MI LESZ VELÜNK A DIPLOMA UTÁN - Zskf.hu

________________________________________________________________________________ZSKF TKK KÖNYVEKZsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont________________________________________________________________________________SorozatszerkesztőKabai ImreKészült a ROP 3.3.1. pályázat keretein belülA könyv megjelenését támogatta a Zsigmond Király Főiskola2

MI LESZ VELÜNK A DIPLOMA UTÁN?A ZSKF HALLGATÓI ÁLTAL VÉGZETT VIZSGÁLATÖT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY FRISS DIPLOMÁSAIKÖRÉBENDIÁKKÖTETSzerkesztettékKabai Imre, Wölcz Judit, Winkler Mónika,Béki Orsolya és Tóth GáborZsigmond Király Főiskola20073

SzerzőkAbu-Sarah SalwaBadó DóraBéki OrsolyaBlau KláraDamokos ÁronGyúni ZsuzsannaHomó BarbaraHorváth EszterKajos EdinaKalmár DóraKovács DóraLénárt ZsófiaLévai AnnaMihály DánielNagy GildaNhancale ZsuzsannaSzikszai CsillaTóth GáborWinkler MónikaWölcz JuditZaránd IstvánLektoráltaLaki IldikóProjektvezetőSulyok TamásKutatásvezetőKabai Imre© Kabai Imre, Wölcz Judit, Winkler Mónika, Béki Orsolya, Tóth Gábor, 2007© Szerzők, 2007© Zsigmond Király Főiskola, 2007HU ISSN 1789 – 4859Kiadja a Zsigmond Király FőiskolaA kiadásért felel Dr. Bayer József , a Főiskola rektoraA borítóterv Ujváry Jenő munkája4

TARTALOMKABAI IMRE: ELŐSZÓ 61. WÖLCZ JUDIT – ABU-SARAH SALWA: BEVEZETŐ 82. WÖLCZ JUDIT: A KUTATÁS MÓDSZERTANA 163. BÉKI ORSOLYA – HOMÓ BARBARA: A MAGYAR FIATALOK HELYZETE, PROBLÉMÁI ATÁRSADALOMBAN 234. NHANCALE ZSUZSANNA – BLAU KLÁRA – BADÓ DÓRA: A VIZSGÁLT INTÉZMÉNYEKBENVÉGZETTEK NÉHÁNY SZOCIOLÓGIAI JELLEMZŐJE 295. KOVÁCS DÓRA: A VÉGZETT HALLGATÓK ÉLETÚTJÁNAK ALAKULÁSA 496. LÉNÁRT ZSÓFIA – WINKLER MÓNIKA – HORVÁTH ESZTER: AZ ÁLLÁSKERESÉS NEHÉZSÉGEI ADIPLOMÁSOK KÖRÉBEN 787. WINKLER MÓNIKA – NAGY GILDA – KALMÁR DÓRA: A KOMPETENCIÁKRÓL 998. TÓTH GÁBOR – DAMOKOS ÁRON – ZARÁND ISTVÁN: ÉLETKÖRÜLMÉNYEK, ASPIRÁCIÓK 1209. GYÚNI ZSUZSANNA – LÉVAI ANNA: A FELSŐOKTATÁS MEGÍTÉLÉSE 14110. MIHÁLY DÁNIEL – KAJOS EDINA – WINKLER MÓNIKA: A KARRIERCENTRUM, KAPCSOLAT AZINTÉZMÉNNYEL 15611. WÖLCZ JUDIT – TÓTH GÁBOR: A SZÁMOKON TÚL 16912. WINKLER MÓNIKA – SZIKSZAI CSILLA: A TOVÁBBLÉPÉS LEHETŐSÉGEI 18713. ÖSSZESÍTETT IRODALOMJEGYZÉK 19114. MELLÉKLETEK: 19614.1. A VÉGZETT HALLGATÓK ADATAI14.2. A VIZSGÁLAT KÉRDŐÍVE14.3. KÉRDEZŐBIZTOSI UTASÍTÁS14.4. ELLENŐRZŐ ÉS ELŐSZERVEZŐ KÉRDŐÍV14.5. A MINTA SÚLYOZÁSA14.6. A VIZSGÁLATBAN KÖZREMŰKÖDŐ HALLGATÓK NÉVSORA14.7. AZ INTÉZMÉNYEK14.8. A KUTATÁS FIELD-JE5

ELŐSZÓ„Mi lesz velünk?‖ – tesszük fel olykor kétségbeesve a kérdést, ha éppen valami nagyonnehéz döntés előtt állunk, vagy gyülekeznek a felhők fölöttünk. Elfog bennünket a bizonytalanság,ránk telepszik a bénító félelem. Vagy ellenkezőleg: reménykedve pillantunk körül, vajon mikövetkezik most – és alig várjuk, hogy megtudjuk! Vannak olyan kivételes pillanatai az életnek,amikor egyszerre törnek ránk ezek az ellentétes érzelmek. Ilyennek gondolom azt a pillanatot –amely persze csak egyetlen mozzanata egy nagyon hosszú folyamatnak – , amikor kezébe veszi azember az első diplomáját: „lám, értelmiségi lettem‖! Ilyennek gondolom, mert én így éltem meg.Nem hiszem, hogy valaha is elfelejtem. Milyen furcsa érzés volt oktatóként „belülrőlkívülről‖egyszerre látni mások örömét! Aztán, évek multával halványulni kezdett ez a „pillanat‖ –és nem én változtam meg, hanem a világ körülöttem. Már nem azt jelenti a diploma, mint annakidején; megnőttek a kétségek, csendesedett a boldog kíváncsiság.Mind erősebbek ugyanis azok kétségbeesett hangok, amelyek arról szólnak, hogy„tönkrement a magyar felsőoktatás‖, hogy az egyetemisták és a fiatal értelmiségiek „amorf éskialakulatlan réteggé‖ váltak… Bevallom, nem osztom ezeket a véleményeket – és nem fogadom ela beletörődést sem. Ez a kötet – megszületésének hosszú és nehéz folyamatával együtt – csakmegerősít abban, hogy lehet és érdemes is tenni ellene. A tények persze, mint tudjuk „makacsdolgok‖. Mindannyian szembesülünk nap mint nap azokkal az adatokkal, véleményekkel, amelyekarról szólnak, hogy „a hihetetlen létszámnövekedéssel párhuzamosan hogyan csökken a felsőoktatásszínvonala‖, miként „veszíti el munkaerőpiaci értékét egyik értelmiségi szakma a másik után‖,hogyan „fogynak az elhelyezkedési esélyeik‖, és miként „duzzad a munkanélküli diplomásoktömege‖. Hogy mi győzött meg, no, nem az ellenkezőjéről, csak arról, hogy „van remény‖? Annaka sok fiatalnak a lelkesedése, akikkel összehozott a jósorsom ennek a több mint egy évig tartó„sziszifuszi‖ munkának a kapcsán. Nem gondoltam volna, több évtizedes tapasztalattal a hátammögött, hogy ez a kutatás ekkora erőpróba lesz!De megcsináltuk! Íme a kötet, amely ékes bizonyítéka annak, hogy nem fogyott el alelkesedés a mai hallgatókból sem. Jó volt látni, hogyan küzdik át magukat a nehézségeken, alehetetlennek tűnő feladatokon is. Jó volt megtapasztalni, hogyan kóstolgatják a kutatás „ízét‖,hogyan szívják magukba az új élményeket, tapasztalatokat. Jó volt velük együtt „bepillantani sajátjövőjükbe‖, amikor „elődeikkel‖, a volt hallgatókkal találkoztak – és látni azokat a változásokat,amelyeket a közös erőfeszítések idéztek elő bennük. Mindig voltak, akik kidőltek, és mindig voltak,akik a helyükre álltak. Ez a könyv, a Diákkötet, csak „halvány lenyomata‖ annak a küzdelemnek,amelyet a megszületéséért vállaltak alkotói: a „külső szemlélő‖ – az olvasó – hogyan is venné észre,egy-egy adat, megállapítás mögött hány ezer és tízezer „munkaóra‖ rejlik.A modell tehát egyszerű és nem is újkeletű: adj értelmes feladatokat a tanítványaidnak,magyarázd el annak értelmét, a szabályokat, dolgoztasd őket, majd kérd számon keményen ateljesítményt! És lépj tovább: válassz olyanokat – a legtehetségesebbek közül – , akik maguk körégyűjtik hallgatótársaikat, értelmes feladatot adnak nekik, elmagyarázzák annak értelmét… –egyszóval indíts be egy „láncreakciót‖. Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy az eredmény nemmarad el. A társadalomkutatás kifejezetten alkalmas terepe az ilyesfajta kísérleteknek. Akikműveljük, pontosan tudjuk, mennyi „vászonmunka‖ van benne – de óriási szakmai és tudományoskihívások, lehetőségek is. Élő példája a modell működőképességének a Zsigmond Király Főiskolánlétrejött Társadalomtudományi Kutatóközpont (a ZSKF TKK), és ez a könyv. A Diákkötet –reményeink szerint – első darabja egy induló sorozatnak (a „ZSKF TKK Könyvek‖-nek). Bízunkabban ugyanis, hogy lesz folytatás: új sikeres pályázatok és eredményes kutatások, melyekből ehhezhasonló kötetek születnek majd.6

És itt emelem ki modellünk másik fontos hozadékát, ami a kutatásunk céljából ered. Arravállalkoztunk, hogy megvizsgáljuk: hogyan boldogulnak végzett hallgatóink, mit is ér a diplomájukvalójában. Ha belenézünk ebbe a „tükörbe‖, szembesülhetünk azzal: mit csinálunk jól és mit nem;min kell változtatnunk – és a hogyanokra is kapunk ötleteket. Úgy gondoljuk, a legfontosabb lépéstezzel megtettük, és a továbblépés innen már nem is olyan nehéz! Kidolgoztuk egy olyan átfogórendszer koncepcióját, amelynek lényege: egy kutatás-sorozat (munkáltatók, volt és jelenlegihallgatók, valamint az oktatási rendszer „aktorai‖ körében), amely révén kialakítható a felsőoktatáshárom főszereplőjének az „érdemi párbeszéde‖. Ennek közös nyelve pedig a kompetencia. Az új„diskurzushoz‖ a működési kereteket egy speciális számítógépes kommunikációs felület adja.Konstrukciónk a „Kompetencia-alapú Digitális Tudásbázis‖ – KDT – elnevezést kapta. Ha – amodell működése révén – mindhárom fél világos képet kap a másik elvárásairól, lehetőségeiről,megvalósulhat egy olyasfajta kölcsönhatás közöttük, amely elősegítheti a felsőoktatás kétalapelvének egyidejű megvalósulását. E szerint a felsőoktatásnak gazdasági értelemben hatékonyankell működnie, másrészt a „diploma-kibocsátásnak‖ nemzetgazdasági szinten illeszkednie kell amunkaerőpiac igényeihez (mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt). Ha ezek teljesülnek, afelsőoktatás egyszerre eredményez egyéni és társadalmi hasznot; a személyes befektetések és atársadalmi jólét egymást erősítő folyamatokká válnak.Egy másik – érzelmi – hozadéka is van ennek munkának. Öt felsőoktatási intézmény közelkétezer végzett hallgatójának a sorsát ismertük meg a kutatás során. Nem mutathatjuk bemindegyikőjüket, nincs is rá felhatalmazásunk, de – a társadalomkutatás sajátos eszközeivel –összeállítottunk róluk egy olyan képet, amelyben mégis mindannyian benne vannak. Ott vannakezekben az írásokban mindazok a fontos mozzanatai az életüknek, amelyek révén már majdnemelmondhatjuk: „ismerjük őket, értjük helyzetüket, látjuk sorsukat‖. De legalábbis eleget ahhoz,hogy értőn közeledjünk hozzájuk. Úgy gondolom, látván erőfeszítéseinket: hogyan keressük akapcsolatok szálait volt tanítványainkkal, megerősítheti hallgatóinkban is azt az érzést, hogy mégiscsak jó helyen vannak, és hogy jó ide tartozni!Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindazoknak a hallgatóknak ésoktatóknak, akik közreműködtek vállalkozásunk sikerében! Hosszú lenne a névsor – sajnos, ettől elkell tekintenem. Szeretném viszont kiemelni annak a segítő légkörnek, támogató jóindulatnak ahatását, amelyben mindvégig részünk volt a Főiskolán, és amely nélkül ez a mű meg semszülethetett volna.Budapest, 2007. novemberKABAI IMRE7

1. FEJEZET: BEVEZETŐWÖLCZ JUDIT – ABU-SARAH SALWAValójában mi magunk sem tudtuk, milyen nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor 2006.szeptemberében nekifogtunk a végzett hallgatók kutatásának! Csak az az óriási lehetőség lebegett aszemünk előtt, hogy megkereshetjük végzett hallgatóinkat, kifaggathatjuk őket sorsuk alakulásáról,arról, hogyan boldogulnak a munka világában, milyen buktatókkal kellett megküzdeniük, milyenesélyeik vannak a sikerre, és mit gondolnak a volt alma materükről, így utólag. Ennek segítségévelegy olyan „tükröt” tarthatunk – a kutatás eredményei révén – magunk elé, ami reális képet nyújtrólunk – nekünk! Íme, elkészült! Tekintsünk hát bele…Az előzményekhez tartozik, hogy 2005-ben a Zsigmond Király Főiskola az MTA PolitikaiTudományok Intézetével együttműködve, létrehozott egy konzorciumot, és így nyújtotta bepályázatát a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal Regionális Fejlesztési OperatívProgram Irányító Hatóságának (2005/ROP 3.3). A pályázat címe a következő volt: „Szakmaigyakorlatszervezés, gyakorlatorientált képzések megvalósítása és szolgáltatóközpont kialakítása‖. Aprojekt ma is tart, a ZSKF koordinálja, vezetője Sulyok Tamás. A pályázat – a karrierközpontkiépítéséhez kapcsolódóan – két kutatást foglal magába: (1) Munkaerő mérleg, foglalkoztatásitérkép-kutatás (ezt a feladatott az MTA PTI munkatársai végezték el); (2) Karrierút követésikutatás.Könyvünkben ez utóbbi empirikus adatfelvétel eredményeit mutatjuk be.A kutatás résztvevőiről és az elvégzett feladatokról egy kicsit bővebben is szólunk. Apályázó a Zsigmond Király Főiskola volt, feladatai a következők: a projektmenedzsment ellátása, akarrierút követéshez kapcsolódó kutatás vezetőjén keresztül a kérdőíves adatfelvétel irányítása,koordinálása, a hallgatók munkájának ellenőrzése. Kutatásvezetőnk Dr. Kabai Imre a ZSKF tanára.Partnerünk a munka során a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete.Feladata a foglalkoztatási térkép-kutatás szereplőinek koordinálása, munkájuk szervezése ésellenőrzése, a kutatás lebonyolítása, szakmai iránymutatás, valamint a két kutatás lezárultával egyösszefoglaló tanulmány elkészítése. Kutatási szakértők: Dr. Bódi Ferenc tudományos főmunkatárs,Dr. Laki László tudományos főmunkatárs, Dr. Bőhm Antal az MTA PTI tudományos tanácsadója.A kutatás egyes részfeladatainak elvégzésében a ZSKF közel 200 hallgatója vett részt, debizonyos kiegészítő feladatok erejéig más intézmények hallgatóit is bevontuk (a hallgatók névsorátlásd a 6. sz. mellékletünkben). Az MTA PTI szakértői az egyes ágazati modelleken belüli konkrétkutatási feladatok meghatározásában, a szükséges adatok biztosításában és az eredményekkiértékelésében segítették a kutatócsoport munkáját. Az éppen csak lezárult kutatás témája – ahallgatók foglalkoztatási preferenciáit feltáró adatfelvételek és elemzések mellett – a diplomáspályakezdő munkaerő iránti kereslet, és a piac igényeinek vizsgálata Budapesten és Pest megyeterületén.A kutatási téma választását indokolta, hogy az aktuális munkaerőpiaci trendek ismereteszükséges egy gyakorlatorientált, a valós munkaerőpiaci helyzettel tisztában lévő, annak kihívásairaválaszt adni képes karrierközpont létrehozásához. Egy ilyen központ hatékony működtetése viszont,csak megfelelő empirikus tapasztalatok tükrében biztosítható. A kutatási terv elkészítése soránmeghatározásra kerültek: a vizsgált időszak (1990-2006), a témaválasztás relevanciája ésindokoltsága, a kutatás módszertana és megvalósításának részletes ütemterve, végül, de nem utolsósorban a kutatás célkitűzései.A kutatás célkitűzése kettős volt. A magasabbrendű cél a kutatásban résztvevő hallgatók8

olyan gyakorlati tapasztalathoz juttatása, amely segíti későbbi elhelyezkedésüket és a társadalomszámára is hasznos munkavégzésüket a régióban.A gyakorlati, szakmai célkitűzés, a kutatás témájából adódik, ez pedig a közvetlen folyamatoskapcsolat biztosítása az érintett piaci szereplők, a munkaadók, a főiskola vezetése és a hallgatókközött. Egyéni igények kiszolgálására alkalmas struktúra létrehozásának segítségével javítani agyakorlati tapasztalatok elérhetőségét, hatékonyabbá tenni az elhelyezkedési folyamatot. Ennekkialakításához azonban szükség van a kutatás során nyert adatokra.Az adatbázis kialakításának fő célja a hallgatói oldal és a piaci szereplők információsellátottságának javítása volt. Olyan komplex adattartalom segítségével igyekezett ezt elérni, amelybiztosítja, hogy a szakmai gyakorlati munkakör keretében végzendő feladatok összevethetőklegyenek a hallgatók egyéni ismereteivel, képességeivel (feladatspecifikáció – hallgatói portfolió).A foglalkoztatókról, munkaadókról szelektált, rendszerezett céginformációs dokumentáció, és ahallgatók számára releváns egyéb információs anyagok – például on-line interjúk – elhelyezése is amegvalósítandó feladatok közé tartozott. Ezekből következik, hogy a kutatás egyik feladata aZsigmond Király Főiskolán kialakítandó Karrier Centrum tevékenységének elősegítése volt. Egyolyan modell megvalósításán dolgozunk, amely ideális együttműködést feltételez a három„főszereplő‖ – a hallgató, a munkahely és a felsőoktatási intézmény – között.Egy ilyen centrum elsődleges célja a hallgatók és a potenciális munkahelyekösszekapcsolása, ennek eredményeképpen minél többen helyezkedjenek el a számukra megfelelőmunkahelyen. Az „összehangolás‖ közös nyelve a kompetencia. Vagyis egy Karrier Centrumegyrészt felméri a hallgatók kompetenciáit és összeveti a munkáltatók által elvártakkal, másrésztkiegészíti a szükséges mértékben, annak érdekében, hogy diplomásaink minél inkább megfeleljeneka kihívásoknak. Ehhez szükséges a hallgatói és a munkáltatói kapcsolatok, kölcsönös elérésekszervezése (szakmai gyakorlatok, adatbázisok, állásbörzék stb.). Ugyanakkor – ideális esetben – atapasztalatok birtokában a Karrier Centrum javaslatokat tesz a képzés átalakítására, mindezeket akompetenciák nyelvére lefordítva. Nem csak a jelenlegi, hanem a végzett – és esetleg bajba jutott –hallgatóira is kiterjeszti szolgáltatásait. A Karrier Centrum olyan képzéseket is szervez, amelyek amunkaerő-piacon hasznosítható készségeket (cv-írás, megfelelő magatartás a felvételibeszélgetésen, információ-források felderítése, egyéb az elhelyezkedést, a munkahelyre valóbeilleszkedést segítő készségek fejlesztése) segít elsajátítani. A kutatásunk ebbe a modellbeilleszkedett bele (lásd az 1.1. ábrát).9

1.1. ábra: A ZSKF-en megvalósuló projekt elvi vázlata-Munkaadókkal való kapcsolat kiépítése-Szakmai gyakorlat szervezése- Kutatások, adatbázisOktatásiintézményMunkahelyKarrierKözpont- Pályázati figyelés- Külföldi lehetőségek- Végzettek találkozása- Speciális képzések- Beleszólás a képzésbe- Kutatások, adatbázisHallgató- Munkaadók elvárásainakfelderítése- Karrierkövetés- Kutatások, adatbázisAz átfogó adatbázis elkészítésének fő inputját a regionális szintű kutatási projekt képezte. Adiplomás pályakezdő munkaerő iránti kereslet meghatározása és a piaci igények felméréseérdekében a kutatási projekt egyrészt munkaerőpiaci vizsgálat keretében összeállította az 1990 és2005 közötti időszakra Pest-megye településsoros és Budapest kerületenkénti, diplomás munkaerőmérlegét és diplomás foglalkoztatottsági térképét. Másrészt végigkövette – 2000 fős mintán – 2001és 2006 között budapesti, illetve pest-megyei egyetemeken, és főiskolákon végzett hallgatókkarrierútját, kérdőíves adatgyűjtés segítségével. Mindezen információk és ezek gondos elemzéseszükséges a karrier központ által működtetett adatbázis kialakításához. Ezek által meghatározható ahallgatók számára a gyakorlatban leginkább hasznosítható készségek köre, melyek megjelenítéseszükséges az adatbázisban.A kutatás lezárultával végleges tanulmány készült, melyben a kutatók megfogalmazták amegfigyelt trendeket és az ezekből levonható következtetéseket. A záró tanulmányok, illetve akutatási témákból született dolgozatok és szakdolgozatok folyamatosan megjelennek a ZSKF illetveaz MTA PTI honlapján, ahol bárki számára hozzáférhetővé válnak.A projekt különösen fontos része volt a kiválasztott felsőoktatási intézmények végzetthallgatóinak vizsgálata. Nem csak azért, mert az új törvény kötelezi erre a felsőoktatásiintézményeket, hanem mert a Zsigmond Király Főiskolának is alapvető érdeke (mint mindenfelsőoktatási intézményé), hogy releváns képet kapjon a végzett hallgatói helyzetéről, sorsáról. Atavalyi évtől az új Felsőoktatási Törvény az intézményből kikerülők utókövetését kötelezően10

elvégzendő feladatként írja elő a felsőoktatási intézmények számára. 1A felsőoktatási intézmények – önkéntes adatszolgáltatás alapján – látják el a pályakövetésfeladatait, amelynek keretében figyelemmel kísérik azoknak a munkaerőpiaci helyzetét, akik nálukszereztek bizonyítványt, oklevelet. A felvehető létszámkeret meghatározásánál ezt is figyelembeveszik és a képzési támogatás – a pályakövetési rendszer értékelése alapján – legfeljebb tízszázalékkal csökkenthető, illetve növelhető. Az intézmények maguk választhatják ki, hogy milyenminőségbiztosítási rendszert használnak, de ennek eredményeit még nem lehet értékelni. Azaz nincsegy olyan megbízható értékelő mechanizmus, amely alapján egyrészről számon lehetne kérni azintézményeken, hogy mi az, amit elértek, másrészről hiányoznak azok a szempontrendszerek is,amely alapján össze lehetne hasonlítani az egyes egyetemeket vagy főiskolákat. 2A fentebb vázolt feladatok megoldását elősegítő vizsgálatok viszonylag újkeletű kutatásiterületnek számítanak Magyarországon. Ennek ellenére több olyan jelentős és kevésbé átfogókutatás is megemlíthető, amely a különböző felsőoktatási intézmények értékelését kísérelte meg akikerült hallgatók karrierútjának lekövetése által. Az egyik ilyen vizsgálat volt az Universitas PressKépzési és Információs Ügynökség és a Jeltárs Jelenkor Társadalomkutató Műhely 2000/2001-eskutatása, amely a nappali tagozatos hallgatók véleménye alapján igyekezett összeállítani azintézmények presztízsrangsorát. Egy másik, az Oktatási Minisztérium által támogatott országosFIDÉV (Fiatal Diplomások Munkaerőpiaci Életpálya Vizsgálata) kutatás volt, mely 1998-1999-benvégzett hallgatókat kérdezett meg munkaerőpiaci helyzetükről és az ezzel kapcsolatos elvárásaikról.Az országos vizsgálatok mellet számos helyi egyetemi főiskolai kutatás is született. Példáula Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem 2001-2002-es felmérése a végzett hallgatókmunkaerőpiaci státuszáról, valamint a végzettség hasznosságának megítéléséről a frissdiplomásokkörében. Az ilyen és ehhez hasonló intézményi kutatások legfőbb hátulütője, hogy nem egységeselvi és módszertani alapok mentén valósulnak meg és így csak kari- és intézményi szintenértelmezhetők, ezáltal lehetetlené teszik a különböző eredmények összehasonlításátA fejlett országok egyetemi rangsorolását tekintve két irányzatot különíthetünk el avizsgálatok indítatása szempontjából. Az első esetben a privát szféra kezdeményezi az intézményekrangsorolását (ez jellemzi például a németországi gyakorlatot), illetve más országokban azegyetemi, kutatói szféra készíti a rangsorokat (ilyen teszem azt az Egyesült Királyságban készülőis). Akár az egyik, akár a másik irányzatot tekintjük, számos módszertani és rangsorolási szempontszerint értékelik a különböző intézményeket.Éppen ezek miatt a sajátosságok miatt az egyes országok eredményeit csaknem lehetetlenösszehasonlítani. Természetesen léteznek már országok közötti rangsorok is. Ilyen például aFinancial Times összeállítása, amely 1800 MBA képzést nyújtó iskolát rangsorol két fő szempontszerint. Ezek a következők: a végzet hallgatók munkaerőpiaci státusza, jövedelme, valamint anemzetköziség és a nők megjelenése az oktatás területén. Az ilyen és ehhez hasonlóösszehasonlítások segítséget nyújthatnak egy átfogó nemzetközi vizsgálat számára. 3A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem friss diplomásainak elhelyezkedésiesélyeit, a végzettek utókövetését immáron nyolcadik alkalommal végzik el. Így egyre többtapasztalat áll rendelkezésükre, melyek lehetőséget biztosítanak az eltérő, de azonos témájú123A felsőoktatási törvény a diplomás pályakövető rendszer bevezetését 2006. szeptemberétől rendeli el a felsőoktatásiintézmények számára [Ftv. 156.§ (2) bekezdés]A felsőoktatás reformja. Kihívások és elmaradt reformok. Forrás:http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=oek2005-Melleklet4 Letöltés ideje: 2007.10.20.Fehérvéri Anikó – Szemerszki Marianna: Diplomások pályakövetése az Unióban In.: Kutatási előtanulmányok afelsőoktatásról FKI Budapest, 2005.11

kutatások eredményeivel történő összehasonlításra. A vizsgálatot 2007-ben először oly módon iselvégezték, hogy a két évvel ezelőtt már felmért évfolyamot újra megkérdezték. Így olyan adatokállnak rendelkezésükre, amelyek egy négy éve végzett évfolyam teljesítményét képesekösszehasonlítani a két éve végzettekével. 4Ez az utókövetéses vizsgálat része az egyetem minőségbiztosítási rendszerének, melynekkeretében rendszeresen felméréseket végeznek az elsős, a végzett hallgatók és a diplomásokatalkalmazó cégek között. Ennek nem titkolt célja, hogy képet kapjanak a végzett hallgatók, mint afelsőoktatás egyik legfontosabb szereplőinek véleményéről, munkaerőpiaci helyzetéről. A vizsgálaterényei közé tartozik a folyamatosság, és – ebből adódóan – az eltelt évek alatt összegyűjtött adatokösszevethetősége, a szakok közötti összehasonlíthatóság. Hátránya ellenben az, hogy viszonylagszűk mintával dolgozik, vizsgálódásai nem terjednek az egyetem falain túlra, így megállapításaikatis csak intézményi szinten lehet értelmezni.A felsőoktatás és a munkaerőpiac szereplőit összekapcsoló „közös pont‖ a kompetenciáknyelve kell, hogy legyen, amely mindenki számára egyértelműen definiálhatóvá teszi az elvárásokés képességek bonyolult összefüggését. Lehetővé téve az összehasonlíthatóságot akár nemzetköziviszonylatban is. A kompetenciák közös nyelvként történő felhasználása a szereplők közöttiegyértelmű kommunikációban az az elgondolás, amely egyedivé teszi és kiemeli vizsgálatunkat ahasonló hazai kutatások sorából. Gondolatmenetünk helyes irányát jelezte, hogy egy általunk aprojektünk indulásakor nem ismert nemzetközi kutatás is ezen az úton haladt.A TARGETED SOCIO-ECONOMIC RESEARCH (TSER) KUTATÁS BEMUTATÁSA 5Ez a vizsgálat, mely 1998 ősze és 2000 tavasza között zajlott, céljaként azt a nemes feladatottűzte ki, hogy rávilágítson a felsőfokú tanulmányok és a munkaerőpiaci versenyképesség közöttikapcsolatokra. E cél érdekében 3000 diplomást kérdeztek meg országonként. A vizsgált területeketúgy választották ki, hogy 9 európai (Ausztria, Finnország, Franciaország, Németország,Olaszország, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság), egy EFTA (Norvégia),egy közép-kelet európai átmeneti (Cseh Köztársaság), valamint egy Európán kívüli gazdaságilagfejlett országot (Japán) vontak be.A megkérdezettek 1994-1995-ben végzett hallgatók voltak, tehát 4-5 éve diplomáztak. Ezazért volt fontos szempont, hogy a kutatási eredmények a valós helyzetet tükrözzék. Összességébenvéve körülbelül 40000 hallgató válaszolt az önkitöltős kérdőívekre, amelyeket a kérdőív mellécsatolt útmutató segítségével tölthettek ki. A kérdések a következő témaköröket érintették: szociálisháttér, tanulmányok, a felsőoktatásból a munkába való elhelyezkedés útja, a pályakezdés, atanulmányok és a munkavégzés közötti kapcsolat, saját munkáról alkotott vélemény és a kibocsátóiskoláról kialakult utólagos kép. Ez a vizsgálat a világ eddigi legnagyobb kutatása e témakörben.Egyedülálló lehetőséget teremtett arra, hogy megvizsgálják a felsőoktatás és a munka világaközötti összefüggéseket, bepillantást nyerjenek a különböző országok felsőoktatási rendszerébe,ezáltal feltárva a munkaerőpiacok közötti hasonlóságokat és eltéréseket. Ez a folyamat segítette aszakirányok egyes elemeinek megértését, és új munkalehetőségeket térképezett fel a különbözőszakon végzett hallgatóknak. Vizsgálták az egyes felsőoktatási intézmények képzéseit, kerestékezek erősségeit, gyengeségeit, és adaptálhatóságukat a munkaerőpiacon történő elhelyezkedés45Fortuna Zoltán – Szemerszki Marianna – Veres Gábor: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem frissdiplomásainak elhelyezkedési esélyei Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpontja,Budapest, 2006.Final Report (TSER); Forrás:http://improving-ser.sti.jrc.it/default/page.gx?_app.page=entity.html&_app.action=entity&_entity.object=TSER----0000000000000A74&_entity.name=Report.doc Letöltés ideje: 2007.10.20.12

szempontjából. Természetesen az is fontos szerepet játszik a későbbi munkahelyi előmenetelben,hogy milyen szociális háttérrel rendelkeznek a végzettek. Továbbá, hogy a felsőoktatásba kerülésükelőtt milyen iskolákat végeztek és milyen eredménnyel. Ezeket a kérdéseket sem hagyhattákfigyelmen kívül, mivel mindezek hatással vannak a képességekre, kompetenciákra.A TSER kérdőívben érintett kérdéskörök konkrétan a következők voltak:Szociális háttér, korai tanulmányok;Felvételi és tanulási lehetőségek és tartalékok (ha nem veszik fel az első helyenmegjelölt intézménybe);Tanulmányi teljesítmény;Munkakeresés és a közben eltelt idő;Munka a diplomázását követő három évben;Helyi és nemzetközi mobilitás;Befogadóképesség a munkahelyen elvárt új ismeretekre vonatkozóan és saját ismeretekfelhasználása;Munkahelyi motiváció és munkájukkal való elégedettség;Jövőbeli szakmai tanulmányok;Karrierlehetőségek.A minta összeállítása, a kérdőívek feldolgozása a következőképpen történt: A helyiviszonylatoktól függően a címlisták összeállításának folyamata országonként eltérő volt. Néhányországban a nevek valamint a címek elérhetőek voltak egy központi adatbázisban, míg másesetekben csak a diploma megszerzésének éve alapján lehetett a végzett hallgatókra rátalálni afelsőoktatási intézmények nyilvántartásaiban.Az adatok feldolgozását országonként végezték a helyi kutatást lebonyolító résztvevők. Mintmár korábban említettük, a kérdőívek önkitöltős formában kerültek az érintettekhez. Felhívták akérdezettek figyelmét arra, hogy – a feldolgozás megkönnyítése érdekében – az adatokszámítógépbe történő bevitelére scanner-t használnak.A kutatás nem csak a végzett hallgatókra fókuszált, azon túlmenően még a munkáltatókat iscélba vette, hogy a velük elkészített interjúkkal tegyék teljessé az összegyűjtött információkat. Ez amozzanat azért volt nagyon fontos része a vizsgálatnak, mert csak így kaphattak reális képet adiploma és az elhelyezkedés közötti kapcsolatról a munkáltatók szemszögéből. Az információkilyetén egyesítése során élesen kirajzolódtak az egyes országok oktatását jellemző helyikülönbségek. A nemzeti munkaerőpiacokon tapasztalható eltérő viszonyok így mind a munkáltatókelvárásai, mind pedig a diplomás munkavállalók tapasztalatainak tükrében értelmezhetők.A saját és a fenti kutatás eredményeinek összevetése egyedülálló lehetőséget teremthet arra,hogy megvizsgáljuk, milyen mértékben hasonlóak illetve különbözőek a felsőoktatás és a munkavilága között fennálló viszonyok az egyes nyugat-európai országokban. Egy-egy közép-keleteurópai, illetve Európán kívüli ország bevonásával mindez még gazdagabbá tehető. A fentiekbenismertetett, és a mi kutatásunk gondolatmenetében tettenérhető hasonlóság fontos lehet atovábblépési lehetőségek feltárása szempontjából, mivel eredményeink továbbgondolásátnemzetközi dimenziókban teszi lehetővé.13

A KUTATÁSUNKBA BEVONT INTÉZMÉNYEK BEMUTATÁSAVégül, de nem utolsósorban, néhány szóval és statisztikai adattal szeretnénk bemutatniazokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek együttműködésükkel segítették kutatásunk sikeresmegvalósítását 6 . Az adatbázisok rendelkezésünkre bocsátásával lehetővé tették számunkra, hogyvolt diákjaikat kérdőíveinkkel felkeressük. Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket és hálánkata segítségükért!APOR VILMOS KATOLIKUS FŐISKOLAAz intézmény névadója Apor Vilmos vértanú püspök, aki életét áldozta fel a gyerekek, nőkés családok védelmében, amikor a szovjet katonákat nem engedte be a győri püspökvár pincéjébenmenedéket keresőkhöz. Jelmondata: ―Hitre, Tudásra, Hivatásra nevelünk‖, mely méltán tükrözi aziskola küldetését. Nagyon fontosnak tartják, hogy diákjaikat nevelőszülői képzésben részesítsék,melyet a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve valósítanak meg.Minden oktatási tevékenységükön érezhető a családok iránti felelősség átadásának szándékaa diákok felé. Szociálpedagógus-képzésükkel – a váci egyházmegyei hagyományokhoz híven –kiemelt szerepet kívánnak betölteni a szociális szakember-utánpótlást biztosító képzési éstudományos szakterületen. Nemzetiségi pedagógusképzésük is meghatározó jelentősséggel bír aziskola oktatási rendszerében. Német nemzetiségi óvodapedagógus- és tanítóképzésüket osztráktámogatással, kiterjedt német kapcsolatrendszerrel működtetik.A diákoknak lehetőségük van a lovári, valamint a beás nyelv elsajátítására is a képzéskeretein belül. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola az egyetlen az országban, amely mindenpedagógusjelölt számára előírja a romológiai ismeretek elsajátítását. Kiemelten foglalkoznak cigányszármazású hallgatóikkal, segítik őket abban, hogy képzett szakemberekké váljanak.BUDAPESTI MŰSZAKI FŐISKOLA (BMF)A Budapesti Műszaki Főiskola, az ország legnagyobb műszaki főiskolája. Az intézmény ötkülön karral rendelkezik: a Bánki Donát Gépészmérnöki, a Kandó Kálmán Villamosmérnöki, aKeleti Károly Gazdasági, a Neumann János Informatikai és a Rejtő Sándor Könnyűipari MérnökiKar. Az öt karon összesen több mint 12 ezer hallgató folytatja nappali és levelező tagozatostanulmányait. Az iskola törekszik arra, hogy hallgatói mind elméleti, mind gyakorlati szempontbólmaradandó ismereteket sajátítsanak el. Az intézménnyel szerződésben álló cégek kiváló gyakorlatilehetőségeket nyújtanak az iskola tanulói számára.A BMF számos remek nemzetközi kapcsolattal is rendelkezik, mely révén mind szakmaigyakorlatra, mind pedig részképzésre évente több mint száz hallgató utazhat európai és tengerentúlifelsőfokú intézményekbe. Tanulóinak arra is lehetőséget nyújt, hogy bekapcsolódjanak a főiskolakutató-fejlesztő tevékenységébe, tudományos diákköri mozgalmába, valamint a diákok igénybevehetnek az intézmény által biztosított sportolási lehetőségeket is.EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM – ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KARAz Eötvös Loránd Tudományegyetem méltán büszkélkedhet azzal a címmel, hogyMagyarország legrégebbi folyamatosan működő és legnagyobb egyeteme. Az Állam- ésJogtudományi kar nem csak jogászokat, hanem politológusokat és társadalombiztosításiszakembereket is képez.Bekerülni erre az egyetemre csak a legjobb tanulmányi eredménnyel büszkélkedőtanulóknak van esélye, mivel minden évben tízszeres a túljelentkezés az intézménybe. A diákok6Lásd a 7. sz. mellékletünket is, amelyben a 2006/2007. tanév legfontosabb összefoglaló adatai találhatók az érintettintézményekről.14

kiváló szakemberektől sajátíthatják el a választott hivatásukhoz szükséges magas szintűismereteket.WESLEY JÁNOS LELKÉSZKÉPZŐ FŐISKOLAA főiskolát a Magyar Evangéliumi Testvérközösség alapította 1987-ben, melyet a MagyarKöztársaság Kormánya 1991-ben vett fel az egyházi felsőoktatási intézmények sorába. Nevét JohnWesley anglikán teológusról kapta, aki a metodista megújulási mozgalom, majd egyházmegszervezője volt. Az iskola céltudatosan keresett magának helyet a Józsefváros szociálisan ésmentálisan leghátrányosabb helyzetű negyedében, hogy ezzel is felhívja a különféle szakokontanulók figyelmét a leendő hivatásuk fontosságára.A Wesley János Lelkészképző Főiskolán létesített szakok kivétel nélkül a segítségre szorulóembert, mint kivételes értéket látják maguk előtt. Amikor lelkészeket, vallástanárokat, teológusokat,lelkigondozókat képeznek, olyan szakmai és emberi felkészítést tartanak fontosnak, amely ahallgatókat képessé teszi a társadalmi lelkipásztorkodásra.ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLAAz iskola névadója a középkor Európa-szerte elismer nagyszerű uralkodója I. (Luxemburgi)Zsigmond király. A főiskola 2000-ben nyitotta meg kapuit a tanulni vágyók előtt.Bár az intézmény nem rendelkezik jelentősebb múlttal, mégis méltán állítható róla, hogyMagyarország egyik leggyorsabban fejlődő főiskolája. Immár 10 alapszak (BA szak) közül lehetválasztani. Ezek a következők: andragógia, emberi erőforrások, gazdálkodási és menedzsment,kommunikáció és médiatudomány, nemzetközi gazdálkodás, nemzetközi tanulmányok, pénzügy ésszámvitel, politológia, szabadbölcsész, szociológia. Ez év szeptemberétől az intézménymegindította az első vallástudományi mesterszakot Magyarországon, ahol neves és magas szintenképzett oktatók tanítják a hallgatókat.Az iskolának számos nemzetközi kapcsolattal rendelkezik, amely egyaránt lehetővé teszi azoktatóknak és hallgatóknak is, hogy külföldön folytassanak tanulmányokat, szerezzenektapasztalatokat. Külföldről is rendszeresen érkeznek tanárok érdekes szemináriumok vezetésére.A főiskola folyamatos fejlődését, dinamizmusát mutatja, hogy létrehozta a KarrierCentrumát, amely sokrétűen segíti nem csak a jelenlegi, hanem a végzett hallgatóit is.15

2.1. BEVEZETÉS2. FEJEZET: A KUTATÁS MÓDSZERTANAWÖLCZ JUDITFejezetünkben kutatásunk előzményeit és az alkalmazott módszertani eszközöket szeretnénkrészletesebben bemutatni. Tesszük ezt abban a reményben, hogy sikerül érzékeltetnünk, milyenakadályokat támasztott elénk, és hányféle problémát vetett fel több mint egy éve tartó vizsgálatunk.A kérdezőbiztosok és instruktorok „rekrutálásától‖ a mintaépítés folyamatán keresztül azadatrögzítésig áttekintjük az egyes részfeladatokat, melyek megoldása sokszor igényelt rendkívülierőfeszítéseket és nem kevés találékonyságot.A vizsgálatok megkezdése előtt a ZSKF-en előadások sorozatán keresztül mutattuk be aprojektet a hallgatók számára. Ezt követően a kutatói stáb összeállításával közel egy időbenmegalakult 2006 szeptemberében a Zsigmond Király Főiskola TársadalomtudományiKutatóközpontja (a ZSKF TKK), melynek filozófiája az alábbiakban összegezhető: egy hatékonyanműködő, magas színvonalon szolgáltató felsőoktatási intézmény fontos ismérve a tudományoskutatómunka támogatása, az oktatók és a hallgatók számára egyaránt nyitott kutatóműhelyekműködtetése. A Társadalomtudományi Kutatóközpont széles körben biztosítja az oktatók és az itttanuló fiatalok részére a tudományos kutatómunkát, legyenek társadalomtudományi,bölcsészettudományi, vagy akár gazdasági érdeklődésűek. Lehetőséget biztosít minden oktatónknakés hallgatónknak arra, hogy bekapcsolódjanak a tudományos közéletbe, elősegíti publikációstevékenységüket, de fontos szempont a kutatási eredmények oktatásban való felhasználása,bemutatása is.2.2. MÓDSZERTANI ÁTTEKINTÉSA 2006 nyarán lezajlott „Sziget-kutatás‖ – mely a ZSKF TKK első szárnypróbálgatása volt– tapasztalatait felhasználva, és a vizsgálatban résztvevő hallgatók segítségét igénybe véve 2006szeptemberében megkezdődhetett az instruktorok és a kérdezőbiztosok kiválasztása, felkészítése.Nagy körültekintést igénylő feladatról volt szó, mivel minden kutatás csak annyit ér, amennyirehiteles az adatgyűjtése. Ennek biztosítéka pedig a jól kiválasztott és gondosan felkészített,elkötelezett kérdezőkből álló hálózat. Kizárólag a ZSKF nappali tagozatos hallgatói közül toborzott,12 főből álló instruktori és 120 fős kérdezői stáb képzését egy kutatószeminárium elindításasegítette. Mindezek mellett is csak jelentős fluktuáció után alakult ki a végleges csapat. Érdekestapasztalatként megjegyezhető, hogy nem feltétlenül a Sziget-kutatás során kipróbált kérdezők vagyinstruktorok nyújtották a legmeggyőzőbb teljesítményt. Ez is bizonyítja, hogy minden kutatás másés más sajátosságokkal rendelkezik, eltérő kihívásokkal és feladatokkal állítja szembe aközreműködőket.A korábbi fejezetben bemutatott pályázatunk révén a 2001 és 2006 között végzett hallgatókkarrierútját akartuk végigkövetni, akik valamelyik budapesti, illetve Pest megyei egyetemen,főiskolán végeztek, és ma is a Központi Régióban élnek. A kutatási minta intézmények, karok,nemek és tagozatok szerinti reprezentativitását a végzettek címlistái révén kívántuk biztosítani. Avizsgálatba legalább 2000 volt diákot kívántunk bevonni, de – a mintaépítés sajátosságai miatt – ezigen komoly akadályokba ütközött. Eredeti terveink szerint három intézményből kellett volnaösszeállnia mintánknak, végül öt főiskolával, egyetemmel léptünk kapcsolatba.16

Az alappopuláció definiálása az OKM által közzétett adatbázis alapján történt a 2001-2005-ig terjedő időszak esetében, a 2006-os év adatait a vizsgált intézmények segítségével állítottukössze. Mint azt a Mellékletben közölt táblák is mutatják (lásd az 1. sz. mellékletet), mindenintézmény esetében szakokra (a BMF-nél karok szerinti csoportosításban is), tagozatokra ésnemekre bontott adatok álltak a rendelkezésünkre. A mintánk súlyozásánál e három paramétertvettük figyelembe. Ezt megelőzően azonban el kellett különítenünk a Központi Régióra vonatkozópopulációkat. Ezek meghatározása egyes esetekben korántsem bizonyult egyszerű feladatnak. Kétkülönböző módszert alkalmaztunk. A BMF a WJLF és a ZSKF beazonosítható számítógépesadatforrásait vettük igénybe (ahol minden végzett hallgató esetében szerepelt a nem, a szak és atagozat ismérve is a lakóhely mellett), ezzel szemben az AVKF és az ELTE ÁJK esetébenkénytelenek voltunk becslésekre hagyatkozni. Itt ugyanis a névsorok és a szak, tagozat adatok nemszerepeltek együtt a lakóhely adatokkal. Végül is a következő alappopulációkat sikerültelkülönítenünk (lásd a 2.1. ábrát).2.1. ábra: A vizsgálatba bevont intézmények 2001 és 2006 között végzett hallgatóinak számaösszesen és a Központi Régióban (a vizsgálat alappopulációja)A minta elérés folyamata kétféleképpen zajlott. Három intézmény (AVKF, ZSKF, WJLF)esetében teljes körű elérésre törekedtünk, a másik két esetben (BMF, ELTE ÁJK) véletlen mintátvettünk a rendelkezésünkre bocsátott adatbázisokból. A saját mintánkat a ZSKF részletesszámítógépes nyilvántartásából kiindulva szerettük volna felépíteni – melyet eredetileg 450-500főre terveztük. Az ETR-es nyilvántartásból mind a 2201 itt végzett hallgatóra megkaptuk a nemre,szakra, tagozatra, a végzés dátumára, valamint arra vonatkozóan az információkat, hogy kaptak-e azabszolutórium évében diplomát. Emellett rendelkeztünk az állandó és ideiglenes címeikkel, vonalasés mobil telefonszámaikkal, továbbá e-mail címükkel is. Az adataink szerint ebből 1622 fő lakikjelenleg a Központi Régióban. Miután az adatfelvételeket csak rájuk vonatkozóan vállaltukpályázatunkban, ennyi főre korlátozódott a rendelkezésünkre álló címlista.17

Nehéz, hosszú és buktatókkal teletűzdelt út vezetett a címlisták összeállításától akapcsolatfelvételig az alanyokkal. Valójában joggal tekinthetünk önálló kutatásként arra a sokszorsziszifuszi kitartással végzett munkára, amelynek eredményeként megszülettek a kitöltöttkérdőívek. Nem az alanyok lekérdezése jelentette a nehézséget, sokkal inkább az a – szinte márregénybe illő – küzdelem, ahogy odáig eljutottunk, hogy egyáltalán feltehessük az első kérdéseket.A ZSKF-en, vagyis anyaintézményünkön belül a legnagyobb problémát az jelentette, hogy aviszonylag rövid múltra visszatekintő alma mater nem rendelkezett – a nagyobb tradíciójúfőiskoláknál, egyetemeknél már kialakult – végzett diákokat összefogó hagyományokkal. Ezt ahiányosságot orvosolandó, sokak örömére 2006 szeptemberében megalakult a ZSKF ÖregdiákKlubja, azaz a ZSÖK. Ez a klub független, politikától mentes szervezet, amely azonban aFőiskolával szorosan együttműködik, annak célkitűzéseit magáénak érzi. Alapvető céljai között azelső helyen szerepel a hallgatók – már végzettek és még a főiskolán tanulók – segítése. Ennekjegyében a ZSÖK segítségét igénybe véve igyekeztünk elérni a már kikerült hallgatókat.Minden e-mail elérhetőséggel rendelkező volt hallgatónknak egy, a főiskola rektora által aláírtmeghívólevelet küldtünk, melyben értesítettük a ZSÖK megalakulásáról, és egybenegyüttműködésüket kértük a kutatáshoz.Ideális esetben az elegendő számú válaszból – véletlenszerűen – kiválaszthatók lettek volnakellő számban azok a végzett hallgatók, akik beillenek a mintavételi elvek szem előtt tartásávalmeghatározott kvótába. Eleve annyi kérdezést kezdeményeztünk volna, amennyire areprezentativitáshoz szükség van (pl. 44 olyan személyt választottunk volna ki az e-mailen történőjelentkezésekből, amelyekre igaz, hogy férfiak, HR-esek és levelező tagozaton végeztek). Atelefonszámok birtokában a kijelölt személyekkel az instruktorok egyeztették volna a kérdezésidőpontját, helyét, majd kiadták volna a kérdezőik közül annak, aki az adott címhez a legközelebblakik. Mindezekhez legalább 1000-1200 érdemi visszajelzést reméltünk. Csakhogy az 1477sikeresen elküldött e-mail-re, mindössze 63 válasz érkezett.Volt egy „B forgatókönyv‖ is, amennyiben nem tudunk minden cellába kellő számú alanytkiválasztani. Ezekben az esetekben telefonon kerestünk volna meg olyan végzett hallgatókat, akiknem válaszoltak ugyan, de a nyilvántartott adatok alapján beillenek az adott cellába (azaz„előszervezéssel‖ rásegítettünk volna a szervezésre).Az e-mailes válaszok elenyésző számának ismeretében (amely lehetetlenné tette mindkételőző változatunkat) viszont egy újabb megoldást kellett választanunk. Minden esetbenelőszervezéssel kezdtünk, és a kapcsolatfelvétel után került az instruktorok kezébe az „előszervezettcím‖. Még ebben a „C forgatókönyvben‖ is fenntartottuk azt a lehetőséget, hogy folyamatosanfigyelemmel kísérjük a leszervezett volt hallgatók adatait (nem, szak és tagozat szerint), és úgyirányítsuk az előszervezést, hogy a kívánt kvótás minta előálljon. Az előszervezések során kiderült,hogy így sem lesz könnyű legalább 450-500 főt bevonni a vizsgálatunkba. Előfordult, hogy 6-7éves telefonszámok álltak csak a rendelkezésünkre, sok már rég elavult.A másik problémát a visszautasítások viszonylag magas aránya jelentette. Gyakorlatilagminden olyan volt hallgatónk bekerült a vizsgálatba, akit sikerrel elértünk és együttműködöttvelünk. Itt jegyezzük meg, hogy sok más olyan eszközt is kipróbáltunk, mint a személyeskapcsolatok, vagy a „hólabda-módszer‖ („És kit tudsz még az ismeretségi körödből, aki…‖ kezdetűkérdésekkel), valamint „vadásztunk‖ az IWIW-en is.Végülis mindent összevetve az elérési arány 29,4% lett a saját intézményen belüli hallgatókközött, ami a körülményeket tekintve nem is olyan rossz eredmény (az 1622 „potenciáliscélszemélyből‖ végül 477 került a számítógépes adatbázisunkba). Csakhogy idáig úgy jutottunk el,18

hogy az összes telefonszámon mindenkit megpróbáltunk elérni. Összehasonlításként, a BME általvégzett hasonló vizsgálatok során a legmagasabb válaszadási arány is 30% körüli volt, bár ebben azesetben önkitöltős kérdőíveket használtak.Az együttműködő iskolák által rendelkezésünkre bocsátott címlisták – csak úgy, mint a sajátcímlistáink – alapos szűrés és rendszerezés után kerülhettek felhasználásra. A papíralapú éselektronikus listák egységesítése, az elérhetőség és a régió szerinti leválogatása után kezdődhetettmeg az előszervezés. Ez a folyamat a következőképpen zajlott: Az első lépésben e-mailen éstelefonon kerestük meg az érintetteket. A kapcsolatfelvétel, az adatok előzetes egyeztetése, afelkérés és a feltételek tisztázása után összeállt egy előszervezett címlista. Az előbbiekben vázoltmódszerek az összes általunk vizsgált intézmény esetében – változó eredményességgel ugyan – deadaptálhatónak bizonyultak.A problémák elsősorban a vizsgálat azon sajátosságaiból adódtak, hogy a mintát volt hallgatókképezték, akik egyrészt nehezen elérhetőek, másrészt kevéssé érdekeltek a válaszadásban.Nehezítette a szervezési feladatott az is, hogy a kérdezők nappali tagozatos hallgatók, akik még nemrendelkeztek kellő rutinnal ezen a területen.A telefonos megkeresések lebonyolításához olyan hallgatókat választottunk ki, akik jókommunikációs készséggel, megfelelő empátiával és finom rábeszélő képességgel rendelkeztek. Afenti adottságokat kihasználva igyekeztünk felkészíteni őket erre a nagy körültekintést igénylőfeladatra. Ennek ellenére sem mindig sikerült az alanyokat kellőképpen motiválttá tenniük aválaszadásra. Sok értékes időt, anyagi és emberi erőforrást emésztettek fel a sikertelenmegkeresések. A személytelen önkitöltős kérdőívekkel szemben mindig nehezebb valakit arrarábeszélni, hogy akár hatvan-hetven percet is feláldozzon az idejéből egy idegennel történőszemélyes beszélgetésre (az interjúk számítógépes feldolgozása során egyébként kiderült, hogy akérdőíveket átlagosan 72 perc alatt töltötték ki kérdezőbiztosaink).A kérdőív megszerkesztésénél Bőhm Antal, Laki László és Bódi Ferenc működött közre, azMTA PTI részéről, külső szakértőként pedig Angelusz Róbert (a kérdőívet lásd a 2. sz.mellékletben). Bár támaszkodhattunk a hasonló jellegű kutatások tapasztalataira is, de mégiselsősorban saját hibáinkból tanulva, a próbakérdezések során alakítottuk ki a kérdőívünk véglegesformáját.Legtöbb tanulsággal a BME-n folytatott hasonló jellegű vizsgálatok gondosáttanulmányozása szolgált. Az alapul vett vizsgálat a 2004-ben az alapképzésben nappali tagozatondiplomát szerzett magyar állampolgárságú hallgatók felmérésére irányult, és a 2002-ben diplomátszerzett, a két évvel ezelőtt már felmért évfolyam ismételt megkeresésével bővült.A felmérés a miénktől eltérő módon, önkitöltős kérdőíves technikával történt. A 2004-benvégzett évfolyam kérdőíve a korábbi évekhez hasonlóan, változatlanul három témakörből állt. Elsőalkalommal tettek fel a továbbképzésre és a lakhatásra költött összeggel kapcsolatos kérdéseket is.A kérdések megfogalmazásakor a korábbiakhoz hasonlóan most is konkrét időpontra kérdeztek rá(2005. december 31.). A válaszok a 2004-ben végzett frissdiplomás mérnökök, matematikusok,mérnök-fizikusok és műszaki menedzserek legalább egy-másfél éves munkaerőpiaci tapasztalataittükrözték. A 2002-ben végzett évfolyamnak feltett kérdések, a diplomaszerzést követően szerzett újképzettségek, valamint a munkakör és a jövedelem témák köré csoportosultak.A kérdőíveket a BME Diákközpont a Hallgatói Információs és Pénzügyi Rendszer (Neptunrendszer) segítségével – az adatvédelmi szabályok betartása mellett – juttatta el a célcsoporthoz. Akérdőívek kiküldése előtt telefonos adategyeztetés folyt, ami a Neptun rendszer meglehetősenesetleges frissítése miatt nem volt túl sikeres. Ezt az eljárást az előszervezések során – mint ahogy19

már utaltunk rá – mi is alkalmaztuk, bár nem mindig egyforma sikerrel. A kérdőív kitöltéséreinternetes felületen készült, és a díjmentes válaszborítékban vagy faxon történő visszaküldésre isvolt lehetőség. A többféle visszaküldési forma ellenére sem emelkedett a válaszadási hajlandóság akorábbi években tapasztalt szintek fölé. Számunkra ezek az eszközök nem voltak alkalmasak, mivela kérdőív szerkezete, részletessége megkívánta a kérdezőbiztosok bevonását.Az adatok összehasonlítása és kiértékelése során – hozzánk hasonlóan – segítségül hívták azOktatási Minisztérium Közgazdasági Főosztályának Statisztikai Osztálya által évente kiadottfelsőoktatási statisztikai tájékoztatót, valamint felhasználták az Állami Foglalkoztatási Szolgálat ésa Központi Statisztikai Hivatal által közzétett adatokat is. 7A legfontosabb különbség a két kutatás között mégis a kérdőívek eltérő szerkezetébenmutatkozik. Mi sokkal részletesebben vizsgáltuk az életút eseményeit, a kibocsátó családot és afelsőoktatási intézményekkel szemben felmerülő elvárásokat. Ezen kívül teljesen újszerűmegközelítésként vizsgálódásunk tárgyává tettük a kompetenciák szerepét a munka világában.Folytak próbakérdezések a Partiumi Keresztény Egyetemen (Nagyvárad) is SzilágyiGyörgyi és Bernáth Krisztina szociológusok segítségével. Sokszor teljes fejezeteket írtunk át aracionalitás és gyakorlati alkalmazhatóság érdekében. Így – elmondhatjuk – igazi csapatmunkasorán alakult ki a kérdőív, melyet a kutatás során alkalmaztunk.A KÉRDŐÍV MAKROSTRUKTÚRÁJA:Interjúazonosító és kvóta adatok (intézmény, szak, végzés éve, a képzés tagozata, kapott-ediplomát, neme);Kibocsátó család adatai (a szülők végzettsége, foglalkozása 14 éves korában és jelenleg);Testvérek, nagyszülők (foglalkozásuk, iskolai végzettségük);Életút-elemek 14 éves korától (iskolai, munkahelyi, családi és egyéb életesemények, tervek,„fordulópontok‖);Jelenlegi foglalkozása, munkahelye (inaktivitás, munkanélküliség, foglalkozás, munkahely,munkaszerződés, megfelelés végzettségének, munkahely választás kritériumai, megfelelés, amunkanélküliek munkahelykeresése);A munkához szükséges kompetenciák (17 kompetencia szükséges volta, meglétének foka, az„ideális‖ munkatevékenység kompetenciái, jellemzői);A kompetenciák forrásai (munkavégzés, felsőoktatás, középiskola, korábbi iskolák, család,saját, speciális tényezők);Első munkahely keresése (meddig, hogyan keresett, munkahelyszerzés- megtartás tényezői,vélemények munkahelyről, álláskeresésről);Munkahely-változtatás (gyakorisága, okai);Felsőoktatási intézmények (a választás tényezői, elégedettség, a diploma értéke, oktatott tárgyakmegítélése, személyes kapcsolatok, tervek);Középfokú tanulmányai (hol végzett, középfokú intézménye megítélése, különórák);Jelenlegi életkörülményei (a lakás, háztartás jellemzői, problémák, összjövedelem, tartósfogyasztási cikkek, elégedettség életével, élettervei, nyelvtudás, Internet-használat, az érvényesüléstényezői – a „szkepszis-indikátor‖);Karrierközpont, kapcsolat volt felsőoktatási intézményével (elvárások a Karrierközponttalszemben, kapcsolatok a volt anyaintézménnyel, támogatások lehetőségei).7Fortuna Zoltán – Szemerszki Marianna – Veres Gábor: A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem frissdiplomásainak elhelyezkedési esélyei Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpontja Budapest,2006.20

A kérdezők és instruktorok munkáját támogatandó, gondosan megszerkesztettkérdezőbiztosi utasítást (lásd a 3. sz. mellékletet) készítettünk, amely ismertette a kutatáslegfontosabb céljait, az adatfelvétel szabályait (különös tekintettel az etikai követelményekre: azönkéntességre és a titkos adatkezelésre), ugyanakkor igyekezett motiválni is az adatgyűjtést végzőhallgatókat. Részletes leírást kaptak a kérdezés általános és konkrét szabályairól, a követendőmagatartási formákról az interjúszituációkban. További, a kutatást elősegítő dokumentumokat(úgymint speciális megbízólevelet, ellenőrző és előszervező kérdőíveket, kapcsolat-felvételidokumentumokat – lásd a 4. sz. mellékletet) is szerkesztettünk, melyek együttesen biztosították egykorrekt, minden mozzanatában reprodukálható adatfelvétel feltételeit.Az adatfelvételek során szerzett tapasztalatainkat, részletesen is leírjuk egy különfejezetrészben a könyvünk végén (kérdezőbiztosaink írásban elkészített visszajelzései, a felkészítőbeszélgetések, a mélyinterjús kutatószeminárium tapasztalatai bőséges forrásokkal szolgáltak aközös munkánk „emberi hozadékainak‖ feltárásához). Itt most az elkészült kérdőíves adatoksúlyozására szeretnénk egy kicsit részletesebben kitérni.A Mellékletben található táblázatunk (lásd az 5. sz. mellékletet) tartalmazza az egyesintézmények alapadatait nem, szak, és tagozat szerint. Célkitűzéseink szerint a Központi Régióbanélő végzett hallgatókra reprezentatív mintát kívántunk összeállítani, vagyis egy kvótás mintavételitechnikát készítettünk elő. A fentebb részletezett okoknál fogva ez nem sikerült, így arrakényszerültünk, hogy a különböző – lényegében a véletlen elérésen alapuló – mintáinkat korrekcióssúlyozással „billentsük helyre‖. Első lépésben intézményenként készítettük el a súlymátrixokat. Aháromdimenziós táblázatok minden cellájában meghatároztuk azokat a súly-értékeket, amelyekkelbeszorozva a mintára vonatkozó táblázatok egyes celláiba eső egyedek értékeit, pontosan aKözponti Régióra vonatkozó alapadatokat kapjuk. A második lépésben az egyes intézményeket„súlyoztuk össze‖, miután a minta-elemszámok és a tényleges létszám arányok igen jelentőseltéréseket mutattak (lásd a következő 2.1. táblázatot).2.1. táblázat: Az egyes intézmények végzett hallgatóinak száma, a minta elemszáma és asúlyozás 8KözpontiMinta SúlyozottIntézményekÖsszesenSúlyRégióelemszám elemszámZSKF 1622 2201 477 317,8 0,666WJLF 265 488 189 51,92 0,275AVKF 1142 1964 183 223,7 1,223ELTE ÁJK 2243 4154 531 439,4 0,828BMF 4569 8879 548 895,1 1,633Összesen 9841 17686 1928 1928 1,000A teljes kérdőíves adatfelvétel során, 2027 kitöltött kérdőívet készítettek elkérdezőbiztosaink. A szűrések után (mivel készültek adatfelvételek a Szent István Egyetemen is, deaz intézmény visszalépése miatt az adatfelvételt menet közben meg kellett szüntetnünk, illetve a8Az adatok forrásai 2001 és 2005 között: Csécsiné Máriás Emőke – Besenyei Roland (szer.): StatisztikaiTájékoztató. Felsőoktatás. A következő kiadványok: 2001/2002; 2002/2003; 2003/2004; 2004/2005. Budapest,OKM honlap. Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/stat_felsoo_2004_2005.pdf és a további adatforrásokévente. Letöltés ideje: 2007.09.25. A 2006. évre vonatkozó adatok az öt érintett intézmény statisztikaiadatszolgáltatásaiból származnak.21

SZIE-n készült kérdőíveket kiiktatnunk az adatbázisunkból; emellett más okokból is szűrtünk kikérdőíveket) összesen 1928 adatrekord szerepel az SPSS adatbázisunkban. Ebből – a fenti táblázatadatainak megfelelően – a ZSKF-en 477 kérdőív készült, a WJLF-en 189, az AVKF-en 183, azELTE ÁJK-n 531, míg a BMF-en 548.A további fejezeteinkben ezeket a kérdőíveket elemezzük súlyozott változatukban –lehetőleg minden fontosabb adatot intézményenkénti bontásban is közlünk. Vizsgálati eszközeink:az SPSS kontingencia-tábla statisztikái (ha a magyarázó és magyarázandó változók egyarántnominális mérési szintűek; alap- és részmegoszlások, Khí-négyzet próba, adjusztált sztenderdizáltreziduálisok), valamint a variancia-analízis (amennyiben a magyarázandó változók arány skálánmérhetők; F-próbát és Éta-négyzetet számítunk az átlag és a szórás mellett).22

3. FEJEZET: A MAGYAR FIATALOK HELYZETE,PROBLÉMÁI A TÁRSADALOMBANBÉKI ORSOLYA – HOMÓ BARBARAA Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontjának vizsgálata – mintarról az előző fejezetekben már részletesebben is írtunk – öt felsőoktatási intézmény végzetthallgatóit célozta meg. Az alanyok 2001 és 2006 között szerezték meg diplomájukat. Többségük azifjúság részének tekinthető, ezért ebben a fejezetben megkíséreljük felvázolni a magyar fiatalokat azelmúlt bő másfél évtizedben érintő legfontosabb problémákat, annak érdekében, hogy akötetünkben szereplő további adatok „mélyebb értelmet nyerjenek‖.Az ifjúságot nem tekinthetjük egységes társadalmi csoportnak. Különböző nemű, korú,státuszú, családi állapotú egyének tartozhatnak ide, és életkörülményeik is merőben eltérőek. Jelentanulmányban a 15 és 29 év közötti egyéneket tekintjük fiatalnak, elfogadva az Ifjúság 2000 címűkutatás meghatározását, mivel ezen felmérés eredményeire fogunk hivatkozni a leggyakrabban.Ha a mai magyar fiatalok helyzetét szeretnénk felvázolni, mindenek előtt azt kellmegvizsgálnunk, hogy a másfél évtizedes magyarországi újkapitalizmus milyen lehetőségeketbiztosít számukra. A rendszerváltást követően nemcsak az ifjúságnak, hanem az egésztársadalomnak olyan problémákkal kellett szembesülnie, amelyek a nem túl magas életszínvonalat,ámde kiszámíthatóságot biztosító államszocializmusban ismeretlenek voltak.A kilencvenes évek elején a piacgazdaság kialakulásával megváltoztak a gazdasági ésmunkaerőpiaci elvárások, ezekre a különböző társadalmi rétegek eltérően reagáltak az államiválságmenedzselés hiánya miatt 9 .Magyarországon a rendszerváltást követően közel másfélmillió munkahely szűnt meg, és azország bizonyos területein nem is teremtődtek újak, így a társadalom és ezen belül is az ifjúságegyik legégetőbb problémájává a munkanélküliség vált. Mivel jóval kevesebb munkahely vanjelenleg Magyarországon, mint amennyire szükség lenne, ezek megszerzéséért a rendszerváltás ótakomoly verseny folyik és bizonyos társadalmi rétegek, nehezen tudnak megfelelni a kihívásoknak.Az elhelyezkedés tekintetében az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a piacgazdaság olyankészségeket, kompetenciákat várt el, illetve vár el a munkavállalóktól (kommunikációs ésproblémamegoldó készség, hajlandóság a vállalatvezetéssel való együttműködésre, azonosulás avállalati törekvéssel, folyamatos képzésre való hajlandóság), amelyek az államszocializmus idejénnem voltak megszokottak és ezeknek sokan ma sem tudnak megfelelni. 10 . A Kádár-rendszerugyanis a teljes foglalkoztatásra törekedett, ami azt jelentette, hogy mindenki el tudott (el kellett)helyezkedni, függetlenül az illető hozzáállásától, iskolai végzettségétől. Valószínűleg ebbőladódhat, hogy a munkanélküliség – a pályakezdők mellett – a nyugdíj előtt álló ötvenes korosztálytsújtja leginkább, az idősebbek ugyanis nehezebben alkalmazkodnak az új, számukra eddigismeretlen kihívásokhoz. A fiatalok többsége pedig, nem rendelkezik elegendő tapasztalattal, így aző lemaradásuk ebből eredeztethető. A magyar oktatás – és ezen belül a felsőoktatás – nem eléggyakorlatorientált, jórészt csak elméleti képzésben részesíti a tanulókat, akik így nem felelnek mega munkaerőpiac új kihívásainak. Véleményünk szerint a jövőben a magyar felsőoktatásiintézményeknek arra kellene törekedni, hogy a munkaerőpiaci elvárásokhoz jobban alkalmazkodógyakorlati rendszert építsenek ki, ezzel javítva hallgatóik piacképességét.910Laki László: Az ifjúság a magyar társadalomban. In: Kovách Imre (szerk.): Társadalmi merszetek. Napvilág Kiadó,Budapest, 2006. 177-206.Makó Csaba – Simonyi Ágnes: A tudásfelhasználás rugalmasságának felértékelődése. In: Makó Csaba- SimonyiÁgnes (szerk.): A munka és a párbeszéd új paradigmái. Budapest, OFA, 2003. 13-33.23

A rendszerváltás után a regionális különbségek is tovább növekedtek, mivel a kilencvenesévek elején megszűnt munkahelyek helyett csak ott teremtődtek újak, ahol külföldi beruházásokzajlottak le 11 . A külföldi tőke pedig, jó részt az úgynevezett „kapuvárosokba‖ (pl.: Budapest, Győr,Székesfehérvár) és környékére koncentrálódott, így bizonyos területek fejlődése folyamatos és azéletszínvonal nem csökkent drasztikusan a rendszerváltást követően, más területek pedig,leszakadtak. Ez a különbség a munkanélküliek számában is erőteljesen megmutatkozik. Ebből aszempontból Budapest került a legkedvezőbb helyzetbe, itt ugyanis a munkanélkülivé vált fiatalokaránya 24% miközben az országos átlag ennél 10%-kal magasabb 12 . A fővárosban annyi munkahelyteremtődött külföldi tőke segítségével, hogy nemcsak a helyi lakosságot, hanem jórészt az általunkvizsgált Központi Régióban élőket is foglalkoztatják. A budapesti munkanélküliségi ráta tehátlényegesen alacsonyabb az országos átlagnál, minden foglalkoztatási szegmensben, tekintet nélkülaz életkorra és a képzettségi szintre, ellentétben az elmaradott régiók (Borsod-Abaúj-Zemplénmegye, Dél-Baranya) településeivel, különösképpen a falvakkal. Az itt élőknek jóval kisebb azesélye a munkahelyszerzésre ( Az észak- magyarországi településeken élő fiatalok 41% vallottamagát munkanélkülinek 2000-ben), ráadásul az elmaradott régiók falvaiban élőkre jellemzőbb azalacsony iskolázottság is. A társadalmi egyenlőtlenségek elmélyültek, sokan tartósanmunkanélkülivé váltak, tömegeket érintett az elszegényedés. A deprivált rétegeknélmegfigyelhetővé vált a marginalizálódás folyamata, amelynek következtében a munkaerőpiacróltartósan kiszorult, alacsony iskolázottságú és munkakultúrájú rétegek a társadalom peremérekerültek. 13 Mivel a politika nem fordított kellő figyelmet a problémára, a marginalizálódás kiterjedtaz ifjúságra, „nemzedéki dinamikát kapott‖. 14 Ma már szinte bármelyik magyar településenmegtalálhatjuk ezt a réteget függetlenül attól, hogy egy fejlettebb vagy egy elmaradottabb régióbanhelyezkedik el, de az utóbbiakra halmozottan jellemző ez a tendencia (pl.: Ózd).A rendszerváltást követően, amint már említettük, megváltoztak a munkaerőpiaci elvárások,de oktatási rendszerünk a mai napig nincs megfelelően felkészülve az új igények kielégítésére.Átmeneti megoldásként kialakult a családon belüli „parkoltatás”, mint az új helyzethez valóalkalmazkodás stratégiája, amely a következőképpen jött létre:Az államszocializmus idején a fiatalok többsége a szakmunkásképző, illetve a középiskolabefejezése után mindjárt munkába állt és 20 éves kora körül családot alapított. A kilencvenesévekben a munkaerőpiaci feszültségeket tovább erősítette, hogy akkoriban fejezte be tanulmányait ahetvenes években született „nagy létszámú‖ generáció, amely tagjai az előző trendekhezalkalmazkodva középfokú tanulmányaik befejezése után (kb. 17-19 évesen) munkát szerettek volnavállalni, de a megváltozott körülmények sokak számára ezt nem tették lehetővé. Így továbbra isszüleik tartották, tartják el őket, holott ők maguk is küzdöttek, küzdenek a létbizonytalansággal. 15Mivel az állam nem volt felkészülve erre a problémára, átmenetileg a fiatalok ahhoz a megoldáshozfolyamodtak és folyamodnak ma is, hogy kitolják az iskolába járás időszakát, így később kerülnekki a munkaerőpiacra (1995 és 2004 között a felsőoktatási intézmények hallgatóinak számakétszeresére növekedett). Ennek költségét pedig, az amúgy is rossz anyagi helyzetben lévőszülőknek kell állnia. Az Ifjúság 2000 kutatás adatai is azt bizonyítják, hogy a fiatalok jelentősrészénél kitolódik az első munkavállalás ideje (a 20-24 év közötti megkérdezetteknek mindössze45%-a lépett be 19 éves koráig a munkaerőpiacra és valószínűsíthető, hogy ez a szám csökkenőtendenciát mutat). Ebből kifolyólag az oktatási rendszer is megváltozott.1112131415Laki, 2006.Gazsó Ferenc – Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004Laki, 2006.Darvas Ágnes – Tausz Katalin: Szegénység és kirekesztettség gyermekkorban. In: A szegénység és a társadalmikirekesztődés folyamata. Tanulmányok. Budapest, KSH, 2004 ; Ladányi János – Szelényi Iván: A kirekesztettségváltozó formái. Napvilág Kiadó, Budapest, 2003 ;Kertesi Gábor – Kézdi Gábor: A cigány népességMagyarországon. Socio-Typo, Budapest, 1998 ; Laki László: A munkaerőpiacról tartósan kiszorult falusimunkanélküliek helyzete. Struktúra- Munkaügyi Kiadó, Budapest, 1997 ; Laki, 2006.Laki, 2006.24

A szocializmusban népszerű szakmunkásképző intézmények háttérbe szorultak, egyretöbben szereznek érettségi bizonyítványt, majd különböző tanfolyamokon, képzéseken vesznekrészt. Ennek köszönhető a felsőoktatás tömegessé válása is. Ez részben kedvező fejlemény, hiszen afiatalság képzettebbé, iskolázottabbá válik, de hosszú távon a diplomák elértéktelenedéséhez vezet.Ebből adódóan a munkaerőpiac diplomás túlképzésről és szakmunkáshiányról küld jelzéseket. Ez ajelenség azonban nem magyar sajátosság, az Unió többi tagállamának munkaerőpiacai is hasonlóproblémákkal küzdenek. Az Ifjúság 2000 felmérései azonban azt bizonyítják, hogy minél magasabba fiatalok iskolai végzettsége, annál kevésbé valószínű, hogy többször válik munkanélkülivé.Ha egy diplomás fiatal karriert szeretne építeni, szinte minden energiáját az ezzelkapcsolatos tevékenységekbe kell fektetnie (például: továbbképzések, tudományos minősítés vagyújabb diploma, nyelvvizsga megszerzése, a munkaadó cég iránti alázat és odaadás… stb.). Ráadásulsok esetben ezek jelentős anyagi ráfordítást is igényelnek, így a többségük kénytelen kitolni acsaládalapítás és a gyermekvállalás időpontját. Különféle okokból kifolyólag, egyre többenvállalják a munka melletti tanulás különböző módozatait, mint például a levelező vagy a távoktatásiképzéseket (itt érdemes megemlíteni, hogy a Zsigmond Király Főiskola eddig végzett diákjainak82,6 %-a levelező tagozatos volt, döntő többségük munka mellett szerzett diplomát).A tanulási idő tehát néhány év alatt jelentősen megnövekedett. Ahhoz, hogy az oktatásminősége, színvonala megmaradjon, szükség lett volna az új állapothoz alkalmazkodóiskolarendszerre. A magyar politikai elit azonban nem tett mást, mint a nyugati kapitalista államokiskolarendszerét konvertálta hazánkba. Ez a típusú oktatás, azonban stabil, jól működőgazdaságokra épít, a középosztálybeli családok számára, akik elő tudják teremteni a szükségesköltségeket, a magyar társadalomban azonban nem találjuk meg ezt a bázist. Ebből adódóan, amagyar iskolarendszert esélyegyenlőtlenség jellemzi. A társadalmi és kulturális különbségeketlegtöbbször nem csökkenti, sokkal inkább felerősíti, miközben a szűkösen rendelkezésre állóforrásokat nagyon egyenlőtlenül osztja szét. 16 Ebből kifolyólag sajnos sok olyan fiatalt találunkhazánkban (16-18%), aki a rossz családi háttér és az anyagi források hiányában, az alapoktatásbefejezésével elhagyja az iskolarendszert, és tökéletesen esélytelenül lép be a (legális)munkaerőpiacra. 17 Többségük a városok lepusztult negyedeiben (gettókban), vagy falvakban él.Sokan közülük funkcionális, vagy teljes analfabétaként hagyják el az iskolarendszert, és 17-18 éveskorukban az egész életüket végig kísérő hátránnyal, kezdik meg felnőttkori életüket. Sajnos maMagyarországon nem fordítanak rájuk kellő figyelmet, pedig ezek a hiányosságok felnőttképzésselrészben pótolhatók lennének. Ezekre a fiatalokra (ellentétben a magasabb iskolai végzettséggelrendelkező társaikkal) nem jellemző a gyermekvállalás kitolódása, így nem meglepő, hogy 1997-ben Magyarországon a csecsemők 31%-a élt szegény családban. 18 A társadalmi polarizáció tehát azoktatási rendszerben is megjelenik.A statisztikai adatok szerint a főiskolákra, egyetemekre való bejutás nagymértékben függfiatalok lakhelyétől (A községben élő fiataloknak 29%-a még szakmunkásképzőt sem végzett 2000-ben. Ugyanez az arány a fővárosban mindössze 10%) 19 . A másik fontos tényező e tekintetben aszülők iskolai végzettsége (lásd a 3.1. táblázatot).16171819„Magyarországon 2,7-szer nagyobb valószínűsége annak, hogy egy magasabb társadalmi-gazdasági hátterű 15 évesdiák továbbtanul egy egyetemen vagy főiskolán, mint az alacsonyabb státusú társa‖ – ez derült ki az OECD(Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) legutóbbi nemzetközi vizsgálatából. A kutatók azt ismegállapították, hogy a több mint ötven OECD ország közül ez a mutató hazánkban a legmagasabb. (Davidson,Michael: Education at a Glance 2007. Idézi: Varga Dóra: „Könnyű továbbtanulás – már akinek‖. Népszabadság2007 szept. 19. 4. oldal.). Ezeket az összefüggéseket messzemenően megerősítik saját kutatási adataink is – lásd akésőbbiekben!Laki, 2006.Laki, 2006.Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László: Ifjúság 2000, Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest,2002.25

3.1. táblázat: Az egyetemi és főiskolai hallgatók megoszlása 2000-ben az apa iskolázottságaszerint (százalékok)Az apa iskolai végzettsége Egyetemi hallgatók: Főiskolai hallgatók:Egyetem 31 13Főiskola 13 13Középiskola 29 31Szakmunkásképző 22 32Általános iskola, vagy annál kevesebb 3 6(Forrás: Gazsó Ferenc – Laki László: Fiatalok az újkapitalizmusban. Napvilág Kiadó, Budapest, 2004. 145.)A 3.1. táblázat tanúsága szerint az egyetemi hallgatók 44%-ánál megfigyelhető, hogy az apadiplomával rendelkezik. Ez az arány sokszorosa a szülök korosztályára jellemző országos átlagnak.Ezzel szemben az általános iskolai, vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező családfőkszáma aránytalanul kevés (az egyetemistáknál 3%, míg a főiskolásoknál 6%). Az alacsonyabbiskolai végzettséggel, ebből adódóan valószínűleg rosszabb anyagi körülményekkel rendelkezőszülők gyermekei, tehát jóval kevesebb eséllyel léphetnek be a különböző felsőoktatásiintézmények kapuin. Esetükben a lemaradás, már az általános iskolában is megfigyelhető, mivel afelmérések azt mutatják, hogy a jó tanuló diákok szülei általában magasan kvalifikáltak. Ezeket adiákokat az alapoktatás befejezése után leggyakrabban gimnáziumokba íratják, ami azért lényeges,mert az itt végzők köztudottan magasabb arányban nyernek felvételt a különböző felsőoktatásiintézményekbe. Az ördögi kör tehát folytatódni látszik: akik rosszabb körülmények közé születnek,ritkán tudnak abból kitörni.A szülőktől való elválás sem zajlik problémamentesen. Az iskolarendszerben eltöltött időnövekedése miatt a fiatalok többsége egyre később tud elköltözni a szülői háztól. Munkába állásután az alacsony bérezés miatt az önálló lakás megszerzése sem egyszerű. Magyarországon alakosság inkább saját tulajdonban lévő otthon megszerzésére törekszik, nem szívesen élnekhuzamosabb ideig bérlakásban, így azokból viszonylag keveset találunk és azt is drágán. A fiatalokis arra törekszenek, hogy saját ingatlant vásárolhassanak, ezt pedig csak hitelből képesekmegoldani. Béreik viszont igen alacsonyak a törlesztő részletekhez képest, ráadásul munkájukelvesztésétől is tartaniuk kell (ha egyáltalán rendelkeznek munkahellyel), így sokuk nem számíthitelképesnek. Az Ifjúság 2000 című kutatásban kiderült az is, hogy a megkérdezett fiataloknakcsupán az egyötöde rendelkezik lakáscélú megtakarítással. Ez nem csoda tekintve, hogy csaknemminden második megkérdezett, anyagi helyzetét úgy jellemezte, hogy pénze nem tart ki a hónapvégéig. A szülők pedig, hiába szeretnének, nem tudnak anyagi segítséget nyújtani gyermekeiknek,mivel sok esetben ők is forráshiánnyal küszködnek, vagy el adósodtak, legtöbbjük nem rendelkeziksemmilyen megtakarítással.Valószínűleg az eddig felsorolt problémákból eredeztethető, hogy Magyarországon akülönböző deviáns viselkedési formák jóval nagyobb arányban fordulnak elő a fiatalok körében,mint korábban. A népegészségügyi kutatások azt bizonyítják, hogy a rendszerváltás ótamegnövekedett a fiatalok körében a depressziós betegek száma (1988-ban 24,3%; 1995-ben 30,5%).Ez azért válik egyre aggasztóbbá, mert ebben az állapotban az emberek fogékonyabbak a különbözőmegbetegedésekre és kevésbé képesek változtatni szociális helyzetükön. 20 A Stratégiai Auditfelmérése szerint Magyarországon még mindig népbetegségnek számít az alkoholizmus, sőt, ez azegyik fő halálok. 21 Ez egyéb súlyos problémákat is eredményezhet úgy, mint a családon belüli2021Laki, 2006.Dessewffy Tibor – Pulai András: Startégiai Audit 2005. DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest, 2005.Forrás: http://www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file=download&id=12&keret=N&showheaderLetöltés ideje: 2007.10.04.26

erőszak, munkahelyi balesetek. Gyakran ez is szerepet játszik a családfő munkanélkülivé válásábanés a család elszegényedésében. Az elmúlt 15 évben dinamikusan emelkedett hazánkban az egy főrejutó alkohol mennyisége.Az Ifjúság 2000 című kutatás során a megkérdezetteknek több mint a fele (51%) vallotta,hogy szokott alkoholt fogyasztani. A férfiak esetében ez az arány magasabb. Folyamatosannövekszik a drogfogyasztók száma is, bár hozzá kell tennünk, hogy az EU többi államához képesthazánkban a számuk még oly jelentős. 22Feltételezhető, hogy az említett „társadalmi anomáliák‖ is közrejátszanak – sok más tényezőmellett – abban, hogy a fiatalok többsége vagy egyáltalán nem, vagy csak 1-2 gyermeket mervállalni. Ezt bizonyítja az Ifjúság 2000 című kutatás, amely során kiderült, a fiataloknak elenyészőrésze (5%) gondolkodik 3 vagy annál több gyermek vállalásában. Nagy részük a jövőbenikörülményeitől teszi függővé elképzelései megvalósítását. Mindenesetre Magyarországon 1991 és1999 között a gyermekszületések száma 26%-kal csökkent, pedig ekkor nőtt fel a már említett„nagy létszámú‖ generáció. A Stratégiai Audit 2005 című tanulmány szerint ha ez a tendenciafolytatódik, 2020-ig közel félmillióval csökkenhet a munkaképes korú lakosság száma, mely hosszútávon a nyugdíjrendszer összeomlásához és számos más súlyos társadalmi problémához vezethet.Az Ifjúság 2000 című kutatás azt is megvizsgálta, mennyire vannak tisztában a fiatalok sajáthelyzetükkel, mit tartanak ők saját maguk és korosztályuk legnagyobb problémáinak (lásd a 3.2.táblázatot).3.2. táblázat: ”Mit tart az ifjúság két legégetőbb problémájának?” A két válasz összesítésealapján (százalékok)TényezőkSzázalékokA munkanélküliséget 47A pénztelenséget, alacsony kereseteket 34A lakáshelyzet megoldatlanságát 32A szegénységet, létbizonytalanságot 14A kábítószerek elterjedését 13A növekvő társadalmi egyenlőtlenséget 9A kilátástalan jövőt 8A tanulási lehetőségek beszűkülését (anyagi okok miatt) 7(Forrás: Gazsó-Laki, 2004. 112.)A táblázat adatainak tanúsága szerint a fiatalok probléma-érzékelése sok vonatkozásábanegybecseng a magyar társadalom tényleges helyzetével. A megkérdezetteknek közel fele (47%) amunkanélküliséget tartja az ifjúság életkörülményeit leginkább befolyásoló tényezőnek. A másodiklegégetőbb problémának a pénztelenség és az alacsony keresetek bizonyultak (34%). Harmadikhelyen említették a lakáshelyzet megoldatlanságát (34%), negyedikként pedig, a szegénységet és alétbizonytalanságot (13%). Ezen tényezők, egymással összefüggnek és az ország gazdaságidekonjunktúrája mellett a fiatalok kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetére vezethetők vissza. AzIfjúság 2000 című kutatásban megkérdezettek 13%-a aggodalommal tekint a kábítószerekterjedésére, így ez fontosabbnak bizonyult a növekvő társadalmi egyenlőtlenségeknél, pedig aStratégiai Audit 2005 írói szerint más Uniós országokhoz hasonlítva inkább az utóbbi jelenthet amagyar társadalom számára komoly problémát. A fiatalok 8%-a egyenesen kilátástalannak tartjajövőjét és nem lát kiutat jelenlegi helyzetéből. A tanulási lehetőségek anyagi okok miatti22Dessewffy-Pulai, 2007.27

eszűkülését említették utolsó problémaként (7%) 2000-ben a fiatalok, ami valószínűleg azzalmagyarázható, hogy utóbbi másfél évtizedben új szakmák és szakképzési intézmények jelentek megaz oktatási piacon és a főiskolák, egyetemek évről évre több hallgatót vehettek fel. Ha azonban2007-ben végeznénk egy hasonló vizsgálatot, könnyen lehet, hogy ez a probléma több fiatalszámára lenne említésre méltó, mivel az idei évben bevezetésre került felsőoktatási intézményekbenkötelezően fizetendő tandíj sokakat megrémített.Végezetül szeretnénk bemutatni, hogy mit tartanak a fiatalok az érvényesülés feltételeinek amai magyar társadalomban és a magánéletben egyaránt (lásd a 3.3. táblázatot).3.3. táblázat Az érvényesülés társadalmi és személyes feltételeinek rangsora a fiatalok körében(százalékok)Mi szükséges ahhoz, hogy az ember érvényesülhessen a mai magyartársadalomban?SzázalékokPénz, anyagiak 46,8Iskolázottság, tudás, felkészültség 17,8Személyes összeköttetés jó kapcsolatok 14,5Személyes tulajdonságok, képességek (rátermettség, ambíció, akaraterő) 3,8Stabil (jó) munkahely 2,6Jó szakma 2,3(Forrás: Gazsó-Laki, 2004. 117.)A fenti adatok szerint a pénz jelenti magasan a legnagyobb előnyt az érvényesüléshez(46,8%). Ez a vélemény részben az alacsony bérezés és a magyar társadalomra jellemző pesszimistahozzáállás eredménye lehet. Szintén negatív képet mutat, hogy a személyes kapcsolatok szerepétjelentősebbnek ítélik meg (14,5), mint a személyes tulajdonságokat, képességeket (3,8). Aziskolázottság is fontos feltétele az érvényesülésnek (17,8), tehát a fiatalok továbbra is ebben látjákérvényesülésük egyik fő zálogát. A munka presztízsének csökkenésére enged következtetni az atény, hogy a társadalmi érvényesülés feltételei közt igen jelentéktelen szerepet tulajdonítottak astabil (jó) munkahelynek (2,6), illetve a jó szakmának (2,3).Vajon kialakulnak-e a közeljövőben azok a mechanizmusok, amelyek „a magyarújkapitalizmus működési viszonyainak megfelelően‖ képesek lesznek biztosítani a fiatalok sikerestársadalmi beilleszkedését? Kutatásunk éppen az egyik legjellegzetesebb fiatal csoportról, a frissendiplomázottakról szól. Lássuk, hogyan jelennek meg a fent említett problémák a vizsgálatunkbabevont fiatalok körében!28

