A Hungarian Golf (korÃ¡bban: Hole In One) elit Ã©letmÃ³d-magazin

Dr. Lakner Géza: A Hungarian Golf (korábban: Hole In One) 

életmód-magazin orvosi rovatának gyűjteményes, 

átdolgozott kiadása (1998-2006) 

Dr. Géza Lakner: Collected and revised edition of medical column 

articles from lifestyle magazine 'Hungarian Golf' 

(formerly: 'Hole In One') (1998-2006) 

Tartalomjegyzék / Contents 

Tartalomjegyzék / Contents 

I. Mozgásszervi vonatkozások (Locomotor aspects) 

1. A golfütés mozgásszervi vonatkozásai (Rheumatologic aspects of the golf swing) ................ 2 

2. Winter rules for times when winter rules ....................................................................................... 4 

3. Golfos mozgásszervi nyűgök és gondolatok a swing biomechanikáról (Golf-related 

locomotive burdens and some thoughts on swing biomechanics) ............................................ 6 

4. Miért zsibbad, fáj a csuklóm – avagy a kéz "alagút" syndromája (Why do I feel pain and 

stiffening in my wrist – or the carpal tunnel syndrome) .............................................................. 9 

II. Általános orvoslás (General medicine) 

1. A mellkasi fájdalom elkülönítő diagnosztikája (Differential diagnosis of chest pain) ............. 11 

2. Az allergiáról másképpen – avagy a századeleji illemtankönyvek átírásra szorulhatnak 

(Allergic diseases – or respected old-school manuals of etiquette may need a revision) ...... 12 

3. A folyadék- és elektrolitháztartás alapjai és zavarai (Foundations and deviations of fluid and 

electrolyte balance) ....................................................................................................................... 14 

4. Rovarcsípés okozta fertőzések (Insect-borne infections) .......................................................... 16 

5. Porfíria – a rejtőzködő kór (Porphyria – the hidden menace) .................................................... 18 

6. Az orvos esete a bőrönddel – avagy az utazási orvostan rejtelmei (The doctor’s affair with the 

suitcase – or secrets of travel medicine) ..................................................................................... 19 

7. Nyomelemek (Micronutrition) ....................................................................................................... 24 

III. Klinikai farmakológia (Clinical pharmacology) 

1. Házipatika a golftáskában (Pharmacy in the golf bag) ............................................................... 27 

2. Gyógyszerkölcsönhatások (Drug interactions) .......................................................................... 28 

3. Gyógynövény-gyógyszer kölcsönhatások (Herbal-drug interactions) ..................................... 30 

4. Placebo: mítosz vagy valóság? (Placebo – myth or reality?) .................................................... 34 

5. Klinikai gyógyszerfejlesztés ma – avagy a gyógyszerek sorsa a kémcsőtől a patikák pultjáig 

(Clinical drug development today - or the drugs’ path from test tubes to pharmacy counters) 

.......................................................................................................................................................... 37 

6. “Kezelés a megfelelő gyógyszerrel, a megfelelő adagban, a megfelelő betegben” - avagy a 

jövő gyógyszerelése (“Therapy with the right drug at the right dose in the right patient” – or, 

drug prescription of the future) .................................................................................................... 39 

7. A “mikor” korántsem érdektelen kérdése – avagy a kronobiológia rejtelmei (A far from 

unimportant question of “when”s – or mysteries of chronobiology) ....................................... 41 

8. Gyógyszeradásnál sem mindegy a “mikor” kérdése – avagy a kronofarmakológia fő üzenete 

(The question of “when”s matter even in case of drug application – or principal message of 

chronopharmacology) ................................................................................................................... 43 

9. Gyógyszerelés az időskorban (Drug therapy in the elderly) ...................................................... 45 

10. Gyógyszerelés terhességben (Drug administration in pregnancy) ......................................... 47 

~ 1 / 48 ~

I. Mozgásszervi vonatkozások (Locomotor aspects) 

1. A golfütés mozgásszervi vonatkozásai (Rheumatologic aspects of the 

golf swing) 

The golf swing is one of the most complicated sporting action ever evolved An all-important 

part of the golf student’s maturation process is to master a pain- and injury-free swing. 

The backswing imparts serious torque on the backbone, hip and knee. The downswing may 

cause unfavorable effects due to the rapid elongation of contracted/shortened muscles and 

tendons. Epidemiologic studies identified the different risks of injuries in various groups of 

golfers: the thoracic spine and the elbow are at risk among male amateur players while the 

lumbar spine and wrist region are prone to injuries in female amateurs, female and male 

professionals. 

A golfütés, a “swing” vitathatatlanul az egyik legösszetettebb mozgásforma, amely a sportban 

valaha kifejlődött. A golfozó tanulási-érési folyamatának meghatározó eleme a fájdalom- és 

sérülésmentes swing kidolgozása és begyakorlása. A mozgássorozat bonyolultsága a magas 

szintű kéz-szem koordinációban és változatos izomcsoportok megfelelően időzített aktivitásában 

rejlik, végrehajtása a teljes test izületi- és izommechanikai terhelését okozza. Természetesen 

más jellegű megterhelésről van szó, mint pl. az atlétikában, síelésben vagy az extrém 

sportokban, de a nagyizületek mozgáshatárainak ilyen mértékű és időzítésű kihasználása 

azonban valóban nem mindennapi jelenség. 

A “klasszikus” swingelmélet a csípőizület kb. 45 fokos elfordulását és a vállizület 90 fokos 

elfordulását hirdeti. Izületi mechanikával foglalkozó orvosi szakágak (orthopaedia, 

rheumatologia, sportorvostan) ugyanezen izületek megfelelő síkban történő átlagos lehetséges 

kitérését ezeknél alig nagyobb szögértékben adják meg. 

Az ütő hátralendítése, a “backswing”, képletesen szólva az íj megfeszítésének szakasza, a 

gerincoszlopon, a csípőizületben és a térdben komoly csavaró irányú erőket ébreszt. Az ütő 

előrelendítése (“downswing”), a fenti hasonlat szerint a húr elengedése, azaz a keletkezett 

izületi-izomfeszültség feloldása: a hirtelen kialakított forgatónyomaték a megrövidült állapotban 

lévő izmok, inak és szalagok hirtelen nyújtása révén ugyancsak kedvezőtlen lehet (a 

szakirodalom különösen a térdizület – keresztszalagok, porckorong – nyírási terhelését emeli ki) 

. 

Epidemiológiai tanulmányok kimutatták, hogy a háti gerinc és a könyök sérülései leggyakrabban 

férfi amatőr golfozóknál fordulnak elő. A gerinc ágyéki szakasza és a csuklótájék a női amatőr, a 

női és férfi hivatásos játékosok veszélyeztetett szervei. Az idült csuklófájdalom hátterében a kéz 

kisizületeinek fel nem ismert porc- vagy szalagszakadása is állhat. E sérülések hátterében 

megerőltetés, elégtelen erőnlét vagy hibás swing-mechanika áll. 

Az ágyéki gerinc terhelése az amatőr golfozókat izompanaszokra, csigolyaközti porckorongbetegségre 

és gerincizületi kopásra hajlamosítja. 

~ 2 / 48 ~

Az izületek természetes kopási folyamata már a harmadik évtized folyamán elkezdődik, 

megfelelő edzettségi állapottal azonban a fájdalmak fellépése halasztható. Radiológiai képalkotó 

eljárásokkal az izületi felszínek egyenetlensége , a kóros anyagcsere-termékek lerakódása már 

korai szakaszban kimutatható. A panaszok típusosan pihenő állapotban, reggelente jelentkeznek 

és “bemozgatásra” a fájdalom megszűnik. A kopási folyamat szempontjából a test tartóoszlopa 

- a gerincoszlop- , a csípőizület és a térdizület a legveszélyeztettebbek. Megemlítendő, hogy a 

gerinc kopása két formában jelentkezhet: a csigolyatestek közötti zárólemezek kopásaként 

(spondylosis) vagy a csigolyanyúlványok közötti kisizületekre kiterjedő kopási folyamat 

formájában (spondylarthrosis), a két típus egymással szövődhet is. 

Az izületek mozgásához az izmok aktív részvétele szükséges. A golf swing helyes végrehajtása 

során olyan izmok fokozott működésére kell számítani, amelyek hétköznapi mozgásokban 

kevésbé észrevehető szerepet játszanak. Így, mint minden sport, a golf is rendelkezik jellemző 

izomterhelési mintázattal: pl. a törzs és a hát harántul futó izmai aktív részesei a felsőtest 

elfordulásának, az alkar izmai az alkar tengelyében történő elfordulásért felelősek (ú.n. 

pronatio/supinatio). A izom kifáradásának banális formája, ám természetéből fakadóan mind a 

kezdő, mind a nagy tudású golfozókat érinti az izomláz. Az állapot magyarázata: az izmok 

energia-igényüket a véráramon keresztül érkező szőlőcukorból fedezik. Az összehúzódó 

vázizom oxigén- és energiaigénye emelkedik, de a kínálati oldal bizonyos terhelési szint felett 

elégtelenné válik: az oxigéndús környezet oxigénben szegénnyé válik. Az előbbi esetben ú.n. 

aerob glycolysis történik, a szőlőcukor tökéletes elégése széndioxiddá és vízzé magas 

energiahozamú biokémiai folyamat. Az utóbbi, oxigénszegény környezetben egy energetikai 

szempontból kedvezőtlenebb lépéssorral, az anaerob glycolysissel kényszerül az izom az 

energiatermelésre. Ekkor azonban a szőlőcukor lebontása korántsem tökéletes, és tejsav 

képződik. Az izomláz jellegzetes fájdalmát a tejsav izomban történő felszaporodása váltja ki, és 

a panasz mindaddig tart, amíg az izom nyugalmi helyzetben – immár újra aerob körülmények 

között – e köztitermék tökéletes elégetését be nem fejezi. 

Az izmok a csontokon összehúzódásra nem képes kötőszövetes lemezekkel, az inakkal 

tapadnak. Az ín és a csont különleges súrlódási egységet képez, ezért fokozott terhelésnek kitett 

helyeken, ahol az ín nagy hajlásszögben, esetleg hosszú szakaszon tapad, ínhüvellyel védett : pl. 

az ujjak feszítőinainál találkozhatunk ilyen elrendeződéssel. Az ínhüvelygyulladás inkább a 

megterhelő kézi munkát végzők (pl. gépírónők) körében fordul elő, a sportolók közül pl. az 

asztaliteniszezők veszélyeztettebbek, a golfra kevésbé jellemző ez a sérüléstípus, bár kezdő 

golfozók hibás kondicionálása vezethet ilyen kórképhez. 

A csontok kórállapotai közül a népbetegségként számon tartott csontritkulás a megváltozott 

hormonháztartású (relatív ösztrogénhiány), már nem menstruáló hölgyeket sújtja leginkább. Az 

aktív sportolást a már nyugalomban is jelentkező fájdalom nehezíti. 

Az életkor előrehaladtával a fiatalkorban kialakított swingen általában célszerű változtatni. 

Amennyiben a nagyizületek mozgástere nem beszűkült, a csavaróerők csökkentése a cél. Ennek 

érdekében a csípő kifejezettebb és/vagy a váll kisebb mértékű elfordítása lehet a járható út. A 

klasszikus swing “ellenállás”-képzése, amikor viszonylag kisebb csípőfordításhoz nagyobb 

vállfordulat tartozik, illetve a már downswing-et végző, visszaforduló csípőmozgáshoz még a 

másodperc törtrészéig ellentétes irányú, backswing-jellegű vállelfordulás társul, ekkor értelmét 

veszti, hiszen a panaszokat fokozhatja. Csípőizületi kopásban (és beültetett csípőprothesis esetén 

különösen) jóval rövidebb backswing kívánatos, kis elfordulással, így azonos ütőfej-sebesség 

eléréséhez jelentősebb váll/karizom-munka szükséges. Idősebb korban a mozgásszervek 

~ 3 / 48 ~

megváltozott (csökkent) rugalmassági viszonyait így elsősorban a golflabda elütési sebessége és 

indítási szöge sínyli meg, az egykor megszerzett ütési pontosságon kevésbé esik csorba. Nem 

véletlen a golf felszerelésgyártók erőfeszítése a játékos swingjéhez igazodó ütők előállítása 

vibrációszegény és nagyobb “rácsapást” biztosító nyél-ütőfej kombinációk révén. A 

divatáramlatokat mellőzve az idősebb, “senior” játékosok, illetve a fiatalabb korú mozgásszervi 

betegek ezért a mozgásterjedelmükhöz leginkább igazodó ütőt válasszanak. 

2. Winter rules for times when winter rules 

Unpleasant season is coming for true golfers: the winter. The luckier of players break up for 

mediterranean courses but most of us should stand the test of cold weather. Beyond statistical 

or less abstract evaluation of the past golf saison, the winter is a perfect time for tailoring our 

swing. Outdoor golf activity requires special care due to muscle rigidity but indoor 

strengthening exercises and weight training can do great for your swing. One should recognize 

that the “usual” exercises are not well-suited for some – at least in a golfing sense – vital 

muscle areas, namely the rotators of the forearm, flexors-extensors of the wrist and grasping 

muscles of the palm and fingers. Attention ought to be paid to the development of these muscles. 

In a powerful swing the importance of lower limb – the right leg drive and solid left leg base – 

should not be overlooked. Torque-based modern swings, opposed to classical swings 

characterized by a more pronounced hip turning, result in lower back strain and consequent 

back complaints as seen in big hitting young professional golfers. Applying rational amount of 

shoulder-hip resistance during the backswing and development of the lower limb muscles will 

aid in seeking the Holy Grail of Golf. 

Elnézést kérek a Tisztelt Olvasóktól a kizárólagosan angol nyelvű címválasztás miatt, de a fenti 

nyelvi tréfa találó magyarítása komoly fejtörést okozott számomra. 

A tél közeledtén a golf megszállottjai különböző módon próbálják átvészelni ezt a fölöttébb 

kellemetlen időszakot. A mediterrán vidékek élvezete csak a szerencsésebbeknek és csupán 

rövidebb időre adatik meg. A számadás ideje azonban mindnyájunknak eljött: van, aki 

számítógépén kedvenc golf-statisztikai programjába táplálja az évad részletes eredményeit és 

számokban kísérli meg kifejezni fejlődését, mások kevésbé absztrakt módon merengenek el 

teljesítményükön. 

A swing a golfozó “tamagochija”: állandóan foglalkozni kell vele, különben elsorvad. Adott 

technikai szint elérésén túl azonban a játékerő fenntartásához is megfelelő mentális képesség 

szükséges. A saját játékstílus kialakítása és az az ütésszám körről-körre történő stabilizálása 

számos fizikai, ritmikai és stratégiai-taktikai elemet vonultat fel. A pályaszakasz tervezett 

módon történő megjátszásának eszközéül az ütések tervezett módon történő kivitelezése szolgál. 

A golf azonban a hibák, az emberi esendőség sportja, ezért a hibákból okulás motivációs ereje 

legalább olyan mértékű, mint a szorult helyzetben sikeresen alkalmazott mentő ütés mintaképe. 

Télen, a szabadban történő gyakorlásnál-játéknál legyünk óvatosak. Mivel a külső és a belső tér 

hőmérséklete jelentősen eltér, az izmok jóval merevebbek és valamelyest megrövidült 

(összehúzódott) állapotban vannak Az izmok hirtelen nyújtása ezért komoly veszélyt rejt 

~ 4 / 48 ~

magában. A golfpályák a téli green-ek közelebbi helyzete miatt rövidebbek, a fagyott földön a 

labda még tökéletes találat esetén is tovább pattog, így az ütések távolsági rekordjára nem is igen 

kell törekedni. Ha az első néhány szakasz után lazábbnak, közvetlenebbnek is érezzük 

swingünket, testünk egy-két óra alatt lehűl és újra életbe kell léptetni az óvatosságot. A beltéri 

gyakorlás kiváló lehetőséget teremt a swing hibák zökkenőmentes kijavítására: a golfidényben a 

beidegződött régi swing és a módosítások keveredhetnek, nehéz az átszokás, mert a 

változtatásokat a játékos sokszor nem képes a gyakorlótéren “hagyni” és a pályán, versenyen is 

felbukkannak éretlen, begyakorlatlan mozgáselemek. 

A téli felkészülés természetesen fizikai edzéstervet is magában foglal. A kondíció megőrzése a 

táplálkozás révén is lényeges: a nyomelemekben és vitaminokban gazdag növényi eredetű 

élelmiszerek a melegebb évszakok idényjellegű terményei. Multivitamin-készítmények 

segíthetnek áthidalni a téli szelektíven tápanyaghiányos időszakot. A hagyományos fizikai 

erősítő gyakorlatok – egyenes és elfordulásos felülés, “step” aerobic – jó alapot nyújtanak a 

törzsközeli izmok (hasizmok, hát-, medenceöv izmai) és az alsó végtag izmainak fejlesztéséhez. 

A vállöv edzéséhez súlyzós gyakorlatok szükségesek, a felkar izmainak (bicepsz=hajlító és 

tricepsz=feszítő izmok) erősítése a jól ismert fekvőtámasszal a legcélszerűbb. A hatékony, nagy 

ütőfej-sebességet létrehozó golf-swing azonban szokatlanabb izmok erőnlétét is igényli: az alkar 

tengelyirányú forgató (ú.n. pronátor-szupinátor) izmairól és a csukló hajlító-feszítő izmairól van 

szó. A swingben az előrelendítés során az alkar tengelyirányú forgatása a törzshöz viszonyítva 

az óramutató járásával ellentétes irányban történik - alapvetően ez a mozdulat fogja “bezárni”, 

azaz célirányba fordítani az ütőfejet . Jobbkezes játékost feltételezve ez a kulcsmozdulat a bal 

alkar természetellenes irányú forgatását jelenti : a hétköznapi, egykezes mozdulatoknál a bal 

alkar test középvonala irányába, azaz óramutató járásával azonos irányban szokott elfordulni. Az 

edzés egyik lehetősége pl. a golfütő bal egykezes ütőfogással történő pörgetése, az óramutató 

járásával ellentétesen. A csukló erősítése a hátralendítés végső pontján a helyes csukló pozíció – 

az ütő megtartása – érdekében és az előrelendítés helyes dinamikájának eléréséhez szükséges. 

Tenyérbe simuló súlygolyókkal gyakorolható a csukló hajlító-feszítő mozgása - különösen a 

jobb csukló közel 90 fokos hajlítása a golfra specifikus pozíció. A stabil ütőfogás feltétele a 

tenyér és az ujjak izomzatának fejlettsége: a gyógytornászati és ideggyógyászati gyakorlatban 

beidegzési zavarok, szerzett izomgyengeség illetve tartós kézgörcsök kezelésére használt 

összenyomható gumi-szivacslabda jó szolgálatot tehet: napi 20-20 összenyomás váltott kézzel 

már hetek alatt érezteti jótékony hatását. A kéz szerzett izomerejével azonban nem szabad 

visszaélni: a labda összenyomásánál szerzett “tapasztalatokat” ne az ütőt megfojtó halálos 

szorításra emlékeztető ütőfogásra fordítsuk. A megfelelő nyomáspontok és nyomáserő 

kifejlesztése nem az erősítő gyakorlatok közé tartozik. 

A swing ritmusának javítására – az esetek többségében lassítására – egy, a szokásosnál 

nehezebb, ú.n. súlyozott ütő lendítése szolgál. Ez a segédeszköz egyúttal a lendítés egyes 

fázisaiban a testrészek egymáshoz való viszonyának, ezáltal az ütőhelyzet, tudatos érzékelését, 

az ú.n. propriocepciót is elősegíti és számos, kifejezetten “golfizom” fejlesztésére is célszerű. 

A hatékony golfswing elsajátításánál nem szabad alábecsülni a medence és különösen az alsó 

végtag szerepét. Az ütőfej ismételhető, pontos, nagy sebességű lendítéséhez a megfelelő 

stabilitást az alsó testfél nyújtja. A hölgyek swing-sebességének gátjául így nem csupán és talán 

nem is elsősorban a vállöv-kar izomzat sajátosságai szolgálnak, hanem a medence-comb-lábszár 

izomzat kisebb terhelhetősége. A jobb lábszár az előrelendítés első felében az elrugaszkodásnál 

tölt be fontos szerepet. Az előrelendítés során keletkező forgatónyomatékot, a súlypont előrefelé 

~ 5 / 48 ~

irányuló átvitelét ha a bal alsó végtag nem tudja “feldolgozni”, a test elveszíti egyensúlyát és 

kiperdül, így a swing erejét veszti. 

A modern swingelmélet ellenállásképzése – kisebb csípőelforduláshoz jelentős vállövi 

elfordulás társul – is igényli az alsó testfél izmainak fejlettségét. A klasszikus, jelentősebb 

csípőelfordulást okozó swing jóval kisebb terhet ró az ágyéki gerincre, mint a modern 

rezisztencia-swing: a nagyon hosszan ütő professzionális játékosok közül többen fiatal koruk 

ellenére komoly gerincpanaszokkal küzdenek. A fentebb említett izomcsoportok fejlesztése és a 

józan mértékű ellenállás képzése, amely egy gyakorlótéren töltött nap estéjén még nem okoz 

gerincfájdalmat, mindenképpen tanácsos a golf Gráljának sikeres felkutatása érdekében. 

3. Golfos mozgásszervi nyűgök és gondolatok a swing biomechanikáról 

(Golf-related locomotive burdens and some thoughts on swing 

biomechanics) 

A quite interesting sports medicine study report appeared some years ago in the German 

GOLFmagazin (5/1997). The author analyzed the frequency of golf-related complaints among 

German golfers. The average age of questionnaired players bore about 46 years, being fairly 

coincident with aging European socities and related to the balanced existential prerequisites of 

pursuing golf. The gender ratio was 42% to 58% for women to men, which is quite a different 

pattern, unlike the vast masculine dominance observed in Hungary. The average technical 

proficiency of the German sample was cca. 23 Hcp – presumably near to the Hungarian 

handicap rating. Eventually 83% of golfers reported occasional or more frequent locomotive 

irritation: more than half of them suffered from frequent or continuos pain during their game. 

The act of swinging – back- and foreswing – is the primary cause of these nuisances in a 

quarter of cases while in another quarter the impact phase victimizes the golfer. Although in 

half of the cases pain lasted only some hours to one day, in almost the remaining half the 

complaints might have extended even a week or two, complicating and reinitiating 

reconvalescent microinjuries during forthcoming rounds of golf. Mostly affected body parts 

were the vertebral column – with special respect to its mostly fixated regions according to 

modern swing mechanics, thus the cervical and lumbar spine – and the knee. 

Whether golf acts really as an innocent leisure or a diabolical one for the locomotive organs, 

remains a question to be answered but the majority of pain load resulted from bad 

biomechanical disposition originating from a bad swing technique like slicing, fat or skied 

shots. 

