita az örök igazság parancsolatjára. Mondva csináltaSárosi Gyula. Bevezette és jegyzetekkel ellátta Bisztray Gyula. Budapest, 1951. Ugyancsak Sárosinevéhez kötõdik a Farsangi dal címû vers is, amelyben Kossuth az Isten második fiaként szerepel.17 Petõfi szerepe és kultusza mind az úgynevezett magas, mind a népi-paraszti kultúrában megjelent. Verseiegy részébõl népdal lett, de szellemi teljesítményét az utókor méltányolta. Jól jelzi ezt a MARGÓCSYIstván: Petõfi Sándor. Budapest, 1998 címû könyvében bemutatott szellemi keresztmetszet. Jókai Mór,Arany János, Erdélyi János, Gyulai Pál, Arany László, Palágyi Menyhért, Ady Endre, Horváth János, BabitsMihály, Szerb Antal, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Pilinszky János, Esterházy Péter ésPetri György van jelen a Petõfit méltatók sorában. Kétségkívül voltak vele ellenszenvezõk is, így példáulMárai Sándor. Az õ Petõfi-képét is elemzi SZEGEDY-MASZÁK Mihály az Oroszország Márai Sándorszemével (Budapest, 2003) címû kiadványhoz írott utószavában (298–309. o.). Petõfi kultuszát államirangra a kommunista ideológia emelte – hivatalosan szinte egyenértékûvé tették Kossuthtal. A 10 forintospapírpénzre az õ arcmása került; a kommunista történetírás a szerepét felnagyította (Forradalom75

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMés szabadságharc 1848–1849. Budapest, 1948; ANDICS Erzsébet: 1848–49. Budapest, 1968). Nevét,verseit az iskolai rituálék kötelezõ részévé tették (1848–1948. Száz év a szabadságért. Budapest, 1948).Az irodalomtudomány – érthetõen – inkább, a történettudomány – ugyancsak érthetõen – kevésbé szólthozzá a Petõfi-kérdéshez. SPIRA György írt Petõfi napja (Budapest, 1975) címmel monográfiát. Kossuthés Petõfi igencsak ellentmondásos viszonyát elemezte SZABAD György: Petõfi és Kossuth viszonyánaknéhány mozzanata. In Petõfi-mozaik. Budapest, é. n. (1975). A Petõfi-kultuszról alapos forráskeresztmetszetetad: MARGÓCSY István (szerk.): Jöjjön el a te országod… (Petõfi Sándor politikai utóéleténekdokumentumaiból.) Budapest, 1998.18 Budapest teljes utcanévlexikona. Bevezetõ tanulmány: Ráday Mihály. Adattár. MÉSZÁROS György:Utcanév történet. Búza Péter, Dinasztia Kiadó–Gemini Budapest Kiadó, Budapest, 1998.19 Dr. ÁDÁMFY József: A világ Kossuth-szobrai. Népmûvelési Propaganda Iroda, Budapest, é. n., illetveRAJNA György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. Városvédõ Egyesület, Budapest 1989. (A továbbiakban:RAJNA.)20 Az esetet feldolgozza: SZABOLCS Éva–KERÉNYI Péter: A dualizmus sajtójoga Böszörményi Lászlóperének tükrében. In CSORBA Csilla–GERÕ András (szerk.): Nyolc tanulmány a XIX. századi magyartörténet körébõl. Budapest, 1978, 279–308. o. Az inkriminált Kossuth-cikk a késõbbiekben helyet kapottKossuth Irataiban (VIII. kötet, 34–52. o.). Kossuth magatartását erkölcsileg annyiban lehet kifogásolni,hogy õ maga az ügyben semmilyen személyes rizikót sem vállalt, miközben Böszörményi végül is belepusztulta történetbe.21 Kossuth Iratai Budapest, 1904, X. kötet, 320. o. Az esetet feldolgozza: KOZÁRI Mónika: Tisza Kálmánés kormányzati rendszere. Budapest, 2003, 515–525. o.22 Felterjesztés Kossuth Lajos netán bekövetkezhetõ halála esetén követendõ magatartásról. Országos LevéltárK 26 ME 1596/1889 Tszám 650.23 Országos Levéltár LI-elhatározás K 26 ME 2405/1889 Tszám 650. Csomószám IV.24 A folyamat jól követhetõ Thallóczy Lajos naplója (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Thallóczynapló,Quart, Hung. 2459. 460–477. o.), továbbá az Országos Levéltárban õrzött Pápay-hagyaték alapján.25 OL Pápay-hagyaték 15. A temetést, illetve a körülötte levõ bonyodalmakat feldolgozza: BORUS Judit:Kossuth, a fõváros halottja. Budapesti Negyed, 1994/tavasz, 35–58. o. Az uralkodó hozzáállásáról:ECKHARDT Ferenc: Ferenc József és a Kossuth-kultusz. Magyar Szemle, 1927.26 KRÚDY Gyula: Kossuth fia. Budapest, 1986.27 Kossuth neve több párt programjában is feltûnik. Az 1861-es Határozati Párt, az 1848-as Párt, a Függetlenségiés ’48-as Párt, a Polgári Demokrata Párt, a ’48-as Gazdapárt, az Országos Köztársasági Párt, azOrszágos Kossuth Párt hivatalos dokumentumban is használja Kossuth nevét, és jóval több azoknak a politikaiszervezõdéseknek a száma, amelyek retorikájukban élnek e hivatkozással. Lásd MÉREI Gyula–PÖLÖSKEI Ferenc (szerk.): Magyarországi pártprogramok 1867–1919. Budapest, 2003.28 ARANY László: A magyar politikai költészetrõl. In Arany László válogatott mûvei. Sajtó alá rendezte ésa jegyzeteket írta NÉMETH G. Béla. Budapest, 1960, 288. o.29 KRISTÓFFY József: Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja. Politikai emlékek 1890–1926. Budapest,1927, 31–21. o.30 KLEIN Ödön: Tiszától Tiszáig. Visszaemlékezések és adatok. Budapest, 1922, 48. o.31 PROHÁSZKA László: Szoborsorsok. Budapest, 1994, 87–90. o. és RAJNA 202. o. alapján a szoborcsoporthozszükséges tudnivalók:„Kossuth Lajos szobor1894. III. 20-án halt meg Kossuth Lajos, 1894. III. 21-én a Fõvárosi Közgyûlés indítványozta:1. országos temetést,2. síremlék felállítását,3. budapesti szobor felállítását,76

A NEMZET APJA, „ISTEN MÁSODIK FIA” – KOSSUTH ÉS KULTUSZA4. a Hatvani utca átkeresztelését Kossuth Lajos utcává;ezt elfogadták és az 1894. III. 30-án az utcatáblákat már ki is szegezték, szoborgyûjtésre országos bizottságalakult.PÁLYÁZAT: 1903-ban pályázatot írtak ki a szoborra, melyre 12 pályamû érkezett be, a legsikerültebbMargó, Róna, Kallós és Horvay terve volt. 1906. V. 3. újabb pályázatot írtak ki, I. Horvay, II. Róna,II. Holló, Istók. Horvay János szobra 1914-re már elkészült volna, de kitört az elsõ világháború.ELHELYEZÉS: a Kossuth Lajos téren.FELÁLLÍTÁS: 1927. X. 26-ra elkészült a szobor és leleplezése 1927. XI. 6-án megtörtént.KIVITELEZÉS KÖLTSÉGE: 1897-re összegyûlt 354.555,- Ft, 1900. XII. 31-re 845.000,- KLEÍRÁS: széles mészkõ talapzaton állt Kossuth Lajos és az elsõ felelõs minisztérium 8 tagjának szobra.A szobrok kb. 300 cm-es voltak, carr. m. Kossuth mint magvetõ volt ábrázolva.A szoborcsoportok:Batthyány Lajos gr. miniszterelnök és Szemere Bertalan belügyminiszter,Deák Ferenc igazságügyi- és Mészáros Lázár honvédelmi miniszter,Széchenyi István gr. közmunka- és kereskedelmi miniszter,Eötvös József b. nevelésügyi miniszter,Klauzál Gábor ipar- és földmûvelésügyi és Eszterházy Pál hg. a király személye körüli és külügyminiszter.Mögöttük magas kõfal, melynek túloldalán népmozgalmi dombormû volt, kb. 700 x 350 cm. (Búcsúa feleségtõl és gyermektõl, egy kitörõ lelkesedésû férfi és egy ifjú dobos, harci lobogót hordozó öreg, felnõttfiával harcra kész és már egy vérrel áldozó sebesült katona.)FELIRAT: >KOSSUTH

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMGyörgy: Március hatalma, a hatalom márciusa. Fejezetek március 15. történetébõl. Budapest, 1998,95–114. o. (A továbbiakban: GYARMATI.)38 Révai József, Andics Erzsébet, Mód Aladár és Horváth Márton képviselte erõteljesen ezeket a nézeteket.Lásd Államosított forradalom 65–258. o.39 RAJNA 211. o.„A lebontott Horvay-féle Kossuth szobor helyett a Miniszter Tanács 1951-ben új emlékmû felállításáthatározta el.SZOBRÁSZ: Kossuth alakját Kisfaludi Stróbl Zsigmond, a mellékalakokat Kocsis András és UngváriLajos mintázták.ELHELYEZÉS: a Kossuth téren.FELÁLLÍTÁS: 1952. IX. 19.LEÍRÁS: a balatonalmádi vöröskõ talapzat kb. 1500 cm hosszú, az alsó talapzat 1150 cm hosszú, aközépsõ 400 cm magas. Kossuth Lajos álló bronz alakja kb. 500 cm, a mellékalakok bronz alakjai kb.380 cm-esek. A mellékalakok baloldalt: parasztasszony gyerekkel, levett süvegû paraszt, katona. Jobboldalt:munkás fegyverrel, diák karddal, csikós bõ gatyában fegyverrel.FELIRAT: KOSSUTH”40 GYARMATI 139–154. o.41 Az akkori kultuszteremtési folyamatot mutatja: Ünnepel az ország. A Magyar Millennium Emlékkönyve2000–2001. Kiadta a Magyar Millennium Kormánybiztosság megbízásából a Kossuth Kiadó Rt., Budapest,2001. (A továbbiakban: Ünnepel az ország.)42 Köszönöm Hermann Róbertnek, a titkárság akkori vezetõjének, hogy tájékoztatott az intézmény tevékenységérõl,és bevont a szakmai pályázatok elbírálásába. A vonatkozó iratanyag hozzáférhetõ a NemzetiKulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Évfordulók (ma: Nemzeti Emlékezet) Titkárságán.78

A MAGYAR HABSBURG –SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGAnemzeti identitás létrejöttének folyamatában – a XIX. század elsõ felében –mintegy strukturális elemként megteremtõdött az a szerep, amit végül is Kossuthtöltött be. A végeredményt azonban sohasem szabad összekevernünk a folyamattal:igaz ugyan, hogy Kossuth lett a „nemzet apja”, de ebbõl nem következik,hogy más nem is aspirálhatott a szerepre. Továbbá: a folyamat jellege, tartalma, mibenléteazt is meghatározta, hogy ha a szimbolikus és spirituális szerep és a tényleges hatalmistruktúra nem esik egybe, akkor miként alakul a fõhatalmat körülölelõ szimbolikuspolitikai tér.Természetesen mindenkinek az lett volna a legkényelmesebb, leginkább harmonikusmegoldás, ha a nemzeti tartalom és a legitim, tényleges fõhatalom egybeesik.A szimbolikus (miközben a szimbolikus is a realitás része) és a tényleges hatalom egymáshozzárkóztatása mindig erõsebb, mintha szétválva mûködnek. Az erre irányuló kísérlettehát ugyancsak strukturális szükségletként jelent meg. A nemzetvallásnak nemcsakmegváltóra, hanem patrónusra is szüksége volt.A „LEGMAGYARABB HABSBURG”,A „NEMZET NÁDORA” – JÓZSEF FÕHERCEGAz alapvetõ problémát az jelentette, hogy Magyarország a Habsburg Birodalom részekéntegy olyan királlyal rendelkezett, aki eközben más területek, népek uralkodója isvolt. Nem az volt a baj, hogy az adott személy etnikailag máshová tartozott – ennek anemzettudat formálódásakor nem volt jelentõsége –, hanem az, hogy a magyar királynem csak magyar király volt. Legitimitása lehetett megkérdõjelezhetetlen, identifikációjaviszont erõsen megkérdõjelezhetõ volt. A nemzeti patrónus (apa, Messiás stb.) képzetenehezen volt hozzá társítható. Mindazonáltal a magyar közjogi struktúrában létezettegy olyan elem, aminek betöltõje pályázhatott a király által nem betölthetõ identifikációsszerepre. S ez nem más, mint a „nádor”, azaz a távollétében a királyt helyettesítõ közjogiméltóság, aki 1796 és 1847 között – tehát az új magyar nemzettudat formálódásá-79

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMnak idõszakában – Mária Terézia egyik unokája, a Habsburgok toscanai ágából származóJózsef Antal fõherceg volt. 1Az õ esetében egy olyan konstelláció alakult ki, amelyben találkozott a fõhatalomnemzeti tartalommal történõ megtöltésének igénye és a személy tevékenysége. KövetkezõlegJózsef nádor körül elkezdett formálódni egy olyan kultusz, amely megteremtette a„magyarosított Habsburg” alakját, illetve azt a képzetet, amely az elképzelést a jövõre iski akarta vetíteni.József nádor véletlenül került pozíciójába: testvére, Sándor Lipót, aki Magyarországonaz elsõ Habsburg-házból származó nádor volt, balesetben elhunyt. 2Az uralkodó– József bátyja – fiatalabb testvérét elõbb Magyarország helytartójává nevezte ki (1795).A rendi gyûlés 1796-ban nádorrá választotta.József tevékenysége egy olyan korszakra esett, amikor különösen nehéznek tûnt anádori poszt betöltése. A nádornak ugyanis – helyzetébõl adódóan – egyszerre kellettszót értenie a Habsburg-udvarral és azzal a rendi társadalommal, amely nem egy esetbentökéletesen mást akart, mint a bécsi kormányzat. Ráadásul egy olyan idõszakban vagyunk,amikor a rendi keretek között kezd kialakulni az a nemzeti tartalom, amely mindaz identitáspolitika, mind a gyakorlati politikai követelések szintjén a birodalom addigiszerkezetének stabilitását veszélyezteti.A fõherceg ebben az érzékeny egyensúlyozó helyzetben rengeteg ügyben vállalt – amagyar identitás szempontjából fontos szerepet. Sajátos, a képviselet irányában nyitottpolitikai „filozófiája” ebben éppúgy segítette, mint hihetetlen kitartása, munkabírása. 3Szerepvállalásai mindig azt célozták, ami a magyar nemesi reformmozgalom számárais kedves. Támogatta az ország civilizatórikus fejlõdését, lett légyen szó gõzhajózásról,vasút- vagy hídépítésrõl. A kialakuló nemzeti patrónus funkciónál számáraazonban talán még fontosabb volt, hogy aktív szerepet vállalt a kulturális nemzetfogalomkonkrét vetületeinek kimunkálásában, létrejöttének támogatásában. Pénzt adott aTudományos Akadémiának, tüsténkedett a Nemzeti Színház körül, gyarapította a NemzetiMúzeum gyûjteményét 4 , hozzájárult a Nemzeti Könyvtár állományának növeléséhez.A formálódó nemzeti identitáspolitika számára fontos katonai képzés éppúgy tevékenységikörébe tartozott, mint a honi mûpártolás. Nevét összekötötte a nemzeti identitáspolitikaegy másik, meghatározó vonulatával, Pest fejlesztésével, ami az 1830-asévekre már nyilvánosan is egyértelmûvé tette a „nemzeti fõváros” megfogalmazódóigényét. 5A kulturális, civilizatórikus – és részben a szimbolikus politizálás körébe tartozó –kezdeményezések párosultak azzal, amit a tényleges politikai mezõben az akkori, magukatnemzetinek tekintõ erõk szívesen láttak. József nádornak fontos közvetítõi szerep jutottabban, hogy 1840-ben az akkori politikai foglyokat szabadon bocsátották. Elgondolásaszerint Magyarországnak az addigiakhoz képest jóval nagyobb súlyt kellett volnakapnia a Habsburg Birodalomban, méghozzá úgy, hogy az ország életében a képviseletielv érvényesüljön. Javasolta önálló magyar minisztérium létrehozását, s egy olyan poli-80

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGA József nádor tér,1870 körültikai víziót fogalmazott meg, amely a korabeli szuverenitásigény mentén definiálta Magyarországhelyzetét.Mindez, párosulva az egyre erõteljesebben formálódó nemzetipatrónus-keresésigényével, oda vezetett, hogy viszonylag eredményesen elkezdett mûködni a fõhatalommagyarosításának vágya, és ez József nádorban meg is találta a neki megfelelõ személyt.A „magyar Habsburg” igénye életre kelt, és úgy tûnt, hogy egy, a firenzei Pitti-palotábanszületett, testvére szerencsétlen tûzijáték-kísérlete miatt véletlenül Magyarországrakerült fõherceg személyében vissza is igazolódott. „Az én ereimben is Árpád véreforr…” – mondta a politikai klímára érzékeny, nádorrá lett fõherceg. 6József nádor 1847. január 13-án halt meg. Magyarországon egyfajta nemzeti kultusztárgya lett, amibõl az is következik, hogy a bécsi udvarban viszont megkapta a „kisRákóczi” (der kleine Rakoczi), idõs korában az „öreg Rákóczi” (der alte Rakoczi) gúnynevet.Halálának idõpontja lehetetlenné tette, hogy kiderüljön: miként viselkedett volnaakkor, amikor 1848-ban a dinasztia és Magyarország egymással fegyveres konfliktusbakerült.81

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMHalála után közvetlenül megindult a szakralizálás folyamata. A nádorra – aki Pestvármegye örökös fõispánja is volt – a megye közgyûlésén Kossuth Lajos emlékezett.Kossuth ekkoriban már a magyar liberális ellenzék vezéralakja. Saját szerepépítéséhezhíven itt is õ kívánta tematizálni a „magyar Habsburg”, a „nemzet nádora” fogalmat. Tizenkétnappal a nádor halála után, 1847. január 25-én mondta: „Pest megye Rendeineke nemzeti fájdalomból nem hasonló, hanem sokszoros osztály rész jutott: annál nagyobbosztály rész jutott, minél közvetlenebb minél kedvesebb volt azon kapocs, melly e nemesmegyét a dicsõült Nádor fõispánhoz köté. A veszteség persze igen érzékeny emlékeztetõs a tek. Rendek most a veszteség percében bizonyosan elevenen érzik: mi sokszoroshálával, a szeretetnek és pietásnak mi szent emlékezetével tartozunk mi meghaltörökös fõispánunknak.” 7A haláleset után szinte rögtön megalakult a József Emlékegyesület, amely azt tekintettecéljának, hogy József nádornak Pesten szobra legyen. 8 A cél újszerû volt, hiszenMagyarországon akkoriban világi személynek köztéri szobra nem létezett.Alig egy év és három hónap telik el a nádor halála óta, amikor 1848. április 11-énmegtörténik a magyar polgári átalakulás legális kereteit meghatározó törvények szentesítése.A harmincegy törvénycikkbõl álló „törvénycsomag” szól – többek között – a felelõsmagyar kormány és a népképviselet, az örökváltság és a sajtószabadság ügyérõl, azaz igenlényeges, az ország sorsát hosszú távon is meghatározó ügyekrõl. Nos, ennek a törvénycsomagnakaz elsõ (!) törvénycikke arról szól, hogy József nádor emlékét törvénybe iktatják,hiszen az elhunyt nádor a „nemzet háláját teljes mértékben kiérdemlette”. 9József nádor szobrát azonban csak 1869-ben (április 25-én) állítják fel, Pest belvárosában,az akkoriban József térnek, 1938-tól József nádor térnek nevezett helyen.A szobor a József Emlékegyesület kezdeményezése volt, amely megalakulásakor tagjaiközött tudhatta Hild Józsefet és Ybl Miklóst, a kor két kiváló építészét, Schedel (Toldy)Ferencet, aki a magyar irodalom elsõ kinevezett egyetemi tanára volt, és Széchenyi Istvángrófot, akinek a nevéhez a közvélemény nemcsak a Magyar Tudós Társaság (azAkadémia) támogatását, hanem – többek között – az akkoriban már lassan befejezéséhezközeledõ Lánchidat is társíthatta. A szobrot meg is rendelték egy Ludwig Schwanthulernevû müncheni szobrásztól, de az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeielsöpörték a terv realizálását. A szoborügy – komolyan – csak 1857-ben kapottúj lendületet. Ekkor egy másik müncheni szobrászt, Johann Halbigot bízták meg a szoborelkészítésével. Barabás Miklós, a korszak neves magyar festõje adott tanácsokat aszobrásznak az elhunyt nádor arcvonásait, testi jellemzõit illetõen. Úgy volt, hogy azelkészült szobrot 1860. május 1-jén állítják fel, de az uralkodó félt attól, hogy a „magyarHabsburg” kultusza alkalmat ad az abszolutisztikus rendszer elleni tüntetésekre.Az elkészült szobor évekig a Városháza udvarán pihent, majd az 1867-es kiegyezésután újból idõszerûvé vált felállítása. Már 1868 novemberében felkerült a talpkövére,de csak 1869 áprilisában avatták fel, mert nem tudták eldönteni, hogy mit írjanak a talapzatra.82

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGA szobor azóta is ott van, ahová állították. A változó rendszerek, ideológiák, politikaikurzusok békén hagyták, ami arról tanúskodik, hogy a „magyar Habsburg” nemzetikonszenzuspont maradt, annak ellenére, hogy az idea 1848–49 miatt törésmentesen folytathatatlannakbizonyult, pontosabban szólva máshol és másként folytatódott.A NEMZET HIVATALOS ATYJA,A „LEGELSÕ MAGYAR EMBER”: FERENC JÓZSEFJózsef nádor nem érte meg a Habsburg–magyar fegyveres konfliktust. Ezzel a problémávalfiának, Istvánnak, az új nádornak kellett szembenéznie, aki akkor, amikor a konfliktusmár egyértelmû volt, elhagyta Magyarországot (1848. szeptember 23-án), és sohatöbbé nem is tért vissza. 10Mindenesetre a nacionalizált Habsburgra való igény oly erõs volt, hogy István nádorés az õt kontextusba helyezõ Habsburg-politika nem akarta ezt negligálni. De ugyanezeka politikai megfontolások a nemzeti identitás formálóinál is szerepet játszottak, hiszenha sikerül a „magyar Habsburg” igényét valósággá tenni, akkor ez konfliktusminimalizálóhatással bír, miközben a nemzeti érdekérvényesítés alig kényszerül kompromisszumosútra.Így aztán József nádor fia, István azonnal ebbe a szerepbe került. Kossuth – ugyanazona megyegyûlésen, ahol József nádort méltatta – tett javaslatot István nádorrá választására,és mintegy deklarálta a magyar érdekeknek megfelelõ Habsburg képzetét: „Istvánfõherceg magyarnak született, magyarnak neveltetett, õ e honnak nem adoptív polgára,õ e honnak született édes gyermeke, ki egy levegõn nõtt fel mivelünk, kit e hazához atyjának,anyjának sírja… ifjúságának elsõ eszméletei csatolnak. Neki nem lehet e nemzetetnem szeretnie! Nekünk oly nádorra van szükségünk, ki a szabadság közepette növekedve,a szabadságban rémképet nem lát, s egy szabad nemzet eleven vérpezsgésébennem talál rendbontó féktelenséget.” 11A nádori posztra való jelölés az uralkodó és nem Kossuth dolga volt. Mindkét fél– az udvar is és a magyar ellenzék is – úgy látta, hogy István a megfelelõ személy. Mindkétfél a „magyar Habsburg”-ban rejlõ politikai haszonban gondolkozott. Maga István is,aki beiktatását megelõzõ országos körútján több mint félezer (!) beszédet tartott, és szeptember14-én Aradon fogadalommal kötelezte el magát a hon szeretete mellett.1847. október 16-ra tûzték ki a beiktatási ünnepséget.A király nevében Albrecht fõhercegnek kellett volna beszédet tartania, de õ egy családihaláleset miatt ezt lemondta. Úgy döntöttek, hogy az akkor tizenhét esztendõs fõherceg,Ferenc József mondja el az üdvözlõszavakat. 12Az ifjú fõhercegnek nem ez volt az elsõ magyarországi útja, de ez volt az elsõ igaziközszereplése. (A beszédet két konzervatív arisztokrata, Apponyi György és Szõ-83

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMgyény-Marich László írta.) Ferenc Józsefnek csak arra kellett ügyelnie, hogy tisztánhangzó magyar nyelven beszéljen.Ferenc József ténylegesen elõször itt lépett be a magyar történelembe, s egy igencsakhazafias jellegû szöveget mondott el, ami nem nélkülözte a nemzethez való ragaszkodásszemélyes kihangsúlyozását. Úgy kontextualizálta magát, hogy belehelyezõdjék anacionalizált – vagy nacionalizálható – Habsburg szerepkörébe. 13 Volt, aki lelkesen fogadta,de volt olyan is, aki érzékelte az egész képzet hamisságát is. 14A korabeli politikai professzionalitás mestere, Kossuth pontosan látja az így felkínálkozólehetõséget, és 1848. március 3-án – a pesti forradalom kitörése elõtt tizenkét nappal– a Pozsonyban ülésezõ országgyûlés alsótábláján elmondott, liberális tartalmú nemzetiprogramot kifejtõ beszédében a nemzeti Habsburg képzetét már nem a nádorra,hanem a valószínû trónörökösre, Ferenc Józsefre vetíti. Visszautalva a ’47-es beiktatásibeszédre, ezt mondta: „Tudom én, hogy elvénhedett rendszernek, mint elvénhedett emberneknehéz megválni egy hosszú élet eszméjétõl, tudom, hogy fáj darabról darabra összedõlnilátni, mit egy hosszú élet építgetett, de midõn az alap hibás, a dõlés fátuma kikerülhetetlen,és mielõttünk, kikre a gondviselés egy nemzet sorsát bízta – halandó ember gyarlóságaitekintetbe nem jöhetnek. A nép örök s öröknek kívánjuk e nép hazáját, s öröknekama dynastia fényét, melyet uralkodónknak ismerünk. A múlt kor emberei egy-két napután sírba szállanak, és a Habsburg-ház nagyreményû ivadékára, Ferenc József fõhercegre,kit elsõ föllépésekor e nemzet szeretete magáévá tett, egy fényes trónus öröksége vár,mellyet számára a népek azon ragaszkodásával, mely erejét a szabadságból meríti õsifényében megõrizni a bécsi politica szerencsétlen mechanizmusával bajosan lehet.A dynastiának tehát választani kell saját java s egy korhadó rendszer tartogatása között.” 15Kossuth beszédében az ország jövõjét a polgári szabadsághoz köti. A személy tekintetében– mintegy „ugorva” az öröklés sorrendjében – Ferenc Józsefben látja a magyaridentitással azonosuló fõhatalom lehetõségét.A „magyarosított Habsburg” koncepció lehetséges megvalósítására az 1848-as áprilisitörvényekben is kísérlet történik. A birodalom és Magyarország elválhatatlanságátkimondó 1723-ban hozott törvényt, a Pragmatica Sanctiót a sajtószabadságról szólóXVIII. törvénycikk (Kossuth javaslatára) mintegy átértelmezi. Nem az uralkodó, hanemaz uralkodóház közösségében látják a birodalmi kapcsolatot. Ez a passzus elvileg mindIstván, mind Ferenc József számára kinyit egy olyan törvényes „kaput”, amin át lehetlépni, noha az értelmezés igencsak ingatag. 16Az 1848–49-ben lezajlott események drasztikusan jelzik: a politikai számításból, amagyar Habsburg – József nádorhoz köthetõ – képébõl gyúrt képzetek használhatatlanok.István nádor elmenekül, Ferenc József 1848. december 2-án császár lesz, miközbena dinasztia háborúban áll a magyar nemzettudat érzelmi áttörését és a Kossuth-kultuszvégleges kialakulását átélõ Magyarországgal. A Kossuth által megfogalmazott FüggetlenségiNyilatkozat 1849 áprilisában ténylegesen azt a Ferenc Józsefet fosztja meg atróntól, akit alig egy évvel azelõtt még magyarosíthatónak vélelmeztek.84

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGDiadalkapu Ferenc József pécsi látogatásakor. A kapu felirata: Bizalmam az õsi erényben,1891. június 21.A „de facto” uralkodó és a magyar nemzettudat közti távolságot a végletekig fokozzaa fegyveres küzdelem utáni megtorlás. 1849 õszének, telének terrorja százhúsz bíróságiítélet alapján kivégzettel „dicsekedhet”. Ismeretlen az ítélet nélkül, szökés közbenkivégzettek száma. 1200 elítélt került börtönbe. Körülbelül 40-50 ezer embert kényszersorozássalvisznek el. Ezrek menekülnek emigrációba. 17A közhangulatot nehéz egyértelmû tények alapján megítélni. Az országban nincssajtószabadság, az emberek félnek, és nem ok nélkül. Rettegnek. Így aztán csak titokbanmernek véleményt nyilvánítani, s akkor is csak elröppenõ, letagadható szavakban. Vannakazonban, akik papírra vetik gondolataikat, noha bizonyosak lehetnek: ha megtaláljáknáluk, börtön vár rájuk. Sárosi Gyula, volt ’49-es kormánybiztos, képviselõ, szerkesztõ,költõ; 1849 után fõként bujdosó és rab, 1850-es verseiben fájdalommal szól a kivégzettekrõl,a nevek egy részét rímbe is szedi. A hangulatot s a Ferenc Józsefhez valóviszonyt is jól példázza egyik költeménye: Hol az Isten?85

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMHonában a nép szolga, bujdosó,Keblébe zár bút és keservetCsak akkor sír, mikor nem látja más. –És azt te Isten! Békén tûrheted?Mosolyogva nézed mit tesz a királyHisz szent nevedben teszi, amit tehet,Hogy is büntetvén õt, a zsarnokot,Hiszen viselvén földön képedet!De mit Isten?!?…hozzád beszélek énKit nékem csak a képzelet teremt?!S a képzelet miként felépítéLerontja büszke trónod odafent.És itt alant, ki képed viseliA millióknak felkent gyilkosát –Majd megfeszíti a nép egykoronS fejére teszi a koronát! 18Sárosi az önkény, illetve a kivégzések, a megtorlás felelõsségét egyértelmûen azuralkodóra hárítja, lényegében gyilkosnak tartja. S ha nem is ily drasztikusan fogalmaznak,de hasonlóan gondolkodnak azok is, akiket a magyar szellemi élet legrangosabb vonulatáhozsorolhatunk. 1849 vége, 1850 táján a legkiválóbb költõk – Tompa Mihály,Arany János, Vörösmarty Mihály – hasonló gondolatokat fogalmaznak meg. 19A megtorlás és az azt követõ neoabszolutisztikus berendezkedés, lényege szerintegy összbirodalmi szerkezet kialakítása érdekében, el kívánta nyomni a magyar nemzetvallást,mert 1848–49 általa levont tanulságai alapján éppen hogy ezt érezte saját céljairaa legveszélyesebbnek. A nemzeti tartalom ugyanis – úgy tûnt – ellehetetleníti az összbirodalmikoncepció érvényesítését. Szempontunkból mindez persze azt jelentette, hogya „magyar Habsburg” képzet a legkevésbé sem volt kívánatos. De ez a veszély nem isfenyegetett, hiszen a rendszer – fogantatása és berendezkedése okán – nem is válthattaki a nemzeti azonosulást. A rendszer szimbolikus politizálása is arra irányult, hogyszembemenjen a lehetséges nemzeti mitológiával. Így Ferenc József 1852-es magyarországilátogatásakor végiglátogatta az összes 1848–49-es nagy csata színhelyét, s ahol erremód volt, ott kitüntette az õt szolgált katonákat. Maga a prímás erõsítette meg abban,hogy jól cselekszik, hiszen gyõzelmes fegyvereivel a végenyészetbõl ragadta ki az országot.Emlékmûvek alapjait vetette meg, s emlékmûvet avatott. Budán leleplezte azt aszobrot, amelyet a Budát védõ és sebesülésébe belehalt Hentzi, a Lánchidat felrobbanta-86

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGni akaró s véletlenül önmagát megsemmisítõ Alnoch és 418 elesett katonájuk emlékénekszenteltek. Hentzi fiát báróvá tette, s megvendégelte az életben maradt védõket. Fogadtaés kitüntette azokat a nemzetiségi felkelõket, akik a magyarok ellen harcoltak. A tervekszerint egy éjszakát Avram Jancunál, a román felkelés egyik vezérénél töltött volna,de ez szervezési problémák miatt nem így alakult. Annál szívélyesebb volt azonbanSagunával, azzal a román görögkeleti püspökkel, aki elõször hívott be a magyarok ellenErdélybe orosz csapatokat. Az újságokban ezalatt sorra-rendre jelentek meg a közleményekaz újabb politikai ítéletekrõl.A hatalom és a nemzeti identitás közti végletes feszültséget jelzi a Ferenc József ellenmerényletet megkísérlõ Libényi János szabólegény vallomása. Libényi 1853. február18-án próbálta megölni a császárt. Tettének indítékáról így vallott:„Jelenleg letartóztatásban vagyok, mert ma délután egy késsel megszúrtam acsászárt.Az a bánásmód, amelyben hazám a mostani császár kormányzása alatt részesül, legmélyebbbensõmben megrendített. Hazámat mindennél jobban, még az életemnél is jobbanszeretem, s látnom kellett, hogy honfitársaimat, a legmagasabb állású nemeseket kivégzik,felakasztják, fõbe lövik és csapatostul várfogságra ítélik, s hogy az országbanminden szabadság eltûnt.Ezt az állapotot képtelen voltam elviselni, s mivel beláttam, hogy a jelenlegi szigorúkatonai, csendõrségi és rendõrségi felügyelet mellett lehetetlen hazám viszonyaibankedvezõ változást látni, már 1850-ben elhatároztam, hogy hazámat a jelenlegi szolgaságbólmás módon szabadítom ki, mégpedig azáltal, hogy meggyilkolom a császárt… Azítéletek, amelyeket egyre olvastam az újságban… szándékomban egyre jobban megerõsítettek.”20Vallomásában közli, hogy nincsenek társai, tettének „gondolata minden idegen irányítástólvagy utasítástól függetlenül bennem, hazám iránti szeretetembõl fakadt, azzala szándékkal, hogy a jelenlegi szolgaságból kiszabadítsam”. Tervét soha senkinek elnem árulta.Libényit már február 26-án felakasztották.A neoabszolutista idõszak egészére jellemzõ az, amit az uralkodó 1857-es magyarországilátogatása tükrözött. A hivatalosság hangját dicsõítõ költemény szólaltatjameg:Magyar földön – magyarok királyaHû kebelbõl száll Feléd a dalMerre jártok TE és szép királynénkLegyen utad fényes diadal!S hegyen, völgyön, s a sík rónaságonLegyen ünnep széles ez országon.87

