PDF 1110 KB

Az őskori emberre vonatkozó források az ember-környezet viszony fényében
azaz szakemberek, specialisták meglétét. A telep belső szerkezete, pl. elkülönülő régiók, a társadalomban
vagy annak működésében létező hierarchia nyomára vezethet. Mindennek természetesen
előfeltétele a korszerű, mikrosztratigráfiai módszerű ásatás és dokumentálás.
A Suba-lyuk feltárása 1932-ben még nem ezzel a módszerrel történt, így hát, sajnos, ez a
forrás itt negatív.
A társas kapcsolatokra nézve támaszkodhatunk az etnológia illetve a kulturális antropológia
megfigyeléseire is, amelyeket a kortárs vadász-gyűjtögető népcsoportok társadalmi berendezkedéseiről
tettek. Tekintetbe kell azonban vennünk azt a tényt, hogy olyan ökológiai környezet,
amelyben a jégkori ősemberek éltek, ma már nincs a Földön.
Nyelvi-kommunikációs közeg
Nem kevésbé ingoványos terület a nyelvi-kommunikációs közeg megismerése sem. Itt is
szinte kizárólag indirekt forrásokra számíthatunk, a legjobb esetben is. Több tudomány
szolgáltathat információkat:
- az ősember beszédképességére, beszédapparátusainak fejlettségére nézve a paleoantropológia
sorakoztatja fel anatómiai megfigyeléseit és következtetéseit;
- kommunikatív és mentális képességeiről az ősrégészeten belül a technológiai kutatások
eredményei adhatnak képet;
- az általa használt nyelv rekonstruálására a paleolingvisztika (őskori nyelvészet) tesz kísérletet.
A suba-lyuki ősember összefüggésében, amit tudunk, azt a neandervölgyiekről kialakult kép
alapján tudhatjuk ill. következtethetjük:
- képesek voltak a tagolt beszédre, hiszen az izraeli Kebara-barlangban előkerült a neandervölgyi
ember nyelvcsontja, amely megegyezik a mai ember nyelvcsontjával, vagyis a hangképző
szervei a mai emberéhez hasonlóak voltak;
- képesek voltak magasabb szintű, asszociatív gondolkodásra, hiszen olyan eszközkészítési
fortélyokat ismertek, amelyek előretervezést igényelnek.
Hitvilág, rítusok, szokások
Az előző két környezeti elemhez hasonlóan itt is nem fosszilizálódó dolgokról van szó.
Forrásaink tehát többnyire indirektek. Itt is óriási szerepe van az ősrégészet modern ásatási és
dokumentációs módszereinek. A feltárt jelenségek értelmezésénél legfontosabb támaszt az
etnológia illetve a kulturális antropológia megfigyelései jelentik, amelyeket a jelenben élő
archaikus társadalmak körében tettek. A hitvilág egyes elemeinek nyomára bukkanhatunk
ugyanezen tudományágak mitológiai kutatásai által. Ugyanis a különböző népek, népcsoportok
mondavilágaiban felbukkanó hasonlóságok szálai a prehistorikus időkig illetve a messzire
visszanyúló közös eredetig is elvezethetnek. S természetesen a paleolitikum művészetének
elemzése is rengeteg támpontot nyújt az ősember hitvilágának megismeréséhez.
A hitvilág és rítusok körébe tartozik az a számos lelőhelyen bizonyított tény, hogy a neandervölgyi
emberek már eltemették halottaikat. Ez a probléma a Suba-lyuk esetében is többször
felmerült. Az emberi csontmaradványok nagyobb területen szétszóródva feküdtek (5. ábra). A
vélemények megoszlanak a temetkezés megléte mellett és ellen. Ellenérvként hozzák fel a csontok
szétszórt elhelyezkedését, s a csontvázak hiányos voltát. A temetkezés mellett hozzák fel,
15