Different parts of the spine are disproportionally affected by golf-related laesions and the 

fallability of the knee are strongly related to the apparent paradigm shift for defining the 

“ultimate” golf swing. Photos of an ancient and a modern golfer reveal many distinguishing 

marks of these different swing ideologies: 

~ 6 / 48 ~

“Old-school” swing 

open stance or major outward rotation of 

front foot 

elevation of front heel during backswing 

prominent backward movement of the hip 

and upper body (“swaying”) during 

backswing 

concomittant rotation of the hip and 

vertebral column during backswing 

Modern swing 

parallel stance and parallel foot position – 

perhaps with minor outward rotation of the 

front foot 

continously planted heels 

rotation around a theoretically fixed vertical 

axis 

disproporational body rotation in the modern 

swing: hip and lumbar spine cca. 40 grades, 

thoracic spine even 60-70 grades, shoulder 

90 grades, cervical spine due to the fixed eyeball 

visual contact less than 20 grades 

slightly flexed arm position on top of the fully extended-stretched arms throughout the 

backswing 

swing for maximizing radius 

Ancient swing mechanics is based on whole body rotation and generates less centrifugal force 

than torsion-based modern swings (“power swing”) which conserve elastic energy by variable 

stretching of muscles and joints thus resulting in remarkably higher torsion load of locomotive 

system. 

Golf pros should be thus aware of not only a perfect swing technique suitable for healthy top 

amateur golfers but to study anatomical aspects of the swing, achieving therefore a skill for 

providing individualized advice on less orthodox swing adjustments for a less painful game in 

case of everyday golfers already suffering from locomotive disorders. 

A német GOLFmagazin hasábjain, annak orvosi rovatában, néhány éve (5/1997) 

figyelemreméltó sportorvosi összefoglaló jelent meg. A tanulmány szerzője a német 

golftársadalomból származó mintán vizsgálta a golfozással kapcsolatos mozgásszervi panaszok 

előfordulását. A golfozók átlagéletkora 46 évnek adódott, amely minden bizonnyal megfelel a 

magyar golftársadalom életkorának is: részint a civilizált, európai társadalmak korosodó, részint 

a golfozás megállapodott egzisztenciát feltételező jellegéből fakadóan. A német minta nemi 

megoszlása már meghökkentőbb, ugyanis 42% volt nő és 58% férfi. Ez az adat a hazai 

versenylisták ismeretében, ahol a férfiak elsöprő (kb. 7:1 – 8:1 arányú) többségben szerepelnek, 

szociológiai tanulsággal is szolgálhat. A megkérdezett golfozók játéktudása átlagosan 23 Hcpnek 

adódott, amely a hazai viszonyoknak is megfeleltethető handicap értéknek tűnik. A német 

golfozók 83%-a említi, hogy e sport űzése kapcsán gyakorta vagy ritkábban mozgásszervi 

panaszokkal küzd. Közülük 7% a hét majdnem minden napján játszik, egyharmaduk heti 3-4 

alkalommal látogat ki a pályára, további egyharmaduk pedig heti 1-2 alkalom rendszerességgel 

golfozik. A panaszok előfordulási gyakorisága változatos megoszlást mutat a megkérdezettek 

körében: negyedrészt “ritkán”, több mint felerészt “gyakrabban vagy gyakran”, míg a golfozók 

néhány százaléka lényegében állandóan szenved valamilyen mozgásszervi eredetű fájdalomtól. 

A golfjáték egyes elemeinek végrehajtása a következő kapcsolatban áll a panaszok 

kialakulásával: a panaszok egynegyede a swing hátra- és előrelendítési szakaszával áll 

összefüggésben, további egynegyede a labda eltalálásának fázisához kapcsolódik; a kézi 

golfkocsi húzása 17%-ban, a futás pedig 14%-ban okoz panaszt. A várakozás (állás) 8%-ban, a 

homokcsapda-játék 3%-ban, míg a gurítás 6%-ban felelős a kialakuló fájdalmakért. 

~ 7 / 48 ~

Az esetek közel egyharmadában a fájdalom “ritkán” beszűkíti a játéklehetőségeket, több, mint 

felében “alkalmasint”, míg a golfozók közel egyötödénél “gyakorta vagy mindig”. Az esetek 

mintegy felében ugyan egy napon belül megszűnnek a fájdalmak, azonban majdnem 40%-ban 

akár egy hétig vagy tovább is fennállnak. Ez a legutóbbi adat elgondolkodtató, hiszen összevetve 

a heti játékgyakoriság számaival, a golfozók jelentékeny hányada szinte még ki sem gyógyult 

panaszaiból, a következő kör révén máris kiújítja azokat. 

Joggal vetődik fel tehát a kérdés: valóban olyan ártalmatlan sport-e a golfozás, ahogyan a laikus 

vagy akár az orvosi közhiedelem is tartja...? Ártalmatlan lehetne..., ha mindenkinek tökéletes 

lenne a swingje! Ugyanis a nyesett ütéshez, a “vastagon” eltalált vagy a magasra, az ég felé 

felütött labdákhoz vezető út a golfozó részéről fokozott biomechanikai terhelést okozó 

swinghibákkal van kikövezve. Másfelől a mozgásszervi panaszok eredendően “tankönyvi” 

swinggel is létrejöhetnek és éppen bizonyos beállás- illetve swingvariációk szükségesek 

kompenzálásukhoz: pl. a “nyitott” lábhelyzetű beállás és a rövidebb backswing kisebb torziós 

igénybevételnek teszi ki a gerincoszlopot, mint a “zárt” beállás és a vízszintesig felvezetett 

hátralendítés. A gerincoszlop jelentős terhelését mutatja a panaszok testtáj szerinti megoszlása: 

az esetek közel egyharmadában érintett a gerinc valamely szakasza – kiemelt gyakorisággal a 

modern swingmechanika tanítása szerint fixált nyaki és az ágyéki szakasz. A térd-láb ill. a vállkönyök-kéz 

összevontan kb. 20-20%-ban szenvedő alanyai a golfjátéknak. 

A gerinc különböző szakaszainak egyenlőtlen érintettsége vagy a térd sérülékenysége korántsem 

meglepő, hiszen a modern swingelmélet paradigmaváltása jóval erőteljesebb swingmechanikát 

(“power swing”) hirdet, mint a klasszikus, XIX. századbeli vagy XX. századeleji, ma minden 

bizonnyal “slamposnak” ható tanok. Ha összevetünk egy már-már archaikusnak mondható 

golfozóról készült fényképet és egy jelenkori edző által trenírozott golfozó mozdulatait, akkor 

számos, fokozott torziós feszültséget okozó elem szembetűnik a modern swinget ábrázoló 

felvételeken: 

Klasszikus swing 

az ütés irányára “nyitott” beállás vagy 

legalábbis az elülső láb síkja erőteljesen 

kifelé mutat 

hátralendítésnél az elülső sarok 

felemelése a földről 

a csípő és a felsőtest síkja markánsan, 

akár több arasznyival a hátralendítés 

irányát követi 

a csípő és a gerinc tengelye lényegében 

egyszerre fordul el a hátralendítésnél 

a hátralendítés legfelső pontján a karok 

kissé hajlított (flexiós) helyzetben 

vannak 

Modern swing 

párhuzamos beállás, lényegében párhuzamosan 

előremutató (vagy csak kissé kifelé fordított) 

lábsíkokkal 

a sarkak szoros talajkontaktusban maradnak a 

swing során 

a csípő síkja nem vagy alig mozdul hátrafelé a 

backswing kivitelezése során 

a felsőtest anatómiailag diszproporcionálisan 

fordul el a hátralendítéskor: a csípő és az ágyéki 

gerinc kb. 40-45 fokkal, a háti gerinc akár 60- 

70 fokkal, a vállöv 90 fokkal, míg a nyaki 

gerinc a labdára fixált szem-(fej)pozíció miatt 

nem több, mint kb. 10-20 fokkal (modern) 

a lendítés sugarának maximalizálása érdekében 

kinyújtott helyzetű (extendált) felső végtagok 

~ 8 / 48 ~

A klasszikus swing a test egészének elfordulását valósítja meg, mintsem fokozott relatív 

feszülést okozna az egyes testtájak között. Így kisebb energia szabadítható fel az elütés 

pillanatában, s mivel a labdától távolabb kerül a test több része, mint a modern swing esetében, 

ezért a helyes elütési pozícióba visszatérés kooordinálása nagyobb kihívás. A modern swing 

egyértelműen a hátralendítésnél fokozatosan felépített, jelentékeny izületi- ill. izomfeszülésből 

adódó rugalmas energia célzott leadására összpontosít a találat pillanatában, amely 

tagadhatatlanul hatékonyabb, hiszen messzehordó ütést eredményez. A swing ilyen irányú 

fejlődése a golfeszközök (ütő, labda) anyagának és mechanikai jellemzőinek változására 

válaszolt, ám e hajtóerőnél is meghatározóbb talán az a teljesítménycentrikusság, amely az 

amatőr (él)sportot a profi sport kíméletlen elvárás- és képzési rendszeréhez igyekszik közelíteni. 

A sérülés- és mozgásszervileg panaszmentes golftechnika kialakításához az amatőr golfozók 

körében olyan edzők részvétele üdvös, akik interdiszciplináris szemlélettel tudatosítják 

magukban a swing nemcsak technikai, hanem anatómiai hátterét is. Így a mozgásszervileg 

egészséges golfozók helyes irányú nevelésén túl olyan személyre szabott, a “tankönyvitől” 

esetleg eltávolódó swing-kompenzációs megoldásokat is tudnak kínálni, amelyek a golfozónál 

esetleg már meglévő mozgásszervi gondokat nem mélyítik tovább. 

4. Miért zsibbad, fáj a csuklóm – avagy a kéz "alagút" syndromája (Why 

do I feel pain and stiffening in my wrist – or the carpal tunnel 

syndrome) 

This symptom may affect both rookie and senior golfers some day during their golfing career. If 

the stiffening, burning sensation and pain of the hand occurs even in resting position, the most 

likely diagnosis is 'carpal tunnel' syndrome. 

Anatomically, the ditch formed by the bones of forearm is covered by a tightly weaved sheet of 

connective tissue thus forming the afore-mentioned tunnel of the palm. The blood vessels and 

nerves supplying the hand pass through this channel to the palm. 

An almost inevitable straining of the wrists during the golf swing causes inflammation and 

swelling of the looser structured connective tissue lining up the tunnel. The most sensitive item 

to crushing is the median nerve, supplying the first three fingers and corresponding palm area. 

The sensory dysfunction of this nerve results in burning, pain, stiffening or in serious cases even 

locomotor dysfunction, namely paralysis. 

Therapeutic interventions are aimed at relieving the inflammation via local preparations 

(diclofenac gels) or systemic non steroid inflammatory drugs (NSAIDs), symptomatically 

resolving the swelling by diuretics and improving the neuronal dysfunction by B1 vitamin 

preparations (preferably lipophilic benfotiamine-derivatives) and potassium, calcium and 

magnesium supplementation. 

The complete resolution may take 4-6 weeks and in non-responder cases surgical intervention 

could be necessary. 

Legyen a Tisztelt Olvasó kezdő golfozó, vagy akár e sport veteránja, pályafutása során előbbutóbb 

szembesülhet ezzel a panasszal. Szerencsétlenebb esetben pusztán önmagának vagy 

sporttársainak vallja meg szenvedését, kedvezőbben orvosának. Az elmúlt idényben több 

~ 9 / 48 ~

sporttársam tette föl nekem a címben szereplő kérdést, köztük egy hazai professzionális golfozó 

is. Ha mozgatásra kialakuló csuklófájdalom a vezető tünet, valószínűbb, hogy túlerőltetésből 

fakadó mozgásszervi problémával állunk szemben: pl. ínhüvelygyulladással vagy 

következményes izombetegséggel. Ha azonban már nyugalomban is jelentkező zsibbadás, égő 

érzés és fájdalom keríti hatalmába a golfozót, leggyakrabban a kéz “alagút” (carpal tunnel) 

syndromája a helyes diagnosis. 

A kórkép lényegének megértéséhez szükséges egy kis anatómia: a csukló tenyér felőli oldalán 

az alkar csontjai (orsócsont és a singcsont) által közösen kialakított árkot egy kötőszövetes 

lemez fedi be és alakítja ki a tenyéri alagutat. Ebben az alagútban haladnak a kezet ellátó erek és 

idegek jelentős része. 

Kialakulási mechanizmus: A csukló megerőltetése – ami a golfnál szinte törvényszerű – az 

alagutat bélelő laza kötőszövet gyulladásával járhat, ami a szövetek duzzadásához vezet. Mivel 

az alagút kiterjedése véges (hiszen nem képlékeny csont illetve sűrű szövésű kötőszövet 

határolja), szemben a lágyrészek gyulladásával, a duzzanat külsőleg nem ölt képet, viszont az 

alagútban haladó anatómiai képletek összenyomódnak. Erre a kóros ingerre legérzékenyebb az 

ideg (ez az ú.n. medianus ideg), és ellátási területének megfelelően – a tenyér hüvelykujj felőli 

részén és a kéz I-III. ujján – okozza a korábban említett tüneteket. A gyűrűsujj és a kisujj 

megkímélt, mert ezeket az alagúton kívül haladó másik ideg látja el. Enyhébb esetben az érző 

idegfunkciók károsodnak, “izgalmi” tünetként égő jellegű fájdalmat és zsibbadást okozva. A 

károsodás következő szintjén érzéskiesés léphet fel (“kiesési tünet”). A mozgató idegműködési 

zavar - az ujjak bénulása - a kórkép súlyos formája. 

Melyek a betegség kezelési lehetőségei ? A helyi kezelés a gyulladásos reakció csökkentését 

célozza. A csukló nyugalomba helyezése elsődleges, a panaszoktól függően a szakorvos akár a 

sínezést is választhatja. Az alagút lágy szövetei külsőleg alkalmazandó készítményekkel 

nehezebben megközelíthetőek, de a tájék bőrének bedörzsölése a kenőcsöknél jobb áthatolási 

képességgel rendelkező, alkoholos gyulladáscsökkentő (pl. diclofenac tartalmú) géllel segíthet. 

Hűtés hűvös vizes borogatással enyhülést hozhat, de óvakodjunk a naponta 4-5 alkalommal 

félórás időtartamnál hosszabb alkalmazásától, mert a bőr felázhat. A jeges borogatás nem 

tanácsos. A szájon át adott gyulladáscsökkentő mellett a szöveti gyulladásos vizenyőt (ami a 

duzzadás fő tényezője) enyhébb vízhajtóval (clopamid, amilorid) apaszthatjuk le. Az átmeneti 

mechanikus károsodást szenvedett ideg fokozott ingerlékenységére kedvező hatású a B1- 

vitamin. A készítmények közül hatékonyabbak a zsírban (!) oldódó származékok, pl. 

benfotiamin. Az ásványi anyagok pótlása – kálium, kalcium, és magnézium (utóbbi kettő 

pezsgőtabletta formájában is hozzáférhető) – szintén elősegíti a gyógyulást. 

A felépülés hosszadalmas lehet (akár 4-6 hét), ideggyógyász vagy rheumatológus szakorvos 

vezetése ajánlott. A panaszok visszatérhetnek, és a gyógyszerekre nem javuló állapotok sebészi 

beavatkozást – a kötőszövetes fedőlemez bemetszését is indokolhatják. 

~ 10 / 48 ~

II. 

Általános orvoslás (General medicine) 

1. A mellkasi fájdalom elkülönítő diagnosztikája (Differential diagnosis 

of chest pain) 

Chest pain is a frequent sign and is one of the most feared organic phenomena. Although the 

first assumed diagnosis should be cardiovascular – coronary artery muscle spasm or constant 

stenosis due to arteriosclerosis – and this “worst case scenario” should be excluded by careful 

medical examination and instrumental tests, several other organic and psychiatric, extracardial 

causes may stay in the background, like gastro-oesophageal reflux disease, pulmonary 

diseases or panic disorder. 

A mellkasi fájdalom gyakori panasz és az elszenvedő emberekben félelmet keltő jelenség, 

hiszen úgy érzik : a “szívem” fáj. A helyzet valójában ennél sokkal bonyolultabb, mert a szívtáji 

vagy kevésbé körülírt mellkasi fájdalom hátterében számos, a szív-érrendszertől különböző 

kóroki tényező is állhat. 

A mellkasi fájdalom legkézenfekvőbb és legrettegettebb oka vitathatatlanul a szív. Az 

emberekben éppen ez az ok kelti a legtöbb szorongást és a kezelőorvosnak is legelőször a 

fájdalom szív-érrendszeri eredetét szükséges kizárnia. Magyarországon a megbetegedési és 

haláloki statisztikákban sajnálatos módon vezető helyet foglal el a szív-érrendszeri halálozás, 

ezen belül meghatározó kórforma a szívizominfarktus. A kedvezőtlen hazai statisztikák 

kialakulásának elemzése túlmutat e cikk keretein, az egyéntől függő életmódi elemek és 

társadalmi tényezők egyaránt komoly szerepet játszanak a magyarság egészségi állapotának 

lemorzsolódásában, még Közép-Kelet Európa viszonylatában is. A szívkoszorúsér-betegség 

szempontjából legveszélyeztetettebbek a 45-55 év közötti, rendszeresen dohányzó, csekély 

fizikai aktivitást mutató, elhízott, stresszes munkakörben dolgozó férfiak. Egyes meglévő 

betegségek: a magas vérnyomás betegség, a cukorbetegség és a zsíranyagcsere-zavarok további 

lényeges kockázati tényezők. A hölgyek a klimax elérése után, új hormonális egyensúlyuk révén 

válnak veszélyeztettebbé korábbi alacsony kockázatukhoz viszonyítva. 

A szív-érrendszeri eredetű mellkasi fájdalomnak, az angina pectorisnak számos formája és 

lefolyási rendje ismeretes: a legjobb indulatúnak az eleinte nagyobb, majd fokozatosan csökkenő 

intenzitású fizikai megterhelést követő ún. effort (megerőltetési) anginát tekintik. A fizikai 

terhelés mértékétől független, akár az éjszakai órákban, hirtelenül és kiszámíthatatlan módon 

jelentkező angina kórjóslata kedvezőtlenebb. A legfeljebb fél óra alatt spontán is oldódó 

fájdalom szorító-nyomó jellegű, a mellcsont mögötti területen jelentkezik, a bal karba, 

lapockatájra és még az alsó állkapocs irányába (fogak!) is sugárzódhat. A nyelv alá juttatott 

nitrátkészítmény (tabletta vagy spray) a panaszt pár perc alatt megszünteti. A legkifejezettebb 

megnyilvánulása ennek a betegségnek, amikor a legelső angina pectoris valójában szívizom 

infarktus: ilyenkor, típusos esetben a mellkasi fájdalom sem szűnik nitrátra, bár a tankönyvitől 

eltérő lefolyás sem ritkaság. 

~ 11 / 48 ~

Hasonló helyzetű, mellcsont mögötti fájdalmat, szorítást, égő érzést okozhat az angina 

pectorisnál összehasonlíthatatlanul jóindulatúbb refluxbetegség: a kórképet a gyomor és 

nyelőcső közötti záróizom működési zavara nyomán a gyomorból nyelőcsőbe visszaáramló 

savas gyomortartalom okozza. A panasz fizikai terheléstől függetlenül jelentkezik, fekvő 

helyzetben fokozódik. Kialakulásában és fenntartásában kóroki szerepet tulajdonítanak egy 

különleges baktériumnak, a Helicobacter pylori-nak, ezért a kezelés a záróizom beidegzését 

javító (ú.n. motilitásjavító) és a savtermelést csökkentő készítményeken kívül kombinált 

antibiotikum-kúrával történik. 

A két fenti betegségtől eltérő, inkább oldalsó helyzetű, légvételtől függő fájdalmat tüdő- és 

mellhártya-betegségek okoznak: a nagyobb kiterjedésű tüdőembólia – amikor vérrög foglalja el 

valamelyik tüdőverőér űrterét – hirtelen jelentkező, megsemmisítő erejű, ú.n. oldalszegező 

fájdalmától a jóval hétköznaposabb mellhártyagyulladás dörzsölő fájdalmáig rendkívül széles a 

paletta. 

Az egyik legnehezebben felderíthető és kezelhető, mellkasi fájdalommal is járó betegség az, 

amikor szervi kórokot sem általános, alapos cardiologiai (terheléses EKG, ultrahang-vizsgálat, 

invazív szívkoszorúsér-festés stb.) sem pedig gasztroenterológiai (gyomortükrözés, 

Helicobacter-kimutatás) kivizsgálással nem fedezünk fel: ez a pánikbetegség. Rohamszerűen 

jelentkező szívtáji vagy bal mellkasfélre kiterjedő szúrás, légszomj, megsemmisülésérzés és 

rendkívül változatos szubjektív panaszok színezhetik a tünetegyüttest. A rohamok fellépését 

elősegítik zsúfolt, népes helyszínek és természetesen a psychés stressz-szituációk. Döntően 

hölgyek szenvednek a kórképben, bár egyre jelentékenyebb számban fordulnak orvoshoz férfiak 

is e panaszokkal. Kezelése komplex: autogén training, psychotherapia és gyógyszeres 

feszültségoldás is szükséges lehet a tünetek megnyugtató feloldásához. 

A fentiekből kitűnhet, hogy a mellkasi fájdalom hátterében rendkívül sokféle jellegű és 

változatos szervrendszereket érintő megbetegedés állhat, amelyek megbízható elkülönítése még 

a “rutinos” orvos számára is okozhat fejtörést. A mellkasi panaszokat célszerű komolyan kell 

venni, nem pedig elsiklani felettük, kicsinyítve azokat, mert ha csak az elkülönítő diagnózis két 

alappillérét is tekintjük (szívbetegség-refluxbetegség), igen eltérő kórjóslatú és kezelési igényű 

kórképekkel állunk szemben. 

2. Az allergiáról másképpen – avagy a századeleji illemtankönyvek 

átírásra szorulhatnak (Allergic diseases – or respected old-school 

manuals of etiquette may profit a revision) 

Allergic diseases pose an escalating public health problem in developed countries. In the 19 th 

century Blackley coined the idea that environmental pollution directly relates to respiratory 

tract pathology. The rhinitis syndrome – characterized primarily by nasal discharge and itching 

– has become a very frequent non-infectious inflammatory disease in just a hundred year 

bearing an initial prevalence of 1% and a 15-40% frequency nowadays. The idea of the “atopic 

march” – development of a serious lower respiratory tract manifestation, namely asthma, from 

a relatively banal upper respiratory tract symptomatism, namely rhinitis – has already stressed 

~ 12 / 48 ~

the very importance of preventive measures. Several general aspects play role in the birth and 

course of allergy, like industrial pollution, spreading distribution of ragweed (Ambrosia), home 

pets or cigarette smoking. Genetic predisposition, lifestyle and whereabouts of allergene 

exposition build the personal aspects of allergy formation. Current medical care involves the 

application of inhalation steroids, a new line of much less sedative antihistamines and immune 

therapy, allergene desensibilisation. 

