Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Mester Zsolt<br />
kiváló példát szolgáltatott az a vizsgálat, amelyet a dél-franciaországi Caune de l’Arago lelőhelyénél<br />
végeztek. A barlang fölött több méteres magasságban pollencsapdát helyeztek el, hogy<br />
megtudják, ma milyen távolságból jutnak el ide virágporszemek. Meglepődve tapasztalták,<br />
hogy még Északnyugat-Afrikából származó virágpor is fennakadt a csapdában. A faszenekre<br />
vonatkozóan többször felvetették, vajon ezek összetételében nem játszhat-e szerepet a tűzifa<br />
tudatos megválogatása, azonban ilyen kiválogatásra nincs bizonyíték.<br />
A Suba-lyuk rétegeiből faszenek kerültek elő. Sajnos, a barlangteremben szinte a teljes kitöltést<br />
eltávolították, ezért az ősemberi maradványokat tartalmazó rétegből pollenvizsgálatra az<br />
őstörténet-tudománynak ma már nincs lehetősége, hogy ezáltal teljesebb képet nyerjünk a növénytakaróról.<br />
A faszenek tanúsága szerint a hegyoldalakat fenyőerdők borították, amelyekben<br />
az erdeifenyő volt a leggyakoribb fafaj, de sok cirbolyafenyő is előfordult. 4<br />
Állatvilág<br />
A faunára vonatkozó forrásokat, az állatcsontokat a paleontológia (őslénytan) dolgozza fel.<br />
A csontanyag fajok szerinti megoszlása az állatvilág egykori összetételét tükrözi. Az állatfajokra<br />
is igaz, amit a növényeknél elmondtunk, hogy a fajok mai környezeti igényei és társulási<br />
viszonyai alapján rekonstruálható a korabeli állatvilág. Az egyes fajok számarányának megítélésénél<br />
természetesen számolni kell az emberi táplálkozás hulladékával is, annak függvényében,<br />
hogy a lelőhelyen milyen jellegű illetve időtartamú volt az emberi jelenlét.<br />
A Suba-lyuk állatcsont anyaga arra utal, hogy a környező állatvilágban az erdei és a hideg<br />
sztyeppei fajok egyaránt jelen voltak. A kisemlősök között egyaránt megtalálható az erdei pocok,<br />
a mókus, az ugróegér és a szibériai pocok, a nagyemlősök között pedig a gímszarvas, a<br />
kőszáli kecske, a vadszamár, a rénszarvas és a mamut. 5 Ez a megfigyelés jól egybevág azzal a<br />
korábban említett ténnyel, hogy a barlang a hegység és a Bükk előtt elterülő dombság-síkság<br />
határán fekszik. Az erdei állatok nyilván elsősorban a Bükk rengetegeiből kerültek a barlangba,<br />
különösen igaz ez a kőszáli kecskére és a zergére. A füves puszták állatait, mint a mamut és a<br />
vadszamár, minden valószínűség szerint a hegység előterében ejtették el a suba-lyuki vadászok.<br />
Éghajlat<br />
Az éghajlatról felvilágosítást ad az előző két forrás, a növényvilág és az állatvilág is. Az<br />
egyes fajok adott környezeti viszonyokhoz adaptálódtak, így jelenlétük vagy hiányuk határozottan<br />
éghajlatjelző. Bizonyos kisemlősök illetve növények hőigénye alapján az éves hőmérsékleti<br />
viszonyok is megbecsülhetők.<br />
Az éghajlatra nézve másik forrásunkat a rétegek üledékei képezik, amelyeket a<br />
szedimentológia (üledékkőzettan) elemez és értékel. Maguknak az üledékeknek az összetétele,<br />
lerakódásuk módja, a talajképződési folyamatok mind az akkoriban uralkodó éghajlatra engednek<br />
következtetni. A meleg éghajlati szakaszokban olyan üledék rakódik le, amely több agyagásványt<br />
tartalmaz például, míg az eljegesedések idején a jellegzetes jégkori üledék, a lösz aránya<br />
növekszik meg a rétegekben. A csapadék mennyiségétől függően bizonyos ásványok és<br />
vegyületek felhalmozódhatnak vagy éppen kioldódhatnak az üledékből. Ezeknek a jelenségeknek<br />
aprólékos laboratóriumi elemzésekkel lehet a nyomára bukkanni.<br />
4<br />
HOLLENDONNER F. In BARTUCZ L. et al. 1938; RINGER Á. 1993.<br />
5<br />
MOTTL M. In BARTUCZ L. et al. 1938; RINGER Á. 1993.<br />
10
Change language