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMHatalmas Úr vagy TE itt e földönMellyet Árpád szerze egykoronHõsök, szentek ragyogó erénnyel,Ültek, mellyen ülsz most, trónodon.S körülöttük bajnok nemzet álla –A honszerzõ hõsök unokája.Ép erõben él ez mind maiglanKörülötted ifjú, hõs császárHûségében szilárd, ingatatlanMint hegy ormán álló sziklaszál.Vész, vihar közt oszlopa a trónnakMint TE Atyja a szép, drága honnak.Ily hûséggel áll körüled most is,Üdvözölve, Fölség, Tégedet,S kit magaddal e szent földre hoztál,Szeretett Királyi Hölgyedet.S ajkatoknak édes mosolygásánÚj derût lát kelni szép hazáján.Kegymosolytok drága zálogul leszHogy fölél dicsõn e hon megint,S e kegyre termett nép az útra,Mellyen jártok, örömkönnyet hint.S örömében áldást mond reátokHogy ragyogjon soká koronátok! 21A versben mintegy „visszajön” mindaz, amit József nádorhoz tartozónak véltek: ahonszerzõ hõsök leszármazottjának kijáró nemzeti tartalom, a hon felemelkedésénekeszméje, s természetesen az az óhaj, hogy a magyaroknak legyen magyar a királyuk. Azút külsõségeiben is nemegyszer a magyar jelleget kívánták jelezni mind a diadalkapuk,mind egynémely magyar történeti relikvia (pl. Lehel kürtje) felvonultatásával.Mindazonáltal ez csak a felszín volt. Az ország uralható volt, az apparátus mûködött,a lojalitás a hivatalosságban megjelent, de… De nyilvánvaló volt, hogy a látszatmögött ott van egy olyan realitás, ami nem kvadrál a hivatalossággal. Szõgyény-MarichLászló, a Birodalmi Tanács tagja, a hûséges magyar konzervatív írja: az ünnepségek„külszínre fényesek és nagyszerûek, mintha teljes megelégedésben és jólétben úszna azország, de belbecsük vajmi csekély, mivel jól tudtuk, hogy mindezen fényes készületekcsak a hivatalnokok parancsai, fenyegetõdzései s önkényes kivetései, rendelkezései következtébens egyesek magánérdekeibõl keletkeztek”. 2288

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁG1867-ben a kiegyezéssel újból elemi erejû érdekként jelent meg a polarizálódott képoldása. Ferenc József mint nemzeti uralkodó: ez nyilván erõsítette volna a kiegyezés érzelmilegitimációját, és rombolt volna az immár megkérdõjelezhetetlen módon mûködõKossuth-kultuszon is. A Falk Miksa és Dux Adolf mûveként 1867-ben megjelent koronázásiemlékkönyv tudatja: Ferenc József amnesztiát ad minden bebörtönzöttnek, s a’48-as emigránsok is kivétel nélkül hazatérhetnek, ha – leteszik a hûségesküt. A nemzeta koronázás alkalmából ajándékot ad: 50-50 ezer arany illeti a királyt és a királynét.Mindketten lemondanak az ajándékról. Azért teszik, hogy „a múlt szomorú eseményeineknemcsak következményei megszüntessenek, de szenvedései is, amennyire tõlünkfügg, enyhíttessenek”. A kapott összeget „mi… a volt honvédek árvái, özvegyei, munka-és harcképtelenné vált rokkantjainak fölsegítésére kívánjuk fordíttatni”.Az egykor távollétében felakasztatott Andrássy Gyula gróf miniszterelnök lesz, és1848-at szabadon lehet szeretni.Mindez azonban elég a stabilitáshoz, de nem elég az azonosuláshoz. Ferenc Józseflegitim, Ferenc József társadalmilag is egyre elfogadottabb, de nem lesz az a „magyarHabsburg”, akit a magyarok maguknak akartak.A hivatalosság és az azonosulás közti különbséget a jogi értelemben vett hatalomgyakorlásis tudatosította. A már említett Böszörményi-ügy is ezt példázza. S ha megnézzükaz 1878-ban érvénybe lépett büntetõ törvénykönyvet, akkor azt mondhatjuk: Böszörményimég jól is járt. A nevezetes törvény ugyanis az inkriminált mondatot már nemsajtóvétségnek, hanem felségsértésnek minõsíti – legalábbis a 127. § 2. pontja szerint –,s ennek értelmében a büntetés tíztõl tizenöt évig terjedõ államfogház lehet. Érdekesebbazonban, hogy a törvény nemcsak a felségsértés eseteiben szigorú. (Tegyük hozzá: a10–15 év a felségsértésnek minõsíthetõ esetekben az enyhébb büntetést jelenti.) Az1878. évi V. tc. 140. és 141. §-a külön is intézkedik a király, illetve a királyi ház tagjainak„védelmérõl”. A törvény szerint ezek nem felségsértési ügyek, hanem a „király és akirályi ház tagjainak megsértése” címén minõsíthetõek. Idézzük fel a két paragrafust:„140. §: Aki a király ellen sértést követ el, vétség miatt két évig terjedhetõ fogházzalés hivatalvesztéssel büntetendõ.Aki azonban a sértést irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlérekiállítása által követi el, vétség miatt három évig terjedhetõ államfogházzal és hivatalvesztésselbüntetendõ.141. §: Aki a királyi ház valamelyik tagja ellen sértést követ el, vétség miatt egyévig terjedhetõ fogházzal, ha pedig a sértést irat, nyomtatvány, képes ábrázolat vagy közszemlérekiállítása által követi el, két évig terjedhetõ államfogházzal büntetendõ.”Hogy mi a sértés, azt a törvény persze nem szabta meg pontosan. A megítélés akonkrét esettõl függött. Az a tény, hogy még a karikatúrának minõsíthetõ ábrázolásért isesetleg három évet lehetett kapni, arra utalt, hogy jobb kerülni az olyan megfogalmazásokat,amelyek félreérthetõek. S mi az, amit bizonyosan nem lehet félreérteni? Hátpersze… az egyértelmû lojalitást kifejezõ jelzõ közbeiktatása.89

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMA törvény paragrafusai tehát önmaguknál többet jelentettek. Úgy tiltottak valamit,hogy másra viszont ösztönöztek: olyan lojális hangütést sugalltak, amely kizárta azellenségességnek a látszatát is. Az uralkodót és családját a sértésektõl védeni akaró törvénynekazonban nemcsak ilyen, mentalitást érintõ mozzanata, hanem történeti és politikaijelentése is volt. Ami a történetiséget illeti: olyan emberrõl volt szó, akivel szembena magyar oldalról – éppen a megelõzõ évtizedek során – rengeteg érzelmi töltés halmozódottfel. A sajtónyilvánosság csatornái azonban zártak maradtak azok elõtt, akikellenszenvüknek hangot akartak volna adni. De – a törvény szerint – még magánkörbensem volt veszélytelen az uralkodó személyét érintõ kritika, hiszen ezt is büntetni lehetett.A magyarság tehát – történelmében nem utoljára – arra kényszerült, hogy nyilvánosana kizárólagos lojalitás hangján szóljon akkor, amikor tudta: sokan, még a múlt miatt,nem kedvelik az ország fejét.Volt azonban egy fontos politikai vetület is. Ferenc József a kiegyezés betûje ésszelleme alapján nem pusztán jelkép, nem olyan király volt, aki csak uralkodik, de egyáltalábannem kormányoz. Komoly abszolutiszikus felségjogokat õrzött meg, s a politikatényleges menete alapján aktív politikai hatalmi tényezõként szerepelt. A törvény azonbankivonta õt a kritika alól. Ahogy szabadon lehetett bírálni a kormányt, az országgyûléstés minden egyéb hatalmi szervet, úgy nem lehetett felelõsségre vonó szóval illetniazt, aki az egész felett állt, s akinek szava döntõ súllyal eshet latba! A modern magyarpolitikai kultúra formálódásában, kialakításában nem lebecsülhetõ tényezõt jelent ez akötelezõ érvényû és ugyanakkor abszurd kritikamentesség. Kötelezõ, mert törvény vanrá, s abszurd, hiszen hogyan lehet méltányos a politikai élet kritikai része, ha nem irányulhata hatalom egyik legfõbb tényleges összetevõjére?Ezek után talán senkit nem lep meg, hogy a Ferenc József-i korban az újságok, a politikaibeszédek, a röpiratok nem bõvelkedtek az uralkodót érintõ kritikai észrevételekben.S máris itt vagyunk a sokágúvá váló kétlelkûség egyik forrásánál: nyilvános szereplés alkalmával,ha valaki szóba hozta az uralkodót, akkor csak egyféleképpen – hódolatteljesalázattal – tehette ezt. Ugyanakkor érzelmileg, történetileg, no és persze politikailag is kizárt,hogy az ország egésze ténylegesen is úgy gondolkodott volna, ahogy ez a nyilvánosságbantükrözõdött. Másként kellett tehát beszélni és megint másként gondolkozni.A hivatalos kultuszhasználatra, a szimbolikus politikára általában az évfordulókszolgáltatták a legjobb alkalmat. Évforduló pedig volt bõven, a családi, állami eseményekemlékezete egyaránt jó alkalmat jelentett. Nem lenne sok értelme mindegyiket felsorolni,hiszen – mint majd látjuk – jószerivel ugyanazokat a jellegzetességeket tartottákfontosnak hangsúlyozni.Az 1870-es évek végén ünnepelte az uralkodópár 25. házassági évfordulóját, azezüstlakodalmat. Az esemény kapcsán a sajtó így írt:„Emlékezetes napok köszönnek be a héten Ausztria és Magyarország népeire és amonarchia fölött uralkodó királyi párra; mert a királyi pár családi ünnepe, 25 évvel ezelõtttörtént egybekelésüknek évfordulója a monarchia millióinak is ünnepe.90

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGSok viszontagság érte a monarchiát s vele a királyi párt is azon 25 év alatt, melyremost visszapillantunk; de minden viszontagság, minden újabb szenvedés csak szorosabbrafûzte a kapcsot a nép és uralkodó között: a félreértések, melyek a trónt elválasztották anéptõl, megszûntek, s ma Ferenc József õfelsége a legalkotmányosabb fejedelem Európában,s felséges nejével, dicsõ királyasszonyunkkal együtt a legszeretettebb uralkodói pár…Ami századokig csak sóvárgó vágy volt a nemzet kebelében, az megvalósult: királyunk,királyasszonyunk magyarul érez, magyar szó hangzik a trónról felénk, s a szellemet,érzést, mely annyi viszály, annyi szomorú esemény után eggyé tette ismét a népetkirályával, átültették jeles fiokba, Rudolf trónörökös õ fenségébe is.” 23A családi ünnep arra nyújt alkalmat, hogy elmondják: Ferenc József a legalkotmányosabb,legszeretettebb s igazán nemzeti király. A múlt mindössze egy félreértés. Demég az ünnepi megemlékezés sem kerülheti ki, hogy hallgatással mellõzze a szomorúemlékû éveket. Úgy látszik, a magyarság nem felejt, s állandóan, újra és újra szükség vana régi idõk lojálisan emberséges értelmezgetésére.S ha már egy családi alkalomról esett szó, akkor beszéljünk egy állami évfordulórólis. 1892-t írunk: éppen negyedszázada volt a koronázás. Június 8-ra „felöltözik” a város.A fõútvonalakon diadalkapuk emelkednek. Felirataik önmagukért beszélnek. A sétálgatóhonpolgár ilyeneket olvashat: „Áldd meg Isten a királyt! A legelsõ magyar embera király! Hûségünk törhetetlen! Boldog fejedelme csak boldog hazának lehet! Él magyar,áll Buda még! Életünket és vérünket!” A Nemzeti Színház drámai költeményt mutat bea koronázás 25 éves jubileumára. Írója Váradi Antal, címe Nemzetébredés. A darab az1722-es pozsonyi országgyûlésen játszódik, s eszmei végkicsengése: „egy nép áldása pecsételjemeg a Pragmatica Sanctiót.” Azaz: éljen az elválaszthatatlanul és feloszthatatlanulkormányzandó Monarchia! Az újságok versekkel és hódolatteljes cikkekkel szólnakaz ünnepi alkalomról. A Magyar Szalon Ferenc József magyar királyi jelmondatának jegyébenír. A jelmondat: Bizalmam az õsi erényben! A királyi õsi erényen nyilván a magyarokkirályhû lojalitását, vitézségét értette. Igaz ugyan, hogy a „viribus unitis”, az„egyesült erõvel” jelszava is érvényben van még, de ez csak a birodalom másik felérevonatkozhatott.S mi közük a magyaroknak az osztrák császárhoz? Semmi. Legalábbis úgy kell csinálni,mintha tényleg semmi közük nem lenne hozzá. Még akkor is, ha ennek az alapállásnaknincs sok kapcsolata a valósággal. Sajnos, néha kiderül: nem lehet mindig eljátszaniegy illúziót. Ilyenkor persze – látni fogjuk – baj van. No de a koronázási évforduló,a magyar királyi jelmondat önmagában nem rejt ily sanda konfliktusokat. Következõleg– a jelszó nevében – verset is lehet írni. Például:A legelsõ magyar embera királyÉrte minden honfi karjaKészen áll91

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMLelje népe boldogságánÖrömétS hív szerencse koronázzaSzent fejét.S ha már a király – foglalkozásánál fogva is – a legelsõ magyar, akkor semmi akadályanincs annak, hogy az évfordulót nemzeti ünnepként lehessen láttatni. RudnyánszkyGyula Nemzeti ünnep. 1892. június 8. címû, korabeli versében így is tesz. Ráadásul anemzeti tartalom mellé a szabadelvûséget is társítja, s ügyesen kitér arra is, amit nehézlenne eltagadni: Ferenc József múltja nem éppen jó emlékezetû a magyarság számára.A nemzettel társalgó költõ versének két szakasza, mutatóba:Hitted-e a gyászban, nagy idõk romjánSzemed könnyében ég és föld összefolyván,Hitted-e hogy lesz örömben bõséged?S hogy aki rajtad a sebet ejtette:Balzsamot annak keze rak sebedreS az veszi el tõled az ínséget?Isteni áldással nagy csoda történtMit ki nem víhattál, megadta önkéntGyõzve gyõzött jóságos királyodS íme a puszta tavaszra kiszépültA romok halmán új templommal épültÉs joggá nõtt zsenge szabadságod!A történeti hûség nem cél. Sokkal fontosabb az: Ferenc József nemzeti, szabadelvû,jóságos és bölcs király. S persze arról sem feledkezhetünk meg, ami az ideológianyomatékát adja, s amit Jókai Mór így fogalmaz meg: „Huszonöt évvel ezelõtt aszeretet… egy csodaérzéssel volt összekötve: a reménnyel egy új, boldog, szabadkorszak elé; ma már az új korszaknak egy negyed százada áll mögöttünk, s hazánkat mamár nemcsak álmainkban, de a valóságban látjuk boldognak, hatalmasnak, szabadnak.A bölcs hazafi jós szavának »Magyarország nem volt, hanem lesz «, ez a mondat felelmeg: »Magyarország volt – van és lesz!«”Minden rendben van tehát. A prosperáló Magyarország hitelesíti a nemzeti királynagyságát, liberalizmusát. ’48 álma ’67-tel valósággá lett. S mindez Ferenc Józsefnekköszönhetõ. Magyarország soha nem volt tündöklõbb, mint a kiváló uralkodó regnálásaalatt.A következõ évforduló, a honalapítás ezeréves jubileuma 1896-ban éppen ezt volthivatott bizonyítani. A hatalmas ünnepségsorozat szinte minden elemébe beépítettek92

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGegy-egy olyan mozzanatot, amely a király és a nemzet egységét volt hivatva szimbolizálni,lett légyen szó az egyik fõ attrakciónak számító millenniumi kiállításról vagy éppenaz operaházi díszelõadásról. Ferenc József a kiállítás lezárása alkalmából a miniszterelnökhöz,Bánffy Dezsõ báróhoz írott legfelsõbb kéziratában maga is a király és nemzetközti egység országemelõ hatását hangsúlyozta. Idézzük õt: „Megmutatta a nemzetaz egész világ elõtt, hogy ezeréves fennállása után büszkén tekinthet nemcsak politikaivívmányaira, hanem szellemi és anyagi fejlõdésére is, s hogy ezáltal méltó helyet foglalhatel a kultúrállamok közt, megmutatta nemcsak az ország szívében, hanem az országszertetörténtek és tanúsított kegyeletteljes és példás magatartás által az állam egyik legszilárdabbalapját képezõ rajongó hazaszeretetét, és biztosítékát nyújtotta Személyem ésHázam iránt tanúsított szeretet és hû ragaszkodása által különösen annak, hogy az ily tettekreképes, ily érzelmektõl áthatott és királyával egyetértõ nemzet bízvást és legjobb reményekkeltekinthet a jövõ évezred elé.” 24S ha az operaházi díszelõadásról szóló tudósítást vesszük elõ, akkor még fenségesebb,még meggyõzõbb a törhetetlen egység képe:„A színpad közepén hatalmas géniusz tartja az örök dicsõség sugárkoszorúját a királyés a királyné életnagyságú szobra fölött. A szeretet, a hit és remény szimbolizált személyesítõiállják körül a két szobrot, amelynek talapzatánál a magyar nemzet mindenegyes rétegének egy-egy képviselõje, vagyis az egész magyar nép áll. Ott áll egy öregparaszt, egy fiatal menyecske, egy hadastyán és egynéhány tényleges katona, fõúr és polgár– mindegyike az Operaház magánénekese által megszemélyesítve. És most elõlépnekmind és ajkaikról fölhangzik a magasztos himnusz:– Isten, áldd meg a magyart!Ma e szónál felemelkedik az egész díszes elõkelõ közönség ülésébõl, a fényes földszintiközönség háttal fordul a színpadnak, és a királyi páholy felé hajol – föláll maga akirály és a királyi család valamennyi tagja, és így állva, egymás felé nézve, együtt hallgatják,és együtt érzik át azt a csodás szépségû nemzeti fohászt, amelyben egy nép zsolozsmájaszáll a népek atyjához…Egyike volt ez ama ritka, de annál felejthetetlenebb pillanatoknak, midõn a királyés a nép, az uralkodó és az alattvaló szíve egyetlenegy dobbantásban találkozik, és együttérez. Az ilyen pillanatoknak emléke kihat azután évtizedekre, mert a népek csak nehezenfelejtenek…” 25Nem kétséges, hogy a nemzeti királyság levegõje hatja át a sajtóbeszámoló s az ünnepséghangulatát.Eddig szó esett családi, állami, nemzeti évfordulóról. Lényegében mindegyik alkalomugyanazon tartalmak kifejezõdésérõl szólt. Nem lenne azonban teljes a sor, ha kihagynánka személy ünnepét, a születésnapot. 1900. augusztus 18-án volt hetvenesztendõsa király. Mondani sem kell, hogy költemények, köszöntõk garmadája látott napvilágot.A kor egyik legolvasottabb lapja, a Vasárnapi Újság is megemlékezett a nevezetesnapról. 26 Az egyik ünnepi vers, Kozma Andor szüleménye imigyen szólt:93

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMSzent István utódja, magyarok királyaSzálljon az egekbõl ezer áldás rája!Erõ és bölcsességLelkét megihlessékDicsõségét messze földön soká emlegessék!Magyar szabadságnak legyen erõs vára,S világ becsülje s hallgasson szavára;Mit a népe érezJusson el szívéhezOnnan szálljon mint imádság, az ég Istenéhez.Békét parancsoljon s aki nem fogadjaTörje le az ellent villámló haragjaLegyen hõs oroszlán –Majd kegyeket osztvánNe hervadjon szent fején el soha a borostyán!Magyar lobogónkat emelje magasraAz egész világ azt ámulva láthassa!Hû nemzet imájaHozzon áldást rájaSoká éljen dicsõségben magyarok királya!Az eddigiekhez képest kétségtelenül van új elem is, nevezetesen az állathasonlat, a„hõs oroszlán” képe.Az újság nemcsak verset, cikket is közöl. Azt írják: „…a nagy Hollós Mátyás ótanem ült Magyarország trónján uralkodó, akinek érdemei most uralkodó királyunk érdemeivelmérkõzhetnének…”Természetesen hibát követnénk el, ha maradéktalanul hitelt adnánk a hivatalos kultuszszimbolikus tartalmának. De ugyanígy hiba lenne az is, ha kézlegyintéssel lesöpörnénka jelenséget, hiszen egy fokozatosan változó atmoszféráról van szó, ahol is FerencJózsef ugyan soha nem lesz igazi „magyar Habsburg”, de nem is marad „felkent gyilkos”.Magyarországon a dualizmus idõszakában sajtószabadság volt, s ha a büntetõ törvénykönyvközvetve a szervilizmusra ösztönzött is, ez önmagában még kevés lett volnaaz ilyetén hamisságok túlságos hangoztatására.Ha a választ keressük, akkor azt a lojalitás és a kétlelkûség sajátos szimbiózisában lelhetjükfel; abban a magatartásban, amelyik megpróbálta összeegyeztetni a népszerû nemzetiés liberális értékeket és a nem teljesértékûen nemzeti-liberális rendszer szolgálatát.94

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGJelenet a peronon.Az Üstökös karikatúrája, 1896. június 28.95

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMA folyamat fõ gerjesztõi a ’67-esek, a kiegyezést szolgálók tábora. A kizárólag a hagyományoskirályhûségben gondolkodóknak tudniillik nincs szükségük ideológiai cafrangokra.Nekik – konzervatív alapról – szinte mindegy, hogy milyen a király. A világisteni rendjérõl van szó, ahol az uralkodó uralkodik, és az alattvalóknak nincs más dolguk,mint a szolgálat. Úgy tudják, hogy amióta ember él a Földön, ez így volt, és így ismarad. A lényeg az, hogy legyen király. Itt tehát teljesen mindegy, hogy az uralkodónakmilyen a minõsítése: az a fõ, hogy törvényes legyen. Ha ez a kellék adott, akkor nincsakadálya a lojalitásnak, annál is kevésbé, mert a király mögött ott a királyság mint államforma;belegondolni is rossz lenne, ha a monarchikus elv megkérdõjelezõdne.A monarchikus elv tehát általában is királyhûséget diktál. A nemzeti és szabadelvûglória azonban nem azoktól jön, akik a feudális lojalitás hívei, annál is kevésbé, mertmindkét fogalom önmagában is éppen hogy antifeudális; történelmileg, ideológiailag akiváltságosok közösségét bomlasztotta.Az a tábor, amely a kivihetõnek tartott nemzeti és szabadelvû értékeket képviselte,eleinte elég sokszínû volt, s bizony – épp sokszínûsége miatt – kissé furcsa helyzetbe iskerült, már ami az uralkodóhoz való viszonyát illette. Jó néhányan voltak köztük olyanok,akiket a múlt annak idején szembeállított Ferenc Józseffel. Mikszáth Kálmán, nemkis iróniával, a ’80-as években így jellemzi õket:„Jeles férfiaink múltja meglehetõsen egyforma ebben az emberöltõben.Nézzük csak, mi szokott velük történni. Valóságos sablon.Negyvennyolcban részt vesznek a forradalomban, negyvennyolc után tízévi várfogságotszenvednek el Olmützben vagy Kufsteinben, hatvanegyben kiszabadulnak és azutánmegválasztják õket a parlamentben, ahol egy darabig hánykolódnak, opponálnak,míg végre fokról fokra nekilágyulva eljutnak az excellenciás címig, vagy legalább a fõrendiházba,amely most valóságosan a temetõ elõszobája.” 27A politikai presztízst ’48-cal és a rezisztenciával megszolgálók tábora ’67 után megadtaa királynak az õt megilletõ közjogi tiszteletet, de óvakodott attól, hogy a szervilizmusnakmég csak a látszatát is keltse. E tekintetben példaadó volt Deák viselkedése. Semmifélepozícióra nem tartott igényt, sõt, az udvari vacsorameghívásokat sem vette szívesen.Ragaszkodott az 1844-tõl minden diplomás embernek kijáró „tekintetes” megszólításhoz,és idegenkedve fogadta az új érában egyre inkább meghonosodó, egyre cifrább címzéseket.Annál is inkább tehette ezt, mert az állami fõtisztviselõknek kijáró „kegyelmes” az addigolyannyira ellenszenves udvari-helytartótanácsi rendszerhez kötõdött. Példája másokrais hatott. Bittó István – aki 1874–75-ben miniszterelnök volt – Eötvös Károly feljegyzéseszerint: „barátaitól, jó ismerõseitõl, a képviselõktõl, egykori megyei tisztviselõ társaitólmindig gúnyolódásnak tekintette a »kegyelmes úr« féle szólítgatást”. 28De nem csak a megszólítás terén volt ily nagy tartózkodás. Hasonlóan álltak hozzáaz uralkodótól kapható kitüntetésekhez is. Így például 1873 táján egy külföldieknek rendezettfogadásra szép számmal mentek el a magyar politikai élet reprezentánsai. Frakkotviseltek, mert ezt írta elõ a meghívó. Az a furcsa – és látható – helyzet állott elõ, hogy96

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGaz ott levõ több száz férfi között az idegent úgy lehetett a legbiztosabban megismerni,hogy rendjele volt. A dolog Eötvös Károly beszámolója szerint feltûnt egy porosz úrnak,s feltette a kérdést a jelen levõ Szlávy József miniszterelnöknek:„– Kegyelmes uram, Magyarországon nem szokás a rendjeleket ilyen alkalommalfelrakni?– Szokás bíz’ az, föl is teszik, akinek van. Csakhogy a magyar embernek nem szokásarendjeleket kérni vagy elfogadni.” 29S hogy mennyire életszerû, igaz a beszámoló, azt mi sem bizonyítja jobban, mintéppen A walesi bárdok szerzõjének, Arany Jánosnak az esete. Aranyt a koronázás alkalmávalFerenc József a Szent István-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A költõ mindentelkövetett, hogy a díjat elhárítsa. Kétségbeesve írta Eötvös József bárónak, a ’67-es kormánykultuszminiszterének: „Valami rendjelet emlegetnek. Ha még lehetséges, múljékel tõlem a keserû pohár!” Majd így folytatta: „Én a koronás magyar királynak buzgó lojálishíve és engedelmes jobbágya kívánok lenni; azt sem tudom, mi következménye lenne,ha én e fejedelmi legfensõbb kegyet magamtól elhárítanám; de úgy érzem, helyzetembene következményt kellene választanom inkább.” A „helyzet” pedig két tényezõbõláll össze: egyrészt Arany úgy érzi, hogy a kitüntetés csorbítaná a szuverenitását,másrészt pedig tudja, hogy a közvélemény megvetné! Végül is, mivel nem akart botrányt,„beleegyeztem, hogy jól van, a rendjel hadd maradjon nálam, de kikötöm, hogy énsem hálálkodni audienciára nem megyek, mint az etiqette követi ily esetben, sem a keresztetsoha fel nem teszem. Mind a kettõt megtartottam: a vele járó címtõl, mellyel némelyember nagyon is akart kedveskedni (!) mennyre-földre szabadkoztam…”. Tompánaksummázatként az egész kitüntetésügyrõl azt írja: „rajtam van, rajtam szárad, pedigúgy tehetek róla, mint akit az esõ megvert”. S végül – a költõ nem tagadhatja meg önmagát– ironikus verses szösszenet kerekedik ki tolla alól:Járnak hozzám méltóságok,Kötik rám a méltóságot:Megbocsásson méltóságtok,Nem érzek rá méltóságot.Ami benne fényesAz irodalomé;Ami benne kényes:Egyedül magamé.Hasfájásban szenvedekÉrdemrendet küldenek;Hej, ha egy jót alhatnám,Száz ily rendért nem adnám. 30 97

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMNos, a távolságtartás az évek során lassan, de biztosan megváltozik. Lassan kihal aza gárda, amelyik még saját kivívott szuverenitásából vezette le közéleti tekintélyét, s helyüketegyre inkább azok veszik át, akik pozíciójukat, politikai súlyukat már az új rendszernekköszönhetik. Megindul a „felfelé idomulás”, amikor is a törvényes uralkodóiránti tisztelet mellett már feltûnik a szervilizmus jutalomvárása. Az 1880-as évekremegindul a kitüntetésosztás, méghozzá úgy, hogy lassan-lassan értékmérõvé válik: kimit kap, kinek mi jár társadalmi rangja, politikai funkciója után. 31 Mintha 1848 nyomtalanulmúlt volna el: egyre nagyobb értékük lesz a nemesítéseknek is. (Ferenc József,majd IV. Károly több mint kétszáz fõrangúsítást és több mint négyezer nemesítést ad!)Egyre nagyobb versenyfutás indul meg a grófi, bárói cím, a fõrendiházi tagság, av. b. t. t., azaz a valóságos belsõ titkos tanácsosság, a királyi kamarásság elnyerésére. Azuralkodótól, s nem a néptõl lehet presztízst, hatalmat nyerni.A „felfelé idomulásnak” ára is van: meg kell felelni Ferenc Józsefnek, aminek természetesenaz a következménye, hogy egyre csökken a tartásos közéleti viselkedés lehetõsége.Emberileg jellemzõ, hogy amikor 1908-ban a magyar kormány is meg kíván emlékezniFerenc József császári trónra kerülésének (!) 60. évfordulójáról, akkor többekközött felvetik egy templom létrehozását, amely Árpád sírja felett emelkedne. A javaslatotaz uralkodónak – a dualista rendszer mûködési szabályai szerint – jóvá kell hagynia.A referáló miniszterelnöktõl, Wekerle Sándortól Ferenc József megkérdi: vajon megvan-e állapítva Árpád sírhelye? Wekerle – már az öngúnnyal határosan – azt feleli: „Árpádott lesz eltemetve, ahol Felséged parancsolja.” 32 Ilyen választ Ferenc József DeákFerenctõl soha nem kapott volna.S a közélet, a politika hatalmi fõszereplõi pontosan tudták, hogy ténylegesen sokkalinkább Ferenc Józseftõl, mintsem a népakarattól függenek. A miniszterelnökök s aminiszterek általában „felülrõl” buktak meg, és mint azt a század eleji miniszterelnökisajtótitkár írja: „össze kell egyeztetni tudni a miniszteri felelõsséget a király akaratáhozvaló hozzásimulással.” 33 Magyarán: aki nem tud megfelelni az uralkodónak, az szedhetia sátorfáját még akkor is, ha egyébként igen érdemdús férfiú, s formailag a népakarattöbbségét kifejezõ országgyûlési majoritás tagja.A hatalmat szolgáló, ahhoz idomuló tábornak elemi érdekévé válik, hogy amennyirelehet, feledtesse saját szervilizmusát, és elvi, eszmei értékûvé tegye közéleti magatartását.Egy amúgy sem túl népszerû rendszer felvállalása és egy addig sem kedvelt uralkodószolgálata csak azzal ellensúlyozható a nemzeti jellegre és ’48 értékeire adó közegben,ha azt állítják, hogy maga az uralkodó nemzeti és szabadelvû! A király törvényessége– a koronázás okán – adott, tehát a törvénytisztelõ állampolgári lojalitás nem lehetkétséges. S ha ez megvan, akkor erre rá lehet építeni a nemzeti és liberális minõsítést.Ferenc József nem nemzeti, és nem minden ízében szabadelvû király. Így tehát a jelzõknek– ebben az értelemben – nincs sok közük a valósághoz. A minõsítés viszont igencsakreális lapokon nyugszik a tekintetben, hogy a rendszerfenntartóknak – és nem FerencJózsefnek – van szüksége az így kialakított képre. Sõt! Ferenc József kifejezetten98

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGélt is azzal a szimbolikus politizálással, ami jelezte: õ csak bizonyos korlátok közt kívánmegfelelni a „magyar Habsburg” ideájának.Látszólag ártatlannak tûnõ szimbólumokról van szó. Amelyekhez persze Ferenc Józsefmakacsul ragaszkodik. Nem véletlenül. Így aztán arra is ügyel, hogy soha ne lehessenneki a múltat elfeledni. Azt a múltat, amit õ soha nem vont vissza. Hosszú uralkodásaalatt egyszer sem talált arra alkalmat, hogy példának okáért „rehabilitálja” az aradi tizenhármakbármelyikét. 34 Igaz, nem tiltotta a hamvak felkutatását sem. De hivatalosansoha nem mutatta jelét annak, hogy nem kellett volna kivégeztetni õket. Igaz, az önkritikanehezen fért volna össze az isteni kegyelembõl uralkodó királyról alkotott – és sohameg nem változtatott – elképzelésével. Kis gesztusokkal talán éreztethette volna, hogymegbánta, amit tett. Ilyesmire azonban nem került sor. Október 6-a nem volt akadály, hakitüntetni akart. Ugyanolyan nap, mint a többi. Igaz ugyan, hogy a volt honvédek rokkantjainak,árváinak adta a koronázási ajándékot. A kivégzetteknek azonban a szó politikaiértelmében soha nem szolgáltatott igazságot. Sem politikai, sem erkölcsi igazságot.Miért is tette volna? Semmi nem kényszerítette erre, és jó néhányan azok közül, akik’48–’49-ben ellene voltak, ’67 után õt dicsõítették, anélkül, hogy szolgálatuk feltételéülszabták volna a kivégzetteknek szóló „igazságtételt”. S Ferenc József továbbra is – a magaszempontjából következetesen és természetesen – úgy gondolta, hogy azok méltóakkülön figyelmére, akik a nehéz idõkben nem ellene, hanem mellette fogtak fegyvert.Újabb látványos ütközési pont nemzet és királya közt. S egyben alkalom arra, hogy nelehessen a múltat feledni. Hiszen maga az uralkodó mutatja a folytonosságot a már annakidején is tagadottal.Egykorúan kevesen tudhatták, hogy a császár-király burgbeli hálószobájában többolyan festmény is van, amely a magyarokkal küzdõ császáriakat ábrázolja. Az egyik képena Lánchidat sikertelenül felrobbantani akaró Alnoch látható, egy másik festményenpedig ott találjuk a Buda védelmében halálos sebet kapó Hentzi tábornokot. Az uralkodóélete végéig ragaszkodott kedvenc képeihez, 35 noha 1867-tõl már törvényes és hivatalbólszeretett magyar király volt. No de mi köze a nemzetnek a hálószobához? Az uralkodómagánügye, hogy milyen enteriõrt alakít ki. Ez így igaz. Egészen addig, amíg FerencJózsef a maga elkötelezettségébõl nem csinál közügyet. Az uralkodót pedig semminem tartotta vissza attól, hogy a közhaza védelmében elesettek emlékét ápolja. Emlékszünk:1852-es látogatásakor a Várban szobrot emeltetett Hentzinek. Jelezte: példaképõ, követendõ minta a hadsereg számára. A szobor magyar részrõl állandó tiltakozásokraadott okot, de ez nem zavarta sem Ferenc Józsefet, sem a hadsereget. Sõt! A Hentzikultuszjegyében Jansky tábornok 1889. május 21-én, Buda magyar visszafoglalásánakés Hentzi elestének évfordulóján koszorúzott is. Az eset óriási felzúdulást váltott ki. TiszaKálmán, a miniszterelnök tapintatlannak minõsítette Jansky eljárását. De Albrechtfõherceg, a hadsereg fõfelügyelõje a tábornok védelmére kelt. Az újabb magyar tiltakozások,utcai zavargások nyomán több mint 700 tüntetõt vettek õrizetbe. Mit csinált azuralkodó? Elõléptette Janskyt, és nyugdíjazta báró Edelsheim-Gyulai tábornokot, had-99