4. FEJEZET: A VIZSGÁLT INTÉZMÉNYEKBEN VÉGZETTEKNÉHÁNY SZOCIOLÓGIAI JELLEMZŐJENHANCALE ZSUZSANNA – BLAU KLÁRA – BADÓ DÓRA4.1. BEVEZETÉSAhhoz, hogy megismerjük és leírjuk a kutatásunkban vizsgált végzett hallgatók helyzetét,illetve értékelni tudjuk véleményüket, a mért eredményeket, érdemes áttekintenünk néhányfontosabb szociológiai jellemzőjüket. A korábbi fejezetben részletesen tárgyaltuk a magyartársadalom – benne különös tekintettel a fiatalok – helyzetét, az előttünk álló feladatokat. A vizsgálttársadalmi tényezők közül kiemelkedő a felsőoktatás, amely a rendszerváltás óta jelentősváltozásokon ment keresztül. Ezek a folyamatok nem csak a munkaerőpiacra és az oktatásra, de afiatalok pályaválasztására is nagy hatással voltak.„A rendszerváltás utáni hirtelen felsőoktatási expanzió a korosztály több mint 40%-ánakfelsőoktatási részvételét eredményezte, az ilyen mértékű bővülés pedig, elkerülhetetlenül a diplomaértékének romlásához vezetett.‖ 23 Mindez változatlan maradt egészen 2004-ig, mikor a magyarfelsőoktatás jogi struktúrája átvette a bolognai folyamat követelményrendszerét. Az elkészültkormányrendelet (381/2004) a többciklusú felsőoktatási szerkezetről rendelkezik. A korábbanbevezetett átváltható kreditrendszerhez új többszintű képzési rendszer társult. Ez az előzőrendszerhez képest nagyobb mobilitást enged a felsőoktatásban részt vető hallgatóknak nem csak amagyar, hanem az európai képzési rendszeren belül is. Az oktatási reform nem csupán a szaktárcahatókörében, hanem a Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásai közt valósult meg (HEFOP).Az oktatásra költött összeg az elmúlt időszakban dinamikusan nőtt Magyarországon (az 1997-es mélypontról 2003-ban a GDP 6,5%-ára növekedett, amely másfélszerese a korábbinak – ezzelfelzárkóztunk az európai középmezőnybe). A kétségtelen fejlődés ellenére oktatási rendszerünkszámtalan gonddal küzd. Ami elsősorban aggasztó: a gyermekek iskolai teljesítménye soktekintetben jelentősen elmarad a nemzetközi átlagtól (a PISA-vizsgálatok tanúsága szerint például a15 éves magyar diákok általános szövegértési képességei, de a matematikai képességeik iselmaradnak a nemzetközi átlagtól 24 ). De súlyos problémákat vetítenek előre az oktatási rendszerünkstrukturális torzulásai is: míg a szakképzésben túl kevés, a felsőoktatásban túl sok a hallgató. Egyeselemzések szerint a magyar emberi erőforrás gazdálkodás legfőbb problémáját nem azalacsonyszintű foglalkoztatás, hanem a munkaerő „foglalkoztathatósága‖ jelenti 25 . Ide sorolható aziskolai képzési rendszerből képesítés nélkül kiesők magas aránya, az „élethosszig tartó tanulás‖csekély elterjedése, a természettudományos és műszaki diplomások „alultermelése‖, miközben„túltermelés‖ folyik például a jogász, bölcsész végzettségűekből, a tudósképzésben résztvevőkalacsony aránya stb. – vagyis az emberi erőforrásaink kedvezőtlen fejlettségi szintje.Az alábbi ábrán látható (lásd a 4.1 ábrát), hogy a magyar oktatási rendszer jelentősstrukturális átalakulásokon ment át a rendszerváltás óta és változik mind a mai napig. Csaknemteljessé vált a középfokú oktatás (mára a 16 évesek több mint 90%-ára terjed ki), ezen belülviszonylag kevesen választják a szakképző iskolákat és mind többen az érettségit adóintézményeket.23Forrás: http://www.oki.hu/printerFriendly.php?tipus=cikk&kod=oek2005-Melleklet4 Letöltés ideje:2007.10.04.24Dessewffy Tibor –Pulai András (szerk.): Honnan hová? Stratégiai Audit 2005. DEMOS Magyarország 95. Forrás:http://www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file=download&id=12&keret=N&showheader Letöltésideje: 2007. 10.04.25Lásd például Kádár Béla: Fejlődési őszikék. Népszabadság 2007. november 27. Hétvége 3.29

Az 1990-es és a 2004-es adatokat összevetve: a szakiskolai tanulók aránya 43-ról 21%-racsökkent, míg a szakközépiskolásoké 33-ról 44%-ra, a gimnazistáké 24-ről 35%-ra emelkedett. Afelsőoktatási intézményekben tanulók száma radikálisan megnőtt, ahogy az oklevelet szerzők számais. Arányukat tekintve az 1990-ben érettségizettek 20%-a, míg 2004-ben már 45%-a tanult továbbvalamely felsőoktatási intézményben.80706050403020104.1. ábra: A közoktatás szerkezete (ezer főben)01990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004Felsőoktatási oklevelet szerzettSzakmai vizsgát tett szakiskolában, vagy szakközépiskolábanGimnáziumban érettségizettSzakközépiskolában érettségizett(Forrás: Dessewffy-Pulai, 2005. 95.)Nemzetközi összehasonlításban is magas a munkaerőpiacra bekerülő pályakezdő diplomásokaránya – ennek következtében jelentősen megnőtt a diplomás munkanélküliség (a hivatalos adatokszerint különösen a nők körében 2002-ben megközelítette a 9%-ot 26 . Azóta is jelentősemelkedésekről tudósítanak az adatok: komoly riadalmat okozott 2004-ben, hogy a pályakezdőmunkanélkülieken belül a diplomások aránya meghaladta a 15%-ot (miközben két évvel korábbanmég csak 6%-ot tett ki) 27 . Az okokat elemezve a szerzők elsősorban az erősen fragmentáltfelsőoktatást, másodsorban a képzés és a munkaerőpiac közötti aránytalanságokat említik. Akötetünk későbbi fejezeteiben részletesebben is foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel.Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a vizsgált felsőoktatási intézményekben végzetthallgatóiknak hogyan alakultak a legfontosabb szociológiai jellemzőik: mennyi a nők és férfiakaránya, milyen arányban végeztek a különböző szakokon és tagozatokon stb. Fontosnak tartottukazt is bemutatni, hogy a végzett hallgatók hányadik generációs értelmiségiek, hiszen nagybanbefolyásolja a pályaválasztásukat és a főiskola elvégzését követő gazdasági aktivitásukat is a családiháttér.2627Dessewffy-Pulai, 2005. 98.Gerencsér Vivien: Diploma után munkanélküliség. Forrás:http://www.cvcentrum.hu/career.php?menu=2&lastmenu=69&text_id=788&career_style Letöltés ideje: 2007. 08.08.30

4.2. INTÉZMÉNYEK, SZAKOK ÉS TAGOZATOKKutatásunk során több felsőoktatási intézményt kerestünk meg, mint arról már szót ejtettünkaz előző fejezetekben is. Célkitűzéseinknek megfelelően fontosnak tartottuk, hogy a vizsgálatbabevont felsőoktatási intézmények jellege eltérő legyen szintek (egyetem, főiskola), tulajdonosiforma (állami, egyházi, alapítványi), nagysága és a képzés jellege szerint. Így, ha nem isreprezentatív, de átfogó, a főbb jellegzetességeket tükröző képet remélünk az intézményekbenvégzett hallgatók sorsáról, beilleszkedésükről a munka világába.Öt felsőoktatási intézmény végzett hallgatóihoz jutottak el kérdezőbiztosaink 28 . Ezek aBudapesti Műszaki Főiskola (BMF), a Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF), az EötvösLóránt Tudomány Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara (ELTE ÁJK), az Apor Vilmos KatolikusFőiskola (AVKF) és a Zsigmond Király Főiskola (ZSKF) voltak.A következő ábra (lásd a 4.2 ábrát) az öt intézményen belül a nappali, levelezős illetve azestin és szakképzésen végzett hallgatók arányát mutatja be szakonkénti bontásban. Az összesmegkérdezett végzett hallgató 60,2%-a nappali, 32,4%-a levelező és 7,2%-a szakképzésen vagy estitagozaton kapta meg diplomáját. Ez az arány azonban nem mutatja meg a szakok közöttikülönbségeket. Jelentős eltéréseket figyelhetünk meg mind az intézmények és szakok között, melyfügg a szak illetve a képzés jellegétől is.A Wesley János Lelkészképző Főiskolán egy szak hallgatói vettek részt a vizsgálatban, aszociális munkások. Az összes megkérdezett hallgató közül 61,5% kapta diplomáját nappalitagozaton, 38,5% pedig levelezőn. Esti tagozatot nem indított az intézmény.Az ELTÉ-n három szak hallgatói vettek részt a vizsgálatban. Fontos megemlítenünk, hogymindhárom szak más jellegű képzést nyújt. A társadalombiztosítás szak csak levelező képzésbenindult, ezzel szemben a politológia szakosok mind nappali tagozatosak voltak. A jogász képzésmindhárom képzési formában indult, mind nappalin, levelezőn illetve estin. A nappali tagozatonvégzett hallgatók voltak döntő többségben, a szakon végzett hallgatók közel háromnegyede;levelező és esti tagozaton hasonló arányban végeztek (12,0 és 13,5%).Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola illetve a Zsigmond Király Főiskola közös vonása, hogyegyetlen szakot sem lehetett elvégezni esti tagozaton esetleg szakképzésként. Az AVKF-en háromszakot vizsgáltunk külön. Ezek az óvópedagógus, szociálpedagógus és a tanítóképzések. A többiszakokról kérdezett hallgatókat összesítve az egyéb szakokon belül vizsgáltuk. A szociálpedagógusés óvópedagógus képzéseken a hallgatók hasonló arányban végeztek nappali és levelezőtagozatokon. Túlsúlyban voltak a levelezősök, akik 60% fölötti értéket képviseltek. A tanítóképzőszakon ellenben a nappali tagozatosok voltak többségben 56,8%-kal. Az egyéb szakokon belülszintén a nappali tagozaton kaptak többen diplomát, a megkérdezettek háromnegyede.A Zsigmond Király Főiskolán négy szak végzett hallgatóit kerestük fel. A négy szak anemzetközi kapcsolatok, művelődésszervező, kommunikáció-művelődésszerező illetve a humánerőforrás képzések voltak. Ezek közül kiemelkedik a művelődésszervező szak, amelyet amegkérdezettek valamennyien levelező tagozaton végeztek el. A másik három képzésen a hallgatókdöntő többsége szintén levelezős volt.28Az intézményenkénti részletesebb adatok az 1. sz. mellékletben találhatók. Mint azt a korábbiakban jeleztük,vizsgálatainkat – a kutatási pályázatunk előírásainak megfelelően – a Központi Régióban élő végzett hallgatókraszűkítettük.31

4.2. ábra: Milyen tagozaton végzett – szakonkénti bontásban 29 (százalékok)ÖsszesenApor Vilmos Katolikus FőiskolaAVKF egyéb szakAVKF tanítóAVKF szociálpedagógusAVKF óvodapedagógusBudapesti Műszaki FőiskolaBMF RS könnyűipari mérnökBMF NJ műszaki informatikaBMF KE egyéb szakBMF KE műszaki menedzserBMF KA egyéb szakBMF KA villamosmérnökBMF BD egyéb szakBMF BD gépészmérnökELTE Állam- és Jogtudományi KarELTE ÁJK társadalombiztosítás 0,0ELTE ÁJK politológusELTE ÁJK jogászWesley János Lelkészképző FőiskolaWJLF szociális munkásZsigmond Király FőiskolaZSKF nemzetközi kapcsolatokZSKF művelődésszervező 0,0ZSKF komm-művszervezőZSKF humán erőforrás35,531,621,337,114,320,960,275,056,864,568,489,580,0100,080,778,779,857,916,578,3100,0100,074,661,562,9100,085,779,132,47,325,043,210,520,00,04,4 14,96,7 13,425,621,70,012,0 13,538,50% 20% 40% 60% 80% 100%nappali levelező egyéb (esti, szakképzés)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A Budapesti Műszaki Főiskola képzései voltak a legszerteágazóbbak. A főiskolán belül többkart is vizsgáltunk. A Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Karon könnyűipari mérnöki diplomával29Az ábrán alkalmazott rövidítések, összevonások:(1) a BMF esetében: RS: Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar; NJ: Neumann János Informatikai Kar; KE: KeletiKároly Gazdasági Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: közgazdász gazdasági informatikai szakon, főiskolai mérnökmenedzser szakon, menedzser szakképesítés; KA: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar; ezen belül az „egyébszak‖: mérnöktanár, műszaki szakoktató, számítógép-hálózati szakember, főiskolai szakmérnök távközlés-hálózatiszakon illetve távközlés-hálózati szakon; BD: Bánki Donát Gépészmérnöki Kar; ezen belül az „egyéb szak‖:biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakember, termékfejlesztő szakmérnök, minőségügyi szakember,műszaki mérnöktanár.(2) AVKF „egyéb szak‖: hitoktató, hittanár, kántor, nemzetiségi óvodapedagógus, nemzetiségi tanító,drámapedagógus, vezető óvodapedagógus.Kiegészítő megjegyzések: BMF esetében NJ műszaki informatika: „levelező‖ = „esti‖; KE műszaki menedzser:„egyéb‖ = „távoktatás‖; KA egyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖; KA villamosmérnök: „egyéb‖ = „távoktatás‖; BDegyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖. Lásd bővebben: az. 1. sz. mellékletben.32

endelkezőket kérdeztünk, akiknek majdnem 90%-a nappali tagozaton végzett. A Neumann JánosInformatikai Karon a műszaki informatikusok 80%-os aránya volt nappalis. A Keleti KárolyGazdasági Kar műszaki menedzser illetve más egyéb szakokat is indított. A műszaki menedzserképzést végzők többségben voltak, így őket külön is vizsgálhatjuk: 80,7%-uk nappali, 4,4%-uklevelező, míg 14,9%-uk esti tagozaton szerezett diplomát. Az egyéb szakokról vizsgált hallgatókmind nappali tagozatosak voltak.A Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karon szintén többféle diplomát lehetett szerezni. Erről akarról a villamosmérnöki képzést végzett hallgatókat emelnénk ki, akiknek közel 80%-a nappali,6,7%-uk levelező és 13,4%-uk esti tagozatot végzett, mely arány nagyon hasonló a műszakimenedzser képzést végzettek arányához. A Bánki Donát Gépészmérnöki Karon a gépészmérnökök78,3%-a nappali, 21,7%-uk levelező tagozatot végzett. A többi szakon végzett hallgatókat az egyébszakosokhoz soroltuk, ahol is a többi iskolához és szakhoz képest is kiemelkedően magas az estinvégzett hallgatók aránya, a megkérdezettek több mint negyede.Az intézmények jellegéből és profiljából következethetünk számos dologra, például ahallgatók nemére is. Míg a BMF-en műszaki jellegéből fakadóan nagy valószínűséggelszámíthattunk arra, hogy a hallgatók többsége férfi, addig az AVKF-en nőtöbbletetfeltételezhettünk.4.3. ábra: Milyen tagozaton végzett – intézményenként (százalékok)Összesen60,332,47,3AVKF44,455,60,0BMF75,513,910,6ELTE ÁJK68,321,210,5WJLF61,538,50,0ZSKF17,382,70,00% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%nappali levelező egyéb (esti, szakképzés)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A fenti ábrán (lásd a 4.3. ábrát) a vizsgált felsőoktatási intézmények hallgatóinaktagozatonkénti megoszlását látjuk – a korábbi ábrán közölt részletes adatok egyfajta összesítését 30 .30Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjukmeg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk„szignifikáns eltérésről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb).Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%-os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk„szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖. Lásd erről: Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatásgyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, 2003.33

Jelentős (szignifikáns) eltérések figyelhetőek meg, ha az iskolákat egymáshoz illetve az összesítettátlaghoz hasonlítjuk.Kiugró eredményeket (szignifikáns felül- illetve alulreprezentált értékeket) láthatunk főleg aBudapesti Műszaki Főiskola és a Zsigmond Király Főiskola adataiban. A BMF-en végezeteklegtöbben nappali tagozaton az összes vizsgált intézmény közül, a hallgatók több mintháromnegyede (75,5%); a ZSKF-en ugyanezen vizsgált csoport aránya csak 17,3%, vagyis nem ériel a megkérdezett hallgatók létszámának egynegyedét sem. A ZSKF-en végeztek legtöbben levelezőtagozaton. A felsőoktatási intézmények között az ilyen adatsorok nem túl jellemzőek. Ez egyfajta„specifikuma‖ a főiskolának, hiszen az országos arányok ettől jelentősen eltérnek (a 2006-osfelsőoktatási adatok szerint az összes hallgató 35,5%-a tanult levelező tagozaton, a nappalisokaránya 54,6%).Viszonylag kiegyensúlyozott képet mutat az ELTE ÁJK, ahol is a hallgatók közel 70%-anappali tagozaton szerezte diplomáját. Esti tagozaton és szakképzésen a hallgatók 10,5%-a végzett,mely arány közel megegyezik a BMF-ével. Az AVKF másként mutat eltéréseket, mint az ELTE,hiszen a nappali és levelező tagozatokon végzettek aránya a felező értéket közelíti meg, enyhetúlsúlyban a levelezősökkel. Az iskola esti tagozaton nem is osztott diplomát. A Wesley-n semindult esti képzés, de a két tagozaton végzettek közül a nappali tagozatosok vannak többségben(61,5%).A fenti eredményeket alátámasztja a 2006-os Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató is, hiszenaz 1996-os adatokhoz képest a nappali tagozatosok száma megkétszereződött (15.963 főről és32.732 főre; azaz 205%-ra emelkedett), míg a levelező tagozatosok aránya több mintháromszorosára nőtt (6.846 versus 22.610; azaz 330%). Látható, hogy a hallgatók számafolyamatosan növekszik, viszont a nappali és a levelező tagozaton résztvevők száma nem lineárisanváltozott.Megállapítható, hogy a levelező tagozat egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ennek többoka lehet. Egyrészt növekszik azon munkahelyek száma, amelyek betöltéséhez diploma szükséges,másrészt ahhoz, hogy az idősebb korosztály jelenlegi munkakörét megtarthassa szintén diploma,illetve továbbképzés ajánlott. Bár a munkahelyek nem feltétlenül várják el a szakmához illeszkedődiplomát, de a korszerű, adekvát tudást igen. Így a levelező tagozatosok közül többen abba aszerencsés helyzetbe kerülnek, hogy a frissen elsajátított tudást munkájuk során rögtön agyakorlatban tudják alkalmazni. Sokan a középiskola elvégzése után munkát vállalnak (frissenérettségizettek 40%-a nem azonnal tanul tovább), és csak a biztos munkahely megszerzése utánkezdenek felsőfokú tanulmányokba. 3131Györgyi Zoltán: Friss-diplomás fiatalok a munkaerőpiacon. Forrás:http://www.ph.hu/ph/mf/24.05/08.html, Letöltés ideje: 2007.04.28.34

4.3. NEMEK SZERINTI MEGOSZLÁSOKVisszatérve a korábbi megállapításunkhoz, miszerint a nők aránya az általunk vizsgáltfelsőoktatási intézményekben nagyobb; a mi vizsgálatunk során azt tapasztalhattuk, hogy azösszesített arányokat tekintve a nők csak 1%-kal haladják meg a férfiak arányát. Ezeket az adatokatnagyban befolyásolják a BMF értékei (lásd a 4.4. ábrát). Az országos adatok szerint, a 2006-banfőiskolai diplomát nem nappali tagozaton szerzettek 71,6%-a tartozott a „szebbik/gyengébbiknemhez‖ 32 . A mi kutatásunkban a Műszaki Főiskola átlagtól eltérő értékei (a szakok „maszkulin‖jellege miatt) az általános tendenciával ellenkező arányokat regisztráltunk. Ahogy Európában, úgyMagyarországon is jellemző ugyanis az a tendencia, hogy egyre több nő tanul a felsőoktatásban. Eztmutatják a 2006-os Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató adatai is, amelyekből kiderül, hogy a nőkaránya a felsőoktatásban 2000 óta 55% felett van, ezen belül a levelező tagozaton 67% 33 .4.4. ábra: A megkérdezettek neme – intézményenként (százalékok)Összesen49,350,7AVKF10,389,7BMF77,522,5ELTE ÁJK36,064,0WJLF21,278,8ZSKF20,479,60% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%férfinőZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Ezeket az arányokat követik a vizsgálatunkba bevont intézmények is – a BMF kivételével. Jólszemlélteti ábránk, hogy az „átlag‖ sokszor félrevezető lehet, hiszen az AVKF esetébenkilencszeres a nők aránya, de a Wesley és a ZSKF esetében is négyszeres a szorzó. Az ELTE ÁJKnemek szerinti arányai közelítenek a leginkább a harmonikus fele-fele arányhoz (azintézményenkénti eltérések – természetesen – szignifikánsak).3233Forrás: Csécsiné Máriás Emőke – Besenyei Roland (szerk.): Felsőoktatási statisztikai Tájékoztató 2005/2006.OKM, Budapest, 2006. 231. Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/stat_felsoo_2005_2006.pdf Letöltésideje: 2007.10.15.Csécsiné–Besenyei, 2006. 231.35

4.4. ÉLETKOR, CSALÁDI ÁLLAPOTA következő ábrán (lásd a 4.5. ábrát) a diplomát szerzett hallgatók, kormegoszlása látható.Összességében elmondható, hogy a hallgatók többsége (71,5%-uk) 21 és 29 év közötti, vagyisvélhetően érettségit követően a nappali tagozaton folytatta tanulmányait, és a vizsgált intézménybenelső oklevelét szerezte meg (a teljes mintánk átlagéletkora 29,8 évnek adódott, az egyesintézmények átlagértékei szignifikáns eltéréseket mutatnak 34) .4.5. ábra: Életkor – intézményenként (százalékok)Összes71,519,19,4AVKF62,826,910,3BMF84,110,85,0ELTE ÁJK73,116,610,3WJLF33,331,435,3ZSKF45,938,415,70% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%21-29 éves 30-39 éves 40 éves és idősebbZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A végzésükkor 30 és 39 éves kor között lévő hallgatók aránya kevesebb, ám még mindigjelentős értékeket mutat, főleg a ZSKF és WJLF hallgatói között (e két intézmény bizonyult –átlagéletkorukat tekintve – a legidősebbnek: míg a „Zsigmondosok‖ átlagéletkora 33,4 év, addig aWesley-seké 37 év). A 40 évesnél idősebb korban lévő hallgatók száma kiemelkedő értéket aWJLF-en mutat, itt arányuk mintegy 35,5%, mely az átlagérték közel négyszerese, de a hozzálegközelebb álló ZSKF adatsorainak is közel kétszerese.Ugyanakkor ez az intézmény mutatja a legnagyobb kiegyensúlyozottságot a hallgatókkormegoszlásában: a három korosztály közel azonos arányban vett részt a képzésben, míg ezek az34Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magasmérési szintű (mint esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk.Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra.Az előbbi a független változó által „magyarázott‖, míg az utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása a függő változónak. E két elemhányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról‖, itt és akésőbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüliszórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól afüggetlen változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó,Budapest, 2002. 166-174.36

értékek BMF-en nagyon eltolódnak a legfiatalabbak javára (itt az átlagéletkor 28,0 év). A 21-29-eskorosztály itt 84,1%-ban képviselteti magát, míg a másik két korcsoport aránya 10,8% és 5%.Az ELTE ÁJK-n is hasonló arányok figyelhetőek meg, de itt a 21-29 évesek aránya kisebb aBMF-hez képest, csak 73,1%. A 30-39-éves korosztály 16,6%-ban, míg a középkorúak 10,3%-kalképviseltetik magukat (az ELTE-sek átlagéletkora 29,2 év). Az AVKF-en 62,8%-ban van jelen alegfiatalabb korosztály, egytizedük tartozik a legidősebbek csoportjába (átlagéletkoruk 31,5 év).Ha összehasonlítjuk eredményeinket az országos adatokkal, akkor megállapíthatjuk, hogy alegfrissebb OKM statisztikák szerint a 2006-ban végzett nappali tagozatos főiskolai hallgatókonbelül a 30 évesnél fiatalabbak aránya 93,6%-ot tesz ki 35 .Szoros összefüggésben az életkorral vizsgálható a megkérdezettek családi állapota. Akövetkező ábráról (lásd a 4.6. ábrát) kitűnik, hogy a házasság intézménye kevéssé népszerűmegkérdezettjeink körében: miközben 29,6%-uk él házasságban, a tartós párkapcsolat egy lazábbformáját – az együttélést – választotta 39,2%-uk. További közel egyharmaduk (már vagy még)egyedül él: 29,5%-uk. Részletesebb adataink szerint 2,6%-uk elvált, 7,1%-uk különél állandópartnerétől, további 3,6%-uk újraházasodott.4.6. ábra: Családi állapot – intézményenként (százalékok)Összes71,519,1AVKF62,826,9BMF84,110,8ELTE ÁJK73,116,6WJLF33,331,4ZSKF45,938,40% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%21-29 éves 30-39 évesZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az intézményenkénti különbségek markáns (szignifikáns) eltérésekre utalnak. A két vallásiintézményben – az AVKF-en és a WJLF-en – végzettek körében viszonylag kevés az egyedül élő,ugyanakkor itt a házasság intézményét választók aránya meghaladja a tartós párkapcsolatokét.Relatíve a legmagasabb az ELTE és a BMF végzettjei körében az egyedülállók aránya, miközbenmindkét esetben vonzóbbnak tűnik a tartós párkapcsolat a házasságnál.A ZSKF-en közel ugyanannyian élnek házasságban, mint ahányan partneri kapcsolatban, itt azegyedül élők aránya 23,0%.35Csécsiné–Besenyei, 2006, 231.37

4.5. LAKÓHELYMiután az volt a célkitűzésünk, hogy (ideiglenes vagy állandó lakóhelye szerint) a KözpontiRégióban élő végzett hallgatókat keressük fel, nem meglepő, hogy több mint háromnegyedük(77,4%-uk) Budapesten él. Kisebb részük lakik valamely Pest megyei városban (kevesebb, mint7%-uk), míg a fennmaradó 15,7%-uk községekben él.4.7. ábra: Lakóhely (a Központi Régión belül) – intézményenként (százalékok)Összesen15,76,977,4AVKF24,69,865,6BMF16,98,774,4ELTE ÁJK12,33,983,8WJLF13,55,880,8ZSKF11,34,184,60% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Tanulságos a régión kívül elhelyezkedett végzett hallgatók aránya intézményenként. A ZSKFendiplomát szerzett körében a legkisebb ez az arány: mindössze 26,3%-uk élt a vizsgálatidőpontjában a Központi Régión kívül, miközben a másik négy intézmény esetében ez az aránymegközelíti az ötven százalékot (AVKF: 41,9%; WJLF: 44,7%; ELTE ÁJK: 46,0%; végül BMF:48,5% - rájuk nem terjedt ki adatfelvételünk). A vizsgálatba bevont volt hallgatók körében isjellegzetes (szignifikáns) különbségekre figyelhetünk fel (lásd a 4.7. ábrát): a Vácott végzett Aporoshallgatók körében a legalacsonyabb a fővárosban élők aránya (65,6% - miközben 24,6%-ukközségekben lakik), míg az ellenkező póluson a ZSKF-esek találhatók: köreikben ez az arány84,6%.4.6. CSALÁDI HÁTTÉRközség város BudapestA végzett hallgatók körülményeinek megítéléséhez és a főiskolai tanulmányok megértéséhezmeg kell vizsgálnunk a családi hátteret, mint kikerülhetetlen tényezőt. Nagy befolyással bír atovábbtanulásra például a szülők iskolai végzettsége. A következőkben bemutatjuk, hogy a végzetthallgatókat vérszerinti vagy nevelő szülők nevelték, hogy családban hogyan alakultak az iskolaivégzettségek, első vagy második generációs értelmiségi a család, illetve, hogy milyennek ítéltékéletkörülményeiket 14 éves korukban. Ezek mellett megvizsgáljuk még a jelenlegiéletkörülményeiket, hiszen nagyban befolyásolja a tagozatot, az iskola elvégzésének idejét illetve38

nehézségét, hogy a hallgató család, munka mellett esetleg fiatal egyedülállóként szereztediplomáját.4.8. ábra: Kik neveltél 14 éves koráig – intézményenként (százalékok)Összesen0,592,56,9AVKF0,089,710,3BMF0,894,25,0ELTE ÁJK0,294,15,7WJLF1,986,511,5ZSKF0,388,711,00% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV csak vér szerinti szülők másZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Fontos tényezőnek tartottuk megvizsgálni, hogy a végzett hallgatókat 14 éves korukig kiknevelték, mivel ez az időszak fontos egész életük, pályaválasztásuk szempontjából. Két kategóriábasoroltuk a hallgatókat. Megkülönböztettük azokat, akiket csak vér szerinti szülők neveltek azoktól,akiknél „más‖ volt a válasz. Ez utóbbi kategórián belül sokféle esettel találkoztunk anevelőszülőktől a vérszerinti szülő élettársán át a nagyszülőkig (ábránkon eltekintettünk ezekrészletezésétől).Azt hogy intézményenként milyen eredményeket kaptunk, a 4.8. ábra mutatja.Megfigyelhetjük, hogy a végzettek döntő többségét (92,5%-ukat) vérszerinti szülei nevelték. Alegkedvezőtlenebb arány a WJLF-nél figyelhető meg, ahol is a vizsgált mutató 86,5%.Kiemelkedőek még a BMF arányai: itt a vérszerinti szülőkkel élt a megkérdezettek 94,2%-a.Megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy nincsenek az intézmények között olyan jelentős eltérések,melyekből messzemenő következtetéseket vonhatnánk le.A 4.9. ábrán azt vizsgáltuk, hogy a megkérdezettek életkörülményei milyenek voltak 14 éveskorukban. Az összesített adatok szerint többségük (59,8%-uk) átlagosnak ítélte meg, 27,5%-ukennél valamivel jobbnak minősítette. A „szélsőséges‖ válaszok hasonló arányúak voltak: a volthallgatók 5,2%-a vallotta életkörülményeit sokkal jobbnak az átlagosnál és 4%-uk rosszabbnak.Az átlagosnak ítélt életkörülményi jellemzők minden vizsgált csoportban közel azonosarányokat mutatnak, bár az ELTE ÁJK „kilóg a sorból‖ 51,4%-os értékével (szignifikánsanalulreprezentált), de a többi intézménynél 59 és 62% közötti értékek voltak a jellemzőek.39

4.9. ábra: Milyenek voltak életkörülményei 14 éves korában – intézményenként (százalékok)Összesen2,54,059,827,55,2AVKF4,03,160,723,27,1BMF2,1 4,163,724,84,6ELTE ÁJK2,7 3,251,436,45,5WJLF3,811,559,615,45,8ZSKF1,9 4,459,927,95,30% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV sokkal rosszabb rosszabb átlagos jobb sokkal jobbZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Rosszabbnak ítélték az életkörülményeiket mintegy 11,5%-ban a WJLF végzett hallgatói, mígugyanez az érték, a többi vizsgált hallgatónál csak 3 illetve 4%-között mozog. A legváltozatosabbadatsorokat az AVKF „produkálta‖, hiszen itt a megkérdezettek 60,7%-a vallotta ugyan magátátlagos helyzetűnek 14 éves korában, de a sokkal jobb körülmények között élők száma itt alegmagasabb, mintegy 7,1%. De figyelemreméltó, hogy az itt végzett hallgatók körében alegmagasabb a válaszmegtagadás is. Összességében az ELTÉ-sek adatai alakulnak alegkedvezőbben: köreikben a legalább négyes osztályzatok („jobb‖ helyzet az átlagosnál) arányamessze a legmagasabb: összesen 41,9%, az átlag 32,7%-hoz képest; ugyanez az arány a Wesleyesetében a legalacsonyabb: mindössze 21,2%.A következő ábrán (lásd a 4.10. ábrát) azt vizsgáljuk, hogy a hallgatók hány százaléka első,illetve legalább második generációs értelmiségi. Az esélyegyenlőtlenségek – melyekről akorábbiakban már szóltunk a legutóbbi OECD vizsgálat kapcsán – ezen felsőoktatásiintézményeknél is jól tetten érhetőek: az összes megkérdezett közel fele (48,9%-uk) diplomásszülők gyermeke (21,2% esetében legalább második generációs értelmiségi „kibocsátó‖ családrólvan szó, azaz nagyszüleik valamelyike is rendelkezik diplomával), miközben a felnőtt magyarlakosság alig több mint egytizede rendelkezik felsőfokú végzettséggel.40

4.10. ábra: Hányadik generációs értelmiségiek – intézményenként (százalékok)Összesen51,148,9AVKF63,236,8BMF54,445,6ELTE ÁJK31,368,7WJLF70,829,2ZSKF57,043,00% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%első generációslegalább második generációsZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az eltérések a kiválasztott intézmények között ez esetben is szignifikánsak. Érdemes elsőkéntaz ELTE ÁJK értékeit vizsgálni, hiszen ez az egyetlen egyetemi rangú intézmény, és a mai magyartársadalomban az egyik legmagasabb presztízsű hivatás (jogász, ügyvéd) betöltéséhez nyújtdiplomát. Így kevéssé meglepő, hogy a hallgatók 68,7%-a, legalább második generációs értelmiségi(ezen belül 29,4% nagyszülei is rendelkeztek diplomával). Csak a hallgatóik kevesebb, mintegyharmada, 31,1%-a tartozik az elő generációs értelmiségiek közé.A WJLF esetében a fenti értékek fordított aránya figyelhető meg. Az első generációsértelmiségiek 70,8%-ban, míg a legalább második generációs értelmiségiek 29,2%-ban képviseltetikmagukat (a második generációs családi háttér itt a legalacsonyabb arányú: alig 14,0%). A MűszakiFőiskola és a Zsigmond Király Főiskola közel azonos értékeket mutat, mindkét esetbeneltolódással, az első generációs értelmiségiek javára. A ZSKF esetében a különbség 14% a kétvizsgált csoport között, míg a BMF esetében 8,8%. Az AVKF-en az első generációs értelmiségiek63,3%-ban, a másik vizsgált csoport pedig, 36,8%-ban képviselteti magát.Az előző ábrán a generációs értelmiségieket vizsgáltuk; a következőkben részletesebben iselemezzük a szülők iskolai végzettségét. Adataink révén (lásd a 4.11. ábrát), plasztikusankirajzolódnak a kutatásunkba bevont felsőoktatási intézmények „rekrutációs bázisainak‖különbségei.41

4.11. ábra: Magasabb iskolázottságú szülő végzettsége – intézményenként (százalékok)AVKF0,43,614,8BMF1,62,28,3ELTE ÁJK0,72,07,5WJLF1,915,118,9ZSKF1,63,813,80% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV 8 általánosig szakmunkásképzőZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Összességében alig haladja meg a 14%-ot az érettségivel nem rendelkező (alacsonyabbiskolázottságú) szülők aránya, miközben közel 40%-uk rendelkezik középfokú végzettséggel(17,6%-uk szakközépiskolát, további 20,3%-uk gimnáziumot végzett). A diplomások között 4,8%rendelkezik a legmagasabb fokozattal (tudományos minősítése van), több mint egyötödük (22,3%-uk) egyetemet végzett, míg a főiskolai diplomások aránya 20,8%.Miként már korábban megállapítottuk, a gyermekkori család társadalmi státuszánakvizsgálatakor, a vizsgált intézmények közül az ELTE-ÁJK (szignifikánsan) kiemelkedő értékeketmutat a szülők iskolai végzettsége tekintetében. A volt hallgatók szüleinek mintegy 10,5%-arendelkezik tudományos minősítéssel, 32,7%-a egyetemi diplomával, 24,3%-a főiskolai oklevéllel.Az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettségű szülők aránya a többi vizsgált intézményhez képestértékeiben messze alulreprezentált: mindössze 9,5%.A BMF, az AVKF és a ZSKF értékei hasonló arányokat mutatnak, mindössze néhányszázalékos eltéréssel. Mindhárom intézmény esetében a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülőkaránya meghaladja a 60%-ot (mint arra a korábbiakban utaltunk), ugyanakkor ezen belül a BMFvolt hallgatóinál alacsony – alig 1,8%-nyi – a legmagasabb fokozattal rendelkező szülők aránya,miközben az egyetemet végzetteké itt a legmagasabb (22,0%). Érdemes külön kiemelni, hogy aBMF-en végzett hallgatók szülei viszonylag magas számban szakközépiskolai végzettséggel bírnak(21,2%), miközben a 8 általánosig jutott, alacsony iskolázottságú szülők aránya itt nem éri el a10%-ot.Utolsóként a WJLF-re térünk ki. Fontos megállapításokra juthatunk, ha az ábrát alaposabbanmegvizsgáljuk. Ennél az intézménynél a legalacsonyabb a felsőfokú végzettségű szülők aránya,nem éri el a 30%-ot. Gimnáziumi végzettséggel is csak 13,2%-uk rendelkezik. Kiemelkedőenmagas viszont a 8 általánost végzett, illetve szakmunkás szülők aránya: 15,1 illetve 18,9%. Joggal42

feltételezhetjük tehát azt, hogy az intézmény volt hallgatóinak egy jelentős hányadát nagybanbefolyásolta továbbtanulási ambícióikban, hogy szüleiknél jóval magasabb iskolai végzettségetszerezhetnek. Ez kevésbé érvényes azon 15,1% esetében, akik szülei legalább egyike egyetemidiplomás (ezen belül 3,8% a tudományos minősítésig is eljutott).4.12. ábra: A magasabban iskolázott testvér végzettsége – intézményenként (százalékok; csakahol van testvér)Összesen12,317,922,6AVKF11,519,921,8BMF9,519,421,6ELTE ÁJK9,611,324,9WJLF23,914,819,7ZSKF14,423,523,00% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%szakmunkásképzőig szakközépiskola gimnázium, technikumZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1598)A megkérdezettek testvéreinek iskolázottságát egy összevontabb, öt iskolai fokozatottartalmazó skálán elemezzük (lásd a 4.12. ábrát), és csak abban az esetben, ha van legalább egytestvére (a megkérdezettek 17,1%-a egyedül nőtt fel – ők kimaradtak ebből a vizsgálatból - ,további 59,7%-uknak egy testvére van, míg 23,2%-uknak legalább kettő; több testvér esetében amagasabban iskolázottat vettük figyelembe). Az összesített értékekből megállapítható, hogy avizsgált családokban a testvérek közel fele (47,2%-uk) szintén eljutott a diplomáig. Ezen belül23,4%-uk egyetemi végzettségű (elenyésző hányaduknak van tudományos fokozata is).A diplomás testvérek aránya szignifikáns eltéréseket mutat intézményenként, és ez esetben isaz ELTE-sek adatai a legkedvezőbbek (54,2%-uk testvére is felsőfokú végzettségű), míg azellenkező póluson a ZSKF és a WJLF található (az arányok 40% körül ingadoznak). Ez esetbentalán még plasztikusabban kirajzolódik a Wesley volt hallgatóinak egyfajta „ambivalenciája‖:miközben ebben az intézményben képviseltetik magukat a legnagyobb arányban a társadalomalsóbb rétegei (8 általánost végzett szülők, testvérek), ugyanakkor a felsőbb társadalmi rétegekből isjelentős arányban származnak az itt diplomát szerzettek.De vessünk egy pillantást a végzett hallgatóink jelenlegi iskolázottságára is! Egyes esetekbenelső diplomájuk megszerzése óta már eltelt közel egy fél évtized: közülük hányan léptek előbbre,tanultak tovább?43

4.13. ábra: A megkérdezettek jelenlegi legmagasabb iskolai végzettsége – intézményenként(százalékok)Összesen66,831,71,5AVKF87,013,00,0BMF84,215,50,3ELTE ÁJK3,690,75,7WJLF76,923,10,0ZSKF89,610,10,30% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Mint adatainkból kiderül (lásd a 4.13. ábrát) összességében közel harmaduk (31,7%-uk)rendelkezik egyetemi diplomával, további 1,5%-uk idő közben tudományos minősítést is szerzett.Az intézményenkénti adatokból kiolvasható, hogy az ELTE volt hallgatói közül 5,7% már eljutott atudományos minősítésig is (kisebb arányban, de találunk a ZSKF-esek és a BMF-en végzettekközött is fokozattal rendelkezőt). Jelentős előrelépések tanúi lehetünk a Wesley végzettjei körében:23,1%-uk időközben megszerezte az egyetemi diplomát, de a másik három főiskola végzetthallgatói közül is 10-16%-uknak sikerült magasabb végzettséget szereznie.4.7. GAZDASÁGI AKTIVITÁSfőiskola egyetem PhDA rendszerváltás óta került előtérbe a diplomás munkanélküliség 36 , mely azzal hozhatóösszefüggésbe, hogy a rendszerváltást kövező expanzió a felsőoktatásban túlképzést eredményezett.A munkanélküliség megítélésénél a legaktuálisabb kérdés a friss diplomások munkaerőpiacra valóbejutásának lehetősége. A felsőoktatásban való részvétel kitolja a munkába állás kezdetét, így afriss diplomások 24-26 évesen kerülnek ki a munkaerőpiacra. Egyes kutatók szerint az adatok arrautalnak, hogy a pályakezdő diplomások elhelyezkedési esélyei általában javulnak, kimutathatóugyanakkor, hogy a főiskolai diplomát szerző fiatalok esélyei romlanak. 3736Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) munkanélküliség definíciója: Az a munkaerő felmérésébenmegkérdezett 15-74 éves személy, aki az adott héten nem dolgozott, és nincs olyan munkája, amelytől átmenetilegtávol volt; aktívan keres munkát; rendelkezésre áll, azaz munkába tudna állni, illetve már talált is munkát, ahol 30napon belül dolgozni kezd.37Kertesi Gábor - Köllő János: Felsőoktatási expanzió, „diplomás munkanélküliség‖ és a diplomák piaci értéke;Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. március; 205. oldal.44

4.14. ábra: Mit csinál most – intézményenként (százalékok – 70%-tól ábrázolva)Összesen85,74,52,1AVKF82,010,42,7BMF89,22,21,1ELTE ÁJK81,54,93,6WJLF92,64,81,6ZSKF84,94,21,575% 80% 85% 90% 95% 100%dolgozik inaktív munkanélküli-passzívZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az adott intézmény illetve a szak sikerességét talán azzal tudjuk a legpontosabban mérni, hamegvizsgáljuk, hogy a végzettek milyen arányban vesznek részt aktívan a munka világában,természetesen eltekintve az egyéni képességektől, talpraesettségtől (holott ezek jelenősenbefolyásolják a munka világában való részvételt). A fenti ábra (lásd a 4.14. ábrát) tehátintézményenként mutatja be a végzett hallgatók gazdasági aktivitását.A hallgatókat nem oszthatjuk egyszerűen kétfelé aszerint, hogy munkanélküliek, avagydolgoznak. A munkanélkülieken belül fontos, hogy elkülönítsük a munkavállalásra törekvő, vágyó– vagyis „aktív munkanélkülit‖ – a továbbtanulóktól, és azoktól is, akik nem keresnek állást –vagyis „passzív munkanélküliektől‖. Ugyanis az elhelyezkedési esélyeket jelentősen módosítja,hogy milyen intenzitással keres az illető állást. 38 A negyedik csoportot az inaktívak alkotják.Mindegyik vizsgált intézményben az aktív keresők aránya 80% fölött van. A legrosszabberedményeket az ELTE ÁJK mutat, ahol is a dolgozók aránya 81,5%, tehát itt a legmagasabb agazdaságilag nem aktívak aránya. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a munkanélküliek közül10,0% az aktív munkanélküli kategóriába került, tehát mindenképpen változtatni szeretne jelenhelyzetén. Azt is fontos azonban megjegyeznünk, hogy a passzív munkanélküliek aránya is itt alegmagasabb (3,6%).Kiemelkedő a WJLF is, ahol a legkedvezőbb viszonyokat mértünk: a dolgozók aránya 92,6%,ugyanakkor a munkanélkülieké nem éri el a 3%-ot sem. A következő legkedvezőbb adatokat a BMFvégzett hallgatói körében regisztráltunk az aktívak aránya szempontjából (89,2%), amunkanélkülieké – különösen az aktív munkát keresőké – viszont itt igen magas (8,6%). Az AVKF38Kertesi-Köllő, 2006, 206. Vizsgálatunk során egy árnyalattal eltértünk az „aktív, munkát kereső‖ definíciótól:nem csak azokat soroltuk ide, akik az elmúlt időszakban munkát kerestek, hanem azokat is, akik személyeselképzeléseik között kiemelték a „munkahely szerzését‖.45

esetében az inaktívak aránya kimagasló 39 (10,4%), míg a ZSKF esetében az aktív munkanélküliekviszonylag nagy aránya tűnik ki (9,4%)..A következő ábrán (lásd a 4.15. ábrát) a passzív munkanélküliek megoszlását láthatjuk,aszerint, hogy ki mit csinál, miből él. Ez az ábra az összes megkérdezett 2,1%-át foglalja magába(mindössze 35 főt). Ők azok a végzettek, akik nem keresnek munkát, nem kívánnak változtatnijelenlegi helyzetükön.4.15. ábra: Ha nincs munkája, miből él – passzív munkanélkülieken belül (százalékok)8,81,727,114,1munkanélküliséghez kapcsolódó ellátást kapegyéb segélyeket kapalkalmi üzletekből stb. vagyonából, lakáskiadásból stb.egyéb válaszZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=35)Öt kategóriába sorolták magukat a megkérdezettek. Adataink szerint közel felüket (48,3%)házastársa, szülei, stb. tartja el. Anyagi forrásaik tehát elegendőnek bizonyulnak a megélhetéshez,illetve az életkörülményük olyan szintű, hogy nincsen szükség a munkába állására. További 14,1%-uk alkalmi üzletekből, lakáskiadásból, vagyonából él, mely források bizonyos része nem bejelentett,viszont olyan anyagi körülményeket biztosít, melyekkel elégedettek. Az érintettek kevesebb, mintegytizede (8,8%-uk) munkanélküliséghez kapcsolódó segélyt kap, míg 1,7%-uk egyéb segélyekbőlél (27,1% más formában biztosítja megélhetését). Érdemes „utánajárni‖ más kérdésekre adottválaszok alapján e csoport tényleges tevékenységének. Egyrészt kiderült, hogy a passzívmunkanélküli megkérdezettjeink mindössze 9,7%-a bejelentett munkanélküli, eközben 68,6%-ukvalamilyen kereső tevékenységet folytat (a „szürke‖ vagy a „fekete‖ gazdaságban), az „egyéb‖választ adók körében például ez az arány meghaladja a 90%-ot.Az összes megkérdezett hallgató 7,8%-a sorolható az aktív munkanélküli kategóriába; őkváltoztatni szeretnének jelenlegi helyzetükön. Mivel náluk a munkanélküliség remélhetőleg csakideiglenes állapot, ezért itt a megélhetési források arányai teljesen más módon alakultak; ezeketláthatjuk az alábbi ábrán (lásd a 4.16. ábrát).39Szignifikánsan alulreprezentált a kategória. Ide soroltuk a mindazokat, akik GYES-en, GYED-en, GYET-envannak, illetve a diploma megszerzése után nappali tagozaton folytatják tanulmányaikat.46

4.16. ábra: Ha nincs munkája, miből él – aktív munkanélküliek (százalékok)11,113,42,94,967,8eltartja a házastársa, szülei stb.munkanélküliséghez kapcsolódó ellátást kapegyéb segélyeket kapalkalmi üzletekből stb. vagyonából, lakáskiadásból stb.egyéb válaszZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=149)Jóval nagyobb részüket, 67,8%-ukat házastársuk, szüleik tartják el, 13,4%-uk alkalmiüzletekből, vagyonukból (esetleg lakáskiadásból stb.) élnek. A passzívakkal ellentétben őknincsenek megelégedve anyagi biztonságukkal, így a rendszeres jövedelem megszerzése érdekébenállást keresnek. Az aktív munkanélküliek 6,8%-a kap valamiféle intézményes támogatást, ezenbelül 4,9%-uk munkanélküliséghez kapcsolódó ellátásba részesül, míg 2,9%-uk egyéb segélyekbe.Itt is alaposabban „utána jártunk‖ néhány további szempontnak. Többek között kiderült, hogya munkát kereső (aktív) diplomás munkanélküliek mindössze 18,8%-a jelentkezett be valamelyMunkaügyi Központban, ugyanakkor 7,4%-uknak jelenleg is van valamilyen – bejelentetlen –rendszeres munkája…Az össze megkérdezett végzett hallgató 4,5%-a tartozik az „inaktív‖ kategóriába. A következőábrán (lásd a 4.17. ábrát) jól megfigyelhető, hogy az inaktívak legnagyobb része, 59,2%-avalamilyen gyermekneveléshez kapcsolódó juttatást, GYES-t, GYED-et, GYET-et kap. Esetükbenfeltételezhető, hogy legnagyobb hányaduk a gyermeknevelés után újra aktív keresővé válik ésvisszatér az előző munkahelyére.47

4.17. ábra: Ha nincs munkája, mit csinál – inaktívak (százalékok)22,84,41,721,63,72,543,4nyugdíjas (öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíj)eltartja a házastársa, szülei stb.gyermekneveléshez kapcsolódó juttatásokat kap (pl. GYED)egyéb segélyeket kapalkalmi üzletekből stb. vagyonomból, lakáskiadásból stb.tanuló nappali tagozatonegyéb válaszZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=76)Viszonylag nagy arányban – pontosan 39,5%- uk – jelenleg is nappali tagozaton folytjatanulmányait. Ők azok, akik a diploma megszerzése után nem kerestek munkát, hanem – kitolva apályakezdést – újabb felsőfokú vagy kiegészítő továbbképzésbe fogtak. Elenyésző hányaduk (1,3%-uk) nyugdíjas, feltehetően korengedményes vagy rokkantsági nyugellátást kapnak. Más kérdésekreadott válaszaik szerint sikerült kideríteni, hogy az inaktívak közel fele (43,4%-uk) valamilyenpénzkereső tevékenységet folytat (különösen a GYES-en, GYED-en lévőknél gyakori:kétharmaduknak van valamilyen munkája).48

5. FEJEZET: A VÉGZETT HALLGATÓKÉLETÚTJÁNAK ALAKULÁSAKOVÁCS DÓRA„…a korábbi nemzedékek számára kiszámíthatóbbvolt a jövő. Életpályájuk során nehezebben vagyegyáltalán nem lehetett helyesbíteni azokat az alapvetődöntéseket, amelyek az emberek pályaválasztását vagypárválasztását szabták meg. Szüleik és nagyszüleiksorsának alakulásából tudták a fiatalok, hogy ezek adöntések meghatározzák egy lány és egy fiú életútját,és hogy jövőjük nagymértékben éppen ezektől függ. Akiszámíthatóság erősebb kötöttséget jelentett, debiztonságot adott. Korlátozta az egyén szabadságát,hiszen akadályozta a helyesbítéseket és változásokat,de az állandóság ígéretét hordozta, és irányt adott afiatalok előrelátásának.” 405.1. BEVEZETÉSA következőkben a vizsgálatba bevont végzett hallgatók – többnyire húszas-harmincas éveikbenjáró fiatalok – életének eddigi alakulását, terveiket, aspirációikat vesszük alaposabban górcső alá.Kérdőívünkben részletesen kitértünk azokra az életeseményekre, amelyek sorsuk háromlegfontosabb aspektusát ölelik fel: a család, a tanulás és a munka világát. Sorra vettük a szülőicsaládtól való elszakadás folyamatait (az öngondoskodás, az önálló lakásba költözés, apárkapcsolat, a házasság majd a gyermekvállalás tényeit, a saját család felbomlásáig, újraépítéséig);azokat a döntéseket, lépéseket, amelyek elindították, alakították a munka világában a helyüket,helykeresésüket; részletesen kitértünk a tanulás világába való bekapcsolódásukra, kilépéseiket ésvisszatéréseiket is nyomon követtük. Elemeztük azokat a „fordulópontokat‖ is, amelyek – holnegatív, hol pozitív irányban – döntő mértékben befolyásolhatták életük alakulását: sikereiket,kudarcaikat, az ártó és segítő külső beavatkozásokat.Vizsgálatunk alapvető célkitűzése az volt, hogy felderítsük: hogyan boldogulnak a munkavilágában a kiválasztott öt intézmény végzett hallgatói. Úgy gondoltuk, és ebben erősítettek megelőzetes vizsgálataink, kiegészítő mélyinterjúin is (lásd a kötetünk 11. fejezetét), hogy arra akérdésre: „hova jutottak‖ nem csupán a felsőoktatási intézmények és a munka világa adja meg aválaszt, hanem ki kell terjesztenünk vizsgálatainkat arra a kérdésre is „honnan jöttek‖, illetve„hogyan jutottak idáig‖. Különösen fontosnak érezzük ezeket a kérdéseket azoknak atársadalomtudományi vizsgálatoknak a tükrében, amelyek a posztmodern világ kialakulásának,azon belül is a fiatalok életét meghatározó „posztadoleszcens‖ jelenségeknek a jelentőségére hívjákfel a figyelmet. Számtalanszor botlottunk ugyanis megkérdezettjeink életútját elemezve azokba aproblémákba, amelyekre Somlai Péter fenti idézete is utal: az „előrelátás‖ hiányára, abizonytalanságra, az életutak olyan „vargabetűire‖, amelyek szorosan kapcsolódnak a magyartársadalom legutóbbi időkben tapasztalható változásaihoz.40Somlai Péter: A posztadoleszcensek kora. In: Somlai Péter – Bognár Virág – Tóth Olga – Kabai Imre: Új Ifjúság.Napvilág Kiadó, Budapest, 2007. 39.49

Természetesen ez korántsem „magyar jelenség‖: a világszerte jól kimutatható hatást gyakorolnakezek a radikális társadalmi átalakulások a fejlettebb társadalmakban is az élet minden területére.Nevezik ezt az emberiség „információs‖ vagy „posztindusztriális korszakba való belépéseként‖ is.Számtalan – olykor egymásnak is ellent mondó – elgondolás született a legutóbbi időkben.Egyesek „nagy változási hullámnak‖ nevezik 41 , amely legalább olyan történelmi hatású lesz, mintaz ipari forradalom volt annak idején. Egy újabb megközelítésben egyesek a negatívumokra isfigyelmeztetnek, és „nagy szétbomlásról‖ beszélnek 42 , amely az 1960-as évektől az 1990-es évekvégéig a korábbi (ipari, vagy „fordi‖) társadalmi rend szétbomlását eredményezi a technikakihívásai, a globalizáció hatására – hogy a végén „egy új rend‖ szerveződjön.A társadalmi viszonyok „átláthatatlanságát‖ emeli ki Ulrick Beck 43 . Szerinte a felbomló rendialapú életformák helyén egy kockázatokkal teli társadalom alakul ki, amelynek legfőbbjellegzetessége, hogy az egyéni életutak „diverzifikálódnak és individualizálódnak‖ (eltérő életutak,szinte kiszámíthatatlan életpályák jelennek meg). Anthony Giddens is hasonlóan látja 44 , de avéleménye annyiban eltér Beckétől, hogy szerinte a „szétbomlás‖ mellett a modernintézményrendszerekben újfajta összetartó erők is megjelennek (pl. a család is változik, újjáalakul).Az egyének tudatában vannak a környezetük felbomlásának, de nem „visszahúzódnak‖, hanem„merészen beilleszkednek‖, igyekeznek megtalálni a helyüket 45 . Az elméletek a „posztmoderntársadalmak‖ strukturális változásainak négy fő tendenciáját emelik ki 46 :- a tömegfogyasztás egyre intenzívebbé válik a magas termelékenység hatására a nyugatitársadalmakban;- egyre inkább előtérbe kerül a tercier szektor a gazdaságban, kiépül a „szolgáltatóitársadalom‖ és a „szabadidőipar‖;- a termelékenység ugrásszerűen megnövekedett, ezért kevesebb munkaerőt igényel agazdaság, a foglalkoztatottság pedig ennek megfelelően alakul át (széles körbenuralkodóvá válik az úgy nevezett „flexibilis alulfoglalkoztatottság‖ modellje);- a felsőoktatásban való részvétel általánossá válik, megindul a „felsőoktatási expanzió‖.Ezek a változások összekapcsolódnak a fiatalok életének radikális átalakulásaival, amelyeket a„posztadoleszcencia‖ fogalmával írhatjuk le 47 . Posztadoleszcensek alatt azokat a fiatalokat értjük,akik már nem kamaszok, de még nem felnőttek, és ez az életszakasz egyre inkább meghosszabbodiknáluk. A ’68-as nemzedéket kezdték el először posztadolensnek nevezni. Jellegzetessége ennek azéletformának, hogy számtalan „felnőtt kompetenciát‖ (pl. a szabad döntés, beleszólás joga, önállóegzisztenciális alapok a fogyasztáshoz) időben előbbre hoznak, mint a szüleik, ugyanakkor a„felnőtté válás‖ olyan döntéseit, mint saját család alapítása, végleges kilépés az oktatásrendszeréből, vagy a szülői családtól való leválás, minél későbbre tolnak ki. Egyes életeseményeknem csak később következnek be, hanem fel is cserélődnek (a „lineáris életpálya‖ felborul és ún.„választásos életutak‖ jelennek meg: előbb vállalnak pl. munkát, mint befejeznék tanulmányaikat).41424344454647Lásd pl. Toffler, Alwin: The Third Wawe. William Morrow, New York, 1980.Fukuyama, Francis: A Nagy Szétbomlás. Európa Kiadó, Budapest, 2002.Beck, Ulrich: A kockázat-társadalom. Századvég Kiadó, Budapest, 2003.Giddens, Anthony: A harmadik út. Agóra Kiadó, Budapest, 1999.Nevezik ezt az új jelenséget „individualizálódó-reflexív‖ folyamatnak is. Lásd: Kabai Imre: Társadalmi rétegződésés életesemények. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2006. 12.Kitűnő összefoglalását adja ennek: Zinnecker, Jürgen: Gyermekkor, ifjúság és szociokulturális változások a németszövetségi köztársaságban. In: Gábor Kálmán – Jancsák Csaba (szerk.): Ifjúságszociológia. Belvedere Kiadó,Budapest, 2006. 95-116. Vagy Lásd még: Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új MandátumKönyvkiadó, Budapest, 2006.A fogalmat először Keniston használta (lásd: Keniston, Kenneth: Youth: As a stage of life. American Scholar,1970/39. 631-654.).50

Az első dimenzió, amit érdemes kiemelnünk, az a munka és a tanulás világának időbelikapcsolódása. Míg korábban az volt a jellemző, hogy ha a fiatalok elsajátítottak egy szakmát, akkorkiléptek a munkaerőpiacra, és – ha minden jól alakult – életük végéig az azon a pályán maradtak.Viszonylag kevesen szereztek diplomát, a felsőoktatás nem volt annyira széles körben elérhető. 48Manapság viszont egyre többen végeznek felsőoktatási intézményben, így eleve meghosszabbodotta tanulás időszaka, kitolódott 27-30 éves korig. Ráadásul a globalizáció diktálta rendkívül gyorstechnikai és technológiai fejlődés következtében folyamatosan képeznie kell önmagát az embernek,mert ha lemarad, kiszorul a munkaerőpiacról. Tehát a tanulás nem fejeződik be az első szakmamegszerzésével, hanem folytatódik szakmai továbbképzésekkel, vagy akár a következő „papír‖megszerzésével. A friss diplomásoknak emellett azzal is szembe kell nézniük, hogy a korábbandivatos vagy hiányszakmának tűnő szakon szerzett papírral sem találnak betöltetlen állást, hiszennégy-öt év alatt a munkaerőpiac rengeteget változott.A második dimenzió a családtól való leválás. A fiatalok a meghosszabbodott tanulási idő miattkésőbb válnak keresővé. Ha azonban elvégezték a főiskolát vagy egyetemet, akkor sem biztos, hogyrögtön állást találnak, vagy ha mégis, nem biztos, hogy a kezdő fizetés elegendő ahhoz, hogy abbólönálló háztartást tartsanak fent. Nyugat-Európában olyan tendencia is kimutatható, hogy a diplomásfiatalok még évekig a szülőkkel laknak, mert kényelmesebb és anyagilag kedvezőbb is, hogy azédesanyjuk ellátja őket, mos-főz rájuk, és a fenntartási költségekben sem kell olyan mértékbenbeszállniuk, mintha külön lakásban laknának (a „Mama-hotelok‖). Az Egyesült Államokban pedig adiplomás fiatalok, akik addig az ország más részein tanultak, visszaköltöznek a szüleikheztanulmányaik befejezése után. Így nem csak kitolódik a szülői háztól való elválás, hanem sokesetben vissza-visszatérnek a mai fiatalok szüleik háztartásához.A harmadik dimenzió a nemi szerepekhez kapcsolódik. A ’60-as években tömegesen elterjedtekaz orális fogamzásgátlók. Ezek megjelenésével a gyermekvállalás szabályozhatóvá vált, és aszexualitáshoz való viszony is liberalizálódott. Az első szexuális tapasztalatok szerzésénekidőpontja korábbra tolódott, míg a gyermeknemzés későbbre csúszott. Ezzel a folyamattalpárhuzamosan megváltozott a házasság jelentőssége és az élettársi kapcsolat megítélése is. Aházasságok száma Magyarországon a ’70-es évek óta csökken, a válásoké nő, jelenleg mindenmásodik házasságkötésre egy válás jut évente. Emellett az élettársi kapcsolatok száma növekszik,hiszen a házasságon kívül született gyereket ma már nem érinti semmilyen hátrányosmegkülönböztetés, és a családjogban hasonló kedvezmények illetik meg az élettársi kapcsolatbanélőket, mint az élettársi kötelékben lévőket 49 . A ’90-es évek pedig egy új jelenséget is magávalhozott; a „szingliséget‖. A szingli egyedülálló karrierista fiatalt jelent, akinek nem elsődleges célja acsaládalapítás, hanem a szakmai siker és az anyagi biztonság a legfontosabb.5.2. AZ ÉLETCIKLUSOK TIPOLÓGIÁJAÁttérve válaszadóink életútjának empirikus vizsgálatára, először egy átfogó képet kívánunk adniarról: hol helyezkednek el most megkérdezettjeink az életciklusok különböző fokozatain: önállólakásban (háztartásban), párkapcsolatban élnek-e, illetve van-e már gyermekük (miután döntőtöbbségük – 86%-uk – dolgozik, így erre a dimenzióra nem terjed ki tipológiánk). Összefoglalóábránkon ezt mutatjuk be intézményenként 50 (lásd az 5.1. ábrát).484950Magyarországon 1980-ban a foglalkoztatottak még csak 8,1 %-a volt diplomás (Somlai et al., 2007. 25.).A házasságon kívül született gyermekek aránya 2005-ben Magyarországon meghaladta a 35%-ot, miközben1989-ben ez az arány még csak 12% körüli volt. A nem házas együttélések aránya a párkapcsolatokon belül szinténjelentősen változott: 5%-ról 15% fölé emelkedett. Forrás: Harcsa István – Papp Gábor – Vukovich György:Magyarország a társadalmi jelzőszámok tükrében. In: Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György(szerk.): Társadalmi Riport 2006. TÁRKI, Budapest, 2006. 435-466. Az adatok forrása: 452-453.Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjukmeg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk51

5.1. ábra: Egyes életciklusok (önálló lakás, partner, gyermekek) – intézményenként(százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az összesített adatokból kiolvasható, hogy hat „alaptípusba‖ soroltuk válaszadóinkat. Alegelső életciklus-csoportba azok tartoznak, akik még nem rendelkeznek saját lakással (többnyireszüleiknél élnek), nincs partnerük és gyermekük sem (átlagéletkoruk 25,4 év – tehát a fiatalabbkorosztályhoz tartoznak, hiszen a teljes minta átlaga 29,8 év). Összességében megkérdezettjeink15,0%-a sorolható ide. Feltűnően magas arányban képviseltetik magukat itt a férfiak (26,3%),felülreprezentáltak még a főiskolát végzettek és a falusiak is. Intézményenként szintén jelentős –szignifikáns – eltérések tapasztalhatóak: e csoport különösen magas arányban figyelhető meg aBMF-esek körében (23,9%), az ellenkező pólust a WJLF-esek képezik (itt a vizsgált aránymindössze 5,3%).A második életciklusban lévőknek azokat tekintettük, akik már partnerrel élnek, de nem asaját lakásukban, és gyermektelenek. Az összes megkérdezett 16,8%-a tartozik ebbe a csoportba,átlagéletkoruk 25,9 év. Megállapítható még a kisvárosiak felülreprezentáltsága e kategóriában. Azelőző kategóriához hasonlóan itt is a BMF-esek körében regisztráltunk átlag fölötti arányokat(21,9%), míg az ellenkező pólust a WJLF képezi (7,9%).Az egyedülálló, gyermektelen saját lakásukban élők a harmadik életciklus-csoportunk(kevesebb, mint egytizedük – 8,7% - sorolható ide; átlagéletkoruk 28,5 év). A „szingli‖ fogalmát a„szignifikáns különbségről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb).Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%-os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk„szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖. Lásd erről: Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatásgyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, 2003.52

karrierista, jól kereső, egyedülálló nő helyzetével azonosították. Ez a sztereotípia esetünkben téves,mert a nők nincsenek felülreprezentálva ebben a csoportban, sokkal inkább a tudományos fokozattalrendelkezők 51 és a fővárosiak. (Lehet, hogy az ódivatú „agglegény‖ és „vénkisasszony‖ kifejezésillene rájuk?) Jellegzetesen az ELTE ÁJK diplomásai körében magas ennek a csoportnak az aránya(13,2%), míg az AVKF-en és a WJLF-en csak elvétve találunk ilyen típust (alig 5%-ot).A negyedik kategóriát a partnerükkel, gyerek nélkül saját lakásban élők alkotják. Átlagosan28,0 évesek (25,8%-ukat soroltuk ide). Kiemelkedően magas az aránya a csoportban a nőknek, abudapestieknek a vidékiekkel szemben és az egyetemen diplomát szerzőknek. Ez esetben is azELTE ÁJK volt hallgatóinál a legmagasabb az arány (32,0%), míg a két egyházi intézmény alkotjaaz ellenkező végletet (16-17% közötti értékekkel).Az ötödik és a hatodik kategóriába a gyermeküket partnerükkel vagy egyedül nevelő szülőktartoznak. Döntő többségük saját háztartásában él. Ez a két csoport a legidősebb, az életkoruk átlaga37,4 év illetve 39,1 év.A gyermeket partnerükkel együtt nevelők „tábora‖ a legnépesebb, a megkérdezettek 27,9%-atarozik ide. Ebben a kategóriában kiugróan magas a nők és a falun élők aránya, és szinténfelülreprezentáltak a főiskolát végzettek illetve az első generációs értelmiségiek. A fentiintézmények szerinti tendenciák itt megfordulnak: a két egyházi intézmény messze felülreprezentáltebben a kategóriában, míg itt is az ELTÉ-sek helyezkednek el az ellenkező póluson (17,1%-kal).A legidősebb csoport, a hatodik a gyermeküket egyedül nevelő szülőké. Ők vannak alegkevesebben, mindössze a válaszolók 3,9%-át alkotják. Ebben az esetben a WJLF-en diplomátszerzők aránya kiugróan magas (12,7%). Ugyanakkor a nők is alaposan felül vannak ebben acsoportban reprezentálva (itt arányuk 86,7%), ami – bizonyos értelemben – természetesnektekinthető (ha figyelembe vesszük, hogy válás esetén általában a „gyengébbik nemnél‖ helyezik el agyermekeket, és így kevés a gyermeküket egyedül nevelő apák száma).Az összesített adatok azt mutatják, hogy a legnagyobb arányban az BMF-en diplomátszerzettek gyermektelenek, (77,6%), ezt szorosan követi az ELTE volt hallgatóinak 76,6%-osaránya. Saját lakás tekintetében a műszaki főiskolán végzettek vannak a legkedvezőtlenebbhelyzetben, több mint 50%-uk nem saját lakásban él. A többi intézmény adatai messze elmaradnakettől, 25 % körül mozog a saját lakás nélküliek száma.A családi viszonyok szempontjából néhány további jellegzetességet emelünk ki.Összességében 39,3% él élettársi viszonyban (állandó partnerével – ebből 5,1%-uk újraépítettkapcsolatban); mindössze 29,4%-uk házasságban (3,5% ezen belül újraházasodott), és közelegytizedük (9,7%-uk) elvált, vagy partnerétől külön él. Az intézmények közötti eltérések itt is afenti jellegzetességeket követik: miközben az ELTE ÁJK végzett hallgatóinak 41,3% -a élettársiviszonyban él és 24,0% házasságban, az AVKF volt hallgatóinál ez a két arány a következőképpenalakul: 39,3% versus 47,3%.5.3. AZ ÉLETUTAK ALAKULÁSAA következőkben a végzett hallgatók életútját elemezzük aszerint, hogy az egyeséletesemények megtörténtek-e velük, és ha igen, mikor. A kérdőívben megkérdeztük abekövetkezés időpontja mellett azt is, hogy ha nem történt meg az adott esemény, akkor mikorratervezik. Először a bekövetkezett eseményeket mutatjuk be összefoglalóan (lásd az 5.2. ábrát ),majd különböző szempontok (nem, korcsoport, tagozat) szerint kibontva is elemezzük adatainkat.51A tudományos fokozattal rendelkezők aránya a csoportban 17,2%, míg az összes vizsgált körében csak 8,6%.53

5.2. ábra: A végzett hallgatók életútjának alakulása: Megtörtént-e az adott életesemény(százalékok) – ha igen, mikor (évek)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az adatokat a fenti ábra az egyes életesemények bekövetkezésének időpontja szerintisorrendben tartalmazza. Mi – ettől eltérően – egy speciális „tematikus‖ csoportosítás menténelemzünk: a különböző „létszférákhoz‖ – a munka a család és az iskola világa – tartozóéleteseményeket vesszük sorra.A munka világába már nagyon sokan beléptek: teljes állása volt eddigi élete során a végzetthallgatók 88,7% -ának (ez a legnagyobb arány). Általában már 22 éves koruk előtt bekövetkezett ezaz esemény (természetesen ezek átlagértékek – igen nagy szóródásokkal, tehát nem ritka a későbbiés a korábbi időpont sem). A következő oszlopban láthatjuk, hogy 80% keresett már élete soránannyit, amiből el tudta tartani magát, és ez átlagosan 22 éves koruk előtt következett be. Ebbőlnyilvánvalóan következik, hogy aki talált magának teljes állást, az nagyobb részben el is tudtabelőle tartani magát.A munka világához kapcsolódik még az állás első elvesztésére és az első munkanélkülivéválása Összesen 16,3% volt már munkanélküli, de csak 12,5 % vesztette el az állását.Ez a különbség abból adódhat, hogy a felsőoktatásból kikerülve nem találtak rögtön munkahelyet avégzett hallgatók (azaz még nem volt állásuk, amit elveszíthettek volna). Mindkét eseményáltalában 25 éves kor után történt meg.A következőkben a családi létszférához tartozó életeseményeket vesszük sorra. Aposztadoleszcencia egyik fontos tényezője, indikátora a családi otthonból való elköltözés időpontja.Ez nagymértékben attól is függ, hogy a munkaerőpiacra kikerülők tudnak-e elég pénzt keresni,illetve megtakarítani ahhoz, hogy önálló otthont teremtsenek maguknak. A mi válaszadóink54

átlagosan 21,9 éves korukban hagyták el a szülői otthont. Az állandó partnerrel való együttélésennél valamivel későbbre tolódott, átlagosan 22,3 éves korra. Az adatok alapján valószínűsíthetjük,hogy megkérdezettjeink először nem egy állandó partnerrel költöztek össze, hanem kis ideig(átlagosan fél évig) egyedül éltek. A megkérdezettek közel egyharmada házasságban él, vagy élt. Acsaládalapítás mellett átlagosan 24,5 éves korukban döntöttek. Két évvel azután, hogyösszeköltöztek, és a gyermekáldást másfél évvel megelőzve. A válaszadók 25,9 %-a vállalt márgyermeket, 11,1 %-uknak pedig már legalább kettő van. A házasodást közel egy harmad aránybanválás követte, (ez 9,6%-uknál fordult elő eddig) körülbelül négy évvel a házasságkötés után. Újkapcsolat a válás után 31 éves kor körül alakult ki, legalább is az összes megkérdezett 6,1 %-ánál,az elváltak egyötödénél. Az események időpontjából láthatjuk, hogy a második gyermek vállalásainkább az első házasságban élőkre jellemző.A tanulás „életvilágának‖ néhány eseményét emeljük ki a továbbiakban. A végzett hallgatók85 %-a eldöntötte – átlagosan 16 éves kora körül – , hogy milyen pályát választ. Ez tűnik (a magyaroktatási rendszert nézve) a racionális időpontnak, tehát a legtöbbjüknek ez az esemény aközépiskola 10. illetve 11. évfolyamára esik. Ekkor kellett ugyanis döntést hozniuk arról, hogyakarnak-e és hol szeretnének továbbtanulni a későbbiekben (a felvételi előkészítő fakultációkatáltalában a 11. osztálytól választhatják ki a tanulók). Viszont rendkívül tanulságos, hogy 64,2%-ukúgy gondolja, hogy még nem fejezte be a tanulmányit, tehát jelenleg is valamilyen szinten tanul,vagy szándékában áll továbbképezni magát. Azok, akik a tanulmányaikat úgy gondolják, hogy márbefejezték, ez átlagosan 26,7 éves korukban történt meg. Tehát elég későn, ha azt az átlagosnaktekinthető „lineáris életpályát‖ követjük nyomon, hogy a középiskolát rögtön (18-19 évesen) követia felsőoktatás, az egyetem 5 éves, a főiskolák pedig 6 és 8 szemeszter között változnak.Feltétlenül érdemes korcsoportonként is megnézni, hogy milyen lényeges különbségekvannak a 40. életévüket már betöltöttek, a „harmincasok‖ és a 30 év alattiak között, van-e változás akülönböző „generációknál‖, esetleg kitolódtak, felcserélődtek-e egyes események.Az alábbi adatsoron (lásd az 5.3. ábrát) nyomon követhetjük az egyes életeseményekbekövetkezésének arányai külön a húszas, a harmincas és a negyvenes éveikben járók vagyidősebbek esetében. Mint arra korábban utaltunk, tanulmányait az összes végzett hallgatóegyharmada tekinti befejezettnek. Ami nem kis meglepetés: nincsenek nagy különbségekkorcsoportonként. Kiemeljük, hogy a harmincasok azok, akik legnagyobb arányban szeretnékfolytatni a tanulmányaikat. Teljes állást összességében a megkérdezettek 88,7%-a vállalt már, alegkisebb mértékben a legfiatalabb csoport (84,9%), az életkorral együtt a teljes munkaidőbenfoglalkoztatottak aránya is emelkedik: a középső korcsoportnál 94,7%, míg a legidősebbeknél97,6% ez az érték. A legtöbb életeseménynél hasonló tendenciák figyelhetőek meg: a bekövetkezésiarányok az életkorral együtt növekednek.A 40. életévüket betöltöttek 92,0%-a megházasodott, kisebb arányban (88,5%) vállaltaklegalább egy gyermeket, további gyermeke pedig a korcsoport 46,0%-ának született. Ez a két utóbbiarány valószínűleg már nem módosul, hiszen a nők esetében negyven év felett a gyermekvállalásma még igen ritka. A válások száma ennél a korosztálynál meglehetősen magas, több mintharmaduknál következett be. A fiatalabb korosztályoknál rendre alacsonyabb százalékértékeketregisztráltunk. A húszasok alig 12,8%-a kötött eddigi élete során házasságot, mindössze 6,5%-uknak van legalább egy gyermeke és egy százalék alatt vállalkoztak másodikra. A harmincaséveikben járók 76,8%-a „cserélt már gyűrűt‖, közel felük (49,7%-uk) vállalkozott az elsőgyermekre, és 22,8%-uk többgyermekes szülő. Ezeknél a korcsoportoknál még a jövő titka: hogyalakul életük e tekintetben.55

5.3. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének aránya – korcsoportonként (százalékok)további gyermekmunkanél-külivé válnielveszí-teni állásátújraházasodnikülön-élni, elválniapa/anya lennisaját lakásba költöznimeghá-zasodnielköltöz-ni otthonrólpartner-rel együtt élnigondos-kodik magárólteljes állást vállalnibefejezni tanulmá-nyaitszakmá-ját eldönteni11,122,80,816,319,826,312,112,518,319,69,06,128,79,80,99,637,615,02,725,96,535,432,712,835,834,029,938,246,049,751,876,859,369,458,865,954,488,595,292,086,883,794,895,280,091,590,074,488,797,694,784,984,687,379,286,00,0 20,0 40,0 60,0 80,0 100,0 120,0Összesen 40 éves és idősebb 30-39 éves 21-29 évesZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A munka világában tapasztalható arányok viszont bizonyos esetekben nem követik az„általános tendenciákat‖. Megfigyelhető ugyanis, hogy a harmincasok körében a legmagasabb azállásukat elvesztők aránya (19,6%), de különösen a munkanélkülivé válás esetében kiugró ekorosztály adata (26,3%, miközben az idősebb korosztálynál ez az arány „csak‖ 19,8%). Talánazzal magyarázható ez az „anomália‖, hogy a harmincas éveikben járóknak a munkavilágába valóbelépése a rendszerváltás utáni évekre tehető, amikor az állások százezrei szűntek meg.A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogyan alakulnak az egyes életeseményekbekövetkezésének átlagos időpontjai korcsoportonként (lásd az 5.4. ábrát).56

5.4. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időpontja – korcsoportonként (évek)57ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)

A szakmájukról átlagosan 16,5 évesen döntöttek, mint arra korábban utaltunk, és ebben nincsszignifikáns különbség az egyes korcsoportok adatai között 52 . A többi életesemény tekintetébenviszont szignifikáns eltérések tapasztalhatóak. A tanulmányok befejezésénél már jelentőskülönbségekről szólnak az adatok az egyes korcsoportok között. Legkorábban a legfiatalabbakfejezték be először a tanulást (23,9 évesen), őket a harmincasok követik kerek 30 évvel, a negyvenéves korosztálynál ez az esemény kitolódik 38,3 éves korukra. Megállapítható tehát, hogy közülüksokan a munka mellett is folyamatosan tanulnak. Ami megint csak meglepő: teljes állást alegidősebbek vállaltak a legfiatalabb korban (18,9 évesen), ezután következnek a harmincasok (20,1évvel), majd a húszas éveikben járók (23,9 évvel).E mögött nagy valószínűséggel az húzódik meg, hogy a legidősebb diplomás korosztály életútjaa középiskola elvégzése után a munka világában folytatódott, és csak jó néhány évvel ezutánkerültek be a felsőoktatásba (többnyire munka mellett levelező szakokon). A harmincasok körébenmár érzékelhetően csökken ez a fajta életút, míg a legfiatalabbaknál – már csak koruknál fogva is –még kisebb a valószínűsége.A családdal kapcsolatos eredmények tekintetében váratlanul alakul a bekövetkezés sorrendjenéhány esetben. A legfiatalabb korosztály költözik el legkorábban, 21,6 évesen otthonról, ők élnekelőször saját lakásban 23,5 éves koruktól, és ők vállalnak leghamarabb gyermeket, 24,7 évesen.Ezekben az esetekben a 40 évnél idősebbek csoportja követi őket időben kevés különbséggel, majdpedig a 30 és 39 év közöttiek. Partnerrel együttélés és a házasság tekintetében viszont a 40 évfelettiek „állnak az élen‖, ők már 21,8 évesen összeköltöztek partnerükkel, és 23,3 évesen házasokvoltak.A többi életesemény adatai között jelentős eltéréseket fedezhetünk fel korcsoportok szerint.Ezek a legtöbb esetben nyilvánvalóak, hiszen például a második gyermekvállalást későbbre időzítőhúszasok nem szerepelhetnek benne, így azt látjuk, hogy ők a második gyermeküket átlagosan 23,9évesen szülték, míg a 40 év fölöttiek átlagosan csak 29 éves koruk után vállalkoztak továbbigyermekekre. Ellenben a harmincas korosztálynál már észrevehető, hogy az egyes eseményekidőben kitolódtak. A 40 év felettiek 88,5%-ának van gyermeke (ez az esemény az érintettek 25,6éves korában történt meg). Ezzel szemben a 30 és 39 év közöttieknek csak kevesebb, mint a feleapa vagy anya, és 26,7 évesen született az első gyermek. Tehát átlagosan legalább egy évvelkorábban vállalt gyermeket a legidősebb korosztály. Ugyanez a tendencia a házasságkötésnél ismegfigyelhető.Ezután azt vizsgáljuk meg, hogy van-e szignifikáns különbség a férfiak és a nők között az egyeséletesemények bekövetkeztének időpontját illetően. Kiemeljük, hogy a férfiak átlagéletkora kétteljes évvel alacsonyabb (28,8 év, míg a nőké 30,8 év).52Abban az esetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magasmérési szintű (mint esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk.Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra.Az előbbi a független változó által „magyarázott‖, míg az utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása a függő változónak. E két elemhányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról‖, itt és akésőbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüliszórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól afüggetlen változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TIPOTEX Kiadó, Budapest,2002, 166-174.58

5.5. ábra: A férfiak és a nők életútjának eltérései a bekövetkezés ideje szerint (pozitív érték: anőknél előbb következik be, években)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A fenti adatsorból (lásd az 5.5. ábrát) láthatjuk, hogy a nők valamennyivel előbb döntenekjövendő szakmájukról, a férfiak viszont hamarabb fejezik be a tanulmányaikat, ezért is lehet az,hogy ők minimális különbséggel ugyan, de korábban tudják eltartani magukat. Ez a különbségazonban nem szignifikáns. Még egy esetben – az újra házasodás bekövetkezésének időpontjában –tapasztalhatjuk azt, hogy nincs jelentősebb különbség a két nem adatai között. Minden máséleteseményt érdemes alaposabban is megvizsgálni.Az alapvető hipotézisünk az volt, hogy a férfiak „később érnek‖, nehezebben szakadnak el acsaládjuktól, ezért később alapítanak új családot, hiszen az ő „biológiai órájuk nem ketyeg olyangyorsan‖ a gyerekvállalás tekintetében sem. Az adatok szinte teljes mértékben igazoljákfeltételezésünket. A nők korábban költöznek el otthonról, és élnek együtt állandó partnerrel. Kétévvel hamarabb kötnek házasságot, és több mint 2,5 évvel korábban születik meg az elsőgyermekük. Az esetleges válás is előbb bekövetkezik náluk 2,2 évvel, de a második gyermekszületésének időzítésében is megelőzik a férfiakat 2,4 évvel.Azt is megvizsgáltuk, hogy az egyes események milyen százalékarányokban következtek benemenként (lásd az 5.1. táblázatot). A nők 40,0%-a megházasodott, míg a férfiaknak csak kevesebb,mint 26 %-a. A gyermekvállalás tekintetében is alacsonyabb náluk a vizsgált érték (33,1% versus18,5% ; ez egyébként a legnagyobb különbség a táblázatban). További gyermeket is nagyobbarányban vállaltak a nők (14,6% versus 7,5%). A munka világában hasonló viszonyokrólárulkodnak az adataink: a nők nagyobb arányban vesztették már el az állásukat (2,3% a különbség),és magasabb számban voltak munkanélküliek is (itt 3,9% az eltérés).59

