A Hungarian Golf (korábban: Hole In One) elit életmód-magazin

Az izületek természetes kopási folyamata már a harmadik évtized folyamán elkezdődik,
megfelelő edzettségi állapottal azonban a fájdalmak fellépése halasztható. Radiológiai képalkotó
eljárásokkal az izületi felszínek egyenetlensége , a kóros anyagcsere-termékek lerakódása már
korai szakaszban kimutatható. A panaszok típusosan pihenő állapotban, reggelente jelentkeznek
és “bemozgatásra” a fájdalom megszűnik. A kopási folyamat szempontjából a test tartóoszlopa
- a gerincoszlop- , a csípőizület és a térdizület a legveszélyeztettebbek. Megemlítendő, hogy a
gerinc kopása két formában jelentkezhet: a csigolyatestek közötti zárólemezek kopásaként
(spondylosis) vagy a csigolyanyúlványok közötti kisizületekre kiterjedő kopási folyamat
formájában (spondylarthrosis), a két típus egymással szövődhet is.
Az izületek mozgásához az izmok aktív részvétele szükséges. A golf swing helyes végrehajtása
során olyan izmok fokozott működésére kell számítani, amelyek hétköznapi mozgásokban
kevésbé észrevehető szerepet játszanak. Így, mint minden sport, a golf is rendelkezik jellemző
izomterhelési mintázattal: pl. a törzs és a hát harántul futó izmai aktív részesei a felsőtest
elfordulásának, az alkar izmai az alkar tengelyében történő elfordulásért felelősek (ú.n.
pronatio/supinatio). A izom kifáradásának banális formája, ám természetéből fakadóan mind a
kezdő, mind a nagy tudású golfozókat érinti az izomláz. Az állapot magyarázata: az izmok
energia-igényüket a véráramon keresztül érkező szőlőcukorból fedezik. Az összehúzódó
vázizom oxigén- és energiaigénye emelkedik, de a kínálati oldal bizonyos terhelési szint felett
elégtelenné válik: az oxigéndús környezet oxigénben szegénnyé válik. Az előbbi esetben ú.n.
aerob glycolysis történik, a szőlőcukor tökéletes elégése széndioxiddá és vízzé magas
energiahozamú biokémiai folyamat. Az utóbbi, oxigénszegény környezetben egy energetikai
szempontból kedvezőtlenebb lépéssorral, az anaerob glycolysissel kényszerül az izom az
energiatermelésre. Ekkor azonban a szőlőcukor lebontása korántsem tökéletes, és tejsav
képződik. Az izomláz jellegzetes fájdalmát a tejsav izomban történő felszaporodása váltja ki, és
a panasz mindaddig tart, amíg az izom nyugalmi helyzetben – immár újra aerob körülmények
között – e köztitermék tökéletes elégetését be nem fejezi.
Az izmok a csontokon összehúzódásra nem képes kötőszövetes lemezekkel, az inakkal
tapadnak. Az ín és a csont különleges súrlódási egységet képez, ezért fokozott terhelésnek kitett
helyeken, ahol az ín nagy hajlásszögben, esetleg hosszú szakaszon tapad, ínhüvellyel védett : pl.
az ujjak feszítőinainál találkozhatunk ilyen elrendeződéssel. Az ínhüvelygyulladás inkább a
megterhelő kézi munkát végzők (pl. gépírónők) körében fordul elő, a sportolók közül pl. az
asztaliteniszezők veszélyeztettebbek, a golfra kevésbé jellemző ez a sérüléstípus, bár kezdő
golfozók hibás kondicionálása vezethet ilyen kórképhez.
A csontok kórállapotai közül a népbetegségként számon tartott csontritkulás a megváltozott
hormonháztartású (relatív ösztrogénhiány), már nem menstruáló hölgyeket sújtja leginkább. Az
aktív sportolást a már nyugalomban is jelentkező fájdalom nehezíti.
Az életkor előrehaladtával a fiatalkorban kialakított swingen általában célszerű változtatni.
Amennyiben a nagyizületek mozgástere nem beszűkült, a csavaróerők csökkentése a cél. Ennek
érdekében a csípő kifejezettebb és/vagy a váll kisebb mértékű elfordítása lehet a járható út. A
klasszikus swing “ellenállás”-képzése, amikor viszonylag kisebb csípőfordításhoz nagyobb
vállfordulat tartozik, illetve a már downswing-et végző, visszaforduló csípőmozgáshoz még a
másodperc törtrészéig ellentétes irányú, backswing-jellegű vállelfordulás társul, ekkor értelmét
veszti, hiszen a panaszokat fokozhatja. Csípőizületi kopásban (és beültetett csípőprothesis esetén
különösen) jóval rövidebb backswing kívánatos, kis elfordulással, így azonos ütőfej-sebesség
eléréséhez jelentősebb váll/karizom-munka szükséges. Idősebb korban a mozgásszervek
~ 3 / 48 ~