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMtestparancsnokot, akivel Tisza a beszéde elõtt konzultált, s ennek szellemében ítélte elJansky eljárását. A király végül kibocsátott egy semmitmondó nyilatkozatot, amely hitettesz a hadsereg kedvezõ megítélése mellett. 36Ferenc József a hadsereg érdekében mindig, habozás nélkül kész volt a nemzeti érzékenységmellõzésére. Így például 1880-ban, amikor két katonatiszt összekaszabolta azegyik kolozsvári újság szerkesztõjét, Bartha Miklóst. Bartha a lapjában megírta, hogy atisztek a kiképzésen náluk levõ egyéves önkénteseket „magyar kutyáknak” titulálják.A fegyvertelen szerkesztõn a katonák huszonnégy sebet ejtettek, és az újságíró egyik kezérenyomorék maradt. A két tiszt harmincnapi szobafogságot kapott, majd egyikõjüketelõléptették, míg a másikat Albrecht fõherceg fogadta személyes szolgálatába. Hiábavolt a tiltakozás, a kormány kellemetlen helyzete: Ferenc József mintaszerûen mellõztea nemzeti érzékenység akceptálását. 37S egyébként is: a hadsereg kérdésében az uralkodó mindig is keménynek bizonyult.Nem tagadta meg a már ifjúkorában kialakult nézetét: az ármádia az egyedüli, feltétlenülbiztos támasz. S ennek a hadseregnek egységesnek kell lennie. Az egység érvényesítésénekgaranciája õ maga, illetve a kiegyezési törvényben neki biztosított, a hadsereg felettirendelkezést érintõ felségjogok. Nem véletlen tehát, hogy az e tekintetben fel-felbukkanónemzeti követeléseket – például a magyar vezényleti nyelv kérdését – mindig határozottanvisszautasította; nem habozott a magyarok tudomására hozni, hogy számára fontosabba Monarchia egységét reprezentáló intézmény, mint a magyar nemzeti követelések. Olyanérzékeny pont volt tehát a hadsereg, ahol bármikor be lehetett bizonyítani: Ferenc Józseftávol áll a nemzeti király ideájától. Az így kialakuló konfliktusok persze nehéz helyzetbehozták a kormánytöbbséget, hiszen nemzetietlen – ámde a törvényesen elismert felségjogokbólkövetkezõ – intézkedéseket, törvényjavaslatokat kellett lenyelnie.A sok példa közül talán a legnevezetesebb a véderõtörvény 1889-es vitája, ahol iskét szakasz – a 14. és 25. – körül csúcsosodtak ki az ellentétek. A 14. szakasz értelmébenelvileg sérült volna a magyar országgyûlés újoncmegajánlási jogának érvényesítése.Számunkra ez a probléma most nem túlságosan érdekes, ráadásul a törvényjavaslatot azellenzéki kívánságoknak megfelelõen módosították; végül is a régi megfogalmazás ismegfelelt. A nemzeti érzés sérelme szempontjából fontosabb a végül is jóváhagyott 25.szakasz. Ez elõírta, hogy – a hadsereg német vezényleti nyelvére tekintettel – a tartalékostiszti vizsgán a német nyelvben való jártasságot is igazolni kell. Azaz: magyar embercsak akkor lehet akár tartalékos tiszt is, ha tud németül. Az egységes Ausztria, agermanizáció szellemét idézte a törvényjavaslat passzusa, felelevenítve az évszázadosHabsburg-ellenes érzelmeket, az 1849 utáni idõszak hangulatát. Pedig nem követelt illogikusdolgot. A magyarságnak „csak” annak logikus következményeivel kellett szembenéznie,amit vezetõi a kiegyezésben elfogadtak. Mondani sem kell, hogy a hatalmasnemzeti tiltakozás éppúgy bekövetkezett, mint az, hogy az uralkodó – és így szükségképpena kormánytöbbség is – mereven ragaszkodott a javaslat törvénnyé emeléséhez.A kormánypárt végül is megszavazta az inkriminált szakaszt, de – nem nehéz kitalálni –100

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGóriási belsõ meghasonlás árán. Ferenc József immár sokadszor bebizonyította, hogy nemtart igényt a nemzeti király glóriájára.Az uralkodó szimbolikus politizálása a jelképrendszer tekintetében sem mindig akceptáltaa magyar nemzeti elvárásokat. Így volt ez a piros-fehér-zöld és a fekete-sárgaszínek, valamint a Himnusz és a Gotterhalte használata terén is. A fekete-sárga és aGotterhalte az egységes birodalmat idézi; azt a célt, amelyet Ferenc József 1867 elõtt olykövetkezetesen magáénak vallott; a kiegyezés után pedig, ha teljes értékûen nem is tehette,legalább részben továbbra is ragaszkodott hozzá. Szívéhez tehát közel állt az egységesbirodalom szimbolikája. Használta is a zászlót és a zenét. Nem is lett volna nagy baj,ha mindezt Magyarországon kívül teszi. De õ a piros-fehér-zöld és a Himnusz földjén isragaszkodott a saját ideáihoz. Ráadásul olyan alkalmakkor, amikor kifejezetten nemzeti,a magyar király közjogi méltóságához kötõdõ eseményekrõl volt szó. Itt van például azországgyûlés megnyitása. Ferenc József nem ment el a magyar parlamentbe, hanem aképviselõknek kellett a budai Várba elmenniük, ha részt akartak venni az országgyûlésmegnyitásán vagy bezárásán. Igen ám, de Ferenc József a fekete-sárga zászlót vonatta fela budai palotán. A függetlenségi képviselõk persze tiltakoztak. Érvelésüket arra alapították,hogy a fekete-sárga nem az uralkodócsalád magánzászlaja, s a Vár egyébként is közintézmény.Következõleg le a fekete-sárgával, és fel a piros-fehér-zölddel!A probléma már 1865-ben felvetõdött, de a kiegyezéses kormányzat – nem lévénmég ilyen – csak 1869-ben szembesült az újra felszínre kerülõ problémával. Andrássy,a miniszterelnök közölte: a budai Vár nem közterület, hanem a király palotája, és a fekete-sárga,amely a dinasztia fejének magánlobogója, jogosan lengedez a Váron; nem jelentmást, mint azt, hogy az uralkodócsalád feje, ki magyar király és osztrák császár egyszemélyben, Budán tartózkodik. Mindenki kiteheti saját lakására a saját címerét és zászlóját.Deák itt is kompromisszumot javasolt. Elfogadta azt, hogy a király a saját házáratûzze ki a fekete-sárga zászlót, de azt javasolta, hogy az országgyûlés megnyitása idejénlegyen ott a nemzeti trikolór – is. Egyébként pedig, aki akar, eljön, aki pedig nem óhajtmegjelenni, az erre nem kötelezhetõ. 38A dualista korszakban állandóan visszatérõ probléma maradt a nemzeti érzékenységetsértõ császári lobogó használata; a függetlenségi képviselõk minduntalan tiltakoztak,távol maradtak. S Deák érvelésébõl kitetszik: a kiegyezés hívei elfogadták a tényt, deörülni azért nem tudtak neki. A dolog kellemetlen volt számukra, mert irritálta a nemzetiérzést, és olyan emlékeket idézett föl az uralkodóval kapcsolatban, amelyek a nemzetiszínûFerenc József-kép hitelesítésének igencsak ellenében hatottak. De mit lehet tenni?Hiszen maga az uralkodó áll ki a fekete-sárga mellett.Hasonló volt a helyzet a Gotterhaltéval. A nemzeti identitás számára állandó irritációspontot jelentett a császári – s nem magyar királyi – címhez kötõdõ himnusz magyarországihasználata. Ferenc József e tekintetben sem akceptálta túlzottan az érzékenykedést.A császári himnuszt éppúgy használta a magyar honfoglalás ezredik évfordulójánakmegünneplésekor, mint minden olyan alkalommal, amikor módja volt a birodalom101

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMegészére utalni. Az õ szempontjából mindez természetes volt, hiszen hiába viselt eltérõtartalmú közjogi funkciókat – császár és király –, személyén keresztül mégiscsak a birodalomegésze reprezentálódott. A nemzetvallás azonban nem tûrte az „ökumenikus”liturgiát, miután ezzel saját öndefinícióját szüntette volna meg. Mindeközben a szimbolikuspolitikai térben reprodukálódott az ismert helyzet: egyfelõl létezett a hatalompolitikai,másfelõl az identitáspolitikai szimbolikus realitás. A Gotterhalte a kétféle realitásegyik ütközési pontjává vált. 39A ’67-es tábor itt sem lehet meg jó adag öncsalás és hazugság nélkül. A kiegyezésparlamenti „mamelukgárdájáról” a korabeli résztvevõ ezt írja: „nem egy mameluk szívébenmég mindig ott élt valami a magyar negyvennyolcasságból, igaz csak otthon, anégy fal között, egész bizalmas körben.” 40 Tegyük hozzá: nem csak otthon. Sok társaságialkalom volt, ahol azt lehetett bizonygatni, az illetõ a szíve mélyén ’48-as. A ’67-esekszámára a titkolt vagy részben nyílttá tett ’48-asság igen fontos volt. Demonstrálni lehetett,hogy egyénileg a népszerûhöz és nem a népszerûtlenhez kötõdnek; még akkor is, haa „viszonyok kényszere” közéletileg mást diktál. Pontosan azt a különbséget lehetett jelezni,ami a belsõ meggyõzõdés és a külsõdleges magatartás között fellelhetõ: egyfajtasajátos „titkos gerincességet” lehetett felmutatni, ami ugyan nem sokat ér, de legalábbazt bizonyítja, hogy az illetõ „jó magyar”. Nehogy azt higgyük, hogy valami rebellis’48-asságról van szó! Nem, sokkal inkább egy társasági életérzésrõl, ami éppen arraszolgál, hogy kifejezze a fennállóval való érzelmi azonosulás hiányát. Az életérzés kifejezésrejuttatása visszahatásában egyáltalán nem erõsítette a feltétlen ragaszkodást azuralkodóhoz. Pont ellenkezõleg: még megkérdõjelezettebbé tette a király nemzeti, liberálisjellemzõit. A szolgálatot a ’67-esek ’48-as lelke egyáltalán nem nehezítette, csaképpen komolytalanította a más szempontból számára olyannyira szükséges – amúgy ishazug – királyképet. Jószerivel maguk sem hitték el azt, amit a királyról mondtak.Tévedünk, ha azt hisszük, hogy csak a ’67-es közéleti tábor kényszerült rá a hiteltelenítõöncsalásra. A ’48-asok jelentõs része sem képez kivételt. Pontosabban szólva,azok a ’48-asok, akik vinni akarták valamire, éppúgy rákényszerültek a hamis tömjénezésre,a maguk által sem hitt kijelentésekre, mint ’67-es társaik. Az ok itt is igen egyszerû.Ahogy Krúdy Gyula az 1930-as évek elején – visszatekintve – megfogalmazta: „Ilyenvolt a világ, a politikusok múltjából nem maradtak meg, legfeljebb beszédeik az OrszággyûlésiNaplóban; cselekedetei csak annak lehettek, akit Ferenc József meghatalmazotterre.” 41Azaz ha ’48-asként akart valaki a politikában hatalomhoz jutni – nos, akkor„mérhetetlen odaadással” kellett kötõdnie a szeretett királyhoz.Amikor 1906-ban a függetlenségiek hatalomra kerültek, ez a helyzet igencsak látványosanbe is következett. Megmaradt ’48 esztétizálása, de eltûnt a tartalma. A törvényesség„foglyaként”, ráadásul örök ellenzékiként is meg kellett adni azt, ami a tagadott– esetenként gyûlölt – királyé. A helyzet paradoxitását jól jellemzi Eötvös Károly kiséletképe, amelyben a függetlenségi ellenzék egyik vezéralakja, a 101 évet élt, 1915-benmeghalt Madarász József áll a középpontban. A magyar politikai élet veteránja mindvé-102

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGgig tagja volt a parlamentnek, méghozzá függetlenségi programmal. Íme a törvényességetigencsak akceptáló ellenzékiségrõl szóló beszámoló:„Több éven keresztül jó Herman Ottóval, szegény gróf Károlyi Gáborral s egyébbarátainkkal külön függetlenségi pártot alakítottunk, s Madarász Józsefet választottukmeg pártelnökké. Hogy is választhattunk volna más elnököt, jobb elnököt?Programot kellett csinálni.József bátyánk kurucz ellensége a pragmatica sanctiónak. Ö ez alapon programotnem csinál. Elvégre természetes úton kihalhat a Habsburgok családja, s az esetre a Rákosonválasztunk nem új királyt, hanem esetleg köztársasági elnököt. Ezt a jogot fel nemadhatjuk, s errõl a programban gondoskodnunk kell jó elõre.Azt mondja valamelyikünk:– József bátyám. Hiszen hetvenhét élõ tagja van a királyi családnak, ötszáz év elõttez ki nem hal.– Nos, igen. Szól tehát programunk ötszáz esztendõre.Jó Károlyi Gábor, Isten nyugtassa meg, fölpattan e szóra:– Én ötszáz esztendõre való programot alá nem írok. Hogy tartom én azt meg?József bátyánk nem akart engedni. De minthogy békeszeretõ ember, utóbb is a pártegységkedvéért megegyeztünk valami százötvenesztendõs programban.József bátyánk most is e mellett tart.De én is.” 42Nem annyira a magatartás nagyszerûsége, mint inkább bornírt szánalmassága azilyetén ’48-asság eredménye.A dzsentri világképében tehát a kétlelkûség dominál: számára a király egyszerre leheta teljes lojalitás és a teljes tagadás tárgya. Ha az urak valahol jól berúgtak, mindigakadt egy, aki arra biztatta a cigányt, húzza el a „Jaj, de huncut a német” kezdetû nótát.Ízelítõ a szövegbõl:Jaj, de huncut a német,Hogy a fene enné meg,A tüdejét, a máját,Meg az oldalbordáját.Kár szépíteni a dolgon, a nóta név nélkül Ferenc Józsefre vonatkozott, és ezt mindenkitudta. Mégsem kellett komolyan venni a dal mondandóját. Ha ugyanis egy másikúr a társaságból elordította magát, hogy igyanak a király egészségére, akkor hangosanfelzengett az „Éljen a király!”. Esetleg a nóta után – vagy még a nóta elõtt. Ezek az urakegyébként a királlyal a vadászatban is azonosságot kereshettek, de arról sem feledkeztekmeg, hogy saját nõügyeik és az uralkodó – valós vagy kitalált – kalandjai között párhuzamottaláljanak. Ha kellett, a „nemzeti ellenállás” élharcosai voltak, de ha az élet úgyhozta, ott feszítettek a királyt fogadó bizottság elsõ soraiban. Számukra egyáltalán nem103

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMvolt összeférhetetlen, hogy egyszerre lógjon a falon Ferenc József és Kossuth Lajos arcképe.Noha vallották a királyhûséget, a ’48-as rezisztenciát sem tagadták meg. Ha politikaiválság volt, akkor magántársaságban – mint azt Bánffy Miklós Megszámláltattál…címû korképében megírja – könnyen elhangzott a mindent megoldani hivatott recept: „Elkell csapni a vén hóhért a Burgból, oszt passz!” A sok szóból tett ritkán kerekedett ki.A locsogó hazafiság viszont tükrözte, és visszahatásában erõsítette, hogy nem lehet FerencJózseffel megtalálni az érzelmi azonosulást; a hangadóknak másik, érzelmi lojalitástkifejezõ terepet kell keresni, olyan személyt, akibe bele lehet vetíteni mindazt, amia királyból hiányzik.Ha szélesebb társadalmi mezõben – a magyar parasztságban – is gondolkozunk, akkormég egy tényezõvel számolnunk kell ahhoz, hogy a ’67 utáni helyzetet értelmeznitudjuk. A paraszti tömegekben – nem nemzeti, hanem társadalmi okokból – tradicionálisanélt az a „királyhit”, amely szerint az uralkodó a helyi, úri hatalomnak kiszolgáltatottparasztság legfõbb patrónusa. Tõle lehet segítséget várni, hozzá kell fordulni, ha anemesek és a föld népe között konfliktus támad. 1848–49, az érdekegyesítés, a nemzetiés társadalmi célok Habsburg-ellenes összezárkóztatása igen sokat rombolt ezen a naivkirályhiten, de a szükségletet nem szüntette meg.A nép tudatában – mint láttuk – bizonyos értelemben Kossuth került a király helyére;õ lett az apa, akitõl a szigorú, de igazságos bánásmódot, a szeretetteljes hatalmi hátvédszerepetvárni lehet. A tényen az sem változtatott, hogy 1849 után a kormányzónakszemernyi hatalma sem maradt a magyar parasztság tényleges sorsát illetõen. Kossuthhosszú élete végéig, és még azt követõen is megmaradt „Kossuth apánknak”: az apaszereptehát már nem csak a királyhoz kötõdött.Nem mondhatjuk azonban azt sem, hogy a királyhit teljesen leépült volna, és ebbena tradíciók mellett még az is szerepet játszott, hogy az uralkodó tényleges, tapintható hatalommalrendelkezett, és azt törvényesen birtokolta. A törvényesség pedig nem elhanyagolhatótényezõ, hiszen a magyar tömegtudatot befolyásoló nemzeti értelmiség egészpolitikai magatartást épített a jogvédelemre, jogszerûségre. (Még 1848–49-et is önvédelmiháborúnak nevezte!) Bármennyire problematikus is tehát az uralkodó személye ésnemzeti jellege, már csak a törvényesség miatt sem lehet úgy tenni, mintha kirekesztõdnea nemzeti tudatból. S hogy a képet tovább bonyolítsuk: mindezekhez hozzájárul mégegy általános tömegpszichológiai tényezõ. Ott, ahol a társadalmi és hatalmi piramis csúcsaellenõrizhetetlen, és az egyszerû polgártól igencsak messze esik – úgy is mondhatnánk:elérhetetlen –, a társadalmi önfelértékelés jegyében elõbb-utóbb megindul az azonosságkeresés.Azaz a beláthatatlan politikai és társadalmi messzeséget az emberek úgykezdik áthidalni, hogy saját szokásaik, saját életfelfogásuk egy részét belevetítik a királyba,a vezérbe. Jólesõ érzés ez, hiszen szívet melengetõ bizonyosságot sugall. Példáulazt, hogy aki fent van, az is olyan ember, mint mi; ha olyan, mint mi, akkor tulajdonképpenhasonlítunk ahhoz, aki felettünk áll; ha hasonlítunk hozzá, akkor mi sem vagyunkrosszabbak, akkor viszont társadalmilag többre is tarthatjuk magunkat, mint104

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGamennyik vagyunk. Így közel kerülhetünk ahhoz, ami egyébként teljességgel elérhetetlenszámunkra. Nos, itt a tekintélyelvû rendszerek egyik emberi logikájáról van szó, arról,hogy a rebellió kockázata nélkül felértékelhetjük magunkat.A fenti tényezõk figyelembevételével talán könnyebben ki tudjuk bogozni az öszszefonódotttársadalom- és politikapszichológiai szálakat; azt a sajátos jelenségegyüttest,amely Ferenc József elfogadását-tagadását jelentette.Ferenc József személyisége, politikai karaktere legkevésbé a magyar paraszti világképszámára jelentett problémát. Itt virult legjobban a Kossuth-mítosz, itt találkozott acsászár-király a legkevesebb megértéssel. Így aztán a hivatalos ideológiában – hiába hasonlítgattákHunyadi Mátyáshoz – pozitív tartalmú Ferenc József-folklórról nem tudunk.Kristóffy József 1905-ben belügyminiszterként mégis így érvelt az uralkodónak: „Ez anép ’49 tanulságai után sohasem fog sem Felséged, sem Felséges utódai ellen fellázadni…A magyar paraszt (a király elleni harcra) nem kapható, mert az õ szemükben akirály a legfõbb »csõsz«, akire neki nagy szüksége van, mert a király vigyáz a hivatalnokokkezére, s ha kell, megvédi õt a hivatalnoki önkényességek ellen.” 43Kristóffy tehát a királyhitre apellál. Csakhogy ez már nem Ferenc József személyéhezkötõdik. A nép nem benne látja hatalmi védelmezõjét. Igaz ugyan, hogy van mégkirályhite, és ez a nemzetiesített Habsburg igényével is társul. Ha viszont nem Ferenc Józsefbevetül bele a több tényezõvel is magyarázható hit, akkor ki a szerencsés alany? Rudolf,a királyfi, aki még amolyan népmesei színezetet is nyer. Kiss Lajos, a jeles néprajztudóshódmezõvásárhelyi gyûjtésében szerepel az alábbi Rudolf-monda: 44„Nyolcesztendõs iskolás gyerek voltam, amikor Rudolf meghalt. Mint egyszerûcsalád gyermeke, több mondát hallottam otthon is, másutt is róla, haláláról, életben levésérõl,eltûnésérõl, bujdosásáról. A jellemzõbbek közül elmondom a következõket:Ahogy Rudolf halálhíre széjjelfutott az országban, mindjárt beszélték, hogy az apjatétette el láb alól, mert megharagudott rá jó magyarságáért, a magyar nép iránti nagyszeretetéért. Mert Rudolf minden porcikájában magyar volt. Még amikor mulatott is, magyarnótát húzatott a cigánnyal. Az volt a kedves nótája: »Édesanyám is volt nékem«,meg »Kossuth Lajos azt üzente«. (sic!) De meglátott az mindent a miniszterek között is.Egyszer egy nagyon kövér lovat vezetett elõ, mikor kérdezte az apja, miért van ez,felelte:– Ilyen kövérek a te minisztereid.Aztán egy nagyon girhes, sovány lovat húztak oda. – Ez a te szegény néped.Harmadszorra egy vak lovat vezettek elõ.– Ez pedig te vagy, apám, mert nem látod a nép nyomorát, a népen élõsködõ nagyurakat.Az ilyenekért haragudott meg rá az apja.”Íme a királyfi, aki maga a szociális igazságosság, a nemzeti érzés. És Habsburg: törvényesennemzeti és szociális. Igaz, mindezekért Ferenc József meggyilkoltatta. Hiába,ami nincs benne az uralkodóban, azt máshol kell keresni.105

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMAki annyi kellemetlenséget okoz a magyar királynak…A Mátyás Diák karikatúrája, 1903. márciusTermészetesen nem igaz, hogy a király meggyilkoltatta volna a fiát: tudjuk, hogyRudolf 1889-ben öngyilkos lett. De az is közismert volt, hogy nem voltak jó viszonyban– Ferenc József emberi érzéketlensége, a családi törvényhez való merev ragaszkodásanem segített az ellentétek feloldásában. A Ferenc József-ellenesség tehát nem véletlenülkereste Rudolfban az azonosulás lehetõségét, noha az azonosulás tartalmához akirályfinak nincs sok köze. Sokáig nem is hitték el a jó királyfi halálát, a maguk embe-106

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGri tapasztalatai alapján próbálták elképzelni a király reakcióit. Íme, egy másik vásárhelyitörténet:„A világháborúban aztán megint nagyon sokat emlegették Rudolfot. Akik gyanakodvahallgatták kezdetben, késõbb azok is kezdtek hinni benne, hogy él. Most már tudtákazt is, hol van. Erõs hittel állították:– Persze, hogy Rudolf bujdosik, mióta az anyja meghalt, mégpedig Amerikában.Sohase tudatta az atyját hogylétirõl, hunlétirõl, de hogy kiütött a háború, azonnal sürgönyzött.»Köllök-é?«Az atyja visszatelegrafálta: »Ha eddig mögvótunk nálad nélkül is, majd csak átvergõdünkezön a soron a magunk embörségibül is. De – ha akarsz, gyühecc.«”A jó királyfinak vagy elpusztulnia, vagy bujdosnia kell – s mindezt az apja ridegségemiatt. A király nem tudja elfogadni Rudolf jó magyarságát, népszeretetét, emberségét.A bizonyítvány egyik fele Rudolfé, a másik Ferenc Józsefé. A magyarok által – ésez is a magyarosítás egyik fajtája – Rezsõ királyfinak nevezett trónörökös és apja ellenpólusokkéntjelennek meg. Számunkra most a bizonyítvány másik fele a fontos: akárhogyis nézzük, csak rossz jegyeket látunk.Igen ám, mondhatná valaki, de hol marad a mindannyiunk által oly kellemes, patriarchálisízzel mondott Ferenc Jóska? Ha egy nép így hívja a királyát, akkor ott azért megkell találnunk a szeretetet, az elfogadás jeleit is!Nos, nézzük tehát Ferenc Jóskát! A megnevezés részben népi eredetû. A közös hadseregbebesorozott bakák nótáiban fordul elõ. Csakhogy a megnevezéshez szövegkörnyezetis társul. A Magyar Szalon 1892-ben közöl is néhányat:Ferenc Jóska udvarában van egy tó,Beleesett magyar huszár lovastól,A ló lábát fõtitársz* gyógyítja,Szegény huszárt de senki sem siratja.Vagy:Ferenc Jóska ha felül a lovára,Visszagondol a regruta korára.Kendõjével a szemeit töröli,De mennyire kell a huszárnak szenvedni,Egész télen a kis raicsurba** fázik,Nyáron pedig kint a lágerben ázik.* Tietartzt: állatorvos (ném.)** Reitschule: lovaglóiskola107

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMBármennyire modern szövegelemzõ módszereink vannak is, nehéz lenne a patriarchálisszeretet lágyan zengõ tónusait fellelni. A paraszti világképhez idomított megnevezésheza szenvedés, a kiszolgáltatottság érzete társul; egy olyan kép, amelyben a ló többgondoskodást kap, mint a bõrét is vásárra vivõ ember. S ne feledjük: a katonadalok egymásik részében, híven a közös hadsereg szellemiségéhez, Ferenc József császárként szerepel.Mi köze lehet érzelmileg egy magyar parasztlegénynek a császárhoz?A „Ferenc Jóska” elnevezés a népi világ szóhasználata, de nem az azonosulási készségkifejezõje. Ellenkezõleg, a dalok azt a mérhetetlen távolságot fejezik ki, amivel a bakalegfõbb parancsolójához, a számára végzett szolgálathoz viszonyul. A távolságot azelnevezés csak áthidalja, de nem csökkenti.Ferenc Jóskát máshol, a kis- és középpolgári világképben is emlegették. Igaz, nemaz uralkodóról, hanem az úri, társasági minõséget kifejezõ szalonkabátról beszéltek így.Következõleg kisbetûvel egybeírták: ferencjóska. Ha valaki felvette, akkor – az adottközegben – társaságképes viseletben jelent meg. 45 Itt lehet a leginkább tetten érni a társadalmifelfelé idomulás kissé groteszk módját: az úriember elhatárolja magát lefelé, ésa szalonkabáttal, annak beceneves változatával nyit felfelé. Az teljesen mellékes, hogyaz udvarnál a szalonkabát nem társaságképes (ott a frakk vagy a díszmagyar dívik). Dehát nem is a valóság a fontos, hanem lefelé az elhatárolódás, felfelé a megfelelés képzete.A képzethez pedig elég csak a szalonkabát, pontosabban a megnevezés. Hogy is telneaz egyszerû szalonkabát-tulajdonosnak igazi, társaságképes ruhára? De mikor is hívnákmeg olyan helyre, ahol erre szükség van? Sokkal egyszerûbb egy viszonylag olcsó,de a kétkezi világtól elhatárolódó ruhadarabban gondolkodni, s ennek lehetõleg olyannevet adni, amely a legmagasabb körökre utal, még ha kedélyes fintorral is.Ez az a közeg, amely leginkább igyekszik – megint csak a társadalmi felkapaszkodás,azonosságkeresés motívumától vezérelve – olyan képet festeni az uralkodóról, amelybenvisszaigazolva lelheti fel önmagát. Ferenc József életébe, szóhasználatába tehát beépítettékazokat az elemeket, amelyek az uralkodót tulajdonképpen koronás kispolgárrá teszik. FerencJózsef „jüdlizik”, azaz idõnként zsidó kifejezéseket használ, esetleg filléres alaponkártyázik, s ráadásul ugyanazokat az újságokat olvassa, mint õk. Persze a valóságban nemígy van, de ez senkit nem zavar. Ellenkezõleg! Mivel emberszabásúvá teszik a királyt, ezérta politika magas köreiben is elégedetten mesélgetik a teljesen nyilvánvaló ostobaságokat.A társadalmi felkapaszkodás kispolgári igénye kissé „átszabja” a királyt, új valóságotteremt. S ha valahol patriarchális ízeket kereshetünk, leginkább itt lelhetjük fel azokat.Ennek a rétegnek fontos az, hogy pontosan tudjon mindent – például a király hurutjáról.A hurut tudniillik megint csak közel hozza a nagyurat a kisemberhez, s megint csakbeleillik abba a felfogásba, amely a királyt a maga emberi mivoltában kívánja érzékeltetni;ha õ maga egyébként ezt nem is teszi lehetõvé.Ha fellapozzuk a korabeli sajtót, a következõket olvashatjuk:„Tegnap az uralkodó egész nap nagyon jókedvû volt és teljesen friss volt, a rosszidõ hatása a legkevésbé sem látszott rajta és az orvosok is nagyon kielégítõnek találták108

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGaz estéli vizsgálatok eredményét. Kevéssel nyolc óra után a király lefeküdt és rögtön elaludt.Állapota olyan jónak ígérkezett, hogy a kezelõorvosa nem maradt a hálószobávalszomszédos szobában, mint a betegség elsõ stádiumában, hanem lakásába ment, mintaz utolsó idõben többször is. A király kevéssel éjfél után ébredt fel elsõ ízben köhögésiinger miatt és egész reggelig idõnként zavarta álmát az újra meg újra visszatérõ köhögésiinger és nyálka kiválasztás. Ennek ellenére reggel a király a szokásos idõbenkelt fel, jó étvággyal elfogyasztotta reggelijét és villásreggelijét és állandóan államügyeketintézett el dolgozószobájában. Természetesen a megzavart éjszakai nyugalommiatt nem volt olyan friss, mint az utóbbi napokban, de ez a jelenség nem ad okot nyugtalanságra,és remélik, hogy az éjjel jelentkezett köhögési inger csak átmeneti lesz, mertmint az orvosok tegnap megállapították, a hurut oldódása és a betegség tüneteinek viszszafejlõdéseteljes mértékben folyamatban van. A felség állapotáról a következõ jelentéstadták ki: Az éjszakai nyugalom idõnként meg volt zavarva. A közérzet egészen kielégítõ.”46És ez így ment nap mint nap. A nép pontosan tudhatta, hol is tart a hurut. Aggódhatotta betegért, szomszédjával ki-ki megvitathatta a király állapotát. Hátborzongatóanjólesõ érzés annak felismerése, hogy a nagy ember is ember.Ahogy a paraszti világ „megoldása” az elutasítás, illetve a királyfi hõssé változtatása,úgy lesz a kispolgári világkép számára „feloldás” a király igazi nyárspolgárrá változtatása.Ferenc József „magyarosítása” nem sikerült, a magyarok viszont idomultak az uralkodóhoz.Nem szerették ezt az idomulást, de megtették.Volt egy pillanat, amikor a feszültségek oldódni látszottak. 1914 nyarán, a világháborúkitörésekor. A pillanat erejét az adta, hogy a Monarchia hadba szállt a szerbek ésaz oroszok ellen – azokkal szemben, akiket a magyar nemzettudat 1848–49 óta ellenségneklátott. A közös ellenségkép teremtett azonosságot a király és a minden realitástól elszakadt’48-as életérzés között. A’48-as Kossuth-nóta („Kossuth Lajos azt üzente…”) újszöveggel szólt: „Ferenc József azt üzente…” 47* * *Ferenc József uralkodása alatt mindent megkapott, ami egy nemzeti királynak kijárt. Elneveztekróla teret, földalattit, hódoltak elõtte, verset írtak róla, tekintélyét nyilvánosannem kérdõjelezték meg. Szobrot állítottak neki, nevét arany betûkkel minden nagyobbépítkezés esetén márványtáblába vésték.Minél inkább megkapta a hivatalosság kultuszát, annál inkább élt és nyert erõt Kossuthnem hivatalos kultusza. Minél inkább magyarnak kívánták láttatni, annál inkábbszembetûnõ lett ezzel ellentétes gesztusainak sorozata. Minél inkább tagadták érzelmileg,annál inkább elfogadták ténylegesen.A „magyar Habsburg” igénye általa nem nyert kielégítést. Máshol, másba vetítvekeresett magának utat és tárgyat.109

