LXIII. évf. 35. szám - TippNet

Jó Pajtás, 35. szám, 2009. november 26.Miska bácsi levelesládájaEgy különleges kiállításra került sor nemrégibena szabadkai Népkör MagyarMűvelődési Központ körgalériájában,de a vándorkiállítás az ígéretek szerint Vajdaságmás településeire is eljut majd a jövőben.Talán a mai fiataloknak már nem mond sokatPadisák Mihály neve, de az idősebb generációkmég jól emlékeznek Miska bácsira és aző levelesládájára. Hogy ki is valójában Miksabácsi? A Magyar Rádió mindmáig legismertebb,legtöbbet hallgatott kívánságműsoravolt az 1950-ben útjára indított Miska bácsilemezesládája, majd 1976-tól a Miska bácsi levelesládájacímet viselő ifjúsági műsor, amelyfolyamatos és tartós levelezésekre épült a fiatalhallgatósággal, s amelynek Padisák Mihályvolt a szerkesztője, műsorvezetője. Azonbannemcsak a fiatalok, hanem a tanárok, szülők,nagyszülők is sokszor írtak Miska bácsinak,akihez nemcsak a fogalmazások, könyv- és olvasmányélményekvagy az iskolai életet megörökítőírások érkeztek, hanem a kamaszkornehéz pillanataitól kezdve a családi problémákigmindenfélével megkeresték őt a gyerekek.Miska bácsihoz ötven év alatt fél millió levélés mintegy tízezer fénykép érkezett, és bizonyvan, akivel a mai napig tartja a kapcsolatot. Hiszitekvagy sem, bár a műsorba csak néhánykiválasztott levél, illetve fogalmazás került be,Miska bácsi mindenkinek válaszolt, tanácsotadott, vigasztalt, vagy tolmácsolta örömét,együttérzését. A levelek nagy része teljesenszemélyes hangvételű volt, és mivel a diákoksaját életükről, hétköznapjaikról, élményeikrőlis meséltek, írásaikba óhatatlanul beleszőttékaz arra a korra jellemző társadalmi viszonyokat,politikai helyzetet, és ezzel megörökítettékazt a kort, amely ma már történelem. Aműsor nemcsak a magyarországi, hanem ahatáron túli magyar fiataloknak is szólt, így ahozzá küldött levelekben a vajdasági magyarfiatalság élete is fennmaradt. Sőt a kilencvenesévekben elsősorban a határon túli fiataloknakszólt a műsor, mert Miska bácsi szerint nekikvolt a legnagyobb szükségük a biztatásra ésvigasztalásra. A Miska bácsihoz ötven év alattbeérkezett levelekből, fényképekből, dokumentumokbólegyedülálló gyűjteményt sikerültösszeállítani, melyet a Kecskeméti KatonaJózsef Múzeum őriz, és egyik legféltettebbkincsként tartja számon. Ezekből a levelekből,képekből válogatva összeállítottak egy másik,kisebb kiállítást, mely bejárta Magyarországot,és most eljutott Vajdaságba is.Miska bácsi évekkel ezelőtt visszavonult arádiózástól. A műsor megszűnésével véget értegy legenda, a rádiózás történetébe azonbanmaradandóan beírta magát a műsor. Miskabácsi ezekkel a szavakkal búcsúzott hallgatóságától:„Jöttem a tisztes szegénységből, s lettemaminek sorsom, munkám lenni adatott, anemzet napszámosa. Határon inneni és túlimagyaroké. Nem áll majd szobrom a NemzetiPanteonban, de kaptam egy csendes, meghittzugot százezrek szívében, kiknek azt tudtamadni, ami a viharos 20. században a legfontosabbvolt, emberi szót, s ha kellett vigasztalást.Munkám révén lettem a levesládávaleddig egyetlenként a rádiósok közül a magyarörökség része. Mégsem ez pályám igazi bére,hanem a hallgatóimtól kapott sok százezer levél,a felém sugárzott bizalom szülte gyermekés felnőtt jó barátok serege, akiknek köszönhetem,hogy öt ország magyarjainak Miskabácsija lehettem.”A műsor fontos küldetést teljesített azzal,hogy lekötötte a gyerekek figyelmét, anyanyelvre,hagyományápolásra, családszeretetreösztönözte őket. Nyári táborokat, vetélkedőket,pályázatokat hirdettek néprajzi, irodalmi,helytörténeti témákban. Nemcsak a fiatalokatvonták be ebbe, hanem az egész családot, sőtvolt rá példa, hogy akik valamikor leveleztekMiska bácsival, azok gyerekei is írtak a műsorba,és a műsor jóvoltából rengeteg levélcímcserélt gazdát, így rengeteg barátság is született.A kiállítást Székelyné Kőrösi Ilona főmuzeológushozta el Szabadkára, akit bár Miskabácsi egészségi állapotára hivatkozva nemkísért el, de baráti üdvözletét küldte mindenrégi hallgatójának, levelező pajtásának és amegjelenteknek. A kiállításra természetesenellátogattak azok is, akik valamikor leveleztekMiska bácsival, így sikerült összefutnunk azOromhegyesről érkező Milutinović Saroltával,aki még általános iskolás tanulóként tartotta akapcsolatot Miska bácsival.– Emlékszem, nagyon sok levelet küldtünkMiska bácsinak. Piros keretet rajzoltunka lapokra, és abba írtuk a fogalmazásainkat.A magyartanárnőm figyelt fel a levelesládapályázataira, így kezdtünk el írni, és nagyonjó érzés volt, amikor visszahallottuk a rádióbóla saját szövegeinket. A jól sikerült munkákértpontok, tallérok, dénárok jártak, és a legjobbakrészt vehettek azokban a táborokban,amelyeket a műsor keretében szerveztek. Miskabácsi jóvoltából kétszer én is eljutottam atáborba, sőt sokáig álltunk személyes levelezésbenis Miska bácsival, aki mindig és sokatírt vissza. Itt találkoztam a barátnőm levelévelis, de akkor lepődtem meg igazán, amikor asaját írásomat láttam viszont, vagyis az is bekerülta kiállítás anyagába. Ezt így felnőtt fejjelnagyon furcsa megélni, de nagy megtiszteltetésszámomra – mondta Sarolta.Sztojánovity Lívia