Az allergiás megbetegedések egyre növekvő népegészségügyi problémát jelentenek az iparilag 

fejlettebb országokban. A XIX.század derekán Blackley vetette fel elsőként, hogy a 

környezetszennyezéssel együtt járnak a légúti megbetegedések. A XX. század kezdetén még 

jelentéktelen – alig 1%-os – előfordulású, döntően orrfolyással és viszketéssel járó orrhurut 

(rhinitis) alig 100 év alatt gyakori (15-40%) nem-fertőző gyulladásos kórképpé nőtte ki magát. 

Az elmúlt egy-két évtizedben sokat fejlődött e betegségcsoport alapgyógyszerelése, a befúvásos 

(inhalációs) szteroid gyulladáscsökkentők és a kellemetlen (álmosító, koncentrációkészséget 

rontó) mellékhatásoktól mentes ú.n. antihistaminok, valamint immunterápiás próbálkozások 

(allergiamentesítés, ú.n. deszenzibilizálás) révén. Az “allergiás menetelés” (atopic march) 

problémaköre – amely során az allergiás orrhurut (egy “egyszerű” felső légúti elváltozás) 

hosszas lefolyása során akár asthmába (azaz súlyos, alsó légúti kórfolyamatba) is átmehet – 

újabb jelentőséggel ruházta fel a megelőzés fontosságát. 

Az iparosodás és az urbanizáció környezetünkben látványosan megnövelte az allergének 

koncentrációját, azonban elhárításuk éppen sokrétűségük miatt nehezebb – nem is tekintve az 

ellenérdekeltséget, amely a környezetszennyezés szempontjából gyökeres technológiai 

módosításokat, azok mélyreható költségvonzata alapján elutasítja. Jelentős allergénforrások az 

ipari szennyeződésen kívül a házi kedvencek is – kutya, macska, tengerimalac, vadászgörény 

stb. –, részint szőrzetük, részint rovarflórájuk révén. Mivel a kisállat-tartás rohamosan terjedő 

divat, a városokban szaporodó kedvenclétszám automatikusan emeli a levegőben az 

allergénkoncentrációt. 

A dohányzás az idült, hörgőgörccsel járó légcsőhuruton, tüdőtáguláson és a hörgőrák 

eshetőségén kívül a feszülő ravaszt szimbolizálja az allergia puskacsövén: más allergének kóros 

hatását elősegítő, ú.n. trigger hatása szakmailag közismert. 

A társadalmilag legkézzelfoghatóbb allergén azonban egy növény, a parlagfű, amelynek 

növénytani elnevezése (Ambrosia) csupán szarkasztikus fintorként cseng össze a mitológiából 

ismert isteni eledellel. Az Ambrosia önmagában is igen erős allergén, továbbá kísérőjefelerősítője 

(kofaktora) más allergének által beindított allergiás folyamatoknak. A parlagfű – 

sajnálatos módon – magyarországi probléma. Nem mintha a Lajtán túl ne kedvelné a mérsékelt 

égövet ... ott azonban nemigen hagyják kinőni sem. Nálunk viszont még irtása is irtózatosan 

visszafogott. E “takarékos” attitűd nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy európai mércével 

régóta mélyrepülésben lévő – de Közép-Kelet Európa regionális szintjén sem dicsekvésre méltó 

– egészségi állapotunk e nem elhanyagolható szelete, nevezetesen a légúti allergiás 

megbetegedések kialakulásáért az “istenek elede” óvatosabb becslések szerint kb. felearányban 

tehető felelőssé. Ennek a felelősségnek pedig egyenes folyománya, hogy az allergiás kórképek 

~ 13 / 48 ~

kivizsgálásával, gyógyszeres kezelésével és gondozásával járó egészségügyi többletkiadásokat 

mindannyiunk pénztárcája sínyli meg. 

Az allergénekben egyre bővelkedő környezet pusztán egyik eleme a soktényezős folyamatnak, 

amelyben közrejátszik a genetikai hajlam, az életforma és az allergénekkel való találkozások 

(expozíció) milyensége és tartama is. 

Végül, a kíváncsi Olvasó joggal teheti fel a kérdést: hogyan kerül a kiscsizma az asztalra, azaz 

mi a kapcsolat az allergiák térhódítása és az illemtankönyvek aktualizálásának igénye között? 

Nos, radikálisabb előrejelzések szerint hazánk lakosságának akár fele érintetté válhat az 

eljövendő évtized során valamilyen allergiás megbetegedésben. Ekkor viszont az orrvakargatás 

már korántsem az illem(telenség), hanem a folyamatosan tovább emelkedő gyógyszerkiadások 

miatt a tehetősség mércéje lesz ... 

3. A folyadék- és elektrolitháztartás alapjai és zavarai (Foundations and 

deviations of fluid and electrolyte balance) 

Our body contains cca. in half of its weight solutions – water and electrolytes (ionic 

substances). This massive fluid volume divides into intracellular (within cells) and extracellular 

(outside the cells) space. The extracellular space can be subdivided into intravasal (inside blood 

and lymphatic vessels) and interstitial (tissue fluid) volume. An electrolyte is defined as a 

substance developing electric charge when dissoluted in water. Hydrogene, sodium and 

potassium for instance develop positive charge, these are so-called cations while chlorate and 

bicarbonate behave as negative charged counterparts and are so-called anions. The human 

organism has a delicate regulation system which exerts balance on electrolyte and water 

content. Excess matter leaves the body mainly via sweating and breathing (as vaporized water). 

In pathological situations the gastrointestinal loss may also become relevant (e.g. vomiting, 

diarrhoea). The principal organ for maintaining fluid- and electrolyte balance are however the 

kidneys. Volume depletion can occur not only due to fluid loss but also due to inappropriate 

water intake: elderly people or depressive patients are highly prone to this kind of 

dysregulation. The hydrogenic ion plays a substantial role in the acid-base balance of our body: 

the pH-value of the organism may only vary in a quite narrow range. Even apparently minor 

changes in the pH evoke the intervention of an efficient buffering mechanism, provided by the 

respiratory system and kidneys. Metabolic diseases like diabetes mellitus, renal pathology or 

respiratory failure may cause ample pH changes requiring urgent medical intervention. 

Testünk mintegy felét oldatok, azaz víz és ionok (elektrolitok) alkotják – férfiakban kb. 60%- 

ban, nőkben némileg alacsonyabb, hozzávetőleg fele arányban. Ez a folyadékmennyiség a 

szervezet folyadéktereiben fizikai-kémiai törvényszerűségek alapján oszlik meg sejten belüli és 

sejten kívüli víztérre. A sejten kívüli víztér tovább oszlik érpályán belüli és szövetközti 

folyadéktérre valamint ú.n. sejtközi víztérre. A vérpályán belüli folyadékot vérplazmának 

nevezzük, míg a nyirokerek a nyirokfolyadékot szállítják. A szövetközti víztéren a szövetekben 

fellelhető, ú.n. szöveti folyadékot értjük, míg a sejtközi vízteret bizonyos szervek által 

~ 14 / 48 ~

elválasztott folyadékok, ú.m. epe, nyál, izzadság, a gyomor-bélrendszerben a nyák, a szemben a 

csarnokvíz (nyomásfokozódása okozza a zöldhályogot) illetve a koponyaűri-gerincvelői 

folyadék alkotják. A test teljes víztartalmát számos tényező befolyásolja, a legjelentősebbek az 

életkor, a nem és a test zsírtartalma. A nők víztartalma éppen azért alacsonyabb, mert a 

zsírszövet aránya náluk magasabb. Időskorban is csökken a test víztartalma, ugyancsak a 

zsírtartalom relatív növekedése miatt. 

A folyadékterek alkotóelemei tehát a víz és az elektrolitok. Az elektrolit kémiai fogalom, olyan 

anyagról van szó, amely vízben oldva elektromos töltést nyer. A kationok vízben oldva pozitív 

töltést nyernek, pl. H + , Na + , K + . Az anionok – Cl - , HCO 3 

- 

(bikarbonát) – oldatban negatív 

töltéssel rendelkeznek. A folyadékterek a szervezetben olyan, sejtmembránokkal határolt 

térségek, amelyek között a víz és az elektrolitok spontán megoszlását a membrán két oldalán 

elhelyezkedő töltés- illetve részecskemennyiség, a membrán átjárhatósági viszonyai határozzák 

meg. A “magára hagyott” rendszerben két határos folyadéktér töltés- és részecskemegoszlása a 

kiegyenlítődés irányában zajlik. A szervezet életfunkciói azonban számos olyan mechanizmust 

működtetnek, amelyek a biológiai rendszer életképtelenségét jelentő spontán termodinamikai 

törvényszerűségek ellen hatva, energiaigényes szállítófolyamatok révén fenntartják vagy 

éppenséggel fokozzák a töltéskülönbséget. A sejtszintű ingerületi folyamatok, amelyek a szív 

összehúzódását, a látást, a végtagok mozgatását, ám lényegében bármelyik élettani folyamatot 

eredményezik, a töltésmegoszlás állandó, dinamikus átrendeződését okozzák. 

A sejtműködés szintjéről a kézzelfoghatóbb szervezeti szintre lépve, a folyadék- és 

elektrolitháztartás szabályozása a szervezetbe felvett illetve a szervezetből kilépő víz és 

elektrolitok egyensúlyát jelenti. Egészséges személyekben a víz- és ionfelvétel az étkezés és 

ivás, súlyos betegeknél közvetlenül az érpályába jutattott infúziók vagy szondatáplálás révén 

valósul meg. A szervezetből számos módon távozhatnak a felvett anyagok: a kilégzett levegő 

útján, annak páratartalma miatt döntően tiszta vízvesztés történik, az izzadás már ionokat is 

tartalmazó oldat elvesztését jelenti, míg a gyomor-bélrendszerből kóros körülmények között – 

pl. hányás vagy hasmenés nyomán – tetemes elektrolit- és vízmennyiség ürülhet a szervezetből. 

A folyadékterek legnagyobb jelentőségű szabályozói azonban a vesék: napi 180 liter folyadékot 

szűrnek át naponta, azaz 5 literes vértérfogattal számolva a teljes vérmennyiséget 30-40 

alkalommal bocsátják át különleges felépítésű ú.n. csodarecéiken (glomerulus mirabilis) 

keresztül. 

A folyadék- és elektrolit háztartás hiányállapotaiban leggyakrabban jelentékeny 

elektrolittartalmú folyadék elvesztése következik be a gyomor-bélrendszeren keresztül (pl. 

hányás, hasmenés), vesén át (pl. cukorbetegekben fokozott vizeletürítés), bőrön keresztül 

fokozott izzadással vagy lázas állapotok kapcsán többes (anyagcsere-eredetű és fokozott 

izzadás) mechanizmus révén. A kiszáradás elektrolitmentes víz hiányállapotát jelenti: ennek 

hátterében elsősorban a folyadékfelvétel csökkenése áll. Idősek különösen fogékonyak a 

kiszáradásra, mert a szomjúság ingere náluk gyérebb. Hasonlóan veszélyeztetettek a csökkent 

folyadékbevitelre a nyelési zavarral küzdők (pl. nyelőcső beidegzési zavarai helyi vagy központi 

idegrendszeri eredetű megbetegedésekben, nyelőcsőszűkület) valamint a depresszióban 

szenvedők. A hányinger és a fáradtság ugyancsak gátját szabja a szomjúság enyhítésének. 

Érdekes és a gyógyítás szempontjából nehezebben megközelíthető formája a folyadékvesztésnek 

az ú.n. harmadik folyadéktérben történő felhalmozódás. Erről a kórállapotról akkor beszélünk, 

ha a keringő, azaz érpályában elhelyezkedő folyadékmennyiség csökken, anélkül, hogy a 

~ 15 / 48 ~

hiányzó mennyiség a külső környezetbe távozott volna. Ilyenkor az érpályában fellelhető 

folyadékmennyiség bizonyos része, átlépve az érfalon, olyan szervezeti folyadékterekben – a 

szövetek között – vesztegel, ahonnan visszanyerése élettani módon nemigen lehetséges. A 

keringésből kirekesztett folyadék így a szövetek között pang, a hasüregben, a gravitáció hatására 

fekvő betegeken a csípőtájon, fennjáró betegeken a lábszárakban felgyülhet és vizenyőt (ödéma) 

okoz. A harmadik folyadéktérbe kirekesztődést az érfal átjárhatóságának kóros fokozódása 

okozza, amely oxigénhiányos állapotokban, égési sérüléseket követően, a belszervek gyulladása, 

fertőzések, bélelzáródás kapcsán alakulhat ki. 

A folyadékvesztéssel járó állapotok gyógyítása – súlyosságuk és az elvesztett 

elektrolitmennyiség függvényében – szájon át vagy infúzióban alkalmazott elektrolitoldattal 

történik. 

A folyadék felgyülemlése a szervezetben belszervi betegségekben gyakori: szívelégtelenség, 

veseelégteleneség, májzsugor állhat a hátterében. Az összvíztér fokozódásával ilyenkor együttjár 

a szervezet nátrium-tartalmának fokozódása is, ezért a folyadékbevitel megszorításán kívül, 

vizelethajtó gyógyszereket (amelyek, a közhiedelemmel ellentétben nem csupán víz-, hanem 

“ionhajtó” hatásúak is) alkalmazunk az egyensúlyzavar rendezésére. 

Különleges szerepű egy bizonyos elektrolit, nevezetesen a hidrogénion szervezeten belüli 

koncentráció-viszonya, amely a sav-bázis háztartás, azaz a szervezet pH értékének 

meghatározója. A szervezet élettani esetben kissé lúgos vegyhatású és viszonylag szűk az 

élethez optimális pH-tartomány. Akár a savi, akár a bázisos (lúgos) irányba történő kilengést 

megsínyli a szervezet, s védekezésül a légzés szaporáságának/mélységének (gyors szabályozás) 

illetve a veseműködés változtatása (elhúzódóbb hatású szabályozás) révén avatkozik be. A savbázis 

egyensúlyzavarok orvosi megoldása nem pusztán savi vagy lúgos vegyhatású oldatok 

bejuttatását jelenti, hanem egyúttal a kiváltó anyagcserezavarok specifikus kezelését, pl. 

veseelégtelenség – művesekezelés, cukorbetegség – inzulin adása, vagy a kiváltó légzési 

elégtelenség pl. műszeres légzéstámogatással történő megoldását is. 

4. Rovarcsípés okozta fertőzések (Insect-borne infections) 

Mosquito bites are banal events by European standards, but bees represent real problems when 

they bite by the throat. Open bottles of sweet beverages like lemon juice or cola can be perfect 

hideaways for bees and sources of direct oral insect attacks, thus careful attention is required. 

Some viral encephilitides and Lyme-disease are tick-borne infections. Vaccination against tickborne 

encephalitis is essential: after basic “fast” or “general” basic immunization schedules 

every three year “memory” vaccination is required. Lyme-disease is a bacterial infection which 

stays frequently unrecognized: the illustrated skin lesion is characteristic for this condition and 

ought to be memorized even by the public. 

Erdő-mező veszélyei közé tartoznak a rovarcsípések. Az európai viszonyok között banális 

szúnyogcsípés mindössze kellemetlenséget okoz “viselőjének”, a méhek döfése azonban reális 

veszélyeket rejthet magában. A szúnyogcsípés ellen léteznek korlátozott védelmet nyújtó 

oldatok, míg a méhek szúrásával szemben jobbára védtelenül állunk. 

~ 16 / 48 ~

A bőrfelületet érő méhcsípés a szúnyogcsípésnél nagyobb kiterjedésű, lassabban, bár spontán 

gyógyuló, környezetéből félgömbszerűen kiemelkedő, gyulladt-piros, égő bőrjelenséget hoz 

létre, a szájon keresztül a garatba-gégébe jutó méh csípése azonban akár életveszélyes 

gégevizenyőt is okozhat. A méh természetesen nem az érintett személy száján keresztül repül be 

a szervezetbe, bár csecsemőknél egyes reflexek éretlensége folytán ez is előfordulhat, hanem az 

étel felszínén tartózkodó, illetve üdítő italos üvegben rekedt méh lenyelésével. A nyári melegben 

tehát mohóságunkat, szomjúságunkat leküzdve, nézzük meg jól, hogy mit eszünk/iszunk. 

(Mielőtt a Tisztelt Olvasó elképedne a méhcsípés ilyen körülményein, szeretném elmondani, 

hogy néhány évvel ezelőtt, üdülőorvosként egy kisgyermek szájüregi – szerencsére nem a gégére 

terjedő – méhcsípését láttam el, amelyet éppen egy nyitott kólásüvegben rekedt méh okozott.) A 

bőrfelszíni csípésnél komoly veszélyre csak a méhméregre érzékeny, allergiás személynél kell 

számítani, egyébként a bőrterület hűsítése pl. disulfosalicylatosamarium kenőccsel, 

dexpanthenol habbal elegendő. A közkedvelt ú.n. antihisztamin tartalmú, allergia-ellenes 

dimethinden (mind tablettás, mind helyi felhasználású gél formájában) fényérzékenységet okoz: 

a bőr napfény hatására a “szokásos” szintű leégésnél súlyosabb mértékű égési sérülést 

szenvedhet, ezért ilyenkor árnyékos helyen tartózkodjunk. Szájon keresztül alkalmazott 

antihisztaminok (pl. cetirizin, loratadin) és a kalcium pezsgőtabletta kedvező, gyógyulást 

elősegítő hatásúak. 

A kullancsok számos baktérium, vírus közvetítő gazdái, szúrásuk nyomán a kórokozók 

közvetlenül a véráramba kerülnek. Hazánkban a kullancs csípések legrettegetebb szövődménye a 

vírusos agyvelőgyulladás (kullancs-encephalitis). Hazánkban méltatlanul kevéssé ismert a 

világon leggyakoribb kullancs által terjesztett kórképként számon tartott Lyme-kór. A csípések 

elkerülésére számos kullancsriasztó krém, spray van forgalomban, de a kirándulást megelőzően 

néhány nappal elkezdett B-vitamin komplex-szedés is a kullancsokat meghátrálásra kényszerítő 

bőrillatot okoz. 

A kullancs encephalitis 1-2 hetes lappangási ideje után a bevezető tünetek nem jellemzőek: láz, 

torok-, izületi-, izom-, illetve hasi fájdalom, szédülés. Később az agyhártya-izgalom tüneteként 

fénykerülés, fejfájás, hányás alakul ki. A mélyebb agyi struktúrák károsodása aluszékonyság, 

levertség és a szellemi teljesítőképesség csökkenése formájában ölt képet. Súlyos esetben 

zavartság, görcsrohamok, bénulásos jelenségek uralhatják a képet. A betegség heveny szakasza 

2-3 hétig tart, de a teljes gyógyulás ennél jóval hosszabb: egyes funkciók visszatérése hetekethónapokat 

is igényelhet. Mint a vírusfertőzéseknél általában, az orvosi kezelés nem specifikus, a 

tünetek enyhítésére és a kórlefolyás megszelídítésére - a maradványtünetek elkerülésére irányul. 

A kullancs-encephalitis megelőzésére, a védettség kialakítására védőoltás szolgál: az “alapozó” 

oltási sorozatot követően az emlékeztető oltások három évente esedékesek. A védettség 

kialakulására a “gyors” séma szerint az első oltástól számított két héttel lehet számítani. Ha 

kullancs csípést észlelünk ezen időszakon belül, ugyanúgy közvetlenül védő hatású 

immunglobulin adása szükséges, mint nem oltott személy esetében. 

A Lyme-kórt egy spirális szerkezetű baktérium, a Borrelia burgdorferi okozza. Tünetei 

korántsem olyan feltűnőek, mint a kullancs-agyvelőgyulladás jelei, veszélye ezért inkább a 

felismeretlenségének évei alatt kialakuló szervkárosodásban rejlik. A felismert kórkép még 

viszonylag késői szakaszában is antibiotikum kezeléssel sikerrel gyógyítható. A helyi fertőzés 

szakaszában – ami legfeljebb egy hónapos lappangási idő után alakul ki –, típusos bőrjelenség 

alakul ki a csípés helyén: a széli részeken terjedő, beljebb elhalványuló bőrpír. Az elváltozás 

~ 17 / 48 ~

általában nem fájdalmas, de a gyulladás miatt környezeténél melegebb tapintatú. Hetekkel 

később, a szervezeti fertőzés szakaszában az előbb leírt bőrelváltozással azonos jelenségek 

jelennek meg testszerte (vándorló bőrpír), ezeket kínzó fejfájás, láz-hidegrázás, izommerevség, 

izomfájdalmak kísérik. Hónapokkal később, a késői szervi fázisban szívizomgyulladás, izületi 

gyulladás, agyhártyagyulladás léphet fel. 

5. Porfíria – a rejtőzködő kór (Porphyria – the hidden menace) 

Porphyrias, a highly versatile group of inherited and acquired haem (it is the main oxygene 

carrier component in red blood cells) biosynthesis enzyme defects, pose a major diagnostic 

problem for the unseasoned medical practitioner because doctors often do not suspect porphyia 

behind even a well-defined pattern of symptoms and differential diagnosis does not extend 

toward this direction. Clinical symptoms might not be specific for porphyrias: they only raise 

medical suspicion and diagnosis is based on the measurement of excess intermediary products 

in blood stream, urine or faeces. Most frequent types of this disease family have an incidence of 

1–2/1000 persons, thus porphyrias should not be neglected even on a public health scale. Acute 

presentation of porphyria results principally from hepatic enzyme defects and may involve 

neuropathic symptoms – abdominal or disseminated pain, tingling sensations or central nervous 

system manifestation. Prolonged forms of porphyria may have an erythropoetic origin, when the 

enzyme defect is located within the red blood cells. These latter forms have mostly cutaneous 

manifestations: the skin becomes highly susceptible to sunlight, serious sunburns may occur 

even to minimal exposition. Vesicles appear on the skin surface and when they erode, the skin 

gets denuded and prone to infections. Various factors of lifestyle and environment may trigger 

attacks in porphyria, like physical or emotional stress, alcohol abuse, surgery, intercurrent 

infections, low-calorie diet, weight loss and certain drugs (e.g. steroid hormones, 

anticoncipients). Every doctor involved in the care of a porphyria patient should be aware of 

the list of safely applicable concomitant drugs and avoid those compounds which may 

precipitate an acute worsening of well-controlled porphyria. 

A porfíriák leggyakoribb, ezáltal legnagyobb népegészségügyi jelentőséggel bíró formái ezer 

lakosra számítva egy-két személyt érintenek, tehát egyáltalán nem olyan ritka előfordulásúak, 

mint azt gondolnánk. Vörösvértestjeinkben központi szerepet tölt be az oxigénszállításban a 

“hem”-nek nevezett, többszörös gyűrűs szerkezetű vegyület, amely egyúttal a vörösvértestek 

vörhenyes színéért is felelős. A hem előállítása (bioszintézise) bonyolult, nyolc enzim 

összehangolt tevékenységét feltételező folyamat. Az enzimek közül hét működési zavarából 

alakulhat ki a porphyria valamelyik válfaja. A hem bioszintézis zavarai részint a májban, részint 

a vörösvérsejtekben jelentkeznek, s éppen az enzim kiesésének helyszíne alapján osztjuk a 

porphyriákat májeredetű (hepatikus) vagy vörösvértest-eredetű (eritropoetikus) csoportba. Az 

enzimek működészavara lehet szerzett vagy örökletes. Az örökletes porphyriák túlnyomó 

többségükben ú.n. autoszomális domináns öröklődésűek, ami azt jelenti, hogy a betegség 

fellépéséhez elégséges pusztán az egyik szülőtől hibás gént kapni; a betegség sokszor korán, 

akár a gyermekkorban kifejlődhet. Az autoszomális recesszív öröklődésű kórformáknál mindkét 

szülőtől kapott hibás gén esetében jelentkezik a kórkép teljes súlyosságában, míg egyetlen hibás 

~ 18 / 48 ~

hozott génnel az adott kórkép általában enyhébb lefolyású és/vagy az egyén előrehaladottabb 

életkorában lép csak fel. 