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMA „MAGYAR ASSZONY”,A „LEGSZENTEBB ÉLÕ NÕALAK”: ERZSÉBET KIRÁLYNÉAz 1860-as évek közepétõl fokozatosan Ferenc József felesége, Erzsébet királyné 48 kerülta József nádor halálával betöltetlenül maradt és az uralkodó által be nem tölthetõhelyre. Õ lett a magyar Habsburg.A magyar – és a birodalmi – közjogban az uralkodó házastársának nincs szerepe.Hatalmi jogosítványa nincs, a struktúra mûködésébe ne szólhat bele, az uralkodó halálaesetén nem örökli a trónt. Természetesen megilleti a „felség” megszólítás, személyét védia törvény, életvitelének minõségét a bõséges apanázs biztosítja. Formálisan abszolút„felül” van, hatalmi értelemben azonban nem igazi szereplõ.A magyar percepció szempontjából azonban ez nem számított. Úgy vélték, hogy acsászárné-királyné egyfajta „hatalmi hátvédet” jelent; olyan informális befolyással rendelkezik,ami férjét engedékenyebbé teszi a magyar érdekek, a magyar nemzeti érzés tekintetében.Másfelõl viszont a politikai élet szereplõi, az Erzsébet-kultusz gerjesztõipontosan érzékelték, hogy Erzsébetnek nincs tényleges politikai súlya. Erõsen vélelmezhetõencsak a kiegyezés felgyorsításának folyamatára gyakorolt hatást 1866-ban, a poroszokelleni vesztes háború után. 49 Annak a kiegyezésnek a létrejöttéért emelt szót, amelymár korábban elkezdõdött politikai folyamat volt – és így nem is õ indította el. Annak akiegyezésnek a létrejöttében látták érdemdúsnak, amelyet aztán oly sokan opponáltak,vagy olyan kétlelkûen kezeltek.Erzsébet kétségtelenül tett olyan gesztusokat, amiket a piros-fehér-zöld Habsburgravágyó magyarok szívesen értelmeztek úgy, hogy a királyné azonosul a magyar nemzetiérzésekkel. Amikor az 1865-ben – Erzsébet-napra – összehívott országgyûlés küldöttségefelkeresi õt, Erzsébet fehér ruhában, smaragd- és rubinékszerekkel, azaz piros-fehérzöldbenfogadja õket. 1866-ban, a porosz–osztrák háború idején Pestre jön gyermekeivel,itt keres békét és biztonságot családja számára. Magyar nyelvi tanulmányaihoz olyankönyveket olvas, amelyeket a korabeli hatalom nem néz jó szemmel, vagy egyenesentilt. 50 (Ez utóbbi körbe tartozik Horváth Mihály mûve Magyarország függetlenségi harcánaktörténetérõl.) Kapcsolatot épít Andrássy Gyula gróffal, és szimpátiájáról biztosítja akiegyezési erõfeszítéseket. Az õt tanító Falk Miksán 51 keresztül tájékozódik a magyar szabadelvûek,fõként Eötvös József báró nézeteirõl. Három nappal a koronázás (1867. június8.) elõtt magához hívatja Horváth Mihályt, és közli: férjével együtt õk lennének a legboldogabbak,ha az 1849-ben Pesten kivégzett elsõ felelõs magyar miniszterelnököt és azAradon ugyancsak kivégzett honvéd tábornokokat életre ébreszthetnék.1867 után a parlament Erzsébet neve- és születésnapján rendszeresen üdvözölte akirálynét. A magyar közvéleményt erõteljesen impresszionálta, hogy Erzsébet 1868-banMagyarországon szülte meg negyedik gyermekét, Mária Valériát. (Elsõ gyermeke, Zsófia1857-ben, magyarországi látogatása idején halt meg; második gyermeke, Gizella azelsõ magyar király, Szent István feleségének nevét viselte; a harmadik gyermek, Rudolf110

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGKétféle részvét.Az Üstökös karikatúrája, 1898. szeptember 25.111

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM1858-ban született.) A magyarok úgy vélték, hogy az ország védelmezõjérõl, Máriárólelnevezett gyermek Erzsébet ajándéka Ferenc Józsefnek a kiegyezés beteljesítéséért.Erzsébet saját gesztuspolitikája részeként eljárt azokra a gyászszertartásokra, amelyekreférje nem ment el, viszont a magyar közvélemény számára szimbolikus értékûekvoltak. Így például babérkoszorút helyezett el 1876-ban Deák Ferenc ravatalánál a MagyarTudományos Akadémia elõcsarnokában (az eseményt megörökítõ dombormû ma isott látható), és 1890-ben megkoszorúzta Andrássy Gyula, a kiegyezéses kor elsõ magyarminiszterelnökének ravatalát.A magyarok nem megérteni akarták Erzsébetet, hanem saját világképükbe beépíteni.Az idõ múlásával a királyné helyzetét egyre inkább a magukéhoz hasonlónak érezték.Erzsébet is hozzá van kötve a férjéhez, akárcsak a magyarok. De nem hagyja cserben,nem tagadja meg õt nyíltan – akárcsak a magyarok. Egyre gyakoribbá váló utazásaival,különállásával azonban azt mutatja, hogy menekül elõle, otthagyná, ha tehetné. Akárcsaka magyarok. Mégsem szakít. Szintúgy a magyarok. Erzsébet mindemellett nõ. Szépnõ. Gyengéd érzések lehetséges tárgya. A nemzeti érzés egyszerre lehet lojális, de mégisFerenc József-ellenes, lovagias és – esztétikus. Erzsébet magyar hölgyeket vesz magamellé, s egyáltalán nem bánja, ha a Lajtán túl sértõdötten „magyar asszonynak” nevezik.Pedig igazából nem a magyarsághoz, hanem saját szabadságához kötõdik; nem a magyarföldhöz, hanem Gödöllõhöz, önállósága és lovaglószenvedélye magyarországi helyszínéhezragaszkodik. Márki Sándor, a királyné biográfusa kiszámolta: 1867-ig 114,1867-tõl 1898-ig, haláláig 2549 napot, azaz összesen alig több mint hét évet töltött Magyarországon.44 évi házasságából tehát hatszor annyi idõt volt máshol, mint Szent Istvánországában. 1866 és 1898 között – az utolsó évet kivéve – minden évben idelátogatott.A királynéként itt töltött 2549 napból csak 69-et volt máshol, mint Gödöllõn és Budapesten.Ahogy Márki írja:„Öt hétig üdült egyszer Mehádián (1887), negyedfélig Bártfán (1895); egyszer jártZágrábban és Fiuméban, különben sehol sem mulatott Magyarországban, melynekszépségei oly kevéssé érdekelték, hogy a még soha nem látott Erdélyben (1887. április17.) éjjeli gyorsvonaton utazott keresztül, a Magas-Tátra alatt pedig olyankor (1895. július23.), mikor az esõ miatt nem gyönyörködhetett benne. Balatonfüredre, hová még1866-ban készült, s Kovásznára sem jutott el.” 52Erzsébetet – aki egyébként mérhetetlenül sokat utazott – tényleg nem Magyarországérdekelte. A közéleti kötelezettségek sokszor szólították Budapestre, de igazábólcsak Gödöllõn, a nemzeti ajándékként kapott kastélyban érezte jól magát. Gödöllõn máigemlékeznek alakjára, s ha a régmúlt torzítva jelenik is meg, mégis jellemzõ, hogy mostis él olyan történet, melyben éppen férjével szemben vált ki érzelmi kötõdést. SzekeresCecília 1987-es (!) gyûjtésében egy nyolcvanéves bácsi szólal meg: „Aztán a Ferenc Józsefnagy gazember volt. A Jóska éjjel mindig kiszökött és kiadta magát vadásznak, ésmíg itt laktak, mindig járt egy parasztlányhoz. Mert olyan telhetetlen ember volt. A királynõneknem volt szabad beleszólni, aztán talán örült neki, hogy békén hagyta…” 53112

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGBármennyire torzít is a népi emlékezet, mégis éreztet valamit abból, ami ténylegesenis jellemezte a király és a királyné viszonyát. De ez más történet. Mi most maradjunkaz idetartozó tényeknél: Erzsébet annak ellenére lett a véleményformáló magyar dzsentrivilágképhõse, hogy igazából nem sokat tett ezért; sokkal inkább a Ferenc Józsefhez valóviszony ambivalenciája miatt volt rá szükség.A kiegyezés körül formálódó kultusz – Erzsébet mint „magyar Habsburg” – oda vezetett,hogy mintegy „visszafelé” is elkezdett alakja mitizálódni. Szóbeszéd tárgya lett,hogy már az abszolutista idõszakban is „magyarbarát” volt. Mondatait egyfajta interpretációbanértelmezték – olyanban, ami a nemzeti világképbe illett.Legtöbbet idézett mondatát 1873-ban Jókai Mórnak címezte, de a sajtó gondoskodottarról, hogy szavai feledésbe ne merüljenek. Magyarországról ezt mondta: „Itt örökkészabadnak érzi magát az ember.” A nemzetiszínû füleknek jólesõ szavak hallatán amagyar érzelmû dinasztiára vágyó lelkek elérzékenyültek. A mondatot csak egyféleképpenérthették: Erzsébet rajong Magyarországért, a magyarokért, érzelmeit – szemben hitvesével– nem is titkolja. Pedig lehetett volna másként érteni a kijelentést. Például ahogyErzsébet tette. Anyjának írta Gödöllõrõl: „Itt, a rokonságtól távol, piszkálódás nélkül,oly nyugodtan élhet az ember – míg ott [Bécsben] – ez az egész császári família! Itt engemsenki nem zavar, mintha egy faluban laknék, ahol egyedül jöhetek-mehetek oda,ahová akarok!” 54Az ellenõrizhetetlen, ámde tényként kezelt történetek sora vált a közbeszéd részévé.Ilyen például a következõ: „Igyék – mondta volna a király egy ízben Ráday Pál grófnak–, hisz egy pohár bor a hazáért meg nem árt. »Éljen a legelsõ magyar ember, akirály!« folytatta Ráday felbuzdulva. »Addig éljen, míg a honnak él!« fejezte be akirályné.” 55A politikában szerepet nem játszó, Magyarország iránt különösebben nem érdeklõdõkirálynénak szimbolikus politikai cselekedeteket, mintegy politikai „csodákat” kezdtektulajdonítani.Ezt a jelenséget jól példázza két eset, pontosabban szólva két meg nem történt eset.A kultuszképzés tényként kezelte a fikciót, s így persze a fikció „ténnyé” vált.1889-ben vagyunk, a véderõtörvény-vita idején. Forrong a képviselõház. Hová juta nemzet, ha német nyelvvizsgához kötik a tiszti rangot? Az ellenzék húszezres tömegtüntetéstrendez. A transzparenseken ott virít a felirat: „Éljen Kossuth Lajos!” A tömegpersze azt üvöltözi: „Éljen a király!” És közben követeli a király akaratát kifejezõ törvényjavaslatipasszus visszavonását. A demonstráció az akkori Ferenc József téren (ma:Roosevelt tér), a Lloyd-palota, a kormánypárt klubja elõtt kulminál. S innen adjuk át aszót Szatmári Mórnak, aki résztvevõje volt az eseményeknek:„A tömeg a budai királyi palota felé fordult, s ezer meg ezer kalap lengett a levegõben.Éljenezve köszöntötték a királyt. Sodródott az áradat a korzóra és minden zászlómeghajolt a budai királyi palota felé és minden ajkon zengett-zúgott:– Éljen a király!113

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMVajon látta-e ezt I. Ferenc József? Aligha. Pedig ez volt a tüntetés fõmomentuma.A tüntetõ tömeg hódolása a magyar király elõtt. Ó, hogy nézték, lesték annak a palotánakaz ablakait. Nyílik-e valamelyik? Van-e mögöttük valaki?Egyszerre megszületett ott a tömeg körében a fehér kendõ legendája. Hogy az egyikablakból fehér nõi kéz fehér kendõt lobogtatott. Persze csak Erzsébet királyné lehetett.Százan meg százan is kiabálták, hogy õk is látták a fehér kendõt. Pedig valójában nemlátta azt senki. Csak a hazafias fantázia csinálta a maga kedve játékát, meg a tömeg autoszuggesztiója.Hanem azért a legenda terjedt és egyre sokasodtak, akik hittek benne.” 56A mítosz – a tényektõl nem zavartatva magát – tovább élt, virult. 1894-ben meghaltKossuth, s a volt magyar állampolgár hamvait magyar földben helyezték örök nyugalomra.Ferenc József nagy ellenfelét százezres tömeg kísérte utolsó útjára. A kormány,mint tudjuk, nem képviseltette magát a temetésen: Bánffynak, a miniszterelnöknek másdolga akadt. A hasadt lelkû világkép hívei azonban akkor érezték volna jól magukat, havisszaigazolódik a kétarcúságuk. A lelkük mélyén egy 18 évvel azelõtti temetésbõl akartakKossuthra is érvényes szimbólumot csinálni. Akkor Deákot temették. Az uralkodó,mint tudjuk, nem ment el; akkor neki volt más dolga. Erzsébet azonban megjelent a ravatalnál,s az emigrációban élõ Kossuth cipruslombokat küldött egykori elvbarátjának,idõsebb fia keresztapjának a temetésére. A kegyelet emberi gesztusát nem akadályozta akiegyezés kérdésében való elvi nézetkülönbségük. 1894-ben Kossuthot egy egész nemzetgyászolta. A király részvételét feltételezni sem lehetett; a kormány távolmaradása isezt fejezte ki. Mi hát a megoldás? Az a hit, hogy a sok száz koszorú között ott van az is,amelyet Erzsébet királyné küldött; a királyné, aki titkon, akár férje ellenére is szimpatizála magyar ’48–’49 szimbólummá emelt hõsével. S ha ott van Erzsébet koszorúja, akkornincs baj: hiszen ez a legértékesebb bizonyíték arra, hogy egyszerre lehet szolgálniFerenc Józsefet és – legalábbis szavakban – azonosulni Kossuth Lajossal.Ezeket a képzelt történeteket már cáfolatra sem méltatták – szemben egy 1892-eshírrel, amikoris az terjedt el, hogy a királyné Kossuthnak 90. születésnapjára üdvözletétküldte, és misét mondatott érte. A fõudvarmester 1892. szeptember 30-án ezt mint rosszakaratú,minden alapot nélkülözõ koholmányt utasította vissza. 57De hát a narratíva nem a hagyományos értelemben vett tényekre, hanem egy képzetmegfogalmazására vonatkozott. A „politikai csoda”, a nemzetvallás járulékaként jelentmeg, s Erzsébetben megtalálta a maga letéteményesét. A nagy magyar regényíró, JókaiMór – logikusan – a csodatevõt már szentként láttatja, és természetesen egy egységbenkezeli Deákot, Kossuthot és Erzsébet királynét. Kossuth ravatalánál – utalva Deáktemetésére – Jókai így szól: „Minõ találkozása nagy szellemeknek! Te [értsd: Kossuth]cipruslombokat küldtél Deák ravatalára s ez a cipruság találkozott azzal a babérkoszorúval,melyet Magyarország legszentebb nõalakja [értsd: Erzsébet királyné] tett le a koporsóra.E két szimbólum találkozása a megszentelt helyen volt az eszmék, a nehéz idõkexpiatiója. Áldottak legyenek a hamvak, amelyek az expiatiót hazatértökkel befejezték!”A királyné, hogy még a látszatát is elkerülje a férje iránti illojalitásnak, gödöllõi nyara-114

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGEmléklap Erzsébet királyné halálára,nyomat115

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMlását is lemondta. De ez mit sem számított: az emberek azt látták, amit látni akartak.A csoda megtörtént, s aki csodát tesz, az szent.S ahogy a paraszti világ számára nem jelentett akadályt Rudolf – Rezsõ királyfi –öngyilkossága, úgy a közvélemény-formáló dzsentrivilágképnek sem okozott problémátErzsébet meggyilkolása 1898-ban. A királyné halála után két évvel Gábel Gyula szerkesztésébenjelent meg Erzsébet emlékkönyve 58 , amelyben a dinasztia és a „magyar nemzetjelesei” nyilatkoztak Erzsébetrõl. Itt már gátak nélkül nyilvánul meg mindaz, amitErzsébet életében nem lehetett teljes nyíltsággal megfogalmazni. Nem törvényes akadályok,hanem a szembeszökõ tények miatt. A nemzetikirályné-mítosz gyöngyszeme PósaLajos verse. Címe: A királyné álma. Két versszak, mutatóba:Mit álmodtál jó királynénkA bécsi kriptában?– Azt álmodtam, otthon voltamSzép Magyarországban.(…)Azt álmodtam, zápor szakadtNem a borús égbõlHanem a hû magyar népnekBánatos szemébõl.Erzsébetet – Habsburg családi szokás szerint – a bécsi kapucinus kriptában helyeztékörök nyugalomra. A költõ viszont „hazahozza” õt. A vers további menetében ugyanisa bánatos magyarok záporozó könnye tengerré dagad. A tenger behatol a kriptába.A síró hab a koporsót felemeli, és hazaviszi, magyar földbe. A magyar földet pedig áldjameg az Isten.A királyné halála után immár egyértelmû: Erzsébetnek Magyarország az igazihazája. 59S a haza nem hálátlan. Halála után több helyen is emlékmûvet, szobrot emelnek neki.(Az elsõt 1899-ben, Felsõmuzsán.) 1932-re, sok hányattatás után elkészül az Erzsébet-emlékmû60 , amelyre az adakozás nem sokkal a gyilkosság után megindult. „Ha sírjaBécsben van, szobra legyen Budapesten, abban a városban, melyet annyira szeretett”– írta a Vasárnapi Újság nyolc nappal a merénylet után. (A Zala György-féle szobor maa királynéról elnevezett híd budai vége mellett áll.)A szobor történetének szempontunkból legfontosabb eleme, hogy eredetileg arra ahelyszínre tervezték, ahol annak a Hentzinek a szobra állt, aki 1849-ben Budát védte amagyar forradalom seregével szemben, s aki az ostrom során életét vesztette. Az õ emlékétaz uralkodó magáénak érezte, ezért emeltetett számára az abszolutizmus alatt emlékmûvet.Végül is Erzsébet szobra máshova került, de így a magyarok által olyannyira gyû-116

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGlölt Hentzit sikerült egy zárt területre, a budai hadapródiskolába „számûzni”. (A szobrotott érte el a végzet: az elsõ világháború után a forradalmi indulat lerombolta.) Így a szimbolikamintegy teljessé vált, összezárult. Ferenc József hõse helyett Ferenc József feleségelett a magyarok hõse; a magyarellenes Habsburg császár generálisát a magyar Habsburggallehetett leváltani. Igazi szimbolikus politika lett a történetbõl.Erzsébet nemzeti kultusz, nemzeti érzelmek tárgya lett. A magyarság máig nem felejtetteel õt. Egy volt múzeum 61 és ma társadalmi szervezet, köztér, szobor, híd, út 62 , kiállításokõrzik emlékét. Lett magyar Habsburg.* * *Erzsébet saját szabadságát 63 , a magyarok saját Habsburgot kerestek. Nem egymást keresték,de egymást találták meg. Nõi testben, más körülmények között bekövetkezett Józsefnádor reinkarnációja. A nemzetvallás szentet és csodákat teremtett.Ferenc József megnyerte és uralta a politika hatalmi dimenzióját. Rendszert és konszolidációthozott létre. Minden kísérlet ellenére azonban nem tudott a nemzetvallás részévéválni. Kossuth elvesztette a hatalmi politikát, de megnyerte és uralta a szimbolikuspolitikát; õ lett a XIX. században létrejött nemzetvallás legfõbb személyi letéteményese.Ferenc Józsefrõl ma Magyarországon semmi nincs elnevezve. 64 Kossuth nevét mindenviseli, ami viselheti.Szétvált a szimbolikus és a hatalmi politika világa; a narratíva esztétikuma és atényleges történés, a cselekvés két oldalra került. Az átjárás megmaradt, de szûk térreszorult.A szimbolikus politika és vele együtt a nemzeti emlékezet felülírta a hatalmi történéseket.A nemzetvallás narratívája gyõzött, a történések vesztettek. Úgy is mondhatnám:létrejött a modern magyar politikai kultúra.117

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMJEGYZETEK1 József nádorról elég jelentõs szakirodalom áll rendelkezésre. Hosszú nádorságának elsõ majd’ két évtizedétilletõen kitûnõ forráskiadványok is hozzáférhetõek:József nádor Iratai. Kiadta és magyarázatokkal kísérte: DOMANOVSZKY Sándor. I. 1792–1804;II. 1805–1807; III. 1807–1809. Budapest, 1925, 1927, 1935. (Magyarország újabb kori történetének forrásai– Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris); IV. Palatin Josephs Schriften, 1809–1813.Zusammengestellt und kommentiert von Sándor DOMANOVSZKY. Herausgegeben und eingeleitet vonFerenc GLATZ. Budapest, 1991. (Quellen zur neueren Geschichte Ungarns – Fontes historiae Hungaricaeaevi recentioris.)A fontosabb szakirodalmi feldolgozások:GARAY János: Pálya-képek fõherczeg József nádor életébõl. Pest, 1865.HORVÁTH Mihály: Nádor-emlék. Pest, 1865.WERTHEIMER Ede: Ausztria és Magyarország a tizenkilencedik század elsõ évtizedében 1–2. köt.Budapest, 1889.ÉBLE Gábor: József nádor és Károly fõherceg Pesten 1803–1804-ben. Budapest, 1904.VÉRTES József: Az utolsó magyar nádorispánok. Budapest, 1925.ZELOVICH Kornél: József nádor és a tudományos technika. Budapest, 1928.DOMANOVSZKY Sándor: József nádor élete. I–II. köt. Budapest, 1944. (József nádor élete és iratai.)(Magyarország újabb kori történetének forrásai – Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris.)LESTYÁN Sándor: József nádor. Egy alkotó élet írásban és képben. Budapest, 1943. (A továbbiakban:LESTYÁN.)VÖRÖS Károly: József fõherceg Magyarország nádora. In Internationales Kulturhistorisches Symposium.Mogersdorf 82 in Graz, 1983, 74–86.Újabban két tanulmány, illetve tanulmánykötet látott napvilágot:POÓR János: „Emléke törvénybe iktattatik”. József nádor (1776–1847). Budapesti Negyed, 2,1994/tavasz, 1. sz. 19–34. (A továbbiakban: POÓR.)Illetve: József nádor (1776–1847) Pest-Budán. Palatin Joseph (1776–1847) in Pest-Ofen. Budapest,1997. Ez utóbbi a Budapesti Történeti Múzeumban 1997 szeptembere és 1998 februárja között nyitva tartottJózsef nádor-kiállítás katalógusa. A nádor életútját SOÓS István tanulmánya dolgozta fel.2 A fõherceg tûzijátékot készített, és a petárda felrobbant, aminek következtében Sándor Lipót égési sebeibebelehalt.3 A rendek és az udvar viszonyáról s benne József nádor szerepérõl: POÓR János: Kényszerpályák nemzedéke1795–1815. Budapest, 1988. (Különösen az 50–54. és 109–174. o.)4 A Nemzeti Múzeum fõlépcsõházában levõ falfestményen éppen ezért kiemelt helyen látható a nádor.5 Pest fejlesztésében játszott szerepéhez: A. GERÕ–J. POÓR (ed.): Budapest. A History from itsBeginnings to 1998. Boulder, Colorado, ARP New Jersey, Columbia University Press, New York, 1997,35–102. o. (Poór János és Csorba László fejezetei), illetve:118

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGBÁCSKAI Vera–GYÁNI Gábor–KUBINYI András: Budapest története a kezdetektõl 1945-ig. Budapest,2000, 87–89. o.Megjegyzendõ, hogy József nádor nevéhez fûzõdik a Vakok Intézete és a Mûegyetem kiépülése is.A Mûegyetem a II. világháború végéig az õ nevét viselte.6 A latin eredetiben: „…nam in meis venis Arpadi sanguis manat”. (Diarium. 1805. október 18-i ülés,28–29. o., idézi POÓR 26. o.) Az 1805-ben, a rendeknek tartott beszédben elhangzott mondat teljes szövegkörnyezeteígy hangzik:„Honnan ez a’ maga meghittség? vallyon Mi? mert én is méltán így szólhatok, mivel az Én ereimbenis az Árpád vére forr, vallyon, mondám, Mi? talán azt véli, hogy úgy megfogyatkoztunk, minden reménységünketelvesztvén, olly annyira eltsüggedtünk: hogy Hazánkról és Maradékjainkról is el felejtkeztünk?Avagy azt képzeli e’? Hogy… Királyunkat, Koronánkat, Országunkat, s tulajdon fennmaradásunkat, ésMéltóságunkat el-áruljuk?… Haljak meg inkább, mintsem hogy ez a gyalázat rajtunk maradjon. Tudom,hogy minden Magyar így érez… minékünk Magyaroknak tulajdonunk, jeles tetteinkkel nem kérkedni, hanemha valaki azokról megfelejtkeznék, újabbakkal és jelesebbekkel azokat eszébe juttatni.”A beszéd távolságtartó értelmezésére Poór idézi Horvát Istvánt, aki naplójában így ír:„Nevetségre fakadtunk, midõn ugyan a’ mai újság levélben olvastuk, hogy Nádor Ispányunk, Pozsonybana’ Rendekhöz tartatott beszédében illy formán szólott: »Méltán szólhatok így, mert ereimbenis Árpád vére kereng« – Ihol! ha szoros a kaptza; ha szükség üdeje vagyon; ha attól méltán félhetni, hogyAustria rútul martzangoltatik, Rudolf vérébõl Árpád vére is lehet… Ha Árpád vére vagy boldogítani miértnem kívánod az Árpád fajzatit?…”(Mindennapi. Szerkesztette TEMESI Alfréd és SZAUDER Józsefné. Budapest, 1967, 217–218. o.)7 Idézi: LESTYÁN. (munkája lapszámozás nélkül jelent meg)8 A szobor történetéhez: BUDAY József dr. (szerk.): József nádor szobrának leírása és története. Budapest,1895.9 Az 1848-as I. törvénycikk így szól:„I. Törvény-czikk. Dicsõült József nádor emléke törvénybe iktattatik. Elhunyt cs. kir. austriaifõherczeg József, Magyarország nádora, az isteni gondviselés változhatatlan végzete által az élõk sorábólelszólíttatván, az ország Rendei nevének a maradék elõtt is dicsõített felmutatása végett, Õ Felségemegegyezésének hozzájárultával elhatározták:1. § József nádor azon ernyedetlen buzgalomért, mellyel félszázadon keresztül, nem ritkán nehéz körülményekközött, a hazának ügyeit vezérlette, a nemzet háláját teljes mértékben kiérdemelte.2. § A történetkönyv azon gyászlapjára, mellyre mulandó éltének utolsó órája jegyezve van, az országRendei ezennel reá írják nevének a nemzet kebelében el nem mulható emlékezetét.”10 István nádor szerepérõl, tevékenységérõl: GERGELY András: Áruló vagy áldozat? István, az utolsó magyarnádor rejtélye. Budapest, 1989. (A továbbiakban: GERGELY.)11 Idézi: GERGELY 31. o.12 Ferenc József és a magyarok viszonyáról önálló monográfiát írtam. GERÕ András: Ferenc József, a magyarokkirálya. 1. kiadás, Budapest, 1989, 2. kiadás, Budapest, 1999, angol kiadás: Francis Joseph, Kingof Hungarians. Boulder, Colorado – Center for Hungarian Studies and Publications, New Jersey – ColumbiaUniversity Press, New York, 2001. A könyv nemzetközi visszhangjához többek között lásd L. J.KOSZTOLNYIK recenzióját (American Historical Review, 2002. február). Saját könyvem anyagát ebbena fejezetben sokszor használom, és az 1999-es kiadásra hivatkozom. (A továbbiakban GERÕ: FerencJózsef.)Annak ellenére, hogy ez a rész nem Ferenc József életútját, közpolitikai tevékenységét vizsgálja, mégisszükséges jelezni azt a szakmai hátteret, amibe a magyar viszonylat elemzése beépül. Nagyon fontosakaz uralkodó levelei. Jó néhányat publikáltak közülük. Anyjához írott levelei az 1838–1872 közötti119

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMidõszakra vonatkozóan 1930-ban, az Erzsébethez címzettek (1854 és 1898 között) 1966-ban, a SchrattKatalinhoz írottak 1949-ben, majd újabban 1992-ben jelentek meg. Magyarul 1924-ben adtak ki egyeléggé eklektikus válogatást Ferenc József sajátkezû bizalmas levelezése és titkos rendelkezései címmel.Legújabban TOLNAINÉ Kiss Mária adott ki levelezést: Kedves Idám! Erzsébet királyné, Ferenc József,Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczi Idához (Budapest, 1992).Ferenc József alakja iránt folytonos és idõnként erõteljes érdeklõdés nyilvánul meg. Ennek eredményeképpenvalami elképesztõ mennyiségû – egyébként sok esetben szakmailag nem mindig értékelhetõ –kiadvány lát napvilágot.Alapvetõnek számít: J. REDLICH: Kaiser Franz Joseph von Österreich. Wien–Leipzig–München,1924. A legújabb és korrekt áttekintés Steven BELLER könyve: Francis Joseph. London–New York,Longman, 1996.Redlich és Beller munkái között jó néhány szakmailag is komoly monográfia jelent meg, amelyekazonban eltérõ megközelítéssel dolgoznak. A legnagyobb problémát általában az jelenti, hogy miként különíthetõel a személy és az általa uralt birodalom története. A leginkább személycentrikus E. C. CORTIháromkötetes monográfiája, amelynek harmadik kötetét a szerzõ halála miatt H. SOKOL fejezte be. Azelsõ könyv: Vom Kind Zum Kaiser: Kindheit und erste Jugend Kaiser Franz Josephs I. und seinerGeschwister. Puster, Graz, 1950. A második: Mensch und Herrscher: Wege und Schicksale Kaiser FranzJosephs I. zwischen Thronbesteigung und Berliner Kongress. Styria, Graz, 1955. A harmadik – Sokollalközös – munka: Der Alte Kaiser: Kaiser Franz Joseph I. vom Berliner Kongress bis zu seinem Tode.Styria, Graz, 1955.Corti utolsó mûvével szinte egyidejûleg jelent meg a köztörténetet elõnyben részesítõ munka:A. NOVOTNY: Kaiser Franz Josephs und seine Zeit… Wien, 1954. A ’60-as, ’70-es években sem szûntmeg az érdeklõdés. Habsburg Ottó is könyvet írt: Kaiser Franz Joseph. Wien, 1966. Az angolszász figyelmetpéldázza MURAD: Franz Joseph I. and His Empire. New York, 1968; ZEMAN: Twilight of theHabsburgs. The Collapse of the Austro-Hungarian Empire. London, 1971; CASSELS: Clash ofGenerations. A Habsburg-family Drama in the XIX.th Century. London, 1973. A személyiség iránti kíváncsiságotjól mutatja „Anonymous”: Kaiser Franz Joseph und sein Hof. Hamburg, 1984.Német nyelvterületen megemlíthetõ HERRE: Kaiser Franz Joseph von Österreich. Köln, 1978 ésKIELMANSEGG: Kaiserhaus. Staats-manner und Politikar. Wien–München, 1966.Megítélésem szerint a legtöbb információt hordozó esemény, illetve kiadvány a ’80-as években született.Ausztriában, Schloss-Graffeneggben 1984-ben, illetve 1987-ben két részben nagyszabású kiállítástrendeztek. Az elsõ rész 1848-tól 1880-ig, a második 1880-tól 1916-ig tekintette át a korszakot. A kiállításokkatalógusait kétszer két kötetben, Das Zeitalter Kaiser Franz Joseph címmel adták ki.A ’90-es években két újabb kiadvány jelent meg: J. P. BLED: Franz Joseph. Oxford, Blackwell, 1992és A. PALMER: Twilight of the Habsburgs: the Life and Times of Emperor Francis Joseph. London,Weidenfeld and Nicholson, 1994. Kétségtelen erényeik mellett sem tartalmaznak lényegi új elemet vagymegközelítést.A hagyományostól eltérõ, antropologikus, jelentéstani megközelítésre a ’70-es évek végétõl találunkpéldát. Akkor jelent meg R. J. EWANS: The Making of the Habsburg Monarchy 1550–1700. An Interpretation.Oxford, Clarendon, 1979 címû munkája. (Elõtte egészen más aspektusból Claudio MAGRISfoglalkozott a Habsburg-mitológiával. A ’60-as évek elején írott hosszabb – és kissé szétesõ – munkájánakegy része 1988-ban magyarul is megjelent: A Habsburg-mítosz az osztrák irodalomban címmel.)Legújabban M. TANNER elemezte a Habsburg-képet és -önképet: The Last Descendant of Aeneas: TheHabsburgs and the Mythic Image of the Emperor. New Haven, Yale, 1993. A kép és önkép nyomvonalánhalad tovább A. WHEATCROFT: The Habsburgs. Embodying Empire. London, Viking, 1995.Mint említettem, az életrajzi tárgyú írások jelentõs része fõként a köztörténet problémáival foglalkozik,hiszen a személy évtizedekig döntési helyzetben volt, s miután a birodalom döntéshozatali mecha-120

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁGnizmusa olyan volt, amilyen, ezért az uralkodó nem csupán formális szerepet töltött be. Így aztán elkerülhetetlen,hogy a legfontosabb, általánosabb tartalmú mûvekrõl is szó essék.A nemzetközi tudományosságban leginkább elfogadott szintézis R. A. KANN: A History of the HabsburgEmpire 1526–1918. Berkeley, University of California Press, 1977. Kann munkájával szinte egyenrangúelismertségû két régebbi kiadvány, mégpedig: A. J. P. TAYLOR: The Habsburg Monarchy1809–1918. Penguin, 1948 és A. J. MAY: The Habsburg Monarchy 1867–1914. Harvard, 1951. Széleskörûenhasználják C. A. MACARTNEY: The Habsburg Empire 1790–1918. Macmillan, 1969 címû mûvét.Két magyar szerzõ is szerepel a szinte kézikönyvszerûen forgatott szintézisek körében: JÁSZI Oszkár,akinek A Habsburg-Monarchia felbomlása címû munkája eredetileg 1929-ben jelent meg angolul, s1982-ben Magyarországon is kiadták, illetve FEJTÕ Ferenc, akinek Rekviem egy hajdanvolt birodalomértcímû mûve eredetileg 1988-ban franciául jelent meg, magyar kiadása pedig 1990-ben látott napvilágot.Feltétlenül szót kell ejteni egy, a Monarchia történetét átfogó és tematikus igénnyel feldolgozni kívánó,sokszerzõs osztrák vállalkozásról, amelynek szerkesztõi A. WANDRUSZKA és P. URBANITSCH.A Die Habsburger Monarchie 1818–1918. Vienna, 1973 címû sorozatnak eddig hat kötete jelent meg.A nemzetközi szakirodalomban viszonylag kevéssé érvényesül a magyar történelem, és Ferenc Józsefa világ szemében inkább császár, mint császár-király. Megítélésem szerint ennek egyik oka, hogy a Monarchiávalvagy/és Ferenc Józseffel foglalkozó szerzõk többsége nem tud magyarul, következõleg a hazaiforrásanyagot nem is ismerheti. De legalább ilyen fontos ok az, hogy sokáig a magyar történetírás ésa könyvkiadás viszonylag kevés impulzust adott a külvilágnak.Ha szûkebben, az uralkodóra vonatkoztatva érvényesítjük a mondottakat, akkor megállapíthatjuk: FerencJózsef sokáig alig volt tárgya a honi történetírásnak. Az elsõ komolyabb összefoglaló 1907-ben született.Írója MÁRKI Sándor, címe: I. Ferenc József, Magyarország királya. Az adatgazdag mû nagy tehertétele,hogy az uralkodó életében jelent meg, így aztán nem az elemzés szándéka, hanem a lojalitáshatja át. A Horthy-korszakban PERLAKY István írt életrajzot (1938-ban), de ez semmilyen értelembensem tekinthetõ szakmailag megalapozott teljesítménynek.Az elsõ alapos munka ANGYAL Dávid nevéhez fûzõdik. Õ az életpálya kezdeti szakaszát dolgoztafel. Monográfiája 1942-ben jelent meg, Az ifjú Ferenc József címmel. Most olvasva is kitûnõ munka. Idõállóalkotás.Innentõl nagy szünet következett. Nem csend, hanem szünet. Ferenc József sokáig nem volt monográfiatárgya, annak ellenére, hogy kitûnõ és szakmailag meggyõzõ kis portrék születtek róla. A Magyarországtörténete (1979) VI/1. kötetében SZABAD György rajzolt arcképet a királyról (447–550. o.). Ittjegyezném meg, hogy a korábbi szintézisekben is felvillan az uralkodó alakja, de BEKSICS Gusztáv aMilleneumi Magyar Történetekben csak apologetikusan szól, Gratz Gusztáv és Szekfû Gyula pedig szintesemmi érdemlegeset nem ír róla. 1980-ban HANÁK Péter írt egészen kitûnõ kis esszét Ferenc Józsefhálószobája címmel, ami az Élet és Irodalom október 4-i számában jelent meg. Hanák írása és a FerencJózsef-i idõkrõl írott rövidebb tanulmányai is hozzáférhetõek a Budapesti Negyed 1998-as téli számában,amelyet PETÕ Andrea szerkesztett.Hosszú idõ után az eltérõ szempontú, de átfogóbb igényû feldolgozások csak a ’80-as évek végén jelentekmeg. SOMOGYI Éva Ferenc József címû mûve 1989-ben került a boltokba.Pedig a Habsburgok iránti érdeklõdés itthon sem szûnt meg. GONDA Imre és NIEDERHAUSEREmil A Habsburgok (1977) címmel írtak könyvet, amelyben értelemszerûen Ferenc József is helyet kapott.(Az újabb kiadás 1998-as.)13 A mondandó szerint: „E díszes tiszt [mármint a beiktatás tisztje – G. A.] alkalmat nyújtott nekem e szeretettMagyarországba oly percben lépni, midõn ez – mint felséges urunk atyai szíve óhajtja – egy boldogkorszak küszöbén áll; s mert tanúja lehetek annak a közszeretetnek, melyet fönséged [azaz István fõherceg– G. A.] dicsõ emlékû atyjától öröklött s önmaga fényes tulajdonságaival még inkább szilárdított;121