5.1. táblázat: Az egyes életesemények bekövetkezésének aránya - nemenként (százalékok)Életesemények Férfi Nőszakmáját eldönteni 85,0 84,2befejezni tanulmányait 39,4 32,3teljes állást vállalni 88,9 88,4gondoskodik magáról 80,5 79,5partnerrel együtt élni 58,8 72,7elköltözni a szülői háztól 63,2 75,4megházasodni 25,8 39,4saját lakásba költözni 45,6 57,9apa/anya lenni 18,5 33,1különélni, elválni 5,2 13,9újra együtt élni, újraházasodni 4,1 8,2elveszíteni állását 11,3 13,6munkanélkülivé válni 14,3 18,2további gyermek 7,5 14,6ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A fentiek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy bár vannak különbségek a két nem között azéletesemények bekövetkezésének időpontját tekintve, de ezek nem túl jelentősek. Az pedig, hogy aférfiak a posztadoleszcencia szempontjából fontos döntéseket csak később hozzák meg, még nemjelenti feltétlenül azt, hogy az erősebb nem tovább „kamasz‖, hanem inkább csak azt, hogy amagyar társadalomban még mindig élnek azok az elvárások, hogy a férfi a családfenntartó, és azegzisztencia megteremtés a családalapításhoz időt vesz igénybe. Ezért vannak ők két évvel„lemaradva‖.Felmerült bennünk a kérdés, hogy változik-e a bekövetkezés arány, ha a terveket is megnézzük,nem csak a megtörtént eseményeket elemezzük. Az eredmények rendre azt mutatták, hogy a férfiakés a nők körében az életesemények nagy valószínűséggel azonos arányban fognak bekövetkezni –legalábbis a válaszolók tervei szerint. A két év korkülönbség vajon megmarad-e? A következőábránk adatai (lásd az 5.6. ábrát) választ adnak a kérdésünkre.60

5.6. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időpontja nemek szerint (évek)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az élettervek szerint szignifikáns különbségek csak az ötödik életeseménytől (együttéléspartnerrel) mutathatóak ki. A férfiak 2,2 évvel később döntenek („majd‖) a partnerrel valóegyüttélés mellett, mint a nők, valamivel 29 éves koruk előtt. Egy évvel később költöznek el aszülői háztól, 27,9 évesen, és másfél évvel később kötnek majd házasságot a gyengébbik nemheztartozók. A gyermekvállalásnál csökken a különbség 1,2 évre, az újraházasodás szintén későbbidöntés az erősebb nem életében (1,4 évvel tolódik ki), de a második gyermekre is egy évvel későbbkövetkezik be. Az eredmények tükrében azt mondhatjuk, hogy bár a különbség a két nem közöttéletterveik tekintetében valamelyest csökkent, de így is megmaradt átlagosan 1,4 év.A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a nappali, a levelezős és az estis hallgatók között milyenkülönbségek vannak. Fontos ilyen szempontból is megvizsgálni a különbségeket, hiszen a levelezőilletve az esti tagozatos hallgatók valószínűleg munka mellett folytatták tanulmányaikat, de sok másszempontból is egészen más volt az életvitelük.61

5.7. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének arányai tagozatonként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az 5.7. ábra révén azt mutatjuk be, hogy az egyes életesemények milyen arányban következtekbe az egyes tagozatokon. Itt is kiemeljük, hogy az átlagéletkor a nappali tagozatosoknál 26,1 év, alevelezőseknél 35,5 év, az estin végzettek körében pedig kereken 35 év.Azt rögtön láthatjuk, hogy a nappalin végzettek – már csak fiatalabb életkoruknál fogva is – a„legtapasztalatlanabbak‖. Az összes életesemény közül náluk csak a szakma választása és atanulmányok befejezése történt meg nagyobb arányban az átlagnál. A további adatsorok rendre aztmutatják, hogy a nem nappali képzésben résztvevők sokkal nagyobb arányban estek már át az életnagy fordulópontjain. Különbségek csak abban vannak, hogy a levelező vagy az esti tagozatonvégzettek körében magasabb-e az arány.A legnagyobb eltérések a házasság, a saját lakásba költözés és a gyermekvállalás tekintetébenvannak. A levelezősök 61,2%-a, az estisek 58,4%-a, míg a nappalisoknak csak 14,2%-a kötött márházasságot. A gyermekvállalás hasonló tendenciákat mutat: sorrendben 54,8 , 44,7 illetve 8,1% ahárom arány. Ezek a kiemelkedően nagy aránykülönbségek elsősorban az életkor eltérései alapjánmagyarázhatóak.Nézzük meg a tagozatonkénti eltéréseket a bekövetkezések időpontja szerinti is a következőábra (lásd az 5.8. ábrát) segítségével.62

5.8. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időpontjai tagozatonként (évek)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Nem szignifikánsak a tagozatonkénti eltérések az „elköltözni a szülői háztól‖, az „újra együttélni‖, az „elveszíteni állását‖ és a „további gyermek‖ életesemények esetében. Lássuk azokat atényezőket, amelyeknél érdemes megtenni az összehasonlítást! A nappalisok sokkal hamarabb, már24,2 évesen befejezik a tanulmányaikat, ez azzal magyarázható, hogy a másik két tagozattípus alegtöbbször a munkaerőpiaci tapasztalatok után dönt a diploma, esetleg a második diplomamegszerzése mellett. A nappalisok ezzel szemben csak a felsőoktatásból kikerülve vállalnak teljesállást, azaz 3 évvel később, mint a levelezősök, és 2 évvel később, mint az esti tagozatosok. Az„önállóan gondoskodni saját magáról‖ esemény a nappali és az esti tagozat esetében nem sokkalköveti a teljes állás elvállalását időben, míg a levelezőseknél erre több mint egy évvel később kerülsor. A nappalisok már a diploma megszerzése előtt is éltek állandó partnerrel, átlagosan 22,3évesen, míg a levelezőn végzettek időpontban ennél kicsit korábban: 22,1 évesen, az estitagozatosok pedig 1 évvel később: 23,2 évesen.Érdekes megnéznünk, hogy a negyedik életeseménytől a levelezősök és nappalisok adatainagyon közelítenek egymáshoz, miközben az esti tagozatosak egy évvel később költöznek elotthonról, házasodnak meg és teremtenek önálló otthont. A válás időzítésében tér el leginkább ahárom tagozat adatsora: a nappalisok esetében a különélés/válás egy évvel a házasság utánkövetkezik be, átlagosan 25,7 évesen, a levelezősöknél 5 évvel a házasság után, 29,4 évesen, az estitagozaton végzettek körében pedig szintén 5 évvel az esküvőt követően, 31,1 évesen.63

Az munkanélkülivé válás bekövetkezése szintén szignifikánsan eltér egymástól: a nappalisok ésaz esti tagozatosak valamivel 23 éves koruk előtt szembesültek ezzel, a levelezősök viszont csakjóval később, 26,3 évesen.Intézményenként is megvizsgáltuk az életeseményeket (lásd az 5.2. táblázatot). Kiemeljük itt is,hogy az átlagéletkorok igen jelentős eltéréseket mutatnak: a ZSKF esetében 33,4 év, az AVKFesetében 31,5 év, az ELTE-ÁJK esetében 29,2 év, a WJLF esetében 37,0 év míg a BMF-envégezettek átlagban a legfiatalabbak, 28,0 évesek.5.2. táblázat: Az életesemények bekövetkezési arányai iskolák szerint (százalékok)ELTEÉleteseményekAVKF BMF ÁJK WJLF ZSKF Összesenszakmáját eldönteni 90,2 85,6 87,7 82,5 73,8 84,6befejezni tanulmányait 30,5 41,3 28,2 20,4 37,0 35,8teljes állást vállalni 95,5 89,5 82,5 92,2 89,5 88,7gondoskodik magáról 77,9 83,2 71,9 80,0 83,5 80,0partnerrel együtt élni 77,7 59,4 63 83,3 76,9 65,9elköltözni a szülői háztól 77,0 60,9 75,9 83,2 77,0 69,4megházasodni 55,5 23,7 27,8 57,5 44,5 32,7saját lakásba költözni 62,3 41,5 55,6 66,9 65,8 51,8apa/anya lenni 51,4 16,3 20,0 58,0 38,0 25,9különélni, elválni 11,2 4,5 9,1 28,7 20,3 9,6újra együtt élni, újraházasodni 5,8 3,3 5,6 18,0 13,2 6,1elveszíteni állását 12,2 10,6 8,9 26,7 20,6 12,5munkanélkülivé válni 21,2 13,5 10,2 29,7 26,8 16,3további gyermek 22,9 6,1 10,3 26,8 15,5 11,1ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Nehéz lenne markáns „intézményenkénti életutakat‖ megrajzolni – az eltérések nem annyiraegyértelműek – , de néhány jellegzetességet szeretnénk kiemelni. Összességében tekintve azadatokat, láthatjuk, hogy a BMF-en végzettekkel történtek meg az események legkisebbszázalékban, míg a Wesley-n diplomázottakkal a legnagyobb arányban. Ez az átlagéletkor alapjánfeltételezhető volt, hiszen a két iskola válaszolói között kilenc év a különbség. Érdekes azonbanlátnunk, hogy a műszaki főiskolásoknál bizonyos esetekben a bekövetkezési ráta kiugróan alacsony.Az előbbire példa, hogy ők döntöttek az AVKF-esek után a második legnagyobb arányban ajövendő szakmájukat, és tőlük fejezték be legtöbben a tanulmányaikat (41,3%-ban), az utóbbirapélda a saját lakásba költözés: ebben az esetben a műszakisok 10 %-kal vannak „lemaradva‖ az51,8 %-os átlagtól.Az 5.3. táblázat a bekövetkezések időpontját mutatja intézmények szerinti bontásban. Ebből iscsak néhány érdekesebb adatot emelünk ki.64

5.3. táblázat: Az életesemények bekövetkezésének időpontjai – intézményenként (évek)Életesemények AVKF BMFELTEÁJKWJLF ZSKF Összesenszakmáját eldönteni 15,7 16,4 16,5 16,1 17,0 16,4befejezni tanulmányait 26,1 25,6 27,7 36,3 28,6 26,7teljes állást vállalni 20,5 21,9 22,4 19,5 19,7 21,4gondoskodik magáról 20,9 22,1 22,6 20,2 20,7 21,8partnerrel együtt élni 21,7 22,7 22,5 21,5 22,0 22,3elköltözni a szülői háztól 21,9 22,8 20,8 20,9 21,8 21,9megházasodni 23,3 25,7 24,5 22,6 24,0 24,5saját lakásba költözni 24,2 25,2 24,3 24,0 24,7 24,7apa/anya lenni 24,3 27,7 26,1 23,7 25,7 25,9különélni, elválni 27,4 29,0 30,5 29,4 28,1 28,8újra együtt élni, újraházasodni 33,1 30,3 30,1 32,0 31,4 31,1elveszíteni állását 24,1 24,5 26,0 29,8 27,0 25,7munkanélkülivé válni 23,7 23,2 25,9 30,8 26,6 25,0további gyermek 27,4 30,1 30,2 27,2 29,1 29,0ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Arra a következtetésre jutottunk – az adatok hasonlósága alapján –, hogy az AVKF és a WJLFvolt hallgatóinak az értékrendje meglehetősen hasonló. A családalapítással kapcsolatos eseményekidőpontja ezen két intézmény esetében került a legközelebb egymáshoz; általában kevesebb mintegy évvel történnek meg hamarabb az események a WJLF-en végzettek körében. Azonban ebből atendenciából erősen kiemelkedik a válás. A válás legfiatalabban az AVKF-eseknél történik meg,átlagosan 27,4 évesen, míg legkésőbb az ELTÉ-n diplomát szerzetteknél (30,5 évesen). E kettőérték között helyezkedik el a másik három intézmény. Tanulságos még a gyermekvállalás adatsora:a legkorábban a WJLF-eseknél történt meg ez az életesemény (23,7 év az átlag), miközben a BMFesekkésleltették ezt a legnagyobb mértékben (náluk négy évvel később, átlagosan 27,7 éveskorukban történt ez meg).5.4. SIKER – SIKERTELENSÉG, ELÉGEDETTSÉG ÉS AZ ÉLETUTAK ÖSSZEFÜGGÉSEIA következőkben arra a keressük a választ, hogy van-e különbség a magukat sikeresnek illetvesikertelennek tartó hallgatók között az életesemények bekövetkezésének arányában és időpontjában.Hogy ezt megvizsgálhassuk, elkészítettünk egy „elégedettségi‖, vagy más néven „sikerességi‖mutatót. A kutatás kérdőívében egy speciális kérdéssor arra vonatkozott, hogy a végzett hallgatókmennyire elégedettek bizonyos dolgokkal. Hét szempontot értékeltek egy ötfokozatú skálán:partnerkapcsolataikat, baráti kapcsolataikat, munkavállalási lehetőségeiket, tanulási, önképzésiesélyeiket, jelenlegi életszínvonalukat, személyes életterveik megvalósításának esélyeit, jövőbelikilátásaikat. A kapott pontszámok összegzett átlagát számítottuk ki minden válaszadónk esetében,így ez az aggregált átlagérték alkotja a válaszadó „sikerességi mutatóját‖ (eredményeinket lásd az5.4. táblázatban).65

Az új változó mentén öt csoportot (az „ötödöket‖) különítettük el, majd a felső ötödöt a„sikeresnek‖ („az átlagnál jóval elégedettebbnek‖) illetve az alsó ötödöt „sikertelennek‖ (vagy „azátlagnál jóval elégedetlenebbnek‖) neveztük 53 . Megjegyezzük, hogy a felső ötödbe szignifikánsannagyobb valószínűséggel kerülnek a fővárosiak, a tudományos minősítéssel rendelkezők, a másodikgenerációs értelmiségiek, azok, akiknek nincs még gyermeke (ez alól kivételt képeznek azok aharmincas éveikben járók, akik saját háztartást vezetnek, és még nincs gyermekük). Az alsó ötödbekerülést valószínűsítő faktorok: falusi élet, főiskolai diploma, ha nő a megkérdezett, illetve aWesley volt hallgatói között is – relatíve – nagyobb arányban találkozhatunk velük.5.4. táblázat: Mennyire elégedett élete alakulásával? (átlagértékek az ötfokozatú skálán)Mennyire elégedett…Átlagpartnerkapcsolataival 4,06baráti kapcsolataival 4,36munkavállalási lehetőségeivel 3,33tanulási, önképzési lehetőségeivel 3,69jelenlegi életszínvonalával 3,44személyes élettervei megvalósításának esélyeivel 3,55jövőbeli kilátásaival 3,54Összesített átlag 3,71ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A két elkülönített csoport esetében vizsgáltuk meg az életút-beli különbségeket. Elsősorban arravoltunk kíváncsiak, hogy egyáltalán felfedezhető-e valamilyen lényeges (szignifikáns) eltérés azegyes életesemények bekövetkezési gyakorisága illetve „időzítése‖ tekintetében. A következőábránk révén nyomonkövethető az egyes események előfordulási gyakoriságának eltérése(százalékban) a „sikeres‖ és a „sikertelen‖ csoportok esetében (lásd az 5.9. ábrát 54 ).5354Az alsó és a felső ötöd meghatározása: az alsó ötödbe azok kerültek, akik összesített átlagértéke (a „sikermutatójuk‖) a 20. percentilis (3,2857 érték) alá esett; a felső ötödbe azok, akik átlagértéke a 80. percentilist (4,1429értéket) meghaladta.A bemutatott százalékértékek kiszámítása: minden életesemény csoportonkénti előfordulási gyakoriságát kivontukegymásból (a „sikertelenekéből‖ a „sikeresekét‖ – így a negatív értékek azt mutatják, hogy a „sikeresek‖ körébenhány százalékkal nagyobb arányban fordult elő az adott életesemény a vizsgálat időpontjáig).66

teljes állást vállalnigondoskodik magárólelköltözni a szülői háztólpartnerrel együtt élnimegházasodnisaját lakásba költöznimunkanélkülivé válnielveszíteni állásátapa/anya lennibefejezni tanulmányaitkülönélni, elválnitovábbi gyermekújra együtt élni, újraházasodni5.9. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének arányeltérései aszerint, hogy mennyire„sikeres” (pozitív értékek: a „sikerteleneknél” nagyobb arányban fordul elő; százalékokban)20,017,115,010,010,05,00,0-5,0-10,00,9-5,3-5,7 -6,41,8-0,84,0-2,00,2-15,0-11,7-11,1ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=676)Az ábrán időrendben követik egymást az egyes életesemények (a teljes minta „bekövetkezési‖átlagértékei alapján – a pozitív értékek azt jelentik, hogy a „sikerteleneknél‖ az adott eseménynagyobb gyakorisággal fordult elő a kérdezés időpontjáig, mint a „sikereseknél‖). Megfigyelhető,hogy az utak az életesemények első felében válnak igazán ketté: a mai elégedettség azöngondoskodás, az önálló egzisztencia, a partnerkapcsolat, majd házasság, a saját lakásmegszerzésének nagyobb arányával hozható összefüggésbe.Ellenkező tendenciák figyelhetőek meg – azaz az elégedetlenséget valószínűsíti – a munkahelyelvesztésének, a munkanélkülivé válásnak a gyakoribb előfordulása. Nem igazán hozhatóösszefüggésbe viszont az elégedettséggel a különélés, a válás gyakorisága (létezik a „jó válás‖…),de a második gyerek, vagy az újabb házasság sem. Mindezek azt erősítik meg, hogy a családi élet„vargabetűi‖ (kudarcai?) nem feltétlenül járnak együtt a közérzet romlásával – annál inkább amunka világában elszenvedett kudarcok. Meglepő módon az iskola befejezésének gyakorisága semmutat szignifikáns eltéréseket.A következő ábrán az egyes életesemények bekövetkezésének „időzítését‖ vizsgáljuk meg a kételkülönített csoport esetében (lásd az 5.10. ábrát).67

szakmáját eldönteniteljes állást vállalnigondoskodik magárólelköltözni a szülői háztólpartnerrel együtt élnimegházasodnisaját lakásba költöznimunkanélkülivé válnielveszíteni állásátapa/anya lennibefejezni tanulmányaitkülönélni, elválnitovábbi gyermekújra együtt élni, újraházasodni5.10. ábra: Az egyes életesemények bekövetkezésének időbeli eltérései aszerint, hogy mennyire„sikeres” (pozitív értékek: a „sikerteleneknél” hamarabb történik meg; években)3,02,01,00,0-1,00,90,2-0,20,0-0,6 -0,80,10,91,3-0,81,80,4-2,0-2,1-3,0-3,0-4,0ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=676)Itt is – hasonló módon az előző ábránkhoz – a bekövetkezések „általános‖ idősorrendjébentekinthetjük át a különbségeket (a pozitív értékek azt jelzik, hogy ezek az események a„sikerteleneknél‖ hamarabb következnek be). A „sikeresek‖ esetében megfigyelhető apályaválasztás későbbi időzítése (közel egy évvel), ugyanakkor nem csak nagyobb gyakorisággalélnek párkapcsolatban (partnerrel, házastárssal) kevésbé sikeres sorstársaikhoz képest, hanem ezekaz életesemények érzékelhetően hamarabb is következnek be náluk. Ha viszont előfordul amunkájuk elvesztése (kisebb arányban, mint a másik csoportnál – lásd fentebb), az idősebbkorukban éri el őket. További sajátosságuk, hogy hamarabb fejezik be tanulmányaikat (azarányeltérések nem voltak szignifikánsak), viszont fiatalabb korukban vállalkoznak gyermekekre(megfigyelhető ez az elsőszülött és a további gyermekek időzítésénél is). Ha különélésre, válásrakerül a sor, az valamivel idősebb korukban érinti őket, viszont sokkal (három évvel) hamarabbépítenek újabb kapcsolatot.Úgy tűnik (főleg az utóbbi adatsor alapján), hogy „tetten érhetőek‖ olyan életút-belikülönbségek, amelyek valamiféle „magyarázatot‖ adhatnak a, sikerekre-kudarcokra, a jelenlegielégedettségre. Vannak nyilvánvaló összefüggések is – a „siker‖ összekapcsolódik amunkanélküliség kisebb gyakoriságával, a párkapcsolat nagyobb valószínűségével – , de igentanulságosak az időzítésbeli különbségek. Szemmel láthatóan nem mindegy például, hogy ki mikorválik munkanélkülivé (a későbbi szembesülés a munka elvesztésével talán kisebb megrázkódtatást68

okoz), a korábbi kapcsolatépítésnek (partneri, házastársi viszonyban), a relatíve „előre hozott‖gyermekvállalásnak, de még a „késleltetett‖ szakmaválasztásnak is lehetnek „jótékony hatásai‖.5.5. AZ ÉLETUTAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE (IFJÚSÁG 2004)Az adatainkat más felmérésekkel is összehasonlíthatjuk. Az Ifjúság 2004 kutatás, bárkoncepciója más, de alkalmas néhány sajátosság megállapítására, hiszen itt is életeseményekbekövetkezésére és a bekövetkezések időpontjaira kérdeztek rá. A teljes ifjúságra vonatkozóadatokból az ún. „főállású hallgatókat‖ elemezték 55 , külön a nappali tagozatos egyetemisták ésfőiskolások körében. Úgy egészítettük ki adatainkat az összehasonlíthatóság kedvéért, csak anappali tagozaton végzetteket válogattuk le, különválasztottuk az egyetemi végzettséggelrendelkezőket a főiskolai diplomásoktól – és egy ábrára kerültek az egyes eseményekbekövetkezésének arányai, időpontjai, valamint a tervezett bekövetkezés időpontjai is. Az 5.11. ábramutatja a nappali tagozatos főiskolás kérdezettek adatait (a részmintánk elemszáma 676 fő).5.11. ábra: Egyes életesemények bekövetkezésének aránya (százalékok), időpontja éstervezett időpontja (évek) Főiskolások - nappali tagozaton végeztekZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=676)Sajnos a feltett kérdések nem egyeznek meg teljes mértékben (vizsgálati koncepciónkból és akét populáció életkori eltéréseiből eredően), de így is vizsgálni tudunk néhány életeseményt.Összehasonlítható adataink a pályaválasztással, az állandó partnerrel való együttéléssel, a sajátlakással, a teljes állás betöltésével, a tanulmányok befejezésével, és a gyermekvállalássalkapcsolatban állnak a rendelkezésünkre. A szakmaválasztás az Ifjúság 2004 kérdezettjeinekesetében magasabb arányban, és hamarabb megtörtént, vagy fog bekövetkezni a terveket isfigyelembe véve. A tanulmányok befejezésével kapcsolatos adatok is hasonló jellegzetességet55Kabai Imre: A magyar egyetemisták és főiskolások életútja, élettervei 2004-ben. In: Somlai Péter et al. 2007. 111-154.69

mutatnak, bár a különbség sokkal nagyobb. A bekövetkezés aránya a 2004-es kérdezés alkalmával20% volt, míg a mi kutatásunk 0,9%-os arányt mutatott.A teljes állás tekintetében a fenti tendencia megváltozik. A volt hallgatóink 40,1%-a vállalt márteljes állást, a korábbi kérdezés alkalmával csak 26,1%-os volt azok aránya, akiknél ez mármegtörtént. Állandó partnerrel a mi vizsgálatunk esetében válaszadóinknak több mint fele éltegyütt. Az összehasonlító adatsorban ez az arány 36,2% volt, viszont a bekövetkezés és a tervezettidőpont is korábbra tolódott 2 évvel. A saját lakásba költözés közel kétszer nagyobb arányba történtmeg a mi válaszadóink körében, és hamarabb négy évvel.A nappali tagozaton egyetemi diplomát szerzettek (lásd az 5.12. ábrát) esetében a részmintánkmindössze 298 főre csökkent, miután csak az ELTE ÁJK-n végzettek közül is a politológusokat és ajogászokat vehettük figyelembe.5.12. ábra: Egyes életesemények bekövetkezésének aránya (százalékok), időpontja éstervezett időpontja (évek) Egyetemisták – nappali tagozaton végeztekZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=298)Jelentős eltérések vannak a bekövetkezési arányok tekintetében – itt is általában az Ifjúság 2004kutatásban résztvevők javára, és az események is hamarabb következtek be ott a legtöbb esetben.Azonban a különbségek esetenként sokkal nagyobbak.A szakma eldöntése az országos reprezentatív adatfelvétel esetében 95,7%-ban történt meg, míga végzett hallgatóinknál 86,9%-ban. Ez az eltérés a két csoport között a tanulmányok befejezésévelkapcsolatban 17,4%. Korábban történik meg a pályaválasztás majdnem egy évvel a diplomásoknál,viszont ha még nem döntöttek róla, akkor a tervek szerint két és fél évvel később következik be,mint az Ifjúság 2004 kutatásban résztvevőknél. Nagyobb arányban léptek be a munkaerőpiacra a„főállású egyetemisták‖ közel 10%-kal, mint a végzett hallgatóink, viszont egy évvel később tettékmeg ez a „lépést‖. A tervekben ez a „késés‖ közel 6 évre növekszik.70

Állandó partnerrel az általunk kérdezettek 51,7%-a élt már együtt, míg a másik kutatásnál ez azarány csak 38%. Viszont mind a megvalósulás, mind a tervezés tekintetében korábban döntöttek azelső adatfelvétel válaszadói (az előbbi esetben 3 évvel, utóbbi esetben 2,5 évvel).Saját lakással a „főállású egyetemisták‖ 32,6%-ban rendelkezetek 2004-ben, a mivizsgálatunknál azonban egyharmadára csökken ez az arány (11,2%). A bekövetkezés időpontjábanis a alacsonyabb értékeket mértek a korábbi vizsgálatban: 20,7 évesen valósult meg, illetve 26,3éves korukra tervezik; míg végzett hallgatóinknál ezek az életesemények bekövetkezésüket tekintve25,2 illetve a tervek szerint 29,4 évre tolódnak ki.A gyermekvállalás tekintetébe a legnagyobbak a különbségek a két vizsgálati eredmény között,hasonlóan a főiskolások körében tapasztaltakhoz. A bekövetkezési arányok 27%-nál magasabbeltérést mutatnak, ebben az esetben is a 2004-ben kérdezetteknél regisztrálták a nagyobb értéket. Azidőpontokban azonban meglepő adatokkal találkozhatunk: hamarabb vállaltak gyermeket a miválaszadóink, viszont ha még nem született gyermekük, akkor nagyon sokára, 41 éves korukraszeretnék időzíteni ezt az életeseményt, míg az Ifjúság 2004 kutatás alanyai nem akarnak ilyensokat várni a gyermekük születésre, ha még nem következett be, 28,2 éves korukra tervezik.Éppen csak felvillantottunk néhány olyan jellegzetes különbséget, amelyek elsősorban abbóleredeztethetőek, hogy az Ifjúság 2004 kutatás során a jelenlegi nappali tagozatos („főállású‖)hallgatókat kérdezték meg, míg a mi mintánkból azokat vetettük össze velük, akik 2001 és 2006között végeztek nappali tagozaton a kiválasztott öt intézmény valamelyikében.5.6. ÉLETTERVEKÖsszehasonlító elemzéseink után a következőkben visszatérünk a kutatásunk teljes mintájára, ésazt vizsgáljuk meg, hogy az öt intézmény végzett hallgatóinak hogyan alakulnak a jövőjükrevonatkozó személyes elképzeléseik. A következő ábra (lásd az 5.13. ábrát) az összes általunkmegkérdezett személyes elképzeléseit mutatja be – legalább is azokban a kérdésekben, amelyekszerepeltek a kérdőívünkben 56 .A válaszolók abban voltak a legbiztosabbak, hogy elutaznak külföldre a következő 5 évben, ezaz arány 68,4% volt. A külföldi munkavállaláshoz már közel sem állnak ennyire pozitívan akérdezettek: 48%-uk egyáltalán nem vállalkozna rá, 40,9%-uk talán, és csupán 7,7% mondja azt,hogy biztosan megpróbálkozik vele. A volt hallgatók legmagasabb arányban a külföldi tanuláslehetőségét utasították el (72,3%-kal), és csak 24,3 % lát lehetőséget arra, hogy megismerkedjen akülföldi oktatási rendszerek valamelyikével. Továbbtanulni azonban 32,3% „biztosan‖ fog, további41,5%-uk pedig lehetségesnek tartja.56A kérdés a következőképpen hangzott: „Vannak-e olyan személyes elképzelései, amelyeket a következő öt évbenszeretne megvalósítani?‖ Az ábrán látható 12 kérdés szerepelt, a válaszadóink a „biztosan‖, a „talán‖ és a „nem‖kategóriák közül választhattak minden esetben.71

5.13. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre (százalékok)külföldi utazás2,268,422,07,4szakmai sikerek2,660,632,93,9családalapítás/változtatás3,339,029,328,3lakás építése, vásárlása, cseréje3,133,231,632,1munka(hely) szerzés/változtatás3,232,934,029,9(további) gyerek vállalása5,132,531,430,9továbbtanulás, újabb szakmaszerzés2,632,341,523,6lakásfelújítás, bővítés, modernizálás2,931,329,935,9autóvásárlás2,330,033,234,5vállalkozás indítása, saját vállalkozás3,112,833,350,8külföldi munkavállalás3,5 7,740,948,0külföldi tanulás3,43,121,272,30% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV biztosan talán nemZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Optimizmusukra vall, hogy kétharmaduk „biztosra veszi‖: sikereket fog elérni a munkavilágában, egyharmada viszont még csak az állásszerezést, vagy módosítást fontolgatja. A volthallgatók 12,8%-a önálló vállalkozás indítását tervezi, és további 33,3%-a fontolgatja ezt alehetőséget.A családdal kapcsolatban két személyes elképzelést minősítettek a hallgatók. Az egyik acsaládalapításra illetve változtatásra vonatkozott. Biztosan változtatni fog a családi állapotán 39,0%,ugyanakkor 29,3 % a „bizonytalankodók‖ aránya, és 28,3 %-a a megkérdezetteknek „nem remél‖változást. A másik megállapítás, amit értékelniük kellett az alapján, hogy az életterveik közöttszerepel-e, a gyermekvállalásra vonatkozott. A megkérdezettek 63,9%-a „fontolgatja‖ gyermekvállalását az elkövetkezendő 5 évben (közülük 32,5% „biztosra veszi‖, hogy gyermeke születik), ésa válaszolók kevesebb, mint harmada, aki teljesen „kizárja‖ ennek lehetőségét.Három elképzelést nem vizsgáltunk még: ezek az autóvásárlást, a lakás vásárlását (cseréjét,építését), és a lakás modernizációját (felújítását, esetleg bővítését) érintik. Ezeknek az életminőségetjavító tényezőknek az esetében nagyjából egy harmad arányban oszlanak meg a válaszok:mindhárom kérdésben hasonló arányú a „biztos‖, a „talán‖ és a „nem‖ válaszok aránya.72

A következő ábráink intézményenkénti bontásban mutatnak be néhányat a fentiek közül: az elsőrévén a külföldi munkavállalással kapcsolatos elképzeléseket elemezhetjük, majd a továbbtanulást,a külföldön tanulást, a szakmai sikereket, és végül a gyermekvállalást elemezhetjük.A következő ábra (lásd az 5.14. ábrát) adataiból az derül ki, hogy a külföldi munkavállaláshozvaló kedv sehol sem túl nagy.5.14. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: munkavállalás külföldön –intézményenként (százalékok)Összesen3,57,740,948,0AVKF1,83,134,460,7BMF3,09,546,441,1ELTE ÁJK5,05,740,548,7WJLF1,93,830,863,5ZSKF4,19,131,954,90% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV biztosan talán nemZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Relatíve a ZSKF és a BMF esetében a legmagasabb ez az arány, de itt sem éri el a 10%-ot. Abizonytalankodók jóval többen vannak minden intézménynél, bár itt is a BMF-en végzettek az elsőka 46,4 %-os aránnyal. A WJLF-en és az AVKF-en diplomát szerzők azok, akik közül a legtöbbenegyáltalán nem próbálkoznának külföldi munkavállalással, arányuk 63,5 % és 60,7 %.Ennek feltételezhetően az az oka, hogy ők az idősebb korosztályhoz tartoznak, és sokuknak van márcsaládjuk, emiatt pedig nehezebb lenne külföldön egzisztenciát teremteniük.Egyébként az életkor szerinti eltérések rendkívül jelentősek: miközben a 21-29 évesek 9,7%-abiztosra veszi a külföldi munkavállalást, a 40. életévüket betöltöttek körében mindössze 1,8% ez azarány. Magasabb az átlagnál a vállalkozószellem a gyermekteleneknél (közülük is azoké, akik mégpartner nélkül élnek szüleiknél: 15,6%-uk gondolja „biztosnak‖), a vidéki kisvárosokban élőknél ésa második- illetve többedik generációs diplomásoknál. Konkrétan a ZSKF nemzetközi kapcsolatokszakán végzett hallgatók körében tapasztaltuk a legnagyobb vállalkozókedvet: itt 17,1% akar azelkövetkezendő öt éven belül külföldön munkát vállalni.73

A következő ábráról (lásd az 5.15. ábrát) az olvasható le, hogy meglepően magas azoknak azaránya, akik szeretnének további tanulmányokat folytatni, újabb szakmát szerezni.5.15. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: továbbtanulás – intézményenként(százalékok)Összesen2,632,341,523,6AVKF0,943,337,917,9BMF2,126,845,925,1ELTE ÁJK3,630,635,630,2WJLF1,938,538,521,2ZSKF3,841,539,914,80% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV biztosan talán nemZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Közülük is kiemelkednek a ZSKF-en és az AVKF-en végzettek. Körükben 14,8 és 17,9%azoknak az aránya, akik egyáltalán nem szeretnének továbbtanulni, és a biztosan továbbtanulókszáma meghaladja a 40%-ot. Az ellenpólust a BMF-en és az ELTÉ-n végzett diákok képviselik. Azutóbbiak 30,2%-a egyáltalán nem akar továbbtanulni, míg a műszaki főiskolát végzetteknél alegkisebb azoknak a száma, akik biztosan újra belépnek az oktatási rendszerbe.Szakok szerint a legmagasabb arányt a politológusoknál regisztráltunk (59,1%), de átlag fölöttia ZSKF humánerőforrás menedzsereinél is. A legkisebb értékeket az ELTE ÁJKtársadalombiztosítási szakon diplomát szerzetteknél és a BMF könnyűipari mérnökeinél találtunk(alig éri el itt a 15%-ot).Átlag fölött ambiciózusak viszont a nők, az első generációs értelmiségiek és azok, akik egyedülélnek gyermek nélkül saját háztartásukban (a „szinglik‖?). Eltérő a jelenlegi végzettségük szintjeszerint is az arányok: míg a PhD fokozattal rendelkezők 41,4%-a biztosra veszi, hogy továbbtanul akövetkező öt évben, addig a főiskolai diplomával rendelkezőknél csupán 29,7% ez az érték (azegyetemi diplomával rendelkezők a két „szélsőérték‖ között helyezkednek el 37,4%-kal).Az 5.16. ábrán azt vizsgálhatjuk, hogy milyen mértékben vállalkoznának a megkérdezettek arra,hogy külföld legyen a további tanulás helyszíne.74

5.16. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: tanulás külföldön – intézményenként(százalékok)Összesen3,43,121,272,3AVKF 0,4 0,919,279,5BMF3,52,521,572,6ELTE ÁJK5,05,025,364,0WJLF1,9 1,97,788,5ZSKF3,1 3,118,575,20% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV biztosan talán nemZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Érdekes, hogy bár az ELTE ÁJK diplomásai között a legmagasabb a továbbtanulást elutasítókaránya, ennek ellenére ők azok, akik leginkább vállalnák a határon túli oktatási rendszerkipróbálását: 31 % lát rá lehetőséget az elkövetkezendő öt éven belül (ezen belül is a politológusokaktivitása a legmagasabb: közülük 11,1% veszi biztosra). A főiskolák végzett hallgatói már sokkalkevésbé aktivizálhatóak ebben a kérdésben. A teljes elutasítás arány nagyon magas, ezek közül iskiemelkedik a WJLF-es megkérdezettek 88,5 %-a. Talán nem annyira meglepő, hiszen – mint aztkorábban láthattuk – a külföldi munkavállalás az ő terveik között szerepelt a legkisebb arányban.Jellegzetesen felülreprezentáltak egyébként a „biztos‖ kategóriában a tudományos fokozattalrendelkezők (17,9%-kal), de átlag fölötti a vizsgált érték a legfiatalabbaknál, a fővárosban élőknél,azoknál, akiknek még nincs gyereke (elsősorban a szüleinél magányosan élőkre igaz ez), illetveátlag fölött aktívak a második és többedik generációs értelmiségiek is.A következő ábra (lásd az 5.17. ábrát) adatainak igen optimista üzenete van: végzett hallgatóinkközül sokan bíznak abban, hogy „biztosan‖ lesz részük szakmai sikerekben.75

5.17. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: szakmai sikerek – intézményenként(százalékok)Összesen2,660,632,93,9AVKF1,346,743,18,9BMF2,066,329,22,6ELTE ÁJK3,462,231,72,7WJLF1,946,244,27,7ZSKF4,154,736,25,00% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV biztosan talán nemZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A rendkívül magas 60,6%-os összesített átlagérték a pozitív póluson és a 3,9%-os a másikonhűen kifejezi, hogy a friss diplomások – számtalan nehézségeik ellenére is (erről szólnak könyvünkmás fejezetei) – alapvetően nagy bizalommal tekintenek az elkövetkező öt év elé. Azért itt isvannak jelentősebb különbségek. Természetesnek vehetjük, hogy a legfiatalabbak, a BMF és azELTE-ÁJK volt hallgatói vágynak a leginkább a szakmai sikerekre, akarnak bizonyítani, hiszen őkléptek be legkésőbb a munkaerőpiacra. A bizonytalankodókat is belevéve, 97 % feletti azok aránya,akik a nagy reményekkel tekintenek a következő öt év elé.A WJLF és AVKF volt hallgatói relatíve a legpesszimistábbak a karrierjük felíveltetését illetően(bár megjegyezzük, hogy egyik esetben sem haladja meg a 10%-ot azok aránya, akik „elevekizárják‖ ezt a lehetőséget). A WJLF esetében ez megmagyarázható azzal, hogy ők középkorúak,nagyrészt családosak, és náluk már nem a munka, hanem a magánélet van előtérben. Azonban hacsak a korral hoznánk összefüggésbe a fenti eredményeinket, ebből az következne, hogy a ZSKFdiplomásai között is magas lenne a pesszimisták aránya – de ez nem így van. Ezek alapján aztfeltételezhetjük, hogy a mentalitás és az egyéni értékrend is nagy szerepet játszik a válaszokban.Adataink egyébként azt mutatják, hogy elsősorban a férfiak, a legfiatalabbak, a fővárosiak és a PhDfokozattal rendelkezők optimisták. Szakok szerint az ELTE politológusainál kimagasló értéketregisztráltunk (77,8%-uk „biztos‖ szakmai sikerében), őket követik a BMF könnyűipari mérnökei(71,0%-kal). Az ellenkező póluson az AVKF szociálpedagógusai és hitoktatói találhatók (40%körüli értékekkel). Életciklus szerint a szüleinél magányosan élő fiatalok körében a legnagyobb aszakmai sikerek reménye (közelíti a 70%-ot).A tanulás és a munka világa után végül a családdal kapcsolatos elképzeléseket szeretnémrészletesebben ismertetni, azon belül is a legfontosabbat, a gyermekvállalási „szándékokat‖elemezhetjük a következő ábrán (lásd az 5.18. ábrát).76

5.18. ábra: Személyes elképzelések a következő öt évre: (további) gyermek vállalása –intézményenként (százalékok)Összesen5,132,531,448,0AVKF2,243,828,125,9BMF5,432,635,326,7ELTE ÁJK6,627,732,333,4WJLF1,917,325,055,8ZSKF5,033,322,639,00% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV biztosan talán nemZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Összességében a végzett hallgatóink egyharmada gondolja úgy, hogy az elkövetkező öt évben„vállalkozik‖ az első vagy a következő gyermekre, további egyharmaduk még „hezitál‖, mígkategórikusan 30,9%-uk zárja ki ennek lehetőségét (további 5,1%-uk nem tudott vagy nem akartválaszolni kérdésünkre).Azok körében tapasztaltuk a legerősebb elhatározást, akik már önálló háztartásban élnekpartnerükkel és még nincs gyerekük (50,3%-uk akar „ezen a helyzeten változtatni‖ a közeljövőben).Érzékelhetően magasabb a nők körében a gyermek utáni „vágy‖ (36,3%). Érdekes módon aharmincas éveikben járók között éppen akkora a „biztos‖ választ megjelölők aránya, mint ahuszonéveseknél (37% körüli értékek), miközben a 40. életévüket betöltöttek legtöbbje már„lezártnak‖ tekintik ebből a szempontból életét (2,2%-uk biztosan vállalkozik gyermekre, míg9,0%-uk „elképzelhetőnek‖ tartja a következő években).A fentiekkel összefüggésben értelmezhetőek a fenti – intézményenkénti – arányeltérések. AWJLF-en végzettek több mint fele semmiképpen sem vállalna gyermeket, és ezt nagyobbrésztmagyarázza koruk (ami átlagosan 37 év). Viszont a legnagyobb mértékben nem a „legfiatalabb‖végzettek, a BMF-esek szeretnének gyermeket, hanem a 31,5 átlagéletkorú AVKF-esek. Az ELTE-ÁJK-n diplomázottak között pedig a legkisebb azok aránya, akik biztosan gyermeket fognakvállalni, annak ellenére, hogy az ott végzettek átlagéletkora a második legalacsonyabb.77

6. FEJEZET: AZ ÁLLÁSKERESÉS NEHÉZSÉGEIA DIPLOMÁSOK KÖRÉBENLÉNÁRT ZSÓFIA – WINKLER MÓNIKA – HORVÁTH ESZTER6.1. BEVEZETÉSA pályakezdőknek egyre inkább fel kell készülniük arra, hogy a munkaerőpiacon – esetleg jólcsengő, neves intézményekben szerzett diplomájuk ellenére is – akadályokba ütköznekelhelyezkedésük során. Ennek fő oka lehet az egyre nagyobb számban kibocsátott, így óhatatlanul iselértéktelenedő diploma. A végzett hallgatóknak számításba kell venniük azt is, hogy akár hosszúhónapokig sem találnak a végzettségüknek megfelelő állást 57 , illetve ha találnak, előfordul, hogyjelentős kompromisszumokat kell kötniük.Húsz évvel ezelőtt még szinte garantált volt a diplomás pályakezdők számára a kielégítőjövedelemmel társuló, biztosnak mondható munkahely megtalálása. Mára ez a helyzet gyökeresenmegváltozott. A befektetett humánerő-tőke nem térül meg automatikusan a munkaerőpiacbefogadóképességének korlátaiból következően. Megdöbbentően nagy azon fiatalok aránya, akikmunkanélkülinek mondják magukat: számuk meghaladja az 50 ezret 58 . A hivatalosan nyilvántartottmunkanélküliek körében az iskolázottabbak aránya még alacsony, de egyes vizsgálatok alapjánvalószínűsíthető, hogy a diplomás munkanélküliek száma a valóságban háromszor-négyszer isnagyobb lehet, mint amit a hivatalos felmérések mutatnak. A felsőfokú végzettségűek ugyanis azátlagnál ritkábban jelentkeznek a foglalkoztatási szolgálatoknál.A helyzet kialakulásáért több tényező is felelős. Egyrészt a felsőoktatási intézmények ontjákmagukból a diplomásokat (a jelenség az utóbbi tíz évben vált igazán jellemzővé) 59 . Másrészt afelsőoktatás előtt álló fiatalok sokszor nincsenek tisztában a munkaerő-piaci lehetőségekkel, vagyisazzal, hogy az érdeklődési körön túl milyen szempontokat vegyenek figyelembe a választásnál. Ezpéldául a különféle divatszakmák (pl. a menedzserek, marketingesek) utóbbi időkre igen jelentős„túltermelésében‖ mutatkozik meg 60 . A munkapiac igényei gyorsan, mondhatni hektikusanváltoznak. Aki ott eredményes akar lenni, annak leginkább rugalmasnak kell lennie, a vágyakat,terveket, stratégiákat kell a lehetőségekhez igazítania.A divatszakmák többségében – amelyek általában kelendőek költségtérítéses képzéskeretében is – nem mindig a piaci elvárásoknak, hanem a továbbtanulni szándékozó diákok, illetvea (gyermekeik vágyait kielégíteni akaró, a témában laikusnak számító) szülők igényeinek igyekszikmegfelelni az oktatási kínálat. Tengernyi szak indításánál az intézmények a bemenetnél jelentkezőkeresletre (ezáltal elsősorban a bevételre) koncentrálnak, és nem törődnek a kimeneti oldalonjelentkező foglalkoztatói igényekkel, tehát a diploma piaci értékét figyelmen kívül hagyják. De anormatív alapú finanszírozási rendszer is arra ösztönzi a felsőoktatási intézményeket, hogy minélnagyobb létszámot biztosítsanak maguknak az állami keretből, és ezeket a helyeket maradéktalanulbe is töltsék. Nem számít tehát, hogy milyen tudásszintű hallgatók jelentkeznek, hiszen immáronnincs előre meghatározott felvételi pontszám-minimum, hanem az adott évi ―felhozatal‖ alapján, azutolsó bekerülő után húzzák meg a ponthatárt, feltöltve így a keretszámokat.57Tóth Sándor: Pályakezdők munkaerőpiaci helyzete. 2005. Forrás:http://www.consultationmagazin.hu/index.php?menu=cikk&id=461 Letöltés ideje: 2007. 08. 03.58Tóth, 2005.59Tóth, 2005.60Tóth Sándor: Felsőoktatási feketelista. 2006. Forrás: http://www.cons.hu/index.php?menu=cikk&id=475 Letöltésideje: 2007.10.16.78

Érzékelhető változások indultak meg a rendszerváltás után a „humán piac‖ terén, a fentemlített tényezők következtében, s e folyamat máig is tart. Míg 1989 előtt túlzottan is a műszakioktatásra fektették a hangsúlyt, elhanyagolva a humán jellegű képzést 61 , addig az ezredfordulókörnyékén csökkent az iparban, a banki és biztosítási szférában foglalkoztatottak aránya, növekedettviszont a közigazgatásban és az oktatásban foglalkoztatottaké 62 . Napjainkban viszont a mérnökök ésaz informatikusok, továbbá a logisztikai szakemberek iránt nőtt meg a munkaerőpiac kereslet 63 .Mindent egybevéve megállapítható, hogy a felsőoktatási rendszer már jó ideje nem a gazdaságigényeihez illeszkedve képzi hallgatóit 64 . Kis túlzással ma már mindenkit felvesznek a főiskolák,illetve egyetemek és diplomát adnak a kezükbe, de a továbbiakban az intézmények nemfoglalkoznak a hallgatóik sorsával. Azaz az egyénre bízzák, hogy a kapott papírral miként boldogul,vagyis talál-e a végzés után munkahelyet. Emiatt egyes intézmények esetén a kikerülő hallgatóktudásszintje és tudástartalma, ez által a diploma értéke nem éri el a felvevő piac, illetve afoglalkoztató cégek által elvárt szintet.Azzal, hogy az elmúlt években megnőtt a munkáltatók diplomás munkaerő iránti kereslete,egyenes arányban elszaporodtak a felsőoktatási intézmények és szakok. Hatalmas különbségekalakultak ki a különböző főiskolákon és az egyetemeken megszerezhető diplomák között. Egy frisstanulmány 65 megállapítása szerint, éppen emiatt nem csökken (és várhatóan a közeljövőben semcsökken majd) a kereslet az igazán magas színvonalú felsőoktatási intézmények nagy piaci értéketképviselő diplomái iránt. Egyes nagyvállalatok gondosan válogatott lista segítségével szűrnekpályázóik között, elsősorban diplomájuk megszerzésének helye alapján.A munkáltatók jelentős része nem tesz számottevő különbséget az egyetemi és főiskolaidiplomák között. Sokkal inkább a munkakör jellege illetve az ismeretek gyakorlatban valóalkalmazhatósága határozza azt meg, hogy melyik diploma felel meg jobban. Ugyanakkor minőségikülönbséget tesznek az intézmények között. Vannak bizonyos készségek, kompetenciák éstulajdonságok, amelyek nagyon fontosak egy állás betöltésekor. A munkaadók elvárása szerint egypályakezdő személyiségjegyei között a jó kommunikációs készség, a megfelelő csapatmunkára valóalkalmasság a legfontosabb. Ugyancsak elengedhetetlen az idegennyelv-tudás, számítógépesismeretek megléte, és nem utolsó sorban a precíz munkavégzés képessége. Emellett fontosnaktartják még a jó szervezőkészséget, valamint a szakmai gyakorlatot 66 .Nem csupán nálunk, világszerte hasonló gondokkal küszködnek a fiatal pályakezdődiplomások, de vannak jellegzetes különbségek. Az Egyesült Államokban pl., sokkalkörültekintőbbek és tudatosabbak a felsőoktatás előtt álló fiatalok, amikor szakma és intézménykiválasztásáról döntenek 67 , Szlovákiában pedig még jelenleg is hatalmas az igény a diplomásmunkaerőre 68 .Az egyébként is nehéz helyzetben lévő fiatal diplomások esélyein a nyugdíjkorhatáremelkedése sem javít, hiszen ez által csökken a megüresedő állások száma. További elhelyezkedésinehézségeket okoz, hogy nem ritkán az alapvető tudásanyag hiányzik a hazai álláskeresőknél.Annak ellenére, hogy a nyelvtudás ma már az állások igen nagy hányadához elengedhetetlen, sajnos6162636465666768Néda Árpád: Miért Bologna? És Hogyan? 2004. Forrás:http://www.korunk.org/oldal.php?ev=2004&honap=11&cikk=774 Letöltés ideje: 2007.10.12.Forrás: Galasi Péter: Fiatal diplomások életpálya-vizsgálata. In: Kolosi Tamás - Tóth István György - VukovichGyörgy (szerk.): Társadalmi Riport 2002. TÁRKI, Budapest, 2002. 245-255.Doór Zoltán: Mérlegen a szakmák. Pályacsúcs Magazin, 2007. Forrás:http://www.jobpilot.hu/content/journal/kozeppont/2005/logisztika1.html Letöltés ideje: 2007.10.16.Tóth, 2006.Csak az értékes diploma a nyerő. Forrás: Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI); Forrás:http://www.fn.hu/cikk/00110000/117819/csak_ertekes_diploma.php Letöltés ideje: 2007.10.12.Forrás: Diplomás pályakezdők helyzete és kilátásai az üzleti szféra munkaerőpiacán – 2007http://www.gvi.hu/Hungarian/diplomas.html Letöltés ideje: 2007.10.25.Tóth, 2005.Berda Éva et al: Diplomával a munkaerőpiacon. Felsőoktatási Kutatóintézet, Budapest, 2006. Forrás:http://www.hier.iif.hu/hu/konf/Felsooktatasi_GYZ.pdf Letöltés ideje: 2007.10.16.79

nem büszkélkedhetnek túl sokan kiemelkedő nyelvi ismeretekkel. A tíz évvel ezelőtti helyzethezképest ma valamivel jobb eredményekről lehet beszámolni e téren.A valamilyen szintű idegennyelv-ismerettel rendelkezők aránya a 15–29 évesek körében42%-ról 65%-ra, a nyelvvizsgával rendelkezőké 14%-ról 28,4%-ra emelkedett 69 . A fiatalok hiányosvagy épp nem lévő nyelvtudása valószínűleg sok esetben iskolai, tanítástechnikai problémákra utal.Biztos nyelvtudás nélkül azonban bizonyos, hogy a szükséges kiemelkedő szakmai tudás meglétesem segít a munkahely elnyeréséhez. "Mivel, például a logisztikai cégek állandó kapcsolatbanállnak a különböző külföldi partnervállalatokkal, a kiváló nyelvtudás az elsődleges elvárás amunkavállalók felé a szakma minden területén. Egy vagy két idegen nyelv ismerete nélkül – amegfelelő szakmai tudás, illetve a szakirányú végzettség ellenére is – problémás azelhelyezkedés" 70 .A KSH egyik legutóbbi tanulmánya szerint 71 a munkatapasztalattal rendelkező fiatalokközel fele (46,6%) nyilatkozott úgy, hogy semmiféle idegennyelv-tudással nem rendelkezik. Ez azarány a foglalkoztatott fiatalok esetében is csak mintegy 3%-kal alacsonyabb, a munkanélkülifiatalok pedig közel kétharmada (61,6%) számolt be a nyelvismeret hiányáról. A nyelvtudássalrendelkező foglalkoztatott fiataloknak közel felét (48,3%-át), a munkanélkülieknek pedig kevesebb,mint harmadát (31,7%) segítette nyelvtudása jelenlegi , illetve utolsó állása megszerzésében.Kétségtelen, hogy napjainkban a tudás egyre jobban felértékelődik, és ezen belül azidegennyelv-tudás fontossága megnőtt. Hiszen siker csak akkor remélhető, ha a szolgáltatások, aközigazgatás, a kereskedelem vagy bármely más terület olyan szinten működik, hogy nem állítja akülföldről hozzánk érkezőket kommunikációs nehézségek elé. A kisvállalatok, a kistelepülésekönkormányzatai ilyen jellegű nehézségei közismertek, de nem ezek a problémák számukra most alegfontosabbak. A látványosan fejlődő „nyelvipar‖ sokat segít ugyan a hiányosságokfelszámolásában, de megnyugtató megoldást csak az idegennyelv-ismeret szintjének általánosnövekedése hozhat.Ezek után tekintsük át egy konkrét felmérés kapcsán 72 , hogy a valóságban milyenmunkaterületen alkalmazzák a cégek a nyelvtudással rendelkező munkatársakat. A felmérésbenrészt vevők a következő munkakörökben dolgoznak (csökkenő sorrendben): titkárnő (34%), idegennyelvi levelező (26%), fordító/tolmács (17%), idegenvezető / hostess (3%), nem a nyelv a főszakterülete (28%; ide tartoznak többek között az adminisztratív, a műszaki, a marketing területekvezetői és munkatársaik).Az informatikai ismeretekkel kapcsolatosan pár évvel ezelőtt még hasonló eredményekrőllehetett beszámolni, mint a nyelvtudás vonatkozásában. Ám a „megállíthatatlanul fejlődő‖technikának köszönhetően – egy friss felmérés eredményei szerint – ma már minden harmadikháztartás rendelkezik számítógéppel 73 , így a számítógépes ismeretekkel bírók száma igencsakmegnőtt. Sajnos az európai viszonylatokhoz képest még mindig nem zárkóztunk fel számítógép ésnyelvismeret terén.Egy speciális csoport, a „sajátos nevelési igényűek‖ nehézségei közismertek, igen sokakatérintő súlyos problémáról van szó. Oktatásuk nem megoldott, elhelyezkedési esélyeik többek közöttezért is rosszak. Kiemelt jelentősége volna annak, hogy számukra olyan speciális taneszközegyüttestdolgozzanak ki, amelyek alkalmasak lehetnek az iskolai és otthoni tanulásösszehangolására, egyéni tanulmányok folytatására, távtanulási és e-learning programokhoz69Doór, 2007.70Doór, 2007.71Váradi Rita (szerk.): A fiatalok munkaerő-piaci helyzete. KSH Budapest, 2007. Forrás:http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/fiatalok/fiatalok06.pdf Letöltés ideje: 2007.08.03.72Fóris Ágota – Kozma László: Az idegen nyelvtudás a Dél-Dunántúlon egy felmérés tükrében. Tudás Menedzsment,2007. Forrás: http://www.feek.pte.hu/tudasmenedzsment/index.php?ulink=680 Letöltés ideje: 2007.10.12.73Kelenhegyi Péter: A hét elemzése: Számítógép a háztartásokban. Forrás:http://www.google.hu/search?hl=hu&q=sz%C3%A1m%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9pek+a+h%C3%A1ztart%C3%A1sokban&meta=lr%3Dlang_hu Letöltés ideje: 2007.10.16.80

kapcsolódásra. A fogyatékkal élők, legyen az bármilyen típusú vagy súlyosságú fogyaték is, nemnélkülözhetik a piacképes szaktudást.Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy javuljon a fogyatékos emberek munkahelyekhezvaló hozzáférése, hiszen e nélkül nem lehet eredményesen fellépni a társadalmi kirekesztettségükellen. Ezek a munkahelyek alkalmassá váljanak arra, hogy a munkakultúrára való szocializációhozlehetőséget biztosítsanak azok számára is, akiket különleges bánásmód illet meg a munkavállalásijogaik érvényre jutásában 74 . (Akadnak jó példák is: a Salva Vita Alapítvány két speciális programotis működtet a fogyatékkal élő emberek munkaerő-piaci esélyeinek növelése érdekében 75 .)Általánosnak tekinthető problémája a felsőoktatásnak, hogy nem csak a tudásanyag, de agyakorlati tapasztalok terén is mutatkoznak hiányosságok. A felsőoktatási intézmények nemnyújtanak kellő mennyiségű és minőségű gyakorlati lehetőséget, ami azonban egyre gyakoribbelvárás a munkáltatók körében a pályázókkal szemben. Ma már szinte lehetetlen kedvező álláshozjutni szakmai gyakorlat hiányában 76 . Remek gyakorlati lehetőségekről informálódhatnak a hallgatóka karrier központokon keresztül, amelyeket egyre több felsőoktatási intézmény, köztük a ZSKF isműködtet. A karrier centrum azért is hasznos pályakezdők számára, mert még diplomázás előttinformációt közvetít a munkaerőpiacról, illetve segít az eligazodásban 77 . Az állásbörzék nem tudnakkielégíteni minden igényt, ezzel szemben a karrier centrum folyamatosan működik. Segíti apályakezdők elhelyezkedését, nem mellékesen a cégek munkaerő-utánpótlását is kielégítve.A legelső ilyen irodát a Közgazdaságtudományi Egyetem hozta létre 1995-ben, ezután nyíltmeg a Budapesti Műszaki Egyetemen is, majd később a Janus Pannonius TudományegyetemenPécsett. A felsőoktatási intézmények olyan karrier központokat alakítanak ki, amelyek azegyetemek, illetve főiskolák szerves egységeként működnek. Folyamatosan működő információscsatornát jelentenek a felsőoktatási intézmények és a munkaerőpiac között. Az irodák túlnyomótöbbsége a felsőoktatási intézmények legfelsőbb vezetése közvetlen irányítása alatt, az intézményszerves egészébe integrálva végzi tevékenységét. Az esetek több mint felében az első számúvezetőknek vannak alárendelve, máskor a karrier irodák felett a hallgatói szervezetek isgyakorolnak valamilyen felügyeletet.A külföldi karrier centrumok tapasztalataiból még van mit átvennie a hazai gyakorlatnak.Ilyen a karrier-tanácsadás állami támogatása, hallgatói szakmai szervezetek beintegrálása, (ahol afeladatok zömét szakemberek végzik, akik többnyire az intézmény öregdiákjai), a központiirodának alárendelve működjön szakonkénti iroda is (jogi, orvosi, üzleti), álláskeresésselkapcsolatos információk nyújtása. Az oktatási intézményekbe való felvételi interjú megszervezése,elhelyezkedéssel kapcsolatos ismeretek, készségek oktatása, a hallgatók teljes állású munkakörbenvaló elhelyezkedésének segítése, a régebben végzettek elhelyezkedésének támogatása, számítógéprealapozott adatbank létesítése és használata, ajánlólevél-és referencianyújtás, önéletrajzi mintákrendelkezésre bocsátása, segítség a középiskolát végzetteknek, hogy megtalálják a megfelelőtovábbtanulási lehetőségeket, részmunkaidős és nyári programok szervezése, munkaerőpiaciinformációk gyűjtése stb.A karrier centrumok létrejötte szorosan kapcsolódik a felsőoktatás „új korszakát‖ megnyitóbolognai folyamathoz. A Bolognai Nyilatkozat „közös európai problémákra keresi a közös európaiválaszt‖. Legfontosabb célkitűzései közé tartozik a könnyen áttekinthető és összehasonlíthatóoklevelek rendszerének bevezetése, továbbá a két ciklusú felsőfokú képzési rendszer, illetve – a74757677Forrás: Köpatakiné et al (szerk.): Akadálypályán. Sajátos nevelési igényű tanulók a középfokú iskolákban.Sulinova, Budapest, 2007.Forrás: Salva Vita alapítvány honlapjáról. Forrás:http://www.tamogatasiszemle.hu/nonprofitszervezetek/szervezet.php?Salva_Vita_Alapitvany_43 Letöltés ideje:2007.10.16.Tóth, 2005.Lásd kötetünk 10. fejezetét.81

mobilitást segítő – kreditrendszer bevezetése. Számtalan erőfeszítést tesz a hallgatói és oktatóimozgásszabadság elősegítése, az összehasonlítható kritériumok és módszerek kifejlesztéseérdekében is.Mindezek eredményeképpen az európai munkaerő-piacon való jobb elhelyezkedési lehetőségekentúl javulhat a képzés minősége, s az eddiginél sokkal szerteágazóbb képzési lehetőségek nyílhatnaka hallgatók előtt. Magyarország is elkötelezte magát, hogy részt vesz az Európai FelsőoktatásiTérség kialakításának feladataiban, és annak részeként a többciklusú képzési rendszerbevezetésében. Az eltelt időszakban a bolognai folyamat megvalósítása terén a magyar felsőoktatás– az említett nehézségek ellenére – számos eredményt ért el. A további átalakulás jogszabályihátterét az új felsőoktatási törvény adja 78 .6.2. DIPLOMÁS ÁLLÁSKERESÉS: NEHÉZSÉGEK ÉS LEHETŐSÉGEKA következőkben – a kutatásunk során szerzett tapasztalatainkat bemutatva – a végzetthallgatók munkaerőpiaci pozícióival, elhelyezkedési nehézségeivel foglalkozunk. Ehhezkapcsolódóan azt tekintjük át, hogy milyen okai lehetnek a – munkaerőpiacon keresettnek számító –diplomások elhelyezkedési nehézségeinek, de szólunk a megoldást kínáló lehetőségekről is.Egyes vizsgálatok szerint 79 a megüresedett állások, posztok csak mintegy 20-25%-a kerülhivatalosan meghirdetésre, vagyis a maradék 75-80% ismerősök, az úgynevezett „rejtett piac‖ útjántalál gazdát. A szisztematikus kapcsolatépítés (networking) nagyon energia- és időigényes, ámeredményes, sok haszonnal járó folyamat az álláskereső karrierjére nézve. Az adott szakmán,szakterületen belül mozgó illetékes, befolyásos személyek, vagy környezetük közelébe kerülvejóval könnyebb az álláskereső helyzete, mivel informálódhat a zárt munkaerő-piacon történőüresedésről, elvárásokról. Több lehetőség is fennáll a kapcsolatok kiépítésére; levélben, telefonon,szakmai rendezvényeken, stb. Néhány évvel korábban a felsőfokú végzettségűeknek kevésbé voltszükségük az interperszonális kapcsolatok kihasználására, azaz az alacsonyabb végzettségűekkelösszehasonlítva ők kisebb arányban vették igénybe a barátok, ismerősök, rokonok segítségét, ésnagyobb arányuk jutott álláshoz tanintézetük, hirdetés, a magán- vagy állami munkaközvetítő,esetleg az Internet segítségével. Néhány évvel később az említett különbség megszűnt 80 .A meghirdetett munkahelyek alacsony száma miatt meglehetősen nehéz az álláshirdetésekfigyelése útján munkahelyhez jutni a több száz vetélytárs mellett, akik valószínűleg egytől-egyighasonló képességekkel, ambíciókkal rendelkeznek. Így célszerűbb egyszerre több posztra isjelentkezni, olyanra is, amely nem teljesen felel meg a pályázó képességeinek, mivel sok cégmagasabb elvárásokat fogalmaz meg a felvételizővel szemben, mint amilyet a munkakör valójábanmegkíván.Egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a pályakezdők a fejvadász cégek szolgáltatásai iránt,amely valószínűleg kényelmes és kevés anyagi ráfordítást igénylő volta miatt népszerű. A márfentebb említett karrier központok szintén egyre nagyobb figyelmet kapnak. Az állásbörzéken valórészvétel ugyancsak célravezető megoldás lehet az álláskeresésben, mert koncentrált ésösszehasonlítható ismereteket nyújt. Kiemelten fontos a pályakezdők esetében a tudatosság, az78Forrás: A bolognai folyamat hivatalos definíciói. Forrás: http://www.bologna-bergen Letöltés ideje:2007.10.16.79Forrás: Szegedi Erzsébet: Álláskeresés felsőfokon, Figyelő, 2001. http://www.fn.hu/index.php?id=7&cid=10066Letöltés ideje: 2007.10.12.80Forrás: Váradi Rita (szerk.): A fiatalok munkaerő-piaci helyzete. KSH Budapest, 2007http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/fiatalok/fiatalok06.pdf Letöltés ideje: 2007.10.12.82

álláskeresés megtervezése, a saját preferenciák tisztázása, a felkészülés a kiválasztási folyamatra (atudatos hozzáállás döntő lehet, mert más álláskeresőkkel szemben versenyelőnyt jelent) 81 .Az álláskeresés folyamatában a kommunikációs, az együttműködő és a problémamegoldókompetenciák szerepe közismert, melyek elsajátítása, fejlesztése nem könnyű feladat, de azeredményesség szempontjából perdöntő lehet. 82 Többféle hibát is elkövethetünk például azállásinterjúk során. A magyar álláskeresők nagy többsége két csoportba sorolható az állásinterjúhozvaló viszonya alapján 83 : az egyik, aki visszahúzódó, szorongó, a másik, aki képességeit tekintvenagy túlzásokba esik az állás megszerzésének érdekében, bár sok munkáltató nagyra értékeli azefféle „önmenedzselést‖. A felvételizők ezen csoportja a ma divatos vagy esetleg az állásszempontjából kimagaslóan releváns tulajdonságait igyekszik kiemelni. Állításaik és„sugalmazásaik‖ nem feltétlenül fedik a valóságot, és a gyakorlott interjúztatók rövid idő alattkiszűrik a valótlanságokat. Ilyen és hasonló hibákba többnyire a fiatal munkavállalók és a hosszabbideje állást keresők esnek.Megfigyelhető, hogy az álláskeresők nagy része hosszabb-rövidebb idő elteltével lemondelképzeléseiről a szakmáját illetően, hiszen manapság az anyagi függés, vagyis, hogy minélhamarabb állást találjon, erősebb a tanult szakma iránti elkötelezettséggel szemben 84 . Egy felmérésszerint a férfiakkal ellentétben a nők jelentős arányban hajlandók a végzettségüknek nem megfelelőmunkakörben is elhelyezkedni Ebben jelentős szerepet játszik a magasabb fizetés, a kedvezőbbmunkafeltételek lehetősége 85 .Abban, hogy egyre kevesebb azon diplomások száma, akik szakterületüknek megfelelőmunkakörben dolgoznak, valószínűleg az is közrejátszik, hogy jelentősen meghosszabbodott azálláskeresés ideje. Egy másik felmérés állítása szerint, a frissen végzetteknek áltagosan 2004-től 20-22 hónapnyi keresgélésre kell számítaniuk. Az összehasonlítás kedvéért ez a várakozási idő 1993-ban 3-5 hónap, 1998-ban 5-7 hónap volt, míg 2002-től már 15-20 hónappal számolhattak afelsőoktatásból kikerülők. A friss diplomás munkavállalókra jellemző ez idő alatt a flexibilis vagyalkalmi munkák elvállalása 86 .Egyes egyetemek, főiskolák – a mienkhez hasonló – kutatásokkal követik nyomon a végzetthallgatóikat annak érdekében, a munkaerőpiaci beválásuk tapasztalatait megosszák a hallgatókkalés az oktatási folyamatokba is beépítsék. Íme néhány adat a vizsgálatok eredményei közül. ABudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem már négy éve készít rendszeresen ilyenvizsgálatot, amelyből kiderül, hogy folyamatosan csökken a tanult szakmájukban dolgozók aránya.A Nyíregyházi Főiskolán a végzettek 73%-a három hónapon belül, míg 35%-uk már tanulmányaialatt talált a szakmájában munkát. Számottevő azok aránya is, akik továbbtanulnak: 40 % folytatjatanulmányait, vagy a választott szakágán előbbre lépve, vagy más diplomát is igyekszikmegszerezni. Általános tapasztalat, hogy nagyon sok diplomás képtelen elhelyezkedni szakmájánbelül, igen sokukat éppen azzal utasítják el, hogy „túlképzettek‖. Ez az esetek döntő többségébennem fedi a valóságot, vagyis nem a visszautasítás valódi okát jelöli. 8781Forrás: Tóth, 2005.82Lásd erről bővebben: Vass Vilmos: A kompetencia fogalmának értelmezésehttp://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=hidak-kompetencia Letöltés ideje: 2007.10.14.83Forrás: Figyelőnet: http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=article&id=30215 Letöltés ideje: 2007.10.16.84Forrás: Tóth Sándor: Pályakezdők munkaerő piaci helyzete, 2005http://www.consultationmagazin.hu/index.php?menu=cikk&id=461 Letöltés ideje: 2007.08.03.85Forrás: Serman Lajosné szerk. „A celldömölki kistérségben végzett alapozó kutatás értékelése‖ 2006szeptember: http://www.kttcell-paktum.hu/letoltes/alapozo_osszegzes.doc Letöltés ideje: 2007.10.12.86Forrás: Gerencsér Vivien: Diploma után munkanélküliség:http://www.cvcentrum.hu/career.php?menu=2&lastmenu=69&text_id=788&career_style= Letöltés ideje:2007.10.12.87Forrás: A nagybetűs élet fényei és árnyai: mi vár a friss diplomásokra a munkaerőpiacon:http://humanpolitika.hu:81/html/modules.php?name=News&file=article&sid=230 Letöltés ideje: 2007.10.12.83

Az álláskeresés nehézségeit és lehetőségeit tekintve az alábbiakban az általunk megkérdezettvégzett hallgatók válaszaiból válogatunk, a legérdekesebb eredményeket ismertetjük.6.3. VIZSGÁLATI EREDMÉNYEINKBŐL: VOLT-E MÁR VALAHA MUNKANÉLKÜLI?Az öt vizsgált felsőoktatási intézmény volt hallgatóiról más sokat megtudhattunk a korábbifejezetek révén, így szociológiai jellemzőik ismertetésére itt nem térünk ki. Az első ábránk (lásd a6.1. ábrát) adatai révén azt mutatjuk be, hogy a megkérdezettjeink milyen arányban voltak mármunkanélküliek, illetve akiknél ez előfordul, regisztráltként vagy nem regisztráltként voltak-eebben a helyzetben 88 .6.1. ábra: Volt-e már valaha munkanélküli – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Összességében megállapíthatjuk, hogy válaszadóink több mint harmada (35,7%-uk) volt mármunkanélküli. Tanulságos, hogy ezen belül többségüknél (18,1%-uknál) előfordult már, hogy nem88Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjukmeg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk„szignifikáns eltérésről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb).Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%-os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk„szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖.84

egisztráltatták magukat a Munkaügyi Központban (közülük 5,8% már mindkét helyzetet„kipróbálta‖).Az intézmények szerinti eltérések igen jelentősek (szignifikánsak). Adataink szerint az ELTEÁllam- és Jogtudományi Karán (ELTE ÁJK) végzett hallgatóknak kellett ez idáig a legkisebbmértékben szembenéznie a munkanélküliséggel (az érték 28,2% esetükben), ellentétben a ZsigmondKirály Főiskola (ZSKF), a Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF) és az Apor VilmosKatolikus Főiskola (AVKF) végzett hallgatóival, ahol lényegesen rosszabb eredményekről lehetszámot adni (43-45%-os értékeket regisztráltunk).A Budapesti Műszaki Főiskolán (BMF) végzettek már valamivel nagyobb aránya (66,4%) válaszoltnemmel kérdésünkre azzal kapcsolatban, hogy volt-e már valaha munkanélküli.A BMF-en végzettek azon része, akik úgy válaszoltak, hogy már voltak munkanélküliek(33,6%-uk), viszonylag kiegyenlített arányban voltak regisztrált (13,2%) és regisztrálatlanmunkanélküliek (13,8%). Ezzel szemben a WJLF-en végzettek esetében ellenkező tendenciákattapasztaltunk: 31,4%-uk csak regisztrált munkanélküli volt, míg 5,9%-uk csak regisztrálatlan,további 5,9%-ukkal mindkét eset előfordult már. Az ELTE ÁJK-n végzett hallgatók vizsgálatávalkapcsolatban megállapítható, hogy a valaha volt munkanélküli megkérdezettek fele-fele aránybanregisztráltatták illetve nem regisztráltatták magukat (13% versus 12%) az államimunkaközvetítőnél. Az AVKF és a ZSKF esetében is elég magas arányban igyekeztek álláshozjutni a munkanélküliek regisztráció segítségével (AVKF: 31,8%, ZSKF: 24,2%.).6.4. A MUNKAHELY KIVÁLASZTÁSÁNAK TÉNYEZŐI – ILLETVE EZEKNEK MENNYIREFELEL MEGAz alábbi elemzéshez az ötfokú skálát használtuk; arra a kérdésre kerestük a választ, hogymegkérdezettjeink egy munkahely választásánál mely tényezőket preferálnak (lásd a 6.2. ábrát).A skála első három helyén álló tényezők, amelyek a leginkább befolyással vannak apályakezdőkre a munkahely-választásnál, a következők: jó, egészségre nem ártalmasmunkakörülmények (átlag 4,63 pont), bejelentett állás (átlag 4,63 pont), és az, hogy „jól bánjanakaz alkalmazottakkal‖ (átlag 4,62 pont). Ezek mellett fontosnak ítélték még a munkahely biztonságát(átlag 4,5 pont) és a magas fizetés lehetőségét (átlag 4,47 pont).A szakmai előrejutás lehetőségét átlag 4,38 értékelte lényeges szempontnak a munkahellyelkapcsolatban. A kreativitás (átlag 4,28 pont) és az önállóság (átlag 4,28 pont) már – relatíve –kevésbé mondható fontosnak a válaszadók véleménye alapján. Az viszont különösen meglepőeredménynek számít, hogy a kedvező előrejutási lehetőségek (átlag 4,11 pont) és a szakmában valóelhelyezkedés (átlag 4,10 pont) csupán a skálánk végére került, a cég presztízse (átlag 3,85 pont) ésa lakóhelyhez való közelség (átlag 3,8 pont) előtt.85

6.2. ábra: Az alábbiak mennyire döntőek munkahely választásakor? (átlagértékek ésszórások az ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928Érdemes megemlíteni azt is, hogy a kedvező előrejutási lehetőségeket minden intézménymegkérdezettjei átlag 4,0 pont felettire értékelték, csupán az AVKF volt hallgatóinak eredménye3,86 értékpont, viszont a lakóhelyhez való közelség az ő esetükben mutatkozott legfontosabbnak,(átlag 4,3 pont) a többi megkérdezetthez (átlag 3,6 és 4,0 pont közötti eredmények) képest.Figyelemre méltó az is, hogy a szakmában való elhelyezkedés esetében regisztráltuk a legnagyobbszóródást. Intézmények szerinti elemzéseink során kiderült, hogy a ZSKF-en végzett válaszadókszámára – a felsorolt tényezők közül – a legkevésbé lényeges (átlag 3,84 pont) egy állásbetöltésének szempontjából, míg a többi intézmény megkérdezettjei esetében 4,0 érték felettiértékeket mértünk.86

Az előző eredmények kiegészítéseképpen, arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a fontosnakvélt tényezők válaszadóink megítélése szerint mennyiben teljesülnek a valóságban, azaz mennyirefelel meg jelenlegi (vagy legutóbbi) munkahelyük ezeknek a kritériumoknak (lásd a 6.3. ábrát).6.3. ábra: Az alábbiak mennyire teljesülnek a munkahelyén? (átlagértékek és szórások azötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az általunk megkérdezettekről összességében elmondható, hogy a bejelentett állásra és az –előzőekben legfontosabbnak ítélt – jó munkakörülményekre vonatkozó elvárásaik nagyobbrésztteljesülnek (itt az átlagértékek: 4,74 illetve 4,29 pont). A munkahely biztonsága (átlag 4,20 pont) ésaz alkalmazottakkal szembeni jó bánásmód szintén elég jó értékeléseket kapott (átlag 4,03 pont). Amagas fizetés lehetősége is lényeges tényezőnek mutatkozott adataink szerint, ám a valóságbanegész más kilátásai vannak megkérdezettjeinknek e téren (az átlag itt csak 3,32 pont). Alakóhelyhez való közelség, amelyet a válaszadók igen csekély jelentőséget tulajdonítottak, nem túlmagas, 3,83 pontos átlagértéket kapott. A kedvező előrejutási lehetőségekkel kapcsolatosvárakozások teljesülnek talán a legcsekélyebb mértékben: miközben a fontosságát illetően 4,38-asátlagértéket regisztráltunk, a teljesülés tekintetében a legalacsonyabb – 3,25 pontos – átlagértékmögött számtalan csalódott fiatal sejthető.87

6.5. A JÖVEDELEM ALAKULÁSAAz alábbi ábra (lásd a 6.4. ábrát) a megkérdezett öt intézmény végzett hallgatóinak átlagoshavi bruttó keresetét mutatja, intézményenkénti és azon belül szakonkénti lebontásban 89 .6.4. ábra: A havi bruttó átlagkeresetek alakulása - szakonkénti bontás (forintban).ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)89A kérdőívben így hangzott az erre vonatkozó kérdésünk: „Most a főmunkahelyi kereseteiről kérdezem. Kérem,számolja össze a főmunkahelyi fix keresetét, mozgó bérét, a bérkiegészítéseket és a különböző pótlékokat, amit alegutóbbi (legutolsó) hónapban kapott. Az esetleges túlóra után járó összeget is vegye ide. Mennyi volt ezek bruttóösszege?‖ (Lásd a 2. sz. mellékletben a kutatás kérdőívét: IV.9. kérdés.)88

Az öt intézmény megkérdezettjei átlagosan bruttó 208.514 Ft-ot keresnek havonta 90 . Arészletesebb adatokból kiderül, hogy a BMF végzett hallgatói 91 keresnek a legtöbbet (átlag 230.728Ft), ezen belül is a műszaki informatika szakon végzettek találhatók a jövedelmi „csúcson‖(251.598 Ft-os átlagjövedelemmel), szorosan a nyomukban az ugyanitt végzett biztonságtechnikai,termékfejlesztő szakmérnökök hasonló kereseti viszonyokkal. Az AVKF-en diplomázott hallgatókrendelkeznek a legalacsonyabb jövedelemmel, amely alig több mint a fele – 131.669 Ft – azellenkező póluson elhelyezkedőkének. Az AVKF megkérdezettjei közül is azóvodapedagógusoknak van a legkisebb jövedelme a vizsgált szakmacsoportok közül (átlag 127.345Ft). Főiskolánkon, a ZSKF-en végzettek átlagos fizetése a második helyen áll, ez 226.536 Ft. Ezenbelül is a humán erőforrás szakon végzettek keresnek átlagosan a legtöbbet (átlag 241.947 Ft), míglegkevesebbet a művelődésszervező szakosok (átlag 200.911 Ft).6.6. A MUNKAHELYEK NÉHÁNY JELLEMZŐJEA következő adatsor segítségével az egyik legfontosabb kérdésre kerestük a választ: a végzetthallgatóink dolgoznak-e jelenleg, illetve volt-e már valaha is munkájuk 92 (lásd a 6.5. ábrát).6.5. ábra: Jelenleg van-e munkahelye – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)90Megjegyezzük, hogy a KSH legfrissebb jelentése szerint a 2007. január-júniusi időszakban a teljes munkaidőbenfoglalkoztatottak bruttó havi átlagjövedelme 181.500 Ft volt. Forrás:http://hvg.hu/gazdasag/20070817_realkereset_ksh_janar_junius.aspx Letöltés ideje: 2007.11.06.91 Az ábrán alkalmazott rövidítések, összevonások:(1) a BMF esetében: RS: Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar; NJ: Neumann János Informatikai Kar; KE: KeletiKároly Gazdasági Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: közgazdász gazdasági informatikai szakon, főiskolai mérnökmenedzser szakon, menedzser szakképesítés; KA: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar; ezen belül az „egyébszak‖: mérnöktanár, műszaki szakoktató, számítógép-hálózati szakember, főiskolai szakmérnök távközlés-hálózatiszakon illetve számítógép-hálózati szakon; BD: Bánki Donát Gépészmérnöki Kar; ezen belül az „egyéb szak‖:biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakember, termékfejlesztő szakmérnök, minőségügyi szakember,műszaki mérnöktanár.92Korábban, a 4. fejezetben már behatóbban megvizsgáltuk a válaszadóink gazdasági aktivitását.89

A válaszadók igen magas arányban dolgoznak jelenleg (összesített adataink szerint 86,5%-uk). A WJLF végzettjei foglalkoztatottak jelenleg a legnagyobb arányban (92,3%) a vizsgált ötfelsőoktatási intézmény közül, míg az ELTE ÁJK volt hallgatói esetében tapasztaltuk alegalacsonyabb értéket (82,0%-ot). A foglalkoztatási szempontjából a második helyen a BMF(89,5%-os aránnyal) áll, míg a ZSKF esetében „átlagos‖ helyzetről beszélhetünk.Az összes válaszadó közül majd’ minden tizediknek jelenleg nincs, de már volt állása (9,0%);ez leginkább az AVKF (15,6%) volt hallogatóira jellemző. Viszonylag alacsony azoknak a száma,akinek még soha nem volt munkahelye (4,5%), viszont az ELTE ÁJK diplomásainak közelegytizede (9,8%-uk) tartozik e kategóriába. Az ellenkező pólust az AVKF képezi, akik rendkívülkedvező (alig 1,8%-os) aránnyal büszkélkedhetnek.A következő táblázatban (lásd a 6.1. táblázatot) arra keressük a választ, hogy amegkérdezettjeink milyen szférákban helyezkedtek el, és mi ott a beosztásuk.6.1. táblázat: Milyen szférában dolgozik és mi a beosztása – intézményenként (százalékok)AVKF BMF ELTE ÁJK WJLF ZSKF Összesensoha nem volt munkahelye 1,8 3 9,8 1,9 2,5 4,3magánszférában beosztott egyéb 8,1 8,4 5,4 3,8 12,3 8,2magánszférában beosztott értelmiségi 10,3 44,5 27,9 11,3 26,7 32,9magánszférában vezető beosztású 1,8 16,3 3,2 1,9 13,5 10,8magánszférában munkaadó 1,3 2,7 1,8 0 2,8 2,3magánszférában egyéni vállalkozó 2,7 4 0,9 1,9 3,1 3családi vállalkozásban résztvevő 1,8 1,7 2 1,9 2,5 1,9állami szférában közalkalmazott egyéb 9,9 1,1 2,3 1,9 2,2 2,6állami szférában közalkalmazott értelmiségi 38,1 6,8 9,8 22,6 3,5 11állami szférában közalkalmazott vezető 3,1 0,2 2,5 15,1 2,8 1,9állami szférában köztisztviselő egyéb 0,9 0,1 2,3 0 2,5 1,1állami szférában köztisztviselő értelmiségi 2,7 1,4 14,1 9,4 6 5,4állami szférában köztisztviselő vezető 2,2 0,7 4,1 3,8 1,9 1,9állami szférában egyéb alkalmazott 0,9 0,9 1,4 0 1,6 1,1állami szférában értelmiségi 4,5 3,2 6,6 1,9 2,8 4állami szférában vezető 0 1,7 1,1 1,9 1,3 1,3nonprofit szférában egyéb alkalmazott 0,9 0,1 0,7 1,9 0,6 0,5nonprofit szférában értelmiségi 4 0,1 1,1 11,3 1,3 1,3nonprofit szférában vezető 0 0,2 0,5 3,8 0,6 0,4egyéb szférában alkalmazott 0 0,6 1,1 1,9 3,8 1,2egyéb szférában értelmiségi 3,6 1,8 1,1 1,9 3,5 2,1egyéb szférában vezető 1,3 0,6 0,5 0 2,2 0,9Összesen 100 100 100 100 100 100ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A fenti táblázat összefoglaló jelleggel tartalmazza a megkérdezettek jelenlegi, illetve alegutolsó beosztását, szférák szerinti bontásban. Miután a későbbiekben még foglalkozunk ezekkel90

a munkahelyi, foglalkozási jellemzőkkel, itt csak néhány érdekesebb, jellegzetesebb összefüggésrehívjuk fel a figyelmet.Az öt intézmény végzett hallgatóit a legnagyobb valószínűséggel a magánszférafoglalkoztatja, ahol beosztott értelmiségiként találnak maguknak a legtöbben munkát (32,9%-osarányuk kimagaslik). Viszonylag gyakori a for-profit szervezetekben vezető állást talált diplomás is(10,8%), illetve az értelmiségi beosztásnál szerényebb állást vállalók (8,2%). Számottevő még aköztisztviselőként dolgozó, közülük a legtöbben végzettségüknek megfelelő értelmiségi állásttöltenek be (5,4%).Jól kitapinthatóak az intézményenkénti eltérések: miközben az AVKF volt hallgatói körébenkimagasló a közalkalmazott értelmiségi foglalkozású (38,1%), addig a BMF-esek jelentős része(44,5%-uk) a magánszférában végez diplomás munkát, további 11,3%-uk vezetői beosztást is elértmár. Viszonylag jelentős a vezető közalkalmazottak aránya a WJLF volt hallgatói körében (15,1%),de itt a legmagasabb a nonprofit szférában alkalmazott értelmiségi is (11,3%). Az ELTE ÁJK volthallgatói viszonylag nagy arányban töltenek be közalkalmazotti illetve köztisztviselői állásokat,mégis legtöbbjük a magánszférában talál munkát.Még markánsabban kirajzolódik a ZSKF esetében ez a tendencia: döntő többségük valamely forprofitcégnél dolgozik, magas arányban vezetői pozíciót foglalnak el (13,5%), de van közöttükmunkaadó is (2,8%-os arányuk a legmagasabb, ehhez hasonló értéket csak a BMF-esek körébenregisztráltunk).A fentiekhez kapcsolódóan, most azt vizsgáljuk meg, hogy mely szférában dolgoznakmegkérdezettjeink (lásd a 6.6. ábrát).6.6. ábra: Mely szférában dolgozik jelenleg – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)91