A hem anyagcsere defektusánál a hibás enzimet megelőző lépések köztes termékei a véráramban 

és a szövetekben felhalmozódnak, s fokozott mértékben ürülnek a szervezetből: a porfíriák 

diagnózisa ezért a vérben felhalmozódó illetve a vizeletben-székletben ürülő köztes termékek 

kimutatásán alapul. A genetikai hiba kimutatása is járható út, de széleskörű elterjedésének 

magas költségigénye szab gátat. 

A májeredetű porphyriákra elsősorban az idegrendszeri tünetek jellemzőek: idegsorvadásos 

eredetű (ú.n. neuropathiás) hasi fájdalom, illetve általános neuropathiás panaszok (bizsergő-égő 

fonákérzések, akár testszerte) valamint a szellemi működés zavarai. A vörösvértest-eredetű 

kórcsoportban inkább a bőrtünetek, a fokozott fényérzékenység uralkodó. Ez a bőr napégéshez 

hasonló, ám annál jóval súlyosabb, gyulladással, felhólyagosodással járó elváltozása, már igen 

kis napsugár-expozíciónál. A tünetek, sajnálatos módon nem egyediek a porfíriákban, hanem 

számos egyéb betegségben is előfordulhatnak: a helyes diagnózis problémáját éppen az 

elkülönítés nehézsége adja, s egy alapelv figyelmen kívül hagyása – nevezetesen, bizonyos 

tünetek együttes fellépésénél egyszerűen gondolni kell erre a betegségre, mint lehetséges kóroki 

forrásra, s aszerint irányítani a kivizsgálás menetét. 

A májeredetű ú.n. akut intermittáló porfíria, amely a veleszületett porfíriák között a 

leggyakoribb, számos esetben “elsikkad”. Annyit tehát az érdeklődő átlagpolgárnak is érdemes 

lehet megjegyeznie, hogy látszólag megmagyarázhatatlan idegrendszeri tünetek jelentkezésekor 

és/vagy makacs, visszatérő hasi fájdalmak hátterében – amikor a beteg már szinte törzsvendéggé 

válik a gasztroenterológiai osztályokon, végigjárja a gyomor-béltükrözés, epeszondázás és 

radiológiai képalkotó vizsgálatok kálváriáját, mégsem tudnak rábukkanni az alapbetegségre, egy 

vérvétel, 24 órás vizeletgyűjtés a porfirinanyagcsere köztes anyagcseretermékeinek kimutatására 

perdöntő lehet, s hosszú évek sikertelen kóroktani kutatómunkájára tehet pontot. 

A neuropathiával járó porfíriák többnyire heveny lezajlásúak, azaz viszonylag tünetmentes 

periódusokat súlyos, felismeretlenül akár életveszélyes tünetekkel járó fellángolások szakítanak 

meg. A bőrtünetekkel járó porfíriákat nemcsak örökletes okok, hanem idült májbetegség is 

kiválthatja. A napsütésnek kitett területeken igen érzékennyé válik a bőr, a bőr rétegei között 

folyadékkel telt hólyagok alakulhatnak ki, amelyek kipattannak. A sérült bőr nehezen gyógyul és 

fertőzésekre hajlamossá válik. 

A porfíriákban az állapotromlást fizikai, lelki terhelés, alkoholfogyasztás, műtét, fertőzések vagy 

bizonyos gyógyszerek (pl. szteroidhormonok, fogamzásgátlók) is előidézhetik, de szerepet 

játszanak egyéb környezeti tényezők, úgy mint kalóriaszegény étrend vagy a testsúlyvesztés is. A 

porfíriás betegek részére csak elővigyázatossággal rendelhetőek gyógyszerek: a biztonsággal 

adható gyógyszerek listáját pedig feltétlenül szem előtt kell tartania a beteget kezelő-gondozó 

orvosoknak. 

6. Az orvos esete a bőrönddel – avagy az utazási orvostan rejtelmei (The 

doctor’s affair with the suitcase – or secrets of travel medicine) 

A traveler exploring very far lands or just tripping out for a mediterranean weekend should not 

only prepare his general luggage but also carry a basic medical kit for coping with wounds 

(adhesive tape, antiseptic wound cleanser, bandages), insect attacks (repellent, insect bite 

~ 19 / 48 ~

treatment), mucosal complaints (nasal decongestant, emollient eye drops), heat and exsiccation 

(oral rehydration salts), pain and fever (analgesics and antipyretics). Additional items of this 

health support package, according to destination and individual needs, may include 

antidiarrhoeal medication, antifungal powder, antimalarial medication, medication for any preexisting 

medical conditions and water disinfectant. 

There are some aspects which should be discussed during travel arrangement: children under 

the age of seven years are not advised to fly by airplane because they are more sensitive to 

alterations in air pressure, pregnant women should avoid flying after the 32 nd gestational week 

and some vaccination restrictions also apply during pregnancy. Cabin air pressure at cruising 

altitude is lower than air pressure at sea level, triggering respirational distress and 

consecutively lower oxygene supply for those affected by chronic cardiovascular or pulmonary 

diseases. The most feared complication of longer travels by any (either by air, ground or 

nautical) transportation means is deep venous thromboembolism (DVT) of the legs. Contraction 

of muscles is an important factor which keeps blood running through the vessels: exercise of 

calf muscles can stimulate the circulation, thus reduce discomfort, fatigue and stiffness, and it 

may reduce the risk of developing DVT. Prolonged immobility, especially when seated, can lead 

to pooling of blood in the legs, which in turn may impart swelling, stiffness and discomfort. The 

risk of developing DVT when travelling is negligible unless one or more of the following risk 

factors are present: medical history of DVT or pulmonary embolism, use of oral contraceptives 

or postmenopausal hormone replacement therapy, pregnancy, recent surgery of the abdomen or 

pelvic region, cancer, some blood-clotting abnormalities. A sensible preventive measure is to 

walk around in the cabin, e.g. to visit the bathroom, once every 2–3 hours. 

Jet lag is a term for symptoms – indigestion, general malaise, daytime sleepiness, sleeping 

disorder at night, reduced physical and mental performance – caused by disruption of the 

body’s internal clock and approximately 24-hour (circadian) rhythm it controls. This 

adaptational problem may arise upon crossing multiple time zones. General measures to reduce 

the effects of jet lag include starting the travel as well rested as possible, eating light meals and 

limiting alcohol consumption. At the destination, try to get as much sleep in every 24 hours as 

usual. A minimum of 4 hours sleep during the local night (“anchor sleep”) might be necessary 

to allow the body’s internal clock to adjust to the new time zone. 

Divers should not fly home too soon after diving because they may risk the development of 

decompression sickness due to reduced cabin pressure. It is advisable that they insert at least a 

12-hour waiting period after a single dive and a 24-hour rest period after multiple dives. 

Tropical-subtropical holiday locations may expose several dangers to the unaware casual 

tourist: high temperature and humidity (oral rehydrating solutions may be necessary), UVradiation 

(prevention by judicious sun-bathing, selected sunglasses effectively stopping UV-B 

rays and protective sun-milks), “travellers’ diarrhoea” – which can be caused by a wide 

spectrum of infectious agents (in case of the bacterial form, beyond the usual symptomatic relief 

by rehydration, antidiarrhoeal medication, antipyretics, antibiosis with ciprofloxacin is thought 

to be useful), vector-borne infections transmitted by insect bites like malaria (malaria profilaxis, 

preventive chemotherapy should begin well before commencement of the travel) and yellow 

fever (pre-travel vaccination is compulsory). 

Sea adventurers should be aware of immersion hypothermia: when the body temperature falls, 

the individual looses his consciousness, the head submerges and the individual drowns. With a 

life jacket capable of keeping the head out of water, drowning is avoided but death due to 

~ 20 / 48 ~

hypothermic cardiac arrest may soon follow. However, wearing warm, e.g. neoprene clothing 

for protection of the trunk which contributes to an important two thirds of total body surface 

can greatly improve survival in cold water. 

Az egyhelyben rostokolás kora lejárt: a modern kor embere halad, utazik. Kontinenseket szel át 

szárazföldön, vízen és a levegőben. Lehet utas a makkegészséges fiatalember, a várandós 

kismama, a nyugdíjas éveit élvező nagyszülő vagy a pöttöm kisbaba. Nem egyformán viselik az 

utazás okozta megpróbáltatásokat. Hiszen még a megpróbáltatásaik mibenléte sem egyforma. 

Mire ügyeljünk, milyen meggondolásokat tartsunk szem előtt, amikor hosszabb útra indulunk, 

messzi földrészekre? 

Az ominózus bőrönd ... a címválasztás célzatos: nemcsak mi magunk, utazók csomagolunk az 

útipoggyászba, kezünket – ideális esetben – orvosi tanács is irányítja: milyen alapvető 

egészségügyi felszerelést vigyünk is magunkkal egy–egy hosszabb utazásra? A golftáskát már 

felvérteztük kisebb balesetek–rosszullétek ellen, lássuk hát, mi kerüljön az útibőröndbe: 

elemi sebellátó felszerelés (ragtapasz, sebfertőtlenítő spray, steril sebfedő kötés – mulllap) 

rovarűző, rovarcsípés kezelésére szolgáló spray / kenőcs 

orrdugulást szüntető orrcsepp 

orális rehidráló por (amely vízzel elegyítve a test elveszített folyadék– és ásványi 

anyagának pótlására szolgál) 

fájdalomcsillapító 

hányingercsillapító 

hasmenést gátló gyógyszer 

gombaellenes hintőpor 

malária–gyógyszer (malária–honos célország esetén) 

vízfertőtlenítő tabletta (a harmadik világ országaiban) 

Bizonyos utascsoportoknál különös figyelem szükséges az utazásra történő felkészülésnél: 

Gyermekeknél egyedi védőoltási rend és antimaláriás gyógyszeres rezsim érvényesül, 

továbbá a gyermekek hajlamosabbak a súlyos kiszáradásra banális mértékűnek tűnő 

hasmenéstől. Érzékenyebbek az UV-sugárzásra és a légnyomásváltozásokra is, ezért 7 

éves életkor alatt repülőgéppel nem javasolt utazásuk. 

Terhes kismamák védőoltása egyes esetekben ellenjavallt, és kerülendő a maláriában 

érintett célterületek látogatása is. A terhesség utolsó szakaszában (a 32. terhességi héttől) 

a légi utazás ugyancsak nem tanácsos. 

Rendszeres gyógyszerelést igénylő utasok szokványos gyógyszereiket gondosan készítsék 

össze, repülőútnál tartsák azokat a kézipoggyászban. Az óvatosabbak két párhuzamos 

gyógyszerkészletet is összeállíthatnak, egyiket a repülőn maguknál tartva, a másikat a 

feladott csomagba helyezve. A légi közlekedés biztonsági előírásainak szigorítása miatt 

nehézséget okozhat ampullareszelő, injekciós tűk feljuttatása a fedélzetre, a 

sebkötözéshez szükséges elemi vágóeszközökről nem is beszélve. 

A repülőgép utaskabinjában alacsony légnyomás és páratartalom uralkodik: a légnyomás a 

szokványos 10-12 kilométeres átlagos repülési magasságon a szabadban kb. 2-3000 méter 

~ 21 / 48 ~

tengerszint feletti magasságnak felel meg, míg a levegő páratartalma alig 20-25%-os. A 

felszállásnál a szervezet nyomáskiegyenlítődése – a középfülből, a dobüregből szökik a levegő – 

mindössze a fül pattogásában nyilvánul általában meg, leszálláskor azonban a dobüregnek újból 

fel kell töltődnie levegővel, amelyet a dobüreget a garattal összekötő járat szelepszerű 

megnyitásával érünk el: nyelés, rágás, erőltetett ásítás révén. Ezek sikertelensége esetén a 

csukott orral és szájjal végzett hasprés (ú.n. Valsalva-manőver) oldhatja meg a füldugulást. 

Váladékképződéssel járó légúti fertőzésben nem tanácsos a légi utazás, mert a garatból és az 

orrmelléküregekből a dobüregbe felpréselődő váladék középfülgyulladást okozhat. Nem ritka, 

hogy a repülőút után néhány nappal felső légúti hurut (“postflight upper respiratory tract 

infection”) lép fel. Kialakulásáért a repülőgépek légcserélő rendszerében megtelepedő 

kórokozók felelősek. A kabin alacsony páratartalma a nyálkahártyák (száj, szem, orr) 

szárazságát idézi elő, ami kellemetlen, de egészségügyi következménnyel nem járó tünet. 

Az egyhuzamban két-három órát meghaladó utazások legveszélyesebb szövődménye az alsó 

végtag mélyvénás rögösödése, azaz trombózisa – tekintet nélkül arra, hogy földön, vízen vagy 

levegőben zajlik a közlekedés. Egészséges egyéneknél – terhes kismamák, tartósan 

fogamzásgátlót szedők vagy klimax után női nemi hormonpótlásban részesülők kivételével – és 

alkalmilag utazók körében alaptalan az ettől való félelem, de keringési zavarokban, korábbi 

trombózis esetén, alvadási rendellenességben szenvedő vagy daganatos betegeknél, esetleg a 

hasüreget, a kismedencét vagy a lábat érintő viszonylag friss műtét után állapotokban és 

rendszeresen, gyakran utazóknál már reális veszélyként könyvelhető el. Megelőzésképpen két 

óránként néhány perces séta a folyosón, a mosdó felkeresése, vagy ha ülőhelyünket végképp nem 

tudjuk elhagyni, a lábszárat (“vádli”) megmozgató, a vérkeringésre pumpáló hatású 

tornagyakorlatok végzése tanácsolt. 

A tengeribetegség (kinetózis = “mozgásbetegség”) a környezet szapora elmozdulása és a tekintet 

viszonylag rögzített jellegéből adódó ellentétre adott, kóros mértékű szervezeti válasz, a belső 

fül – egyensúlyérző szervünk – érzékenységéből, “becsapásából” adódik. Enyhe formájában 

általános rossz közérzettel, fejfájással, hányingerrel jár. Megelőzésére az allergia–szénanátha 

kezelésében is jó szolgálatot teljesítő antihisztamin típusú gyógyszerek használatosak. 

A bioritmust tárgyaló cikkemben már szóba került a több időzónát keresztező utaknál fellépő 

adaptációs zavar, a “jet lag”. A célállomás nappal-éjszaka ciklusához történő alkalmazkodás 

nehézségét, a szervezet belső órájának, a 24 órás (“circadian”) ritmus felborulását jelentő 

“jet lag” kellemetlen hatásainak – emésztési zavarok, általános rossz közérzet, émelygés, nappali 

fáradtság és éjszakai álmatlanság együttese, csökkent fizikai és szellemi teljesítőképesség – 

kivédéséhez minél pihentebben kezdjük meg az utazást, könnyű ételeket fogyasszunk és 

kerüljük az alkoholbevitelt. Megérkezés után igyekezzünk naponta legalább annyi időt alvással 

tölteni, mint odahaza. Az átállást megkönnyíti, ha a helyi éjszaka folyamán legalább négyórás 

alvást (ú.n. “anchor sleep”) tudunk beiktatni a napirendbe. 

Mediterrán és szubtrópusi-trópusi országokban számos veszély leselkedhet az óvatlan utazóra: 

A magas külső hőmérséklet és páratartalom nagy terhet ró az időskorúak és a gyermekek 

szervezetére. A kiszáradás fő oka időskorban a renyhébb szomjúságreflex miatt csökkent 

folyadékbevitel, míg gyermekeknél a testsúlyhoz mérten nagyobb testfelszín jelentékenyebb 

párologtatási felületet jelent. Az ú.n. orális rehidráló folyadék, amely por alakban kapható s 

~ 22 / 48 ~

vízzel elegyítve nyeri el a szervezet ásványi-anyag arányainak megfelelő összetételét, 

nélkülözhetetlen útitársa a forró égöv utazójának. 

Az egzotikus tájak egzotikus állat- és növényvilága a kórokozók sajátságos jellegét is vonzza 

maga után. A fertőző betegségek számos úton érhetik el a szervezetet: a légutakon, a gyomorbélhuzamon 

keresztül, állati testnedvek, salakanyagok útján, rovarcsípés révén, s nem 

elhanyagolhatóak a szexuálisan átvihető betegségek sem. A lehetséges fertőző betegségek köre 

földrajzi régiónként változik, s indulás előtt érdemes tájékozódni, mely kórokozók belterjesek 

utazásunk helyszínén. 

A fertőző betegségeket oltási rendjük alapján két csoportba soroljuk: egyrészt olyan kórképekre, 

amelyek általánosan előfordulnak és világméretű járványt, ú.n. pandémiát okozhatnak; másfelől 

csupán egyes földrajzi régiókban előforduló kórképekre. Az első csoport kórokozói ellen a hazai 

kötelező gyermek–ifjúkori oltási rend védelmet nyújt. A második csoport elleni védekezés a 

helyszíntől, az ott-tartózkodás időtartamától függ. A malária és a sárgaláz, mint két kiemelt, 

rovarcsípés útján terjedő trópusi fertőző betegség elleni védekezés, már az indulást megelőzően 

elkezdett gyógyszeres kezelést (malária) illetve az utazás előtt adott védőoltást (sárgaláz) foglal 

magába. Nemcsak trópusi tájakon, hanem egyéb, kevésbé átfogó közhigiénével rendelkező 

országokban is számítani kell az ú.n. utazók hasmenésére (“travellers’ diarrhoea”), amely 

fertőzőtt ivóvíz vagy étel fogyasztása után alakul ki. Baktériumok, vírusok széles köre okozhatja 

a kórképet, s tengeri ételek (rák, kagyló stb.) méreganyagai vagy romlott mivolta is szerepet 

játszhat fellépésében. Az utazók bakteriális eredetű hasmenését többnyire E. coli okozza és a 

tüneti kezelésen kívül (folyadékpótlás, lázcsillapítás, székelésritkító gyógyszerelés stb.) 

bizonyos antibiotikumok (pl. ciprofloxacin) is hatásosak mielőbbi leküzdésében. 

A víz szerelmeseinek is javasolt néhány szempont megszívlelése: 

Vitorlás kalandtúránál vagy szörfölésnél könnyen kerülhetünk víz alá. Ilyenkor a szeszélyes 

tenger nemcsak közvetlen fulladással fenyeget, hanem a test gyors, fatálisan akár szívmegállást 

okozó lehűlése is bekövetkezhet. A mentőmellény ugyan fejünket kívül tartja a vízből, de a 

kihűléstől nem véd meg: a bélelt vízhatlan (pl. neoprén) ruházat a törzs – amely testfelületünk 

mintegy kétharmadát adja – hővédelme szempontjából nélkülözhetetlen.. 

Egyre divatosabb szabadidős tevékenység a búvárkodás, a búvárturizmus: a tenger mélyében, a 

földfelszínen s a repülőútnál fellépő igen eltérő légnyomásviszonyokhoz történő alkalmazkodás 

miatt egyszeri merülés után legalább 12 órás kivárási időszak szükséges a repülőgépre felszállást 

megelőzően, többszöri merülés után pedig legalább 24 óra teljen el a hazautazás előtt. 

Különösen vízparton csábító, ámde korántsem veszélytelen szabadidős foglalatosság a 

napfürdőzés. Az ózonpajzs ritkulásával világszerte egyre erősödik az UV-sugárzás, annak is a 

szövetekre károsabb hatású UV-B komponense. A sugárzás közvetlenül a szem szaruhártyáját 

károsíthatja, annak gyulladását, ú.n. keratitiszt okozhat (“hóvakság”). Világosbőrű egyéneknél a 

napégés (“leégés”) jóval súlyosabb, akár a bőr hólyagosodását, majd hámlását is maga után 

vonhatja. Hosszútávon a rendszeres, mértéktelen napozás bizonyítottan elősegíti bőrrákok, 

különösen a festéksejtes bőrrák (melanoma) kialakulását. Egyes gyógyszerek fényérzékenyítő 

hatásúak, s felerősítik a napsugár bőrre gyakorolt hatásait (pl. fogamzásgátlók, egyes 

maláriaellenes szerek, antibiotikumok stb.). Ugyancsak súlyos bőrgyulladást okozhatnak 

kozmetikai készítmények, bergamot– vagy citrusolajat tartalmazó parfümök. A napfürdőzés 

gyengíti az immunrendszert, ezáltal egyes védőoltások hatékonyságát is elnyomhatja. 

~ 23 / 48 ~

7. Nyomelemek (Micronutrition) 

Beyond macronutritients – forming the major proportion of food – the micronutritients are 

essential elements of alimentation. Their biochemical role and medical importance has yet been 

percieved in the recent decades. Vitamins have nowadays an adequate general pubilicity but the 

topic of microminerals is more or less neglected. Chemicalization and other changes in 

agricultural processes resulted in a significant (about 50%) reduction of micronutritient content 

in the food compared to that of the early 1900s. Clinical diagnosis of deficiencies is based upon 

specific and non-specific symptoms like tiredness, lack of concentration or susceptibility to 

infections. Adequte substitution of micronutritients should be achieved via carefully selected 

diet and/or pharmacological preparations. 

Bevezetés 

Az élelmiszerek jelentős részét kitevő ú.n. makro-tápanyagokon – szénhidrátokon, fehérjéken és 

zsírokon – túl a mikronutriciensek – a nyomelemek és vitaminok – mennyiségi arányukhoz 

képest pótolhatatlan szerepet játszanak. A vitaminok a közsajtóban megfelelő hangsúlyt kapnak, 

de a nyomelemek elhanyagoltabb téma. 

A nyomelemek (vagy mikroelemek) a szervezetben igen kis koncentrációban (< 0.005 %) 

előforduló, többé-kevésbé ismert biológiai jelentőséggel rendelkező ásványi anyagok, úgy mint a 

cink, jód, kobalt, mangán, molibdén, réz, szelén, szilícium és a vas. Több hasonlóan igen kis 

mennyiségben szereplő kémiai elem biológiai szerepe, esszenciális jellege (azaz más anyaggal 

nem helyettesíthető az étrendben) is kérdéses: arany, arzén, bárium, bór, ezüst, nikkel, ón, 

stroncium, vanádium. A nyomelemek a táplálékkal kerülnek a szervezetbe. 