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMde tanúja annak a közbizodalomnak is, melyet fönséged magas erényeivel és hazafiúi buzgó törekvéseivelmár ki is vívott, mik által biztosítva látom nemcsak a vármegye, hanem a szeretett honnak is boldogjövendõjét… Magam pedig ünnepelni fogom mindig e napot, melyet fönséged iránt való hû szeretetemnek,és a magyar nemzethez való élénk ragaszkodásomnak nyilvános jelét adhatám.” Idézi GERÕ: FerencJózsef 30. o.14 GERÕ: Ferenc József 31. o.15 Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848–1849-bõl. Válogatta, sajtó alá rendezte, az összekötõ szöveget,jegyzeteket, névmagyarázatokat írta: KATONA Tamás. Budapest, 1999, 19–20. o.16 A kossuthi – politikailag igen kétes értékû – furfangra SZABAD György hívja fel a figyelmet Kossuthpolitikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében címû könyvében (Budapest, 1977,129. o.). A ’48-as törvények államjogi tisztázatlanságaihoz: A negyvennyolcas forradalom kérdései. Budapest,1976. Különösen Diószegi István és Szabad György írásai. A szuverenitás és a tényleges helyzetproblémáihoz: István DEÁK: The Lawful Revolution. Louis Kossuth and the Hungarians 1848–1849.Columbia University Press, New York–London, 1979. (Magyar kiadás 1983.)17 HERMANN Róbert: Az 1849–1850. évi kivégzések. Aetas, 2000/1–2. 82–131. o.18 Idézi GERÕ: Ferenc József 74. o.19 Az elnyomásról, a depresszív légkörrõl szóló legjellemzõbb költemények Tompa Mihály: A gólya, fiaihoz,Arany János: A lantos, Vörösmarty Mihály: Elõszó.20 Libényi János vallomása fellelhetõ: A föld megõszült. Emlékiratok, naplók az abszolutizmus (Bach) korából.A kötet anyagát felkutatta, válogatta, szerkesztette, az elõszót, a bevezetõket, a jegyzeteket írta:TÓTH Gyula. I–II. kötet, Budapest, 1985. A szöveg az I. kötet 470. oldalán található. A szöveggyûjteményegésze bõven és okadatoltan tárja fel a korabeli közhangulatot, a rendszer elleni beállítódást.21 Idézi GERÕ: Ferenc József 100. o. A kérdéshez lásd KOVÁCS József László: Az 1857-es országjárásirodalmi visszhangja. In KALLA Zsuzsa (szerk.): Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok.Budapest, 2000, 255–266. o.22 Idõsb Szõgyény-Marich László országbíró emlékiratai. II. kötet. 1849–1859. Budapest, 1917, 80. o. Azemlékirat érzékelését támasztja alá Széchenyi István Nagy Magyar Szatírája. KÁROLYI Árpád (szerk.):Gr. Széchenyi István döblingi hagyatéka. II. kötet, Budapest, 1922.23 Magyarország és a Nagyvilág, 1879. április 20.24 A szövegeket idézi GERÕ: Ferenc József 172–175. o.25 Pesti Hírlap, 1896. május 2.26 Vasárnapi Újság, 1900. augusztus 18.27 Mikszáth Kálmán Összes Mûvei, 74. kötet. Sajtó alá rendezte SZ. GARAI Judit és REJTÕ István. Budapest,1979, 16–17. o.28 EÖTVÖS Károly: Magyar alakok – kortörténeti rajzok. Budapest, 1904, 73. o. (A továbbiakban: EÖTVÖS.)29 EÖTVÖS 47. o.30 Arany János leveleskönyve. Válogatta és szerkesztette SÁFRÁN Györgyi. Budapest, 1982, 591–595. o.31 A lehetséges kitüntetésekrõl ír: ALLEKER Lajos: Az Osztrák–Magyar Monarchia rendjelei. Nyitra,1890. A kitüntetések és címek tényleges eloszlását dokumentálja a századfordulón: SZERENCS János:A fõrendiház évkönyve 1900. Budapest, 1900.32 GERÕ: Ferenc József 189. o.33 KLEIN Ödön: Tiszától Tiszáig. Visszaemlékezések és adatok. Budapest, 1922, 48. o.34 Az aradi kivégzések hátterérõl, utóéletérõl: KATONA Tamás (szerk.): Az aradi vértanúk. I–II. köt. Budapest,1979, 5–55. o.35 HANÁK i. m.36 HEISZLER Vilmos: A Jansky-ügy. In GERÕ András (szerk.): Skandalum. Magyar közéleti botrányok.1843–1991. Budapest, 1993, 76–91.122

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁG37 GRATZ Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867–1918. I. köt. Budapest, 1934,244–245. o.38 Deák Ferenc beszédei 1868–1873. Összegyûjtötte KÓNYI Manó. Budapest, 1903, VI. köt. 164–165. o.39 A probléma az 1916-os, Károlyt érintõ koronázáson is megjelent. BARABÁS Béla: Emlékirataim1850–1929. Arad, 1929, 140–148. o.40 SZONTAGH Jenõ: Arcképek I. Ferenc József korából. Budapest, 1936, 37. o.41 KRÚDY Gyula: Kossuth fia. Budapest, 1976, 265. o.42 EÖTVÖS 266–267. o.43 KRISTÓFFY József: Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja. Politikai emlékek 1890–1926. Budapest,1927, 257. o.44 KISS Lajos: Vásárhelyi Kistükör. Budapest, 1964. [?]45 F. DÓZSA Katalin: Letûnt idõk, eltûnt divatok. Budapest, 1989.46 Alkotmány, 1914. május 3. Ezeknél az írásoknál sokkal fontosabb a tudattartalom, mint a tényleges információsérték. Sok esetben egyébként már a cím is errõl árulkodik. Így például: Egy bölcs király életébõl.Budapest, 1911. Vagy – Ferenc József halála után – [HANVAY Zoltán]: Egy ág rezeda felejthetetlenjó öreg királyunk koporsójára. Írta: A hanvay remete. Rimaszombat, 1917.47 Lásd PÁSZTOR Árpád: „Ferenc Jóska azt üzente…”, illetve: HEGEDÛS Gyula–FARAGÓ Jenõ:„Mindnyájunknak el kell menni…” Mindkét darab fellelhetõ az Országos Széchényi Könyvtár Színházgyûjteményében.48 A magyar történetírásban elõször MÁRKI Sándor (a továbbiakban: MÁRKI) szentelt önálló könyvet Erzsébetkirályné személyének (MÁRKI: Erzsébet, Magyarország királynéja 1867–1898. Budapest, 1899).Az ideológiai „esszenciát” már korábban megfogalmazta (MÁRKI: Erzsébet királyné. Emlékbeszéd a kolozsváriM. Kir. Tudományegyetemen 1898. november 19-én tartott ünnepies közgyûlésén).NIEDERHAUSER Emil is írt egy kis monográfiát Erzsébetrõl: Merénylet Erzsébet királyné ellen.Budapest, 1985. A Valóság 1986/3. számában John T. SALVENDY tanulmánya a modern pszichológiaszemüvegén keresztül elemzi – többek között – Erzsébet személyiségét. Az érdeklõdés folytonosságátjelzi, hogy újabb kiadványok jelennek meg, amelyek közvetve vagy közvetlenül Erzsébettel (is) foglalkoznak,így: GERÕ: Ferenc József, SOMOGYI Éva: Ferenc József. Budapest, 1989. Reprintben kiadtákE. C. CORTI 1935-ös Erzsébet-életrajzát (1989) és fordításban Brigitte HAMANN: Erzsébet királyné c.mûvét (1988). Három nemzedék ereklyetárgyai a Magyar Nemzeti Múzeumban (1823–1875) Budapest,1988 címmel kiadvány jelent meg, amely többek között az Erzsébet-relikviákat is tartalmazza. Az Erzsébet-kultuszmagyarországi vonatkozásait is érintette, noha nem tárgyalta a grafeneggi kiállítás, illetve annaknégy kötetben kiadott anyaga: Das Zeitalter Kaiser Franz Josephs 1848–1880. I–II. (1984), illetve1880–1916. I–II. (1987), továbbá a bécsi Történeti Múzeum kiállítása és annak kiadványa: Elisabeth vonÖsterreich. Wien, 1987.A királyné születésének 150. évfordulójára Magyarországon – ismereteim szerint – Szegeden és Gödöllõnrendeztek kiállítást. Szegeden kiállítási vezetõ jelent meg, Gödöllõn pedig majd’ félszáz oldalasadatgazdag kiadvány látott napvilágot (Városi Helytörténeti Gyûjtemény kiállítása Erzsébet királyné születésének150. évfordulójára. Gödöllõ, 1987; a továbbiakban: Városi Gyûjtemény). Igen sok Erzsébet-relikviátvonultatott fel a Magyar Nemzeti Múzeum „Kiegyezés, 1867” címû kiállítása is. (A kiállítást rendezteés a vezetõt írta: KÖRMÖCZI Katalin.)Az eisenstadti osztrák kulturális múzeum 1991-ben – részben magyar anyag felhasználásával – „SisiErzsébet, a magyarok királynéja” címmel szerény kiállítást szentelt Erzsébet emlékének. A kiállítás Magyarországonis létrejött, és a Magyar Nemzeti Múzeumban volt látható 1992. május 18. és 1993. január15. között. Ebbõl az alkalomból jelent meg a kiállítás tanulmányokkal dúsított katalógusa Erzsébet, amagyarok királynéja címmel (Budapest, 1992). Elõszavammal jelent meg az Erzsébet, a magyarok királynéjacímû képes album (Budapest, 2001).123

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMA két világháború között Erzsébet regényalakká is vált. Errõl tanúskodik a korszak divatos írónõjének,Zsigray Juliannának Erzsébet, magyar királyné (Budapest, 1937) címû könyve. Közvetve ugyan, dea folytonos érdeklõdést mi sem bizonyítja jobban, mint az 1935. december 5-én rendezett aukció, ahol isErzsébet könyvei, ereklyéi kerültek árverésre. (A tárgyak és leírásuk szerepelnek az aukció katalógusában:Erzsébet királyné hagyatékában maradt díszmûvek mûbecsû emlékkönyvek és egyéb mûkincsek. Budapest,1935.)MÉSZÖLY Dezsõ: Sirály a Burgban. Budapest, 1995 vitte tovább a szépirodalmi vonulatot.49 Niederhauser, Corti és Hamann is így látja.50 Márki is úgy tekinti ezt – saját kifejezésével –, mint a királyné „mythosának” részét. MÁRKI 1–19. o.51 FALK Miksa: Erzsébet királynéról. Visszaemlékezések. Budapest, 1898.52 MÁRKI 15. o.53 Gödöllõi Mindenes 1987/10. szám. Emlékek a királynéról. Gödöllõ egyébként is híven õrzi emlékét, lásdVARGA Kálmán: A gödöllõi kastély évszázadai. Budapest, 2003, 177–210. o.; illetve SZABÓ Margit:„…gödöllõi lakos vagyok…” Erzsébet királyné a kastélyban. Gödöllõ, é. n.54 Idézi POLINY Péter: Erzsébet királyné és Gödöllõ. In Városi Gyûjtemény 13. o.55 MÁRKI 12. o.56 SZATMÁRI Mór: Húsz év parlamenti viharai. Budapest, 1928, 119. o. Szatmári részletesen leírja avéderõtörvény körüli politikai vihart, és pontosan érzékelteti a felfokozott közhangulat erejét, belsõmozgását.57 MÁRKI 15. o.58 GÁBEL Gyula (szerk.): Erzsébet. Megemlékezés Magyarország nagy királynéjáról. Budapest, 1900. Díszesebbkiadása 1906-ban jelent meg.Természetesen helyi szinten is megemlékeztek a királynéról, bár az embernek sokszor az a benyomása,hogy a kiadványokkal inkább maguknak, mintsem Erzsébetnek akarnak emléket állítani. Lásd A Szepességgyásza. Emlékalbum Erzsébet királyné emlékére. Szerk. és kiadta: TELLÉRY Gyula. Budapest,1899; továbbá Emléklapok dicsõült Erzsébet királyné szobrának Bártfafürdõn 1903. évi augusztus 16-ántörtént leleplezése alkalmából. Szerk.: ARÁNYI Dezsõ. Bártfa, 1903.N. SZTUPJÁR István: Erzsébet királyné emlékezetére. (A marosvásárhelyi ref. kollégium.) Marosvásárhely,1898.KARÁCSONYFALVI SZ. Róza: Emlékkönyv Dicsõült Erzsébet királynénk (emlékének megörökítéscéljából a budai Szemlõhegy legmagasabb pontján emelkedõ díszes emlékoszlop költségeinek kiegészítésérevan szánva e füzet tiszta jövedelme). Budapest, é. n.A kir. József Mûegyetem részérõl Erzsébet királyné õ felsége halála alkalmából tartott gyászünnepély.Bp., Pesti Lloyd-társulat, 1898.A kir. József Mûegyetem részérõl Erzsébet királyné õ felsége emlékezetére tartott gyászünnepély. Bp.,Pesti Lloyd-társulat, 1900.Ferencz József és Erzsébet. Emlékbeszéd. (Tartotta dr. Fábry Sándor alispán õ cs. és apostoli királyifensége, I. Ferencz József és megdicsõült királyasszonyunk, Erzsébet életnagyságú képeinek Békés vármegyetörvényhatósága tanácskozási termében 1899. évi október hó 16-án történt ünnepélye leleplezésealkalmából.) Gyula, Dobay János, 1899.Emlékbeszéd Erzsébet királyné fölött. (Mondotta a kassai királyi jogakadémia 1900. évi november19-én tartott ünnepélyén Dr. Baintner Hugó nyilv. R. tanár.) Kassa, 1902.Emlékkönyv az erdélyi irodalmi társaságnak Erzsébet cs. és apost. Királyi felsége emlékezetére(1898. év október 2-án tartott gyászülésérõl). Kolozsvár, 1898.59 A királyné emlékét a magyar képviselõház az 1898. évi XXX. törvénycikkben örökítette meg.„Õ császári és királyi Felségét, Erzsébet királynét, a Mindenható kifürkészhetetlen akarata elszólítvánaz élõk sorából: a törvényhozás a megdicsõültnek emlékét a következõkben örökíti meg:124

A MAGYAR HABSBURG – SZÜKSÉGLET, LEHETÕSÉG ÉS VALÓSÁG1. § Hõn szeretett dicsõült Erzsébet királynénknak, a haza jótevõ Nemtõjének, a nemzet hálájával éskegyeletével õrzött áldott emlékét törvénybe iktatja.2. § Elhatározza, hogy a megdicsõülthez méltó emlék – az önként megindult országos adakozás útjánbegyûlõ összegek felhasználásával – állíttassék fel az ország fõvárosában s e végett a szükséges intézkedésekországos bizottság közremûködése mellett haladéktalanul tétessenek meg.3. § A tett intézkedésekrõl, azok eredményérõl s az emlék ügyérõl általában az országgyûlés mindkétházának minden év végén jelentés teendõ mindaddig, míg az emlék tettleg felállítva nem lesz.4. § E törvény kihirdetése után azonnal életbe lép s végrehajtásával a ministerium bízatik meg.”60 A törvény intézkedett a szobor felállításáról, de a történet nagyon is elhúzódott. Rövid összegzéskéntRAJNA Györgyöt idézem (lásd RAJNA 201–202. o.): „Az 1898. XXX. Tc. mondta ki az emlékszoborfelállítását. 1900-ban Széll Kálmán terjesztett be elhelyezési tervet.PÁLYÁZAT: 1900. II. 24. pályázatot írtak ki, melyre 18 mû érkezett be, de kivitelezésre egyik semvolt alkalmas. Pályáztak: Mátrai Lajos György, Margó Ede, Telcs Ede, Zala György. 1902. V. újabb pályázatotírtak ki. 25 pályamû érkezett be. Kivitelezésre nem voltak alkalmasak. Újabb szûkkörû pályázatotírtak ki. 1909-ben emlékmû-elhelyezési pályázat a várba, majd újabb a Szt. György térre. 1913-banújabb pályázaton Telcs Ede, Zala György, Róna József, Lajta Béla, Szentgyörgyi István vettek részt.1919-ben ötödik pályázat. 1920. X. elfogadják a Zala-Hikisch féle tervet. 1922-ben elhelyezési javaslata Margitszigeten, 1925. újbóli várbeli elhelyezési javaslat.SZOBRÁSZ: Zala György, építésze Hikisch Rezsõ, díszitõ szobrász Szabó Rezsõ.ELHELYEZÉS: az Eskü téren (ma Március 15. téren)FELÁLLÍTÁS: 1932. IX. 25.LEÍRÁS: kb. 250 cm-es késõ római formaképzésû bronz padon ül a királyné. Görögös templom épületfalán ugyancsak Zala György tervezte 6 dombormû volt. 1953. lebontva és Kiscellre majd Sülysápraszállítva.”A szobrot (a görögös háttér nélkül) Budán, az Erzsébet híd hídfõjénél állították fel újból, 1986 végén.A szobor történetéhez: Erzsébet emléke. Dr. Forster Gyula az Erzsébet Királyné emlékszobra ügyébenalakított országos bizottságból kiküldött végrehajtó bizottság elnökének jelentése. Budapest, 1907; illetveO. FARKAS Zsuzsa: Az Erzsébet királyné emlékmû pályázat. Városi Gyûjtemény, 16–32. o.61 A múzeum a II. világháborúban elpusztult, illetve nem teremtettek újat helyette. Lásd SZALAY Imre: AzErzsébet királyné emlékmúzeum. Budapest, 1907.62 Tanulságos felidézni a Budapest teljes utcanévlexikona c. kiadvány (Budapest, 1998) néhány, Erzsébetrõlelnevezett közterületrõl szóló részét.Erzsébet királyné útja (XIV. ker. Zugló):„Maga a zuglói utca tehát a Liget születésekor alakult ki, elszakadva addigi elõzményeitõl. Nevetazonban csak jóval késõbb kapott, s bár erre pozitív adat nincs, valószínûleg a királyi pár 1867-es megkoronázásakor,amikortól a nemzet hivatalosan is kibékült a dinasztiával. Eleinte csak Erzsébet útnak nevezték,s minden utcánk titkának tudósa, Schmall Lajos szerint 1879-tõl mondják és jegyzik Erzsébet királynéútjának.A ma zuglói fõútvonalnak számító Erzsébet királyné útja azon útvonalak közé tartozik, amelyek nevefennállásuk korszakaiban mit sem változott. Ezt a kitartó egyöntetûséget csak a türelmetlen rendszerváltásbantobzódó Tanácsköztársaság rövid hónapjai törték meg. Kun Béláék Zrínyi Ilonáról nevezték elaz utat, nem szívelvén a királyokat és rokonságukat. Zrínyi Ilona érdemessége persze tulajdonképpenszintén megkérdõjelezhetetlen. Azt kell mondanunk hát: az volt a baj, hogy éppen Erzsébet királynévalversenyeztették. Történelmi és utcatörténelmi okokból is csak vesztes lehetett.” (135. o.)Erzsébet tér (V. ker. Belváros):„1854-ben kiköltözött innen a piac, s 1857-ben újabb javaslat született: Conrad Gusztáv polgármestervetette fel az ötletet, hogy Haynau utódját, Albrecht fõherceget illene megprezentálni ezzel a szép tér-125

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMrel. Maga a fõherceg figyelmeztette a buzgó tanácsbelieket, hogy elõbb talán az uralkodópárt illenemegtisztelni… Így lett ettõl az évtõl Erzsébetnek – és Ferenc Józsefnek szintén – térneve is Pesten. Egészen1946-ig, amikor Sztálin, majd 1953-tól Engels – az 1990-ig tartó hosszú átmenet idejére – ki nemütötte a királynét a nyeregbõl.” (134. o.) Ma ismét Erzsébet tér.Erzsébet körút (VII. Erzsébetváros):„Három éven át habozott a magyarok körében igen népszerû Erzsébet királyné, a már sokkal kevésbékedvelt Ferenc József felesége, hogy hozzájáruljon az akkor már hét éve névtelen budapesti hetedikkerület polgári körének kezdeményezéséhez, hogy tudniillik a fõvárosnak ezt a Terézvárosból kivált részétróla nevezzék el. A kezdeményezés ugyanis 1879-es keletû, a királyné pedig csak 1882-ben járulthozzá az ötlet kivitelezéséhez, amit a fõváros fõvárosi közgyûlése szentesített. Azaz 1882 februárjátólkezdve nevezik a fõváros hetedik kerületét hivatalosan is Erzsébetvárosnak. És gyakorlatilag ugyanettõlaz idõponttól kezdve hívják így eleink Budapest leghosszabb útjának, a Nagykörútnak azt a szakaszát,amely a városrésszel találkozik, határtól határig, a Király utcától a Rákóczi útig. Ez az elnevezés az elõadottakontúl azért is logikus, mert a körút többi szakasza is Habsburg uralkodók nevét viselte akkor, sjórészt ma is (Ferenc, József, Teréz, Lipót – ma Szent István – körutak).1950-ben »keresztelték át« azután Lenin körútra – összevonva a Teréz körúttal. Ez utóbbi szintén Leninnevét kapta, annak a nagyszabású akciónak a keretében, amely a fõváros közterületein végrehajtottaa kurzus által már korábban is követelt »rendszerváltást«. Eredeti nevének rehabilitációjára újabb negyvenévet kellett várni. Budapest közgyûlése 1990. június 18-i ülésén döntött úgy, hogy a Körútnak ezt aszakaszát nevezzék újra Erzsébet körútnak, helyreállítva ezzel az eredeti névrendszer logikáját, amely akörutat a városrészek szerint szakaszolta, s azok nevével jelölte.” (133. o.)Megjegyzendõ, hogy a fõváros két hídját nevezték el az uralkodópárról. Az egyik híd 1896-ban lettkész, és Ferenc József nevét kapta, a másik 1903-ban készült el, és a meggyilkolt királyné nevét viselte.A II. világháborúban mindkét híd elpusztult. A Ferenc József hidat 1946-ban Szabadság híd néven adtákát újból a forgalomnak, s az 1990-es nagy visszakeresztelési hullámban is meghagyták ezt a nevet. AzErzsébet híd is – más formában – újjáépült, de csak 1964-ben. Természetesen itt nem változtattak az eredetinéven.63 Erzsébet szabadságvágyáról éppúgy tanúskodnak költeményei, mint levelei. Lásd TOLNAINÉ KISSMária (szerk.): Kedves Idám! Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin leveleiFerenczi Idához. Budapest, 1992.64 Pontosabban szólva: Ferenc Józsefrõl életében sok mindent elneveztek, de 1945 után mindent átkereszteltek,és a kommunizmus összeomlása után sem változtattak ezen.126

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA,A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENCAmagyar szimbolikus politika tartós, konszolidált keretek közötti rögzülése a kiegyezésután következett be. A kiegyezés, illetve az a politikai rendszer, ami akiegyezéssel létrejött, azonban nemcsak a rögzülésre, hanem a szimbolikus politikamûködésének, tartalmi sajátosságainak kialakulására is komoly hatással bírt. A korpolitikai struktúrája megteremtette azt a diskurzust, ami a ’48-asságot esztétizálta. Azúgynevezett „közjogi ellenzékiség” – tehát a kiegyezést egy esztétizált, kifényesített1848-asság nevében bíráló ellenzék – hangnemet, beszédstruktúrát alakított ki, és képessévált arra, hogy jószerivel az elsõ világháborúig uralja a közbeszédet. Miközben a ténylegeshatalom az 1867-ben megszabott koordináták között mûködött – és csak így tudottmûködni –, aközben az esztétizált ’48-asság mintegy párhuzamos spirituális és egybenvirtuális hatalmi helyzetre tett szert.Mindez alapvetõen befolyásolta mind a kiegyezéshez nevével és politikai tevékenységévelhozzájáruló Deák Ferenc mûködését és megítélését, mind magának a kompromisszumnaka kontextualizálását. Eddig – mind a Kossuth-kultusz, mind a „magyarHabsburg” kérdése okán – fõként a szimbolikus politikai mezõ koordinátáiban mozgottaz elemzés. Most, ebben a fejezetben az elemzés szempontját megváltoztatom: a „másiktörténelem”, a szimbolikus politika helyett az „egyik történelem”, az úgynevezett „reálpolitikai”mezõ koordinátáit teszem elsõdlegessé. Teszem ezt azért, hogy más oldalrólbizonyítsam: mi volt a szimbolikus politika funkciója, miként vált egyfajta alternatívhistoriává.1867. március 30-án a magyar képviselõház az általános vita után elfogadta a közösügyi javaslatot. A parlamenti szabályok szerint ezzel megnyílt az út a részletes vita elõtt.Az általános vita végszavazási eredménye alapján immár bizonnyal állítható: a részletesvitát s az uralkodói szentesítést követõen érvénybe lép az a törvény, ami az 1867. évi törvényeksorában a XII. törvénycikk lesz. Az 1867. évi XII. tc. hivatalosan „a magyarkorona országai és az õ Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közösérdekû viszonyokról s ezek elintézésének módjáról” szól. 1 Az utókor egyszerûen kiegyezésnekhívja, a kortársak inkább a „kiegyenlítés” kifejezést alkalmazták rá. 2 Megszületésepillanatától politikai, majd késõbb intellektuális viták tárgya lett. 3 Ereje nagynakbizonyult, hiszen 1918-ig megszabta Magyarország helyzetét, illetve a HabsburgBirodalom belsõ berendezkedését, s az országon belül belpolitikai osztóponttá vált. An-127

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMnak ellenére, hogy létrejötte körül jó néhány jelentõs s – utólag nézve – kevésbé jelentõspolitikus bábáskodott, egykorúan és ma is Deák Ferenc nevéhez kötõdik. Deák és a kiegyezésösszetartozókká váltak.A korabeli és a késõbbi megítélés nem téved: jogosan párosul egymáshoz a név ésa politikai mû. Nem valószínû, hogy a kiegyezés létrejöttérõl olyan új információkhozjutnánk, ami ezt a tudásunkat megkérdõjelezné. A történetírás e téren sok munkát végzett– a kiegyezés genezisét illetõen igazából nincs „hiányzó láncszem”. 4 Más országokbanmegbúvó követjelentésekbõl, itt-ott lappangó feljegyzésekbõl, naplókból talán mégelõkerülhet egy-egy delikát eseménytörténeti részlet, de a kép aligha módosul.Természetesen az optika azt is eredményezi, hogy Deák politikai életmûvébõl a kiegyezéssokszor túl hangsúlyossá vált. Az utóbbi idõszak történetírása sokat tett azért,hogy a sokrétû politikai életmûrõl alkotott képünk kiegyensúlyozottá váljon. 5 A kiegyensúlyozottságazonban nem csökkenti Deák és a kiegyezés összefonódásának históriaierejét, illetve az életmûben elfoglalt helyét.Mindezek alapján én nem kívánok foglalkozni a kiegyezés, illetve Deák tevékenységénekeseménytörténeti elemzésével, s adottnak, nem bizonyítandónak, hanem bizonyítottnak,illetve igazoltnak tekintem azt, hogy Deák és a kiegyezés összetartozik. Másfajtakérdésre keresem a választ. Mi tette Deákot alkalmassá arra, hogy kiegyezõ politikuslegyen? S mi tette a kiegyezést alkalmassá arra, hogy Deák azt felvállalja? S végül:mi lett a kiegyezés, illetve Deák helye a magyar szimbolikus politikában? Magától értetõdõ,hogy a válaszok közvetve arra is utalnak, ami a kiegyezés helyét, szerepét, értékeléséts a politikai-történelmi felelõsség problémáját jelenti.DEÁKDeák Ferenc a korabeli Magyarország professzionális politikusa volt. A látszólag egyértelmûmondat magyarázatra szorul, méghozzá legfõképpen a professzionalitás fogalma.Az 1830-as évektõl az 1870-es évekig tartó idõszak a magyar politika részleges,ámde minõségi átalakulását hozta. Egyfelõl változatlanul megmaradtak a honi politikaiélet szerkezeti keretei (megyegyûlés, országgyûlés, kisközösségi formák, azaz kaszinók,egyletek), másfelõl azonban megváltozott legitimációs bázisuk. 1848-tól a honi politikamûködési elvévé vált a népképviselet, ami a korabeli európai realitást figyelembe véveráadásul viszonylag magas arányú választói jogosultságot vezetett be. Következõleg apolitikusnak részben másoknak kellett megfelelnie, mint addig. Hangsúlyozom: csakrészben, hiszen az 1848-ban bevezetett választójog teljes egészében tartalmazta a régiszerkezet szavazóit, s ezek a csoportok statisztikai súlyuknál jóval nagyobb mértékbenszabták meg a politizálással szembeni elvárásokat, követelményeket. 6 A folyamatot erõsenbefolyásolta az is, hogy a sajtó, a nyilvánosság szerepe jelentõsebb lett. 7 A Pesti Hír-128

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA, A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENCBögre Deák Ferenc arcképével129

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMlap az 1840-es évek elejétõl közvélemény-formáló erõvé vált, s a sajtótörténet tanúságaszerint a sajtószabadság – különösen 1867 után – erõsen befolyásolta a politikus lehetõségeit,hatókörét. Mindazonáltal az 1860-as, 70-es évekre még nem következett be sema bulvársajtó áttörése (ez majd csak az 1890-es években lesz meghatározó), sem a sajtópolitikusokat buktatni és teljességgel kikoptatni képes szerepvállalása. Van tehát változásitt is, de még nem teljes, csak részleges.Mindebbõl az következik, hogy a magyar politika, illetve politikus professzionalitásatöbbféle variációban is megjelenhetett. Létezett egy olyanfajta professzionalitás– nevezzük az egyszerûség kedvéért tradicionálisnak –, ami tökéletesen elsajátította a feudálispolitikai szerkezet mûködési mechanizmusait, kezelte azt. Beszédmódjában arendies politika jogi nyelvezetében szólalt meg, az évszázadosan rögzült gravaminálispolitika retorikai és tartalmi készletét használta. Nem a gyors politikai reakciókban, hanema szükséges formák maradéktalan betartásában volt érdekelt. Kiválóan szót értett ahoni politika szociológiai és nemzeti bázisát megtestesítõ megyei világgal, a diétát a megyeierõviszonyoknak megfelelõ módon kezelte, s tulajdonképpen teljesen érdektelenvolt mind az úgynevezett „közvéleménnyel” szemben, mind a nemzetközi horizont iránt.Politikai mûveltsége a Corpus Juris fikciókkal teli világából merítkezett, de mivel ez adtaa diskurzus nyelvét, korlátoltsága éppen hogy nem volt feltûnõ.A részletes, ámde minõségi jellegû változások azonban megteremtették egy másfajtaprofesszionalizmus lehetõségét is, amit megint csak az egyszerûség kedvéért nevezzünkmodernnek. A modern professzionalizmus elsõdleges jellemzõje, hogy maximálisanhasználta a részleges változások által felkínált eszközöket és közeget. A sajtó révén igyekezettmegvalósítani azt, hogy ne az intézményes formákon belül, a formák által diktáltidõritmusban politizáljon. Ellenkezõleg: viszonylag gyorsan bocsátott ki üzeneteket, acélcsoport csak részben felelt meg az intézményes politikán belüli körnek, s megpróbáltanem követni, hanem tematizálni a közbeszédet. Célja a közbeszéd uralása volt, ami annyittett, hogy nyelvileg is kilépett a jogi normavilág által diktált beszédkeretbõl. Ha a sors, akényszer vagy éppen a lehetõség úgy hozta, akkor politikai üzeneteit kivitte a tanácskozótermekbõl,és közvetlenül szólította meg a felkínálkozó társadalmi közeget. 8A tradicionális professzionalizmus kiválóan megfelelt a feudális jellegû politizálásigényeinek, a modern professzionalizmus inkább 1848–49-ben kapott teret, illetve némimetamorfózissal az 1867 utáni, kiforrott dualista idõszakban tudott inkább érvényesülni.Az a magatartás, ami a részben változó idõszakhoz idomuló professzionalizmust feltételezte,a tradicionalizmus és modernitás keverékébõl állt elõ, méghozzá úgy, hogy a tradicionáliselemek túlsúlyban voltak.Megítélésem szerint Deák a különféle professzionalizmusok tradicionális túlsúlyúkeveréke volt, s ez különösképpen alkalmassá tette a kiegyezés magyar megvalósítójánakszerepére.Politikai szocializációja, mentális és szociológiai kötõdésrendszere a hagyományosmegyei politizálást számára otthonos közeggé tette. 9 Nyelvi világa, képzettsége kiválóan130