A válaszadók legnagyobb része (összesen 58,9%-uk) magánszférában, családi vállalkozásbanfoglalkoztatott. Az intézményenkénti adatokból kiderül, hogy ez leginkább a BMF-en végzettekrejellemző (77,5%), legkevésbé pedig a WJLF volt hallgatóira (19,6%). A ZSKF diplomásai isviszonylag nagy számban vállalnak, vállaltak munkát magánszférában (60,7%).Megkérdezettjeink közel egyharmadát (30,5%-ukat) alkalmazza az állami szféra. Az AVKFenés a WJLF-en végzettek körében a legmagasabb ez az arány (megközelíti illetve meghaladja a60%-ot), míg a BMF helyezkedik el az ellenkező póluson (itt csak 16,2% a vizsgált érték). Aválaszadók igen kis arányban dolgoznak non-profit szférában (2,1%), legtöbben a WJLF végzettjei(17,6%) találnak itt munkahelyet, míg a BMF-eseknél ilyen gyakorlatilag alig fordul elő (0,4%).A továbbiakban arra keressük a választ, hogy állásukon belül milyen pozíciókban, beosztásokbansikerült elhelyezkedniük (lásd a 6.7. ábrát)6.7. ábra: Mi a jelenlegi beosztása - intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az összesített adatok szerint a megkérdezettek legnagyobb hányada beosztott értelmiségikéntdolgozik (56,9%), míg a vezető beosztású (17,2%) és a beosztott egyéb kategória (14,5%) már jóvalkisebb arányban fordul elő. Az önfoglalkoztatók (4,8%) és a munkaadók (2,3%) aránya pedigelenyésző.Az AVKF hallgatói foglalkoztatottak legnagyobb arányban beosztott értelmiségiként (63,4%),míg az ellenkező póluson a ZSKF volt hallgatói helyezkednek el a vizsgált szempontból (43,8%). Abeosztott egyéb csoportban szintén az AVKF (20,5%) volt hallgatói dolgoznak a legtöbben, míg aWJLF válaszadói a legkevesebben (7,7%). A vezetői beosztásban dolgozók aránya a WJLFmegkérdezett hallgatói között a legmagasabb (25% - a ZSKF-nél hasonló arányokat regisztráltunk),a legkisebb viszont az AVKF végzettjeinél található (8,5%). Az ábrából az is kiderül, hogy a WJLFvégzettjei egyáltalán nem dolgoznak munkaadóként, legnagyobb arányban pedig a ZSKF volttanulói képviseltetik magukat (2,8% - mint azt korábban is jeleztük, a BMF-esek értéke hasonlóan92

magas). Az önfoglalkoztatók száma a BMF-en végzettek körében a legnagyobb (5,7%), de a ZSKFesekis gyakran választják ezt a formáját a jövedelemszerzésnek.A következő adatsor révén arra kerestük a választ, hogy az általunk megkérdezett végzetthallgatók, milyen munkaszerződéssel rendelkeznek (lásd a 6.8. ábrát).6.8. ábra: Milyen jellegű a munkaszerződése a jelenlegi (utolsó) munkahelyén -intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Mind az öt intézmény esetében a legtöbb végzett hallgatónak teljes állása van határozatlanidejű munkaszerződéssel (82,1%), további 7,7%-uké határozott idejű, míg a többi kategóriábanelenyésző arányokat tapasztaltunk (részmunkaidős 0,7% , alkalmi munkából él 2,0% . míg egyébválaszt adott 3,1%-uk).A teljes állású, határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezők között a legnagyobbértékkel a WJLF (90,4%), a legkisebbel pedig az ELTE ÁJK (73,6%) volt hallgatói körébentalálkozhatunk. A legtöbb olyan hallgató, aki ugyan teljes állásban dolgozik, de határozottmunkaszerződéssel, az AVKF-en végzett (19,2%), ezzel szemben ez az arány mintegy 3,8%-ratehető, ha azokat a hallgatókat vesszük figyelembe, akik a WJLF- en diplomáztak. Igen kevés azonvégzett diákok száma is, akik alkalmi munkából élnek meg (alig 2,0%), ezen belül viszont elégjelentősek az intézményenkénti szórások: miközben az ELTE ÁJK diplomásainak 3,2%-a jelöltemeg ezt a formát, addig az AVKF-eseknél arányuk mindössze 0,9%. Nem árt figyelembe venni aztsem, hogy az ELTE ÁJK-n végzett diákok igen nagy hányada rendelkezik egyébmunkaszerződéssel (3,6%); a határozatlan idejű, teljes állású ezen intézmény diplomásai körébenfordul elő relatíve a legkisebb arányban (73,6%).A következő táblázat adatai révén azt követhetjük nyomon, hogy a végzett hallgatók agazdaság milyen ágazatában dolgoznak (lásd a 6.2. táblázatot)93

6. 2. táblázat: Milyen ágazatban dolgoznak jelenleg – intézményenként (százalékok)Ágazat AVKF BMFELTEÁJKWJLF ZSKF Összesensoha nem volt munkahelye 1,8 3,2 9,8 2 2,8 4,5NT/NV 0,9 0,6 1,1 3,9 3,4 1,3mezőgazdaság, halászat 0 0,4 0,2 0 0,6 0,4bányászat, energiaipar,vízellátás0 5,5 0 0 1,3 2,7javítás, szerelés, karbantartás 0,4 3,7 0 0 0,6 1,9építőipar 0,9 5,1 0,9 0 0,9 2,8feldolgozóipar 0,9 3,7 0,7 0 1,3 2,2kereskedelem, vendéglátás 8,5 7,8 2,7 3,9 15 7,8szállítás, raktározás 0 1,2 0,5 0 0,9 0,8közlekedés, távközlés, posta 1,3 7,2 1,6 2 7,2 5,1számítástechnika, informatika 1,3 21,4 1,6 0 4,1 11,1pénzügy, számvitelitevékenység2,2 2,5 7,1 0 13,8 5,3ingatlanügy, bérbeadás 0 0,2 0 0 1,6 0,4közigazgatás, védelem 1,3 2,5 17,3 7,8 6,9 6,6oktatás, tudomány 41,1 5,1 5,5 2 5,6 9,4egészségügy, szociális ellátás 19,2 1 6,2 60,8 5,3 6,6egyéb közösségi szolgáltatás 7,1 2,8 6,6 5,9 3,4 4,4személyi szolgáltatás 1,8 3,8 11,6 7,8 4,1 5,5egyéb szolgáltatás 4,5 8,7 14,6 2 12,8 10egyéb válasz 6,7 13,6 12,1 2 8,4 11,3Összesen 100 100 100 100 100 100ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Összességében megkérdezettjeink a számítástechnika, informatika területein dolgoznak(11,1%) a legnagyobb arányban. Ezt követi az oktatás, a tudomány (9,4%-kal), de viszonylaggyakran helyezkednek el a kereskedelem, a közigazgatás, az egészségügy, szociális ellátás területénis (ez esetekben 6-7% körüli értékeket regisztráltunk).Az intézményenkénti eltérések igen egyértelműen kapcsolódnak az egyes képzések jellegéhez.Kiemelkedik a WJLF, amelynek volt hallgatói – szociális munkásként – döntő többségükben(60,8%) az egészségügy és a szociális ellátás területén találtak munkahelyet maguknak. Néhányan aközigazgatásban, mások a személyi és egyéb szolgáltatások területén dolgoznak. Az AVKF volthallgatóinak is igen egyértelműek az orientációi a munka világában: náluk az oktatás fordul elő alegnagyobb arányban (41,1%), de sokan közülük szintén az egészségügy, szociális ellátás terénkamatoztatják diplomájukat. Viszonylag magas köreikben a vendéglátás illetve az egyéb közösségiszolgáltatások területén dolgozók aránya is. Jól nyomon követhető az ELTE ÁJK diplomásainak azútja is: a közigazgatásban fordulnak elő a legnagyobb arányban (17,3%), de a szolgáltatások, apénzügyi, számviteli tevékenységek is gyakoriak köreikben. A BMF esetében kiemelkedik aszámítástechnika, informatika (21,4%), de a kereskedelemben és egyéb szolgáltatásokban is nagyarányban el tudtak helyezkedni. Az ipari tevékenységek (bányászat, építőipar), a távközlés,közlekedés – érthetően – náluk fordul elő a leggyakrabban. Ha a ZSKF volt hallgatóinak a94

jellegzetességeit próbáljuk a vizsgált szempontból megragadni, két gazdasági ágazatot emelhetünkki: a pénzügyi, számviteli tevékenységet (13,8%), és az egyéb szolgáltatások területeit (12,8%).Viszonylag nagy gyakorisággal megtalálhatók a közigazgatás, a közlekedés és az oktatáságazataiban is.6.6. MENNYIRE FELEL MEG MUNKÁJA VÉGZETTSÉGÉNEK?A következő ábra (lásd a 6.9. ábrát) adatai révén talán az egyik legfontosabb kérdésünkrekeressük a választ: azt vizsgálhatjuk, hogy a válaszadóink szerint mennyire felel meg munkájuk avégzettségüknek.6.9. ábra: Mennyire felel meg a munkája a végzettségének – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Összességében elmondható, hogy alig több mint egyharmaduk érzi magát „tökéletesen ahelyén‖ végzettségét tekintve a munka világában: 38,9%-uk adta a legmagasabb értéket(„tökéletesen megfelel‖) az ötfokozatú skálánkon. Kedvező fejlemény, hogy az ellenkező póluson(„egyáltalán nem felel meg‖) csupán ennek a harmadát (12,5%-ot) regisztráltunk.A legelégedettebbnek a WJLF végzettjei mondhatók (53,8% arányuk a legmagasabbkategóriában), de ehhez hasonló értékek figyelhetők meg az AVKF esetében is (51,1%). Nemsokkal rosszabb az ELTE ÁJK-n sem az eredmény (49,5%; ha azt is beleszámítjuk, hogy itt alegalacsonyabb a teljesen elégedetlenek aránya). A legkevésbé a ZSKF hallgatói mondhatókelégedettnek (22,3%). Ez magyarázható azzal is, hogy főiskolánk csak néhány éves múlttalrendelkezik. További magyarázatot adhat a levelező tagozatosok kimagasló (több mint 80%-os)95

aránya: közöttük nem egy a jelenlegi állása megőrzését tűzte ki célul, melynek egyik lehetségeseszköze a diploma (sokszor az sem számít, milyen végzettséget ad 93 ).A következőkben azt vizsgáljuk meg, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók,hogyan kerestek állást, milyen lehetőségeket vettek leginkább igénybe ahhoz, hogy eredményesenmunkába álljanak (lásd a 6.10. ábrát).6.10. ábra: Hogyan keresett munkát? (százalékok – többválaszos kérdés)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Látványosan magas (54,9%) azok aránya, akik személyes ismerősei, barátai, rokonai révénigyekeztek rátalálni munkahelyükre. Sokan különféle médiumok (újság, Internet) segítségévelpróbáltak elhelyezkedni (35,6%). Viszonylag sokan számoltak be arról is, hogy személyesenkeresték fel a munkáltatókat (20,4%). A többi álláskeresési módszer kevésbé volt népszerű, illetvesikeres a válaszadók körében. Igen csekély azoknak a száma, akik álláshirdetést adtak fel (3,6%), dealatta marad a 10 százaléknak azok aránya is, akik az álláskeresésben oktatási intézményüktőlkaptak segítséget. Reményeink szerint a karrier centrumok kiépülését követően ez az aránymegsokszorozódik.Tanulságosak a vizsgált szempontból az intézmények szerinti eltérések is. A következőkbenezeket elemezzük egy kicsit alaposabban.93Erről bővebben is szólunk a kötetünk 11. fejezetében, a mélyinterjúk kapcsán.96

6.11. ábra: Hogyan keresett munkát? – intézményenként (százalékok) 94a felsőoktatási intézménye segítségét veszi igénybe7,72,910,79,02,41,7rokonai, barátai, ismerősei révén keres54,958,351,052,565,365,2„fejvadász” céghez fordulszemélyesen keresi fel a munkáltatókatálláshirdetést ad fel7,93,89,94,90,810,320,427,719,222,030,814,53,66,53,44,81,51,00,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 70,0Összesen AVKF BMF ELTE ÁJK WJLF ZSKFZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A fenti ábra adatai (lásd a 6.11. ábrát) alapján kitűnik, hogy a WJLF-en végzettek vettékigénybe leginkább a családi és baráti kapcsolataikat (65,3%), de hasonlóan magas az arány a ZSKFdiplomázott hallgatóinál is (65,2%). A legkevesebben tanulmányaikat a BMF-en befejezők éltekezzel a lehetőséggel (51,0%), de náluk is ez a leggyakoribb állásszerzési lehetőség. Összességébenmegállapítható, hogy minden álláskereső számára jelentős értékeket képvisel az ismeretség, akapcsolat, hiszen általa könnyebb munkát találni. Ebben közrejátszik, hogy a munkaadók isszívesebben alkalmaznak olyan szakembereket, akikről már rendelkeznek előzetes információval.Az ábrából kiemelkedik még a „személyesen keresi fel a munkáltatókat‖ alternatíva: ezesetben is a Wesley János Lelkészképzőn végzettek tűnnek ki (30,8%), a legkevésbé pedig a BMFvolt diákjai (9,2%) alkalmazták ezt az álláskeresési technikát. Ez a lehetőség azért is vonzó, mert haszemélyesen felkeresnek egy munkaszervezetet, akkor az adott intézmény általában feljegyzi,adatbázisában eltárolja adataikat (még akkor is, ha az aktuális állásajánlatukat már betöltötték), és94Azokat az alternatívákat ábrázoltuk, ahol a legnagyobbak voltak az eltérések – Khí-négyzet próba alapján.97

legközelebb, amikor megüresedik egy álláshely, elsősorban azokat hívják meghallgatásra, akiknekelőzetesen tárolták a jelentkezésüket.Igen tanulságos az intézményi segítség igénybevételének gyakorisága. Ha nem is magas, derelatíve a legnagyobb arányban (10,7%) a BMF volt hallgatói számoltak be arról, hogy főiskolájuksegítette elhelyezkedésüket. Ebből a szempontból a ZSKF, a WJLF és az AVKF kiépülőkarrierközpontjainak lesz a legtöbb teendője (az arányok a 3%-ot sem érik el).A fejvadász cégek szolgáltatásait elsősorban a ZSKF és a BMF volt hallgatói ismerik,miközben az AVKF diplomásai között az álláshirdetést feladók aránya magas. Mindezek arra hívjákfel a figyelmet, hogy intézményenként nagyon eltérő gyakorlat alakult ki, amely összefügghet aképzés jellegével, az elhelyezkedés nehézségeivel – de mindenképpen jó támpontokat adnak azálláskeresést segítő intézmények munkatársai számára.Végül – a fenti témánkhoz kapcsolódóan – azt tárgyaljuk, hogy válaszadóink mennyi ideigkerestek munkát diplomájuk megszerzése után.6.12. ábra: Mennyi ideig keresett munkát - intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A fenti ábrán (lásd a 6.12. ábrát) megfigyelhető, hogy intézményeként viszonylag csekélyekaz eltérések. Összességében közel háromnegyedük (71,4%-uk) azonnal munkahelyet talált (a fentimódozatok valamelyike eredményes volt), illetve megtartotta állását (ha levelező hallgatókéntmunka mellett tanult). Az AVKF volt diákjai esetében különösen jónak mondható ez az arány(85,7%), míg az ELTE ÁJK volt hallgatóinak okozott talán a legnagyobb problémát a munkábaállás (itt csupán 67,9% a vizsgált arány). Pozitívumként mondható el, hogy válaszadóink közülösszességében, akik hosszabb ideig kerestek munkát, azoknál sem telt el túl sok idő (átlagosan kb.négy és fél hónap; ez a megkérdezettjeink 23,0%-ára vonatkozik). Legnagyobb arányban (29,1%) aBMF végzett hallgatói kerestek hosszabb ideig munkát, melynek okait érdemes lenne külön ismegvizsgálni98

7. FEJEZET: A KOMPETENCIÁKRÓLWINKLER MÓNIKA – NAGY GILDA – KALMÁR DÓRA„A felsőoktatás aktoraira, de a vezetőkre is általában a konzervatívszemlélet, a régi sémákhoz, értékrendhez való ragaszkodás, jellemző... Afelsőoktatási integráció végrehajtásának hiányosságai, a veszteséges egyetemek,főiskolák viszonylag nagy száma, a stratégiai gondolkodás hiánya és a rövidlátóintézményi döntések magas gyakorisága azt jelzi, hogy a jelenlegi vezetésistruktúra változatlansága egyben a bolognai elvek hazai megvalósulásánakkudarcát is előrevetíti. Ekkor viszont nemcsak a magyar felsőoktatásversenyképessége van veszélyben, hanem az EU felsőoktatás pozícióját isgyengítjük. A magyar felsőoktatás a perifériára szorul. Hasonló a helyzet azország gazdasági versenyképességével is: a mobil munkaerő megteremtése aBologna-folyamat végső célja, ennek elmulasztása stratégiai hátrányt jelent azországnak.” 957.1. BEVEZETÉSTöbb kutató véleménye is egybecseng abban a tekintetben, hogy a magyar felsőoktatásbólhiányzik egyfajta „dinamikusabb megközelítés‖ – így elsősorban a kompetencia-alapúgondolkodásmód. 96 Ennek eredményeképpen túl sok a versenyképtelen diplomás amunkaerőpiacon, miután a munkaadók elsősorban az alkalmazható készségek, képességek meglététkérik számon az „akadémikus alkalmassággal‖ szemben. Az Oktatási Minisztérium 2001-ben ebbena témakörben egy kutatási projektet indított, amelynek legfontosabb eredményeit a következőkbenfoglaljuk össze 97 : Az oktatási intézmények nem végeznek adatgyűjtéseket a piac számára fontoskompetenciák felderítésére, ennek következtében hiányzik az érdemi kommunikáció a gazdaság ésaz oktatás között. A csekély rendelkezésre álló információt az egyetemek, főiskolák képteleneklefordítani az „oktatás nyelvére‖ (nem alakul át tematikává, oktatási tervé); nincsenek afelsőoktatásban olyan tananyagok, amelyek az álláskereséssel, az önéletrajz-írással, vagy amunkavállalói jogokkal foglalkoznának.További problémákat vet fel, hogy a felsőoktatási intézmény hallgatói nagyon eltérőmértékben sajátítják el az oktatás által megszerezhető készségeket, és ezzel együtt különbözőmódon dolgozzák fel a tanulmányaik során kapott információkat. Szinte lehetetlen egységes tanítási„sablont‖ alkotni akár 30 hallgató esetében is adott tantárgyra vonatkozólag, de általában ennéljóval nagyobb a hallgatói létszám a tanórákon (előfordulhat 100 tanuló együttes részvétele is azilyen alkalmakon). Minden diák személyisége és viszonya a környezetéhez eltérő, ezáltal atananyagot is máshogyan dolgozzák fel, így arra kell törekedni, hogy a tanulók a leghatékonyabbansajátítsák el az évek során kapott elméleti és gyakorlati tapasztalatokat. Ezért van szükség akülönböző főiskolákon és egyetemeken a tudás kompetencia-alapú megközelítésére, amely szinténarra keresi a választ, hogy mely tényezők okoznak jelentős különbségeket az egymáshoz hasonlóképességű, tudású emberek teljesítményében, és miként lehet ezeket a „faktorokat‖ megbízhatóan95Barakonyi Károly: Javaslat a hazai felsőoktatási intézményvezetési modellre II. rész. Vezetéstudomány 2003/9.96Lásd például: Jancsics Dávid: A kompetencia alapú megközelítés hiánya a magyar felsőoktatásban. Forrás:http://kistaska.tatk.elte.hu/index.php?cikk=146 Letöltés ideje: 2007.05.29.97A kutatás eredményeit „Az európai gyakorlathoz illeszkedő munkaerő-piaci készségigény-felmérés a magyaroktatás-képzés fejlesztése szolgálatában‖ címmel egy tanulmányban összegezték a Szent István Egyetem Gazdaságés Társadalomtudományi Karán működő Vezetéstudományi Tanszékének munkatársai. Forrás:http://www.oki.hu/cikk.php?kod=2002-02-te--Europai.html Letöltés ideje: 2007.10.02.99

elkülöníteni. A kompetenciák alkalmazásának végső célja minden esetben a szervezetteljesítményének növelése, amit csak felkészült és motivált munkavállalókkal lehet elérni.‖ 98A kompetenciák fogalmából kiindulva, ha tisztában vagyunk egy adott személy készségeivelés képességeivel, nagyjából előre tudhatjuk, milyen szituációhoz hogyan fog viszonyulni, éskövetkeztethetünk ez alapján az adott egyén teljesítményére is. Egy feladat elvégzése előtt még aztis behatárolhatjuk, hogy az alany kompetenciáihoz mérten, mennyire fog megfelelni, hogyan végziel a rá váró munkafolyamatot. „A kiváló teljesítményszint a sztenderd eltérés az átlagostól fölfelé, ahatékony teljesítés, pedig a végzés minimálisan elfogadható szintjét jelenti.‖ 99A kompetencia koncepció kidolgozása McCelland nevéhez fűződik, de Boyatzis tetteismertté a fogalmat. Egyik kutatása során, amikor azt vizsgálta, mi a különbség a sikertelen és asikeres vezetők között, azt a felfedezést tette, hogy nem lehet egyetlen faktort differenciálni errevonatkozólag, hanem különböző tényezők egész sora (személyes tulajdonságok, motívumok,tapasztalatok, magatartásbeli jellemzők) határozzák meg a különbségeket. 100Számos definíció létezik a kompetenciák pontos meghatározására, miszerint „akompetenciák alapvető készségek és képességek, amelyek a magas szintű munkavégzéshezszükségesek 101 ‖, ugyanakkor „kompetenciának tekinthető bármely olyan egyéni jellemző, amelymérhető vagy megbízhatóan értékelhető, és amelyről kimutatható, hogy szignifikánsanmegkülönbözteti a hatékonyan teljesítő munkavállalókat a nem hatékony egyénektől 102 ‖ és azzal isegyet kell értenünk, hogy „a kompetenciák a munkateljesítményre ható viselkedési dimenziók 103 ‖.Összességében elmondható, hogy „kompetenciaként definiálható minden munkával kapcsolatbanálló személyes tulajdonság, tudás, készség és érték, amelyet egy személy mozgósít annakérdekében, hogy jól végezze munkáját 104 ‖.A kompetenciák típusainak széles tárházát ismerjük, leggyakrabban a tudatosság szintjeszerint különböztetik meg őket. Emellett lehetnek általánosak vagy specifikusak, egyéniek vagymunkakörhöz kapcsolódóak, illetve kezdeti (küszöb-) vagy megkülönböztető jellegű (kulcs-)kompetenciák. 105Léteznek ún. kognitív, illetve szociális kompetenciák. E két kategória közül, a szociáliskompetenciával 106 foglalkozunk a továbbiakban, amely nem más, mint a lazán egymáshozkapcsolódó viselkedésbeli, kognitív és performancia jellegű dimenziók összessége. Ezen készségekkét részből tevődnek össze. Az egyik az öröklött elemek, amelyek a szociális rutinokat(arcfelismerés, hangbeazonosítás) és a hajlamokat (párképzés, birtoklás, kötődés, gondozás)tartalmazzák. A másik, a tanult elemek, amelyek az egyének helyzetét (önértékelés, nyitottság,attitűdök), a család szerepét (életmódbeli modellnyújtás, kötődés), az iskolában nyújtottakat (fizikaikörnyezet, szociális struktúra, pedagógus, kortársak az iskolában), illetve a környezet hatásait(kulturális hatások, kívánatos és elfogadott viselkedésmódok) foglalják magukban.9899100101102103104105106Bíró Krisztina – Csányi Zsuzsanna – Vincze Szilvia: A hallgatók elhelyezkedéséhez kötődő kompetenciákvizsgálata (Regionális Operatív Program, a BDF megbízásából), „Elbert et al. 2000‖, 2007. február. Forrás:http://www.ifjusagsegito.hu/belvedere/ifjusagi_korszakv.pdf Letöltés ideje: 2007.10.10.Jákó Melinda: A kompetencia fogalmának értelmezési lehetőségei; http://www.kompetencia.hu Letöltés ideje:2007.11.01.Forrás: Bíró – Csányi – Vincze, 2007. „A kompetencia koncepció bemutatása‖Forrás: Amstrong, Mark: A Handbook of Personnel Management Practice. Kogan Page Limited, London, 1999.Forrás: Spencer, Lyle. M. – Spencer, Signe M.: Competence at work: Models for superior performance, Wiley,New York, 1993.Forrás: Woodruffe, Charles: „What is meant by competency?‖ Leadership and Organization Developement Journal,14:1, 1993. 29-35.Forrás: Amstrong, 1999.Forrás: Bíró - Csányi – Vincze, 2007. „A kompetenciák típusai‖Szabó Győzőné: Szociális kompetenciák és érzelmi nevelés: Jász-Nagykun Szolnok Megyei Pedagógiai Intézet.Forrás: http://www.heves-ped.sulinet.hu/Szocialis_kompetenciak_Eger.ppt Letöltés ideje: 2007.10.15.100

Egy másik megközelítés szerint 107 a szociális kompetencia (social skills) társas viselkedés, azemberek, és a közösségek közötti viszonyokat, kapcsolatokat, illetve a viselkedésbenmegnyilvánuló kölcsönhatásokat jelenti. Ezt az aktuális szociális helyzet, az értékrend és a szociálisképességek határozzák meg. A kompetenciák fejlődésének feltétele a szociális komponenskészletekgyarapodása és alakítása az elvárásokhoz. A fejlődés egyik motorja a nevelés, amelynek feladataezen a téren kettős. Egyrészt, a szociális illetékesség komponenskészleteinek gyarapítása, másrészta pozitív egyéni értékrend és a képességrendszer kiépülésének, a kreativitás növekedésének,fejlődésének és szerveződésének segítése. Ennek működését az egyéni szociális értékrend és aképességrendszer szabályozza. Az illetékesség fontos részeként valósul meg a világtudat, az éntudat(myself) és a szociális viselkedés. A spontán és szándékos szocializációtól, és a neveléstőlfügg az egyéni tudat és a szociális kompetencia-fejlettsége.A szociális kompetencia, a társas kapcsolatok irányításában játszik nagy szerepet, ezekközül néhányat bemutatunk:Emberi konfliktusok kezelése: az életben előforduló különböző szituációk kezelési technikája,ami emberenként változó metódusú lehet. A viták a munkatársak között lehetnek ösztönzőjellegűek, működhetnek egy adott probléma megoldásának érdekében. Minden embergondolkodási módja más, emiatt egy adott problémát másképpen közelítenek meg. A vitasorán mód van arra, hogy a nézeteltérések feloldódjanak, és csökkenjen a feszültség. Akonfliktuskezelés módjai az asszertivitás, a határozottság, a mérsékelt hangnem-használata.Olykor azonban egy jól időzített kedves mosoly is eloszlathatja a konfliktusokat.Konfliktustűrés: ez a készség abban mutatkozik meg, hogy az ember a stressz-hatásokramennyire nyugodt, illetve heves vehemenciával reagál. Ez nagyban függ a szülőktől kapottmagatartásmintáktól. Ez a kompetencia is elengedhetetlen a sikeres munkavégzéshez.Együttműködés egy csapattal: ez a kompetencia elsősorban az együtt végzetttevékenységekben tölt be hatékony szerepet. Abban mérhető, hogy a munkavállalómennyiben képes kollégáival összefogni egy adott cél érdekében. Ennél a készségnél fontostényező az innovatív képesség, az újító szellem, hiszen a fantáziadús ötletek megvitatásaután tud a team egy kidolgozott stratégiát alkalmazni. Ki kell emelni, hogy ebben az esetbena vállalati rendszer egy ún. ‖rácsszerkezet‖ alapján működik, vagyis a kommunikáció nemfelülről lefelé irányul, ebben a szituációban az összes fél egyenrangú partner.Megfelelő csapatszellem kialakítása: A munkatársak között bizonyos célok érdekében egyfajta„pszichológiai szerződés‖ jön létre, annak a célnak alárendelve, hogy egy adott feladatotközösen, alkotóan és együtt gondolkodóan oldjanak meg. A cél a sikeresség, az anyagijutalom és az emberi kapcsolatok mélyítése.Munkaszervezés: Azon feltétlenül szükséges kompetenciák egyike, amellyel mindenmunkavállalónak rendelkeznie kell. Lényegében az adott gyakorlati és szakmai feladatoktérben és időben való logikus rendszerben történő elhelyezését, tervezését és ennekkivitelezését jelenti a munkahelyen belül.Mások szakmai vezetése: Ezen készség a szakmai irányítás és a csapat munka kialakítása sorándöntő fontosságú. Alkalmazásánál fontos tényező, hogy a vezető mennyiben tudja motiválnia munkatársait, illetve hogyan viselkedik embertársaival, beosztottjaival szemben. Ennekszerves része a mások utasítására, irányítására való képesség is.107Radnóti Katalin: A szociális kompetencia fejlesztési lehetőségei a mai magyar iskolában a tanórákon. In:Kerber Zoltán (szerk.): Hidak a tantárgyak között. Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2006. 105-120. Forrás:http://members.iif.hu/rad8012/pedagogia/Oktatasi-modszerek.doc Letöltés ideje: 2007.10.15.101

A szociális kompetenciarendszerben a cél egy „kiegyensúlyozott‖ kapcsolat munkavállaló ésmunkaadó között. Ehhez az előbb említett képességeken kívül szükséges a kommunikációs készségis. Ez magába foglalja a munkatársakkal való kapcsolattartást, kapcsolatteremtést, a felső vezetésselvaló hatékony verbális-nonverbális érintkezést, és a – csoportos feladatvégzés során – felmerülőkérdésekre az adekvát válaszok megkeresését.Ezen kívül meg kell említenünk „az érdekek érvényesítését‖ is, ami nem rámenősséget jelent,hanem világos, de nem kérkedő, hanem érvelő tárgyalási stílust és ez eszköze lehet a ranglétránvaló feljebbjutásnak.A szociális tanulás szerepe az emberi viselkedésben jut kifejezésre. Ezzel összefüggésben acsalád az egyén személyiségének formálásában meghatározó. Elengedhetetlen a pozitívönazonosuláshoz a szociális elfogadás a környezet részéről. Ha az egyén önértékelési gondokkalküzd, akkor az kihat nem csak a szociális kapcsolataira, hanem a munkavégzésére is. A tanuló aszociális környezetében sajátítja el a társas kapcsolatok kiépítéséhez, fenntartásához szükségesismereteket és készségeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a későbbiekben a társadalom cselekvőtagja legyen. A szocializáció, tanítási - tanulási folyamat, a képességek és készségek fejlesztéseminden tanuló érdeke az iskolában, a társadalomnak, pedig természetes elvárása.A tanulás azonosításának, mérésének és elismerésének gyakorlati megvalósítása feltételezi,hogy pontos definícióval rendelkezzünk arra vonatkozólag, melyek azok a tanulással megszerezhetőkészségek és képességek, amelyek kívánatosak és elérhetőek az egyének tanulási tevékenységénekeredményeként. Így a kompetencia fogalmát – a fentiekkel összhangban – úgy határozzuk meg,mint egy személy olyan alapvető jellemzőit, tulajdonságait, amelyek részei a személyiségnek,meglétük vagy hiányuk alapján következtetni lehet az adott személy viselkedésére bizonyosszituációkban.A következőkben a kutatási eredményeink közül azokat ismertetjük – a fentiekhezkapcsolódóan –, amelyek a végzett hallgatók kompetenciáira vonatkoznak. Elsősorban arra voltunkkíváncsiak, hogy mennyben járultak hozzá ezek a készségek a munka világába való sikeresbeilleszkedéshez, illetve ezek a készségek mely forrásokból eredeztethetők.7.2. MENNYIRE SZÜKSÉGESEK A KOMPETENCIÁK A MUNKÁHOZ?Az első ábránk (lásd a 7.1. ábrát) adatai révén azt elemeztük, hogy melyek azok a vizsgáltkompetenciák, amelyek elengedhetetlenek az általunk megkérdezett végzett hallgatók szerint asikeres munkavégzéshez. Adataink alapján megállapítható, hogy az ötfokozatú skálán mért 17kompetencia közül a legmagasabb értéket a „probléma-megoldási készség és leleményesség‖ (átlag4,48 pont) kapta a megkérdezettektől.102

7.1. ábra: Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák a munkához? (átlagértékek ésszórások az ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Alig valamivel kisebb értékkel a második legfontosabb kompetencia az „együttműködés egycsapattal‖, (átlag 4,33 pont), a harmadik helyen a „nagy munkabírás, kitartás‖ áll (átlag 4,30 pont).Meg kell még említeni, ugyan a középmezőnyben szereplő, de nagyon fontos kompetenciát is,amely a „konfliktustűrés‖ (átlag 4,24 pont). A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy a vizsgálatbabevont friss diplomásoknak alig van szükség a „kézügyességre‖ a munkavégzés során. Ez átlagosanépp, hogy eléri a 2,5 pontot (egész pontosan: 2,49). Láthatóan sokkal fontosabb a „másokirányítása, utasítása‖ a kézügyességhez képest, 3,11 ponttal előzi meg az előbb említett103

kompetenciát, ezzel majdnem, hogy teljesen egyező pontot kapott a „mások szakmai vezetése‖ is(átlag 3,13 pont).Egyforma fontossággal bír a megkérdezett volt hallgatók körében a „munkaszervezés‖ és az„íráskészség, fogalmazási készség‖, (a táblázatról látható, hogy átlag 4,00 pontot kaptak).Megemlítendő, a mai világban szinte elengedhetetlen kompetencia a nyelvtudás. Nem kismeglepetésre csak a középmezőnyben szerepel (3,15 pontos átlaggal). Ezzel szemben a„számítógép-ismeretet, informatikai tudást‖ szükségesebbnek érezték az alanyok a munka világábanvaló sikeres érvényesüléshez.Az intézményenkénti eltérések – amint azt az F-próba 108 adatai alapján megállapíthatjuk –mind a 17 kompetencia esetében szignifikánsak, azaz a próba elfogadási valószínűsége alatta marada 0,05-ös értéknek. A továbbiakban azokat a kompetenciákat vesszük alaposabban szemügyre,amelyek esetében az Éta-négyzet (a magyarázott szórás aránya) a legnagyobb volt (lásd a 7.2.ábrát).Miközben a korábbi adatok szerint a „kézügyesség‖ játszik a legkisebb szerepet a vizsgáltdiplomásoknál, a fenti adatok arról tanúskodnak, hogy ez az eredmény nem minden intézményesetében állja meg a helyét: az AVKF-en végzettek esetében relatíve kiemelkedő a szerepe ennek akészségnek, miközben az ELTE ÁJK végzett hallgatói számára ez a legkevésbé szükséges. Azeltérő eredményeket magyarázhatja, hogy a két intézmény merőben más szakmákra készít fel,ezáltal a munkavégzéshez is különböző kompetenciákra van szükség. A többi főiskolán akézügyességhez való viszony átlagosnak mondható, nagyjából egyformán (nem) tartjákszükségesnek ezt a készséget.A korábbi ábráról leolvasott „nyelvtudás‖ megítélése a munka világában igen alacsonynakmutatkozott. A legkevésbé fontosnak a WJLF ex-hallgatói tartották ezt a kompetenciát (2,15 pont),kis eltéréssel, hasonlóan vélekedtek az AVKF végzettjei is, (2,42 pont), a legszükségesebbnek aBMF diplomásai tartották. Azonban ez a szám is csak alig 3,37 pont az ötös skálán.A többi kompetencia minden intézményben nagyjából egyformán fontos. Kiemelkedőeredményekkel bírnak a következőkben felsorolt kompetenciák (minden intézményben az átlag 4pontnál nagyobb): „Emberi konfliktusok kezelése‖, „beszédkészség‖, és „íráskészség, fogalmazásikészség‖. Ezeket intézményi szinten vizsgálva kitűnik, hogy az „emberi konfliktusok kezelése‖ aWJLF megkérdezettjei szerint a legfontosabb a munka világában (átlag 4,70 pont), ugyanez a BMFvégzettjei szerint a legkevésbé szükséges, de azért szerintük is elengedhetetlen készség (átlag 4,04pont).108Azokat az alternatívákat ábrázoltuk, ahol a legnagyobbak voltak az eltérések – az Éta-négyzet alapján. (Az F-próbasorán számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy „mekkora hányadát magyarázza a független változó a függőváltozó szórásának‖.) A variacia-analizis (vagy szóráselemzés) lényege: ha a függő változónk magas mérési szintű,míg a független változó alacsony (mint esetünkben is), a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: acsoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a független változó által „magyarázott‖, mígaz utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának(bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról‖). Ha az F értéke nagy, úgy ismondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok„viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól a független változó által. Lásd bővebben: Székelyi Mária – BarnaIldikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest, 2002. 166-174. vagy Kolosi Tamás – RudasTamás: Empirikus problémamegoldás a szociológiában. OMIKK – TÁRKI, Budapest, 1988. 52-59.104

7.2. ábra: Mennyire szükségesek az egyes kompetenciák a munkához – intézményenként(átlagértékek az ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A „beszédkészség‖ az előbb felsorolt kompetenciák közül az egyetlen, ahol, csak a BMF-entanultak értéke maradt az átlag 4 pont alatt (3,89). Más intézmények esetében viszontnélkülözhetetlen ez a kompetencia, például a WJLF és az AVKF végzettjeinél kimagasló értékeketfigyelhetünk meg (átlag 4,62 és 4,67 pont). Szemmel láthatóan számukra ez az egyiklegnélkülözhetetlenebb készség, ami azzal magyarázható, hogy pl. a szociális munka, vagy akántortanító tevékenységének talán legfontosabb eleme a kommunikáció, az emberekkel valókapcsolatteremtés.Az „íráskészség, fogalmazási készség‖ tekintetében elmondható, hogy az ELTEmegkérdezettjei értékelték a legfontosabbnak (átlag 4,43 pont). Ez talán érthető is, hiszen a105

jogászok és a politológusok szakmájukból kifolyólag rengeteget használják ezeket a képességeiket.Ugyanez a BMF-en végzettek szerint a munkavégzéshez nem olyan szükséges (átlag 3,68 pont),amely szintén könnyen magyarázható, mivel ők elsősorban mérnöki tevékenységet végeznek.Meglepődve tapasztaltuk hogy a „számítógép–ismeretet, informatikai tudást‖ a ZSKF-en ésa BMF-en diplomázott hallgatók preferálták leginkább (az eredmény mindkét esetben átlag 4, 26pont). Ugyanakkor, az AVKF volt diákjai számára a legkevésbé fontos ez a képesség.7.3. MENNYIRE RENDELKEZIK A KOMPETENCIÁKKAL?A következőkben azt vizsgáltuk, hogy az általunk megkérdezett végzett hallgatók – sajátmeglátásuk szerint – milyen mértékben rendelkeznek a felsorolt kompetenciákkal.7.3 ábra: Mennyiben rendelkezik az egyes kompetenciákkal? (átlagértékek és szórások azötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)106

Az előző két ábrához kapcsolódóan itt (lásd a 7.3. ábrát) az követhető nyomon, hogy afelsorolt 17 kompetenciával milyen mértékben rendelkeznek a volt hallgatók.A legmagasabb értéket a „nagy munkabírás, kitartás‖ kapta (átlag 4,10 pont), a volthallgatók úgy gondolják, hogy ez az a kompetencia, amivel a leginkább rendelkeznek. A másodikkompetencia a munkában való alkalmazás tekintetében, a „beszédkészség‖ (átlag 4,08 pont), amiigencsak meglepő az előző táblázattal való összehasonlításban, mivel ott a középmezőnybe került.Alig lemaradva az előzőtől, az „együttműködést egy csapattal‖, a harmadik helyre sorolták (4,07pont), ami azt jelenti, hogy sokan hisznek a csapatmunkában. Kiemelkedő jelentősége van még(átlag 4 pont felett értékelték) a „probléma-megoldó képességnek, leleményességnek‖ is. Ezegyértelmű eredménynek mondható, ha arra gondolunk, hogy a munkavégzés során fellépőproblémákat azonnal orvosolni kell, mivel csak így lehetünk eredményesek.Egyértelműen kitűnik az ábráról, hogy a „kézügyesség‖ készséggel inkább rendelkeznek(átlag 3,17 pont) a volt hallgatók, mint amennyire ezt a munkájuk megkívánja (lásd: 7.1 ábra). Ez azeredmény sem meglepő, hiszen az általunk megkérdezett végzett hallgatók nem ilyen jellegűállásokat töltenek be, ahogyan anyaintézményeik sem ezekre a területekre szakosodtak.Érdekes módon a „nyelvtudás‖ a második leggyengébb kompetencia (átlag 3,25 pont),mégis előkelőbb helyen szerepel, mint a 7.1 ábrán.A „konfliktustűrés‖ rosszabb értéket kapott (átlag 3,70 pont), ebben az esetben több akompetenciájuk, mint amennyire szükségük van a munkavégzésük során.A 7.4 ábrán ugyanezen kompetenciákat intézményenkénti bontásban láthatjuk. Azokat akompetenciákat vesszük alaposabban szemügyre itt is, amelyek esetében az intézmények közöttieltérések a legnagyobbak voltak.Adataink alapján elmondható, hogy „kézügyesség‖-gel a BMF ex-hallgatói rendelkeznek aleginkább (átlag 3,62 pont), hasonló mértékben az AVKF megkérdezettjei (átlag 3,56 pont), míg azELTE végzettjei a legkevésbé (átlag 2,59 pont). Az eredményekből kiolvasható, hogy ennél akompetenciánál a legnagyobb a különbség intézményenként. Eltérések figyelhetőek meg a„számítógép-ismeret, informatikai tudás‖ tekintetében is, a BMF-en végzettek értékelték úgy, hogykiemelkedően magas tudásuk van e téren (átlag 4,23 pont), de ehhez hasonló eredményektapasztalhatók a ZSKF esetében is (átlag 4, 07 pont). A „nyelvismerettel‖ kapcsolatban elmondható,hogy az ELTE végzett hallgatói érzik legbiztosabbnak ezt a tudásukat (átlag 3,50 pont), míg aWJLF hallgatói ezzel szemben a leginkább bizonytalanok (átlag 2,62 pont).A „szaktudás alkalmazása a gyakorlatban‖ kompetenciát hasonló eredményekkel értékeltéka megkérdezettek, a WJLF végzettjei érzik úgy, hogy a leginkább rendelkeznek vele (átlag 4,01pont), legkevésbé pedig az AVKF-en diplomázottak érezték magukénak ezt a készséget. Ez azeredmény azért is elgondolkodtató, mert a két felsőoktatási intézményben hasonló végzettségetszerezhetnek az ott tanulók, ez is azt bizonyítja, mennyire eltérő két hasonló főiskola oktatása.A „munkaszervezés‖ tekintetében a legkiemelkedőbb a ZSKF (átlag 3,91 pont), alegalacsonyabb pedig az ELTE (átlag 3,56 pont) eredménye.107

7.4. ábra: Mennyiben rendelkezik az egyes kompetenciákkal - intézményenként (átlagértékekaz ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)108

7.4. A KOMPETENCIÁK FORRÁSAIAz alábbi ábrán (lásd a 7.5. ábrát) azt vizsgáltuk, hogy a felsorolt kompetenciákelsajátításához mennyiben járult hozzá a végzett hallgatók szerint anyaintézményük.7.5 ábra: Kompetenciák forrása: a felsőoktatás (átlagértékek és szórások az ötfokozatúskálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az első helyre sorolták a végzett hallgatók az „elméleti szaktudást, felkészültséget‖ (átlag3,99 pont), ami azt jelenti, hogy a képző intézmények leginkább ezt a kompetenciát fejlesztik azoktatás során. Ezután következik a „beszédkészség‖ (átlag 3,70 pont), majd az „íráskészség,fogalmazási készség‖ (átlag 3,67 pont).109

A legkevésbé a „kézügyességet‖ (átlag 2,03 pont) sajátították el tanulmányaik alatt. Ugyanezérvényes kisebb százalékban a „mások irányítása, utasítása‖ (átlag 2,18 pont) és a „mások szakmaivezetése‖ (átlag 2,44 pont) készségre is.A következő ábra (lásd a 7.6 ábrát) intézményenkénti bontásban szemlélteti, hogy az általunkmegkérdezett végzett hallgatók mennyiben sajátították el a felsorolt kompetenciákat.7.6 ábra: Kompetenciák forrása: a felsőoktatás – intézményenként (átlagértékek azötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A legmagasabb átlagérték az „íráskészség, fogalmazási készség‖ kompetenciánál figyelhetőmeg: a WJLF volt hallgatói vélik úgy, hogy anyaintézményük jól megtanította ezt a készséget (átlag4,04 pont), ezzel a legkevésbé a BMF végzettjei értenek egyet (átlag 3,30 pont). Figyelemre méltókülönbségek mutatkoznak az „együttműködés egy csapattal‖ tekintetében is: szintén a WJLFeredményei emelkednek ki (átlag 3,95 pont), s a legkevésbé jeleskednek ebben az ELTE-n diplomátszerzettek (átlag 3,09 pont). Ahogy már a többi adatsornál is, itt is utolsó helyen szerepel a110

„kézügyesség‖: egyetértettek a végzett hallgatók abban a tekintetben, hogy ezt a készségetsajátították el a legkevésbé tanulmányaik során, bár az AVKF eredményei itt is magasabbak (átlag2,89 pont).Az alábbi ábra egyfajta összefoglaló elemzésre ad lehetőséget a fent vizsgált kérdésekkelkapcsolatban (lásd a 7.7. ábrát). Azt vizsgálhatjuk adataink révén egyszerre, hogy amegkérdezettjeink a vizsgált kompetenciákkal mennyiben rendelkeznek, mennyire lenne szükségük,illetve mennyit kaptak a felsőoktatásban.7.7 ábra: Az adott kompetenciákkal mennyire rendelkezik – mennyire szükségesek amunkában - mennyit kapott a felsőoktatásban? (átlagértékek az ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A fentiekből kiolvasható, hogy a 17 kompetencia közül munkájukhoz leginkább a„konfliktustűrést‖ és a „probléma-megoldó készséget‖ találták a legszükségesebbnek, (átlag 4,24illetve 4,48 pont). E területeken azonban kevesebb tudással rendelkeznek, mint kellene (átlag 3,70illetve 4,06 pont), és a felsőoktatás is kevés alapot adott ehhez (átlag 3,30 illetve 3,41 pont). Ezenkívül még a „szaktudás alkalmazását a gyakorlatban‖ és az „együttműködést egy csapattal‖ emeltékki az általunk megkérdezettek. Mindkét kompetenciánál kevésnek ítélték meg anyaintézménytől111

kapott felkészítést, és az is kiderült, hogy nem rendelkeznek kellő ismeretekkel. Érdemes kiemelni a„nyelvtudást‖, ugyanis a megkérdezettek szerint több a nyelvismeretük, mint amennyire ez a munkavilágában szükséges lenne.Holott a gyakorlati tapasztalatok éppen az ellenkezőjét bizonyítják: a munkáltatók általában arrapanaszkodnak, hogy a pályakezdők nem rendelkeznek megfelelő nyelvtudással. Hasonlóeredmények figyelhetők meg az „innovatív készségnél, újító szellemnél‖ is.Összességében elmondható a 7.7 ábra alapján, hogy a végzett hallgatók szerint komolyhiányosságok tapasztalhatók a felsőoktatásban a munka világára való felkészítés és ezzelösszefüggően a szakmai gyakorlat tekintetében. A megoldás kulcsa lehet a Karrier Centrum, ezértlétrehozásának egyik fő célja a hiányosságok feltárása, pótlása, szakmai gyakorlatok szervezésével,a munkáltatókkal való kapcsolat kiépítésével, a munkaerőpiaci elvárások hatékonyabb felderítésévelés mindenekelőtt olyan oktatás biztosításával, amely lehetővé teszi, hogy amit az elméleti órákonegy tanuló elsajátít, azt később, a gyakorlatban is hasznosítani tudja.Az eddigiekben csak a felsőoktatás szerepével, jelentőségével foglalkoztunk a kompetenciákfejlesztése kapcsán. Kérdőívünkben igyekeztünk „feltérképezni‖ mindazokat a „kompetenciaforrásokat‖,amelyek szerepet játszhattak a végzett hallgatóink eddigi életében. Így az felsőoktatásiintézmények mellett rákérdeztünk a korábbi iskoláira, a család szerepére, a munka világára abból aszempontból, hogy mennyire járultak hozzá ezen képességeik kialakításához, fejlődéséhez.A következő táblázat (lásd a 7.1. táblázatot) azokat az összetett számítási eredményeinkettartalmazza, amelyek az egyes kompetencia-források jelentőségének összehasonlítását tesziklehetővé. Arra voltunk kíváncsiak, hogy – ha minden vizsgált kompetenciát összegzünk - ,kimutatható-e valamiféle különbség az egyes tényezők között.7.1. táblázat: Az egyes kompetencia-források „jelentősége” – intézményenként (átlagértékekaz ötfokozatú skálán)Intézménymunkavilága(összegző)felsőoktatás(összegző)középiskola(összegző)korábbiiskola(összegző)család(összegző)Sajátmaga(összegző)Átlag(*)AVKF 3,87 3,55 3,14 2,86 3,39 3,63 3,41BMF 3,76 3,17 2,9 2,41 2,96 3,41 3,10ELTEÁJK 3,64 2,93 2,94 2,53 3,05 3,37 3,08WJLF 3,83 3,28 2,88 2,62 3,14 3,55 3,22ZSKF 3,84 3,23 2,96 2,63 3,17 3,56 3,23Összesen 3,76 3,17 2,95 2,57 3,10 3,47 3,17ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A következőképpen jártunk el: minden megkérdezettre kiszámítottuk annak átlagát, hogy azegyes tényezők (a felsőoktatás, a család stb.) esetében milyen szerepet tulajdonítottak a 17kompetencia kialakításában (az ötfokozatú skálán osztályoztak, mint azt a felsőoktatás esetében beis mutattuk a korábbiakban). Így a hat tényező (a munka világa, a felsőoktatás, a középiskola, akorábbi iskolák, a család illetve „saját maga‖) mindegyikére megkaptunk egy összegző átlagértéketaz ötfokozatú skálán. A fenti táblázat ezeket az átlagértékeket tartalmazza intézményenkéntibontásban.112

Azért, hogy az összehasonlításokat még szemléletesebbé tegyük, átalakítottuk az ötfokozatúskálán számított átlagértékeket egy 100 pontos skálára. Bennünket elsősorban az intézményekközötti eltérések érdekelnek, úgy alkottuk tehát meg ezt az új skálát, hogy minden intézményesetében kiszámítottuk a hat tényező átlagát – és ezt vettük intézményenként 100 pontnak.Kiküszöböltük ezzel azt, hogy például az AVKF volt hallgatói szinte minden kompetenciaforrásnaknagyobb jelentőséget tulajdonítottak, mint az ELTE ÁJK diplomásai (a két összesítettátlagérték: 3,41 illetve 3,08). Immáron vizsgálhatóvá vált, hogy intézményenként mennyire tér el azegyes kompetencia-források jelentősége.Az alábbi ábrán (lásd a 7.8. ábrát) bemutatjuk eredményeinket mind a hat kompetenciaforrásraintézményenkénti bontásban.7.8 ábra: Ha a kompetencia-források átlagát 100 pontnak vesszük intézményenként, mekkoraaz egyes források súlya – intézményenként (pontok egy speciális 100-as skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A következő fontosabb megállapításokat tehetjük adataink alapján: Kiugróan magas (118,7pont) a munka világának jelentősége a vizsgált öt intézmény átlagában (az „Összesen‖ értékekalapján); a második legfontosabb kompetencia-forrásnak „önmagukat‖ tarják megkérdezettjeink(109,6 pont); ezt követi a felsőoktatás és a család (100,1 illetve 97,7 pont); a legkisebb jelentőségetaz általános iskolának tulajdonítanak (81,0 pont); a középiskola szintén átlag alatti (93,0 pont).113

Az intézményenkénti eltérések igen jelentősek (szignifikánsak) mind a hat komponensesetében. Anélkül, hogy az adatok részletes elemzésébe bocsátkoznánk, néhány érdekesebbösszefüggésre hívjuk fel a figyelmet.Feltűnő például az AVKF volt hallgatóinak preferencia-sorrendje: relatíve felértékelik a családot(99,5 pont – szemben az átlagos 97,7 ponttal), a korábbi iskolákat és a felsőoktatást. Háttérbe szorulnáluk a munka világa és önmaguk szerepe a készségek kialakításában. Némileg másképpenalakulnak a preferencia-sorrendek a BMF-eseknél: kitüntetett szerepe van náluk a munka világának(121,2 pont), háttérbe szorul viszont a család, és a korábbi iskolák szerepe kompetenciáikalakulásában. De feltűnő az ELTE diplomásai esetében a felsőoktatás relatív leértékelése a vizsgáltszempontból (mindössze 113,4 pont), ugyanitt a család jelentősége meghaladja az átlagot. AWesley-sek a középiskola hatását tartják relatíve csekélynek, ugyanakkor a felsőoktatás szerepenáluk átlag feletti.7.5. A KOMPETENCIÁK FORRÁSAI ÉS A SIKERE BEILLESZKEDÉSA kompetencia-források vizsgálata során még egy érdekes kísérletre vállalkoztunk. Akövetkező ábra segítségével (lásd a 7.9. ábrát) azt mutatjuk be, hogy a válaszadóink mit gondolnakarról: milyen forrásokból származnak kompetenciáik (készségeik, jártasságaik) – annakfüggvényében, hogy mennyire illeszkedik sikeresen a felsőfokú végzettségük a munka világábanelfoglalt helyükhöz. Valójában arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyiben befolyásolják a munkavilágába való sikeres beilleszkedést a készségek kialakulásának (a kompetenciák megszerzésének)forrásai. Elkülönítettük a megkérdezettjeink között azokat, akik jelenlegi munkájukat megfelelőnekítélték végzettségükhöz képest, illetve azokat, akik kevéssé. Mint azt a korábbiak már elemeztük(lásd a 6. fejezet 6.6. ábráját), egy ötfokozatú skálán értékelték helyzetüket megkérdezettjeink. Akövetkezőkben ezt az öt kategóriát elemezzük a kompetencia-források szempontjából, a fentispeciális 100-as skála egy variánsát alkalmazva (itt a kompetencia-forrásonkénti átlagokat vettük100 pontnak).Az első kategória azokat foglalja magába, akik a végzettségüknek leginkább megfelelőmunkát kaptak (5- ös kategória: ‖tökéletesen megfelel‖). A tényleges munkavégzéshez szükségeskompetenciák forrásaként átlag alatti mértékben jelölték meg a felsőoktatást (a -0,92 –es érték amásodik legalacsonyabb), ugyanakkor esetükben a munka világa kiemelkedik (messze alegmagasabb értéket regisztráltuk itt: +1,57 pontot). Megfigyelhetjük azt is, hogy minden máskompetencia-forrás – relatíve – háttérbe szorul (átlag alatti jelentőséggel bír) náluk a munka világánkívül. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy akik a „végzettségüknek tökéletesenmegfelelő‖ munkát kaptak, azokat a felsőoktatás, de a képzés alsóbb foka sem készít felkellőképpen hivatása betöltésére. Az átlagosnál csekélyebbek a saját források (nem igazán „selfmade-men‖–ek…), de a családi háttér sem nyújt elegendő muníciót a munkájuk ellátásához.(Külön vizsgálat tárgya lehetne: vajon a szülők foglalkozásának a hasonlósága/eltérése amegkérdezett foglalkozásához képest mekkora – ennek függvényében változik-e a helyzet?)Értelmezhetjük eredményünket a következőképpen is: Újabb bizonyítékát kaptuk annak akijelentésnek, hogy ma a felsőoktatás – vizsgált szegmense legalábbis – nem készít fel kellőképpena „legoptimálisabb kimenetelre‖ (a diplomájának megfelelő munkára). A „sikeres hallgatóinknak‖elsősorban a munka világában kell felvértezniük magukat a megfelelő kompetenciákkal, ahhoz atevékenységhez, amiről a „papírjuk szól‖ (ez egybecseng válaszadóink azon panaszával, hogy„kevéssé vagyunk felkészítve a tudásunk gyakorlati alkalmazására‖). Érdekes módon a felsőoktatásazokat készíti fel – relatíve – leginkább a munka világára, akik egy, a diplomájukhoz,képzettségükhöz csupán „közeli‖ állást kapnak (4-es kategória: „nagyobb részben megfelel‖ – itt avizsgált pontérték: +2,08).114

7.9. ábra: A kompetenciák forrásainak relatív eltérései aszerint, hogy mennyire illeszkedikvégzettsége jelenlegi (utolsó) munkájához (kompetenciaforrásonként az átlagértékek 100pont)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1842)Ennél a csoportnál a legmagasabbak a közép- és felsőfokú tanulmányok „hozadékai‖, miközbenalaposan háttérbe szorul a munka világában szerzett kompetenciák jelentősége (-1,29 pont).Vizsgáljuk meg az „ellenkező pólust‖ is: hogyan, milyen forrásokból merítenek azok a frissdiplomások a munkavégzés során, akik egyáltalán nem megfelelő munkatevékenységet folytatnakdiplomájukhoz képest (1-es kategória: „egyáltalán nem felel meg‖)! Munkájukhoz a felsőfokútanulmányaik előtti iskolákban (különös, de elsősorban az általános iskolában) elsajátítottaknyújtanak megfelelő segítséget (+0,370 pont), ugyanakkor viszonylag sokat a munkavégzésfolyamán „lesnek el‖ abból, amire szükségük van (+0,33). Az egy fokozattal feljebb elhelyezkedők(2-es kategória: „nagyobb részben nem felel meg‖) sok szempontból más jellegzetességeketmutatnak: bár náluk is jelentős a korai iskolai élményeik jelentősége (+3,05 pont), de itt a családiszocializáció nyújtja – relatíve – a legjelentősebb segítséget (+3,28 pont). Náluk a munkavégzéssorán megszerezhető készségek messze elmaradnak az átlagtól (-2,46 pont).És végül nézzük azokat, akik a „közbülső‖ helyzetet foglalják el a vizsgált szempontból (3-as kategória: „meg is felel, meg nem is‖). Ez az élethelyzet is sajátos, karakterisztikus jegyekhez115

kötődik: itt relatíve a legmagasabb a saját erőforrások jelentősége (+1,18), vagyis ők azok, akik –nyilván ambivalens helyzetüknél fogva – a legnagyobb mértékben „magukra vannak utalva‖: nekiksaját maguknak kell „kitalálni‖, hogyan is tegyék a dolgukat.. De a családi szocializáció is átlagfölött „besegít‖ (+1,09 pont) ebbe az „önépítő‖ folyamatba.Mindezek alapján azt mondhatjuk: a felsőoktatás „azt adja – de nem pont úgy‖ – amire ésahogyan arra a munka világában szüksége lenne egy friss diplomásnak. Azokat látja el – relatíve – alegjelentősebb munícióval, akik „jó helyen vannak – de nem pont a helyükön‖ (a 4-es csoportrólvan szó). Úgy is fogalmazhatunk: egy kicsit „alálő‖ a célnak! Csak további alaposabb vizsgálatok,részletesebb adatelemzések után tudnánk arra válaszolni: hogyan és miben hibázik. De akompetenciák részletesebb elemzései (különösen a diszkrepanciák tekintetében) több támpontot isadhatnak e problémakör precíz körüljárásához.7.6. VÉLEMÉNYEK A PÁLYAKEZDŐ DIPLOMÁSOK HELYZETÉRŐLVégezetül néhány, a felsőoktatás, a fiatal pályakezdők problémáival kapcsolatos kérdéstvizsgálunk meg 109 . Arra kértük válaszadóinkat, hogy egyes kijelentéseket értékeljenek aszerint,hogy mennyire értenek vele egyet (az 5-ös azt jelentette, hogy tökéletesen egyetértenek, míg az 1-esazt, hogy egyáltalán nem). Eredményeinket az alábbi ábrán szemléltetjük intézményenkéntibontásban (lásd a 7.10. ábrát).Azzal a kijelentéssel értettek egyet a leginkább megkérdezettjeink, hogy a „fiataldiplomások ismeretei korszerűbbek, adekvátabbak‖ – itt az átlag 3,44 pontnak adódott azötfokozatú skálán (ez azt jelenti, hogy valamivel többen voltak válaszadóink között azok, akikegyetértenek, mint akik nem – szó sincs tehát „általános elfogadásról). A hűség és a lojalitás atöbbség véleménye szerint érték a munkáltató szemében (az átlag 3,63 pont), hasonló módontöbbségi vélemény szerint a munkahelyek segítik a beilleszkedést (3,30 pont). Az elfogadók enyhetúlsúlya figyelhető meg abban a kérdésben is, hogy a diplomások könnyebben elhelyezkednek aképzetlenekkel szemben (3,19 pont); valamint abban is, hogy a fiatalokkal jobban járnak amunkahelyek, mint az idősebbekkel (3,15 pont). Ezekben a kérdésekben, az intézmények szerintiértékeket megvizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a WJLF volt hallgatói az átlagosnálszkeptikusabbak. A BMF-esek kiugróan magas arányban értenek viszont egyet azzal a kérdéssel,hogy a diplomások jobban el tudnak helyezkedni, mint a képzetlenek. Hasonló módon kedvező avéleményük a beilleszkedést segítő munkáltatókkal kapcsolatban. A volt ELTE-sek a lojalitásfontosságát emelik ki a munka világában, míg a ZSKF-esek a fiatal diplomások korszerűbb tudásáthangsúlyozzák.Csupán néhány érdekesebb kérdést emelünk ki a fentiekből. Így például tanulságos, hogy „amegszerezhető jövedelmek arányosak a tudással‖ kijelentéssel a megkérdezettek többsége nem értegyet (2,40 az átlagpontszám). Itt a legkevésbé az AVKF diplomázottai elégedetlenek, miközben aBMF-esek pontértéke átlag fölötti. Hasonló a helyzet ‖a pályakezdők jövedelme reális‖ kijelentésesetében is. A legalacsonyabb pontértéket az a kijelentés kapta, mely szerint „a pályakezdőkmunkát találása megoldott‖ (mindössze 1,84 az átlagpont, amely azt jelenti, hogy a megkérdezettekelsöprő többsége nem ért egyet ezzel a kijelentéssel). Összességében egy olyan kép alakul ki amegkérdezettjeink válaszai alapján, hogy a mai friss diplomások sorsa rendkívül kedvezőtlenülalakul: elhelyezkedésük nem megoldott, jövedelmük irreális – mivel a azok nem arányosak sem atudással, sem a befektetett erőfeszítésekkel. Az is kiderül válaszaikból, hogy kevéssé értékelik amunkáltatók a ‖merész váltásokat‖. Ugyanakkor azt elismerik, hogy diplomásként könnyebbenlehet álláshoz jutni, mint a képzetlenek, kellő segítséget kapott többségük a munkahelyibeilleszkedéséhez, ahol méltányolják a hűséget és a lojalitást.109Lásd a 2. sz. mellékletben a Kérdőív VII.8. kérdéssorát.116

7.10. ábra: Mennyire ért egyet a kijelentésekkel? – intézményenként (átlagértékek azötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Egyetlen kérdés maradt, amelyben viszont erőteljesen megoszlanak a vélemények: mennyirekészíti fel a hallgatóit a felsőoktatás a munka világára: ebben a tekintetben kioltják egymást apozitív és negatív vélemények, az átlagérték éppen 3,00 pont az ötfokozatú skálán. Éppen ezértennek egy kicsit alaposabban utánanéztünk.Utolsó ábránk arra a kijelentésre adott válaszok átlagértékeit tartalmazza, hogy „A felsőfokútanulmányok jól készítettek fel a munkára‖ (lásd a 7.11. ábrát)117

7.11 ábra: Mennyire ért egyet: „A felsőfokú tanulmányok jól készítenek fel a munkáraállítással?” – szakonkénti bontásban (átlagértékek az ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)118

Adatainkból az derül ki, hogy a legelégedettebbek volt alma materükkel az AVKF „egyébszakos‖ (hitoktatók, hittanárok, kántorok, óvodapedagógusok), itt ugyanis az átlagérték (3,75 pontaz ötfokozatú skálán) a kedvező vélemények meggyőző többségére utal. Őket követi a WJLF (átlag3,40 pont; itt mindannyian szociális munkások), majd nem sokkal tőlük lemaradva az Aporosóvodapedagógusok következnek (3,38 ponttal). Ezzel szemben a legkevésbé elégedettek az ELTEvégzett politológusai (átlag 2,67 pont), a BMF műszaki menedzserei és könnyűipari mérnökei(mindkettőnél átlag 2,75 pont). De hasonló az elégedetlenség a műszaki informatikusoknál (átlag2,80 pont) és a ZSKF kommunikáció-művelődésszervező szakosainál is (átlag 2,78 pont).Ahhoz, hogy a konkrét hiányosságra fény derüljön e kérdés tekintetében, nem elég egykérdőíves vizsgálat, olyan kvalitatív módszerek alkalmazására lenne szükség, mint pl. amélyinterjú.119

8. FEJEZET: ÉLETKÖRÜLMÉNYEK, ASPIRÁCIÓKTÓTH GÁBOR – DAMOKOS ÁRON – ZARÁND ISTVÁN8.1. BEVEZETÉSAz alábbi fejezetben azt kívánjuk bemutatni, hogy a végzett hallgatóink hogyan élnek ésmiként vélekednek saját életükről. Megpróbálunk arra a kérdésre is választ találni, hogy mikéntbefolyásolják életkörülményeik a jövőről alkotott képüket, jövőbeli kilátásaikat, aspirációikat.Fejezetünk bevezető részében különböző adatforrásokra 110 támaszkodva mutatjuk be az elmúlt 15 évegyfajta mérlegét: hogyan alakultak Magyarországon az életviszonyok és az azokhoz kapcsolódólakossági vélemények, a közérzetünk.Hazánkban az egy főre jutó (vásárlóerő paritáson számított 111 ) GDP időbeli alakulása alapjánkimutatható, hogy az EU átlagához mérten sikerült relatív mértékben felzárkóznunk, de legalábbis„megtettük a kezdőlépéseket‖ ennek érdekében. Míg 1991-ben az EU átlagának 46,9%-a voltMagyarország GDP-je, addig 2002-ben már 53,3%-ra csökkentettük lemaradásunkat. Hazánk GDPjeaz EU átlaghoz mérten 1993 óta abszolút mértékben is növekedett. Megemlíthető, hogy a 2004.előtt csatlakozott 15 EU-országban, 16.000-ről 26.000 dollárra (62,5%-kal) növekedett a GDP,miközben a frissen csatlakozott 10 EU országban ugyanezen idő alatt 8.000–ről 14.000–re (itt tehát75%-os a növekedés). A visegrádi négyek 112 között Magyarország megőrizte a második helyétCsehország mögött, valamelyest még csökkentette is hátrányát. Regionális szinten tehát egyfajtarelatív fejlődést hozott ez az elmúlt 15 év, de nem állíthatjuk, hogy az EU korábban csatlakozottországainak átlagát jelentős mértékben megközelítettük volna.A lakosság vásárlóerejére vonatkozó (szubjektív elemeket is tartalmazó) mutatójának 113időbeli alakulását megvizsgálva, a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság összességében lassúés folyamatos növekedést mutat. A televízióval való ellátottság alakulásában semmi meglepő nincs(az egy háztartásban megjelenő több tv mindenképpen az erősödő individualizálódás jele), hasonlómódon a mobiltelefonok birtoklásának 1998-tól tömegessé válása sem. E téren nem maradunk el azEU átlagtól. 114Elgondolkodtató viszont a számítógépek elterjedésének rendkívül lassú üteme. Számítógéphozzáféréstekintetében ugyanis több mint 15%-kal vagyunk lemaradva az EU átlagtól. Mégegyértelműbben tettenérhetőek súlyos problémáink a hazai Internet-hozzáférés tekintetében: amagyar lakosságra vonatkozó átlagérték (a világhálóba bekapcsolódók aránya) nagyjából csak afelét teszi ki az EU átlagának. A közintézményekben (könyvtárakban, iskolákban stb.) elvileg110Különösen sokat merítettünk a TÁRKI Háztartás Monitor kutatásaiból, valamint Dessewffy Tibor és Pulai Andrásdolgozatából (Startégiai Audit 2005. DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest, 2005. Forrás:http://www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file=download&id=12&keret=N&showheader Letöltésideje: 2007. 10.04.)111Dessewffy-Pulai, 2005. 35. Hivatkozott forrás: A KSH STADAT rendszerehttp://portalksh.hu/pls/ksh/docs/hun/ingyenes/h6/h62503.html112Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia.113Dessewffy-Pulai, 2005. 38. Hivatkozott forrás MNB statisztikákhttp://www.mnb.hu/engline.aspx?page=mnbhu_statisztikak114Ágoston László (szerk.): Az életminőség fogalmán túl. DEMOS Magyarország Alapítvány, Budapest, 2007.50. Forrás: http://www.demos.hu/index.php?name=OE-DocManager&file=download&id=154&keret=N&showheaderLetöltés ideje: 2007.10.16.120

mindenki számára hozzáférhetőek ezek a technológiai javak hazánkban is és ezzel a lehetőséggeltöbbeknek115 segítik a tájékozódást a világban (talán elsősorban a diákok tanulmányait sikerülelősegíteni). Ugyanakkor a tartós fogyasztási cikkekhez való hozzájutásban komoly eltolódásokfigyelhetőek meg a viszonylag olcsó információs technológiai cikkek javára, és ez egyértelműenjelzi: a lakosság vásárlóereje és kereslete nem követi az információs társadalom technológiaikihívásait. A gépkocsiállomány 1989 és 2003 között egymillióval gyarapodott, amely számadatfigyelemreméltó. A napi hírekből tudni lehet, hogy ez nagymértékben összefügg a külföldrőlbehozott, tisztes korú használt kocsikkal és a sok esetben végiggondolatlan, megalapozatlanhitelezési gyakorlattal.Az elégedettséget és a jövővel kapcsolatos várakozásokat szemléltető szubjektív adatok 116alapján kijelenthetjük, hogy a rendszerváltáshoz sokan nagy reményeket fűztek, ezek a várakozásokazonban többnyire nem teljesültek. A jövedelmek szempontjából az elégedetlenség általánosnakmondható, de a jövőbeli kilátásaival és életszínvonalával is csak minden negyedik ember elégedettma Magyarországon. A legutóbbi években észlelhető volt bizonyos lassú javulás ezekben amutatókban, amely összefügghet a minimálbérek növekedésével is (1999. februárjában ennekösszege még 22.500 Ft volt, míg 2007. februárjában már 65.500 Ft 117 ).Lakásával és lakókörnyezetével az emberek több, mint 60%-a elégedett, és a lakókörnyezetszempontjából még valamelyest javulás is érzékelhető, de ez a mutató alig emelkedett 2002 óta. Avárosokban a lakókörnyezet javulásának jele, hogy egyre több sétálóutcát építenek ki és azöldöveztek aránya is növekszik. Ugyanakkor a „lakótelepi jelleg‖ sok helyen megmaradni látszik,emiatt még mindig sokak számára „személytelen‖ és „rideg‖ a lakókörnyezete. Bizonyos mérvűjavulás az emberek egészségi állapotára vonatkozó mutatóból is kiolvasható, ami az életviszonyokjavulásához közvetlenül is köthető.A legfontosabb „mikrokörnyezetével‖, a családon belüli kapcsolataival az emberek 85%-aelégedett Magyarországon, de ez az arány 2001-ben még valamivel magasabb (87%) volt, ésfeltételezhetően azóta is csökkent. Ugyanakkor a munkájával 2002 óta megközelítőleg az emberek60%-a elégedett. A család anyagi helyzetének megítélése nem mondható kifejezettenkedvezőtlennek: az emberek 9%-a érzi úgy, hogy gond nélkül ki tud jönni a jövedelméből,miközben 34%-uk „éppen csak kit tud jönni keresetéből‖. Összességében a magyar felnőtt lakosság12%-a vallotta azt, hogy nehezen tud csak megélni a jövedelméből. 118Egy másik megközelítésben: tíz megkérdezett magyar közül hárman nem vallják magukatboldognak,119 a „boldogsági mutató‖ értéke 6,34 körül mozog egy korábbi vizsgálat szerint atízfokú skálán.120 Más adatok életkilátásaink bizonyos mértékű javulását tükrözik: érzékelhetőennőtt a várható élettartam mind a férfiaknál, mind pedig a nőknél (míg 1990-ben 65,13 év volt ez az115116117118119120Azoknak, akik legalább a „tagsági díjat‖ ki tudják fizetni, ha még az otthoni rendszeres Internet használatot nemengedhetik meg maguknak.Szívós Péter – Tóth István György (szerk.): Feketén fehéren. TÁRKI Monitor jelentések, TÁRKI, Budapest, 2006.Forrás:. http://www.tarki.hu/hu/research/hm/monitor2005_bemutato.pdf Letöltés ideje: 2007.10.21.Minimálbér 1999-2007. Forrás:http://209.85.129.104/custom?q=cache:VPunzAY4s5AJ:www.apeh.hu/minimalber+apeh+minimalber&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu&inlang=pl&client=pub-0411022568461983 Letöltés ideje: 2007.11.04.Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2004. Gyorsjelentés. Mobilitás, Budapest, 2005. 45. Forrás:http://www.szmm.gov.hu/download.php?ctag=download&docID=486 Letöltés ideje: 2007.10.21.Dessewffy-Pulai, 2005. 47.Füstös László – P. Táll Éva – Szabados Tímea (szerk.): Társadalmi ábratár 2002. MTA PTI és MTA SZKI,Budapest 2002. 40. („European Social Survey 2002.‖)121

érték a férfiaknál, a nőknél pedig 73,71 év, addig 2004-ben már 68,59 illetve 76,91 évetregisztráltak a statisztikusok).121Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy Magyarország regionális szinten egy jólkimutatható gazdasági fejlődésen ment át az elmúlt 15 évben. De hiába nőtt a nemzeti össztermékés a GDP, javultak egyes mutatók, az emberek úgy érzik, hogy a helyzetük romlott az elmúltévekben és még romlani is fog. Mindezek következtében elégedettségük és „boldogságérzetük‖talán elmarad a tényleges helyzetükhöz képest (lásd az 8.1. ábrát). Kevesen érzik még a lehetőségekfokozatos bővülését, sokkal inkább a létbizonytalanság nyomja rá bélyegét közérzetükre apiacgazdaság bevezetése és EU-csatlakozásunk kapcsán.8.1. ábra: Egyes országok lakosságának elégedettsége és az egy főre jutó GDP alakulása(Forrás: Desswffy-Pullai, 2005.11.)Természetesen sok vonatkozásában nem tudjuk összehasonlítani saját vizsgálatieredményeinket a fentiekkel. Egy meglehetősen speciális csoport – öt kiválasztott felsőoktatásiintézmény végzett hallgatói – vizsgálatára vállalkoztunk; kérdéseink sem illeszkednek pontosan a121Harcsa István – Papp Gábor – Vukovich György: Magyarország a társadalmi jelzőszámok tükrében. In: KolosiTamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport 2006. TÁRKI, Budapest, 2006. 435-465. (Adataink forrása: 462. oldal.)122

fentebb idézett adatokhoz. Mégis hasznos lehet a felvázolt összkép a válaszadóinktól gyűjtöttinformációk értelmezéséhez.Ki hogyan él, és azt hogyan éli meg – sok szempontból vizsgálható. A szubjektív „jólét-érzet‖nem mindig kapcsolódik össze az „objektívnek‖ tekinthető tényekkel: hasonló anyagi körülményekközött élő egyének, családok gyakran eltérően értékelik helyzetüket. De a fentebb idézett adatok isékesen bizonyítják: jelentős diszkrepanciák alakulhatnak ki egy-egy ország lakosságánakértékítéletei és tényleges gazdasági-anyagi helyzetük között. Amikor arra kérjük válaszadóinkat,hogy értékeljék saját helyzetüket, óhatatlanul is viszonyítanak közvetlen környezetükhöz, sajátmúltjukhoz, és sok minden más (habitusuk, hangulatuk, a baráti, szomszédi kapcsolataik, vagy amunkahelyi légkör) lehet hatással értékítéleteikre. Mindezek meghatározzák a jövőbeli kilátásaikat,aspirációikat is.Az alábbiakban a kérdőív talán legizgalmasabb, ugyanakkor legkényesebb kérdéseit vesszüksorra: a végzett hallgatók életkörülményeinek néhány jellegzetes indikátorát elemezzük (jövedelem,tartós fogyasztási cikkek, „vásárlóerő‖), megítélésüket a közelmúltról, a jövőről, hova helyezikmagukat a képzeletbeli „osztálylétrán‖, végül arra is kitérünk, hogy a jobb élet, a boldogulásreményében milyen erőfeszítésekre hajlandóak megkérdezettjeink. Csak néhány vonatkozásátemeljük ki jelenlegi helyzetük objektíve mérhető és szubjektíve megélt jellegzetességeinek, de talánígy is kellőképpen érzékeltethetjük: hogyan élnek, gondolkodnak a felsőoktatásból a közelmúltbankilépett diplomások. Szorosan kapcsolódik témánkhoz egy érdekes kérdéssor, amely segítségévelfeltérképezhetjük, válaszadóink szerint mi kell ahhoz, hogy boldoguljanak a mai világban. Ezzelkezdjük elemzésünket.8.2. MI KELL A BOLDOGULÁSHOZ?Arra kértük válaszadóinkat, osztályozzák le az általunk felsorolt 19 tényezőt abból aszempontból, mennyire van szükség ezekre a dolgokra ahhoz, hogy az ember érvényesülhessen amai magyar társadalomban. Egy ötfokozatú skálát alkalmaztunk, ahol az 5-ös azt jelentette, hogy„ez elengedhetetlenül szükséges‖, míg az 1-es azt, hogy „ez egyáltalán nem szükséges, a közbülsőértékekkel pedig árnyalhatták véleményüket. Összesített eredményeinket a következő ábránszemléltetjük (lásd a 8.2. ábrát).Bár az eltérések az egyes tényezők átlagértékei között nem túl nagyok, így is kirajzolódik egysajátos preferencia-sorrend. Talán nem meglepő: az összeköttetések, a jó kapcsolat került az elsőhelyre (4,75-ös pontértékkel). Ezt szorosan követ egy kifejezetten pozitív érték-együttes, aszemélyes akaraterő, rátermettség, ambíció (4,57 pont). Úgy gondoljuk, ez híven kifejezi azt ameglehetősen ambivalens viszonyrendszert, amely a mai magyar közérzetet jellemzi. Alaposanháttérbe szorult ugyanakkor a diploma, mint a boldogulás lehetséges eszköze (csak a 16. helyetfoglalja el 3,61-es ponttal), miközben a nyelvtudás, vagy a számítógép-ismeret (amelyek csupán akellő iskolázottság „kiegészítő elemeinek‖ számítanak a munka világában) sokkal előkelőbb helyetfoglalnak el (4,39 illetve 4,17-es pontértékekkel). Szkeptikus hozzáállásuk abból is kiolvasható,hogy a becsület, az erkölcs szintén alaposan háttérbe szorult (3,06 pont), melyet majd’ egy fél„osztályzattal‖ megelőz a könyöklés, pofátlanság (3,51 pont). A pozitívumok között említhetőviszont, hogy a mai társadalmi-gazdasági viszonyok között különös jelentőséggel bíró vállalkozószellem magas prioritással (az átlagérték itt 4,28 pont) igen előkelő helyet foglal el a rangsorban.Hasonló módon kedvező jelenségként értékelhető, hogy a tisztességtelenség sokak szerint (eztmutatja 2,83-as pontérték – bár elég jelentős szóródással) megítélésük szerint nem célravezető út azérvényesüléshez.123

8.2. ábra: Mi kell ahhoz, hogy boldoguljon a mai Magyarországon? (átlagértékek és szórásokaz ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Tanulságos lehet megvizsgálni, hogy vannak-e jelentősebb eltérések a vizsgálatba bevont ötintézmény diplomásainak a véleménye között. Elemzéseink során azt tapasztaltuk, hogy a kérdésekközül tíz esetben szignifikáns különbségek mutathatóak ki. A következő ábránkon (lásd a 8.3. ábrát)124

azokat az alternatívákat mutatjuk be, amelyek esetében a legnagyobbak az intézményenkéntiátlageltérések (más esetekben a teljes minta átlagai vehetők figyelembe az egyes felsőoktatásiintézmények vizsgálatakor). 1228.3. ábra: Mi kell ahhoz, hogy boldoguljon a mai Magyarországon - intézményenként(átlagértékek az ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)122A variancia-analízis Éta-négyzet értékei alapján döntöttük ezt el. Az F-próba során számított Éta-négyzet úgyinterpretálható, hogy „mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának‖. Abban azesetben, ha a magyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérésiszintű (mint esetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk.Ennek lényege: a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azonbelüli szórásra. Az előbbi a független változó által „magyarázott‖, míg az utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása afüggő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása eseténbeszélhetünk „szignifikáns hatásról‖, itt és a későbbiekben a 95%-os megbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az Fértéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg a csoportok közöttiek nagyok –vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól a független változó által. Lásd bővebben:Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest, 2002. 166-174.125

A legnagyobb eltérést az egészség megítélése tekintetében találtuk az intézmények között.Miközben az AVKF és a ZSKF volt hallgatói ennek – átlag fölött – igen nagy jelentőségettulajdonítanak az érvényesülés tekintetében, a BMF és az ELTE ÁJK diplomásai körében ennek –relatíve – kisebb a súlya (megjegyezzük, hogy az eltérés 2-3 tizednyi, minden átlagérték jóval 4fölött helyezkedik el). A csekély különbségek mögött talán az húzódhat meg, hogy az AVKF és aZSKF esetében igen magas a levelező tagozatos, tehát idősebb válaszadó. A számítógépesismeretek megítélésének eltéréseire a munkavégzés során tapasztalható szakma-specifikuskülönbségek adhatnak magyarázatot (a Zsigmondosok gyakrabban használhatnak munkahelyüköninformatikai eszközöket). Kiemelésre érdemes a véleményeltérések a diploma jelentőségénekmegítélésében. Itt a WJLF és ZSKF volt hallgatóinak értékei haladják meg a leginkább az átlagot,ugyanakkor a BMF-es válaszadók a legszkeptikusabbak felsőfokú végzettségük jelentőségénekmegítélésében (szakokra bontva a ZSKF művelődésszervező szakon végzettjei esetében alegmagasabb a vizsgált érték, míg a BMF biztonságtechnikai mérnökeinél a legalacsonyabb; azeltérés 0,64 pont).8.3. JÖVEDELMI VISZONYOKEgy, az előzőeknél objektívebb tényezőt elemzünk a továbbiakban: milyen jövedelmiviszonyok között élnek válaszadóink. 123 A következő ábránk (lásd a 8.4. ábrát) az egy főre jutó havinettó átlagjövedelem („amiből gazdálkodtak‖) különbségeit mutatja intézményenként.8.4. ábra: Egy főre jutó havi nettó átlagjövedelem – intézményenként (forint/hó; érdembenválaszolók)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1191)123A kérdés így hangzott: „Mindent egybevetve mennyi volt az Önök múlt havi (adózás utáni) összjövedelme, amivelgazdálkodtak?‖ Ennél a kérdésnél a válaszmegtagadás igen gyakori: esetünkben is mindössze a kérdőívekkétharmadában – 1191 fő – szerepelnek értékelhető adatok. Megjegyezzük, hogy más kutatásokban nem ritka a 40%fölötti adathiány sem – legalábbis diplomás kérdezettek esetében. Az egy főre jutó átlagjövedelem kiszámítása: aháztartás összes (múlt) havi jövedelmét osztottuk a háztartás létszámával. (Lásd a 2. sz. mellékletben a kutatásunkkérdőívét!)126