Hiányállapotot okoz: 

csökkent nyomelem-ellátottság: elégtelen nyomelem bevitel; felszívódási zavarok bélvagy 

hasnyálmirigy betegség, egyes fogyókúrás készítmények (pl. orlistat) miatt; fokozott 

nyomelem-vesztés anyagcsere-betegségek következtében, az ásványi anyagok között a 

szervezeten belül létrejövő kölcsönhatások révén: pl. nagy mennyiségű Ca bejutása 

csökkenti a Zn felszívódását, hasonló biológiai versengés áll fenn a Mo és Cuanyagcserében 

is. 

fokozott nyomelem-igény terhességben, gyermek- és serdülőkorban. 

A vashiánytól eltekintve a nyomelem-hiányállapotok századunk első felében viszonylag ritkán 

fordultak elő. Számos nyomelem esszenciális voltának felismerése is az elmúlt évtizedek orvosi 

sikere (pl. bór, cink, króm, szelén). A állati/növényi tápanyagok összetétele a kemikalizáció 

elterjedésével kedvezőtlenül alakult, így vegyes, átlagos táplálkozás mellett is találkozhatunk 

elégtelen nyomelem-bevitellel: élelmiszereink jelenleg 50-60%-kal kevesebb nyomelemet és 

vitamint tartalmaznak, mint a századelőn. 

A nyomelem-hiány klinikai diagnosisánál a típusos (ú.n. manifeszt) hiánytüneteknél jóval 

gyakrabban találkozhatunk a latens (rejtett) hiányok nem specifikus megnyilvánulásaival, úgy 

mint fáradékonyság, szellemi teljesítőképesség romlása vagy fogékonyság a fertőző 

betegségekkel szemben. 

~ 24 / 48 ~

Biológiailag jelentősebb nyomelemek részletezése 

CINK (Zn) 

Számos enzim szerkezeti elemeként résztvesz a növekedésben, sebgyógyulásban és az inzulin 

térszerkezetének kialakításában. Jelenléte a zavartalan ízérzéshez is szükséges. A Zn 

felszívódását számos anyag befolyásolja: 

felszívódását csökkentik élelmi rostok, Ca, Cu 

felszívódását fokozzák aminosavak, fehérjék. 

A vegetáriánusok különösen veszélyeztettek a Zn-hiányállapotra, mert diétás ellátottságuk 

gyakorta elégtelen: az állati eredetű élelmiszerek cink-tartalma ugyanis jóval kedvezőbb, mint a 

növényi tápanyagoké. 

FLUOR (F) 

A fluor a fogak és csontok állományának alkotórésze. Adagolásával megelőzhető a 

fogszuvasodás és kedvező hatású csontritkulásban szenvedőknél. A fluoroapatit kristályok a 

csontokban és a fogakban lecserélik a mechanikailag és kémiailag kevésbé ellenálló 

hydroxiapatit kristályokat: így biztosítják a fogak savállóságát, a csontokban pedig a Ca-vesztést 

csökkentik: menopausában lévő, azaz már nem menstruáló hölgyeknél ez a hatás kiemelten 

fontos. 

JÓD (I) 

A táplálékkal felvett jód a szervezeten belül a pajzsmirigyben halmozódik fel. A pajzsmirigy 

hormonok a vegetatív idegrendszer működését és az anyagcserét befolyásolják. Jódhiány 

felnőttkorban golyvát okoz, gyermekkorban a hiányállapot fejlődési zavarhoz, ú.n. 

cretenismushoz vezethet. Magyarország egyes területeinek jódellátottsága rendkívül 

kedvezőtlen, ezért az ú.n. endaemiás (őshonos) golyva megelőzésére a pótlás jódozott só 

formájában szükséges. Egyes élelmiszerek fogyasztása a jód biológiai hasznosulását rontja: pl. 

káposztafélék, földimogyoró, őszibarack, mandula. 

SZELÉN (Se) 

Jelentőségét csupán 1973-ban ismerték fel. A szelén alapvető komponense egy, a telítetlen 

zsírsavak lebomlásakor keletkező káros szabadgyököket semlegesítő enzimnek. Se-hiányban 

elégtelen lehet a szív- és vázizomszövet működése, valamint fokozódik a kadmium és az ólom 

toxicitása. Megfelelő mennyiségű Se bevitele megelőzheti a szívizom-elfajulás kialakulását, 

állapotjavulást hoz gyulladásos mozgásszervi megbetegedésekben, sőt daganatellenes hatásáról 

is beszámoltak. 

VAS (Fe) 

Alapvető szerkezeti egysége a szövetek oxigén-ellátásáért felelős haemoglobinnak. 

A tápcsatornába jutott vas mindössze 10%-a szívódik fel, ezt az arányt 

ronthatják: élelmi rostok (pl. a zöldfőzelékekből mindössze 1% a felszívódás!), nagy 

mennyiségű tea és kávéfogyasztás (tanninok), zsírszékelés (hasnyálmirigy-betegségekben, 

illetve orlistat-tal történő fogyókúránál), fokozott Ca- és P-bevitel; 

javítja: fizikai terhelés, C-vitamin, biológiai kötésben lévő vas bevitele (“vörös” húsok, 

máj). 

~ 25 / 48 ~

A fentiekből látható, hogy a vegetáriánus étrend a vas-anyagcserét sem befolyásolja kedvező 

irányban. Az USA-ban a hölgyek mindössze 18%-ának tökéletes a vas-ellátottsága. Fiatal 

fiúknál ez az arány már magasabb, de még alig 40%-os. Az USA-ban is csak a felnőtt férfiak 

88%-ának tökéletes a vasellátottsága. A súlyosabb, tartós vashiány vérszegénységet okoz, ennek 

klinikai tünetei: fáradékonyság, fejfájás, szédülés, a szellemi és fizikai teljesítőképesség 

csökkenése, szájnyálkahártya-gyulladás, fogíny-gyulladás, étvágytalanság. 

A nyomelemek pótlásának lehetőségei 

A nyomelemek megfelelő bevitelét helyesen megválasztott, vegyes étrenddel érhetjük el. Az 

alábbi táblázat ismerteti a mikroelemek természetes forrásait. A táblázatból kitűnik, hogy a 

manapság divatos vegetáriánus étrend nyomelemek tekintetében hátrányt szenved a vegyes 

étkezéssel szemben. A nyomelem-pótlás mesterséges lehetőségét a kombinált ásványi anyag és 

multivitamin készítmények szolgáltatják. Fontos még megjegyeznem, hogy a nyomelemek 

túladagolásával az orvosi gyakorlatban csak elvétve találkozunk, mert a nyomelemek toxikus 

adagja igen magas. 

Elem Hiánytünet Túladagolás Természetes forrás 

Co vérszegénység szívizom-elfajulás, struma hús (vese, máj), “tenger 

gyümölcsei” 

Cr cukorbetegség vese-elégtelenség, 

bőrgyulladás, tüdőrák 

Cu 

F 

vérszegénység, 

növekedési zavar, 

psyches tünetek 

kóros csont- és 

fogszerkezet 

májgyulladás, psyches 

zavarok, vérszegénység, 

veseműködési zavar 

foltos fogzománc, émelygés, 

hányás, hasi fájdalom, 

hús (különösen csirke), 

“tenger gyümölcsei”, 

kukoricaolaj 

hüvelyesek, borjú- és 

marhamáj, “tenger 

gyümölcsei” 

“tenger gyümölcsei”, zselatin 

izomgörcsök, ájulás 

Fe vérszegénység májelégtelenség, 

hús (máj, szív, vese, vörös 

cukorbetegség, heresorvadás, 

húsok), liszt (vassal dúsított) 

izületi gyulladás, , nyers kagyló, osztriga, 

szívizom- és ideg-elfajulás tojássárga, bab, dió 

I jódhiányos golyva jód-struma “tenger gyümölcsei”, 

hagyma 

Mn véralvadási zavar központi idegrendszeri dió, zöld levelű főzelékek, 

tünetek 

borsó, tojássárga 

Se szívizom-elfajulás, foltos hajhullás, köröm búzacsíra, korpa, tonhal, 

szívelégtelenség, eltérések, érzelmi labilitás, hagyma, paradicsom, 

izomsorvadás fokhagyma-illatú lehellet brokkoli 

Zn 

növekedési zavar, 

foltos hajhullás, 

bőrgyulladás, 

hasmenés, 

védekezőképesség 

romlása, psychés 

zavarok 

gyomorfekély, 

hasnyálmirigy gyulladás, 

vérszegénység, láz, 

hányinger-hányás, 

légzőrendszeri eltérések 

hús, tökmag, tojás, sovány 

tej, mustár 

~ 26 / 48 ~

III. 

Klinikai farmakológia (Clinical pharmacology) 

1. Házipatika a golftáskában (Pharmacy in the golf bag) 

Primary resolution of traumas and acute symptoms in the golf links may require self assistance 

or intervention of playing partners. Although the capacity of a golf bag is limited, three items 

ought to be carried: food and fluids, bandage or wound patches and medicaments. Summer golf 

rounds cause considerable fluid loss through respiration and perspiration (sweating). 

Youngsters and even healthy elderly players are more prone to dehydration than healthy 

middle-aged people. Patients taking diuretics or suffering from cardiac decompensation are 

also at risk of fluid imbalance. Balanced mineral water is the best choice to replace the 

combined fluid and mineral loss. Healthy players may carry medication for annoying, acute 

“game-destructive” symptoms only, like painkillers, antispasm drugs or antacids. Patients 

instructed to use self-medication in acute cases like nitrates in cardiac chest pain or betaadrenegic 

inhalators in asthma should carry ample drug reserve in their golf bags. 

A golfpályán, a klubházban történhetnek sérülések, rosszullétek, amelyek elsődleges ellátása 

sajátmagunkra vagy játékostársainkra hárul. Természetesen a golfklubban is, hasonlóan 

nagyobb létszámú rendezvényekhez, szükséges legalább a csúcsidőszaknak számító hétvégeken, 

versenyeken egészségügyi szakdolgozói (“szanitéc”) vagy orvosi ügyeletet tartani, de egy távoli 

pályaszakasz elérése még így is sok időbe telhet. Az egészségügyi katasztrófa helyzetek 

hétköznapi emberek által történő elsődleges ellátásának ismertetése meghaladja e rovat kereteit. 

Cikkemmel a megelőzéshez és egyszerűbb helyzetek megoldásához szeretnék segítséget 

nyújtani. 

A golftáska befogadóképességére is jellemző Murphy törvénye: még a legtekintélyesebb 

“staff bag” sem elégséges minden szándékolt kellék elhelyezéséhez. Bele nem törődvén a 

megmásíthatatlanba, javaslom, hogy néhány köbdeciméternyi helyet mindenki próbáljon meg 

szorítani egészségügyi felszerelésre, a következő tételek formájában: 

1. kalória- és folyadékpótlásra szolgáló élelmiszer és ital 

2. kötszer 

3. gyógyszerek 

Ad 1. A kalóriahiány különösen inzulinnal kezelt cukorbetegeknél veszélyes. A többórás 

golfozás közben nem szabad elfeledkezni megfelelő mennyiségű lassabban felszívódó, ú.n. 

komplex szénhidrátot tartalmazó tápanyag beviteléről: pékáruk, alma, banán. Így elkerülhető a 

gyorsan felszívódó, egyszerű szénhidrátokat tartalmazó élelmiszerek – cukorka, snack-ek, szőlő 

stb. – “sürgősségi” fogyasztása. Az egyszerű szénhidrátok ugyanis kedvezőtlen vércukorszint 

változást okoznak: a gyors, bár szabályozatlan mértékű szintemelkedés után hirtelen 

vércukorszint esés következhet be. A folyadékbevitel a nyári játéknál alapvető. A “láthatatlan” 

folyadékvesztés izzadással és magasabb páratartalmú levegő kilégzésével történik. Egy 4-5 órás 

átlagos golfparti végén, 30 o C fölötti melegben, a folyadékveszteség elérheti akár a 1.5-2 litert is. 

~ 27 / 48 ~

Az izzadsággal azonban nem csupán víz távozik a szervezetből, hanem ásványi sók is, ezért e 

kombinált folyadék- és sóveszteség pótlása ásványvízzel javasolt. A kiszáradás enyhe tüneteként 

fejfájás és koncentrálóképesség csökkenése lép fel – ezeket a tüneteket sokszor tévesen 

napszúrásnak tulajdonítják. Gyermek- és időskorban a szomjúság reflex kevésbé érzékeny, ezért 

súlyosabb fokú kiszáradás is kialakulhat, ami keringési zavart okoz. A kiszáradás súlyosabb 

képet ölthet szívbetegekben (keringési elégtelenségben szenvedőknél), magas vérnyomásos 

betegekben és vízhajtó gyógyszerrel kezelteknél is. 

Ad 2. Leggyakrabban a golfütő töri fel az ujjakat vagy a növényzet okoz horzsolásokat a karon, 

nyakon. Érdemes különböző méretű sebtapasz csíkokból álló készletet magunknál tartani. A 

gyári sebtapaszok általában speciális, a sérült bőrfelület szellőzését biztosító műanyagból 

készülnek és viszonylag víztaszítóak. 

Ad 3. Azok a betegek, akiknek rendeltek sürgősségi helyzetre öngyógyszerelést, mint pl. 

mellkasi szorító fájdalomra nitrátkészítményt vagy asthmában szenvedő részére a hörgőgörcsöt 

sürgősségi helyzetben oldó sprayt, biztonságosabb, ha golftáskájukban állandóan hordanak 

magukkal egy-egy tartalék dobozzal. Ugyanígy létfontosságú az inzulinos cukorbeteg számára a 

szőlőcukor tabletta és az inzulinadagoló. Az egészséges játékosoknak elégséges, ha a 

szubjektíve legkínzóbb panaszok gyors megszüntetésére szolgáló gyógyszerek vannak kéznél: 

fájdalmakra (fejfájás, fogfájás) pl. noraminophenazon, paracetamol; hasi panaszokra, görcs 

esetén pl. drotaverin, papaverin; vagy gyomorpanaszokra pl. sucralfat, famotidin. 

A gyógyszer-mellékhatások és -kölcsönhatások köréből két szemelvényt szeretnék kiemelni: 

A 19. pályaszakasz közkedvelt szereplőjével, az alkohollal rendkívül sok gyógyszer lép 

kölcsönhatásba. A gyógyszertájékoztatón minden esetben fel vannak tüntetve az efféle 

tilalmak. Epilepsiás rohamot megelőző gyógyszer mellé alkoholt fogyasztva az addig 

tünetmentes betegnél súlyos, ú.n. generalizált görcsroham vagy görcsroham-sorozat, ú.n 

status epilepticus alakulhat ki. A metronidazol nőgyógyászati, epeúti és bélfertőzésekben 

alkalmazott mikróba-ellenes szer. Alkohollal együtt fogyasztva igen kellemetlen 

tünetekkel – émelygéssel, hányingerrel hasi görcsökkel – kísért állapot alakul ki. Ezt a 

gyógyszer-kölcsönhatást kihasználva korábban a metronidazolt sikerrel alkalmazták 

alkoholelvonó kúrában! 

A rovarcsípésről szóló cikkben már találkozhattak e gondolattal, de ehelyütt fontosnak 

tartom újból felidézését: az allergiás panaszok leküzdésére alkalmazott dimethinden 

fényérzékenységet okoz; szokványos napozásra akár alkalmatlan energiájú napsugárzás 

már jelentős leégést, égési sérüléseket idéz elő a fedetlen bőrfelületeken. 

2. Gyógyszerkölcsönhatások (Drug interactions) 

Preventable drug-related morbidity poses a remarakable medical problem : According to an 

essay conducted in Western countries, more than 3% of all hospitalisations should be attributed 

to PDRM. Dose-related adverse drug reactions include unfavorable pharmacologic (side-) 

effects and overdose toxicity. Behind unexpected dose-unrelated reactions stands most of the 

time allergy while idiosyncrasy represents in the majority of cases a malent form of 

pharmacogenetic variance. There is an entire field of possible drug interactions in the lifecycle 

of a drug in the human body: from the intestinal absorption phase, through distribution in the 

~ 28 / 48 ~

ody tissues and body fluids, through enzymatic breakdown – so-called metabolism – in the 

liver or intestine wall, to the excretion of drugs via kidneys or rectum. In doubtful cases 

therapeutic drug monitoring – direct measurement of drug concentration in the blood – can 

help to reveal toxicity, patient non-compliance or determine a precise dosing scheme in case of 

drugs with narrow therapeutic window. 

A megelőzhető gyógyszer-okozta megbetegedések amerikai és európai statisztikák alapján több, 

mint 3%-át teszik ki a kórházi beutalásoknak. Legfőbb okaként a hibásan megválasztott 

gyógyszerrendelést, a váratlan gyógyszermellékhatásokat, gyógyszerkölcsönhatásokat, valamint 

a beteg együttműködési képtelenségét jelölik meg. 

A gyógyszermellékhatásokat két csoportba osztjuk: dózisfüggő és gyógyszeradagtól független 

típusba. Az első csoportban, gyógyszermellékhatásnak a szokványos adagok mellett megjelenő, 

ismert, kedvezőtlen farmakológiai hatást nevezik; míg a toxicitás a terápiás dózistartománynál 

magasabb adagoknál jelentkezik. A dózistól független reakciók közül gyógyszerallergiának a 

gyógyszer ismételt adagolásakor fellépő allergiás jelenségeket – enyhe esetben viszkető 

bőrkiütést, legsúlyosabb formájában akár keringési összeomlással fenyegető, fulladással járó 

gégevizenyőt – nevezzük. Az ú.n. idiosyncrasia olyan előre meg nem jósolható, egyéni nem 

allergiás eredetű gyógyszer-tűrhetetlenséget jelöl, amelynek hátterében sok esetben örökletes, 

farmakogenetikai tényezők állnak. 

A gyógyszer sorsa a szervezetben az alábbiakban jellemezhető: Amennyiben a gyógyszer nem 

közvetlenül a véráramba kerül – azaz pl. nem vénás injekcióval vagy infúzióval adagoljuk –, 

felszívódás útján juthat a véráramba. A szájon keresztül (tabletta, filmtabletta, kapszula) vagy 

végbélben (mini-beöntés, kúp) alkalmazott készítmények a bélhuzamból, az izomba adott 

injekciók az izom-szövetközti térből kerülnek a keringésbe. Kölcsönhatásokkal már a 

felszívódás során is találkozhatunk: a gyomor savi vegyhatása, étel jelenléte a gyomorban, rövid 

időn belül adagolt gyógyszerek egymás közötti kémiai reakciója oldhatatlan sók képzésével 

mind-mind kölcsönhatást kiváltó tényező lehet. 

A keringésben a gyógyszerek általában fehérjéhez kötődve szállítódnak, terápiás hatást azonban 

a szállítófehérjékről leválva, szabad formában hoznak létre. A gyógyszerek különböző mértékű 

kötődése versengést indít a kötőhelyekért: az erősebb kötődésű gyógyszer által leszorított, 

szabaddá váló gyógyszer vérszintje akár toxikus mértéket is ölthet. 

A gyógyszerek a keringésből a megoszlás révén különböző ú.n. szöveti folyadékterekbe 

kerülnek. A gyógyszerek e megoszlási terét is számos tényező befolyásolja: a szóban forgó 

gyógyszer víz- vagy zsíroldékonysága, az életkor, a terhesség. Egyes molekulák változatlan 

formában ürülnek ki a szervezetből, de a gyógyszerek többsége különleges anyagcsere-fehérjék 

– enzimek – közreműködésével lebomlik, metabolizálódik. A metabolizmus színhelye 

változatos, azonban a máj és a bél enzimrendszerei kiemelt jelentőségűek. Az enzimek 

működésének mértéke alapvetően genetikaileg meghatározott, de jelentősen függ az életviteltőlétrendtől 

is: pl. cigarettafüst, szabad tűzön sült húsok, zsíros ételek meggyorsítják a 

gyógyszerlebontást. Az angolszász nyelvterületen nagy hagyományokkal rendelkező grape-fruit 

fogyasztása fontos kölcsönhatást hordoz: a grape-fruit gyümölcsben, illetve egyes spanyol 

narancsfajtákban kimutatható természetes színezőanyagok enzimgátlószerként viselkedve, 

számos gyógyszer vérszintjét emelik, akár gyógyszer toxicitást okozva. 

~ 29 / 48 ~

A lehetséges gyógyszerkölcsönhatások sora a kiürüléssel folytatódik: bizonyos bélben 

kiválasztódó gyógyszerek, amelyek lebomlási terméke biológiai hatással rendelkezik, az ú.n. 

bél-epe körforgás révén a bélből visszaszívódva elhúzódó gyógyszerhatást eredeményez. A 

vizelettel kiválasztódó gyógyszerek ürülését többek között a vizelet vegyhatása – amit pl. étrend, 

húgyúti fertőzés vagy más gyógyszerek befolyásolnak – szabja meg. 

A gyógyszerek a hatás helyén illetve a hatás vonatkozásában is kölcsönhatásba léphetnek 

egymással: így pl. a különböző vérnyomáscsökkentők együtt adagolva egyedi hatásuk egyszerű 

összegzését meghaladó mértékben, igen erőteljesen süllyeszthetik a vérnyomást. 

A kísérő betegségek ugyancsak gyógyszerkölcsönhatások forrásaként szerepelnek, hiszen egy 

májbeteg vagy vesebeteg csökkent lebontó- illetve kiürítő kapacitása adott gyógyszer 

szervezeten belüli felhalmozódásához, következésképpen fokozott és/vagy elhúzódó hatásához 

vezethet. 

A gyógyszerhatás fentiek alapján tapasztalható összetettsége indokolja az ú.n. terápiás 

gyógyszerszint monitorozást. Ebben az esetben a beteg vérmintájából meghatározott 

rendszerességel megmérik egy adott gyógyszer vérszintjét. A monitorozás feltétlenül szükséges 

ú.n. szűk terápiás ablakkal rendelkező (= a még hatástalan és a már toxikus gyógyszerszint sávja 

meglehetősen keskeny) gyógyszereknél, a beteg kétséges együttműködése, toxicitás gyanújelei 

(pl. vesebetegeknél szokványos adagok a gyógyszer csökkent kiürülése – következésképpen 

felhalmozódása – révén toxikus gyógyszerszintet eredményezhetnek) vagy hagyományos 

klinikai módszerekkel nehezen jellemezhető/lemérhető gyógyszerhatás esetén. 

3. Gyógynövény-gyógyszer kölcsönhatások (Herbal-drug interactions) 

Herbal preparations have gained a considerable popularity recently. According to FDA figures, 

almost 20–40% of the USA population consumes naturals – vitamins and/or herbals – on a 

daily basis. Nevertheless, traditional healing is not taking place in a vacuum: many patients on 

routine medication try to enhance their life quality by taking herbal remedies, too. Although 

drug-drug interactions are more or less well-understood issues by medical professionals and 

the public, herbal-drug interactions do not display a full-scale awareness. In this two-part miniseries 

we discuss some commonly applied herbal remedies and their most common drug 

interactions. Some of the herbs alter gastrointestinal motility, changing thereby the absorption 

pattern of the drugs. Surprisingly many herbals alter clotting system and may cause bleeding, 

others interact with drug metabolizing enzymes. Although the mechanisms of the drug-herbal 

interactions greatly vary, the final conclusion is, undoubtedly: if you would like to avoid toxic 

or side effects caused by herb-drug interactions, please consult your family practitioner or 

pharmacist. 