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA, A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENCalkalmassá tette arra, hogy rendelkezzék a feudális politizálás minden szükséges kellékével,különösképpen a Corpus Juris szinte bámulatos mértékû ismeretével. Testes alkatakizárta a kapkodó sietséget, a formatartással az idõt lelassító ideálnak felelt meg. Stílusasokkal inkább az intézményrendszeren belül, mintsem az azon kívül politizálóknakszólt. Úgy is mondhatnám, hogy népszónoki képességekkel nem rendelkezett. Megfontoltsággalpárosult toleranciája – s ez is a professzionalizmus része – alkalmassá tette arra,hogy együtt tudjon mûködni a saját kora változásai mentén megjelenõ különféle professzionalizmusokkal,sõt azokkal is, akik totális amatõrként mozogtak a politikai színtéren.Amikor vagy a tradicionális, vagy a modern professzionalizmus kezdett el szintekizárólagos erõvel dominálni, akkor inkább visszavonult, mintsem konfliktust vállalt.(Így volt ez egyfelõl 1843-ban 10 , illetve másfelõl 1849 elején.)Mindez azonban csak annyit tesz, hogy Deák rendelkezett valamivel, de ez mégsemmit sem mond arról, hogy az adott politikai professzionalizmusnak melyek voltak aszerep beteljesítésére alkalmas strukturális-tartalmi elemei.Itt a véletlenszerû és tudatosan felépített tényezõk együttesét érdemes számba venni:az magától értetõdõen véletlenszerû, hogy egy közpolitikai aktus megvalósításánaklehetõsége és a lehetõséget részben kimunkáló, részben megvalósító személy érett biológiailéte egybeesik. Deák 1803-ban született, 1865-ben, amikor Adalék a magyar közjoghozcímû írása, Húsvéti cikke, illetve „májusi programja” megjelent, hatvankét esztendõsvolt, s ez bizony akkor tekintélyes életkornak számított. Az életkor tehát önmagábanis respektust biztosított.A véletlenszerû elemnél azonban fontosabb volt az életút, a személyiség, illetve aszemélyiség által képviselt politikai tartalom.Az „Öreg” igazi tekintélyét nem pusztán az életkor, hanem a politikai múlt biztosította.11 Reformkori szerepvállalása, 1848-as minisztersége, a neoabszolutizmus idejéntanúsított magatartása. Mindegyik elem szervesen illeszkedett a tradicionális professzionalizmusvilágába. Ugyanakkor Deák a reformkortól kezdve olyan érvelési stratégiát alkalmazott,ami a feudális törvényekbõl mintegy „levezette” a liberális politikai berendezkedéskívánalmait. Azaz tartalmilag egy nagyon is modernnek számító politikai professzionalizmusranyitott érvelést választott, úgy, hogy soha nem sértette a hagyományosdiskurzus kereteit, formáját. Mindez azt jelentette, hogy a régi és az új összezárkóztatásaa szervesség jegyében történt, mintegy a szerves fejlõdés világképét sugallta. Aholegyébként hiányzott a szervesség kibontásának, érvelési módjának a lehetõsége, ott a természetjoghozfolyamodott, s ha ez szükségesnek látszott, attól sem riadt vissza, hogy apolitikai álláspontot a kereszténység általános kulturális normáiból vezesse le. 12Az életút és a szervességet, természetjogot, illetve kulturális normákat politikai véleménnyéformáló beszédtartalom összhangja Deáknak megadta az elvszerûség auráját,hozzátársította ezt az értéket. Az elvszerû, fõként tradicionális professzionalizmus feldúsulta modern professzionalizmus tartalmi-politikai állításaival: Deák az elvi alapon álló,de a napi gyakorlatban is mozogni képes liberális megtestesítõje lett. 13 Az elvek napi131

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMpolitikai mûködtetése csak kompromisszumosan lehetséges – ez minden érdekbeszámításospolitika alapja. A magyar liberálisok reformkori, majd 1848-at is egy ideig jellemzõpolitizálása hangsúlyosan érdekbeszámításos politizálás volt, éppen ezért kifejezettenérdekelt volt a kompromisszumos megoldások mûködtetésében. Segítette õt ebben azanekdotikus megfogalmazásokban is kifejezésre jutó pragmatizmusa, ami mindig azt kereste,hogy miként lehet az elvek megtartásával a problémát megoldani úgy, hogy lehetõlega legkevesebb érdek sérüljön, s lehetõleg a legkisebb elégedetlenség maradjonmeg. Példaértékû e tekintetben az, ahogy 1839. februári bécsi tárgyalásain eléri Wesselényibörtönbüntetésének felfüggesztését. 14 De hasonló – noha más helyzetre vonatkozó– magatartást tanúsít Széchenyi és Kossuth vitájában éppúgy, mint az Ellenzéki Nyilatkozatmegformálásakor. 15 Nem konfliktust, hanem megoldást keres, nem elvet áldoz,hanem elvet gyakorlatiasan érvényesít. Nem teoretikus deklarációban, hanem az általavallott értékek politikai érvényesítésében érdekelt. Amikor pedig érzékeli, hogy nincselvszerû kompromisszumra lehetõség, illetve a szervesség, a szerves fejlõdés ilyen-olyanok miatt nem érvényesíthetõ, akkor visszavonul, vár. Alkatának megfelelõen nem siettetiaz idõt, hanem figyel, és gazdálkodik vele.A tradicionális professzionalizmus, a politikai múlt nyomatéka, a modern professzionalizmustartalmi vonulata, az elvszerû pragmatizmus, a szerves fejlõdés képviseletemár sok, de még nem elég. Mindez akkor éri a legtöbbet, ha hiteles.A hitelesség értékét az erkölcsi súly biztosítja. Az, hogy az adott politikai közösséghajlandó-e a magatartást, a nézeteket nem pusztán politikai számításként, hanem meggyõzõdésként,hiteles meggyõzõdésként elfogadni.Deák e tekintetben tökéletesen teljesítette a kívánalmakat – politikai szerepéhez ateljes erkölcsi legitimitást társította. Nem lehetett azt mondani, hogy döntéseit, véleményétkitapintható személyes érdek motiválja. 16 Anyagi függetlensége erre kevés garancialett volna. Sokkal fontosabb volt, hogy a politikai küzdelem céljával, a hatalommal,illetve a megnevezhetõ pozíciókkal szemben következetesen távolságtartó magatartásttanúsított. Ha kellett, lemondott a képviselõségrõl. Ha nagyon kapacitálták – mint1848-ban –, akkor ment, sõt miniszteri pozíciót vállalt, de határozottan érzékeltette: nemõ akarta, hanem õt akarták. Az anyagi haszon motívumát távol tartotta magától, a pozíciókeresésgyanúját következetesen képes volt elhárítani. Erkölcsi reputációt szerzettmagának, ami viszonylag közismertté is vált, hiszen a magyar politika jól átlátható és behatárolhatókörben mûködött, így aztán a személyesség gondoskodott arról, hogy a jó ésa rossz terjedni tudjon, és az emberek nehezen titkolhassák el erkölcsi esendõségüket.Mindezek alapján bizonyos értelemben elesik az az érv, hogy a versenytársak hiányajuttatta Deákot a megegyezõ politikus kulcshelyzetébe. Megközelítésem alapján igazábólnem is lehetett volna jelentõsebb kihívója, hiszen a professzionális kritériumokalapján a Széchenyi-féle magatartás ebben a kontextusban erõsen amatõr (nyelvilegsincs különösebb kapcsolata a megyei politizálás világával, azzal a közeggel, ami nélkülMagyarországon nem lehet politikát csinálni), az Eötvös-féle teoretikus megközelítés132

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA, A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENCszintúgy, a Kossuth-modell pedig sokkal inkább a modern, mintsem a magyar közegbenmég uralgó tradicionális professzionalizmusnak felelt meg. Az arisztokrácia soraiból jövõ,az intézményes politizálás honi tradícióit kevéssé kezelni tudó viselkedés pedig érdekérvényesítõerejében volt kisebb politikai értékû.Megítélésem szerint tehát a Deák által megtestesített politikai magatartás tendenciájábanmegfelelt egy részlegesen, ámde minõségi elemekkel dúsultan változó politikaikorszaknak. Deák ebben az értelemben volt a korabeli Magyarország professzionális politikusa.Következõleg nyilvánvaló az is, az õáltala képviselt professzionalitás könnyenháttérbe szorul, ha csak a hagyományos vagy csak, illetve fõként a modern professzionalitáskerül elõtérbe. Deák tudta, ismerte saját professzionalizmusának korlátait, ezértütemkésések nélkül vonult háttérbe, ha ezt a helyzet úgy kívánta. Mindez egyfelõl jeleztehatárait, másfelõl – az életutat tekintve – egyfajta politikai tõkefelhalmozást jelentett.Kétséges, illetve biztosan nem tudható volt: valaha is alakul-e úgy az élet, hogy a felhalmozottpolitikai tõke, a modernista tartalmú tradicionalizmus átváltható elsõ osztályúpolitikai tetté váljék.Ami nem volt tudható, az 1867-re bekövetkezett.A KIEGYEZÉSA kiegyezés a történelmi-politikai belátás eredménye és konstrukciója volt. Három felismerésért össze egy politikai tettben:1. Az európai politikában nincs oly számottevõ erõ, ami a Habsburg Birodalomszétverésében lenne érdekelt.2. A birodalom tartós belsõ stabilitása nem biztosítható az egységes, abszolutisztikusállamberendezkedéssel.3. A magyarok csak a birodalmon belül találhatják meg saját érdekérvényesítõ lehetõségeiket.A felismerés, illetve a belátás szó annyit tesz, hogy a megelõzõ idõk eseményeibõl,történéseibõl le kellett vonni a megfelelõ következtetéseket, ami egyáltalán nem voltkönnyû feladat, hiszen a különféle résztvevõk sok esetben saját vágyaik mentén képzeltékés értelmezték a világot. A birodalom a XIX. században, a kiegyezésig terjedõ idõszakbannégyszer került olyan kihívás elé, ami akár a létét is kétségbe vonhatta.Az elsõ krízist a napóleoni háborúk okozták. 17 Ausztria mind a hat Napóleon-elleneskoalíciónak tagja volt, az akkori háborúk több mint másfél évtizedes történetébenmintegy kétmillió lakosát mozgósította, illetve küldte harcba. Annak ellenére, hogy ötkoalícióban vereséget szenvedett, végül is a franciákkal szemben gyõztes európai összefogáshonorálta Ausztria kitartását. A háborúkat lezáró európai rendezésrõl szóló kongresszustnem véletlenül tartották Bécsben, s a szent szövetségi európai rendszer kialakí-133

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMtóinak egyik fõszereplõje az a Metternich volt, aki a Habsburg Birodalom kancellári tisztéttöltötte be. Gondoskodott is arról, hogy stabilizálja Ausztria nagyhatalmi állását.A napóleoni háborúk nem Ausztria megrendülésével, hanem megerõsödésével zárultak.A Habsburg Birodalom létét is megkérdõjelezni képes második krízist az 1848-asforradalmak jelentették. A nemzetállami követelések irányába elmozduló liberális mozgalmaktöbbszörös veszélyt jelentettek, hiszen nemcsak a birodalom feldarabolódásának,hanem a dinasztia eltûnésének lehetõségét is magukban hordozták. A bécsi forradalomenergiái viszonylag hamar kimerültek, a prágai forradalom alig egy hét alatt véget ért– jószerivel egyedül a magyar forradalom jelentette a legnagyobb válságforrást. 18 Az1833-as mönchengrätzi szerzõdésre hivatkozva a birodalom létének biztosításához azorosz segítséget is igénybe vették – miközben Franciaország és Anglia egyaránt érzékeltette,hogy nem érdekük Ausztria felbomlása. Ma már szinte bizonyosan állíthatjuk: aHabsburgok orosz segítség nélkül is úrrá tudtak volna lenni a szétszakadással fenyegetõveszélyen. Az a tény, hogy mégis igényt tartottak a cár segítségére, arra utal, hogy rendkívülkomolyan vették a belsõ bomlás veszélyét. Az mindenesetre megnyugvással tölthetteel õket, hogy ismételten kiderült: a korabeli európai nagyhatalmak egyike sem kívántaa Monarchia szétesését. Így aztán a második nagy krízist is leküzdötték, s egyolyan korban stabilizáltak egy dinasztikus, soknemzetiségû birodalmat, amikor látszólagminden a nemzeti alapú újragondolásról szólt.A harmadik nagy krízishelyzetet az olasz egységmozgalom jelentette. A hosszan elhúzódópolitikai – és katonai – mozgalom erõteljesen érintette a Habsburg Birodalomstátusát, hiszen az északolasz tartományok elvesztését jelenthette, s lökést adhatott a birodalmonbelüli levert nemzeti mozgalmaknak is. 19 Ráadásul az olasz egység – legalábbisAusztriával szemben – nemzetközi támogatásra is lelt, hiszen Franciaország (nem önzetlenül)komoly segítséget nyújtott a felkelõknek. Az 1850-es évek végére fegyvereskonfliktusig jutó folyamat Ausztria vereségével, az olasz tartományok elvesztésével végzõdött.De… De nem járt a birodalom szétesésével – ami persze súlyos csalódást okozotta harcra és álmodozásra kész magyar emigrációnak. Franciaország gyorsan lezártaa konfliktust, megszerezte Savoyát és Nizzát, s a maga részérõl III. Napóleon nyilvánvalóvátette: Ausztria szükséges az európai nagyhatalmi struktúrában. Az újabb krízis területvesztésseljárt, de egyben megint csak nyilvánvalóvá tette, hogy egyrészt a korabelinemzetközi rend szempontjából fontos a birodalom léte, másrészt a Habsburg Monarchiánakvan oly erõs belsõ konzisztenciája, ami létét belülrõl sem kérdõjelezi meg.A negyedik nagy krízist a német egység problémája jelentette. 20 A porosz–osztrákvetélkedés tétje oly nagy volt, hogy fegyveres konfliktushoz is vezetett. Az 1866-osköniggrätzi osztrák vereség egyértelmûvé tette, hogy a porosz vezetésû „kisnémet” megoldásérvényesül. De ugyanakkor az is egyértelmû lett, hogy a gyõztes Poroszország nemkívánja Ausztria felbomlását, hiszen a Habsburg Birodalomban késõbbi potenciális szövetségesétlátta. Megint csak bebizonyosodott, hogy Ausztria léte nemzetközileg megkérdõjelezhetetlenérdek.134

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA, A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENCAkár a hatalmi egyensúly fogalmában gondolkozó brit külpolitika, akár a cáriOroszország állagõrzõ külpolitikai felfogása, akár a német–francia vetélkedés szemszögébõlnézzük a Habsburg-államalakulatot, védte õt a nemzetközi érdekek rendszere. Demindez kevés lett volna, ha a birodalom nem lett volna képes a krízisekbõl olyan tanulságokatlevonni, amelyek belsõ stabilitását valahogy ne garantálták volna. Azaz: ha nehézkesenis, ha néha akadozva is, de minden nagy krízist követett valamilyen belsõ korrekcióskísérlet. Ezek a belsõ korrekciók pedig kivétel nélkül azt a célt szolgálták, hogya birodalom konzisztenciája megmaradjon, új energiákat, stabilizáló pontokat szerezzen.A napóleoni háborúk után a központi hatalom és a rendies struktúra sajátos egyensúlyátérvényesítették, ami kétségkívül jelentõs változás volt a XVIII. századi abszolutisztikusgyakorlathoz képest. Ez a folyamat már a francia forradalmat követõen, II. Józsefhalála után elkezdõdött, s a metternichi rendszer stabil módon mûködtette tovább,mintegy állandósuló politikai gyakorlatként, 1815-öt követõen. Kétségtelen, hogy a központiés a helyi hatalom együttélése, együttmûködése nem volt konfliktusmentes, de arendszer – legalábbis a XVIII. századi abszolutizmushoz képest – jelentõs önkorrekciónment át. Az is igaz, hogy ez a rendszer egy idõ után már nem tudta kezelni a polgári átalakuláspolitikai igényeit, noha a birodalom itt is engedett, hiszen például a magyar átalakulása békés jelleget így tudta megõrizni. Az 1849 után, a forradalmak leverését követõenberendezkedõ neoabszolutizmus – annak ellenére, hogy a magyar történetírásmáig kárhoztatja – megint csak egy olyan belsõ politikai korrekciót jelentett, ami sikeresensegítette a birodalom fennmaradását. Az olasz egységmozgalomra az 1850-es évekvégén megint csak belsõ változtatási szándékkal reagált a birodalom vezetése, s ezzel elérte,hogy a megrendítõ erejû külsõ vereség nem tudta a belsõ stabilitást megkérdõjelezni.A német egységmozgalom során elszenvedett Habsburg-kudarc pedig egy olyan belpolitikaiváltozást gyorsított fel, ami minden addiginál jelentõsebb belsõ átalakuláshozvezetett. Nevezetesen az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésrõl van szó, ami alkotmányoskonstituenciát adott a Habsburg Birodalomnak.A radikális kritikusai által oly lenézett Habsburg-hatalom a nemzetközi krízisek tanulságaitbelsõ politikai változásokban is realizálta. Így nemcsak a külsõ, egyéb nagyhatalmiérdekek, hanem a belsõ stabilitás biztosítása is hozzájárult a Monarchia nemzetközihelyzetének szilárdságához. Annak ellenére, hogy több krízisen is átesett a birodalom,a külsõ érdekháló és a belsõ, hatalmi reagálókészség együttesen sikeresen stabilizálta ahelyzetét, óvta létét. A Monarchiát kritikusai, belsõ ellenfelei sokkal inkább látták korhadó,szétesett képzõdménynek, mintsem azt a tények alátámasztanák. A Habsburg Birodalom– szemben a sorra-rendre elhangzó egykorú s a történetírásban is visszatérõmegítéléssel – a XIX. század egyik legéletképesebb intézményének bizonyult.Az életképesség eszköze volt 1849 után az egységes állam képzetét felélesztõ abszolutistagyakorlat. Ez a politikai szisztéma egyfelõl segítette a Habsburg-hatalom sajátszempontjai alapján történõ stabilitást, másfelõl azonban csak akkor nyújthatott volnatartós biztonságot a birodalom számára, ha nincs újabb nemzetközi kihívás, illetve ha a135

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMrendi struktúra utáni nemzeti-politikai közösségképzés gyenge, elfojtható, megszüntethetõ.Kétségtelen, hogy bizonyos XVIII. századi abszolutista tendenciák és az abszolutizmussalelérhetõ „látványos nyugalom” erõsen ösztönzött a módszer alkalmazására,hiszen az a rendi politikai szerkezet, ami Magyarországon megnehezítette az önkényuralmistruktúra, a „Gesamtstaat” mûködését, éppen 1848–49 eredményeként tört szét,számolódott fel. Az erõpolitika, a stabilitásérdek, illetve a korábbi akadályozó tényezõkeltûnése az egységes állam elvont racionalizmusát támogatta. A számítás azonban lekicsinylettea nemzetközi politika által kiváltott válaszkényszer belpolitikai hátterénekfontosságát, valamint azt az új típusú közösséget, amit éppen 1848–49 tett visszavonhatatlanná.A nemzet mint új típusú politikai közösség nemcsak identitást jelentett, hanem– s ez reformkori genezisébõl adódott – jogközösséget is. Más szóval szabadságközösséget.A neoabszolutizmus pedig – természetébõl, jellegébõl, lényegébõl következõen –éppen hogy ezt a szabadságközösséget kérdõjelezte meg, méghozzá úgy, hogy egységesítõpolitikájával a nemzet kulturális tartalmát is megtámadta. S hiába törtek össze a rendikeretek, a rendi sérelmi politika szocializációs normái nem tûntek el, hanem beleszervesültekaz új típusú kulturális és szabadságközösség önvédelmi reakcióiba.1848–49 után tehát egyrészt adott volt az a tény, hogy a Habsburg Birodalom életképesnemzetközi realitás. Másfelõl a hatalmon levõk ebbõl azt a következtetést vontákle, hogy ha a birodalom léte megkérdõjelezhetetlen tény, akkor belsõ szerkezetében egységesséis tehetik.Magyar szempontból 1848–49 leverése eltérõ következtetésekre ösztönzött, de azabszolutizmus politikai elutasítása nem volt igazán osztó tényezõ. Másként ítélte meg1848–49-et Kemény Zsigmond, mint Kossuth Lajos. Az abszolutizmussal kapcsolatosanmásként reagált a csendben kiváró Deák, mint a dühödt filippikákat író Széchenyi.Mindazonáltal a magyar politikai kultúrában elindult 1848 esztétizálása, amin azt értem,hogy a nemzeti identitás szimbólumává vált – a hozzá tartozó ünneppel, nemzeti színnel.Nemzeti identitáspont lett, s ezzel mintegy kiemelõdött a politikai események sorából. 21Sõt! Egyfajta nemzeti teljesség megtestesítõjévé vált, ami szinte azonnal szakralizálódottis. „Hõst” és „árulót” teremtett, részben mitologizálódott. Politikai kompromisszivitásátkevéssé emlegették, legjobb esetben a „teljességhez” vezetõ út alapjának látták. Az esztétizálóteljesség pedig egy olyan magyar államot anticipált, aminek mércéje a teljes szuverenitáskifelé és a magyar hegemónia befelé. 22 A teljes szuverenitás elviseli a Habsburguralkodó személyét, de nem viseli el a Habsburg Birodalomba való betagoltságot. Azaz:az esztétizált ’48 csak azt nem fogadja el, ami a nemzetközi realitás.A Habsburg hatalmi világkép és a magyar nacionalizmus 1849 után formálódó – fõkénta Kossuth-emigráció által artikulált – önmitológiája szöges ellentétbe került. Azegyik a birodalom létét adottságként kezelte, s úgy vette, hogy ez a helyzet feljogosítjaaz uralom teljességére és korlátlanságára. A másik hajlamos volt a birodalom létét kétségbevonhatónak tekinteni, s ezért egy olyan nemzeti teljességet céltételezett, ami a teljeskülsõ és belsõ magyar szuverenitást célozta.136

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA, A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENCA két vízió párbeszédképtelennek bizonyult. Aki itthon másként vélekedett, az jobbantette, ha hallgatott. Lehet ezt passzív ellenállásnak is nevezni, de akkor látnunk kellazt is, hogy ez két irányban volt passzív és ellenállás.A kétféle párbeszédképtelen alapállásból való kimozdulás politikatörténeti folyamataismert. Éppen Deák szerepének megértése szempontjából azonban érdemes néhányolyan elemet felidézni 1861-bõl, ami jelzi, a tradicionális professzionalitás modern tartalmielemekkel feltöltekezett politikusa számára mi volt a politikai értelemben követendõnekítélt magatartási norma.Elõször és legfõképpen a békés párbeszéd igénye. Az országgyûlésen ezért kívántaa felirati formát, hiszen a határozati állásfoglalás tartalmi lényege a párbeszéd kizárása.A párbeszéd a megoldás felé tett elsõ lépés, a párbeszéd kizárása viszont a megoldást ellehetetleníti,a lehetséges változás békés jellegét megkérdõjelezõ reakció. A békés jellegugyanis garanciát jelenthet a törvényességre, a merev elutasítás viszont konfliktusgerjesztõ.Deák állásfoglalása tárgyalásorientált, békés és konfliktusminimalizáló. Ha maiterminológiában akarnánk fogalmazni, akkor ez egy békés rendszerváltozási igény bejelentése.A békés metódusú rendszerváltás – intenciójában – politikailag kétfelé szól: egyfelõlaz abszolutisztikus hatalomnak, másfelõl azoknak, akik ’48 esztétizálásából következõena konfrontatív keménykedést kísérlik meg erkölcsileg is felmagasztosítani. E tekintetbenjellemzõ, hogy miután 1861-ben a deáki alapállás még nem vezetett megegyezéshez,ezért unos-untalan a megegyezési szándék sikertelenségére is reagáló másodikválaszfelirati javaslata zárópasszusát szokták idézni, ami mintegy dacos rezisztenciakéntjelenik meg. Itt Deák arra figyelmeztet, hogy a nemzetnek tûrnie kell, de maga nemmondhat le az alkotmányos szabadságról. 23 Természetesen itt sem arról beszél, hogy harcoljona nemzet, hanem a tûrést, a türelmet emeli ki, mintegy fenntartva a párbeszéd jövõbenilehetõségét. Másfelõl azonban a konfliktusgerjesztõk etikai önfelmagasztalását– mesteri módon – saját személyéhez, illetve álláspontjához társítja.A békés rendszerváltás deáki politikai tartalma és metodológiája azonban legvilágosabbanaz 1861. május 13-i elsõ felirati javaslatából bomlik ki. 24 Miközben a politikaiüldözöttek és emigránsok szabadságának visszaállítása mellett szól, egyben jelzi: a„múlt szenvedéseire” „fátyolt vetünk”. Nem kíván az abszolutizmus, az adott hatalom általokozott, elõzõleg elkövetett jogsértésekkel foglalkozni, nem számonkérésben értelmezia múltat. Nem a felejtést nevezi meg, hanem azt közli, hogy a múltat nem kívánjasemmilyen értelemben az adott jelen problémái megoldásának gátjává tenni. A múltat illetõenmegmarad az értelmezés, az interpretáció eltérése, de a múltban megélt politikaimagatartás nem lehet oka annak, hogy bárkit – az egyik avagy a másik oldalon – szabadságában,életlehetõségében, polgári jogbiztonságában korlátozzanak. Alappillére ez mindenbékés kibontakozásnak. Természetesen Deák tartalmilag is megjelölte a számára kívánatoscélrendszert: parlamentáris rendszer, felelõs minisztérium, esküdtszéki eljárássalpárosult sajtószabadság, az adó meghatározásának joga, teljes jogegyenlõség. Majdbeszéde végén – miután a tematizálással végzett – megtette a pozicionálást is. A radiká-137

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMlisokkal szemben, akik a keménységet és merészséget hiányolhatták Deákból, felvállaltaaz óvatosság értékét, hiszen – mint mondta 25 – „köztanácskozásokban inkább szeretema szilárdsággal párosult óvatosságot”. Az óvatosság fõ indoka, hogy „erõnkhöz és helyzetünkhözvan mérve”. S mivel hiányzik a „tetemes erõ”, ezért a merészség, ami a gerincességés a bátorság értékét kívánja felmutatni, nem más, mint oktalan kockázatvállalás.Ekkor mondja egyik szállóigévé vált mondatát: „Kockáztathatunk mindent a hazáért,de a hazát kockáztatnunk nem szabad.” Majd elmondja azt a – sajnálatosan kevesetidézett – credót, ami az erkölcsi súlyt is saját, tárgyalásra nyitott álláspontja mellé társítja:„Tudom én azt, hogy ellenségeink a lefolyt nehéz idõk alatt csordultig töltötték méltatlanszenvedéseink poharát… Érzem én itt mindazt, mit minden magyar érez azok ellen,kik annyi életet és életörömöt, annyi boldogságot feldúltak e hazában. De érzemkeblemben azon erõt is, hogy jobban tudom szeretni e hazát, mint gyûlölni ellenségeinket…Tisztelem én a közvélemény hatalmát, s tudom, hogy az oly hatalom, melyvagy elsodor, vagy eltipor… De van egy hû barátom, kinek szava még a közvéleményszavánál is fontosabb elõttem, kivel én soha nem alkuszom, mert panaszát szentnek tartom,s kinek neheztelését magamra nézve a legsúlyosabb csapásnak tekinteném és ezenhû barátom: önlelkiismeretem.”1861 májusában Deák összes addig felhalmozott professzionalizmusa, politikai tõkéjemintegy sûrített, minõségi módon jelenik meg: elvszerûség és pragmatizmus, nyitottsága békés megoldás és zártság, sõt konfrontativitás az erõszakosságra hajló magatartássalszemben, erkölcsi erõ és álláspont összezárkóztatása. Az 1848-at esztétizálófelfogással szemben – miközben megértést tanúsít – valójában az érvelhetõ racionalitásthelyezi elõtérbe, azaz esztétizálás helyett politizál. A pillanat arra is alkalmas, hogyegy lehetséges kibontakozást – legalábbis magyar oldalról – tematizáljon. Ezenközbensaját pozicionalizálását úgy végzi el, hogy a hazafiság szintéziseként jelenjék meg. Ezzelnemcsak a vele egy véleményen levõket célozza meg, hanem azokat is, akik más politikaitáborba tartoznak. Az ország szuverenitásának helyébe saját szuverenitását állítja.1861-ben bekövetkezik az a pillanat, amikor élete során elõször Deák Ferenc lesz anemzet hangja, a politikai közösség személyi kifejezõdése.Akkor még nem nyílt meg a megegyezés lehetõsége, noha a felismerések egyre inkábbkikristályosodtak. A helyzet azonban a deáki professzionalizmust hozta kulcshelyzetbe,s ezt a helyzetet csak erõsítette, hogy 1861-ben még nem gyorsultak fel az események.A szerep és a magatartás rögzülni tudott, anélkül, hogy napi politikai eseményekerodálhatták volna. Egyértelmûvé vált, hogy a magyar ügyben Deák a kulcsszereplõ.Amikor az 1860-as évek közepére a másik oldal tárgyalási szándéka beérett, mindenadott volt ahhoz, hogy Deák politikusként elsõrangú politikai tettet hajtson végre.A tárgyalásos, békés rendszerváltás logikája kiválóan megfelelt emberi alkatának, világfelfogásának,politikai értékeinek és metodológiájának. A dolgok menete – cikke a magyarközjogról, a húsvéti cikk, a májusi program, a hozzájuk kapcsolódó háttértárgyalások26 – lehetõséget adott mind az elvek kifejtésére, mind a törvényesség értékének pre-138

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA, A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENCferálására, mind az elvszerû kompromisszivitásra. Ráadásul mindez egybeesett Deáknaka szerves fejlõdésrõl vallott nézeteivel, s kizárta az általa nagyon nem kedvelt radikalizmust.A jogállami stabilitás, a liberális elvek mentén történõ berendezkedés tökéletesenilleszkedett Deák politikai életútjához. A kiegyezés folyamata, ritmusa, jellege Deák politikaiprofesszionalizmusának teljes kifutási lehetõséget biztosított. Ilyen helyzet számáraaddig nem adatott meg. Abban lehetett fõszereplõ, amiben a legjobb volt; aztalakíthatta, amit a legjobban tudott alakítani. Teljesen harmonikus volt Deák és a helyzettalálkozása: Deák a helyzetbõl hozta ki a legtöbbet, a helyzet Deákból hozta ki a legjobbat.Deák – s itt már persze a kiegyezés tartalmi elemeihez jutunk el – minden olyan elvet,értéket érvényesített, amit fontosnak tartott. Amirõl – kritikusai szerint – lemondott,az nem is volt sem az õ, sem az ország birtokában. 27 Elérte, hogy az országon belül érvényesüljöna nemzeti hegemónia, méghozzá a kor normái szerinti liberális alkotmányosságkeretei között, a jogegyenlõség feltételrendszere közepette. Mellesleg mindezzelkonszolidálta az ország felelõs kormányának hatalmát a teljes országterület felett, hiszena kiegyezés után pár évvel még a katonai határõrvidéknek is polgári közigazgatásalett. Ilyenfajta de facto hatalmat az ország kormányzata sem 1848-ban, sem 1849-bennem élvezett.Korabeli kritikusai az esztétizált ’48 nevében az ország szuverenitását kérték rajtaszámon. Azt, hogy Magyarország nem lett független, „önálló” állam. A nemzetközi realitásoknakés a magyarság politikai erejének fittyet hányó kritika azt sem értette meg,hogy Deák miért nem kért többet Ausztria 1866-os königgrätzi veresége után. Míg Deáknaka birodalom veresége azt jelentette – helyesen –, hogy a feljövõ Poroszország semérdekelt Ausztria szétverésében, tehát garantáltan hosszú távú jelenség a Habsburg Birodalom,addig a kritikusok csak azt olvasták ki belõle, hogy Ausztria gyenge.Természetesen, amikor mérleget készítünk a kompromisszum természetérõl, akkorazt is értékelni kell, hogy a másik fél, Ferenc József mekkora engedményt tett. 28 Õ – habára teljes állami erõvel rendelkezett – belátta: az abszolutizmus stabilizáló ereje elmúlt.Önmagához képest tényleges elvi engedményeket tett, hiszen elfogadott egy olyan alkotmányosságot,amit az 1850-es években még tagadott. Letett az egységes birodalom koncepciójáról.S ha mindezt figyelembe vesszük, akkor még többnek tûnik mindaz, amitDeák elért.Az 1849 utáni párbeszédképtelen helyzet párbeszéddé, megegyezéssé, békés rendszerváltássáalakult. A birodalom vezetése letett az abszolutisztikusan kormányzott egységesállam koncepciójáról, a magyarok egy része érvényesíteni tudta azt a felismerést,hogy érdekérvényesítésének kerete a Monarchia. A következtetések, a felismerések terénMagyarországon Deáknak fõszerep jutott, amelyben nagyban segítette politikai tõkefelhalmozása,politikai professzionalizmusa.Ugyanakkor Deák mindig is reflexív és önreflexív módon viszonyult saját politikaiszerepvállalásához, magához a politika világához. Tisztában volt azzal, hogy a kiegye-139

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMzéssel politikai alkotópályája csúcsához érkezett – ennek tudatát jól jelzi Kossuth Cassandra-leveléreadott higgadt, a nyilvános tevékenységet kihangsúlyozó válasza. 29 Mindentovábbi formális politikai vezetõ szerep erodálta volna az addig elért kulcspozícióit,illetve annak személyi hitelességét. Könnyen kerülhetett volna olyan helyzetbe, hogy aformális szerepvállalással kiváltotta volna a személyes érdekeltség vádját. Mindezekalapján az egyetlen logikus magatartást választotta: képviselõ maradt, és ha kellett, érvényesítetteinformális befolyását. Mindemellett az is nyilvánvaló lett – elsõsorban számára–, hogy az a fajta professzionalizmus, amit õ képvisel, eltûnõ kategória, hiszen akonszolidáltan mûködõ parlamenti üzem, illetve felelõs kormányzat már nem az önlelkiismeretetelõtérbe helyezõ szuverenitás színtere. A fegyelmezett parlamenti kormánytöbbségretámaszkodó felelõs kormányzat elõtérbe helyezi a napi kis kompromisszumokat,a „pártfegyelem” elemeit, és szûk teret hagy a tágabban értelmezett „elvszerûség”,az egyéni eltérések számára.Fokozatos politikai visszavonulása tehát nem valamiféle elvi elhatárolódás volt azáltala is létrehozott alkuval, illetve a belõle (is) következõ szerkezettel szemben. Pont ellenkezõleg:annak tudomásulvételét jelentette, hogy az õ professzionalizmusa már elértea lehetséges csúcspontot, s immár új hangsúlyokkal bíró politizálási metódus következik.Deák soha nem határolta el magát a kiegyezéstõl, ezzel szemben – nem egyszer –jelezte: az új típusú politikai üzemmód már nem teljesen az õ világa. Saját politikaicsúcsteljesítményével – paradox módon – siettette önnön politikai professzionalizmusánakmulandóságát. Becsületére váljon, hogy tudta ezt.A MEGÍTÉLÉS PROBLÉMÁIÉrdekes módon a magyar politikai-szellemi életben és történetírásban Deák jóval kevesebbkritikát kapott 30 , mint politikai fõmûve, a kiegyezés. A jelenséget lehet úgy értelmezni,hogy Deák etikai tõkéjének kamatai az utókorban is érvényesültek, lehet azt isvélelmezni, hogy a kiegyezéssel szembeni kritikai hevület erõsebbnek és lényegesebbnekbizonyult, mintsem a személy történelmi szerepe. Míg a kiegyezéshez való viszonymind a korabeli politikában, mind a történetírásban pozíciókijelölõ hellyel bírt, addigDeák megítélésének kérdése ehhez képest másodlagossá és viszonylag érdektelenné vált.Hajlok arra, hogy az utóbbi a relevánsabb értelmezés. Gondolom ezt azért is, merta dualizmus több mint fél évszázada alatt a magyar politikai és szellemi élet meghatározótöréspontja a kiegyezéshez való viszony lett, s így a történetírás sem függetleníthettemagát ennek hatásától.Persze az megválaszolandó kérdés, hogy miért így történt, pontosabban szólva miértmaradt így. Anélkül, hogy teljes értékû válaszra törekednék, szeretnék néhány olyanszempontot jelezni, amelyek a kiegyezés, a „deáki tett” megítélésének problémáit érintik.140