Összességében a százezer forintot meghaladó átlagértéket regisztráltunk – igen jelentőseltérésekkel. Miközben a műszaki főiskolán végzettek közel 130 ezer forintból gazdálkodnakhavonta, az AVKF esetében ennek a kétharmada – 85 ezer forint – jut. Hasonló kedvezőtlenviszonyokkal találkozhatunk a WJLF volt hallgatói körében is.Ha egy kicsit részletesebben – szakonként – is megvizsgáljuk adatainkat (lásd a 8.2.táblázatot), kiderül, hogy a BMF könnyűipari mérnöki diplomájával rendelkezők élnek alegkedvezőbb körülmények között, de az őket követő műszaki informatikusok (150 ezer forintotmeghaladó értékkel) is ugyanehhez az intézményhez kötődnek. Csak a ZSKF kommunikációművelődésszervezőszakán végzettek közelítik meg őket más intézményből (140 ezer forintosösszeggel). Az ellenkező póluson is találkozunk – nem kis meglepetésre – BMF-esekkel: agépészmérnök diplomával rendelkezők 77 ezer forintos egy főre eső jövedelemmel az utolsó-előttihelyet foglalják el. A legkedvezőtlenebb viszonyok általában az AVKF szakjain tapasztalhatóak,nem igazán találhatunk „kivételt‖ köreikben.8.2. táblázat: Egy főre jutó havi nettó átlagjövedelem – szakonként 124 (forint/hó; érdembenválaszolók)Intézmény, szakJövedelem/főBMF RS könnyűipari mérnök 163.393BMF NJ műszaki informatika 151.225ZSKF kommunikáció-művelődésszervező 140.356ZSKF nemzetközi kapcsolatok 134.470BMF KE egyéb szak 131.975BMF KA villamosmérnök 131.176ELTE ÁJK politológus 125.516ZSKF humán erőforrás 124.643ELTE ÁJK jogász 124.506ZSKF művelődésszervező 123.648BMF BD egyéb szak 116.812BMF KE műszaki menedzser 115.734ELTE ÁJK társadalombiztosítás 97.515BMF KA egyéb szak 95.553WJLF szociális munkás 91.247AVKF tanító 90.765AVKF szociálpedagógus 88.946AVKF óvodapedagógus 81.875BMF BD gépészmérnök 77.208AVKF egyéb szak 50.204ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1191)124A táblázatban alkalmazott rövidítések, összevonások:(1) a BMF esetében: RS: Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Kar; NJ: Neumann János Informatikai Kar; KE: KeletiKároly Gazdasági Kar; ezen belül az „egyéb szak‖: közgazdász gazdasági informatikai szakon, főiskolai mérnökmenedzser szakon, menedzser szakképesítés; KA: Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar; ezen belül az „egyébszak‖: mérnöktanár, műszaki szakoktató, számítógép-hálózati szakember, főiskolai szakmérnök távközlés-hálózatiszakon illetve számítógép-hálózati szakon; BD: Bánki Donát Gépészmérnöki Kar; ezen belül az „egyéb szak‖:biztonságtechnikai mérnök, biztonságszervező szakember, termékfejlesztő szakmérnök, minőségügyi szakember,műszaki mérnöktanár.(2) AVKF „egyéb szak‖: hitoktató, hittanár, kántor, nemzetiségi óvodapedagógus, nemzetiségi tanító,drámapedagógus, vezető óvodapedagógus.127

A jövedelmi viszonyok alakulását – természetesen – sok más tényező is befolyásolja.Érdekességképpen néhányat megvizsgáltunk. A legnagyobb szóródást a kor, a saját háztartás és asaját gyermek jelenléte okozza: miközben a 30-39 éves gyermektelen, saját háztartásukban élőmegkérdezettek átlagértéke 148 ezer forint volt, addig a hasonló korú gyermekes családokban ez azérték csupán 83 ezer forint. Rendkívül kedvező a 21-29 éves, saját háztartásában gyermek nélkülélő fiatalok helyzete is (147 ezer forint), miközben a szüleikkel élő kortársaiknál 101 ezer forintotregisztráltunk. Átlagosnak tekinthető a 40 éves és idősebb megkérdezettek jövedelmi helyzete: 108ezer forint (döntő többségüknek van gyermeke és saját háztartásban élnek). A gyermeküket egyedülnevelők sorsa viszont igen kedvezőtlenül alakul: alig 91 ezer forint itt az egy főre jutó havijövedelem.Mindezeken túl a férfiaknál egy árnyalattal kedvezőbb helyzetet mértünk, mint a nőknél (akülönbség 10 ezer forintra tehető), de szignifikáns eltérések tapasztalhatóak lakóhely szerint is (afővárosban élőknél 124 ezer forint, a kisvárosokban 111 ezer forint, míg a községekben élőknél 99ezer forint az átlagérték). Érdekes módon a generációk közötti hatások is kimutathatóak: az elsőgenerációs értelmiségiek egy főre jutó átlagbevétele 112 ezer forint, miközben a legalább másodikgenerációs kortársaiké ennél szignifikánsan magasabb: 128 ezer forint.8.4. FOGYASZTÁSI JAVAK, A „VÁSÁRLÓERŐ”A jövedelmi adatok módszertani problémái közismertek (fentebb említettük aválaszmegtagadások magas arányát, de a „hibás, torzító becslések‖ miatt is igen megbízhatatlanokezek az információk), így más eszközökkel is megpróbáltuk megállapítani a válaszadóink ténylegesanyagi-egzisztenciális viszonyait. Néhány tartós fogyasztási cikk, ingó és ingatlan vagyontárgymeglétére is rákérdeztünk. Az alábbi ábránk (lásd a 8.5. ábrát) az eredményeket mutatja be.Szinte minden megkérdezettünk rendelkezik mobil telefonnal, de az automata mosógép és aszámítógép is majd’ minden háztartásban megtalálható (90% fölötti arányokban). Rendkívülkedvező az Internet ellátottság („penetráció‖) is a végzett hallgatóink körében: ötből négyen otthonis kapcsolatba léphetnek a világhálóval.A személyautó ellátottság szempontjából is kedvező a kép: több mint a háztartásokkétharmada rendelkezik valamilye járművel (persze, óriási különbségek vannak autó és autó között:a legértékesebb meghaladja a 9 millió forintot, míg van pár tízezer forintot érő „roncsautó‖ isközöttük 125 ). Harmaduk rendelkezik nagyobb értékű „egyéb‖ ingatlannal (saját lakásán kívül),viszonylag ritka a mosogatógép és luxusnak számít a plazmatévé is.125Összességében egynegyedüknek van kevesebb, mint egymillió forintot érő autója, míg 2 millió forint fölöttiegyötödüknek. A BMF-esek körében a leggyakoribb az értékes autó (különösen a könnyűipari mérnökök tűnnek ki etekintetben: 44%-uknak legalább 2 millió forint értékű személyautója van). Az ellenkező póluson az ELTE ÁJKvégzettjei helyezkednek el: 46%-uknak még egyáltalán nincs autója. Általában a vidéken élők rendelkezneknagyobb arányban gépkocsival (80%; a kisvárosok lakóinál aránytalanul magas – 31% - az értékesebb autógyakorisága), ahol gyerek van (79%); viszont a saját háztartásban élő gyermektelen huszonévesek 44%-a „nem költmég autóra‖.128

8.5. ábra: Egyes fogyasztási javakkal való rendelkezés (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Egyes esetekben – ahol különösen jelentősek az intézmények szerinti eltérések 126 – érdemes akülönbségeket is figyelemmel kísérni (lásd a 8.6. ábrát).126Azokat az alternatívákat ábrázoltuk, ahol a legnagyobbak voltak az eltérések – ezt a Khí-négyzet próba értékeialapján döntöttük el.129

8.6. ábra: Egyes fogyasztási javakkal való rendelkezés - intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Csak néhány érdekesebb adatot emelünk ki a fentiekből. Szemmel látható, hogy a BMF-esekkörében a legelterjedtebbek a számítástechnikai eszközök (úgy is fogalmazhatunk, hogy őkilleszkedtek be a legjobban az „információs társadalomba‖: 96,3%-uknak van otthon PC-je, ezenbelül 86,2%-uk rácsatlakozott az információs hálózatra is), míg az Internettel rendelkezők aránya azAVKF-en – relatíve – a legalacsonyabb (69,3%). Mint azt korábban kiemeltük, feltűnő az ELTEÁJK végzett hallgatói körében az autó „hiánya‖: 58,6%-uk rendelkezik személygépkocsival – ésegyetlen más vizsgált szempontból sem kerülnek az átlag fölé, holott ezt nem igazán indokoljákjövedelmi körülményeik (lásd fentebb). A házimozi, az értékesebb sporteszközök tekintetében újracsak azt tapasztalhatjuk, hogy a műszaki főiskola volt hallgatói körében a legelterjedtebbek – amelyutal szabadidejük eltöltésének jellegére, egyfajta „minőségére‖ is.Mint azt az előzőekben jeleztük, az anyagi életkörülmények vizsgálatakor különös hangsúlytfektettünk a tartósabb fogyasztási javak vizsgálatára, amelynek elsődleges célja az volt, hogy minélpontosabban megmérjük válaszadóink „tényleges‖ helyzetét. Éppen ezért konstruáltunk egy130

speciális (az alkalmazott társadalomtudományokban jól ismert) „vásárlóerő‖-indikátort 127 . Akövetkező ábránk ennek segítségével mutatja be az intézmények közötti eltéréseket (lásd a 8.7.ábrát).8.7. ábra: „Vásárlóerő” – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A vásárlóerő szempontjából – relatíve – a legkedvezőbb körülményeket a BMF esetébenregisztráltunk (az eltérések szignifikánsak, 128 a műszaki főiskolások a felső harmadbanfelülreprezentáltak, arányuk itt 36,1%, míg az alsó harmadban alulreprezentáltak 31,6%-osaránnyal). Az AVKF-hez kötődők az „átlagos‖ csoportban (a középső harmadban)felülreprezentáltak (43,5%), míg az ELTE ÁJK volt hallgatói az alsó harmadban (39,5% -elsősorban a társadalombiztosítás szakon végzettek „miatt‖: az alsó harmadban arányuk 54,0%).Összességében a WJLF volt hallgatóinak objektív anyagi helyzete a legkedvezőtlenebb: miközbenszignifikánsan felülreprezentáltak az alsó harmadban (40,4%), az ellenkezője figyelhető meg alegkedvezőbb tercilisben (26,9%). Szakonként a BMF műszaki menedzser végzettségű diplomásaikörében mértük a legkedvezőbb adatokat (40,7%-uk került a felső harmadba).127128A „vásárlóerő‖ mutatót (vagy „fogyasztási státust‖) a vizsgált fogyasztási javakkal való rendelkezés alapjánszámítottuk ki. Inverz súlyozást alkalmaztunk, ami annyit jelent, hogy a nagyobb gyakorisággal előfordulóeszközöket kisebb súllyal vettük figyelembe (pl. a CD lejátszóval rendelkezők aránya 86,0% - itt a súly: 1,000 –0,860 = 0,140), míg a ritkábban előfordulókat nagyobbakkal (pl. a mosogatógépnél 28,1%, így a súly: 1,000 – 0,281= 0,719). Ezeket a súlyokat minden válaszadónál összeadtuk és ezen értékek alapján különítettük el a harmadokat(terciliseket).Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjukmeg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk„szignifikáns eltérésről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb).Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%-os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk„szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖.131

Meglepő a nemek szerinti szignifikáns eltérés: a férfiak helyzete érzékelhetően kedvezőbb avizsgált szempontból a nőkhöz képest (a felső harmadban az arányok a következőképpen alakultak:37,1% versus 29,0%). Életkor és családi státus szerint a 30-as éveikben járó gyermekes sajátcsaládban élők e mérleg „nyertesei‖: 40,6% az arányuk a felső tercilisben. Végül az is erőteljeshatást gyakorol a megkérdezettek jelenlegi anyagi életkörülményeire, hogy hányadik generációsértelmiségiek: az első generációsak helyzete a kedvezőtlenebb (szignifikánsan felülreprezentáltakaz alsó harmadban a 38,5%-os aránnyal, miközben a legalább második generációs értelmiségiekaránya ugyanitt csak 29,1%).8.5. HOGYAN ÉLNEK ÉS HOVA SOROLJÁK MAGUKAT?A fentiekben az anyagi életkörülmények objektíve megragadható tényezőivel foglalkoztunk.A jövedelem és a fogyasztási javak alapján kibontakozó képet most kiegészítjük a válaszadóinkszubjektív értékítéleteivel. Egy olyan kérdéssort alkalmaztunk, amely több társadalomkutatásban isszerepel: összességében hogy érzi, anyagilag hogyan élnek (a válaszalternatívákat lásd a 8.8.ábrán). 1298.8. ábra: Hogy élnek (szubjektív megítélés) – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Döntő többségük (54,4%-uk) „beosztással jól kijön‖ bevételeiből, míg közel egyötödük(19,0%) – legalább is anyagi viszonyaikat tekintve – arról számolt be, hogy „gondok nélkül él‖. Azellenkező póluson – „nélkülözések között‖ él kevesebb, mint egy százalékuk (0,4%), míg 3,5%-aválaszadóinknak „hónapról hónapra anyagi gondjaik vannak‖. Végül 19,0% azzal a kijelentéssel129Lásd például: Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.): Ifjúság 2004. Gyorsjelentés. Mobilitás Ifjúságkutató Iroda,Budapest, 2005. Forrás: http://www.ifjusagsegito.hu/belvedere/ifjusag2004_gyorsjelentes.pdf Letöltés ideje:2007.10.05.132

azonosult, hogy „éppen hogy kijönnek jövedelmükből‖ (megjegyezzük, hogy mindössze 3,6%-osvolt a válaszmegtagadók aránya). Ha összevetjük adatainkat egy, a közelmúltban készült országosadatfelvétellel, (lásd az Ifjúság 2004. gyorsjelentését, amely 8000 fiatal adatait összegzi) akkormegállapíthatjuk, hogy valamelyest kedvezőbb a kép válaszadóink esetében: a 15-29 éves fiatalok9%-a számolt be arról, hogy gondok nélkül él, miközben 10%-uk anyagi gondokra hivatkozik, 2%-uk pedig nélkülözni is kénytelen. 130Az intézményenkénti eltérések igen markánsan kirajzolódnak: a WJLF és az AVKF végzetthallgatói számolnak be a legnagyobb arányban ilyen jellegű gondokról, míg a BMF és az ELTEÁJK diplomásainak helyzete – relatíve a legkedvezőbb. Kitűnik ez abból is, hogy a „hónaprólhónapra élők‖ aránya a Wesley szociális munkásai körében erőteljesen felülreprezentált (11,5%), deaz AVKF-esek esetében is szignifikánsan magas (6,3% - a szociál-pedagógusoknál 9,3%),miközben az ELTE végzettjei között mindössze 1,4% jelölte meg ezt az alternatívát. Alegkedvezőbb válaszlehetőség („gondok nélkül élünk‖) legnagyobb előfordulási gyakorisággal aBMF esetében figyelhető meg: 22,4% (a könnyűipari mérnökök körében 32,8%). Itt a két egyházifőiskola végzettjei vannak szignifikánsan alulreprezentálva. Az ELTE diplomásai közöttlegnagyobb arányban a „beosztással jól kijövünk‖ választ adták, ezen belül is atársadalombiztosítási szak esetében 75,5%.Néhány további szempont vizsgálata alapján a következő jellegzetes eredményeket kaptuk:gondok nélkül élők körében az átlagot meghaladó mértékben találunk férfiakat (23,0%), városokbanélőket (20-22%), gyermekteleneket (21,3%), tudományos fokozattal rendelkezőket (36,7%) ésolyan huszonéveseket, akik saját háztartást vezetnek és nincs még gyermekük (23,2%).Az anyagi életkörülményeik megítélésén túl egy átfogóbb „önbesorolásra‖ is megkértükválaszadóinkat: becsüljék meg „osztályhelyzetüket‖ egy adott ranglétra alapján (az alternatívákatlásd a 8.9. ábrán).Mindössze 2,8%-uk nem tudta magát besorolni a kategóriák egyikébe sem, míg a legnagyobbhányaduk (63,2%-uk) a „középosztályba‖ valónak gondolta magát. Elenyésző az „alsó osztály‖megjelölési aránya (0,2%), valamivel magasabb a „munkásosztályé‖ (1,3%). A ranglétra következőfokán az „alsóközép osztály‖ helyezkedik el, amelyet közel ötödük (19,5%-uk) választott. Aközéposztály fölött elhelyezkedő kategóriák esetében is viszonylag alacsony arányokatregisztráltunk: 12,9%-uk a „felsőközép osztályba‖ tartozik saját megítélése szerint, míg a „felsőosztályt‖ alig 0,2%-uk jelölte meg.Intézményenként az ELTE és a WJLF végzettjei különülnek el a legmarkánsabban az„átlagtól‖: miközben az ELTE ÁJK válaszadóinak 16,2%-a sorolta magát a felsőközép osztályba,addig ez az arány a Wesley esetében mindössze 5,8%. Megfordul a helyzet az alsóközép osztályesetében: itt a WJLF-esek vannak felülreprezentálva 36,5%-os arányukkal, itt az Eltések 15,5%-kalképviseltetik magukat. A másik három intézmény esetében nem tapasztalhatunk lényegesebbeltéréseket. Érdemes néhány – a szakok szerint megjelenő – sajátosságra is felhívni a figyelmet: afelsőközép osztályban kimagasló a ZSKF nemzetközi kapcsolatok szakos volt hallgatóinak azaránya (34,1%), de átlag feletti az ELTE jogászaié is (18,7%). Az alsóközép osztályban a BMFgépészmérnökei fordulnak elő nagy százalékban (36,5%) a Wesley-s szociális munkások mellett(39,1%). Végül a középosztályt választók között kiugróan magas az ELTE társadalombiztosítás és aBMF könnyűipari mérnöki szakokon végzettek aránya (megközelíti a 80%-ot).130Bauer-Szabó, 2005. 45.133

8.9. ábra: Szubjektív osztályhelyzete – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A tudományos fokozat megszerzése nagyban közrejátszik az „előresorolásban‖: a PhD-velrendelkezők 24,1%-a sorolta magát a felsőközép osztályba, miközben a főiskolai diplomásoknál ezaz arány alig több mint fele (11,3%). Az alsóközép osztálynál pontosan az ellenkezője tapasztalható(10,3% versus 24,1%). Az egyetemi diplomával rendelkezők mindkét esetben a közbülső pozíciókatfoglalják el (15% körüli értékekkel). Az életkor, családi életciklus is szerepet játszik azönbesorolásban: az alsóközép osztályban a 40 évesnél idősebb, gyermekes megkérdezettjeinkaránya kétszer akkora, mint a huszonéves, önálló háztartásban élő gyermektelen válaszadóinké(36,8% versus 16,7%). Az első generációs értelmiségiek szintén szignifikáns mértékben„alulsorolták‖ magukat többgenerációs társaikhoz képest (a felsőközép osztályban a két arány: 9,8%versus 16,5%).8.6. MÉRLEGEN A MÚLT ÉS A JÖVŐA következőkben annak elemzésére vállalkozunk, végzett hallgatóink hogyan élték meg alegutóbbi tíz évet. Arra kértük őket, hogy – „mindent számításba véve‖ – ítéljék meg az országgazdasági helyzete, az emberek életszínvonala valamint saját helyzetük, kilátásaik szempontjábóljavult vagy romlott a helyzet, esetleg nem változott. Egyszerű háromfokozatú skálát alkalmaztunk,amelyet a könnyebb interpretálhatóság érdekében „átkonvertáltunk‖ egy plusz-mínusz 100-asskálára. 131 A következő ábránkon mutatjuk be eredményeinket (lásd a 8.10. ábrát).131A skála értékei: - 100 = „romlott‖; 0 = „nem változott‖; + 100 = „javult‖.134

8.10. ábra: Az elmúlt 10 év mérlege – intézményenként (értékek a +/- 100 fokú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az „általános‖ kérdéseknél egyértelműen negatívak a mérlegek: mind az ország gazdaságihelyzetének, mind pedig az emberek életszínvonalának alakulása szempontjából válaszadóinktöbbsége romlást érzékel (ezt fejezi ki a –35,9 –es és a –30,2 –es átlagérték). Az intézményenkéntieltérések szignifikánsak: kiugróan kedvezőtlen a volt Aporosok megítélése (–63,4 és –58,0 pontok;megjegyezzük, hogy a hitoktatók, kántorok, nemzetiségi óvodapedagógusok átlagértéke -100körüli), de a másik egyházi intézmény, a Wesley esetében is hasonló tendenciákat mutatnak azadatok (–46,0 és –51,3 pont a két érték a +/–100-as skálán). Az ellenkező pólust az ELTE ÁJKdiplomásai képezik mindkét kérdésben. Bár itt is negatív a mérleg (–18,6 és –14,8 pontosátlagértékeket regisztráltunk), de lényegesen kedvezőbb összbenyomás alakult ki bennük az elmúlttíz évről, mint kortársaiknak (a politológusok különösen kedvező értékeléseket adtak, de szakmákszerint a legkedvezőbb megítélést mindkét esetben a ZSKF nemzetközi kapcsolatok szakosaináltapasztaltuk: +3 illetve +1 pont itt a két átlagérték).Szemmel láthatóan kedvezőbb az összkép szűkebb pátriájuk, saját sorsuk alakulását illetően:mind a „személyes helyzete‖, mind pedig „személyes kilátásai‖ kérdésében pozitív a „mérleg‖: azelső esetben +26,3, a másodikban, pedig kereken +20,0 pont az összesített átlagérték. Azintézményenkénti szóródások itt is szignifikánsak, és nagyon hasonló eltérések tapasztalhatók, mintamilyeneket az előzőekben jeleztünk: az AVKF és a WJLF diplomásai – relatíve – alegszkeptikusabbak (az Aporosok értékei rendre a negatív tartományban találhatók: –7,4 és –18,8).135

Feltűnő viszont a BMF volt hallgatóinak kedvező mérlege: +35,4 és +32,9 a két átlagérték (hasonlótendenciák figyelhetők meg az ELTE diplomásainál, valamivel kisebb „amplitúdókkal‖).A szakonkénti bontásban ismét az AVKF-en végzett „egyéb‖ szakosok (kántortanítók,hitoktatók stb.) képezik a „negatív csúcsot‖ –40 körüli átlagértékekkel, míg a BMF műszakiinformatikusai és könnyűipari mérnökei +50 körüli pontértékekkel tűnnek ki az ellenkező póluson.Erős, szignifikáns különbségeket találtunk nemenként: feltűnően szkeptikusak a nők (rendre 20-30ponttal is kisebb átlagértékeket regisztráltunk a férfiakhoz képest); a gyermekesek, a 40 év fölöttiek,az első generációs értelmiségi diplomásaink is. A legkedvezőbb véleményeket a jövőjüket illetően,a húszas éveikben járó, saját háztartásban élő gyermektelen fiataloknál tapasztaltunk: kilátásaik,lehetőségeik szerintük sokat javultak az elmúlt időszakban (átlagérték: +46,8 pont).Hasonló technika – egy plusz/mínusz 100 fokozatú skála 132 – segítségével követhetjüknyomon válaszadóink jövővel kapcsolatos elképzeléseit (lásd a 8.11. ábrát).8.11. ábra: A következő években hogy alakul – intézményenként (értékek a +/- 100 fokúskálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az intézményenkénti eltérések itt még markánsabban kirajzolódnak – különösen a sajátszemélyes helyzetüket illetően 133 . Külön vizsgálat tárgyát képezhetné az Apor Vilmos Főiskola volt132A skála értékei: - 100 = romlani fog; 0 = nem változik; + 100 = javulni fog.136

hallgatóinak a saját és tágabb környezetük jövőjét illetően megfigyelhető kiugró borúlátása. Másintézmények diplomásainak sincsenek különösebb illúziói az emberek életszínvonalánakkérdésében (a teljes minta átlaga –7,9 pont a +/–100 –as skálán), de a –43,8 –es érték feltűnő. Mégerősebb – relatíve – a szkepszisük saját helyzetük jövőbeli alakulását illetően: minden más esetbenpozitív a mérleg, náluk –14,3 pont. Az ELTE ÁJK és a BMF diplomásai jelentik itt is az ellenkezőpólust: mindkét átlagérték meghaladja a +50 pontot, vagyis döntő többségük személyes helyzeteérzékelhető javulásában bízik. A tágabb környezet – az emberek életszínvonala, az országgazdasága – jövőjének kérdésében általában „várakozó álláspont‖ (nulla körüli átlagértékek)figyelhető meg (nagyjából a kérdezettek harmada választja az egyes alternatívákat).Szakok szerint itt is az AVKF „egyéb szakos‖ (kántortanítók, hitoktatók stb.) volt hallgatói alegborúlátóbbak (még saját sorsukat illetően is –67 pontos átlagértéket mértünk). A BMFkönnyűipari mérnökeinek optimizmusa található az ellenkező póluson: a +75 pontos átlagértékrendkívül kedvező személyes kilátásokról árulkodik. Ha ebben a kérdéskörben más „magyarázóváltozót‖ is megvizsgálunk, feltűnik a nemek szerinti különbség: a férfiak derűlátása kimagaslik(+51,3 –es átlag; a nőknél csak +28,2); még nagyobb a PhD-vel rendelkezőké (+65,8 pont; itt afőiskolásoké +35,3 pont, míg az egyetemi diplomásoké a kettő között helyezkedik el: +47,6 pont).Feltűnő a harmincas éveikben járók relatív pesszimizmusa: ha már van gyerekük, akkor a „mérleg‖valahol a „nem változik‖ alternatíva körül állapodik meg (+6,6 pont; megjegyezzük, hogy jelenlegiéletszínvonaluk igen kedvező, mint arra a korábbiakban utaltunk), miközben a huszonévessorstársaik saját – gyermektelen – háztartásban élve igen bizakodóak: itt az átlagérték +51,1 pont.8.7. MIT TENNE A JOBB ÉLET REMÉNYÉBEN?Áttekintettük – ha csak néhány jellegzetes indikátor erejéig is – az öt felsőoktatási intézménydiplomásainak életkörülményeit, némi bepillantást nyertünk gondolkodásmódjukba, jövővelkapcsolatos elképzeléseikbe, várakozásaikba. Óhatatlanul is felvetődik a kérdés: vajon milyenerőfeszítésekre képesek a jobb elhelyezkedés, a kedvezőbb életkörülmények reményében? Akövetkezőkben azokat a kérdéseket tekintjük át, amelyek a külföldi munkavállalásra, az országonbelüli mobilitásra, illetve a továbbképzésben való részvételre vonatkoznak.Elsőként azt elemezzük egy ábra (lásd a 8.12. ábrát) segítségével, hogy a szakmaifelkészültségük terén vajon vállalkoznának-e az előrelépésre.Úgy gondoljuk, a mai társadalmi-gazdasági viszonyok között elengedhetetlenek az ilyesfajtaerőfeszítések, a munka világa olyan mértékben változik, fejlődik, hogy még ezek a friss diplomásoksem igazán engedhetnék meg maguknak azt a „luxust‖, hogy hátat fordítsanak az oktatásnak. Aszakmai fejlődés nem csupán egy jobb állás megszerzéséhez, de a jelenlegi megtartásához iselengedhetetlen a legtöbb helyen.Az adataink alapján kibontakozó összkép nem túl kedvező, hiszen a felsőoktatásból néhányéve kilépett diplomások igen jelentős hányadának – 26,8%-uknak – nem szerepel a tervei között(még a jobb elhelyezkedés, a jobb élet reményében sem) valamely szakmai képzésben valórészvétel. Ez az arány a ZSKF volt hallgatói körében a legalacsonyabb (22,1%), azon belül is alegambiciózusabbak a művelődésszervező szakosok (83,6% tanulna tovább). A Wesley diplomásaialkotják az ellenkező végletet 30,8%-os aránnyal (megjegyezzük, hogy szakok szerinti bontásbanviszont a BMF könnyűipari mérnök diplomás hallgatóinál tapasztaltuk a legjelentősebb passzivitást:44,8%-uk nem tervezi a szakképzésben való részvételt).133Ez esetben az Éta-négyzet értéke: 9,0% , amely messze a legnagyobb a vizsgált tényezők között. De más ok változó(nem, kor, lakóhely, életciklus stb.) sem mutatott ekkora magyarázó erőt.137

A korábbi pesszimisztikus képet némileg árnyalja, hogy a nők esetében nagyobb a potenciálisaktivitás, mint a férfiaknál (73,1% versus 68,1%). Az életkor előrehaladtával, a negyven évesnélidősebbek esetében már csökkennek a továbbtanulás esélyei (61,6% szándékozik közülükvalamilyen szakképzésben részt venni). A gyermek megjelenése is általában csökkentő tényező(30% fölé emelkedik a passzívak aránya). Ugyanakkor a harmincas éveikben járó, sajátegzisztenciával rendelkező gyermektelen párkapcsolatban élőknél a legmagasabb, közelít a vizsgáltarány a 80%-hoz. Végül megjegyezzük, hogy az első generációs értelmiségiek körébenszignifikánsan magasabb a tanulásvágy többgenerációs társaikhoz képest (73,3% versus 67,8%).8.12. ábra: A jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön részt vesz valamilyenképzésben – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A helyváltoztatás, az országon belüli térbeli mobilitás kérdése már nem olyan nyilvánvaló,mint a szakmai fejlődésé volt. Lényegesen kevesebben is vállalkoznának erre: a megkérdezettjeinkkevesebb, mint egyharmada (27,0%-uk) költözne el a jobb élet reményében (lásd a 8.13. ábrát).Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a vizsgálat a Központi Régióban zajlott, a válaszadóinkdöntő többsége a fővárosban él. A budapestiek esetében valóban alacsonyabb (26,1%-os) azaktivitás, de nem magasabb a falvakban élőké sem (26,4%), miközben a vidéki városok lakóinak37,9%-a vállalkozna a jobb élet reményében a költözésre. Ezzel van összhangban az AVKFvégzettjeinek viszonylag magas – 30,5%-os – költözési ambíciója. A legnagyobb költözési kedv isitt tapasztalható szakok szerint: a kántortanítók, hitoktatók több mint fele jelezte, hogy szívesen„mozdulna‖, de a BMF könnyűipari mérnökeinél is hasonló arányokat regisztráltunk (45,2%). AZSKF nemzetközi kapcsolatok szakosainál tapasztaltuk a legalacsonyabb arányt: mindössze 14,3%-ot.138

8.13. ábra: A jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön elköltözne-e az országonbelül – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A férfiak nagyobb mobilitási hajlandósága itt is kimutatható: köreikben 31,1% vállalkozna ahelyváltoztatásra, míg a nőknél ez az arány csak 22,9%-os. További tényező a saját lakás: akik másfedele alatt élnek, 34,7%-os arányban változtatnának lakóhelyet. A gyermek „visszatartó ereje‖szintén kimutatható: ahol már megszületett, ott a költözni hajlandóak aránya 20 százalék alácsökken. Az életkor szintén közrejátszik: 86,1%-a nem vállalkozna költözésre azonmegkérdezettjeink közül, akik már betöltötték 40. életévüket.Végül a külföldi munkavállalás lehetőségeit vizsgáljuk meg. Arra voltunk kíváncsiak ezesetben, hogy egy jobb állás, az életviszonyok javítása érdekében hajlandóak lennének-emegkérdezettjeink egy idegen országban munkát vállalni. Az eredményeket a következő ábránkísérhetjük nyomon (lásd a 8.14. ábrát).139

8.14. ábra: A jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön vállalna-e külföldönmunkát – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Igen magas azok aránya válaszadóink körében, akik hajlandóak lennének külföldön munkátvállalni: 51%-uk vállalkozna erre. Intézményenként igen jelentős ingadozásokat tapasztalhatunk:miközben a BMF-eseknél 60,3% ez az arány (különösen a Keleti Károly Gazdasági Karonvégzettek ambiciózusak), addig a WJLF diplomásainál csupán 38,5%. Ennél is alacsonyabbegyébként az ELTE ÁJK társadalombiztosítás szakosok adata: mindössze 21,2%.Az előzőekhez hasonlóan, e tekintetben is aktívabbak a férfiak, (57,6% versus 46,2%) amásodik (és többedik) generációs értelmiségiek, (56,0% versus 48,0%) a fiatalabbak, (a húszaséveikben járóknál 59,0%, a harmincasoknál 43,7%, míg a negyveneseknél csupán 27,4% a vizsgáltarány) és a gyermektelenek (58,0% versus 35,5%). Összességében a más fedele alatt élő fiatalgyermektelen diplomások a „legmozgékonyabbak‖: 62,6%-uk hajlandó a külföldi munkavállalásra– jobb állás, kedvezőbb anyagi kondíciók érdekében.140

9.1. BEVEZETÉS9. FEJEZET: A FELSŐOKTATÁS MEGÍTÉLÉSEGYÚNI ZSUZSANNA - LÉVAI ANNANapjaink közfelfogása szerint ahhoz, hogy az ember megállja helyét a világban, háromdolog kell: pénz, kapcsolatok, és még több pénzt biztosító, jó munkahely. Sokan ennek a „hármasegységnek‖ a megvalósulását a diploma megszerzésében látják. Hiszen a munkaerőpiac folyamatosmozgásának köszönhetően egyre nehezebb olyan állást találni, melyhez nem szükséges diploma (anemrég középiskolai végzettséggel is betölthető munkakörökhöz ma már komolyabb kritériumokatszabnak a reménybeli munkavállalókkal szemben). Tehát mindenkinek mérlegelnie kell, hogyahhoz az élethez, amire vágyik, szükséges-e a diploma vagy sem. Ha pedig valaki úgy dönt, hogytovább akar tanulni, nem mindegy, milyen intézményt választ.Fontos, hogy a leendő hallgatók megfelelő tájékoztatást kapjanak az intézmény által kínáltlehetőségekről és a diplomájuk majdani értékéről. A felsőoktatás expanziója, az a tény, hogyminden korábbinál többen jutnak el a felsőfokú végzettségig, gyökeres változásokat indított el.Többek között hazánkban is elindult a „bolognai folyamat‖, mely alapjaiban alakítja át egészfelsőoktatásunkat. A folyamat állomásai közül talán a leglényegesebb változást az osztatlan képzés(legtöbb szakon történő) eltörlése jelentette. Ez a gyakorlat ugyanakkor lehetővé teszi, hogy atovábbtanulni vágyók hamarabb szerezzenek diplomát. A szakértők többsége az oktatásminőségének romlásától tart.Az utóbbi időszakban más, a felsőoktatást alapjaiban érintő változások is történtek. Itt kellmegemlíteni a mindenkire kiterjedő tandíj-kötelezettség gondolatát („fejlesztési részhozzájárulásként‖,azaz FER néven vált ismertté), amely erősen megosztotta a közvéleményt.Ennek értelmében az állami finanszírozású hallgatóknak is hozzá kell járulniuk a tanulmányaikköltségeihez. Ez a döntés – többek között – azt hivatott elősegíteni, hogy az intézményekjutalmazhassák azokat, akik az elvárásoknak megfelelően teljesítenek, és fizetésre kötelezzékazokat, akik nem tesznek kellő mértékű erőfeszítéseket.Ezek csupán a leginkább szembetűnő változások a rengeteg újítás közül, amelyek az elmúltidőszakban érintették a magyar felsőoktatást. A reformintézkedéseket figyelembe véve nemmeglepő, hogy a diákok nagy részének komoly nehézségeket jelent, hogy eligazodjanak az újoktatási rendszer útvesztőiben. Az is megfigyelhető, hogy az emberek többsége vegyes érzelmekkelviseltetik a felsőoktatás, különösen annak megváltozott körülményei iránt, számtalan heves vitatárgya a felsőoktatás és általában a diplomások sorsa.Sokakban felmerül például, hogy egyáltalán szükség van-e manapság a diplomára amunkaerőpiacon való érvényesüléshez, vagy csupán egy „avítt státuszszimbólum‖. A kérdéskörrelfoglalkozó szakemberek sem értenek egyet abban, hogy a diplomásokból túltermelése van-ehazánkban, és ennek következménye-e az alacsonyabb képesítést igénylő munkakörökbentapasztalható munkaerőhiány. Felvetődik tehát a kérdés: kell-e egyáltalán továbbtanulni, és ha igen:mit, és hol? Sokan megpróbálnak a képességeiknek, a lehetőségeiknek és az általuk kialakítottjövőképnek leginkább megfelelő intézményt és szakot választani, de hogy jól döntöttek-e, majdcsak a diploma kézhezvétele után derül ki.A kutatásunk során – többek között – a megváltozott felsőoktatás megítélésére is kíváncsiakvoltunk végzett hallgatóink körében. Különösen az érdekelt bennünket, hogyan ítélik meg volt alma141

materüket az ott diplomát szerzettek – néhány év távolából. Nem újkeletű az az igény, hogy afelsőoktatási intézmények szembesüljenek a jelenlegi és volt hallgatók, illetve a munkaerőpiacreakcióival. Számtalan olyan kísérlet ismert, amelyek rangsorok formájában gyűjtik össze azérintettek értékítéleteit a diploma, a felsőoktatási intézmények vagy éppen az egyes szakoknépszerűségének tekintetében. Hazánkban az utóbbi években több formában is napvilágot láttak afőiskolákat és egyetemeket rangsoroló kiadványok. Az első ilyen felsőoktatási rangsort a HetiVálasz c. lap jelentette meg 2005 októberében. A kiadvány a jogi, az idegenforgalmi illetve aszálloda- és vendéglátóipari karokat vette górcső alá, a szakokra jelentkezők számarányánaktükrében állította fel népszerűségi listáját. Azóta már több ilyen jellegű kísérlet fellelhető, melyekközül talán a legismertebbek az OFIK rangsorai.Az egyik legvitatottabb álláspont 134 szerint a diplomás-túltermelés mindenekelőtt afelsőfokú végzettségűek növekvő munkanélküliségében jelenik meg. Egyes kutatók érvelése szerintközismert, hogy a képzetlenebbek gyakrabban és hosszabb ideig vannak munka nélkül, mint atanultabbak. Ez most – a felsőoktatás dinamikus fejlődésével párhuzamban – megváltozhat. Bár amunkanélküliség ma is az alacsony képzettségűeket érinti leginkább, a magasabb képzettségűek –ezen belül a diplomások – előnye azonban folyamatosan csökken. A legtöbb európai országbanmind a közép-, mind a felsőfokú végzettségű szakemberek aránya növekszik a munkanélküliekközött. Ez volt a helyzet az 1990-es években például Belgiumban, Dániában, Franciaországban,Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban. Valószínű, hogy a növekedés üteménekvilágméretű gyorsulásával egyidőben diplomások tömegei nem tudnak majd szakmájukbanelhelyezkedni sem Európában, sem Amerikában.Hazánkban a diplomás munkanélküliek aránya a regisztrált, nyilvántartott munkanélküliekközött meglehetősen kicsi, alig három százalék. Valóságos arányuk azonban ennél lényegesennagyobb lehet. A diplomások közül többen nem kérik a munkaügyi hivatalok segítségét, oda inkábba középfokú végzettségűek fordulnak. A diplomás munkanélküliek száma az utóbbi egy évtizedbenjelentősen megnövekedett. Ezt jelzi többek közt a fiatal diplomások munkahelyre találása idejénekmeghosszabbodása. Hazánkban egy friss diplomás az 1990-es évek közepén még 3-5 hónap alatttalált magának állást. Napjainkban ez az idő tíz hónapra nőtt, miközben 15-20 pályázatot is benyújtaz állást kereső. Széleskörű tapasztalat, hogy minél képzettebb a pályázó, annál hosszabb idő alatttalál magának munkahelyet. Nemcsak az elhelyezkedési, de a tanulmányi idő meghosszabbodásamögött is gyakran a diplomás-munkanélküliség húzódik meg.Említésre méltó jelenség még a szakmai leértékelődés, mint a diplomás-túltermelésjellegzetes megnyilvánulása napjainkban. Egyre több jól képzett szakember kénytelen képzettségétnem vagy csak részben igénylő munkát végezni. Példának okáért az USA-ban a megkérdezettfiatalok több mint húsz százaléka érzi magát hasonló helyzetben.Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen felsőfokú végzettséggel rendelkezikvalaki. Ez a különbség mind inkább érzékelhető hazánkban is, amely megmutatkozik az egyesintézményekbe, illetve szakokra jelentkezők eltérő arányában is.Az Országos Felsőoktatási Információs Központ 2007-ben kiadott jelentése szerint az idén afelvételei eljárásba jelentkezők száma alapján a következő szakok örvendhettek a legnagyobbnépszerűségnek 135 : A korábbi évek adatai alapján talán nem meglepő, hogy a legnépszerűbb szakok134Falusné Szikra Katalin: Diplomás-túltermelés van. ÉS: vita a felsőoktatásról 6. XLVI. évfolyam, 8. szám, 2002.február 15.135„A nemzetközi tanulmányok az egyik legnépszerűbb társadalomtudományi szak‖ OFIK, Budapest, 2007.szeptember, Forrás: http://www.felvi.hu/index.ofi?mfa_id=445&hir_id=8270 Letöltés ideje: 2007.11.02. Ahonlapjukon szereplő legfrissebb jelentések alapjául a nappali tagozatos alapképzések szolgáltak, kiegészítve nappalitagozatos osztatlan (pl. jogász, orvos) képzésekkel is. A 2007-es felvételi rangsor összeállításakor csak a nappalitagozatra jelentkezők első helyként megjelölt szakjait vették számításba.142

között is a gazdálkodással, kommunikációval és az informatikával kapcsolatosak kerülnek az elsőkközé. A turizmus-vendéglátás idén „fejhosszal‖ megelőzte a némiképp elméletibb hangsúlyúgazdálkodást és menedzsmentet. Nem sokkal maradnak el tőlük a klasszikus gazdálkodási szakok: akereskedelem és marketing, illetve a pénzügy és számvitel. Harmadik helyen áll a jelentkezőkválasztásai alapján a mérnök informatikus szak. Az első húszban több mérnöki szak is szerepel, amiaz alkalmazott reáltudományok iránt növekvő érdeklődést jelzi.Az orvosi és az ápolás és a betegellátás más területeivel kapcsolatos szakok is húszlegkeresettebb között vannak, mutatva az egészségügyi terület iránt továbbra is fennállóérdeklődést. A társadalomtudományi képzések közül évek óta legnépszerűbb a kommunikáció ésmédiatudományi alapszak, a nemzetközi gazdálkodás és a szintén sokakat vonzó nemzetközitanulmányok. Bölcsészettudományi területről a jog és a pszichológia a legnépszerűbb, de bekerültaz első húsz közé két régi-új szak, a szabadbölcsészet és az andragógia is. 136Egy másik, általánosabb motivációs hatásról is beszélnünk kell. Ez pedig a bizonytalanság akonkrét jövőképpel kapcsolatban, valamint a továbbtanulásra fordított „időkiesés‖ kérdése. Azutóbbi évtizedekben a kutatók felfigyeltek a „posztadoleszcencia‖ jelenségére. Általános jelenség afejlettebb nyugati társadalmakban, de immáron hazánkban és a környező országokban is, hogymeghosszabbodik az utódok „reprodukciós ideje‖, azaz az „ifjúsági életszakasz‖ kitolódik a fiatalokéletének harmadik évtizedére is. Ahogy a szociológusok ezt megfogalmazzák: „Megfigyelhető,hogy amint bizonyos képzési idők általánossá válnak más társadalmi csoportok fiataljai számára is(’normává és standard idővé lesznek’), sajátos ’distinkciókényszer’ alakul ki, amely arra ösztönzi acsaládokat, hogy gyermekeiknek pótlólagos vagy extra időt biztosítsanak a kulturális tőkemegszerzéséhez – annak reményében, hogy minél előnyösebb pozíciót szerezzenek meg a felnőtttársadalomban‖ 137 Tehát lényegében megjelenik egy új, a felnőtt kor és a gyermekkor közébeékelődött speciális életszakasz, elsősorban a „tanulási kényszer hatására. Mindez azteredményezi, hogy a „felnőtt élet‖ kezdete (saját család alapítása, beintegrálódás a munka világábastb.) időben jelentősen kitolódik, illetve bizonyos „felnőtt kompetenciákat‖ (döntési, beleszólási,választási jogokat – saját életük alakulásában) hamarabb megkapnak a fiatalok.Ezért is érzik úgy sokan, hogy még ráérnek a döntéssel, például abban a kérdésben, hogypontosan milyen szakmát is válasszanak, hiszen túl sok a bizonytalanság a jövőjükkel kapcsolatban.Nem szeretnék még elkötelezni magukat, és ez igaz a továbbtanulás tekintetében is. Az semelhanyagolható szempont, hogy az elhúzódó diplomaszerzéssel kitolhatják a sokak számára vonzódiákkort.Némelyeknek komoly nehézséget okoz a középiskola utolsó éveiben eldönteni, mivel isszeretne foglalkozni a későbbiekben. Nem könnyű felelősségteljes döntés hozni, olyat, ami az egésztovábbi életünket meghatározhatja. De persze a munka világa egyáltalán nem mindenkinek ijesztő,és nem mindenki találja úgy, hogy diplomára van szüksége a boldoguláshoz. Ez lehet az oka annak,hogy nem mindenki tanul tovább mindjárt a középiskolát követő első években, sokan inkább aztválasztják, hogy állást vállalnak és későbbre halasztják a döntést. Lehetőset kapnak arra, hogykipróbálhassák magukat, és egy kicsit belekóstoljanak az életnek abba az oldalába is, amibe esetlegeddig még nem volt lehetőségük. Ez meghatározó élmény lehet azok számára, akik bizonytalanok ajövőjükkel kapcsolatban, mert így megnőhetnek a választási lehetőségeik. Néhányan ekkordöntenek a továbbtanulás mellett: vagy azért, mert kritériuma az előrejutásnak, vagy mert eredetielképzeléseikhez képest felértékelődik a diploma.Ebben a helyzetben népszerű választás az úgynevezett OKJ-s képzési forma, ami egy-két évalatt elvégezhető, és szakképesítést ad a hallgatók kezébe. Ezalatt az idő alatt sokan rájönnek arra,hogy mégiscsak a részeseivé kívánnak válni a felsőoktatásnak. Az új jelentkezők nagy része ekkormár tudja, merre is érdemes tovább menni, mert a képzés ideje alatt megtalálta azt a szakterületet,136137A 2007-es felvételi statisztika csúcsai. Forrás:http://www.unipresszo.hu/start.php?mi=kiemelt&id=44&cikk_id=2604&a=ok Letöltés ideje: 2007.10.24.Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006. 111.143

ami igazán érdekli. A döntésnél azt is fontos mérlegelni, hogy milyen intézmény felel megleginkább a leendő hallgató elképzeléseinek, illetve biztosít piacképes diplomát. Erről megoszlanaka vélemények. Vannak, aki inkább a régi, nagyhírű alma mátereket választják, ahova nehéz ugyanbekerülni, de az intézmény nevével fémjelzett diploma garanciát nyújthat sokak szemében a jómunkahely megtalálására. A fiatal intézmények általában dinamikusan fejlődnek, alkalmazkodóképességük rugalmasabbá teszi őket, így könnyebben reagálhatnak a gyorsan változómunkaerőpiaci kihívásokra. A választást az egyén környezete is befolyásolja: a család, a barátokvéleményei is hozzájárul a döntéshez. Komoly szerepe van a felsőoktatási intézményről szólóinformációknak is, melyeket vagy magától az intézménytől, vagy külső, független forrásbólszerezhetnek meg a leendő hallgatók. Gyakran ilyen információk alapján hozzák meg döntésüket,ezért is fontos az intézmény hírneve, illetve az általa kínált lehetőségek.A diploma azonban nem csak a megfelelő, biztos munkahely megtalálásához, illetve egyszínvonalas életvitelhez fontos, hanem a társadalomban beöltött helyet is jelentősen befolyásolja, svannak, akiket az értelmiség réteghez való tartozás, az „értelmiségi lét‖ motivál a leginkább. Acsalád, a szűkebb és tágabb társadalmi környezet meghatározó jelentőségű az értékrend-választásszempontjából minden fiatal számára. Ezért az eddig felsorolt tényezőkhöz kapcsolódik még egyfontos szempont, miszerint a közvetlen környezetünknek is komoly hatásai lehetnek döntéseinkre.Nem elhanyagolhatóak a szülők által kiváltott szándékos vagy indirekt hatások a tanuláshoz valóhozzáállásunkkal kapcsolatban sem. Több kutatási adat is azt bizonyítja, hogy „a szülők körében,mint a világon mindenütt, nálunk is az iskolázottsági és a foglalkozási helyzet átörökítése alegerősebb tendencia.‖ 138 Ezért is olyan erős befolyásoló tényező a szülők iskolai végzettsége, amunka világában betöltött szerepe. További összefüggésekre hívják fel a figyelmet a kutatók: aszülők iskolai végzettsége nagyban meghatározza a gyermekei előmenetelét, ugyanis „a magasabbiskolázottságú szülők gyermekének jobb a tanulási teljesítménye, illetve továbbtanulási esélye 139 ‖.Ez kihatással van az egész iskolarendszerre is, hiszen – ahogy a kutatók is kiemelik – „az iskolaioktatás hatékonyságának fontos tényezője, hogy hány szülő végezte el az általános iskolát,érettségizett stb.‖ 140 az iskola vonzáskörzetében.A következőkben a saját kutatási eredményeinket ismertetjük: azokat a kérdéseket vesszüksorra, amelyek a fenti problémákhoz kapcsolódnak. Adataink révén bemutatjuk, hogy aválaszadóink – az öt kiválasztott felsőoktatási intézmény végzett hallgatói – milyen motívumokalapján választották ki a felsőoktatási intézményüket, hogy látják így utólag: elvárásaiknak,reményeiknek mennyiben felelt meg volt alma materük. Megvizsgáljuk azt is, milyen ambíciókébredtek bennük az elmúlt évek alatt a szakmai továbbfejlődésre, arra, hogy visszakerüljenek azoktatás világába.9.2. MIÉRT AKART FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYBEN TANULNI, DIPLOMÁTSZEREZNI?Szinte lehetetlen számba venni azokat a motívumokat, amelyek diákokat a felsőoktatás feléorientálják. Jelen kutatásunk során a leggyakoribb okok elemzésére vállalkoztunk csupán: kit mimotivál leginkább, ha a felsőfokú továbbtanulásról van szó. Az alábbi ábrán (lásd a 9.1. ábrát) jóllátható, hogy sokak számára a legfőbb motiváció maga az oklevél, (a megkérdezettek 4,46 pontotadtak az ötfokozatú skálán), és az sem elhanyagolható tényező, hogy a szakmai érdeklődésüknekmegfelelő szakmát választották (a második legmagasabb átlagérték, 4.13 pont).138139140Liskó Ilona: Társadalmi esélyek és iskola. Új Pedagógiai Szemle 2000/01. 59-63.Liskó, 2000. 60.Liskó, 2000. uo.144

9.1. ábra: Miért akart felsőoktatási intézményben tanulni? (átlagok és szórások az ötfokozatúskálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Sokak számára az értelmiségi lét egyet jelent a karrierrel, mondhatni, annak számukra„nélkülözhetetlen feltétele‖ (3,98 pont). Érdekes megfigyelni, hogy kisebb arányban ugyan, devannak, akik a diplomában látják annak a lehetőségét is, hogy elkerüljék a fenyegetőmunkanélküliséget (3,11 pont – ami azt jelenti, hogy egy árnyalattal nagyobb azok aránya, akiket eza tényező is motivált azokkal szemben, akiket nem). Kisebbségben vannak azok, akiket a„meghosszabbított diákélet‖ vonzott a főiskolára, vagy egyetemre (2,90 pont). Megfigyelhetjük,hogy meglehetősen eltérően ítélték meg ezt a motívumot, ugyanis a szórás itt a legnagyobb (1,55pont). Figyelemre méltó, hogy az önálló élet, a szülőktől való függetlenedés mennyire nembefolyásolta a vizsgált személyeket a továbbtanulásban (1,83 pont, ez a legkisebb érték). Ez isegyfajta „posztadoleszcens‖ jelenség: még nem kilépni a szülői házból, kitolni az önállósodásidőpontját. A következő ábrán (lásd a 9.2. ábrát) a fentiek közül azokat a tényezőket emeltük ki,amelyek megítélésében a legnagyobb volt az eltérés az intézmények volt diákjai között 141 .141Ezt az Éta-négyzet alapján döntöttük el. (Az F-próba során számított Éta-négyzet úgy interpretálható, hogy„mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának‖.) Abban az esetben, ha amagyarázó (független) változónk alacsony, míg a magyarázandó (függő) változónk magas mérési szintű (mint145

9.2. ábra: Miért akart felsőoktatási intézményben tanulni – intézményenként (átlagértékek azötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A szülői elvárások esetében a legjelentősebb az intézmények átlagai közötti eltérés (itt alegnagyobb az Éta-négyzet). Az ELTE ÁJK végzett hallgatóinak körében figyelhető meg leginkábbaz a tendencia, hogy a családi háttér igen jelentősen befolyásolta az életútjukat (itt az átlagérték3,07 pont), miközben az AVKF és a ZSKF esetében tapasztalhattuk ennek a tényezőnek alegcsekélyebb hatását (ez esetekben az átlagértékek alig haladják meg a 2-es értéket).A már végzett ELTÉ-sek számára a korai munkába állás is – relatíve – nagy befolyással bírt(2,4 pont) ami arra utal, hogy ők szerettek volna leghosszabb ideig résztvevői lenni aziskolarendszernek. Ezzel szemben a volt ZSKF-es hallgatók ebben a tekintetben alacsonyabbtendenciát mutatnak (ennek oka lehet a levelező tagozaton végzett hallgatók magas aránya).A WJLF végzett diákjainak többsége kimondottan a szociális munkás szakma irántielhivatottságból választotta ezt az intézményt (4,5 pont), ez a tényező a többi válaszadó esetébenesetünkben is), a variacia-analizist (ANOVA vagy szóráselemzés), illetve az F-próbát alkalmaztuk. Ennek lényege: a függőváltozó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azon belüli szórásra. Az előbbi a függetlenváltozó által „magyarázott‖, míg az utóbbi a „nem magyarázott‖ szórása a függő változónak. E két elem hányadosát nevezzük F-statisztikának (bizonyos küszöbérték meghaladása esetén beszélhetünk „szignifikáns hatásról‖, itt és a későbbiekben a 95%-osmegbízhatósági szintet fogadjuk el). Ha az F értéke nagy, úgy is mondhatjuk, hogy a csoportokon belüli szórások kicsik, míg acsoportok közöttiek nagyok – vagyis a csoportok „viszonylag jól el vannak különítve‖ egymástól a független változó által. Lásdbővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó: Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest, 2002. 166-174.146

alacsonyabb értékeket mutatott. A megkérdezettjeink körében intézményektől függetlenül egyarántfontos szempont volt a felsőfokú szakképesítés megszerzése, míg a családi kötelékből való koraikiszakadás nem volt alapvető indoka a továbbtanulásnak.9.3. MI BEFOLYÁSOLTA A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY MEGVÁLASZTÁSÁBAN?Napjainkban egyre több intézmény kínálja felsőfokú végzettséget biztosító képzéseit. Ígyegyre több és több intézmény nyitja meg kapuit és a hallgatókért folytatott verseny egyrekiélezettebb. Az élesedő versenyhelyzetben be kell bizonyítaniuk leendő hallgatóiknak, hogyérdemes őket választani, mert piacképes diplomát adnak, és megfelelnek mindazoknak azelvárásoknak, melyeket hallgatóik támasztanak velük szemben. Ehhez azonban fel kell mérniük,egyáltalán mi az, ami vonzóvá tesz egy egyetemet vagy főiskolát, mit és hogyan kell fejleszteniükahhoz, hogy a hallgatók megszerzéséért folytatott versenyben eredményes legyen az intézményük.Az átalakult felsőoktatási rendszerben a versenyhelyzet azt is eredményezheti, hogy több szak, kar,esetleg egész intézmény is kénytelen lesz bezárni kapuit, ha nem képes megfelelni a megváltozottkörülményeknek. Így azonban – egyes vélemények szerint – létrejöhet egy színvonalábanegységesebb, piacképesebb felsőoktatás.A rendszerváltás óta szinte évről évre változik a felsőoktatási intézmények száma és a réginagy egyetemek struktúrája. Egyre több egyházi, alapítványi, vagy magánintézmény jelenik meg azoktatási piacon 142 . Az idei felvételik során is tapasztalható a nagyobb múlttal rendelkezőfelsőoktatási intézmények töretlen sikere a felvételi eljárásban résztvevők körében. Ilyen például azELTE, valamint Pécs, Szeged, Debrecen és Miskolc városok tudományegyetemei. 143Kutatásunk során több szempontból is megvizsgáltuk, mely tényezők tesznek vonzóvá egyfelsőoktatási intézményt, valamint a hallgatok elégedettségét a tényezők megvalósulásávalkapcsolatban. A végzett hallgatóink véleménye különösen fontos lehet, hiszen ők egyszerre látjákimmáron „kívülről és belülről‖ is vont intézményüket, szembesíthették a munka világában azt, amitkaptak a felsőoktatástól.A következő ábránk (lásd a 9.3. ábrát) azt mutatja be, hogy a felsőoktatási intézményválasztásánál melyek voltak azok a konkrét tényezők megkérdezettjeink szerint, amelyek vonzóvátesznek egy intézményt. A vizsgálatunk arra is kiterjedt, hogy azok a szempontok, amelyeketkülönösen fontosnak ítéltek, mennyire valósultak meg a választott intézményben. A két kérdéssoreredményét egymás mellett ábrázoljuk az összehasonlítás és a mélyebb elemzés érdekében.142143A 2006/2007. tanévben 71 felsőoktatási intézmény kapcsolódott be a hallgatókért folyó versenybe. Ezen belül 31állami, 26 egyházi és 14 alapítványi fenntartású. Összesen 416 ezer hallgatója volt ezeknek az intézményeknek –amely a rendszerváltás óta először kevesebb mint a megelőző évben. Ez is mutatja a verseny élesedését. BesenyeiRoland et al (szerk.): Oktatás-statisztikai Évkönyv 2006/2007. OKM Budapest, 2007. 10. Forrás:http://www.okm.gov.hu/letolt/statisztika/okt_evkonyv_2006_2007_070824.pdf Letöltés ideje: 2007.10.12. Lásdmég a könyvünk 7. sz. mellékletét.„A legnépszerűbb egyetemek és szakok‖ FigyelőNet Forrás:http://www.fn.hu/karrier/0707/legnepszerubb_egyetemek_szakok_167920.php Letöltés ideje: 2007.10.12.147

9.3. ábra: Mik azok a tényezők, amelyek befolyásolják, hogy egy felsőoktatási intézménymennyire vonzó – és ezeknek mennyire felelt meg intézménye? (átlagértékek az ötfokozatúskálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)148

A megkérdezettek véleményét tükröző adatok alapján a következőket emelhetjük ki: Azoktatás színvonala mindenki számára elsődleges szempont, hiszen ez jelentősen befolyásolja akésőbbi elhelyezkedést (fontosságát 4,64 pontra, teljesülését 3,75 pontra értékelték a hallgatók, amia kedvező vélemények dominanciáját jelzi). Meglepően magas a megfelelő információhoz jutásfontossága – és itt az adatok arra is felhívják a figyelmet, hogy ezen a területen sok hiányosságottapasztaltak intézményükben a volt hallgatók (fontossága 4,44 pont, miközben a teljesülése csak3,35 pont).A harmadik helyre az intézmény jó híre került – jelezve, hogy a munka világában is egyrenagyobb a jelentősége annak, hogy hol szerezték a diplomát (4,19 pont, itt a teljesülése is magas:3,91 pont). A következő tényező arra hívja fel a figyelmet, hogy a kedvező tanrendi időbeosztástalán fontosabb, mint gondolnánk: a magas pontérték (4,18) mindenképpen erre utal – és itt iserőteljesek a kritikák (a teljesülésére csak 3,50 pontot adtak). Magas szinten teljesült viszont ahallgatók közötti jó viszony, amely fontosságát tekintve is előkelő helyen szerepel (fontosság: 4,18;teljesült: 4,07 pont). A jó tanár-diák viszony jelentősége alig valamivel kisebb (4,08 pont), ittviszont nagyobbak a diszkrepanciák (teljesült: 3,73 pont).Nem elhanyagolható a képzés költsége, a megfelelő jegyzetellátás, de a közlekedésátlagértéke is a 4 pontos szinten vagy afölött van. Ezek azok a tényezők tehát, amelyeket aválaszadóink döntő többsége kiemelten fontosnak tart. Az ezt követő tényezők közül csak néhányat– a legtanulságosabbakat – emelünk ki. A jó intézményi ügyintézés fontosságát tekintve ugyan csaka „középmezőnyben‖ található (3,82 pont), itt viszont az elégedettségi mutató nagyon alacsony(2,85); de az elhelyezkedést segítő intézmények hiánya még egyértelműbben kimutatható (itt ateljesülés pontértéke mindössze 2,55). Mintegy visszaigazolása annak az elképzelésnek, hogyérdemes ezeket a karrier központokat életre hívni, hiszen megvan rájuk az igény.Tanulságosak azok a tényezők is, ahol a teljesülés pontértéke meghaladja a fontosságét.Ilyen például az intézmények arculata (a design), amely ha nem is felesleges, de kevéssé játszikfontos szerepet egy-egy intézmény megítélésénél válaszadóink szerint. Hasonlóakat figyelhetünkmeg az étkezési lehetőségek és a kollégiumi ellátás tekintetében is, de nem tulajdonítanak túl nagyjelentőséget a volt hallgatóink a TDK mozgalomnak, vagy a diák önkormányzatoknak sem.Rendkívül hasznos lehet a felsorolt elemek részletesebb vizsgálata a kutatásba bevontoktatási intézmények számára: ezek alapján eldönthetik, hogy mely tényezőkre érdemesodafigyelni, ha sikerrel akarnak részt venni a hallgatókért folytatott küzdelemben. De az adatokarról is árulkodnak, hogy melyek azok a problémáik, amelyeken különösen érdemes javítani, mertnem felelnek meg az elvárásoknak, holott fontosak lehetnek. A következő ábrán (lásd a 9.4. ábrát)azokat a tényezőket emeljük ki, ahol nagyobb eltéréseket tapasztaltunk az intézmények átlagértékeiközött (a többi tényező esetében a fenti átlagértékektől kevéssé eltérő adatokat regisztráltunkminden intézményben).149

9.4. ábra: Mik azok a tényezők, amelyek befolyásolják, hogy egy felsőoktatási intézménymennyire vonzó – intézményenként (átlagértékek az ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A legnagyobb átlageltérések a családi kötelezettségek és a tanulás összehangolásánakfontossága tekintetében tapasztalható: miközben a két egyházi intézmény volt hallgatóinál ez alegfontosabb tényezők között szerepel (jóval a 4 egész fölötti átlagokkal), addig például a BMFeseknélez jóval hátrébb helyezkedik el a preferencia-sorrendben. Itt nyilván az intézményekhallgatóinak eltérő családi háttere a magyarázat. A kollégiumi elhelyezés az AVKF-eseknél átlagfeletti fontosságú, miközben a ZSKF vagy a BMF volt hallgatóinál nem játszott különösebbszerepet. Kiemeljük még az intézmény jó hírének megítélését: miközben a WJLF volt hallgatóinález kisebb jelentőséggel bírt, az ELTE esetében kimagasló pontértéket (4,55) regisztráltunk.A kedvező tanrendi időbeosztás kiemelt jelentősége a ZSKF volt hallgatóinál (4,54 pont),vagy a jó közlekedési lehetőségek relatív fontossága az AVKF-eseknél (4,46 pont) mind arra hívjákfel a figyelmet, hogy bizonyos esetekben nagyon specifikus különbségek határozzák meg az egyesfelsőoktatási intézmények megítélését. Csak ezek konkrét elemzése után lehet eldönteni: melyekazok a tényezők, amelyekre – az „általánosan fontosnak‖ ítélteken túl – érdemes különös figyelmetszentelni.150

Az alábbi ábra segítségével – az előzőhöz hasonló módon – azt kísérhetjük figyelemmel, hogyaz elégedettségi mutatók mely kérdésekben jeleztek komolyabb (erősen szignifikáns) eltéréseketintézményenként (lásd a 9.5. ábrát).9.5. ábra: Mennyire felelt meg intézménye az egyes tényezőknek – intézményenként(átlagértékek az ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Talán nem meglepő, hogy egy olyan nagymúltú intézménynél, mint az ELTE-ÁJK, a volthallgatói kedvezően ítélték meg az egyetemük hírnevét (4,27 pont). Kutatásunk eredményei szerintaz AVKF is átlag fölötti jó hírnévnek örvend a volt hallgatói körében (4,05 pont). A náluknál jóvalfiatalabb ZSKF csupán 3,3 pontot kapott, ami annak is betudható, hogy a válaszadóink véleményeazt az időszakot tükrözi, amikor megszületett a főiskola. Mindezek a kezdeti nehézségek (az„ismeretlenség‖) jócskán közrejátszottak a szerény eredményben.Az ELTE diplomásai vélik leginkább úgy, hogy magas szintű képzésben részesültek (4,18pont), és ők a legelégedettebbek a tanulmányi követelmények, a felvételi pontszámok tekintetébenis. Kedvezőtlenül alakul viszont köreikben a tanár-diák viszony megítélése, vagy az étkezésilehetőségek, a pénzbeli juttatások kérdésköre.151

Látható, hogy bizonyos tényezők mentén kialakulnak azok a jellegzetes „profilok‖, amelyeksegíthetnek az egyes intézmények számára eldönteni: mire fordítsák erőforrásaikat, miben kellilletve érdemes előrelépni, hogy jobban elnyerjék hallgatóik elismerését.9.4. A VIZSGÁLT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEKBEN SZEREZHETŐ DIPLOMÁKÉRTÉKEHa egy felsőoktatási intézmény színvonaláról beszélünk, akkor megítélésénél mindenbizonnyal fontos szempont a leendő hallgatók számára a „kimenetel‖ kérdése, vagyis az, hogymennyire találja majd nívósnak és értékesnek az itt megszerezhető oklevelet a külvilág éskülönösen a munkaerőpiac.9.6. ábra: Mit ér az intézményében szerzett diploma – intézményenként (átlagértékek azötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A fenti ábrán (lásd a 9.6. ábrát) azt mutatjuk be, hogyan ítélik meg az intézményekbenszerezhető diplomát azok, akik már rendelkeznek bizonyos tapasztalatokkal, hiszenszembesülhettek a munka világában az álláskeresés, majd a beilleszkedés során is olyanvisszajelzésekkel, amelyek alapján megfogalmazhatták véleményüket.152

Viszonylagos optimizmusra utal, hogy még a legszerényebb eredmény esetében is egyárnyalattal azok a vélemények vannak többségben, amelyek értékesebbnek ítélik az átlagnáldiplomájukat, mint általában más magyar diplomát, illetve az azonos végzettséget adó egyetemvagy főiskola oklevelet illetően 144 . Többnyire igaz ez az európai összehasonlítás esetében is, bár ittmár alacsonyabbak az átlagértékek.Az intézményenkénti eltérések markánsan megmutatkoznak, és a legkisebb értékeket aZSKF esetében regisztráltunk – összefüggésben a korábban említett „kezdeti stádiumot‖ tükrözőviszonyokkal. Némi meglepetést okozott viszont, hogy az ELTE ÁJK végzett hallgatóinak hogyanalakul a véleménye: miközben más magyar diplomákhoz képest jelentős az előnyük (sajátmegítélésük szerint), már a hasonló végzettséget adó diplomák között relatíve kisebb a leszakadásamás intézmények diplomásainak (itt a BMF-esek közelítik meg őket leginkább). De az EU hasonlódiplomájával való összehasonlítás esetében érzékelhetően optimistábbak a műszaki főiskolánvégzettek, valamelyest az AVKF-esek is. Megjegyezzük, hogy a 3,26-os átlagérték még azt jelzi,hogy a volt ELTÉ-sek körében is egy árnyalattal többen vannak azok, akik értékesebbnek gondoljákdiplomájukat az európai átlagnál.A szakok szerinti rangsorok is igen tanulságosak. Más magyar diplomához képest az ELTEjogi oklevelével rendelkezők és a BMF villamosmérnökei tartják relatíve a legértékesebbnek azintézményükben megszerzett felsőfokú végzettséget (4,00 körüli átlagértékeket mértünk esetükben).Valamelyest átrendeződik a rangsor a hasonló végzettséget adó magyar diplomákösszehasonlításakor (itt az értékek is jóval a 4 egészes átlag fölé emelkednek): a jogászok mellettmegjelennek a politológusok, felzárkóznak az AVKF egyéb szakosai (kántor, hitoktató stb.),miközben a BMF-esek hátrébb csúsznak. Végül az EU-s összehasonlításban a „felső régiókban‖nem szerepelnek ELTÉ-sek, ugyanakkor az AVKF óvodapedagógusai és egyéb szakosai, továbbá aBMF villamosmérnökei igen kedvező pozíciókba kerültek a vizsgált szempontból (3,6 fölöttiátlagértékekkel).9.5. A TOVÁBBTANULÁSI SZÁNDÉKOK ALAKULÁSAA fentiekkel szoros összefüggésben azt is megvizsgáltuk, hogy végzett hallgatóinknakmilyen továbbtanulási szándékaik vannak. Nyilvánvalóan ebben a kérdésben összekapcsolódnak azesetleges elégedetlenségek a jelenlegi végzettséggel, valamint a továbblépés vágya, a karrierambíciók.Következő ábránkon azt követhetjük nyomon intézményenkénti bontásban, tervezik-emegkérdezettjeink, hogy valamely formában folytatják tanulmányaikat (lásd a 9.6. ábrát).Összességében elmondhatjuk, hogy a megkérdezettek közel háromnegyede szeretnéfolytatni tanulmányait (72,6%). Leginkább az Apor Vilmos Főiskola végzettjei, legkevésbé azELTE és a BMF volt hallgatói érzik szükségét további tanulmányok folytatásának. Kiemeljük, hogykérdésünk csak az intézményes keretek között folytatható tanulásra vonatkozik, hiszen amíg aműszaki területen dolgozók a technológiák megújulása folytán szinte állandó „továbbképzésikényszerben‖ végzik a munkájukat, addig a pedagógiai vagy szociális területen dolgozóknak sokkalinkább szervezett oktatás keretein belül, tehát „kívülről‖ kell további tudásra szert tenniük.144A 3,00-es átlag ugyanis úgy értelmezhető, hogy „ugyanolyan értékű‖. Az ötfokozatú skála értékeinek definíciója akérdőívben: 5 = „sokkal értékesebb‖; 1 = „sokkal értéktelenebb‖. (Lásd a 2. sz. mellékletünkben a kutatáskérdőívét!)153

9.7. ábra: Tervezi-e, hogy a jövőben másutt folytat tanulmányokat - intézményenként(százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az alábbi táblázat segítségével (lásd a 9.1. táblázatot) azt kívánjuk bemutatni, hogy avizsgált hallgatók, akik látnak arra esélyt, hogy ismét belevágjanak valamilyen intézményesítettképzési formába, milyen kereteken belül tanulnának szívesen.9.1. táblázat: Milyen formában tervezi, hogy a jövőben folytatja tanulmányait – (százalékok)Képzési formákSzázaléknyelvtanulás 55,8szakirányú továbbképzés 35,9egyetemi kiegészítő képzés 28,8egyéb, felsőfokú képzés keretében 19,7egyéb, nem felsőfokú képzés keretében 16,1MA, mesterképzés 15,4újabb alapképzés (BA) főiskolán 11,6újabb alapképzés (BA) egyetemen 10,4PhD, doktori iskola 9,5egyéb 2,2ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Szemmel láthatóan a nyelvi készségeik fejlesztésére helyezik a friss diplomások alegnagyobb hangsúlyt: összesen 55,8%-uk jelölte meg ezt az alternatívát.154

A második legnépszerűbb továbbtanulási forma a szakirányú továbbképzésen való részvétel(35,9%-os aránnyal), míg az egyetemi kiegészítő képzés 28,8%-uknak szerepel a terveiben.Viszonylag magas – közel tíz százalékos – a tudományos minősítésre vágyók aránya, deösszességében közel 20%-uk szeretne valamilyen újabb alapképzésen BA fokozatot szerezni (ezenbelül 10,4%-uk egyetemi, míg 11,6%-uk főiskolai kereteken belül). További 15,4%-uk a masterdiploma megszerzését tűzte ki célul.Adataink alaposabb elemzése után kiderült, hogy egyes képzési formák esetében jelentőseltérések vannak intézményenként (lásd a 9.8. ábrát) 145 .9.8. ábra: Milyen tanulmányokat szeretne folytatni a jövőben - intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Ha az intézmények felkeresik volt hallgatóikat, esetleg szeretnék „visszacsábítani‖ őket afalaik közé, akkor ezt meglehetősen differenciált módon tehetik. Miközben az ELTE ÁJKdiplomásait átlag fölötti mértékben vonzza a doktori iskola (16,1%-uk szeretne PhD fokozatot), aZSKF és az AVKF elsősorban egyetemi kiegészítő képzés meghirdetésével érhet el sikert.De érdemes lehet figyelemmel kísérni a BMF diplomásainak átlag fölötti vonzalmát bizonyosspeciális képzések iránt A korábbi táblázat és a fenti ábra adatai fontos támpontokat adhatnak azintézmények számára a kapcsolatépítéshez volt hallgatóikkal.145A vizsgálatokat a Khí-négyzet próba segítségével végeztük el, az ábrán azok az alternatívák szerepelnek, ahol apróba a legjelentősebb szignifikáns eltéréseket mutatták intézményenként.155

10. FEJEZET: A KARRIERCENTRUM,KAPCSOLAT AZ INTÉZMÉNNYELMIHÁLY DÁNIEL – KAJOS EDINA – WINKLER MÓNIKA10.1. BEVEZETÉSA rendszerváltást követő rendkívüli társadalmi-gazdasági változások szintekikényszeríttették Magyarországon a felsőoktatás és a munkaerőpiac kapcsolatának újragondolásátaz összehangoltabb, hatékonyabb együttműködés érdekében. A kötetünk korábbi fejezeteiben márszóltunk a magyar felsőoktatás versenyképességének, a diplomások elhelyezkedésénekproblémáiról, azokról a veszélyekről, amelyek azt a rémképet vetítik előre, hogy „Európaperifériájára szorul‖ nem csak oktatási rendszerünk, hanem ezzel együtt az egész ország.Megvizsgáltuk azt is, hogyan alakult a kutatásunkba bevont öt intézmény végzett hallgatóinaksorsa, mennyiben „érzik a bőrükön‖ ezeket a kihívásokat, veszélyeket. Ebben a fejezetben arravállalkozunk, hogy felvázoljuk: a kutatási eredményeink hogyan „hasznosulhatnak‖ annakérdekében, hogy ne csak megállítsuk, hanem meg is fordítsuk ezeket a negatív folyamatokat.Konkrétan: milyen módon integrálhatók be tapasztalataink abba a rendszerbe, amelynek lényege:olyan új modellek, intézményrendszerek kialakítása a magyar felsőoktatásban, amelyek révénmegvalósul(hat) a képzés együttműködő kapcsolata a munka világával.Ma már nem cseng olyan „idegenül‖ a magyar egyetemeken, főiskolákon sem az a kifejezés,hogy karriercentrum. Még néhány évvel ezelőtt is csak külföldi egyetemek honlapjait böngészvetalálkozhattunk ilyesfajta „diák-szolgáltató‖ intézményekkel. Ha most rákattintunk a ZsigmondKirály Főiskola honlapjára, biztos azonnal a szemünkbe ötlik a ZSKF Karrier Centrumánaklegújabb híre, közleménye, felhívása valamilyen új lehetőségre 146 … Hosszú út vezetett idáig,tekintsük át egy rövid összefoglaló erejéig 147 !Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már évtizedekkel ezelőtt olyan, amunkaerőpiac és a felsőoktatás folyamatos kapcsolatát szolgáló intézményesült eszközrendszertalakítottak ki, amely három fő elemet tartalmaz: az időszakos illetve alkalmi állásbörzék rendszerét,a főiskolai és egyetemi karrier irodákat, valamint a pályakezdők követési rendszerét. Ezekegyüttesen alkalmasak arra, hogy bizonyos alapvető elvek mentén biztosítsák a felsőoktatás három„főszereplőjének (a „kibocsátó‖ oktatási intézménynek, a „befogadó‖ munkaerőpiacnak, és aleginkább érintettnek, a hallgatónak) a kapcsolatrendszerét.Az említett alapelvek a következők: A felsőoktatási intézmények szerte a világon gazdaságiértelemben hatékonyan kell működnie; illetve a „diploma-kibocsátásnak‖ nemzetgazdasági szintenilleszkednie kell a munkaerőpiac igényeihez. E két elv számtalan nehezen megoldható kérdést vetfel. Ha úgy fogjuk fel, hogy a felsőoktatás egyfajta beruházás az emberi tőkébe, akkor a „beruházásés megtérülés‖ arányait kell elemeznünk. Ez az elv alkalmazható egyszerre az egyén illetve azegész nemzetgazdaság szintjén 148 .A felsőoktatás egyéni és társadalmi haszonnal is járhat, az egyéni befektetések és atársadalmi jólét egymást erősítő folyamatok (az egyének bizonyos „jövőbeli jövedelmet‖ nyernek a146147148A mai napon például a következő közlemény olvasható a honlapunkon: „Piacképes tudás, kulcskompetenciák aZSKF-en.‖ ZSKF KAC. Forrás: http://www.zskf.hu/cikk.zskf?id=793 Letöltés ideje: 2007.11.14.Lásd erről bővebben: Majo Zoltán: A munkaerő piac és a felsőoktatás kapcsolata. In: Farkas Beáta - Lengyel Imre(szerk.): Versenyképesség- Regionális versenyképesség. JATEPress, Szeged, 2000. 169-186. Forrás:http://www.eco.u-szeged.hu/tudkozlemeny/pdf/2000/Majo.pdf Letöltés ideje:2007.10.02.Lásd erről bővebben: Schultz, Theodore, W.: Beruházás az emberi tőkébe. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,Budapest, 1983.156

felsőoktatásban való részvételükkel: jobb kereset esélye, értelmesebb munka lehetősége; miközbena gazdaságban a képzettségbe való beruházás növeli az összes keresetet, így emelkedik a jólét).Mivel nem létezik „ingyenes oktatás‖, így mindkét szinten felmerül, hogy „megéri-e befektetni‖?Felmerülhet a kérdés, hogy egy ország az erőforrásaiból mennyit fordítson pl. a szegénységenyhítésére és mennyit a felsőoktatásra – mi hoz többet? Ugyanez igaz lehet egy család életében is:megéri-e a pénz- és időbefektetést gyermekük taníttatása? A döntés soha nem egyszerű – elkélminden segítség…Nem sokkal egyszerűbb a másik alapelv biztosítása sem: hogyan lehet összehangolni a„diplomás-keresletet‖ a végzett hallgatók igényeivel, vágyaival? Ráadásul nem csak egyszerűenmennyiségi, hanem egyfajta „minőségi‖ egyensúlyt is ki kell alakítani a felsőoktatás és amunkaerőpiac között: egyes értelmiségi területeken „túltermelés‖ van, míg esetleg másutt többdiplomás is elkelne…Ma Magyarországon ezen a téren egyes kutatók „totális aszimmetriáról‖ beszélnek 149 ,melynek eredményeképpen a „kínálati oldalon‖ a különböző szakok „egyensúlytalansága‖figyelhető meg. Az elemzések szerint például az 1990-hez képest a gazdasági és kereskedelmiképzésben – a munkaerőpiaci igény kezdeti növekedésének eredményeképpen – márakilencszeresére nőtt a hallgatók száma, így a szakma erősen túltelítetté vált. De hasonló helyzetalakult ki egyes társadalomtudományi szakokon, miközben fogy a szakma munkaerőpiaci értéke éscsökkennek az elhelyezkedés esélyei. Ugyanakkor a műszaki és informatikai végzettség eseténcsupán háromszoros a növekedés, holott a munkaerőpiaci súlya kimagasló ezeknek a szakmáknak.Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy ez a képzési típus sokkal költségesebb másszakképzésnél, de a tanulmányi követelmények is átlag felettiek. Nagyok tehát az egyéni ésintézményi beruházási költségei…Sajátos folyamatok indultak be a gazdaságban, amelyek eredményeképpen felértékelődtekbizonyos főiskolai végzettségek az egyetemiekkel szemben, hiszen a lexikális tudás helyett avállalatok a gyakorlati tudást választják. Még ma is „igen alaposnak és mélynek‖ ítélik meg akülföldi beruházók a magyar felsőoktatást, és szívesen alkalmazzák a diplomásainkat, de azt ishozzáteszik, hogy gyenge a nyelvtudásuk, általában a kommunikációs képességük („nem tudjákmagukat eladni‖), és meglehetősen hiányos a problémamegoldó képességük. Ugyanígy kiemelik acsoportmunkára való csekély képességüket, de a vezetői, önismereti kompetenciáik semmegfelelőek.Hosszasan folytathatnánk ezeknek a visszajelzéseknek a sorát. Az mindenesetreegyértelművé vált az utóbbi másfél évtizedben, hogy a diploma önmagában nem elég aboldoguláshoz: egyáltalán nem mindegy, hol, milyen szakmában szerezte a fiatal pályakezdő, és azis nagyon lényeges, hogy milyen készségeket, képességeket takar valójában a „papír‖.Mindezekre a dilemmákra kínál egyfajta megoldást, segítséget a karriercentrumokintézménye. Nem véletlen, hogy az új felsőoktatásról szóló törvény 150 kötelezően előírja a ilyenszolgáltatások kialakítását, és a diplomás pályakövetést minden felsőoktatási intézményben.Ugyanakkor a karrierközpontok jól definiált működéséről, az egységes pályakövető rendszerrőlmég nem beszélhetünk, csupán a főbb körvonalai rajzolódtak ki Magyarországon 151 . De mi is a149Lásd például: Felsőoktatás kontra munkaerőpiac – Totális asszimetria‖ (sic!) HRportal. 2007. Forrás:http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=article&id=50078 Letöltés ideje: 2007.10.21.150A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. Tv. 34. § (6) bekezdése alapján a felsőoktatási intézményekellátják a pályakövetés feladatait, amelynek keretében, figyelemmel kísérik azoknak a munkaerőpiaci helyzetét, akiknáluk szerezték meg bizonyítványukat, oklevelüket. A törvény 53. § (6) bekezdése alapján határozzák meg afelsőoktatásba belépő új hallgatók létszámkeretét, míg a 130.§ (1) bekezdése alapján az OKM végzi a volt hallgatókpályakövetési rendszerének igazgatását.151Lásd például: Kerekes Gábor: Diplomás Pályakövetési Rendszer (DPR). Educatio Kht. OFIK, Budapest, 2007.április. Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/ffk/kerekesg_kozpdpr_20070416.ppt Letöltés ideje: 2007.11.10.157

dolga egy karrier centrumnak, hogy kapcsolódik ehhez a diplomás pályakövető rendszer (a „DPR‖),illetve az intézményi „alumni rendszer‖ (az „AR‖)?Az első magyar karrier iroda 1995-ben alakult a Budapesti KözgazdaságtudományiEgyetemen. Az azóta eltelt időben gombamódra szaporodtak a hasonló jellegű kezdeményezések,amelyek már szolgálnak némi tapasztalattal, de érdemesebb a külföldi példákon keresztülbemutatni: milyen is egy jól működő szisztéma. Németországban például az állam hozta létre aDeutsche Studentenwerken (DSW) intézményrendszerét, amely állami támogatással végzi a karriertanácsadását. Munkamódszerük, hogy hallgatói szakmai szervezeteket integrálnak, ahol a feladatokzömét szakemberek intézik, akik az intézmény „öregdiákjai‖. Az amerikai irodák ennél sokkalváltozatosabb módon működnek. Sok név alatt találhatunk ott karrierirodákat (p. Career Services,Career Development Ofice stb.) Az irodák ott a felsőoktatási intézmények felső vezetésénekközvetlen irányításával végzik tevékenységüket, de a hallgatói szervezetek is gyakorolnak felettükbizonyos felügyeletet. Az egyetemek kitüntetett szerepet tulajdonítanak karrier centrumaiknak,gondosan ügyelnek arra, hogy magas szinten biztosítsák számukra a megfelelő infrastrukturálisfeltételeket.Nehéz lenne bemutatni a maga teljességében, hogy milyen tevékenységeket végeznek ezekaz intézmények, de az amerikai egyetemekre vonatkozó felmérések eredményei alapján a következőfőbb funkciókat különíthetjük el:(1) képzési, felkészítési funkciók (a munka világával kapcsolatos ismeretek, azelhelyezkedést segítő készségek fejlesztése);(2) nyilvántartási, adatbanki funkciók (végzett hallgatók, a programokban részt vevő aktívhallgatók, potenciális foglalkoztatók adatai);(3) kapcsolattartási, kapcsolatépítési funkciók (hallgatók elhelyezkedését segítő akciók,szakmai gyakorlatok szervezése, potenciális alkalmazókkal való kapcsolatépítés);(4) konkrét segítségnyújtás (pl. önéletrajz adatbázis, nyári gyakorlat, részmunkaidősfoglalkoztatás szervezése stb.).Kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a „beállott‖, jól működő karriercentrumok azoknak azadatgyűjtéseknek, kutatásoknak is, amelyek elősegítik a rendszerszerű működésüket (vizsgálatok avolt hallgatók, a munkáltatók körében, adatgyűjtés a mostani hallgatókra vonatkozóan stb.). Ebből akorántsem teljes felsorolásból is kitűnik, hogy szinte minden tekintetben hatékony segítséget nyújtegy karrierközpont a felsőoktatási intézmény hallgatói számára. 152Miután a pályázati projektünk egyik központi célja a főiskolánk karrier központjánakkialakítása, a megfelelő kutatási eredmények révén szeretnénk ehhez hozzájárulni. Akövetkezőkben tehát a vizsgálatunkba bevont öt intézmény végzett hallgatóinak válaszaitelemezzük ebből a szempontból. Elsősorban arra koncentrálunk, hogy milyen elképzeléseik vannaka volt anyaintézményük által működtetett karriercentrumok feladatait, funkcióit illetően. Atovábbiakban kitérünk azokra a pragmatikus kérdésekre is, hogy milyen kapcsolatokat ápolnak avolt alma materükkel – és ennek keretein belül milyen konkrét segítséget tudnának adni voltegyetemüknek, főiskolájuknak.152Részletesebb elemzését adja a hazai karrierirodáknak pl. Turzó Barbara Éva – Farkasné Kurucz Zsuzsanna –Lóránd Balázs: Hallgatói és vállalati elvárások a változó munkaerőpiacon. Forrás: ;http://www.feek.pte.hu/tudasmenedzsment/index.php?ulink=708 Letöltés ideje: 2007.10.24.158