Major drug–herb interactions: 

Aloe vera – increases the toxicity of heart medications (digoxin and thiazid diuretics). 

Angelica – patients on anti-clotting therapy may observe bleeding complications; potentiates 

photosensibilization side effects of some antiobiotics. 

Ephedra (herbal ecstasy) – major heart rhythm abnormalities with some antiarhytmic 

medications; may increase seizure activity in well-controlled epileptic patients; not considered 

as a safe herb – banned by FDA in 2004. 

~ 30 / 48 ~

Capsicum (hot paprika and chili pepper) – may enhance the blood pressure lowering effect of 

antihypertensive medication due to their more pronounced intestinal absorption; may promote 

the well-known side effect – coughing – of ACE inhibitor drugs; may cause theophylline toxicity 

by enhanced absorption. 

Coenzyme Q10 – may destabilize well-balanced anti-clotting therapy. 

Garlic – bleeding complications in patients on anti-clotting therapy; accentuates both the 

major, antipyretic effect of paracetamol as well as its less desirable hepatotoxic potential. 

Hawthorn – not recommended with digoxin, the medication prescribed for most heart ailments 

because combination therapy may lower heart rate to dangerous levels. 

Ginkgo biloba (Maidenhair Tree) – possible haemorrhage in patients on anti-clotting 

medication; may provoke attacks in epileptic patients by lowering seizure threshold. 

Ginseng – accentuates the blood sugar lowering effect of antidiabetic drugs, thus may promote 

hypoglycaemic attacks; may destabilize well-controlled hypertension; may worsen sleep 

disorders, particularly with caffeine; in depressive patients on mood stabilizers Ginseng may 

overshoot initial therapy and induce mania. 

Ginger – increases hypoglycaemic effect of antidiabetics; risk of bleeding complications with 

anti-clotting therapy. 

Echinacea (Coneflower) – inhibits a drug metabolizing enzyme family in the cytochrom P450 

enzyme complex (i.e. CYP3A), responsible for the degradation of nearly 50% of usual drugs. 

Echinacea thus affects antiallergic therapy, antiarhytmic preparations, sleep pills, blood 

pressure lowering drugs and antiepileptics and may enhance their toxicity. 

St. John’s wort – when administered concomittantly, it may decrease the blood concentration 

thus the effect of the co-administered drug and after withdrawing the herb, the serum 

concentration of the co-administered drug may reach toxic high levels. It may therefore alter 

theophyllin, digoxin, AIDS medication metabolism; co-administered with some mood stabilizers 

a sudden blood pressure peak may occur, with some other mood stabilizers the so-called 

“serotonin” syndrome may rise with confusion, sweating and tremor (serotonin acts as a 

transmitter in the central nervous system). 

Az orvoslás elfogadottságával párhuzamosan az elmúlt évtized során látványos módon hódított 

teret a tradícionális gyógyítás, a gyógynövények kultúrája: az USA gyógyszerhatósága által 

készített felmérés tanúsága szerint országuk lakosságának 20–40%-a fogyaszt napi 

rendszerességgel valamilyen vitaminkészítményt és/vagy növényi kivonatot. A kétféle 

szemléletű – azaz a gyógyszeres kezelés illetve a gyógynövény-kivonatok, teakeverékek révén 

zajló gyógyítás korántsem elkülönülten zajlanak: a rendszeresen gyógyszert szedők közül sokan 

használnak párhuzamosan gyógynövény-termékeket is egészségi állapotuk javítása céljából. E 

két világ találkozásánál a kölcsönhatások szakemberek által is kevésbé tudatosult és felismert 

válfaja, a gyógyszer-gyógynövény kölcsönhatások jelenhetnek meg. A közfelfogás 

mindazonáltal – egy felmérés adatainak tanúsága szerint a lakosság 80 %–a – a 

gyógynövénykészítményeket teljesen ártalmatlannak tartja. Nem különösképpen meglepő 

ellentétpár, hogy a gyógyszereknél ez az arány mindössze 15 %. A gyógynövényekkel 

kapcsolatos tájékoztatásnak az efféle hiedelmeket szükséges megszüntetnie, ezért a kétrészes 

cikksorozatot a gyógynövény-kölcsönhatások ismertetésének szenteljük. 

~ 31 / 48 ~

Az aloé (Aloe vera) immunerősítő, gyulladáscsökkentő hatású gyógynövény, amely helyi 

készítményekben (kenőcsök, gél) és szájon át bevehető formában egyaránt fellelhető. Hashajtó 

hatása révén számos gyógyszer felszívódását gátolja (a gyorsult bélmozgás miatt lerövidül a 

gyógyszerek tartózkodási ideje a gyomor–bél csatornában), így azok hatékonyságát csökkentheti. 

A hasmenés miatt a szervezet folyadék- és iontartalma is csökken: a nátrium- és káliumhiány 

folytán a szívgyógyszerek (pl. a keringési elégtelenségben alkalmazott digoxin, 

ritmuszavarokban használatos kinidin, verapamil) hatása kiszámíthatatlan mértékben 

fokozódhat. 

Az angyalfű (Angelica sinesis) kínai eredetű gyógynövény, amely enyhíti a klimaktérium (a 

menstruáció megszűnése utáni korszak) szubjektív tüneteit. Azoknak a betegeknek, akik 

alvadásgátló kezelésben részesülnek, adása nem javasolható, mert többféle mechanizmussal 

(alvadásgátló kumarin tartalma, valamint a vérlemezke-összecsapzódást gátló hatása) is fokozza 

a vérzésveszélyt, s a beállított beteg prothrombin idejét megnyújthatja. Kimutatható emellett 

fényérzékenységet fokozó, ú.n. fotoszenzibilizáló hatása is, ezért más, ugyancsak 

fotoszenzitizáló gyógyszerekkel – ilyenek egyes antibiotikumok, mint például a szulfonamid– 

vagy a kinolonszármazékok – együttadása “fénymérgezést” (fototoxicitás) is okozhat, komoly 

égési sérülésekkel. 

A csikófark (Ephedra, Ma Huang) készítmények ephedrin tartalmuk révén asthma kezelésére, 

anyagcsere-serkentésre (fogyasztásra), illetve energia (akár szexuális energia) fokozásra 

használatosak. Egyes béta-blokkoló típusú szívritmusszabályozó gyógyszerekkel együttadása 

hirtelen vérnyomásemelkedést válthat ki, de leírtak szívizominfarktust is alkalmazásakor. Műtéti 

altatás előtt időben be kell szüntetni a csikófark-készítmény alkalmazását, mert az altatószerek 

ritmuszavarra hajlamosító mellékhatását fokozhatja. Különösen veszélyes ritmuszavart 

eredményezhet egyéb ajzószerekkel, ú.m. koffeinnel együttes alkalmazása. Ebben az esetben – 

azaz koffeinnel közösen adva – felfokozott, agitált lelkiállapotot is kiválthat. Epilepsiaellenes 

gyógyszerek görcskészséget csökkentő kedvező hatását ellentételezheti, s görcsrohamot 

provokálhat. Mindezek miatt nem tekinthető biztonságos szernek: az USA gyógyszerhatósága 

2004 áprilisában különösen megszigorította használatát, s csak rövid időtartamú (egy hetes) 

kezelést engedélyez. 

A csípős paprika és chili bors (Capsicum) kivonata, a capsaicin helyi vérbőséget okoz és az 

érző idegvégződéseken izgató hatást fejt ki – ez a heveny hatás magyarázza a csípős ízt, s 

hasonlóan, a bőrön (vagy nyálkahártyán – pl. szembe kerülve, a kötőhártyára jutva) történő 

alkalmazását követően az égő-melegítő érzést. Majd, a kezdeti égő érzés elmúlása után az 

idegvégződéseket lényegében érzéketlenné teszi a fájdalomingerekkel szemben, így ígéretes 

fájdalomcsillapítóként vizsgálata. A gyógyszerlebontó enzimekkel kölcsönhatása változó, függ 

az alkalmazás időtartamától: hevenyen enzimgátló sajátosságot mutat, míg tartósabb 

alkalmazásakor inkább az enzimserkentő tulajdonsága kerül előtérbe – ezért az együttadott 

gyógyszerek vérszintje, hatása változékony. A capsaicin kölcsönhatása egyes 

vérnyomáscsökkentő készítményekkel, az ú.n. ACE-gátlókkal részint a helyi vérbőség kapcsán 

alakul ki: a bélnyálkahártya vérbősége kedvez a gyógyszerek fokozottabb felszívódásának, így 

az általuk okozott vérnyomáscsökkentés kifejezettebbé válik. Az ACE-gátlók kellemetlen 

mellékhatását, a köhögést – amely egyes esetekben a kezelés felfüggesztését is indokolhatja –, 

ugyancsak fokozza. A hörgőtágító-légzésjavító theophyllinnel együttadva, a theophyllin 

~ 32 / 48 ~

felszívódása ugyancsak fokozódhat. Alvadásgátló szerekkel együtt alkalmazva, azok hatását 

fokozza és vérvésveszélyt okozhat. 

A fokhagyma (Alium sativum) zsírcsökkentő hatású, emellett kedvező magas vérnyomás 

betegségben és egyéb szívbetegségekben is. A vérlemezkék összecsapzódását gátló, alvadásgátló 

hatása összegződhet alvadásgátló gyógyszerekkel, fokozva a vérzésveszélyt. A fokhagyma 

számos recept nélkül kapható hűlésellenes gyógyszerkeverékben és lázcsillapítóban előforduló 

paracetamol hatását fokozza: ez a lázcsillapító főhatás szempontjából ugyan előnyös lehet, de a 

májtoxicitást jelentő mellékhatás szempontjából már korántsem kívánatos együtthatás. 

A galagonya (Crataegus) vérnyomáscsökkentő és koleszterinszint-csökkentő hatású 

gyógynövény, a keringési elégtelenség gyógyításában alkalmazott szívglikozidokkal (digoxin) 

együttesen alkalmazva azonban veszélyes mértékben lecsökkentheti a szívfrekvenciát, ezért ez a 

kombináció kerülendő. 

A ginkó (Ginkgo biloba) a szellemi tevékenység serkentésére használatos, előszeretettel 

alkalmazzák alsó végtagi érszűkület fennállásakor illetve Alzheimer-típusú demenciákban is. 

Kölcsönhatásai részint az egyik – alvadásgátlók és epilepsia-gyógyszerek lebontásában szerepet 

játszó – gyógyszerbontó enzimcsalád gátlásából, részint a vérlemezkék összecsapzódását gátló 

tulajdonságából adódnak és vérzékenységet fokozó hatásban nyilvánulnak meg. 

A gyömbér (Zingiber officinale) izületi gyulladásokban enyhet adó és hányáscsillapító hatású 

gyógynövény. A vérlemezkék összecsapzódását gátolja, ezért vérzésveszélyt jelenthet 

együttadása alvadásgátlókkal. A vércukorszintet csökkenti, így cukorbetegekben tünetekkel járó 

vércukorszint esést (hipoglikémia) is okozhat. 

A ginzeng (Panax) számos készítmény hatóanyaga, elsősorban általános és immunrendszert 

serkentő sajátosságait használják ki. Kedvező hatású az emelkedett vércukorszintre 

cukorbetegekben, noha a vércukorszintet csökkentő gyógyszerekkel együttadva hirtelen 

vércukorszint-esést, ú.n. hipoglikémiát okozhat. A ginzeng magas vérnyomás betegségben 

szenvedőknél megzavarhatja a beállítást, mert ingadozó, magas vérnyomás értékeket 

eredményezhet. A keringési elégtelenségben vagy magas vérnyomás betegségben javallt 

vízhajtók hatékonyságát csökkenti és véralvadásgátló készítményekkel is kölcsönhatásba lép: a 

vérzékenység irányába tolja el az alvadási egyensúlyt, ezért vérzéses szövődmények léphetnek 

föl. Elhúzódó használata nőknél menstruációs zavarokat és fájdalmas emlőduzzadást válthat ki. 

Egyes ritka esetekben alvászavart provokálhat, amely kávéfogyasztás révén még súlyosbodhat is. 

Depresszív betegeknél a kedélyjavító kezelés túlcsapását okozza és mániás epizódot indíthat. 

A kasvirág (Echinacea) jótékony hatását meghűlésekben észlelték. Laboratóriumi körülmények 

között a gyógyszerek lebontásában szereplő enzimrendszerek egyik családját gátolja. Ez az 

enzimcsoport az ú.n. citokróm P450 CYP3A jelzésű tagja, amelyről azért érdemes 

megemlékezni, mert a hétköznapi orvosi gyakorlatban rendelt gyógyszerek mintegy 50%–ának 

lebontásában szerepet játszik. A CYP3A enzimcsaládon átalakuló gyógyszerek legfőbb 

csoportjai, a teljesség igénye nélkül: allergiaellenes készítmények, szívritmus-szabályozó 

gyógyszerek, altatók, vérnyomáscsökkentők, az epilepszia roham-megelőző készítményei. A 

kölcsönhatás eredményeképpen e gyógyszerek lebomlása visszaszorul, vérszintjük emelkedik és 

~ 33 / 48 ~

felhalmozódhatnak a szervezetben, különféle káros, toxikus hatást kiváltva. Egyes gyógyszerek 

májtoxicitását is fokozhatja (pl. szteroidok, gombaellenes gyógyszerek, szívritmusszabályozók). 

Alvadásgátlókkal kölcsönhatása vérzékenységben ölthet képet. 

A koenzim Q10 a szív-érrendszeri betegségben szenvedők kedvelt kiegészítő készítménye. 

Leírták kölcsönhatását alvadásgátlókkal, amely a prothrombin laborérték változékonyságát, a 

beállítás felborulását okozhatja. 

Az orbáncfű (Hypericum perforatum) hangulatjavító, ezért depresszióban alkalmazzák, 

emellett alvászavarokban is jótékony hatású. Gyógyszerkölcsönhatások aktív részese lehet, 

ugyanis a korábban említett CYP3A gyógyszerlebontó enzimcsalád működését serkenti: az 

érintett gyógyszerek vérszintje – ezáltal hatásuk – csökken, majd elhagyásakor hirtelen, akár 

gyógyszertoxicitásig is fokozódhat a vérszint. Egyes AIDS-gyógyszerek – az ú.n. proteázgátlók 

– a hatékony gyógyszerszintet nem érik el, ezért együttadásuk nem javasolt. A fogamzásgátló 

tabletták működőképessége is kétessé válhat ugyanezen mechanizmus miatt, továbbá 

menstruációs cikluson kívüli vérzések is előfordulhatnak. Csökkenhet a gyakran használt 

hörgőtágító-légzésjavító teophyllin vagy a már korábban említett digoxin hatása is. A 

szervátültetéseknél, a szervkilökődés megakadályozására használatos ciklosporin hatásának 

gyengülése akár végzetes kimenetelű is lehet. 

Az orbáncfű fő hatóanyaga, a kedélyjavító tulajdonságért felelős hypericin a központi 

idegrendszerben az ú.n. monoamino–oxidáz (MAO) rendszerre fejt ki gátló hatást – amely 

mechanizmus törzskönyvezett depresszió ellenes gyógyszerek támadáspontja is, tehát az ú.n. 

MAO–gátló gyógyszerekkel közös mellékhatásprofillal rendelkezik. Nevezetesen, tyramin nevű 

aminosavban gazdag élelmiszerekkel (pl. érlelt sajtok, csirkemáj, élesztőkivonat, szárított hal, 

vörösborok, sör) együtt fogyasztva fejfájással, eszméletvesztéssel járó, súlyos 

vérnyomásemelkedést válthat ki. A többi kedélyjavító gyógyszerrel együtt alkalmazva ú.n. 

szerotonin-szindrómát provokálhat, zavartsággal, izzadással és testszerte remegéssel (a 

szerotonin a központi idegrendszerben ingerületátvivő feladatot lát el, t.k. a hangulatot 

befolyásoló idegpályákon). 

A fentiekből kitűnik, hogy korántsem ártalmatlan, minden körülmények között jótékony hatású, 

“egyszerű” növényekről van szó gyógynövények esetében, így alkalmazásuk legalább akkora 

körültekintést igényel, mint a gyógyszereké. 

4. Placebo: mítosz vagy valóság? (Placebo – myth or reality?) 

In the armory of medicine – beyond the usual drugs with an active ingredient – stays the very 

controversial placebo . Is it myth or real ? The article tries to open the Pandora-box of placebo 

effect. Even the most traditional and active, effective treatments have a certain amount of 

placebo effect. The patient’s positive attitude, the doctor’s empathic personality, the therapeutic 

ritual and the mysterious, odd-looking medical equipment creates an atmosphere where 

imagination, psycho-neuro-immunologic processes, changes in hormonal balance ease and heal 

the patient even without an obligatory active ingredient. 

~ 34 / 48 ~

Az orvosi gyógyító tevékenység fegyvertárában a hatóanyagokat tartalmazó 

gyógyszerkészítményeken túlmenően, a közönség egy része szerint hatástalan, mások által pedig 

bálványozott, szakmai körökben is ellentmondásos megítélésű placebo érdekes szerepet tölt be. 

A beteg pozitív hozzáállása, az orvos beleélő magatartása, a kezelési rituálé és a rejtélyes, 

szokatlan felépítésű orvosi műszerek olyan atmoszférát teremtenek, ahol a képzelet, psychoneuro-immunológiai 

folyamatok, hormonális változások a nélkülözhetetlennek hitt hatóanyag 

hiányában könnyíthetnek a szenvedő állapotán és gyógyíthatják meg. A cikk megkísérli feltárni 

a placebo-hatás Pandora-szelencéjét. 

A bevezetőben tudatosan egyszerűsítettem a placebo fogalmát - a placebo ugyanis nem csupán 

gyógyszer lehet, hanem műszeres vagy műtéti beavatkozás is. A tudományos alátámasztást nem 

nyert gyógyító eljárások, ú.m. természetgyógyászati készítmények, elektroterápia (bizonyos 

alkalmazási körben) avagy az érdemi műtét helyett pusztán egy látvány-bőrmetszés (pl. 

gyógyíthatatlan daganatos betegeknél) is ebbe a fogalomkörbe sorolható. A továbbiakban a 

placebo-gyógyszer vonatkozásai kerülnek részletesebb tárgyalásra. 

“Tiszta” placebóról akkor beszélünk, ha a placebo előállítási módja és küllemi tulajdonságai 

(forma, szín, íz) megegyeznek a hatóanyagot tartalmazó valódi gyógyszerkészítménnyel. A 

“hatóanyag” szerepét azonban semleges anyagok, pl. cukor vagy konyhasó töltik be. 

Az “ál” (vagy pszeudo) placebo ugyan valódi hatóanyagot tartalmaz, de azt nem az orvosilag 

elfogadott és indokolt javallati körben alkalmazzák. Ennek mintapéldája, amikor a háziorvos a 

beteg vagy környezete nyomására nyilvánvaló vírusfertőzésben antibiotikumot rendel. Az 

antibiotikum hatásos gyógyszerfajta... a baktériumokra – vírusokra azonban kiábrándítóan 

hatástalan. 

Az ál-placebo másik formája a valódi gyógyszer mellékhatásait utánzó készítmény: ilyen 

“gyógyszereket” olyan betegségben lehet alkalmazni, amelyeknél a betegség kialakulásában és 

fenntartásában a szervi tényezők kisebb szerepet játszanak, és a betegséget az érintett személy 

szubjektive felnagyítja, színpadiassá teszi. A hosszú ideje tüdő asthmában szenvedő betegeknél 

már az allergiás reakciót kiváltó anyagok hiányában is, pusztán stresszhelyzetekre komoly 

szubjektív rosszullét léphet fel. Mivel ezek a betegek ismerik, hogy a hörgtágító spray a 

hörgőgörcs oldása mellett kézremegést okoz, egy kizárólag kézremegést okozó hatóanyaggal 

esetenként teljes tüneti javulás, azaz a hörgőgörcs megszűnése érhető el. 

Egyes kutatások foglalkoztak azzal a kérdéssel is, hogy milyen kórképekben érdemes placebogyógyszerrel 

próbálkozni: “általános” fejfájásban a betegek közel kétharmada tünetmentessé vált 

a placebotól, rheumában a betegek fele javult placebora, míg a rohamszerű, tünetes fejfájások 

(migrén) közel egyharmada szűnt a hatóanyagot nem tartalmazó “gyógyszer” adására. A fenti 

betegségeknél is komoly psychés háttere van a panaszok megélésének - ezzel szemben a döntően 

szervi hátterű, koszorúsérgörcs-okozta mellkasi nyomó fájdalmak (angina pectoris) alig 

egyötöde reagált a placebora. 

Külön figyelmet érdemel a placebo-hatás fogalma: Minden kezelés, még az adekvát 

hatóanyaggal történő kezelés is, rendelkezik placebo-hatással. A placebo hatás mértéke alapján a 

különböző gyógyító célzatú eljárások növekvő sorrendbe állíthatók : hagyományos orvoslás, 

psychotherapia, akupunktúra, természetgyógyászat. Az orvos személye is egyfajta placebo: a 

~ 35 / 48 ~

harmonikus orvos-beteg viszony kiegészíti, erősíti az amúgy is hatásos gyógykezelés sikerét: 

“Az az orvos, aki személyiségével nem fejt ki betegénél placebo-hatást, inkább kórboncnokként 

vagy altatóorvosként működjön ... Ha a beteg a vizit révén nem érzi jobban magát, jobb ha 

orvosa más állást keres.” (J.N. Blau) 

A placebo hatás meglepő és érdekes sajátosságokkal rendelkezik: 

Időviszonyok: a teljes hatáshoz szükséges idő közel azonos a hatóanyagéhoz; 

“mézeshetek”: néhány hetes alkalmazás után, az új kezelés kapcsán érzett fellegjárás 

elmúlásával a placebo hatékonysága is csökken. 

Gyógyszeradag-hatás viszony: két tabletta placebo bizony hatékonyabb lehet, mint egy... 

Napszaki ritmus: a hatékonyság változik a napszaknak megfelelően, pl. mind a fogfájás 

ellen szedett placebo, mind a valódi fájdalomcsillapító is legjobban délután hatnak, 

legkevésbé pedig éjszaka. 

Hozzászokás és függőség: pl. altató-placebo egyre nagyobb adagban marad csak hatásos. 

