ÁllatvilágA nyúlAz ugróbajnok nyulakAlighogy az égen feljött a hold, a két kisnyúlkibújt az öreg gesztenyefa gyökereiközé ásott odújából, és elfutottak a nagy erdeitisztásra. Most a holdfényben boldoganugrándoznak, mindenféle mutatványokkaljeleskednek, a piruettektől kezdve a bukfencig,de leginkább hatalmasokat ugranak. Úgytűnik, mintha rugó lenne hosszú, hátsó lábaikhelyén!Miért szalad gyorsana mezei nyúl?Menekülés közben a futás a nyúl egyetlenfegyvere. Nagyon gyorsnak és kitartónak kelllennie, hogy elmenekülhessen a róka vagy akóbor kutyák elől.Az üregi nyúl is gyorsan szalad, de csakrövid ideig, mert ő ellenségei elől a föld alattivackába menekül.A mezei nyúl viszont, ha kutyák kergetik,több kilométert fut megállás nélkül, teljessebességgel. Hosszú hátsó lábai segítik, hogya meredek hegyoldalon is fürgén szaladjonfelfelé.Miért tapsifüles a nevük?A „tapsifül” régi vadászbabona maradványa.Kisnyulakamikor mindent hó borít, és nincs más, beéria fa kérgével is. Mindegy, hogy fűzfa az, vagymogyoróbokor: a kérgük egyformán keserű.Keserű ugyan, de jólesik a nagy hidegben, ésnagyon tápláló.Havasi nyúlKerek orr, egyenes, rövid fül, kövér pofácska,sötét, élénk szem. Szőre színe barna, ám atél közeledtével világosodik, decemberre márteljesen kifehéredik. Így alkalmazkodik a télitájhoz.Havasi nyúlMezei nyúlÜregi nyúlA kisnyulak csak 2-3 napig maradnak a vacokban,azután szétszélednek, de anyjuk mégtovábbi két hétig szoptatja őket.Kedvenc csemegéjeFő kedvencei a sárgarépa, a petrezselyem,karalábé, zsenge saláta, cukorrépa. Télen,2627
SzárnybontogatóA rettentő királykisasszonyA sötét színÉlt egyszer egy öreg király, és volt egy csúnyácskalánya. Az ország feje súlyosan megbetegedett,s megparancsolta a lányának, hogya sötét erdőből hozzon neki gyógyfüvet.A királylány rettegve indult útnak. Az óriásfák rémisztően mozgatták hatalmas ágaikat.Sokáig bolyongott, ám a növényt nem találta.Leült egy odvas fa tövébe. A fáradságtól álombaszenderült. Mikor felébredt sötétség vettekörül. A szél jajveszékelve süvített. A fa odvábólfélelmetes morgás hallatszott. Rémültenpattant fel. Mindenfelől világító szempárokkövették a lépteit. Félelmében meg sem mertmoccanni. A távolból halvány fényt pillantottmeg. A világosság egy pici házból szűrődöttki, ahol egy gonosz Momó nevű manó lakott.A lány észrevette az ágya mellett lévő füvet.Reszketve vette a kezébe. Már éppen zárta azajtót, amikor a manó ordítva kiugrott az ágyából.A lány szaladt. A sötétben összeütközöttegy bozontos lénnyel. Belekapaszkodott azállat sörényébe, és vágtattak kifelé az erdőből.Még idejében érkezett a királylány, mert akirálynak már csak percei voltak hátra.Tukacs Krisztina, 4. osztály, Orom28AltatóA kis Ármin és a családjaSzépen alszanak,Szépeket álmodnak.Áron kismacskáról álmodik,Árpád vízcseppről álmodik,Mami rózsabimbóról álmodik,Tati kis delfinről álmodik.Ármin kis mezei nyulacskákról,Akik virágot szednek.Borsi Áron, 1. b, Emlékiskola, ZentaEgyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egyolyan ország, ahol csak színek éltek. A lila és asötétkék pedig azon versenyeztek, hogy melyiküka sötétebb.– Én olyan sötét vagyok, hogy engem méga legnagyobb ködben is látni lehet – szólt alila, aki a legkényesebb volt köztük.– Az semmi – mondta a kék – engem is látnilehet. – Így civakodtak, míg elő nem állott afekete, s mérgesen kiáltozni kezdett:– Egyikőtök sem sötét!– No, és miért nem? – kényesedett a sötétkék.– Én vagyok a legsötétebb szín – mondtaa fekete –, ti ha összeolvadnátok, akkor semlennétek olyan sötétek, mint én! – Erre a lila ésa sötétkék egymást kézen fogták, de semmisem történt. A sötétkék mindig jobban látszott,mint a lila. Azután a feketével is kezetfogtak, de mindig a fekete volt az, amelyikjobban látszott. Így el kellett fogadniuk, hogya fekete a legsötétebb szín, azután a sötétkék,a lila pedig a nyomukba sem léphet.Nagy Anikó, 3. osztály,TorontálvásárhelyTomán Maja9 éves, Toronto, KanadaBoja Lúcia6 és fél éves óvodás, MoholA tündérek városaEgy reggel nagyon korán keltem fel. Kimentem,hogy kivigyem a kutyám reggelijét.Egy furcsa hangocskát hallottam, szétnéztem,de nem láttam senkit. Másnap pedig szikrákatláttam a kert felől. Mire lementem a kertbe,már nem volt ott semmi, senki. Harmadnapegy hang szólalt meg: – Gyere, keress megengem! – Nagyon megijedtem, kié lehet ezaz icipici vékony hang. A negyedik nap pedigmegláttam egy icipici lényt, aki azt kérte, hogykövessem. Most is nagyon megijedtem, hogyő mi vagy ki lehet. De azért mégis követtem.Egy nagyon szép fához vezetett el. Megkérdeztem,hogy ezt akarta-e mutatni. Az icipici lényCsorba László, 2. osztály, GunarasKakas Klaudia4. osztály, Oromnagyon szomorúan azon a vékony hangon aztfelelte: hogy nem. Félrehúzta a fűzfát. Amerrenéztem, mindenfelé olyan lények voltak, mintő. Ott volt a városuk. Hát megkérdeztem, hogykik ők. Azt felelték, hogy tündérek. Segítségetkértek tőlem, hogy mentsem meg az egészvilágot, hogy a gyárak és a gépjárművek neszennyezzék. Mert nemcsak ők pusztulnak el,hanem az egész világ is. De én sajnos nem tudtamrajtuk segíteni.Azóta is tűnődöm, hogy kihaltak-e azok azicipici tündérek, és mit is lehetne tenni a természetmegvédése érdekében.Szalma Eleonóra, 4. osztály, MuzslyaA környezetvédelmi pályázat nyerteseiGunaras, 2. osztály: Csorba László, Posztós Nikoletta,Fontányi Réka, Lajkó Dániel; Mohol: Boja Lúciaóvodás; Muzslya, 4. osztály: Varga Karolina, SzalmaEleonóra; Temerin, Kókai Imre iskola, 1. a: Vécsi Stella,Bódi Konrád, Vámos Martina, Góbor Martin, TótMariann, Jankovics Patrik, Répási Nikolász, HorváthÉva, Morvai Eszter, Tóth Dániel; Orom, 4. osztály: KakasKlaudia.29