10.2. A KARRIERCENTRUMOK FELADATAIAz alábbi ábra (lásd a 10.1. ábrát) adatai alapján arra a kérdésre kerestük a választ, hogy azáltalunk megkérdezettek szerint, milyen tevékenységeket kellene egy Karrier Centrumnak végeznie.Nem csak az intézmények, hanem maguk a volt hallgatók is legszükségesebb tevékenységi körénektartják a munkaadókkal való kapcsolat kiépítését és az elvárásaik felderítését (átlag mindkét esetben4,67 pont az ötfokozatú skálán). Emellett legalább annyira igényt tartanak (átlag 4,53 pont) egyinformációs adatbázis kiépítésére is. Kiemelésre érdemes még a szakmai gyakorlatok fontossága: anegyedik legnagyobb értéket kapta (4,50-es átlaggal), amely szervesen illeszkedik jövőbelielképzeléseinkhez. A kutatásunk szempontjából igen pozitív visszajelzés, hogy a végzett hallgatókis fontosnak tartják az ilyen jellegű adatfelvételeket, mint a mienk.A grafikon legalján szereplő adat némileg elgondolkodtató: a találkozási lehetőségekszervezése relatíve igen csekély érdeklődést váltott ki válaszadóinkból (az átlagérték mindössze3,41 pont), holott a „kibocsátó‖ intézmények szempontjából ennek nagy jelentőséget tulajdonítunk.Arra hívja fel a figyelmet, hogy, minden intézmény saját rétegét érintő jól szervezett programokkallássa el volt és leendő diákjait, így ennek eredményeként olyan érdeklődéssel fogadják majd ezeketa programokat, mint amikor hétvégi szórakozásukat fontolgatják.10.1. ábra: Milyen tevékenységet kéne végeznie a karriercentrumnak? (átlagértékek azötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)159

Az alábbi ábra (lásd a 10.2. ábrát) azokat a válaszalternatívákat tartalmazza a fentiek közül,amelyek esetében az intézményenkénti átlageltérések a legnagyobbnak bizonyultak 153 . Igenmegoszlott a vélemény abban a kérdésben, hogy a Karrier Centrum milyen mértékben szólhat(szóljon) bele az intézményben folyó oktatásba. Miközben a BMF volt hallgatói – relatíve – eztigen fontosnak tartják (esetükben az átlagérték 3,75 pont), a volt AVKF-esek kisebb jelentőségettulajdonítanak ennek (itt az átlagérték 3,30 pont). Ezek, igen tanulságosak az eredmények, hiszen akutatások, a hallgatók és munkáltatók visszajelzései során szerzett tapasztalatok beépítése aképzésbe talán az egyik legnagyobb hozadéka ennek az új (pályakövetési) rendszernek. Ugyanakkora képzés jellegétől erőteljesen függhet e „visszacsatolások‖ hatékonysága.10.2. ábra: Milyen tevékenységet kéne végeznie a karriercentrumnak – intézményenként(átlagértékek az ötfokozatú skálán)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)153Az F-próba Éta-négyzetei alapján választottuk ki a fenti kérdéseket. A próba során számított Éta-négyzet úgyinterpretálható, hogy „mekkora hányadát magyarázza a független változó a függő változó szórásának‖. Az alkalmazottszórás-elemzés (ANOVA) lényege: ha a függő változónk magas mérési szintű, míg a független változó alacsony (mintebben az esetben is), a függő változó szóródását két részre bonthatjuk: a csoportosított kategóriák közötti és az azonbelüli szórásra. E kettő arányából számíthatók az F-próba statisztikái. Lásd bővebben: Székelyi Mária – Barna Ildikó:Túlélőkészlet az SPSS-hez. TYPOTEX Kiadó, Budapest, 2002. 166-174.160

A második hasonlóan megosztó kérdés a „pályázatok figyelése, pályázatírás segítése‖, melyleginkább az AVKF-en végzettek számára fontos, (átlag 4,60 pont) a volt hallgatóknak ez egészenkonkrét igénye lehet, hiszen lelkészként szűkebb körökből kell kiválogatniuk munkalehetőségeiket,szemben egy kevésbé specifikus diplomával, amellyel esetenként könnyebb az elhelyezkedés.A „kutatás a munkaadók körében‖ kérdés esetében kiemelkedő eredmény regisztráltunk aBMF-nél (átlag 4,47 pont), míg az AVKF esetében a legkisebb a „lelkesedés‖ ez iránt (átlag 4,24pont). Érdemes megemlíteni, hogy ebben az esetben a ZSKF hallgatói is igénylik ezt a kutatást,hiszen számukra kiemelkedően fontos (a specializációk miatt) megismerni lehetőségeiket.A külföldi munkalehetőségek felderítését minden intézményben nagyjából hasonlóérdeklődés fogadta, sajnálatos jelzést adva arról, hogy még mindig csábítóbb munkalehetőségeketkínálnak föl ott, mint itthon. Kivételt képez az AVKF, ahol – szakmájuk jellegénél fogva –viszonylag csekély a külföldi munkavállalás.10.3. KAPCSOLAT AZ ALMA MATERRELAz alábbi ábrán 154 (lásd a 10.3. ábrát) azt követhetjük nyomon, hogy a felsőoktatásiintézmények volt hallgatói hogyan ítélik meg az anyaintézményükhöz fűződő személyes, illetveegyéb kapcsolataikat. Adatainkból kitűnik, hogy válaszadóinknak összességében „meglehetősenlaza‖ a kapcsolata volt intézményével. Alig egytizedük tesz említést szorosabb kötődésről (9,9%-uk), további harmaduk (37,3%-uk) meglehetősen laza kapcsolatot tart volt alma materével, míglegnagyobb részük (51,4%-uk) semmilyen kapcsolatot nem említ (további 1,4%-uk nem válaszoltkérdésünkre).10.3. ábra: Van-e kapcsolatuk intézményükkel – intézményenként (százalékok)154ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Az ilyen jellegű kereszttábla-elemzések esetében kiszámítjuk a Khí-négyzet próba értékeit. Ezek alapján állapítjukmeg, hogy az intézményenkénti eltérések szignifikánsak-e (95%-os megbízhatósági szint esetén beszélünk„szignifikáns eltérésről‖; azaz ha a függetlenségi próba elfogadási valószínűsége, a P értéke 0,05 –nál kisebb).Kiegészítésképpen az egyes cellák adjusztált sztenderdizált rezudiálisait (ASR) is számításba vesszük. Itt is a 95%-os megbízhatósági szint (azaz az ASR +1,93 -nál nagyobb illetve -1,93 -nál kisebb értékei) mellett beszélünk„szignifikáns felül- illetve alulreprezentáltságról‖.161

A Wesley János Lelkészképző Főiskola ebben a tekintetben kiemelkedik a sorból, (45,1%),ők rendelkeznek a legszorosabb kötődéssel anyaintézményükhöz, (közel 16%-uk számolt bemeghatározó kapcsolatról és további 45%-uk kötődik lazábban). Ez azzal is magyarázható, hogy aképzés jellege folytán, az intézmény hallgatói vélhetően mélyebb empatikus készségekkelrendelkeznek, közelebb érzik magukhoz embertársaikat – így volt intézményüket is.Említést érdemel az ELTE ÁJK, ahol igen magas az intézményhez szorosan kapcsolódó volthallgatók aránya (15,0%) Bizonyos értelemben az ellenkező póluson a BMF található: itt alegmagasabb azon volt hallgatók aránya (54,3%), akik semmilyen kapcsolatot nem tartanak afőiskolájukkal (a WJLF-en ez az arány 39,2%).Összességében tehát a végzett hallgatóknak több mint a fele nem tartja kapcsolatátanyaintézményével, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a most szerveződő „alumni-mozgalmak‖és karrier központok számára sok még a megoldandó feladat.A fentiekhez szervesen kötődik a következő ábránk (lásd a 10.4. ábrát), amelybőlleolvasható, hogy ezt a kapcsolatot milyen mértékben szeretnék szorosabbra fűzni az intézményekvolt hallgatói. Átlagban a megkérdezettek közel egyötöde (17,5%-uk) határozottan fogékonyanyaintézményével való szorosabb kapcsolattartásra („feltétlenül‖ számíthatnak rájuk). Azok, akiknem voltak ilyen biztosak céljaikat illetően, nagyobb százalékban fordulnak elő (37,8%). Ők azintézmény kezdeményezésére aktivizálhatók csupán. A válaszadóknak elég magas százaléka(41,9%) határozottan elutasító.10.4. ábra: Szeretnék-e szorosabbra fűzni a kapcsolatot – intézményenként (százalékok)ZSKF3,421,342,632,6WJLF1,926,430,241,5ELTE ÁJK4,516,83741,6BMF2,315,935,146,7AVKF0,917,944,636,6összesen2,817,537,841,90% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100%NT/NV Igen, feltétlenül csak, ha a volt anyaintézményem kezdeményezi nemZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Megint kedvező eredményt mutat a WJLF (itt a „feltételek nélküli‖ kapcsolatépítők aránya26,4%), de szorosan követi a ZSKF (21,3%). Az AVKF (17,9%) és az ELTE-ÁJK (16,8%) mutatóia középmezőnybe esnek. A legalacsonyabb értéket a BMF hallgatóinál tapasztaltuk (15,9%-ot), deezt az eredményt érthetőbbé teszi az a tény, hogy itt a többi intézményhez képest magas a nappali162

tagozatos hallgatók aránya, köreikben talán nem olyan nagy a jelentősége a kapcsolattartásnak,illetve valószínűleg nincsenek tisztában a kapcsolatból eredő lehetőségekkel, előnyökkel.Valamelyest javítja ezt a kedvezőtlen képet, hogy a BMF-en igen magas azoknak az aránya(35,1%), akik némi hajlandóságot mutatnak a későbbi együttműködésre.10.4. „MIBEN SEGÍTHETÜNK?”A következő ábrák révén azt mutatjuk be, hogy megkérdezettjeink milyen konkrétsegítségnyújtási formák révén képesek illetve hajlandóak segíteni volt alma materüket. Egyfajta„potenciális kínálati térkép‖ tárul a vizsgálatba bevont intézmények – különösen karrier központjaik– elé: honnan, milyen segítséget remélhetnek.Az első kérdésünk arra vonatkozott, hogy a végzett hallgatók milyen mértékben tudnáksegíteni az intézményük jelenlegi hallgatóinak szakmai gyakorlatát saját munkahelyükön (lásd a10.5. ábrát). Összességében válaszadóink fele (49.9%-uk) mutatkozott készségesnek e tekintetben,és mindössze 5,5%-uk zárkózott el mereven egy ilyen együttműködés elől. További 17,1%-ukpotenciális együttműködőnkké válhat, míg 27,5%-uk véleményét nem sikerült megismernünk.A táblázat tanúsága szerint a WJLF ex-hallgatói tudnák támogatni a legnagyobb mértékbena fiatalabb hallgatótársaikat (átlag 61,5%), és ugyanitt a legkisebb értéket mutatja azok száma, azösszes vizsgált intézmény közül, akik „talán‖ gondolták úgy, hogy tudnának segítenianyaintézményüknek ebben a kérdésben (átlag 11,5%).Végül azon eredmény sem elhanyagolható, hogy ugyanezen intézmény hallgatói válaszoltaka legkevesebb nemmel (átlag 1, 9%) a fenti kérdésre, ami rendkívüli segítséget jelenthet majd azintézmény számára a későbbiekben.10.5. ábra: A segítség formái: munkahelyén szakmai gyakorlati hely biztosítása –intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)163

A következő ábránk (lásd a 10.6. ábrát) a végzett hallgatók hajlandóságát mutatja arranézve, hogy milyen mértékben vállalnák fel azt, hogy személyes tanácsokkal segítsék fiatalabbkollégáikat.A személyes tanácsokkal kapcsolatos kérdést egészen jól fogadták, válaszadóink (44,8%)támogatná anyaintézményét személyes tapasztalatának átadásával. További egyötödük (21,2%-uk)potenciális segítség lehet és csak 6,5% nem akart részt venni benne. Itt is tapasztalható a passzív(27,5%) több mint negyedes arány, akik nem tudtak vagy nem akartak választ adni kérdésünkre.Ebben a gesztusban élen jár a Wesley János Lelkészképző Főiskola (55,8%) mint általábanmáshol is, illetve a „talán‖ segítségünkre lenne (13,5%) és az egyértelműen nemleges válaszokaránya itt közel a legalacsonyabb (3,8%), ami ismét a főiskola emberbaráti szellemiségéről ésvégtelen lelkesültségéről tesz tanúbizonyságot.10.6. ábra: A segítség formái: személyes tanácsokkal a jelenlegi hallgatóknak –intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)A továbbiakban arra voltunk kíváncsiak (lásd 10.7. ábra), hogy a volt hallgatók résztvennének-e lobbizásban anyaintézményük részére. Itt már jóval kevesebb (15,8%) azoknak aránya,akikre biztosan lehet számítani, viszont a potenciális részvétel egy nagyon erős arány (30%), kisebbazoknak azok aránya (25,5%), akik határozottan elutasították a felkérést.Az előzőekhez képest nem meglepő az az eredmény, hogy legszívesebben a WJLF végzetthallgatói lobbyznának anyaintézményükért (19,6%), és az sem okoz a fentiekhez képest nagydifferenciát, hogy ebben az intézményben végzettek utasítanák el ezt a lehetőséget legkevésbé164

(19,6%). Hasonló mérvű „potenciál‖ mutatkozik a BMF-esek esetében, de még a legszerényebberedmények is komoly lehetőségeket rejtenek.10.7. ábra: A segítség formái: lobbizás az anyaintézményért – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Azt is megkérdeztük, (lásd 10.8. ábra) hogy a vizsgált felsőoktatási intézmények végzetthallgatói mennyire tájékoztatnák a jelenlegi hallgatókat információkkal az esetleges lehetőségekről.Szerencsére ez nem egy „nagy kérés‖, nem meglepő tehát a pozitív a visszacsatolás, sokanérezhették, hogy diákkorukban nekik is szükségük lett volna rá (47,8%). További 20,3%-uknak mégnémi meggyőzésre vagy szüksége, míg alig 4,2%-uk zárkózik el határozottan.Adataink szerint a Budapesti Műszaki Főiskola végzett hallgatói kiemelkedő aránybansegítenének ebben a feladatban (51,1%), hasonlóan az ELTE ÁJK diplomázottaihoz (50,1%).Az intézmények számára talán az egyik legfontosabb kérdést feszegettük: a volt hallgatókmunkahelyének szakképzési alapja mennyiben „hozzáférhető‖ megítélésük szerint (lásd 10.9.ábrát). Itt válaszadók kisebb része (22,9%-uk) bizonyult segítőkésznek, ugyanakkor 26,7%-osarányban vannak azok, akik potenciálisan részt vállalnának anyaintézményük ilyesfajtatámogatásában.Azok, akik támogatnák volt alma materüket, leginkább a Budapesti Műszaki Főiskolavégzett hallgatói (28,7%), de hasonlóan magas arányt regisztráltunk a WJLF-esek körében is(27,5%).165

10.8. ábra: A segítség formái: információkkal a lehetőségekről – intézményenként(százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)10.9. ábra: A segítség formái: a munkahelye szakképzési alapjával – intézményenként(százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)166

A végzett hallgatók közel egytizede (11,1%-uk) hajlandó lenne pénzzel is támogatnianyaintézményét (lásd a 10.10. ábrát). Ugyanakkor több mint kétszer ekkora azok aránya (26,7%),akik nem zárkóznak el a segítségnyújtás ilyen formája elől sem. Itt a legmagasabb az eddig vizsgálttényezők közül azok aránya, akik egyértelműen elzárkóznának volt intézményük ilyen jellegűkérése elől (33,9%). Talán érthetőek ezek az arányok, ha belegondolunk, hogy milyen jövedelmikörülmények között élnek megkérdezettjeink (lásd a 8. fejezetet, ahol ezekkel a kérdésekkelrészletesebben is foglalkoztunk).Pozitív példaként ebben a tekintetben is élen jár a WJLF (13,5%), ami relatíve szerényjövedelmi viszonyaikat tekintve kissé meglepő, de hivatásuknál fogva különleges empatikusképességük érthető.10.10. ábra: A segítség formái: pénzadományokkal – intézményenként (százalékok)ZSKF TKK „Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.‖ (N=1928)Általános jelenségnek tekinthető Magyarországon, hogy az emberek „érzékenyen reagálnak‖– és meglehetősen elutasítóak – , ha segítséget kérnek tőlük, különösen, ha pénzadományról vanszó. Míg egy nyugat-európai vagy amerikai egyetem számára szinte kimeríthetetlen forrás öregdiákjainak adakozókedve, segítőkészsége, nálunk – még az „ígéretek‖ szintjén is – viszonylag„vékonyan csordogáló‖ forrásokról beszélhetünk. Nem kell különösebben keresni az okokat, elégrápillantanunk egyik korábbi ábránkra (lásd a korábbi fejezetben a 8.1. ábrát). Egy osztrák, vagyegy amerikai fiatal jövedelmi viszonyai nem is hasonlíthatóak a mi diplomásainkéhoz. Ha még aztis figyelembe vesszük, hogy ehhez nálunk mostanság egy általános rossz közérzet párosul, akkorkülönösen felértékelődnek ezek a fentebb idézett adatok – amelyek azért nem csekély potenciálislehetőségekről, erős pozitív hajlandóságról árulkodnak sok volt hallgatónk részéről.Nem véletlen, hogy a legtöbb felsőfokú intézmény élénk kapcsolatra töreksziköregdiákjaival, hiszen adatainkból is kiderült, hogy – minden „ellenkező híresztelés‖ ellenére – nem167

csak érzelmi, hanem pragmatikus megfontolásokból is rendkívül jelentős hozadékai lehetnekezeknek a szorosabb kontaktusoknak.Azt – más információk, mélyinterjús tapasztalatok és személyes ismeretségekből szerzettbenyomásaink alapján is – elmondhatjuk, hogy az ilyen jellegű kérdéseket, nem is beszélve amegkeresésekről, a konkrét kérésekről, nagyon finoman, tapintatosan kell „tálalni‖. Hozzátesszük,nem ez az első bizonyítéka annak, hogy Magyarországon az ilyen jellegű „civil társadalomnak‖ aliglátni nyomát, nem igazán alakult ki a kultúrája még a fiatalabb generációkban sem.168

11. FEJEZET: A SZÁMOKON TÚLWÖLCZ JUDIT – TÓTH GÁBOR„Üdvözlégy, testvér, - Jól tudom, nem ismersz,De, látod, a neved én sem tudom.-Itt, hol találkoztunk, a nagy úton,Lüktetve ver az élet ütere,És mennydörög a durva kocsi lárma.Loholva fut mindenki messze tájra,Egy álom-ábránd, fájdalom után.Mindenki öklel, esztelen tusázik.De én rád nézek -egy szemvillanásig-És a dörgő téren búcsút kiáltokAz idegennek, én, az idegen:-Üdvözlégy, drága testvér- úgy legyen.” 15511.1. BEVEZETÉSA mottónkul választott versidézettel is szeretnénk érzékeltetni, milyen komoly feladatot ésfelelősséget jelentett számunkra az idegen emberekkel történő kapcsolatteremtés, amely általbepillantást nyerhettünk a sokszor megrázó emberi sorsokat rejtő mikro-univerzumokba.A kvantitatív empirikus kutatások egyik sajátossága, hogy többnyire a kérdőívek általösszegyűjtött, számszerűsített adatok alapján von le következtetéseket. Az adatok sokszínűen éshíven tükrözhetik a vizsgálatok tárgyát, de nem szabad elfelejteni, hogy ezen számok mögött eltérőéletutakkal rendelkező hús-vér emberek rejtőznek. Az egyedi sorsok mélyebb feltárása, a„finomabb‖ kvalitatív technikák alkalmazása révén teljesebb képet kaphatunk a számadatok általfeltárt összefüggésekről. Ez indított minket arra, hogy megvizsgáljuk és elemezzük a kutatásunksorán összegyűlt emberi tapasztalatokat. Reményeink szerint fontos tanulságokkal gyarapíthatjukezáltal kutatási eredményeinket.11.2. A MÉLYINTERJÚKA kérdőívek felvétele és feldolgozása során sok fontos és érdekes tapasztalatot szereztünk,melyek nyomán további kérdések merültek fel. Ezen kérdések megválaszolására további, immáronúgynevezett célzott interjúk felvételét találtuk a legalkalmasabb módszernek. Mielőtt rátérnénk azinterjúk során tapasztaltak ismertetésére, fontosnak tartjuk tisztázni, hogy mit is takar valójában az akifejezés, hogy „célzott interjú‖. Mondhatni, mindenki ismeri az újságokban olvasható, vagy azegyéb médiákban felbukkanó interjúkat, melyek egy adott téma feltárására, esetleg egy ismertszemélyiség ezzel kapcsolatos mondanivalójára szorítkoznak és ezáltal „készterméknek‖tekinthetők. A szociológiai interjúk, mint kutatási módszerek ezzel szemben az interjúalanyszemélyes tapasztalataira és véleményére, mint vizsgálandó információra tekintenek. Tehát ebbenaz esetben az interjú a munkafolyamat része és eszköze, nem annak végeredménye. Egy ilyenbeszélgetés során olyan információknak is a birtokába juthatunk, amelyek a kérdőíves vizsgálatoksorán a felszín alatt maradnak.Először is vegyük sorra melyek voltak azok a kérdések, amelyeket a legérdekesebbnektaláltunk. A kérdőívek adatainak értékelése során azt tapasztaltuk, hogy a munka világában nemegyformán sikeresek a végzett hallgatók. Ez önmagában még nem túlságosan meglepő dolog, úgy is155Testvéri üdvözlet az emberekhez Ada Negri (részlet) Kosztolányi Dezső fordítása169

mondhatnánk, „ezzel még nem fedeztük fel a spanyolviaszt‖. Igen ám, de az már sokkal érdekesebbprobléma, hogy mi okozza ezeket a különbségeket, és vajon tetten érhető-e valamilyen összefüggésa különböző okok között. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva fogtunk hozzá az interjúkfelvételéhez.Az interjúalanyok kiválasztása során (akiket a ZSKF volt hallgatói közül szemeltünk ki) akövetkező hipotézist állítottuk föl a kérőívek adatai alapján. „Sikeresnek‖ tekintettük azokat ahallgatókat, akik a munka világában a „helyükön vannak‖ és a jövőbeni kilátásaikat pozitívan ítélikmeg. A kérdőívben ezekre a kérdésekre adott válaszuk értéke 5-ös, de legalább 4-es 156 .„Sikertelennek‖ azokat vettük, akik az előbbi kérdésekre negatív válaszokat adtak: 1-est vagylegfeljebb 2-est. Átlagosnak tekintettük azokat, akik 3-as értéket adtak a fenti kérdésekre, tehát azötös skálán a középső értéket képviselik.Az interjúvázlatunk kialakításánál az ELTE által végzett hasonlójellegű vizsgálattapasztalatai nyomán indultunk el 157 , de a végére jelentősen továbbgondoltuk az emberi tényezőkszerepét a siker- sikertelenség dimenziójában. Vizsgálatunk tárgyává tettük a kibocsátó család, akorábbi iskolák, a személyes kapcsolatok, az egyéni képességek és a szerencse szerepét,jelentőségét – a munka világában elért sikerek tükrében. Ily módón igyekeztünk rálelni aszámadatok mögött meghúzódó emberi sorsokra.11.2.1. CSALÁDI BEFOLYÁSA következőkben a szülői háttér hatását vesszük alaposabban szemügyre: vajon hogyanhatározta meg gyermekük továbbtanulási esélyeit, annak irányát a kibocsátó család helyzete,hozzáállása, az anyagi lehetőségeik, elképzeléseik. Különösen az érdekelt bennünket, hogyansikerült a – sokszor jelentős – nehézségeken úrrá lenni és révbe jutva diplomát szerezni. Néhánytipikusnak tekinthető sorsot mutatunk be, amelyek azt példázzák, hogy a külső körülmények és azegyéni erőfeszítések együttesen milyen különös életutakat, döntési helyzeteket produkálnak.Több interjúrészlet is alátámasztja, hogy a szülői háttér sokmindent erőteljesen befolyásol amegkérdezettek továbbtanulási igényeinek kialakításában, bár az egyéni ambíciók sokszor nagyobbjelentősséggel bírnak. Egy 40-es éveiben járó hölgy például a következőt mesélte:„Képzeld el, engem nem akartak engedni a szüleim tanulni az érettségi után. Komolyan!Tehát valóban nagy pofonokat kaptam, amikor kitaláltam mindenfélét arról, hogy mi leszek,úgyhogy elég sokáig kellett várnom, még végre eljutottam odáig, hogy márpedig tanulni fogok.‖(titkárnő, HR-menedzser végzettséggel)Abban a döntésben, hogy egy szülő nemet mond gyermeke továbbtanulási szándékainaktámogatására, éppen úgy benne lehet az anyagi bizonytalanság, mint az a félelem, hogy a tanuló,tehát a szülei iskolázottságán túllépő utód nemcsak a társadalmi osztályát, de egyben a családját ismaga mögött hagyhatja.Volt a megkérdezettek között olyan is, akit támogattak ugyan a szülei, de az anyagi háttérerősen korlátozó tényezőnek bizonyult. Viszont találtak megoldást: a lányuk maga dolgozott megazért, hogy főiskolára járhasson.156157Lásd a kutatásunk kérdőívét a 2. sz. mellékletben!Lásd erről bővebben: A „Versenyképes diplomával a munkaerőpiacon‖ című kutatás összefoglalója. ELTE TÁTK,2005. Forrás: http://www.szochalo.hu/fileadmin/szochalo/Uj_Szochalo/tudomany/rop_osszefoglalo_tanulmany.pdfLetöltés ideje: 2007.10.14.170

Korábban, diploma nélkül nehezen talált munkát, sok szakmában kellett próbára tennie képességeit(többek között szülésznő is volt), mire diplomát szerezhetett, de a tapasztalatok talán előnyéreváltak, mert ezáltal megmérettetett a munkavilágában.Van, akit viszont ez a tényező nem befolyásolt, mert teljesen függetlenül élt szüleitől, éscsak az erkölcsi támogatást kapta otthonról: „…egyébként meg biztattak, hogy fejezzem be, mertvégül is én vagyok az első diplomás a családban és ők nagyon büszkék rám.‖ (40-es éveiben járónő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel, diplomája nyelvvizsgahiányában még nincs meg).Az a benyomás alakult ki bennünk az interjúkat olvasva, hogy sok esetben a család csupánmotivációs szempontból meghatározó, és a legritkább esetben határozzák meg a továbbtanulásirányát (legfeljebb a leendő diák – gyermekük – képességeit, tehetségét veszik alapul tanácsukmegfogalmazásához). Erre példa a következő interjúrészlet is: „Nem mondták, hogy konkrétan aHR-t szakot válasszam. Abban, hogy tanuljak-e vagy sem, nem volt választásom, a diploma az kell!A szüleimnek nincsen, de ők belátják, hogy a mai világban erre szükség van, így ezzel motiváltak.De hozzá kell tenni, hogy nem erőltették, a továbbtanulást – az öcsém autószerelő lett – , szóvalnem az erőszak volt a döntő, én is éreztem, hogy ez szükséges. Ők vállalkozók, apukám minidig aztmondta, kell egy igazi értelmiségi a családba, tudod már csak a forma kedvéért is.‖ (20-as éveibenjáró nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HR-menedzser végzettséggel).Egy másik – igen sajátos – életút a következőképpen alakult: az interjúalanyunk elmondta,hogy már középiskolai tanulmányainak megkezdése előtt kikristályosodott benne, hogy őközgazdasági területen lesz képes leginkább érvényesülni: „…a pénz, a számok mindig isiszonyatosan közel álltak hozzám”. Családja segítette hozzá, hogy megtalálja a megfelelő iskolátképességei kamatoztatásához: „…drága jó anyám vette a fáradságot és elolvasta a pályaválasztásitanácsadót, és rátalált arra a középiskolára, arra az egyetlenegyre, ami akkor volt az országban,ahol a számítástechnikát oktatták, és azt mondta, hogy próbáljam meg”. Az érettségi megszerzéseután – elsősorban önállósodási szándékkal – elkezdett egy főiskolát, de már az elején sejtette, hogynem fogja elvégezni: „Ez csak olyan kiruccanás volt!‖ – ahogy fogalmazott. Ezután visszatértcsaládjához, mert nem volt önálló keresete. Majd egy újabb fordulat az életében: munkát talált ésférjhez ment, így végleg elköltözhetett otthonról ‖(40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő,adatelemző, HR-menedzser végzettséggel).Sajátos hatással lehet az életút alakulására a testvérek sorsa, az azokból leszűrhetőtanulságok. Ezt példázza a következő interjúalanyunk esete: ő azért nem ment el a diplomájamegszerzése után jogot tanulni, mert a testvérének jogi végzettsége van és ez számára világossátette, hogy neki arra nincs szüksége az érvényesüléshez. A családi háttér őt ily módon segítette adöntésében.A megkérdezettek közül volt olyan, aki már felsőfokú tanulmányai megkezdése előttpárkapcsolatban élt, esetleg gyermekét nevelte. Az önálló fenntartott családért vállalat felelősségsok esetben megnehezítette a kérdezettek továbbtanulási ambícióinak kiteljesedését. Persze ez alólis voltak kivételek, de általában a komplikációk szembeötlőbbnek bizonyultak. „…eddig vagytanultam, vagy dolgoztam, vagy a kettőt együtt csináltam. Ezért a gyereknevelésre nem tudtam elégidőt fordítani.‖ (40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzservégzettséggel).Előfordul, hogy a házastárs mentalitása, hozzáállása a nehézségek forrása. Az ellenérzésekmögött sokszor a puszta féltékenység áll: „Hátráltatott. Nem szerette, hogy tanulok. …csak azérttudtam megoldani, mert közel lakom, és közel az óvoda, és azért mert vannak barátaim, vannaknagyszülők, és van egy nagyfiam, ők segítettek.171

A férjem úgy látja, hogy ez idő-, és pénzkidobás, diákhitelre tanultam, tehát anyagi csődöt idézekelő, másik az, hogy minden időt, amit itt töltök, azt túl kell szervezni.‖ (40 éves nő, autós cégnélértékesítési asszisztens, HR-menedzser végzettséggel).Az időbeosztási nehézségek, amiket a családi kötelezettségek okoznak, sokszormegoldhatatlan problémát jelentenek. Csak a házastársak, rokonok vagy barátok segítségévelképesek megoldani azt a bonyolult feladatott, hogy a helytálljanak mind az iskolában, mind amunkahelyen és még a családban is: „Jó tudni, hogy valakire számíthatok. Egyedül ezt nem tudtamvolna végig csinálni.‖ (40-es éveiben járó nő, államigazgatásban dolgozik, HR-menedzser szakonvégzett).Jóval nehezebb helyzetben vannak viszont, akik társ nélkül élnek, mert a gyereknevelésbe istöbb energiát kell fektetniük, míg gyermekük önellátóvá nem lesz: „…nehéz sors ez így, mert kétnagy gyerekkel egyedül tanulni is azért nem könnyű, de így is van lehetőség az előrelépésre.‖ (46éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel).Előfordul, hogy a munkahelyük lehetetleníti el a magánéletünket: „Azt a típusúmunkamorált, amit a cégem elvár, semmilyen formában nem lehet összehangolni, egy normálismagánélettel. Úgy érzem, örökké dolgozom.” (20-as éveiben járó nő, Hr-asszisztens, HR-menedzservégzettséggel). Emellett a „munkahelyek kontra család‖ problémakör kapcsán beszélnünk kell arrólis, ha valaki gyermekvállalást tervez: „…most lesz nyáron az esküvőnk, és utána babát szeretnénk.Ez egy olyan munkakör, amit otthon is lehet végezni. Most is van egy olyan kolléganőm, aki gyesenvan a kétéves kislányával, otthonról négy órában dolgozik, és csak heti egy napot van bent.Úgyhogy az is megoldható, hogy esetleg már a terhesség alatt otthonról dolgozzak.” (20-as éveivégén járó nő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel, diplomájanyelvvizsga hiánya miatt még nincs meg).A legtöbb munkahelyen nincs lehetőség a távmunkára, mert állandó személyes kontaktusbankell lenni a vezetőséggel, munkatársakkal, ügyfelekkel. Volt, aki azért választott egy adottmunkakört, mert a gyerek mellett nem akart állandóan este és hétvégén dolgozni, és ezért többmunkalehetőséget is kénytelen volt elszalasztani: „…nekem az a legfontosabb cél, hogy ahivatásom mellett normális családanya is lehessek.‖ (40 éves nő, autós cégnél értékesítésiasszisztens, HR-menedzser végzettséggel).A fentiek alapján a siker-sikertelenség szempontjából kijelenthetjük, hogy akiegyensúlyozott családi élet sokszor kárpótolja az elmaradt karriert: „…egy boldog család lehethogy nagyobb siker, mint az, hogy én most vezető pozíciót töltsek be.‖ (40-es éveiben járó nő,rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel).A családi háttér hatásait elemezve a siker elérésében a legmeghatározóbb tényezőknek azanyagi és erkölcsi támogatás, valamint a tájékoztatás bizonyultak. A legtöbb szülő, amíg gyermekenem tud megfelelően tájékozódni – mai bonyolult „információs társadalmunkban‖ – , igyekszikiránymutatással szolgálni a legmegfelelőbb munkakör felkutatásában. Később ez a viszonyfokozatosan megváltozik – a „posztadoleszcens‖ jelenségekről szóló irodalmak tanulsága szerint –,a felnőttek előbb-utóbb megadják gyermekeiknek (e kérdésekben is) a „közös döntés jogát‖ 158 :„Talán az egyik leggyakrabban emlegetett sajátossága a posztmodern univerzumnak a ’koraibiografizálódás’.158Lásd erről bővebben pl. Fuchs-Heinritz, Werner: Jugendliche Statuspassage order individualiste Jugendbiographie?Sozial Welt 34. 1983. 99-130. Vagy Kabai Imre: A magyar egyetemisták és főiskolások életútja, élettervei 2004-ben. In: Somlai Péter et al. : Új ifjúság. Napvilág Kiadó, Budapest, 2007. 111-154. 9.172

A szülők és a pedagógusok immáron elsősorban arra törekszenek – szerepük megváltozásánakkövetkezményeképpen –, hogy ’időben váljon belsővé az önellenőrzés’. Norbert Elias már az 1930-as évek végén így jellemezte a civilizációs folyamaton belül a magatartásirányítás ezen új fajtáját:’az idegen kényszertől a belső kényszerig’”. 159 Fuchs megfogalmazásában az önállósodás egyiklegfontosabb mozzanata: „a gyerekeket és a fiatalokat korán be kell vonni a saját életpályájukalakításába, és meg kell adni nekik az életrajz szempontjából döntő kérdésekben a közös döntésjogát‖. 160 Mindezekből az következik, hogy igencsak megnő az igény az „életpálya-választási‖tanácsadás iránt – már egész a fiatal korban. Ugyanakkor a ma fiataljai hamar megtanulják „azidentitás- és az életpályaviták retorikáját‖ 161 is, így nem csak „a mindennapi életvitel témájában‖vitaképesek.Az interjúk arra is rávilágítottak, hogy a szülők döntő többsége tudja: a munka világábanvaló érvényesüléshez a diploma nagy segítséget nyújt. Mindezek mellett is, ha a felnőttek „a holnaptükrében tekintenek a világra‖, jelentős részük inkább a gyors munkavállalást szorgalmazza,miközben az azt követő továbblépés lehetőségeit sem veteti el teljesen: „…még nem volt akezemben az érettségi, mikor már dolgoztam.” (35 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel).Gyermekeik önállósodási igényeit szem előtt tartva, a szülők többsége megpróbálja abba azirányba terelni gyermeke figyelmét – ezzel mozdítva elő továbbtanulását –, amely meggyőződésükszerint a leginkább elősegíti a boldogulásukat. A szülők elsősorban élettapasztalataikat osztják meggyerekeikkel (mindezek szerencsésebb esetekben anyagi támogatással is párosulnak): „…engemmindig támogattak. Tehát ezzel soha nem volt problémám. Mi a szüleimmel általában együtt szoktukhozni a döntéseket. Hiszen nekik mégis nagyobb tapasztalatuk van, mégis csak jobban tudják.‖ (24éves nő, budapesti cégnél HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel).11.2.2. A KORÁBBI ISKOLÁKAz általános iskolai tanulmányaiknak, emlékeiknek általában nem tulajdonítottak túl nagyjelentőséget a megkérdezettjeink a továbbtanulás szempontjából, a középiskolának viszont igen. Alegtöbb esetben csak egyfajta „támpontként‖ szolgált az érdeklődési kör kialakításában, vagy iránytmutatott abban, hogy humán- vagy reálterületen fejlesszék-e tovább képességeiket.Ezzel szemben volt olyan interjúalanyunk is, akinek szinte „determinálta‖ a sorsát aközépiskola: „Hát az általános iskoláról nincs mit, mondjak. Ami döntő volt, hogy én agimnáziumot német nemzetiségi iskolában végeztem, és emiatt egyértelműen predesztinálva voltamerre a munkára. A rendszerváltás után nagyon sok német tőke áramlott az országba. A németpartnerekkel kötendő társasági szerződéseket, vagy azoknak a tárgyalásoknak a levezetését,tolmácsolását, ahol ezeket előkészítették, de még az ügyvédek számára a fordításokat is meg tudtamcsinálni – ez volt az, amiért én végül is befutottam ennél a cégnél.‖(37 éves nő, németnyelvterületen tolmács, üzletkötő, jelenleg beszerzéssel foglalkozik, művelődésszervezővégzettséggel).A szakközépiskolában érettségizőknek is nagy segítséget nyújtott, hogy milyen irányvonalakmentén tanuljanak tovább: „…én az egészségügyben végeztem, szakközépiskolában ésmindenféleképpen humán területen szerettem volna tovább tanulni, és olyan szakmábanelhelyezkedni, ahol emberekkel foglalkozhatok.‖ (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens,HR-menedzser végzettséggel).159160161Kabai Imre: Társadalmi rétegződés és életesemények. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2006. 114. Az idézettmű: Elias, Norbert: A civilizáció folyamata. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1987.Fuchs-Heinritz, 1983.Ziehe, Thomas - Stubenrauch, Herbert: Pladoyer für ungewöhcliches Lernen. Rowohlt, Reinbeck, 1982173

Arról is beszámoltak a kérdezettek, hogy jobb önismeretre is szert tettek a középiskoláséveik során, ami a sikeres érvényesüléshez nagymértékben hozzájárult: „…kifejezetten valamihumán beállítottságú szakot kerestem, hogy kémiát, biológiát, matekot ne kelljen tanulni, dematekot, mint kiderült, mégis csak kellet. A HR menedzserszak szimpatikus volt, mert az emberekkelvaló foglakozás közel áll hozzám, én amúgy is ilyen humán beállítottságú vagyok, hát ezértválasztottam ezt.‖ (20-as éveiben járó nő, Hr-asszisztens egy nagy cégnél, HR-menedzservégzettséggel).A kérdezettek egyöntetűen úgy gondolják, hogy csak az érettségivel az őket foglalkoztatómunkában nem tudtak volna érvényesülni (bár azt is „fontos alapnak‖ tartják): „Anno csak érettségitszereztem a gimnáziumban, menet közben letettem egy vendéglátóipari szakközépiskolai különbözetivizsgát egy kétéves szakképzési iskolában, majd egy életbiztosítónál dolgoztam, ahol biztosításitanfolyamokat tettem le.‖ (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens, HR-menedzservégzettséggel).Volt, aki egy sor OKJ-s képzésen vett részt, mire a felsőfokú tanulmányok megkezdéséreelszánta magát: „…gazdasági vonalon volt már néhány felsőfokú iskolám, ezek ilyen OKJ-stanfolyamok voltak, aztán úgy döntöttem, hogy már elég sokat tudok, úgyhogy váltok egyet. Akkormegtetszett a humán erőforrás, mert mint ’housekeeper’ foglalkoztam elég sokat ezzel a témakörrel.Bár akkor még nem így hívtuk, de hát természetesen ez is kiválasztás volt, hiszen a szobalányokatfel kellett venni.‖(40-es éveinek végén járó nő, housekeeper, jelenleg műszaki irodavezető, HRmenedzservégzettséggel).A legtöbben a munkavégzés során képezték magukat tovább: „A munkahelyen az ember azttapasztalja, hogy ’learning by doing’, tehát ahogy csinálom, úgy tanulom is.‖(40-es éveiben járóhölgy, vezető pénzügyi tanácsadó, HR-manager végzettséggel). Egyikük az évek során többmunkahelyen megfordult, és az így szerzett tapasztalatok állítása szerint segítették a fejlődését(habár munkaeredményei nem feltétlenül voltak mindig megfelelőek). Számára a fejlődés egyenlő asikerrel. Turisztikai pályán kezdte karrierjét, majd rendezvényekkel foglalkozott és a pénzügyvilágában is megfordult, mindig is szeretett szervezni: „…mert nem bírok egy helyben ülni.” (35éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). Egy másik válaszadónk viszont egy adott munkakörbetöltése során szerzett a későbbiekben jól konvertálható készségeket: „…gyakorlatilag ez afeladatom arra volt jó, hogy megtanultam rendesen adminisztrálni, meg a monotonitást kibírni, meghát egyáltalán kezelni az irodai technikát, pl. a faxot. Megismertetett a menedzsment általelvégzendő feladatokkal, amire azért szüksége van az embernek az én végzetségemmel.” (24 évesnő, budapesti cégnél HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel).A nyelvtanulás is döntő szerephez jut értékrendjükben, a mostani viszonyok között pedigegyre inkább nélkülözhetetlennek tartják, lévén elengedhetetlen a diploma megszerzéséhez is. Azidősebb korosztályok számára külön jogszabály teszi lehetővé, hogy nyelvvizsga nélkül ismegkaphassák a diplomájukat, hiszen bizonyos életkor fölött az ember már nehezen tanul nyelveket(és ez érthető toleranciára késztette a jogalkotókat). Az egyik kérdezett még a gyerekeitől is tanul:„…hát nyelvismeretre mindenképp szükség van, és ha azt vesszük, én minden nap folyamatosantanulok, mert például tegnap is a nagyfiamat kérdeztem ki.” (40 éves nő, autós cégnél értékesítésiasszisztens, HR-menedzser végzettséggel).Maguknál a cégeknél is föllelhető a belső képzés igénye, a munkaerő problémák házonbelüli megoldására. A munkáltató viszont biztosíthat továbbtanulási lehetőséget alkalmazottaiszámára a cégen belüli előbbre jutás eszközeként is: „…engem is egy kisebb pozícióba vettek fel,telefonos internetes álláshirdetésekkel foglalkoztam. A mi cégünknél a hiányzó munkaerőt úgypótolják, hogy alulról építkeznek. Tehát a koordinátorok is, a divízióvezetők is nem erre a pozíciórafelvett külső emberek, hanem alulról képezték ki őket, a belső állományból merítik az embereket.”(20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HR-menedzser végzettséggel).174

Sok cég viszont nem biztosítja a továbbtanulási lehetőséget dolgozói számára, mivel olcsóbb ésegyszerűbb megoldásnak tekintik a már megfelelően képzett munkaerő toborzását: „Ez a magyarmunkaerőpiacnak az egyik hátránya. És nem csak ebben a szakmában van így, hogy legyél fiatal, ésdinamikus, legyen végzettséged, legyen szakmai tapasztalatod. Ez a három így együtt működik, sokvesződséggel jár a betanítás, és hát a cégek jól felfogott érdeke, hogy ebbe nem fektet pénzt, időt,erre képzett munkaerőt.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel).A következő életút jól szemlélteti, hogyan kombinálódnak sok esetben ezek a lehetőségek:„Én az általános iskolát követően közgazdasági szakközépbe mentem, ahol számítástechnikaiprogramozó végzettséget szereztem”. Majd jelentkezett a szegedi József Attila Tudományegyetemprogramozó matematikus szakára, ahova nem vették föl, helyette Pécsett nyert felvételt matekkémiaszakos tanárképzésre, amit fél év után otthagyott és elment inkább dolgozni: „Utánaelkezdtem dolgozni az egyik megyei rendőrkapitányságon, mint közalkalmazott, adatrögzítő.‖ Aztánelvégzett egy-két rövidebb tanfolyamot, végül a SZÁMALK-nak a számítógép-programozói szakát,ami szakmai felsőfokú végzettséget adott. Ezt követően alapfokú angol nyelvvizsgát tett, majd aRendőrtiszti Főiskola 10 hónapos átképzőjét végezte el. És mindezek után jelentkezett a ZsigmondKirály Főiskolára humánerőforrás menedzser szakra, mivel a munkahelye kötelezte egy diplomamegszerzésére: „…és azóta is a rendőrségen dolgozom ugyanabban a munkakörben.” (40-eséveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel).Lényegében a felsőfokú iskolákat megelőző tanulmányok kapcsán elmondhatjuk, hogy aközépiskolai képzés elsősorban az irányvonalát szabta meg a továbbtanulásnak, és csak azérdeklődési kör kialakulására volt jelentős hatással. A legtöbb esetben a munkahelyük jellege szabtameg, hogy konkrétan milyen irányba képezzék magukat tovább. Interjúalanyaink közül kevesenvoltak, akik középiskola után azonnal egy felsőoktatási intézménybe kerültek. Volt közöttük olyan,akit a munkaköri feladatai inspiráltak arra, hogy tovább képezze magát a távlati céljainak megfelelőszakon: „Akkor még a MATÁV-nál és az AXELERO-nál dolgoztam, és ott is irodavezető, és a főnökmellett titkárnő voltam, de nem nagyon volt még munkaügyi osztály, meg HR-es munkakör. Akkoraz új belépők mindig nálam kezdtek, és ezáltal szép lassan beletanultam. Az én feladatom voltkörbevinni az új munkatársat, a felvételi lapokat kitölteni, beszedni az önéletrajzokat, meg hasonlódolgok.” (46 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). Tehát a fentiek ismeretében azt iskijelenthetjük, hogy a munkahely támasztotta elvárások és kihívások sokszor hatnak motiválótényezőként a felsőfokú tanulmányok megkezdéséhez.11.1.3. A KAPCSOLATI TŐKEA személyes kapcsolatok tekintetében két jelentős emberi tényezővel kell kalkulálnunk: acsaládi kapcsolatokkal és az egyéb ismerősökkel (barátok, munkatársak stb.). Mindkét komponensmeghatározó abban a kérdésben, hogy mennyire érzik magukat sikeresnek a megkérdezettek amunkájukban és az életükben, mert nem csak a munkájuk hat ki életvitelükre, hanem civil„szférájuk‖ is a munkavállalás lehetőségeire: „Munka, család és a civil munka. Mind a háromnagyon fontos. Persze a család az első a sorban. Ez az alapja, hogy jól érezzem magam, az a fontos,hogy férjjel, gyerekkel működjön a dolog. Ehhez mindenképpen kell egy jó munka, és persze aközösségi munka.” (37 éves nő, német nyelvterületen tolmács, üzletkötő, jelenleg beszerzésselfoglalkozik, művelődésszervező végzettséggel). Tanulmányunknak ebben a szegmensébenelsősorban a családon kívüli ismeretségeket helyeztük a fókuszpontba.Már a főiskolás évek során hasznos ismeretségekre tettek szert a megkérdezettek, és ezeket amunkakeresésnél is hasznosítani tudták: „…adott egy pluszt abban, hogy megismertem egymikrokörnyezetet.” (40-es éveiben járó nő, államigazgatásban dolgozik, HR-menedzser szakon175

végzett). Például egy adott cégnél dolgozott a volt évfolyamtársa a kérdezettnek, és felhívta afigyelmét arra, hogy kifejezetten pályakezdőket keresnek. Előfordul, hogy a jogszabályokbiztosította védelem ellenére a GYES után nem tud visszamenni valaki a régi munkahelyére.Ilyenkor jelentős szerep jut az ismeretségi körnek az elhelyezkedésben, mivel szerény becslésekszerint is az állások hetven százaléka a személyes kapcsolatrendszereken keresztül talál gazdára:„…akkor egy ismerős mondta, hogy mi lenne, ha ide jönnék?” (35 éves titkárnő, HR-menedzservégzettséggel).Magyarország más régióiból Budapestre érkező, kellő ambíciókkal megáldott emberek isproblémákba ütközhetnek, mivel a lakó- és munkahelyváltás felszámolja a korábbikapcsolatrendszereket, mintegy légüres térbe helyezve a munkavállalót. Ezt szemlélteti a következőrövid interjúrészlet: „Kapcsolati tőkémet nem jól használtam ki. Nem is nagyon volt, vidékről jöttemfel anno.” (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens, HR-menedzser végzettséggel).Többségük – kitartó ember lévén – az új kapcsolatok kiépítése által lassan képessé vált a sikeresbeilleszkedésre a munka világában.Szükséges megemlíteni a protekció – mint a munkahely egyik kiválasztási szempontja –hatásait, amivel már néhányan a felsőoktatás során is találkoztak: „A szakmai gyakorlat ugye úgyvolt, hogy mindenki saját magának szerzi, anyuci-apuci intézi el, hogy ki hova tud bekerülni.” (24éves nő, budapesti cégnél HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel). Mivel a legtöbb álláshozszükség van szakmai gyakorlatra, amit a felsőoktatási intézmények nem mindig képesek biztosítani– a karrierirodák létrehozása megoldást jelenthet erre a problémára – , ezért a pályakezdők többségekénytelen a protekció különböző formáihoz folyamodni. Nagymértékű a túlképzés afelsőoktatásban, így nehéz a végzettségnek megfelelő állás megszerzése, tehát a személyeskapcsolatok szükségszerűen megjelennek az álláskeresési stratégiákban. Némely munkahely„magánklubokhoz‖ hasonlóan veszi föl az alkalmazottait, személyes ismeretségek, ajánlások,esetleg referenciák alapján. Ez a megoldás általában a „bizalmi‖ beosztásokra jellemző: ”…ahol éndolgozom, ott nem nagyon hirdetnek, ott csak ismeretségen, ismerősön keresztül lehet bejutni.” (40-es éveiben járó nő, államigazgatásban dolgozik, HR-menedzser szakon végzett).Az imént említettek mellett van példa arra is, hogy a nehézségek egyszerűen abbólfakadnak, hogy nem készítette fel a felsőoktatási intézmény hallgatóit egy motivációs levél,önéletrajz stb. megírására, így még az állásinterjúkig sincs esélyük eljutni. Az állásinterjúkonviszont nem csak az ismeretségek számítanak, hanem a személyiség is, amivel prezentálhatóak akvalitások, hiszen a munkáltató szempontjából nem lehet mellékes a potenciális munkatárs emberioldala sem: „…egy negatív attitűdű ember nem lenne ide való, olyan, aki csapatban nem tuddolgozni.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel).Összességében azt mondhatjuk, hogy jellemzően csak abban az esetben számít a protekció,ha több ember jelentkezik egy adott pozícióra. Ott viszont, ahol elsősorban a szakmai rátermettségetés végzettséget veszik figyelembe, csak „kiegészítő elemként‖ kerül számításba az emberi tényező(ki vagy kik azok, akiken keresztül igazolni tudja a munkára való rátermettségét): „Azt nézik, hogylegyen diplomád, meg hogy milyen szakon végeztél, de hogy honnan jöttél… én nem tapasztaltamazt, hogy ez ennyire kiemelkedő jelentőségű lenne.” (24 éves nő, budapesti cégnél HR-asszisztens,HR-menedzser végzettséggel).Ugyan a protekcióból nem feltétlenül következik, hogy az arra érdemtelen kerül előnyösebbhelyzetbe, de a verseny kizárása hosszabb távon könnyen megbosszulhatja magát (ezzel amunkáltatók is tisztában vannak 162 ). A munkát kereső szempontjából természetesen hasznos, haetikailag is elfogadható módon – például a leendő munkakörre irányuló ismereteivel, referenciákkal– igyekszik felhívni magára a figyelmet.162Lásd: Emberi erőforrás-gazdálkodás és vezetés. Forrás:http://www.gmconsulting.hu/inf/cikkek/030/egesz%20konyv/5fejezet/5-fejezet01.htm; 5.1.2/ 5. Interjúalanyokkiválasztása. Letöltés ideje: 2007.10.12.176

A pályakezdők többsége a kapcsolatok építése érdekében is keresi az információkat azonálláslehetőségekről, ahol később elhelyezkedhet, de ez nem mindig elegendő, hiszen a verseny apiac sajátja, ezért bizonyos szempontból „farkastörvények‖ uralják: „…kihalásos alapon működikmég mindig; vagy ’ölök a pozícióért’ alapon.” (40-es éveiben járó hölgy, vezető pénzügyitanácsadó, HR-manager végzettséggel).A munkakapcsolatok tekintetében arra derült fény, hogy a feladatok ellátásával nincsenkülönösebb probléma, de a munkahelyi kommunikáció sok esetben gyenge lábakon áll. A rosszkommunikáció többek között azzal jár, hogy nem mindig a megfelelő módon rendelik hozzá azegyes alkalmazottakat a munkafeladatokhoz. A beosztottak a munkatársaikkal való kapcsolataikértfelelősek – amelyek nem feltétlenül személyes jellegűek – , szakmailag viszont működőképesnekkell lenniük. A megfelelő horizontális és vertikális együttműködés kialakítása elsősorban a középésfelsővezetők feladata: „A személyes főnökömmel nagyon jó a kapcsolatom és úgyáltalánosságban véve jó a kapcsolatom a munkatársaimmal is. Van egy-két ember, aki egy kicsitnegatív személyiség, velük nem jövök ki olyan jól. Ők sem bírnak elviselni engem.” (40-es éveibenjáró nő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel, diplomájanyelvvizsga hiánya miatt még nincs meg). Az ehhez hasonló konfliktusokat csak a személyesmegfigyelésekkel és konzultációkkal lehet feltérképezni, a főnöknek egyben munkatársként is jelenkell lennie. Így deríthet fényt a személyes ellentétekre és – a munkateljesítmény romlásánakelkerülése érdekében – a csoportok körültekintő átszervezését is megoldhatja. Egyszerre kellismernie az egyéneket önmagukban és a csoport működését is. Alanyaink véleménye szerint asikeres munkahelyi beilleszkedés egyik fontos tényezője az adott szervezet hierarchikus éskommunikációs felépítésének alapos ismerete: „…szükség van a szervezeti kultúrára, a tudatosszervezeti kommunikációra.” (29 éves férfi, HR-menedzser ételszállító cégnél, HR-menedzservégzettséggel).Amit a civil szféráról elmondhatunk, jellemzően az, hogy a kapcsolatok jelentős hányada ittszületik. Az említett tartományba esnek a kulturális tevékenységek, amelyek igen széles körtölelnek fel 163 . Az egyén személyiségétől függ, hogy mennyire képes ezeket a kapcsolatokatmunkájába integrálni. A civil szervezetek non-profit orientáltságuk miatt jó önismereti lehetőségetbiztosítanak az érdeklődök számára: „Az egyházi kapcsolatokon keresztül – ahova járunk, areformátus egyházba – mindenféle igények is felmerültek arra, hogy ugyan már, valamilyenkulturális élet legyen a faluban. És erre valamilyen kezdeményezés is elindult, és az egyik civilszervezetnek én vagyok a vezetője, az, aki ezeket, a dolgokat viszi és csinálja.” (37 éves nő, némettolmács, üzletkötő, művelődésszervező végzettséggel). Vezetők és beosztottak az ilyenszervezeteknél is vannak, és a közösségen belül így kialakult személyes kapcsolatok meghatározójellegűek lehetnek a sikeresség szempontjából. Könnyebben tudjuk eldönteni azt, hogy vajonsikeresek vagy sikertelenek vagyunk-e, ha több egyén életéhez, illetve csoport működéséhez tudjukviszonyítani önmagunkat. Így tárulhat csak fel, hogy mihez van igazán tehetségünk, milyen célokfelé érdemes orientálódnunk: ”…és nem szabad olyan helyre társulni, ahol te vagy a menő. Odakell, ahol van mit tanulni. Mindig!” (37 éves nő, német tolmács, üzletkötő, művelődésszervezővégzettséggel).11.2.4. EGYÉNI KÉPESSÉGEK, TEHETSÉGInterjúalanyaink a felsőfokú tanulmányaik elvégzése után – immáron diplomával azsebükben – próbálták meg ambícióikat a munka világában kiteljesíteni, kamatoztatni. A legtöbbesetben ezek a tervek a jövőre vonatkoznak, de van, aki általánosította, illetve szorosan a jelenhezkötötte céljait.163Beletartozik a színháztól kezdve a valláson át a politikáig szinte minden közös cselekvés. Jelen esetben a családi ésa munkatevékenységeken kívüli csoportos tevékenységeket értjük alatta.177

A többségük a „life long learning‖ szellemében nem tekintette befejezettnek a képzését, ésnem kívánták abbahagyni a tanulást az iskola elvégzése után sem. Ez persze nem jelenti azt, hogyelégedetlenek lennének az eddigi eredményeikkel és tanulási szempontból sem tartják elpazaroltidőnek az iskolában töltött éveiket: „…tanulni mindig kell…Összességében elégedett vagyok az otttanultakkal, szerintem segített is abban, hogy szélesedett a szemléletem, jobban átlátok dolgokat.”(40-es éveiben járó nő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel). Alegtöbben az aktuális munkahelyük elvárásaihoz szorosan kötik önmaguk fejlesztésének mértékét,amire egyfajta kiindulópontként tekintenek hosszabb távú céljaik elérésében. Egyelőre az adotthelyen szeretnének kiteljesedni (amennyire lehet): „…indult egy zárt időintervallumú munka – kétháromév – azt mindenképpen szeretném úgy megcsinálni, ahogy magamtól elvárom, alegmagasabb szinten”. (35 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). A fiatalabb korosztály –vitalitása miatt – jelen helyzetéből a legtöbbet próbálja meg kihozni, mert úgy véli, hogy a mostanisikerek nyomán további erőfeszítésekre lesz képes. Az adott munkakört, amiben éppen dolgoznak,sokszor csak egy kiindulási pontnak tekintik. Ilyenkor még nem képesek minden munkakört ellátni,becsúszhatnak hibák, de ilyenkor az a fontos számukra, hogy tanuljanak belőle, és ezen keresztülsajátítsák el a hibák kiküszöbölésének módjait: „…nagy részben ugródeszka is; de úgy érzemnagyon sok munkahelyhez 3-5 éves tapasztalatra lesz szükségem, hogy továbbjuthassak erről aszintről …ezzel számolni kell, hogyha az ember még pályakezdő és tapasztalatlan, hogy nem lehetugrálni, én úgy gondolom. Ha az ember meg akar felelni és a megfelelő végzettsége, képességeimegvannak hozzá, márpedig miért ne lenne, akkor - azt gondolom - képes megtanulni atovábblépéshez szükséges dolgokat.‖ (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HRmenedzservégzettséggel). Tehát szeretnének még továbbfejlődni, ennek a mozgatórugói – logikusmódon – a jobb fizetés, vagy a szakmai előrelépés lehetősége. De nem csak ezek a motivációkjátszanak szerepet. Sok esetben családjuk, közvetlen környezetük elvárásainak tesznek eleget azzal,hogy képességeiket maradéktalanul kibontakoztatják. Az idegen nyelv tanulása terén megmutatkozótehetség kamatoztatását komolyan motiválja egy esetleges külföldi munkavállalás lehetősége:„…vagy nemzetközi szinten képezem tovább magam, tehát én el tudom képzelni, hogy előbb-utóbbnem ebben az országban folytatom az életem.” (40 éves nő, autós cégnél értékesítési asszisztens,HR-menedzser végzettséggel).Az interjúalanyok között vannak, akik azért sikeresek a munkahelyükön, mert az aképességeiknek megfelelő továbblépési lehetőségeket biztosít számunkra, és még a magánéletükkelis összhangba tudják hozni hivatásukat: „…ez egy olyan munkakör, amit otthon is lehet végezni”(40-es éveiben járó nő, személyi asszisztens ügyvédi irodában, HR-menedzser végzettséggel).Ambícióikkal így teljes mértékig összeegyeztethetőek a munkahelyi lehetőségeik, akár agyermekvállalás is. Gyakran előfordul az ellenkezője is, amikor nem az elképzeléseinek megfelelőmunkakörben kénytelen dolgozni a megkérdezett. Így csak a képességei, készségei egy részét tudjaalkalmazni, és a végzettségéből sem sokat profitál munkája során. Ilyenkor természetes, hogysikertelennek érzi magát.A munkáltatók gyakran szembesülnek azzal, hogy a munkavállaló nem képes felmérni sajátkvalitásait, vagy nem rendelkezik kellő önállósággal és kreativitással, amikor egy munkárajelentkezik: „…néhány motivációs levélről meg tudom mondani, honnan töltötték le. Abszolútsablont használnak, nem gondolkodnak az emberek.” (29 éves férfi, HR-menedzser ételszállítócégnél, HR-menedzser végzettséggel). A munkahelyek ebből az ambíciók hiányára, a nemmegfelelő munkamorálra következtetnek, tehát a kreativitás fontos szerepet játszik a sikeresálláspályázatok elkészítésekor.Az interjúalanyok szerint a munkavégzés során is szükség van a megfelelő hozzáállásra,komolyságra: „…ahova kerül az ember, onnan nem szabad késni, nem szabad linknek lenni, azabszolút megbízhatóságra kell törekedni minden körülmények között.” (46 éves titkárnő, HRmenedzservégzettséggel). A közvetlen vezetőkhöz is nagy türelemmel és toleranciával kellfordulni. Ezek a képességek viszont idősebb korban már kissé megkophatnak, de kellőodafigyeléssel fenntarthatók: „…ha közel vagy a tűzhöz, és a főnökeidnek rossz kedvük van, az178

ögtön rajtad csapódik le. Most, ahogy öregszem, az lett az egyik legnagyobb gondom, hogy már énis türelmetlen vagyok.” (46 éves titkárnő, HR-menedzser végzettséggel). Az ambíciók egy jelentősrészének – interjúalanyaink állítása szerint – elsősorban a megfelelő munkamorál kialakítására kellirányulnia annak érdekében, hogy sikeresnek érezhessük magunkat a munka világában.A 2004-es Európai Uniós csatlakozással a magyar munkavállalók számára a hazai mellettnemzetközi munkaerőpiac is nyitottabbá vált, és ezzel a lehetőséggel sokan próbálnak élni. Egyfelől– ahogy azt már korábban is említettük – a külföldi munkavállalásban látnak lehetőségeket,másrészről hazai magánvállalkozások elindításával is növelhetik a jövőbeni esélyeiket. Enneklegfőbb oka, hogy alkalmazottként kiszolgáltatottnak érzik magukat az elhelyezkedés éskarrierépítés terén: „Nekem az a célom, hogy mindenféleképpen függetlenként tevékenykedhessek,ezért akarok egy EU pályázatíró tanfolyamot elvégezni, mert egy saját céget szeretnék létrehozni.Nagyon nehéz elhelyezkedni, még több diplomával sem könnyű!” (20-as éveiben járó nő, HRasszisztens,HR-menedzser végzettséggel). A munkavállalók jelentős része viszont még így semakar kockázatot vállalni. Nem tűz ki hosszabb távú célokat, mert megeshet, hogy hirtelen váltásrakényszerül a munkaerőpiac változásai következtében. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nemhisznek a változtatás lehetőségben, csak azt az álláspontot képviselik, hogy „a második sorban jobbállni, mint az elsőben‖, mert ott nagyobb a biztonság: „…holnap valami mást találok… és márfélek, hogy még az előző sem jött be. Egyébkén én hiszem, hogy valahol az embernek – még akkoris, ha az első percben úgy érzi, hogy most rossz – lehet a végén mégiscsak jobb.” (35 éves titkárnő,HR-menedzser végzettséggel). A biztonságra mindenkinek szüksége van, és ez jelentős mértékbenbefolyásolja az ambíciók mértékét. Fiatalabb korban a közvetlen család adja meg ezt abiztonságérzetet, majd a kor előrehaladtával egyre inkább mindenkinek saját magának kell eztmegteremteni.Akiben van kellő ambíció, akár egy merész váltással is megteremtheti önmaga számára abiztonságos jövőt. Egy jelenleg tolmácsként és üzletvezetőként dolgozó nő vágya: „…valahol egykisvárosban kulturális menedzserként elhelyezkedni. Igen, úgy gondolom, itt még ki kell húzni egy10-15 évet, és utána életpályaként ezt tudnám elképzelni.” (37 éves nő, német nyelvterületentolmács, üzletkötő, jelenleg beszerzéssel foglalkozik, művelődésszervező végzettséggel). Azidősebbek, már kevésbé éreznek késztetést magukban egy totális váltáshoz, így egyszerűbbmegoldásokat keresnek a jövőjük biztosítására: „…nyugdíjba akarok menni. Most ez a legfontosabbcélom.”(40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel).Összegzésül azt mondhatjuk el, hogy eddigi tapasztalataink szerint ambícióinknak háromdimenzióban kell érvényesülnie. Nagy hangsúlyt kell fektetnünk saját magunk permanensképzésére, a „jó pap holtig tanul‖ elv alapján. Ez sok sikerélmény forrása lehet, és a munkáltatókszámára is vonzó attitűdöt mutat majd. A megfelelő munkamorál a külvilághoz – jelen esetben amunkáltatóhoz – való viszonyunk helyes meghatározásához segít hozzá minket. Végezetül pedig –saját igényességünkből fakadóan, belső békénk megőrzésének érdekében – a biztonságra kelltörekednünk, ha sikeresek kívánunk lenni.11.2.5. SZERENCSEA munka világában is előfordul, hogy a minket érő hatásokat a szerencsével, illetőleg aszerencsétlenséggel magyarázzuk. A köznapi életben a szerencsét egy rajtunk kívülálló tényezőnektekintjük. A babonák jelentős hányada is ennek a megfoghatatlan jelenségnek a koordinálásáraalapozódik. A népi hiedelemvilágból eredően a szerencse képes volt társulni a munka fogalmához isaz évszázadok során. Az előző állítást egy magyar történelmi esemény is alátámasztja, ami a 19.századra datálható. Akkoriban a bányászok voltak – az agrármunkások mellett – az ország főgazdasági mozgatórugói. Országos egyesületük 1894. évi selmeci választmányi ülésén – Péch Antaljavaslata alapján – született meg az, azóta közismertté vált "jó szerencsét" köszöntés.179

A következőkben azt a kérdést szeretnénk körbejárni, hogy mit jelent a „szerencse‖ azinterjúalanyok számára. A pályakezdőkkel készült interjúkból az alábbiakban vázoltjelentéstartomány rajzolódott ki. A szerencse, mint befolyásoló tényező elsősorban a náluk kapnagy hangsúlyt, hiszen frissen szerzett diplomájukkal – tapasztalatok nélkül – próbálnak megvalamilyen munkakörben elhelyezkedni: „…jó időben találtam meg a megfelelő álláshirdetést, aholkifejezetten pályakezdőket kerestek.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HRmenedzservégzettséggel). A kapcsolati tőke is befolyásolja a szerencsét, lévén ezen múlik, hogy amegfelelő időben jut-e el hozzánk a számunkra szükséges információ. Természetesen abból aszempontból sem elhanyagolható a szerencse szerepe, hogy a végzettségünknek megfelelőentudunk-e munkába állni, és így mennyivel érezzük életünket koherensebbnek (ebből következőensikeresebbnek): „…egy főiskoláról való ismerősöm dolgozott már annál a cégnél, és felhívta afigyelmemet, hogy mindenféleképpen vegyem fel a telefonomat, hogyha keresnek állásinterjúvalkapcsolatban. Abszolút a végzettségemben dolgozom, mert én HR-asszisztens vagyok most, úgyhogysikeresebbnek érzem magam.” (20-as éveiben járó nő, HR-asszisztens egy nagy cégnél, HRmenedzservégzettséggel).A saját attitűdök jelentősen meghatározzák, hogy milyen hatást gyakorlunk akörnyezetünkre, tehát a munkaadónkra is. A szerencse is tekinthető egyfajta hozzáállásnak avilághoz: „Én mindig úgy gondolom, hogy olyan feladatok jönnek velem szembe, amik valamilyenmódon elvégezhetőek, és mindig úgy érzem, hogy állok elébe.‖ (37 éves nő, német nyelvterületentolmács, üzletkötő, jelenleg beszerzéssel foglalkozik, művelődésszervező végzettséggel). Ez egyolyan faktor, amit mindenki képes befolyásolni, persze kell hozzá egy körültekintő időbeosztás,ahogy arra korábban is utaltunk.Az oktatásban is jelentős mértékben a szerencsénken múlik, hogy milyen tanárok képeznekminket: „Volt olyan tanár, aki nagyon szimpatikus volt, örömmel mentünk be az órájára, és élveztükis, de volt olyan is, aki nem. …az megint más tészta, hogy szerencsétlen tanárnak olyan tantárgyatkellett tanítania, ami egyáltalán nem érdekelt senkit.‖ (40-es éveiben járó nő, rendőrségenadatrögzítő, adatelemző, HR-menedzser végzettséggel).A szimpátia fogalma kerül itt előtérbe, ami mind a diákot, mind a tanárt befolyásolja 164 ,hogy mennyire segítőkészek egymással. Az interjúalanyok között volt, akinek a tájékoztatással voltproblémája, és ezért kénytelen volt a tanulmányi osztályhoz fordulni. De nem volt minden rendbenaz ott dolgozók hozzáállásával, kompetenciájával sem: „…azt a nemtörődömséget, azt a lekezeléstnehezen viseltük. De hát mi levelezősök nem voltunk a toppon péntek délután vagy szombat délelőtt.Így a hatodik napon, el tudom képzelni, hogy ők sem voltak kipihentek, de akkor másként kénemegoldani.‖ (40-es éveiben járó nő, rendőrségen adatrögzítő, adatelemző, HR-menedzservégzettséggel). Tehát a segítőkészséget hiányolták, illetve, hogy nem volt a levelezős képzéstvégzőknek külön tanulmányi osztálya. A saját hozzáállásunkon túl a környezetünket is befolyásoljaa szerencse, ami így sikerérzetünk egyik összetevőjévé válik.A munkatársainkat legtöbbször nem mi válogatjuk össze, és ez mindenképp meghatározó amunkamorálunk szempontjából. Tehát ilyenkor is számításba vehetjük a szerencsét, mint egyinspiráló erőt, vagy épp ellenkezőleg, mint akadályozó tényezőt: „Abból a szempontból szerencsésvagyok, hogy egész fiatal csapattal dolgozom együtt. Ott mindenki diplomás, és mindenki örülannak, hogyha az a másiknak meglett, én is menet közben szereztem meg.” (20-as éveiben járó nő,HR-asszisztens, HR-menedzser végzettséggel).Az idézett gondolatok alapján a szerencsét a megkérdezettek úgy értelmezik, mint egytérben és időben megjelenő kedvező életeseményt, mint „pillanatnyi helyzetelőnyt‖. Azelmondottakból arra lehet következtetni, hogy a szerencse nem csak a külső tényezőktől függ,hanem feltűnő mértékben befolyásolja önnön hozzáállásunk is. Szoros kapcsolatban áll az idővel,mert sok esetben a megfelelő pillanatot jelöli a cselekvésre. A minket érő sikerek és164Jó esetben csak az első benyomás hatása érvényesül, amin még sokan képesek is felülkerekedni.180

kellemetlenségek nagyban függenek tőlünk, de azért nem függetlenek a minket körülvevőkörnyezettől sem, mert minden valaminek a relációjában nyer csak tényleges értelemet. Igaz is megnem is tehát a „Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa!‖ jelmondat.11.3. AZ EMBERI TÉNYEZŐKRengeteg érdekes és tanulságos tapasztalattal jár egy ilyen széleskörű kutatás, mint a miénk.Sok egyéb mellett az bizton állítható, hogy voltak olyan hallgatók, akik életében fontos változásokathozott. Mindezen túlmenően az adatfelvétel során megkeresett végzett hallgatókat is gondolkodásrakésztette a felsőoktatás és a munka világának kapcsolatáról, de az alma materükhöz fűződőviszonyukról is. A következőkben tekintsük át ezeket a – „számokon túlmutató‖ – tapasztalatokat.11.3.1. A KUTATÁSBAN RÉSZTVEVŐ HALLGATÓK TAPASZTALATAIHallgatóink számára több szempontból is fontos tanulságokkal járt a kutatásban valóközreműködés, amely gyakran a diákléttől eltérő – számukra szokatlan – élethelyzetekbe sodortaőket. Ezeket a helyzeteket legérzékletesebben a kérdezőink állat írt „élménybeszámolók‖ tükrözik.Nézzük meg tehát, hogyan fogalmazták meg ők maguk saját szavaikkal tapasztalataikat; vizsgáljukmeg részletesebben, melyek voltak a legfontosabb tanulságai az általuk végzett munkának!A kutatás elsősorban lehetőséget adott arra, hogy szembesüljenek a munka világával,megtapasztalják a felnőtt lét nehézségeit, az elvégzett munka minősége, és a munkatársak irántifelelősség fontosságát. Felmérhették későbbi, a diploma utáni lehetőségeiket is a végzett hallgatókelbeszéléseinek tükrében, ízelítőt kaptak ezáltal a „nagybetűs életből‖. Megszerzett tapasztalataikviszonyítási alapként szolgáltak számukra meglévő képességeik megítéléséhez.Íme néhány tapasztalat, benyomás a saját „előadásukban‖:„…az emberek nagyon sok hasznos dolgot, tanácsot osztanak meg velem, amit érdemesmegfogadnom. A kérdőív válaszaiból is sokat lehet tanulni. Nekem például rengeteg újdonságotmondtak eddig, ami sokszor meg is döbbentett, és rávilágított arra, hogy nagyon naiv vagyok, és a’való életben’, a munkában sokkal keményebb dolgok vannak, mint ahogy én azt képzeltem.”„Megfigyeltem magamon, hogy az interjúim után teljesen a másik ember megismerésének ahatása alatt maradtam, és könnyedén tudok jellemzéseket írni a találkozókról. A jellemzéseketnagyon szeretem írni, mert közben az alany összbenyomását vegyíteni lehet az életével, az adottkörnyezettel, és különböző következtetéseket tudok levonni belőle.”„Ha a kérdezőnek jó empatikus kézsége van, megnyílnak a kérdezett személyek. Azinterakció folyamán mikroklíma szerint életképeket lehet felfedezni. Hasonlóságot vagy különbségetaz életkörülmények között. Ez a kérdezőre is visszahat, mivel elgondolkodik, hogyan fog majdboldogulni a diploma után.”„Később már az is motivált, amikor észrevettem magamon a változásokat, illetve azinstruktorom folyamatosan felhívta a figyelmemet arra, hogy jól végzem a munkámat. Kevés embervan, aki tudja növelni azt a minimális önbizalmat, amivel rendelkezem, de ő, ezen kevesek közétartozik. Rájöttem, hogy egy reális önbizalom mennyiségére nagyon is szükség van az életben, és énezt a munkám során képes vagyok megszerezni, ha jól dolgozom.”Másodsorban olyan gyakorlati készségeket, kompetenciákat sajátíthattak el, melyek komolyelőnyökhöz juttatják őket akár a mindennapi életben, akár a munkavállalás során. A kutatásvégeztével maguk a hallgatók mutatták be az érdeklődőknek – a leginkább érintetteknek:hallgatótársaiknak – az eredményeket. A feldolgozás során szorosan együttműködtek az MTA181

Politikatudományi Intézetének munkatársaival, így rendkívül gazdag tapasztalatokra tehettek szertnem csak a kutatás végrehajtásában, hanem az adatok feldolgozásában, prezentációjában is.„A kortársaimat tekintve az eddigiekben is személyiségem sokkal komolyabb,emberközpontú volt, és ezt a munka által még jobban fejleszteni tudtam és tudom is. Ezeknek, aképességeknek a birtokában tudom segíteni csapattársaimat, akik szívesen fordulnak hozzám.”„Az önbizalmamnak is egy nagy lökést adnak az ilyen helyzetek! Örülök, hogy az emberekmegérzik, hogy pozitívan állok hozzájuk, és tényleg érdekel az életük, szívesen hallgatom őket,beszélgetek velük. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyit tud adni ez a lehetőség. Emellett azújabb és újabb munkakörök kihívást jelentenek számomra, még mozgalmasabb az életem,rengeteget tudok tanulni emberismeretből, ’emberkezelésből’, és az alkalmazkodóképességemet isfejleszti.”„A csapat kiegészíti egymást és tudnak alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez … Ebben acsapatban érdemes dolgozni, hisz nemcsak ’munkaviszonyban állnak’ a csapattagok egymással,hanem vannak, akik baráti kapcsolatot alakítottak ki egymással, és a munkaidőn kívül istalálkoznak. Remélem, a csoportunk a közeljövőben ilyen aktivitással, érdeklődéssel fog dolgozni,és más feladatok megoldására is képes lesz. Személy szerint örülők, hogy a tagja lehettek, és vároma további kihívásokat, mert ezek erősítik az ember jellemét.”„Ez idő alatt olyan képességek és tanulságok birtokába jutottam, illetve olyan készségeketfedeztek fel bennem mások, amikről én úgy gondoltam, hogy nincsenek meg bennem … Fontos,hogy a munka által közvetlen kapcsolatba kerülhetek az emberekkel, és találkozhatok más-másembertípussal is, ami egyrészt kihívás számomra, hogy hogyan tudok különböző emberek általelőállított helyzetekre, viselkedésükre reagálni. Segíteni fogja az életemben a konfliktushelyzetekelkerülését, vagy az adott lehetőség közül legegyszerűbb megoldás kiválasztását is.”Azon hallgatóink számára, akikben már eleve „ott rejtőzött‖ a szociológiai kutatások irántifogékonyság, komoly lehetőséget teremtett vizsgálatunk arra, hogy kibontakoztassák képességeiket,és elmélyítsék ismereteiket.”Már régóta szerettem volna egy kutatási projektben dolgozni. Előtte volt mártapasztalatom, mivel 2005 novemberében a főiskolával részt vettem Sellyén egy falukutatótáborban. Ebben az egy hétben nekem teljesen átértékelődött az eddig önmagamban felállítottértékrendem, hisz olyan képet kaptam az ottani uralkodó viszonyokról, hogy tudom értékelnimindazt a kicsit is, ami másnak semmiség, de sok ember számára nagy segítség. A kérdőíveskutatásban az emberek megismerése, nyitottsága, őszintesége, a kapcsolata önmagával és atársadalommal érdekel.”„Főiskolai tanulmányaim előtt egy reklám-marketingügyintézői OKJ-s tanfolyamotvégeztem el, ami csupán felületes tudást adott, bár mélyebben is érdekelt volna. Sajnos, a gyakorlatirésze kimaradt az oktatásból, így soha nem gondoltam volna, hogy hasznát veszem az ottmegszerzett ismereteimnek. Megismertem a kutatások fajtáit és alapvető módszereit, dekipróbálásukra nem kerül sor egészen idáig.”Voltak olyanok is – és persze ők voltak többen – , akiknek, úgymond „evés közben jött megaz étvágyuk‖, és a kutatás során vált mondhatni „szenvedélyükké‖ ez a munka. Tapasztalataik azértis különösen értékesek, mert egy számukra ismeretlen területről szereztek olyan – a későbbiekbenfelhasználható – információkat, amelyek újra rendezhetik a társadalomtudományok területénmegszerzett elméleti tudásukat.182

„Eleinte azért csatlakoztam a csapathoz, mert olyan pénzkereseti lehetőséget kerestem, ahol azidőbeosztást magam szabhatom ... Ezzel egyidőben viszont megjelent egy másik lehetőség, bekerülnia végén a valódi kutatócsoportba. Először ennek a lehetőségnek nem tulajdonítottam különösebbjelentőséget, de aztán kezdett izgalmas lenni, és úgy gondoltam, szívesen elmerülnék ebben egykicsit jobban is ... Szívesen belenéznék például egy kérdőív elemzésébe, feldolgozásába, mertszerintem, ha tisztában van az ember a következő fázissal, az befolyásolhatja a konkrét eljárást is.Például gyakran találkozom olyan válaszokkal, melyeket képtelenség kódolni – megoldástermészetesen van az ilyen helyzetekre is, de ezzel lehet, hogy az elemző munkáját nehezítem.Éppenséggel ki is próbálnám ezt az ’elemzősdit’ mondjuk a saját kérdőíveimen. Én alapvetőenolyan lehetőséget keresek, amely biztosítja mind a szakmai fejlődést, mind a függetlenmunkavégzést, a felelősség pedig nem jelenthet gondot.”„Először amikor elkezdtem érdeklődni a munka iránt, nem igazán volt fogalmam, hogymiről is van szó, kizárólag az anyagiak befolyásoltak. Viszont amikor teljesebb képet kaptam amunkáról, láttam, hogy mindenki lelkesen mesél róla, és élvezi, amit csinál … Nem gondoltamvolna, hogy tényleg ennyit tud adni ez a lehetőség. Emellett az újabb és újabb munkakörök kihívástjelentenek számomra, még mozgalmasabb az életem, rengeteget tudok tanulni.”A rendelkezésünkre álló számtalan érdekes, és tartalmas beszámolóból csak a teljességigénye nélkül szemezgettünk ugyan, de talán ennyiből is érzékelhető, milyen lelkes és összetartócsapat épült ki a kutatóközpontunkon belül. Ezt a lelkesedést akartuk fenntartani, és „továbbszítani‖egy olyan kutatószeminárium létrehozásával, ahol az elméleti ismereteket jelentős gyakorlatitapasztalatokkal is kiegészíthették hallgatóink. A – nem titkolt – szándékunk az volt, hogy ne csak akvantitatív módszerek terén szerezzenek gyakorlati jártasságot, hanem a kvalitatív technikákrejtelmeibe is bepillantást nyerjenek.11.3.2. A KUTATÓSZEMINÁRIUMKutatószemináriumunk két fontos célt tűzött maga elé. Először is az arra fogékonyhallgatókkal meg akartuk ismertetni a mélyinterjú-készítés különböző fogásait, technikáit, felakartuk készíteni őket arra, hogy önállóan is képesek legyenek egy – akár több órás – interjúfelvételére és leírására. Másodszor a másik emberre való odafigyelés és – az őszintemegnyilatkozást elősegítő – empatikus kommunikáció művészetére is szándékunkban állt„megtanítani‖ őket. Emellett a folyamatos csoportmunkák, együttlétek alkalmával személyiségüketis építgethették, csiszolgathatták, hogy ennek következtében váljanak egymásra és másokra nyitottigazi csapattaggá.Az egész kurzus alatt gyakorlati ismeretek átadására törekedtünk, igyekeztünk minél többlehetőséget biztosítani a szituációs játékokon keresztüli gyakorlásra. Így kívántuk biztosítani, hogy„éles helyzetekben‖ magabiztosan tudják alkalmazni az elsajátított fogásokat. Hogy mennyibensikerült céljainkat megvalósítani, arról valljanak maguk az érintett hallgatók:„A mélyinterjús gyakorlatok során megtanultunk célzott, átgondolt kérdéseket feltenni,tudtuk vezetni a kérdezés fonalát, és ha elkalandozna a figyelem, illetve más témára térnénk át, eztsikerült visszaterelni az eredeti mederbe. A személyiségem érettebb lett és másképp kezelem azélethelyzeteket. Különösen jó volt, hogy az oktatónk kimondta, hogy mit gondol a másikszemélyiségéről, illetve próbálta ezt kibontakoztatni, és a ’vad hajtásokat’ finoman lenyesni. Így azember elgondolkodott, ’belenézett saját magába’, és próbált változtatni önmagán. Ez a tanfolyamszemélyiségfejlesztésként is felfogható.”„Önismereti szempontból is segítséget nyújtott, az itt tanultakkal az embereket iskönnyebben ’szóra bírom’, a nem verbális jelzéseikre is odafigyelek, amik nagyon sokat elárulnak.183

Olyan apróbb trükköket ismertem meg, amiket elméleti órákon nem tanultunk, pedig szükséges lettvolna. Gyakorlatiasabb tudást szereztem, amit a mindennapi életben tudok hasznosítani. Tehát ez amindennapjainkat egyszerűsíti meg. Szerintem ezt valamilyen formában fontos lenne beépíteni atanrendbe.”„Élveztem ezt az együtt töltött néhány órát! Jó társaság alakult ki, érdemi beszélgetéstfolytathattunk számomra fontos dolgokról (emberi kapcsolatok, jövőkép, konfliktuskezelés). Nagyonélveztem a szerepjátékokat, szerintem ezekből lehetett volna több is, hasznosak voltak. Nagyontetszett, hogy ez a foglalkozás teljesen interaktív volt, rólunk szólt. Persze, ezt nem is lehetett volnamásképp, de a főiskolán ettől teljesen elszoktunk. Vicces, hogy a csoporttársaimat – leszámítva aközvetlen baráti körömet – feleannyira sem ismertem meg két év alatt, mint a mélyinterjúzásonrésztvevőket néhány hónap alatt.”„Hát… magunk közt szólva, a mélyinterjús különórák tették értelmessé a ZSKF-entanultakat. Mert lehet, hogy néhány év után már kezd kialakulni valamiféle szintézis a sok-soktantárgyból – összefüggések tagadhatatlanul vannak –, de céltudatosan alkalmazni a szerzettismereteket, azt hiszem, nemigen volt módunk ezelőtt … Maga a különóra is egy olyan sokrétűkiképzéssé cseperedet, ahova nem csak az interjús módszertan végett járunk el, sokkal inkábbegyfajta csapattréning lett. A módszertant egyébként is átvettük néhány óra alatt, és a temérdekáltalánosságot hallva szerintem mindenki rájött, hogy ezt csak akkor értheti meg, ha csinálja.”„Furcsa belegondolni, hogy úgy szedtem fel a mélyinterjú készítéshez szükséges ismereteket,hogy közben nem volt az az érzésem, hogy itt ’betanítás’ folyik. Úgy lehetne legjobban leírni, hogyösszeültek nők és férfiak, elbeszélgettek, szituációs gyakorlatokat csináltak, és közben megérezték,hogy mi is ennek az egésznek a lényege, értelme. Nem lehet konkrét szabályokat kikötni, erre vagyráérez valaki vagy nem …Ez volt az egész tanfolyam alapja, amit egy jó elképzelésnek tartok, mert ebből sokat lehetetttanulni. A szituációs gyakorlatoknak volt előnye és hátránya is. Hátránya, hogy így esetleg kevésbényílik meg az alany, ha nem csak a kérdező figyeli árgus szemekkel a válaszait, és a kérdezőt iszavarhatja a ’közönség’. Előnye, hogy közben rájövünk sok bakira, amit az éles interjú során nagyvalószínűséggel nem követünk el újra. Tehát – mindent összevetve – hasznosak voltak a szituációsgyakorlatok.”Az első foglalkozásokon legfontosabb feladatunk az volt, hogy tisztázzuk, mi a különbség akvalitatív eszközként használatos, és a „hétköznapi életben‖ – újságokban, TV-ben, rádióban –fellelhető interjúk között. A szétválasztás pontos megértéséhez segítségül hívtunk egy ragyogótanulmányt, amelynek megállapításaira a szeminárium során többször is hivatkoztunk. Így ír errőlSolt Otília: „…határoljuk el a szociológiai (vagy általában ’anyaggyűjtés’ szempontjából készített)interjút a publicisztikai interjútól. A rádió, a televízió vagy újság interjú késztermék, a szociológiaiinterjú maga a munkafolyamat; a publicisztikai interjú kifejezheti az interjúkészítő véleményét,állásfoglalását az interjú tárgyáról, a szociológia interjúban az interjuernek háttérben kellmaradnia, csak katalizátora lehet az interjúalany önkifejezésének” 165 .A későbbiekben végigvettük azokat a magatartási, és öltözködési szabályokat, amelyeketmindenképpen be kell tartania egy körültekintő interjuernek. Többször megvitattuk, és szituációsjátékok sorozatán keresztül alaposan begyakoroltuk a torzításoktól mentes interjúkészítésmódszereit. A szerepjátékok során szerzett tapasztalataikkal felvértezve hallgatóink a kurzus végén165Solt Otília: Interjúzni muszáj In: Solt Otília: Méltóságot mindenkinek. Összegyűjtött írások I. Beszélő, Budapest,1998. p: 29–48. Forrás: http://www.szochalo.hu/szochalo-tudomany/hircentrum/article/100408/744/page/4/Letöltés ideje: 2007.10.20.184