Gyógyszer-formuláció, azaz a megjelenés szerepe: 

Méret: nagyon kicsi és nagyon nagy tabletták hatásosabbak, mint az átlagos méretűek 

Szín: zöld – félelmi állapotokban hatásos; sárga – depresszióban ; ha ismert a beteg 

kedvenc színe, érdemes abban elkészíteni; a “vészes” vérszegénység gyógyítására 

használt bíborszínű B 12 -vitamin injekció éppen meghökkentő színe révén különösen 

erős placebo-hatással is rendelkezik a nyilvánvaló gyógyító hatásán felül 

Kiszerelés: az injekció hatékonyabb, mint a tabletta; a cseppek kimérése és bevétele 

bonyolultabb, aprólékosabb, tehát kiváltképp “hatékonyak” 

Név: legyen szuggesztív vagy tudományosan csengő 

Nincsen külön meghatározott jellemvonásokkal rendelkezó “placebo-reaktív” betegcsoport, 

megfelelő körülmények között bárki lehet placebo-responder. A placebo-hatás enigmatikus 

jellegét tovább növeli, hogy placeboként jelölt valódi hatóanyag beadása esetén a várt hatás 

elmaradhat (“anti”-placebo hatás). Emellett a placebo a hatóanyagoknak teljesen megfelelő 

mellékhatásokkal rendelkezhet: psychés (pl. fáradtság, koncentráció-zavarok, depressio, félelem) 

és szervi jellegű mellékhatásokkal (pl. orrfolyás, szájszárazság, hányinger, bőrkiütés) egyaránt 

előfordulhatnak. A placebo-hatás psychologiai magyarázataként az “igazság-képzet” gondolati 

csatornák, a panaszok megélésének módosulását említi a szakirodalom. A psycho-neuroimmunologia 

álláspontja szerint a hit, a pozitív, küzdő jellegű lelkiállapot az immunrendszert 

erősítő hatással rendelkezik. A fentieken túlmenően felmerült a hormonalis egyensúly 

megváltozása is. 

Egy adott személynél a placebo-hatás számos tényező függvénye: örökletesség, öngyógyítási 

hajlam, a remény felélesztésének képessége, pozitív “önbecsapás”, az életminőség javulásának 

várása, tanulási folyamat, képzelőerő, a gyógyítás-“rituálé” tényezői mind-mind szerepet 

játszanak egy személy placebo iránti fogékonyságában. 

A beteg kezelőorvosának a gyógyító személyiség nélkülözhetetlen személyiségjegyeit illik 

hordoznia: szuggesztió, feszültségcsökkentés, részletes tájékoztatás, partneri viszony, 

meggyőzőerő, őszinteség, figyelem, pozitív attitűd. A gyógyító (kórházi, rendelőintézeti) 

környezet hatása sem elhanyagolható: “rituális” eszközök: bonyolult, meghökkentű formájúszerkezetű 

orvosi műszerek (pl. fonendoszkóp, reflexkalapács), az ellátó intézmény és a 

~ 36 / 48 ~

gyógyító személy hírneve, elismertsége, a várakozás a vizsgálati eredményre vagy a vizitre 

feszültségkeltő hatású, amit az orvos oldhat fel a találkozás során. 

5. Klinikai gyógyszerfejlesztés – avagy a gyógyszerek sorsa a kémcsőtől 

a patikák pultjáig (Clinical drug development – or the drugs’ path 

from test tubes to pharmacy counters) 

Clinical drug development – although being by professional, legal and ethical standards a 

strictly regulated process – involves a great deal of luck factor: of every 25000 

pharmaceutically screened compound less than 1250 reach the preclinical-animal modeling 

phase, 25 get a chance for succeeding in human clinical trials, 5 drug candidates make their 

way to marketing authorization, and only 1 of them brings real profit for the pharmaceutical 

company. It takes a drug 10-15 years and 500-1000 billion USD from the lab’s test tube onto 

the counters of street pharmacies. After successful animal toxicology studies human tolerance 

is assessed in healthy male volunteers during the human phase I clinical studies. Phase II 

studies justify the initial therapeutic doses and proper medical indications in smaller (some ten 

to some hundred subjects), principally homogenous patient populations. The last act before 

marketing is the monumental phase III trial conducted parallel in several study centres across 

continents with several thousands of patients. After successful human phase III clinical trials 

the drug-candidate is registered and made available to hospitals and public pharmacies. 

Nevertheless, the authorization does not imply the developmental “end of the road”: the drug 

may find new indications in forthcoming phase IV studies. A novel drug is a patented 

intellectual property of the developer. The expiration of the patent rights occurs in general after 

15 years from registration. From this time on the compound may be copied by other pharma 

companies: the proprietary drug becomes a generic drug. Registration of generics is inherently 

strict: among other issues the bioequivalence of the original and the generic drug should be 

proven by an appropriate human study in healthy male volunteers. 

A gyógyszerek hagyományos módszerekkel történő felfedezésének forradalma lejárt: a 

századelőn Fleming egyszemélyes bravúrja a penicillin felfedezésével vagy Domagk 

szisztematikus próbálgatása egy német vegyi gyár szertárának teljes listáján a Salvarsanért, a 

syphilis meggyógyításáért, a mai világban már megismételhetetlenek. A gyógyszeripar 

nagyüzem, ahol népes kutatógárdával, számítógépek és műszerek arzenáljával folyik a kutatásfejlesztés, 

miközben a betegeket, emberi értékeket etikai, szakmai, és jogi szabályozás bástyázza 

körül minőségi és biztonsági óvintézkedések révén. 

Egy nyugat-európai gyógyszergyár tanulságos adatai arról árulkodnak, hogy a 

gyógyszerfejlesztés hatásfoka jócskán alulmúlja még a gőzgépekét is: 25000 számítógéppel 

szűrt molekulából mindössze 1250 kerül állatkísérletes vizsgálatra, 25 gyógyszerjelölt vesz részt 

humán klinikai kipróbálásban, 5 készítmény kerül törzskönyvezésre és közülük mindössze 1 

gyógyszer termel profitot. Egy másik érdekes aránysor szerint minden 10 törzskönyvezett 

készítményből 7 nem termeli ki saját fejlesztési költségeit, 1 “nullszaldós” és csupán 2 hoz 

üzleti hasznot a kifejlesztő cégnek. Az alcímben szereplő “kémcsőtől a patikáig“ folyamat 10- 

~ 37 / 48 ~

15 évig is eltart, ennyi időbe telik és 500-1000 millió USD-be kerül, amíg egy ígéret 

megvalósul. A kutatás intenzításának léptéke jól megítélhető: 1980 óta a gyógyszeripar kutatásfejlesztésre 

fordított költsége megtízszereződött, ami sajnálatos, ám elkerülhetetlen módon a 

gyógyszerárakra is rányomja bélyegét. 

A klinikai gyógyszerkutatás célja, hogy megállapítsa egy gyógyszerjelölt gyógyító erejét és 

alkalmazásának biztonságosságát. Miután a laboratóriumi, ú.n. in vitro azaz kémcsöves 

körülmények között felmerült klinikai hatást ú.n. in vivo , azaz élőlényben, állatkísérletekkel 

igazolják, megnyílik az út a vegyület biztonságosságának vizsgálatára. Az emlősállatokban 

végzett méregtani, ú.n. toxikológiai vizsgálatok megelőznek bárminemű emberek bevonásával 

végzett, ú.n. humán klinikai gyógyszervizsgálatot. A humán vizsgálatok kiinduló 

gyógyszeradagja 1/10-1/100 része az állatkísérletekben megfigyelt, káros hatásokat még nem 

okozó legmagasabb dózisnak. A humán fázis-I vizsgálatok jelentik talán a legnagyobb 

megmérettetést a gyógyszerjelölt életciklusában: a vegyület első emberi adagolása nem is a hatás 

igazolására törekszik, hanem a mellékhatásmentes tűrhetőség meghatározására. E vizsgálatokat 

“alapértelmezésben” egy-kéttucatnyi egészséges önkéntesen hajtjuk végre. Az egészséges 

egyének gyógyszeres kezelése azonban elfogadhatatlan toxikus gyógyszerjelöltek esetében, 

ilyenek pl. a daganatellenes készítmények vagy az AIDS-gyógyszerek – e molekuláknál már a 

fázis I vizsgálatok is betegeken zajlanak. A társadalomban az időskorúak számarányának 

növekedése alternatív populációként a 65 évesnél idősebb (az időskor definíció szerinti alsó 

korhatára), egészséges egyének részvételét is felveti. A nők bevonása e vizsgálatokba társadalmi 

és élettani szempontból is fontos kérdés: a nőgyógyászati készítmények, hormonális 

fogamzásgátlók fejlesztésénél a nők részvétele értelemszerű. Nőknél továbbá a megfigyelések 

szerint a nemkívánatos események előfordulása kb. kétszerese a férfiak által tapasztaltnál, így a 

nők érzékenyebb, a mellékhatásokat korábban jelző-megélő csoportnak tekinthetők. 

A klinikai fázis II vizsgálat a biztonság további felmérésén kívül már a klinikai hatás igazolására 

is törekszik: néhány tíz, legfeljebb néhány száz betegből álló csoport kapja a vizsgálati 

készítményt. Kiválasztásuknál vezérelv, hogy a célbetegségen kívül lehetőleg más kórképben ne 

szenvedjenek: ez a klinikai megfigyelést és a statisztikai értékelést is kézenfekvőbbé teszi. 

A gyógyszerjelölt életciklusának következő állomása a fázis III vizsgálat: ez a gyógyszerjelölt 

gyógyszerré válásának, a törzskönyvezést megelőző utolsó lépés. Világszerte számos vizsgálati 

centrumban, párhuzamosan többezer, esetenként több tízezer beteg kapja a kísérleti kezelést. 

Bonyolult felépítésű, hosszú, akár több éves időtartamú vizsgálatokról van szó, amelyek 

eredményei közvetlenül fordíthatóak le a klinikai gyakorlat nyelvére. 

A gyógyszerellenőrző hatóság (hazánkban az Országos Gyógyszerészeti Intézet) a 

gyógyszerjelölt fejlesztése során felhalmozódott, többezer oldalnyi dokumentáció alapján dönt a 

készítmény forgalomba hozataláról. A törzskönyvi engedélyezés után az eddigiekben 

gyógyszerjelöltnek, immár azonban gyógyszer-nek nevezett vegyület megjelenik a kórházban 

fekvő betegek lázlapjain, a családorvosok receptjein és a gyógyszertárak polcain. 

A kutatás a törzskönyvezés után sem lankad: a gyógyszer fázis-IV vizsgálatok főszereplőjeként 

akár újabb betegségek leküzdésére állhat csatasorba. Számos gyógyszerről derült ki 

törzskönyvezése után, hogy adása nemcsak az eredetileg vizsgált betegségekben hasznos, hanem 

~ 38 / 48 ~

más kórképekben is kedvező hatású: pl. az acetilszalicilsav gyulladás- és lázcsillapítóként kezdte 

pályafutását, manapság pedig az egyik legalapvetőbb vérlemezke-összacsapzódást, azaz vérrögképződést 

gátló szerként is nyilvántartják. Hasonlóan, a vízhajtó hatású készítmények nemcsak 

szívelégtelenségben nélkülözhetetlenek, hanem a magasvérnyomás-betegek kezelésében is 

központi szerepet játszanak. 

Különleges helyet foglalnak el az ú.n. kölcsönhatási vizsgálatok (étel-gyógyszer, gyógyszergyógyszer), 

valamint a speciális betegcsoportok bevonásával lebonyolított kutatások. Ezek a 

gyógyszervizsgálatok különböző klinikai fázisba (I-IV.) sorolhatók aszerint, hogy a 

gyógyszerjelölt vagy gyógyszer életciklusának melyik szakaszában végeznek ilyen irányú 

vizsgálatokat. Számos gyógyszer felszívódását befolyásolja, hogy bevételük éhgyomorra, vagy 

pedig étkezés közben / közvetlenül étkezés utánik történik. Egyes élelmiszerek a gyógyszerek 

lebomlását, nevezetesen a máj gyógyszerbontó enzimjeinek aktivitását befolyásolják. Az 

angolszász világban közkedvelt grape-fruit gyümölcs egyik alkaloidja például igen hatékony 

enzimgátlószer, ezáltal egyes gyógyszerek vérszintjét veszélyes magasságokba emelheti. A 

gyógyszerek egymás közötti kölcsönhatása komoly egészségügyi probléma: egyes felmérések a 

kórházi felvételt indokló kóresetek közel egyötödében feltételeznek gyógyszerkölcsönhatás 

okozta állapotromlást. A speciális betegcsoportok pl. a vese- és májbetegeket jelentik, akiknél a 

gyógyszer szervezeten belüli sorsát a kísérő kórállapotok alapvetően befolyásolják, ezért az 

egészséges egyénekben szerzett adatokat nem lehet matematikai átalakítással rájuk 

vonatkoztatni. 

A gyógyszerek törzskönyvezésüktől általában 15 évig élveznek szabadalmi védettséget. Ebben 

az időszakban kizárólag a kifejlesztő cég jogosult e terméket gyártani. A szabadalmi védettség 

lejártával azonban a vegyület, bizonyos feltételek mellett, szabadon utángyártható, ú.n. 

generikus készítménnyé alakul. A generikumok megjelenése a fogyasztók számára örvendetes 

fejlemény, mert az eredeti készítményben szereplő, azonos kémiai szerkezetű hatóanyaghoz 30- 

50%-kal kedvezőbb áron juthatnak hozzá. A generikumok törzskönyvezéséhez fizikai-kémiai 

laboratóriumi kimutatásokon kívül egészséges férfi önkéntesek részvételével ú.n. biológiai 

egyenértékűségi vizsgálat keretében szükséges meggyőződni arról, hogy az utángyártott 

készítmény meghatározott statisztikai határon belül azonos módon viselkedik, mint az eredeti 

gyógyszer. 

6. “Kezelés a megfelelő gyógyszerrel, a megfelelő adagban, a megfelelő 

betegben” - avagy a jövő gyógyszerelése (“Therapy with the right 

drug at the right dose in the right patient” – or, drug prescription of 

the future) 

The lifecycle of drug molecules in the body – thus their effects and possible side effects – 

depends on many internal and external factors. The major contributor to the fate of drugs in a 

human organism are drug metabolizing proteins – the enzymes. Their activity is under genetic 

control but environmental factors may largely affect this genetic pattern. A slow metabolizer 

person is more susceptible to side effects and drug interactions while in fast metabolizers 

inadequate drug effectivity may be observed. Traditional (or “statistical”) drug prescription 

~ 39 / 48 ~

targets a wider audience (“one drug fits all”) but in the near future a more personal genetic 

prescription will emerge which deals with the individual’s genetic composition. 

A gyógyszerek sorsa a szervezetben – ezáltal hatásuk és esetleges mellékhatásaik – számos 

szervezeten belüli és külső tényezőtől függenek. A gyógyszerek sorsát alapvetően érintő 

gyógyszerlebontó fehérjék, az enzimek működését génjeink szabályozzák: egy adott gyógyszert 

lassan lebontó lebontó személy jóval veszélyeztetettebb mellékhatások és 

gyógyszerkölcsönhatások kialakulására, míg a gyors lebontó személynél elégtelen 

gyógyszerhatást észlelünk. A hagyományos, statisztikai alapon műkődő gyógyszerrendelés a 

betegek széles rétegét célozza meg készítményeivel. A közeljövő orvoslásában azonban 

óhatatlanul polgárjogot nyer az egyén genetikai felépítését figyelembe vevő, teljesen személyre 

szabott ú.n. genetikai gyógyszerrendelés. 

Hányszor is okoz fejtörést betegnek és kezelőorvosának, hogy a más betegben hatásos és 

mellékhatásoktól mentes gyógyszerkészítmény az ő esetében kudarcra ítéltetik nem megfelelő 

hatékonysága vagy tűrhetetlen mellékhatások következében. A gyógyszerrendelés manapság 

statisztikai alapú, azaz a tudományos közlemények nagy számosságú beteganyagából leszűrt 

információk és az orvos egyéni tapasztalata alapján kerül kiválasztásra a gyógyszer és annak 

adagja. A beteg reakciója azonban egy adott gyógyszerre egyéni - s ez a viselkedés az 

orvostudomány legújabb vívmányai révén egyre inkább előre megjósolhatóvá válik. 

A helyzet kulcsa az öröklődésben, genetikai állományunkban, azaz kromoszómáink nukleinsavsorrendjében 

keresendő. A szervezetbe bejutott gyógyszer számos folyamat alanya: felszívódás a 

bevitel helyéről, eloszlás a szervezet ú.n. folyadéktereiben (pl. véráram, szövetközti nedv), 

kémiai lebomlás és kiürülés. E folyamatok egyensúlyi állapota szabja meg, hogy a gyógyszer a 

beviteltől számítva mennyi idővel kezd el hatni, hatása mennyire marad tartós és kifejezett, 

továbbá milyen mértékben számíthatunk esetleges mellékhatásaira. Genetikai szempontból 

kiemelt fontosságú a gyógyszer kémiai átalakulása, ú.n. metabolizmusa, amely speciális 

enzimrendszereken zajlik. Ezek az enzimek a szervezet számos pontján jelen vannak, ám 

leginkább a máj és a bél sejtjeiben tevékenykedő fehérjék szabják meg egy adott gyógyszer 

sorsát. A különféle enzimek aktivitása egy személyen belül is mutathat jelentős eltérést: 

bizonyos gyógyszerekre egy személy lehet ú.n. lassú metabolizáló, míg más vegyületekre nézve 

ugyanazon személy akár gyors metabolizálóként is viselkedhet. 

A gyors metabolizmus a gyógyszer hatását csökkenti, míg a lassú metabolizmus nemcsak erősíti 

a hatását, hanem az aktív gyógyszermolekula szervezeten belüli felhalmozódásából fakadóan 

hangsúlyosabbá teheti annak mellékhatásait is. Lassú metabolizáló egyénben tehát egy adott 

gyógyszer már szokványos gyakorisággal alkalmazott szokványos adagban is gyakrabban 

okozhat nemkívánatos eseményeket, illetve más gyógyszerekkel történt együttszedésnél nagyobb 

eséllyel eredményezhet gyógyszerkölcsönhatásokat. 

A farmakogenomika a gyógyszerek sorsának ezen egyéni, genetikai alapú különbségeivel 

foglalkozó orvostudományi ág. Az enzimek genetikai talajon kialakuló aktivitásbeli 

különbségei földrajzi eloszlást is mutatnak: az ú.n. populációs farmakogenetika és a 

farmakoantropológia például az egyes térségek (pl. skandináv vagy mediterrán népesség), 

rasszok (kaukázusi, negroid, ázsiai stb.) között fennálló eltéréseket a népesség szintjén vizsgálja. 

~ 40 / 48 ~

A jövő orvosi kezelésének egyik meghatározó elvévé így az egyén genetikai feltérképezését 

követő testreszabott gyógyszerelés válik, amely a “kezelés a megfelelő gyógyszerrel, a megfelelő 

adagban, a megfelelő betegben” vezérmondattal jellemezhető. A genetikai feltérképezéssel új 

lendületet nyer a megelőző célzatú, ú.n. preventív orvosi tevékenység is, hiszen a közeljövőben 

többezer genetikai alapú betegséget és új gyógyszerhatástani célpontot azonosíthatnak a kutatók, 

így igen korán kiszűrhetőek és megelőző kezelésben részesíthetőek az érintett személy későbbi 

életszakaszában kezeletlenül megnyilvánuló kórállapotok. 

7. A “mikor” korántsem érdektelen kérdése – avagy a kronobiológia 

rejtelmei (A far from unimportant question of “when”s – or mysteries 

of chronobiology) 

Living individuals, even groups, populations of living organisms or whole ecosystems depend 

on synchronization to internal or external “timers” to establish their proper biological rhythms. 

Chronobiology studies the whats, whys and hows of the interaction between the periodically 

changing environment and biological systems. Infradian biorhythms have a periodic time 

exceeding 24 hours, e.g. female menstrual cycle – corresponding to lunar phase changes–, or 

seasonal undulations of mood, ranging in severity from slight winter-autumn depression to 

therapy-dependent seasonal affective disorder. Short ultradian cycles are e.g. the alternating 

rapid/non-rapid eye movement (REM-NREM) sleep phases or diurnal changes in heart rate and 

blood pressure, both with dipping nighttime values. Circadian rhythms with about 24 hour 

periodicity are the most studied type of biorhythms. During specific time-points of a day specific 

inclination arises to certain actions/phenomena: 

7am: Minimal immune activity, heart attack; 

10am: Adrenalin peak, mental activity; 

1pm: Siesta; 

3pm: Repetitive work; 

4pm: Physical activity; 

5pm: High fertility; 

8pm: Sensitivity to allergens, making hay fever and asthma worse; 

10pm: Sleepy time; 

1am: Falling asleep driving. 

Tidal rhythms are associated with long airplane journeys causing “jet lag” and are also 

responsible for difficulties in shift work. It seems far easier to fly from east to west, when the 

day is being extended (phase delay), than to fly from west to east, when the day is being 

shortened (phase advance). The same principle applies to shift work: the traditional pattern of 

shift work (phase advance) seems to be detrimental to employee satisfaction and productivity. 

Szervezetünk működése különböző hosszúságú (periódusidejű) és eltérő rend szerint ismétlődő 

ciklusokhoz igazodik. A legnagyobb ívű ritmus, maga az egyedfejlődés, amely egyszeri lefutása 

során a születésünktől, felcseperedésünkön és a felnőttkoron át vezet az időskori hanyatláson 

keresztül az elkerülhetetlen végkifejlethez. A vissza-visszatérő biológiai ritmusok alapvető célja 

a megváltozott körülményekhez történő sikeres alkalmazkodás. 

~ 41 / 48 ~

Az ú.n. exogén (külső) bioritmusok a külvilág periodicitásához – évszakos, napi, napszaki 

váltakozások – illeszkedő biológiai jelenségek. 

A szervezet belső “órája” ú.n. endogén bioritmusokat hoz létre. A szervezet belső ritmusának 

őre a hipotalamusz: ez agyunk agyalapi miriggyel határos területe. A hipotalamusz a szem 

látóhártyájának fény-sötétség “jelentése” alapján ad utasítást a tobozmirigynek a “sötétséghormon”, 

a melatonin elválasztására. A belső bioritmusok alapvető tulajdonsága, hogy külső 

időmérők hiányában is felszínre törnek, bár a külső szinkronizációs lehetőségek tartós hiányában 

ú.n. belső deszinkronizáció következhet be: egy önként vállalkozó több hónapot töltött el külső 

időmérő (óra, nappal-éjszaka) hiányában. A kísérleti személynél ugyan 25 órás saját alvásébrenlét 

ciklus alakult ki, de a 24 órás, szabályos nappal-éjszaka ciklushoz tartozó 

testhőmérséklet-ingadozás nem igazodott a 25 órás újkeletű belső ciklushoz, hanem felborult és 

önvezérlővé vált. A kísérletet követően több hétbe telt, amíg a visszaszokás teljes mértékben 

bekövetkezett. 

A biológiai ritmusokkal számos tudományág foglalkozik – orvosi szempontból talán a 

legfontosabbak a kronobiológia és a kronofarmakológia. A kronobiológia a periódikusan változó 

tényezők élőlényekre, élőlény-csoportokra vagy akár ökoszisztémákra gyakorolt hatását – annak 

mechanizmusát és következményeit – vizsgáló tudomány. A kronofarmakológia ugyanezen 

periódikusan változó tényezők és a gyógyszerhatás összefüggéseit hivatott feltárni. 

