A Hungarian Golf (korábban: Hole In One) elit életmód-magazin

tengerszint feletti magasságnak felel meg, míg a levegő páratartalma alig 20-25%-os. A
felszállásnál a szervezet nyomáskiegyenlítődése – a középfülből, a dobüregből szökik a levegő –
mindössze a fül pattogásában nyilvánul általában meg, leszálláskor azonban a dobüregnek újból
fel kell töltődnie levegővel, amelyet a dobüreget a garattal összekötő járat szelepszerű
megnyitásával érünk el: nyelés, rágás, erőltetett ásítás révén. Ezek sikertelensége esetén a
csukott orral és szájjal végzett hasprés (ú.n. Valsalva-manőver) oldhatja meg a füldugulást.
Váladékképződéssel járó légúti fertőzésben nem tanácsos a légi utazás, mert a garatból és az
orrmelléküregekből a dobüregbe felpréselődő váladék középfülgyulladást okozhat. Nem ritka,
hogy a repülőút után néhány nappal felső légúti hurut (“postflight upper respiratory tract
infection”) lép fel. Kialakulásáért a repülőgépek légcserélő rendszerében megtelepedő
kórokozók felelősek. A kabin alacsony páratartalma a nyálkahártyák (száj, szem, orr)
szárazságát idézi elő, ami kellemetlen, de egészségügyi következménnyel nem járó tünet.
Az egyhuzamban két-három órát meghaladó utazások legveszélyesebb szövődménye az alsó
végtag mélyvénás rögösödése, azaz trombózisa – tekintet nélkül arra, hogy földön, vízen vagy
levegőben zajlik a közlekedés. Egészséges egyéneknél – terhes kismamák, tartósan
fogamzásgátlót szedők vagy klimax után női nemi hormonpótlásban részesülők kivételével – és
alkalmilag utazók körében alaptalan az ettől való félelem, de keringési zavarokban, korábbi
trombózis esetén, alvadási rendellenességben szenvedő vagy daganatos betegeknél, esetleg a
hasüreget, a kismedencét vagy a lábat érintő viszonylag friss műtét után állapotokban és
rendszeresen, gyakran utazóknál már reális veszélyként könyvelhető el. Megelőzésképpen két
óránként néhány perces séta a folyosón, a mosdó felkeresése, vagy ha ülőhelyünket végképp nem
tudjuk elhagyni, a lábszárat (“vádli”) megmozgató, a vérkeringésre pumpáló hatású
tornagyakorlatok végzése tanácsolt.
A tengeribetegség (kinetózis = “mozgásbetegség”) a környezet szapora elmozdulása és a tekintet
viszonylag rögzített jellegéből adódó ellentétre adott, kóros mértékű szervezeti válasz, a belső
fül – egyensúlyérző szervünk – érzékenységéből, “becsapásából” adódik. Enyhe formájában
általános rossz közérzettel, fejfájással, hányingerrel jár. Megelőzésére az allergia–szénanátha
kezelésében is jó szolgálatot teljesítő antihisztamin típusú gyógyszerek használatosak.
A bioritmust tárgyaló cikkemben már szóba került a több időzónát keresztező utaknál fellépő
adaptációs zavar, a “jet lag”. A célállomás nappal-éjszaka ciklusához történő alkalmazkodás
nehézségét, a szervezet belső órájának, a 24 órás (“circadian”) ritmus felborulását jelentő
“jet lag” kellemetlen hatásainak – emésztési zavarok, általános rossz közérzet, émelygés, nappali
fáradtság és éjszakai álmatlanság együttese, csökkent fizikai és szellemi teljesítőképesség –
kivédéséhez minél pihentebben kezdjük meg az utazást, könnyű ételeket fogyasszunk és
kerüljük az alkoholbevitelt. Megérkezés után igyekezzünk naponta legalább annyi időt alvással
tölteni, mint odahaza. Az átállást megkönnyíti, ha a helyi éjszaka folyamán legalább négyórás
alvást (ú.n. “anchor sleep”) tudunk beiktatni a napirendbe.
Mediterrán és szubtrópusi-trópusi országokban számos veszély leselkedhet az óvatlan utazóra:
A magas külső hőmérséklet és páratartalom nagy terhet ró az időskorúak és a gyermekek
szervezetére. A kiszáradás fő oka időskorban a renyhébb szomjúságreflex miatt csökkent
folyadékbevitel, míg gyermekeknél a testsúlyhoz mérten nagyobb testfelszín jelentékenyebb
párologtatási felületet jelent. Az ú.n. orális rehidráló folyadék, amely por alakban kapható s
~ 22 / 48 ~