„élesben‖ is próbára tették képességeiket. Ennek eredményeiből mutattunk be néhányat a fejezetünkelején. Ezek az interjúrészletek talán mindennél kézzelfoghatóbban érzékeltetik: meddig isjutottunk. Kurzusunk tapasztalatait összegezve bizton állíthatjuk, hogy hallgatóink számára fontosgyakorlati ismereteket nyújtottunk, és az elért eredmények tükrében érdemes elgondolkozni atovábblépés lehetőségein.11.4. A MEGKÉRDEZETT ALANYOK VÉLEMÉNYEAz adatrögzítői munka végzése során, a kérdőíveket „bogarászva‖ sokszor találkoztunkolyan – a sztenderd kérdéseken túli – válaszadói véleményekkel, amelyek rendkívül érdekesnek ésértékesnek bizonyultak a vizsgált témakörökhöz kapcsolódóan – vagy azon is túlmutattak. Ezek a„spontán‖ válaszok egybecsengtek abban a tekintetben, hogy megkérdezettjeink szívesenválaszoltak a kérdésekre. Többen lelkesen jegyezték meg, hogy szívesen fölvennék az almamaterükkel a kapcsolatot, tájékozódnának az intézmény által biztosított lehetőségekről. Ennekérdekében még elérhetőségeiket is megadták. Hasznosnak és jól körülhatároltnak érzékelték afelvetett kérdéseket. Azt is tapasztalhattuk olykor, hogy érdeklődésünk hatására „pozitív fordulatotvett‖ véleményük a volt iskolájukról. Voltak, akik kifejezetten örültek azoknak a kérdéseknek,amelyek a főiskolai, egyetemi éveikre vonatkoztak. Sokan szívesen emlékeztek vissza azokra azidőkre. Jólesett a feléjük irányuló érdeklődés volt intézményük részéről, és kiemelték, hogyszívesen fűznék szorosabbra a kapcsolatot, amennyiben volt iskolájuk kezdeményezné ezt.Fenti megállapításainkat néhány olyan – ide illő – idézettel szeretnénk illusztrálni,amelyeket kérdezőbiztosaink jegyeztek fel, amikor interjús tapasztalataikat összegezték:„A kérdőív főbb részei közül legtöbben az iskolát érintő kérdésekre tértek ki szívesen.Örültek, hogy ennyire érdeklődik az iskola a véleményük iránt, és nagyon remélték, hogy ez általsikerül megváltoztatni azokat a dolgokat, amik még nem teljesen tökéletesek az iskolában.”„…az alanyoknak is jóleső érzés a mindennapok sokaságában egy kis visszaemlékezés afőiskolai létre, hogy mi volt a kedvelt tantárgya…”„…tényleg segítő szándékkal állnak a főiskolánk rendelkezésére. Hiszen ők dolgozóemberek, akiket semmiféle érdek nem fűz ahhoz, hogy egy órát a kevés szabadidejükből ezzeltöltsenek. Csupán az, hogy átérzik a jelenlegi főiskolások helyzetét, lehetőségeit, és felmérik azt,hogy nekik nagy szerepük lehet abban, hogy egy ilyen kérdőíves kutatás keretein belül név nélkülszabadon elmondhassák a véleményüket és tapasztalataikat … A kérdezettek többsége örömmel ésszívesen áll a kutatatás rendelkezésére. Céljuk az, hogy tudásuknak legmegfelelőbben válaszoljanakés nem ’mindegy alapon’ mondanak válaszokat.”„A válaszadók többnyire pozitívan nyilatkoztak az anyaintézményről, a tanáraikról is.Többségüknek azért tetszett a kutatásunk annyira, mert remélik, hoz annyi eredményt, hogy akikvalóban a szakjuknak megfelelően szeretnének elhelyezkedni, azokat segítik ezáltal. Lelkesen ésörömmel töltötték ki az emberek a kérdőívet.”A fentiek tükrében úgy gondoljuk, nem szabad figyelmen kívül hagyni egyetlenfelsőoktatási intézménynek sem a lehetőséget arra, hogy végzett diákjaival olyan konstruktívegyüttműködést alakítson ki, amely mindkét fél részére – de a jelenlegi hallgatók számára is –tartogat előnyöket. Gondolunk itt a gyakorlati helyek biztosítására, vagy a munka világában szerzett185

tapasztalatok átadására az „utódaik‖ – főiskolánk mostani hallgatói – részére. Végül, de nem utolsósorban a munkaerőpiacon már beilleszkedett hallgatók jelentős lobbi-tevékenységet fejthetnek kivolt intézményük érdekében, akár munkáltatójuk szakképzési alapjával is segíthetnek.Természetesen a vázolt lehetőségeknek előfeltétele egy olyan harmonikus, interaktívkapcsolat az intézmények és volt diákjaik között, amelyre – mint vizsgálatunk is rávilágít – ahallgatók részéről a fogadókészség jelen van.186

12. FEJEZET: A TOVÁBBLÉPÉS LEHETŐSÉGEISZIKSZAI CSILLA – WINKLER MÓNIKADiákkötetünkben arra vállalkozunk, hogy közzé tegyük a „Végzett hallgatók vizsgálata2006-2007‖ című kutatásunk legfontosabb eredményeit. Tanulmányaink átfogó képet adnak ötfelsőoktatási intézmény 2001 és 2006 között végzett hallgatóinak helyzetéről, bemutatjákproblémáikat, volt intézményeiket, rávilágítanak azok erényeire és hibáira is. Adataink révén egyolyan kép bontakozik ki az olvasó előtt, amely segíthet a friss diplomások helyzeténekmegértésében. Bízunk abban, hogy ennek eredményeképpen hatékonyabbá válik az oktatásunk,azaz hallgatóink sikeresebben illeszkednek majd be a munka világába.Kötetünkben azt is bemutatjuk, hogyan jutottunk el az eredményeinkig: milyen módszereketalkalmaztunk, hogyan elemeztük adatainkat. Fontosnak tarjuk, hogy megosszuk az olvasóval azokata tapasztalatainkat, élményeket is, amelyeket a kutatás során szereztünk; bemutatjuk azokat a„számokon túli‖ tényezőket, melyek sokszor fontos kiegészítéseit adják a száraz statisztikai„tényeknek‖. A kutatásunk „bázisintézménye‖ a ZSKF TKK. De mit is takar ez a néhány betű?A Zsigmond Király Főiskola 2006 szeptemberében alapította a TársadalomtudományiKutatóközpontját (ezt a bizonyos ZSKF TKK-t) annak érdekében, hogy lehetősége nyíljon azempirikus kutatómunkákra az intézmény oktatóinak és hallgatóinak egyaránt a főiskola falain belül.Céljai között szerepel, hogy lehetővé tegye mindenki számára az intenzív bekapcsolódást atudományos közéletbe, elősegítse publikációs tevékenységüket, de fontos szempont atehetséggondozás, a kutatási eredményeknek az oktatásban való hasznosítása, „visszacsatolása‖ is.A kutatóközpont egyik első munkája – a célkitűzések messzemenő figyelembevételével – a„Végzett Hallgatók vizsgálata 2006-2007‖ című projekt. Ennek előzménye, hogy 2005-ben aZsigmond Király Főiskola az MTA Politikai Tudományok Intézetével együttműködve, létrehozottegy konzorciumot, és így nyújtotta be ROP pályázatát. A nyertes projekt két kutatást foglal magába:munkaerő mérleg, foglalkoztatási térkép-kutatás a Központi Régióban (ezt a feladatott az MTA PTImunkatársai végezték el), illetve a karrierút követési-kutatás.Ez utóbbit készítette el a mi „csapatunk‖. Pontosabban a ZSKF TKK keretein belül 12különálló kérdezői csapatot hoztunk létre – összesen közel 200 hallgató bevonásával. Mindegyikcsapatnak az élén egy-egy diák-instruktor állt, aki szervezte, irányította és ellenőrizte diáktársait.Egyébként mindannyian a ZSKF nappali tagozatos diákjai voltak. Hogy a munkát minélhatékonyabban végezzük, egy kutatószemináriumot szerveztünk, ezzel párhuzamosan máskvalitatív és kvantitatív képzések is indultak a résztvevők szakmai felkészítése érdekében. A nagyfluktuáció ellenére (nem csak a kérdezők, de még az instruktorok között is jelentős volt alemorzsolódás), sikerrel megvalósítottuk a nagyszabású kérdőíves adatfelvételt, a csapatlegtehetségesebb tagjai jelenleg is a kutatóközpont stábját képezik.A kutatásunkban szereplő oktatási intézmények a következők voltak: a Zsigmond KirályFőiskola, a Budapesti Műszaki Főiskola, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola, a Wesley JánosLelkészképző Főiskola és az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara.Összesen több mint 2000 kérdőíves interjút készítettünk a kiválasztott öt intézmény KözpontiRégióban élő végzett hallgatóival. Végül – az előzetes szűrések után – mintegy 1928 kérdőívinformációi kerültek a számítógépes adatbázisunkba.187

Mintánk a vizsgálati alappopulációra nézve reprezentatív (négyszempontú súlyozással korrigáltuk:intézményekre, szakokra, tagozatra és nemre). Könyvükben ezeket az adatokat elemeztük az SPSSprogramcsomag felhasználásával.A kutatás lehetőséget adott arra, hogy szembesüljünk mi magunk is a munka világával.Megtapasztalhattuk az elvégzett munka minősége és a munkatársak iránti felelősség fontosságát.Felmérhettük későbbi lehetőségeinket is a végzett hallgatók elbeszélései alapján illetve ízelítőtkaptunk a „nagybetűs életből‖. Számtalan munkatapasztalatra tehettünk szert, de az együttműködésnagyban fejlesztette önismeretünket is: viszonyítási alapként szolgál meglévő képességeinkmegítéléséhez. Kutatásunk során találkozhattunk olyan problémákkal, mint a munkanélküliség, amunkába állás nehézségei, az otthonteremtés viszontagságai, a gyermekvállalás dilemmái, amunkaerőpiac változásai, a felsőoktatás problémái stb. Ezekkel a kérdésekkel könyvünk különbözőfejezeteiben behatóbban is foglalkoztunk.Melyek végül is a végzett hallgatóink körében készített adatfelvétel legfontosabb tanulságai?Úgy gondoljuk, beláthatatlan károkat okozott az a gyakorlat, hogy eleddig a felsőoktatásiintézmények nem végeztek adatgyűjtéseket a munkaerőpiac számára fontos kérdésekben. Talánelsősorban ennek tudható be az a sok versenyképtelen diplomás a munka világában. Mindezekeredményeképpen hiányzik az érdemi kommunikáció a gazdaság és a felsőoktatás között; de az isgondot okoz, hogy a csekély rendelkezésre álló információt az egyetemek, főiskolák képtelenek„lefordítani az oktatás nyelvére‖. Ennek következtében nem alakultak ki azok az oktatási elemek,amelyek kellő gyakorlati tapasztalattal vérteznék fel a hallgatóikat, nem fordítanak elég figyelmetaz elméleti tudás alkalmazásának kérdésére, és nincsenek a felsőoktatásban olyan tananyagok sem,amelyek hatékonyan elősegítenék a végzett hallgatók belépését a munka világába.A felsőoktatás „aktorainak‖ előbb-utóbb szembe kell nézniük azzal, hogy a kiélezettversenyben könnyen veszélybe kerülhetnek a intézményeik és – a felsőoktatás válsága veszélyeztetiaz ország gazdasági versenyképességét is. Ez a felismerés motiválta azokat a nemzetközi és hazaikísérleteket, amelyek e problémák megoldására hivatottak. A probléma gyökere pedig abbankeresendő, hogy a magyar felsőoktatásból hiányzik egyfajta „dinamizmus‖, így elsősorban akompetencia-alapú gondolkodásmód. Olyan kísérletek, kutatások felé fordul éppen ezért azérintettek figyelme, amelyek képesek a kompetencia-alapú „közös nyelvet‖ kialakítani afelsőoktatás három főszereplője – a hallgató, az oktatási intézmény és a munkaerőpiac – között.Kutatásunk alapkoncepciója is éppen ehhez kapcsolódott: a végzett hallgatók ismerik amunka világát és vannak tapasztalataik a felsőoktatásból is. A kompetenciák révén a lehetőlegpontosabb információkat adhatják arról, hogy lehet a legnagyobb eséllyel összehangolni – ahallgató érdekében – a „kibocsátót‖ (a felsőoktatási intézményeket) a „befogadóval (amunkáltatókkal). Ez a kérdéskör központi szerepet töltött be a vizsgálataink minden fázisában.Több hasonló jellegű vizsgálat zajlott az elmúlt években, melyek közül kiemelkedik a TSER(Targeted Socio-Economic Research, magyarul: Célzott Szocioökonómiai Kutatás), amely szintén afelsőoktatási képzés és a munkaerő-piaci versenyképesség közötti kapcsolatot vizsgálta. A TSERegy, a világon egyedülálló kutatás, mellyel a korábbi fejezeteinkben mi is foglalkoztunk (lásd abevezető fejezetünket). Itt azt emeljük ki, hogy ennek a vizsgálatnak a középpontjában is akompetenciák kutatása áll.188

A magyar kezdeményezések közül a DPR-t (Diplomás Pályakövető Rendszer) kellmegemlítenünk. Ez évtől kezdve kötelezővé válik az egyetemek és főiskolák számára, hogynyomon kövessék a végzett hallgatók pályafutását, melynek egyfajta egységesített rendszerétkínálja a DPR. A kezdeményezés szükségessége tehát nem kérdőjelezhető meg, a hatékonyságávalkapcsolatban viszont megfogalmazhatóak bizonyos kétségek (nincsenek kidolgozva az intézményiadatgyűjtés megfelelő egységes szempontjai, nem rendelkeznek országos adatbázissal a végzetthallgatók elhelyezkedéséről stb.).Az egységes diplomás pályakövető rendszer tehát még nem jött létre ma Magyarországon.De ha létrejön, félő, hogy éppen a kompetencia-alapú koncepció marad ki belőle, hiszen a jelenlegielképzelésekben nem szerepel.Mindezekhez kapcsolódóan alakítottuk ki saját elképzeléseinket, formáljuk terveinket egy„általános felsőoktatási modell‖ megteremtése érdekében. Mi ennek a lényege? Mint a kérdőívesadatfelvételeinkből és a kiegészítő mélyinterjúkból is kiderült, a munkaadók legfőbb problémája,hogy a végzett hallgatók tanulmányaik során nem részesülnek elegendő gyakorlati képzésben.Ennek következtében a cégek, vállalatok „fejezik be a pályakezdők képzését‖, amely részbentermészetes, de a hiátusok olyan nagyok, hogy azok pótlása már veszteségeket okoz amunkáltatóknak. Nem véletlen, hogy szívesebben alkalmaznak néhány év szakmai tapasztalattalrendelkezőket, mint hogy a „betanítással‖ időt és pénzt veszítsenek. Úgy gondolják, hogy a munkamegkezdésének időszakában az a friss diplomás, akinek nincsenek tapasztalatai a munka világában,„terhére van a cégnek‖.A fentiek ismeretében célul tűztük ki, hogy mind a diplomás munkavállalók, mind amunkaadók, mind pedig a felsőoktatási intézmények érdekeit „közelebb hozzuk egymáshoz‖,kialakítsuk a kommunikációjuk „közös nyelvét‖.A projekt célja egy olyan, a felsőoktatási intézményen belül működő központ(Kompetencia-alapú Digitális Tudásbázis – KDT) létrehozása, mely a hallgatók elhelyezkedésétsegíti a tanulmányaik elvégzése után oly módon, hogy magát a képzést alakítja a munkaerő-piacielvárások szerint.Jelenleg az oktatás a különböző intézményekben azt a célt szolgálja, hogy a hallgató egybizonyos feladatot végezzen el, valamint a gyakorlati képzés a tanulmányok vége felé kezdhangsúlyossá válni. Ezt a tudást sajnos csak részben tudják alkalmazni a végzett hallgatók amunkába állás során. A KDT kapná azt a feladatot, hogy a különböző forprofit és nonprofit cégekáltal támasztott követelményeket a felsőoktatási képzéssel összehangolja, ezáltal a hallgatókvalóban olyan ismereteket, tapasztalatokat szerezzenek, melyek felhasználhatók és szükségesek asikeres munkavégzéshez.A projekt első szakaszában a kutatás és modellépítés dominálna: a munkaerő-piaci elvárásokfelmérése, az iskola jelenlegi kompetencia fejlesztési programjának elemzése és összevetése ahallgatók kompetenciájával és a munkaerő-piaci kompetenciák elvárásaival, valamint a fejlesztésiprogramok módszertanának kifejlesztése lenne. A második szakaszban a kompetencia-fejlesztőprogramok életbe léptetése, mérése és vizsgálata történne, összehasonlításban azon hallgatókkal,akik nem vesznek részt ebben a programban.A közvetítő médium ez esetben az adott felsőoktatási intézmény lenne. A munkaadókérdekeiket úgy tudnák legkönnyebben érvényesíteni, ha az egyetemen/főiskolán folyó képzésttámogatnák és alakítanák oly irányban, hogy ők és a hallgatók is profitáljanak belőle. Ennekkoordinálását egy „központi szerv‖ végezné. Ez alá alcsoportok tartoznának, melyek az egyesszakokra specializálódnának (adott szakon történő képzés fejlesztése lenne a feladatuk).189

Főbb tevékenységi körei: a kutatás és a lehetőségek felmérése; a megszerzett információkfeldolgozása és javaslattétel a változtatásra; az újítások megszervezése.A fő feladatok mellett a központi szerv oly módon segítené a hallgatók előrejutását, hogykülönböző kompetenciáit és készségeit fejlesztené (például az egyén karrierútja megvalósításánaktervezése és segítése, gyakorlatának vezetése, a rendszerben való eligazítás, valamint az egyénikompetenciák felmérése, fejlesztése). Továbbá – főképp az alsóbb éves hallgatók számára – aszervezet lehetőséget biztosítana arra, hogy felsőbb éves hallgatók, tutorok segítsékelőrehaladásukat, boldogulásukat a felsőoktatási intézményben (például jegyzetek, kidolgozotttételek továbbadása stb.).Ezek mellett szükséges lehet még, hogy a hallgatók megismerjék azokat a munkaköröket,melyeket a végzettségükkel betölthetnek, így a későbbiekben inkább tudnak arra koncentrálni, amiszámukra (és a leendő munkaadó számára) szükséges a pozíció betöltéséhez. Ennek révén lehetőségnyílna arra, hogy a pályakezdők tanulmányaik végeztével könnyebben találjanak maguknakmunkát, valamint a vállalatokra is kisebb teher háruljon olyan szempontból, hogy ne legyen szükséga végzett hallgatók „betanítására‖, hanem azonnal munkába állhassanak.A tervezett projekt szorosan kapcsolódik a végzett hallgatók most lezáruló vizsgálatához.Ugyanis a kutatási eredményeink fontos hozadéka, hogy fokozatosan felvesszük a kapcsolatot avégzett hallgatóink potenciális munkáltatóival. Olyan gyakorlati helyeket szervezünk, ahonnan azott dolgozó hallgatóinkról pontos visszajelzéseket kapunk: mely kompetenciákra van szükségük azottani tevékenységükhöz, melyek azok, amelyek fejlesztésére különös hangsúlyt kell fektetni atanulmányaik során. Mindezeket a tapasztalatokat szintén beépítjük képzési rendszerünkbe:személyre szabottan tudunk foglalkozni hallgatóinkkal. De a munkáltatókkal való közvetlenkapcsolatokat is erősítjük: bevonjuk őket képzésünkbe, találkozási lehetőségeket szervezünkhallgatóink és leendő alkalmazóik között.A felsőoktatás-kutatás terén szerzett eddigi tapasztalataink nagyban valószínűsítik atervezett projekt sikerét. Külön szeretnénk kiemelni az egyik legnagyobb erényét kísérletünknek. Anagyszabású kutatás minden fázisát hallgatók végezték: a kérdőívek kidolgozását, kipróbálását, avégzett hallgatók elérhetőségének felderítését, az interjúk telefonos előszervezését, a kérdőíveslekérdezést, a kérdezőbiztosok rekrutációját, kiképzésüket, munkájuk ellenőrzését (külön „diákinstruktorok‖szerveztek maguk köré kérdezői csapatokat, vezették munkájukat). A hallgatókaktívan bekapcsolódtak az adatok számítógépes rögzítésébe, statisztikai elemzéseket végeztek, azeredményeket feldolgozták – melynek egyik legfontosabb eredménye éppen ez a kötet.190

13. ÖSSZESÍTETT IRODALOMJEGYZÉKA „VERSENYKÉPES DIPLOMÁVAL A MUNKAERŐPIACON‖ CÍMŰ KUTATÁS ÖSSZEFOGLALÓJA. ELTETÁTK, 2005. FORRÁS:HTTP://WWW.SZOCHALO.HU/FILEADMIN/SZOCHALO/UJ_SZOCHALO/TUDOMANY/ROP_OSSZEFOGLALO_TANULMANY.PDF LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.14.A 2007-ES FELVÉTELI STATISZTIKA CSÚCSAI. FORRÁS:HTTP://WWW.UNIPRESSZO.HU/START.PHP?MI=KIEMELT&ID=44&CIKK_ID=2604&A=OK LETÖLTÉSIDEJE: 2007.10.24.A BOLOGNAI FOLYAMAT. FORRÁS: HTTP://WWW.BOLOGNA-BERGEN LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16.A FELSŐOKTATÁS REFORMJA. KIHÍVÁSOK ÉS ELMARADT REFORMOK. OKI, 2007. FORRÁS:HTTP://WWW.OKI.HU/PRINTERFRIENDLY.PHP?TIPUS=CIKK&KOD=OEK2005-MELLEKLET4LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.04.A KSH STADAT RENDSZERE. FORRÁS:HTTP://PORTALKSH.HU/PLS/KSH/DOCS/HUN/INGYENES/H6/H62503.HTML LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.08.A LEGNÉPSZERŰBB EGYETEMEK ÉS SZAKOK. FIGYELŐNET FORRÁS:HTTP://WWW.FN.HU/KARRIER/0707/LEGNEPSZERUBB_EGYETEMEK_SZAKOK_167920.PHPLETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12.A NAGYBETŰS ÉLET FÉNYEI ÉS ÁRNYAI: MI VÁR A FRISS DIPLOMÁSOKRA A MUNKAERŐPIACON.FORRÁS:HTTP://HUMANPOLITIKA.HU:81/HTML/MODULES.PHP?NAME=NEWS&FILE=ARTICLE&SID=230LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12.A NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK AZ EGYIK LEGNÉPSZERŰBB TÁRSADALOMTUDOMÁNYI SZAK. OFIK,BUDAPEST, 2007. SZEPTEMBER, FORRÁS:HTTP://WWW.FELVI.HU/INDEX.OFI?MFA_ID=445&HIR_ID=8270 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.02.ÁGOSTON LÁSZLÓ (SZERK.): AZ ÉLETMINŐSÉG FOGALMÁN TÚL. DEMOS MAGYARORSZÁGALAPÍTVÁNY, BUDAPEST, 2007. 50. FORRÁS: HTTP://WWW.DEMOS.HU/INDEX.PHP?NAME=OE-DOCMANAGER&FILE=DOWNLOAD&ID=154&KERET=N&SHOWHEADER LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.16.AMSTRONG, MARK: A HANDBOOK OF PERSONNEL MANAGEMENT PRACTICE. KOGAN PAGE LIMITED,LONDON, 1999.AZ EURÓPAI GYAKORLATHOZ ILLESZKEDŐ MUNKAERŐ-PIACI KÉSZSÉGIGÉNY-FELMÉRÉS A MAGYAROKTATÁS-KÉPZÉS FEJLESZTÉSE SZOLGÁLATÁBAN. SZENT ISTVÁN EGYETEM GAZDASÁG ÉSTÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR VEZETÉSTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK MUNKATÁRSAI. FORRÁS:HTTP://WWW.OKI.HU/CIKK.PHP?KOD=2002-02-TE--EUROPAI.HTML LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.02.BABBIE, EARL: A TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KUTATÁS GYAKORLATA. BALASSI KIADÓ, BUDAPEST,2003.BARAKONYI KÁROLY: JAVASLAT A HAZAI FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYVEZETÉSI MODELLRE II. RÉSZ.VEZETÉSTUDOMÁNY 2003/9.BAUER BÉLA - SZABÓ ANDREA (SZERK.): IFJÚSÁG 2004. GYORSJELENTÉS. MOBILITÁSIFJÚSÁGKUTATÓ IRODA, BUDAPEST, 2005. FORRÁS:HTTP://WWW.IFJUSAGSEGITO.HU/BELVEDERE/IFJUSAG2004_GYORSJELENTES.PDF LETÖLTÉSIDEJE: 2007. 10. 05.BECK, ULRICH: A KOCKÁZAT-TÁRSADALOM. SZÁZADVÉG KIADÓ, BUDAPEST, 2003.BERDA ÉVA ET AL.: DIPLOMÁVAL A MUNKAERŐPIACON. FELSŐOKTATÁSI KUTATÓINTÉZET,BUDAPEST, 2006. FORRÁS: HTTP://WWW.HIER.IIF.HU/HU/KONF/FELSOOKTATASI_GYZ.PDFLETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16.BESENYEI ROLAND ET AL. (SZERK.): OKTATÁS-STATISZTIKAI ÉVKÖNYV 2006/2007. OKM BUDAPEST,2007. 10. FORRÁS:191

HTTP://WWW.OKM.GOV.HU/LETOLT/STATISZTIKA/OKT_EVKONYV_2006_2007_070824.PDFLETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12.BÍRÓ KRISZTINA - CSÁNYI ZSUZSANNA - VINCZE SZILVIA: A HALLGATÓK ELHELYEZKEDÉSÉHEZKÖTŐDŐ KOMPETENCIÁK VIZSGÁLATA (REGIONÁLIS OPERATÍV PROGRAM, A BDFMEGBÍZÁSÁBÓL), „ELBERT ET AL. 2000‖, 2007. FEBRUÁR. FORRÁS:HTTP://WWW.IFJUSAGSEGITO.HU/BELVEDERE/IFJUSAGI_KORSZAKV.PDF LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.10.CSAK AZ ÉRTÉKES DIPLOMA A NYERŐ. FORRÁS: GAZDASÁG- ÉS VÁLLALKOZÁSELEMZŐ INTÉZET(GVI) FORRÁS: HTTP://WWW.FN.HU/CIKK/00110000/117819/CSAK_ERTEKES_DIPLOMA.PHPLETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12.CSÉCSINÉ MÁRIÁS EMŐKE – BESENYEI ROLAND (SZER.): STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ.FELSŐOKTATÁS. A KÖVETKEZŐ KIADVÁNYOK: 2001/2002; 2002/2003; 2003/2004; 2004/2005.BUDAPEST, OKM HONLAP FORRÁS:HTTP://WWW.OKM.GOV.HU/LETOLT/FELSOO/STAT_FELSOO_2004_2005.PDF ÉS A TOVÁBBIADATFORRÁSOK ÉVENTE. LETÖLTÉS IDEJE: 2007.09.25.CSÉCSINÉ MÁRIÁS EMŐKE – BESENYEI ROLAND (SZERK.): FELSŐOKTATÁSI STATISZTIKAITÁJÉKOZTATÓ 2005/2006. OKM, BUDAPEST, 2006. 231. FORRÁS:HTTP://WWW.OKM.GOV.HU/LETOLT/FELSOO/STAT_FELSOO_2005_2006.PDF LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.15.DARVAS ÁGNES – TAUSZ KATALIN: SZEGÉNYSÉG ÉS KIREKESZTETTSÉG GYERMEKKORBAN. IN: ASZEGÉNYSÉG ÉS A TÁRSADALMI KIREKESZTŐDÉS FOLYAMATA. TANULMÁNYOK. BUDAPEST, KSH,2004.DAVIDSON, MICHAEL: EDUCATION AT A GLANCE 2007. FORRÁS:HTTP://WWW.OECD.ORG/DATAOECD/4/55/39313286.PDF LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.10.DESSEWFFY TIBOR – PULAI ANDRÁS (SZERK.): HONNAN HOVÁ? STRATÉGIAI AUDIT 2005. DEMOSMAGYARORSZÁG. FORRÁS: HTTP://WWW.DEMOS.HU/INDEX.PHP?NAME=OE-DOCMANAGER&FILE=DOWNLOAD&ID=12&KERET=N&SHOWHEADER LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.04.DIPLOMÁS PÁLYAKEZDŐK HELYZETE ÉS KILÁTÁSAI AZ ÜZLETI SZFÉRA MUNKAERŐPIACÁN – 2007.HTTP://WWW.GVI.HU/HUNGARIAN/DIPLOMAS.HTML LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.25.DOÓR ZOLTÁN: MÉRLEGEN A SZAKMÁK. PÁLYACSÚCS MAGAZIN, 2007. FORRÁS:HTTP://WWW.JOBPILOT.HU/CONTENT/JOURNAL/KOZEPPONT/2005/LOGISZTIKA1.HTML LETÖLTÉSIDEJE: 2007.10.16.ELIAS, NORBERT: A CIVILIZÁCIÓ FOLYAMATA. GONDOLAT KÖNYVKIADÓ, BUDAPEST, 1987.EMBERI ERŐFORRÁS-GAZDÁLKODÁS ÉS VEZETÉS. FORRÁS:HTTP://WWW.GMCONSULTING.HU/INF/CIKKEK/030/EGESZ%20KONYV/5FEJEZET/5-FEJEZET01.HTM;5.1.2/ 5. INTERJÚALANYOK KIVÁLASZTÁSA. LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12.FALUSNÉ SZIKRA KATALIN: DIPLOMÁS-TÚLTERMELÉS VAN. ÉS: VITA A FELSŐOKTATÁSRÓL 6.XLVI/8. 2002. FEBRUÁR 15.FARKAS BEÁTA – LENGYEL IMRE (SZERK.): VERSENYKÉPESSÉG- REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG.JATEPRESS, SZEGED, 2000.FEHÉRVÉRI ANIKÓ – SZEMERSZKI MARIANNA: DIPLOMÁSOK PÁLYAKÖVETÉSE AZ UNIÓBAN. IN.:KUTATÁSI ELŐTANULMÁNYOK A FELSŐOKTATÁSRÓL. FKI BUDAPEST, 2005.FELSŐOKTATÁS KONTRA MUNKAERŐPIAC – TOTÁLIS ASSZIMETRIA‖ (SIC!) HRPORTAL. 2007.FORRÁS: HTTP://WWW.HRPORTAL.HU/INDEX.PHTML?PAGE=ARTICLE&ID=50078 LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.21.FIGYELŐNET. FORRÁS: HTTP://WWW.HRPORTAL.HU/INDEX.PHTML?PAGE=ARTICLE&ID=30215LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16.FINAL REPORT (TSER: TARGETED SOCIO-ECONOMIC RESEARCH, AZAZ CÉLZOTT SZOCIOÖKONÓMIAIKUTATÁS); FORRÁS: HTTP://IMPROVING-SER.STI.JRC.IT/DEFAULT/PAGE.GX?_APP.PAGE=ENTITY.HTML&_APP.ACTION=ENTITY&_ENTITY.OBJECT=TSER----0000000000000A74&_ENTITY.NAME=REPORT.DOC LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.20.192

FÓRIS ÁGOTA – KOZMA LÁSZLÓ: AZ IDEGEN NYELVTUDÁS A DÉL-DUNÁNTÚLON EGY FELMÉRÉSTÜKRÉBEN. TUDÁS MENEDZSMENT, 2007. FORRÁS:HTTP://WWW.FEEK.PTE.HU/TUDASMENEDZSMENT/INDEX.PHP?ULINK=680 LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.12.FORTUNA ZOLTÁN – SZEMERSZKI MARIANNA – VERES GÁBOR: A BUDAPESTI MŰSZAKI ÉSGAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM FRISS DIPLOMÁSAINAK ELHELYEZKEDÉSI ESÉLYEI BUDAPESTIMŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM DIÁKKÖZPONTJA, BUDAPEST, 2006.FUCHS-HEINRITZ, WERNER: JUGENDLICHE STATUSPASSAGE ORDER INDIVIDUALISTEJUGENDBIOGRAPHIE? SOZIAL WELT 34. 1983. 99-130.FUKUYAMA, FRANCIS: A NAGY SZÉTBOMLÁS. EURÓPA KIADÓ, BUDAPEST, 2002.FÜSTÖS LÁSZLÓ – P. TÁLL ÉVA – SZABADOS TÍMEA (SZERK.): TÁRSADALMI ÁBRATÁR 2002. MTAPTI ÉS MTA SZKI BUDAPEST, 2002. („EUROPEAN SOCIAL SURVEY 2002.‖)GÁBOR KÁLMÁN – JANCSÁK CSABA (SZERK.): IFJÚSÁGSZOCIOLÓGIA. BELVEDERE KIADÓ, BUDAPEST,2006.GALASI PÉTER: FIATAL DIPLOMÁSOK ÉLETPÁLYA-VIZSGÁLATA. IN: KOLOSI TAMÁS – TÓTH ISTVÁNGYÖRGY – VUKOVICH GYÖRGY (SZERK.): TÁRSADALMI RIPORT 2002. TÁRKI, BUDAPEST, 2002.245-255.GAZSÓ FERENC – LAKI LÁSZLÓ: FIATALOK AZ ÚJKAPITALIZMUSBAN. NAPVILÁG KIADÓ, BUDAPEST,2004GERENCSÉR VIVIEN: DIPLOMA UTÁN MUNKANÉLKÜLISÉG. FORRÁS:HTTP://WWW.CVCENTRUM.HU/CAREER.PHP?MENU=2&LASTMENU=69&TEXT_ID=788&CAREER_STYLE LETÖLTÉS IDEJE: 2007. 08. 08.GIDDENS, ANTHONY: A HARMADIK ÚT. AGÓRA KIADÓ, BUDAPEST, 1999.GYÖRGYI ZOLTÁN: FRISS-DIPLOMÁS FIATALOK A MUNKAERŐPIACON. FORRÁS:HTTP://WWW.PH.HU/PH/MF/24.05/08.HTML, LETÖLTÉS IDEJE: 2007.04.28.HARCSA ISTVÁN – PAPP GÁBOR – VUKOVICH GYÖRGY: MAGYARORSZÁG A TÁRSADALMIJELZŐSZÁMOK TÜKRÉBEN. IN: KOLOSI TAMÁS – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY – VUKOVICH GYÖRGY(SZERK.): TÁRSADALMI RIPORT 2006. TÁRKI, BUDAPEST, 2006. 435-466.JÁKÓ MELINDA: A KOMPETENCIA FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSI LEHETŐSÉGEI. FORRÁS:HTTP://WWW.KOMPETENCIA.HU LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.01.JANCSICS DÁVID: A KOMPETENCIA ALAPÚ MEGKÖZELÍTÉS HIÁNYA A MAGYAR FELSŐOKTATÁSBAN.FORRÁS: HTTP://KISTASKA.TATK.ELTE.HU/INDEX.PHP?CIKK=146 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.05.29.KABAI IMRE: A MAGYAR EGYETEMISTÁK ÉS FŐISKOLÁSOK ÉLETÚTJA, ÉLETTERVEI 2004-BEN. IN:SOMLAI ET AL. 2007. 111-154.KABAI IMRE: TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS ÉS ÉLETESEMÉNYEK. ÚJ MANDÁTUM KÖNYVKIADÓ,BUDAPEST, 2006.KÁDÁR BÉLA: FEJLŐDÉSI ŐSZIKÉK. NÉPSZABADSÁG 2007. NOVEMBER 27. HÉTVÉGE 3.KELENHEGYI PÉTER: A HÉT ELEMZÉSE: SZÁMÍTÓGÉP A HÁZTARTÁSOKBAN. FORRÁS:HTTP://WWW.GOOGLE.HU/SEARCH?HL=HU&Q=SZ%C3%A1M%C3%ADT%C3%B3G%C3%A9PEK+A+H%C3%A1ZTART%C3%A1SOKBAN&META=LR%3DLANG_HU LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.16.KENISTON, KENNETH: YOUTH: AS A STAGE OF LIFE. AMERICAN SCHOLAR, 1970/39. 631-654.KEREKES GÁBOR: DIPLOMÁS PÁLYAKÖVETÉSI RENDSZER (DPR). EDUCATIO KHT. OFIK, BUDAPEST,2007. ÁPRILIS. FORRÁS:HTTP://WWW.OKM.GOV.HU/LETOLT/FFK/KEREKESG_KOZPDPR_20070416.PPT LETÖLTÉS IDEJE:2007.11.10.KERTESI GÁBOR – KÉZDI GÁBOR: A CIGÁNY NÉPESSÉG MAGYARORSZÁGON. SOCIO-TYPO,BUDAPEST, 1998.KOLOSI TAMÁS – RUDAS TAMÁS: EMPIRIKUS PROBLÉMAMEGOLDÁS A SZOCIOLÓGIÁBAN. OMIKK –TÁRKI, BUDAPEST, 1988.KOLOSI TAMÁS – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY – VUKOVICH GYÖRGY (SZERK.): TÁRSADALMI RIPORT2002. TÁRKI, BUDAPEST, 2002.193

KOLOSI TAMÁS – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY – VUKOVICH GYÖRGY (SZERK.): TÁRSADALMI RIPORT2006. TÁRKI, BUDAPEST, 2006.KÖPATAKINÉ ET AL (SZERK.): AKADÁLYPÁLYÁN. SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ TANULÓK A KÖZÉPFOKÚISKOLÁKBAN. SULINOVA, BUDAPEST, 2007.KSH MUNKAÜGYI JELENTÉS. 2007. JÚLIUS. FORRÁS:HTTP://HVG.HU/GAZDASAG/20070817_REALKERESET_KSH_JANAR_JUNIUS.ASPX LETÖLTÉS IDEJE:2007.11.06.LADÁNYI JÁNOS – SZELÉNYI IVÁN: A KIREKESZTETTSÉG VÁLTOZÓ FORMÁI. NAPVILÁG KIADÓ,BUDAPEST, 2003LAKI LÁSZLÓ: A MUNKAERŐPIACRÓL TARTÓSAN KISZORULT FALUSI MUNKANÉLKÜLIEK HELYZETE.STRUKTÚRA- MUNKAÜGYI KIADÓ, BUDAPEST, 1997.LAKI LÁSZLÓ: AZ IFJÚSÁG A MAGYAR TÁRSADALOMBAN. IN: KOVÁCH IMRE (SZERK.): TÁRSADALMIMERSZETEK. NAPVILÁG KIADÓ, BUDAPEST, 2006. 177-206.LISKÓ ILONA: TÁRSADALMI ESÉLYEK ÉS ISKOLA. ÚJ PEDAGÓGIAI SZEMLE 2000/01. 59-63.MAJO ZOLTÁN: A MUNKAERŐ PIAC ÉS A FELSŐOKTATÁS KAPCSOLATA. IN: FARKAS BEÁTA –LENGYEL IMRE (SZERK.): VERSENYKÉPESSÉG – REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG. JATEPRESS,SZEGED, 2000. 169-186. FORRÁS: HTTP://WWW.ECO.U-SZEGED.HU/TUDKOZLEMENY/PDF/2000/MAJO.PDF LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.02.MAKÓ CSABA – SIMONYI ÁGNES: A TUDÁSFELHASZNÁLÁS RUGALMASSÁGÁNAK FELÉRTÉKELŐDÉSE.IN: MAKÓ CSABA – SIMONYI ÁGNES (SZERK.): A MUNKA ÉS A PÁRBESZÉD ÚJ PARADIGMÁI.BUDAPEST, OFA, 2003. 13-33.MINIMÁLBÉR 1999-2007. FORRÁS:HTTP://209.85.129.104/CUSTOM?Q=CACHE:VPUNZAY4S5AJ:WWW.APEH.HU/MINIMALBER+APEH+MINIMALBER&HL=HU&CT=CLNK&CD=1&GL=HU&INLANG=PL&CLIENT=PUB-0411022568461983 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.04.MNB STATISZTIKÁK. FORRÁS: HTTP://WWW.MNB.HU/ENGLINE.ASPX?PAGE=MNBHU_STATISZTIKAKLETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.12.NÉDA ÁRPÁD: MIÉRT BOLOGNA? ÉS HOGYAN? 2004. FORRÁS:HTTP://WWW.KORUNK.ORG/OLDAL.PHP?EV=2004&HONAP=11&CIKK=774 LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.12.PIACKÉPES TUDÁS, KULCSKOMPETENCIÁK A ZSKF-EN. ZSKF KAC. FORRÁS:HTTP://WWW.ZSKF.HU/CIKK.ZSKF?ID=793 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.11.14.RADNÓTI KATALIN: A SZOCIÁLIS KOMPETENCIA FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI A MAI MAGYARISKOLÁBAN A TANÓRÁKON. IN: KERBER ZOLTÁN (SZERK.): HIDAK A TANTÁRGYAK KÖZÖTT.ORSZÁGOS KÖZOKTATÁSI INTÉZET, BUDAPEST, 2006. 105-120. FORRÁS:HTTP://MEMBERS.IIF.HU/RAD8012/PEDAGOGIA/OKTATASI-MODSZEREK.DOC LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.15.SALVA VITA ALAPÍTVÁNY HONLAPJA. FORRÁS:HTTP://WWW.TAMOGATASISZEMLE.HU/NONPROFITSZERVEZETEK/SZERVEZET.PHP?SALVA_VITA_ALAPITVANY_43 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16.SCHULTZ, THEODORE, W.: BERUHÁZÁS AZ EMBERI TŐKÉBE. KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓ,BUDAPEST, 1983.SERMAN LAJOSNÉ (SZERK.): A CELLDÖMÖLKI KISTÉRSÉGBEN VÉGZETT ALAPOZÓ KUTATÁSÉRTÉKELÉSE. 2006 SZEPTEMBER, FORRÁS: HTTP://WWW.KTTCELL-PAKTUM.HU/LETOLTES/ALAPOZO_OSSZEGZES.DOC LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12.SOLT OTÍLIA: INTERJÚZNI MUSZÁJ. IN: SOLT OTÍLIA: MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK. ÖSSZEGYŰJTÖTTÍRÁSOK I. BESZÉLŐ, BUDAPEST, 1998. P: 29–48. FORRÁS: HTTP://WWW.SZOCHALO.HU/SZOCHALO-TUDOMANY/HIRCENTRUM/ARTICLE/100408/744/PAGE/4/ LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.11.SOMLAI PÉTER – BOGNÁR VIRÁG – TÓTH OLGA – KABAI IMRE: ÚJ IFJÚSÁG. NAPVILÁG KIADÓ,BUDAPEST, 2007.SOMLAI PÉTER: A POSZTADOLESZCENSEK KORA. IN: SOMLAI ET AL.: ÚJ IFJÚSÁG. NAPVILÁG KIADÓ,BUDAPEST, 2007. 9-44.194

SPENCER, LYLE. M. – SPENCER, SIGNE M.: COMPETENCE AT WORK: MODELS FOR SUPERIORPERFORMANCE, WILEY, NEW YORK, 1993.SZABÓ ANDREA – BAUER BÉLA – LAKI LÁSZLÓ: IFJÚSÁG 2000. TANULMÁNYOK I. NEMZETIIFJÚSÁGKUTATÓ INTÉZET, BUDAPEST, 2002.SZABÓ GYŐZŐNÉ: SZOCIÁLIS KOMPETENCIÁK ÉS ÉRZELMI NEVELÉS. JÁSZ-NAGYKUN SZOLNOKMEGYEI PEDAGÓGIAI INTÉZET, HTTP://WWW.HEVES-PED.SULINET.HU/SZOCIALIS_KOMPETENCIAK_EGER.PPT LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.15.SZEGEDI ERZSÉBET: ÁLLÁSKERESÉS FELSŐFOKON, FIGYELŐ, 2001.HTTP://WWW.FN.HU/INDEX.PHP?ID=7&CID=10066 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.12.SZÉKELYI MÁRIA – BARNA ILDIKÓ: TÚLÉLŐKÉSZLET AZ SPSS-HEZ. TIPOTEX KIADÓ, BUDAPEST,2002.SZÍVÓS PÉTER – TÓTH ISTVÁN GYÖRGY (SZERK.): FEKETÉN FEHÉREN. TÁRKI MONITOR JELENTÉSEK,TÁRKI, BUDAPEST, 2006. FORRÁS:.HTTP://WWW.TARKI.HU/HU/RESEARCH/HM/MONITOR2005_BEMUTATO.PDF LETÖLTÉS IDEJE:TOFFLER, ALWIN: THE THIRD WAWE. WILLIAM MORROW, NEW YORK, 1980.TÓTH SÁNDOR: FELSŐOKTATÁSI FEKETELISTA. 2006. FORRÁS:HTTP://WWW.CONS.HU/INDEX.PHP?MENU=CIKK&ID=475 LETÖLTÉS IDEJE: 2007.10.16.TÓTH SÁNDOR: PÁLYAKEZDŐK MUNKAERŐ PIACI HELYZETE, 2005. FORRÁS:HTTP://WWW.CONSULTATIONMAGAZIN.HU/INDEX.PHP?MENU=CIKK&ID=461 LETÖLTÉS IDEJE:2007.08.03.TURZÓ BARBARA ÉVA – FARKASNÉ KURUCZ ZSUZSANNA – LÓRÁND BALÁZS: HALLGATÓI ÉSVÁLLALATI ELVÁRÁSOK A VÁLTOZÓ MUNKAERŐPIACON. FORRÁS:HTTP://WWW.FEEK.PTE.HU/TUDASMENEDZSMENT/INDEX.PHP?ULINK=708 LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.24.VÁRADI RITA (SZERK.): A FIATALOK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE. KSH BUDAPEST, 2007. FORRÁS:HTTP://PORTAL.KSH.HU/PLS/KSH/DOCS/HUN/XFTP/IDOSZAKI/FIATALOK/FIATALOK06.PDF LETÖLTÉSIDEJE: 2007.10.12.VARGA DÓRA: „KÖNNYŰ TOVÁBBTANULÁS – MÁR AKINEK‖. NÉPSZABADSÁG 2007 SZEPT. 19. 4.VASS VILMOS: A KOMPETENCIA FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE. FORRÁS:HTTP://WWW.OKI.HU/OLDAL.PHP?TIPUS=CIKK&KOD=HIDAK-KOMPETENCIA LETÖLTÉS IDEJE:2007.10.14.WOODRUFFE, CHARLES: „WHAT IS MEANT BY COMPETENCY?‖ LEADERSHIP AND ORGANIZATIONDEVELOPEMENT JOURNAL, 14:1, 1993. 29-35.ZIEHE, THOMAS – STUBENRAUCH, HERBERT: PLADOYER FÜR UNGEWÖHCLICHES LERNEN. ROWOHLT,REINBECK, 1982.ZINNECKER, JÜRGEN: GYERMEKKOR, IFJÚSÁG ÉS SZOCIOKULTURÁLIS VÁLTOZÁSOK A NÉMETSZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN. IN: GÁBOR KÁLMÁN – JANCSÁK CSABA (SZERK.):IFJÚSÁGSZOCIOLÓGIA. BELVEDERE KIADÓ, SZEGED, 2006. 95-116.195

14. MELLÉKLETEK14.1.MELLÉKLET1. sz. melléklet: A vizsgálatba bevont intézmények 2001 és 2006 között végzett hallgatóinakadatai 166ÖsszNappaliebbőlnőÖsszEstiebbőlnőÖsszLevelezőebbőlnőÖsszTávoktatásebbőlnőÖsszSzakirányúoklevélebbőlnőMINDÖSSZESENebbőlnőIntézmény, kar, szakBudapesti Műszaki Főiskola (BMF)Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Karbiztonságtechnikai mérnök 262 11 0 0 17 1 0 0 0 0 279 12gépészmérnök 473 6 0 0 108 4 0 0 0 0 581 10mérnöktanár (műszaki) 143 48 0 0 0 0 17 8 0 0 160 56biztonságszervező szakember 0 0 0 0 0 0 0 0 160 23 160 23főiskolai szakmérnök,termékfejlesztő szakon 0 0 0 0 0 0 0 0 22 0 22 0műszaki környezeti szakember 0 0 0 0 0 0 0 0 68 14 68 14minőségügyi szakember 0 0 0 0 0 0 0 0 251 59 251 59Összesen 878 65 0 0 125 5 17 8 501 96 1521 174Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar.mérnöktanár (műszaki) 120 3 0 0 23 2 0 0 0 0 143 5műszaki szakoktató 0 0 0 0 78 78 0 0 0 0 78 78számítógép-hálózati szakember 0 0 0 0 0 0 0 0 44 2 44 2főiskolai szakmérnök,számítógép-hálózati szakon 0 0 0 0 0 0 0 0 38 0 38 0szakmérnök távközlés-hálózatiszakon 0 0 0 0 0 0 0 0 37 1 37 1villamosmérnök 2091 50 107 0 404 13 342 19 0 0 2944 82főiskolai szakmérnök,számítógép-hálózati szakon 0 0 0 0 0 0 0 0 16 2 16 2Összesen 2211 53 107 0 505 93 342 19 119 3 3284 168166Az adatok forrásai 2001 és 2005 között: Csécsiné Máriás Emőke – Besenyei Roland (szer.): StatisztikaiTájékoztató. Felsőoktatás. A következő kiadványok: 2001/2002; 2002/2003; 2003/2004; 2004/2005. Budapest,OKM honlap (Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/stat_felsoo_2004_2005.pdf és a további adatforrásokévente. Letöltés ideje: 2007.09.25.) A 2006. évre vonatkozó adatok az öt érintett intézmény statisztikaiadatszolgáltatásaiból származnak.196

(A táblázat folytatása)Keleti Károly Gazdasági Főiskolai Karközgazdász gazdaságiinformatikai szakon 129 60 0 0 0 0 0 0 0 0 129 60főiskolai szakmérnök,menedzser szakon 0 0 0 0 0 0 0 0 47 8 47 8műszaki menedzser 1180 409 0 0 39 22 128 23 69 33 1416 487menedzser szakképesítésű 0 0 0 0 0 0 0 0 28 8 28 8Összesen 1309 469 0 0 39 22 128 23 116 41 1592 555Neumann János Informatikai Főiskolai Karmérnök-informatikus 889 57 117 13 0 0 0 0 0 0 1006 70Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki Főiskolai Kar.könnyűipari mérnök 1282 973 0 0 194 138 0 0 0 0 1476 1111BMF Összesen 6569 1617 224 13 863 258 487 50 736 140 8879 2078Eötvös Lóránt Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara (ELTE ÁJK)jogász 2459 1548 471 271 362 205 0 0 0 0 3292 2024jogász-politikaelméleti bölcsész 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0politológus 284 141 0 0 0 0 0 0 0 0 284 141társadalombiztosítási szervező 0 0 0 0 577 449 0 0 0 0 577 449ELTE ÁJK Összesen 2744 1689 471 271 939 654 0 0 0 0 4154 2614ÁLLAMI INTÉZMÉNYEKÖSSZ (*)140173 83003 9325 7202 73736 49461 6810 4482 44737 27747 274781 171895197

(A táblázat folytatása)Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF)hitoktató 59 52 0 0 0 0 0 0 0 0 59 52hittanár 21 18 43 33 0 0 0 0 0 0 64 51hittanár-szociálpedagógus 12 10 0 0 0 0 0 0 0 0 12 10hittanár-tanító 19 18 0 0 0 0 0 0 0 0 19 18kántor 3 1 0 0 0 0 0 0 0 0 3 1óvodapedagógus-hitoktató 2 2 0 0 0 0 0 0 0 0 2 2kántor-tanító 3 2 0 0 0 0 0 0 0 0 3 2óvodapedagógus 165 163 0 0 346 343 0 0 0 0 511 506szociálpedagógus-hitoktató 3 1 0 0 0 0 0 0 0 0 3 1szociálpedagógus 172 154 0 0 370 328 0 0 0 0 542 482tanító 372 342 0 0 280 262 0 0 0 0 652 604nemzetiségi (német)óvodapedagógus 1 0 57 45 3 0 0 0 0 0 61 45nemzetiségi (német) tanító 0 0 33 33 0 0 0 0 0 0 33 33drámapedagógus színi nevelésspecializáció 0 0 0 0 0 0 0 0 430 418 430 418tánc- és drámapedagógus 0 0 0 0 0 0 0 0 77 77 77 77vezető óvodapedagógus 0 0 0 0 25 25 0 0 112 112 137 137közhasznú menedzser 0 0 0 0 0 0 0 0 11 6 11 6AVKF Összesen 832 763 133 111 1024 958 0 0 619 607 2608 2439Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF)általános szociális munkás 346 278 0 0 134 110 0 0 0 0 480 388vallástanár 0 0 0 0 3 2 0 0 0 0 3 2lelkész 0 0 0 0 1 1 0 0 0 0 1 1hittanár 0 0 0 0 2 2 0 0 0 0 2 2teológus 0 0 0 0 2 1 0 0 0 0 2 1WJLF Összesen 346 278 0 0 142 116 0 0 0 0 488 394EGYHÁZI INTÉZMÉNYEKÖSSZESEN (*)(A táblázat folytatása)9200 6387 768 660 4432 3135 62 47 1880 1373 16342 11602Zsigmond Király Főiskola (ZSKF)humán erőforrás menedzser 257 190 0 0 859 701 0 0 0 0 1116 891kommunikáció szakosbölcsész-művelődésszervező 27 18 0 0 172 153 0 0 0 0 199 171nemzetközi kapcsolatokszakreferens 135 97 0 0 243 205 0 0 0 0 378 302művelődésszervező 0 0 0 0 508 361 0 0 0 0 508 361ZSKF Összesen 419 305 0 0 1782 1420 0 0 0 0 2201 1725ALAPÍTVÁNYIINTÉZMÉNYEKÖSSZESEN (*)7452 4332 181 117 5329 4155 3961 1165 345 183 17268 9952FELSŐOKTATÁSIINTÉZMÉNYEKMINDÖSSZESEN (*)(*) Az összesített adatok csak 2001-2005. közötti időszakra vonatkoznak.156825 93722 10274 7979 83497 56751 10833 5694 46962 29303 308391 193449198

14.2 MELLÉKLETTársadalomtudományi KutatóközpontBudapest, III. Kelta u. 2. | 1300 Budapest, Pf. 47. | Telefon: +36 1 454 76 00 | Fax: +36 1 454 7623 | E-mail: tkk@zskf.hu | www.zskf.huA kérdőív sorszáma:KÉRDŐÍVVégzett hallgatók vizsgálata2006-2007.A VÁLASZADÁS ÖNKÉNTES!Kérdező neve: _____________________________________ Sorszáma:KVÓTA ADATOKA Intézmény, kar, szak azonosítója:B Végzés dátumának azonosítója:C Képzés tagozata:D Kapott-e diplomát:E Neme:Kérdezés időpontja:Kérdezés időtartama (perc)200___ _______________ hónap _______ napKérdezés helyszíne (település): _________________________ KSH kód:A kérdőívet átvette és ellenőrizte (aláírás): ________________________ Kódja:A kérdőívet rögzítette (aláírás): __________________________________ Kódja:2

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontJó napot kívánok, …………………… vagyok, a Zsigmond Király Főiskola hallgatója. A Főiskola megbízásából aKözponti Régió különböző felsőoktatási intézményeiben végzett hallgatók körében készítünk kérdőíves kutatást.Ehhez kérem az Ön segítségét. Ha megengedi, felteszek Önnek néhány kérdést és kérem, hogy válaszaival segítsemunkánkat. A válaszadás természetesen önkéntes. A begyűjtött adatokat titkosan kezeljük, csak összesítetteredményeket hozunk nyilvánosságra.KÉRDEZŐ! A KÉRDŐÍV CÍMLAPJÁN SZEREPLŐ KVÓTA ADATOK ELLENŐRZÉSÉVELKEZDD! MINDEN TOVÁBBI KÉRDÉSNÉL JELÖLD A VÁLASZHIÁNY OKÁT AKÖVETKEZŐKÉPPEN:KARIKÁZD BE: VAGY [-1] = „NT”: NEM TUDOTT, VAGY [-2] = „NV”: NEM AKARTVÁLASZOLNI. VAGY AHOL AZÉRT HIÁNYZIK A VÁLASZ, MERT NEM KELLETT AKÉRDÉST FELTENNI (RÁ NEM VONATKOZIK), A KÉRDÉS, ALKÉRDÉS SORSZÁMA ELÉÍRJ EGY „X” JELET!I.0. Mikor született Ön: 19 _____ [ -1 -2 ]I. KIBOCSÁTÓ CSALÁD, GYERMEKKORI.1. Kik nevelték 14 éves koráig: [ -1 -2 ]1 – csak vér szerinti szülők2 – más → a/ Oka: 1 – VÁLÁS: → b/ Mikor: ___________ [ -1 -2 ]2 – MÁS: _________________________________ → d/ Mikor: ________ [ -1 -2 ]I.2. Hol élt 14 éves korában (település) ___________________________ (KSH kód: ____________) [ -1 -2 ]I.3. Összességében milyenek voltak életkörülményeik 14 évesen az átlaghoz képest? Osztályozzon!1 – sokkal rosszabb 2 – rosszabb 3 – átlagos 4 –jobb 5 – sokkal jobb [ -1 -2 ]I.4. Meg tudná mondani, hogy 14 éves korában mi volt a szülei foglalkozása:(A) Apa/nevelőapa: _____________________________________________________ [ -1 -2 ](B) Anya/nevelőanya: ___________________________________________________ [ -1 -2 ]I.5. Adataik jelenleg: Kérem, válaszoljon a következő kérdésekre! [ -1 -2 ](A) Apa/nevelőapa(B) Anya/nevelőanya1. Vér szerinti szülő? 1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen2. Születési éve (19…) 19 ______ Él-e: 1 – nem 2 - igen 19 ______ Él-e: 1 – nem 2 - igen3. Jelenlegi lakóhelye(település) __________________________ ___________________________4. Iskolai végzettsége4.a. Általán. iskolát befejezte 1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen4.b. Szakmun.képzőt végzett 1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen4.c. Középiskolai érettségi van 1 - nincs 2 - van → Jellege: 1 - nincs 2 - van → Jellege:4.d. Főiskolai diploma vanHol – (ÍRD BE!)4.e. Egyetemi diploma vanHol – (ÍRD BE!)1-szakköz. 2 – gimn. 3 - egyéb1 – nincs 2 - van → Hol:1: ________________________2:1 – nincs 2 - van → Hol:1: ________________________2:31-szakköz. 2 – gimn. 3 - egyéb1 – nincs 2 - van → Hol:1: ________________________2:1 – nincs 2 - van → Hol:1: ________________________2:4.f. Tudományos minősítés 1 - nincs 2 - van → Év: _______ 1 - nincs 2 - van → Év: _______5. Foglalkozása (ÍRD BE!): ___________________________ ___________________________6. Foglalkozása – kódolva KÓD**: ________ KÓD**: ________* HA MÁR NEM DOLGOZIK: AZ UTOLSÓT, HA TÖBB VAN: A „FŐFOGLALKOZÁSÁT‖ ÍRD BE!** Foglalkozás KÓD: Lásd az alábbi táblázatban!

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontFOGLALKOZÁS, BEOSZTÁS KÓDOK:ÖNÁLLÓK, VÁLLALKOZÓKALKALMAZOTTAK(tulajdonos, vagy résztulajdonos)(nem a saját vállalkozásában dolgozik)01 — közepes és nagyvállalkozóVEZETŐK:02 — diplomás szabadfoglalkozású 05 — felső vezető (főosztályvezető és felette)(pl. ügyvéd, fogorvos)06 — középszintű vezető03 — egyéni vállalkozó, bt-jében, kkt-jában07 — alsó vezető, csoportvezető, művezetődolgozó, kisiparos, kiskereskedőBEOSZTOTTAK:04 — gazdálkodó, mezőgazdasági08 — beosztott értelmiségikisvállalkozó09 — egyéb szellemi, szolgáltató, kereskedő10 — szakmunkásHA NEM BESOROLHATÓ, ÍRJ 13 - 11 — betanított- vagy segédmunkásAT!12 — mezőgazdasági fizikai dolgozó, idénymunkásII. TESTVÉREK, NAGYSZÜLŐKII.1. Vannak-e Önnek testvérei?1 – nincs testvére → TOVÁBB A _II.3._ KÉRDÉSRE!2 – van testvére → a) Hány testvére van: _______ [ -1 -2 ]II.2. Adatai(k) jelenleg: Kérem, válaszoljon a következő kérdésekre! [ -1 -2 ]1. testvér 2. testvér 3. testvér1. Vér szerinti testvér-e 1 – nem; 2 - igen 1 – nem; 2 - igen 1 – nem; 2 - igen2. Neme 1 – férfi; 2 - nő 1 – férfi; 2 - nő 1 – férfi; 2 - nő3. Születési éve (ÍRD BE) ______________ ______________ ______________4. Jelenlegi lakóhelye:(ÍRD!) _______________ _______________ _______________5. Iskolai végzettsége5.a. Általános isk. befejezte 1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen5.b.Szakmunkásképzőt végzett 1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen 1 - nem 2 - igen5.c. Középiskolai érettségi van: 1-nincs 2-van → Jell.: 1-nincs 2-van → Jell.: 1-nincs 2-van → Jell.:5.d. Főiskolai diploma van:(ÍRD BE, HOL!)5.e. Egyetemi diploma van:(ÍRD BE, HOL!)1-szak. 2–gim. 3-egy.1-nincs 2-van → Hol:1:________________2:1-nincs 2-van → Hol:1:________________2:41-szak. 2–gim. 3-egy.1-nincs 2-van → Hol:1:________________2:1-nincs 2-van → Hol:1:________________2:1-szak. 2–gim. 3-egy.1-nincs 2-van → Hol:1:________________2:1-nincs 2-van → Hol:1:________________2:5.f. Tudományos minősítés: 1 – nincs; 2 - van 1 – nincs; 2 - van 1 – nincs; 2 - van6. Foglalkozása* (ÍRD BE!): _______________ _______________ _______________7. Foglalkozása kódolva: KÓD**: ______ KÓD**: ______ KÓD**: ______* HA MOST NEM DOLGOZIK: AZ UTOLSÓT, HA TÖBB VAN: A „FŐFOGLALKOZÁSÁT‖ ÍRD BE!** Foglalkozás KÓD: lásd fentebb a táblázatban! (Az I.5. kérdés táblázata)II.3. Mi a nagyszülei legmagasabb iskolai végzettsége? [ -1 -2 ]Elemi/legfeljebb nyolcáltalános, 4 polgáriSzakiskola,szakmunkásképző, mesterlevélSzakközépiskola,gimnázium,technikum(érettségi)Felsőfok1. Apai nagyanya 1 2 3 5 -1 -22. Apai nagyapa 1 2 3 5 -1 -23. Anyai nagyanya 1 2 3 5 -1 -24. Anyai nagyapa 1 2 3 5 -1 -2Ha nem tudja besorolni: Melyik: _____ Milyen jellegű végzettsége: __________________________________ [ -1 -2 ]NTNV

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontIII. ÉLETÚT 14 ÉVES KORÁTÓL MÁIGIII.A. ISKOLAI ÉS EGYÉB TANULMÁNYOKMost arra kérjük, mondja el, hogy milyen ISKOLÁKBA járt Ön az általános iskola befejezését követően egészennapjainkig. Kérem, soroljon fel minden olyan szakaszt, ami legalább 4 hónapig tartott! Időben haladjuk az általánosiskola befejezésétől napjainkig, minden szakasz kezdő és záró évszámát feljegyezve. Ha egyszerre több iskolában,vagy akár tanfolyamon tanult, azt is említse meg. Tehát milyen iskolába vagy tanfolyamra járt, miután befejezte azáltalános iskolát? [ -1 -2 ](A) AZ OKTATÁSI INTÉZMÉNY NEVE (RÖVIDÍTVE), FELSŐFOK ESETÉN: A KART ÉS A SZAKOT IS ÍRDBE!1.2.3.4.5.6.7.8.9.10.(A) Intézmény (kar, szak), tanfolyam(ÍRD BE)(B)Jel-leg(C)Mettől(év, hó)(D)Meddig(év, hó)(E)TagozatKÓDOK a fenti táblázathoz:(B) Jelleg1 – szakképző intézmény, szakmunkásképző, szakiskola2 – szakközépiskola3 – gimnázium4 – főiskola (BA)5 - egyetem6 - PhD7 - érettségit követő, felsőfokra nem akkreditált szakképzés; technikum8 - akkreditált felsőfokú szakképzés; felsőfokú technikum9 – egyéb, iskolarendszeren belüli képzés10 – egyéb iskolarendszeren kívüli képzés11 - nyelviskola12 – tréning, készségfejlesztő tanfolyam13 - egyéb válasz(E) Tagozat 1 - nappali 4 - távoktatás2 - levelező 5 - egyéb3 - esti(F) Költségtérítés 1 – államilag finanszírozott2 - költségtérítéses3 - egyéb(G) Befejezte-e? 1 – sikerrel befejezte2 – jelenleg is folytatja3 – sikertelenül abbahagyta4 – más intézményben folytatta5 – egyéb(H) Ingázás 1 – nem ingázott (helyben lakott) 4 – albérletben lakott2 – ingázott, bejáró volt 5 - egyéb3 – kollégista volt(F)Költségtérítés(G)Befejezte-e?(H)Ingázás5

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.III.B. A MUNKA VILÁGAZsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontA következőkben szeretnénk számba venni minden olyan MUNKATEVÉKENYSÉGÉT, amely legalább 2hónapig tartott és jövedelmet biztosított Önnek 14 éves korától – legyen az tanulás mellett, teljes állásban,határozott, vagy határozatlan idejű munkaszerződéssel; félállásban, bármilyen más munkaszerződéssel, vagy anélkül.(A) KÉRDEZŐ! ÍRD BE A MUNKAHELY MEGNEVEZÉSÉT, TELEPHELYÉT!1.2.3.4.5.6.7.8.9.10.(A) Megnevezés(ÍRD BE)(B)Szféra(C)Ágazat(D) Beosztás,munkakör (ÍRD BE)(E) Munkaszerződés(F)Mettől(G)Meddig(H)KÓDKÉRDEZŐ! HA VALAMELY VÁLASZ NEM KÓDOLHATÓ BE EGYÉRTELMŰEN, JEGYEZD FEL AZ ALÁBBIAKBAN,MEGJELÖLVE A SORT ÉS OSZLOPOT! FELJEGYZÉSEK:_________________________________________________________________________________________________________________________________________KÓDOK a fenti táblázathoz:(B) Szféra 1 – magánszférában beosztott 6 – állami szférában köztisztviselő2 – magánszférában munkaadó 7 – állami szférában egyéb3 – magánszférában egyéni vállalkozó 8 – non-profit szférában4 – családi vállalkozásban 9 – egyéb válasz(C) Ágazatmegnevezése(D) Beosztás,munkakör(E) Munkaszerződésjellege(H) KÓD:Munkahelymegszűnés módja5 – állami szférában közalkalmazott1 – mezőgazdaság, halászat 10 – pénzügyi, számviteli tevékenység2 – bányászat, energiaipar, vízellátás 11 – ingatlanügyek bérbeadása3 – javítás, szerelés, karbantartás 12 – közigazgatás védelem4 – építőipar 13 – oktatás, tudomány5 – feldolgozóipar 14 – egészségügy, szociális ellátás6 – kereskedelem, vendéglátás 15 – egyéb közösségi szolgáltatás7 – szállítás, raktározás 16 – személyi szolgáltatás8 – közlekedés, távközlés, posta 17 – egyéb szolgáltatás9 – számítástechnika, informatika 18 – egyéb válaszÍRD BE AZ ELÉRT LEGMAGASABB MUNKAKÖRÉT, BEOSZTÁSÁT!1 – teljes állás határozatlan idejű munkaszerződéssel 4 – alkalmi munka2 – teljes állás határozott idejű munkaszerződéssel 5 – egyéb válasz3 – részmunkaidős tevékenység1 – megszűnt közös megegyezéssel 4 – megszűnt más módon2 – megszűnt az Ön kezdeményezésére 5 – jelenleg is tart, nem szűnt meg3 – megszűnt a munkáltató felmondásávalIII.C. Hány éves volt, amikor először befejezte nappali tagozatos tanulmányait és munkát vállalt: _____ évIII.D. Iskolai végzettsége ekkor: 1 - 8 általános 2 – szakmunkásképző 3 – szakközépiskola 4 –gimnázium 5 –technikum 6 – főiskola 7 – egyetem 8 – PhD 9 – egyéb: ____________________6

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontIII.C. EGYÉB ÉLETÚT ELEMEKIII.C.1. Mikor történtek meg az alábbi ÉLETESEMÉNYEK Önnel, illetve ha még nem történtek meg, mikorfognak?Megtörtént Megtörténik Soha NT NV… éves koromban1 – először eldönteni, milyen foglalkozása, szakmája lesz 99 -1 -22 – befejezni tanulmányait 99 -1 -23 – először teljes állást vállalni 99 -1 -24 – először elég pénzt keresni ahhoz, hogygondoskodhasson magáról99 -1 -25 – először állandó partnerrel együtt élni 99 -1 -26 – először elköltözni a szülői háztól, szülőktőlfüggetlenül élni99 -1 -27 – először megházasodni 99 -1 -28 – először önálló, saját lakásba költözni 99 -1 -29 – először apa/anya lenni (első gyermek) 99 -1 -210 – először különélni, elválni 99 -1 -211 – újra állandó partnerrel együtt élni, újraházasodni 99 -1 -212 – először elveszíteni állását 99 -1 -213 – először munkanélkülivé válni 99 -1 -214 – további gyermek(ek) 99 -1 -2III.D. „FORDULÓPONTOK” AZ ÉLETÉBENMilyen FONTOSABB FORDULÓPONTOKAT tudna megjelölni az eddigi életében? Olyan dolgokra gondolunk,amelyek pozitív fordulópontok, sikerek (a körülmények kedvező alakulása: pl. előléptetés, tudományos teljesítmény,kedvező döntés, nyeremény, egyéb szerencse, valaki hathatós segítsége stb.) vagy negatív fordulópontok, kudarcok(a körülmények kedvezőtlen alakulása: pl. elhibázott döntés, veszteség, baleset, balszerencse, valaki ártóbeavatkozása életébe stb.) voltak életében, esetleg komolyabb kihatással voltak további sorsára is. Először apozitív fordulatokat nevezze meg, majd folytassa a negatív fordulatokkal. Azt is mondja meg, hogy hány éveskorában történt ez Önnel. (KÉRDEZŐ! A III.C.1. ESEMÉNYEI IS LEHETNEK!)III.D.1. POZITÍV FORDULATOK, SIKEREK Volt-e ilyen? 1 – igen – 2 – nem [ -1 -2 ]Megnevezés Életkor Megnevezés Életkor1 62 73 84 95 10III.D.2. NEGATÍV FORDULATOK, KUDARCOK Volt-e ilyen? 1 – igen – 2 – nem [ -1 -2 ]Megnevezés Életkor Megnevezés Életkor1 62 73 84 95 107

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.IV. JELENLEGI FOGLALKOZÁSA, MUNKAHELYEIV.1. A 14. életéve betöltése óta volt-e már Ön…Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpontigen nem NT NV → Ha igen - hányszor Össz. hónap**1. Regisztrált munkanélküli 1 2 -1 -22. Regisztrálatlan munkanélküli 1 2 -1 -23. GYES-en, GYED-en, GYET-en 1 2 -1 -24. Más formában inaktív* (pl. htb.) 1 2 -1 -2* A nappali tagozatos tanulmányok ideje nem számít ide! ** Összes idő hónapokban (pl. 2 és fél év = 30 hónap)IV.2. Ön dolgozik-e jelenleg? [ -1 -2 ]1 – igen2 – nem, de már volt munkahelye → A LEGUTÓBBI MUNKAHELYÉRE KÉRDEZZ!3 – soha nem volt munkahelye → TOVÁBB A _IV.12._ KÉRDÉSRE!IV.3. Mi (volt) az Ön (legutóbbi) foglalkozása, beosztása? Arra a munkahelyére vonatkozóan fogom kérdezni,amelyiket Ön a legfontosabbnak tart. Mi (volt) az Ön (utolsó) főfoglalkozása, beosztása a főmunkahelyén?(KÉRDEZŐ! MINÉL PONTOSABBAN ÍRD BE, AMIT MOND, MAJD KÓDOLD IS!)ÍRD BE: [ -1 -2 ] _______________________________________________________ KÓDJA*: ___________IV.3.A. Van-e valamilyen más munkája, munkahely is? 1 – nincs 2 – van éspedig: ____________________* KÓDJA! A KÉRDEZETT SEGÍTSÉGÉVEL SOROLD BE A KÖVETKEZŐ KATEGÓRIÁKEGYIKÉBE:ÖNÁLLÓK, VÁLLALKOZÓK(tulajdonos, vagy résztulajdonos)01 — közepes és nagyvállalkozó02 — diplomás szabadfoglalkozású(pl. ügyvéd, fogorvos)03 — egyéni vállalkozó, bt-jében, kkt-jábandolgozó, kisiparos, kiskereskedő04 — gazdálkodó, mezőgazdaságikisvállalkozóHA NEM BESOROLHATÓ, ÍRJ 13 -AT!CSAK ÖNÁLLÓTÓL, VEZETŐTŐL! (előző kérdés 01- 07-es kód):IV.4. Hány alkalmazottja / beosztottja van Önnek?____________ alkalmazott / beosztott 0 – nincs alkalmazottja [ -1 -2 ]ÖNÁLLÓK, VÁLLALKOZÓK ESETÉBEN → TOVÁBB A _IV.9._ KÉRDÉSRE!IV.5. Ennél a cégnél, ahol Ön alkalmazott, kb. hány ember dolgozik?_____________ fő [ -1 -2 ]ALKALMAZOTTAK(nem a saját vállalkozásában dolgozik)VEZETŐK:05 — felső vezető (főosztályvezető és felette)06 — középszintű vezető07 — alsó vezető, csoportvezető, művezetőBEOSZTOTTAK:08 — beosztott értelmiségi09 — egyéb szellemi, szolgáltató, kereskedő10 — szakmunkás11 — betanított- vagy segédmunkás12 — mezőgazdasági fizikai dolgozó, idénymunkásIV.6. Az Ön cége… [ -1 -2 ]1 – teljes mértékben magántulajdonban van,2 – állami, önkormányzati tulajdonban van, Ön közalkalmazott3 – állami, önkormányzati tulajdonban van, Ön nem közalkalmazott4 – részben magán, részben állami tulajdonban van5 – külföldi tulajdonban van6 – szövetkezeti tulajdonban van7 – családi vállalkozás8 – egyéb: _________________________________________________ [ -1 -2 ]8

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontIV.7. Van –e valamilyen tulajdonosi részesedése ebben a cégben, vállalatban? [ -1 -2 ]1 – nincs2 – van → Ha van: a). Mekkora részesedése van? [ -1 -2 ]1 – kicsi , maximum 1-2 % (dolgozói részvény, MRP stb.)2 – ennél nagyobb, 3-49 %, vagy3 – Ön illetve családja a főtulajdonos ebben a vállalkozásban (50-100%)?IV.8. Milyen munkaszerződése van Önnek? [ -1 -2 ]1 – határozatlan idejű, vagy2 – határozott idejű? → a) Hány hónapra kötötték a munkaszerződést: _________ hónap [ -1 -2 ]3 – nincs munkaszerződése4 – egyéb válasz: ______________________________________________________________ [ -1 -2 ]MINDENKITŐL, AKINEK VAN VAGY MÁR VOLT MUNKAHELYE!IV.9. Most a főmunkahelyi kereseteiről kérdezem. Kérem, számolja össze a főmunkahelyi fix keresetét, mozgóbérét, a bérkiegészítéseket és a különböző pótlékokat, amit a legutóbbi (legutolsó) hónapban kapott. Azesetleges túlóra után járó összegeket is vegye ide. Mennyi volt ezek bruttó összege?____________________ Ft/hó [ -1 -2 ]IV.10. A jelenlegi munkáját is beleértve, az eddigiekben szakmájának, szakterületének, képzettségénekmegfelelő munkakörben dolgozott-e? [ -1 -2 ]1 – az első munkába állásakor igen, most nem2 – igen, mindig (AKKOR IS, HA EZ AZ ELSŐ)3 – volt amikor igen, volt, amikor nem4 – nem, sohaIV.11. Mennyiben felel(t) meg ez a mostani (legutolsó) foglalkozása, beosztása legmagasabb iskolaivégzettségének, képzettségének: [ -1 -2 ]1 – egyáltalán nem felel(t) meg2 – nagyobb részben nem felel(t) meg3 – meg is felel(t), meg nem is4 – nagyobb részben megfelel(t)5 – tökéletesen megfelel(t)IV.12. A munkahely választásnál mennyire fontos, hogy (A) az alábbiak teljesüljenek, illetve (B) mennyireteljesülnek (teljesültek) ezek a feltételek jelenlegi (legutóbbi) munkája esetében. Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol (A)esetben az 1-es azt jelenti, hogy ez egyáltalán nem fontos, míg az 5-ös azt, hogy ez döntő mértékben fontos; (B)esetben az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem teljesül, míg az 5-ös, hogy teljes mértékben. A közbülső értékekkelárnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ] HA MÉG SOSE VOLT ÁLLÁSA: CSAK (A) –T KÉRDEZD!1. Bejelentett állás legyen.2. A cég presztízse.3. Kedvező előrejutási lehetőségek.4. Kreativitás.5. Lakóhelyhez való közelség.6. Munkahely biztonsága.7. Előnyös munkaidő beosztása (pl. kötetlen).8. Jó (egészségre nem ártalmas) munkakörülmények.9. Önállóság.10. Szakmai előrejutás lehetősége.11. Jól bánjanak az alkalmazottakkal.12. Jó pénz, magas fizetés.13. Szakmámban tudjak elhelyezkedni.14. Egyéb: ________________________________________9(A) Mennyire fontos?(B) Mennyire teljesül?