A biológiai ritmusok hosszuk alapján három csoportba oszthatóak: infradian ritmus, amelynek 

periódusideje meghaladja az egy napot; ultradian ritmus, 24 órán belüli ismétlődéssel; circardian 

ritmus: közel 24 órás periódusidejű biológiai ciklus. 

Az infradian ritmusok közül a menstruációs ciklus lunáris ritmus – a holdfázisok holdhónapos 

(28 napos) váltakozását követi. Sokan éreznek évszaktól függő hangulatváltozást: ősszel és 

télen lehangoltságot, tavasszal-nyáron indokolatlan vidámságot. E hangulatváltozás szélsőséges 

megnyilvánulása az ú.n. szezonális affektív betegség, amely már orvosi kezelésre szorul. 

Az ultradian ritmusok példája a napközbeni fáradtság-periódusok, illetve az alváson belül 

elkülönülő, ú.n. gyors szemmozgás (REM = Rapid Eye Movement) periódusok lehetnek. A 

szívfrekvencia és a vérnyomás is mutat számottevő napszaki ingadozást: éjszaka alacsonyabb, 

nappal magasabb értékekkel. 

A circadian ritmusok a leginkább tanulmányozott és talán a legfontosabb biológiai periódusok, 

amelyek legkézenfekvőbb példája az alvás-ébrenlét ciklus. Az alábbi circadian-naptárban 

meglepő dolgokat olvashatnak arról, hogy a nap folyamán mikor vagyunk fogékonyak bizonyos 

eseményekre/tevékenységekre: 

7h: Immun-védekezésünk mélyponton; a heveny szív-érrendszeri betegségek (szívizominfarktus, 

agyvérzések) hajnali halmozódása. 

10h: Adrenalin-csúcs; szellemi tevékenységhez a legalkalmasabb időszak; 

13h: Ebéd utáni szieszta; 

15h: Monoton, ismétlődő munka; 

16h: Fizikai tevékenység, sport; 

17h: Magas fogamzóképesség; 

20h: Fokozott allergiás érzékenység; asthmás, szénanáthás betegeknél romló közérzet; 

22h: Álmosság; 

1h: Elalvás autóvezetés közben. 

~ 42 / 48 ~

Különleges helyet foglalnak el a biológiai ritmusok között az ú.n. tidal vagy időzóna-ritmusok, 

amelyek hosszú – időzónákat átlépő – repülőútnál vagy fordított (éjszakai) műszakvégzésnél 

jelentkeznek. A felmérések szerint kevésbé megterhelő keletről nyugatra utazni – ami fáziskéséssel, 

azaz a nap meghosszabbodásával jár –, mint fordítva – azaz fázis-léptetéssel járó, naprövidülést 

okozó keleti irányú repülőútnál. A többműszakos munkavégzés rendjének 

kialakításakor is inkább fázis-késésre szükséges törekedni, emellett napi három helyett négy 

műszak felosztással és a műszakforgó egy személyre vonatkozó lassításával hidalhatóak át a 

megzavart életritmus okozta adaptációs nehézségek. 

8. Gyógyszeradásnál sem mindegy a “mikor” kérdése – avagy a 

kronofarmakológia fő üzenete (The question of “when”s matter even 

in case of drug application – or principal message of 

chronopharmacology) 

Chronopharmacology picks a special aspect of chronobiology: the diurnal periodicity of 

successful drug therapy. Chronobiology is philosophically different from the previously 

dominant belief taught in medical schools that most processes in an organism are in a state of 

homeostatic equilibrium and do not change significantly over time. The principal aim of 

chronotherapeutics is to match the timing of treatment with the intrinsic timing of illness. The 

profile of chronotherapeutic formulations are often different from those of traditional 

homeostatic formulations, even when the active ingredient is the same: while homeostatic 

formulations provide relatively constant plasma drug levels over 24 hours, chronotherapeutic 

formulations may use various drug-release mechanisms to provide intentionally varying levels 

throughout the day. 

Asthma may be the most common disease with the largest circadian variation. The increased 

incidence of sudden and sustained bronchial spasm during the early morning hours is well 

known. A study involving asthmatic patients who recorded the time of day when they selfadministered 

the symptom-relieving inhaler, found a 300-fold difference among frequencies of 

bronchodilator administration (peak: about 2 am; nadir: 10 am). 

Rheumatoid arthritis can be distinguished from osteoarthritis by the time of day when the 

patient's joints are most painful; morning stiffness is characteristic of rheumatoid arthritis, 

whereas symptoms often worsen in the afternoon and evening with osteoarthritis. It is thus 

straightforward to give pain-killers for osteoarthritic symptoms in the morning; better results 

are obtained in rheumatoid arthritis when part of the dose is taken in the evening. 

In the past gastric acid lowering drugs were administered at regular intervals around the clock, 

however peptic ulcer disease pain and complications are more common at night, administration 

of the appropriate drugs at bedtime is more effective. 

Hypercholesterolemia: when cholesterol-lowering drugs were first introduced, a once daily, 

morning dosing regime was recommended. This strategy was reevaluated after the discovery of 

the circadian rhythm of cholesterol biosynthesis, in which most of the “work” occur during the 

evening hours, even in the fasting state. 

Many adverse cardiovascular events display a highly significant circadian variation: the 

increased incidence of cardiovascular events in the early morning may be explained by 

increased oxygen demand of the heart while oxygen supply is decreased. The early-morning 

~ 43 / 48 ~

increase in blood pressure is attributable to many factors. Around the time of awakening, there 

is an increase in physical activity, catecholamine levels, and serum cortisol level – all of which 

increase blood pressure and heart rate. At the same time platelet aggregation and vascular tone 

increase; these changes favor thrombus formation and lower the ischemic threshold. Evening 

administration of various cardiovascular drugs – in selected cases and in selected 

circumstances – may be thus beneficial. 

A biológiai ritmusokról szóló bevezető cikk talaján most e ciklicitások közvetlen gyógyászati 

jelentőségéről lesz szó. Míg a kronobiológia a biológiai ritmusok általános vonatkozásait 

vizsgálja, a kronofarmakológia a gyógyszerhatás ciklikus változásait hivatott feltárni az emberi 

szervezetben. A bioritmusok közül a 24 órás periódusidejű, ú.n. circadian ritmus rendelkezik e 

téren meghatározó szereppel. A kronobiológia és rokon ágai, ú.m. maga a kronofarmakológia, 

szakítanak azzal a hagyományosan elfogadott orvosi tanítással, miszerint a szervezet biokémiai 

folyamatai rögzített egyensúlyi állapotban vannak és ne változnának az idők folyamán. Az 

elveiben, megközelítési módjában újszerű kronoterápia legfőbb törekvése az, hogy a 

gyógyszeradagolás megfelelő időzítésével a gyógyszerhatást a betegségek belső ritmusához 

igazítsa. A hagyományos, ú.n. homeosztatikus készítményekkel szemben, amelyekből 24 órán 

keresztül egyenletes a gyógyszer felszabadulása, a kronoterápiás készítmények a nap folyamán 

szabályozottan változó gyógyszerszintet hoznak létre. 

A legtekintélyesebb napszaki ingadozás a népbetegségek közül az asthmánál észlelhető. A 

rohamszerű hörgőgörcs halmozott előfordulása a hajnali órákban várható: egy klinikai 

vizsgálatban a rohamok alapkezelésének tekintett hörgőgörcs-oldó spray befúvásának óránkénti 

gyakorisága 300-szoros eltérést mutatott a hajnali 2 órakor tapasztalt csúcsérték és a délelőtt 10 

órás legritkább időszak között. 

A mozgásszervi betegségeknél elkülönítő diagnosztikai értékű, hogy a reumás izületi 

gyulladásban hajnali fájdalom és görcsösség-izommerevség észlelhető, míg az nem reumás 

izületi gyulladásra (osteoarthritis) a délutáni-esti rosszabbodás jellemző. Kézenfekvő tehát az 

eredményes kezelés időzítése: reumás izületi gyulladásnál a gyulladáscsökkentőkfájdalomcsillapítók 

esti adagolása javasolt, míg a másik kórképnél reggeli adagolással érhető el 

a legkifejezetebb tüneti enyhülés. 

A gyomor- és nyombél fekélybetegségnél korábban szabályos időközönként adagoltuk a 

savcsökkentő gyógyszereket – a kronofarmakológiai szemlélet térhódításával azonban a 

maximális savelválasztáshoz és a fájdalmak éjszakai halmozódásához igazodva, a lefekvés előtti 

gyógyszeradás tűnik a legcélszerűbbnek. 

Koleszterinszint-emelkedésnél, a szervezet koleszterin termelésének napszaki ritmusa 

ismeretében a megszokott reggeli gyógyszeradagolást felváltotta a zsírcsökkentő esti 

bevételének javaslata. 

A heveny szív-érrendszeri betegségek (szívizom-infarktus, agyvérzés) hajnali-kora reggeli 

halmozódása a kóros hajnali vérnyomás-emelkedéssel és az oxigén-igény fokozódásával 

magyarázható. A reggeli vérnyomás-emelkedést a felkelést követő stresszhormon-kiáramlással 

magyarázzák. A kockázatot tovább emeli a vér áramlási viszonyainak romlása – az 

érösszehúzódás által meglassult keringés– valamint a fokozott alvadékonyság, amelyek 

együttesen teremtik meg a vérrög-képződés lehetőségét. Így a szokványos reggel egyszeri 

vérnyomás-csökkentő adagolást érdemes lehet felülvizsgálni és az esti bevételre áttérni. 

~ 44 / 48 ~

9. Gyógyszerelés az időskorban (Drug therapy in the elderly) 

Extension of active life-years in civilized countries resulted in ever aging societies. Risk of drug 

therapy constantly increases with age: changes in absorption due to more acidic gastric fluid, 

prolonged intestinal passage time resulting from decreased gastrointestinal motility, changes in 

body fluid and fat content (lean mass/fat ratio) causing altered drug distribution, decreased 

excretory activity due to impaired hepatic and renal function or molecular-receptorial changes 

causing a different drug-responsiveness are all taking part in this process. 

Drug polytherapy occurs frequently in the population with advancing age and is a malent 

source of drug interactions. Early awareness of adverse drug reactions is the sole token of a 

successful treatment. 

Studies have shown that up to 40 percent of seniors fail to take their medications as directed 

and that the more medications a person takes, the lower the compliance. Elderly are 

particularly vulnerable because they are more prone to visual impairment, functional disability 

or cognitive dysfunction and are more likely to misunderstand verbal instructions. 

Effective medication of senior population is therefore a complex challenge involving many 

medical specialities and particularly, adequate patient compliance. 

A születéskor várható átlagos életkor kitolódásával párhuzamosan a polgári társadalmakban az 

időskorúak aránya is emelkedett. Időskorban megnő a gyógyszerelés kockázata: részint az 

életkorból adódó élettani változások, részint az együttesen előforduló, halmozódó kórképek (ú.n. 

polymorbid állapot) miatt több gyógyszerből álló kezelési sémák révén. A hanyatló szellemi 

állapot, zavartság, csökkent látás és nagyothallás sem kedvez a pontos, előírásszerű 

gyógyszerbevételnek. A 65. életévüket betöltöttek közel 80%-a legalább egy gyógyszert szed 

rendszeresen és ugyancsak magas a legalább két-három készítményt együttesen szedők aránya: 

az összes gyógyszerrendelések közel egyharmada e kor fölött talál gazdára. Időskorban 

láncreakció indulhat be a gyógyszerrendelés terén: egy adott gyógyszer mellékhatásaira egy 

másik készítményt javallanak, amely újabb mellékhatásai révén harmadik gyógyszer beiktatására 

késztetheti az orvost. 

Felmérések tanúsága szerint az időskorúak 40%-a nem az orvosi rendelvény szerint szedi 

gyógyszereit. A nem megfelelő gyógyszerelésben az idős beteg önhibáján kívül – tévesztés, 

figyelmetlenség, gyógyszerszedés elmulasztása – az is szerepet játszik, hogy a gyógyszerek 

csomagolásán feltüntetett vagy a dobozban csatolt tájékoztatók a gyógyszer törzskönyvezését 

megelőző klinikai kipróbálásokban résztvevő fiatalabb korosztály, a középkorúak adatai alapján, 

becslés útján születnek, nem pedig közvetlenül időskorú betegcsoport vizsgálati adatai. 

A gyógyszerek szervezeten belüli sorsát befolyásoló, korfüggő élettani változások többek között 

a következőek: 

a gyomornedv savi vegyhatása fokozódik 

a gyomor-bélrendszer mozgékonysága csökken 

férfiaknál, időskorban közel kétszer annyi a zsírszövet aránya, mint fiatal férfikorban; 

nőknél a kor előrehaladtával átlagosan egyharmadával nő a zsírszövet aránya 

20 és 80 éves életkor között a szervezet víztartalma 15%-kal csökken 

a máj mérete és vérátáramlása is csökken 

a vesefunkció a 20 és 80 éves életkor között kb. 35%-kal romlik 

~ 45 / 48 ~

A fenti, “egészséges” öregedésnél is jelentkező változások a keringési rendszer, az anyagcserét 

vagy más szervrendszert érintő betegségek esetén még kifejezettebbek lehetnek. 

Így egyes gyógyszerek felszívódása a gyomornedv vegyhatásváltozása és a renyhébb 

bélmozgások miatt kedvezőtlenebb lehet. A szervezet zsír- és víztartalmának változásai a 

felszívódott gyógyszerek szervezeten belüli, szövetek közötti eloszlási viszonyaira 

gyakorolhatnak érdemi befolyást. A máj- és vesefunkció változásai következésképpen a 

gyógyszerek kiürülését lassítják, ezáltal azok huzamosabb ideig tartózkodnak a szervezetben, 

felhalmozódhatnak, hatásuk-mellékhatásaik tartósabban és fokozottabban érvényesülnek. A 

szervezet gyógyszerekkel szembeni érzékenysége – amely összetett molekuláris, receptorszintű 

változások eredménye – általában fokozódik: azaz, azonos gyógyszermennyiség idősebbekben 

kifejezettebb hatást hoz létre, mint fiatalabb betegtársaiknál. 

Az időskori gyógyszerrendelésnél a következő tényezők szem előtt tartása növeli a 

gyógyszerelés hatékonyságát: 

A beteg együttműködési készsége javítható egyszerűen megjegyezhető szedési renddel, 

napi egyszeri bevétel mellett hatásos készítményekkel. A hazai gyakorlatban például még 

mindig igen elterjedt a szívelégtelenségben alkalmazott, a szív összehúzódási képességét 

javító digoxin heti öt napig adása, két nap szünettel. Ez az adagolási rend nemcsak 

kényelmetlen és nehezen számontartható a beteg számára, hanem gyógyszertanilag is 

helytelen: noha a digoxin valóban hajlamos a szervezetben felhalmozódásra, az ezt 

megelőzni szándékozó kétnapos kihagyás elégtelen gyógyszerszintet eredményez a 

gyógyszermentes napokon. 

A felpörgő egészségügyi kiadások miatt világszerte egyre fontosabb szempont a költséghatékonyság. 

Így felértékelődik a gyógyszerek egymás közötti kicserélhetőségének igénye: 

nemegyszer számottevő árkülönbség van két különböző gyógyszergyár azonos 

hatóanyagot tartalmazó terméke között is. Ilyen esetekben semmilyen orvosi indoka 

nincsen a költségesebb készítmény rendelésének. 

A “kevesebb is elég” – azaz, bölcs szakmai belátással elkerülhető a terápiás túlkapás, a 

polypragmasia, amikor az észszerűség határait túllépve akár tucatnyi gyógyszert szed a 

beteg, miután mindegyik orvosa – nemegyszer a beteg elhallgatásából, párhuzamos 

vizitekre járásából adódóan – “megfejeli” még egy-két készítménnyel a kezelési rezsimet. 

Nem véletlenül hívja az orvosi sajtó ezt a jelenséget “rendelvény-lavinának” (prescription 

cascade). 

A korai felismerés a mellékhatások hatékony elhárításának záloga. A lehetséges 

gyógyszerkölcsönhatások észben tartása, a sokezer forgalomba hozott készítmény miatt 

lényegében teljesíthetetlen terhet ró az orvosokra. Számítógépes gyógyszeradatbázis 

programokkal, amelyek már a felírás pillanatában emlékeztetik a kezelőorvost a 

kedvezőtlen eshetőségekre, áthidalható e gyógyszerinterakciók problémája. 

Az időskori gyógyszerelés tehát összetett kihívás, amely megoldásához számos szakterület 

orvosainak összefogását és a beteg legteljesebb együttműködését igényli. 

10. Gyógyszerelés terhességben (Drug administration in pregnancy) 

According to literature data, 90% of pregnant women uses prescription or OTC (over-thecounter) 

drugs. The most preferred products include antiemetics, antacids, antihistamines, 

~ 46 / 48 ~

analgesics, antimicrobials, tranquilizers, hypnotics and diuretics. Yet, drugs cause only 2 to 3% 

of all fetal congenital malformations – most deformities result from genetic, environmental, or 

unknown causes. Drugs circulate between mother and fetus on the same pathway that carries 

substances for growth and development and eliminates waste products from the fetus. The gas 

and material exchange occurs primarily in the placenta, where maternal and fetal blood do not 

physically merge: solutes in maternal blood must cross several layers of epithelial cells and 

connective tissue to reach the baby. Drugs given during pregnancy may affect the fetus directly: 

by producing toxic, teratogenic or lethal effect on the fetus; or indirectly: by constricting 

placental vessels, thus impairing gas and nutrition exchange between fetus and mother; by 

producing severe maternal (uterine) hypertonia resulting in a hypoxic injury; or, by changing 

the homeostatic balance of the mother. Drugs applied before the 3 rd week after fertilization may 

have an “all-or-nothing” effect, killing the embryo or not affecting it at all. Teratogenesis is not 

likely during this stage. The period of organogenesis between the 3 rd and 8 th week is critical for 

teratogenesis: xenobiotics reaching the embryo may have no significant effect or may result in 

abortion, a sublethal gross anatomic defect (true teratogenic effect), or a permanent metabolic– 

functional defect that may manifest later in life (covert embryopathy). Drugs given after 

organogenesis, during the 2 nd and 3 rd trimesters, are unlikely to be teratogenic, but they may 

alter the growth and function of well-formed fetal organs and tissues. 

Szakirodalmi adatok tanúsága alapján a terhes nők 90%-a használ orvosi rendelvényre vagy 

vénymentesen kapható gyógyszereket. A legkedveltebb készítmények a hányáscsillapítók, 

gyomorsav-csökkentők, allergiaellenes antihistaminok, fájdalmcsillapítók, kórokozó-ellenes 

szerek, nyugtatók, altatók és vízhajtók. A veleszületett magzati rendellenességek mégis 

mindössze 2-3%-áért felelősek a gyógyszerek, a deformitások legjavát genetikai, környezeti és 

ismeretlen tényezők okozzák. 

A gyógyszerek az anya és a magzat között azonos útvonalon keringenek a növekedésért és 

fejlődésért felelős anyagokkal, illetve a magzatból távozó salakanyagokkal. Az anyag- és 

gázcsere elsősorban a méhlepényben történik, amely érdekes szerkezetű: a magzati 

kapillárisokat (kisereket) tartalmazó bolyhok betüremkednek a méhlepény anyai oldalát jelentő 

üregekben elhelyezkedő vénatágulatokba. Az anyai és magzati vér a méhen belüli élet során nem 

keveredik (a szülés folyamán természetesen igen, ezért fontos, hogy pl. az anya-magzat közötti 

vércsoport nem-megfelelőség esetén az anya a szülés folyamán immunizálódik az idegen vérrel 

szemben, s ha közvetlenül a szülést követően nem kap ellenanyagot – ez a elmulasztás a 

következő vércsoport-inkompatibilis terhességben akár magzati elhalálozást is okozhat). Az 

anyai vérben oldott anyagok számos rétegen keresztül – hámsejtek, kötőszövet – jutnak a 

magzatba. A méhlepény működése, szűrő mégis áteresztő funkciója valóban a természet, a 

biológia egyik nagy csodája, mégis felkészületlenül éri a testidegen anyagok, gyógyszerek 

megjelenése – amelyek a legújabb kor termékei. 

A terhesség alatt alkalmazott gyógyszerek a magzatot közvetlenül károsíthatják toxikus, 

fejlődési rendellenességet vagy magzatelhalást okozó hatás révén. Közvetett károsodást a 

méhlepény ereinek, ezáltal az anyag- és gázcsere beszűkítése; az anyai, a méhen belüli magas 

vérnyomás oxigénhiányos állapotot előidéző hatása vagy az anyai anyagcsere-egyensúly 

felborítása révén okozhatnak. 

A megtermékenyítést követő első három hétben a testidegen anyagok a “minden vagy semmi” 

törvény alapján vagy elpusztítják a magzatot, vagy egyáltalán nem érintik fejlődését. A 

~ 47 / 48 ~

szervfejlődés szakaszában, a 3-8.hét kritikus a fejlődési rendellenességek (teratogenitás) 

vonatkozásában. A magzatkárosító hatások ilyenkor vetélésben, súlyos anatómiai rendellenesség 

formájában (valódi fejlődési rendellenesség) vagy az élet későbbi szakaszában megnyilvánuló 

tartós funkció-/anyagcserezavarban (rejtett fejlődési rendellenesség) öltenek képet. A terhesség 

II-III. harmadában, amikor a szervfejlődés már lezárult, fejlődési rendellenesség kialakulása 

kevésbé valószínű, viszont a megfelelően kialakult magzati szövetek-szervek szenvedhetnek 

növekedésbeli elmaradást vagy funkciózavart. 

 

 

 

 

isotretinoin 

jód 

egyes alvadásgátló, vérrögképződést 

gátló 

gyógyszerek 

élő kórokozót tartalmazó 

védőoltások 

 

 

 

lítium 

cukorbetegségben szájon 

keresztül alkalmazott 

vércukorszint-csökkentő 

készítmények 

egyes depresszióban 

alkalmazott gyógyszerek 

 

 

Az alábbi táblázat egyes gyógyszerek és a magzat viszonyát szemlélteti: 

Ismert teratogének Teratogenitásuk feltételezett Adásuk biztonságos 

terhességben 

alkohol 

pajzsmirigy túlműködését penicillin és 

tetracyclin antibiotikumok gátló szerek 

cephalosporin 

hím- és egyes női nemi 

hormonok 

benzodiazepin szerkezetű 

nyugtatók 

típusú 

antibiotikumok 

epilepsia gyógyszerei egyes női nemi hormonok szteroidok 

daganatellenes 

készítmények 

fluoroquinolon 

antibiotikumok 

 

 

erythromycin 

multivitaminkészítmények 

pajzsmirigy 

hormonok 

methyldopa 

~ 48 / 48 ~

A Hungarian Golf (korÃ¡bban: Hole In One) elit Ã©letmÃ³d-magazin

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?