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA, A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENCA kiegyezés politikai artikulációja csak elvont elvszerûséget és sok pragmatizmusttudott maga mellé állítani, emocionális azonosulást nem. Ebben jelentõs szerepe volt annak,hogy 1848 esztétizálását nem tudta megtörni, s az így szakralizálódó nemzeti mitológiaellenében megrekedt a gyakorlatiasság szintjén. Talán helyesebb általánosan fogalmazniés azt mondani: a reformkorban sikerült a nemzeti és a liberális értéktételezéstegybefogni, de 1867 után nem sikerült a magyar nacionalizmust újrafogalmazni. Azegyik – opponáló – oldalra került a nemzeti artikuláció, a másik – a kormányzati – oldalrakerült az általában konzervatív kontextusú liberalizmus. A fiktív világból kiindulóés kellõ politikai erõháttér nélküli nacionalizmus a maga tematizálását sikerrel erõltetterá a közpolitikára, miközben tartalmi igényének, a teljes szuverenitásnak a realizálásáraképtelennek bizonyult. Az, úgymond, „67-es” gondolkodás így nem tudta megszerezniaz érzelmi identifikációt, ami viszont liberalizmusának erejét is csökkentette. A nemzetiés liberális értékek találkozása egyre esetlegesebbé vált.Mindazonáltal a rendszer komoly erõtartalékokkal rendelkezett. A fõ politikai energiatartalékotegyfelõl az ország tényleges civilizatórikus fejlõdése, az alkotmányos konszolidáltságés a liberalizmus kifutási esélyei adták. Mindezek együttese az 1890-es évekközepéig-végéig megfelelõ hajtóerõként mûködött: az állam és az egyház szétválasztása,a nõk továbbtanulási lehetõségének biztosítása, a választójog kis korrekciója egyfelõl,a Millennium civilizatórikus reprezentativitása másfelõl jól mutatta, hogy a liberalizmusés a fejlõdésértékek összehangolódása meddig képes eljutni. A liberalizmus és ígya ’67-es rendszer kifulladása nem ’67-tel következik be, hanem a századvéggel-századelõvel.Az addigra felgyûlõ problémákat csak egy újrafogalmazott és kellõ hatalmi háttérrelrendelkezõ magyar nacionalizmus lett volna képes úgy-ahogy kezelni – gondolokitt fõként a társadalmi és nemzetiségi kérdésekre. Ez az újrafogalmazás azonban elmaradt,vagy politikailag periferikusan jött csak létre.Azok, akik mindezeket a feladatokat nem tudták félig sem megoldani – s többek közöttéppen ebben állt az újrafogalmazás csõdje –, vagy belemerevedtek az állagõrzésbe,vagy saját válaszképtelenségüket, politikai impotenciájukat a kiegyezésen verték le, arraterhelték rá. A kiegyezés az „ördögösítés” tárgya lett, az eredendõ bûn forrásakéntrögzült. Sokat tett ezért az igaztalan ellenségképzés politikai technikáját páratlan professzionalizmussalalkalmazó Kossuth is, akinek tekintélyére elõszeretettel hivatkoztakitthoni, nagyrészt sekélyes követõi. A követõk ugyanis átvették a ’67 mint az eredendõbûn tételét, de a Kossuth által vallott liberális demokratizmust már jelentõs részben elmellõzték.A történetírás sajnálatos módon sok esetben hagyta, hogy tárgyának politikai, illetvea korabeli diskurzus logikája eluralja az értelmezés logikáját. 31 Pedig a századfordulórafelgyûlõ feszítõ problémák korlátolt kezelése sokkal inkább az akkori elit, mintsema kiegyezés vagy létrehozóinak felelõsségét jelenti.* * *141

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMDeák Ferenc az utókor ítéletében jobban járt, mint a kiegyezés. A kiegyezés körülitematizálásban domináns lett az esztétizált 1848, a nem létezett, fiktív szuverenitás számonkérése,a kompromisszivitással szembeni érzelmileg és logikailag koherensebbhangvétel. Deák szerencsésebb: még életében utcát neveztek el róla, és azóta sem vettékel tõle. 32 1887-ben a Lánchíd pesti hídfõjénél levõ téren szobrot állítottak neki, amely mais ott áll. Halálakor a parlament emlékét törvénybe iktatta, legújabban a mostanság legnagyobbcímletû bankjegyre az õ arcmása került. Emléke inkább tiszteletet, mint érzelmetvált ki, de persze kultusza nincs. Az Kossuthot illeti. (Nem véletlen, hogy a Parlamentelõtt 1927-ben felállított és 1952-ben elbontott Kossuth-szobornak Deák mellékalakjavolt, ami fordítva elképzelhetetlen lett volna.) 33A fejezetnek – az eddigiekhez képest – „szempontváltó” megközelítése itt ér összea szimbolikus politika területével, méghozzá eléggé látványosan. Az egyik történelemben,a „reálpolitika” világában a modern magyar történelem legsikeresebb alakja DeákFerenc. Az 1848 óta napjainkig tartó idõszakban egyetlen magyar politikus sem volt képesegy több mint félszáz (!) évig mûködõ, prosperitást és a magyar nemzeti fejlõdést realizálórendszer létrehozását elõsegíteni, azt politikailag megalapozni. Igaz ez akkor is,ha tudjuk, hogy a rendszer elmerevedése sok problémának lett okozója. Kossuth – a magyartörténelem egyik döntõ pillanatában – mintegy másfél évig volt hatalmon. Meghatározópolitikai örökséget teremtett, de az általa elképzelt Magyarországot nem tudta tartósanmûködõ stabil rendszerré formálni. A szimbolikus politikában azonban fölébe kerekedettDeáknak. A szimbolikus politika sikere erõsebb lett, mint a reálpolitika sikere.Deák születésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság kormányaDeák-emlékévet hirdetett, illetve tartott. Az emlékév jól jelezte: Deák személyének tiszteletetöretlen, ámde kultusza igencsak korlátozott. 34 Az emlékév „üzenete”: „közmegegyezésselEurópába” – ezzel mintegy utalva a belpolitikai béke szükségességére. 35 Azmindenesetre jól érzékelhetõ volt, hogy Magyarországon a realitások alapján álló, alkotmányoselveiben elkötelezett, tisztességében megkérdõjelezhetetlen, kompromisszumraképes politikus megkapja a neki kijáró tiszteletet, de a magyar szimbolikus politika kultuszképzõés -teremtõ folyamata sokkal inkább kedvezett annak a Kossuthnak, aki levezényeltea nemzeti identitás politikai-érzelmi áttörését, viszont konszolidált mûködésikeretet ennek nem tudott biztosítani.A délibáb lett a vonzóbb, s nem a kézzelfogható valóság. A realizálhatatlan következetességés önmitológia szeretetre méltóbbá vált, mint a kiegyensúlyozott, elvszerûkompromisszivitás. A magyar szimbolikus politika a magyar politikai kultúra meghatározótartalmi része lett.142

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA, A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENCJEGYZETEK1 Lásd Magyar Törvénytár 1836-1868. évi törvénycikkek. Budapest, Franklin Társulat, 1896, 333–345 o.A kiegyezés parlamenti vitája nyomon követhetõ az 1865–1868. évi országgyûlés képviselõházánakNaplója III. és IV. kötetében.2 A szóhasználat nemcsak a parlamenti vitában jelenik meg, hanem a korabeli emlékirat-irodalomban, sajtóban,illetve a szinte egyidejû feldolgozásokban. Az emlékirat-, napló-mûfajban figyelemre méltóSZÁSZ Károly: Egy képviselõ naplójegyzetei. Pest, 1866; MADARÁSZ József: Emlékirataim1831–1881. Budapest, 1883; IRÁNYI Dániel: Megjegyzések Madarász József Emlékirataihoz. Budapest,1884; Kecskeméthy Aurél naplója 1831–1879. Sajtó alá rendezte: RÓZSA Miklós. Budapest, 1909. A korabelifeldolgozások közül fontos: TOLDY István: Öt év története 1867–1872. Pest, 1872; MÓRICZ Pál:A magyar országgyûlési pártok küzdelmei a koronázástól a Deák és balközép pártok egybeolvadásáig(1867–1872). Budapest, 1892. A korabeli sajtópolémiát feldolgozza: DÁNYI Károly: A Kossuth és aDeák párt hírlapi vitája 1867-ben. Kolozsvár, 1941.3 A viták egy részét feldolgozza: HANÁK Péter: Historizálás és történetiség a kiegyezés világában. Kétrészben jelent meg, mindkettõ a Valóság c. folyóiratban, 1973/12. sz. 16–25 o., 1974/12. sz. 11–28 o.4 A magyar kiegyezési folyamat összefoglaló feldolgozását adja: SZABAD György: Magyarország története6/1 (1848–1890) kötetében (Budapest, 1979) 695–768. o. Az osztrák oldal áttekintõ és részleges feldolgozása:SOMOGYI Éva: A birodalmi centralizációtól a dualizmusig (Az osztrák–német liberálisok útjaa kiegyezéshez), Budapest, 1976. A nézõpontokat szintetizálóan érvényesíti: KOSÁRY Domokos: Újjáépítésés polgárosodás 1711–1867. Budapest, 1990, 380–434. o. Az újabb összefoglaló feldolgozásokaz eddig kialakult eseménytörténeti „forgatókönyvhöz” nem tesznek hozzá új elemet, lásd CSORBALászló: A 19. század története. Budapest, 2000, 140–185. o. vagy VELIKY János (szerk.): Polgárosodásés szabadságharc (Magyarország a XIX. században). Budapest, 1999. Mindez arra utal, hogy a feltárt tényektekintetében a magyar történetírás nyugvópontra és egyetértésre jutott.5 Az „utóbbi idõszak” kifejezést az 1970-es évek közepétõl tartó idõszakra értem. 1976-ban jelent meg aZalai Gyûjtemény 5. száma, ami nem váltotta ki ugyan a korszerû Deák-életrajz 1975-ben, Hanák Péteráltal a Történelmi Társulat ülésén felvetett hiányát, de nagy lépést jelentett Deák életútjának árnyalt vizsgálatafelé. A tizenkét tanulmányt egy teljességre törekvõ bibliográfia egészíti ki. A kötet mintegy lökéstadott a Deák-kutatásnak, -értelmezésnek. SZABAD György Deák Ferenc három politikai korszakáról írttanulmányt (Magyar Tudomány, 1976/11. sz. 675–681. o.). VARGA János Deák-portrét írt (in Ezer év.Arcképek a magyar történelembõl. Szerk.: POZSGAY Imre. Budapest, 1985, 200–211. o.) PAJKOSSYGábor írása Deákról a Kõrösök vidéke címû honismereti kiadványban jelent meg Erdmann Gyula szerkesztésében,a Békés Megyei Levéltár kiadásában, 1989-ben. A Deák-életút és a Deák-hagyaték „leltárát”adta KÖRMÖCZI Katalin: „…a mi megmarad fordítsa jó czélokra”. Deák Ferenc hagyatéka. Budapest,1992. Magyarul 1993-ban jelent meg KIRÁLY Béla Deák-könyve. Ezen idõszakban SÁNDORPál több tanulmányt publikált Deákról a Századokban és a Történelmi Szemlében. Deák és a kiegyezéscímmel 1987-ben jelent meg monográfiája. 1993-tól egyre több publikációval jelentkezett MOLNÁRAndrás a Századokban, a Levéltári Szemlében, illetve a Zalai Gyûjteményben. 1998-ban jelentette meg143

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMDeák Ferenc címû kötetét a Magyar Szabadelvûek sorozatban (Budapest, Új Mandátum Kiadó). Többszerzõ írt a Deák Ferenc, a liberális politikus címû kötetben (Budapest, 1994). MOLNÁR András: A fiatalDeák Ferenc. A felkészülés és a zalai pályakezdet évei 1803–1833 (Budapest, 2003) címû monográfiájábanösszegezte sokévi kutatás eredményeit. Ugyanõ és DEÁK Ágnes írt közösen teljes pályaképetDeák Ferencrõl (Budapest, 2003). A deáki életpálya egészét vizuális metszetben fogja át: „Zalának büszkesége”.Helyszínek, arcok, események Deák Ferenc életébõl. Zalaegerszeg, 2003. A Zala megyei Deákkultuszfeldolgozása: KISS Gábor (szerk.): „Használd a jók benned vetett bizalmát”. Deák Ferenc tiszteleteés emlékezete Zala megyében. Zalaegerszeg, 2004.6 Lásd errõl az Elsöprõ kisebbség. Népképviselet a Monarchia Magyarországán. címû könyvemet (Budapest,1988).7 A sajtó szerepének változását bõségesen elemzi: KOSÁRY Domokos–NÉMETH G. Béla (szerk.): A magyarsajtó története. II/I. kötet 1848–1867. és a II/II. kötet 1867–1892. Budapest, 1985.8 Nem ebben a terminológiában fogalmaz – inkább „tömegpolitikáról” beszél –, de ebben az irányban isértelmezhetõ LACKÓ Mihály: Széchenyi és Kossuth vitája. Budapest, 1977.9 Errõl tanúskodnak KÓNYI Manó jegyzetei, amelyek az általa összegyûjtött Deák Ferenc Beszédei I–VI.kötet, Budapest, 1903 (a továbbiakban: DFB) kiadványban lelhetõek fel. Egybevág Kónyi szellemével:FERENCZI Zoltán: Deák élete. I–III. kötet, Budapest, 1904.10 MOLNÁR András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson.Levéltári Szemle, XXXVII. évf. 2. szám, 47–59. o.; illetve ugyanõ: „Deák Ferenc nékünk nem királyunk”.Az 1843-as zalai követválasztás anatómiája. In Skandalum. Magyar közéleti botrányok1843–1991. Összeállította GERÕ András. Budapest, 1993.11 Érdekes, hogy a történelmi alakjainkhoz tartozó ragadványneveket tartalmazó összeállítás (BALÁZSMargit: A haza bölcse, a bolond gróf és a többiek. Ragadványnevek történelmünkben. Budapest, 2001)ezt nem tartalmazza, mint ahogy az 1861 után Deákra némileg testes alkata miatt alkalmazott „Vastag”kifejezést sem (Ferenczi is, Kónyi is rögzíti a társaságban használt kifejezéseket). Ezzel szemben szerepela „haza bölcse”, a „magyarok Konfuciusza” és a „nemzet prókátora” megnevezés.12 GERÕ András: A gondolkodás polgárosodása. A lengyel felkelõk melletti érvek az 1832–36-os országgyûlésen.In A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György hatvanadik születésnapjára.Szerk.: DÉNES Iván Zoltán, GERGELY András, PAJKOSSY Gábor. Budapest, 1984.13 Kiváló példa erre a szólásszabadság kérdésének kezelése. Lásd Deák Ferenc és Zala megye feliratai aszólásszabadság ügyében (1836–1839). Levéltári Közlemények, 1994/1–2. szám. 129–152. o.14 ERDMANN Gyula: Wesselényi Miklós politikai pere és az 1839–40. évi országgyûlés. In Wesselényi-emlékülés.Szerk.: TAKÁCS Péter. Fehérgyarmat, 1996.15 MOLNÁR András: Deák Ferenc és az Ellenzéki Nyilatkozat. Zalai Gyûjtemény, 42. Zalaegerszeg, 1997.16 GERÕ András: Deák Ferenc és a politikai etika. In ugyanõ: Utódok kora. Történeti tanulmányok, eszszék.Budapest, 1996, 23–35. o. (A tanulmány eredetileg 1993-ban íródott.) Itt természetesen jeleznemkell, hogy a történetírásunkban felbukkant az az érv, miszerint Deák kiegyezési hajlandóságát személyesérdek is motiválta. Eszerint nõvérének unokája, Nedeczky István szabadulását jelenthette – s a kiegyezéssorán életbe léptetett amnesztia miatt jelentette is – a megegyezés. Deák unokaöccsét 1864. november24-én összeesküvésben való részvételért halálra ítélték, majd 1865 januárjában, fellebbezés után 20 évremérsékelték a büntetést. Szabad György emlegette ezt fel „mint járulékos, mégsem lebecsülendõ személyesmotívumot” (Magyar Tudomány, 1976/11. 683. o.). A kortársak ilyen gyanút nem tápláltak. Szabadvélelmezi az összefüggést, de nem tudja bizonyítani. Magam úgy vélem, hogy Deák politikai értékei,megközelítése már 1861-ben is megegyezéses jellegû volt, s ráadásul nem õ, hanem a viszonyok összességediktálta a menetet, a ritmust. Vélhetõen tudta, hogy a konszolidáció a rokonának is szabadságot jelent,de ez valószínû nem motívumként, hanem járulékos „haszonként” jelentkezhetett. Deák is „emberbõlvolt”, de saját esendõségét minimalizálni kívánta.144

A POLITIKAI RENDSZER ATYJA, A „HAZA BÖLCSE”: DEÁK FERENC17 A napóleoni háborúkhoz, illetve nemzetközi politikai hatásukhoz: Henry A. KISSINGER: A WorldRestored Metternich, Castlereagh and the Problems of Peace 1812–1820. Senti Edition, HoughtonMifflin Company, Boston, é. n.; magyar vonatkozásához: KOSÁRY Domokos: Napóleon és Magyarország.Budapest, Akadémia Kiadó, 1977. A nemzetközi összefüggések és a megítélés diszkrepanciájáttöbb tanulmányban érinti KOSÁRY Domokos: A magyar és európai politika történetérõl. Osiris Kiadó,Budapest, 2001 (különösen 163–332. o., illetve a 420–636. o.).18 A magyar forradalomnak igen jelentõs szakirodalma van. A nemzetközi összefüggésekkel újabban és fõkéntErdõdy Gábor és Gergely András foglalkozott, több publikációban.19 Az olasz egységmozgalom Magyarországot is érintõ Monarchián belüli összefüggéseirõl: LUKÁCSLajos: Az olaszországi magyar légió története és anyakönyve 1860–1867. Budapest, Akadémia Kiadó,1986, illetve A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak. Budapest, Magvetõ Kiadó,1967.20 A Habsburg Birodalom és a német egység, illetve Németország viszonyát rendkívül alaposan elemzi:DIÓSZEGI István: Bismarck és Andrássy. Budapest, 1998. Jóval régebbi, de adatgazdag: WERT-HEIMER Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora. I–III. kötet, Budapest, A Magyar Tudományos Akadémiakiadása, 1910. (Szempontunkból a II. kötet fontos.)21 Ezt a kérdéskört március 15-e és Kossuth vonatkozásában fejtem ki.22 Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy 1849 után fõként az emigráns Kossuth képviselte ezt,illetve itthon – a hazatérése és öngyilkossága közti idõszakban – Teleki László vált az álláspont reprezentánsává.23 DFB III. kötet, 272 o.24 Az elsõ felirati javaslat: DFB III. kötet, 34–60. o.25 Az idézetek helye: DFB III. kötet, 59–60. o.26 A dokumentumok mindegyike fellelhetõ a DFB III. kötetében.27 Érdekes és sajátos nézõpontú megközelítés e tekintetben: PÉTER László: Vaskalaposok és óvatos revizionisták:Gondolatok Kosáry Domokosnak az 1848-as magyar forradalomról írt legújabb könyvérõl.Aetas, 2000/2–3. szám, 212–230. o.28 E tekintetben a változást bemutatja: SOMOGYI Éva: Ferenc József. Budapest, 1989, fõként a 26–79. o.és a 112–157. o. Az uralkodó habitusához, a rendszerhez, illetve a rendszerváltozáshoz való viszonyáhozlásd még GERÕ András: Ferenc József, a magyarok királya. II. kiadás, Budapest, 1999.29 Deák a Pesti Napló 1867. május 31-i számában válaszolt Kossuth nyílt levelére. Leszögezi: „politikai eljárásomnyilvános volt”. Indokai, érvei a közönség elõtt ismertek voltak. Újfent hitet tesz „a békés kiegyenlítés”,azaz a békés rendszerváltás mellett. Kifejti, hogy álláspontja nem erõszak, hanem meggyõzõdésalapján vált többségivé. A Kossuth-levelet és a Deák-választ együtt közli: Kossuth Lajos Iratai.Sajtó alá rendezte KOSSUTH Ferenc. VIII. kötet. Budapest, 1900, 3–17. o.30 Deák halála után érdemeit a magyar törvényhozás egyébként törvénybe iktatta (1876. III. tc.). A parlamentivitában a függetlenségi ellenzék bírálta az elhunyt politikust.31 A kiegyezésellenesség sokirányú szellemi hátterét egyaránt adhatta egy, a liberalizmussal ellenségesalapállás (Szekfû Gyula) és az is, amit a kurucos világkép reinkarnációjaként bíráltak (Thaly Kálmán–RévaiJózsef–Mód Aladár–Andics Erzsébet–Nemes Dezsõ). A kurucos-kommunista kritikai vonulatmellé felzárkózott az a történetírás is, ami az emigráns Kossuth látószöge, s nem a korszak egészealapján alkotott interpretációs keretet (Szabad György). A történetírás ezen vonalaival vitatkozva-összecsengvea magyar szellemi élet egyes reprezentánsai is hajlottak a kiegyezés különféle alapon történõ„õsbûnként” való értelmezésére. (Például Németh László vagy éppen Bibó István. Bibó ez irányú nézeteitkritikailag elemzem a Beszélõ 2001/10. számában megjelent írásomban, 94–105. o., illetve ezen kötetvonatkozó fejezetében.)32 Lásd Budapest teljes utcanévlexikona. Budapest, 1998, 115–116. o.145

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM33 RAJNA György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. Budapest, 1989. A Deák-szobrok a 2302. és a3155. nyilvántartási szám alatt szerepelnek.34 A Deák-emlékévben nemcsak kiadványok, magyar és külföldi konferenciák támogatására került sor, hanemDeák életéhez és halálához kötõdõ emléktábla-avatásokra. Nagykanizsán és Zalaegerszegen szoboravatás,illetve -felújítások zajlottak le. Megújult a söjtöri és a kehidai kúria is, felújították Deák mauzóleumáta Kerepesi temetõben. Intercity-vonalat is elneveztek Deákról. Kezdeményezés történt a tekintetben,hogy az M0-ás körgyûrû majdan felépülõ hídját Deákról nevezzék el. Az emlékév mindazonáltalbizonyította: fõként Zala megyére, valamint Budapestre koncentrálódott a figyelem. A Deák Emlékbizottságegykori ügyvezetõ elnökeként – elnök: Kosáry Domokos – módom volt áttekinteni az eseményeket.A vonatkozó nagyszámú dokumentum a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Évfordulók(Nemzeti Emlékezet) Titkárságán található.35 A teljes idézet:„Tudom én azt, hogy ellenségeink a lefolyt nehéz idõk alatt csordultig töltötték méltatlan szenvedéseinkpoharát. Tudom, hogy jól esnék a fájdalomnak keblünkbe fojtott árját kiöntenünk, s tudom, hogymidõn a méltó neheztelésnek fölzaklatott indulata elragad, kárt és veszélyt, mi abból következhetnék,fontolóra venni fölötte nehéz. Érzem én is mindazt, mit minden magyar érez azok ellen, kik annyi életets életörömöt, annyi boldogságot feldúltak e hazában. (Zúgás.) De érzem keblemben azon erõt is, hogyjobban tudom szeretni e hazát, mint gyûlölni ellenségeinket: s inkább elfojtom szívemben a keserûséget,semhogy oly lépésre ragadjon, mely káros lehetne a hazára.” DFB III. kötet, 59. o.146

A NEMZET MÁRTÍRJA, A „MAGYAR EGMONT”:BATTHYÁNY LAJOS GRÓFHa igazság van abban, hogy a formálódó és a kiformálódott nemzeti identitásegyfajta sajátos szekuláris vallásosságként is értelmezhetõ, akkor az ennekmegfelelõ rituálék, kultuszok és funkciók között meg kell hogy jelenjen a mártíriummozzanata; az a fajta „emberáldozat”-motívum, amely az „Ügyet” vérrel szentelimeg. A katolikus világképben a mártíriumnak nagyon fontos szerepe van: ez olyanynyiralényeges, hogy a szentté avatás egyik feltétele is lehet. 1 De a mártírium általábanaz egész keresztény kultúrkörben is jelentõs funkcionalitással bír: a hit erejét mutatja,segít különbséget tenni az isteni és az ördögi, azaz jó és rossz között, a szakralizálás folyamatátsegíti.A nemzetvallás érzelmi realitássá válásában – mint láttuk – 1848–49-nek döntõ ésvisszafordíthatatlan szerepe volt. 2Az örökváltság, az alkotmányosság, az önvédelemmotívuma, a szabadság és a nemzet összezárkóztatásának a reformkorban kimunkált és1848-ban megvalósuló gondolata olyan erõteret hozott létre, amiben szinte azonnal mûködnikezdtek a nemzetvallás funkcionális elemei. A nemzeti színek éppúgy, mint anemzet apját lefedõ messiási szerepkör; a nemzeti ünnep igénye éppúgy, mint a szakralizálódásés az önszakralizálás mozzanata.A nemzetvallás uralomra jutása társadalmilag bekövetkezett, de hatalompolitikailagcsak idõlegesen realizálódott. Az idõleges megvalósulás is komoly fegyveres konfliktussaljárt, sok tízezer ember halálát okozva.S most itt álljunk meg egy pillanatra. Annak ellenére, hogy a történettudomány általábancsak a lezajlottat, a megtörténtet vizsgálja, mégis érdemes elgondolkozni a lehetségesalternatíva logikáján. Annál is inkább, mert szempontunk – a nemzetvallás szimbolikuspolitikát teremtõ mûködése – ténylegesen is felvetette az eltérõ utak lehetõségét.A reformkorban a formálódó magyar nemzettudatnak nem voltak saját mártírjai,noha az „áldozat” igénye megjelent. A lassan változó – az univerzális vallási világképbõla nemzetisten irányába elmozduló – gondolkodás csak olyan szimbolikus nevekethasználhatott, amelyeket még nem tudott kizárólagosan a nemzeti ügyhöz társítani.A leginkább favorizált mártír Zrínyi Miklós lett 3 , aki 1566-ban Szigetvárt védte a törökkelszemben, és az ostrom során, a várból kitörve esett el. (Õt egyébként a horvátok is– napjainkig – a magukénak érzik.)147

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMZrínyi Miklós amolyan „átmeneti mártír” lett. Személye inkább a kereszténységért,a kereszténység védelmezéséért hozott áldozatot szimbolizálta, de a nemzetté válás folyamatábanaz õ mártíriuma már a magyarok és Magyarország védelmérõl is szólt. Valószínûsíthetjük,hogy alakja még inkább nemzeti mártírrá vált volna, ha és amennyibennem szorítja õt háttérbe az 1848–49 által megteremtett új szereplõk köre. (Természetesenaz sem kizárt – és a történelmi festészet témaválasztásai ezt igazolják –, hogy többhistorizált alak is felemelkedhetett volna a „nemzet mártírja” szerepkörébe, lett légyenszó Hunyadi Lászlóról vagy éppen a Nándorfehérvár ostrománál a török elleni harcbanelesett Dugovics Tituszról.) Magától értetõdõ, hogy e tekintetben érdektelen volt Zrínyietnikai hovatartozása, hiszen a kulturális tartalmú nemzettudat számára – mint tudjuk –az etnikai elem nem számított.A reformkor önmagában hordozta a saját mártírteremtés lehetõségét is – persze ehhezaz kellett volna, hogy az illetõ valóban belepusztuljon a nemzeti üggyel való azonosulásba.A liberális reformellenzékhez tartozó, a hatalom által perbe fogott, majd elítéltszemélyek csoportjában akadt volna kellõen fajsúlyos személy: Wesselényi Miklós báró.4 Az õ alakja, az 1838-as pesti árvíznél tanúsított embermentõ tevékenysége, az újnemzettudat kialakulásában játszott szerepe felkínálta ezt a lehetõséget; de csak akkor,ha a börtön helyett kivégezték volna. Wesselényi azonban – nem kevéssé József nádorés Deák Ferenc tevékenysége nyomán – kiszabadult, és igaz ugyan, hogy gyakorlatilagegészsége (látása) tönkrement, de mégsem lehetett sorsát halálhoz vezetõ szenvedéstörténetkéntfelfogni. Kiszabadulása után lényegében kiesett a politika fõsodrából, és azutókor még annál is kisebb kultikus figyelmet szentelt neki, mint ami tevékenysége alapjánkijárhatott volna.A mártírszerep betöltése akkor is másként alakult volna, ha 1848-ban ugyan fegyveresküzdelem tör ki, de ez nem vezet a magyar szabadságmozgalom letöréséhez. Ebbenaz esetben ugyanis azok kerültek volna kulcshelyzetbe, akik a szabadságküzdelembena magyar oldalon esnek el. A strukturális szükségletet és egyben a be nemkövetkezettséget, a „névtelenséget” jól mutatja Kossuthnak egy 1852-ben Birminghambenelmondott beszéde. A szöveg kontextusának megértéséhez tudni kell, hogy Kossuthcáfolta, miszerint az egész szabadságharc csak az õáltala fanatizált pártküzdelem lett volna.Tehát Kossuth a következõket mondja:„Az események folyamata megmutatta, hogy annak a pártnak nemzet a neve, mégpedig bajnok nemzet; de azért csak folyt a hiresztelés, hogy énáltalam van inspirálva. Hiszentalán nem dicsõségtelen dolognak lehetne mondani, ha valaki egy ily nemzetet ilyfokig lenne képes lelkesíteni; de én nem fogadhatom el e dicséretet. Nem én inspiráltama magyar népet, hanem a magyar nép inspirált engemet. Mindaz, amit valaha gondoltamés gondolok, mindaz, amit valaha éreztem és érzek, csak egy gyönge lüktetése azon szívnek,mely az én népem kebelében dobog. A harcok dicsõségét a vezérek rovására metszia történelem, az övék a halhatatlanság babérja; pedig õk, midõn a veszéllyel szembeszállanak, tudják, hogy, éljenek vagy meghaljanak, nevök élni fog a nép ajkain. Mennyi-148

A NEMZET MÁRTÍRJA, A „MAGYAR EGMONT”: BATTYHÁNY LAJOS GRÓFvel tisztább az a fény, mely a nép fiai ezreinek képét köríti, a kik tudják, hogy a hol elesnek,ismeretlenül fogják haláluk álmát aludni s nevök nem szolgáland dicsdallamokraalanyul és mégis nyugodtan, a »Hazádnak rendületlenül«-t hangoztatva mentek azágyuütegek halált és pusztítást szóró kereszttüzén keresztül a gyõzelemre, s a kik elestek,e kiáltással estek el: »éljen a haza!«. Ekként küzdöttenek a hazáért és szabadságérts ezrenként ekkép haltak meg a mi névtelen félisteneink.” 5A szöveg több szempontból is tanulságos. Egyrészt – híven a nemzetvalláshoz –szinte isteni magasságba emeli és szakralizálja a résztvevõket. Másrészt érzékelteti: névtelenekmaradtak azok, akiknek neve egyébként egyfajta mártírium jegyében fennmaradásraítéltetett volna. Harmadrészt fogalmilag egybetereli a hõst, a mártírt, illetve a „félistent”.Mindhárom fogalom olyan, hogy összekapcsolásuk csak erõsíti tartalmukat; erejükaz összemosástól nem gyengül, hanem erõsödik. Ráadásul a meglehetõsen eredetimetafora – „névtelen félistenek” – szokatlan nyelvi erõt ad a tartalmi elemnek.A szabadságharc leverése a mártírium szempontjából helyzetet – új helyzetet – teremtett.A „félistenekre” szükség lett volna, de nagyrészt valóban névtelenek maradtak,és a sok véráldozat saját, nevesített kultuszképzésére nem maradt lehetõség. A leveretésnyomán – és ez látszólag paradox, bár ilyen esetekben logikus – azok kezébe kerülta mártírteremtés lehetõsége, akik gyõztek. Ha amnesztiát hirdetnek, vagy csak korlátozottszabadságmegvonással büntetnek, akkor nem tud igazi mártírszerep kötõdni1848–49-hez, a modern nemzetté válás érzelmi átcsapási pontjához. De a gyõzõk nemmindig bölcsek, s vélhetõen nem tudatosították magukban, hogy gyõzelmük teljesebblehet, ha eltekintenek a mártírképzéstõl. Nemigen fogták fel a magyar szimbolikus politikajelentõségét, sokkal inkább olyan hatalompolitikai megfontolások vezéreltékõket, amelyekkel a forradalom hidrájának a fejét kívánták levágni, méghozzá úgy, hogymindez saját szimbolikus politikájuk része is legyen. 6Épp ezért szánták el magukat arra a lépésre, amelynek következtében végül is megteremtettéka magyar nemzetvallás vértanúit. Az 1848. október 6-i bécsi felkelés – amikoris Latour grófot, a hadügyminisztert népítélettel felakasztották – elsõ évfordulóján,a magyar szabadságharc leverését követõen kivégzéseket tartanak. A kivégzések idõpontjasaját szimbolikus politikájukhoz illeszkedik, de valójában a magyar szimbolikuspolitika teljesebbé válását eredményezi. A forradalom után több mint százhúsz embertvégeztek ki, de az október 6-i alkalom teremtette meg a nemzet igazi mártírjait. EkkorPesten golyó által hal meg Batthyány Lajos, az 1848-as elsõ felelõs magyar kormány miniszterelnöke,és Aradon kivégezik a honvédség tizenkét tábornokát és egy ezredesét. 7A csoportos aradi kivégzés kollektív mártíriumot jelent, a pesti ítélet-végrehajtáspedig létrehozza a könnyen nevesíthetõ mártír alakját. Az addig – és a fentiekben körvonalazott– alternatív lehetõségek közül végül az realizálódik, ami segíti 1848–49 szakralizálódását.Batthyány vértanúszerepe szinte azonnal rögzült; nem is történhetett vele más.A rögzülést csak elõsegítette, hogy az 1849 utáni abszolutista rendszer a maga legitimá-149