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.CSAK AKKOR, HA JELENLEG NINCS MUNKÁJAIV.13. Miből él Ön jelenleg? (TÖBB VÁLASZ IS LEHET!) [ -1 -2 ]Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontHA VAN → TOVÁBB AZ _V.A._ KÉRDÉSRE!1 – nyugdíjas (öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíj)2 – eltartja a házastársa, szülei stb.3 – gyermekneveléshez kapcsolódó juttatásokat kap (pl. GYED, GYES, GYET, gyermeknev. támogatás)4 – munkanélküliséghez kapcsolódó ellátást kap5 – egyéb segélyeket kap6 – alkalmi üzletekből stb. vagyonomból, lakáskiadásból stb.7 – tanuló nappali tagozaton8 – egyéb válasz, éspedig: ____________________________________________________IV.14. Keres-e Ön jelenleg munkát? [ -1 -2 ]1 – igen 2 – nem → HA NEM TOVÁBB A _IV.17._ KÉRDÉSRE!IV.15. Mióta keres munkát? ______________ év __________ hónap óta [ -1 -2 ]IV.16. Hogyan keres(ett) munkát? (TÖBB VÁLASZ IS LEHET!) [ -1 -2 ]1 – felkeresi az állami munkaközvetítőt (Munkaügyi Hivatal)2 – más munkaközvetítőt keres fel3 – álláshirdetést figyel → Hol: a) Internet:_____________________________________________ [ -1 -2 ]b) Újság:________________________________________________ [ -1 -2 ]4 – álláshirdetést ad fel → Hol: a) Internet:_____________________________________________ [ -1 -2 ]b) Újság:________________________________________________ [ -1 -2 ]5 – rokonai, barátai, ismerősei révén keres6 – „fejvadász‖ céghez fordul7 – személyesen keresi fel a munkáltatókat8 – START KÁRTYA9 – a felsőoktatási intézménye segítségét veszi igénybe → Hogyan: ________________________ [ -1 -2 ]10 – egyéb módon: _________________________________________________________________ [ -1 -2 ]HA NINCS MUNKÁJA, DE KERES, AKKOR → TOVÁBB A _IV.19._ KÉRDÉSRE!IV.17. Szeretne-e munkát vállalni, elhelyezkedni? 1 – igen 2 – nem [ -1 -2 ]IV.18. Miért nem keres munkát? (TÖBB VÁLASZ IS LEHET!) [ -1 -2 ]1 – semmilyen állás nincs a környéken2 – nincs a képzettségének megfelelő állás3 – nincs megfelelő képzettsége4 – túl idős, túl fiatal ahhoz, hogy állást találjon5 – családi okból6 – egészségügyi okból7 – már talált munkahelyet és megállapodott, hogy hamarosan (30 napon belül) belép8 – jobban jár, ha munkanélküli9 – egyéb okból: __________________________________________________ [ -1 -2 ]IV.19. Mennyi az a legkisebb nettó havi fizetés, amennyi alatt nem vállalna munkát?________________ Ft/hó VAGY: 8 – bármennyit fizetnének, elvállalná [ -1 -2 ]IV.20. Munkába tudna-e most ( 2 héten belül) állni, ha adódna egy állás? 1 – igen 2 – nem [ -1 -2 ]IV.21. Végzett-e az elmúlt héten valamilyen munkát fizetségért (akármilyen rövid ideig is)?1 – nem 2 – igen → a) Mit? _________________________________________________________ [ -1 -2 ]IV.22. Jelenleg nyilvántartják-e Önt a Munkaügyi Kirendeltségen? [ -1 -2 ]1 — igen → Ha igen, a) START KÁRTYÁVAL-e? 1 – igen 2 – nem [ -1 -2 ]2 —nem10

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.V. A MUNKÁHOZ SZÜKSÉGES KÉSZSÉGEK, KOMPETENCIÁKZsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontV.A. A következő készségek, kompetenciák mennyiben szükségesek ahhoz, hogy Ön sikerrel ellássa jelenlegi(legutolsó) munkáját, hogy sikeres legyen a munkahelyén? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogyegy a készség, kompetencia elengedhetetlenül szükséges mindezekhez, a 4-es azt, hogy fontos, a 3-as, hogy fontos ismeg nem is, a 2-es, hogy egy kicsit fontos, míg az 1-es, hogy egyáltalán nem fontos. [ -1 -2 ]V.B. Majd abból a szempontból is osztályozza le az egyes kompetenciákat, hogy – megítélése szerint – Önmennyiben rendelkezik ezekkel a szükségeshez képest. Itt is 1-től 5-ig osztályozhat, de itt az 5-ös azt jelenti, hogysokkal nagyobb mértékben rendelkezik ezzel a készséggel, mint ami a mostani munkájához szükséges, a 4-es, hogynagyobb mértékben, a 3-as, hogy éppen a szükséges mértékben, a 2-es, hogy kisebb mértékben, míg az 1-es, hogysokkal kisebb mértékben annál, mint ami a mostani munkájához szükséges (tehát a 3-as osztályzat tekinthető az„ideálisnak”). [ -1 -2 ]V.C. Végül, gondolja végig, hogy az a munka, amit Ön a legszívesebben végezne, az egyes kompetenciákat milyenmértékben venné igénybe! Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy egy a készség, kompetenciaelengedhetetlenül szükséges ahhoz a munkához, amit Ön a legszívesebben végezne, a 4-es azt, hogy fontos, a 3-as,hogy fontos is meg nem is, a 2-es, hogy egy kicsit fontos, míg az 1-es, hogy egyáltalán nem fontos.[ -1 -2 ] KÉRDEZŐ! HA MÉG SOHASEM DOLGOZOTT, CSAK AZ V.C. –T KÉRDEZD!Készségek, kompetenciák01. Elméleti szaktudás, felkészültség02. Szaktudás alkalmazása a gyakorlatban03. Innovatív készség, újító szellem04. Probléma-megoldási készség, leleményesség05. Nagy munkabírás, kitartás06. Beszédkészség07. Íráskészség, fogalmazási készség08. Kézügyesség09. Nyelvtudás10. Számítógép-ismeret, informatikai tudás11. Emberi konfliktusok kezelése12. Konfliktustűrés13. Együttműködés egy csapattal14. Megfelelő csapatszellem kialakítása15. Munkaszervezés16. Mások szakmai vezetése17. Mások irányítása, utasítás18. Egyéb 1: ____________________________19. Egyéb 2: ____________________________20. Egyéb 3: ____________________________V.A.MennyireszükségesmunkájáhozV.B.Menynyibenrendelkezik veleV.C.Amilyen munkátvégezni szeretne*V.1. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi az a munka, munkakör, amelyet Ön a legszívesebben végezne! Próbáljamegnevezni, körülírni, esetleg más konkrétumait elmondani:Megegyezik a jelenleg végzettel? 1 – igen 2 – nem, hanem: [ -1 -2 ](A) Megnevezése:____________________________________________________________________________(B) Jellemzői:_________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________11

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontVI. A MUNKÁHOZ SZÜKSÉGES KÉSZSÉGEK, KOMPETENCIÁK KIALAKULÁSAVI.A. Most a fenti készségek, kompetenciák kialakulásának körülményeit, forrásait szeretnénk az Önsegítségével felderíteni. Először abból a szempontból tekintsük át ezeket, hogy mennyiben járultak hozzá akialakulásukhoz a munka világában szerzett tapasztalatai. Minden, eddig a munka világában szerzett tapasztalatátvegye figyelembe, és osztályozza 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy az adott kompetencia döntő mértékben amunka világában alakult ki Önben; a 4-es azt, hogy nagyobb részt itt; a 3-as, hogy részben itt, a 2-es azt, hogy csekélymértékben járultak hozzá az itt szerzett tapasztalatai; végül az 1-es azt, hogy egyáltalán nem játszott ebben szerepet amunka világa. [ -1 -2 ] KÉRDEZŐ! KOMPETENCIÁNKÉNT KÉRDEZZ!VI.B. Tekintsük át ugyanígy a felsőoktatás szerepét az egyes készségek, kompetenciák kialakulásaszempontjából: osztályozzon az előzőekhez hasonlóan itt is 1-től 5-ig. [ -1 -2 ]VI.C. Most a középiskolai tapasztalatait mérlegelje ugyanígy: osztályozzon 1-től 5-ig. [ -1 -2 ]VI.D. Időben visszább haladva, most mérlegelje általános iskolai, óvodai tapasztalatait is 1-től 5-ig osztályozvaszerepüket. [ -1 -2 ]VI.E. Tekintsük át a család, szülei szerepét: osztályozzon itt is 1-től 5-ig. [ -1 -2 ]VI.F. Hogyan látja: az egyes kompetenciái, készségei kialakításában mekkora volt az Ön szerepe, amikor úgymond„külső segítség nélkül”, saját erőforrásait felhasználva maga alakított készségein: osztályozza ezt is 1-től 5-ig. [ -1 -2 ]VI.G. Végül, ha valami, vagy valaki más játszott az adott készség, kompetencia kialakításában jelentősebbszerepet, az utolsó oszlopban azt is jelezze. Itt csak azokat a kompetenciákat emelje ki, amelyekben az eddigiektőleltérő tényező meghatározó jelentőségű hatása fontos az Ön számára: oda 5-ös kerül, és kérem, hogy nevezze ismeg ezt a tényezőt, személyt; az összes többi sorba 1-es kerül. [ -1 -2 ]Készségek, kompetenciák01. Elméleti szaktudás, felkészültség02. Szaktudás alkalmazása a gyakorlatban03. Innovatív készség, újító szellem04. Probléma-megoldási készség, leleményesség05. Nagy munkabírás, kitartás06. Beszédkészség07. Íráskészség, fogalmazási készség08. Kézügyesség09. Nyelvtudás10. Számítógép-ismeret, informatikai tudás11. Emberi konfliktusok kezelése12. Konfliktustűrés13. Együttműködés egy csapattal14. Megfelelő csapatszellem kialakítása15. Munkaszervezés16. Mások szakmai vezetése17. Mások irányítása, a parancsolás18. Egyéb 1: ___________________________19. Egyéb 2: ___________________________20. Egyéb 3: ___________________________VI.A.A munkavilágábanVI.B.AfelsőoktatásbanVI.C.KözépiskolábanVI.D.KorábbaniskolábanVI.E.A családbanVI.F.SajátmagafejlesztetteVI.G.Mástényezők*HA A KÉRDEZETTNEK MÉG SOHA NEM VOLT MUNKAHELYE→ TOVÁBB A _IX.1._ KÉRDÉSRE!12

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi Kutatóközpont* A VI.G. OSZLOPBAN AHOL 5-ÖS SZEREPEL, MEGNEVEZÉSE: [ -1 -2 ]SOR Megnevezés SOR MegnevezésVII. ELSŐ MUNKAHELY KERESÉSEVII.1. Mennyi ideig keresett munkát első munkahelye megtalálásáig? [ -1 -2 ]1 – gyakorlatilag azonnal megtaláltam2 – hosszabb ideig kerestem: → a) __________ hónapig [ -1 -2 ] (HÓNAPOKBAN, PL. 2 ÉV = 24 HÓNAP.)VII.2. Hogyan keresett munkát? (TÖBB VÁLASZ IS LEHET!) [ -1 -2 ]1 – felkereste az állami munkaközvetítőt (Munkaügyi Hivatal)2 – más munkaközvetítőt keresett fel3 – álláshirdetést figyelt → Hol: a) Internet:_____________________________________________ [ -1 -2 ]b) Újság:________________________________________________ [ -1 -2 ]4 – álláshirdetést adott fel → Hol: a) Internet:___________________________________________ [ -1 -2 ]b) Újság:________________________________________________ [ -1 -2 ]5 – rokonai, barátai, ismerősei révén keresett6 – „fejvadász‖ céghez fordult7 – személyesen kereste fel a munkáltatókat8 – a felsőoktatási intézménye segítségét vette igénybe → a) Hogyan: _____________________ [ -1 -2 ]9 – egyéb módon: __________________________________________________________________ [ -1 -2 ]VII.3. Végül is melyek vezettek célra? Rangsorolja az első hármat! (SORSZÁMOKAT ÍRD BE!)1. Legcélravezetőbb: _________ 2. __________ 3. __________ [ -1 -2 ]VII.4. A munkahely, állás keresésében és megtartásában különböző szempontok, tényezők játszanak szerepet.Kérem, ítélje meg, hogy a felsoroltak mennyire fontosak, lényegesek abban, hogy (A) az óhajtott állást elnyerje,illetve abban, hogy (B) sikeresen megtartsa? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 1- es azt jelenti, hogy egyáltalán nemfontos, az 5-ös azt, hogy döntő szempont; a közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ]1. A személyes ismeretségek, kapcsolatok2. A diploma minősítése3. A diploma megszerzésének helye4. A tényleges nyelvtudás5. A kommunikációs készség6. Informatikai ismeretek7. A vonzó külső, jó megjelenés8. Az önmenedzselés képessége9. Az őszinteség10. Bizonyos fokú szemtelenség, rámenősség11. A jó önéletrajz12. Egyéb: _______________________________________(A) Az állásmegszerzésében(B) Az állásmegtartásában13

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontVII.5. Első munkahelye megszerzésében a fentiek közül melyik volt a legfontosabb és miért? [ -1 -2 ]KÓDJA: ______ Miért:VII.6. Első munkahelye megtartásában, a beilleszkedésben a fentiek közül melyik volt a legfontosabb és miért?[ -1 -2 ]KÓDJA: ______ Miért:VII.7. Az első munkahelyen végzett tevékenységhez szükséges tudás, kompetencia, ismeret egy részét az embermagától tudja, más részét az iskolai tanulmányok során sajátította el, megint másik részét ott, helyben kellettmegtanulnia. Hogyan alakultak a fenti arányok az Ön esetében első munkahelyén?[ -1 -2 ]ÍRD BE!A munkámhoz szükséges ismeretek%-át „eleve” tudtam%-át a felsőfokú tanulmányaim során,%-át a munkavégzés során sajátítottam el.ÖSSZESEN 100 %VII.8. Mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 1 azt jelenti, hogy egyáltalánnem ért egyet a kijelentéssel, az 5 pedig, hogy teljes mértékben egyetért vele. Az közbeeső értékekkel árnyalhatja avéleményét. [ -1 -2 ]NT NV1. A felsőfokú tanulmányok jól készítenek fel a munkára. 1 2 3 4 5 -1 -22. A megszerezhető jövedelmek arányosak a tudással. 1 2 3 4 5 -1 -23. A megszerezhető jövedelmek arányosak az erőfeszítésekkel 1 2 3 4 5 -1 -24. A pályakezdők munkát találása megoldott. 1 2 3 4 5 -1 -25. A pályakezdők jövedelmei reálisak. 1 2 3 4 5 -1 -26. A munkahelyek segítik a beilleszkedést. 1 2 3 4 5 -1 -27. A munkáltatók értékelik a hűséget, lojalitást. 1 2 3 4 5 -1 -28. A munkáltatók értékelik a merész váltást. 1 2 3 4 5 -1 -29. A diplomások könnyebben találnak állást, mint a képzetlenek. 1 2 3 4 5 -1 -210. A fiatal diplomások ismeretei korszerűbbek, adekvátabbak. 1 2 3 4 5 -1 -211. A munkahely nyer azzal, ha fiatalt és nem idősebbet alkalmaz. 1 2 3 4 5 -1 -2VIII. A MUNKAHELYVÁLTOZTATÁSVIII.1. Hányszor változtatott munkahelyet az első munkába állása óta?.___________alkalommal [ -1 -2 ] HA EGYSZER SEM (0): → TOVÁBB A _IX.1_ KÉRDÉSRE!VIII.2. Milyen indokok játszottak szerepet a munkahely-változtatásban? [ -1 -2 ]igen nem NT NV1. a szerződés lejárta 1 2 -1 -22. a pénz, a magasabb jövedelem lehetősége 1 2 -1 -23. a munkahelyi légkör 1 2 -1 -24. kényelmi szempontok 1 2 -1 -25. megváltozott körülmények 1 2 -1 -26. szakmai kihívások 1 2 -1 -27. érdeklődés megváltozása 1 2 -1 -28. magasabb beosztás 1 2 -1 -29. végzettségének jobban megfelelő lehetőség 1 2 -1 -210. családi, magánéletbeli okok 1 2 -1 -211. egyéb: _______________________________________________ 1 2 -1 -214

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.IX. FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYZsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontIX.1. Miért akart felsőoktatási intézményben tanulni, diplomát szerezni? Osztályozza 1-től 5-ig, ahol az 1 =egyáltalán nem fontos, 2 = inkább nem fontos, 3 = közepesen fontos, 4 = fontos, 5 = döntő szempont.[ -1 -2 ]1. Mindenképpen diplomát akartam szerezni. 1 2 3 4 5 -1 -22. A munkanélküliséget el akartam kerülni. 1 2 3 4 5 -1 -23. Vonzott a diákélet, a diákkor meghosszabbítása. 1 2 3 4 5 -1 -24. Ez a szakma érdekelt. 1 2 3 4 5 -1 -25. Nem szerettem volna túl hamar munkába állni. 1 2 3 4 5 -1 -26. A szüleim ezt várták tőlem. 1 2 3 4 5 -1 -27. A szüleim diplomásak, ez nyilvánvaló volt. 1 2 3 4 5 -1 -28. Nem akartam otthon maradni. 1 2 3 4 5 -1 -29. A karrierem így építhető. 1 2 3 4 5 -1 -210. Egyéb: _____________________________________ 1 2 3 4 5 -1 -2IX.2. Mi befolyásolta azt, hogy konkrétan ezt az intézményt választotta a tanulmányai folytatására? (HA TÖBBFELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYBE IS JÁRT, AZ „ANYAINTÉZMÉNYÉRE‖ KÉRDEZZ!) Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 1 = nem volt jelentősége, 2 = csekély jelentősége volt, 3= közepesen fontos volt, 4 = jelentős szempontvolt a választásban, 5 = döntő szem-pont volt a választásban.[ -1 -2 ]1. A szüleim tanácsolták. 1 2 3 4 5 -1 -22. A tanáraim tanácsolták. 1 2 3 4 5 -1 -23. Ismerőseim, barátaim tanácsolták. 1 2 3 4 5 -1 -24. Közel volt a lakóhelyemhez. 1 2 3 4 5 -1 -25. Mindenképpen el akartam menni otthonról. 1 2 3 4 5 -1 -26. Máshová nem vettek fel. 1 2 3 4 5 -1 -27. Ide könnyű volt bekerülni. 1 2 3 4 5 -1 -28. Ide volt elég a pontom. 1 2 3 4 5 -1 -29. Tetszett a szakma. 1 2 3 4 5 -1 -210. Tetszett az iskola presztízse, hírneve. 1 2 3 4 5 -1 -211. Kaptam kollégiumot. 1 2 3 4 5 -1 -212. Nehézségek nélkül el lehet végezni. 1 2 3 4 5 -1 -213. Jó szakmát ad. 1 2 3 4 5 -1 -214. Személyes kapcsolat az itteni tanárokkal. 1 2 3 4 5 -1 -215.Rokon, barát, ismerős itt tanul vagy dolgozik. 1 2 3 4 5 -1 -216. Jó a diákélet. 1 2 3 4 5 -1 -217. Az itt szerzett diploma értékes amunkaerőpiacon.1 2 3 4 5 -1 -218. Egyéb: ________________________________ 1 2 3 4 5 -1 -2NTNTNVNV15

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontIX.A. Mik azok a tényezők, amelyek befolyásolják, hogy egy felsőoktatási intézmény mennyire vonzó az Önszámára? Osztályozza 1-től 5-ig, ahol 1-es azt jelenti, hogy ez egyáltalán nem fontos, nincs jelentősége; az 5 –ös,hogy nagyon fontos, döntő jelentőségű; a közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ]IX.B. Most ugyanezen szempontok alapján osztályozza le az „anyaintézményét” (AVKF / SZIE / ZSKF), ahol az5-ös azt jelenti, hogy az adott szempontból tökéletesen megfelelt az Ön elvárásainak, míg az 1-es azt, hogy egyáltalánnem; a közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ]1. az intézmény jó híre2. a felvételi pontszámok magas volta3 az intézmény arculata (a design)4. erős diákönkormányzat5. megfelelő diák kutatási lehetőségek6 jó intézményi ügyintézés7. színvonalas TDK mozgalom8 jó étkezési lehetőségek9. kollégiumi elhelyezés10. jó jegyzetellátás11. jó könyvtári szolgáltatások12. magas számítógép-ellátottság13. megfelelő információkhoz jutás14. kedvező tanrendi időbeosztás15. az oktatás magas színvonala16. a jó tanár-diák viszony17. a jó hallgatók közötti viszony18. a diáktársak felkészültsége19. személyre szabott az oktatás20. megfelelő művelődési, szórakozási lehetőségek21. megfelelő sportolási lehetőségek22. a magas tanulmányi követelmények, elvárások23. kedvező pénzbeli juttatások24. kereső tevékenység összehangolása a tanulással25. családi kötelezettség összehangolása a tanulással26. a jó utazási, közlekedési lehetőségek27. a képzés költségei28. az elhelyezkedést segítő intézmény megléte, jó működése29. végzett diákokkal való törődés30. egyéb tényező:__________________________________IX.A.Mennyirefontos?IX.B.Mennyire feleltmeg?IX.1. Megítélése szerint az a diploma, amelyet az anyaintézményében szerzett, mennyire értékes amunkaerőpiacon (A) más magyar diplomákhoz képest; (B) hasonló végzettséget adó magyar felsőoktatásiintézmények diplomáihoz képest; (C) az EU hasonló jellegű diplomáihoz képest. Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az5-ös azt jelenti, hogy sokkal értékesebb, az 1-es, hogy sokkal értéktelenebb; a közbülső értékekkel árnyalhatjavéleményét. [ -1 -2 ]NT NV(A) más magyar diplomákhoz képest 1 2 3 4 5 -1 -2(B) hasonló végzettséget adó magyar felsőoktatásiintézmények diplomájához képest1 2 3 4 5 -1 -2(C) az EU hasonló jellegű diplomáihoz képest 1 2 3 4 5 -1 -216

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontIX.2. Az anyaintézményben szerzett ismeretek felhasználhatósága szempontjából, kérem, nevezzemeg, hogy melyek azok a tárgyak, amelyekből sokkal többet kellett volna tanítani: [-1 -2 ]___________________________________________________________________________________IX.3. Melyek azok, amelyekből sokkal kevesebbet: [ -1 -2 ]___________________________________________________________________________________IX.4. Melyek azok, amelyek teljesen fölöslegesek voltak: [ -1 -2 ]___________________________________________________________________________________IX.5. És melyek azok, amelyek teljesen hiányoztak, holott nagy szükség lett volna rájuk: [ -1 -2 ]___________________________________________________________________________________IX.6. Volt-e olyan eseményhez kötődő szakmai élménye, amire szívesen emlékszik: [ -1 -2 ]1 – nem 2 – igen éspedig:____________________________________________________________IX.7. Megmondaná, milyen minősítésű volt a diplomája az anyaintézményében? ________ [ -1 -2](Válaszok: 2 – elégséges 3 – közepes 4 – jó 5 – jeles 6 – kitűnő (kitüntetéses) 7 – egyéb válasz)IX.8. Hogyan tudja az anyaintézményben szerzett személyes kapcsolatait kamatoztatni: [ -1 -2 ]1 – egyáltalán nem játszanak szerepet ezek a kapcsolatot az életemben2 – jelentéktelen szerepet játszanak3 – közepes szerepük van4 – nagy szerepet játszanak5 – meghatározó jelentőségük van → a) Milyen tekintetben: _________________________ [ -1 -2 ]IX.9. Tervezi-e, hogy a jövőben másutt folytat tanulmányokat? [ -1 -2 ]1 – nem2 – igen, éspedig: [ -1 -2 ]igen nem NT NV1. Egyetemi kiegészítő képzés 1 2 -1 -22. Újabb alapképzés (BA) főiskolán 1 2 -1 -23. Újabb alapképzés (BA) egyetemen 1 2 -1 -24. Szakirányú továbbképzés 1 2 -1 -25. MA, mesterképzés 1 2 -1 -26. PhD, doktori iskola 1 2 -1 -27. Egyéb, felsőfokú képzés keretében 1 2 -1 -28. Egyéb, nem felsőfokú képzés keretében 1 2 -1 -29. nyelvtanulás 1 2 -1 -210. egyéb:__________________________ 1 2 -1 -2X. KÖZÉPFOKÚ TANULMÁNYAIX.1. Mely középiskolából került a felsőoktatásba: _____________________Jellege*: ____ [ -1 -2 ]*Jellege KÓDJA:Gimnázium:10 – általános tagozat, nincs specializáció 11 – humán 12 – nyelvi tagozat 13 – matematika 14 – számítás-technika 15 – kémia,biológia, fizika 16 – testnevelés 17 – ének-zene 18 – egyéb.Szakközépiskola, technikum jellege:21 – ipari, építőipari, vízgazdálkodási 22 – mezőgazdaság 23 – szállítás, hírközlés, posta 24 – kereskedelem25 – vendéglátóipar 26 – közgazdasági 27 – egészségügyi 28 – óvónői 29 – egyébX.2. Összességében milyen tanuló volt ebben a középiskolában az átlaghoz képest? Osztályozzon!1 – sokkal rosszabb 2 – rosszabb 3 – átlagos 4 –jobb 5 – sokkal jobb [ -1 -2 ]17

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontX.3. Mennyire ért egyet az alábbi kijelentésekkel a fenti középiskola tekintetében? Osztályozzon 1-től5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy teljes mértékben egyetért a kijelentéssel, míg az 1-es, hogy egyáltalánnem; a közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét. [ -1 -2 ]NT NV1. Erős középiskolába jártam. 1 2 3 4 5 -1 -22. Az iskola jó alapot nyújtott a továbbtanuláshoz. 1 2 3 4 5 -1 -23. Pályaorientációs szempontból jó volt. 1 2 3 4 5 -1 -24. Jól tanította meg a felvételi tárgyakat. 1 2 3 4 5 -1 -25. Jól tanított nyelvet. 1 2 3 4 5 -1 -26. Jól tanított informatikát. 1 2 3 4 5 -1 -27. Jól tanított szakmát. 1 2 3 4 5 -1 -28. Az iskola nevelési feladatát is jól ellátta. 1 2 3 4 5 -1 -2X.4. Járt-e különórára, magántanárhoz (nem korrepetálásra!) általános- és középiskolai tanulmányaisorán? [ -1 -2 ](A)általános iskolában(B)középiskolábanjárt nem NT NV járt nem NT NV1. matematika 1 2 -1 -2 1 2 -1 -22. számítástechnika 1 2 -1 -2 1 2 -1 -23. természettudományok 1 2 -1 -2 1 2 -1 -24. humán tárgyak 1 2 -1 -2 1 2 -1 -26. idegen nyelv 1 2 -1 -2 1 2 -1 -27. ének-zene, zeneiskola 1 2 -1 -2 1 2 -1 -28. felvételi előkészítő 1 2 -1 -2 1 2 -1 -29. sport 1 2 -1 -2 1 2 -1 -210. egyéb: _____________________ 1 2 -1 -2 1 2 -1 -2XI. JELENLEGI ÉLETKÖRÜLMÉNYEIXI.1. Állandó lakóhelye szerint hol él Ön? [ -1 -2 ] XI.1/a Település: _____________________________1 – saját lakásban [ -1 -2 ]2 – saját házban (KSH kód: __________)3 – szüleinél lakik4 – házastársánál, élettársánál lakik5 – házastársa, élettársa szüleinél lakik6 – rokonoknál lakik7 – ismerősöknél lakik8 – teljes lakást bérel magánszemélytől9 – lakást bérel önkormányzattól10 – albérletben többekkel együtt11 – intézményben él (pl. gyermekvédelmi, egészségügyi stb.)12 – egyéb: ___________________________________________________XI.2. És hol lakik Ön jelenleg? IDEIGLENES LAKHELY: A FENTIEK SZERINTI KÓDJA: ______ [ -1-2 ]XI.2/a Település: _____________________________[ -1 -2 ](KSH kód: __________)18

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontXI.3. Hány m 2 az a lakás, ahol Ön lakik? Azt tekintse most lakásának, amelyben az a háztartás működik,amelyiknek Ön tagja: ______________m 2 [ -1 -2 ]XI.4. Hány szobás az a lakás, ahol Ön lakik? (Ennél a kérdésnél is azt tekintse lakásának, amelyben az a háztartásműködik, amelyiknek Ön tagja.) Félszobának a 12 m 2 -esnél kisebb szobát tekintjük.A): __________ szoba és B): ________ félszoba [ -1 -2 ]XI.5. Összesen hányan élnek a lakásban? _______ fő a) Ebből közös háztartásban? _______ fő [ -1 -2 ]XI.6. Kikkel él jelenleg közös háztartásban? [ -1 -2 ](A) A HÁZTARTÁS TAGJAI (B) PARTNER [ -1 -2 ]A/1. Viszony A/2. Szül. A/3. Nem A/4. Mit. Van- e állandó partnere?1. Kérdezett X X X2.3. 1. Születési éve1 – nincs → TOVÁBB ! 2 – van: házastársa3 – van: élettársa* 4 – van: barátja/barátnője**19__________4. 2. Állandó lakhely: _______________________5. 3. Iskolai végzettség6.7.8.KÓDOK A FENTI TÁBLÁZATHOZ:A/1. Viszonya a Kérdezetthez képest:1 – szülő2 – testvér3 – saját gyermek4 – egyéb rokon5 – házastárs, partner6 – egyéb személy: ___________________________________A/2. Születési éve: ÍRD BE!A/3. Neme:1 – férfi2 – nőA/4. Mit csinál:1 – aktív kereső2 – munkanélküli3 – tanuló, kiskorú4 – egyéb inaktív (pl. GYES, htb. nyugdíjas)3.a. Általános iskolátbefejezte?3.b.Szakmunkásképzőt végzett?3.c. Középiskolaiérettségi van?3.d. Főiskolai diploma(ÍRD BE, HOLSZEREZTE MEG!)3.e. Egyetemi diploma(ÍRD BE, HOLSZEREZTE MEG!)3.f.Tudományosminősítés van?6. Foglalkozása*(ÍRD BE!):7. Foglalkozásakódolva:1-nem 2-igen1-nem 2-igen1-nincs 2-van → Jellege:1-szakköz. 2–gim. 3-egyéb1 - nincs 2 - van → Hol:1:_____________________2:____________________________________________________1 - nincs 2 - van → Hol:1:_____________________2:____________________________________________________1 – nincs; 2 – van →Mikor szerezte: ________________________________KÓD***: _______* Elkötelezett, tartós kapcsolatban: legalább egy évi együttélés *** Foglalkozás, beosztás** „Könnyedebb” kapcsolatban: kevesebb mint egy évi együttélés KÓDJA – LÁSD A 8. OLDALON!XI.9. Mit tart sajátmaga illetve a családja három legfőbb problémájának (FONTOSSÁGI SORREND!) [ -1 -2 ]1. – _______________________________________________________________________________________2. – _______________________________________________________________________________________3. – _______________________________________________________________________________________XI.8. Az Önök háztartására vonatkozóan szeretném megkérdezni, hogy mindent egybevetve, mennyi volt azÖnök MÚLT HAVI (adózás utáni) összjövedelme, AMIVEL GAZDÁLKODTAK? Ebbe beleértjük az Ön és aháztartás összes többi tagjának jövedelmét is. Ha az elmúlt hónapban valamilyen okból a szokásosnál jóvalnagyobb összeghez jutottak, pl. öröklés, azt ne vegye figyelembe!____________________ Ft [ -1 -2 ] (ESETLEG CSAK NAGYSÁGRENDBEN BECSÜLI:_________________________)19

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontXI.11.A. Összességében hogy érzi, Önök anyagilag … [ -1 -2 ]1 – gondok nélkül élnek, 2 – beosztással jól kijönnek, 3 – éppen hogy kijönnek a jövedelmükből,4 – hónapról-hónapra anyagi gondjaik vannak 5 – nélkülözések között élnekXI.10. Most tartós fogyasztási cikkeket fogok felsorolni. Arra kérem, mondja meg, ezek közül melyiktalálható meg az Önök háztartásában. [ -1 -2 ]van nincs NT NV1. mobil telefon 1 2 -1 -22. személyi számítógép 1 2 -1 -23. CD-lejátszó (asztali vagy hordozható; ami a számítógépbenvan, az nem számít)1 2 -1 -24. DVD-lejátszó (Ami a számítógépben van, az nem számít.) 1 2 -1 -25. házi mozi rendszer (szett) 1 2 -1 -26. Internet csatlakozás 1 2 -1 -27. automata mosógép 1 2 -1 -28. mosogatógép 1 2 -1 -29. értékes műtárgy (100.000 Ft felett) 1 2 -1 -210. értékes sporteszköz (sí, szörf, vitorlás, kerékpár100.000 Ft felett)1 2 -1 -211. másik ingatlan (lakóingatlan, telek, nyaraló) 1 2 -1 -212. plazma tévé 1 2 -1 -213. személyautó 1 2 -1 -2Autójuknak mennyi az értéke*: kb. _________ e Ft[ -1 -2 ] * Ezer forintban, ha több van: az értékesebb.XI.11. Gondolt-e arra, hogy a jobb elhelyezkedés, vagy a jobb élet reményében Ön … [ -1 -2 ]igen nem NT NV1. részt vesz valamilyen képzésben 1 2 -1 -22. elköltözik máshova az országon belül 1 2 -1 -23. külföldön vállal munkát 1 2 -1 -2XI.12. Kérem, mondja meg, hogy ezek közül Ön melyik csoportba sorolná saját magát? [ -1 -2 ]1 – alsó osztály 2 – munkásosztály 3 – alsóközép osztály4 – középosztály 5 – felső középosztály 6 – felső osztályXI.13. Mindent számításba véve, véleménye szerint az elmúlt 10 évben hogyan alakult az országgazdasági helyzete? Javult, nem változott, vagy romlott? És…[ -1 -2 ]javult nem változott romlott NT NV1. az ország gazdasági helyzete? 1 2 3 -1 -22. az emberek életszínvonala? 1 2 3 -1 -23. az Ön személyes helyzete? 1 2 3 -1 -24. az Ön kilátásai, lehetőségei? 1 2 3 -1 -220

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontXI.14. Ha a jövőre gondol, mit tart valószínűnek, a következő években hogyan alakul az országgazdasági helyzete? Javul, nem változik, vagy romlik? És… [ -1 -2 ]XI.15. Vannak-e olyan személyes elképzelései, amelyeket a következő öt évben szeretne megvalósítani?[ -1 -2 ]biztosan talán nem NT NV1. autóvásárlás 1 2 3 -1 -22. családalapítás/változtatás 1 2 3 -1 -23. munka(hely) szerzés/változtatás 1 2 3 -1 -24. (további) gyerek vállalása 1 2 3 -1 -25. külföldi munkavállalás 1 2 3 -1 -26. külföldi tanulás 1 2 3 -1 -27. lakás építése, vásárlása, cseréje 1 2 3 -1 -28. lakásfelújítás, bővítés, modernizálás 1 2 3 -1 -29. szakmai sikerek 1 2 3 -1 -210. továbbtanulás, újabb szakmaszerzés 1 2 3 -1 -211. külföldi utazás 1 2 3 -1 -212. vállalkozás indítása, sajátvállalkozás1 2 3 -1 -2XI.16. Mennyire elégedett a következő dolgokkal? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogyteljesen, az 1-es pedig, hogy egyáltalán nem. A közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét.[ -1 -2 ]egyáltalán nem teljesen NT NV1. partnerkapcsolataival 1 2 3 4 5 -1 -22. baráti kapcsolataival 1 2 3 4 5 -1 -23. munkavállalási lehetőségeivel 1 2 3 4 5 -1 -24. tanulási, önképzési lehetőségeivel 1 2 3 4 5 -1 -25. jelenlegi életszínvonalával 1 2 3 4 5 -1 -26. személyes élettervei megvalósításánakesélyeivel1 2 3 4 5 -1 -27. jövőbeli kilátásaival 1 2 3 4 5 -1 -2XI.17. Milyen nyelven beszél, illetve milyen nyelvvizsgái vannak? Beszél-e esetleg anyanyelvi szintenvalamilyen nyelvet? [ -1 -2 ]beszéli,nyelvvizsganélkülalapfokúnyelvvizsgaközépfokúnyelvvizsgafelsőfokúnyelvvizsgaAnyanyelviszintennembeszéli1. angol 1 2 3 4 5 6 -1 -22. francia 1 2 3 4 5 6 -1 -23. német 1 2 3 4 5 6 -1 -24. olasz: 1 2 3 4 5 6 -1 -25. orosz 1 2 3 4 5 6 -1 -26. egyéb:____________ 1 2 3 4 5 6 -1 -27. egyéb:____________ 1 2 3 4 5 6 -1 -2XI.18. Milyen gyakran használja Ön az Internetet?1 – naponta többször 2 – naponta 3 – hetente többször4 – hetente 5 – ritkábban 6 – egyáltalán nem használjaNTNV21

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontXI.19. A véleménye szerint mennyire szükségesek az alábbiak ahhoz, hogy az ember érvényesülhessen a maimagyar társadalomban? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy ez elengedhetetlenül szükséges, mígaz 1-es azt, hogy egyáltalán nem szükséges. A közbülső értékekkel árnyalhatja véleményét.NT NV1. becsület, erkölcs 1 2 3 4 5 -1 -22. biztos (jó) munkahely 1 2 3 4 5 -1 -23. diploma 1 2 3 4 5 -1 -24. egészség 1 2 3 4 5 -1 -25. jómódú szülők 1 2 3 4 5 -1 -26. jó modor 1 2 3 4 5 -1 -28. kemény munka 1 2 3 4 5 -1 -29. könyöklés, pofátlanság 1 2 3 4 5 -1 -210. nyelvtudás 1 2 3 4 5 -1 -211. összeköttetés, jó kapcsolatok 1 2 3 4 5 -1 -212. pénz, anyagiak 1 2 3 4 5 -1 -213. jó szakma 1 2 3 4 5 -1 -214. számítógépes ismeret 1 2 3 4 5 -1 -215. akaraterő, ambíció, rátermettség 1 2 3 4 5 -1 -216. szerencse 1 2 3 4 5 -1 -217. tisztességtelen út 1 2 3 4 5 -1 -218. tudás, felkészültség 1 2 3 4 5 -1 -219. ügyeskedés, leleményesség 1 2 3 4 5 -1 -220. vállalkozó szellem 1 2 3 4 5 -1 -2XII. KARRIER KÖZPONT, KAPCSOLAT A VOLT FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYÉVELXII.1. A felsőoktatási törvény előírja, hogy minden felsőoktatási intézmény hozzon létre egy ún. KarrierKözpontot, amely figyelemmel kíséri és segíti a hallgatói sorsát. Véleménye szerint milyen tevékenységet kellenefolytatnia ennek az Ön anyaintézményében? Osztályozzon 1-től 5-ig, ahol az 5-ös azt jelenti, hogy ezelengedhetetlenül szükséges lenne, míg az 1-es azt, hogy egyáltalán nem szükséges. A közbülső értékekkel árnyalhatjavéleményét. [ -1 -2 ]NT NV1. A munkaadókkal való kapcsolat kiépítése 1 2 3 4 5 -1 -22. A munkaadók elvárásainak felderítése 1 2 3 4 5 -1 -23. Beleszólás az intézményben folyó oktatásba 1 2 3 4 5 -1 -24. Kapcsolattartás a volt hallgatókkal 1 2 3 4 5 -1 -25. Pályázatok figyelése, pályázatírás segítése 1 2 3 4 5 -1 -26. Szakmai gyakorlatok szervezése 1 2 3 4 5 -1 -27. Kutatások a volt diákok körében 1 2 3 4 5 -1 -28. Kutatások a munkáltatók körében 1 2 3 4 5 -1 -29. Kutatások a hallgatók körében 1 2 3 4 5 -1 -210. Külföldi munkalehetőségek felderítése 1 2 3 4 5 -1 -211. Külföldi tanulási lehetőségek felderítése 1 2 3 4 5 -1 -212. Külföldi gyakornoki lehetőségek (tanulás ésmunka együtt) felderítése1 2 3 4 5 -1 -213. A végzettek számára találkozási lehetőségekszervezése1 2 3 4 5 -1 -214. Kiadványok szerkesztése, eljuttatása ahallgatókhoz, végzettekhez1 2 3 4 5 -1 -215. Információs bázis kiépítése, közvetítése 1 2 3 4 5 -1 -216. Egyéb: _____________________________ 1 2 3 4 5 -1 -222

Végzett hallgatók vizsgálata 2006-2007.Zsigmond Király Főiskola Társadalomtudományi KutatóközpontXII.2. Végül szeretnénk megkérdezni, van-e valamilyen kapcsolata a volt anyaintézményével? [ -1 -2 ]1 – szoros kapcsolatom van2 – meglehetősen laza a kapcsolatom3 – semmilyen kapcsolatom nincsXII.3. Szeretné-e szorosabbra fonni ezt a kapcsolatot? [ -1 -2 ]1 – igen, feltétlenül2 – csak, ha a volt anyaintézményem kezdeményezné3 – nemXII.4. Milyen formában tudja elképzelni a kapcsolattartást? [ -1 -2 ]ÍRD BE:XII.5. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a volt hallgatóik, vagy munkahelyük valamilyen formában támogatnák afelsőoktatási intézményüket?1 – nem 2 – igen → a) Ha igen, milyen formában tudja ezt elképzelni? [ -1 -2 ]igen talán nem NT NV1. Munkahelyén szakmai gyakorlati hely biztosítása 1 2 3 -1 -22. Személyes tanácsokkal a jelenlegi hallgatóknak 1 2 3 -1 -23. Lobbyzás az anyaintézményért 1 2 3 -1 -24. Információkkal a lehetőségekről 1 2 3 -1 -25. A munkahelye szakképzési alapjával 1 2 3 -1 -26. Pénzadományokkal 1 2 3 -1 -27. Egyéb: ______________________________________ 1 2 3 -1 -2KÖSZÖNÖM AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT!A KÉRDEZŐ TÖLTI KI AZ INTERJÚ BEFEJEZÉSE UTÁN:XIII.1. A kérdező saját tapasztalatai, összbenyomása az interjú során, javaslatai: 1- nincs 2 – van:KÉRDEZŐ! A KÉRDŐÍV CSAK AKKOR KOMPLETT, HA MINDEN KÉRDÉSNÉL, ALKÉRDÉSNÉLEGYÉRTELMŰEN JELÖLTED A VÁLASZT, VAGY A VÁLASZHIÁNY OKÁTA [-1] [-2] VALAMELYIKE BEKARIKÁZÁSÁVAL, VAGY AZ „X‖ JEL BEÍRÁSÁVAL,VÉGÜL ALÁÍRTAD!Kijelentem, hogy ezt az interjút a személyes interjúkészítés szabályai szerint készítettem olyan –számomra ismeretlen – személlyel, akit a mintavételi előírásoknak megfelelően választottam ki. Azadatok hitelességéért felelősséget vállalok.Budapest, 200__________________________________________________________________a kérdező aláírása23

14.3. MELLÉKLETTársadalomtudományi KutatóközpontBudapest, III. Kelta u. 2. | 1300 Budapest, Pf. 47. | Telefon: +36 1 454 76 00 | Fax: +36 1 454 7623 | E-mail: tkk@zskf.hu | www.zskf.huKÉRDEZŐBIZTOSI UTASÍTÁSA DIPLOMÁS PÁLYAKEZDŐ MUNKAERŐ IRÁNTI KERESLET, PIACIIGÉNYÉNEK FELMÉRÉSE A KÖZPONTI RÉGIÓBAN. A ZSKF és az MTA PTIközös kutatás-sorozata ROP 3.3.1. (2006. szeptember – 2007. május)A vizsgálat-sorozat alapvető célja a diplomás pályakezdő munkaerő iránti kereslet és amunkaerő-piaci igényének komplex elemzése a központi régióban. A kutatás modell-értékű,amely elősegíti a felsőoktatási intézményekben kialakítandó Karrier Központok működését. Avégzett hallgatók karrier-útjának és a valós munkaerőpiaci elvárásoknak, trendeknek az ismeretébenugyanis ezek az újkeletű intézmények képesekké válnak arra, hogy gyakorlatorientáltan működjenek,választ adjanak az újabb és újabb munkaerőpiaci kihívásokra, de hatékonyan és célirányosanbefolyásolhatják az intézmények oktatási folyamatait is. Projektünk fontos célkitűzése egyfajta „napikapcsolat” biztosítása a felsőoktatási intézmények, a hallgatók, az oktatók és a helyi munkaerőpiaciszereplők között. Az egyéni igényeket is kiszolgálni képes Karrier Központok hatékonyanelősegíthetik a végzett hallgatók elhelyezkedését, hozzájárulhatnak a munkavállaláshoz szükségesgyakorlati tapasztalatok megszerzéséhez – már a felsőoktatási intézményekben is.A kutatás-sorozat első lépéseként a következő célt kívánjuk megvalósítani:A végzett hallgatók karrier-útjának követése. A kutatásba bevont intézmények 2001 és 2006 közöttvégzett hallgatói köréből vett 2000 fős reprezentatív mintán kérdőíves adatfelvételt hajtunk végre.Célunk az, hogy felderítsük a felsőfokú végzettség megszerzését követő néhány évben a végzettekáltal bejárt életutat, a bekövetkezett változásokat. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy sikeresen tudtak-emunkába állni, a megszerzett szakmai kompetenciák milyen mértékben járultak hozzá a sikerhez?Külön vizsgáljuk a pályakezdőket, az életpálya elején munkát keresőket és pályát módosítókat,valamint az esetleges sikertelenségek okait, elkerülésük, „túlélésük” módját is.24

A kérdezés általános szabályai: Kérdezőbiztosként az a feladatod, hogy a kérdőív és a kérdezettközött "közvetíts": légy az a személy, aki "ráveszi" a megkérdezettet, hogy a segítségeddel "töltse ki"a kérdőívet. Ennek érdekében a kiválasztott személy magatartásától függően alakítsd a sajátmagatartásodat az interjú során. Általában légy kedves, "szelíden erőszakos", azaz határozott, győzdmeg arról, hogy számunkra - de az ő számára is - fontos és hasznos, ha Veled együttműködik akérdőív kitöltésében. Emellett - sok szempontból - érdekesnek is ígérkezik ez a "beszélgetés", hiszensokakat érintő, érdeklő kérdésekről lesz szó - elsősorban az „anyaintézménye‖ érdekében. Tisztázdvele, hogy a válaszadás önkéntes, a begyűjtött adatokat titkosan kezeljük, csak összesítve hozzuknyilvánosságra. Neki semmilyen kára, hátránya nem származhat a válaszai miatt.Arra is hívd fel a figyelmét, hogy az interjú során kizárólag az ő véleményére vagyunk kíváncsiak -éppen ezért Te nem mondhatod el a saját véleményedet egészen az interjú végéig. Az interjú soránúgy viselkedj, hogy semmilyen módon ne következtethessen a megkérdezett a Te véleményedre! Kérdmeg, hogy - mindkettőtök idejét kímélendő - a kérdésekre koncentráljon, röviden válaszoljon. Közöldvele, hogy egy "bő félórát" vennél igénybe idejéből - ha ő is együttműködik Veled annak érdekében,hogy az interjú minél rövidebb legyen. Egyes kérdések esetében oda fordíthatod felé a kérdőívet,hogy ezzel is gyorsítsd a válaszadást: "közösen töltsétek ki" azokat a kérdőív-részeket, ahol ezt aKérdezőbiztosi utasítás kifejezetten nem tiltja.Vedd figyelembe, hogy bizonyos kérdéseink igen intim részleteit érinthetik a megkérdezett életének.Légy nagyon tapintatos, hiszen szívességet kérsz egy idegentől!A válaszokat egyértelműen rögzítsd a kérdőívben (ne add ki a kezedből, ne a megkérdezett töltse ki).Kék vagy fekete golyóstollat használj és a javításokat jól olvashatóan jelöld. Pontosan jegyezd le aválaszadó szavait, mert az ő megfogalmazásai a fontosak, nem a Te "értelmezésed"! Törekedj arra,hogy a nyitott kérdésekre is "lényegre törően rövid" válaszok szülessenek! Ha kevés a hely a válaszrögzítésére, bátran felhasználhatod a kérdőív bármely részét az információk rögzítésére, csakegyértelműen jelöld, hogy mely megjegyzésed mely kérdéshez tartozik.Az interjúalany kiválasztása úgy történik, hogy a felsőoktatási intézmények végzett hallgatói egylevelet kapnak intézményüktől, amelyben felkérjük őket a vizsgálatban való részvételre. A pozitívválaszok esetén az instruktorok felveszik velük a kapcsolatot: megbeszélik, hol és mikor várják akérdezőbiztosainkat. Ezt követően kerül sor az interjúra: a kérdezőbiztos az instruktorától kapja meg acímeket és a kérdőíveket.25

A kutatásban végig az instruktor ellenőrzi, irányítja a kérdezőbiztosok munkáját, így a Tiedet is.Alapvető feladata, hogy segítse a munkádat, de bizonyos értelemben a „főnököd‖ is:átnézi a kitöltött kérdőíveidet, javaslataival segíti a hibátlan munkát;címeket ad, szervezi a munkádat;a megkérdezetteket „Ellenőrző kérdőívvel‖ keresi meg, amely révén a tevékenységedetellenőrzi;jogában áll a kérdezőbiztosok között átcsoportosítani a kérdőíveket, súlyosabb esetekbenkizárhatja a kérdezőt a kutatásból;késedelmes leadás, vagy hiányos kitöltés esetén – a kutatásvezetővel folytatott konzultációután – levonással büntethet.A legsúlyosabb vétek, amit egy kérdezőbiztos elkövethet: az önkéntesség illetve a titkosságszabályainak megszegése! Éppen ezért, ha a kérdezett megtagadja a válaszadást, azt tiszteletben kelltartanod! Az interjú során elhangzottakról az instruktorodon kívül senkivel nem beszélhetsz! Ugyanezigaz a kitöltött kérdőívre is: senkinek nem mutathatod meg, csak az instruktorodnak adhatod oda! Azilyen jellegű hiba az egész kutatást veszélyezteti!A „fals” interjú azt jelenti, hogy nem a megkérdezés során tölti ki valaki a kérdőívet, hanem „magatalálja ki a válaszokat‖ – azaz hamis adatokat ír be. Az ellenőrzések során minden ilyen csalás kiderül,ez a vétek azonnali kizárással jár.A késedelmes leadás, a hiányos kitöltés esetében az instruktorod határozza meg a szankciókat –veled és a kutatásvezetővel folytatott megbeszélés után.A kérdőív lekérdezése:A kérdőív címlapján szereplő kvóta adatok ellenőrzésével kezdd! A megkérdezett címével együttmegkapod ezeket is (A: intézmény, kar és szak azonosítója; B: a végzés dátumának azonosítója; C: aképzés tagozatának azonosítója; D: kapott-e diplomát; E: a megkérdezett neme).Minden további kérdésnél jelöld a válaszhiány okát a következőképpen:karikázd be: vagy [-1] = „NT‖: nem tudott, vagy [-2] = „NV‖: nem akart válaszolni.vagy ahol azért hiányzik a válasz, mert nem kellett a kérdést feltenni (rá nem vonatkozik),a kérdés, alkérdés sorszáma elé írj egy „X‖ jelet!26

Az instruktorod részletesen elmagyarázza a kérdőív helyes kitöltésének módját, itt csak néhányjellegzetességre hívjuk fel a figyelmedet:I.0. kérdésnél: a megkérdezett születési dátumának két utolsó számjegyét írd be.I.1. kérdésnél: egyik számot karikázd; vagy csak vér szerinti szülők nevelték 14 éves koráig(karikázod az „1‖-est), vagy más a válasz (karikázod a „2‖-est) – ez utóbbi esetben rá kell kérdeznedennek okára, ahol vagy „válás‖ a felelet (2. alkérdésnél karikázod az „1‖-est – itt megkérdezed, hogy„mikor következett be‖ – és beírod az évszámot), vagy „más‖ (karikázod a „2‖-est; – ez utóbbinál rákell kérdezned az okra, és be kell írnod (pl. valamely szülő meghalt); majd a bekövetkezés dátumára,az évszámot beírod. Bármely esetben „nem tudom‖ a válasz – a [-1] –et karikázod; ha nem akarválaszolni valamely kérdésre, akkor a [-2] –t jelöld.I.3. kérdésnél: osztályoznia kell 1-től 5-ig a gyermekkori életkörülményeit – egy számot karikázol be(vagy a [-1 -2] valamelyikét).I.4. kérdésnél: beírod a kérdésre adott válaszait.I.5. kérdésnél: soronként vagy karikázol (pl. 1. sornál apánál és anyánál is vagy „1‖-est, vagy „2‖-est), vagy beírsz (pl. 2. sornál a születési éve két utolsó számjegye) és karikázol is (ugyanitt: él-ejelenleg: vagy „1‖-et, vagy „2‖-t karikázol mindkét szülőnél). Hasonló módon minden sorban mindkétszülőre kérdezel. A 6. sorban a foglalkozásukat le kell kódolnod a következő oldalon találhatókódutasítás szerint a foglalkozást (pl. ha esztergályos – az „szakmunkás‖-nak számít, tehát a „10‖-estírod a megfelelő helyre). Ha már nem él valamelyik szülő, vagy már nem dolgozik, az utolsófoglalkozására kérdezz! Ha több is van vagy volt párhuzamosan, a kérdezettnek kell eldöntenie, hogymelyik a fontosabb (a „főfoglalkozása‖) és csak azt írd be!A testvéreknél hasonló táblázatot kell kitöltened (egy-egy testvért külön oszlopban jelöld, ha 3-náltöbb testvére van, a kérdőív hátlapján ezt is jelölheted: megcsillagozod a kérdőívben a kérdést ésfelírod a negyedik testvér adatait a hátlapon, jelölöd, hogy a 4. oldal II.2. kérdéséhez írsz kiegészítést.Ugyanezt kell tenned minden hasonló esetben is, csak pontosan jelöld, hogy mely kérdéshez szerepela kiegészítés a kérdőív hátlapján. Felhasználhatod a borító alatti üres lapot is ugyanebből a célból.27

III.A. kérdésnél: a fenti táblázatba kell rögzíteni az általános iskola befejezése utáni összestanulmányait, amelyek legalább 4 hónapig tartottak (függetlenül attól, hogy sikerrel befejezte-e őket).Az első sorba az időrendben először következőt írd be. Először az (A) oszlopban az oktató intézménynevének beírásával kezdd (ha felsőoktatási intézmény: az intézmény megnevezésén túl a kart és aszakot is be kell írni); a (B) oszlopban az oktatás „jellegének‖ kódját kell beírni az alatta levőtáblázatból (pl. gimnázium esetében a „3‖-ast); a (C) oszlopban a kezdés évét és hónapját, pl. 1998.09.stb.); a (D) oszlopba hasonló módon a befejezés dátumát; az (E) oszlopba a tagozat kódját (pl. nappaliesetén az „1‖-est); az (F) oszlopba azt, hogy költségtérítéses volt-e (pl. államilag finanszírozottesetében az „1‖-est); a (G) oszlopba azt, hogy sikerrel befejezte-e (pl. sikeres befejezés esetében az„1‖-est); végül a (H) oszlopba azt, hogy ingázott-e (pl. ha albérletben lakott, akkor a „4‖-est).A III.B. kérdésnél teljesen hasonló a kitöltési logika. A kérdőív további részeiben a kitöltés módjátpontosan rögzítjük – de mindenképpen nézzétek át az instruktoroddal a pontos és egyértelműkitöltés miatt a teljes kérdőívet, mielőtt lekérdezed!A kérdőív csak akkor komplett, ha minden kérdésnél, alkérdésnél egyértelműen jelölted a választ,vagy a válaszhiány okát a [-1] [-2] valamelyike bekarikázásával, vagy az „X‖ jel beírásával, végülaláírtad!J Ó M U N K Á T !Budapest, 2006. szeptemberDr. Kabai Imrekutatásvezető28

14.4.A .MELLÉKLETTársadalomtudományi KutatóközpontBudapest, III. Kelta u. 2. | 1300 Budapest, Pf. 47. | Telefon: +36 1 454 76 00 | Fax: +36 1 454 7623 | E-mail: tkk@zskf.hu | www.zskf.huAz ellenőrzött kérdőív sorszáma:ELLENŐRZŐ KÉRDŐÍVVégzett hallgatók vizsgálata2006-2007.1. Ellenőrzés dátuma: 200___ ________________ hó ___________ nap2. Instruktor neve: __________________________________ Sorszáma: ________3. Kérdőívet kérdező neve: _________________________________ Sorszáma: ______________Jó napot kívánok,…. vagyok, a Zsigmond Király Főiskola hallgatója. A Főiskola megbízásából a KözpontiRégió felsőoktatási intézményeiben végzett hallgatók körében készítünk kérdőíves kutatást. Ezúton szeretnénkmegköszönni a munkánk segítését! Kérjük, hogy válaszoljon még néhány kérdésünkre, amelyeket az Önnellefolytatott beszélgetés kérdezőbiztosának az ellenőrzése céljából teszek fel.4. Pontosításul: mettől meddig volt Ön a …. Intézmény hallgatója?________________________________________________________________________________5. Milyen szakon és tagozaton szerzett diplomát?_________________________________________________________________________________6. Munkatársunkkal folytatott beszélgetése, tehát az interjú során tudott-e meg új információkat azintézményről? 1 – nem 2 – igen → Éspedig:_________________________________________________________________________________7. Kérem, osztályozza munkatársunk munkáját 1-5-ig az alábbiak szerint:a, a munkatársunk külső megjelenése: _____b, udvariassága: _____c, pontossága: _____d, a róla kialakult összbenyomás: _____8. Azt szeretnénk megtudni, hogya, igazolta-e magát munkatársunk? 1 - igen 2 – nemb, felkészült volt-e? 1 - igen 2 - nemKöszönjük, hogy válaszolt a kérdéseinkre!Instruktor javaslata:Instruktor aláírása: _____________________________29

14.4.B. MELLÉKLETTársadalomtudományi KutatóközpontBudapest, III. Kelta u. 2. | 1300 Budapest, Pf. 47. | Telefon: +36 1 454 76 00 | Fax: +36 1 454 7623 | E-mail: tkk@zskf.hu | www.zskf.huELŐSZERVEZŐ KÉRDŐÍVVégzett hallgatók vizsgálata2006-2007.ELŐZETESEN KITÖLTENDŐ:Megkérdezett neve: _______________________ Telefonszáma: ______________E-mail címei: _______________________________________________________________INTERJÚ:1. Hajlandó-e részt venni a kutatásban: 1 – igen 2 – nem: →Miért:____________________2. Ha igen: Címe, ahol fogadni tudja a kérdezőt:____________________________________________________________________3. Mikor tudja fogadni a kérdezőt (IDŐPONT):KVÓTA ADATOKA Intézmény, kar, szak azonosítója:B Végzés dátumának azonosítója:C Képzés tagozata:D Kapott-e diplomát:E Neme:Kérdezés időpontja:Kérdező neve:UTÓLAG KITÖLTENDŐ:200_________________ hónap _______ napKódja:30

14.5. MELLÉKLETA kutatásba bevont intézmények adatainak súlyozása (alappopuláció, regionális populáció,kérdőíves minta, súlyozott minta)(A) Alappopuláció, regionális populáció, kérdőíves minta intézményenként1. Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF)1.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006)Nappali Levelező/esti ÖsszesenÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőóvodapedagógus 168 13 155 406 38 388 574 51 543szociálpedagógus 187 22 165 370 22 338 557 44 503tanító 372 30 342 313 18 295 685 48 637egyéb össz 105 14 91 43 10 33 148 24 124AVKF Összesen 832 79 753 1132 88 1054 1964 167 18071.2. Regionális populáció (összevont, 58,1%-ra számítva)Nappali Levelező/esti ÖsszesenÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőóvodapedagógus 93 9 84 201 21 180 294 30 264szociálpedagógus 140 21 120 249 17 232 389 38 352tanító 215 22 193 162 11 152 378 32 345egyéb össz 60 10 50 22 6 16 81 16 66AVKF Összesen 508 61 447 634 55 580 1142 116 10261.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 16,0%-a)Nappali Levelező/esti ÖsszesenÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőóvodapedagógus 20 1 19 22 2 20 42 3 39szociálpedagógus 30 6 24 38 4 34 68 10 58tanító 30 5 25 30 2 28 60 7 53egyéb össz 5 2 3 8 1 7 13 3 10AVKF Összesen 85 14 71 98 9 89 183 23 16031

2. Budapesti Műszaki Főiskola (BMF)2.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006)Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai KarNappali Levelező (és esti)* Egyéb (Szakirányú)*Össz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőgépészmérnök 473 467 6 108 104 4 0 0 0 581biztonságtechnikai mérnök 262 251 11 17 16 1 0 0 0 279mérnöktanár (műszaki) 143 95 48 17 9 8 0 0 0 160biztonságszervező szakember 0 0 0 0 0 0 160 137 23 160főiskolai szakmérnök, termékfejlesztő szakon 0 0 0 0 0 0 22 22 0 22műszaki környezeti szakember 0 0 0 0 0 0 68 54 14 68minőségügyi szakember 0 0 0 0 0 0 251 192 59 251Egyéb összesen 405 346 59 34 25 9 501 405 96 940Össz Bánki Donát GFK 878 813 65 142 129 13 501 405 96 1521Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Karvillamosmérnök 2091 2041 50 853 821 32 0 0 0 2944mérnöktanár (műszaki) 120 117 3 23 21 2 0 0 0 143műszaki szakoktató 0 0 0 78 0 78 0 0 0 78számítógép-hálózati szakember 0 0 0 0 0 0 44 42 2 44főiskolai szakmérnök, számítógép-hálózati szakon 0 0 0 0 0 0 38 38 0 38szakmérnök távközlés-hálózati szakon 0 0 0 0 0 0 37 36 1 37főiskolai szakmérnök, számítógép-hálózati szakon 0 0 0 0 0 0 16 14 2 16Egyéb összesen 120 117 3 101 21 80 135 130 5 356Össz Kandó Kálmán VFK 2211 2158 53 954 842 112 119 116 3 3284Keleti Károly Gazdasági Főiskolai Karműszaki menedzser 1180 771 409 167 122 45 69 36 33 1416közgazdász gazdasági informatikai szakon 129 69 60 0 0 0 0 0 0 129főiskolai szakmérnök, menedzser szakon 0 0 0 0 0 0 47 39 8 47menedzser szakképesítésű 0 0 0 0 0 0 28 20 8 28Egyéb összesen 129 69 60 0 0 0 75 59 16 204Össz Keleti Károly GFK 1309 840 469 167 122 45 116 75 41 1592Neumann János Informatikai Főiskolai Kar.mérnök-informatikus 889 832 57 117 104 13 0 0 0 1006Rejtő Sándor Könnyűipari Mérnöki FőiskolaiKar.könnyűipari mérnök 1282 309 973 194 56 138 0 0 0 1476BMF Összesen 6569 4952 1617 1574 1253 321 736 596 140 8879* Kiegészítő megjegyzések: BMF esetében NJ műszaki informatika: „levelező‖ = „esti‖; KE műszaki menedzser:„egyéb‖ = „távoktatás‖; KA egyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖; KA villamosmérnök: „egyéb‖ = „távoktatás‖; BDegyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖. (Lásd a 4. fejezetben a 4.2. ábrát is.)Összesen32

2. Budapesti Műszaki Főiskola (folytatás)2.2. Régiós populáció (51,5%, számítógépes nyilvántartásból, összevont)Nappali Levelező (és esti)* Egyéb (Szakirányú)*ÖsszesenÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nő ÖsszBMF BDGFK gépészmérnök 184 144 40 50 39 11 0 0 0 234BMF BDGFK egyéb szak 394 318 76 110 85 25 174 173 1 678BMF BDGFK összesen 578 462 116 160 124 36 174 173 1 912BMF KKVFK villamosmérnök 1030 848 182 88 67 21 174 129 45 1292BMF KKVFK egyéb szak 52 46 6 187 144 43 0 0 0 239BMF KKVFK összesen 1082 894 188 275 211 64 174 129 45 1531BMF KEKGFK műszaki menedzser 746 550 196 43 34 9 139 104 35 928BMF KEKGFK egyéb szak 105 68 37 0 0 0 0 0 0 105BMF KEKGFK összesen 851 618 233 43 34 9 139 104 35 1033BMF NJIFK műszaki informatika 367 280 87 90 69 21 0 0 0 457BMF RSKMFK könnyűipari mérnök 569 394 175 67 52 15 0 0 0 636BMF Összesen 3447 2648 799 635 490 145 487 406 81 45692.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 12,0%-a)Nappali Levelező (és esti)* Egyéb (Szakirányú)*ÖsszesenÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nő ÖsszBMF BDGFK gépészmérnök 23 22 1 9 8 1 0 0 0 32BMF BDGFK egyéb szak 29 26 3 21 17 4 6 5 1 56BMF BDGFK összesen 52 48 4 30 25 5 6 5 1 88BMF KKVFK villamosmérnök 105 100 5 38 34 4 31 30 1 174BMF KKVFK egyéb szak 13 10 3 23 9 14 0 0 0 36BMF KKVFK összesen 118 110 8 61 43 18 31 30 1 210BMF KEKGFK műszaki menedzser 72 48 24 4 3 1 21 19 2 97BMF KEKGFK egyéb szak 21 12 9 0 0 0 0 0 0 21BMF KEKGFK összesen 93 60 33 4 3 1 21 19 2 118BMF NJIFK műszaki informatika 73 68 5 16 14 2 0 0 0 89BMF RSKMFK könnyűipari mérnök 37 8 29 6 2 4 0 0 0 43BMF Összesen 373 294 79 117 87 30 58 54 4 54833

3. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (ELTE ÁJK)3.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006)Nappali Levelező EstiÖsszesenÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőjogász 2459 911 1548 362 157 205 471 200 271 3292politológus 284 143 141 0 0 0 0 0 0 284társadalombiztosítási szervező 0 0 0 577 128 449 0 0 0 577ELTE ÁJK Összesen 2744 1055 1689 939 285 654 471 200 271 41543.2. Régiós populáció (54,0%-ra számítva)Nappali Levelező EstiÖsszesenÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőjogász 1303 507 796 208,5 22 186,5 236 93 143 1747,5politológus 229 90 139 0 0 0 0 0 0 229társadalombiztosítási szervező 0 0 0 267 97 170 0 0 0 267ELTE ÁJK Összesen 1532 597 935 475,5 119 356,5 236 93 143 22433.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 23,7%-a)Nappali Levelező EstiÖsszesenÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőjogász 307 120 187 56 21 35 43 16 27 406politológus 70 28 42 0 0 0 0 0 0 70társadalombiztosítási szervező 0 0 0 55 6 49 0 0 0 55ELTE ÁJK Összesen 377 148 229 111 27 84 43 16 27 5314. Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF)4.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006)Nappali Levelező ÖSSZESENÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőáltalános szociális munkás 346 68 278 134 24 110 480 92 388vallástanár 0 0 0 3 1 2 3 1 2lelkész 0 0 0 1 0 1 1 0 1hittanár 0 0 0 2 0 2 2 0 2teológus 0 0 0 2 1 1 2 1 1WJLF Összesen 346 68 278 142 26 116 488 94 3944.2. Régiós populáció (55,3%, számítógépes nyilvántartásból)Nappali Levelező ÖSSZESENÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőáltalános szociális munkás (WJLF Összesen) 163 35 128 102 20 82 265 55 2104.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 71,3%-a)Nappali Levelező ÖSSZESENÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőáltalános szociális munkás (WJLF Összesen) 95 21 74 94 19 75 189 40 14934

5. Zsigmond Király Főiskola (ZSKF)5.1. Teljes populáció (OKM 2001-2005 és intézményi 2006)Nappali Levelező ÖSSZESENÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőhumán erőforrás menedzser 257 67 190 859 158 701 1116 225 891kommunikáció szakos bölcsész-művelődésszervező 27 9 18 172 19 153 199 28 171nemzetközi kapcsolatok szakreferens 135 38 97 243 38 205 378 76 302művelődésszervező 0 0 0 508 147 361 508 147 361ZSKF Összesen 419 114 305 1782 362 1420 2201 476 17255.2. Régiós populáció (73,7%, számítógépes nyilvántartásból)Nappali Levelező ÖSSZESENÖssz férfi nő Össz férfi nő Össz férfi nőhumán erőforrás menedzser 196 50 146 733 149 584 929 199 730kommunikáció szakos bölcsész-művelődésszervező 20 5 15 122 24 98 142 29 113nemzetközi kapcsolatok szakreferens 66 26 40 114 16 98 180 42 138művelődésszervező 0 0 0 371 60 311 371 60 311ZSKF Összesen 282 81 201 1340 249 1091 1622 330 12925.3. Kérdőívek (minta; a regionális alappopuláció 29,4%-a)Nappali Levelező ÖSSZESENössz férfi nő össz férfi nő össz férfi nőhumán erőforrás menedzser 60 19 41 160 42 118 220 61 159kommunikáció szakos bölcsész-művelődésszervező 10 2 8 44 10 34 54 12 42nemzetközi kapcsolatok szakreferens 38 20 18 43 9 34 81 29 52művelődésszervező 0 0 0 122 17 105 122 17 105ZSKF Összesen 108 41 67 369 78 291 477 119 358(B) Az intézményeken belüli súlyozás eredményei1. Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF)1.1. Kérdőívek (súlyozott elemszám)Nappali Levelező/esti ÖSSZESENSzakokÖsszesen férfi nő Összesen férfi nő Összesen férfi nőóvodapedagógus 15 1 13 32 3 29 47 5 42szociálpedagógus 22 3 19 41 3 37 63 7 56tanító 34 3 31 26 2 24 60 5 55egyéb összesen 10 2 8 3 0 3 12 2 11Összesen 81 10 72 101 8 93 183 18 1641.2. Regionális populációNappali Levelező/esti ÖSSZESENSzakokÖsszesen férfi nő Összesen férfi nő Összesen férfi nőóvodapedagógus 93 9 84 201 21 180 294 30 264szociálpedagógus 140 21 120 249 17 232 389 38 352tanító 215 22 193 162 11 152 378 32 345egyéb összesen 60 10 50 22 6 16 81 16 66Összesen 508 61 447 634 55 580 1142 116 102635

A súlyozás eredménye (százalékok)1.3. Szakok szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációóvodapedagógus 25,7 25,7szociálpedagógus 34,5 34,1tanító 33,0 33,1egyéb összesen 6,6 7,1Összesen 99,9 100,01.4. Nemek szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációférfi 10,0 10,2nő 89,8 89,9Összesen 99,9 100,01.5. Tagozatok szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációnappali 44,5 44,5levelező/esti 55,4 55,6Összesen 99,9 100,02. Budapesti Műszaki Főiskola (BMF)2.1. Kérdőívek (súlyozott)Nappali Levelező (és esti)* Egyéb (Szakirányú)* ÖsszesenSzakok Összesen férfi nő Összesen férfi nő Összesen férfi nőÖsszesen férfi nőBDgépészmérnök 22 17 5 6 5 1 0 0 0 28 22 6BD egyéb szak 47 38 9 13 10 3 21 21 0 81 69 12KAvillamosmérnök 124 102 22 11 8 3 21 15 5 155 125 30KA egyéb szak 6 6 1 22 17 5 0 0 0 29 23 6KE műszakimenedzser 89 66 24 5 4 1 17 12 4 111 83 29KE egyéb szak 13 8 4 0 0 0 0 0 0 13 8 4NJ műszakiinformatika 44 34 10 11 8 3 0 0 0 55 42 13RS könnyűiparimérnök 68 47 21 8 6 2 0 0 0 76 53 23Összesen 413 318 96 76 59 17 58 49 10 548 425 1232.2. Regionális populációNappali Levelező (és esti)* Egyéb (Szakirányú)* ÖsszesenSzakok Összesen férfi nő Összesen férfi nő Összesen férfi nőÖsszesen férfi nőBDgépészmérnök 184 144 40 50 39 11 0 0 0 234 183 51BD egyéb szak 394 318 76 110 85 25 174 173 1 678 576 102KAvillamosmérnök 1030 848 182 88 67 21 174 129 45 1292 1044 248KA egyéb szak 52 46 6 187 144 43 0 0 0 239 190 49KE műszakimenedzser 746 550 196 43 34 9 139 104 35 928 688 240KE egyéb szak 105 68 37 0 0 0 0 0 0 105 68 37NJ műszakiinformatika 367 280 87 90 69 21 0 0 0 457 349 108RS könnyűiparimérnök 569 394 175 67 52 15 0 0 0 636 446 190Összesen 3447 2648 799 635 490 145 487 406 81 4569 3544 1025* Kiegészítő megjegyzések: BMF esetében NJ műszaki informatika: „levelező‖ = „esti‖; KE műszaki menedzser:„egyéb‖ = „távoktatás‖; KA egyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖; KA villamosmérnök: „egyéb‖ = „távoktatás‖; BDegyéb szak: „egyéb‖ = „szakirányú‖. (Lásd a 4. fejezetben a 4.2. ábrát is.)36

A súlyozás eredménye (százalékok)2.3. Szakok szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)RegionálispopulációBD gépészmérnök 5,1 5,1BD egyéb szak 14,8 14,8KA villamosmérnök 28,3 28,3KA egyéb szak 5,2 5,2KE műszakimenedzser 20,3 20,3KE egyéb szak 2,3 2,3NJ műszakiinformatika 10,0 10,0RS könnyűiparimérnök 13,9 13,9Összesen 100,0 100,02.4. Nemek szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációférfi 77,6 77,6nő 22,4 22,4Összesen 100,0 100,02.5. Tagozatok szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációnappali 75,4 75,4levelező/esti 13,9 13,9szakirányú 10,7 10,7Összesen 100,0 100,03. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar (ELTE ÁJK)3.1. Kérdőívek (súlyozott)SzakokNappali Levelező Esti tagozat ÖSSZESENÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nő Összesen férfi nőjogász 308 120 188 49 5 44 56 22 34 414 147 266politológus 54 21 33 0 0 0 0 0 0 54 21 33társadalombiztosítás 0 0 0 63 23 40 0 0 0 63 23 40Összesen 363 141 221 113 28 84 56 22 34 531 192 3403.2. Regionális populációSzakokNappali Levelező Esti tagozat ÖSSZESENÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nő Összesen férfi nőjogász 1303 507 796 209 22 187 236 93 143 1747 622 1125politológus 229 90 139 0 0 0 0 0 0 229 90 139társadalombiztosítási szervező 0 0 0 267 97 170 0 0 0 267 97 170Összesen 1532 597 935 476 119 357 236 93 143 2243 809 1434A súlyozás eredménye (százalékok)3.3. Szakok szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációjogász 77,9 77,9politológus 10,2 10,2társadalombiztosítás 11,9 11,9Összesen 100,0 100,037

3.4. Nemek szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációférfi 36,1 36,1nő 64,0 64,0Összesen 100,0 100,03.5. Tagozatok szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációnappali 68,3 68,3levelező 21,2 21,2esti 10,5 10,5Összesen 100,0 100,04. Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF)4.1. Kérdőívek (súlyozott)Nappali Levelező ÖsszesenÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nőSzakokáltalános szociálismunkás 116 25 91 73 14 59 189 39 1504.2. Regionális populációNappali Levelező ÖsszesenÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nőSzakokáltalános szociálismunkás 163 35 128 102 20 82 265 55 210A súlyozás eredménye (százalékok)4.3. Nemek szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációférfi 20,8 20,8nő 79,2 79,2Összesen 100,0 100,04.4. Tagozatok szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációnappali 61,4 61,4levelező 38,6 38,6Összesen 100,0 100,038

5. Zsigmond Király Főiskola (ZSKF)5.1. Kérdőívek (súlyozott)Nappali Levelező ÖSSZESENSzakokÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nő Összesen férfi nőhumán erőforrás 58 15 43 216 44 172 273 59 215kommunikáció-művelődésszervező 6 1 4 36 7 29 42 9 33nemzetközi kapcsolatok 19 8 12 34 5 29 53 12 41művelődésszervező 0 0 0 109 18 92 109 18 92Összesen 83 24 59 394 73 321 477 97 3805.2. Regionális populációNappali Levelező ÖSSZESENSzakokÖsszesen férfi nőÖsszesen férfi nő Összesen férfi nőhumán erőforrás menedzser 196 50 146 733 149 584 929 199 730kommunikáció szakos bölcsészművelődésszervező20 5 15 122 24 98 142 29 113nemzetközi kapcsolatok szakreferens 66 26 40 114 16 98 180 42 138művelődésszervező 0 0 0 371 60 311 371 60 311Összesen 282 81 201 1340 249 1091 1622 330 1292A súlyozás eredménye (százalékok)5.3. Szakok szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációhumán erőforrás 57,3 57,3kommunikációművelődésszervező8,8 8,8nemzetközi kapcsolatok 11,1 11,1művelődésszervező 22,9 22,9Összesen 100,1 100,05.4. Nemek szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációférfi 20,4 20,3nő 79,7 79,7Összesen 100,1 100,05.5. Tagozatok szerinti arányok:Kérdőív(súlyozott)Regionálispopulációnappali 17,4 17,4levelező 82,7 82,6Összesen 100,1 100,0(C) Az intézmények közötti súlyozás eredményeTeljes populáció Regionális populáció Minta elemszáma Súlyozott mintaelemszámaFő Százalék Fő Százalék Fő Százalék Fő SzázalékAVKF 1964 11,1 1142 11,6 183 9,5 224 11,6BMF 8879 50,2 4569 46,4 548 28,4 895 46,4ELTE ÁJK 4154 23,5 2243 22,8 531 27,5 440 22,8WJLF 488 2,8 265 2,7 189 9,8 52 2,7ZSKF 2201 12,4 1622 16,5 477 24,7 318 16,5Összesen 17686 100,0 9841 100,0 1928 100,0 1928 100,039

14.6. MELLÉKLET:A vizsgálatban közreműködő hallgatók névsoraNÉVÁBRAHÁM DÓRAABU-SARAH SALWAADORJÁN EMESEARADI CHARLOTTEARANY-TÓTH KRISZTINAÁRMÓS FRUZSINABABOS ZSUZSABADÓ DÓRABAKONYI CORNÉLIABAKOS HELGABALÁZS CSABABALOGH JUDITBÁNDI DIÁNABÁNYAI BORBÁLABÁRÁNY ZSANETTBARTA TÍMEABEKE MARCELLABÉKI ORSOLYABEZZEGZ ANDRÁSBIRJUKOVA VIKTÓRIABIRKÁS ESZTERBLAU KLÁRABOCSI ÁGNESBODÓ BEATRIXBOKOR EMESEBORBÉLY ISTVÁN GÁBORBOROS ANIKÓBORZA NIKOLETTBRÁJER VERABÚZÁS DÁNIELCSABAI KRISZTINACSÁSZÁR BARBARACSÉFFÁN GYÖRGYCSEH MAGDOLNACSEH VIKTÓRIACSEREY ORSOLYACSIBA GERGELYINTÉZMÉNYZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFPKEZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKF40

CSIZMADIA RÉKACSOBAKHÁZI (CIUBOTARIU) ANDRÁSCZERJÁK MIHÁLYDAMOKOS ÁRONDANI ÁGNESDEÁK ZSUZSANNADELI KATALINDOBAI ZSOLTDOBÓ KITTIDONCA DORINADÓSA ENIKŐ - EMESEDREMÁK SZILVIAEGYED RÉKAEIBEL ANDREAENYINGI TIBORERDEI GABRIELLAERDEI ISTVÁN GÁBORFARKAS DÁVIDFARKAS ROXANNEFATÉR DÓRAFAZEKAS GERGŐFEHÉR FRUZSINAFENYVESI TÜNDEFERENCZ VILMOSFŰRÉSZ KRISZTIÁNFÜRST ANDRÁSGAÁL ZSUZSANNAGARLATI CSILLAGESZTELYI-NAGY ÁDÁMGROSMANN KÁROLYGROSZ RÓBERTGÜNTHER BRIGITTAGYULA JUDITGYÚNI ZSUZSANNAHAJDÓ VALÉRIAHAJDÚ CSILLAHALÁSZ BEÁTAHANZEL ENIKŐHAUSER ANTALHAUTH DÁVIDHEFLER TÍMEAHEGEDŰS NÓRAHOFFMAN TAMÁS41ZSKFPKEWJLFZSKFZSKFPKEWJLFPKEZSKFPKEPKEZSKFWJLFZSKFWJLFPKEWJLFZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFPKEZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFPKEZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFZSKFELTEZSKFZSKFWJLFWJLFZSKF

HOHMANN ESZTERHOMÓ BARBARAHORVÁTH ESZTERHORVÁTH SÁNDOR FRIGYESHUDÁK ANIKÓIGLÓDI GERGELYILLYÉS PÉTERIVÁCSON KATALINJAKAB ATTILAJOÓ RENÁTA - JÚLIAJUHÁSZ GABRIELLAKAKAS ANGELIKAKALMÁR DÓRAKALMÁR ILDIKÓKALOCSAI KAROLAKAMMERER SZILVIAKAPITÁNY DÁVIDKERTI RÓBERTKICSINY RITA VIRÁGKIS HAJNALKIS TAMÁSKISS ANDREAKISS CSONGORKNOLL SZILVIAKOCSI SAROLTAKOLONICS NOÉMIKOVÁCS DÁVIDKOVÁCS DÓRAKOVÁCS EMESEKOVÁCS KRISZTINAKOVÁCS PAULAKOVÁCS RENÁTAKOVÁCS VERONIKAKŐRÖZSI RÓBERTLABAN VIKTÓRIALÁSZLÓ ÁDÁMLÁTOS BALÁZSLÉNÁRT ZSÓFILÉVAI ANNALOVAS BOGÁTA ÁGNESLŐRINCZI SZILVIAMAGYAR CSABAMAJER TÍMEA42ZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFPKEZSKFPKEZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFPKEWJLFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFPKEZSKFPKEZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFPKEZSKFZSKF

MAJNEK ÉVAMAKÓ ANNAMARTON KRISZTINAMENYHÁRT ÁKOSMÉSZÁROS ILDIKÓMIHÁLY DÁNIELMIKE MELINDAMIKLÓS VIKTÓRIAMIKÓ HAJNALKAMOCHNÁCS ANDREAMOLNÁR BEÁTAMOLNÁR DÓRAMOLNÁR EMESEMOLNÁR GERGELYMOLNÁR JULIANNAMOLNÁR LÍVIA EDITMUCSI ZSÓFIANÁDHÁZI LAJOSNAGY FERENCNAGY GILDANAGY KATANAGY SZILVIANAGY ZSÓFIANÉMETH BORBÁLANÉMETH KINGANHANCALE ZSUZSANNANYÁRI BÁLINTNYÁRI MELINDAOLÁH GÁBOROROSZI ZITAOSZTER ÉVAPÁLINKÁS KATALINPAPP BALÁZSPELLECZKY ZOLTÁNRABÁR GERGELYRABEI SIDONIA - BEATRICERADICS ROLANDRAKAMAZI ADRIENNRÁKOSI ILDIKÓRÁZGA BERNADETTSALLAI KATALINSÁNDOR KRISZTASÁNTA GEORGINA43ZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFPKEZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFWJLFWJLFPKEPKEZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFPKEZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFWJLFZSKF

SÁROS BÁLINTSÁROSY RITASCHWANG LÁSZLÓSIMON NORBERTSINKÓ TÍMEA ANNAMÁRIASÓGORKA VIVIENSURÁNYI KRISZTINASZABADKAI (SZÉKELY) PÁLSZABÓ BERNADETTSZABÓ ÉVASZABÓ KATALINSZABÓ MÁRIASZABÓ MELÁNIASZABÓ NIKOLETTASZABÓ RICHÁRDSZABÓ ZOLTÁNSZAKÁCSNÉ SIMORJAI ÁGNESSZALOKI ANETTSZALÓKI IVETTSZAUER ANITASZEIFERT NOÉMISZÉKELY PÁLSZÉKELY VERASZÉLES IZABELLASZÉNÁSI DÓRASZENCZI DALMASZEPESI NORBERTSZÉPLAKI LILLASZIKSZAI CSILLASZÜCS ANDERA TÍMEATAKÁCS BERNADETTTAR GÁBORTARI JUDITTAUBINA ANASZTÁZIATÉRI ILDIKÓTIRKNÉ TÓTH ZITATÓTH ALEXANDRATÓTH ANDREATÓTH CSILLATÓTH GÁBORTÓTH ILDIKÓTÓTH RICHARDTÓTH SZILVIA44ZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFPKEZSKFZSKFPKEZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFZSKFELTEZSKFWJLFZSKF

TŐKÉS ESZTERTRENCSÉNYI SZILVIAURKOM TÍMEAVÁCZ TIBORVARANYECKI NÓRAVARGA ADRIENNVARGA DIÁNAVARGA SZANDRAVÁRKONYI ADRIENNVASAS ZSÓFIAVASS ZSOLTVENDREY LÁSZLÓVERESS ÉVAVIDA MARIETTAVÍG ESZTERVÍGH ÉVAVINKLÁR ÉVAVIRÁG ILDIKÓWÁGNER NIKOLETTWINKLER MÓNIKAWÖLCZ JUDITZARÁND ISTVÁNZIMRE ZSUZSAPKEZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFZSKFZSKFWJLFZSKFWJLFZSKFZSKFZSKFWJLF(*) INTÉZMÉNYEK RÖVIDÍTÉSE:ELTE = EÖTVÖS LÓRÁNT TUDOMÁNYEGYETEM;PKE = PARTIUMI KERESZTÉNY EGYETEM (NAGYVÁRAD/ORADEA);WJLF = WESLEY JÁNOS LELKÉSZKÉPZŐ FŐISKOLA;ZSKF = ZSIGMOND KIRÁLY FŐISKOLA45

14.7. MELLÉKLET:A vizsgálatba bevont intézmények néhány alapadata a 2006/2007. tanévben(A) A felsőoktatási hallgatók a képzési szintek és tagozatok szerint 167MegnevezésFelsőfokúszakképzésFőiskolaiszintűképzésEgyetemiszintűképzésAlapképzésMesterképzésOsztatlanképzésSzakirányútovább-képzésPhD,DLAképzésÖsszesenHallgató összesen 10842 163323 113438 91365 110 7583 21903 7784 416348ebből: új belépő 5221 1954 3026 72840 0 6389 0 2528 91958ebből: államilag támogatott 9520 73276 73948 55522 0 3440 20 3051 218777ebből: utolsó éves 4920 62573 32281 83 0 0 9783 2230 111870ebből: külföldi 133 3382 6042 2762 0 1698 511 582 15110ebből: nő 7255 103434 62143 45664 10 4411 14703 3782 241402Ebből: Nappali tagozatösszesen8471 70087 89828 59058 0 5643 531 5056 238674ebből: új belépő 4104 800 954 47523 0 5474 0 1647 60502ebből: államilag támogatott 8005 53679 72414 47170 0 3356 0 3051 187675ebből: utolsó éves 3962 27884 24603 53 0 0 343 1551 58396ebből: külföldi 119 1483 5807 1791 0 1676 275 467 11618ebből: nő 5554 41809 47295 26840 0 3181 272 2497 127448ebből: lakhatási támogatásrajogosult3969 25410 33537 20312 0 1644 141 940 85953ebből: kollégista 1028 14545 19147 13484 0 923 96 361 49584Ebből: Esti tagozat összesen 113 4219 2107 1218 0 119 2372 78 10226ebből: új belépő 72 154 185 694 0 0 0 33 1138ebből: államilag támogatott 39 1730 4 595 0 0 0 0 2368ebből: utolsó éves 39 1696 760 0 0 0 907 10 3412ebből: külföldi 0 89 20 38 0 1 48 5 201ebből: nő 89 3007 1519 740 0 81 1896 26 7358167Forrás: Besenyei Roland et al (szerk.): Oktatás-statisztikai Évkönyv 2006/2007. OKM Budapest, 2007. 134.http://www.okm.gov.hu/letolt/statisztika/okt_evkonyv_2006_2007_070824.pdf Letöltés ideje: 2007. 10. 12.46

MegnevezésEbből: Levelező tagozatösszesen(A táblázat folytatása)FelsőfokúszakképzésFőiskolaiszintűképzésEgyetemiszintűképzésAlapképzésMesterképzésOsztatlanképzésSzakirányútovább-képzésPhD,DLAképzésÖsszesen2253 68005 21324 28454 110 1821 16846 2650 141463ebből: új belépő 1040 1000 1805 22151 0 915 0 848 27759ebből: államilag támogatott 1476 17853 1530 7756 0 84 20 0 28719ebből: utolsó éves 919 26958 6870 30 0 0 7404 669 42850ebből: külföldi 14 1385 215 847 0 21 187 110 2779ebből: nő 1609 46248 13165 16717 10 1149 11033 1259 91190Ebből: Távoktatás tagozatösszesen5 21012 179 2635 0 0 2154 0 25985ebből: új belépő 5 0 82 2472 0 0 0 0 2559ebből: államilag támogatott 0 14 0 1 0 0 0 0 15ebből: utolsó éves 0 6035 48 0 0 0 1129 0 7212ebből: külföldi 0 425 0 86 0 0 1 0 51247

(B) Felsőoktatási intézményenkénti főbb hallgatói és oktatói létszámok az összes tagozaton 168BudapestiMűszakiFőiskolaEötvösLorándTudományegyetemÁllami intézményekösszesenAporVilmosKatolikusFőiskolaWesleyJánosLelkészképzőFőiskolaEgyházi intézményekösszesenZsigmondKirályFőiskolaAlapítványiintézményekösszesenOktatókMindöszszesenFelsőfokúszakképzésÁllami intézményekFőiskolaiszintűképzésEgyetemiszintűképzésAlapképzésMesterképzésOsztatlanképzésSzakirányútovábbképzés257 6219 0 5842 0 0 167 0 12485 450116 5251 15730 5570 0 686 2900 1631 31884 17649294 131926 104609 80167 110 6432 19853 7367 359758 18426FelsőfokúszakképzésEgyháziintézményekFőiskolaiszintűképzésEgyetemiszintűképzésAlapképzésMesterképzésOsztatlanképzésSzakirányútovábbképzés31 1848 26 547 0 0 255 0 2707 1480 632 0 297 0 7 0 0 936 11831 8654 8829 4081 0 1151 1292 365 24403 2112FelsőfokúszakképzésAkapítványiintézményekFőiskolaiszintűképzésEgyetemiszintűképzésAlapképzésMesterképzésOsztatlanképzésSzakirányútovábbképzés0 2693 0 1160 0 0 0 0 3853 1671517 22743 0 7117 0 0 758 52 32187 1538FelsőfokúszakképzésFőiskolaiszintűképzésEgyete-miszintűképzésAlapkép-zésMesterképzésOsztatlanképzésSzakirányútovábbképzés10842 163323 113438 91365 110 7583 21903 7784 416348 22076PhD,DLAképzésÖsszesenOktatókPhD,DLAképzésÖsszesenOktatókPhD,DLAképzésÖsszesenOktatókPhD,DLAképzésÖsszesen168Forrás: Besenyei Roland et al (szerk.): Oktatás-statisztikai Évkönyv 2006/2007. OKM Budapest, 2007. 135-137.http://www.okm.gov.hu/letolt/statisztika/okt_evkonyv_2006_2007_070824.pdf Letöltés ideje: 2007. 10. 12.48

14.8. MELLÉKLET:A kutatás field-jeWinkler Mónika és Wölcz JuditA FIELD VEZETŐI („SUPERVISOR”-OK)01.BékiOrsolya(11 fő)02.CsibaGergely(12 fő)03.DamokosÁron(11 fő)04.JuhászGabriella(10 fő)05.KovácsDóra(14 fő)06.MagyarCsaba(11 fő)07.MolnárBeáta(8 fő)08.TaubinaAnasztázia(15 fő)09.VargaDiána(15 fő)10.VendreyLászló(14 fő)11.WinklerMónika(27 fő)12.ZarándIstván(13 fő)14.LénártZsófia(11 fő)ELŐ-SZER-VEZŐK(12 fő)13.SzikszaiCsilla(7 fő)Bárány ZsanettFIELD SZERVEZÉS, NYILVÁNTARTÁS(2 fő)Vendrey LászlóKÉRDŐÍVEK „KOMPLETTÍROZÁSA”,A KÉRDEZÉS ELLENŐRZÉSE(3 fő)Menyhárt ÁkosSZÁMÍTÓGÉPES RÖGZÍTÉS,ADATFELDOLGOZÁS(8 fő)A kutatásban összesen 161 kérdezőbiztos, 12 előszervező, 14 instruktor, 13 egyéb segítő (rögzítők, adminisztratív segítők stb.) hallgató vett részt, mindannyian a ZSKF nappalitagozatos hallgatói. Rajtuk kívül – legalább egy kérdőíves interjú erejéig – további hallgatók működtek közre a 2006. augusztusától 2007. decemberéig tartó kutatásokban (a ZSKFrészéről további 65 hallgató, a WJLF részéről 78 hallgató, míg a PKE részéről 22 hallgató).