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMcióját 1848–49 tagadásából merítette, következõleg a forradalmat és a szabadságharcota legfõbb gonosznak láttatta, a megtorlást pedig indokoltnak és jogosnak. Így tehátszembekerült az immár saját vértanúkat is maga mögött tudó nemzeti világképpel.A Batthyányt és Kossuthot különösebben nem kedvelõ Szemere Bertalan – aki1849 áprilisától lett a forradalmi Magyarország miniszterelnöke – az emigrációban eztírta a grófról:„A világvélemény szereti Batthyányt Egmonttal hasonlítani össze. Mielõtt Batthyánypályáját s jellemét újabb stúdiumom tárgyául választottam volna, újra átolvasám Németalföldtörténetét Schillertõl. A németalföldi s a magyar nép forradalmi története köztén sok hasonlatosságot találok, az igaz. II. Fülöp is oly ünnepélyesen esküt tõn az alkotmányra,mint nálunk tõn V. Ferdinánd; ott is minden udvari mesterségek elõvétetének afõarisztokrácia megnyerésére; ott is idegen zsoldossereg alkalmaztaték a szentesített alkotmányfelforgatására; ott is a tartományokat és vallásfelekezeteket ingerelték fel egymásellen, s e zavarokat használták fel abszolút terveik kivitelére: az is oly józan, türelmes,nagylelkû nép, mint a magyar, melynél könnyebben népet egy értelmes és jó fejedelemnem igazgathatna; ott is azon ürügy alatt vonattak vissza az ország szabadságai,miként azok a félelem óráiban csikartattak ki; ott is a nemzet minden jót sokáig a királyszemélyes megjelenésétõl várt – mindez hasonlít mint két tojás egymáshoz, de Egmonts Batthyány jelleme közt nincs más hasonlatosság, mint az, hogy mindkettõ kivégeztetettártatlanul. Egmont egy ingatag, önállótlan karakter és hiú ember volt, játéka most azudvari, majd a nemzeti pártnak, ellenben Batthyány, ki ment volt minden nem nemesambíciótul, egy erõteljes, pozitív, tevékeny státusférfiú, kinek azon óriás – de õszintén,utógondolat nélkül, becsülettel megkísértett – vállalata: a dinasztia és nemzet érdekétösszeolvasztani – életébe került. Õbenne Magyarország inkább az Orániai Vilmost vesztéel, az okos státusférfiút – Kossuth, a hiú izgató maradt életben…” 8Ezzel együtt – illetve éppen ezért – Batthyány esetében még a gyorsan és mélyenrögzült vértanúszerep is gondot okozott; legalábbis 1867, a kiegyezés után, amikor 1849óta elõször nyílt tartósan lehetõség arra, hogy a magyar szimbolikus politika viszonylagszabadon megnyilatkozhasson.Batthyány a pesti ferences templom jeltelen kriptájában nyugodott, és csak 1867után lehetett tisztességesen, méltó síremléket állítva eltemetni, ami 1870. június 9-én, aKerepesi úti temetõben meg is történt. 9 A költségeket azonban nem a kormány, hanemPest városa állta. (Azért nem Budapest, mert a városegyesítés még három évet váratottmagára.) Indokoltnak tûnt volna, hogy az 1867-es kormányzat az 1848-asat elõdjének tekintse,merthogy a kiegyezés megalapozásában az 1848-as folytonosság – legalábbis azérvelés szintjén – meghatározó elem volt. A kormány mégsem vállalta Batthyányt, hiszenugyanaz lett a törvényesen megkoronázott magyar király, akinek uralma alatt a miniszterelnökötkivégezték.Az egybeesés oly erõsnek bizonyult, hogy még a vértanúszerep kihangsúlyozása isnehézségekbe ütközött – legalábbis kormányzati szinten. Így aztán az állami „hivatalos-150

A NEMZET MÁRTÍRJA, A „MAGYAR EGMONT”: BATTYHÁNY LAJOS GRÓFBánkuti András: 1989. március 15.ság” eltûrte ugyan Batthyányt, de semmit sem akart vele kezdeni. A „hivatalosság” szellemikultúrája pedig a politikai kultuszteremtésben Deák szerepét emelte ki – még életébenutcát neveztek el róla. 10 (Erre mondta Deák: „Utcám már van, lakásom még nincs”– utalva ezzel arra a tényre, hogy bérelt helyen lakott.) Halálakor emlékét törvénybe iktatták;Gyulai Pál, a magyar szellemi élet egyik vezetõje a zenében Erkelt, a költészetbenAranyt, a politikában Deákot jelölte ki mércének.Batthyány mint a nemzet mártírja egy sajátos hatalompolitikai s egyben szimbolikuspolitikai „harapófogóba” került. A hatalompolitikai gátat az jelentette, hogy a gyilkostnyilvánosan nem lehetett megnevezni. (Másfelõl igaz viszont, hogy a gyilkosság tudataellehetetlenítette Ferenc József teljes „magyarosítását”.) Ugyanakkor az 1848–49esztétizálására törekvõ szimbolikus politikai diskurzus a Kossuth-kultusz ápolásábanvolt érdekelt, s maga Kossuth is gondoskodott az érdekeltség folyamatos fenntartásáról.Mindez oda vezetett, hogy 1848–49 egésze – legalábbis a megszemélyesültség tekintetében– Kossuthtal identifikálódott. 11A Batthyány-kormány pénzügyminisztere lett a151

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMmeghatározó szimbolikus politikai személyiség, és nem a miniszterelnök. Így Batthyánymint miniszterelnök, azt megelõzõen a reformkor meghatározó fõrangú politikusa, leértékelõdött.Beszorult a mártírszerepbe, miközben kevéssé vált jelentõssé az, amiért egyáltalánmártír lehetett. 12 A mártírium eluralta Batthyány alakját, és így megint csak szembekerülta hatalompolitika már említett gátjával. 13A mártírszerep dominanciája miatt Batthyánynak 1867 után nem jutott sok hely.Petõfi 1883-ban városi és közadakozásból szobrot kapott, Kossuthot 1894-ben a fõvárostemette el, és készíttettett számára mauzóleumot – de Batthyány kimaradt. Az 1848-asmitológia a társadalom – jelen esetben a város – szintjén érvényesült, akárcsak az országszerteelszaporodó Kossuth-szobrok esetében. Az állam azonban – mivelhogy a kivégzésértlegfelsõ szinten felelõs személy és a király azonos volt – hallgatott. A város is csakannyit tett Batthyányért, amit a rögzült mártírszerep és nem az egykori miniszterelnökifunkció indokolt. 1879-ben az I. kerületben utcát neveztek el róla. Az elnevezési kedvbátorítást nyert az 1905-tõl 1910-ig tartó – hangos, melldöngetõ, ámde társadalmilag teljesenüres nemzeti ellenállást és koalíciós kormányzást magában foglaló – idõszaktól.Újabb utca és tér kapta meg a gróf nevét, de az állam ekkor is óvakodott Batthyány Lajoselõtérbe helyezésétõl.Oly mértékben feloldhatatlan volt a Ferenc József–Batthyány-viszonyból adódó feszültség,hogy még akkor sem tudtak vele mit kezdeni, amikor 1898-ban április 11-ét, az1848-as törvények szentesítésének napját állami ünneppé tették. Logikus lett volna, hogyha 1848 törvényesnek tekintett részét az április 11-i dátummal jeles nappá teszik, akkora törvényesség személyi letéteményeseit, a kinevezett miniszterelnököt is kiemelik. Nemez történt. A március 15-vel szemben kijátszani akart április 11-e is csonka maradt, merthát megint csak erõsebbnek bizonyult a szerep és a viszonyok összjátéka. Hiszen ha aminiszterelnök vértanú, akkor valaki az õ gyilkosa. A gyilkos helyett csak a végrehajtótlehetett káromolni. 14Elképzelhetõ, hogy egy Ferenc József nélküli békés dualista idõszak politikai szimbolikájahozzányúlt volna a Batthyány-jelenséghez. Lehet, de ezt már sohase fogjuk megtudni,hiszen a rendszernek mindössze két esztendeje maradt Ferenc József halála után.Két olyan év, amit a világháború véres és vesztes agóniája jellemzett, és ahol az államösszes ideologikus energiája arra ment el, hogy a nagyszámú új halottból hõst faragjon.Vélelmezem, noha a dolog természetébõl adódóan bizonyítani nem tudom, hogy amagyar demokratikus köztársaság megkísérelt volna Batthyány-kultuszt teremteni.A Habsburgok nélküli és antihabsburgiánus Magyarország, a demokratikus-liberális elvekreépülõ belpolitikai rendszer, Károlyi ’48-as, függetlenségi pártbeli múltja sejtetniengedi, hogy az 1848-as mitológiát új szakrális elemekkel bõvítették vagy legalábbis bõvíthettékvolna. Batthyány pedig kínálta magát egy ilyen szerepre. De idõ nem maradt alehetõség beteljesítésére.Amennyire adódott (volna) Károlyiéknak Batthyány, annyira nem kínálkozott az1919-es rövid életû kommünnek. A nemzetistent leváltani akaró, magát univerzálisnak152

A NEMZET MÁRTÍRJA, A „MAGYAR EGMONT”: BATTYHÁNY LAJOS GRÓFtartó világi istenség, a szocializmus saját szimbolikával dolgozott. Ebbe nem fértek belekirályok, hercegek, grófok, naplopók és burzsoák. Idõ itt sem sok maradt, de szinte biztos,hogy Batthyányból nem lett volna semmi, mivelhogy nem is volt rá szükség.Horthyék azonban teremthettek volna kultuszt. Az ország király nélküli királyságvolt. Az ellenforradalmi rendszernek Petõfi túl radikális, Kossuth demokratizmusba hajlóliberalizmusa túl sok. A kurzusideológiába azért mindkét személy beépíthetõ volt,amolyan hazafiként, de társadalmi tartalmuk mégiscsak idegen maradt. Kossuth emlékéttörvénybe iktatták, Petõfi tájversei az ünnepi alkalmak rituáléjában megjelentek. Ámdeegyikükben sem volt kezelhetõ konzervatív tartalom. Batthyány származása, a törvényességiránti elkötelezettsége, kiemelkedõ történelmi szerepe, mártíriuma alkalmas lehetettvolna arra, hogy a konszolidálódott ellenforradalmi rendszer belpolitikai stabilitásban,nacionalizmusban és revízióban gondolkodó kurzusideológiája számára használhatóváváljék. A kísértést jelzi, hogy a Batthyány-örökmécsest – Pogány Móric alkotása –1926-ban állították fel. 15Horthyék nem éltek a lehetõséggel. Ennek oka – szerintem – részben a véletlen,részben törvényszerû volt. Az irredentára, a revízióra ott volt a Szent Korona-tan és aSzent István-kultusz túlfuttatása. Tökéletesen lefedte a konzervatív nacionalista eszmekört,nélkülözte a gyûlölt liberális és demokratikus dimenziót. Ettõl persze még Batthyánybólki lehetett volna faragni a Nagy Magyar Konzervatív hiányzó szobrát. Petõfi, Kossutherre alkalmatlan, Deák elvi liberalizmusa pedig kizárta, hogy õ a szabadságjogok teréncsonkolt rendszer számára élõ kultusz tárgya legyen.Maradt – volna – Batthyány.De egy akkoriban még viszonylag fiatal történész, Szekfû Gyula 1919–1920-bankifaragta a kultuszszobrot Széchenyibõl. 16 Merész, de termékeny ötlet volt. Kossuth ellentétpárja,aki mégiscsak a Kossuth által „legnagyobb magyar”-nak nevezett személy;aki olyat tett, ami a nemzeti tudástár konszenzusos pozitív része – Lánchíd, gõzhajózás,folyamszabályozás stb. –, aki nem kompromittálta magát 1848–49 véres pillanataiban;aki cselekedett, írt saját kultusza megteremtéséért, tehát korlátlanul, jelszószerûen idézgethetõ;akinek öngyilkossága felmagasztalja egész életét. Hordoz sok olyat, ami Batthyánybanis megvan, de többet nyújthat, mint a kivégzett miniszterelnök.Még ez sem lett volna elég, ha Bethlen István gróf, a konszolidáció vezérpolitikusanem támogatja meg a történész ideálját.Megtette. S innentõl Széchenyi lett a kurzus kultuszfigurája, méghozzá oly mértékben,hogy azután már a szülõatya-történész ellenszenvét is kivívta a Széchenyi-idézetekmértéktelen és aprópénzre váltott hangoztatása.A két irányból – jobbról és balról – induló, kurzusellenes mintateremtésben Batthyánynakugyancsak nem maradt hely. A szélsõjobb az õsmagyar, polgáriszabadság-ellenesmitológiához nyúlt vissza (Turul, Hungária Egyesült Földek, Õsföld, Atilla stb.), abaloldal pedig a nemzeti mitológia meglevõ és a kurzus által csak töredékesen használtelemeit igazította a maga képére. A szuperradikális Petõfi, a hiperdemokrata Kossuth és153

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMa paraszti népet szimbolizáló, addig huszadrangúnak tekintett Táncsics szerepét kezdtekiemelni. Molnár Erik, Mód Aladár, Révai József írásai mintegy anticipálták azt, hogyaz 1943-ban a Szovjetunióban létrehozott Magyarországra sugárzó adót Kossuthról neveztékel. 17A II. világháborúban Magyarország a vesztes oldalra került. A nemzetközi nagypolitikaeredményeképpen a szovjet csapatok szabadították fel Magyarországot és a magyarnépet a nácikat kiszolgáló magyar nemzetiszocialista rendszer alól. A szovjet felszabadításazonban – itt is és máshol is – azt jelentette, hogy a felszabadítók elõbb megszállóként,majd „szövetségesként” rendezkedtek be. Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy hatalmi monopóliumotbiztosítottak az õket és a sztálinista mintát kiszolgáló, illetve követõ kommunistapártnak. A kommunista politika viszont a saját mitológiáját a nem létezõ demokratikuslegitimáció helyettesítésére használta fel, és így „történelmi legitimációt” teremtett.Ennek volt egyik leglényegesebb mozzanata a totális hatalomgyakorlás kialakulásávalidõben egybeesõ 1948-as ünnepségsorozat, 1848 centenáriuma. 18Felidézve a Kossuthkultuszrólszóló fejezet vonatkozó részében már elmondottakat: a Kossuth-kultusz intenzívhasználata mellett kulcsszerepet kapott az osztályharcos radikalizmus historizált megjelenítése,amit Petõfi Sándor és Táncsics Mihály alakja szimbolizált. (Nem véletlen,hogy aztán ezekrõl az emberekrõl például számtalan, szovjet mintára létrehozott kolhozt,termelõszövetkezetet neveztek el.) 1848 úgy jelent meg, mint a magyar nemzet szakráliskincse, öröksége, ami önmagát kizárólag a nép javáért munkálkodó kommunistákra hagyományozta.A saját interpretációját kizárólagossá tenni akaró kommunista mitológiaannak a kísértésnek sem tudott ellenállni, hogy Kossuth Lajos reinkarnációját a magyarországisztálinizmus vezéralakjában, Rákosi Mátyásban lelje fel. A plebejus, radikális, akommunizmusba torkolló módon megkonstruált ’48 lett az „igazivá” stilizált ’48.A kommunista – az eredeti nemzeti mitológiára épülõ és azt egy irányban átértelmezõ– szimbolikus politika semmit sem kezdett az arisztokrata származású, liberális,de nem radikális Batthyányval. Az ünnepségeken alig említették a nevét, plakátokonnem dominált, sõt, idõnként rávetült a „megalkuvókkal” való kollaborálás árnyéka.Batthyányt a kommunizmusban csend vette körül.1956 sem kezdett vele semmit, annál is kevésbé, mert a felkelõk részben a kommunistarezsim által is használt nemzeti mitológiát fordították a rendszerrel szembe. Kossuth-címer,Petõfi Kör, nemzetõrszalag. Az 1848-as mitológia feltámadt, de mivel azeredetiben is Batthyány mártírként kapott helyet, ezért vele a harcoló forradalom semmitsem kezdett. (1956. október 6-val igen, de ez nem önálló kultuszteremtési folyamat, csaka magyar históriában folytonossá tett vértanúság kinyilvánítása.) 19Batthyány az 1970-es, 1980-as években a demokratikus ellenzék hagyománykeresésébenjelent meg. Az örökmécses mint a levert 1956-ra és a kivégzettekre rímelõ helyszínbeépült az ellenzék március 15-i rituáléjába. 20 Az 1956-os vértanú-analógiát hangsúlyossáteendõ, az örökmécsest Batthyány–Nagy Imre-örökmécsessé nyilvánították, de154

A NEMZET MÁRTÍRJA, A „MAGYAR EGMONT”: BATTYHÁNY LAJOS GRÓFa polgári átalakulás miniszterelnökének alakja nem tûnt elõ, a zsarnok által kivégzettszemély sziluettje maradt a meghatározó.A rendszerváltás óta egyetlen hatalmon lévõ politikus nyúlt vissza Batthyányhoz:Antall József. A Nemzeti Galériából kölcsönkérte a grófot ábrázoló festményt, és kiakasztottaa miniszterelnöki dolgozószobába. E tény arra utal, hogy Antall felismerte: ittegy, a különféle kurzusok által nem kompromittált, szimbolikus értékû személyrõl vanszó. A felismerést nem követte tett. Batthyányval annyi történt, hogy mauzóleumát – jórészta fõváros költségén – 1999-ben restaurálták. Az ország fõvárosában nincs szobra,közterület viseli a nevét.* * *Batthyány továbbra sem kell senkinek másra, csupáncsak és legfeljebb mártíriumra.1849-ben vértanú lett, és az is maradt. A nemzeti mitológia kialakulásának folyamata ebbea szerepbe helyezte õt. Úgy tûnik, azóta igazából senki sem akarja õt innen kiszabadítani.Az utókort következetesen nem érdekli az, amitõl mártíriumának értelme is volt,lett, lehet.Március 15-e a nemzet születésnapja lett; április 11-e, az 1848-as törvények szentesítésénekidõpontja elsüllyedt; október 6-a nemzeti gyásznappá vált. A születésnapothistorizáltan Kossuth uralja, április 11-e senkié, október 6-a Batthyányé és az aradi vértanúké.A szimbolikus politika megint csak eluralta a történelmi narratívát, felülírta a történelemtényszerû menetét. A nemzetvallás funkcionális szükségletei váltak dominánssá.A politikai pálya egészét a mártírium emelte fel és süllyesztette el.155

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMJEGYZETEK1 A szentté avatás, valamint a szentkultusz tárgykörében: KLANICZAY Gábor: The Uses of SupernaturalPower. The Transformation of Popular Religion in Medieval and Early Modern Europe. Cambridge, 1990.2 A problémát a hagyományos történetírás nézõpontjából – a kutatás hiányaira is utalva – inkább érinti,mintsem elemzi: GERGELY András: 1848 hagyománya. Vigília, 1998/10. sz. 764–774. o. Az írás megjelenta szerzõ 1848-ban hogy is volt? címû kötetében (Budapest, 2001).3 A formálódó, a nemzetté váláshoz kötõdõ Zrínyi-kultuszról nem csak Kölcsey Ferenc versei tanúskodnak.Nyomatékosan jelzi azt a történelmi festészet is, valamint a kávéházi névadás és az annak megfelelõZrínyi-cégér használata (lásd SZVOBODA DOMÁNSZKY Gabriella: Régi dicsõségünk. Magyar históriaiképek a XIX. században. Budapest, 2001). Hasonló tendenciáról számol be: SZABÓ Júlia: A XIX.század festészete Magyarországon. Budapest, 1985. Megjegyezni kívánom, hogy a Zrínyi-kultusz nemtûnt el, hanem tovább élt, kibontakozási tere a hadsereg, illetve a pszeudomilitáris világ lett. A két háborúközötti leventemozgalom éppúgy használta, mint a királyi vagy a kommunista honvédség. Laktanyaés alakulat neve lett. Kétségtelenül igaz azonban, hogy a XVI. században élt „szigetvári hõs”, ZrínyiMiklós alakja sokszor összemosódott a XVII. században élt Zrínyi Miklós költõ- és hadvezérrel és politikussal.A hadsereg Zrínyi-kultusza mindkét személyt „használja”.4 Wesselényi Miklósról a szakmailag legkomolyabb monográfiát TRÓCSÁNYI Zsolt írta: WesselényiMiklós. Budapest, 1965. Fontos és Wesselényit a teljes korabeli politikai spektrumban bemutató munka:VARGA János: Helyét keresõ Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Budapest,1987. A Wesselényi-historiográfiáról – ami egyáltalán nem nagy – áttekintést ad DÉNES IvánZoltán a báró Szózat a magyar és szláv nemzetiségek ügyében címû könyve 1992-es kiadásához írott elõszavában.Ezek a mûvek értelemszerûen nem foglalkoznak azzal a potenciális lehetõséggel, amit Wesselényialakja a magyar szimbolikus politikában jelentett vagy jelenthetett volna. A „zsibói bölény”, illetveaz „árvízi hajós” metaforája sincs kibontva. A Wesselényi-szakirodalom viszonylag kis mennyiségeis azt mutatja, hogy a báró az utólagos érdeklõdést tekintve is peremre szorult.5 HELFY Ignác (szerk.): Kossuth Lajos Iratai. IV. kötet, Budapest, 1900, 238. o. Kossuth 1852. november12-én mondta el az idézett beszédet. Tóth Béla szerint a „névtelen félistenek” kifejezés megszületésérekihathatott a „névtelen vitézek” szóhasználat is, amit Eötvös József alkalmazott A karthauzi címû regényében(TÓTH Béla: Szájrul szájra. A magyarság szálló igéi. Budapest, 1901, 94–95. o.). Szerintemerrõl nincs szó, hanem sokkal inkább a szakralizálás igénye hívta elõ az egyébként teljesen originális kifejezést,hiszen a „félisten” önmagában is abszolút eredeti találmány.6 A megtorlás logikájához, belsõ motivációihoz: ANGYAL Dávid: Az ifjú Ferenc József. Budapest, 1942,illetve GERÕ András: Ferenc József, a magyarok királya. Budapest, 1999, különösen a 67–78. o. Szoktákidézni Julius Haynaut, a magyarországi teljhatalmat gyakorló generálist, aki 1849. augusztus 24-énazt írta Karl von Schönhalt altábornagynak: „Egy évszázadig nem lesz forradalom Magyarországon, hakell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestõl irtom ki a gazt.” In Az aradi vértanúk. I–II. Összegyûjtötte,a szöveget gondozta, a bevezetõ tanulmányt és a jegyzeteket írta: KATONA Tamás. Budapest,1979, II. köt. 70. o. (A továbbiakban: Az aradi vértanúk.)156

A NEMZET MÁRTÍRJA, A „MAGYAR EGMONT”: BATTYHÁNY LAJOS GRÓF7 Az aradi kivégzésekrõl, elõtörténetükrõl, közvetlen utóéletükrõl Az aradi vértanúk a legjobb forráskiadvány.Részletes, minden egyes személyrõl szóló modern feldolgozás: CSORBA László: A tizenháromaradi vértanú. Budapest, 1989. Arad, illetve az aradi vértanúk politikai felhasználásáról ír BARABÁSBéla Emlékirataiban (Arad, 1929).8 Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcról. Okmánytár. Sajtó alá rendezte:HERMANN Róbert és PELYACH István. Budapest, 1990, 131–132. o. (A továbbiakban: Szemere.) Azeredeti szöveg 1852-ben kelt.9 A Kerepesi úti temetõrõl lásd A Kerepesi úti temetõ. 1–2. (rész). A bevezetõ tanulmányt írta, az adattárat,a mutatókat és a szemelvényeket összeállította TÓTH Vilmos. Budapesti Negyed, 1999/2–3. sz. 523. o.Külön Batthyányról: NAGY Lajos: Gróf Batthyány Lajos az elsõ magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza,s a Pest város által rendezett országos, ünnepélyes temetésének leírása. Pest, 1870; GÁBOR Eszter:„…Megkezdjük, de bevégezni, létesíteni nem tudtuk.” Schickedanz Albert pályakezdése: a Batthyánymausoleum.In A Magyar Nemzeti Galéria évkönyve 1991. Budapest, 1991, 277–281. o.10 Az utcanevekhez: Budapest teljes utcanévlexikona. Az adattárat öszeállította MÉSZÁROS György, azutcanévtörténetet írta BÚZA Péter, bevezetõ tanulmány RÁDAY Mihály. Budapest, 1998, 466. o.11 Jellemzõ e tekintetben, hogy az Országház Nándorfehérvári termében – ez a miniszterelnök fogadóterme– az 1848–49-re utaló freskó magasan kiemelkedõ központi alakja Kossuth, és az õ jobb oldalán, alattaábrázolják Batthyányt.12 A Batthyány pályáját ismerõ politikai elit tudta, hogy a mártíriumon túl is van mit értékelni a gróf tevékenységében.Szemere így írt:„…A sírdomb, mely Batthyányt födi, nem egy mindennapi halomka, az politikai jelentõséggel bír, abbanõvele a magyar nemzetnek nemcsak dinasztia iránti hûsége, de monarchiai érzelme is örökre el vantemetve, ha a dinasztia meg nem tér, míg idõ van rá, és a Biblia szerint teljesen új embert nem ölt magára.Gr. Batthyány Lajos a szétdúlt szabad haza romjai alatt egyedül nyugszik, az alkotmányos Magyarországnakõ hõse volt, a letiportnak mártírja lett.” Szemere, 132. o.Irányi Dániel véleménye:„Batthyány Lajos negyven évet élt. Szép férfi volt, csaknem teljesen kopasz, büszke tekintetû. Sûrûszõke szakállal keretezett arca tekintélyt parancsolt. Nem volt jó szónok, fõként alkalmatlan orgánumamiatt, de rendkívüli értelemmel volt megáldva, s ezért nagyon is alkalmas lett volna magas állami tisztségre,ha politikájának nem állandó rugója az a törekvés, hogy elkerülje az elkerülhetetlen konfliktust.Elbeszélésünk során nagyra értékeltük, hogy milyen jól megértette a helyzetet, amikor a közvéleménymeg az uralkodó választása az ország élére állította. Vértanúságánál is jobban meg kell õriznünk emlékezetünkbenlángoló hazafiságát, szándékainak tisztaságát, egyenes és szilárd jellemét.” In IRÁNYI Dániel–CharlesLouis CHASSIN: A magyar forradalom politikai története 1847–1849. Budapest, 1989,382. o. A könyvet 1854–55-ben írták, és eredetileg Párizsban, franciául jelent meg, 1859–60-ban.13 Bizonyos értelemben a magyar történetírásra is hatott a mártírszerep dominanciája. Sokáig érdemben aligfoglalkoztak Batthyány történeti szerepével. MOLNÁR András: Batthyány Lajos a reformkorban (Zalaegerszeg,1996) címû munkájának bevezetõjében áttekinti a Batthyány-historiográfiát, és megállapítja:„A kiegyezést megelõzõen idehaza nem, csupán az emigrációban születtek Batthyányról értékelhetõéletrajzok. A legfontosabb ezek közül Szemere Bertalané, amely kivételes a maga nemében: a politikaiharcostársak közül egyedül Szemere emlékezett meg méltóképpen, önálló mûben Batthyányról!Batthyányról 1870-es újratemetése idején jelentek meg idehaza az elsõ könyvecskék. Ezek azonbaninkább népszerûsítõ, semmint tudományos, inkább újságírói, semmint történészi munkák voltak, és Batthyánypályafutásának alaposabb feltárása még ezután is hosszú évtizedekig váratott magára. Születésének100. évfordulója 1907-ben elsikkadt, csupán egy évvel késõbb jelent meg egy vázlatos életrajz FarkasEmõd hírlapíró tollából.125 évvel Batthyány születése után, 1932-ben látott napvilágot az elsõ, tudományos igénnyel készültmû, Károlyi Árpád kétkötetes munkája, amelyben az idõs történész Batthyány 1849-es perének iratait ad-157

GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEMta közre és dolgozta fel. A per legfontosabb iratait – immáron magyarra fordítva –, kiegészítve az azótafelfedezett forrásokkal, és korrigálva Károlyi túlzott lojalitást feltételezõ értékelését, Urbán Aladár1991-ben újra kiadta. Az itt közzétett források, a hozzájuk tartozó jegyzetek és bevezetõ tanulmány alapjánma már hitelesen áll elõttünk Batthyány Lajos életének utolsó tíz hónapja; fogsága, pere és mártírhalála.Ugyancsak korszerû és alapos ismeretekkel rendelkezünk Batthyány miniszterelnöki tevékenységérõl.Urbán Aladár az 1970-es évektõl folyamatosan publikálta a Batthyány-kormányra, illetve BatthyányLajos 1848-as szereplésére vonatkozó tanulmányait. Ezeket összegzõ nagydoktori értekezése Batthyányminiszterelnökségérõl 1986-ban látott napvilágot. Közben, még 1982-ben – Batthyány születésének 175.évfordulóján – Batthyány-emlékülést tartottak az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az itt elhangzottés a Századokban még abban az évben napvilágot látott elõadások szintén alapvetõ fontosságúak. Az1990-es évek elejére ilyen módon – elsõsorban Urbán Aladár kitartó kutatásainak köszönhetõen – BatthyányLajos teljes 1848–49-es tevékenységét sikerült tudományos igénnyel feldolgozni és bemutatni.”Urbán és Molnár mellett Erdõdy Gábor és Spira György tett legtöbbet a Batthyány-kép teljességéért.ERDÕDYnek több tanulmánya is megjelent, és õ a szerzõje a Magyar Szabadelvûek (fõszerk. Gerõ András)sorozatban megjelent Batthyány-kötetnek is (Budapest, 1998). SPIRA György: Négy magyar sors(Budapest, 1983) címû kötetében az egyik portré Batthyányról szól. Megemlíthetõ még GERGELY AndrásBatthyány Lajosról szóló tanulmánya is (in uõ: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyarreformkorról és 1848-ról. Budapest, 1987, 259–287. o.).Mindenesetre saját interpretációmat indirekten alátámasztja, hogy lényegében csak az 1980-as,1990-es évekre lett feldolgozva Batthyány reformkori és miniszterelnöki tevékenysége.14 Lásd errõl a március 15-rõl szóló fejezetet.15 Az örökmécses Budapesten azon a helyen áll, ahol Batthyány kivégzésének helyszínét vélelmezik.16 A Három nemzedék Széchenyi-képérõl írt tanulmányom újabban GERÕ András: Utódok kora. Tanulmányok,esszék címû kötetemben jelent meg, Budapest, 1996, 167. o. Szekfû világképében is benne volt akonzervatívvá stilizálható Batthyány-kép; habár liberalizmusa megbocsáthatatlannak bizonyult.„48-ra 49 jött, elõbb szélsõ radikalizmus, majd a kikerülhetetlen katasztrófa. Nincs itt helyünk a radikalizmusnövekedésérõl részleteket közölni, valamint arról a hazafias küzdelemrõl sem, melyet BatthyányLajos gróf folytatott az elvakult sovinizmus, a forradalmi liberalizmus pártja s annak nem annyirairányító, mint magával sodort, a lelkesedés pillanataiban megittasult vezére, Kossuth ellen. Széchenyi,Wesselényi, Deák visszavonulása óta Batthyány vállaira nehezedett az embertelen súlyú feladat, a nemzetetaz adott viszonyok erejének elismerésére visszavezetni. 1848 áprilisától kezdve, midõn a magyarminisztérium elnöke lett, egészen 1849 január havában történt elfogatásáig, ez arasznyi közéleti pályán,Batthyány végigszenvedte mindazt a honfibút és honfikínt, melyet az elõrelátóbb Széchenyi már1844-tõl, s a radikalizmus megerõsödésétõl kezdve szenvedett. A keserû poharat Széchenyi csöppenkint,Batthyány egy hajtásra üríté ki. Egyéni tragikuma, ha lehet, még Széchenyiét is felülmúlja. A reakciókarhatalma akkor fogta el, mikor éppen képviselõvé akarta magát választatni, hogy Kossuthtal megvívjaa debreceni országgyûlésen a végsõ harcot és a nemzet és dinasztia kibékülését elõkészítse.Mint tudjuk, az újjászületés legjobb emberein a radikalizmus, ezen pedig a reakció gyõzött. Batthyánybukásával a debreceni radikálisokkal szemben hang többé alig emelkedett.”SZEKFÛ Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. A hasonmás kiadáshoz az elõszót írtaGLATZ Ferenc. Budapest, 1989, 150. o. Szekfû történelemképérõl Dénes Iván Zoltán és Glatz Ferenc írtmonográfiát, illetve több tanulmányt. Itt jegyezném meg, hogy a Széchenyi-kultusz olyan önálló téma,amelynek teljes feldolgozásával még adós a történetírás. Én magam Széchenyi kultuszát legalább annyirairányzathoz és rendszerhez kötõdõ politikai, mint amennyire a nemzetvalláshoz köthetõ szimbolikuspolitikai kultusznak gondolom.17 Révai, Molnár és Mód is már a ’30-as évektõl megfogalmazták tételeiket. Összefüggõ, szintetikus jellegûkifejtésük: RÉVAI József: 48 útján. Budapest, 1948, 76. o.158

A NEMZET MÁRTÍRJA, A „MAGYAR EGMONT”: BATTYHÁNY LAJOS GRÓF18 A centenárium anyagát bemutatja: GERÕ András (szerk.): Az államosított forradalom. 1848 centenáriuma.Budapest, 1998. Batthyány – hangsúlyosan és cinikusan – például így tûnik fel: „Soron kívül hazaérkezetta hadifogságból a 48-as magyar miniszterelnök leszármazottja: Batthyány Bálint. Debreceni jelentésközli, hogy a Szovjetunió kormánya a közelgõ centenáris ünnepségek alkalmából soron kívülhazabocsájtotta Batthyány Bálint hadnagy, polgári lakost, gróf Batthyány Lajosnak, az elsõ magyar kormányminiszterelnökének leszármazottját. Batthyány Bálint hadnagy a tifliszi fogolytáborból jó egészségbenérkezett meg Debrecenbe, ahonnan a szokásos formaságok után hazatért otthonába. Fehérvári KisÚjság, 1948. március 12.” Lásd GERÕ, 1998, 175–176. o.19 SZABÓ Miklós: Politikai kultúra Magyarországon 1986–1986. Budapest, 1989, 225–252. o., 265–306. o.20 A demokratikus ellenzéknek a Batthyány-örökmécseshez is illeszkedõ, a március 15-i megemlékezéseketis magában foglaló tevékenységérõl: HODOSÁN Róza: Szamizdat-történetek. Budapest, 2004. A könyvtartalmazza azokat a III/III-as anyagokat is, amelyek részben erre vonatkoznak.159